Az Eszék környéki magyarlakta falvak története a XX. században

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Az Eszék környéki magyarlakta falvak története a XX. században Szentlászló száz éve Témavezető: Fejérdy Gergely Ph.D Egyetemi adjunktus Készítette: Domján Dániel Ferenc Történelem szak BA képzés 1

BEVEZETÉS... 3 I. SZLAVÓNIA TÖRTÉNETE ÉS FÖLDRAJZA... 6 I.1. SZLAVÓNIA RÖVID TÖRTÉNETE A XX. SZÁZADIG... 6 I.2. KELET-SZLAVÓNIA FÖLDRAJZA... 7 II. MAGYAROK KELET-SZLAVÓNIÁBAN A XX. SZÁZADBAN... 8 II.1. TERÜLETI TAGOLÓDÁS... 8 II.2. A KELET-SZLAVÓNIAI MAGYARSÁG TÖRTÉNETE A XX. SZÁZADIG... 9 II.3. A KELET-SZLAVÓNIAI MAGYARSÁG TÖRTÉNETE A 1918-IG... 9 II.4. MAGYAROK SZLAVÓNIÁBAN AZ I. VILÁGHÁBORÚ VÉGÉTŐL A PARTIZÁNHÁBORÚIG... 11 II.5. MAGYAROK A PARTIZÁNHÁBORÚBAN A PETŐFI-BRIGÁD... 14 II.6. MAGYAROK A MÁSODIK JUGOSZLÁVIÁBAN... 16 II.7. A DÉLSZLÁV HÁBORÚ ÉS KELET-SZLAVÓNIA (1991)... 19 III. SZENTLÁSZLÓ... 23 III. 1 A FALU KORAI TÖRTÉNETE... 23 III. 2. A FALU TÖRTÉNETE 1918-TÓL 1991. JÚNIUSÁIG... 24 III. 3. SZENTLÁSZLÓ A DÉLSZLÁV HÁBORÚBAN... 26 ÖSSZEGZÉS A KELET-SZLAVÓNIAI MAGYAROK JELENE, JÖVŐJE... 29 TÉRKÉPMELLÉKLETEK... 31 KÉPMELLÉKLETEK... 34 TÉRKÉPEK ÉS KÉPEK FORRÁSA... 35 BIBLIOGRÁFIA... 36 2

Bevezetés A Kelet-Szlavóniában élő magyarokról az 1990-es években - a délszláv háború okán - sokat hallhatott a magyar közvélemény. Sokan közülük tagjai voltak azoknak a horvát és nemzetközi csapatoknak, akik a szerb agresszióval szemben kivívták Horvátország függetlenségét. Sajnos ezekről az eseményekről nincs átfogó képe a magyarországi köztudatnak, pedig az országhatártól 1-2 kilométerre már harcok folytak és magyarok vesztették életüket. Sajnálatos ez azért is, mivel Kelet-Szlavóniában már az Árpád-kortól jelen vannak magyarok, sokszor hányattatott sorsuk ellenére a mai napig is több százan élnek a Baranyai-háromszögben és az Eszéktől délre található magyarlakta falvakban. Az I. Világháborútól napjainkig a Drávaszög területe hatszor cserélt gazdát : Az Osztrák-Magyar Monarchiából az 1918-ban megalakult Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került a terület. Karađorđević Sándor 1929-ben diktatúrát vezet be, október harmadikától az ország neve Jugoszláv Királyság. 1941-ben visszakerül Magyarországhoz, de a II. világháború után ismét Jugoszlávia része lett. 1995-től a Horvát Köztársaság területéhez tartozik. Dolgozatomban a Kelet-szlavóniai magyarok helyzetét mutatom be a XX. században. Hogy egészben láthassuk történelmüket, Szlavónia elmúlt ezer évének történelmét is tárgyalom röviden. A szakirodalomban néhány éve egy hiánypótló mű született magyar nyelven. Sokcsevits Dénes: Horvátország a VII. századtól napjainkig 1 című nagy ívű munka az eseménytörténet mellett a gazdaság-, társadalom-, politikatörténetet is részletesen tárgyalja, és korszakonként külön kitér Szlavóniára. A Baranya-háromszög történetének, illetve az ott élő magyarok kultúrájának egyik, ha nem a legnagyobb kutatója Baranyai Júlia. Nem véletlenül cseng össze a neve a területtel: Schneider Júliaként látta meg a napvilágot, de annyira vonzódott a területhez, hogy felvette a Baranyai nevet. Vízbe vesző nyomokon 2 című művében a terület történelme mellett az itt élő magyarok néprajzával foglalkozik illetve az innen származó írókról is részletesen ír. A Baranya-háromszög folklórját nagy részletességgel kutatta Lábadi Károly is, több műve mellett főműve A Drávaszög ÁBÉCÉ 3. A Drávaszög egyháztörténetével is foglalkozik, Egyházak Alsó- Baranyában és Szlavóniában című művének bemutatója 2013 márciusában volt. 1 SOKCSEVITS Dénes: Horvátország a 7. századtól napjainkig, Budapest, 2011. 2 BARANYAI Júlia: Vízbe vesző nyomokon, Forum Könyvkiadó, Újvidék 1976. 3 LÁBADI Károly: Drávaszög ÁBÉCÉ, Eszék-Budapest 1996. 3

A XX. századi történelemről, a Szerb Horvát - Szlovén Királyságról és Jugoszláviáról számos részletes munka készült. A legfrissebb, átfogó mű Juhász József: Volt egyszer egy Jugoszlávia 4 című könyv. A könyv biztos alaptudást ad a XX. század délszláv történelméhez. Hasonlóan összegző mű Toldi Ferenc: A Jugoszláv állam kialakulása és felbomlása 5, mely inkább az intézménytörténetet tárgyalja, kevésbé az eseménytörténetet. Nagy részt szentel az író az 1974-es alkotmánynak. A két világháború közti Jugoszláviáról Bíró László írt részletes könyvet, melyben nem az eseménytörténet áll a középpontban, hanem a társadalom, intézményrendszer, gazdaság, oktatás. A Jugoszláv állam 1918-1939. 6 című könyvben a szerző nagy mennyiségű számadatot gyűjtött össze és közölt, ami erről a korszakról egyedülálló. A Délvidéki magyarság két világháború közötti helyzetéről A. Sajti Enikő írt több művet. Imperiumváltások, revízió, kisebbség; Magyarok a Délvidéken 1918 1947. 7 című könyvében a magyar kisebbség helyzetét mutatja be, talán a XX. századi magyarság számára legtragikusabb időszakban. A dolgozatomban egy magyar falut, nevezetesen Szentlászlót külön is bemutatom. Felvázolom a falu XX. századi történelmét, hogyan vészelte át a II. világháborút, a Titoféle rendszert és milyen okok vezettek oda, hogy 1991-ben 152 napos harcok után a falu 7 évre elnéptelenedett. A szakirodalom történeti szempontból sajnos szegényes, a helyi folklórt viszont igen részletesen kutatták. Penavin Olga rendkívül részletesen dokumentálta a helyi népviseletet, nyelvjárást, kultúrát. Kórógyon, Szentlászlón, Harasztin és Rétfalun tevékenykedett. A Nagycsaládszervezet Szlavóniában (Kórógyon) 8 című munkájában a nagycsaláddal (zadruga) foglalkozik, részletesen elemzi annak jellemzőit. Legnagyobb műve véleményem szerint a Szlavóniai (kórógyi) szótár 9 mely felépítésében megfelel egy hagyományos szótárnak, a szócikkeknél viszont fonetikusan leírja, hogy a helyi magyarok hogy ejtenek bizonyos szavakat, illetve csak ott használatos tájszavakat magyaráz meg, példamondatokkal. Történeti szempontból a legtöbb segítséget a Szentlászlón lakó magyarok beszámolói alapján kaptam. Nagy segítségemre volt Bece Géza, aki született Szentlászlóiként a falu elmúlt 80 évét fel tudta eleveníteni számomra, illetve Kelemen 4 JUHÁSZ József: Volt egyszer egy Jugoszlávia, Budapest, 1999. 5 TOLDI Ferenc: A Jugoszláv Állam Kialakulása és felbomlása, Budapest, 1995. 6 BÍRÓ László: A Jugoszláv állam 1918 1939, Budapest 2010. 7 A. SAJTI Enikő: Imperiumváltások, revízió, kisebbség; Magyarok a Délvidéken 1918 1947. Budapest, 2004. 8 PENAVIN Olga: A nagycsaládszervezet Szlavóniában (Kórógyon), Újvidék, 1981. 9 PENAVIN Olga: Szlavóniai (kórógyi) szótár, Budapest, 2000. 4

Dávid iskolaigazgató, aki a menekültsorsban egy összefoglaló könyvet írt 10. A délszláv háború történetével kapcsolatban a legtöbb segítséget Kelemen Dezső veterán adta, aki az eredeti helyszíneken mesélt a falu 152 napos védelméről. Számos filmfelvétel és képanyag is segítette munkámat. A szakkönyveken kívül számos cikket is felhasználtam a dolgozatomhoz. A Szlavóniai illetve délvidéki magyarság helyzetével és annak kutatásával foglalkozik illetve foglalkozott a fentebb említett kutatók mellett Szigetvári Krisztián, Mák Ferenc, Sebők László. A bibliográfiában megemlített cikkeik nagy segítséget nyújtottak dolgozatom elkészítéséhez. 10 Szentlászló, szerk.: KELEMEN Dávid, Eszék, 1997. 5

I. Szlavónia története és földrajza I.1. Szlavónia rövid története a XX. századig A Dráva-szögi (amely keletről a Duna, nyugatról a Dráva, északról pedig a mai magyar államhatár által határolt terület) illetve az Eszékről dél, dél- nyugatra található települések már a római korban is megtalálhatóak voltak, azok neveit azonosítani tudták római nevükkel 11. A Tripimir-dinasztia uralkodója, Tomislav egyesítette a dalmát törzseket 925-ben, ezzel megalapította a Horvát Királyságot. A mai napig vita övezi, hogy mely államhoz, illetve mely néphez tartozott Szlavónia a X.-XI. században. A legújabb feltételezések szerint egy nagyon gyér lakosságú senki földje volt 12. 1082-1085 között Szent László átlépte a Drávát, és nagyobb ellenállás nélkül elfoglalta Szlavóniát 13. Utódját, Könyves Kálmánt 1102-ben az úgynevezett Pacta Conventa által, Tengerfehérváron horvát királlyá koronázzák, így a két állam egészen 1918-ig egy államközösséget alkotott. A középkori Szlavónia területe nem azonos a jelenkori területtel, amit Szlavóniának neveznek. A középkorban a Drávától délre, egészen a Nagy-Kapeláig tartó területet nevezték így, ez Zágráb, Varasd és Kőrös megyét jelentette (1. térképmelléklet) A XVI.- XVII. században, egy hosszú egyesülési folyamat eredményeként lett Horvát- és Szlavónországból egy közjogilag is egységes állam. Az oszmánok betörésekor a horvát és szlavón területek zsugorodtak, az így kialakult területet hívja a történetírás Maradékok Maradéka -nak (Reliquiae reliquiarum olim inclyti regni Croatiae Az egykor dicső Horvát Királyság maradékainak maradéka) 14. Míg 1520 előt 50 000 km 2 volt a Horvát- Szlavón területek nagysága, addig ez a szám a XVI. század közepére 20 000 km 2 -re, a XVI. század végére pedig 17 000km 2 -re csökkent. 15 Miután a törökök kivonultak a területről (1691 augusztus 18-án Badeni Lajos Szalánkeménnél legyőzi Köprülü Musztafa nagyvezírt 16 ), a még oszmán kézen lévő déli területekről nagyszámú boszniai és hercegovinai horvát menekült át Szlavóniába, így 11 BARANYAI Júlia: Vízbe vesző nyomokon, Forum Könyvkiadó, Újvidék 1976. 5.p 12 KRISTÓ Gyula: A feudális széttagolódás Magyarországon, Budapest, 1979. 85.p 13 SEBŐK László: A szlavóniai magyar szórványok, In: Magyarlakta kistérségek és kisebbségi identitások a Kárpát-medencében, Budapest 2006. 179. p. 14 SOKCSEVITS Dénes: Horvátország a 7. századtól napjainkig, Budapest, 2011. 171. p 15 SOKCSEVITS Dénesi i.m 172. p. 16 Magyarország története, Szerkesztette: Romsics Ignác, Budapest, 2010. 472 p. 6

területi és etnikai viszonyai erősen megváltoztak. Nem csak ez volt viszont az egyetlen ok, hogy Szlavóniában nagyobb számban megjelentek a Kapelán-túli horvátok. Nagy szerepet játszott az, a már a XV. századtól zajló folyamat is, hogy a horvátországi nemesek Szlavóniában kaptak területeket. Ennek egyik tipikus példája Litvai-Horvát Damján (horvát- dalmát bán 1470-1474; szlavón bán 1471 1473), aki a Hunyadiaknak tett szolgálatokért Hunyadi Mátyástól Szlavóniában kap birtokot. 17 A XVIII. század elején az Udvari kamara létrehozta a Szlavón Kamarát, melynek központja Eszék lett. Feladatai közé tartozott a népesség összeírása, a birtokviszonyok rendezése, a katonai kormányzat kialakítása. 18 1745-ben Mária Terézia a Dráva és a Száva közti vidéken felújította a megyerendszert, Pozsega, Verőce és Szerém vármegye alkották Szlavóniát, melynek követei 1848-ig részt vehettek a Magyar Országgyűlésen. 19 II. József a Magyar Királyságot 10 kerületre osztotta az 1785-ös közigazgatási rendeletével ezáltal Szlavónia Pécs kerülethez került. 20 Az 1868-as horvát magyar kiegyezés következtében Horvátország Magyarország társországa lett a Monarchián belül. Ettől kezdve Szlavónia azt a területet jelentette, melyet Északról a Dráva, Délről a Száva, Keletről Eszék és Nyugatról Varasd határol. (2. térképmelléklet) I.2. Kelet-Szlavónia földrajza Fontosnak tartom, hogy röviden említést tegyek Kelet-Szlavónia földrajzi adottságairól, mivel a honfoglalástól kezdve a török-vészen át a jelenkorig nagyban befolyásolja a környék történelmét. Szlavónia már a középkori Magyar Királyság egyik legtermékenyebb vidéke volt. Földművelésre rendkívül alkalmas a sík, patakokkal átszőtt terület, de a mocsaras-tavas területeken a halászat is jelentős volt. A tatár-dúlás, később a török hódítás elöl is a mocsarak szigeteire menekültek az emberek, hiszen csak a helyi lakosok ismerték a biztonságos ösvényeket. A mocsarakat a XIX. században kezdték lecsapolni ebből 17 SOKCSEVITS Dénes: i.m. 177. p 18 SOKCSEVITS Dénes: i.m. 226. p. 19 SEBŐK László: i.m. 180. p. 20 Magyarország története, Szerkesztette: Romsics Ignác, Budapest, 2010. 533. p. 7

terület. 23 Történelmi szempontból ez a mocsaras, sík vidék nem csak a török-kori kifolyólag az itt élő emberek életmódja is megváltozott, halászatról áttértek a földművelésre. 21 A terület erdőgazdálkodásra is alkalmas, Jovan Cvijić 1910-ben feltérképezte a Balkán-félsziget természetföldrajzi jellemzőit, nagy ívű munkájában leírja, hogy Szlavónia területének 36-37%-át erdők fedik. 22 1980-ban Mikuska J. és Vuković M. felmérte a Baranya-háromszög területét, ekkor 50% volt a szántó, 30% az erdő, 14% a rét és legelő, 5% a nád és mocsár, 1 % egyéb menekülteknek szempontjából volt előnyös. A XX. században, Tito partizánharcai ezt a területet szabadították fel a legkésőbb, mivel a gerilla harcmodor a síkvidéken kevésbé hatékony, mint délebbre található hegyvidékeken. 24 II. Magyarok Kelet-Szlavóniában a XX. században II.1. Területi tagolódás A Kelet-Szlavóniában élő magyarok száma napjainkra sajnos nagyon megfogyatkozott. Történelmük során nem csak az asszimiláció, de a területet sújtó számos háború és főleg a XX. század zavaros politikai eseményei is hozzájárultak. A mai területi állapotokat tekintve - a magyarság szempontjából két területet különíthetünk el, az egyik az úgynevezett Dráva-szög, melyet nyugatról a Dráva, északról a mai Magyarország határa, keletről a Duna határol, a történelmi Baranya vármegye déli része, melyet sokszor Baranya-háromszögnek is hívnak. A másik területen a magyarság kisebb számban van jelen. Ezek az Eszéktől délre található magyarlakta falvak elszórva, horvát és szerb falvak közé ékelődve találhatók. A következőkben ennek a két területnek a magyarságát, illetve annak XX. századi sorsát fogom megvizsgálni. 21 Szentlászló i.m 6.p. 22 Jovan CVIJID: A Balkán félsziget és a Délszláv országok. Az emberföldrajz alapjai, Szabadka, Újvidék 2009. 510.p. 23 MIKUSKA J. Vukovid M.: Művelési arányok a Drávaszögben, Belgrád, 1980. 24 J. MARJANOVIC: Felszabadító háború és népi forradalom Jugoszláviában, Budapest, 1968. 136-137.p In: Juhász József: Volt egyszer egy Jugoszlávia, Budapest, 1999. 8

II.2. A Kelet-Szlavóniai magyarság története a XX. századig Leletek bizonyítják, hogy a terület már az ókorban is lakott volt. A honfoglalás korában a gyepűre székelyeket telepítettek. Baranyai Júlia felhívja a figyelmet a székely baranyai hasonlóságokra, mint például a kiejtés vagy az ősi családnevek egyezése, ezen kívül sok balladai történet is nagyon hasonló. 25 Mivel a horvát törzsek már a VII. századtól a területen tartózkodtak, vegyes szláv-magyar népesség alakult ki, amit erősített, hogy a XII. században nagy számban telepítettek le német hospeseket. 26 A mohácsi csata után a terület szinte elnéptelenedett, Hans Dernschwam így írta le Törökországi útinaplójában a területet: Laskóig néhány sivár falun mentünk át, Kopácson, Darócon. Elhagyatott és fölperzselt templomokat láttunk. 27 Az 1857-es országos összeírás szerint Szlavóniában 4886 magyar élt, főleg négy faluban: Szentlászlón, Kórógyon, Harsztin és Rétfalun 28. Számuk ekkor a későbbi évtizedekhez képest csekély volt. A szlavóniai magyarság száma az ezt követő 50 évben viszont nagyban gyarapodott. II.3. A Kelet-Szlavóniai Magyarság története a 1918-ig A XIX. második felében, nagyarányú magyar bevándorlás indult Szlavóniába. Ennek oka, hogy a Katonai Határőrvidéket polgárosítani kezdték, és a telekárak nagyon lecsökkentek (a magyarországi áraknak 5-10 %-a) 29. 1890-ben - a Baranya-háromszöget nem számítva, mivel ekkor még Magyarországhoz tartozott 55 482 magyar élt Horvát- Szlavónországban, 1900-ban 75 485 fő, 1910-ben pedig már 87 494-re nőtt a betelepülők száma, a migrációs csúcs is erre az időpontra tehető. 30 Természetesen nem csak a betelepülés, hanem a népességszaporodás is hozzájárult a magyar népesség növekedéséhez. 25 BARANYAI Júlia: i.m. 23. p. 26 SOKCSEVITS Dénes: i.m. 119.p 27 MÁK Ferenc: Menekülésben. Prominoritate folyóirat, 1997. tavasz. 2.p 28 FÉNYES Elek: A Magyar Birodalom nemzetiségei és ezek száma vármegyék és járások szerint, Pest, 1867. 14. p. 29 SEBŐK László i.m. 180. p. 30 SOKCSEVITS Dénes: i.m. 439.p 9

Több probléma is felmerült a hirtelen megnövekedett magyarsággal kapcsolatban. A főleg református vidéknek számító Szlavóniában nem tudták a katolikus magyarok gyakorolni vallásukat, és magyar iskolák sem voltak, ahol gyermekeiket taníthatták volna. A másik probléma az asszimiláció volt. A nagyszámú új magyar lakos könnyen asszimilálódott a horvát környezetben. Ennek megakadályozására 1904. április 16-án Széchenyi Béla gróf életre hívta a Julián Egyesületet. 31 Az egyesület főleg iskolaalapításokkal foglalkozott, melyre az államtól nagy összeget is kaptak. Háromfajta iskolát létesítettek: vasúti (MÁV) iskolákat, katolikus iskolákat és református iskolákat. A MÁV vezetőségének Horvátországban 1910-ben a 73%-a, alkalmazottainak 40%-a volt magyar, ezért a MÁV is jelentős összegekkel támogatta az iskolák építését. 32 Az I. Világháborúban az iskolák zöme bezárt, a háború után nem nyitottak ki újra. A Bethlenkormány 37 322 166 koronával támogatta a társaságot 33. A szervezet a háború után Magyarországra települt és ott 1944-ig működött. 1908-ban Eszéken megjelentettek egy újságot is Szlavóniai Magyar Újság néven. A XX. században a horvátországi magyarság számarányának változásait az alábbi táblázatban foglaltam össze. Szerencsére sok esetben külön számolták a Baranyaháromszögben élő magyarokat is. Az alábbiakban ezeket az adatokat veszem alapul, és mutatom be a népességfogyás okait. 31 BERNICS Ferenc: A Julián akció (egy magyarságmentő egyesület tevékenysége Horvátországban és Boszni-Hercegovinában és a jelen 1904-1992) In: Regio : kisebbség, politika, társadalom, 1995. 6. évf. 3.sz. 2. p. 32 SOKCSEVITS Dénes: i.m. 440. p. 33 A. SAJTI Enikő: Imperiumváltások, revízió, kisebbség; Magyarok a Délvidéken 1918 1947. Budapest, 2004. 41.p 10

A horvátországi magyarok száma és a baranyai népességhez viszonyított aránya Év Összesen Baranyában Baranyában, Horvátországban(fő) (fő) arányaiban (%) 1910 119 874 34 20 313 40 1921 76 346 16 638 33,8 1961 1% a lakosságnak - - 1981 0,6% a lakosságnak - - 1991 első félév 22 355 8 956 16,5 1991 szeptember - 5 000 35-2001 16 595 11 000 36-2011 14 048 - - Forrás: Mák Ferenc: Magyarok Horvátországban, Magyar Kisebbség, 3. évf. 9-10.szám; Nikolai Botev: Ethnic intermarriage in the former Yugoslavia, 1962 to 1989, American Sociological Review, 1994, 6.p Horvát Statisztikai Hivatal (http://www.dzs.hr) (Szerk.: Domján Dániel Ferenc) II.4. Magyarok Szlavóniában az I. Világháború végétől a partizánháborúig Az I. Világháború elvesztésével, a trianoni békediktátum aláírásával Magyarországtól elcsatolták többek között a Baranya-háromszöget is. A Szerb-Horvát- Szlovén Királyság viszont nem 1920. június 4.-e után jött létre, hanem 1918. december 1.- én kiáltották ki. A szerb-horvát területi etnikai - politikai viták miatt nagyon labilis volt a Királyság, ezért a nemzetgyűlés 1921. június 28-án elfogadta az úgynevezett vidovdani 34 Mivel ekkor még a Baranya-háromszög Magyarországhoz tartozott, ez az adat nem csak Horvátországra, hanem Horvátországra és Baranyára vonatkozik 35 Nem pontos adat, Baranya és Kelet-Szlavónia együtt 36 Nem pontos adat, Baranya és Kelet-Szlavónia együtt 11

alkotmányt. Ennek lényege, hogy a törvényhozás Belgrád központtal zajlott, viszont létrehoztak egy decentralizált közigazgatást, amit úgy osztották fel területileg, hogy egyik nemzetiség se kerüljön többségbe. A Szerb Horvát Szlovén Királyságot így 33 körzetre osztották. 37 Az elcsatolt területeken Bácskát, Bánátot és Baranyát egyesítették Vajdaság néven, Szerémség és Szlavónia Horvátországhoz került. Ha a jelenkori horvátországi magyarságot nézzük, a vidovdani rendszerrel kettéosztották őket. 1921-ben a magyar anyanyelvűek száma 467 658 fő volt, ami a Királyság lakosságának 3,9%-át jelentette. A népszámláláskor nem kérdeztek rá a nemzetiségre, csak a nyelvre. Nemzetiséget csak a szláv nyelvűeknél lehetett megadni, de ott is csak három típus volt: szerb-horvát, szlovén és egyéb szláv. 38 1922. szeptember 17-én, Zentán a vajdasági magyarság megalapította az Országos Magyar Pártot. A baranyai magyarságot Dr. Deák Leó az Országos Magyar Párt titkára és a Párt társelnöke, Falcione Árpád képviselte. 39 Az 1925. február 8-án 40 megtartott szavazásokon Varga János csúzai kisgazdát indította a Párt, de nem sikerült nyerniük és koalícióba sem léptek senkivel, így a magyaroknak nem volt érdekképviseletük. Tartományi választásokat legközelebb 1925. január 23-án tartottak, ekkor az Országos Magyar Párt koalícióba lépett a Szerb Radikális Párttal, így bejutott a tartománygyűlésre. Ekkor összesen 16 magyar képviselő jutott mandátumhoz, tizenkét fő a koalíció révén, további négyen pedig más pártok által. A nemzetgyűlési választásokat 1927. szeptember 11-én tartották. 41 Ekkor két magyar szenátor is bejut a nemzetgyűlésbe, név szerint Dr. Váradi Imre becskereki és Dr. Strelitzky Dénes szabadkai képviselő. 42 Sok időt azonban nem tölthettek el a nemzetgyűlésben, ugyanis 1929. január 6-án Sándor király diktatúrát vezetett be. A királydiktatúra azokat a problémákat volt hivatott orvosolni, melyeket a parlamentáris rendszer nem tudott. Legfőképpen a horvátok és a szerbek közötti feszültségek csökkentését. A parlamentáris rendszerben a Horvát Parasztpárt akadályozta a parlament működését, obstruált, így lehetetlenné vált az Királyság parlamentáris működése. Karađorđević Sándor célja az volt, hogy a délszláv népeket egy délszláv közös identitás mentén összekovácsolja. 1929. október 3-án a Szerb Horvát - Szlovén Királyság 37 JUHÁSZ József: Volt egyszer egy Jugoszlávia, Budapest, 1999. 45. p. 38 BÍRÓ László: i.m. 67. p 39 MÁK Ferenc: i.m. 3.p 40 JUHÁSZ József: i.m. 336. p. 41 JUHÁSZ József: i.m. 337.p. 42 Csuka János: A délvidéki magyarság története 1918-1941. Budapest 1995 In: MÁK Ferenc: i.m. 4. p. 12

új neve Jugoszláv Királyság lett, ezzel is utalva a Sándor által képviselt ideológiára 43. A királypuccs nem hogy megoldotta volna a helyzetet, inkább rontotta azt. Mivel szerinte a horvát, a szlovén és a szerb egy nemzet, úgy gondolta, a Jugoszláv Királyságot teljesen centralizálni kell Belgrád központtal. A horvátokat ért eddigi sérelmek után ez olaj volt a tűzre. Sándor király új közigazgatási rendszert vezetett be: kilenc bánságot hozott létre, a tizedik maga Belgrád és közvetlen környéke volt. Az etnikai határok figyelmen kívül hagyásával próbálta meg a nemzeti érzelmek fölé helyezni a jugoszláv nemzet-tudatot. A bánságok általában földrajzi elnevezést kaptak. 44 A bánságok bevezetésének akadt viszont egy pozitívuma is, bár csak a magyar kisebbség részéről, a zágrábi fennhatóságú Szávabánságban a Baranya-háromszögi és a Kelet-szlavóniai magyarok ismét egy közigazgatási egységbe tartoztak. A horvát sérelmek 1934. október 9-én csúcsosodtak ki, aminek következtében a marseilles-i merényletben usztasák megölték Sándor királyt, így a királydiktatúra véget ért. 1939-ben hosszas pozícióharcok után augusztus 26-án Cvetković kormányfő és a Horvát Parasztpárt (HSS) elnöke, Vladimir Maček között létrejött egy megállapodás (Sporazum = Megegyezés), aminek hatására a Tengermelléki és a Szávai Bánságokból megalakult a Horvát Bánság. Ehhez a területhez tartozott Kelet-Szlavónia és rövid ideig a Baranya-háromszög is. 45 A II. Világháború 1941 áprilisában érte el Jugoszláviát. A németek eredetileg nem tervezték a délszláv állam megtámadását, a béke fenntartása volt a céljuk a területen, hiszen a Nyugati offenzíva, illetve a tervezet Szovjetunió elleni hadjárat miatt nem akartak egy újabb frontot nyitni, ezen kívül érdekükben állt, hogy semmi ne zavarja meg a Jugoszláviából érkező színesfém importot. 46 Hitlernek a görögök elleni offenzívájához szüksége volt a Jugoszlávok támogatására. A fegyveres beavatkozás viszont március végén vált valószínűvé, mivel a gyenge belgrádi kormány ellen antifasiszta tüntetések kezdődtek, és március 25-én angolbarát kormány kert hatalomra katonai puccsal. 47 Április 6-án Görögország kivételével minden szomszédos ország támadást indított Jugoszlávia ellen. Az úgynevezett áprilisi háború csak 11 napig tartott, április 17-én kapitulál a hadsereg. Még a háború alatt, április 10-én kikiáltják a Független Horvát Államot (Nezavisne Države 43 TOLDI Ferenc: i.m. 74.p. 44 JUHÁSZ József: i.m.. 59.p. 45 SOKCSEVITS Dénes: i.m. 511. p. 46 JUHÁSZ József: i.m. 73.p. 47 JUHÁSZ József: i.m. 338. p. 13

Hrvatske - NDH). Mivel a Kelet-szlavóniai magyarok is ehhez az államhoz tartoztak a továbbiakban csak az NDH történetével foglalkozom. Az NDH az Usztasa mozgalom által vezetett állam volt (ustaša = felkelő). Az Usztasa mozgalom a Jogpárt 1929 után emigrációba menekült maradványaiból alakult fasiszta szerveződésként létezett, ideológiájuk a szerbgyűlöletből táplálkozott. Mivel az NDH politikai, gazdasági ereje gyenge volt, Mussolini, mint legnagyobb patrónusuk, segítette őket. 48 Az Usztasa mozgalom vezetője Ante Pavelić, a Poglavnik (vezér), de mivel az ország monarchiaként jött létre, Savoyai Aimone-t, Spoleto hercegét kérték fel, hogy II. Tomislav néven foglalja el a trónt. A király viszont egyetlen egyszer sem látogatott el az Usztasa államba 49. Az állam hivatalosan szövetségesi viszonyban állt Németországgal, de valójában Olaszország és Németország között megosztott, befolyásuk alatt tartott terület volt. A Kelet-szlavóniai magyarlakta falvakban az usztasa diktatúra idején a magyar kisebbséget különösebb atrocitások nem érték. A zsidókat, cigányokat munkatáborokba küldték (Pag sziget, Jadovno, illetve a leghírhedtebb Jasenovac), a szerbeket viszont hitüket vesztett horvátoknak tartották, így kényszerkereszteléseket hajtottak végre, illetve kitelepítették őket. II.5. Magyarok a Partizánháborúban A Petőfi-brigád A német megszállás korai szakaszától fogva zajlottak felszabadító harcok, a partizánok gerilla-akcióikkal egyre több területet főként a hegyvidékeken szabadítottak fel. Josip Broz Tito a jugoszláv ideológia mentén az összes, Jugoszlávia területén élő nemzetet harcra szólított fel a megszállókkal szemben köztük természetesen a magyarokat is. Szlavóniában 1943. augusztus 15-én alakult meg a Petőfi-zászlóalj, melynek vezetője Kis Ferenc kapitány volt. A zászlóaljban magyar vezényszavakat használtak, és a katonák sapkájukon a vörös csillag mellett nemzetiszínű szalagot is viselhettek. Haraszti falu magyar zászlót is adományozott az alakulatnak 50. A Petőfi-zászlóaljba sok Kelet-szlavóniai magyar is jelentkezett, bár azt nem jelenthetjük ki, hogy önként. A Független Horvát 48 SOKCSEVITS Dénes: i.m. 520. p. 49 JUHÁSZ József: i.m. 79. p. 50 Bece Géza személyes interjú, 2013.03.17, Szentlászló (Laslovo) 14

Államban létezett egy Horvát honvédség (Hrvatsko domobranstvo) illetve egy önkéntesekből álló Usztasa Hadsereg (Ustaška Vojnica). Aki önkéntesen jelentkezett az Usztasa hadseregbe, az egyértelműen nem állt át a partizánokhoz, viszont aki csak besorozott honvéd (domobran) volt, az bizonyos helyzetekben, illetve megfelelő ráhatással könnyen beállt a partizán seregekbe. 1944 szeptemberében [ ] besoroltak Eszéken a bőrgyárnál [honvédnek] minket, aztán bezártak tehénvagonba, s Mariborba nyitták ki, mer onnét már német kéz alatt volt, és akkor ott tanítottak meg erre-arra. [ ].Mikor hazakerültünk szabadságra, nem voltak, talán hárman-négyen, és bekoccoltak [bekopogtak a partizánok] és szépen magyarul mondták: Fiam, hány éves vagy? Mondom, 20 éves. Aszondják: Gyüsz velünk, vagy viszünk. 51 Ez a rövid történet is mutatja, hogy sok embernek nem volt nagy választási lehetősége, hogy csatlakozik-e a zászlóaljhoz, vagy nem. Természetesen voltak, akik önként jelentkeztek és Magyarországról is többen érkeztek, hogy erősítsék a zászlóaljat. 1944-ben megalakult Vajdaságban a Petőfi-brigád, melynek magját a szlavóniai Petőfi-zászlóalj adta. A brigád parancsnoka Kis Ferenc, A Petőfi-zászlóalj korábbi parancsnoka, politikai biztosa Jontovics Rudolf lett. A brigád létszáma körülbelül 1200 főt számolt 52. Felszerelésük nagyon hiányos volt, az I. világháborúból maradt fegyverekkel harcoltak, illetve szerencsésebb esetben a németektől tudtak hadizsákmányként felszerelést, lőfegyvert szerezni. Alacsony volt a harci morál is, és gyakoriak voltak a szökések. 53 A brigád részt vett az 1945. március 6 22 között zajló bolmányi (ma: Bolman, Horvátország) ütközetben a németek ellen, ahol elesett többek között Kis Ferenc is. A brigád feloszlott a harc után, néhányan beálltak a Jugoszláv Néphadseregbe, de sokan voltak, akik már nem harcoltak tovább. A magyarok megítélése kettős volt a világháború utolsó évében, mivel egyrészt németekkel kollaborálónak tartották őket, másrészt - éppen a Petőfi-brigád példáján - a partizánháborúban aktívan részt vevő kisebbségként kezeltek. Milovan Đilas, a Jugoszláv Kommunista Párt ideológusa fogalmazta meg 1944-ben a Borba (Harc) című napilapban az alábbiakat: Nem véletlen, hogy mi Szlavóniában egy esztendővel ezelőtt magyar zászlóaljat állítottunk fel. Ez a körülmény példát mutat arra, miként kell a magyar 51 Bece Géza visszaemlékezése 2013.03.17, Szentlászló (Laslovo) 52 STEMLERNÉ Balog Ilona: A jugoszláviai Petőfi-dandár In. História 1983. 1. 53 A. SAJTI Enikő: i.m. 336.p. 15

kisebbségek ellen fellépni. Nem lehet minden magyart Szálasi és Horthy gonosztetteiért felelősségre vonni. 54 A kevés forrás miatt sok kérdés nyitva maradt a Petőfi- zászlóaljjal illetve a Petőfi Brigáddal kapcsolatban. A témában született összefoglaló mű ( Baki Ferenc Vébel Lajos: A Petőfi-brigád) 1968-as kiadású, így sokszor idealizáltan, a titoi ideológiának megfelelően mutatja be a brigád működését, tevékenységét. II.6. Magyarok a második Jugoszláviában Az 1945-ös felszabadulás után a Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács (Antifašističko vijeće narodnog oslobođenja Jugoslavije AVNOJ) vette a hatalmat a kezébe. Az AVNOJ több kisebb csoportosulás, és a Jugoszláv Kommunista Párt közös tanácsa, amiben a Tito vezette Kommunista Pártnak volt a legnagyobb befolyása, és a legtöbb tagja. A háború utáni Jugoszlávia, tehát a második Jugoszlávia alkotmányát már az AVNOJ 1943. november 29. - 30. között Jajcén tartott értekezletén megalkották 55, de azt természetesen csak a németek kivonulása után terjesztették ki a teljes Jugoszláviára. A háború utáni első választásokat 1945. november 11-én tartották. A választás általános volt, a nőkre is kiterjesztették a választójogot, ennek ellenére viszont egypárti szavazásként zajlott le. Bár a népfrontlistán kívüli pártokra is lehetett voksolni, a választásra jogosultak 88,7%-a voksolt, és a népfrontlista 90%-al nyert. Ebből az eredményből arra is lehet következtetni, hogy a környező szocialista országok kommnista pártjaihoz képest a Jugoszláv Kommunista Pártnak (JKP) nagyobb volt a támogatottsága. 56 A kommunisták relatív nagyobb támogatottsága később is megmutatkozik. A Sztálinnal való 1948 1949-es szakítás után Jugoszlávia magára maradt, hiszen a nyugati világgal a Moszkva-orientáció elősegítése miatt megszakította kapcsolatait. Ennek ellenére Tito és a JKP mégsem bukott meg a délszláv államban. Az új, szocialista, föderatív alkotmányt 1946. január 31-én fogadták el, a JKP hatalma így teljessé vált. 57 Az államot hat köztársaságra (Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Crna Gora, Macedónia) osztották. Létrehoztak még két 54 A. SAJTI Enikő: i.m. 341. p. 55 MÁK Ferenc: Magyarok Horvátországban, Magyar Kisebbség, 3. évf. 9-10.szám 3. p. 56 JUHÁSZ József: i.m. 117. p. 57 JUHÁSZ József: i.m. 339.p. 16

autonóm területet Szerbián belül: Koszovót és a Vajdaságot. A köztársaságoknak alkotmányos joguk volt elhagyni a föderációt. A köztársaságok határai általánosságban megegyeztek történelmi határaikkal, a dolgozatom szempontjából azonban fontos kiemelni, hogy pont a magyar kisebbséget választották ismét külön. Horvátország keleti határát a Dunánál húzták meg, így a Baranya-háromszög és a Kelet-szlavóniai magyarság Horvátországhoz, míg a Szerémség keleti része a Vajdasághoz került. A magyarság aránya így ismét megváltozott. 58 A magyarok elleni vajdasági vérengzések, illetve a magyar kollaboránsok felszámolása után Tito új kisebbségpolitikát indított. 1945 május 17-én, Eszéken, egy beszédében a következőket mondta: Világosan meg kell mondjam, hogy nem leszünk kegyetlenek és nem fogunk bosszút állni. A mi feladatunk, hogy legyőzzük nehézségeinket és újjáépítsük falvainkat. 59 Bár a délvidéki megtorlások után és a koncepciós perek közepette kétségbe vonható, Tito mennyire gondolta komolyan szavait, számos dologban a magyar kisebbséget pozitívabban kezelték mint más szocialista országokban, ahol ugyan csak nagyobb számú magyar kisebbség élt. Az 1945. augusztus 23-án meghirdetett földreform során 18 000 magyar család is földet kapott 60, lehetőség nyílt az anyanyelvi oktatásra illetve a nemzetiségi egyesületek létrehozására. Horvátországban 1949. november 29-én megalakult a Horvátországi Magyar Kultúr - és Közoktatási Szövetség. Egészen 1967-ig ezen a néven működött, majd június 4- én a Horvátországi Magyarok Szövetsége nevet vette fel. A szövetség a mai napig működik, de támogatottsága a többi horvátországi magyar egyesülethez képest elenyésző. 1945-ben az eszéki rádióban magyar nyelvű műsorokat szolgáltattak, és magyar nyelvű hetilap is megjelent Magyar Képes Újság címmel 1949-ben. A magyar nyelvű műsorok a rádióban, illetve az újságban megjelent cikkek a termelőszövetkezetekbe való belépést sürgették, amiből természetesen a magyarok sem tudtak kimaradni, 1947 és 1950 között a magyar kisebbség körülbelül 80%-át termelőszövetkezetekbe kényszerítették. 1950 márciusában a Magyar Képes Újság tizenhat olyan termelőszövetkezetről ír, melyben csak magyarok vannak, a Baranya-háromszögön kívül Kórógyon és Szentlászlón. 61 58 MÁK Ferenc: Magyarok Horvátországban, Magyar Kisebbség, 3. évf. 9-10.szám 4.p. 59 A. SAJTI Enikő: i.m. 341. p 60 JUHÁSZ József: A kisebbségek Tito föderációjában, Historia 2010. 1-2. 61 Tájékoztató a horvátországi magyarság helyzetéről, Magyarország Külügyminisztériuma, http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/kulpolitikank/ volt_ketoldalu_kapcsolatok/europa/horvatorszag/ma magyars1.htm utolsó letöltés: 2013.04.03 17

1945-ben a magyar nyelvű alapszintű oktatás Kelet-Szlavóniában megvalósult, négy- és hatosztályos elemi iskolák létesültek, akik viszont tovább szerették volna folytatni tanulmányaikat, magasabb szintű intézményekben, azoknak a Vajdaságba kellett menniük. 1952-ben az 1949 óta működő vörösmarti algimnázium számára engedélyezték a felsőgimnázium létrehozását, ám létszámhiány miatt nem indult el a képzés. 62 Mint a szocialista országokban általában, az egyházakat Jugoszláviában is háttérbe szorították, az egyházi személyeket eltüntették a politikából. Kelet-Szlavóniában szinte a teljes magyar lakosság református volt. 1945-ben a Baranya-szlavóniai református egyházkerület a feketicsi református püspökséghez került. 63 A kisebbségek egyenjogúságával kapcsolatban pozitív változást hozott az 1959. március 24-én, a Jugoszláv Kommunista Párt által hozott határozat a kisebbségpolitika új irányvonaláról, amit az 1963. április 7-i új alkotmány meg is erősített. Ennek lényege, hogy a kisebbségek szabad nyelvhasználatát nem korlátozták, és a Pártban is igyekeztek betartani az etnikai arányosságot. A kisebbség helyett a nemzetiség kifejezést kezdték használni. A titoi kisebbségpolitikai másrészt megfogalmazta a nemzetiségek hídszerepét. Ennek lényege, hogy a nemzetiségek nem csak Jugoszláviához, de ahhoz az országhoz is kapcsolódnak, amelyhez identitásuk, nyelvük, hagyományaik alapján fűződnek, így hidat alkothatnak a két ország között. 64 Ennek hatására is, a hatvanas években a magyar-jugoszláv viszony javult, aminek következményeként a gazdasági kapcsolatokon kívül a kulturális kapcsolat is megélénkült. Ennek a folyamatnak a pozitív hatása leginkább a határ mentén volt érezhető, tehát a Baranya-háromszögben illetve a Kelet-Szlavóniai magyarlakta szórványtelepüléseken. Az anyanemzettel való kapcsolattartás, az anyanyelv ápolása erősítette a magyar kisebbség magyarságtudatát. Mivel a jugoszláv ideológia alapelve az volt, hogy az állampolgár először is jugoszláv és csak azután valamely náció tagja, a Párt meggátolta, hogy bármely nemzetiség nagyobb közösséggé alakuljon mivel ezáltal nehezebben asszimilálódhatott volna. Ettől függetlenül széleskörű autonómiával rendelkeztek a kisebbségek, és a szórványban élő magyaroknak is lehetőségük volt anyanyelvük használatára, identitásuk megőrzésére. Juhász József egy, a témáról írt cikkében konklúzióként ezt írta: az 1960 1980-as években a szocialista világban a jugoszláv volt a legtoleránsabb kisebbségpolitika, amely 62 MÁK Ferenc: Magyarok i.m. 6.p 63 MÁK Ferenc: Magyarok i.m. 7.p. 64 JUHÁSZ József: A kisebbségek i.m. 2.p. 18

fénykorában felülmúlta több, ma mintának számító nyugati állam korabeli gyakorlatát is. 65 II.7. A délszláv háború és Kelet-Szlavónia (1991) 1980. május 4-én, 88 évesen elhunyt Josip Broz Tito. Ma már tudjuk, hogy ez a nap nem csak Tito halálának napja, hanem Jugoszlávia haldoklásának kezdete is volt. Ez úgy volt, mint mikor az apának van hat fia, és az apa meghal, akkor a hat fia széjjel fog menni 66 Az 1980 1991 közötti időszakban felerősödtek a nacionalista hangok a tagköztársaságokban, ami a II. világháború utáni egyik legnagyobb, legvéresebb háborúhoz vezetett. 1986-ban a Szerb Tudományos Akadémia kiadott egy memorandumot. Ebben többek között a horvátországi szerbek hátrányos helyzetéről írtak, kijelentve, hogy nincsenek önálló kulturális intézményeik, iskoláik, illetve gazdaságilag az ország legrosszabbul élő közössége (ennek volt igazságtartalma, mivel a szerbek lakta vidék - Knin központtal-hegyvidéki területen fekszik, ahol sem a gyümölcstermelésre, sem a mezőgazdaságra nincs lehetőség 67 ). Élesen bírálták továbbá az 1974-es alkotmányt, főleg a Vajdaság és Koszovó autonómiájára vonatkozó pontjait. A memorandum nagy nyilvánosságot kapott Szerbiában, aminek következményeként a nagy-szerb eszmék, melyeket Tito még vissza tudott szorítani, újra erőre kaptak. Egy másik fontos esemény is történt 1986-ban: Slobodan Milošević került a szerbiai pártszervezet élére. Koszovóban és Crna Gora-ban felkelések törtek ki. Koszovó a szerbek számára érzékeny pont, mivel úgy tartják, hogy az a terület szerbek bölcsője. A rohamosan növekvő albán népesség miatt etnikai feszültség alakult ki. 1989. június 28-án, a szerbek nemzeti ünnepén, a rigómezei csata 600. évfordulóján Rigómezőn (Kosovo Polje) Milošević körülbelül egymillió szerb előtt tartott beszédet. Az, hogy Milošević nem törekedett a helyzet megoldására, hanem tovább szította a feszültséget a beszédével, előrejelzi, hogy nem a Tito-féle jugoszláv eszmét képviseli, hanem egy olyan államalakulat megalkotását tűzte ki célul, mely az összes szerbet magában foglalja. A szerbek nagyobb közösségben éltek Horvátországban, illetve Boszniában. A horvátországi szerb kisebbség 1990 augusztusában elkezdte kiválási kísérletét Knin környékén. Az úgynevezett 65 JUHÁSZ József: A kisebbségek i.m. 4.p. 66 Karakas Gedeon interjú, In: Magyarok a Balkáni Háborúban 1991-1997, rendező: Tóth Péter Pál, 1999 67 SOKCSEVITS Dénes: i.m. 676. p. 19

rönkforradalom 68 célja - a később meg is valósult - Krajinai Szerb Köztársaság létrehozása volt. Megoldásként javasolták a horvát szerb lakosságcserét, mely nem csak Knin környékét, de Kelet-Szlavóniát is érintette volna. Egyes történészek szerint 1991. június 25-én 69 mások szerint június 26-án 70, több hónapi tárgyalások után Horvátország és Szlovénia kikiáltotta függetlenségét. Ekkor kezdődtek a szlovéniai harcok, melyek csupán tíz napig tartottak. Mivel szerb kisebbség nem élt Szlovéniában, Milošević könnyen engedte elszakadni Jugoszláviától. Horvátország is kiléphetett volna, de nagyon kemény feltételekkel: azokat a területek, amelyeken akár kisebb számban is, de szerbek éltek, Jugoszláviához csatolták volna, így Kelet-Szlavóniát és Knin környékét is. A június 26-án elfogadott honvédelmi törvény értelmében Horvátországban létezik a Horvát Hadsereg (Hrvatske Vojske), illetve a Horvát Nemzeti Gárda (Zbor Narodne Garde - ZNG), mely önkéntesekből állt. Még júniusban megalapították a Horvát Védelmi Erőket (Hrvatske Oslobodilačke Snage - HOS), mely nagy nyilvánosságot kapott a külföldi sajtóban, mivel kezdetben a fegyverzetének hiányát katonái magas szintű képzettségével kompenzálta és ezáltal nagy sikerrel vette fel a harcot a szerb agresszióval szemben. A HOS-ban nem csak horvátok és magyarok szolgáltak, de külföldről és még a Francia Idegenlégióból is sokan csatlakoztak. 71 A háborúban a másik oldalon a Jugoszláv néphadsereg, és a csetnik szabadcsapatok álltak. A Jugoszláv Néphadsereg (Jugoslovenska Narodna Armija - JNA) vezetői karának döntő többsége - még a háború kitörése előtt is szerb volt, arányuk a 70%-ot is elérte. 72 A függetlenség kikiáltása után a JNA tiszti karából kiléptek a szlovének, horvátok, így még jobban erősödött a szerb dominancia, a néphadsereg lényegében szerb hadsereggé vált. A JNA tisztikara régi, keményvonalas Jugoszlávia-párti emberekből állt, így a szlovén és horvát függetlenséget teljes mértékben elutasították. Blagoje Adžić, a JNA vezérkari főnöke 1991 július 5-én a belgrádi katonai akadémián tiszteknek tartott beszédén a következőket mondta: Jugoszlávia elárulása nyilvánvaló, és ezt igazolják Szlovénia és Horvátország döntései. [ ] Az árulókat a helyszínen meg kell ölni, irgalom és gondolkodás nélkül. A parancsnokságunk alatt álló egységeknek végre kell hajtaniuk a kapott feladatokat, még ha elesnek az utolsó szálig [ ] Előnyünk van a fegyverzet terén 68 Az utakat farönkökkel zárták el, így különítve el területüket Horvátországtól. 69 SOKCSEVITS Dénes: i.m. 685. p. 70 JUHÁSZ József: Volt egyszer i.m. 233. p. 71 Josic Julien (Juhász József): A horvát háború hősei és én, 2006, p. 10. 72 SOKCSEVITS Dénes: i.m. 682. p. 20