Kovács László Kós Károly Az a köves hegy, velünk szemben éppen: az a Tâlharu; ez itt a Piatra Calului. Ott messze pedig, a völgyhajlásból szürkén, fátyolosan, ide látszik a vénséges, kopasz Vlegyásza. Sztána és körülötte Kalotaszeg. Ez az a föld, ahol Kós Károly képzelete jár, ahova ezek a hegyek látszanak. Nem is megy oda, ahonnan nem láthatja őket. Ott marad a Pojánán, amely ezek között az öreg hegyek között zöldell, virágokkal tarkázva, s az emberek mindig hegyre föl, vagy hegyről le járnak. Egyik új könyvének 1919 című elbeszélésében, mikor nyugaton a határ már lezáródott, ilyen párbeszéd hangzik el az elbeszélés hőse és asszonya között: Az asszony szeme ott állott meg, ahol fehéren csillogva tarajoztak a hegyek, a Vlegyászától fel-fel a Meszesig, és tovább valamerre, Máramarosig. Keze nyugat felé mutatott: ott lenn a völgyben elmosódva házak és tornyok. Mi az ott? Hunyad. És azon túl az a bevágás a hegyek között? A Körös torka. És azok a hegyek? Az ember elgondolkzott. Az a régi erdélyi határ. És ez? Itt körös-körül mindenütt? Ez? Ez Erdély A Pojána kiszélesedik. A hős szántóvető karjának gondja a Pojána kicsi földje, s a szellem és lélek szántóföldje Erdély lesz. A határoknál megáll és gyanúsan néz Kelet és Nyugat felé. A szellemet földhöz ragadó, kemény konzervativizmus köti, mozdíthatatlan alapréteg ez. De Kelet és Nyugat rajta keresztül ellenségesen, vad vívódással szembenéz, és ő Erdéllyel középen föléjük emelkedik. Föléjük emelkedik, mert kénytelen is vele: hová meneküljön máshová, hogy szembe futó, vad rohamok el ne tapossák. De azért is, mert látja is felette az eldönthetetlen örök tusát; ha ott lenn jár a földön ő is velük, még a képzeletben sem készülhet el a béke. A látható cél nem ragyoghat a gondolatnak közel, s a valóság számára legalább valahol a jövendőben. 1
A Kós Károly transzilvanizmusa, erdélyi gondolata valóban mély. Nem az új erdélyi idő tűzte csinált virágként a kalapjába. Az ősi föld szüntelen, szívós szeretete nőtt meg ebben a gondolatban. Emberi egyéniségében ennek a gondolatnak igazi alapjai élnek: különös kettőség, amely szorosan ölelkezik. Egy szinte röghöz tapadt konzervativizmus és másfelől ugyanakkor új dolgokra mindig kész radikalizmus. Kemény fához kötött lobogó forradalmi fáklya. A lélek sokszor oly messze megy, azt lehetne hinni, minden lánca elszakadt, de egyszerre csak váratlanul láncait dédelgeti, kötöttségének énekével boldog. Szabad, mert szereti a láncait, és rab, mert a szabadságot nem lépheti túl. Erdélyi gondolat, szétfutó erők mérlegén áll, áll mind a két karon, s nem állhat egyikre sem, mert elbillen és a semmisülésbe hull; vagy ha igazság: féligazsággá süllyed. Van jobb és van bal oldala, de nincsen se a jobb, se a bal oldalon. Ez a gondolat és a lélek csupán szépségükért, a tömeghordozó erejükért nem fogadhat el ideákat. Az ideáknak ott kell állani a valóság és a megvalósíthatás látható közepén. Ez a gondolat nem szereti a tétlenséget, a jövendő meleg ködeiben való életet kitartó téglarakó ereje van. Erdélyi gondolat Mikor az Erdély szó Kós Károly könyvében áll, akkor valóban, láthatóan és érezhetően külön él; még akkor is, ha egy-egy gondolat kapcsán csupán lerögződni akaró víziókergetett fantom. Mások csupán súrolják életükkel ezt a gondolatot, játszanak vele, mert így adta nekik az élet; ő azonban összenőtt vele. Nagy művészi erejével paripája ennek a szárnyaló gondolatnak, és ez a gondolat az ő paripája. Szereti a történelmet, mert az egymáson átbukó századokban ennek a gondolatnak véres és virágos nyomait keresheti fel Szereti a nagy hegyeket, melyek odarajzolódnak örökké az erdélyi ember homloka elé, határvédő óriásai, büszke kapufélfái ennek a földnek S a lélek józan. Irányokban nem helyezkedhetik kényelmesen el, hogy egy nagy közösség világában valahol megtalálja kiegyensúlyozó ellentéteit. Kicsi világ, amely a maga ellentéteivel minden percében együtt él * Kós építőművész és grafikus. Azoknak a magyar művészeknek egyike volt, akik a magyar művészet nemzeti felfrissülését keresték a háború előtti években. Amikor a magyar művészet kereste az új utakat, 2
akkor írta Régi Kalotaszeg című munkáját, amely a Magyar Iparművészet külön művészi számaként jelent meg. Címe alatt ez áll: Ajánlom ezt az írást mindazoknak, akik magyarok és a szépet is magyarul szeretik. Ez az artisztikus műszemnek is gyönyörűen, régi kódexírással van írva, végig a fekete sorok kék és vörös iniciálékkal tarkázva. A grafikailag is szép műben a régi dolgokat érző és szerető ember, a régiben és nemzetiben felfrissülő művész üzen azoknak, akik a művészet új ideáinak Nyugatról érkező tenyészgalambjait lesik. Amikor a régi artisztikus betűket rója, künn minden fehér, hull a hó, gyertya az asztalon, s a lélek téli gondja szabadul az írás alatt. A mű 1911-ben jelent meg. Ugyancsak ebben az időben írja meg Attila királról ének című művét, amelyet később sztánai házinyomdájában is megjelentet. Ebben is a költő és grafikus együtt teremti az artisztikusan szép könyvet. Majdnem olyan fontos itt is a művészi külső, mint a költő munkája. A harmadik könyvében a tudós kerül előtérbe. Ez az 1918-ban Budapesten megjelent Sztambul. Keleti kultúrhistóriai tanulmányainak eredménye ez a könyv, Konstantinápoly szépsége tárul ki a könyvben a keleti török kultúra fölényének kihangsúlyozásával. A keleti monumentális építészet, a török templom kupolamegoldásai kapnak lelkes képet az európai kereső, nyugtalan megoldásaival szemben. És főleg a török építészeti és művészi kultúra Ázsia mélyéből érkező ősisége az európai kultúrával szemben. Kelet és Nyugat, régi és új állanak szemben, és ő lelkesen, a szellem friss, tiszta szeretetével mutatja fel a régit és a keletről érkezőt A réginek és keletről érkezőnek ez a szeretete, amely a nyugati szem előtt a primitívnek szeretete is, vitte művészi irányában Ruskin és társaihoz. Ruskinékkal való szellemrokonsága egész egyéniségén, lelke berendezésén érzik. Nemcsak gondolkodásában, de művészetében is nagyon sok a szociális elem. Sokoldalúsága: nemcsak építőművész és iparművész, hanem grafikus, író és költő. Nemcsak művész, hanem a művészetnek tanítója és propagálója. Esztétikusa és alkalmazója. A régiektől tanult és modern. Körülbelül ez az a kép, amit a Kós művészi egyénisége ad az impériumváltás idején. Frissen fellendülő nagy művészpálya szélesen kibomló kezdete. Főiskolai tanár volt már. Művészkörök és hivatalos körök szeme vigyázta őt, nagy munkalehetőségek álltak előtte. Talán minden előtte állt, ami magyar művész előtt egyáltalán állhat. Munka 3
és dicsőség, s a magyar főváros forró művészlevegője. Akkor már külföldön is írtak róla. S mikor itt nagyot fordult az élet, amikor inkább elmentek innen, ő hazajött. Otthagyta életének kibomló nagy lehetőségeit. S elölről kellett kezdenie az új élet építését. A sors elé maga tett új papírlapot. Sorsával átölelte Erdély új életét és Erdély sorsa ölelte őt át. Minden életmozdulata szimbolikussá válik ekkor. Szántani, vetni kezd: bontja a hegyoldalt, sziklából kaparja a földet s keményen őrzi, szaporítja. Kis házi nyomdájában könyvek készülnek, amelyeket maga ír, maga díszít, maga szed és nyom, maga köt be. Gyönyörű könyvek, ma már könyvészeti ritkaságok. Politikai tétlenségéből kimozdítja a magyarságot. Nyugtalan munkával ébreszt és hajszol. Lobog, mint kitűzött fáklya, vagy lármafa az éjszakában Három könyve készül a maga sztánai kis házinyomdájában. Az egyik a már említett Attila királról ének, azután egy artisztikusan szép erdélyi kalendárium, és az Erdély kövei. Ma könyvészeti ritkaságok, könyvespolcok féltékenyen őrzött díszei. Legszebb és legjelentősebb közülök az Erdély kövei, színes linóleummetszetek idézik benne fel Erdély építészeti szépségeit. Transsylvania címmel német kiadásban is megjelent. Ezekben a könyvekben mindig a grafikus vezet, vagy legalább is az íróművészet egyforma erővel nyilatkozik. Első nagy, tisztán írói munkája 1925-ben, az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában megjelent Varju-nemzetség című regénye. Könyvét krónikának nevezi, mert benne a mese két nemzedék életén szövődik át. Kalotaszeg élete Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelemsége alatt. Kalotaszeg lázadása a nem erdélyi pataki úr, öreg Rákóczi György ellen. A legpompásabb képzelőerővel varázsolja elénk a történelem ködébe hullt kis emberek életét. A múlt jelenetei elevenülnek meg. Kis emberek mozdulatai szimbolikusan megnőnek, apró csatáik miniatűrök szépségét idézik fel a mindig hősök lépteitől döngő történeti regények között. A társadalom mély rétegeiben mozog a múlt A Kós első regénye meglepő írói készséget és költői erőt mutat. Puritán ragaszkodás az egyszerű eszközökhöz; józan, tiszta költői képek; helyzetek szinte szűkszavú felrajzolása; egyszerű, rövid párbeszédek; a környezet és természet beáradása az emberi életbe; a történet színei és a mese mozdulatai mögött diszkrét, finom lírai melegség Sok erdélyi olvasó nyújtotta és nyújtja ma is az 1918 óta megjelent erdélyi könyvek között az elsőséget Kós Károly Varju-nemzetségének. 4
A Varju-nemzetség óta nagyobb könyve nem jelent meg Kós Károlynak sokáig. És most egyszerre három könyve került az erdélyi könyvpiacra. Egyik a Varju-nemzetség új kiadása (Minerva, Kolozsvár, 1929.), az első erdélyi magyar könyv, amely itt éri meg második kiadását, Erdély című könyve (Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1929.) és a Gálok (kisregény és elbeszélések, Minerva, Kolozsvár, 1929.). Erdély című könyve annak a nagy művészi munkának a folytatása és kiterjesztése, amelyet Erdély kövei című könyvével kezdett meg. Kultúrtörténeti vázlat. A könyvnek körülbelül száz oldalát foglalja el a szöveg: a vaskos, kétszáz oldalt jóval fölülhaladó könyv többi részét hatvan többszínű linóluemmetszet tölti ki. Erdély históriájáról nincsenek önálló kutatások alapján új mondanivalói, de a meglevő adatokat új szempontok csoportosítják. Eddig elhanyagolt momentumok kerülnek előtérbe s új egyéniségüket megtartó, de egymásra ható három nép kultúrájának kereszteződése, egymás mellett haladása, szomszédtestvérektől való különbözése a könyv témája. Az erdélyi gondolat élete és értelme. Lehet-é, van-é ennek a zárt erdélyi földnek olyan spirituális ereje, mely az ideverődött különböző, sőt ellentétes élethangjait konszonáns melódiába tuja egyesíteni? A kérdést a sors vetette fel és ő megpróbált felelni rá A könyvnek több mint felét kitöltő linóleummetszetek Erdély patinás szépségét elevenítik elénk. Templomok. Magasba szökkenő várak. A múlt viharos emlékeit komoran őrző bástyák, beszorulva az erdélyi városok modern házai közé. Régi kastélyok és udvarházak. Kisnemesi porták. Tépett jobbágyviskók. Szász városok kopott polgárházai Enteriőrök. Színes népviseletek Erdély színei, ahogy csokorba szedte őket a fanatikus hit és szeretet. A Gálok című könyve egy kisregényt és három elbeszélést foglal magába. A kis regény az ősi föld szeretetének, visszahívó erejének megható, szép meséje. Komor emberek küzdenek benne a földért, örök nagy hegyek tövében; egymásnak nyújtva át az élet gondját és harci kedvét. Északi írások embereinek mosolytalan, konok járása veri a hegyi utak porát. A természet élete összefonódik az ember életével. Minden kis mozdulat megnő. Kevés beszédű emberek szájában a szavak mélyen konganak. Az 1919 című elbeszélése szinte kinyilatkoztatásszerű szimbolikus meséje az 1918 utáni erdélyi magyar sorsnak. Egy másik elbeszélésének maga a havas a hőse, amint vénségbe és pusztulásba roskad a rajta küzdő emberekkel, akik elpusztítják róla az életet. Ezekben a történetekben nincs könnyű mosoly. Az embereket pillanatra sem engedi megállani az élet. Élettel teli történetek, nagy írótalentum kisugárzásai. 5
Kós Károly keze alól nem kerül ki sűrűn az írás és a könyv. De mindig komoly eseményt jelent, amikor Erdély mai irodalmi életében megjelenik. Kétségtelenül ő az, aki ma leginkább erdélyi író; egymaga igazolhatja a magyar kultúrának ezt a színét, amely ma itt, Erdélyben külön nemzeti irodalom. Nagy hegyek oldalába rejtett sztánai háza az erdélyi gondolat fellegvára, nyugtalanul lüktető szíve együtt dobog az impériumváltozás utáni Erdély életével. Pásztortűz, 1929. 25 26. sz. 6