KIADTA A SZÉKELY TÖRTÉNELMI PÁLYADÍJ-ALAP FELÜGYELŐ BIZOTTSÁGA SZERKESZTETTE VI. KÖTET 1603 1698. Ára 2 frt. KOLOZSVÁR

SZÉKELY OKLEVÉLTÁR KIADTA A SZÉKELY TÖRTÉNELMI PÁLYADÍJ-ALAP FELÜGYELŐ BIZOTTSÁGA SZERKESZTETTE D R. SZÁDECZKY LAJOS VI. KÖTET 1603 1698. Ára 2 frt. KOLOZSVÁR AJTAI K. ALBERT KÖNYVNYOMDÁJA 1897

ELŐSZÓ. Midőn a»székely Oklevéltár«VI-ik és egyelőre utolsó kötetét közrebocsátjuk, kevés hozzá adni valóm van ahoz, a mit a f. év elején megjelent V. kötet előszavában»székely történeti kutatásaimról«elmondottam. E kötet anyaga legnagyobb részt az ott elösorolt levéltárakból való. Uj kutatás eredménye az Erdélyi Múzem-Egylet kézirattárából a gr. Kemény József és Mike Sándor gyűjteményeiből közölt számos oklevél, melyek az eredetileg 20 nyomtatott ívre tervezett kötetet 30 ívre szaporították. Új szerzemény a gr. Béldi-család levéltárából kiadott több oklevél is, miután gr. Béldi Ákos úr, Kolozs vármegye főispánja, szíves volt ez év folyamán a család okleveleit rendelkezésemre bocsátani. Az érdekes oklevelek a XVI. évszázad legeljén kezdődnek; de ezeket ebbe a kötetbe már föl nem vehettem, csak a XVII. századiakat. A többi okleveleket a következő levéltárak és levelesládák őrzik: a bécsi közös pénzügyminiszterium, a budapesti országos, a maros-vásárhelyi ev. ref. egyház és több czéh-testűlet, a szász nemzet nagyszebeni, Maros-Torda vm., az Endes család csík-szentsimoni, a désfalvi Pataky-család ny.-szt.-lászlói, br. Szentkereszthy Béla úr árkosi, a selyei ev. ref. egyház, a Székely Nemzeti Múzeum sepsiszt.-györgyi, özv. Cserey Jánosné úrnő, a Maros-köri ev. ref. esperesség m.-vásárhelyi, a csíkvármegyei, a fogarasi Boér-család, Ugron István tifluszi consul, Bede Mihály, Czakó József urak, Thoroczkay Sándor ur thoroczkó-szentgyörgyi, a csík-szent-mártoni Szabó-család, a csík-kozmási r. kath. egyház, a szabédi Barabási-család, Dósa Elek képviselő, Borbély Sámuel székely-keresztúri tanitóképezdei igazgató, Sándor János Kisküküllő vm. főispán, Sándor Pál és Miniér Gábor urak levéltárai, levesládái és saját gyűjteményem.

IV A mi e kötet tartalmát s történeti anyagát illeti: arra nézve elfogúltság nélkül mondhatom, hogy ez a kötet a Székely Oklevéltár összes eddigi kötetei között a leggazdagabb s köztörténeti szempontból is legbecsesebb. Nem csak azért, mert ez az eddigi köteteknél másfélszerte nagyobb, de mert a XVII. évszázad változatos, drámai fordúlatokban annyira gazdag történetéhez igen sok új, megkapó és jellemző adalékot s anyagot szolgáltat, első sorban a székelyek, de egyúttal s ettől elválaszthatatlanúl hazánk s főkép Erdély történetére. Messze vezetne, ha részletesen méltatni akarnám e kötet tartalmát, mert jóformán végig kellene mennem a XVII. sz. történetén; néhol a szöveg alatt jegyzetben úgy is kiemelem egyik-másik okirat rendkívüli becsét: itt legfölebb néhány nevezetes eseményre vonatkozó, magában is megragadó tartalmú oklevélcsoportra mutatok rá. Ilyenek legelől Básta és Székely Mózes rendeletei 1603-ból s az ő küzdelmeik fordúlatait illustráló levelek (3 9. l.). Alább a Bocskaykorból érdekesek azok a levelek, melyekkel az erdélyi magyarok és székelyek a harmadik politikai nemzetet, a szászokat, a Bocskay, hűségére venni igyekeznek (10 16. l.) s ezzel szemben a szászok föltételei az uniora és végül hitlevelök (16 18. l.). Viszont a szászok később (1613 végén) a székelyek segítségét kérik fővárosuk Szeben és régi kiváltságaik visszaszerzésére, egy nyelvészeti szempontból is igen érdekes kesergő levélben (38 42. l.) Báthory Gábor háromszéki székely testőreit tömegesen megnemesíti 1611-ben (32. és 138. l.); I. Rákóczy György gyergyai pórokat tesz tömegesen puskás gyalogokká a magyarországi hadjáratban való hűséges szolgálatukért 1646-ban (179. l.); II. Rákóczy György pedig a maros-széki»lovas puskásokat«emeli székely lófőségre a havaseli hadjáratban tanusított vitézségükért 1656-ban (203. l.) Bethlen Gábor korából számos adomány- és nemes levelén kívül nagyérdekű Udvarhely vára és a hozzá tartozó fejedelmi uradalom leltára 1629-től (90 105. l.), melyből fogalmat alkathatunk az eddig csak névben ismert u. n.»székelytámadt«várról, melyet kiegészít az ugyanarról szóló 1630 iki leltár (116 122. l.) Gazdaságtörténeti becsűek ebből az időből és későbbről is a közölt»falutörvények«, jobbágyfogadási és felszabadítási okleve-

V lek, gazdasági utasítások stb. (49, 65, 75, 148, 163, 108, 315, 343, 349, 358. stb. l.) Culturtörténeti jelentőségűek a fejedelmek (Bethlen Gábor, I. és II. Rákóczy György, Barcsay Ákos, Apafi Mihály) évi segély adományai a m.-vásárhelyi tanuló ifjúság és papok számára (45, 54, 124, 198, 222, 301. l.). A székely ipar történetéhez jellemző adalékokat nyújtanak a válogatott czéh-levelek (78. l.), köztük a m.-vásárhelyi»borbély«mestereké (orvosoké) 1628-ból (81. l.) és a kovácsoké 1641-ből (151. l.). Az egyháztörténelem sem marad ki e kaleidoszkopból. 1630- ban Udvarhely és Háromszék több falujában katholikusok és reformátusok a többség s így a templom tulajdonjoga fölött vitáznak (109, 113. l.); 1633-ban Sz.-Udvarhelyen adatja át Rákóczy György a régi templomot a katholikusoknak, az újat a reformátusoknak (126. l.); 1634-ben a maros-széki Bözöd és Nyomát faluban folyik vallásos villongás és vita a templom fölött (127. l.); 1640-ben általános érdekű egyházi ügyekben ítél a hitbuzgó fejedelem (146 l.); 1666-ban a háromszéki Kálnok falu református és unitárius lakosai versengenek a többség és templom felett (309. l.); 1673-ban Apafi Mihály a papjokkal viszálkodó marosvásárhelyieket inti nyugalomra., az izgatókat a sóaknába hányatással fenyegetvén (341. l.). I. Rákóczy György a székely kiváltságok pártfogójának mutatkozik, midőn 1636-ban a. székely örökségeket magszakadás esetén a kincstárra, szállás kizárásával a rokonok szamara biztosítja (133.) Ugyanő Homorod-Szent Márton templom-erődje védelmére puskás gyalogokat rendel 1636-ban (135. l.), 1639-ben pedig a Sz.-Udvarhelyt lakó városi polgárok és nemesek egymáshoz való viszonyát szabályozza (140. l.). II. Rákóczy György szerencsétlen lengyelországi hadjárata után (1657), mely. mintegy 10,000 erdélyi, köztük sok székely vitézt a krimi tatárok rabságába juttatott, megerednek és évek hosszú során át keseregnek a krimi rabok levelei, melyeket 200 év multán sem olvashatunk megindúlás nélkül. Székely Mózesé nyitja meg e sorozatot, levelében anyjának és rokonainak könyörögve kiváltatásáért 1657-ben. (208. 1). Utána következik mindjárt Ali basának Daczó László és Székely Mózes szabadon bocsátásáról szóló levele (1657 okt. 4. 210. l.). Özv. Székely Boldisárné birtokait veti zálogba

VI fia Székely Bálint kiváltása végett (212. l.). Béldi Pálné tatár rabságban lévő férje birtokait védi, gondozza (213, l.) és gyűjti a váltságdíjat, kölcsönöket is véve fel (1661.) annak minélelőbb való kiegészítésére (232. l.). Csík-kozmási Kaycza Mihályné tatár rabságban sínylő két fia javára végrendelkezik (223. l.). Jármi György öcscsétől, Ferencztől kéri és várja kiváltatását 1659. (224. l.). 1634-ből négy Jászvásáron lakó magyar ember levelét olvassuk Fodor Ferencz kiváltásáról (289. l.); altorjai Apor András pedig birtokát veti zálogba (290. l.). Kálnoki Mihály 1665. máj. 25. tatár rabságban Krimben lévő sógorát, Damokos Tamást váltságdíja megszerezhetésének nehézségeiről, veje és fia tékozlásairól s az ő jótállására hazabocsátott tatár rabok fizetésképtelenségéről értesíti (295. l.); úgy hogy Damokos Tamás 1665 szept. 5. Apafi Mihály fejedelemnek könyörög immár kilencz esztendei kínos tatár fogságból való kiváltatásáért, 4000 tallért ígérvén»sacz«-ában a tatár szultánnak, a ki válogatott kínzással csikarta ki tőle ezt az ígéretet (303. l.). Magyar asszony is van a krimi rabok között: özv. Sombori Jánosné Hátszegi Anna 1665 szept. 29. Bakcsiszerályból ugyancsak a fejedelemnek könyörög kiszabadíttatásáért (305. l.). Apafi István és Gyerőfi György viszont 9 esztendei lengyel zálogos fogságukból kérik kiváltatásukat 1666. okt. 9. (314. l.). Apafi Mihály, a ki maga is ette a krimi rabság keserves kenyerét, még 1668-ban is küld követet (Kónya Bálintot) a tatár khánhoz, ott lévő erdélyi rabok kiváltása végett (320. 1.). Sőt még 1670-ből is találunk tatár fogságból kiváltás czéljából történő birtok elzálogosítást (324. l.). Azt a szomorú korszakot, melyet II. Rákóczy György szerencsétlen lengyel hadjárata nyitott meg, máskülönben is korfestő levelek illustrálják e kötetben. Segesvár tanácsa Nagy-Szeben tanácsához 1658 aug. 26. és a brassai bíró Segesvárnak 1658 aug. 27. írt levele drámai vonásokkal festi a török-tatár hadak pusztítását a Barczaságon és Háromszékben (217, 220. l.). Miután II. Rákóczy György vérével áztatta a szász-fenesi csatatért (1660 máj. 22.), másnap Élesdről írt talán utolsó levelét is a mind halálig hű székelyekhez intézi, megdicsérvén vitézségükért és kitartásra buzdítva őket (227. l.). Az új fejedelem Barcsay Ákos viszont mindjárt azután

VII szemrehányó és fenyegető levéllel próbálja hűségére venni (1660 okt. 26.) ezt a harczias nemzetet, melynek csatlakozása vagy ellenszegülése nem egyszer döntött fejedelmek és trónok sorsa felett. (228. l.) Szerencsésebb volt a székelyek támogatása megnyerésében Kemény János, a kihez mindaddig szívósan ragaszkodnak, mígnem a nagy-szőllősi csatában (1662 jan. 23.) életét veszté. Az ellenfejedelem Apafi Mihály brassai adószedője 1661 okt. 17-én még nem mer útra kelni és pénzt küldeni a székelyek miatt (242. l.); az Apafi-párti Cserei Miklós 1661 okt. 18. két csauszt kér tőle nagy-ajtai birtoka védelmére, s 1661 nov. 2-én is még a háromszéki fő- és vicetisztek hűtlenségéről tudósítja urát (246.). 1661 decz. 13-án is csak a háromszéki székelyeknek a hűségeskü letételétől vonakodásáról tudósíthatja Nemes János Apafit (255. l.). Csak midőn a nagy-szőllősi csata eldőlt, van foganatja a győztes Kucsuk basa Csík-, Gyergyó- és Kászon-székhez 1662 jan. 27. intézett levelének, melyben a csíki székelységet Apafinak hódolni felszólítja (266.) A háromszékiek is sietnek (1662 jan. 29 ) mentegetni magukat addigi vonakodásukért (288. l.) s az Apafi-párti Daczó János főkapitány 1662 jan. 30-án végre örömmel jelentheti, hogy a háromszéki és csíki székelyek»érezvén az sáfrány illatját, mind igaz hívei már Nagyságodnak... Igen megindúlt már az bolha bennek. «(259. l.) Apafi Mihály korából aztán érdekes Toroczkó városa, a Thoroczkay-család és Aranyas-szék között fenforgott határvillongás 1666-ban, melyben a Székelykőn épült egykori vár helye,»egy Székely-vár nevű hely«is szerepel (307, 310, 311, 312. l.). Rozsnyai Dávid az utolsó»török deák«életére is vonatkozik nehány oklevél. Egyikben (1672 jul. 7.) a fejedelemtől kapott ezer tallért nyugtázza (335 l.); a másikban a fogarasföldi Ohába falu birtokába beiktatása ellen protestál özv. Gyulai Istvánné Jankó Ilona 1675 máj. 7 (347. l.). Cserey János, a történetíró atyja (fogarasi várnagy) is kap egy házhelyet Fogarason Bornemisza Anna fejedelemasszonytól 1674 ápr. 16. (344. l.) Újabb érdekes csoportja a leveleknek az, melyek Béldi Pál fogarasvári fogságára vonatkoznak (354 371. l.) Ezek közt is tán legérdekesebb Béldi Pálné Vitéz Zsuzsánna titkos jegyekkel tarkított (de szerencsésen megfejtett) levele 1676 decz. 20 ikáról, melyben

VIII rabságban ülő»édes urának«leírja kiszabadítása érdekében való fáradozását, a tanácsurak biztatásait, s az ő reménykedését és keserveit (364. l.); kiegészíti ezt Béldi Pál rövid naplójegyzete fogságból kiszabadításáról (1677 márcz. 31.) s. hazatéréséről Uzonba, a hova 1677 ápr. 3-án estve felé érkezett s»szállott be az templomban és onnan az imádság után ment az szállásra házához«(371. l.) Béldi Pál u. n.»conspiratioja«s a háromszéki székelyek mozgalma ezután indúl meg tulajdonkép, de csakhamar el is lobban, mint a szalmatűz. Kálnoki Farkas 1677 decz. 10. még csak tudósítást kér a készülő fölkelés felől (373. l.). Udvarhelyszék 1677 decz. 14-én kitérő választ ad Háromszéknek (374. l.), 1677 decz. 21.»csendességben való lételtjovall«inkább,»mintsem valami rendeletlen dolgokra való fakadást, meggondolván ennek az szegény hazának gyenge állapotját és kicsin alkalmatossággal követközendő végső romlását«(375. l.); 1677 decz. 27. Csík-, Gyergyó- és Kászon-szék mentegetőznek a fejedelem előtt a vád ellen, mintha Háromszékkel conspirálnának (376); 1678 jan. 4. Cserei György beszterczei hadaknak a háromszéki mozgalom ellen Brassóba bevonúlásáról értesíti Béldi Pált (379. l.); jan. 18-án a fejedelem inti a szebenieket (380. l.), jan. 21. Ahmed aga a Csík-, Gyergyó- és Kászon-székieket hűségre (381. l.): s íme az Apafi hadai megmozdúlására Brassóból Háromszék felé Cserei György január 27-én már azt jelenti Béldi Pálnak Mogyorósról, hogy»ez az mi földünk futó félben vagyon«... a fölkelők»szöktön szöknek«...»ez az néhány katona azt mondja, hogy ők haza mennek, hogysem mint az többi otthon üljön s ők ketten-hárman őrizzék az zászlót«. Cserei maga is haza vágyik, mert:»mi haszna ezzekkel itt nyomorogni... én házamhoz megyek.«igy végződött ez a halvaszületett»székely pucscs.«a compromittáltak elfogattak, vagy menekűltek, a nép meghúzódott falvaiban, a fejedelem hadai megszállották Háromszéket, Béldi házait (az uzoni kastélyból elvitt tárgyak lajstroma meg van 1678 sept. 23-ikáról a 386. l.), brassai szállását kikutatták (383. l.), elhajtották gazdag ménesét, melyet Apafi részben kedvelt hívei közt osztott szét, a megmaradt lovakat pedig magának bélyegeztette 1678 jul. 10. (384. l.) Béldi Pál, mint tudjuk, néhány hívével Konstantinápolyba menekült s ott a Jedikula tornyában végezte jobb sorsra méltó életét 1679 vége felé. Elfogott társai közül némelyek Fogaras várába, az

IX ő régebbi fogságába kerűltek: innen folyamodik Lázár István csíki főkirálybíró 1670 apr. 17. a fejedelemasszonyhoz, hogy rabságából szabadúlása érdekében járjon közbe a fejedelemnél (388. l.). A jószívű fejedelemasszony sajátkezűleg írta folyamodványára, hogy»örömest szólok uram ő kegyelmének kegyelmed mellett«; de a börtön ajtaját nálánál is nagyobb és gyorsabb hatalmasság a halál nyitotta meg néhány nap múlva (1679 április 24.). Cserey Jánosnak, Béldi Pál egykori börtönőrének, a fogarasi porkolábnak, ki akkor is jó indulattal volt iránta (ld. leveleit 361, 362. l.) s később a többi Csereivel a mozgalomba keveredett, birtokait confiskálták (388. l.). Béldi Pál halála után hívei is visszaszállingóztak Törökországból: 1680 jun. 15-én Szentgyörgyi Mihály és Kápolnási Pál tesznek hűségesküt a fejedelemnek (390. l.) Békésebb évek írott emlékei következnek, melyek a ma nem létező, akkor virágzó csíki kincstári vasbányák és hámor míveléséről és a gyergyai havasokban s a moldvai határon arany, ezüst, ón és kéneső bánya nyitásról szólanak (391, 396, 397. l.). A csíki vasbányák mívelésénél szerzett érdemekért már 1591-ben is nyertek kitüntetést (lófőséget) némelyek Báthory Zsigmond fejedelemtől (ld. V. k. 151. l.). A földmívelés kiterjedésére, a házi iparra (székely szőnyegek készítésére) s főkép a székelység őstelepes voltára Maros-székben tanúlságos adalékokat nyújtanak a Maros-széki falvak határ- és dűlőnevei a XVI., XVII. századból, a Maros-köri ev. ref. esperesség Matriculájából (404 412. l.) A következő okirat-sorozat Thököly Imre kurucz, török-tatár és oláh hadakkal való beütéséréről és pusztításáról a Székelyföldön 1690 nyarán és őszén nyújt hiteles följegyzéseket (416 430. l.). Culturtörténeti szempontból pedig a csík-kozmási»megye«(egyházközség) constitutioja érdemel kiváló figyelmet (431. 443. l.), a mely régi»pogányoktól maradott szokás felől is emlékezik. Az utolsó oklevél-csoport a tatárok utolsó beütését és pusztítását Csíkban, 1694 febr. havában illustrálja, köztük a tatár rabságba hurczolt Sándor János csíki alkapitány fogságból írt leveleivel (444 449. l.). Sándor János és családja kiváltatása. birtokai zálogbavetése gr. Apor Istvánnak, idézte elő azt a jelen évszázadunkba átnyúló

X hosszas pert a Sándor- és Apor-család között, mely összefüggésben áll az u. n. Sándor-féle csíki székely krónika szerkesztésével is, melynek néhány periratát éppen ezért fölvettük ez Oklevéltárba mintegy függelékűl (449 460. l.). Ennyi az, a mit a Székely Oklevéltár VI. kötetének tartalmáról mintegy ismertetésként előrebocsátani szűkségesnek tartottam. Azt hiszem, hogy ez az áttekintés is nyujthat némi általános képet ez Oklevéltár gazdag és a székely történelemre tanulságos voltáról; de hogy a régi székely székek, városok, helységek és családok történetére mennyi becses adalék foglaltatik benne, azt csak azok ítélhetik majd meg, a kik ebből meríteni fognak. Az Oklevéltár használhatóságát megkönnyíti a részletes Névmutató, melynek gondos szerkesztéseért Kelemen Lajos tanárjelölt urat illeti az elismerés. Végül hálás köszönetet mondok mindazoknak, kik ez oklevéltár anyaga összegyűjtésében segítettek, s a Székely Történeti Bizottságnak, mely ennek kiadásáról gondoskodott. Kolozsvárt, 1897. julius hó 12-én. SZÁDECZKY LAJOS.

Oklevelek. 1034. Az 1603. jan. 19 23. gyula-fehérvári országgyülés végzéseinek a székelyekre vonatkozó pontjai. a) 1603. jan. 21. A Postulata statuum et ordinum provinciae Transylvaniae ad illmos dominos commissarios S. C. R. Maiestatis cz. előterjesztésben a székelyekre vonatkozó pontok: 3. Universae litterae donationales, consensuales, inscriptionales, privilegiales, aliaeque juridicae sub quacunque verborum forma a praedecessoribus regibus et principibus huius provinciae Transylvaniae datae, concessae et emanatae, tam dominorum nobilium, Siculorum, quam comitatum, oppidorumque liberorum (exceptis litteris Michaelis Walachi Rascianis, et Walachis concessis) in vigore permaneant et observentur. Oldaljegyzet rá a biztosoktól. Gutachten der Commissarien auf die von den übergebene Articulos: Diese beide Punct gehen die Donationes und Confirmationes an: welcherhalber unser gutachten in den Relation ad Cameram Aulicam zu finden. 16. Servi et servae fugitivae juxta articulos superioribus annis superinde editos, dominis et dominabus eorum restituantur, tam ex civitatibus, quam ex oppidis liberis, in quo contra contumaces hic ordo servetur, ut nobiles quidem ad sedem comitatus, civitates vero et oppida ad comitia pro tempore celebranda, Siculi vero in praesentiam judicum suorurn regiorum, milites vero corundemque duces in praesentiam capitaneorum suorum, servatis de jure servandis, legitime evocentur, qui evocati, si rationem reddere non potuerint,

2 non restitutionis, in onere in iisdem articulis clarius denotato et expresso, mox et defacto convincatur. Gutachten stb: In diesem Punct darf es auch nicht E. M. resolution, sondern der Gubernator kan hierin sein officium thuen. 18. Cum constet etiam illmo dno Generali ex direptione Zegeswar nobiles, cives et alterius conditionis homines quam intollerabilia damna perpessi sint: supplicant status et ordines, ut quatuor viri probatae fidei et integritatis, quique ab hac direptione et spoliatione plane immunes et innocentes fuerint, eligantur, qui passim per Siculiam et alia loca fide mediante exquirant, expiscenturque ejusmodi praedas, quique cum authoritate procedentes omnes res inventas in unum certum congerant locum, ubi damnificati cujuscunque conditionis homines suas quisque res agnitas fide sua mediante recipiat, et recipere valeat (sic!). In authores vero invasionis dictae civitatis in uno certo et brevi termino brevi processu mediante, dictante juris ordine, animadvertatur, cujus executio statim defacto subsequatur, ne deinceps (quod Deus O. M. avertat) similes patiamur injurias. Gutachten: Dieser als eine billicte Sache wird auch von dem General geordnet, dass es Eur Mayt. resolution ferner nicht bedarf. 25. Etsi in proxima diaeta generali in civitate Medgyes celebrata constitutum fuerit, ut nobilibus, Siculis, et aliis inter Siculos bona et haereditates, molendina, necnon domos et curias proprias et avitas habentibus, ea omnia restituerentur, ac aliis liberam possidendi, utendi et fruendi facultatem permitterent: gravi tamen cum querela exponunt plerique, se bonis suis ejusmodi et haereditatibus hactenus caruisse et nunc etiam carere. Orant itaque Status et Ordines, ut talibus subveniatur et severo mandato serio committatur, juxta articulum praescriptum sub poena ibidem specificata, ejusmodi spoliati in integrum restituantur, neve contraria mandata publicis articulis cuipiam concedantur, concessis vero vigor abrogetur. Gutachten: Was der Zegkel Libertet anlangt und wie es zwischen Ihnen und dem Adel gehalten sol werden, referiren wir unser gutbedüncken in der Relation. Exhibeantur dno Generali et Commissariis 21. Jan. Ao. 1603. (A bécsi pénzügymin. ltrban, ld. alább.)

3 b) 1603. jan 23. A császári biztosok válaszából (Responsiones ill. d. Commissariorum ad postulata Statuum et Ordinum provinciae Transylvaniae) a székelyekre vonatkozó pontok: 3 et 4. De tertio et quarto Sacr. May. informabimus et certo sibi persvadeant S. et Ord. S. Mtem hac quoque in parte benignam illorum habituram rationem. 18. Delegabuntur commissarii probatae fidei et authoritate graves, qui rapta et spoliata a Segesvariensibus conquirant, ubi vero inventa fuerint, dom. Generalem certiorem hac de re facient, qui unicuique ex iis, quod suum erit, damnificatis restitui curabit, postea quando in auctores direptionis facienda sit ulterior inquisitio et animadversio, dnus Generalis consilio habito determinabit. 25. Nobilitas Sicula privatam hisce de rebus exhibuit supplicationem, quibus ita responsum a nobis est, ut interim contenti esse possint, donec a sua Mayestate aliam resolutionem habuerint. Postremo privatus denique petitiones pro se quisque sollicitet. Actum et traditum Statibus 23 Jan. ao. 1603. Albae Juliae. Corroboratum est sigillo et subscriptione dni Generalis et Commissariorum. (A bécsi közös pénzügyminist. levéltárában»siebenbürg. Acten«cs.»Acta in conventu St. et Ord. Transylvaniae«stb. 19. Jan. 1603 cz. a. Van köztük még egy»ulterior intimatio d. Commissariorum«jan. 23. és egy»replicatio ad responsionem ad postulata dom. Regnicolarum facta«cz. a. Szilágyi S. Erd. Orsz. gy. Eml. V. kötetében a rendek articulusai hiányzanak; a cs. biztosok válaszának pedig csak rövid foglalatja és minutája ez is csonkán van meg.) 1035. Básta rendelete a Maros- Vásárhely városában lakó összes nemességhez, hogy a hajdúk által kirabolt és felégetett iskola és templom restaurálásában és körülötte a városi polgárok által építni kezdett vár munkálataiban ők is részt vegyenek munkájokkal és költségükkel. Kelt Gy.-Fejérvárt 1603. jan. 28. Georgius Basta, dominus in Sult, eques auratus S. C. Regiaeque Mai. et cath. regis Hispaniarum consiliarius bellicus, ejusdemque S. C. Regiaeque Mai. in Transylvania generalis capitaneus etc. Egregiis ac nobilibus et agilibus, potioribus, primoribusque,

4 primipilis, peditibusque, pixidariis ac universitati nobilium oppidi Székelÿ- Vásárhely, dominis et amicis nobis honorandis, salutem et benevolam nostri commendationem. Ex humillima relatione prudentis ac circumspectorum judicis caeterorumque juratorum civium ac universorum incolarum et inhabitorum antefati oppidi Székelÿ- Vásárhely intelleximus, qualiter temporibus superioribus varii milites castrenses, signanter autem Haÿdones celebrem ejusdem oppidi scholam et templum seu domum Dei, scholae eidem cohaerentem at adjunctum, igne conflagrassent et combussissent, cunctaque et universa eorundem bona, tunc quidem ibidem reposita et locata diripuissent et depraedassent; verum ne ejusmodi insperatis et inopinatis saepius et quandoque opprimerentur casibus, licet diversissimis onerum calamitatumque generibus variis afficiantur modis, tamen superatis omnibus incommodis, malis, doloribusque, et difficultatibus, futuris prospicere volentes necessitatibus, scholam antelatam et templum in statum formamque castelli, ad communem omnium bonorum, tam oppidanorum, quam vicinorum, aliorumque extraneorum conservationem et usum profuturi, maximis laboribus, sumptibus, fatigiis et expensis reaedificare, restaurareque vellent atque niterentur. Cuius quidem erectio quam vis vos quoque non minus quam ipsos exponentes spectat et concernat, nihilominus tamen vos vestrum studium, operam, laboremque, sumptus et expensas in eo, tanquam bono debentes publico eisdem hactenus denegassetis, prout denegare velletis etiam de praesenti: unde supplicatum est nobis pariter et in personis annotatorum exponentium, ut nos eisdem circa praemissa de opportuno remedio providere dignaremur. Cum autem ejusmodi aedificiorum divini cultus, communisque boni structurae ratio in quavis communitate aeque totem concernat universitatem: ideo Dominationibus Vestris harum serie authoritate functionis et commissionis nostrae a sua Maiestate C. nobis attributae committimus et mandamus firmissime, ut visis praesentibus, vos quoque praenominatos exponentes in restauratione et aedificatione memoratae scholae et templi, pari labore, fatigiis, sumptibus et expensis, eo usque, donec jam coeptum aedificium constructum, erectum ac in omni sui parte absolutum et perfectum fuerit, sub gravi indignatione nostra, adjuvare, extruereque et reae-

5 dificare modis omnibus debeatis et teneamini. Alioquin si ab ejusmodi fatigiis, laboribus et expensis in extructione scholae et templi operam vestram retractaveritis, ipsis exponentibus authoritatem dedimus, ut usum ipsius scholae et templi vobis et posteritatibus vestris interdicant et abnegent. Secus non facturi. Praesentibus perlectis, exhibenti restitutis. Datum Albae Juliae die 28 mensis Januarii anno domini 1603. G. BASTA m. p. (P. h.) GEORGIUS KEREZTURI secretarius m. p. (Eredeti, Básta pecsétjével, kivűl közel egykorú kézzel:»basta commissiója, hogy az nemesség schola és templum építésében segicséggel légyen«, a m.-vásárhelyi ev. ref. egyház levéltárában. 4. A. sz. a.) NB. Ugyanott két hitelesített másolata van meg 1809-ből, ezzel a, záradékkal: Praesentem copiam ex vero suo originali desoriptam, eidem collatam, omnibusque punctis conformem esse, fide nostra mediante testamur. M. Vásárhelyini die 25 m. Apr. a. 1809. (P. h.) Laurentius Hints mpr. et Michael Fodor mpr. (P. h.) i. tab. regiae per magnum Tranns. principatum partesque eídem adnexas jud. scribae ac jur. notarii ad praemissa fideliter peragenda specialiter exmissi. (Másolat a m -vásárhelyi ev. ref. egyház ltárban 4. A. sz. a.) 1036. Tanúvallatás arról, hogy a kotormányi jószágot Andrássi Márton ígérte és adta Purucson Jánosnak. 1603. ápril 7. és 11. A tanúk vallomása veleje: Mikor Andrássi Mártont és Gyulai Mihályt az ország Törökországba császárhoz küldötte. Purucson Pétert kezdé elhíni vele Andrási Márton. Azt mondá: uram én nem mehetek, mert nekem apró gyermekim vadnak, sem szénafűvem, sem szántóföldem nincsen, el nem hagyhatom az gyermekeket. Ekkor mondá Andrássi Márton: jer velem csak Péter, én nekem vagyon szántóföldem, örökségem Kotormányban, ha megjöhetünk, azt én neked adom, az szántóföldit, de az gyümölcskertet nem adom; ha megjöhetünk, ugyan levelet is adok róla.. Ekkor Andrási Péter is szembe vala és azt mondá, hogy menj csak atyámfia, én is soha meg nem háborítlak benne stb. (Erről való tanúvallatás 1603. ápril 7. és 11-éről is Csíkvm. ltárában.)

6 1037. Székely Mózes erdélyi vajda Nagy-Szeben városát értesíti török-tatár haddal való bejöveteléről, Básta György hadai megveretéséről és sürgeti a szebeni katonaság tized-napra táborába küldését. Kelt a szentbenedeki táborban 1603. május 27. Moises Zekelÿ de Semienfalva vaivoda Transsylvaniae et Siculorum comes etc. Prudentibus et circumspectis dominis magistro civium, regio et sedis iudicibus, caeterisque iuratis civibus civitatis et sedis Saxonicalis Cibiniensis salutem et fauorem. Nyilván vagyon kegyelmeteknél minekünk az hatalmas császár és az felséges tatár hám hadaival való bejövevetelünk, mely igyekezetünkben nem viseltettünk az magunk személyünknek tekintetétől, sem pedig egyébféle tisztességes kévánságtúl, hanem az szegén hazának és nemzetinknek megszabadítására való indólatunkból, melyben az istennek segítségébűl míg eddig előmenetelünket láttuk, hogy bizonyos nemzetségük (így!) legyen ennek utánna való dolgainknak is kévánatos véghezvitelében. De miért hogy az kegyelmetek állapotja és az időnek alkalmatlansága így kévánta, kényszeríttettünk idegen nemzetséggel bejőni, kik előtt hogy az közönséges jóra való igyekezetünknek is nagyobb tekinteti lehessen, és ez szegín hazábúl ki es bocsáthassuk őket, kegyelmeteket szeretettel intjük és kérjük, hogy kegyelmetek mátúl fogva tized napra két atyátokfiát bocsássa hozzánk és az előbbi szokás szerint lovagját, gyalogját illendő hadi készülettel küldje táborunkban mellénk, a hul személyünket értitek lenni. Mi ok tartóztassa meg kegyelmeteket, nem értjünk, holott immár istennek segítségébűl Basta Györgynek Erdélyben levő minden mezőbeli hadait megvertük, mind azt, kik Désnél gyülekeztek volt s mind pedig, kik Havaselfőldébűl melléje jöttek volt, úgy annyira, hogy ő maga is ez országbúl futva menvén, akárki ítélete szerint kegyelmeteket hütitől és kötelességétűl megszabadította és immár mind Vécsben, Görginben és Bettlenben levő atyánkfiai mellénk jöttenek. Mégis kegyelmeteket szeretettel intjük, hogy ezeket értvén, ne mutasson engedetlenséget, hogy magunk akaratunk ellen ne kénszerittessünk kegyelmeteknek vagy személyéhez, jószágához és marhájához nyúlnunk, hogy várostok is privilegiuma, rendtartása és régi szabadsága miattunk meg ne rontassék, holott arrúl immár itt való atyánkfiaival végeztünk is, hogy ha (kit nem reménlünk) kegyelmetek különben viseli magát,

7 más külemb utat keresünk az kegyelmetek hozzánk való hajtására. Secus non facturi. Datum ex castris ad possessionem Zent-Benedek positis, die vigesima septima mensis Maji anno domini millesimo sexcentesimo tertio. MOISES ZEKELY m. p. (Eredetije, papíron a n.-szebeni szász n. levéltárban 28. sz. a.) 1038. Kolozsvár város tanácsa Nagy-Szeben városát arról értesíti, hogy Székely Mózes a császári hadakat meggyőzte, Bástát az országból kiszorította, Kolozsvár külvárosát felégette, barmait elhajtatta, Capreoli grófot elfogta, s a havaseli had és a székelyek megverettek, így Kolozsvárnak meg kellett hódolnia. Kelt Kolozsvárt, 1603. jun. 9. Emericus Bogner primarius et Michael Tothazi regius iudices, caeterique iurati cives civitatis Colosvar etc. Prudentibus et circumspectis dominis magistro civium regio et sedis iudicibus, caeterisque iuratis civibus ac universis incolis et inhabitatoribus civitatis Cibiniensis, amicis nobis honorandis, salutem et benevolam officiorum nostrorum commendationem. Nyilván vagyon kegyelmeteknél az elmúlt időkben minemű hatalmas erő érkezett be ez országban, elannyira, hogy római császárnak ő felségének ittben való hadait meggyőzte és megverte, sőt ő magát is Basta György uramat országból ki kénszerítette menni. Ez idő alatt penig minthogy ez kegyelmetek atyjafia Chazar (Császár) György itt városunkban rekedt volt, kévánák mi tőlünk, hogy bizonyos testimoniumot adnánk neki felőle. Noha azért magok is minden állapotot, a mint az mi dolgaink forgottanak, látták és elegendő hitelek lehet kegyelmetektől, mindazáltal in evidentius documentum akarók ez mi testimoniumunkat is kérésére adiungálni. Minekutánna azért Basta György uram innét elment mi tőlűnk, naponként az győzedelmes hadnak ötvenhárom egész napig sok praedálásit, rablásit minden éltető barmainknak elvitelével, keserves kárral szenvedtük volna, az Basta uram táborbeli erejét is penig Désnél megverték, azonképpen havasalföldi segítség is egyetemben az székelyekkel megveretett volna, Basta uram ez országból kimenvén, sőt conte Capreol is kézben akadván, hostátinknak és külső erekségünknek keröskörnyűl tűz

8 miatt tőből való kiégetése miatt, sohonnat semmi segítségről való reménségünk nem lévén, kénszeríttettünk az deditiora mennünk és az győzedelmesnek engednünk, az ki nem fegyverrel, hanem tűzzel utolsó veszedelmünkre igyekezvén, jobbnak ítéltük az kételenségnek engednünk, hogysem magunkra utolsó romlást hoznunk és az szükségnek ellene rugódoznunk, holott hostátunknak elégésekor az tűz nem külemben húllott be városunkra, mint az kőeső. Engedvén azért az győzedelmes hadnak, engedelmességünkkel kell mind magunkat, feleségeinket, gyermekeinket, mind az ő felsége római császár vitézit, az nemességet megtartanunk, kiket ő nagysága Zékely Moyses a mi kévánságunkra békeségesen, elégedendő késérőket adván melléjek, békeségesen Zakmár felé el is késértetett. Ezek immár így lévén, akarók kegyelmeteknek az dolgot ez levelünk által megjelenteni és azoknak az dolgoknak bizonyságára ezen levelünket pecsétünk alatt adni. De cetero Dominationes Vestras feliciter valere cupientes. Datum Claudiopoli, die 9. Junii, anno domini millesimo sexcentesimo tertio. (Eredeti, papíron, a n.-szebeni városi és szász n. ltrban 30. sz.) 1039. Semjénfalvi Székely Mózes Nagy-Szeben városát inti, hogy hadi népét küldje táborába, máskülönben mint ellenséggel fog elbánni vele. Kelt a szamosfalvi táborban 1603. jun. 10. Moÿses Zekelÿ de Semienfalva, vaivoda Transsylvaniae et Siculorum comes etc. Prudentes et circumspecti nobis dilecti, salutem et favorem. Ennekelötte is találtuk meg kegyelmeteket levelünkkel, kiben értésére adtuk kegyelmeteknek, hogy mi az hatalmas császár vitézivel nem úgy jöttünk volna be ez országban, mint ellenség, hanem mint az hazának ótalmazója és ez ideig való ínségből az szent Isten segítsége által megszabadítója. Az mellett intettük kegyelmeteket jó békeségre és az velünk való egyességre, bizonyos napot is praefigálván az kegyelmetek mellénk jövésének. De miért hogy látjuk kegyelmeteknek vakmerőségét, itt immár semmit nem késünk, főképpen, hogy Colosvárat is kezünkhez vöttük, honnan minden hadunkkal megindúlván, oda igyekezünk, az hol ellenséget értünk lenni, hogy az engedetlenségért és vakmerőségért megbüntessük azo-

9 kat, az kik a mi hívségünkhöz nem akarják magokat tartani. Ha annak okáért az régi mód és rendtartás szerint kegyelmetek minden hadi készűletivel mellénk jő és elől találjuk kegyelmeteket, kedvesen veszszük kegyelmetektől; de ha vakmerőséget követvén, még is ellenünk igyekszik kegyelmetek, protestálunk, hogy nem mi leszünk okai az kegyelmetek romlásának. Bene valeant. Datum in castris ad Zamosfalva positis, die 10. Junii, 1603. MOYSES ZEKELY m. p. Külczím: Prudentibus ac circumspectis dominis magistro civium regio et sedis iudicibus, caeterisque ciuibus ciuitatis Cybiniensis, nobis syncere dilectis. (Eredeti, papíron, a n.-szebeni ltrban 31. sz.) 1040. A császári biztosok tiltó rendelete a székely székekből a sónak kihozataláról és elárúsításáról, a mely a vízaknai sókamarának nagy kárára történik. Kelt Kolozsvárt 1604. aug. 1. Sacratissimae Caesareae Regiaeque Maiestatis commissarii et excelsi regiminis provinciae Transsilvanicae consiliarii etc. Universis et singulis spectabilibus, magnificis, generosis, egregiis et nobilibus comitibus, vicecomitibus et iudicibus nobilium quorumcunque comitatuum, capitaneis, praefectis, provisoribus, castellanis arcium, nominanter autem arcis Fogaras ac aliorum quorumvis locorum officialibus, tricesimatoribus, theloniatoribus, pontium, passuum, vadorum et viarum custodibus, eorumque vices gerentibus, item prudentibus et circumspectis magistris civium, iudicibus, villicis et iuratis civibus quarumcunque civitatum, oppidorum, villarum et possessionum, caeteris etiam aliis cuiuscunque status, dignitatis, conditionis et praeeminentiae hominibus, ubivis in hac ditione Transsilvanica. constitutis et commorantibus, modernis scilicet et futuris quoque pro tompore constituendis, praesentes visuris, dominis et amicis nobis honorandis, salutem et benevolam nostri commendationem. Cum manifesto Sacratissimae Caesareae Regiaeque Maiestatis domini nostri clementissimi salis camerae Vizaknensis fiscique

10 Transylvanici dispendio, maximoque damno et detrimento sales ex sedibus Siculicalibus in partes prohibitas, locaque illicita extra terminos et metas inde ab initio antiquitus quorumlibet locorum salibus constitutas, praefixas et destinatas a plerisque adduci, circumferri et passim divendi, coëmique exploratum habeamus, maturius et quam celerimo huic incommodo succurrere praescriptae suae Maiestatis camerae prospicere volentes, universos et singulos praemonitos esse velimus benevole, imo nomine Sacratissimae Caesarae Regiaeque Maiestatis committimus quoque et mandamus firmiter, ut a modo in posterum nullus omnino vestrum sales ex dictis sedibus Siculicalibus extra terminos metasque et loca illis salibus destinata ac ad ea loca ubi sales memoratae fodinae Vizaknensis venire solent, deducere, portare et divendere aut coëmere, sub gravi indignationis et animadversionis nostrae poena sibi vendicare praesummat nec ausit ullo modo, secus enim qui aliqua temeraria audacia ducti fecerint, illis tam salium universorum allatorum, quam etiam cunctarum rerum secum habitarum per eos, quorum intererit, mulcta infligetur. Secus nulla ratione facturi. Praesentibus perlectis exhibenti restitutis. Datum Claudiopoli die prima mensis Augusti, anno domini millesimo sexcentesimo quarto. PAULUS A KHRAUSENEGG m. p. GEORGIUS HOFFMAN m. p. CAROLUS IM HOFF m. p. RÖSLER m. p. (Eredeti, papíron, a n-szebeni ltrban 48. sz.) 1041. Az erdélyi nemesség elöljárói Nagy-Szeben város tanácsát intik, hogy velők egyesűljenek, Rácz György behozott hadait távolítsák el, mert nem lesznek okai Meggyes és a többi szász városok bekövetkezendő romlásának, a hajdúság pásztításainak. Kelt a baróthi táborban 1605. aprilis 1. Generosi, prudentes et circumspecti domini, amici et fratres nobis observandissimi, salutem et servitiorum nostrorum commendationem. Áldja meg Isten jókkal kegyelmeteket.

11 Mÿ legyen az oka, hogy ti kegyelmetek az minapi írásunkra, ez ideig még nem felele, meg sem találtata benünket, nem tudjuk mire vélni, holott mi az közönséges jót, az közönséges megmaradást és uniot előttünk viselvén, kegyelmetekkel és ez egész országbeliekkel egyesülni akarván, hogy de communi salute patriae huius afflictissimae prospiciálnánk és tempestive occurrálnánk, minden tehetségünkkel azon volnánk. Micsoda lelkiismeret vihette kegyelmeteket arra (ha ti kegyelmetek akaratja), hogy ezt az Rácz Györgyöt idegen nemzettséggel és az szegény országnak romlásával hazánkban behozott és ilyen discordiat seminált közinkben. Mÿ noha istennek kegyelmességéből annyi haddal és úttal is vagyunk, hogy ha eddig is az nagy romlást nem gondoltuk volna, minden szándékunkban régen véget értünk volna; csak az tegnapi napon is, tudja csak Isten mely nehezen tartóztathattuk meg az hadat, hogy Medgyesre az várasra reá ne menne, és neki nem gyújtogata: most is azért újolan requiráljuk kegyelmeteket amice tanquam fratres, hogy tÿ kegyelmetek még is deliberet maturius, moneálja kegyelmeteket legelsőben az következendő nagy romlás, mert annélkül bizony soha nem lehet, annak utánna az közönséges megmaradás, avagy az, hogy kegyelmetek ez idegen dúló, pusztító nemzetséget szállítsa ki országunkból; arra felelünk, hogy békével elbocsátjuk őket. Igy mi is házunkhoz szállunk, az kösség és szászság is szálljon kiki házához, szántson vessen, munkálkodjék, hiszem egyébaránt is tractálhatja kegyelmetek dolgát mind együtt, mind másutt. Ha penig ez nem kegyelmetek akaratja és tÿ kegyelmetek nem bír véllek, protestálunk mÿ coram Deo et coram hominibus, hogy mi semminek okai ne legyünk, mi gondot viselünk, de bizony nagy romlással kell meglenni, nem csak Meggyes romol, hanem egész tartományok is. Im mostan is újabb és több hadunk érkezett Désre, azoknak is eleikbe küldöttünk, hogy tartózzanak, nem egyébért, hanem hogy ez szegény ország inkább ne romoljon. Minthogy penig szabad magyarországi hajdúság is sok köztünk, immár meg nem tartóztathatjuk, sem insolentia és kár nélkül nem reprimálhatjuk, holott immáron egy nehány kastélt vertenek fel hírünk és akaratunk ellen, mi is elég lelki fájdalmunkkal nézzük, de nincs mit tennünk rólla, mi okai ne legyünk, ezután bizony több és nagyobb romlás lészen. Easdem feliciter valere cupimus.