Kis Európa-túra, nagy élmények Tesztelõink lankadatlanul nyãºzzã k a rã juk bã zott abroncsokat. Ez alkalommal az új Michelin Anakee III-ról olvashattok a felhasznã lã³ szemszã gã bõl. 2015.09.04. Kis Európa túra, nagy élmények A nyolc napos útnak idén elõször nem csapatban, hanem kettesben vágtunk neki. Igyekeztünk könnyen pakolni, de így sem lett pehelysúlyú a GS. A saját súlya 260 kg, a párommal együtt 150 kg-t nyomunk teljes harci díszben és azért összehoztunk 35kg ruhát, felszerelést is. Így a tankolással együtt, igen szép tömeget vittek a kerekek egész úton. Az út Ausztrián, Németországon, Svájcon, Olaszországon és Szlovénián vezetett keresztül. Hû útitársunk pedig egy 2008-as, BMW R1200GS Adventure, felruházva kiegészítõkkel és sok szeretettel! És persze egy pár szép új Michein Anakee III gumival, amikkel a túra kezdetéig már lenyomtam kb 600 km-t.
Elsõ nap: Cegléd HU - Murau AU 534 km Az elsõ két napot kicsit hosszabbra terveztük, elvégre kipihenten mindig könnyebb és biztonságosabb. A határt Ausztria felé Körmend után, Rönök településnél léptük át. A terv szerint autópályát és fõ illetve mellékutakat felváltva mentünk. A haladós, de kényelmes kirándulós utazáshoz pont jó arányt kerestük. Az elsõ komolyabb változást a határtól nem messze lévõ hegyi szerpentin jelentette. A magas súlypont természetesen érezhetõ a leglassabb visszafordítókban, de nagyon magabiztos volt a tapadásunk. Az elsõ észrevétel a korábban autópályán, nagy sebességnél megfigyelt zaj eltûnése. Ezt a hangot a mintázat okozza, viszont úgy tûnik abroncs nyomástól teljesen függetlenül, nagy tempónál jön elõ. Nagy sebességû kanyarodáskor pedig az éppen fekvõ mintázattal együtt változik. Megjegyzem, olyan halk zajról van szó, hogy halk sisakban szerintem nem is hallani Nem beszélve az endurósok által ismert hang-kürtõ hatásról, amit a villák körüli idomzat okoz. Ez nem minden motoron van így. A szerpentin rövid volt, és Murauig nem is igen történt semmi érdekesség velünk. Murau ismert a motorosok körében, ott jártunkkor viszont a hotel macskája volt a legizgalmasabb. Említésre méltó még a 37 fokos nappali hõség, ami innentõl egész úton velünk tartott. Második nap: Murau AU Konstanz DE 540 km
Ismét hosszabb napot kezdtünk, egybõl eltévedéssel. Pontosabban csak nem készült még el az út amin menni akartunk, így 15km után visszafordulás és alternatíva keresése következett. Az építkezés elõjele egyben újabb tapadáspróba is volt. Sajnos minden óvatosság ellenére, egy szûkülõ, emelkedõ kanyarban megcsúszott az elsõ kerék az elszórt kavicson, de ahogy leért a gumi a kövekrõl azonnal betapadt. Ez a felszerelés óta a második ilyen eset. Nagyon pozitív dolog. A következõ izgalmasnak ígérkezõ látványt egy benzinkútról élveztük. Salzburg felé haladva, átkelve egy alagúton felhõbe érkeztünk, a navi szerint 1560m-en jártunk. Gondoltam itt az esõteszt ideje. Kicsit jobban beöltöztünk és a kúton dolgozó amúgy nagyon kedves magyar lányoktól elköszönve nekivágtunk. Nos, ez nem jött be mert 10 perc motorozás után még az út is felszáradt és onnantól felhõt sem láttunk aznap. A párom egyik nagy álma volt megnézni a Neuschwanstein kastélyt. Maga az épület tényleg olyan mint egy Disney rajz. Tanulva a saját kárunkból, az utánunk ideérkezõ motorosok számára tanácsolom, menjenek fel nyugodtan a kastély elõtti parkolóig. Ezzel elkerülhetõ a teljesen felesleges 20 perces hegymászás a több kilós ruhában. Ez a kis újabb kerülõ további extra kilométereket jelentett és mivel a nap elsõ felét nagyon kényelmesre vettük, igyekeztünk ismét autópályás módban közelíteni a célhoz.
Hogy emlékezetes legyen a nap vége, szürkületben értünk Konstanzba, ahol atomvillanás kíséretében szereztünk tudomást a helyi fix sebességmérõkrõl. Megfigyeltük, hogy a német, svájci de még szlovén utakon is ilyen 20 éves, vakus gépekkel figyelik a gyorshajtókat. Biztos elment az összes pénzük ezekre az utakra és így nem élvezhetik a nálunk használt csúcstechnológiás trafik nyújtotta élményeket&. Harmadik nap: Konstanz DE pihenõ A harmadik napot helyben töltöttük Konstanz kikötõvárosban így errõl a napról a 37 fokos melegen és ruhamosáson kívül mást nem tudunk felmutatni. Negyedik nap: Konstanz - Friedrichshafen - Konstanz A túra egyik célja a Friedrichshafenben tartott outdoor show meglátogatása volt. Kicsit munka és élvezet kombinációja. Ehhez csak egy rövid kompozás kell Meersburg városába és onnan 19 km tóparti kirándulás. Tekintettel az idõjárásra, megszegtük a dress kód-ot és farmerben motoroztunk. Meersburg meglátogatását miden erre túrázónak javaslom, nagyon szép óvárosa és rengeteg látnivalója van. A szuper olasz étteremrõl elfogultan - nem is beszélve. Gyönyörû kikötõ és hajókirándulás is játszik.
A forgalom a kiállítás miatt óriási volt, ezért idõnként kaszkadõröket idézett a mi manõverezésünk is. Ismét kiderült, fékezni is csak jó gumin lehet igazán nagyot. Bár csak 70 km/h körül mentünk, de egy szemfüles kisbusz kikerülésekor a vibráló ABS és a sofõr rettegõ tekintete sem nyomta el az érzést, hogy radíron motoroztunk. Legalábbis olyan erõvel lassultunk mintha így lenne, mindenféle megcsusszanás vagy kitörés nélkül. Ötödik nap: Konstanz DE Bolzano ITA Elindultunk a tenger irányába, délnek hogy az eddigi 37 fokból végre 42 legyen. Ez a nap végére teljesült is. De elõbb még Svájcban át akartunk kelni a Flüela Pass-on. Mivel az autópálya matrica 40 EUR lett volna ekkor tudtam meg hogy nem ártott volna elsõ nap sem inkább a díjmentes beállítással navigáltunk tovább. Ez nagyon jó döntésnek bizonyult. Így 345 km-t tettünk meg a Davos, Susch, Merano, Bolzano útvonalon. A Flüela hágó inkább látványnak kiváló, mint vezetéstechnikai kihívásnak. Természetesen a 2800m feletti magasság és a visszafordító hajtûkanyarok azért annak is nagyszerû élményt jelentenek, aki sokat járt már ilyen helyeken. Hófedte hegyormok és kristálytiszta tavak között haladtunk, kellemes 14 fokos, hûvös idõben. Többször megálltunk fotózni és a hosszabb megállók alkalmával észrevettem, milyen gyorsan melegszik be az abroncs. Semmi fölösleges döntögetés vagy lassítgatás, csak a kényelmesen lusta túratempó a 10 fok körüli aszfalton, de 1-2 perc után üzem meleg a gumi. Ennek nagy hasznát venni városi használatkor, õszi-tavaszi szezonban is. A hágó után hasonlóan szerpentines úton folytattuk, de most tényleg eljött az esõteszt ideje. Instant zápor volt, rövid de nagy vízhozamú. Mivel az útra és a szembõl így is százzal érkezõ helyi motorosokat figyeltem, nem értem rá izgulni, hogy romlott-e a tapadás, de nem is volt rá okom. Az aszfalt több helyen elég fényes volt, ez általában csúszósabb felületet jelent, de az esõben megtett 15km-en semmilyen negatív tapasztalatom nem volt. Még a szerpentin alján nehezen megtalált egyetlen kátyúban sem, ahol a felület nagyszerû vízkiszorítását is igazoltuk, legalább 110 km/h-val. Sajnos nem jegyeztem meg pontosan hol, de valahol Zernez közelében, ahogy élveztük a szép tájat és kiváló utat, elénk került egy szûk kapu, amin keresztül vezet az út. Tábla csak annyit jelzett, hogy 30-as áthajtás és hogy a szembejövõnek van elsõbbsége. Ahogy lassan átmentünk rajta, egy kerékpáros kamikaze szembõl majdnem eltalált, és ez csak azért nem érdekelt, mert ekkor egy katonai gyalogos menetoszlop közepén találtuk magunkat, akik az úttesten keresztben meneteltek. Még megállni sem tudtam a meglepetéstõl, csak behúzott kuplunggal átgurulni a szétnyíló bakák között. Még egy német kiáltásra emlékszem meg egy újabb kis kapura és megint kint voltunk a nyílt úton. A
következõ fél órában azt találgattuk, vajon egy katonai támaszpontból csináltak-e átjáró házat az út kedvéért, vagy mi nem figyeltünk eléggé és csak véletlenül nem lõttek le. Nyilván az elsõ, de nagyon bizarr élmény! A svájci határt éppen csak elhagytuk, amikor megjelent a LAMPF! vagyis az elsõ lámpa izzó hibáját jelzõ kis felirat a mûszerfalon. Szinte büszkén jelentettem be hogy akkor most izzócsere lesz, mivel én ilyen marha felkészülten utazok, és ugye van nálunk minden. Az elsõ benzinkúton megálltunk, és amíg a párom üdítõt vett én belekezdtem az 5 perces mutatványba. Kis hibával sikerült is mindössze 1,5 óra alatt végrehajtani az egészet, merthogy az izzót rögzítõ fémszálat helyén tartó mûanyag az elsõ percben letört. Ezután a csavarja, ami alá nagyobb alátétet akartam tenni megoldásként beleesett a foncsorba, és kiszedni csak a lámpát rázogatva lehetett. Mivel nem akartam az egész GS-t fejre állítva rázni kiszereltem, amit muszáj volt. Ennyit a korai érkezésrõl, városnézésrõl. Megjegyzem, piros pont a tervezõknek, tényleg jól szerelhetõ a gép az út szélén is. Bolzano elõtt 50 km-el álltunk meg utoljára egy McDonalds klímás helyisége kedvéért. A motor a napon állva 45 C-ot mért, letakarva. Ebbõl már sejtettük, hogy nem lesz hidegebb délen sem. Bolzano szép, de kicsit túl méretes város. Szép esti sétákat tehet, aki napközben kipiheni a hõséget és szeretne egy jó olasz vacsorát. Hatodik nap: Bolzano ITA Koper SLO Tanulva a korábbi napok kínzóan meleg idõjárásából, igyekeztünk korán elindulni az aznapra szánt 350km-t megtenni. Az útvonal Trento, Feltre, Conegliano-n keresztül vezetett, Plamanova mellett értünk csak autópályát, hogy végül Monfalcone és Trieszt érintésével megérkezzünk a szlovén kikötõvárosba, Koperbe. Ezen a napon nagyon sok alagutat megjártunk, amelyek ugyan rövidebbek, mint a Svájci vagy Osztrák részen lévõk, viszont egymást érik. Így a többsávos utakon motorozás is változatos és érdekes volt, sokszor gyönyörû hegyi kilátással. Útközben többször is kereszteztünk egy völgy alján haladó folyót is. A nem mindig kivilágított alagutakban lévõ meglepõen fullasztó, meleg levegõn és a már máskor tapasztalt temperamentumos olasz vezetés módon kívül más érdekesség is akadt. A többsávos fõútvonalon sokszor mentünk hosszanti aszfalt felmaráson. Nem volt különösen mély, de egész útszélességû és néha 10km hosszú. Az Anakee III így újabb lehetõséget kapott a bizonyításra és itt sem vérzett el. Megszokva a hazai hasonló felmarásokat eleinte nagyon óvatosan, lehetõleg álló motorral harcoltam, de pár tempós kanyar után kiderült, el is felejthetem a dolgot. Nem csak az elsõ kerék megvezetése nem történt meg, de a kanyaríven tarthatóság, pontosság is ugyanolyan volt, mint bármelyik sima útfelületen. Ez nem kis meglepetést okozott, különös tekintettel a súlyúnkra. Nem állítom, hogy ez kizárólag az abroncs teljesítménye, de aki hasonlóan sok gumin tekert már, az tudja, mirõl beszélek. Szlovéniába olyan kicsi határátkelõn léptünk be hogy elsõre azt hittem zöldhatáron megyünk. A tengerparti szállásra délután 4 körül érkeztünk meg. Az erkély még megvolt, de a vízparti kilátás nem jött össze. Nehéz is lett volna 3km-e a
parttól, de ezt figyelembe vettük a foglalásnál. Hetedik nap: Koper SLO Ezt a napot nem terveztük be elõre, de az edzettség hiánya, a komoly hõség és a tengerparti fürdés vágya legyõzött. Miután sikerült kiharcolnom, hogy csak 12 óra után induljunk neki a víznek, felkerestük Szlovénia 4 tengerparti strandjából a hozzánk legközelebbit (Koper-en kívül) Izola-t. A GPS szerint csak 7 km az egész, amibõl az elsõ 6 km rendes út volt, a többit kis sikátorokban tettük meg. Ezek nagyon szûkek voltak, és ami emelkedett vagy lejtett, az általában oldalra is dõlt valamelyik irányba, mindezt tükörsima macskaköveken! Újabb csillag a Michelin-nek, semmi csúszkálás, billegés csak a futómû dolgozott a szinte lépcsõszerû felületeken. A strand nagyon szép, nem az a klasszikus homokos tengerpart, de szerintünk kifogástalan egy pár napos fürdõzéshez is. Jól kiépített a hely, olcsó de finom konyhás éttermeket is találni.
Nyolcadik nap: Koper SLO Nagykanizsa HU Ismét gondolva a melegre, 7-órakor már elindultunk, és mivel elég fáradtan estünk ágyba a fürdõzõs nap végén, inkább csak haladni akartunk, jöhet az autópálya. Ljubljana, SLovenska Bistrica után viszont Maribor helyett Ptuj felé lekanyarodtunk. Így Csáktornyán keresztül Letenyei határátkeléssel Ha csak percekre is, de Horvátországot is érintettük. A sok unalmas autópályázás közben két dologra lettem figyelmes a Michelinnel kapcsolatban. Az egyik hogy a várakozásommal ellentétben, az elsõ naphoz képest 3-4 tized bar-ral kisebb nyomáson sem változott a hangja, vagy a vezethetõsége. De a legkisebb mértékben sem. Nem tudom, hogy ez az esetleg kicsit keményebb oldalfal miatt lenne-e, mindenesetre nem árt odafigyelni a nyomásra hosszabb távon, elkerülve hogy hirtelen meglepjen. A másik a profilmélység és a felület ívének változása. Pontosabban nem változása, mert a kilométerek ellenére alig láthatók kopás nyomai. Tartósnak ígérkezik az Anakee.
Nagykanizsára is 40 fokos melegben érkeztünk, így a fürdésen kívül csak egy gyors vacsorára maradt erõnk. Kilencedik nap: Nagykanizsa HU Cegléd HU
Az utolsó napot már csak a hazajutásnak szenteltük, de némi kerülõvel. Így Székesfehérvárnál lefordulva az M7-rõl, a Seregélyes, Sárosd, Mezõfalva, Dunaföldvár, Kecskemét útvonalon értünk haza. Dunaföldvárnál még megálltunk egy pihenõre a folyóparton, és utána már meg sem álltunk Ceglédig. Összességében nagyon érdekes utunk volt, nem annyira kalandos, mint inkább kirándulós. Élveztük az összes megtett kilométert, és a tájat. Azt pedig teljes bizonyossággal mondhatom, hogy a Konstanz-Meersburg kompon érdeklõdõ német motorosnak lenyomott duma a gumiról betûre igaz. Nagyon stabil, nagyon jól kezelhetõ, elég csendes és eszelõsen jól tapadó abroncs az Anakee III. Akinek pedig esetleg nem szimpatikus az ára, azt megnyugtatom hogy ha hozzám hasonló nyugodt, dinamikus vezetési stílusban utazik nap mint nap, akkor legalább 40%-kal jobb élettartamot kap mint sok más hasonló, alig olcsóbb guminál. Szót érdemel az is hogy bár ahány esés, annyi körülmény, de a két évvel ezelõtti Transzfogaras túrán tapasztalt zebra felfestõs csúszkálás is a múlté. Eddig a pontig nem sikerült olyan óvatlan manõvert összehozni, hogy zebrán vagy más úttesten lévõ festett felületen megcsússzak. Mindezek tükrében, alig várom a folytatást. T. Ádám Cegléd