Haladó Tanfolyam Tartalomjegyzék I. EXPOZÍCIÓS PROGRAMOK FÉLAUTOMATA PROGRAMOK... 3 1. BEVEZETŐ AZ EXPOZÍCIÓS PROGRAMOKBA... 3 1. ISO érzékenység... 5 2. WB Fehér egyensúly beállítása... 9 3. Fénymérési módok... 12 2. PROGRAM AUTOMATIKA MÓD:... 22 3. ZÁRIDŐ PRIORITÁSI PROGRAM... 23 Bemozdult fotók I.... 24 Bemozdulás II.... 30 3. REKESZ ELŐVÁLASZTÁSI MÓD... 36 A fókuszpont:... 38 A fénymérési érték rögzítése:... 42 Fókuszpont változtatás II.:... 42 A fókusz pont mérés felületei:... 43 Elmosódott hátterű fotók készítése... 45 Éles hátterű fotók készítése... 48 Fotózásra ható negatív tényezők kiküszöbölésének sorrendje:... 50 Élességi tartomány:... 51 Fókuszponttól mért 2/3-os szabály:... 55 4. MANUÁL MÓD... 59 Mikor használjunk manuális módot és mikor ne!... 59 Expozíció mérés manuális módban:... 62 Záridő rekeszérték összefüggése a Reciprok szabály:... 63 II. KÉPKOMPOZÍCIÓ (KÉPALKOTÁS)... 66 A harmadolási szabály:... 67 Aranymetszés... 70 A nézés iránya:... 71 A keretek használata:... 73 A kép dőlésszöge:... 75 1. BELTÉRBEN:... 77 Spot (pontszerű) megvilágítás:... 80 Beltérben használt fehér egyensúly:... 84 2. KÜLTÉRBEN... 85 Közvetlen napsütés:... 85 Felhős égbolt:... 88 IV. UTÓMUNKA:... 90 1. Képek mentése:... 90 2. Mentés struktúrája:... 90 3. Képek szűrése, válogatása:... 92 4. Biztonsági másolat:... 93 Alternatív biztonsági másolati lehetőségek bemutatása... 94 Alap utómunkálatok:... 97 Színkorrekció:... 98 Kontraszt, fényerő beállítása:... 99 Expozíció korrekció:... 100 Alap Bakik, amikre jó ha odafigyelünk!... 104 2
I. EXPOZÍCIÓS PROGRAMOK félautomata programok 1. Bevezető az expozíciós programokba Az előző fejezetben átvettük azokat a motívum programokat, amik segítenek abban, hogy 1-1 szituációban a gépünk teljesen automatikus beállításait finomítsuk. Igen ám, de mi van akkor, ha ezek az automatikák nem tudják tökéletesen megörökíteni azt, amit mi szeretnénk és úgy, ahogy mi szeretnénk? Akkor valószínű, hogy a motívum programok által nyújtott kereteket kinőttük, vagy azok a programok bizonyos helyzetekben már nem megfelelőek számunkra. Ugyanis a haladó programok arra szolgálnak, hogy ezekben a helyzetekben ugyanúgy segítségünkre legyenek a számunkra fontos tényezőket (záridő, rekeszérték, fókusz, ISO, fehéregyensúly, ezekről mindjárt részletesebben) szem előtt tartsák (kiemelés, bemozdulás mentes fotó, megfelelően világos kép) Ezt körülbelül úgy kell elképzelni, mint mikor valaki elkezd főzni és mindent szakácskönyvből precízen összeállít és betartja az ott leírtakat. Számtalan étel kipróbálása után kialakul a saját ízlése az ételek egyedi ízét illetően, amihez az eredeti recept szerint egy pici beavatkozás szükséges. Azonban ehhez a beavatkozáshoz egymaga még nem tudja, hogy mit kell pontosan tennie. Ezért segítséget kér ismerőstől, interneten. Nos, pont ez az a szituáció, amikor már magunktól, rutinnal tudjuk kezelni a motívum programokat, pontosan úgy mint a recepteket, de ezek által nyújtott keretek betartása már nem elegendő számunkra az egyedi ízek, egyedi szituációk megvalósításához. A másik fontos szempont még (a keretek átlépése mellett), hogy a motívum programoknak, úgy mint a fix recepteknek is, megvannak a maga korlátai, határai, amikor azokat alkalmazni tudjuk, és vannak olyan esetek, amikor egy-egy motívum programot használva mégsem azt az eredményt érjük el, mint amit szerettünk volna. Mikor vannak ezek a határesetek? Mik ezek a határesetek? Például, amikor azt szeretnénk megörökíteni, ahogy a születésnapi tortán lévő gyertya fényei világítanak, mert ennek a hangulatát szeretnénk visszaadni. 3
Ilyenkor portré program esetében előfordulhat, hogy bemozdulhat a fotónk a kevés fény miatt! Az éjszakai portré program pedig be fogja kapcsolni a vakut, ezzel teljesen elrontva a mi általunk elképzelt végeredményt, az égő gyertya fénye által keltett kellemes hangulatot. Vagy, amikor valakit árnyékosan (sziluettszerűen) szeretnénk megörökíteni, úgy, hogy közben a kép háttere is világos legyen. A motívum programok, ezzel a helyzettel nem tudnak mit kezdeni. Tehát akkor van ezekre a további beállításokra szükségünk, ha a motívum program határán lévő témát szeretnénk lefotózni, vagy a recept hasonlattal élve: a motívum programok beállításait tovább szeretnénk finomítani, a mi saját elképzelésünk szerint. Ilyenkor segít a gép program automatikája, félmanuális módjai. Itt már valóban a gépünk azon beállításait tudjuk módosítani, amik a kép expozícióját (megfelelő megvilágítását) adják és ezzel, a saját elképzelésünk szerint tudjuk változtatni azon! Mi az a megfelelő megvilágítás, helyes expozíció? 4
A megfelelő megvilágítás, megfelelő fényerő szóösszetételt azért használom, mert relatív, hogy adott kép esetben, adott szituációban, mit nevezünk helyes expozíciónak! Amennyiben az a célunk, hogy egy sötét, borongós, elgondolkodtató, sziluettszerű fotót szeretnénk készíteni, akkor a helyes expozíció lehet például sötétebb (1. kép) vagy más esetben akár lehet egy világosabb fotó is (2. kép), ha azzal nem az volt a célunk, mivel mind a két kép helyes expozíciót jelent csak más-más szempont szerint! 1. kép 2. kép A különbséget pusztán az jelenti,, hogy a mi elképzelésünknek és a fotó értelmezhetőségének melyik kép felel meg inkább! Ezek alapján az expozíció (megfelelő megvilágítás) egy szubjektív dolog.tehát, hogy a kép expozícióját, megfelelő megvilágítását ki, milyen szituációban, képi világ megjelenítésnek megfelelően, hogyan értelmezi. Mielőtt azonban belevágunk a konkrét programok használatába, tudnunk kell, hogy mik azok a részletek, amiket módosíthatunk! A konyhai hasonlatnál maradva, meg kell tanulnunk melyik alapanyag vagy fűszer mire való. Amik a következők: ISO érzékenység WB fehér egyensúly (White Balance) Fénymérési mód Záridő Rekeszérték 1. ISO érzékenység Az érzékenység (ISO) gyakorlatilag azt jelenti, hogy amikor a gépünk exponáló (képkészítési) gombját lenyomjuk, akkor az a kép, amit készítünk mennyire lesz világos vagy sötét (egyéb beállítási értékek változatlansága mellett). Ugyanis az ISO a fényképezőgépünkbe beérkező fény felerősítéséért felel, ami növekvő értékek esetében egyre erőteljesebb, világosabb fotók készítését eredményezi. 5
Gyakorlatban ott van haszna (a megnövelt ISO értéknek), ahol kevésbé jók, esetleg gyengék a fényviszonyok. Általában beltéri fotózás során használja a legtöbb fotós a magasabb ISO értékeket Az ISO leggyakrabban használt értékei a következők: 100; 200; 400; 800; 1600; 3200, 6400, de ettől eltérő értékek is lehetnek. Mivel nem vagyunk műszaki emberek, ezért úgy gondolom a számok valódi technikai tartalmával nem muszáj megismerkednünk, de annál inkább fontos, hogy az egyes számok mit is csinálnak a fényképünkkel. A 100-as érzékenység egy alap érzékenység (nikon DSLR gépek esetében 200). Ilyenkor a gépünk egy normál érzékenységgel készíti a fényképeket. Tehát nincs az előbb említett mesterséges jelerősítés a kép elkészítésekor. A legtöbb, jó fényviszonyok közötti szituációban ezt a 100-as értéket fogjuk használni. Miért? Főleg azért, mert az ISO emelésnek van némi hátránya is. Mégpedig az, hogy a fény felerősítésének hatására a fényképek homogén (azonos színárnyalatú) részein megjelennek az apró, oda nem illő színfoltok, más néven képzaj. A hibák felnagyítottsága géptípusonként eltérő mértékű (amibe most nem megyek bele, hogy melyik géptípusnál pontosan milyen), de általánosságban elmondható, hogy a képen megjelenő képzaj, szemcsésedés növekedése az olcsóbb és kisebb gépeknél már viszonylag alacsonyabb ISO értéken jelentkezik (pl.: ISO 400, 800), míg a nagyobb és komolyabb tudású, újabb gépeknél kevésbé, vagy csak magasabb értéken válnak zavaróvá (pl.: ISO 1600). A képzaj mértékéről mindenkinek a saját gépének megfelelően kell eldöntenie, hogy mi az a határ, ahol még nem olyan zavaró a képzaj megjelenése. 6
Hogyan dönthetjük el, hogy hol van ennek a határa? Elsőként az ISO értéket kell tudnunk állítani. A fényképezőgépünk kézikönyvében pontosan leírnak, hogy hogyan tudjuk beállítani, ha esetleg nem találjuk, akkor az interneten a gép típusának megjelölésére és a használati utasításra szóra rákeresve a google keresőben biztosan meg fogjuk találni. Ha a beállítási lehetőséget megtaláltuk, akkor állítsuk az ISO értéket 100-ra, amit általában bármilyen program mód esetében tudunk állítani, de most automata vagy P program automatika - módba állítsuk. Tehát készítsünk ezen a ISO 100-as értéken egy fényképet úgy, hogy a képen legyenek homogén (azonos színárnyalatú), világos és sötét felületek egyaránt. Majd ugyanarról a részről készítsünk egy másikat, úgy, hogy állítsuk az értéket ISO 200-ra. A könnyebb, pontosabb összehasonlíthatóság végett, bármilyen felület megfelelő, nem muszáj az izgő-mozgó lurkókkal kísérleteznünk. Ezt a sort egészen addig folytassuk, amíg a gépünk ISO skálájának (egyesével történő emelésével) a végéig el nem érünk. 7
Fontos, hogy a gép beállítása mindvégig ugyanazon az értéken (jelen esetben program automatikán) legyen. Azaz mást ne állítsunk, csak az ISO értéket. A képeket számítógépen nézzük vissza, mivel a nagyobb monitoron jobban látszódik a képzaj. Nézzük meg sorban a képeket kezdve ISO 100-as értéktől és közben nagyítsunk rá a képek. azon részére, ahol homogén, világos és sötétebb felületek is látszódnak. A fenti képeken jól látszik, hogy 400-as értékig szinte semmi nem vehető észre. Azonban a további emelésnél, például 1600-as értéken már csúnya pirosas, sárgás foltok jelennek meg a homogén bőr sötétebb felületén. A mi képeink közül amelyiknél először jelenik meg az erős, zavaró képzaj, az azt megelőző képnél használt ISO érték lesz a számunkra még elfogadható maximális ISO érték. Ennél a képzeletbeli maximális értéknél látszódó képzaj mértéke, helyszínenként és fényviszonyonként eltérő lehet, de ettől függetlenül a zavaró hatása ugyanannál az értéknél fog jelentkezi. 8
Miért van szükség ennek a maximált ISO értéknek a megismerésére? Azért, mert ha kevésbé jó fényviszonyok között fotózunk (tehát a fény mennyisége nem elegendő, ahhoz, hogy megfelelően világos, jól exponált képet készítsünk), akkor a gépünkbe érkező fény erősségét (jel erősítést) az ISO érték emelésével tudjuk kompenzálni. Ilyenkor a megemelt ISO érték miatt több fényt érzékel (jobban felerősíti a beérkező fényt) a kép elkészítésekor a gépünk, és ettől világosabb lesz a fotónk a többi beállítási érték változatlansága mellett. Tehát a magasabb ISO értéknek kevésbé jó fényviszonyok között fogjuk hasznát venni. A végére még 1 hibaforrás az ISO érték állításával kapcsolatosan: Gyakran el szoktunk követni, azt a hibát, hogy magasabb ISO érték beállítását követően nem állítjuk vissza az értéket az alap ISO érzékenységre. Emiatt viszont előfordulhat, hogy a következő fotózás alkalmával, amikor már a magasabb ISO érték nem indokolt, akkor fölöslegesen lesznek képzajosak a felvételeink. Így erre figyeljünk oda és lehetőleg a rossz fényviszonyok közötti fotózás végeztével mindig állítsuk vissza az ISO értéket az alap érzékenységre. 2. WB Fehér egyensúly beállítása Erről már egy korábbi fejezetben részletesen beszéltünk (a Fehér egyensúly beállítása motívumokkal c. fejezetben), így itt most csak megemlítem, hogy ezt az értéket is tudjuk állítani az első bemutatásra szánt program automatika módban. Azonban az ott leírtakat még egy dologgal egészíteném ki, a vegyes színhőmérsékletű szituációkkal. Ezek azok az estek, amikor egy adott képen belül többféle színű fényt láthatunk (izzó lámpa neon-világítás, kültéri fény). Konkrét példánál maradva, ha beltérben lámpa fényénél fotózunk, de a kinti fény (napsütés) is beszűrődik az ablakon, akkor ilyen esetben érdemesebb nekünk beavatkoznunk és segíteni a 9
gépünknek, hogy mégis melyik színű fény alapján készüljön el a fotónk. Ugyanis ezt a gépünk helyettünk nem mindig tudja eldönteni. A vegyes színhőmésékletű megvilágítás esetén azt a megvilágítást vegyük alapul, ami a kép fő témáját leginkább megvilágítja, és ehhez tartozó fehér egyensúlyt állítsunk be. Például az alábbi kép esetében: az ablakon beszűrődő, természetes fényt! Mivel a gyertyának a fénye csak a kezecskéjét világítja meg, így a meghatározó megvilágítás a kinti fény. Amennyiben ezt nem így tennénk és egyéb értéket állítanánk be (pl.: izzó lámpa), akkor a képen kékes elszíneződés lenne tapasztalható. /Ebben a konkrét esetben a megfelelő piktogramm az árnyékos, azaz nem közvetlen napsütésnél használt piktogramm. Mivel azt kinti körülmények között csak a közvetlen napsütés esetén használjuk/ 10
Nézzünk egy másik hasonló példát! Amennyiben az alábbi kép esetében a kintről beszűrődő fénynek megfelelő piktogramot állítjuk be, akkor sárgás elszíneződés lesz látható a képen. Miért? Mivel ennél a képnél a fő témánkat nem a kintről beszűrődő fény világítja meg (piros karika), hanem a beltéri izzó lámpa fénye. Ennek megfelelően, a fő témánkat megvilágító színhőmérséklet (kék karika) szerint kell beállítanunk a gépünk fehéregyensúlyát, hogy megfelelő színű fotót kapjunk. A megfelelő színű kép elkészítéséhez állítsuk be az izzó lámpa piktogramját a fényképezőgépünk menüjében, /Hogy konkrétan hol tudjuk beállítani a fehér egyensúlyt, abban a fényképezőgépünk használati utasítása lesz segítségünkre / Ne felejtsük! 11
Vegyes megvilágítás esetén a fő témánkat megvilágító fényforrásnak megfelelően kell beállítanunk (izzólámpa, árnyék stb) a gépünk fehéregyensúlyát. A következő módosítható tényezőnk a fénymérés módja. 3. Fénymérési módok A fénymérés meghatározása és megfelelő használata KULCSTÉNYEZŐ a fél manuális módok, így gyerekek fotózása esetében. Ezért ennek megértésére, elmagyarázására nagyobb hangsúlyt fektetünk! Miért? Mert a fénymérési érték mentén fogja a gépünk beállítani a fél manuális módokhoz tartozó egyéb értékeket! Ha ezt a gyerekek fotózásakor kiválasztott programmal megfelelően kombináljuk, úgy tudjuk elérni a lehető legtöbb jól elkapott pillanatot. Mindezt úgy, hogy minimális beállítást kelljen nekünk megadnunk! Így szinte csak a fotózásra és a pillanatokra kell majd koncentrálnunk! Ezért fontos ennek a beállításnak az alapos ismerete! Nézzük is a részleteket! A rossz fényviszonyokat már több esetben is említettem, de mit is jelent ez valójában? A fény mennyisége szituációnként eltérő! Van amikor kevés a fény, például egy szobában egyetlen izzó lámpa világít, ha meg a tűző napon fotózunk, akkor meg jóval több. A digitális gépekben beépített fénymérők állapítják meg a fény mennyiségét. A fénymérés pedig azért szükséges, hogy a gép automatikus programja a többi expozíciót (megfelelő megvilágítást) befolyásoló tényezőt, a fény mennyiségéhez be tudja úgy állítani, hogy a kép ne túl sötét és ne is túl világos legyen. Ha ezt nem tennénk, akkor sok fény esetén, túl világos, kevés fény esetében, túl sötét képeket kapnánk, (minden egyéb tényező változatlansága mellett). 12
Igen ám, de mi van akkor, ha adott képen belül eltérő a megvilágítás? Ilyenkor a gépünk automatikája nem tudja eldönteni, hogy a kép melyik részét vegye alapul a fény méréséhez. A világos vagy a sötétebb felületet? Például, amikor a kis alanyunk árnyékban áll, de a háttérben lévő égbolt nála jóval világosabb, akkor a gép nem tudja eldönteni, hogy a háttér vagy az árnyékban lévő gyerkőcöt vegye figyelembe a kép elkészítésekor. Ezért ezeknél az eseteknél nekünk kell beavatkoznunk ahhoz, hogy a mi elképzelésünk szerint készüljön el a fotó. Ilyenkor mi magunknak kell megadni (beállítani a gépünk számára), hogy melyik felület szerint mérje meg a fényt, majd a kapott érték alapján hogyan állítsa be a gép egyéb beállításait egy sötétebb, vagy egy világosabb fotó elkészítéséhez. Ezt a fénymérés területének módosításával tudunk elérni. Általában az alábbi három fénymérési mód közül tudunk választani: 13
Mátrix kiértékelő több mezős mérés (canon/nikon) Középre súlyozott, részleges mérés (Canon/Nikon) Spot pont szerű mérés (Canon/Nikon) /Maga a jelölésre használt piktogram géptípusonként és márkánként picit eltérőek lehetnek és némelyik gép esetében lehetséges, hogy van még plusz mérési mód is, de alapjait tekintve ez az a három mérési mód az amik közül tudunk választani./ a) Mátrix kiértékelő több mezős A mátrix (többmezős, kiértékelő) fénymérés az elkészítendő kép teljes felületén méri a fényt, és ez alapján kalkulált érték szerint állítja az elkészítendő fénykép világosságára, expozíciójára ható többi tényezőt. Ezt a módot olyan eseteknél érdemes használni, amikor viszonylag kiegyenlítettek a fényviszonyok. Ami azt jelenti, hogy a fő témánk és a háttér megvilágítása közel azonosak, (nincs árnyékban, nem szembe fénnyel fotózunk, nincs napfényen egyik és árnyékban a másik eleme a képnek). Amennyiben kiegyenlítettek a fényviszonyok, akkor használjuk a mátrix fénymérési módot. 14
A fenti bal oldali kép esetében talán hiba, hogy mátrix mérést alkalmaztam, mivel az arca árnyékban van. (A mátrix mérés eredményeként, és az ahhoz beállított többi érték esetén az picit sötétebb is maradt). Eközben a hátterünk megfelelően világos. A mátrix mérés alkalmazása azonban mégis indokolt volt, mivel látszik, hogy a többi testrésze (kéz, láb) hasonlóan napfényen van.. Ilyenkor kiegyenlítettnek tekinthetjük a fényviszonyokat. Az igazi problémát itt az okozta, hogy az arca árnyékban volt. Ilyenkor meg kellett volna várni, míg a lurkó az arcocskáját kicsit felemeli és felém fordítja, és akkor lefotózni. Ekkor az arcára eső fény már kellő megvilágítást kapott volna. (Erről a fények résznél még lesz szó! Ebből a gondolatmenetből is látszik, hogy itt már elkezdhetjük kombináltan alkalmazni az eddig megszerzett tudást! Mivel mindig is azt mondom, hogy maga a fotózás nem nehéz és még a fotózáshoz szükséges tudás anyagot sem nehéz megérteni. A nehézség abban van, hogy a tudást átültessük a gyakorlatba, és a megfelelő szituációban a megfelelő tudást, vegyük elő és alkalmazzuk azt. Tehát itt már elkezdhetünk ezekre tudatosan figyelni! b) Középre súlyozott, részleges mérés A következő fénymérési módot akkor használjuk, amikor az előzőekben említett, kiegyenlített fényviszonyok picit módosulnak, mégpedig a képünk középpontja felé (vagy az adott kompozícióban a kép középpontja körüli részen), például viszonylag közelről, ellenfényben fotózunk. Jól látszik, hogy árnyékban van az arcocskája, de az előző árnyékos képpel szemben itt mégis jobban láthatóak az arcvonásai, mindeközben a háttér is értelmezhetően világos maradt. 15
Mátrix fénymérés esetén ilyen lett volna a kép. A kép teljes felületén mért fényerő miatt a háttér fényerejét is figyelembe vette volna a a gépünk azonban, ilyenkor az árnyékban lévő lurkó arca túl sötét maradt volna. A fent felsorolt középen lévő elemek fénymérését tekintve ez egy jól használható mód! Mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy a gyerekek izgő-mozgó kis lények. Így ez a mérési mód akkor is megfelelően működik, ha a gyerekek picit elmozdulnak egy szűkebb középpontból, mert a gépünk ilyenkor megközelítőleg a kék körökkel jelzett területen méri a fényt. Amennyiben ezen a területen belül helyezkedik el a fotóalanyunk, akkor alkalmazhatjuk ezt a fénymérési módot. A mért területen belül azonban fontos szerepe van a világos és sötétebb felületek arányának is. Most egy pici kitérővel nézzük meg jelen kép esetében, hogy milyen jelentősége van a mért területen belül a sötét és világos felületeknek. Fénymérés területi aránya: A fénymérési területen belüli arányok fontos szerepet játszanak a fénymérési érték meghatározásában. Amennyiben a fénymérési tartományon belüli részen található sötétebb és világosabb felületek egyenesen arányban vannak (50% sötét felület, 50% világos felület), 16
akkor egy közepes fényerősséget fog eredményezni. Amennyiben ezek az arányok megváltoznak (sötét és világos felületek aránya), akkor ez a megváltozott súlyú arány lesz a meghatározó a fénymérés végeredményében. Tehát, ha a mezőn belül több a sötétebb felület, akkor a fénymérés következményeként világosabb fényképet kapunk, mivel az árnyékos arcocskája van a mért mezőn belül túlsúlyban. Amennyiben viszont a világosabb felületek vannak túlsúlyban az adott fénymérési mezőn belül, akkor pedíg sötétebb képet kapunk. Mivel a világos háttér van a mért mezőn belül túlsúlyban! Ez az arányossági szabály a többi fénymérési mód esetében is igaz. Azaz csak részben van azon a hangsúly, hogy középre súlyozott a fénymérés, mivel az csak a mért felület nagyságát jellemzi. A fénymérés mezőjén belüli arány ugyanilyen fontos 17
tényezőként szerepel a kép fénymérésében, és ennek mentén a többi expozícióra ható tényező (ISO, rekesz, záridő) beállításában. A kis kitérőnkben a fenti két kép alapján rá is világítottunk arra, hogy mi van akkor, ha a távolabbról készített kép esetében az árnyékban lévő gyerkőc arca túl kicsi a részleges mérési tartomány területéhez képest. Ilyenkor a részleges, középre súlyozott fénymérés számunkra helytelen értéket fog számolni, így nem megfelelő expozíciót kapunk. Így nézzük meg, ennek az esetén használható, következő fénymérési módunkat. c) Spot pont szerű mérés: (canon/nikon) Elsőként rögtön azzal kezdem, hogy elsősorban lassú szituációkban tudjuk majd használni ezt a mérési módot, amikor a gyerekek nem rohangálnak, mert különben el tudjuk rontani a fénymérési értéket, ezáltal a fotót! De ne szaladjunk előre, hanem nézzük a részleteket. A spot (pont szerű) fénymérés majdnem ugyanúgy működik, mint a középre súlyozott, csak egy jóval szűkebb mezőn belül végzi el a mérést. Ennek gyakorlati haszna pont akkor van (hogy éljek a szóviccel), amikor egy adott képen belül, az egész képhez viszonyítottan, egy szűk pontban jellemző fény mennyiségét szeretnénk a kép elkészítéséhez megmérni, és ennek mentén a többi expozícióra ható tényezőt a gépünk által beállítani. 18
Mivel a középre súlyozott fénymérési tartomány nem megfelelően szűk az adott pontban jellemző fényerősség meghatározására, ezért a mérési tartományban (lévő sötét és világos felületek arányát figyelembe véve) a program az arcot túl sötéten hagyná. Amennyiben ennyire pontszerű a megvilágítási sajátosságot szeretnénk helyesen exponálni, akkor tudjuk használni a spot mérési módot. Talán Bennetek is felmerült, hogy jó-jó, hogy a gépünk méri meg a fényt és a mérési tartományon belüli arányok mentén (a háttérben) ő állítja be az expozíció további tényezőit, de mi van akkor, ha mi ettől a mérési értéktől szeretnénk eltérni (direkt sötétebb vagy világosabb képet szeretnénk), akkor ezt hogyan tudjuk megtenni? A fénymérési módokon belül lehetőségünk van a fénymérést (bizonyos keretek között), a saját elképzelésünk szerint tovább finomítani, korrigálni. Erre két lehetőség van! Az egyik, hogy teljesen manuális módban a háttérben meghúzódó értékeket mi magunk állítjuk és ennek mentén, az mi elképzelteknek megfelelően helyes expozíciót kapunk. ( de erről majd később ) 19
A másik pedig a Fénymérés értékének befolyásolása, expozíció korrekcióval. Mit jelent ez? Azt már megtanultuk, hogy a fénymérés során a gépünk kap egy értéket, amivel a többi expozicióra ható tényezőt állítja. Nos, pont ezt a kapott értéket tudjuk befolyásolni az úgynevezett expozíció korrekcióval, pozitív (világosabb kép) vagy negatív (sötétebb kép) irányba. Ennek pontos, egyedi beállítását szintén a gépünk használati utasításában leírtak szerint tudjuk megtenni. Ha a beállítást megtaláltuk, akkor plusz mínusz tartományban tudunk eltérni a fénymérés során használt értéktől. Ezzel a beállítási lehetőséggel tudjuk azt elérni, hogy az eredeti fényviszonyok mérési értékét megváltoztatva (a mi saját képi világunk és elképzelésünk szerinti), világosabb vagy éppen sötétebb legyen a kép az adott fénymérési módban! A korrekcióval tovább tudunk finomítani a mi elképzelésünk szerint a fénykép expozícióján, de vannak ettől eltérő esetek, kivételek. Mik ezek és mikor vannak ezek az esetek? Géptípusonként vannak olyan szituációk, amikor elvileg jól használjuk a fénymérési módokat, azonban mégis vagy túl világos vagy túl sötét képet kapunk. Ennek az az oka, hogy gépenként a gép szoftvere eltérő vezérlést használ, valamint a fény mennyiségének mérésére egyéb tényezők is hatnak. Így ezekre pontos leírást szinte lehetetlenség adni. (pl.: Canon gépeknél árnyékban történő fotózásnál +1.0 korrekció szükséges vagy Nikon gépeknél ellenfényben -1.3-as korrekció szükséges). Ezért ezeket a szituációkat figyeljük meg, majd kitapasztalás után, a saját gépünknek és ízlésünknek megfelelően használjuk a megfelelő korrekció mértékét. FIGYELEM! 20
Ezeket a képeket és beállítási lehetőséget azonban ne keverjük össze azzal, amikor 1-1 kép (helytelenül használt mérés esetén) vagy túl világos vagy túl sötétre sikerül. Itt olyan szituációkra kell inkább gondolni, amikor például erős ellenfényben folyamatosan -0.7-es expozíció korrekciót használunk, mert mi géptípusunkra jellemzően túl világosak az ilyenkor készült felvételek. Fénymérési módokról összefoglalóan: A spot mérést ritkán alkalmazom, mivel a spot mérés szűk tartományából a gyerekek hamar kimozdulnak. Így azt csak lassú témákra érdemes használni (elmélyült játék, elbambulós mesenézés, lassú homokozás, elbambulás a vízparton) Sűrűbben előforduló mód a mátrix és a középre súlyozott mérés. Kiugró fényértékek esetén (erős napsütés) mátrix, míg ellenfénynél inkább a spot mérést használom akkor, ha a mérési tartomány ezt indokolja! Tehát ne felejtkezzünk meg a mérési tartományon belüli sötét és világos felületek arányáról sem! Amennyiben nagy a képen belüli kontraszt arány (sötét és világos felületek), akkor kompromisszumot kell kötnünk, hogy a kép mely elemét (a sötét vagy a világos) exponáljuk megfelelően. Egy zárójeles mondat a végére: a fénymérés (középre súlyozott, spot) a fókuszpontban történik, de ennek jelentőségével picit később fogunk részleteiben foglalkozni. Miután meg tudtuk, hogy mi az az ISO érték és milyen fénymérési módok vannak, és azokat mikor kell alkalmazni. Térjünk rá a legelső program módunkra, a Program automatika módra. 21