A PRIVATIZÁCIÓ ÉS ANNAK TŐZSDEI ÚTJA. Ph.D. értekezés. Szerző: dr. Erdős Éva egyetemi adjunktus

A PRIVATIZÁCIÓ ÉS ANNAK TŐZSDEI ÚTJA Ph.D. értekezés Szerző: dr. Erdős Éva egyetemi adjunktus 2000.

Tartalomjegyzék BEVEZETÉS...5 I. RÉSZ A PRIVATIZÁCIÓ...7 1. A PRIVATIZÁCIÓ ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI...7 1.1. A PRIVATIZÁCIÓ TÁRSADALMI-, GAZDASÁGI KÖRNYEZETE...7 1.2. A PRIVATIZÁCIÓT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK...9 1.3. A PRIVATIZÁCIÓ DEFINÍCIÓJA; AVAGY A TULAJDONREFORMTÓL A FELSZÁMOLÁSIG...10 1.3.1. A TULAJDONREFORM GONDOLATÁNAK FEJLŐDÉSE...10 1.3.2. A TULAJDONREFORM KONCEPCIÓI...18 1.3.2.1. A holding-koncepció...18 1.3.2.2. A csoporttulajdon előtérbe helyezése...21 1.3.2.3. Az állampolgár középpontba helyezése...23 1.3.3. A TULAJDONREFORM KONCEPCIÓINAK ÉRTÉKELÉSE...25 2. A PRIVATIZÁCIÓ JOGA...32 2.1. A PRIVATIZÁCIÓ JOGALKOTÁSA ÉS A PRIVATIZÁCIÓ INTÉZMÉNYRENDSZERE...33 2.1.1. AZ ÁTALAKULÁS, RENDSZERVÁLTOZÁS PRIVATIZÁCIÓS JOGALKOTÁSA...33 2.1.2. A KEZDETI PRIVATIZÁCIÓS JOGALKOTÁS...34 2.1.3. A HATÁLYOS PRIVATIZÁCIÓS JOG...37 2.1.4. A PRIVATIZÁCIÓ INTÉZMÉNYRENDSZERE...38 2.2. A PRIVATIZÁCIÓS SZERZŐDÉS...39 2.2.1. ÁLTALÁNOS PRIVATIZÁCIÓS SZERZŐDÉS...39 2.2.2. SPECIÁLIS PRIVATIZÁCIÓS SZERZŐDÉSEK...40 2.2.3. AZ ÁLLAMI TULAJDONÚ TÁRSASÁGI RÉSZESEDÉSEK ÉRTÉKESÍTÉSÉTŐL ELTÉRŐ SPECIÁLIS ESETEK...41 2.3. A PRIVATIZÁCIÓS JOGALKOTÁS ELŐNYEI ÉS HÁTRÁNYAI...42 3. A PRIVATIZÁCIÓ CÉLJAI, ALAPELVEI, JOGSZABÁLYI DEFINÍCIÓJA...45 3.1. A PRIVATIZÁCIÓ CÉLJAI, ALAPELVEI...45 3.2. A PRIVATIZÁCIÓ JOGSZABÁLYI DEFINÍCIÓJA...54 4. A PRIVATIZÁCIÓ MODELLJEI, A PRIVATIZÁCIÓ MENETE...56 4.1. A PRIVATIZÁCIÓ MODELLJEI ÁLTALÁBAN...56 4.2. A MAGYAR PRIVATIZÁCIÓ FOLYAMATA, MENETE, ÁLLOMÁSAI...60 4.2.1. GAZDASÁGI-TÁRSADALMI HÁTTÉR: A TULAJDONI REND VÁLTOZÁSA A PRIVATIZÁCIÓ KEZDETE...60 4.2.2. A MAGYAR PRIVATIZÁCIÓ SZAKASZAI...63

- 2-4.2.2.1. Spontán privatizáció; vállalati döntésű decentralizált privatizáció (első szakasz)...65 4.2.2.1.1. Jogforrásai; jogi gyökerek... 65 4.2.2.1.2. A spontán privatizáció fogalma... 66 4.2.2.1.3. A spontán privatizáció módszere... 67 4.2.2.1.4. A spontán privatizáció kritikája... 69 4.2.2.2. Az állami vezérlésű privatizáció (második szakasz: 1990-1992)...70 4.2.2.2.1. Előkészítése... 70 4.2.2.2.2. Az államilag irányított (centralizált) privatizáció első szakasza (1990-1991)... 73 4.2.2.2.3. Reprivatizáció vagy kárpótlás... 75 4.2.2.2.4. Előprivatizáció (1990)... 76 4.2.2.3. Az állam által irányított privatizáció (harmadik szakasz: 1992-1994)...77 4.2.2.3.1. Előzménye: A Privatizációs Programok szerinti privatizáció (1991-1992)... 77 4.2.2.3.1. Az 1992-es privatizációs törvénykezés (A "második" privatizációs törvény)... 79 4.2.2.3.2. Az önprivatizáció (1992)... 80 4.2.2.3.3. Centralizált privatizáció... 81 4.2.2.3.4. Az 1992-es privatizációs törvénycsomag értékelése... 83 4.2.2.3.5. Kisbefektetők és munkavállalók a privatizációban (KRP; MRP) (1993)... 86 4.2.2.4. A "harmadik" privatizációs törvény (az 1995. évi XXXIX. tv.) szakasza (negyedik szakasz: 1995-napjainkig)...88 4.2.2.4.1. Előzménye... 88 4.2.2.4.2. A Horn-kormány privatizációs stratégiájának főbb szempontjai... 89 4.2.2.4.3. A privatizációs törvény jogdogmatikai indokai... 90 Az indokok összefoglalva... 90 4.2.2.4.4. Az 1995-ös privatizációs törvény szerinti privatizáció... 91 5. PRIVATIZÁCIÓS TECHNIKÁK, MÓDSZEREK, ELJÁRÁSOK A MAGYAR PRIVATIZÁCIÓ EGYES SZAKASZAIBAN...95 5.1. A SPONTÁN PRIVATIZÁCIÓ SZAKASZÁBAN (1988-1990)...95 5.2. A PRIVATIZÁCIÓ MÁSODIK SZAKASZÁBAN (AZ ELSŐ PRIVATIZÁCIÓS TÖRVÉNYEK MEGJELENÉSE) (1990-1992)...97 5.2.1. AZ ÁTALAKULÁS LOGIKAI FOLYAMATA...98 5.2.1.1. Az átalakulás fogalma...98 5.2.1.2. Az átalakulás kezdeményezése...99 5.2.1.2.1. Az állami kezdeményezésű privatizáció... 99 5.2.1.2.2. Vállalati kezdeményezésű privatizáció... 100 5.2.1.2.3. Az állami vállalat privatizálására irányuló külső kezdeményezés... 102 5.2.1.3. Az átalakulás logikai folyamata, menete...102 5.3. A PRIVATIZÁCIÓ HARMADIK SZAKASZÁBAN (A MÁSODIK PRIVATIZÁCIÓS TÖRVÉNYEK IDŐSZAKA) (1992-1994)...113 5.3.1. A PRIVATIZÁCIÓ ÁLTALÁNOS ELVEI...114 5.3.2. ÚJ MÓDSZEREK...115

- 3-5.4. A PRIVATIZÁCIÓ NEGYEDIK SZAKASZÁBAN (AZ 1995-ÖS PRIVATIZÁCIÓS TÖRVÉNYTŐL NAPJAINKIG)...118 5.4.1. ÚJ MÓDSZER, ELJÁRÁS...118 5.4.1.1. Az adásvételi jellegű privatizációs szerződés...120 5.4.1.2. Egyszerűsített privatizáció...122 5.4.1.3. Privatizációs technikák...123 6. A PRIVATIZÁCIÓ JOGTECHNIKAI MÓDSZERÉNEK ÖSSZEGZÉSE...127 II. RÉSZ A PRIVATIZÁCIÓ TŐZSDEI ÚTJA...131 7. NEMZETKÖZI KITEKINTÉS...133 7.1. A NYUGAT-EURÓPAI ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPAI PRIVATIZÁCIÓ ÖSSZEHASONLÍTÁSA...133 7.1.1. KIINDULÓPONT...133 7.1.2. A NYUGAT-EURÓPAI PRIVATIZÁCIÓ ALAPVETŐ KÜLÖNBSÉGEI...134 7.1.3. A KÖZÉP-KELET-EURÓPAI PRIVATIZÁCIÓ JELLEMZŐI...135 7.1.4. EGY NYUGAT-EURÓPAI MINTAPRIVATIZÁCIÓ...142 7.1.4.1. Az angol privatizációs program...142 7.1.4.2. A részvények árkialakításának kérdése...144 8. A TŐZSDÉRŐL ÁLTALÁBAN...148 8.1. A TŐZSDE FOGALMA...148 8.1.1. ÚJABB FELFOGÁS SZERINTI CSOPORTOSÍTÁSA A TŐZSDÉNEK...151 8.2. A TŐZSDE JELENTŐSÉGE...153 8.2.1. GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE...153 8.2.2. A TŐZSDE ELŐNYEI ÉS HÁTRÁNYAI...153 8.2.2.1 A tőzsde előnyei...153 8.2.2.2. A tőzsde hátrányai...155 9. A BUDAPESTI ÉRTÉKTŐZSDE LÉTREJÖTTE, MŰKÖDÉSE...157 9.1. A BÉT LÉTREJÖTTE, MEGALAKULÁSÁNAK RÖVID ELŐZMÉNYE...157 9.2. A TŐZSDÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOZÁS RÖVID ÁTTEKINTÉSE...159 9.2.1. AZ ÉRTÉKPAPÍRPIAC JOGI HÁTTERE...159 9.2.2. AZ ÉRTÉKPAPÍRPIAC SZABÁLYOZÁSA...159 9.3. A BÉT ALAPÍTÁSA, JOGÁLLÁSA...164 9.4. A TŐZSDETAGSÁG ÉS A KERESKEDÉSI JOG...165 9.5. A BÉT SZERVEZETE...166 9.6. A BÉT SZEREPLŐI...168 9.7. A TŐZSDEI RÉSZVÉNYÁRFOLYAM...169 9.7.1. AZ ÁRALAKÍTÁS SZEMPONTJAI...169 9.7.2. RÉSZVÉNYEK TŐZSDEI SZEMPONTBÓL...173

- 4-9.8. AZ ÉRTÉKPAPÍROK TŐZSDEI BEVEZETÉSE ÉS FORGALOMBANTARTÁSA...176 9.8.1. RÉSZVÉNYEK NYILVÁNOS FORGALOMBAHOZATALA...177 9.8.2. A BEVEZETÉSI ELJÁRÁS...180 9.8.2.1. A bevezetés követelményei...180 9.8.2.2. A BÉT kategória szabálya...182 9.8.2.3. A bevezetési eljárás menete...183 9.8.3. A KIBOCSÁTÓK TÁJÉKOZTATÁSI KÖTELEZETTSÉGEI...184 9.9. A BÉT KERESKEDÉSI RENDSZERE...185 9.9.1. KERESKEDÉSI RENDSZEREK...185 9.10. A RÉSZVÉNYÉRTÉKESÍTÉS MENETÉNEK ÖSSZEFOGLALÓ FOLYAMATA...189 10. TŐZSDEI PRIVATIZÁCIÓ, MINT A PRIVATIZÁCIÓ EGYIK ÚTJA...191 10.1. A TŐZSDE ÉS A PRIVATIZÁCIÓ KAPCSOLATA...191 10.2. A TŐZSDEI PRIVATIZÁCIÓ DEFINÍCIÓJA...195 10.2.1. DEFINÍCIÓJA...195 10.2.2. A TŐZSDEI PRIVATIZÁCIÓ JOGI FELTÉTELE...195 10.2.3. A TŐZSDEI PRIVATIZÁCIÓ FOLYAMATÁBRÁJA...197 10.3. A TŐZSDEI PRIVATIZÁCIÓ ELŐNYE, HÁTRÁNYA...198 10.3.1. A TŐZSDEI BEVEZETÉS ELLEN SZÓLÓ ÉRVEK...199 10.3.2. A TŐZSDEI PRIVATIZÁCIÓ MELLETT SZÓLÓ ÉRVEK...200 10.4. A TŐZSDEI ÉRTÉKESÍTÉS NÉHÁNY JELLEMZŐJE...204 10.4.1. KRITÉRIUMAI...204 10.4.2. AZ ÉRTÉKESÍTÉSEK JELLEMZŐI, ADATAI, KRONOLÓGIÁJA...207 10.4.2.1. A tőzsdei privatizációs tranzakciók jellemzői...207 10.4.2.2. A Budapesti Értéktőzsdén szereplők közül néhány társaság tőzsdére való bevezetésének folyamata, a bevezetés adatai...213 10.4.5. A TŐZSDEI PRIVATIZÁCIÓVAL SZEMBENI ELVÁRÁSOK...216 10.5. A TŐZSDEI PRIVATIZÁCIÓ ÉRTÉKELÉSE...220 11. AZ EURÓPAI UNIÓ VONATKOZÓ ELŐÍRÁSAI ÉS A TŐKEPIAC JÖVŐJE...224 11.1. AZ EURÓPAI UNIÓ ÉRTÉKPAPÍRJOGI HARMONIZÁCIÓJA...224 ÖSSZEGZÉS...230 RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE...240 MELLÉKLETEK...241 A PRIVATIZÁCIÓVAL KAPCSOLATOS FONTOSABB JOGSZABÁLYOK...258 IRODALOMJEGYZÉK...261

- 5 - Bevezetés Értekezésem címe látszólag két egymással össze nem függő fogalmat tartalmaz, amelyek összefüggéseinek ismerete nélküli tartalma joggal vetheti fel a kérdést: mi a közös e két különböző területre tartozó fogalomban: tőzsde és privatizáció. A kutatás célja Kutatásom alapvető célja e két önállóan is a helyét megálló témakör bemutatása, vizsgálata, elemzése, s ezen belül a köztük lévő összefüggések, kapcsolódások feltárása megvilágítása, majd mindezen ismeretek birtokában a következtetések levonása. A privatizációról számtalan tanulmány, könyv 1 született ami egyben jelzi a téma fontosságát és egyben azt a tényt is, hogy aktualitása megkérdőjelezhetetlen, hiszen mindig található olyan területe, amely - ilyen vagy olyan okok miatt - fokozott érdeklődésre tart számot. A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán akkreditált doktori program "Tőzsdejog" alprogramjához csatlakozó jelen értekezés megkísérli bemutatni a privatizáció folyamatát, formáit, típusait, módszereit, elméletét, koncepcióit, és elvégezni annak összehasonlító jogi elemzését; a tőzsdéhez való kapcsolódását, a tőzsde jogi hátterét, figyelemmel az Európai Unióhoz történő csatlakozás miatti jogharmonizációs követelményekre is. Értekezésemben a következő kérdésekre keresem, majd adom meg a választ: 1. Hogyan összegezhető az eddig lezajlott privatizációs folyamat? 2. A magyar privatizációban szükségszerű út volt-e a tőzsdei privatizáció? 3. Milyen jövője van a tőzsdei privatizációt meghatározó privatizációnak és értékpapírjogi szabályozásnak? Jelen értekezés témakörének kutatása - a fentiekből megállapíthatóan - alapvetően két területen történt. Egyrészt a privatizáció és a tőzsde jogi kapcsolata, a pénzügyi jog területén jelentkező privatizációs kedvezmények vizsgálata, a privatizációs technikák összevetése, az eredmények és tapasztalatok leszűrése vonatkozásában. A privatizáció azonban az utóbbi években - akár a tőzsdén keresztül, akár anélkül zaj- 1 A teljesség igénye nélkül felsorolást tartalmaz a jelen disszertáció irodalomjegyzéke is

- 6 - lott - aktualitásából kétségkívül sokat veszített, hiszen a privatizálható állami tulajdon nagyságrendje egyre csökkent. Másrészről aktualitását a mai napig megőrizte, hiszen a privatizációnak a tőzsdéhez való kapcsolódása örök érvényű tapasztalatokat tartalmaz, melyek a további tőzsdei értékesítésekre és a még későbbiekben privatizálandó állami vagyon elidegenítésére is érvényesek. Ezenkívül aktualitását alátámasztja az tény is, hogy a tőzsdei privatizáció a magyar privatizációs kutatásoknak lényegében felderítetlen területe. A kutatás módszere A kutatási cél és feladat határozta meg alapvetően a kutatás módszerét. A kutatások során a leíró, a történeti és az összehasonlító jogi elemzés módszerét alkalmaztam, de elkerülhetetlen volt a közgazdaságtudomány és jogtudomány komplex vizsgálati megközelítési módszerének alkalmazása is, tekintettel arra, hogy a szakirodalom legnagyobb része e témában közgazdasági munka. Utalnom kell arra is, hogy az értékezés címében rögzített fogalmak közötti kapcsolat vizsgálata, illetve bizonyítása megkövetelte a rendszerelmélet és rendszerszemlélet eredményeinek alkalmazását. E kutatási módszerek segítségével világossá vált, hogy a jelzett területek több ponton összefüggnek, bár a magyar privatizációs gyakorlat ritkán alkalmazott útja a tőzsdén keresztüli privatizálás. A tőkepiacra vonatkozó Európai Uniós előírások vizsgálata pedig Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozása jegyében történt.

- 7 - I. RÉSZ A PRIVATIZÁCIÓ 1. A privatizáció általános kérdései 1.1. A privatizáció társadalmi-, gazdasági környezete A Magyarországon lezajlódó privatizációs folyamatot nem lehet kizárólag a rendszerváltás éveihez kötni. A vállalkozói szektor fokozatos kialakulása az 1950-es évek második felében kezdődött, majd erőteljesebben az 1968-as gazdasági reform részeként folytatódott. Az 1980-as évtizedben a magyar gazdaság lényeges lépéseket tett a piaci viszonyok megteremtése felé mind az intézményrendszer, a jogszabályi háttér, mind a vállalkozások kialakítása területén. Ennek eredményeként az évtized végén a magánvállalkozói tőke figyelemreméltó tényezővé vált. 2 A magán vagyis az állami tulajdontól elkülönült vállalkozások csírái tehát ott szunnyadtak már az ember arcú szocializmus időszakában, a kisiparosok, kiskereskedők és a részvénytársasági formák nem túli gyakori előfordulásának, és azok megtűrésének képében. A privatizáció azaz a magántulajdon újbóli térhódítása és az állami szektor visszaszorítása történelmi folyamatának azonban az 1989/90. évi rendszerváltás adta meg az igazi lehetőséget. A magánosítástól a gazdaságpolitikusok azt remélték és remélik, hogy ha a privatizáció révén a kormányt megfosztják a közvetlen üzleti döntéshozataltól, ezzel 2 Dr. Kovács Árpád: A privatizáció folyamata Magyaroszágon (1990-1997) előadás elhangzott az Adam Smith Institute által szervezett The Second International Capital Markets Conference -n London, 1997. november 24-25. (Internet: www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/kozgaz/privfuz3.ht.) 3/52. lap

- 8 - elősegítik a magánszektor kibontakozását és az állam működését is hatékonyabbá teszik közhatalmi szerepében. 3 1989-1990-ben lezajlott hazánkban a békés politikai rendszerváltás, a szocialista társadalmi rendet felváltotta egy demokratikus, plurális politikai berendezkedés. Ennek jegyében: - kiépültek a jogállam alapintézményei, - létrejöttek a szociális piacgazdaság működésének feltételei, - elkezdődött Magyarország integrálódása az euro-atlanti szervezetekbe. Magyarországon a privatizáció történelmi léptékben, totális mértékben zajlik összekapcsolódva egy rendszerváltás szükségleteivel. Mindez sajátos kiegészítő elemekkel ruházza fel a privatizáció folyamatát. 4 Az állam vállalkozói vagyonának leépítése, magántulajdonba adása példa nélküli feladatnak ígérkezett. Ilyen totális méretű és ütemű privatizációra eddig egyetlen országban sem került sor. Nem volt másolható, átvehető privatizációs modell, illetve gyakorlat, amely biztos fogódzót adhatott volna. Tekintettel az egész nemzetgazdaságot érintő tulajdonváltásra, az államnak figyelembe kellett vennie az általános foglalkoztatás, -ipar, és versenypolitikai szempontokat is. Mivel a magyar állam az előző rendszertől súlyos külföldi adósságokat örökölt, a privatizáció nem mellőzhette a költségvetési szempontokat, a készpénzbevétellel járó tranzakciók előtérbe helyezését. A tulajdonviszonyok logikus és szükségszerű átalakulását úgy kellett megvalósítani, hogy a nemzetgazdaság működőképessége megmaradjon és a tulajdonváltás eredményeképp hatékonyabb gazdaság, versenyképesebb vállalkozások jöjjenek létre. A magyar politikai átalakulás evolúciós szakaszában (1988-1990), valamint a szabad választások következtében létrejött rendszerváltó időszakban (1990-) más és más elképzelések születtek a gazdaság tulajdonátalakítási folyamatáról. A tulajdonreform-tézisek és a privatizációs koncepciók időről időre változtak, finomodtak. Ugyanakkor a vállalati menedzserek, az alkalmazottak, a befektetők, valamint a vállalkozók mint a privatizáció szereplői érdekei, elképzelései, magatartása, cselek- 3 Dr. Kovács Árpád: i.m. 4 uo.

- 9 - vése jelentős mértékben orientálta a konkrét magánosítási folyamatot. Kiterjedt ez a hatás a törvényalkotásra, a jogszabálykészítésre, a fizetési feltételekre, a pályázati és versenyeztetési eljárásokra, a szervezeti rendszerre és a döntéshozatal mechanizmusára. 5 1.2. A privatizációt befolyásoló tényezők A magyarországi privatizációt befolyásoló tényezőket a szakirodalom a következők szerint összegzi: 6 1. Az ország gazdaságának öröklött állapota: a külföldi és belföldi államadósság magas szintje, - a gazdasági élet nyitottsága, - a vállalatok külkereskedelmi kapcsolatai - a kooperációs együttműködések (know-how, licenc, bérmunka). 2. A II. világháború előtti tradicionális kapcsolatok: a nyugati tulajdonosok részvételének a gyáriparban, a pénzügyi szektorban és feldolgozóiparban. 3. Az uralkodó értékek, ideológiák, eszmék: a nemzeti érzés, amely befolyásolja a tulajdonszerkezet kialakítását meghatározó döntéseket. 4. A tulajdonátalakítási koncepciók: az alkalmazható nyugati minták a tartós állami részesedések mértékére, a bankok tulajdonosi szerepére, az intézményi befektetői tulajdonra, a tőzsde szerepére, a külföldi tulajdon arányára. 5. Az egykori állami vállalatok műszaki, pénzügyi helyzete, az alkalmazott technológiai eljárások színvonala. A piaci versenyképesség, jövedelemtermelő képesség, a hitelállomány, piaci részesedés, marketingtevékenység. 5 Diczházi: i.m. 9. o. 6 Diczházi: u.o. és a 10. o. is

- 10 - Mindezeknek a figyelembevétele adta (adja) a privatizáció komplexitását és jelentette (jelenti) egyben a feladat nehézségét is. 1.3. A privatizáció definíciója; avagy a tulajdonreformtól a felszámolásig 1.3.1. A tulajdonreform gondolatának fejlődése A privatizáció fogalmának megközelítésekor a szerzők általában azonos elemből indulnak ki: a tulajdonosváltás szinte minden definícióban fellelhető. Sárközy Tamás megfogalmazásában a privatizáció jogi értelemben az állami tulajdon megszüntetését jelenti, nem állami tulajdonosok javára. A privatizáció tehát állami tulajdonú vagyontárgyak szándékolt, azaz jogszabály, vagy szerződés útján történő magántulajdonba kerülését jelenti. A privatizáció lényege tehát jogi értelemben a tulajdonoscserében áll. 7 A külföldi szakirodalomban, a privatizáció fogalmát a fejlett fogyasztói társadalmakra nézve két, alapvetően eltérő értelemben használják: a.) A privatizáció, mint a társadalmi-gazdasági életbe való állami beavatkozás csökkentése, a valóban hatékony un. önkorlátozó kormányzás eszköze. Ilyen megközelítésben a privatizáció a kormányzás egészének átalakítására irányul, az állam gazdasági életbe való beavatkozását igyekszik a legkülönbözőbb módokon csökkenteni. (és ilyen értelemben az USA-ban speciális privatizációs jog nem is ismeretes). 8 A privatizáció ebben a formában a Reagen-adminisztráció jelszava volt az 1980- es években, a liberalizálással és a deregulációval együtt. 7 Sárközy Tamás: A privatizáció joga, Magyarországon (1989-1993). Akadémia Kiadó, 1993. 48. o. 8 Sárközy Tamás: Rendszerváltozás és a privatizáció joga Magyar Tudományos Akadémia Budapest, 1997. 13. o.

- 11 - b.) Ugyanakkor Nyugat-Európában a privatizáció jóval szűkebb területre vonatkozik: az állami tulajdon újbóli magántulajdonba juttatását jelenti, vagyis tulajdonosváltást tehát un. tulajdoni privatizációról beszélhetünk. Ilyen privatizációról az USA-ban igen korlátozott mértékben, lényegében csak a nonprofit szektorban lehet szó, hiszen az Egyesült Államokban állami vállalatok csak szélső kivételként fordulnak elő. 9 Nyugat-Európában azonban a tulajdonjog és a kötelmi jog (privatizációs szerződések) határterületén kialakult a privatizáció sajátos anyagi és alaki (szervezeti és eljárási) joga, vannak speciális privatizációs törvények, megszabva az állami tulajdon magántulajdonosok részére való értékesítésének különleges az általánostól eltérő szabályait. 10 Lényegében csak ez a nyugat-európai tulajdoni privatizáció hasonlítható a volt szocialista országok privatizációjához. Ez a tulajdoni privatizáció Nyugat-Európában ugyancsak a 80-as években bontakozott ki a Thatcher-kormány politikája jóvoltából, de más olyan országokban is fokozatosan elterjedt, ahol az állami tulajdon viszonylag nagymértékű volt (Ausztria, Olaszország, Franciaország). Amíg az 1950 és 1980 közötti időszakban a nyugat-európai közgazdasági és jogi irodalom inkább az állami szektor sajátos problémáival foglalkozott (állami vállalatok típusa, versenypolitkai megítélés stb.), a figyelem a nyolcvanas évektől kezdve Nyugat-Európában is a privatizációra irányult. 11 Kovács Árpád szélesebb értelemben használja a privatizáció fogalmát, amikor kifejti: a tulajdonszerkezet megváltozása nemcsak az állami vállalatok értékesítése, magánkézbe adása útján valósul meg, mivel az un. zöldmezős beruházások, sőt a 9 Sárközy Tamás: Rendszerváltozás és a privatizáció joga Magyar Tudományos Akadémia Budapest, 1997. 14. o. 10 Magyarországon a privatizáció joga nem egy általánostól eltérő szerződéstípust határozott meg: pl. az 1995. évi XXXIX. tv. a privatizációs szerződés mint az adásvételi szerződés speciális fajtája; a privatizációs lízing mely lényegében tulajdonfenntartásos adásvétel, és az atípusos vagyonkezelési szerződések. 11 v.ö.: Sárközy Tamás: A privatizáció nemzetközi modelljeiről, Közép-Kelet-Európában In: Emlékkönyv Kopátsy Sándornak Pénzügykutató Rt. Privatizációs Kutatóintézet Bp. 1997. 108-109. o.

- 12 - csődbe jutott és felszámolt állami vállalatok eszközállományának felvásárlása és új termelő szervezetekbe illesztése is a magánosítási folyamat igen fontos eleme. 12 Hasonló nézeteket vall Szanyi Miklós, és Sárközy Tamás is. 13 Ez az un. felszámolási privatizáció, amikor is a felszámoló értékesítési a vagyontárgyakat a felszámolás során a magánszemélyek részére, és jogutód nélkül megszünteti az állami vállalatot. Ez az álláspont közgazdasági szempontból elfogadható, a tulajdonoscsere elméletnek ugyan megfelel, jogtudományi oldalról azonban vitatható, hiszen a jogutód nélküli megszűnése egy gazdálkodó szervezetnek (felszámolás, csőd, vagy végelszámolás esetében) nemigen hasonlítható össze a privatizáció klasszikusan szabályozott rendjével, módjaival, márcsak azért sem, mert különböző folyamatról van szó. Magyarországon a privatizáció jogi lényege tehát a vagyontárgyak tulajdonoscseréje: az állam, mint tulajdonos helyébe magántulajdonosok lépnek. Akár egy állami részvény átruházása is privatizációnak nevezhető, de ha ezzel a magánszemélyek csak 1 százalékos rendelkezési jogot szereznek a vállalat felett, úgy ez vitathatatlanul csupán részleges privatizációnak-, sőt közgazdasági értelemben álprivatizációnak minősülhet. Ugyanakkor a modern gazdaság viszonyai között a 100 százalékos magántulajdon-szerzés megkövetelése a valódi privatizációhoz túlzás lenne, figyelemmel arra is, hogy egy-egy nagyobb vállalatnál az állami tulajdonú részvények eladása csak fokozatosan, több ütemben történhet. Álláspontom szerint egy volt állami vállalatból alakult részvénytársaság akkor tekinthető privatizáltnak, ha a tulajdoni és/vagy a szavazati jog 50 százalék+1 szavazat erejéig magántulajdonosok kezében van (azaz ilyen arányban nem az állam, nem állami szerv, illetve nem közvetlenül vagy közvetve állami többségű tulajdonú gazdasági társaság a tulajdonos). 12 Kovács: i.m. 13 v.ö. Szanyi Miklós: Csőd, felszámolás, végelszámolás mint a privatizáció módja (számadás a talentumról) ÁPV Rt. GJW-Consultatio Konzorcium Bp. 1999. 33-39. o. (Szanyi Miklós jelzett könyvében közgazdasági oldalról közelíti meg a társaságok felszámolásának privatizációval való összefüggéseit.), valaminit Sárközy Tamás: Rendszerváltozás és a privatizáció joga. 70. o.

- 13 - Nyugat-Európában ritka kivétel, hogy az állam egy gazdasági társaságban tartósan kisebbségi részesedéssel rendelkezik. Kelet-Európában az állam ideiglenes kisebbségi részesedése általánosnak tekinthető, mert a privatizáció rendszerint nem egy-, hanem több ütemben valósul meg. Magyarországon az úgynevezett aranyrészvény alkalmazásával néhány kulcsfontosságú intézményben fenntartják a központi kontrollt: a privatizációs törvény mellékletében felsorolt társaságok esetén az állam 1 darab szavazatelsőbbséget biztosító részvényt birtokol; az aranyrészvény 14 eladhatatlan, viszont bizonyos kérdésekben vétójogot biztosít. Voszka Éva a privatizációval kapcsolatos koncepciókat próbálja értelmezni. Véleménye szerint: A tulajdonreform-reform: Az állami tulajdon körén belül maradó változás, amely a tulajdonosi jogok gyakorlásának újraelosztását jelenti, már meglevő vagy újonnan létrehozott, de mindenképpen állami jellegű szervek között. Az állami tulajdon privatizálása, ezzel szemben a tulajdonos személyét változtatja meg: a vagyon magánkézbe kerül. Két gyökeresen eltérő koncepcióról van szó, így a célok, a megvalósítás módszerei és következményei is különbözőek. 15 Az 1980-as évek előtti tulajdonreform gondolatokat 16 a következő kronológiai sorrendbe rakhatjuk: Az 1950-es években két ízben merült fel a tulajdonviszonyok változtatásának gondolata. 17 1953-ban Nagy Imre kormányprogramjában, amely azt ígérte, hogy megszilárdítja a mezőgazdasági kistermelők helyzetét a kollektivizmus lefékezésével és az önkéntesség elvének betartásával. 1957-ben pedig a viták a Központi Bizottságban folytak a szocialista tulajdon működéséről, az állami vállalatok tulajdonlásáról, gazdáiról. A megoldási lehetőségek között szerepeltek a minisztériumok; a 14 Állami aranyrészvényes cég például az OTP Rt., a Paksi Atomerőmű Rt., Pick Szeged Rt., Zsolnay Porcelángyár Rt. és további számos cég. Heti Világgazdaság, XX. évfolyam 5. szám 1998. február 7. 75-76. o. 15 Voszka Éva: Tulajdonreform vagy privatizáció? Közgazdasági Szemle XXXV III. évf. 1991. 2. sz. 117. o. 16 Vanicsek Mária: Elosztásos privatizáció Számadás a talentumról. ÁPV Rt. 9-12. o. 17 Lengyel László: Gondolat a tulajdonreformról; A tulajdon reformja Pénzügykutató Rt. Bp. 1988. 23-26.

- 14 - területi, szakmai kamarák, szövetségek (Pénzügyminisztérium szakemberei); a bankok; a minisztériumok és a munkástanácsok együttesen. Az 1960-as években: nagy hangsúlyt kapott a vállalati önállóság növelése, de a tulajdonreform ekkor még tabunak számított. 18 Az 1968-as reformhoz kapcsolódó javaslatokat a szakirodalom tőkeáramlási szakasznak nevezi, amelyben a cél a beruházási források elosztásának racionalizálása, a közvetlen költségvetési redisztribució visszautasítása lett volna a tulajdonos és üzemeltetői (menedzseri) szerepek szétválasztásával. Ennek keretében az állami vállalatok részvénytársasággá alakítását, a szervezeti formaváltást is mérlegelték. Balázsy Sándor, Kopátsy Sándor és Tardos Márton a részvényektől független, de az államigazgatástól és a vállalatvezetéstől egyaránt elkülönült önálló tulajdonosi szervezetek létrehozását javasolták. 19 Kopátsy Sándor már ezekben az években egy tőzsdéhez hasonló vagyonkezelő szervezet szükségességéről beszél. 20 Tardos Márton pedig ekkor dolgozza ki holding koncepcióját 21, vagyis annak a vállalatformának a jellemzőit, amelynél a leghatékonyabban működtethető az állami vagyon. Nézete szerint a holdingban a.) az igazgató fölött munkáskollektíva áll Problémája: a vállalatok közti jövedelemdifferenciálódás elviselhetetlenné tenné politikailag ezt a megoldást. b.) megszűnne a vállalatok kormányhoz kötése, és több állami eszköztulajdonos jönne létre. Az Országgyűlésnek tartoznának beszámolással, a különböző ágazatokhoz véletlenszerűen kerülnének vállalatok. Eszköztulajdonosok a bankok, holdingok lennének; akik a felügyeletük alá tartozó vállalatok közti tőkeátcsoportosítást (nyereség elvonása és átadása egy kevésbé jól prosperáló vállalatnak) is végeznék. Liszka Tibor önálló tulajdoni koncepciója is ekkor jelent meg, melynek továbbfejlesztett változatában a tulajdonosi modellnek 3 szereplője van: 18 Tardos Márton: A gazdasági szervezetek és a tulajdon Gazdaság 1988. 3. sz. 19 Voszka Éva: Tulajdonreform vagy privatizáció?... 10. o. 20 Vanicsek Mária: Elosztásos privatizáció... 11. o. 21 Tardos Márton: A gazdasági verseny problémái hazánkban Közgazdasági Szemle 1972/7-8. sz.

- 15 - a.) az állam, amelyé a politikai hatalom, b.) a bank, amely a tulajdonosi funkciókat gyakorolja, c.) a szocialista vállalkozó, aki társadalmi, tulajdonosi vagy munkarészvénnyel rendelkezve gazdálkodik. 22 Az 1970-es évek második felében Sárközy Tamás a tulajdon megosztottságának elméletét hangsúlyozta, illetve dolgozta ki, amely szerint nem létezik egységes állami és egységes magántulajdon. Az 1970-es évek végén továbbfejlesztik Liska Tibor koncepcióját, miszerint: a szocialista állampolgár már születésekor rendelkezik társadalmi örökségként a köztulajdon, társadalmi vagyon egy részével. Ezt a vagyonrészt pedig a Vállalkozáskísérletek Pénztárán keresztül növelheti, mely szervezet quasi tőzsdeként funkcionál. Ezen elmélet nagy érdeme, hogy gyakorlati tulajdonosváltozáshoz is vezet, és jelentős szerepet játszott a kisvállalkozások elterjedésében. 23 Az 1980-as években több új tulajdonosi elmélet is megfogalmazódott 24, a tulajdonosi viták megélénkültek, sőt néhány jogszabály 25 is előkészítette a magánszektor kiegészítő, kisegítő szerepének legitimitását. 26 22 Liska Tibor: Ökonosztát KJK Bp. 1988. 53. o. 23 Vanicsek Mária: Elosztásos privatizáció... 12. o. 24 Lásd erről bővebben: Vanicsek Mária: Elosztásos privatizáció... 13-23. o.; Boda-Neumann: MRP és MBO a hazai privatizációban, ÁPV Rt. Számadás a talentumról sorozat, GJW-CONSULTATIO Konzorcium, 14-18. o.; Voszka Éva: Tulajdonreform vagy privatizáció... 118-119. o. Sárközy Tamás: A privatizáció joga Magyarországon, UNIÓ Kft. 1991. 50. o. Sárközy Tamás: Rendszerváltozás és a privatizáció joga Budapest MTA 1997. 152. o. 25 Lásd erről lábjegyzetről bővebben: Sárközy Tamás: Rendszerváltozás és a privatizáció joga Budapest MTA 1997. 151-154. o. - 1971. évi III. tv. szövetkezeti törvény, mely a szövetkezeteken belüli magánvállalkozások (háztájik, szakcsoportok) megjelenésének adott törvényi alátámasztást; - a 11/1967. (X.13.) Korm. r., mely először deklarálta az állami vállalatok viszonylagos önállóságát; - 1977. évi VI. tv. az állami vállalatokról, mely először használta a vállalkozás kifejezést törvényi szinten, és az állam vállalkozásaként definiálta az állam vállalatot. (ld. Sárközy Tamás: Rendszerváltozás és a privatizáció joga: 27. hivatkozás 152. o.) - 1984. évi 22. tvr., mely megteremtette az állami vállalatok öntulajdonlását, és ezzel önkormányzó vállalatokká tette azokat; ahol az államigazgatási felügyelet csak törvényességi felügyeletté szű-

- 16 - Az akkori közgazdasági szakirodalom az állami tulajdonforma megreformálásában látta a kiutat a mélyülő gazdasági válságból. 27 Ennek jegyében a tulajdonkezelő holdingok térhódítását szorgalmazta Tardos Márton, Antal, az önigazgató vállalatokét Lengyel László, Bauer, a szocialista vállalkozót Liska Tibor. Látható, hogy A tulajdonreform központi kérdése az állami irányítás és gazdálkodó szervezetek közötti függelmi viszony és szabályozóalkuk megszüntetése volt. 28 kült; és a vállalatvezetőt is a vállalat szervei önigazgatás nevezték ki (lásd erről bővebben Sárközy Tamás: Egy gazdasági szervezeti reform sodrában című művét Bp. 1985) - 1967. évi II. tv. a Munka Törvénykönyvéről, mely jelentősen megnövelte a munkáltatók és a munkavállalók autonómiáját a munkaszerződések megkötésénél, és a kollektív szerződést is a korábbi ágazati minisztériumi szintről vállalati szintre helyezte. - 1972. évi VII. tv., mely megszüntette a kötelező tervmutatókat, és azok az - 1977. évi IV. tv.-nyel kerültek ki a Ptk-ból - 1972. évi IV. tv., mely a bírósági rendszerbe beiktatta ellentétben a többi szocialista állam gyakorlatával a gazdasági bíráskodást, aholis a piaci jellegű szerződések és jogviták szokásossá váltak - 1961-től kezdve a társasági jog előfutára volt a szövetkezeti jogalkotás, az 1967-es vállalati jogalkotás pedig közös vállalati formában lehetővé tette a társulást, felélesztette az 1875. évi Kereskedelmi Törvénykönyv szerinti kft. és rt. intézményét. (A közkereseti társaság, gmk. a kisiparban és magánkereskedelemben korábban is fennmaradt) - 1970. évi 19. tv. - 1978. évi 4. tvr., melyek a társulási jog első kodifikációjának tekinthetők (A kérdés tvr. szintű rendezése jelzi a téma fontosságát ) - Még alacsonyabb szintű jogforrás rendezte a külföldi társulási lehetőségeket: 28/1972. (III.8.) PM rend. mely szerint vegyes vállalat, azaz joint-venture kft. és rt. formájában volt alapítható (Erről lásd bővebben Sárközy Tamás: Vállalati önállóság, vállalatirányítás, társulások c. könyvét Bp. 1972) - 1981. évi 15. tvr. a pjt. és gmk-k szabályozására került sor a kisvállalkozási reform keretében - 1974. évi III. tv. biztosította az állami vállalatok külkereskedelmi jogát, mely nem alanyi jog volt, államilag monopolizált terület - 1984. évi IV. tv. a versenyjog és kartelljogot élesztette fel a tisztességtelen gazdálkodás tilalmával - kiépült iparjogvédelem és szerzői jog várta a rendszerváltást: 1969. évi II. tv., 1969. évi III. tv. 26 Sárközy Tamás: Rendszerváltozás és a privatizáció joga... 152. o. 27 Boda-Neumann: MRP és MBO a hazai privatizációban ÁPV Rt.. 15. o. 28 Voszka Éva: Tulajdonreform vagy privatizáció c. cikkében 118. o. ezt a szakaszt vállalatirányítási szakasznak nevezi, melynek lényege a tulajdon államigazgatási jellegének megszüntetése. Cikkében hivatkozik a tulajdonviták eszmetörténeteinek feldolgozóira:

- 17 - Az első csoport hívei a társadalmi vagy hatósági tulajdonnak szánnak vezető szerepet, a második csoport hívei a csoporttulajdonnak, a harmadik csoport hívei pedig az egyéni vagy magántulajdonnak. Voszka Éva hivatkozott cikkében 29 a fenti három elkülönített teóriát a következő fogalmakkal illeti. 1. a menedzserszocialista képviselői: Tardos Márton, Antal, Kopátsy. 2. a munkásönigazgatói. Képviselői: Lengyel, Csillag István, Matolcsy György. 3. a személyes szocialista vállalkozói: Képviselői: Liska, Diczházi Bertalan. 1985-ben Antal László a következő módon jellemezte az 1968 óta eltelt időszakot: Az elmúlt néhány év tapasztalatai, de tágabban értelmezve az 1968 óta eltelt időszak egésze azt mutatják, hogy kis lépésekkel vagy az adott mechanizmus keretei között a gazdaságpolitikai irányvonal mégoly erőteljes változásával, az erőforrások makroökonómiai átcsoportosításával csak korlátozott eredmények érhetők el. Adott mechanizmus keretein belül a gazdaságpolitika lehetőségei a fejlődés lényegi jellemzőinek befolyásolására nagyon szerények. A döntésekben formailag is résztvevő és a döntéseket befolyásolni képes szervezetek és személyek hatalmi pozíciói ebből fakadó elsődleges érdekei, kapcsolatai, így érdekérvényesítési lehetőségei valamint tartós viselkedési, reagálási normái ugyanis ilyenkor lényegesen nem változnak. A megoldás csakis a hierarchikus kapcsolatok dominanciáját, az irányítószervek és vállalatok közötti közvetlen függőségi viszonyt megszüntető, azt a vállalaton belüli intézményektől, testületektől való függéssel felcserélő nagy haderejű változás lehet, amely képes az 1968-ban elképzelt, a terv és piac szerves kapcsolatában alapuló decentralizált gazdasági mechanizmusba átvinni a magyar gazdaságot. Ennek a változásnak az előfeltételei a sajátos indirekt mechanizmusban létrejöttek ld. Sárközy Tamás: Javaslat a Gazdaságirányítási Egyeztető Bizottsághoz az állami tulajdonban álló vagyont kezelő szervezet fejlesztésére az 1980-as évek közepén. Kézirat, valamint Lengyel László: A tulajdonviták története és a reform (Megjelent a Tulajdonreform c. kötetben, Pénzügykutató Rt.) 1988. 29 Voszka Éva: Tulajdonreform vagy privatizáció?... 12. o.

- 18 - a felismerés is megérett, ezért nem puszta illúzió azt feltételezni, hogy a 80-as évek második fele valóban az átfejlődés időszaka lesz a decentralizált mechanizmusba. 30 A fentiekben említett három koncepció hívei által folytatott viták középpontjában elsősorban a tulajdonlást kinek a kezébe adjuk kérdése állt. 1.3.2. A tulajdonreform koncepciói 1.3.2.1. A holding-koncepció A holding koncepció - hívei a megújított változat szerint - az állami tulajdont egymástól független 10 vagyonkezelő szervezet felügyelete alá helyezné, mely szervek elsődlegesen tulajdonosi funkciók gyakorlása során a hozzájuk tartozó vállaltok nyereséges működésében lennének érdekeltek. E koncepció már azzal is eltért a '70-es évek holding-koncepciójától, hogy a tulajdonosi funkciókat gyakorló szervezetek nem az Országgyűlés, hanem az Elnöki Tanács felügyelete alá tartoznának, és a holdingok kizárólag stratégiai tulajdonosi funkciókat gyakorolnának. 31 Az eszköztulajdonos szervezetek jogköre azonban korlátozott lenne: csak ritkán zárhatnának be vállalatokat, a vállalatoktól elvonható jövedelemhányad pedig limitált lenne: tehát a holding nem működhetne valódi tulajdonosként. Tardos Márton eltérő javaslattal állt elő 1988-ban. Kiindulópontja szerint egy valódi tőkepiacra lenne szükség. Ehhez első lépésben el kell terjeszteni az állami tulajdon körében a társasági tulajdont, majd ki kell szélesíteni a tőkepiacot, és a vállalati vagyont részvények formájában nagyszámú természetes és jogi személy kezébe kell adni, akik érdekeltek a nyereségorientált gazdálkodásban és a tulajdonosi jogokban. Álláspontja szerint részvényesek lehetnek a társadalombiztosítási intézmények, a nyugdíjpénztárak, tőkealapítványok, amelyek jövedelméből lehetne a nem profit- 30 Antal László: Gazdaságirányítási és pénzügyi rendszereink a reform útján KJK Budapest 1985. 356-357. o. 31 Vanicsek Mária: id. műve 13-23. o.

- 19 - orientált intézmények kiadásait finanszírozni. Tardos véleménye szerint valódi tulajdonosokkal működő tőkepiacot kell létrehozni. 32 Mint látható Tardos felfogásában még nincs egyértelműen megfogalmazva a rendszerváltás gondolata, csak a szocialista tulajdonviszonyok fejlesztéséé. 33 Kopátsy Sándor szerint viszont nem a magántulajdonos, nem az önigazgatók, nem is a mesterségesen létrehozott tulajdonosi szervezetek a leghatékonyabbak, hanem a nyugdíjpénztárak. Kopátsy kifejti, hogy a magántulajdonnak az a formája, amelyben a tulajdonosi jog és a vezetés-irányítási funkció egy kézben van, nem más, mint a klasszikus kapitalizmus alapvető jellemzője. Ehhez a modellhez mármint a múlt századi klasszikus kapitalizmuséhoz közelebb álltak 1968 óta a vállalati menedzserek, mint a fejlett tőkés országok valóságához, mivel rendelkeztek a megtermelt nyereség egy részével. Kopátsy szerint az állami tulajdon lebontás két lépésben történhet. Az elsőben sor kerül az állami tulajdonnak társasági tulajdonná történő átalakítására, bár ez csak egy szükséges formális lépés a tényleges tulajdonreform előtt. Koncepciójában nem tartja elképzelhetőnek a magánszemély tulajdonost, mert akkor az a történelmileg túlhaladott modell kerülne alkalmazásra, mint amikor a vállalat vezetője lesz a tulajdonos. (Lásd a klasszikus kapitalizmus mintáját) Az ágazati hatósággal viszont a direkt utasításos rendszer éledne újjá. Ezért megoldásként az állami vállalatok részvényeit - a második lépésben - speciális tulajdonkezelő vállalatok, azaz nyugdíjpénztárak, betegsegélyezők, egyetemek kezébe adná. Ezek csak kevés részvénnyel rendelkezhetnének, hogy ne kerüljenek monopolhelyzetbe. A működésből származó hozadék egyrészt finanszírozná a tulajdonosi intézményt, másrészt felhatalmazásra szolgálna, újabb vállalati értékpapírba lehetne befektetni. A tulajdonosi intézmények nem maguk forgatnák az értékpapírjaikat, hanem pénzintézetet bíznának meg. 34 Kopátsy elméletében nincs helye a magánszemélyek, de a külföldiek tulajdonlásának sem! A külföldi tulajdonosoktól az állami tulajdon nagyfokú leértékelő- 32 Tardos Márton: A gazdasági szervezetek és tulajdon, Gazdaság 1988. 3. sz. 33 Vanicsek: id. mű. 15. o. 34 Kopátsy Sándor: Gondolat a tulajdonreformról In: A tulajdon reformja, Pénzügykutató Rt. Bp. 1988

- 20 - dése miatt kellene tartózkodni. Szerinte előbb az állami vállalatokat fel kéne javítani, és csak utána lehetne akár külföldieknek is nagy haszonnal eladni. Kopátsy elmélete még mindig nem tekinthető privatizációnak, csupán tulajdonreformnak, mivel az újként megjelenő tulajdonosok állami szervek lennének. Koncepciójának nagy előnye, hogy a társasági forma tőkebevonásra nyújt lehetőséget, így biztosítja a piaci tőkeáramlást és összekapcsolja az állam nyugdíjkötelezettségét az állami tulajdonú cégek eredményességével. 35 Az első koncepció hívei közé tartozik Bársony Jenő is, aki az állami tulajdon átalakítását hatósági tulajdonosi képviselet (mint pld. Gazdasági Minisztérium vagy Állami Vagyonfelügyelet) fenntartásával oldaná meg. A hatóság a meglévő vállalatok tulajdonosi jogait felügyelő bizottságok útján gyakorolná. A felügyelő bizottság feladata lenne a vállalati tőke értékelése, perspektíváinak megítélése, a menedzserek kiválasztása. A vállalati tanács pedig érdekegyeztető szerv lenne. Véleménye szerint a hatósági tulajdonforma a következők miatt is előnyösebb a vállalati tulajdonlásnál: a.) a vállalati kollektíva a társadalmi tulajdon egy részét működteti; nem ő hozta létre a kezelésében lévő vagyont, tehát nem is indokolt a tulajdonába adni; b.) a vállalati jövedelem differenciái nem a kollektíva jobb vagy rosszabb munkájának eredményeként alakulnak, hanem egyéb tényezők (lekötött tőke, piaci helyzet stb.) következményei. Ha az eltérő vállalati jövedelmek közvetlenül differenciálnák a személyes jövedelmeket, indokolatlanul eltérő helyzetű csoporttulajdonosok jönnének létre a nemzeti vagyon vállalati felosztása révén; c.) azért sem indokolt a vállalatok tulajdonába adni az állami vagyont, mert nem biztos, hogy ott kell felhasználni a jövedelmeket, ahol azok képződtek. Az átcsoportosítást a csoporttulajdon gátolná; d.) a vállalati kollektíva érdekeltsége a személyes jövedelem növeléséhez kapcsolódik, és nem alkalmas a tulajdonos hosszú távú érdekeinek kifejezésére, a tulajdonosi szerepre. 36 35 Vanicsek: id. mű 17. o. 36 Bársony Jenő: Vagyonérdekeltség érvényesítésének lehetőségei és irányzatainak kritikája Gazdaság 1988. 3. sz. Bársony Jenőt idézi Vanicsek Mária: i.m. 17-18.

- 21-1.3.2.2. A csoporttulajdon előtérbe helyezése A 1980-as évek második típusú tulajdonvita koncepcióját fogalmazta meg Matolcsy György 1988-ban, a politikai rendszerváltás korszakában. 37 Matolcsy a csoporttulajdont helyezi a tulajdonreform középpontjába, jogilag a megindult állami vállalati decentralizációra épít 38, egyben a vállalati vezetők tulajdonhoz juttatását részesíti előnyben. Szerinte a meglévő vállalati központok, a belső kollektívák, a kisebb-nagyobb vállalaton belüli csoportok a megfelelő tulajdonosok. Bonyolult kereszttulajdonlások is létrejöhetnek. Alapesetei: a.) egy állami vállalat részegységeiből több önálló társaság alakul, és a központ lesz a részvények tulajdonosa. A részvények értékesítésével később egy-egy társaságnak több tulajdonosa lesz, miközben a központ befektető vállalattá alakul. Az eladás révén fejlesztési forrásokhoz juttathatja társaságait; b.) a vállalatból alakult társaságok egymás részvényeit is megvásárolhatják, és így a korábbi együttműködést a tulajdonosi viszonyok is segítik, a fejlesztésben való közös érdekeltség is biztosítva van; c.) a befektető központ is társasággá alakulhat, és más társaságok részvényeit is megvásárolhatja, ezáltal a tőkemozgás vízszintesen is adott. Így holding jön létre, amelynek fő feladata a vagyonkezelés. A holding tulajdonosai között befektető társaságok, nyugdíjpénztárak, külföldiek magánszemélyek is megjelenhetnek. A vállalati központ társasággá alakulásáig ez a formáció hasonló az önigazgató vállalathoz, csak itt vagyonérdekeltség alapján tevékenykedő befektetőkről van szó. A vállalatok ilyen átalakítása biztosítja a tőkebevonást, a vállalati szervezet szükséges decentralizációját, méghozzá többé-kevésbé természetes, nem pedig felülről irányított módon. Az operatív irányítás elkülönül a tulajdonosi és ellenőrzési szinttől. 39 37 Matolcsy György: Változatok a tulajdonreformra Gazdaság 1988. 4. sz. In: Vanicsek id. mű 18-20. o. és hivatkozik még rá: Boda-Neumann id. mű 15-16. o. 38 1985-ben a jogszabály megteremtette a vállalati egységek önállósulását, majd az igazi áttörést a társasági formák bevezetésével az 1988. évi VI. tv. jelentette. 39 Vanicsek id. mű 19-20. o.

- 22 - Az önigazgatáson alapuló tulajdonkoncepciót 40 (a vállalati tanácsok vagy közgyűlések irányítása alatt működő vállalatok) egyik nagy hiányosságát a tőkebevonás nehézségét ezen elmélet képviselői megpróbálják egy részvénytársasági formában működő önigazgató holding létrehozásával kiküszöbölni, mely pótlólagos tőkét a tulajdonosi jogosítványok egy részének eladásával szerezne, mely külső részvényben jelenne meg. 41 Az önigazgatási koncepció ellen a következő érvek szóltak: a.) mivel a meglévő vállalatok meglévő kollektívái kezébe kerülnének a tulajdonosi jogok, ez egyenlőtlen és főleg véletlenszerű adományozást jelentene; b.) a dolgozók alapvető érdeke a rövid távú keresetnövelés, ami nem egyeztethető össze a hosszú távú tulajdonosi érdekeltséggel (a jövedelmeknek fejlesztésre való fordításával.) Nyilvánvaló, hogy a dolgozók döntő többsége nem rendelkezik tulajdonosi készségekkel, hanem alapvetően munkavállalói szemlélet jellemzi; c.) ha a tulajdonosi jogok egy részének eladásával hozzá is juthat külső tőkéhez az önigazgató kollektíva, a vállalatnál megtermelt jövedelem kiáramlása nincs biztosítva, márpedig gyakori, hogy máshol jobb hatékonysággal működtethető a tőke. A munkahelye fenntartásában érdekelt önigazgató kollektíva tagja számára a belső befektetés jobban védi munkahelyét; d.) nemcsak a külső tőkemozgás korlátozott ilyen tulajdonviszonyok között, hanem a belső technikai fejlesztés, struktúra-átalakítás is, hiszen az egyes dolgozók/tulajdonosok munkahelye adott munkatevékenységhez kötődik; e.) ha a gazdaság egészében az önigazgató kollektívák a tulajdonosok, a vállalati összetétel is megmerevedik, nem alakulnak és nem szűnnek meg vállalatok; f.) a külső tulajdonos bevonásának hiánya, illetve korlátozott volta miatt a külső szakértelemmel mint hatékonyságjavító tényezővel sem lehet számolni. A csoporttulajdon egy másik formáját megfogalmazó javaslat szerint nem valamennyi dolgozó, hanem csupán a menedzsment lenne a tulajdonos. Ebben az eset- 40 Lásd erről bővebben: Csillag István: Privatizáció 90. Vezetéstudomány 1991. 2. sz., amelyben a szerző értékeli az 1990-es privatizációt, mely szerinte azt a kérdést veti fel, hogy: a vezetőimagántulajdonosi vagy az intézményi-állami vagyonkezelők tulajdonosi koncepcióját akarjuk-e. Ezzel együtt akarjuk-e a piacgazdaságot és a piac valódi szereplőit, vagy sem. 41 E módszer hívei: Csillag, Lengyel László, Bauer Tamás, Soós Károly Attila In: Vanicsek id. mű 20-21. o.

- 23 - ben a dolgozók bérérdekeltsége kevésbé érvényesülne, viszont teljesen összemosódnának a stratégiai és az operatív irányítási döntések. 42 1.3.2.3. Az állampolgár középpontba helyezése A 1980-as évek tulajdonvitáinak harmadik útja az egyént, az állampolgárt helyezi a középpontba, a szocialista vállalkozót 43, és a népi részvényszocializmust 44. Diczházy elmélete szerint az állampolgárok egyforma értékű értékpapírhoz jutnának, amelyet aztán kötvény, részvény vásárlására fordíthatnának, vagy saját tulajdonú társaság törzstőkéjére, törzstőkeemelésére fordíthatnak. A népi részvény minden nagykorú állampolgárnak járna, a felhasználása azonban korlátozott lenne, csak a felsorolt, befektetési célú felhasználása lenne megengedett. A népi részvény kibocsátott mennyisége a nemzeti jövedelem mértékétől függne. Minden állami vállalat részvénytársasággá alakulna át, és a megkapott népi részvények ellenében lehetne valódi részvényeket venni. Ugyancsak a dolgozói tulajdon előnyeit méltatta Kotz László 45 is, ugyanakkor Tardos Márton és Soós Károly Attila is 1991-ben 46, akik szerint az állami vagyon 10%-át ingyenes vagyonjegy formájában lenne indokolt szétosztani. Egy állampolgár 20.000 Ft értékű vagyonjegyzet kapna, amit eladhatna, vagy befektetheti. A modell 42 E módszer hívei: Csillag, Lengyel László, Bauer Tamás, Soós Károly Attila In: Vanicsek id. mű 20-21. o. 43 Lásd erről bővebben: Liska Tibor: Ökonosztát KJK Budapest 1988. 44 Lásd erről bővebben: Diczházi Bertalan: A népi részvény modellje Munkás 1989. 2. sz. valamint Diczházi Bertalan: A népi részvényszocializmus vázlata Figyelő 1988. nov. 10. 45 Kotz László: A privatizáció és a tulajdon átalakulásának kérdései az egészségügyben, a dolgozói részvénytulajdonlás lehetőségei Gazdaság és Társadalom 1991. 1. sz. 46 Vanicsek id. mű 22. o.

- 24 - támogatói szerint ez előnyt jelentene a privatizáció vásárlóerő bővítésénél, és segítené a kis családi vállalkozások elterjedését. A népi részvényszocializmus ellen szólt az az érv, hogy a folyamatos gazdasági növekedést nem garantálja semmi, és a népi részvények ellenértékét a költségvetésnek kellene állnia. Az ingyenes részvényjuttatással így a költségvetés elesne egy bevételi hányadtól. Ez a megoldás egyébként a külföldiektől is idegen, így azok befektetéseire nem számíthatott volna a gazdaság. 1989-re nemcsak a tulajdonviták tartalma, hanem azok közege és a résztvevők pozíciói is megváltoztak. 1988 végéig az elképzelések tulajdonképpen nem léptek ki a tulajdonreform korábbi kereteiből: a koncepciók alapvetően az állami tulajdon hatékonyabbá tételéről szóltak, a változásokat egy szűk szakértői csapat dolgozta ki, és a végrehajtás módszerét fentről lefelé, a központból vezényelt módon gondolták el. A vitában az ellenfelek egyik oldalról a reformközgazdászok, másik oldalról a bürokratikus koordináció fenntartásában érdekelt központok voltak. A társasági törvény megszületését követően felgyorsultak a politikai és a gazdasági események. A vitákban általánossá vált az államtalanítás igénye és egyre elfogadottabbá lett a természetes tulajdonosok (azaz magántulajdonosok) szükségessége. A vita most már nem az állami tulajdon reformálásáról, hanem annak lebontásáról, továbbá a magántulajdon szükséges arányáról és létrehozásának eljárásairól szólt. Az államtalanítás egyik (de ebben az időszakban még korántsem egyetlen) útja a privatizáció. A vita súlypontja máshova helyeződött a végbemenő spontán privatizáció közegében. Az lett a fő kérdés, hogy ki adja el a vagyont, és hogy ki legyen az új tulajdonos. A vitázó felek pedig egyik oldalon a beindult piaci mechanizmusok hívei (Matolcsy, Sárközy), másik oldalon pedig azok, akik a spontán folyamatok eredményeit megkérdőjelezve az ellenőrzés szükségességét hangsúlyozzák (Bokros, Tömpe). Függetlenül attól, hogy ezekben a vitákban ki melyik oldalon állt, a korábban az önkormányzó demokratikus vállalat eszményét hirdető reformközgazdászok abban a pillanatban elszakadtak ettől az elképzeléstől, amint az igazi magántulajdonosok megjelenése (akár a spontán privatizáció formájában) politikai realitássá vált. 47 47 Boda-Neumann: MRP és MBO a hazai privatizációban (id. mű) 17. o.

- 25-1.3.3. A tulajdonreform koncepcióinak értékelése Voszka Éva a tulajdonvitákat az átalakítás céljai szerint az alábbiak szerint szakaszolja: 1. tőkeáramlási 2. vállalatirányítási 3. formaváltási és 4. szervezeti decentralizációs szakasz Álláspontja szerint 1988-1989. fordulójáig egyértelműen reformról beszélhetünk, legalábbis az átalakítás kereteit illetően. 48 A tulajdonreform fogalma tehát lassan felölelt minden változást, amely az állam tulajdonosi jogainak gyakorlását és az állami vagyon hatókörének korlátozását érintette. Ebben az elvi keretben bukkant fel a privatizáció, most már tényleg az állami vagyonrészek magánkézbe juttatásának értelmében. 49 A tulajdonreform keretében a javaslatok képviselői az állami tulajdon meghatározó szerepét hirdették és csak a tulajdonosi jogok gyakorlásának módját akarták megváltoztatni, felülről vezérelt végrehajtással. Reformokkal nem lehet rendszerváltást megvalósítani. Márpedig a gazdasági rendszerváltás következetes útja, a magánkézbe adás, a szűkebb értelemben vett privatizáció a tulajdonreform elméleti keretébe ágyazottan bukkant fel anélkül, hogy politikai törésvonalat vagy az egyes javaslatokban kifejtett koncepcióváltást jelentett volna. Megszakítottság helyett számos ponton folytonosságot érzékelhetünk..a társasággá alakulás a szó jogi értelmében még nem átalakulás, a spontán privatizációban nem jelenik meg a magántőke, sőt a privatizáció elvileg is azonos lehet a társadalmasítással, s a tulajdonreform magában foglalhatja a rendszerváltást is. 50 48 Voszka Éva: Tulajdonreform vagy privatizáció? Közgazdasági Szemle 1991. 2. sz. 117-133. o. A szerző cikke felöleli a tulajdonvitákat, elméleteket, ezek képviselőit, elemzi a különböző koncepciókat, politikai oldalról is megközelítve. 49 Voszka Éva: ua. 122. o. (kiemelés tőlem: Erdős Éva) 50 Voszka Éva: ua. 129. o. (kiemelés tőlem: Erdős Éva)