A KORMÁNYZÓHELYETTESI INTÉZMÉNY TÖRTÉNETE (1941 1944)
OLASZ LAJOS A kormányzóhelyettesi intézmény története (1941 1944) AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST
ISBN 978-963-05-8512-5 Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akademiaikiado.hu www.szakkonyv.hu Első magyar nyelvű kiadás: 2007 Olasz Lajos, 2007 Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is. Printed in Hungary
Tartalom rukúában BEVEZETÉS / 7 I. A KORMÁNYZÓ IDŐSEBB FIA / 11 Ifjúkor, tanulmányok / 11 Egzisztenciateremtés, szakmai karrier / 19 Közéleti szerep, katonai szolgálat / 31 A politikai pálya kezdetei / 47 Az utódlás kérdése / 67 II. ÚJ TÉNYEZŐ A HATALMI STRUKTÚRÁBAN / 79 A háború küszöbén / 79 Hadiállapotban az ország / 92 Dinasztikus terv vagy az alkotmányos rend védelme? / 105 Jelöltek, ellenjelöltek, önjelöltek / 114 Sürgető körülmények / 125 III. KORMÁNYZÓHELYETTES-VÁLASZTÁS / 141 A kormányzóhelyettesi jogkör / 141 A törvényjavaslat vitája / 153 Szélsőjobboldali támadások / 165 Kampány és választás / 184 A választás visszhangja / 197 IV. AZ ORSZÁG MÁSODIK KÖZJOGI MÉLTÓSÁGA / 213 Reprezentáció és protokoll / 213 Politikai tervek várakozások / 224 Horthy István és a hadsereg / 238 Harcok a Donnál / 255 Kormányzóhelyettesi szerepkörben a fronton / 272 V. A KORMÁNYZÓHELYETTES HALÁLA / 287 A frontszolgálat befejezése / 287 Az utolsó bevetés / 296 Gyászol az ország / 310
A halálhír fogadtatása / 325 Feltételezések, híresztelések, legendák / 343 VI. EGY BETÖLTETLEN HIVATAL / 361 Az utódlás kérdése ismét napirenden / 361 Sem kormányzóhelyettes, sem gyermek király / 378 Az emléktörvény / 392 Politikai utórezgések / 402 A Horthy István-kultusz / 425 BEFEJEZÉS / 445 FORRÁSOK ÉS IRODALOM / 452 Levéltári, irattári források, kéziratok / 451 Nyomtatott források, könyvek, cikkek, tanulmányok / 455 Újságok, folyóiratok / 470 RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE / 473 NÉVMUTATÓ / 477
Bevezetés uktúrában A magyar országgyűlés 1942. február 19-én kormányzóhelyettessé választotta vitéz nagybányai Horthy Istvánt, a kormányzó idősebb fiát. Miért került sor az új közjogi pozíció létrehozására? Dinasztikus törekvés vagy a fennálló alkotmányos berendezkedés megerősítésének szándéka vezette a kormányzót, amikor az intézmény felállítását kezdeményezte? Mi tette a komolyabb közéleti tapasztalattal nem rendelkező Horthy Istvánt a magas állami tisztség betöltésére alkalmas jelöltté? Mi magyarázza a választás kapcsán kirobbanó, példátlanul éles belpolitikai vitát, és mi húzódott meg az egyes pártok, politikai csoportosulások állásfoglalásának hátterében? Milyen tervekkel, elképzelésekkel lépett fel a kormányzóhelyettes, és milyen várakozások fogalmazódtak meg vele kapcsolatban? Mi volt a tényleges súlya, szerepe az új intézménynek a politikai életben? Miért maradt betöltetlen Horthy István halála után a korábban oly fontosnak tekintett pozíció? Végül, hogyan viszonyult mindehhez a szélesebb közvélemény, és hogyan fonódtak legendák a kormányzóhelyettes és hivatala köré, melyek gyakran még ma is alapjául szolgálnak az elismerő vagy elutasító megítéléseknek? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a kormányzóhelyettesi intézmény történetét tárgyaló munka. A kormányzóhelyettesi hivatal létrehozása, az ország második számú közjogi méltóságának tevékenysége, közéleti szerepe, kevéssé ismert fejezete, érdemtelenül elfeledett részlete a magyar politikatörténetnek. Az intézmény aktív működése és Horthy István kormányzóhelyettesi tevékenysége csak alig hat hónapig tartott (1942. február 19. augusztus 20.), és a nyilvánosság előtt inkább csak reprezentációs feladatok ellátásában nyilvánult meg. Tényleges politikai súlya, hatása azonban korántsem volt elhanyagolható, messze túlnőtt ezen a formális szerepkörön. Horthy István, különleges helyzetének köszönhetően, már megválasztása előtt is gyakorolt bizonyos hatást a magyar közéletre. Felkarolt, támogatott szakmai és társadalmi kezdeményezéseket, közvetítő szerepet vállalt a kormányzó és a mérsékelt politikai körök közötti informális egyeztetésekben, segítette az államfő szélesebb körű tájékozódását, néhány esetben konkrét befolyással volt a legfelsőbb szintű döntésekre. Hivatalba lépését követően, alkotmányos tényezővé válva, ez a szerepe 7
jelentős mértékben kibővült. A közélet, a gazdaság, a kulturális élet területén számos kérdéssel foglalkozott, véleményt nyilvánított, kezdeményezéseket tett, megbeszéléseket folytatott, intézkedéseket javasolt, amelyek, ha azonnali és látványos eredményeket nem is mindig hoztak, de sok esetben érezhető hatással voltak az adott ügy további alakulására. A kormányzóhelyettes hivatali működése során közvetlen kapcsolatba került a magyar közélet szinte minden fontosabb eseményével, aktuális kérdésével, meghatározó erőcsoportjával, prominens személyiségével. Befolyást gyakorolt egyes stratégiai döntésekre, lehetséges kulcsfigurájává vált az ország jövőjével kapcsolatos kormányzati elképzeléseknek és társadalmi várakozásoknak, fontos szerepet kapott a kormányzói család körül kibontakozó kultuszban. Hatással volt a háborús részvétellel kapcsolatos viták, a megszakadt nyugati kapcsolatok újjáépítését célzó kezdeményezések, a tiszti- és tisztviselői kar lojalitásának biztosítását szolgáló lépések, a magyar média függetlensége és viszonylagos pluralitása védelmében hozott intézkedések, illetve a középosztályosodást elősegítő tehetséggondozás helyzetének alakulására. Horthy István és a kormányzóhelyettesi intézmény politikai súlyát, jelentőségét még tovább növelte a különleges közjogi pozíció és a széles körű társadalmi támogatottság adta potenciális cselekvési lehetősége, amelynek a háború utolsó időszakában lehetett volna komolyabb szerepe. A témával kapcsolatban korábban megjelent írások általában a kormányzó fia életének egyes vonatkozásait, szakmai karrierjét, sportteljesítményeit, házasságát vagy halála körülményeit mutatták be, főként visszaemlékezésekre támaszkodva. Kormányzóhelyettesi tevékenységét, hivatala létrehozását és működését szélesebb politikai összefüggéseiben tárgyaló, tudományos igényű, átfogó forrásbázisra, levéltári kutatásokra alapozó történeti munka ez idáig nem jelent meg. 1 Az itt következő írás a szerző szándéka szerint nem Horthy István életrajza, nem személyének vagy családjának biografikus jellegű bemutatása, hanem azoknak a politikai folyamatoknak, háttérösszefüggéseknek, közéleti viszonyoknak, társadalmi sajátosságoknak, külpolitikai hatásoknak és belpolitikai törekvéseknek az áttekintése, összefoglalása, melyek a kormányzóhelyettesi intézmény létrehozását, jogköre kialakítását, az ifjú Horthy megválasztását és hivatali tevékenységét befolyásolták, majd halálát követően a magas méltóság betöltetlenül maradásához vezettek. A kormányzóhelyettesi tisztség és Horthy István személye természetesen egymástól elválaszthatatlan. A kortársak számára nyilvánvaló volt, hogy az új közjogi pozíció betöltésére a kormány- 1 Vö. DIÓSZEGHY M. 1943; EDELSHEIM GYULAI I. 2000; ANTAL L. 2001; JÁNOSY I. 2001; HL tgy. 3653. Péntek Rita: A kormányzóhelyettes. Horthy István kormányzóhelyettessé választása és halála; SZABÓ M. 1999; ERDŐDY M. 1943; WULFF O. MALÉTER J. 1976. 8
zó fia az egyetlen esélyes jelölt. A hivatal jogkörét és feladatait is tulajdonképpen az ő személyére szabták. Így Horthy István korábbi közéleti tevékenységének, politikai pályaképének megrajzolása szorosan hozzátartozik a kormányzóhelyettesi intézmény történetéhez. Jelen munka fő célja a kormányzóhelyettes és hivatala tevékenységének, társadalmi kapcsolatrendszerének, szerepének, jelentőségének bemutatásával egy sajátos politikatörténeti korrajz felvázolása. A korabeli magyar közélet egy, idáig részletesebben nem vizsgált fejezetének feltárása, amely Magyarország második világháborús históriáját eddig talán kevéssé ismert új részletekkel egészíti ki. A kormányzóhelyettesi intézmény története és Horthy István hivatali tevékenysége vizsgálata során egyszerre jelentkezik a források viszonylagos bősége és szűkössége. A korszakkal kapcsolatos írásokban Horthy István neve gyakran felbukkan. A neki szentelt néhány mondat azonban általában csak a kormányzó fiaként, lehetséges utódaként tesz említést róla, és inkább csak a közvéleményt megosztó magánéletét, vagy pontosan tisztázatlan okból bekövetkezett halálát említi, anélkül hogy politikai tevékenységével vagy hivatala működésével részletesebben foglalkozna. Alig akad olyan, a közélet egykori szereplőitől származó napló vagy visszaemlékezés, amely ne idézné fel Horthy István alakját, a vele kapcsolatos vitákat, kormányzóhelyettessé választása vagy halála körülményeit. Politikai súlyáról, hatásáról, hivatala működéséről azonban gyakran ezek az írások sem árulnak el sokat. Ráadásul a szerzők maguk is részesei voltak az egykori vitáknak, így meglehetős szubjektivitással tárgyalják az eseményeket és mondanak véleményt az államfő helyettesének személyéről, törekvéseiről, szerepéről. A nagyszámú sajtóforrás és más protokolláris vonatkozású közéleti dokumentum inkább csak formális, reprezentatív képet rajzol róla, vagy esetenként a különböző politikai csoportok egymással vitázó álláspontját tükrözi, és csak erős forráskritikával használható. E látszólagos forrásbőséggel szemben a kormányzóhelyettesi intézmény felállítása és működése, Horthy István hivatali tevékenysége, politikai kezdeményezései, kapcsolatai tekintetében valójában inkább a források szűkössége jellemző. A bizalmas lépésekről, színfalak mögötti egyeztetésekről a dolog természeténél fogva írott dokumentum sokszor nem is készült. A hivatalos szervek vonatkozó iratainak egy része a háború végén elkallódott, megsemmisült. A ma fellelhető anyag meglehetősen töredékes, szétszórtan található a legkülönfélébb irategyüttesekben. Horthy Istvánt és a kormányzóhelyettesi hivatalt a kortársak általában a fennálló parlamentáris berendezkedés és a mérsékelt, nyugati orientációjú politika fenntartása, a szélsőjobboldali nézetek és hatalmi törekvések elutasítása, a gazdasági, társadalmi modernizáció lassú, fokozatos reformok útján történő megvalósítása jelképének tekintették. Elsősorban ez a ráruházott szerep keltett szimpátiát, bizalmat, reménykedést az egyik oldalon, ébresztett gyanakvást, 9
fenntartásokat más politikai körökben, és váltott ki dühödt támadásokat a szélsőségesek soraiból. A kormányzóhelyettesi hivatal és Horthy István alakja köré kezdettől legendák szövődtek. Ezek időnként hívei és ellenfelei számára egyaránt fontosabbakká váltak, és így a szélesebb közvélemény körében is valóságosabbnak bizonyultak, mint a kormányzóhelyettes igazi személyisége, tényleges elképzelései és tevékenysége. Az ország második számú közjogi méltóságának helye, szerepe, a vele kapcsolatos szándékok, lehetőségek megítélése gyakran a későbbiek során sem tényszerű történelmi elemzésre épült, hanem egy mitizált múltképre, ellentétes előjelű legendákra támaszkodott, és így hosszú időn át csak a Horthy-rendszerről folytatott ideológiai viták eszközévé vagy valódi politikai összefüggéseiből kiragadott történeti kuriózummá silányította a 20. század históriájának e sajátos fejezetét. A történelmivé érő távlat lehetőséget ad és egyben aktuálissá is teszi, hogy a mítoszok mögé pillantva felidézzük, újragondoljuk a 65 éve történteket. 10