FEJÉR MEGYEI KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA CHAMBER OF COMMERCE AND INDUSTRY OF FEJÉR COUNTY HANDELS- UND INDUSTRIEKAMMER KOMITAT FEJÉR Nemzetközi Kereskedelmi Kamara tagja Member of the International Chamber of Commerce H-8000 Székesfehérvár, Hosszúsétatér 4-6. Levélcím: H-8002 Székesfehérvár, Pf.: 357. Tel.: (22) 510-310, Fax.: (22) 510-312 www.fmkik.hu E-mail: fmkik@fmkik.hu Iktatószám: K/31/2010. Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara - jogszabály-módosítási előterjesztés Bevezető A jogszabály-alkotás folyamatában nem mellőzhető a gazdasági és társadalmi viszonyok aktuális vizsgálata; a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara köztestületi gazdasági kamaraként első sorban a gazdasági vetületet, a jelenlegi üzleti környezetet hivatott górcső alá venni. Megalakult az új kormány, s vele együtt az új kormányprogram is körvonalazódott. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara a lentebb felsorolt 9 téma köré csoportosítva el is juttatta a gazdaság elvárásait a jogalkotó szervek felé. A gazdaság elvárásai a jogszabály-alkotás folyamatában más koncepciót és más jogi szabályozást igényelnek. Sürgető igény mutatkozott eszerint a gazdaság szereplői által - az adminisztráció és a bürokrácia csökkentésére, - az adórendszer átalakítására, - a foglalkoztatás bővítésére, - a szakképzés reformjára, - a kereskedelemfejlesztés támogatására, - a közigazgatási feladatok átszervezésére és megosztására, - a kkv szektor kiemelt támogatására, - az uniós források átcsoportosítására, - és a közbeszerzés szabályrendszerének módosítására. A gazdaság igényeinek becsatornázása és közvetítése, - valamint az érintett jogalkalmazó szervekkel folytatott konzultáció céljából - a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara számos szakma, illetőleg vállalkozói csoport számára szervezett gazdasági fórumokat. Kiemelt téma volt valamennyi inkriminált jogszabály kapcsán az, hogy az aktuálisan hatályos adminisztrációs kötelezettség vagy a hatósági ellenőrzés gyakorlata súlyosan sérti a vállalkozáshoz való jogot, illetőleg konkrét gazdasági érdekeket. Az érdeksérelem orvoslásának legfontosabb eszköze hazánkban az eltúlzott adminisztráció és bürokrácia csökkentése, illetőleg kiemelt fontosságú jogszabály-módosítások elvégzése. A számos vállalkozói csoport megkeresésére reagálva az alábbi tárgyakban szeretne az FMKIK érdemben; és sok esetben átfogó jelleggel megvalósított jogszabály-módosítást kezdeményezni: A FMKIK által szervezett kerekasztal fórumra hivatalosak voltak a régió meghatározó nagyfoglalkoztatói, illetőleg a Közép-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ képviselője. A rendezvényen elhangzottak azok az anomáliát jelentő bürokratikus feltételek, melyek akadályozzák a munkahely megtartásához szükséges, illetőleg azt elősegítő támogatásokhoz történő hozzájutást.
Ezzel kapcsolatosan az alábbi igényeket juttatta el az FMKIK 2009 évben az illetékes szaktárcákhoz, és a jogalkotókhoz: A munkahely megőrző intézkedéscsomagban javasoltuk a normatív alapú támogatási rendszer bevezetését, egyszerű támogatás-igénylési eljárás formájában. A normatív alapú támogatás javasolt preferenciái: - a válság sújtotta ágazatok kiemelt támogatása, - egyszerűsített támogatás-igénylés regisztrációs eljárással, - űrlapos adatlap alkalmazása az igénylés során, - kiterjesztése vonatkozzon a foglalkoztatási időalap csökkentésére munkaóra bázison (ne csak heti munkanapokban gondolkodjon a rendszer), - a jogosultság igazolása önbevallással legyen teljesíthető (hasonlóan az adó-, vagy a társadalombiztosítási bevalláshoz), - a nyilvántartási és a bevallási kötelezettség minimális többlet-adminisztrációt igényeljen, - a köztartozás-mentesség igazolása közvetlenül elektronikus hatósági lekérdezés útján történjen, mellőzve a külön becsatolandó papír alapú dokumentumokat: pl. APEH, VPOP és önkormányzati igazolások, közjegyző által hitelesített egyéb dokumentumok, - a támogatás kiutalása adóvisszatartás formájában valósuljon meg valamely adó-, vagy járulék-nemből (pl. a munkaadói-, munkavállalói járulékból, szakképzési hozzájárulásból, vagy a személyi jövedelemadó befizetésből), - az ellenőrzési kompetencia egy már meglévő hatósági ellenőrzési jogkörhöz kapcsolódjon (pl. APEH, Regionális Munkaügyi Központ hatáskörének bővítésével), - a támogatás igénybevételének jogosultsága az átmeneti időszakban ne függjön jövőbeli kötelezettségvállalásoktól (pl. meghatározott számú, nevesített munkavállaló jövőbeni foglalkoztatásának garantálása). A fenti preferenciák jelenleg is aktuálisak és alkalmazhatóak a jelenlegi kormány foglalkoztatáselősegítő, illetőleg munkahely megőrző törekvései során. Az FMKIK 2010. május 20-án gazdasági fórum keretében kezdett párbeszédet a Közép- Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség vezetőségével, melyre meghívottként megjelentek azok a belföldi árufuvarozással foglalkozó vállalkozók, akik sérelmezték a rájuk háruló felesleges és igen költséges adminisztrációt a települési hulladék elszállítása esetében. Ezzel kapcsolatban a vállalkozók jelezték a kamara felé, hogy abban az esetben, ha például építési törmeléket szállítanak járművükön, akkor a jogszabály kötelezővé teszi számukra a hulladékkezelési engedély megszerzését, illetőleg a jármű vezetőjének szakirányú képzését hulladékkezelői OKJ-s képzés keretében. Az engedély iránti kérelem szolgáltatási díja 96 ezer forint, míg a tanfolyam elvégzése 97 ezer forint. Ezek az adminisztrációs terhek, illetőleg a hozzájuk kapcsolódó tetemes költségek egyrészt nem indokoltak, a környezetvédelmi szempontok érvényesítésénél nem jelentenek hozadékot, másrészt a gyakorlatban súlyosan méltánytalan helyzetbe hozzák a teherfuvarozó vállalkozókat. A vonatkozó Hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. tv. alapján a fuvarozással foglalkozó vállalkozóknak abban az esetben is rendelkezniük kell hulladékszállítási engedéllyel, ha a munkában csak logisztikai szempontból vesznek részt, de az összes egyéb szervezési és kezelési tevékenységet, adott esetben egy építőipari cég intézi. Éppen ezért a jogszabály felülvizsgálatánál javasoljuk, hogy az inert hulladékok esetén a szállítás kerüljön ki az engedélyköteles tevékenységek közül. 2
Az ellenőrzésre jogosult környezetvédelmi hatóság a teherfuvarozókat abból a szempontból vonta ellenőrzése alá, hogy az inert hulladék elszállítása esetén rendelkezett-e a hatósági engedéllyel, illetőleg megvolt-e az OKJ-s szakképesítése a gépjárművön dolgozó legalább egy személynek. Az ellenőrzések nyomán a jogszabályi bírság számítás kógens alkalmazásával aránytalanul magas bírságkiszabás gyakorlata valósult meg, mely a jogalkalmazó szerv belátása szerint is aránytalan a jogsértés súlyához képest. A kiszabott bírság ugyan tömeg alapon arányos volt, de semmi esetre sem arányos a fuvarból származó profittal. Ezen az alapon kiszabott jogszabály szerinti szankció - súlyos mértékben veszélyezteti a vállalkozók egzisztenciáját. Szerencsésebb lenne tehát, ha nem csupán a jogszabály által előírt szigorú számítási módszerek alapulvételével történne a bírságolás, hanem az esetet az összes körülmény egyedi vizsgálatával lenne szükséges minősíteni és a bírságot a ténylegesen okozott jogsérelemmel arányban kellene megállapítani. Valamennyi adatszolgáltatási területen komoly gondot jelentenek, különösen a kkv-k szempontjából a különböző bevallások elkészítése, adminisztrálása. Ebben az esetben is elmondható, hogy a környezetvédelmi szempontok fontosak, de nem lehet aránytalanul nehéz a bevallások elkészítése, hiszen így a kkv szektor képtelen önállóan megbirkózni a feladattal. Konkrétan a termékdíjas rendszernél, ha a vállalat csatlakozott koordináló szervezethez a bevallások duplikáltan készülnek, bár azonos adathalmazt kell mindkettőhöz használni, de úgy véljük, az ilyen felesleges jelentéseknek nincs releváns környezetvédelmi vonatkozása. A Légszennyező pontforrások engedélyezése esetén, külön eljárási díjat kell fizetni a pontforrás törléséért is. Ezt is indokolatlan nehézségnek véljük. A szolgáltatási díj mértéke, pedig aránytalanul magas. A pontforrások kötelező mérésének pedig csak akkor van értelme, ha egy pontforrás problémát okoz. Egyéb esetben csak pénzkiadást jelent a vállalkozásoknak. Ezen felül nem ösztönöz arra, hogy mindenki a helyes úton járjon, hiszen sokan pont emiatt a kazánokat megbontják, és külön kürtőn üzemeltetnek olyan forrásokat, amelyek korábban egyesített rendszerben működtek, mert így a bejelentési, a méretési az engedélyeztetési, és a levegőterhelési díjak alól is mentesülnek. Mint a fenti példák is mutatják, a jogszabályok átvizsgálásakor, már az EU parlamenti munka során törekedni kellene a környezetvédelmi adminisztrációs feladatok, az engedély beszerzések egyszerűsítésére, átláthatóságának növelésére. A közbeszerzéssel kapcsolatos hatályos jogi szabályozás eléggé terjedelmes, és sok jogszabályhely ismeretét igényli a közbeszerzési eljárás résztvevőitől. A közbeszerzési törvény (Kbt.) kógens jellege ellenére mégsem nyújtja azokat a gyakorlati garanciákat, melyek a preambulumban megfogalmazott célkitűzéseket (közpénzek felhasználásának átláthatósága, verseny tisztasága, esélyegyenlőség stb.) megvalósíthatnák. Ezen a területen is elég terjedelmes bürokráciával kell számolni mind ajánlatkérői, mind pedig ajánlattevői oldalon, valamint olyan követelményrendszerrel, mely a gyakorlatban valós jelentőséggel nem bír. (Így különösen az építési tárgyú közbeszerzéseknél támasztott szigorú bejelentési követelmények, melyeket egy kapcsolódó jogszabály, nevezetesen: az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény ír elő.) A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (továbbiakban Kbt.) számos rendelkezése támaszt külön adminisztrációs kötelezettségeket, illetőleg a szakmai és pénzügyi alkalmasság igazolása terén olyan feltételeket az ajánlattevői oldalon, amelyeknek történő megfelelést a KKV szektor tagjai aligha tudnak teljesíteni; még a részekre történő ajánlattétel lehetősége esetén sem. Ezek között megemlítendő olyan szakképzettségi feltétel támasztása adott ajánlattevő kisvállalkozással szemben, hogy képviseletre jogosult ügyvezetője felsőfokú (mérnöki) szakképesítéssel rendelkezzen; 3
ezt nagyon kevés piaci szereplő tudja teljesíteni (nevezetesen: 162/2004. sz. kormányrendelet az építési beruházások közbeszerzésekkel kapcsolatos szabályairól, illetőleg a 191/2009. sz. kormányrendelet az építőipari kivitelezési tevékenységről). 2011. évtől mind a közösségi, mind pedig a nemzeti eljárásrendben - az elektronikus eljárás kizárólagosságának feltételrendszerét kell megteremteni, azonban ehhez szükséges egy stabil és gyors informatikai rendszer és számos központi, - de ajánlatkérők által közvetlenül hozzáférhető - elektronikus adatbázis, melyekből a közbeszerzési eljárás során szükséges hatósági igazolások egyszerűen, és az ajánlatkérő oldaláról közvetlenül is beszerezhetőek. Az elektronikus eljárás kizárólagossága kapcsán fontos kiemelni az analógia iránti igényét a vállalkozásoknak a már 2008. július óta zökkenőmentesen működő e-cégeljárással, figyelemmel az ott alkalmazott metodikára, informatikai háttérre; praktikus okokra. Nagyon hasznos lenne olyan eljárási jogszabály megalkotása, amelynek mellékletében olyan blanketta-szerű formanyomtatványok alkalmazását írná elő a jogalkotó az ajánlatkérő részére, mellyel a szigorú formakényszer biztosíthatná az egyszerű iratcsatolást (nyilatkozatok, igazolások és alkalmassági követelmények tekintetében); valamint egységesítené és közérthetőbbé tenné az eljárást valamennyi közbeszerzésben részt venni kívánó ajánlattevő számára. Objektivitást, egyszerűséget, átláthatóságot, közérthetőséget garantálna egy ilyen szabályozás. A jogorvoslati rendszer nem elég hatékony, hiszen az eljárás felfüggesztése, vagy bírság kiszabása mellett - az érdeksérelme a vesztes pályázónak nem kerül orvoslásra; ehhez mérten pedig rendkívül magas az igazgatási szolgáltatási díja a jogorvoslatnak (150.000,-Ft). A hivatalból indítható jogorvoslat lehetősége (ÁSZ, GVH, ogy-i biztos, Közig.hiv.elnöke, közbeszerzések tanácsának elnöke) akkor áll fenn, amikor ezen hivatalos szervek eljárásuk során (pl. ellenőrzés közben) észlelnek valamilyen jogsértést. A jogorvoslati fórumokhoz fordulás lehetőségét ki kellene szélesíteni azáltal, hogy a kérelemre induló eljárások vonatkozásában is lehessen a Közbeszerzési Döntőbizottság mellett a fentebbi hivatalos szervekhez jogorvoslati kérelemmel fordulni, akár a 15 napos jogorvoslati határidőn túl is (pl. 30 napon belül). Az Európai Unió közösségi szinten alkalmazni rendelt alapelvének (egyenlő elbánás, nemzeti elbánás) szem előtt tartásával lehetőség szerint az összességében legelőnyösebb ajánlat bírálati szempontja kikötésénél, kellene olyan súlyszám-meghatározásnál előnyt jelentő feltételeket a Kbt-ben rögzíteni, mint pl. előnyt jelent, ha a beruházás helyszíne szerinti régióból választ a pályázó alvállalkozókat, vagy ott teremtene munkahelyeket a kivitelezés során. (Elsősorban építési tárgyú közbeszerzéseknél.) Ennek a feltételnek az előírásával álláspontunk szerint nem sérülne a nemzeti elbánás elve, hiszen nem kerülne versenyhátrányba egy más régióból származó vállalkozás sem azáltal, hogy pl. a beruházás helyszínén illetékes munkaügyi központnál álláskeresőként nyilvántartott építőmunkásokkal folytatja le a kivitelezést. A KKV szektor szereplőinek - a fokozatosság elvének szem előtt tartása mellett - kell elég időtávot adni a személyi- és anyagi feltételek előteremtéséhez, hogy egyenlő esélyekkel vegyenek részt az állami-, önkormányzati- illetve uniós pénzeszközökből finanszírozott beruházásokban; hogy a gazdaság fejlesztése az Ő rentabilitásuk megteremtésével valósulhasson meg az állami beszerzések kapcsán. A közbeszerzési tárgyú közösségi rendeleteket közvetlenül kötelesek a tagállamok nemzeti jogrendszerükbe átültetni, azonban az EU irányelvek csupán kereteket adnak bizonyos tárgyú szabályozási körnek, így a nemzeti jogalkotásnak lehetősége van arra, hogy a belső szabályozást legalább részben a nemzeti sajátosságoknak megfelelően alakítsa ki. Problémát vetett fel az alkalmi munkavállalás szabályainak módosulása is abban a vonatkozásban, hogy az elektronikus adatszolgáltatáshoz és bejelentéshez kötött új rendszer jóval bonyolultabb adminisztrációs kötelezettséget jelent a munkáltatóra nézve, mint a korábban alkalmazott 4
AM könyv szabályos vezetése; melybe a közteherjegy-beragasztásával speciális munkaviszony keletkezett. Emellett az APEH és a Munkaügyi Főfelügyelőség vezető beosztású képviselői részvételével szervezett gazdasági fórumon az új szabályok kapcsán az is megvitatásra került, hogy az ellenőrzésre jogosult szerv álláspontja szerint a jelenléti ívek tartalmi megfelelősége is kizárólag a jogszabályban meghatározott melléklet alkalmazása útján történhet szabályosan; mely nagyon precíz és naprakész jogszabály-ismeretet, azonban igen erős formakényszert ró a munkáltatóra. (Ez el nem várható, általános esetben teljesíthetetlen feltétel a KKV-szektorban.) Helyi problémát vetett fel Székesfehérvár közigazgatási határain belül tevékenykedő vállalkozások esetében a települési folyékony hulladék (szennyvíz) elszállítása kapcsán az a helyzet, miszerint Székesfehérvár MJV Önkormányzata - közbeszerzés útján kiírt pályázat keretében - egyetlen helyi hulladékgazdálkodással foglalkozó Kft-vel kötött közszolgáltatásra vonatkozó szerződést a folyékony hulladék elszállítására vonatkozóan. Ez a helyzet súlyosan sérelmes a helyi KKV-szektorba tartozó, folyékony hulladék-szállítással foglalkozó többi vállalkozás számára, valamint a helyi ipari parkban tevékenykedő ipari vállalkozások érdekeit is sérti annyiban, hogy az ipari tevékenységük során keletkezett folyékony hulladék elszállítására csupán ezen (egyetlen) közszolgáltatást ellátó vállalkozást monopolizálja, az ipari vállalkozások oldalán szerződéskötési kényszert keletkeztetve. Emiatt tehát gazdasági kényszerhelyzet alakult ki azon gazdálkodó szervezetek vonatkozásában, akik a működésük során keletkezett folyékony hulladék elszállításáról maguk gondoskodnak, hiszen nem választhatják meg szabadon, hogy mely vállalkozást és milyen díjtételek mellett bíznak meg a hulladék elszállításával a nyertes Kft. kizárólagos piaci helyzete miatt. Emiatt nem csupán a szerződési szabadság sérül a Székesfehérvár területén működő ipari vállalkozások tekintetében, hanem pénzügyi hátrányba is kerültek azáltal, csupán egy vállalkozás monopóliuma szabja meg részükre a hulladék elszállításának díját. Nincs tehát a közszolgáltatás elvégzése tekintetében piaci verseny, nem érvényesül a vállalkozás szabadságának alkotmányos joga, hiszen a nyilvános pályázat egyetlen nyertese élvez monopolhelyzetet. A problémafelvetés kapcsán a kamara felvette a kapcsolatot az önkormányzat hivatali apparátusával és közös párbeszéd valósult meg a vállalkozói-önkormányzati résztvevők között. Az egyeztetés eredményes volt annyiban, hogy a szennyvíztelep befogadta a más vállalkozók által odaszállított szennyvizet is, azonban Székesfehérvár MJV Önkormányzat Jegyzője hivatalos levélben szögezte le a kamara előtt, hogy kizárólag a nyertes (közszolgáltatási tevékenység végzésére kizárólagosan jogosult) Kft-vel megkötött alvállalkozói szerződés keretében végezheti a többi vállalkozás a tevékenységét, mely a vállalkozások keretében a szabad vállalkozás jogát; a folyékony ipari hulladékot termelő cégek vonatkozásában pedig a szerződési szabadságot sérti azáltal, hogy nem választhatja meg szabadon a partnerét ebben a viszonylatban. A kamara álláspontja szerint a közszolgáltatási feladatokat ellátó, közbeszerzési pályázatot elnyert Kft. részére csupán a lakossági folyékony hulladék elszállítása tekintetében lehetne rendelettel monopóliumot teremteni. Az ipari tevékenységből származó folyékony hulladék elszállítása kapcsán azonban a 213/2001. (XI.14.) sz. kormányrendelet nem ír elő ilyen kötelezettséget, így e vonatkozásban jogszabály-módosítás szükséges (vagy a kormányrendelet, vagy az önkormányzati rendelet). Székesfehérvár, 2010. június 25. Radetzky Jenő FMKIK elnök 5