EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG Elnök

EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG Elnök Ügyiratszám: EBH/ / /2009 Ügyintéző: dr. Kegye Adél Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) Dr. X.Y (továbbiakban, mint Kérelmező) által az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt a Dr. L.M. ügyvéd által képviselt Gyöngyösi Kórház Egészségügyi Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társasággal (3200 Gyöngyös, Dózsa György út 20-22., továbbiakban, mint eljárás alá vont Kórház) és a W. Zrt.-vel szemben benyújtott kérelme alapján meghozta a következő H A T Á R O Z A TO T A hatóság megállapítja, hogy a Gyöngyösi Kórház Egészségügyi Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság, mint munkáltató megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. Az eljárás alá vont Kórház Kérelmező más véleménye miatt - az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 21. c) pontja szerinti közvetlen hátrányos megkülönböztetés tényállását valósította meg azzal, hogy Kérelmezővel nem kötött munkaszerződést. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző magatartás további folytatását a határozat kézhezvételétől megtiltja. Elrendeli továbbá jogsértést megállapító - anonimizált- határozatának 90 napra történő nyilvános közzétételét a Gyöngyösi Kórház Kft. hirdetőtábláján, valamint az Egyenlő Bánásmód Hatóság www.egyenlobanasmod.hu honlapján. A vizsgálat során 15230,- Ft, azaz Tizenötezer-kettőszázharminc forint eljárási költség merült fel, melyet a kötelezettnek a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül az Egyenlő Bánásmód Hatóság 10032000-00288413 számú számlájára történő átutalással kell megfizetnie. A hatóság Kérelmezőnek a W. Zrt.-vel szemben benyújtott kérelmét elutasítja. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál 3 példányban, írásban benyújtott keresettel lehet kérni. A keresetlevélben kérhető a végrehajtás felfüggesztése, valamint hogy három bíróból álló tanács bírálja el a keresetben foglaltakat. I N D O K O L Á S

Kérelmező 2008. március 7-én kelt beadványában azzal a panasszal fordult a hatósághoz, hogy a W. Zrt. vele szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy nem újította meg határozott időre szóló munkaszerződését érdekképviseleti tevékenysége miatt. Kérelmező 2007. december 31-ig szóló határozott időre szóló munkaszerződéssel ortopéd szakorvosként dolgozott a Gyöngyösi Kórházban, másik 5 kollégájával látva el az ortopéd szakrendelést. Kérelmező Gyöngyösön csak hetente 1-2 napot rendelt, főállásban az A. Kórház ortopéd szakorvosa volt. A B. orvos-szakszervezet elnökeként több alkalommal bírálta a Gyöngyösi Kórház üzemeltetését 2007. szeptember 1-jétől átvevő W. Zrt-t. A hatóság Kérelmezőt hiánypótlásra hívta fel. Hiánypótlás keretében Kérelmező 2008. április 4-én kelt beadványához mellékelte C.D., az A. Kórház-rendelőintézet Közalkalmazotti Tanácsának elnökének igazolását, hogy Kérelmezőt 2008. január 31-i hatállyal, mint a B. Szakszervezet elnökét a Közalkalmazotti Tanács tagjává választották, alelnöki pozíciót tölt be. Kérelmező csatolta továbbá a B. szakszervezet 2007. évi közgyűlésének jegyzőkönyvét, igazolva, hogy az 2007. június 7-én a szakszervezet elnökévé választotta. Kérelmező mellékelte továbbá E.F. ügyvéd 2007. december 5-én kelt levelét, melyben ügyfele, a W. Zrt. képviselőjeként felhívta Kérelmezőt, hogy a Magyar Távirati Irodához a felhívásában szereplő tartalommal elégtételt adó közleményt juttasson el, tekintve, hogy a 2007. november 29-én megjelent tájékoztatás szerint Kérelmező úgy nyilatkozott, hogy a W. Zrt. egyetlen általa működtetett intézmény esetében sem teljesítette a szerződésben foglaltakat, valamint 50%-os létszámleépítésre, ágyszám-csökkentésre került sor, stb. Kérelmező mellékelte az eljárás alá vont Kórház ügyvezetője és a Bugát Pál Kórház Kht. ügyvezetője által közösen kiadott, 2007. augusztus 21-én kelt tájékoztatást, melyben arról tájékoztatták Kérelmezőt, hogy a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás következtében a Bugát Pál Kórház Kht. munkavállalóit az eljárás alá vont Kórház átveszi. Tájékoztatták továbbá, hogy a fentiekre tekintettel 2007. szeptember elsejétől munkáltatója az eljárás alá vont Kórház lesz, valamint hogy a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás Kérelmező munkaszerződését nem érinti. Kérelmező beadványához csatolta a Bugát Pál Kórház Kht-hez 1999. január 5-én kelt, mellékfoglalkozású közalkalmazotti jogviszonyba történő kinevezését, továbbá 2006-2007 között, már határozott időre szóló, és folyamatosan meghosszabbított munkaszerződéseit. A hatóság eljárás alá vonta a W. Zrt-t, egyben tárgyalást tűzött ki 2008. május 14. napjára. A tárgyalást a hatóság Eger Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalában tartotta. A tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg a W. Zrt. képviselője. A hatóság tanúként hallgatta meg Dr. G.H-t, a Gyöngyösi Kórház ortopéd osztályvezető főorvosát. Dr. G.H. elmondta, hogy arról, hogy a W. Zrt. átveszi a Kórház üzemeltetését, úgy értesültek, hogy kaptak egyrészt egy tájékoztató levelet, másrészt, mint osztályvezető az osztály képviseletében részt vett egy szóbeli tájékoztatón is, amit a W. Zrt. tartott. A tájékoztatón a tanú elmondása szerint nem volt szó arról, hogy további létszámcsökkentéseket terveznének, inkább a már meglévő létszámmal való munkára hívták fel a figyelmet. Hivatalosan nem értesítette a Kórház arról, hogy Kérelmező határozott idejű munkaszerződésének lejártát követően nem létesítenek vele munkaviszonyt, munkaszerződését munkáltatója nem hosszabbítja meg. Elmondta, hogy mivel a szerződéseket mindenkivel egyenként kötötték meg, erről őt, mint osztályvezetőt hivatalosan nem is kellett volna értesíteni. A tanú elmondta, hogy Kérelmezőtől szerzett tudomást arról, hogy a szakrendelést ellátó ortopéd orvosok közül egyedül Kérelmező munkaszerződését nem hosszabbították meg. Dr. G.H. erre nem talált ésszerű magyarázatot. A tárgyaláson Kérelmező elmondta, hogy egyedül onnan szerzett tudomást arról, hogy kizárólag az ő szerződését nem hosszabbítják meg, hogy egyszerűen nem kapott új szerződést. Arról, hogy a Kórház 2008-tól nem kíván vele dolgozni sem értesítést nem kapott, sem bármilyen magyarázatot. Több alkalommal próbálta megkeresni a Kórház igazgatóját, de nem

járt sikerrel. Álláspontja szerint a Kórház döntése megdöbbenést keltett kollégáiban, melyet ő egy céltudatos, a személye ellen irányuló lépésként értékelt. Az eljárás alá vont W. Zrt. képviselője 2008. május 28-án kelt beadványában előadta, hogy érdemi védekezését mindaddig nincs lehetősége előterjeszteni, amíg a hatóság nem jelöli meg, hogy milyen jogszabály alapján indított eljárást a W. Zrt-vel szemben. Hivatkozott ugyanis arra, hogy Kérelmező a W. Zrt.-vel soha nem állt sem munkaviszonyban, sem más jogviszonyban. A hatóság 2008. június 3-án eljárás alá vonta a Gyöngyösi Kórház Kft.-t, Kérelmező korábbi munkáltatóját. Az eljárás alá vont Kórház 2008. június 12-én kelt beadványában terjesztette elő érdemi védekezését. Előadta, hogy Kérelmező munkaszerződését a Kórház azért nem hosszabbította meg, mert finanszírozási problémák következtében a bevételhez igazodó racionális létszámot volt szükséges fenntartani. A Kórház bevétele a 2007. áprilisától bevezetett volumenkorlát miatt radikálisan csökkent, ezért a Kórháznak a létszámcsökkentés mellett kellett döntenie a működőképesség megőrzése érdekében. Dr. K. K., az eljárás alá vont Kórház igazgatója előadta továbbá, hogy nemcsak az ortopédiai szakrendelésen, hanem más területeken is csökkenteni kellett az állományt. Arra vonatkozóan pedig, hogy miért döntött úgy a Kórház, hogy éppen Kérelmező munkaszerződését nem hosszabbítja meg, az eljárás alá vont azzal védekezett, hogy Kérelmező nyújtotta az ortopéd orvosok közül a legkisebb teljesítményt, ugyanis azonos munkaidőkereten belül a legkevesebb beteget ő látta el. Csatolta az eljárás alá vont Kórház alapító okiratát, melyből kitűnt, hogy a Kórház alapítója a W. Zrt., és tekintve, hogy az eljárás alá vont Kórház egyszemélyes Kft. formában működik, az alapító okirat rendelkezett arról is, hogy a Kórház ügyvezetője munkáját az alapító utasításainak megfelelően köteles végezni. Mellékelte továbbá azt a Vagyonkezelői és Hasznosítási Szerződést is, amely Gyöngyös Város Önkormányzata, a Bugát Pál Kórház Kht., a Gyöngyösi Kórház Kft. és a W. Zrt. között köttetett a Gyöngyösi Kórház átadásával kapcsolatban. A Szerződésből kitűnik, hogy a W. Zrt. a Kórház felett kizárólag üzemeltető, vagyonkezelői jogokat gyakorol. A szerződés rendelkezett egy ún. Szolgáltatási Szerződés megkötéséről is, amely a Kórház dolgozóinak továbbfoglalkoztatását rendezte. A hatóság felhívására az eljárás alá vont Kórház 2008. július 15-én kelt beadvány mellékleteként csatolta a Szolgáltatási Szerződést, valamint egy statisztikai kimutatást az ortopéd szakorvosok teljesítményéről. Az eljárás alá vont a hat ortopéd orvos közül négy orvos teljesítményét igazoló statisztikát mellékelt, amely összesítve tartalmazta a 2007. január 1. és 2007. augusztus 31. közötti időszakban az egyes orvosok által ellátott összes beteg létszámát, a betegmegjelenések számát, és egy összpontszámot, amely az egyes vizsgálatokhoz rendelt pontok és a vizsgálatok elrendelésének számának szorzataként keletkezett. A hatóság 2008. szeptember 2. napján ismét tárgyalást tartott Eger Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalában. A tárgyaláson nem jelent meg Kérelmező. A tárgyalásra a hatóság tanúként idézte Dr. I. J. ortopéd orvost is, aki korábban Kérelmező kollégája volt a Gyöngyösi Kórházban. A tanú nem tudta okát adni annak, hogy Kérelmezővel miért nem kötött a Kórház új munkaszerződést, és elmondta, hogy mindenki értetlenül állt a történtek előtt, sőt, az osztály elgondolkodott azon is, hogy ilyen megkülönböztetés mellett tudnak-e együtt dolgozni a Kórházzal. A tanú szerint feltételezhető, hogy Kérelmező szakszervezeti vezetőként tett nyilatkozatai, bíráló kijelentései vezethettek ahhoz, hogy nem újítottak szerződést vele. Elmondta továbbá, hogy ő is szakszervezeti tag, de nem tett Kérelmezőhöz hasonló kijelentéseket. A hatóság által elé tárt statisztikákat illetően elmondta, hogy nem volt tudomása arról, hogy a kórház így mérte az orvosok teljesítményét, egyébként pedig a statisztika egy olyan végső adathalmazt tartalmaz, amely alapján nem mérhető egy orvos teljesítménye, szakmailag nem

minősíthető így egy orvos. Álláspontja szerint a betegek értékelése is szubjektív. Objektívan akkor lenne egy orvos teljesítménye értékelhető, ha a vizsgálatot követően töltetnének ki az ellátott betegekkel az ellátást minőségét értékelő kérdőívet. Az, hogy egy orvoshoz több beteg megy, mint egy másik orvoshoz, nem feltétlenül jelenti, hogy az orvos jobb ellátást biztosít. Az, hogy a csatolt statisztika úgy állapította meg az összpontszámot, hogy az elrendelt vizsgálatok, és a hozzájuk tartozó kódszámot vette figyelembe, nem tekinthető objektív mércének, mert az nem az orvostól függ, hogy milyen kezelés elrendelése szükséges, hanem a beteg panaszaitól. Azzal kapcsolatban, hogy tudott-e az átadást követően, vagyis 2007. szeptember elseje után tömeges létszámleépítésről, úgy nyilatkozott, hogy a jogutódlást megelőzően volt csak tömeges leépítés. Az eljárás alá vont szervezetek jogi képviselője úgy nyilatkozott, hogy a lehívott statisztikák az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) részére készülnek. Minden elvégzett beavatkozás rögzítésre kerül, amit a Kórház továbbít az OEP felé, ugyanis így kapja meg a beavatkozások után járó finanszírozást. Az ortopéd osztályon kizárólag a csatolt kimutatások alapján tudta az eljárás alá vont Kórház felmérni az orvosok teljesítményét. Hozzátette, hogy a W. Zrt. által működtetett hatvani, parádi és kiskunhalasi kórházban nem alkalmazták ezt a gyakorlatot, mert ennek a metodikája még kiforratlan. Az eljárás alá vontak képviselője elmondta azt is, hogy a Kórházban a jogutódlást követően egy racionalizálás ment végbe, ennek keretében vált szükségessé a létszám újragondolása, azonban tömeges létszámleépítés nem történt. Kérelmezőn kívül 10 alatt volt azoknak a dolgozóknak a száma, akikkel a Kórház nem hosszabbított szerződést. Mivel a racionalizálás során valami alapján a Kórháznak el kellett döntenie, hogy kivel nem hosszabbít szerződést, a statisztikai kimutatásokat, mint objektív mércét vették figyelembe. Az eljárás alá vontak képviselője hangsúlyozta, hogy nem megszüntették Kérelmező jogviszonyát, hanem az egyébként a határidő lejártával megszűnt munkaviszony után nem létesítettek vele ismételten munkaviszonyt a szerződése megújításával. A hiányzó két orvos teljesítményéről készített kimutatást nem tudta csatolni. A Gyöngyösi Kórház Kft. és a W. Zrt. kapcsolatára vonatkozólag az eljárás alá vontak képviselője elmondta, hogy a W. Zrt. mint vagyonkezelő, csak a gazdálkodást ellenőrzi, de részletkérdésekbe nem szól bele a munkavállalói létszámmal kapcsolatban. 2008. szeptember 17-én Kérelmező telefonon arról tájékoztatta a hatóságot, hogy tudomása szerint felmondtak a Gyöngyösi Kórházban azoknak az ortopéd orvos kollégáknak, akik az eljárásban eddig tanúként részt vettek. Az eljárás alá vont képviselője a 2008. szeptember 2-án tartott tárgyaláson kért iratokat 2008. szeptember 12-én kelt beadványához csatolta. Csatolta a hiányzó két ortopéd szakorvos teljesítmény-kimutatását, a 2007. szeptember 1. és december 31. között megszűnt munkaviszonyokról szóló kimutatást, valamint 2008. január 31. napján az orvosokkal kötött közreműködői szerződések egy példányát. Beadványában előadta, nem okozott fennakadást a működésben az, hogy Kérelmező már nem dolgozik a Gyöngyösi Kórház ortopédiai osztályán, mert a szakrendelést ugyanúgy el lehet látni öt orvossal, mint korábban hattal, de ez a Kórháznak költségcsökkenést eredményezett. Előadta továbbá, hogy korábban, a sajtóhelyreigazítás érdekében Kérelmezőnek megküldött ügyvédi felhívásra Kérelmezőtől 2007. december 17-én érkezett válasz, melyben tagadta, hogy a szóban forgó kijelentések tőle származtak volna. Az eljárás alá vont szervezet hangsúlyozta, hogy az, hogy Kérelmező válaszát elfogadta és nem kezdeményezett peres eljárást, eleve kizárja, hogy bíráló kijelentései miatt hátrányosan megkülönböztette volna. A hatóság 2008. október 9-én ismételten tárgyalást tartott. A tárgyaláson megjelent az eljárás alá vont szervezetek képviselője és Kérelmező is. Kérelmező hangsúlyozta, hogy az eljárás alá vont Kórház által mellékelt kimutatások nem alkalmasak arra, hogy egy orvos teljesítményét mérjék. Másrészt rámutatott arra is, hogy egy statisztikát csak annak mérésére lehet használni, amire eredetileg készült. Az, hogy a kimutatás alapján az az orvos kapja a legtöbb pontszámot, aki a legtöbb és legdrágább

vizsgálatot rendelte el, nem méri feltétlenül az orvos teljesítményét. Álláspontja szerint csak az orvos betegeinek száma alapján lenne mérhető ez, de a Gyöngyösi Kórház esetében, ahol hosszú előjegyzési idő volt, ez sem lehet mérvadó. A betegek megjelenési száma, amit a kimutatás szintén tartalmazott, Kérelmező véleménye szerint szintén nem az orvos teljesítményétől függ, hanem attól, hogy az adott betegség mennyire krónikus, a beteg ismételt megjelenése állapota miatt indokolt-e. Azzal kapcsolatban, hogy milyen módon bírálta az eljárás alá vont W. Zrt.-t, Kérelmező elmondta, hogy nem az volt az egyetlen nyilatkozata, amellyel szemben az ügyvédi felszólítás érkezett, hanem volt számos olyan gyűlés, pl. fáklyás felvonulás 2007. novemberében, majd decemberben, melyek során Kérelmező a megye és a W. ellen szólalt fel. 2007. decemberében a Gyöngyösi Kórházzal kapcsolatban is fogalmazott meg kritikát. A W. Zrt.-vel szemben felhozott kritikák részben szakmaiak, részben gazdasági természetűek voltak, és azért a W. Zrt.-vel szemben fogalmazta meg őket Kérelmező, mert azt hitte, hogy a Gyöngyösi Kórház Kft. csak egy leányvállalata a W. Zrt.-nek. Az eljárást is azért a W. Zrt.-vel kezdeményezte, mert nem volt pontosan tisztában azzal, hogy ki a munkáltatója. Az eljárás alá vontak képviselője előadta, hogy a statisztikai kimutatásokban foglalt információ összessége vezetett ahhoz a döntéshez, hogy az eljárás alá vont Kórház Kérelmezővel nem újítja meg 2008. január 1-jétől a munkaszerződést. Arra azonban nem tudott nyilatkozni, hogy ugyanazon módszerekkel készített kimutatás szolgált-e alapjául azoknak a döntéseknek, amikor más orvosok munkaszerződését sem hosszabbították meg az átvételt követően. Hangsúlyozta, hogy a kimutatásokban foglalt adatok alapulvételével éppen az objektív döntés meghozatala volt a céljuk, és nem vitatják, hogy ma Magyarországon nincs egy olyan általánosan elfogadott mérési rendszer, amit az értékelésre fel tudtak volna használni. A hatóság megkísérelt közvetíteni a felek között egy jövőbeni egyezség körvonalainak meghatározásában. Az eljárás alá vont szervezetek jogi képviselője vállalta, hogy 8 napon belül nyilatkozik, hogy az eljárás alá vont Kórház milyen feltételekkel létesítene Kérelmezővel határozott idejű munkaszerződést. 2008. október 22-én Kérelmező megküldte a hatóság részére a W. Zrt. 2008. október 10-én kelt sajtóközleményét, amelyet a kórház hirdetőtábláján talált. A sajtóközlemény utal a tárgyaláson a felek között a hatóság által megkísérelt egyezségre, arra, hogy Kérelmező hajlandó lenne a Gyöngyösi Kórházban dolgozni. A sajtóközlemény szerint Kérelmező hisztériakeltő tevékenysége nem volt más, mint egy színjáték, amelyben a kórház dolgozóit megtévesztette, mindeközben szép csendben a saját egyéni érdekeire koncentrált, és elismerte a W. eredményeit. Kérelmező tájékoztatta a hatóságot arról is, hogy a sajtóközleményt és magát a tárgyalási jegyzőkönyvet is az eljárás alá vont W. Zrt. kifüggesztette a kórházban. Az eljárás alá vont 2008. november 13-án kelt beadványában nyilatkozott a 2008. október 9- én tartott tárgyaláson felvetett kérdésekre. Előadta, hogy a Gyöngyösi Kórházban jelenleg is működik ortopéd szakrendelést, azonban azt már csak 2 szakorvos látja el, összesen heti 12 órában. Nyilatkozott továbbá, hogy az általa képviselt Gyöngyösi Kórház Kft. kész Kérelmezőt egy 1 éves határozott időre szóló munkaszerződés alapján foglalkoztatni a 2007. december 31-én hatályban volt munkaszerződésében rögzített feltételekkel. Kérelmező foglalkoztatásának feltételéül azt szabta, hogy felhagy a munkáltató jó hírét és gazdasági érdekeit sértő magatartással. A hatóság megküldte az eljárás alá vont Kórház egyezségi ajánlatát, egyben felhívta Kérelmezőt, hogy nyilatkozzon, hogy elfogadja-e az eljárás alá vont által támasztott feltételeket. Kérelmező a hatóság felhívására 2008. november 28-án úgy nyilatkozott, hogy tekintettel az eljárás alá vont által, közvetlenül a harmadik tárgyalást követően közzétett sajtóközleményre, mely személye lejáratására irányult, nem kíván egyezséget kötni.

A hatóság felhívására az eljárás alá vont Kórház megküldte 2007. évi éves beszámolóját. A hatóság a vizsgálat lefolytatását követően arra a megállapításra jutott, hogy a kérelem az alábbiak szerint alapos: Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (továbbiakban Ebktv.) alapján a hatóság az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti ügyekben jár el. Az egyenlő bánásmód követelménye abban az esetben sérül, ha valakit vagy valamely csoportot valamely ún. védett tulajdonsága miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesítenek, mint amelyben más, vele összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne. Az Ebktv. 8. -a felsorolja azt a húsz védett tulajdonságot, amellyel összefüggésben elkövetett hátrányos megkülönböztetés esetén a hatóság eljárhat. Az Ebktv. 5. d) pontja szerint az egyenlő bánásmód követelményét a munkáltató a foglalkoztatási jogviszony tekintetében köteles megtartani. Az Ebktv. 21. -a olyan eseteket nevesít, amelyek a munkáltató által a munkavállalóval szemben alkalmazott közvetett vagy közvetlen hátrányos megkülönböztetés alapjául szolgálhatnak. A felsorolt, nevesített esetek között szerepel a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítésében és megszüntetésében alkalmazott hátrányos megkülönböztetés (Ebktv. 21. c) pont). Az osztott bizonyítás - Ebktv. 19. - szabályai szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek valószínűsítenie kell, hogy hátrány érte, és hogy - ténylegesen vagy a jogsértő feltételezése szerint - rendelkezett az Ebktv. 8. -ban meghatározott valamely tulajdonsággal (pl. nem, faj, bőrszín, nemzetiség, anyanyelv, fogyatékosság, családi állapot, vallási vagy világnézeti meggyőződés, életkor, társadalmi származás, stb.). Kérelmező hatósághoz intézett beadványában védett tulajdonságául érdekképviseleti tevékenysége körében kifejtett véleményét nevezte meg. A foglalkoztatás terén alkalmazott hátrányos megkülönböztetésre irányadó jogszabályi rendelkezések szerint a munkáltató eredményesen kimentheti magát, ha bizonyítja, hogy a megkülönböztetést a munka jellege, vagy természete indokolta, arányos volt, és az az alkalmazásnál számba vehető lényeges és jogszerű feltételen alapult (Ebktv. 22. (1) a) pont). A Kérelmező által a hatóság elé tárt bizonyítékok alapján a hatóság úgy ítélte meg, hogy Kérelmező eleget tett valószínűsítési kötelezettségének, és eljárás alá vonta elsőként a Kérelmező által megnevezett W. Zrt.-t. Kérelmező ugyanis kellően valószínűsítette védett tulajdonságát az általa becsatolt érdekképviseletei tevékenységére vonatkozó iratok és a Dr. E.F. felszólítása révén. A hátrányt pedig azzal igazolta, hogy 2007. december 31-én lejárt szerződését munkáltatója nem hosszabbította meg. Az azonban már csak a bizonyítási eljárás során vált a hatóság előtt ismeretessé, hogy Kérelmező tévesen jelölte meg a W. Zrt-t volt munkáltatójaként. A hatóság mindezekre tekintettel eljárás alá vonta Kérelmező korábbi munkáltatóját, a Gyöngyösi Kórház Kft.-t is. A tényállás feltárása érdekében a hatóság érdemi határozatának meghozataláig nem utasította el a kérelmet a W. Zrt.-vel szemben. Tekintettel ugyanis arra, hogy a W. Zrt. a Gyöngyösi Kórházat üzemeltető és a munkáltatói jogokat gyakorló Gyöngyösi Kórház Kft. alapítója, a hatóság vizsgálata kiterjedt arra is, hogy milyen befolyással lehetett a W. Zrt. a Kórházra a munkáltatói jogok gyakorlására nézve. Kérelmező bíráló kijelentései ugyanis egyaránt érintették a kórház vagyonkezelőjét, a W. Zrt.-t, és az egészségügyi ellátásért felelős Gyöngyösi Kórház Kft.-t is. A hatóság tehát a W. Zrt. tekintetében azt vizsgálta, hogy volt-e a W. Zrt.-nek bármiféle befolyása arra, hogy a munkáltatói jogokat gyakorló Gyöngyösi Kórház Kft. Kérelmezővel ne hosszabbítsa meg 2008. január elsejétől munkaszerződését.

A hatóság a Gyöngyösi Kórház Kft. által becsatolt Vagyonkezelői és Hasznosítási szerződésből megállapította, hogy a közszolgáltatás nyújtását a Gyöngyösi Kórház Kft. végzi, a Kórház dolgozóinak továbbfoglalkoztatásáról pedig a vagyonkezelői szerződés megkötésével egyidejűleg megkötött Szolgáltatási Szerződés rendelkezett. A Szolgáltatási Szerződés III./1. pontja kimondja, hogy az eljárás alá vont Gyöngyösi Kórház Kft., mint a Bugát Pál Kórház Kht. jogutódja, az Mt. 85/A. szakasza alapján, a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlásra tekintettel a Kht. munkavállalóit munkajogi jogutódlással átveszi. A Szolgáltatási Szerződés III./2. pontja pedig arról rendelkezik, hogy a Gyöngyösi Kórház Kft. minden kórházi munkavállaló továbbfoglalkoztatását vállalja. A Kérelmező által mellékelt, a jogutódlásról szóló, 2007. augusztus 21-én kelt tájékoztató levélből is megállapítható az, hogy a jogutódlás következtében a munkáltatói jogokat a Gyöngyösi Kórház Kft. gyakorolja majd. A tájékoztató levelet mind a Gyöngyösi Kórház Kft., mind a Bugát Pál Kórház Kht. ügyvezetője aláírta, a tájékoztató levél a W. Zrt.-t nem említette meg. Az azonban egyértelműen megállapítható a tanúként meghallgatott Dr. G.H és Dr. I.J. nyilatkozataiból is, hogy a munkavállalók nem voltak tisztában azzal, hogy a munkáltatói jogokat ki gyakorolja felettük, illetve hogy a Gyöngyösi Kórház Kft. és a W. Zrt. két különálló, önálló jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság. Kérelmező is csak a harmadik, 2008. október 9-én tartott tárgyaláson szembesült azzal, hogy a W. Zrt.-vel nem állt jogviszonyban. A 2008. szeptember 2-án tartott tárgyaláson Dr. L.M., az eljárás alá vont szervezetek közös jogi képviselője hangsúlyozta azt, hogy minden, az egészségügyi ellátás körében felmerülő kérdésben a Gyöngyösi Kórház Kft. ügyvezetője a felelős. A racionalizálás szükségessége felől a döntést a vagyonkezelő, a W. Zrt. hozta meg, tekintve, hogy a gazdálkodás ellenőrzése a feladata, de Dr. L.M. elmondása szerint a racionalizálás végrehajtásával kapcsolatos részletkérdésekre a vagyonkezelőnek nem volt befolyása. A hatóság a fentieket alapul véve nem találta alaposnak a W. Zrt.-vel szemben előterjeszttet kérelmet, tekintettel arra, hogy az eljárás folyamán nem nyert bizonyítást az, hogy a W. Zrt. bármilyen formában közvetlen befolyással lett volna, vagy utasítást adott volna a munkáltatói jogokat gyakorló Gyöngyösi Kórház Kft-nek arra, hogy Kérelmezővel munkaszerződése 2007. december 31-i lejárta után ne kössön új munkaszerződést. A hatóság az eljárást Kérelmező Ebktv. 8. s) pontja szerinti érdekképviselethez való tartozása miatti hátrányos megkülönböztetés vizsgálatára indította. Az azonban már csak az eljárás során vált a hatóság előtt ismeretessé, hogy Kérelmező nem volt tagja egyetlen gyöngyösi szakszervezetnek sem, érdekképviseleti tevékenysége A. városhoz kötődött. Az eljárás alá vont Kórház nem is vitatta az eljárás során azt, hogy Kérelmező kritikai megnyilvánulásai nemcsak a W. Zrt., hanem a Gyöngyösi Kórház Kft.-vel szemben is irányultak. Ennek ismeretében a hatóság Kérelmező védett tulajdonságaként éppen A. városbeli érdekképviseleti tevékenysége és magánemberként, ortopéd szakorvosként kifejtett más véleményét fogadta el védett tulajdonságául. Kérelmező véleménynyilvánítása során bírálatokat és értékítéleteket fogalmazott meg a W. Zrt.-vel szemben, amelyek nem csak a gyöngyösi kórház üzemeltetésére, működésére vonatkoztak. Az Alkotmány az alapvető jogok és kötelezettségek körében szabályozza a véleménynyilvánítás szabadságát. Az Alkotmánybíróság e tárgyban született határozatai kiemelt szerepet tulajdonítanak a véleménynyilvánítás szabadságának az alkotmányos alapjogok között, azt kommunikációs alapjognak, számos szabadságjog anyajogának tekintik (30/1992. (V.26.) AB határozat, 36/1994. (VI. 24.) AB határozat). Az Alkotmánybíróság kimondta azt is, hogy éppen ez az alapjog az, amely lehetővé teszi az egyén részvételét a társadalmi és politikai folyamatokban, ezért amikor a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozták, az a társadalmi igazságosság sérelmével járt. A véleménynyilvánítás szabadságának alapjogi természetére való tekintettel annak korlátozása is csak valamely másik alapjog érvényesítésére és védelmére szolgálhat. Így a becsületvédelem büntetőjogi

eszközei az emberi méltósághoz való jog és a jó hírnévhez való jog alkotmányos értékeinek védelmében korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát. Az Alkotmánybíróság azonban hangsúlyozta azt is 36/1994. számú határozatában, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. A hatóság a fentiekre tekintettel nem vizsgálta azt, hogy Kérelmező hány alkalommal és pontosan milyen tartalommal tett bíráló kijelentéseket, illetve, hogy azok tartalma megfelelt-e a valóságnak. Önmagában az, hogy az eljárás alá vont szervezetek előtt, de egyébként széles körben is ismert volt Kérelmező véleménye a W. Zrt. által üzemeltetett kórházakról, amelyet alátámaszt a Dr. E.F. ügyvéd felszólítása és a tanúk vallomása is, elegendő volt ahhoz, hogy a hatóság Kérelmező védett tulajdonságául az Ebktv. 8. j) pont szerinti más véleményét elfogadja. Az eljárás alá vont szervezetek képviselője azzal védekezett, hogy az, hogy a W. Zrt. elfogadta a Dr. E.F. ügyvéd helyreigazításra vonatkozó levelére adott kérelmezői választ, eleve kizárja, hogy Kérelmezőt éppen az általa megfogalmazott bírálatok miatt érte volna hátrány. Az eljárás alá vont Gyöngyösi Kórház Kft.-nek a fentiek alapján az eljárás során azt kellett bizonyítania, hogy nem Kérelmező érdekképviseleti tevékenysége során kifejtett véleménye miatt nem hosszabbította meg Kérelmező munkaszerződését 2008. január elsején, hanem annak más, jogszerű és a munka jellegével, természetével összefüggő indoka volt. A hatóság tényként állapítja meg, hogy a Gyöngyösi Kórházban az ortopéd szakrendelést ellátó 6 ortopéd szakorvos közül egyedül Kérelmezővel nem kötött új munkaszerződést az eljárás alá vont Gyöngyösi Kórház Kft. Megállapítást nyert az is, hogy a jogutódlást követően, 2007. szeptember 1-jétől, illetve már azt megelőzően is, a jogelőd Bugát Pál Kórház Kht.-vel határozott időre szóló munkaszerződés alapján látták el a szakrendelést az orvosok. Arról, hogy a továbbiakban az eljárás alá vont Kórház nem kíván a továbbiakban együtt dolgozni, Kérelmező csak abból értesült, hogy kollégáival ellentétben nem kapott új szerződést. A hatóság megállapította azt is, hogy Kérelmező nem volt tagja a gyöngyösi szakszervezetnek, érdekképviseleti tevékenysége kizárólag A. városhoz kötődött, ahol szintén ortopéd orvosként dolgozott. A W. Zrt.-t, illetve a mint vagyonkezelő által működtetett kórházakat bíráló kijelentési nem kizárólag a gyöngyösi kórházhoz voltak köthetőek. Kritikát azonban elsősorban a W. Zrt.-vel szemben fogalmazott meg, gazdasági és szakmai jellegű bírálatokat, jóllehet azzal nem is volt tisztában, hogy a konkrét egészségügyi szolgáltatást nem a Zrt., hanem egy általa alapított egyszemélyes Kft. végzi. A hatóság tényként állapította meg továbbá, hogy mind a W. Zrt., mind a kórházban dolgozók számára egyértelmű volt Kérelmező érdekképviseletei tevékenysége és a W. Zrt.-vel szemben kifejtett véleménye, amit a Dr. E.F. ügyvédi felszólítása és Dr. I.J. tanúvallomása is alátámaszt. A hatóságnak a fenti tények tükrében vizsgálnia kellett, hogy van-e ok-okozati összefüggés Kérelmező védett tulajdonsága és az általa előadott hátrány között. Az eljárás alá vont Kórház képviselője elsősorban arra hivatkozott, hogy Kérelmezővel azért nem kötött szerződést, mert a racionalizálás részeként költségcsökkentés volt szükséges és az ortopéd szakrendelést hat helyett öt orvos is el tudta látni. Annak eldöntéséhez, hogy a hat ortopéd orvos közül kivel nem kíván szerződést kötni, egy, az OEP felé teljesítendő adatszolgáltatáshoz használt kimutatást hívott segítségül. Dr. K. K., a Gyöngyösi Kórház Kft. ügyvezető igazgatója 2008. június 12-én kelt beadványában azzal védekezett, hogy a szükségszerű létszámcsökkentés azért Kérelmezőt érintette, mert a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján ugyanolyan munkaidő kereten belül a legkevesebb beteget

Kérelmező látta el, amiből arra következtetettek, hogy a legkevesebb teljesítményt is Kérelmező nyújtotta. A fentiek tekintetében a hatóság egyenként megvizsgálta az eljárás alá vont Kórház által védekezéséül felhozott érveket. Eszerint a hatóságnak vizsgálnia kellett azt, hogy valóban történt-e a kórházban 2007. szeptemberét követően olyan racionalizálás, amely megkövetelte azt, hogy csökkentsék a létszámot, továbbá hogy valóban költségcsökkenést eredményezett-e az, hogy Kérelmező szerződésének lejártát követően hat helyett csak öt orvos látta el a szakrendelést. A hatóságnak azt is vizsgálat alá kellett vonni, hogy a hivatkozott kimutatásokat az orvosok teljesítményének mérésére általában használatos-e, vagy azokat a W. Zrt. által működtetett kórházakban használják általánosan, illetve az eljárás alá vont Kórházban a vizsgált időszakban általában használták-e. Ezen túl természetesen azt is meg kellett állapítania a hatóságnak, hogy a csatolt kimutatások alapján, az azon feltüntetett adatok szerint valóban Kérelmező értékei voltak-e a legalacsonyabbak az ortopéd szakorvosok értékeihez képest. A racionalizálással kapcsolatban az eljárás alá vont részéről ellentmondásos nyilatkozatok születtek. Dr. K. K. a Gyöngyösi Kórház Kft. ügyvezető igazgatója 2008 június 12-én kelt beadványban úgy nyilatkozott, hogy a kórház finanszírozási problémái azzal kezdődtek, hogy 2007. április 1-jével az egészségügyi miniszter 2/3-os volumenkorlátot vezetett be. A kórház bevételei ennek arányában csökkentek, és a 2007. szeptember elsejei átvételt követően a finanszírozási problémák tovább nőttek. Ennek következtében a Kórház arra kényszerült, hogy egy, a bevételhez igazodó, racionális létszámot alakítson ki. A volumenkorlát miatt radikálisan lecsökkent bevétel indokolta a létszámcsökkentést, ennek keretében vált szükségessé, hogy az ortopéd szakrendelést csökkentett létszámmal folytassák. Dr. K. K. hivatkozott arra, hogy az elbocsátások nemcsak az ortopédiát érintették, hanem valamennyi betegellátó egységet. A 2008. szeptember 2-án tartott tárgyaláson Dr. L.M. már úgy nyilatkozott, hogy a vizsgált időszakban nem került sor létszámleépítésre, a 2007. szeptemberétől decemberig tartó időszakban átszervezésre, racionalizálásra került sor, melynek keretében néhány embert valóban elbocsátottak. A tárgyaláson tanúként meghallgatott Dr. I.J. is úgy nyilatkozott, hogy csak a jogutódlást megelőzően volt tömeges leépítés, Dr. G.H. pedig a 2007. május 14-én tartott tárgyaláson elmondta, hogy a jogutódlás kapcsán összehívott tájékoztatón is arról volt szó, hogy az eljárás alá vont Kórház a már meglévő létszámmal való foglalkoztatást tartja szem előtt. Dr. L.M. elmondta, hogy 10 fő alatt volt azoknak a munkavállalók száma, akikkel a racionalizálás következtében nem hosszabbítottak szerződést. A hatóság az eljárás alá vont Kórház 2008. szeptember 12-én kelt beadványa mellékleteként csatolt kimutatásból megállapította, hogy 4 munkavállalóval és két vállalkozási szerződés alapján foglalkoztatott további két dolgozóval nem hosszabbított szerződést az eljárás alá vont Kórház. A fentiek alapján a hatóság megállapította, hogy 2007. szeptember 1-je és 2007. december 31-e között nem került sor csoportos létszámleépítésre a Gyöngyösi Kórházban. Az eljárás alá vont Kórház által hivatkozott racionalizálással kapcsolatban a hatóság arra a megállapításra jutott, hogy valóban sor került Kérelmezőn kívül még összesen 5 fő esetében arra, hogy nem hosszabbított a kórház szerződést, valamint több esetben közös megegyezéssel szűnt meg a kórházi dolgozók jogviszonya, amiből lehet következtetni arra, hogy a kérdéses időszakban a költségek csökkentése indokolta azt, hogy a létszámot csökkentsék. Az eljárás alá vont Kórház hivatkozott arra, hogy az ortopéd szakrendelést 5 fő ugyanúgy el tudta látni, mint korábban a Kérelmezőt magába foglaló hat szakorvos, ám Kérelmező bérköltsége jelentős megtakarítást eredményezett. A 2008. október 9-én tartott tárgyaláson Kérelmező úgy nyilatkozott, hogy korábban hetente négy nap volt szakrendelés, a Kórház alkalmanként (rendelési naponként) fizetett, amit 2007. december 31. előtt hat, majd öt orvos látott el. Kérelmező álláspontja szerint az eljárás alá vont Kórház költsége nem csökkent azzal, hogy már csak öt szakorvos rendelt, hiszen az orvosok osztották fel maguk között, hogy

ki, mikor és mennyit dolgozik. Az eljárás alá vont Kórház a hatóság felhívására úgy nyilatkozott, hogy költségcsökkentést jelentett egyrészt az, hogy 2008-tól a szakrendelést ún. közreműködői szerződés alapján látták el az orvosok, másrészt az, hogy kevesebb orvossal kellett szerződniük. Az eljárás alá vont Kórház által csatolt anonimizált, de ortopéd szakorvossal kötött közreműködői szerződésből kitűnik, hogy a megbízási díjat a Kórház szakorvosi rendelési időnként (3,5 óra/ alkalom) állapította meg. Ebből az következik, hogy az eljárása alá vont Kórház a megbízási díjat továbbra is az alapján számítja ki, hogy az adott orvos egy hónapban összesen hány alkalommal rendelt. Az eljárás alá vont Kórház 2008. november 13-án kelt beadványa szerint az ortopéd rendelés 2 fő szakorvossal, heti három szakrendeléssel, összesen heti 12 órában működik. A fentiek alapján a hatóság nem tudta minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy valóban jelentett-e önmagában költségcsökkentést a Kórháznak az, hogy 2008. januárjától egy orvossal kevesebb látta el a szakrendelést. A hatóság álláspontja szerint a költségek csökkentését leginkább a rendelési idő csökkentése eredményezhette volna, tekintve, hogy az orvosok munkabérét, majd megbízási díját az általuk ellátott rendelések, alkalmak szerint állapították meg. A kimutatások a 2007. január 1. és 2007. augusztus 31-i listázási időszakra nézve összesítve tartalmazták, hogy az adott orvos a listán szereplő vizsgálatok és egyéb ellátások közül az adott időszakban mennyit hajtott végre, ahhoz milyen pontszám tartozik. Az egyes ellátásokhoz rendelt pontszámok és azok előfordulásának számát összeszorozva a lista tartalmazott egy összpontszámot. Az összpontszám tehát nem mutatott mást, mint azt, hogy adott pontszámmal rendelkező vizsgálatokból összesen hány darabot rendelt el, hajtott végre a vizsgált orvos a listázott időszakban. A kimutatásban szereplő ellátások között szerepelt például a varrat és/vagy kapocsszedés, a kontrollvizsgálat, konzílium, vagy például csípőficam szűrés, valamint kiegészítő pont járt például az 1 éves kor alatti beteg ellátásáért. Megállapítható az is, hogy a csatolt kimutatáson szereplő tételek száma és fajtája között eltérés mutatkozott az orvosok tevékenységéről készült kimutatásokban. Ez abból adódott, hogy természetesen valamely tétel csak akkor került feltüntetésre a kimutatáson, ha az adott listázási időszakban volt az orvosnak olyan betege, akinek panasza az adott vizsgálatot vagy ellátást indokolttá tette. A kimutatás összegezte az adott időszakban ellátott betegek, valamint az összes beteg megjelenés számát is. A kimutatáson szerepelt az is, hogy a listát mikor készítették, a hat orvos közül kettőét 2008. május 23-án, a többi négy orvosét pedig 2008. május 27-én. A hatóság kifejezett kérdésére nem tudott az eljárás alá vont választ adni arra, hogy miért a listázott időszakra nézve készült kimutatást vették figyelembe az orvosok teljesítményének mérésére. Elmondta az eljárás alá vont Kórház képviselője azt is, hogy az összesített adatokat 2008. májusában csupán lehívták, azok korábban is rendelkezésre álltak, mert minden rendelést követően nyilvántartásba került, hogy az adott napon a rendelő orvos milyen vizsgálatokat, ellátásokat rendelt el, és hány beteg jelent meg az adott rendelési napon. A kimutatások a fentiek alapján négy különböző szempont alapján összesített pontszámot tartalmaztak: beteglétszám, megjelenések száma, vizsgálatok száma, vizsgálatok és a hozzájuk rendelt pontszámok szorzatából kiszámított összpontszám. A hatóság a kimutatások összevetését követően megállapította, hogy a listázási időszakban Kérelmező összpontszáma, vizsgálat száma és beteg megjelenés száma volt a legalacsonyabb, de a beteglétszám tekintetében nem a Kérelmező kimutatásán szereplő érték volt a legkisebb, azaz nem ő látta el a legkevesebb beteget. A kimutatásokkal kapcsolatban az eljárás alá vont Kórház nem vitatta azt, hogy nincs arra nézve kialakult gyakorlat, hogy egy orvos munkáját, teljesítményét milyen mutatók figyelembe vételével lehet mérni. Azzal indokolta az eljárás alá vont Kórház a kimutatásokban szereplő adatok figyelembe vételét, hogy mindenképpen objektív szempontok alapján szándékozott döntést hozni, amire a kimutatásokban szereplő statisztikai adatok megfelelőnek bizonyultak. Az eljárás alá vont Kórház képviselője a 2008. szeptember 2-án tartott tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a W. Zrt. által üzemeltetetett más kórházakban, Hatvanban, Kiskunhalason,

illetve Parádon nem alkalmazta az OEP felé teljesítendő adatszolgáltatásról készült kimutatást az orvosok teljesítményének megítélésére. A hatóságnak ezt követően azt kellett vizsgálnia, hogy az eljárás alá vont Gyöngyösi Kórház minden esetben segítségül hívta-e a kimutatásokat ahhoz, hogy eldöntse, kivel nem hosszabbít szerződést. Az eljárás alá vontak képviselője a hatóság felhívására 2008. szeptember 12-én kelt beadványához csatolt egy kimutatást a Gyöngyösi Kórházban 2007. szeptember 1. és december 31. közötti időszakban a jogviszony megszűnésekről. A csatolt kimutatásból a hatóság megállapította, hogy a vizsgált időszakban, tehát az átvételtől 2007. december 31-ig összesen 72 munkaviszony alapján foglalkoztatott személy és 2 vállalkozási szerződés alapján foglalkoztatott személy jogviszonya szűnt meg. A munkaviszonyban állók közül a többség jogviszonya áthelyezéssel szűnt meg, 14 fő jogviszonya közös megegyezéssel, és mindössze 4 fő, köztük Kérelmező jogviszonya szűnt meg a határozott idejű munkaszerződés lejártával. A hatóság Kérelmezővel elsőként sorba vette azokat a munkavállalókat, akik jogviszonya határozott idejű szerződésük lejártával ipso iure megszűnt, illetve azt, hogy milyen munkakörben voltak foglalkoztatva. Eszerint a négy fő között, akik jogviszony azért szűnt meg, mert határozott időre szóló munkaszerződésük lejárt, volt 1 fő asszisztens, 1 fő egészségnevelő, 1 fő adjunktus és 1 fő szakorvos- Kérelmező. Annak megállapításához azonban, hogy az eljárás alá vont Kórház más dolgozók tekintetében is az OEP felé teljesítendő adatszolgáltatás alapján készült kimutatást vette-e figyelembe, természetesen csak a Kérelmezőn kívüli adjunktus volt összehasonlítható helyzetben Kérelmezővel, tekintve, hogy a kimutatás az ellátott betegek száma és az elrendelt vizsgálatok alapján készült adatokat tartalmazta, így azok csak orvosok által végzett tevékenység szemléltetésére szolgálhattak. A 2008. október 9-én tartott tárgyaláson a hatóság felhívta az eljárás alá vont Kórház képviselőjét, hogy küldje meg a hatóság részére az adjunktus és az osztályán, a csecsemő és gyermekgyógyászati osztályon dolgozó valamennyi szakorvos tevékenységéről készült kimutatást, melyekből kitűnik, hogy vajon az adjunktus tevékenységéről készült kimutatásban szereplő számok az osztályán dolgozó többi szakorvos tevékenységéről készült kimutatásokhoz képest a legalacsonyabbak-e. A hatóság ugyanis a Kérelmezővel összehasonlítható helyzetben lévőként azt az adjunktust találta, akinek jogviszonya szintén 2007. december 31-én szűnt meg határozott idejű szerződésének lejártával. Abban az esetben tehát, ha a Kérelmezővel összehasonlítható helyzetben lévő más orvos tekintetében is ugyanazt a módszert alkalmazta az eljárás alá vont annak eldöntéséhez, hogy adott osztályon költségcsökkentés miatt mely orvossal nem újít szerződést, az eljárás alá vont Kórház eredményesen bizonyíthatta volna, hogy a kiválasztás szempontja objektív volt, az nem lehetett összefüggésben Kérelmező érdekképviseleti tevékenysége körében kifejtett más véleményével. Akkor ugyanis, ha a kimutatásokat kizárólag Kérelmező esetében használta fel a Kórház a teljesítmény mérésére, illetve a kiválasztás alapjául, míg más munkavállalók esetében nem a kimutatások játszottak szerepet, akkor természetesen az már nem tekinthető egy olyan objektív mércének, amelyre az eljárás alá vontak képviselője mindvégig védekezésül hivatkozott. Az eljárás alá vont Kórház képviselője 2008. november 13-án beadványában a 2008. október 9-én tartott tárgyalásról készült jegyzőkönyv kifejezett felhívása ellenére nem csatolta a csecsemő és gyermekosztály szakorvosai kimutatását és egyéb tekintetben sem nyilatkozott arra, hogy milyen szempontokat alkalmaztak akkor, amikor más orvosoknak is lejárt a munkaszerződésük. Azzal kapcsolatban sem terjesztett a hatóság elé semmiféle bizonyítékot az eljárás alá vont Kórház, hogy mi vezetett ahhoz, hogy a vállalkozási szerződés alapján foglalkoztatott orvosok szerződését miért nem hosszabbították meg, milyen indokok húzódtak meg annak hátterében. A hatóság a fentiek alapján nem fogadta el az eljárás alá vont Kórház azon védekezését, hogy Kérelmezővel objektív szempontok figyelembe vételével nem hosszabbítottak szerződést.

Az eljárás alá vont hivatkozott arra is, hogy álláspontja szerint a Kérelmező rosszhiszeműen járt el akkor, amikor azért indított eljárást a hatóság előtt, mert azt sérelmezte, hogy nem dolgozhat a Gyöngyösi Kórházban. Álláspontja szerint a Kérelmezőben nem volt szerződéskötési szándék, tehát hátrány sem érhette azzal, hogy határozott idejű szerződésének lejártát követően nem kötött vele új munkaszerződést, illetve később közreműködői szerződést. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 6. (2) bekezdése szerint az ügyfél rosszhiszeműségét a hatóságnak kell bizonyítania. Ez természetesen csak olyan esetekre vonatkozik, amikor pl. az ügyfél magatartása a hatóság megtévesztésére, az eljárás indokolatlan elhúzására irányul. Az eljárás alá vont szervezetek képviselője által Kérelmező rosszhiszeműségére vonatkozó nyilatkozatot követően a hatóság hivatalból is vizsgálta azt, hogy volt-e Kérelmező részéről szerződéskötési szándék 2007. decemberében. Ennek érdekében a hatóság vizsgálta, hogy 2007. decemberében vagy azt megelőzően hogyan történt a szerződések meghosszabbításának részleteiről való egyeztetés, vagyis hogy honnan szerezhettek tudomást a munkavállalók arról, hogy szerződésük lejártát követően új szerződést kíván az eljárás alá vont Kórház velük kötni. Az eljárás alá vont szervezetek képviselője úgy nyilatkozott, hogy mindenkivel egyenként kötöttek szerződést és a munkavállalókkal telefonon vették fel a kapcsolatot. Az eljárás alá vont Kórház nem cáfolta Kérelmező nyilatkozatát, mi szerint csak abból értesült arról, hogy a kórház nem kíván vele a továbbiakban együtt dolgozni, hogy csak vele nem kötöttek az osztályon szerződést, valamint többszöri próbálkozása ellenére sem fogadta a Kórház igazgatója. A 2008. szeptember 2-án tartott tárgyaláson meghallgatott Dr. I.J. is úgy nyilatkozott, hogy Kérelmező nem dönthetett a felől, hogy kíván-e vállalkozási szerződést kötni a Kórházzal, hiszen annak lehetőségét részére fel sem ajánlották. A hatóság a fentiek alapján megállapítja, hogy az eljárás alá vont Kórház nem győződött meg 2008. decemberében arról, hogy Kérelmező kíván-e szerződést kötni, így a hatóság nem tartotta alaposnak az eljárás alá vont Kórház azon nyilatkozatát, miszerint Kérelmező eleve nem is akart szerződni. Utóbb pedig, a 2008. október 2-án tartott tárgyaláson Kérelmező úgy nyilatkozott, hogy elfogadható lenne számára egy olyan tartalmú egyezség, hogy a korábbiakhoz azonos feltételek mellett, határozott időre szóló munkaszerződés alapján foglalkoztatná a Kórház. A hatóság a fentiek alapján arra a megállapításra jutott, hogy alaptalanul hivatkozott az eljárás alá vont Kórház képviselője Kérelmező rosszhiszeműségére. A hatóság a fentiek alapján összességében arra a megállapításra jutott, hogy az eljárás alá vont Kórház nem tudta eredményesen kimenteni magát, miszerint nem volt összefüggés Kérelmező érdekképviseleti tevékenysége során kifejtett véleménye és a között, hogy 2007. december 31-én jogviszonya megszűnt és kollégáival ellentétben csak vele nem kötött új munkaszerződést a Kórház. Az eljárás alá vont Kórházat kimentési bizonyítás terhelte, vagyis azt kellett bizonyítania, hogy intézkedése, a munka jellegével, természetével összefüggő jogszerű feltételen alapult, arányos és indokolt volt. A hatóság elé tárt bizonyítékok alapján a fenti kimentésnek nem tudott eleget tenni az eljárás alá vont Kórház, mert nem tudta alátámasztani azon védekezését, hogy intézkedése alapjául objektív indokok szolgáltak, és más, jogszerű feltételt sem nevezett meg. Mindezek mellett a hatóság megjegyzi azt is, hogy bár jelen ügyben az eljárás alá vont Kórház nem tudta minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a fent hivatkozott kimutatás alkalmas volt az orvosi teljesítmény értékelésére, a hatóság álláspontja szerint előfordulhat olyan eset, amikor egy ilyen kimutatás is szolgálhat a kiválasztás alapjául, például azonosan teljesítő orvosok közötti kényszerű választás esetén. A kiválasztás viszont akkor, és csak akkor minősülhet objektív alapokon nyugvónak, ha adott időszakban, azonos feltételek mellett valamennyi esetben ugyanazt a mércét hívják segítségül.

A hatóság kifejezett felhívása ellenére az eljárás alá vont nem nyilatkozott a fentiekre nézve, ezért a hatóságnak a rendelkezésre álló adatok alapján kellett a döntését meghoznia. Azok alapján pedig az volt megállapítható, hogy az eljárás alá vont Kórház döntése Kérelmezővel szemben önkényes és diszkriminatív volt. A fentiekre tekintettel a hatóság megállapítja, hogy az eljárás alá vont Kórház nem tudta kimenteni magát, így a kérelemnek helyt adott. A Hatóság az Ebktv. 16. (1) bekezdésének b) és c) pontjában megállapított szankciókat alkalmazta. A mérlegelési jogkörben megállapított fenti jogkövetkezmények a hatóság álláspontja szerint alkalmasak arra, hogy kellő visszatartó erőt gyakoroljanak a jövőbeni, hasonló jogsértésekkel szemben. A rendelkezésre álló jogkövetkezmények közül a hatóság alkalmazta a jövőbeni jogsértéstől való eltiltást, tekintve, hogy Kérelmező sem munkaviszonyban, sem vállalkozási jogviszonyban nem áll a Gyöngyösi Kórház Kft.-vel. A hatóság elrendelte a jogsértést megállapító határozatának nyilvánosságra hozatalát is. A hatóság tárgyi ügyben kifejezetten alkalmasnak találta a nyilvános közzététel, mint szankció elrendelését ahhoz, hogy határozata kellő visszatartó erővel szolgáljon. Alkalmasnak találta a megállapított szankciókat a hatóság továbbá azért is, mert tárgyi ügyben az ügyfelek maguk is éltek az eljárás folyamán a nyilvánosság eszközével az ügy részleteivel kapcsolatban, ahogyan például az eljárás alá vont szervezetek a tárgyalást követően sajtóközleményben szivárogtatták ki az egyezségi kísérletre tett lépéseket. A hatóság fontosnak tartotta ezért azt, hogy az ügyet lezáró érdemi határozata is megkapja legalább azt a nyilvánosságot, amit az eljárás alá vont W. Zrt. a 2008. október 9-én tartott tárgyalást követően álláspontjának ismertetésére igénybe vett. Az eljárás során felmerült eljárási költség a 362/2004. (XII. 26.) Kormányrendelet 14. (2) bekezdése alapján az egyenlő bánásmód követelményét megsértő eljárás alá vont Kórházat terheli. A hatóság határozata elleni fellebbezést az Ebktv. 17. (1) bekezdése zárja ki. A bírósági felülvizsgálat lehetőségét az Ebktv. 17. (3) bekezdése biztosítja. A hatóság a határozatot az Ebktv. 15. (1) a) pontjában biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. Budapest, 2009. január Dr. Demeter Judit Elnök