realismust a humanismus felébe ragozni Magyar nyelv és irodalom: egy régi diszciplína a változó felsőoktatásban



Hasonló dokumentumok
Diplomás pályakövetés intézményi online kutatás, 2011

Felnőttképzési Szemle V. évfolyam, 1 2. szám november

G. GÖDÉNY ANDREA OLVASÁSPEDAGÓGIA

E U R Ó PA I O T T H O N T E R E M T É S I P R O G R A M IV.

December 28. Nőtt a felvételizők átlagpontszáma

Karlovitz János Tibor (szerk.). Mozgás, környezet, egészség. Komárno: International Research Institute s.r.o., ISBN

INTERJ1] FELSŐOKTATÁSRÓL. független parlamenti hét módosító indítványt nyújtott be az

AZ ANYANYELVI JOGOK SZABÁLYOZÁSA ROMÁNIÁBAN

A médiatudatosság a tanárképzésben

A kultúra menedzselése

Fogyatékossággal élő emberek életminősége és ellátási költségei különböző lakhatási formákban

P. Müller Péter Székely György pályaképe

HELYI KONFLIKTUSOK AZ ÍROTT MÉDIÁBAN

Honlapkoncepció. Miskolc város hivatalos honlapjához

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA SZAK Nappali tagozat Európai Üzleti Tanulmányok szakirány

Ára: 499 Ft. 20. évf. 2010/ november december. agrárium. Magyar Agrárkamarák lapja AGRÁR- ÉS PIACGAZDASÁG

S Z E G E D I Í T É L Ő T Á B L A

Diplomás pályakövetés intézményi online kutatás, 2013

Kihívások, kockázatok és válaszok a hadtudományi doktori képzésben

(Eötvös József Könyvkiadó, Budapest 2012) A könyvet tárgyánál fogva és szerzőjére való tekintettel is ajánlom azoknak az olvasóknak a

1. A Padovai Tudományegyetem Általános Nyelvészeti Intézetének Magyar Szemináriuma

Nyilvánvaló, hogy az egyetemek irányítása szorosan összefügg

2 Strukturális reformok a felsőoktatásban A ciklusos képzési rendszer bevezetése

Európai integráció - európai kérdések

A szerb nemzeti kisebbség jogainak érvényesítése a magyarországi köznevelésben (2014)

A nemzetiségi oktatás irányításának szervezete és tevékenysége Magyarországon az 50-es évek első felében

GÖDÖLLŐ A SZENT ISTVÁN EGYETEM SZERVEZETI ÉS MŰKÖDÉSI SZABÁLYZATA. HALLGATÓI KÖVETELMÉNYRENDSZER 5/C melléklete TANULMÁNYI ÉS VIZSGASZABÁLYZAT

MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM

INTEGRÁLT HELYI JÓLÉTI RENDSZER (Jóléti kistérség stratégia)

DEMOGRÁFIA A MAGYAR FELSŐOKTATÁSBAN 1 ILLÉS SÁNDOR HUSZ ILDIKÓ

A. ZDRAVOMISZLOV: A SZOCIOLÓGIAI KUTATÁSOK MÓDSZERTANA

ÖKO Zrt. vezette Konzorcium

MÉK_DPR 2014_aktív hallgatók. Válaszadók száma = 19. Felmérés eredmények. Válaszok relatív gyakorisága Átl. elt. Átlag Medián 25% 50%

FODOR MÓNIKA 1 RÁBAI DÁNIEL 2

A évi költségvetési beszámoló szöveges indoklása. Összefoglaló

Molnár Katalin A rendészettudósok új generációja? Kiemelkedő szakdolgozatok a Rendőrtiszti Főiskola MA szakának első évfolyamán

Ahol a tudás és a szándék találkozik Bemutatkozik a Szegedi Tudományegyetem

Tantárgyi program. 7. Az oktatás személyi feltételei: Oktató: Dr. Szigeti Orsolya egyetemi docens

Január 11. Január 12. Az idén is magas ponthatárok várhatóak

Értékeken alapuló, felelős döntést azonban csak szabadon lehet hozni, aminek előfeltétele az autonómia. Az erkölcsi nevelés kitüntetett célja ezért

Analógiák és eltérések szövevénye

PEDAGÓGIAI PROGRAM SZOMBATHELYI ÉLELMISZERIPARI ÉS FÖLDMÉRÉSI SZAKKÉPZŐ ISKOLA ÉS KOLLÉGIUM

Az alábbi áttekintés Délkelet-Európa (a volt Jugoszlávia országai

Helyi emberek kellenek a vezetésbe

tantárgyak és társadalom

Vállalkozás alapítás és vállalkozóvá válás kutatás zárójelentés

Útmutató. a szakdolgozat elkészítéséhez. Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar

A numerus clausus és a zsidótörvények összefüggésérõl

"Örömmel ugrok fejest a szakmába" - Interjú Őze Áronnal

Papp Judit * AZ ANGOL NYELV KERESKEDELMI, ILLETVE ANGOL NYELV KERESKEDELEM ÉS MARKETING SZAK BEMUTATÁSA

A MORÁLIS ÉS A JOGI ÉRTÉKELÉS ELTÉRÉSEI

A TANÁRI MESTERSZAKRA VONATKOZÓ SAJÁTOS RENDELKEZÉSEK. Alapfogalmak

Közgazdasági vallásháború helyett együttes munkálkodást Csaba László: Európai közgazdaságtan. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2014.

Interjú Droppa Judit textilművész, egyetemi tanárral

Kutatási jelentés. ELTE-ÁJK Politikatudományi zet politológus diplomás hallgatói kutatás (2011) Kónya Márton

A kutatás eredményeit összefoglaló részletes jelentés

Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Szerkesztők: SZABÓ G. Zoltán. Nyitólap:

Pillanatfelvétel a vajdasági magyar doktoranduszokról az Aranymetszés 2013 Kárpát-medencei doktorandusz életpálya-vizsgálat tükrében

3/2013 BJE: I. 1 Az emberölés elhatárolása az élet és testi épség elleni egyéb bűncselekményektől

KÖZIGAZGATÁSI SZAKVIZSGA KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZERVEZÉSE ÉS IGAZGATÁSA

SZERVEZETI ÉS MŰKÖDÉSI SZABÁLYZAT

KOLESZÁR ÁGNES A VÁLLALKOZÓ EGYETEM BELSŐ IRÁNYÍTÁSÁNAK PH.D. ÉRTEKEZÉS TÉZISEI MISKOLC MISKOLCI EGYETEM GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR

DR. MOLNÁR ISTVÁN ÓVODA, ÁLTALÁNOS ÉS SPECIÁLIS SZAKISKOLA, KOLLÉGIUM ÉS GYERMEKOTTHON 4220 HAJDÚBÖSZÖRMÉNY, RADNÓTI M. U. 5. TEL.

Szerkesztette: Varga Júlia. A kötet szerzői Hajdu Tamás Hermann Zoltán Horn Dániel Varga Júlia. Kutatási asszisztens: Tir Melinda

KAPOSVÁRI EGYETEM CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY PEDAGÓGIAI FŐISKOLAI KAR

Tehetséggondozás a munkahelyen

Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Filozófia Doktori Iskola

KUTATÁSI ÖSSZEFOGLALÓ

MAGYARORSZÁG TÁRSADALOMTÖRTÉNETE A POLGÁRI KORBAN

Vállalkozási szerződés TÁMOP /14 projekt keretében Egészségkaraván előkészítésére és lebonyolítására szerződésmódosítás

A munkaviszonyból keletkező kötelmek szabályozásáról

Az eredeti tanulmány szövegét sárga kiemelésekkel és piros alapon olvasható kritikai jegyzetekkel ellátta: T.Dénes Tamás (TDT), 2015.

EDELÉNY VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐ-TESTÜLETE október 9-én megtartott rendkívüli ülésének

ItK. Irodalomtörténeti Közlemények 200. C. évfolyam. szám KISEBB KÖZLEMÉNYEK PIENTÁK ATTILA

AZ OMBUDSMAN ALAPJOG-ÉRTELMEZÉSE ÉS NORMAKONTROLLJA *

Magyarországi diákok az erdélyi felsőoktatásban

MENTOR(H)ÁLÓ 2.0 LEHETŐSÉG AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSRE

JOGSZABÁLY. FELHÍVÁS! Felhívjuk tisztelt Elõfizetõink figyelmét a közlöny utolsó oldalán közzétett tájékoztatóra és a évi elõfizetési árainkra

HELYZETKÉP A SZLOVÁKIAI MAGYAR KÖZOKTATÁSRÓL. A Szlovákiai Magyar Oktatási Fórum konferenciájának anyaga

Pedagógiai program. Eötvös József Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium Tiszaújváros 2013.

Bauer Tamás Cukor a sebbe

A Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetségének javaslatai a távhőár-megállapítás témakörében

OSZTATLAN TANÁRKÉPZÉS. Dr. Csorba Péter Dr. Pusztai Gabriella

A progresszív gazdaságpolitika alkotóelemei

A Ferences Világi Rend előtt álló kihívások a mai Európában

Települési vízgazdálkodás, lakossági csapadékvíz-gyűjtés és -felhasználás

Gyógyszerek és ékszerek a vitrinben kritikai elemzés a Semmelweis Egyetem Oktatási és Kutatási Központjáról

BÍRÁLAT. Szabó Péter János

MONTENEGRÓ A FÜGGETLENNÉ VÁLÁS ÚTJÁN

A romániai magyarság termékenysége között, regionális összehasonlításban

LENGYEL László: Illeszkedés vagy kiválás. Budapest, Osiris Kiadó, 2006, 297 old, kötve, ISBN , 2480 Ft.

OPPONENSI VÉLEMÉNY. 1. A B. bronchiseptica dermonekrotikus toxin (DNT) kórtani szerepének vizsgálata egérben és sertésben.

Szakmai terv Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központja

Tárgyszavak: munkaerőpiac; minimálbér; betegbiztosítás; globalizáció; szakszervezet; jövedelempolitika

Önértékelés. A Pannon Egyetem Gazdálkodás- és Szervezéstudományi Doktori Iskolájáról

Kormányzati ciklusok és felsőoktatás-politikai változások

Női fegyverek Körömgyűszű Képességküszöb: T/k: Ké: Té: Vé: Sebzés: Fp/Ép: Súly: Ár: Átütő erő: Méreg:

Mára új helyzet alakult ki: a korábbiakhoz képest nagyságrendekkel komplexebb

Ki ölte meg Semmelweist?

A kármegosztás és a munkáltató kárfelelősség alóli mentesülésének szabályai az új Munka Törvénykönyvében tekintettel a bírói gyakorlatra

Átírás:

realismust a humanismus felébe ragozni Magyar nyelv és irodalom: egy régi diszciplína a változó felsőoktatásban Éppen ez év őszén lesz negyven éve annak, hogy előbb hallgatóként, majd oktatóként közelről figyelhetem a magyar nyelv és irodalom szak helyzetének alakulását a magyarországi egyetemi képzésben. Sohasem éreztem úgy, hogy e területen minden rendben lenne, de sohasem volt még olyan katasztrófaérzésem, mint amilyen az utóbbi néhány évben kialakult. Annak, hogy a diszciplína helyzete mára katasztrofálissá vált, természetesen történelmi okai vannak, de vannak olyan okai is, amelyek az utóbbi évek elhibázott oktatáspolitikai döntéseiben keresendők. Ezek nem csupán a magyar nyelvi és irodalmi képzést érintették károsan, hanem a bölcsészkarokon folyó munkát általában, legtágabb értelemben az egész magyar felsőoktatást. Az általam most körüljárandó területnek valójában nincsenek speciális problémái, vagy ha vannak is, azok az általános keretfeltételek megváltozásának a hatására jöttek létre. A magyar nyelv és irodalom szakos oktatás helyzetének alakulásáról éppen ezért részint történelmi, részint oktatáspolitikai kontextusban szeretnék beszélni. Az előadásom címéül választott idézet Toldy Ferenctől származik. Szontagh Gusztávval folytatott vitája sodrában vetette papírra e szavakat az 1850-es évek elején, amikor a bukott szabadságharc után, az önkényuralom évei idején a politikamentes cselekvési programok kidolgozása került napirendre. Szontagh szerint az egyén életében vannak olyan ismeretek, amelyek nélkül egészségét nem tarthatja fenn, míg a többiek csak kíváncsiságának kielégítését szolgálják, vagy az élet szépítésére vonatkoznak, mint a szépművészetek. Ugyanígy a nemzetek esetében is léteznek olyan diszciplínák, melyek nélkül a nemzet sem állodalmilag, sem anyagilag fenn nem állhat, s mások, melyek, mint a kertészetben a virágtermesztés, csupán szellemi fényűzés számba mennek. A közöttük lévő helyes arány elvétése ferdeséghez, egyoldalúsághoz vezet. Műveljétek kirekesztőleg azon tudományokat és művészeteket, melyek csupán az emberi ismeretkört kiegészítik vagy az életet szépítik, s hanyagoljátok el azokat, melyek a nemzet társadalmi, s anyagi léte fenntartására nélkülözhetlenek: nem csak elmulasztottátok a fontosabbat, szükségesebbet [ ] hanem [ ] elvontátok a nemzet szellemi produktív erejét legszükségesebb körétől [ ] A nemzeti irodalomnak ily ferde arányú művelői azon földművelőhöz hasonlítanak, ki [ ] egy bizonyos térre lévén szorítva, azt nem gabonával, s burgonyával, hanem virágokkal ülteti be. (Tudomány, magyar tudós. In: Új Magyar Múzeum, 1850. 387-388.) Toldy vitacikkének bevezetőjében egyetért a humán és a reál közötti helyes arányokra való rátalálás szükségességével, de úgy látja, hogy Szontagh éppen azokat véti el. Toldy szerint a humán tudományokkal való foglalkozás nem szellemi fényűzés, hanem az ember felsőbbrendűségének kifejezője a természeti lények, az állatok felett. A reáliák a testi (állati) szükségletek kielégítéséhez segítenek hozzá, a humaniórák viszont életben tartják az emberben azt a részt, ami az állatok fölé emeli őt. Éppen ezért gondolja úgy, hogy a realismust a humanismus felébe ragozni annyit teszen mint hirdetni, miképpen nem azért élünk, hogy az életet használjuk, hanem csakis azért, hogy éljünk. (Ismét: tudomány, magyar tudós. In: Új Magyar Múzeum, 1850. 475.) Szontagh álláspontja nem vált általánosan elfogadottá. A nemzeti narratívát akkor és még nagyon sokáig, a hangzatos jelszavak szintjén tulajdonképpen mindmáig a Toldy által

képviselt álláspont határozta meg, mely szerint az egészséges nemzeti lét alapfeltétele a más nemzetekétől világosan elkülönülő nemzeti karakter. A nemzeti karakter a nemzeti hagyományok organikus továbbépítése által aktualizálható, forrásait elsősorban a nemzeti történelem és a nemzeti irodalom képezik, legfőbb megkülönböztető jegye pedig az anyanyelv. Mindmáig kifejeződik ez egyébként a Magyar Tudományos Akadémia alapszabályában is. A Szontagh-féle álláspont azonban búvópatakként tovább él és időről-időre előtérbe kerül. Most éppen olyan időket élünk, amikor a politikával szövetkezve legújabb kori Saturnusként már saját gyermekeit, a reál tudományokat is felfalni készül: a pragmatikus használhatóság szempontja általános értelmiségellenességbe látszik fordulni, általában kérdőjelezve meg a felsőfokú ismeretszerzés hasznosságát, és látványosan távolodva a kiművelt emberfő Európai Unió által változatlanul képviselt eszményétől. A felsőoktatás finanszírozásának az az átalakítása, amely ma a racionalizálás, a hasznosíthatóság és a gazdaságosság jelszavait hangoztatva folyik, valójában a hazai felsőoktatás elsorvasztásához vezet és végzős középiskolások tízezreit kényszeríti máris arra, hogy a külföldi (osztrák, német, angol) egyetemek felé orientálódjanak. 1 S ha diplomájukat valóban Nyugat-Európában szerzik meg, akkor onnan aligha sietnek hazatérni majd, így ezek a rövidlátóan pragmatista intézkedések már középtávon is magyar értelmiség lefejezéséhez vezethetnek. Annál is inkább, mert a hallgatók nélkül maradt hazai felsőoktatási intézmények elbocsátott tanári kara 2 aligha élhet majd értelmiségi életet... Ami most történik, minden bizonnyal példátlan a magyar felsőoktatás történetében. Az utilitarizmus térnyerése mindig a bölcsészettudományokat érintette legközvetlenebbül, mert időről-időre felerősítette azt az évtizedek óta lappangó, hétköznapi utilitarizmust, amely a középiskolások továbbtanulási irányaiban immár tendenciaszerűen fejeződik ki. Ami a magyar nyelv és irodalom diszciplínáját illeti, személyes tapasztalatom szerint, amelyet gyakorló középiskolás irodalomtanárok is megerősítenek, az irodalom iránt legérzékenyebb és legtehetségesebb diákok általában nem a bölcsészkarok magyar szakán folytatják tovább tanulmányaikat. Ide az igazán elszántak és elkötelezettek kivételével csak azok jönnek, akik középiskolás teljesítményük alapján máshová eséllyel nem pályázhatnának. Mindezt persze befolyásolja a tanári pálya presztízsének és anyagi megbecsülésének évtizedek óta tartó és a reál oldalt talán még súlyosabban érintő mélyrepülése is. Az eredmény mindenesetre az, hogy a középiskolában ma már többnyire és megint csak tisztelet a kivételeknek olyan tanárok oktatják a magyar nyelvet és irodalmat, akik annak idején e területen nem tartoztak az osztály legjobbjai közé, tőlük pedig tanítványaik még kevesebb irodalom iránti érzékenységet fognak elsajátítani, mint amennyit ők maguk a ma már nyugdíjas tanároktól annak idején elsajátíthattak. 1 Lásd a HVG Felvételizők kényszerpályán című összeállítását. 2012. április 28. 6-10. oldal http://hvg.hu/hvgfriss/2012.17/201217_felvetelizok_kenyszerpalyan_fel_bucsucsokra 2 Kenesei István: Elvételi vizsga. In: HVG 2012. április 21. 72-73. http://hvg.hu/kereses?term=elv%c3%a9teli+vizsga&x=0&y=0 2

Nem tudom, lesz-e még kilépés a szellemi leépülés e fordított hermeneutikai köréből. Ami a 2010-es kormányváltás óta történt, az nem erre utal. A helyzet a korábbi évekhez képest annyiban lett rosszabb, hogy Szontagh Gusztáv álláspontját magáévá tette az oktatáspolitika. Az utóbbi egy évben a bölcsészképzésre (a közgazdász és jogászképzés mellett) különös össztűz zúdult, mint olyan területére a felsőoktatásnak, amely a munkaerőpiacon nehezen hasznosítható diplomák tömegét termeli, rá állami pénzt fordítani luxus, virág helyett burgonyát kell termelni tehát. Attól tartok, e végzetesen rövidlátó pragmatizmus ellen valójában nem is mi, holdfényt lapátoló bölcsészek, hanem természettudós kollégáink tiltakozhatnának a sikernek legalább halvány esélyével. Éppen ezért tartom nagyon fontosnak az olyan megnyilatkozásokat, amilyen a Szegedi Tudományegyetem rektoráé, a lézerfizikus-akadémikus Szabó Gáboré volt a bölcsészkar ez év februári diplomaosztó ünnepségén. Ő itt arról beszélt, hogy az emberiség története nyilvánvaló fordulóponthoz érkezett. Ha örömét változatlanul csak az anyagi javakban leli, akkor tönkreteszi környezetét; ha rájön arra, hogy az életnek vannak szellemi örömei is, akkor megmenti önmagát, mert a szellemi javak előállításának forrásai végtelenek és kimeríthetetlenek. De nem kell feltétlenül történelmi távlatokba és filozófiai magasságokba emelkedni ahhoz, hogy a bölcsészképzés hasznossága mellett érvelhessünk. Elegendő rápillantani annak a különböző diplomák munkaerő-piaci hasznosíthatóságáról szóló felmérésnek az eredményére, amelyet a 2007-ben végzettek beilleszkedéséről készített az EDUCATIO Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. 3 Ebből kiderül, hogy legkönnyebben éppen azok találtak állást maguknak, akik jogász, bölcsész, vagy közgazdász diplomával rendelkeznek, azokon a területeken tanultak tehát, amelyeken az oktatáspolitika ma végzetes túlképzést vizionál, s amelynek államilag támogatott felvételi keretszámait éppen most csökkentette radikálisan. És ezzel most már tényleg az oktatáspolitikánál vagyunk. Az oktatáspolitika legnagyobb bűne rákfenéje a rendszerváltás óta mindig a kapkodás volt és maradt. Az oktatáspolitikai koncepciók erőszakos és siettetett végrehajtása nem csupán a szakmai egyeztetések lefolytatását, korrekciós javaslatok átgondolt megfogalmazását és érvényesítését tette lehetetlenné, de sok esetben még a változtatások jó elemeit is visszájukra fordította. Az utóbbi időben a legnagyobb kárt a boldog emlékezetű szabaddemokrata oktatáspolitikusok által a magyar felsőoktatásra oktrojált háromosztatú képzési rendszer (BA/MA/PhD) erőltetett tempójú bevezetése okozta 2005-től kezdve. A felsőoktatás természetesen vészjelzéseket adott, akárcsak ma, a jogos önvédelem hangjai pedig elnyomták és időszerűtlenné tették akárcsak most az önkritikáét. Amelyre pedig nagy szükség lenne, mert ahogyan akkor nem volt, úgy ma sincsen, sőt még kevésbé van minden rendben a magyar felsőoktatás területén. De a megtámadott ember visszarúg, vagy legalább csíp, amíg van ereje, aztán meg passzív rezisztenciába vonul, fényes igazolásaként a társadalomelméleti gondolkodó Niklas Luhmann azon meglátásának, hogy a társadalom 3 http://www.felvi.hu/pub_bin/dload/diplomas_kutatas2010/dpr_diplomas_kutatasi_jelentes.pdf 3

operacionálisan zárt, autopoiétikus alrendszereiben a külső történések kelthetnek ugyan irritációkat, de működésüket kívülről, erőszakkal a kívánt irányba fordítani lehetetlen. Egyszerűbben fogalmazva: valódi megújulást még csak kezdeményezni sem lehet kancsukával. Márpedig 2005-ben a reformot erőszakosan hajszolták végig pár hónap alatt a magyar felsőoktatáson. Nem volt idő még annak higgadt átgondolására sem, hogy melyek azok a területek, amelyeken dacára az egységes európai felsőoktatási térnek nem szabad az osztott képzést bevezetni. A jogi és az orvosképzés például különösebben meggyőző indoklás nélkül osztatlan maradt, míg a bölcsészképzés ugyancsak indoklás nélkül egységesen osztottá vált, beleértve a kétszakos tanárképzést is. Az erőltetett tempónak volt köszönhető az is, hogy a képesítési követelmények kidolgozása BA és MA szinten nem egyszerre történt. Ennek következménye az lett, hogy a magyar nyelv és irodalom BA szak képesítési követelményeinek kidolgozásakor az idő szorításában és első reflexként megkíséreltük hat szemeszterbe szorítani mindazt, amire korábban nyolc félév állt rendelkezésre. Az eredmény sok alacsony kreditértékű tárgy, sok apró vizsga és zsúfolt oktatási struktúra lett. Egészségtelenül magassá vált a szakirányok kínálata, következményeként annak, hogy ami nem fért bele a törzsanyagba, azt mentsük, ami menthető alapon igyekeztünk legalább a kötelezően választandó területen megjeleníteni. A kialakult helyzet a hallgatókat látszólag a bőség zavarával szembesíti, valójában azonban a szakirányoknak csak a töredéke működik, a gazdaságosság-gazdaságtalanság okán, ráadásul nem szakmai megfontolások alapján, hanem kiszolgáltatva az éppen adott, szeszélyesen változó hallgatói érdeklődésnek. Azzal viszont, hogy akkor valójában mi is legyen a második ciklus, a két éves MA képzés tartalma, csak akkor néztünk szembe, amikor már beiskoláztuk és tanítani kezdtük az első BA-évfolyam hallgatóit Ez mindmáig jelentős működési zavarokat okoz. Világosan látszik, hogy egyes BA stúdiumoknak inkább az MAban lenne helye és fordítva; ilyen strukturális hibákat nyilván nem követtünk volna el, ha a BA és MA képzés képesítési követelményeit nyugodt tempóban, párhuzamosan készíthettük volna el. A két-, illetve háromszakaszos képzésre való, erőltetett tempójú áttérés nehéz helyzetbe hozta a tudományos utánpótlás (tudós tanár) képzését is. Nálunk a szegedi egyetem Klasszikus Magyar Irodalom Tanszéken például a régi az osztatlan, öt éves képzés idején a hallgatók másodéves korukban jutottak a kezeink alá, harmadévesen pedig ha megnyerte tetszésüket a korszak felvehették a 19. századi magyar irodalom speciális képzést, s így tanulmányaik befejezéséig három évet (hat szemesztert) tölthettek nálunk. A legjobbak pedig újabb három évet a doktori képzéssel. Ez a rendszer jól működött: egykori tanítványaink többsége ma megbecsült kutató, egyetemi tanszékek, az MTA (volt) Irodalomtudományi Intézetének a munkatársa. Rendszeresen publikálnak, kritikai kiadásokat készítenek, munkájukra esetenként tudományos projektek alapulnak. Most viszont BA szinten az egyébként egészségtelenül gazdag kínálatban sem kaphatott helyet a 19. századi magyar irodalom szakirány. Specializálódási lehetőség ugyan változatlanul van, de a kötelező szakirány választás mellett ez plusz munkát jelent, ráadásul fogyasztja a finanszírozott krediteket. Emiatt kevésbé népszerű, mint korábban, ráadásul nem világos a kifutása sem: a harmadév végéig szól. Utána újra kell felvételizni, mindent elölről kezdeni. Nagyon 4

eltökéltnek kell lennie annak, aki eleve tudja, hogy nem fog intézményt váltani. Akik végül Szegeden maradnak és akik Szegedre jönnek magyar nyelv és irodalom MA tanulmányaik folytatására, azok újabb választás elé néznek. Most már van lehetőségük a klasszikus magyar irodalom szakirány felvételére is a végzésig hátra lévő három szemeszter azonban már nem pótolhatja a korábbi évek elmaradt munkáját. Mindennek következtében a korábban jól működő tudományos utánpótlás képzés rendje felborult, vele párhuzamosan csökkent az érdeklődő hallgatók száma is. S ez általános tapasztalat: nem csak nálunk, s nem csak a 19. századi irodalom esetében van így. Nem szolgálja a minőséget a két (BA és MA tanulmányokat záró) szakdolgozat elkészítésének kényszere sem. Az első minőségi elkészítéséhez még kevés a tudás, a másodikéra pedig kevés az idő. A kétciklusos képzés tehát eleve számos problémát hordoz, amelyek számát és súlyát a rendszer kapkodó bevezetése tovább növelte. Különösen problematikussá vált a tanárképzés helyzete, melynek most létező kétszakos variációja következményeként annak, hogy curriculumában a diszciplináris ismeretek rovására a pedagógiai és pszichológiai ismeretek oktatása indokolatlanul nagy területre tett szert egyszerűen nem fér össze a kétciklusos oktatással. Ezt az anomáliát a nemrég hatályba lépett felsőoktatási törvény nem a diszciplináris és a pedagógia-pszichológiai ismeretek közötti helyes arány visszaállításával, hanem a kétciklusos tanárképzés megszüntetésével orvosolná. Pedig az osztatlan tanárképzés visszavezetése a bölcsészkarok alapvetően változatlanul maradó, kétciklusú működési rendjébe legalább annyi problémát okoz majd, mint amennyit megold. Ráadásul az idő ismét szorít. Annak, hogy mi kerül majd a jövő évi felvételi tájékoztatóba, milyen curriculumok alapján tanítjuk majd a tanár-szakos hallgatókat, egyelőre még a keretfeltételei is meglehetősen homályosak. A felsőoktatási törvény szerint annyi bizonyos, hogy a tanárképzés nem csupán egyciklusúvá lesz, hanem ismét elválik egymástól az általános iskolai és a középiskolai tanárképzés. Az első 8+2, a második 10+2 szemeszteres formában történik majd, tehát a korábbiakhoz képest megnő a képzési idő. Szinte biztos vagyok abban, hogy plusz idő felhasználásával a kétciklusos tanárképzés rendje is konszolidálható lett volna, azaz kellő tér kínálkozott volna a most fájdalmasan hiányzó diszciplináris ismeretek oktatására. S az ilyen módon konszolidált, kétciklusos tanárképzés nem képezett volna idegen testet sem az alapvetően BA/MA rendszerben működő bölcsészkarokon, sem az egységes európai felsőoktatási térben. Az ugyanis, hogy az osztatlan magyar nyelv és irodalom tanárképzés mellett a magyar nyelv és irodalom szakos bölcsész (azaz tudós) képzés változatlanul osztott, azaz kétciklusú marad, számos problémát rejt magában. Vajon mikor kell a hallgatónak döntenie arról, hogy bölcsész vagy tanár diplomát szeretne-e? Már az egyetemre való jelentkezéskor? Vagy később? De ha később, akkor mikor? Meddig lesz alkalma a pályakorrekcióra? Azaz: mennyire lesz rugalmas az átjárás a kétféle képzési forma között? Az a tény, hogy különböző típusú, egyciklusú és kétciklusú képzési rendszerek között kellene az átjárást biztosítani, eleve határt szab a rugalmasságnak. Márpedig az átjárást mindenképpen biztosítani kellene, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy a tudomány művelésére leghivatottabbak választják eleve a nem tanár szakot, amint az sem bizonyos, hogy a tanár szakot választottakról később nem derül ki: inkább a tudomány művelésére, vagy egyéb, nem tanári diplomát követelő munkakörök betöltésére lennének alkalmasak... A tudósképzés problémáit mindenesetre, amelyekről az imént beszéltem, az új, hibrid rendszer aligha lesz képes megoldani. 5

Nem világos az sem, visszatérve a tanárképzéshez, hogy milyen viszonyban lesz egymással az általános és a középiskolai magyar nyelv és irodalom szakos tanárok képzése. Kinek és mikor kell döntenie, hogy melyiket válassza? Még egy döntési kényszer tehát, a bölcsész vagy tanár döntési kényszeren felül Vigasztaló és rémisztő egyszerre, hogy a bizonytalanság már nem tarthat soká. Szeptemberre ki kellene derülnie ugyanis, hogy mi kerül majd bele a jövő évi felvételi tájékoztatóba, aztán el kell készülniük az új szakok képesítési követelményeinek, azokat akkreditáltatni kell, majd az akkreditált képesítési követelmények alapján az egyes intézményeknek kell elkészíteniük és akkreditáltatniuk saját képzési programjaikat Sietség és rosszkedvű kapkodás várható ismét, mint évek óta mindig, menetrendszerűen. És ha túljutunk mindezen, akkor sem lélegezhetünk fel: szaladhatunk a hallgatók után, és rettegve reménykedhetünk, hogy lesznek olyanok, akik az oktatáspolitika minden mesterkedése ellenére minket választanak. Fáradtak vagyunk és kedvetlenek, de erőnk talán még mindig lenne tanítani őket. Szajbély Mihály 6