Dunakiliti Krónika 2010. június 27. IV. évfolyam 2. szám Hõsök napja és veterántalálkozó A hõsök napját minden évben május utolsó vasárnapján tartják hazánkban. Az emléknap eredete az 1917-ben megszületett törvényen nyugszik. A törvény kimondja, hogy nemzetünk hõsi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelõ módon kifejezésre kell juttatni. Az ünnepet a II. világháború után, a szocializmus idején eltörölték, 2001 óta minden évben ismét megtartjuk. Településünk is méltó módon emlékezik elesett hõseire azzal, hogy a templom falára márványtáblát helyezett, amely õrzi neveiket. Mindig virág van a tábla alatt, amellett, hogy szívünkben érezzük a hálát, rokonainkra, földijeinkre emlékezünk, ha megállunk elõtte. A II. világháborúból hazatért, és még közöttünk élõ katonáinkat is ezen a napon köszöntjük. Kovács Andorné képviselõ gondolta ezt ki néhány éve. Az igazán szép és meghitt ünnepség minden évben valamivel gazdagabb. Az idei évben a vasárnapi misére gyülekeztek a meghívott volt honvédek és családtagjaik. Somfai Árpád plébános úr a szertartásba beleszõtte ennek az ünnepnek a lényegét, és méltó módon kifejezte az egyházközség tiszteletét irányukba. A mise végén koszorút helyeztek el a veteránok elesett társaik emlékére. Szavalat és ének keretezte a rövid programot, amelyen részt vett mindenki, aki a szentmisén jelen volt. Fehér asztal mellett folytatódott a késõ délelõtt. Helyszíne pedig a faluház színházterme. Itt Szokoli Sándor polgármester úr köszöntötte a résztvevõket, kiemelve természetesen az ünnepelteket, a hõs volt katonáinkat. Köszöntõ és köszönõ szavaiban méltatta erényeiket, helytállásukat a nehéz háborús idõkben, majd az azt követõ hadifogságuk alatt. Mint polgármester, tisztelettel kívánt további jó egészséget polgárainak. Tizenheten élnek még közöttünk, ebbõl tizennégyen vettek részt az ünnepségen, az azt követõ ebéden, ahova társaik is hivatalosak voltak. Rendkívül szépen megterített asztal és finom ételek fogyasztása között, és azt követõen is hol csendesen, hol erõsebben, ahogy a hangulat megkívánta, zene szólt. Harmonika hangja Fazekas Ágoston, (Guszti) által hangzott fel. Ebéd után jóízû beszélgetés hallatszott, történetek cseréltek gazdát, majd szinte mindenki énekelt. Magyar Ágnes Túl néhány ünnepen Lassan két éve került templomunkba, és lett a kilitiek lelkipásztora Somfai Árpád plébános úr. Az akkortájt készült beszélgetéskor azt mondta, hogy majd az ünnepek mutatják meg számára, hogy milyen a falu vallásos lelkülete. Nem túl hosszú az eltelt idõ, de túl vagyunk jó néhány ünnepen, és elõtte vagyunk egy kerek évfordulónak. Milyennek látja, hogy indulunk neki a következõ száz évnek? - kérdezem a Plébános urat. - Az indulás idõpontjában, tehát most, jónak mondható, és a miséken, az ünnepeken az mutatkozik meg, hogy vallásos a falu. Az, hogy templomunk száz éves évfordulójára ilyen szép összefogást láthatunk, igazi reménységre ad okot, nem veszhet el a vallásos lelkület Megismerve a templombajárókat, kedvesek, barátságosak, és igazi hittel imádkoznak. Gyönyörû hangú kórusunk van, és szépen szól az orgona hangja. A korosztály összetételével meg lehetünk elégedve, vannak fiatalok, hoznak kicsiket is a templomba. Viszont kevés a hittanos, kevés az elsõáldozó, és ugyanígy állunk a bérmálkozással. Egységes, vallásos faluban talán ennek a számnak nagyobbnak kellene lenni. Ez jórészt a szülõk hozzáállása, a gyerekeken kevésbé lehet számon kérni, õket elvonjaezerdolog.hanincsmederbentartvaakis lelkük, akkor szétfolyik, és eltûnik a korábbi elkötelezettség. A keresztelkedés fogadalma aztán lassan nem is érhetõ tetten. Kellenek az ünnepek, az egyháziak, de a családiak éppúgy. Ezekbõl építkezhetnek a fiatalok, követve vallásos szüleik, rokonságuk összetartozását. Az ünnep szeretetet kell, hogy sugározzon. Hogy milyen lesz a következõ 100 év? Nem csak nálunk, hanem országszerte erõsödik majd a hitünk. A Himnuszunk elsõ sorában a Jóistent szólítjuk, és ha baj van, azonnal bízunk benne. Nekem pedig a jövõben bizalmam van. Halad a felújítás az ütemterv szerint, összegyûlni látszik a pénz a Szentély átrendezésére, természetesen minden a templomunk stílusában. Maga az ünnepség búcsúkor lesz, vagy búcsú körüli vasárnapon. Kétségem nincs afelõl, hogy az ünnep az egységünkról, a vallásos szeretetrõl fog szólni.
2. oldal Dunakiliti Krónika 2010. június 27. A földet szeretni kell! Bemutatjuk a Ranyák családot Gyöngyszem ez a Ranyák porta, állapítom meg mindannyiszor, ha elhaladok a házuk elõtt, de akkor néz csak igazán az ember, ha az udvarra betér. Ranyák Pityu bizonyára csak az igazolványában István, amúgy mindenki Pityunak szólítja. Meg is maradt külsõleg olyan fiatalnak, hogy igazán illik rá a becenév. Sorsa akkor vehette fel a mai irányt, amikor mezõgazdasági gépésztechnikusnak tanult. Természetesnek találta a földdel való szoros kapcsolatot, azt mondja, ma sincs olyan nap, olyan kegyetlen idõjárás, hogy ne menjen ki a földekre. Amikor pedig szükségesnek látja, begyalogol a közepébe, felvesz egy marékkal, és mélyen beszívja a föld szagát. Abból pontosan tudja, milyen a föld, mit kíván meg magának, hogy a legjobb termést hozza. Nagy asztal körül ülünk Ranyákéknál. A szülõk, Kati és Pityu, s a három fiú: István, Tamás és Máté. Együtt a család, és ez nem csak a látható kép. Tökéletes az összhang, szép sorban mesélik életüket, a család vállalkozásának életképeit, s kirajzolódnak mindennapjaik. Kedves történeteket ismerek meg, amelyekben nem találok túlzást, sem mesterkéltet, egészében, ha ránézek a családra, hiteles csapat együtt és külön külön egyaránt. Kezdjük onnét, hogy a kimlei búcsúban megismerte egymást a tejfaluszigeti Ranyák Pityu és a Lébénybõl származó Kati, akik össze is házasodtak. Szigetben kezdték közös életüket, kisborjakat vettek, felnevelték, és összesen 39 bikát adtak le. Ennek árából lett a kiliti ház, épültek istállót, hogy továbbra is állattenyésztéssel foglalkozzanak. Kati fóliát húzatott fel, hogy megtermesszék a családnak valót, aztán mindig nagyobbat, mígnem meghozták a döntést, hogy bérelnek, majd vásárolnak földet, és áttérnek a kertészeti ágra. Igazi áttörést és a fejlõdés alapját 2002 ben az agrárhitel adta. - Egyet biztosan tudtunk, és ez szent mindannyiunknak a mai napig. A ház soha nem képezhet fedezetet hitelhez. Addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér - mondja Pityu, és bólintással nyugtázzák mindannyian. Sok, és nehéz munkával teltek az évek, de hozott gyarapodást is az idõ, igaz, hogy azonnal gépeket vettek. Pályázatok nélkül pedig ma sem lehetne elképzelni - mondják. Kiállításokra saját fejlõdésük és lehetõségeik bõvítése miatt járnak, állandóan képzik magukat, szaklapok sorakoznak polcainkon. Egyik évben, amikor a gyerekek még jóval kisebbek voltak, 150 tonna kelbimbót adtunk le - meséli Kati. Minden szárat meg kellett fogni, és nem kis erõvel egy alkalmatossággal lehúzni róla a termést. Szorgalmasan dolgoztunk mindnyájan, már hideg volt, sírni szerettem volna, úgy sajnáltam a gyerekeket, akik velünk együtt dolgoztak. Egy idõ után meg kellett osztani a dolgokat. Istvánt, a legidõsebb fiút a föld megmûvelésével kapcsolatos munkák és az azokhoz szükséges gépek érdekelték, így Gödöllõn szerzett gépészmérnöki diplomát. Tamás pár évesen már apró fóliás sátrat csinált, és ültetett is bele. Õ agrármérnök lett, most a másoddiplomájára készül gõzerõvel. Növényvédelmi szakmérnök lesz, mellesleg pedig a gyõri piacot célozza meg. Máté igazi kereskedõ, lefogadom, hogy a mosoni piacon imádják a fiút. Mindössze a termelt árú 5 %-a jut piacra, a többi szerzõdött. Múlt évben például 30 vagon sárgarépát adtak le. Az unió összes piacára szállíthatnak, gyakori a szermaradványvizsgálat is. Biztonságot garantálnak, végeznek talajfertõtlenítést, alig van szükség permetezésre. Az agrárkörnyezetvédelmi szabályok szigorú betartása nem is vita tárgya, természetes velejárója vállalkozásuknak. Katit azért hagyom a végére, hogy biztosan megmaradjon az olvasó fejében, hogy mi mindenre képes. Õ nyújtja a biztonságos hátteret. Aztán az ötletek zöme is tõle származik. Kiveszi a részét azok megvalósításában, lebonyolításában. Szervez és könyvel, férjével vállvetve irányítja a családi vállakozást. Nem siránkozott, amikor elverte a jég a termést, következõ évben meg egy gyors vihar tette ugyanezt. Gyönyörû az udvar, tele mindig az aktuális virággal, amit helyben is árul. Piacra jár. Hajnalban pakolnak, õ tudja mibõl mennyi kell. Közben fõz, rendet tart, mos és vasal. Összhangból látszik, hogy jó anya és rendkívül fiatalos feleség. És mindig mosolyog. Át is ragadt ez az egész családra Magyar Ágnes Impresszum: Dunakiliti Krónika Kiadja: Dunakiliti Önkormányzata, felelõs kiadó az önkormányzat kulturális bizottsága Fõszerkesztõ: Magyar Ágnes, szerkesztés: Böröndi Lajos Szerkesztõség: 9225 Dunakiliti Körjegyzõség. Kossuth Lajos u. 86. Tel. 671 033. E-mail cím: kilitikronika@freemail.hu ISSN 2061-7887 A lap interneten is olvasható: www.mosonvarmegye.eoldal.hu
2010. június 27. Dunakiliti Krónika 3. oldal Az Akác büfé Ahogy elnéztem, talán lehet 4x5-ösazazalap, amelyik megmaradt az elsõ idõkbõl, amikor 1985-86-ot írtak, és megnyitott egy végtelenül egyszerû kis büfécske a Gyümölcsös utca végén, a Macskahíd lábánál. A neve éppen úgy volt Bádog bódé, Lángos, simán Veszeli, vagy Macska híd, mint a hivatalos neve ma, az Akác büfé, amely már az épületet tekintve nem is hasonlít a korábbira. A mai 5-6-szor lehet nagyobb. saját költségükre. Sanyi a helyszínt és a hûsítõket kínálja hozzá. A vendégkör nem válogatós, és senkit nem zavar, hogy minden réteg képviselteti magát. Szól a zene, jóízû beszélgetések, kártyapartik zajlanak kint és bent egyaránt. Sanyi új asszonyt hozott, és nem csak a büfét bõvítette, de a családnak 5 éve egy házat is fölhúzott. Legkisebb lánya éppen 5 éves lett mostanában, Sanyi meg két éve nyugdíjba ment, elhagyta a hatvanat. Bár jó ideje semmit nem változott, ha változott is valamit az évtizedek során. Hát ilyen ma a Macskahíd falu felõli oldala. Macskahíd A környezet alig más, mint mondjuk 10-20 éve, bár épületek nõttek ki a korábbi füves területen. Gondozott a terület, sok muskátli diszíti, de semmi luxus nem volt, és ma sincs. Talán nincs is szükség rá. Az akácok kellemes hûvöset adnak nyaranta, melegek elmúltával pedig a szelet fogják. Veszeli Sanyi ötlete volt, hogy létrehozza kis megállóhelynek, frissítõ, és egyszerû harapnivaló elfogyasztására. Kezdetben csak nyaranta mûködött. Elõször bérelte a területet, majd kárpótlásként jutott hozzá. A Tsz-ben dolgozott, a mûhelyben, de bizonyosan mindenes is volt, hisz szinte mindenhez értett, és habozás nélkül a kihívásnak számító munkákhoz is hozzáfogott. Mutatja ezt az, hogy a korábbi szakmáját sem félretéve éppúgy lett vendéglõs, mint amolyan életmûvész, aki bár elõre fontolgat és gondolkodik, de a dolgokba végül bátran belevág. Felesége, szegény korán megboldogult Jutka partner volt elképzeléseihez. Állta a sarat, amikor az amúgy is átforrósodott, és egyáltalán nem szigetelt épületben a lángost sütötte. A forró olaj, a fokhagyma átható szaga alig juttathatta levegõhöz. Jutka fantasztikusan értette a lángos készítését. Nagy volt és kellõen hólyagos, telt ízû és puha, a szélei ropogósra sültek. Nem sajnálta rá a kiegészítõket sem az idõt, a fokhagyma, tejföl, a sajt csodásan tetézte. Megszámlálhatatlan mennyiségû palacsintát sütött, majd rétessel bõvítette a kínálatot. Az emberek vitték, ették, és ittak rá, megérte így a fáradtságot. Aztán kis Jutka folyatta Sanyi mellett, és éppen úgy, mint korábban, maradt finom a lángos. Szinte minden évben bõvült a kínálat, egyszer csak alkoholt is árulhattak, így sörrel is olthatták szomjukat a betérõk. Nem csak az arra járók álltak meg rövid idõre, hanem kellemes társasági összejövetelek helyszíne lett, és akkor már télen - nyáron, hisz Sanyi komoly épületet hozott létre a régi mögött néhány lépéssel. Társaságok bográcsban pörköltet, lecsót készítenek ma is Aki emlékszik rá, talán a legédesebb emlékei közé tartozhat a Macskahídnál eltöltött idõ. Szinte a legkorábbi nyári emlék, valószínû mindannyian ott kezdtük a nyári fürdõzést. A híd két oldala kimondatlanul korhatárhoz köttetett, a sekélyebb részében a legapróbbak is gázolhattak, vagy biztonsággal kaparhattak, próbálgatva az úszást. A nagyobb víz már az igazi úszást is megkívánta, a bátrak a nagyobb vízben csuttert ugrottak, vagyis a lábakat jól felhúzva, hátsójukkal érték a vizet. Valaki biztosan mondta, hogy fejest a Macskánál nem ajánlatos, nem is tette senki. Arra ott volt a Limbeck nagyobbik vize. Hosszú, de lejtõs út vezetett a híd jobb oldalához, és mivel fél méter ha lehetett a víz, és amúgy is meleg nyarak jártak, jó meleg volt. Több részét is forrás hûtötte, mintha dísze lett volna a Macskának, nem egy helyen gyöngyözõ nefelejcs keretezte. Gyakran hajtott oda lovas kocsi hazafelé a gyümölcsösbõl, a gazda, és a szomjas állatok ittak egyet, gondos gazda lemosta a az izzadtsággal vegyített port magáról,meg a lováról is. Delelõre odajöttek az állatok, Szalai pásztor fehér inge, messzirõl virított, fekete kalapját megmerítve, ivott egy nagyot. Valamikor fahídja volt a Macskának, bevésett név szerint talán Horváth Mihály adománya. Majd kõhíd vette át a funkciót. Messzinek tûnt a Csót vége, legalábbis lassan jártuk, meg lábaink is apróbbak voltak. Az utcán cseresznyefák sora, májusi, a korai, a ropogós fekete, vagy az igazi rétesnekvalóból válogathattunk. A fán éppen lecsurranó macskaméz, gyurmának szolgált, édeskés szaga kóstolásra is késztetett. Zsebünk tele volt cseresznyével, ha virágzott az akác a vízparton, virága magában, vagy zsíros kenyér mellé is csemegének szolgált. A mai Gyümölcsös utcában, korábban Csót, Drótkert, Cseresznyesor is volt a neve, dübörögnek a buszok, kamionok, személyautók, szinte végeláthatatlan a soruk. Jól gondolja meg a gyalogos, ha az utca legvégén mûködõ gyárak mûszakváltásainak idõszakában át kíván térni a másik sorra. Cseresznyefa nincs az utcán, sem drótkerítés, mert az idõ nyilvánvalóan változik. Cseresznyesor most a Rév utcát díszíti, csak dícsérni lehet érte az ötletgazdát. Igazából a csótiak is megbarátkoztak a mélybordó levelû díszszilvafával. Talán a nagyforgalmú utcának jobban megfelel. Hogy fürödni hol lehet? Azt már nem is tudom. Szerintem sokunknak már csak a nosztalgia marad.
4. oldal Dunakiliti Krónika 2010. június 27. Elballagtak a nyolcadikosok Lapzárta miatt nem tudtuk kivárni a ballagás idõpontját, így a két osztály közül a 8. A osztály tablóját, valamint a tanítás utolsó napján, június 14-én készült bolondos ballagás fotóját tesszük közre. Ez utóbbin a két osztály összes diákja, valamint a két osztályfõnök, Szeitzné Szitás Mária,ésMiholits László is szerepel. Hasonlóan a diákokhoz, õk is jelmezt húztak. Az osztályfõnökökkel történt rövid beszélgetésben, és a nagy sürgés-forgásban megtudtam, hogy ha akadtak is problémák az évek során, ilyentájt igen nehéz szívvel búcsúznak el a diákoktól. Szitás Marika tanár néni az idei tanév osztályközösséget erõsítõ szabadidõs programokról, így színházlátogatásról, és a balatoni kirándulásról mesélt, a tanár úr kiemelte osztályában Szelle Bernadett munkáját, tanulásban, sportban egyaránt. Megdicsérte Dán Szabolcsot, Molnár Arankát, hogy javítottak az osztályátlagon. Mindkettõjüket megnyugtatja, hogy felvételt nyert minden diák oda, ahova a nyolcadik után jelentkezett. Az utolsó tanítási nap programja este, a nevelõknek adott szerenáddal ért véget.
2010. június 27. Dunakiliti Krónika 5. oldal Ria mindennapjai Sokan lehetünk, akik õszinte aggodalommal figyeltük a Riáról szóló híreket, mikor meghallottuk, hogy beteg. Alig lehetett róla elképzelni, hogy valami lappang szervezetében, mindig gyors, ügyes, kedves volt Wilhem Lászlóné, Ria, akihez sokan jártak, hogy a fodrászüzletébõl kilépve megszépülten induljanak haza. Betegsége alattomosan bújt meg, semmi figyelmeztetõt nem küldött elõre. Gyors és nagy mûtét várt rá, majd a számára lassan múló idõben várja, hogy a Jóisten enyhítsen betegsége szorításán. Férje és lányai igazi szeretettel ápolják, lábadozása 24 órás aktív felügyeletet kíván. Furcsa õt betegágyban látni. Memóriája tökéletes, meglehetõs pontossággal beszél betegségérõl, az az óta eltelt idõrõl. A kezdetekkor - Legelõször is köszönöm mindenkinek az aggódást, az érdeklõdõ telefonokat és minden látogatást. Hiányzik a napi munka a fodrászüzletben, hiányoznak az állandó vendégeim, még akkor is így van, hogy ha meg - meg látogatnak. Munkám életem fontos része volt, miután feleszméltem a mûtét után, máris a nõvérek, a betegtársak, és a látogatók frizuráját figyeltem - mondja mosolyogva Ria. Itthon, sokszor ábrándozom azon, hogy mi lenne, ha ismét járhatnék, és házról házra járok képzeletemben. Annyira szeretnék mindenkit meglátogatni otthonában, beszélni arról, hogy a szeretetnél nincs a világon fontosabb. Vagy ha csak egyszer végigmehetnék a Sallai utcában saját lábamon olyan különösen jó itt mindenki - míg ezt mondja, könny szökik a szemébe - Ahogy gondolkodom naphosszat, rájöttem, hogy igazából mennyire szeretek mindenkit. Idén is várom, hogy az utcabeliek szervezzék meg az utcabált, eddig mind a két alkalommal az egész családom kivonult. Nagyon jó annyi ismerõst és korábban innét elszármazottakat viszontlátni.... és két évvel ezelõtt Szinte minden nap bejárom gondolatban gyerekkorom helyszínét, Halászit is, ahonnét származom, és ahogy a számomra legfontosabb emberekre emlékezem, úgy látom, hogy már alig vannak. Hogy mi is lehet a Jóisten célja még velem? Ezt nem is tudom elképzelni. Talán, hogy örülhessek még lányaimnak, unokáimnak, egész családomnak. Érzem, hogy õk is örülnek, hogy még közöttük vagyok. - Mégis, hogy telnek a napjaid Ria? - Sokáig nincs türelmem egy valamihez, de van Lacinak egy jó szemüvege, azzal szeretek olvasgatni, vagy régi képeket nézegetek. A tévét is be-bekapcsolom vagy hallgatok rádiót. Hetente kétszer jön a gyógytornász, gyakran itt van Bieberné Marika, vagy idõnként a doktornõ. Látogatóim is akadnak. Legtõbbször azonban csak magamban gondolkodom, és az nagyon jó, hogy aludni tudok. - Ria, teljesen köztudott volt, hogy mennyire érdekelt a politika. Érdekeltek a választások? - Biztosan azt is tudják sokan, hogy miért. Már a magam családjából is hoztam az érdeklõdést, de Laci testvére egészen fiatal srácként lett 56 áldozata. Ezt soha nem heverte ki a család. Teljes szívembõl szurkoltam a választások alatt annak, akihez a mi családunk szíve húz. Én magam egyszerû eszközével köszönetet is mondanék azoknak, akik segítették, hogy ekkora örömet élhettem át. Figyeltem a választási eseményeket, és figyelem ma a megválasztottak munkáját. - Tudom, hogy szinte mindenkinek hiányzol a mindennapokból, és megérdemelnéd, hogy meggyógyulj Ria! - A hitem nem hagyott el. Jóisten néha ma is tesz csodákat. Magyar Ágnes IDÉN IS FALUNAP! Június 26-én délután 3 órakor veszi kezdetét ünnepi programunk, a falunap. Az idei évben új mûsorral jelentkeznek régi fellépõink, községünk mûvészeti csoportjai: a Felhõcske diákszínjátszók, az általános iskolai T-Dance tánccsoport illetve a gyerek és felnõtt hastánccsoport, Voszti Béla tánccsoportja. Meghívott vendégeink között van a mosonmagyaróvári MOFÉM fúvószenekar, a Holleanyó meseszínház, a Gyõri Nemzeti Színház színészei és Polgár Péter, a Class Fm rádió munkatársa. Sztárvendégünk idén a fiatalok kedvence, a Csillag születik sztárja, Brasch Bence. Lesz még kézmûves foglalkozás, ugrálóvár, trambulin, tûzijáték, nosztalgia disco és fõzõverseny is. Emellett a gyõri rendõrség munkatársai tartanak bemutatót. Aki úgy érzi, szívesen részt venne a szervezésben, jelentkezzen a könyvtárban. Minden kiliti lakost és vendégeiket szeretettel várunk! Todorovity Dalma könyvtáros mûvelõdésszervezõ
6. oldal Dunakiliti Krónika 2010. június 27. Apróságok nagy eseményei Visszatekintve az elmúlt néhány hónapra ismét mozgalmas nevelési évet tudhatunk magunk mögött. Óvodánk hagyományaira alapozva, az egész nevelési év folyamán, napi nevelõmunkánk mellett igyekeztünk minél több és tartalmasabb programmal, rendezvénnyel élményeket, tapasztalatszerzési lehetõségeket biztosítani óvodásaink részére. Õsszel az egész óvodára kiterjedõ Egészséghetet szerveztünk, melynek programjaiból óvodásaink sok-sok ismeretbõl meríthettek az egészséges életmód megalapozásához. Izgalommal vártuk a Télapót, adventi készülõdéssel a Karácsonyt, melynek a három csoport közös ünneplésével adtunk méltó keretet. Farsangi bálunkat a Szülõi Szervezet segítségével immár évek óta a mûvelõdési ház színháztermében szervezzük, hogy minél több szülõ-hozzátartozó vehessen részt gyermeke örömében. Közös megemlékezésre, az összetartozás élményének erõsítésére ad alkalmat az óvoda tornatermében rendezett rövid kis március 15-i megemlékezésünk, melyre nagy lelkesedéssel készülnek mind az óvodások, mind pedig az óvónénik. A húsvétvárás után a legszebb, s legnagyobb feladatot jelentõ ünnepre készültünk mindhárom csoportunkban. Színvonalas, lélekemelõ mûsorokkal zártuk az évet, s köszöntötték gyermekeink édesanyjukat. A középsõ csoportos óvó nénik három napra kiterjedõ Erdei óvoda szervezésével tették színesebbé óvodánk mindennapjait, minél jobban megszerettetve gyermekeinkkel a természet közelségét. Ugyancsak az egész óvoda részt vesz a sok-sok programot, szórakozást nyújtó Gyermekhéten. A nagycsoportosok aktív résztvevõként, a kisebbek pedig szurkolóként vettek részt az idén általunk szervezett, Ovis-olimpián, a Dunasziget, Halászi, Dunakiliti óvodájának nagycsoportosaiból összeállított csapatokkal. NÁLUNK MINDENKI GYÕZÖTT! Bensõséges keretek között búcsúztattuk el nagycsoportosainkat az óvodai ballagási ünnepélyen, kívánva leendõ elsõ osztályosainknak minden jót az iskolai életben. Egész éves munkánkra tartalmas programot nyújtó családi délutánnal tesszük fel a koronát, immár második éve. Ezen próbálkozásunk sikeresnek mondható a család és óvoda egymáshoz közelítésére. Ezen sok-sok programunk mellett rendszeresen biztosítottunk bábelõadást kicsiknek és nagyoknak egyaránt óvodánk tornatermében, valamint színházlátogatást Mosonmagyaróvárra a középsõ- és nagycsoportosok részére. Ezeket a napokat mindig összekötöttük egy-egy ismeretszerzési lehetõséggel: múzeumlátogatás, városi közlekedés gyakorlása, mentõállomás, tûzoltó laktanya stb. Rendszeresen gondot fordítottunk egyes világnapok, jeles napok megtartására, lényegének gyermeki szintû megtapasztalására. Óvodánk programjainak megtartásában sok-sok támogatást, segítséget nyújtott Szülõi Szervezetünk Választmánya, kiknek nagyon köszönjük a segítséget. Az egész évben végzett színvonalas nevelõmunka, felkészülés az ünnepekre, ünnepélyekre, minden óvodapedagógustól, s munkánkat segítõ dajka néniktõl rendszeres, megfeszített munkát igényelt. Mindezt megköszönve kívánok minden, az óvodában dolgozó kollégámnak a nyári szabadságolás idejére jó pihenést, feltöltõdést a következõ nevelési évre. Lapincs Józsefné óvodavezetõ
2010. június 27. Dunakiliti Krónika 7. oldal Elsõáldozás és bérmálás A hideg, esõs idõ ellenére egy bensõséges, meghitt ünnep fénye tette meleggé május 16-át, a Mennybemenetel ünnepét. Elsõáldozásra gyülekeztek a kiliti hívek. Kilenc ragyogó szemû, tiszta lelkû gyermek várakozott a templom elõterében, hogy harangzúgás közepette, ünnepélyes bevonulás után felzúgjon az ének: Szeretettel jönnek hozzád, Atyánk hívõ gyermekid. Meghálálni kegyelmednek nagy jótéteményeit. Szépen elõadott versek után a szentmisében Árpád atya egy megható történetet mesélt el egy öt éves gyermek Jézus utáni vágyakozásáról. Mivel akkoriban a korhatár 12 év volt, a gyermek kívánsága vágyakozás maradt. Mígnem egyszer eljutott a Püspök úr elé, és kérte, hogy járulhasson szentáldozáshoz. Püspök úr így válaszolt: ha majd egyszer pápa lesz belõled, megváltoztathatod a törvényt. és az lett. Õ volt X. Pius pápa, aki megváltoztatta a korábbi szabályozást. Azóta a feltételek a következõk: elsõáldozó az lehet, aki különbséget tud tenni jó és rossz között, ha képes megkülönböztetni a kenyér és szentostya lényegét, ha õszinte szívvel vágyakozik Jézus után, és elsajátította a szentség felvételéhez szükséges ismereteket. Csodálatos érzés volt látni, amint a gyermekek egyenként vonultak szentáldozáshoz, szüleik, rokonaik ölelõ szeretetében. Szép imák, szavalatok és köszöntõk után ígéretet tettek, hogy rendszeresen járnak szentmisére, gyónnak, áldoznak, és tisztelettudóan viselkednek. Isten adja, hogy ígéretük valósággá váljon! Május 24-én, Pünkösdhétfõn gyülekeztünk. Ezen a napon 17 fiatal részesült a Szentlélek hét ajándékában. Püspök atya megbízásából Dr. Rédly Elemér prépost, kanonok úr szolgáltatta ki a bérmálás szentségét. Így a bérmálkozók megerõsítést kaptak egy életre, és az egyházközség felelõs felnõtt tagjává válhattak. Mayer Gizella Ajánlok egy finom lángost, ami egy hétre is elkészíthetõ! Hozzávalók: 1 kg liszt, fél liter tej, 2 dl tejföl, 5 dkg élesztõ, 1 evõkanál só. Összedolgozzuk a hozzávalókat, majd olajos zacskóba tesszük, a hûtõben tároljuk. Amennyire szükségünk van, leveszünk belõle, lángosformára formázzuk, bõ forró olajban sütjük. Az adagot egyszerû akár megfelezni, amennyiben kisebb mennyiségre van szükségünk. Rév utcaiak többedik találkozója Szinte bizonyos, hogy minden nap találkoznak, mégis az évenként legalább egyszer megrendezésre kerülõ közös vacsora csak mélyíti a barátságot. A toborozást, szervezést a fáradhatatlan Rigó család végzi. Idén babgulyás volt tele finomságokkal, vajpuhára fõtt csülökkel, amelybõl bõven kerülhetett a tányérokra. Az ételen kívül mindenki maga hoz kínálnivalót. Volt friss cseresznyébõl rétes és ízes palacsinta, pogácsák mellett édes és sós sütik, jóféle házipálinkák, és ki mit akart. A hosszú asztal mellett 70 körül ültek. A kellemes beszélgetéseket megzavarta egy gyorsan átvonuló, de igen erõteljes szélvihar, sokan szaladtak haza, hogy óvják fóliájukat, a kint száradó ruhákat, vagy egyéb féltenivalóikat. A kissé megfogyatkozott társaság a zene mellett már nem fakadt nótára, de így sem maradt nagy hiányérzetük. Bíznak a holnapban, amikor ismét váltanak szót, és valamikor biztosan sort kerítenek a nótázásra. Lesz szúnyogírtás Dunakiliti önkormányzata befizette a rá esõ részt, a KistérségiTtársulás keretében rövidesen megkezdik a permetezést, a szúnyogok írtását. Dátum még nincs, szakértõ tesz javaslatot, mikor a legcélszerûbb elvégezni az elsõ ütemét a vérszívók gyérítésének. (Bár elképzelhetõ, hogy a lap megjelenésére már meg is történik.) Szakértõ a vizsgált csípésszám alapján hozza meg a döntést, ad javaslatot arra, hogy mikor szálljon fel a permetezõ kisrepülõgép.
8. oldal Dunakiliti Krónika 2010. június 27. Mi van a Kranner kocsma helyén? A válasz az, hogy a Klub Kiliti épülete. Benne maga a Klub, a Gazdabolt, a Fagyizó, a Száz forintos bolt, és egy kozmetika. Mindaz, ami elengedhetetlen kínálatával együtt egy ekkora faluban. vagy a helyben levõ lehetõséget használom ki. Nemhiába szûnt meg rengeteg kisebb üzlet, sokan nem bírják a nagyobb szakáruházakkal szemben állni a sarat. Felénk jó gazdák vannak, ismerünk mindenkit, az ebbõl adódó kapcsolat az árú a vevõ és az eladó között igen jól mûködik. Tapasztalatcserére kiváló lehetõség a bolt, egymást is ellátják néha tanáccsal a betérõk. Persze emellett fõképpen a vetõmag, vagy a növényvédõ szerek terén szakember segíti a munkát. A humanitárius település második lépcsõje Most a Gazdaboltot vesszük szemügyre. Ahogy belép az ember, úgy látja, itt minden van, ami kell egy gazdának. Teljességre még csak törekedni sem lehet a felsorolásnál, olyan bõséges a kínálat. Azért néhányat megemlítve a kapható dolgok közül: vannak vetõmagok, vegyszerek és szerszámok, állateledel és kerékpár alkatrész, de a horgászfelszereléstõl az ajándéktárgyakon át szögek csavarok és csapok is kaphatók. 1997- tól vagyunk nyitva, a boltnak volt több üzemeltetõje is, én magam csak az eladó vagyok - mondja Szabóné, Báthori Marika. Az épület és az üzlet Holényi Zolié, aki egy ideálisan jó üzletember, nincs az, amit be ne szerezne, ha szólok, hogy szükség van valamire. Persze a lehetõ leghamarabb, hogy ne menjen máshova a vásárló. Õszintén, nem csak azért, mert a forgalom megkívánja, ami pedig természetes. Segítõ szándékunk is nyilvánvaló, de ez a kettõ amúgy elválaszthatatlan. Ma a fennmaradásunk kizárólag a vevõkön múlik. A lehetõ legkisebb árrést alkalmazzuk, mégis nagyobb tétel vásárlásakor szinte biztosan oda megy a vásárló, ahol még kedvezményt is kaphat. Teljességgel megérthetõ, mindenkinek számít minden fillér. Nem csak mi vagyunk így, mindenki a vevõkbõl él. Falun azért mégis más a helyzet. Ott azt is mérlegre kell tenni, hogy bemegyek e mondjuk Óvárra, netán Gyõrbe valamiért, fõleg, ha csak egy-két dologra van szükségem, Sikeres volt a dunakiliti pályázat, a tavalyi elismerés után idén is elismerésre méltatta az Országos Vöröskereszt a dunakilitiek munkáját. Ahhoz, hogy a település táblájára is felkerülhessen a Humanitárius település jelzõ, még egy bizonyítás szükséges a következõ évben. A kitüntetõ cím mellett az Országos Vöröskereszt vezetõi kiemelték az önkormányzat, és a helyi segítõ szervezet összhangját, amely példaértékû. Dunakiliti kiemelkedõ a véradások számában, amely köszönhetõ az önzetlen véradóknak, annak a szemléletnek, amit családok tagjai egymásnak adnak tovább, ha segítségnyújtásról van szó. A Vöröskereszt helyi szervezete Lomtalanítás Július 2-a és 5-e között éves lomtalanítás lesz településünkön. Hasonlóan a tavalyi évhez, ismét a laktanyaudvarra lehet a szállítani mindazt, ami felesleges számunkra. Ahhoz, hogy a gyûjtés rendben folyjon, csak meghatározott idõben lesz nyitva a terület.
2010. június 27. Dunakiliti Krónika 9. oldal Remény és elszántság Nem tudom, hogy ez a cím, ez a két szó összefoglalja-e ezen írás tartalmát. Belesûrítjük, hisz nem akarunk oldalas címet adni. Amikor az elõzõ lapszámban a falu fejlõdését mutató, több nemrég indult vállalkozást bemutattunk, most gondoljunk a korábbiakra is. Szitás boltról Géza bácsi kapcsán emlékeztünk, nem érintve a mai idõket. Hiányt igyekszünk pótolni, amikor Péterrel beszélgetünk. Mi, boltosok vagyunk a legközelebb a vásárlókhoz, baráti hangulatot, személyes ismeretségeket, számonkérhetõ garanciákat adunk minden termékhez. Családommal folyamatosan tervezünk, külsõleg, belsõleg is szépítgetünk. Persze csak lassan. A bolt csak egy embert tud foglalkoztatni, nem olyan régen még édesapám is besegített, ha kellett a Viol is. Mára elég vagyok egymagam. - Géza bácsit látom néha az ablaknál, kedvesen köszönget a vásárlóknak. - 96 éves az édesapám, és ebben benne van, hogy lassan nekem is a jövõn kell gondolkodnom. Talán a Rigát már nem gyártják, de törni kell a fejemet, hogy valamelyik gyerekemnek mit is ígérhetnék. M.Á. A Dunakilitiért Egyesület beszámolója - Életed álma volt, hogy boltos legyél a családi kereskedésben? - Amikor édesapám látta, hogy négy gyermeke közül egyik sem hajlandó ezt életcéljának tekinteni, nekem, a legkisebbnek egy Riga motort ígért, ha hajlandó leszek kitanulni a kereskedõi szakmát. Talán látta is, hogy a véremben csörgedezik a szakma, hisz kicsi korom óta sokat álltam a pult mögött. Más pálya felé kacsingattam, de a motorra tett ígéret megragadott. Annak is az a része, hogy tudtam, igen nagy áldozat lenne szüleim részérõl, és ennek kapcsán világosan átláttam a dolog fontosságát. Szüleimnek, és azóta az én családomnak is a mindent, az életet jelenti ez a kis bolt. Lelkemnek fontos, hogy ott áll, ahova õseim tervezték, az õ alapjainak nyomán járok. A hely ideális, a falu közepén van a fõút mellett, ismert és jól megközelíthetõ helyen. - Országosan igen sok kiskereskedés bezárt. A legnehezebb idõszakot már sikerült átvészelni? - Nem panaszkodom, mert családommal együtt azt vallom, hogy ha egyetlen kicsi bolt marad talpon az országban, azok mi leszünk. A felszámolás nem jöhet számításba. Naponta küzdünk, próbálunk megújulni mi is, mint mindenki, húzzuk a nadrágszíjat, de csináljuk tovább. A kesergés, a bûnbakkeresés elvenné az erõnket, ezt az erõt a fennmaradásra fordítom. A Jóistenbe, a családomba kapaszkodom. Remélem a döntéshozók egyszer észreveszik a helyzet tarthatatlanságát, és felkarolják a kisvállalkozásokat - Tehát a multikat, a nagy bevásárlóközpontokat sem okolod? - Módjával. Természetesen tudom, hogy nehézségeinknek okai. Elszívják a vásárlókat, és kiürítik a pénztárcájukat úgy, hogy szinte észre sem veszik. De mint mondtam, inkább a továbbélésen van a hangsúly. Tagja vagyunk a Reál üzlethálózatnak, akcióink vannak, és ami a legfõbb, friss az áru. A Dunakilitiért Egyesület 2010. május 28-án tartotta éves közgyûlését. A közgyûlésen a tagok 82%-a jelent meg. Az elnökség 2008 évben végrehajtott tagrevíziója után öröm volt számunkra, hogy az elmúlt évben nõtt tagjaink száma. Az egyesület alapszabálya határozza meg a közgyûlés feladatait. Ennek megfelelõen került sor az egyesület 2009. évi tevékenységének értékelésére, a 2009. évi pénzügyi beszámoló elfogadására, a 2010. évi programjavaslatra, az idei év költségvetésének, és az alapszabály módosításának elfogadására, valamint az elnökség és Számvizsgáló bizottság tagjainak megválasztására. Az egyesület 2009. évi tevékenységét és a 2010. évi programjavaslatot Varga Imre, az egyesület elnöke terjesztette a tagság elé, míg a pénzügyi beszámoló és a költségvetés ismertetése az én feladatom volt. Az alapszabály módosításának megfelelõen az egyesületet 5 fõbõl álló elnökség irányítja majd, megbízásuk 4 évre szól. Az egyesület elnökének ismét Varga Imrét választotta meg a tagság, tagjai Horváth Alajos, Sárköziné Sreiner Mónika, Szakály Eszter és jómagam. Az elnökség feladatai közé tartozik többek között a közgyûlés összehívása, a közgyûlés elé terjesztendõ jelentések, beszámolók elõkészítése, az adminisztráció irányítása és felügyelete, kapcsolattartás más társadalmi, gazdasági, kulturális egyesületekkel, csoportokkal. Az alapszabály elõírása alapján az elnökség kötelezõen negyedévente egyszer, ezen felül a feladatoknak megfelelõen ülésezik. Ugyancsak 4 évre szól ezután a számvizsgáló bizottság megbízása, amelynek elnökéül Hegyi Pétert, míg tagjainak Buga Kálmánnét és Rigó Gábornét választották. Feladata a szervezet könyvviteli, elszámolási és gazdasági tevékenységének ellenõrzése. Ezúton is szeretném megköszönni az elõzõ idõszak bizottsági tagjainak az egyesület, és ezen belül a falunk érdekében folytatott tevékenységét. Horváth Gézáné, a Dunakilitiért Egyesület tagja