Eseménynaptár. tatást kaptak a kukorica piaci viszonyairól,

2 2011/1 Fajtaelismerés Újabb három fajtával bõvült a külföldön elismert kalászos gabonák sora. Albániában az állami fajtakísérletek eredményei alapján szeptember 8-án minõsítették az Mv Marsall, Mv Suba és Mv Toborzó õszi búza fajtáinkat. Fajtabemutatók Június 8-án a Fejér Megyei Szakigazgatási Hivatal és az Agrárkamara társrendezésével szerveztük meg a kalászos fajtabemutatót a megye szakemberei részére, melyet Bódizs Tamás a Fejér Megyei Agrárkamara elnöke nyitott meg. A megye aktuális mezõgazdasági kérdéseirõl Czetnerné Kócsa Márta az MGSZH igazgatója, az Európai Uniós támogatásokról pedig István András az MVH vezetõje tartott elõadást. Ezt követõen a sok éves gyakorlat szerint zajlott a bemutató. Június 9-én és 10-én intézetünk, az Elitmag Kft, a Prebázis Kft. és a Gabonatermesztõk Országos Szövetsége közösen rendezte meg az Országos Kalászos Szakmai Napokat és Fajtabemutatót Martonvásáron. A közel 1000 érdeklõdõt Bedõ Zoltán igazgató üdvözölte, Vancsura József a Gabonatermesztõk Országos Szövetségének elnöke Hazai terméskilátások a termesztõk szemével címmel tartott elõadást, Láng László osztályvezetõ a köztermesztésben lévõ Mv kalászos gabonafajtákról, Marton L. Csaba igazgatóhelyettes az intézet újabb nemesítésû hibridkukoricáiról tájékoztatta az érdeklõdõket. A tenyészkerti szemlén a fajtasort Láng László, az agrotechnikai kísérleteket Árendás Tamás mutatta be, majd a fitotronban Veisz Ottó szólt a klímaváltozási kutatások búzatermesztési vonatkozásairól. Május 24. és július 2. között az intézet búzanemesítõi és az Elitmag Kft. specialistái 32 hazai, 4 romániai és 1 szlovákiai kalászos fajtabemutatót tartottak, és ismertették a martonvásári fajtákat. Szeptember 2-án Országos Kukorica Fajtabemutatót tartott intézetünk a Bázismag Kft., a Pannon Növény- Biotechnológiai Egyesület és a Magyar Növénynemesítõk Egyesülete munkatársaival közösen Martonvásáron. Az érdeklõdõ szakemberek Vancsura József, Marton L. Csaba, Bedõ Zoltán és Oross Dénes elõadása révén tájékoz- Eseménynaptár tatást kaptak a kukorica piaci viszonyairól, illetve az intézet legújabb nemesítési, agrotechnikai kutatási eredményeirõl és a kukorica vetõmagellátás helyzetérõl. A szántóföldi kísérleteket Hadi Géza, Árendás Tamás és Bónis Péter mutatta be. Augusztus 11-tõl október végéig az ország területén 41 helyen mutatta be intézetünk és a Bázismag Kft. a martonvásári nemesítésû szemes- és silókukorica hibridjeit és a napraforgó portfóliót. Határainkon kívül Szlovákiában Ekecs, Tardoskedd, Keszegfalva, Nagyfödémes és Csenke, Erdélyben Érszalacs nevû településen, illetve a Vajdaságban Újvidéken volt kukoricabemutató és szakmai tanácskozás. Kiállítások A 19. Farmer-Expo-t augusztus 25-28. között rendezték, melyen intézetünk és a két kereskedelmi cég közösen vett részt. Az Mv 255 szemes kukorica hibrid címû pályázatunkkal elnyertük a vetõmag kategóriában a Termékdíjat. A vásárlátogatók részérõl elsõsorban a pannon extra és a pannon standard fajták és a vetõmagellátás helyzete iránt mutatkozott érdeklõdés. A Bábolnai Nemzetközi Gazdanapokon szeptember 8-11. között a látogatók zöme a rendkívüli idõjárás miatt elõálló agrotechnikai, vetésszerkezet váltási, vetõmag ellátási kérdések iránt érdeklõdött, de voltak akik már a tavaszi vetésû növények fajtaajánlatából kértek és kaptak tájékoztatást. Vendégeink Bögréné Bodrogi Gabriella a Vidékfejlesztési Minisztérium Mezõgazdasági Fõosztályának vezetõje és munkatársai október 14-én meglátogatták intézetünket és tájékoztatást kaptak a kutatás prioritásairól, a tárgyi és személyi feltételekrõl, az elért eredményeinkrõl és a terveinkrõl. Október 15-én a Külügyminisztérium delegációját fogadtuk. Szesztay Árpád a Stratégiai Tervezési Fõosztály vezetõje és Makkay Lilla a Nemzetközi Fejlesztési Együttmûködési és Humanitárius Segítségnyújtási Fõosztály vezetõje és munkatársaik az intézet mûködése, eredményeink és speciálisan a jelenlegi kutatási külkapcsolataink és a tervezett fejlesztési elképzeléseink iránt érdeklõdtek. Személyi hírek Gémesné dr. Juhász Anikót intézetünk tudományos titkárát, oktatási, elõadói és tudományos teljesítményének elismeréseként június 8-án habil doktorává nyilvánította a Budapesti Corvinus Egyetem Rektora és Habilitációs Bizottsága. Szakmai sikeréhez gratulálunk, további eredményes oktatói munkát kívánva. Ünnepélyes körülmények között, szeptember 3-án Debrecenben adták át dr. Horváth Jánosnak az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézet Kísérleti Gazdaság Vetõmag-termesztési és elõkészítõ részlege korábbi vezetõjének, az intézet mûszaki tanácsadójának a Rubin diplomát. A 91. évében járó kollégánknak szívbõl gratulálunk, jó erõt és egészséget kívánunk.

Örömmel számolunk be arról, hogy tavaly augusztusban, a Debrecenben megrendezett Farmer-Expo-n egy újabb kitûnõ kukorica fajtánk, az Mv 255 elnyerte a gazdaközönség és a kiállítók tetszését. Az Mv 255-öt Termékdíjjal tüntették ki. Ez számunkra egy nemes hagyomány továbbvitelét jelenti. A korábbi évtizedekben, években sok martonvásári hibridkukorica fajtát ért hasonló megtiszteltetés. Mindegyik fajta valamilyen különleges szerepet kapott a magyar köztermesztésben. Több évtizedre visszatekintve sem halványult el a szerepe olyan hibridjeinknek, min: az Mv DC 5, Mv DC 1, Mv MC 40, Mv DC 59, vagy az Mv DC 602. Ezen hibridek mindegyikét több millió hektáron termesztették. Tagadhatatlan szerepük a magyar hibridkukorica ipar megteremtésében, a hibridkukorica termesztés elterjesztésében. Az ezt követõ években viszont egyre speciálisabb, különlegesebb, és szerteágazóbb igények jelentkeznek a kukoricatermesztõk részérõl. 2011/1 Termékdíjat kapott az Mv 255 kukoricahibrid Az 1980-90-es években kevés csapadék hullott, s annak az eloszlása is kedvezõtlenebb volt. A termesztõk szárazságtûrõ, jobban alkalmazkodó hibrideket kerestek. Megszülettek a szárazságtûrõ kukoricáink, így a Norma (1. kép), amely ezeket az elvárásokat magas szinten volt képes teljesíteni. A Norma 1998-ban a Feltalálók Elsõ Olimpiáján ezüstérmet kapott, a Géniusz 98 kiállításon pedig aranyéremmel ismerték el. Ennek az idõszaknak a mezõgazdaságát a változás, és a szakosodás jellemezte. Az állattenyésztésre szakosodott gazdák a termõterület szûkében az olyan silókukorica hibrideket keresték, melyekkel nemcsak több szárazanyag-termés, de több energia is megtermelhetõ. 3 Intézetünk nemesítõi felismervén az igényeket, egy sorozat kitûnõ silókukorica hibridet állítottak elõ. Elõször hagyományos, késõbb leveles (leafy) alapon. Az elsõ nagyhatású silókukorica hibridünk a Maxima (2. kép) volt, amely az ország határain kívül is népszerû lett és 2000-ben elnyerte a Farmer-Expo Termékdíját. Az Mv Silóking (3. kép) leveles hibridünk pedig 2007-ben kapta meg ugyanezt az elismerést. 2. kép Maxima 1. kép Norma 3. kép Mv Silóking

4 2011/1 1. táblázat Kisparcellás fajta-összehasonlító kísérleti eredmények Mezõgazdasági Szakigazgatási Hivatal (2005-2007) Fajták Szemtermés Szemnedvesség Nõvirágzás Szárszilárdság Érési idõ (t/ha) % (%) (nap) (%) (nap) Mv 255 fj (3) 9,86 105,8 17,87 73 2,6 298 FAO 200 PR39D09 1999 US 9,05 97,1 16,85 69 2,7 278 PR39D81 2002 US 9,60 103,0 16,90 70 2,1 279 PR38R92 2005 US 8,21 88,0 16,47 72 2,7 289 FAO 300 DK 440 2001 US 10,60 113,7 19,19 74 3,2 317 St. fajták átlaga 9,32 100,0 17,00 70 2,2 A mûtrágya, a növényvédõszer, a szállítás és szárítás a kukoricatermesztésben jelentékeny mennyiségû ásványi energiát igényel. Ennek a világpiaci ára egyre drágább, sõt egyre nehezebb hozzájutni is. A termelõk korlátozottan tudnak ezekkel az eszközökkel spórolni, a legnagyobb mozgásteret talán a szárítási energia felhasználás mérséklése jelentheti. Ezért megnõtt az alacsony szemnedvességgel, korán betakarítható fajták iránti kereslet, melynek az egyik eszköze a fajtamegválasztás. Persze az energia felhasználás csökkentése mellett továbbra is fontos szempont a nagy termõképesség. Intézetünkben számos ilyen fajtát sikerült kinemesíteni. Közülük 2004- ben a FAO 350 érésidejû Hunor kapott Termékdíjat, amely versenytársainál jellemzõen késõbb virágzik, a szemtelítõdése és száradása viszont 4. kép Mv 255 olyan gyors, hogy a FAO csoport elején érõ hibridekkel együtt betakarítható. Ez párosul a nagy termõképességével, ami igen vonzóvá teszi termesztését. Úgy gondoltuk, hogy érdemes továbbmenni ezen az úton, amihez megfelelõ tartalékaink vannak. Legújabban az Mv 255 hibridet sikerült elõállítani (4. kép), amely a fenti nemesítési célkitûzésünk egy kiemelkedõ megvalósult alkotása. Az Mv 255 2010-ben részesült Termékdíj elismerésben. Az Mv 255 hibridet azért tartjuk kiemelkedõ eredménynek, mert bár mint FAO 400-as hibrid virágzik, mégis jellemzõen a FAO 200-as kategóriában érik. Ez azt jelenti, hogy a késõbbi érésû hibridek nagy termõpotenciája szerencsésen ötvözõdik a korai hibridek alacsony szemnedvességével, korai betakaríthatóságával. Magyarországon a korai hibridkukorica a gabonafélék legnagyobb területen termesztett elõveteménye. Az Mv 255 látványos megjelenésû, magas növekedésû, zöld száron érõ hibrid. A hosszú csövû fajták közé tartozik. A második csövet is átlag feletti gyakorisággal fejleszti ki. Csapadékosabb viszonyok között a nagyobb termõerejét a versenytársainál is nagyobb mértékben képes érvényre juttatni. Száraz körülmények között nem hajlamos meddõségre. A FAO 200-as csoport egyik legpraktikusabban alkalmazkodó fajtája. Az Mv 255 az MGSZH hivatalos kísérleteiben (1. táblázat) kiválóan szerepelt, és ennek eredményeként nyert állami elismerést. Három évet tekintve a standardok átlagánál 5-600 kg/ha-ral termett többet, bár szemnedvessége 0,8%-kal magasabb volt. Tudjuk azonban, hogy száradása nem áll meg egy adott szemnedvességnél, hanem 20% szemnedvesség alatt is igen gyors. Mindez egy kívánatosan alacsony betakarítási szemnedvesség elérését teszi lehetõvé, amit támogat túlérésben is kiváló szárszilárdsága. Az Mv 255 hibrid vetõmagjának elõállíthatósága kiemelkedõen biztonságos, és gazdaságos. Minden reményünk megvan arra, hogy egy nagy használati értékû, széles alkalmazkodóképességû hibridkukorica fajtát tudjunk versenyképes áron útjára bocsátani. Hadi Géza Marton L. Csaba Pintér János

2011/1 Az Mv Kolo és az Mv Toldi ismét bizonyított Több év szárazság és az átlagosnál melegebb év után a 2010. esztendõ teljesen eltérõ idõjárással lepte meg a növénytermesztõket. Martonvásár körzetébõl a tél folyamán többször is 20 C alatti hõmérsékletet jelentettek, azonban a vastag hótakaró miatt jelentõs kifagyás nem volt megfigyelhetõ. Ennél is emlékezetesebb a csapadékviszonyok alakulása. Az átlagosnál szárazabb márciusi és áprilisi idõszakot a szemtelítõdés idõszakában a sokéves átlagnál 2-3-szor csapadékosabb május és június követte. A szokatlanul nagy mennyiségû esõ jelentõsen befolyásolta a levélfelületet károsító kórokozók terjedését. A gyakori kórokozók közül a lisztharmat fellépését a klimatikus viszonyok negatívan befolyásolták. A kórokozó telepeit már a tenyészidõ korai szakaszában megtaláltuk a búzaleveleken, azonban a gyakorlatilag folyamatosan hulló csapadék hatására a konídiumok lemosódtak és így nem tudták fertõzni a növényeket. A levélfoltosságot okozó fajok (Septoria tritici, Stagonospora nodorum, Bipolaris sorokiniana, Drechslera tritici-repentis, Fusarium sp., Alternaria sp.) számára kedvezett a nedves, párás környezet, így a korábbiaknál jelentõsebb fertõzést okoztak. A levélrozsda mindössze a tenyészidõszak késõi szakaszában lépett fel, akkor azonban erõs járványt figyeltünk meg. A levélfelületet károsító kórokozók mellett a kalászfuzárium országszerte tetemes károkat idézett elõ. A kórokozók sikeres terjedéséhez az azoknak kedvezõ idõjárási feltételek mellett nagyban hozzájárulhatott az a tény is, hogy a felázott gabonatáblákon a vegyszeres védekezés optimális idõzítése sok esetben kivitelezhetetlennek bizonyult. Ilyen körülmények között megnõtt a genetikailag kódolt rezisztencia jelentõsége. A több kórokozóval szemben ellenálló búzafajták termése még ilyen, szélsõséges viszonyok között sem csökkent jelentõsen. A néhány évvel ezelõtt elismert, kiváló sütõipari minõségû, Pannon Prémium kategóriájú termény elõállítására alkalmas martonvásári búzafajták közül 2010-ben is kiemelkedõnek bizonyult az Mv Kolo és az Mv Toldi betegségellenállósága. Többéves rezisztenciavizsgálataink eredményei alapján mindkét fajta levélrozsda ellenálló volt és az átlagosnál toleránsabbnak bizonyult a mesterségesen fertõzött kísérleteinkben a kalászfuzáriummal szemben is (1. táblázat). A 2010. évben e két kórokozó idézhette elõ a legnagyobb termésveszteséget. Államilag elismert és a köztermesztésben szereplõ búzafajtáink termõképességét országszerte több termõhelyen, többismétléses szántóföldi kisparcellás kísérletekben évrõl évre folyamatosan vizsgáljuk. Ezt a kísérletet a 2010. esztendõben 8 termõhelyen állítottuk be, melyek közül mindössze 1. táblázat Az Mv Kolo és az Mv Toldi betegség ellenállósága (Martonvásár 2007-2010) Levélrozsda Szárrozsda Levélfoltosság Kalászfuzárium Átlagos fertõzõdési koefficiens AUDPC* Kalászfertõzöttség, % Mv Kolo 6,66 0,05 90,66 2,89 Mv Toldi 6,00 0,05 75,00 8,33 Kísérleti átlag 40,72 15,92 114,98 12,47 Kísérleti maximum 93,33 90,00 196,66 26,48 *AUDPC = Betegség elõrehaladási görbe alatti terület 1. kép Mv Kolo 2. kép Mv Toldi 5 egy kísérletben kezeltük a parcellákat fungiciddel. Eredményeink szerint a 8 termõhely átlagában a 36 fajta és fajtajelölt közül az Mv Toldi a harmadik, az Mv Kolo pedig a hetedik helyen végzett a termõképesség alapján. Mindössze a legújabb bõtermõ, de sütõipari minõségüket tekintve más kategóriába sorolt fajták elõzték meg õket a rangsorban. Az Mv Kolo és az Mv Toldi termése egyértelmûen meghaladta az Mv Magdalénáét és az Mv Csárdásét, bizonyítva ezzel, hogy a technológiai minõség javítása mellett a termõképesség növelésében is rejlenek még jelentõs tartalékok. Vida Gyula Veisz Ottó

6 2011/1 Hibridjeink külföldön Amartonvásári kukoricanemesítési program az elmúlt 10 évben szép sikereket ért el mind itthon, mind pedig külföldön (1. ábra). Ezen idõszak alatt a Magyarországon elismert hibridek száma közel 40 volt, Európa több országában pedig regisztrált hibridjeink száma elérte a 30-at. A hazai agroökológiai viszonyok között a FAO 200-as érésidejû hibridektõl egészen a FAO 500-as tenyészidejûek is termeszthetõk. A szemeshibrideket tekintve azonban fõleg a 300-as érésidejûek dominálnak. A silóhibridjeink közül a nagyobb zöldtömegeket és szárazanyagot produkáló FAO 500- as hibridek aránya a meghatározó (1. táblázat). Az itthon elismert hibridjeink egy részét több külföldi, elsõsorban környezõ országban éveken át teszteltük. Közülük jónéhány kedvezõ elõkísérleti eredményeik alapján bekerült az adott ország hivatalos fajtakísérleteibe is, melyekbõl többet regisztráltak is. Ezek elõtt tehát megnyílt az út a köztermesztésbe kerülésre. A legtöbb hibridet Oroszországban és Horvátországban minõsítették, de Ukrajnában, Romániában és Bulgáriában is több martonvásári nemesítésû kukoricát regisztráltak (2. táblázat). Hibridjeink külföldi sikerét, szereplését és vetõmagforgalmát komolyan érintette a Szovjetunió felbomlása és az Európai Unió bõvülése, így hazánk 2004. évi belépése is. A korábban 18-20 millió hektár kukorica termõterülettel rendelkezõ ország (ami biztosította a martonvásári vetõmagok elhelyezését), mint óriási felvevõ piac feldarabolódott. Az új helyzetben problémát okoz új hibridjeink tagállamonként történõ hivatalos regisztrálása, a vetõmag elõállítása és forgalmazása. Ezen tagállamoknak ugyanis még nem mindegyike tagja a nagy nemzetközi kereskedelmi és vetõmagszervezeteknek (pl. OECD, ISTA), regisztrációs rendszerükben pedig számos ponton különböznek az EU-ban alkalmazott módszerektõl. Ennek ellenére az intézetünkhöz tartozó Bázismag Kft. és a kizárólag ezen országok piacaira specializálódott (elsõsorban magyar nemesítésû vetõmagokat forgalmazó) kereskedelmi partnerünk, a Woodstock Kft. mindent megtesznek az újabb martonvásári hibridek megismertetése, regisztrálása és piaci bevezetése, értékesítése érdekében (3. táblázat). Ennek az óriási piacnak a visszahódítása érdekében nemesítési stratégiánkban változtatások sorát hajtottuk és hajtjuk végre. Olyan eltérõ tenyészidejû (FAO 100-tól FAO 500-ig) hibridek új generációs sorozatát kell elõállítanunk, melyek biztonsággal termeszthetõk az északi kontinentális körülmények között, mind Belorussziában, mind Tatárföldön, mind pedig Oroszország más északi területein. Más genotípusoknak bírniuk kell a déli, orosz, illetve ukrán száraz és extenzív körülményeket, vagy a Kaukázus lábánál jellemzõ speciális ökológiai viszonyokat is. A már regisztrált és sikeresen termesztésbe vont hibridjeinken (mint pl. Mv 251, Mv 277, Gazda, Mv 355 DMSC) kívül ugyanakkor a hazai és ezen külföldi országokban dolgozó nemesítõ partnereinkkel együtt az új közös kombinációk elõállítását is újra fontosnak tartjuk. Ezek között számos, már ma is igen sikeresnek mondható hibridet találhatunk. Ezek közül külön is említésre méltó a TK 160, a K180, a K190, a K240 és a MASUK 180 (1. kép). 2010-ben közel tucatnyi helyen, igen változatos ökológiai körülmények között, fajta-összehasonlító kísérletek- 1. ábra Elismert hibridjeink külföldön 1. táblázat Magyarországon állami elismerést kapott martonvásári kukorica hibridek (2000-2009) 2. táblázat Forgalomban lévõ martonvásári, és martonvásári kooperációs hibridek regisztrálása országonkénti bontásban 3. táblázat Hibridjeink a 2010. évi külföldi regisztrációs kísérletekben

2011/1 1. kép Egyik sikerhibridünk Oroszországban: Masuk 180 ben szereplõ hibridjeink Nyizsníj Novgorodtól Voronyezsig, Kisinyovtól a Kaukázusig bizonyítottak. Új generációs, extrakorai érésû, valamint hoszszabb tenyészidejû, de biztonsággal termeszthetõ, stressztûrõ hibridjeink stabil termõképességgel, jó alkalmazkodó-képességgel versenyképesek tudtak lenni a legnagyobb versenytársak hibridjeivel is. Mindezek alapján tehát nagy esély van mielõbbi kinti regisztrálásukra és forgalomba hozatalukra. Szakmai szempontból a legnagyobb kihívásnak az olyan extra korai (FAO 2. kép Mv Silóking Mv 150-200) szemes- és silóhibridek nemesítését tekintjük, melyek még biztonsággal beérnek Moszkvától néhány száz kilométerre északra is, s melyeknek egyben gazdaságos vetõmagelõállítása is megoldható. E program megvalósulását segítheti, hogy az MgSzH fajtaelismerési rendszerében az eddigi 4 tenyészidõ (FAO 100-400) csoportot kiegészítették az extra korai (FAO 150-210) hibridek vizsgálatával is. Alakuló és bõvülõ piacaink egy másik, de egyáltalán nem elhanyagolható szegmensét jelenti ma Törökország 7 (ahol már korábban regisztrálták Maxima hibridünket) és Irán. Ez potenciálisan óriási lehetõséget jelent, hiszen mindkét országban erõs állami támogatással törekednek a hazai gabonaszükségletet tekintve az önellátásra. Területet, vetõmagot, a meglévõ intenzív öntözési kultúrát és a (fõleg Törökországban) rohamosan fejlõdõ vetõmagipart tekintve a martonvásári hibrideknek ottani sikeres szereplésük esetén nagy esélyük van a még nagyobb területen való köztermesztésre. Ugyanis gyakorlatilag nem számottevõ egyik ország saját kukoricanemesítése sem, viszont szívesebben fogadják jó hibridjeinket számos külföldi versenytárséval szemben. Tavalyi kísérleteinket olyan további fajtákkal bõvítjük, mint az Mv 500, az Mv Koppány, valamint az Mv Silóking. Az új martonvásári hibridek az Európai Unió piacain is megjelentek. Az EU ide vonatkozó jogszabályainak értelmében egy tagállamban elismert bármely növényfajta gyakorlatilag korlátozás nélkül kereskedelmi forgalomba hozható a többi tagállam piacain is, ha annak vetõmagelõállítása, minõsítése az uniós (OECD, ISTA) elvárásoknak és normáknak megfelelõen történik. Ennek köszönhetõ több hibridünk romániai, szlovákiai, ausztriai és franciaországi forgalmazása. Itt külön ki kell emelni az európai kukorica nagyhatalomnak számító, Franciaországba irányuló vetõmag exportunkat is, melynek keretében fõleg az ún. leveles (Lfy) silóhibridjeink (Limasil, Kamasil, Mv Silóking, Mv Massil) vetõmagjait exportáljuk (2. kép), de ugyancsak keresett néhány szemes hibridünk is, mint például az Mv Koppány és Mv Maros. A magyar kereskedõ cégeknek (elsõsorban a Bázismag és a Woodstock Kft.-nek), valamint több külföldi partnerünknek köszönhetõen a már korábban meglévõ, illetve átalakult keleti piacainkon és az Unió országaiban is jelentõs elõrehaladást értünk el a martonvásári hibridek vetõmagjainak értékesítése során. Újabb piacok felkutatásával, bevonásával tovább bõvülhet exportunk is, ha hibridjeink kiváló agronómia és minõség tulajdonságokkal rendelkeznek, s értékarányban is piacképesek tudnak maradni a versenytársakkal szemben. Pintér János Marton L. Csaba Hadi Géza Oross Dénes

8 2011/1 A biogáz termelés lehetõsége martonvásári silókukorica hibridekbõl 1. kép Mintavételre elõkészített silókukorica Ahosszútávon fenntartható fejlõdést szolgáló, korszerû környezetvédelem és energiagazdálkodás egyik legfontosabb eleme a megújuló energiaforrások, köztük a bioenergia minél szélesebb körû felhasználása. Magyarország saját fosszilis energiahordozókban szegény, ezért különösen fontos, hogy a kedvezõ mezõgazdasági adottságokat minél jobban kihasználjuk. Az egyik legfontosabb és legeredményesebben termeszthetõ gabonanövényünk a kukorica. Évenkénti vetésterülete több évtizedes átlag alapján stabilan 1,2 millió hektár körül alakul. Ebbõl a szemeskukorica aránya 1,1 millió, a silókukorica területe pedig mintegy 100 ezer hektár. Szemeskukoricából a hazai szükséglet felett évente 2-3 millió tonna kerül exportra. Az Európai Unió bioenergiára kiterjedõ irányelvei, különösképpen az üzemanyagok etanol tartalmára vonatkozó elvárásai okán, elõtérbe került a nagy energiatartalom miatt (átlagosan 72% körüli keményítõ) a szemeskukorica ilyen célú hasznosítása is. Az állatállomány létszámának az elmúlt évtizedben bekövetkezett sajnálatos létszámcsökkenése miatt idehaza mind a szemes, mind pedig a silókukorica ilyen célú felhasználásában drasztikus visszaesés történt. Míg az elõállított szemeskukorica többlet felhasználására gyakorlatilag megoldást kínál az export, illetve az etanol gyártás, addig a siló más célú felhasználására a közelmúltig nem volt alternatív lehetõség. Az 1980-as évek közepén még körülbelül 350 ezer hektár volt az állatállomány fõ tömegtakarmányának számító silókukorica vetésterülete, ma már ez évente legfeljebb 100 ezer hektár körül alakul. Amennyiben a jövõben a silókukoricával, mint megújuló energiaforrással számolnak, akkor ismét nõhet a vetésterülete. Ennek agronómiai korlátját napjainkban legfeljebb csak a kukoricabogár terjedése jelentheti, de a jelenlegi termõterület mindenképpen növelhetõ. A mezõgazdasághoz kapcsolódó biogáz termelés gyors növekedést mutató piac számos európai országban. Németországban a biogáz üzemek száma 1995 óta kb. 270-rõl 3200-ra nõtt, a fõ alapanyagot biztosító silókukorica vetésterülete pedig 2015-re az elõrejelzések szerint elérheti az 1,7 millió ha-t, ami a jelenlegi németországi siló vetésterület tízszeresét jelenti. Bioenergia alapanyag elõállítás szempontjából a kukorica Magyarországon is igen elõnyös választás lehet, hiszen termesztése jól és könnyedén illeszthetõ a gazdaságok vetésszerkezetébe, különösen ott, ahol tejtermeléssel is foglalkoznak és a termesztéstechnológia minden mûszaki feltétele adott. Hazánkban ugyanis az éghajlati adottságok miatt legeltetéssel gyakorlatilag nem fedezhetõ a tejtermelõ szarvasmarhák táplálóanyag szükséglete, így erre csak a silókukoricára alapozott monodiétás takarmányozás jelentheti a megoldást. Ezekben a gazdaságokban a nagy mennyiségben képzõdõ trágya révén az úgynevezett vegyes üzemû biogáz-üzemek létének is megvannak a feltételei. Külföldi példák azonban azt is jól mutatják, hogy a kizárólag silókukoricára alapozott biogáz-üzemeknek is van létjogosultságuk, ugyanis az alapanyag termesztése könnyen a vetésforgóba illeszthetõ. Van azonban néhány különbség a biogáz, illetve a takarmányozási célra termesztett silókukoricával szemben támasztott követelmények között. A biogáz termelésnek a magas metán produkció elérése a célja, ugyanakkor az emésztés során keletkezõ metán terhelést jelent a környezet számára. Továbbá, amíg a maximális metánprodukcióhoz az alapanyagnak 60-90 napig szükséges fermentálódnia, addig az emésztõrendszerben mindössze 24 óra áll rendelkezésre a tápanyagok hasznosulására. Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézet hosszú ideje folytat eredményes silókukorica nemesítési programot. Ennek keretében elõállított hibridjeink e téren is megfelelnek az üzemi követelményeknek. A termelõk körében jól ismertek silókukoricáink, melyek számos termékdíjjal is büszkélkedhetnek (pl. az Mv Silóking). A hosszú távon fenntartható fejlõdés iránti igény Magyarországon is a megújuló energiaforrásokra irányítja a figyelmet. Az ezzel összefüggõ új kihívások pedig a martonvásári nemesítõk számára is izgalmas, megoldásra váró feladatokkal szolgálnak. Ezért a Bázismag Kft. az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézet szellemi tõkéjének és kutatási kapacitásának felhasználásával egy nagyszabású, energetikai célú kutatási programot indított Ipari energia elõállítására alkalmas magyar kukoricafajták nemesítése és piacra vitele címmel. A projekt az Európai Unió, az Európai

2011/1 9 2. kép Biogáz üzem kukoricasilója 1. táblázat Silókukorica hibridek biogáz termelése Fajta Fajlagos biogáz kihozatal (l/kg sza.) Mv Maros (FAO 330) 481,5 Limasil (FAO 380) 494,6 Mv NK 333 (FAO 390) 408,8 Mv Dunasil (FAO 390) 490,4 Mv 437 (FAO 480) 462,7 Maxima (FAO 580) 440,4 Mv Massil (FAO 610) 411,3 Mv Silóking (FAO 580) 425,0 2. táblázat A kigázosodás mértéke martonvásári silókukoricákban A kigázosodás Fajta mértéke (%) Fajta Mv Maros (FAO 330) 88,6 Limasil (FAO 380) 89,0 Mv NK 333 (FAO 390) 88,5 Mv Dunasil (FAO 390) 88,6 Mv 437 (FAO 480) 85,2 Maxima (FAO 580) 86,7 Mv Massil (FAO 610) 85,5 Mv Silóking (FAO 580) 86,8 3. kép A biogáz elektromos árammá való átalakítása gázmotorral Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg. Munkánk egyik célja az, hogy megállapítsuk a biogáz termelésre is alkalmas silóhibridek fajlagos biogáz kihozatalát, valamint a kigázosodás mértékét. Az elõkísérleteket követõen 2008-ban Martonvásáron 8 silókukorica hibriddel végeztünk kísérletet. A vizsgált hibridek közül négy hagyományos nemesítésû (Mv Maros, Mv NK 333, Mv 437, Maxima), négy pedig leafy hibrid (Mv Silóking, Mv Massil, Mv Dunasil, Limasil) volt. A kísérletet augusztus végén takarítottuk be. A zöld növényi részeket 2-5 cm hosszúságúra szecskáztuk (1. kép), majd minden fajtából 0,5 kg átlagmintát vettünk, amit 18 C-on tároltuk feldolgozásig. A fermentációs vizsgálatokat négyliteres, gázmérõvel összekötött fermentációs tartályokban végeztük. Naponta mértük a termelõdött biogáz mennyiségét, összetételét (metán, szén-dioxid, oxigén, kén-hidrogén tartalom), és ellenõriztük a hõmérsékletet. A bevitt minta teljes kigázosodása után a viszszamaradó fermentumot szûrtük, és meghatároztuk a szûrõn fennmaradt anyag szárazanyag taralmát. 1 kg szárazanyagra vetítve a Limasil (494,5 l/kg szárazanyag), illetve az Mv Dunasil (490 l/kg szárazanyag) hibridekbõl képzõdött a legtöbb gáz, míg a legkevesebb az Mv NK 333-ból (409 l/kg szárazanyag). Az adatokat az 1. táblázat tartalmazza. A legtöbb biogázt termelõ hibrid a korai éréscsoportba tartozik. Megállapítottuk, hogy a termelt gáz mennyisége és a FAO szám közötti korreláció értéke -0,64. Ugyanakkor a hosszabb tenyészidejû fajták magasabb terméspotenciálja képes kompenzálni ezt a hátrányt. A vizsgált 8 hibrid átlagában a kigázosodás átlagos mértéke 87,37% volt (2. táblázat). A legnagyobb mértékben a Limasil (89,5%), illetve az Mv Maros (88,63%) fajták gázosodtak ki. Eredményeink azt igazolják, hogy a martonvásári silókukorica hibridekkel érdemes számolni energetikai célú felhasználás területén is. A korai, középérésû és késõi éréscsoportban egyaránt tudunk alkalmas fajtákat kínálni partnereink számára. Rácz Ferenc Tóthné Zsubori Zsuzsanna Hegyi Zsuzsanna Marton L. Csaba Oross Dénes

10 2011/1 Az istállótrágya és a mûtrágya hatása a kukorica termésére tartamkísérletben 1959-ben az intézet kísérleti területén beállított és ma már több mint 50 éves kukorica monokultúra tartamkísérletben vizsgáltuk különbözõ trágyázási kezeléseknek és az évjáratnak a hatását a kukorica termésére és termésstabilitására. A kísérletben eredetileg feltett kérdés az volt, hogyha a négyévenként kijuttatott 35 t/ha és 70 t/ha istállótrágya NPK hatóanyagát felerészben vagy egészen szervetlen NPKmûtrágyával pótoljuk, helyettesíthetõ-e az istállótrágya mûtrágyával? Újabb kutatásainkat kiegészítettük az évjárat hatásának és a termésstabilitásnak a vizsgálatával is. A kísérleti terület talaja a szántott rétegben enyhén savanyú, felvehetõ foszforral gyengén és káliummal jól ellátott humuszos vályog, típusa erdõmaradványos csernozjom. A kísérlet helye nem tartozik a jó vízgazdálkodású területek közé, magas fekvése miatt részben erodált. A kísérletet latin négyzet elrendezésben állították be, hét kezelést és hét ismétlést foglal magában. A kísérleti parcella mérete 8 m x 10 m = 80 m 2. A kísérlet kezelései az alábbiak: 1. Kontroll, trágyázás nélkül, 2. 35 t/ha istállótrágya négyévenként, 3. 17,5 t/ha istállótrágya négyévenként + NPK mûtrágya-kiegészítés (N 1/2 P 1/2 K 1/2 ), 4. 35 t/ha istállótrágya hatóanyagának megfelelõ mennyiségben NPK mûtrágya (N 1 P 1 K 1 ), 5. 70 t/ha istállótrágya négyévenként, 6. 35 t/ha istállótrágya négyévenként + NPK mûtrágya-kiegészítés (N 1 P 1 K 1 ), 7. 70 t/ha istállótrágya hatóanyagának megfelelõ mennyiségben NPK mûtrágya (N 2 P 2 K 2 ). A mûtrágyák közül a P- és K-mûtrágyákat négyévenként egy alkalommal, rendszerint az istállótrágyázás idején adtuk, a N-mûtrágyát négy évre elosztottuk. A trágyázási kezelések tartamhatása a fontosabb talajtulajdonságokra Megállapítottuk, hogy a humusztartalom szignifikánsan nagyobb volt az istállótrágyázásban részesült parcellákon (2. és 5. kezelés), összehasonlítva a kezeletlen kontrollal. A négyévenként 70 t/ha istállótrágyázásban részesült parcellákon szignifikánsan nagyobb volt a humusztartalom, mint csak NPKmûtrágya kijuttatásakor, illetve mint a 3. kezelésben. A talaj ph értékére nem volt szignifikáns hatása a kezeléseknek. A talaj összes N-tartalma legnagyobb volt a 70 t/ha istállótrágya négyévenkénti kijuttatásakor. A talaj P 2 O 5 - és K 2 O-tartalma szignifikánsan nagyobb volt a magasabb szintû trágyázásnál. A trágyázási kezelések 51 éves tartamhatása a kukorica termésére Az 51 év adatainak elemzése (1. ábra) alapján megállapítható, hogy a kukorica termése legnagyobb volt a magas szintû trágyázásnál, akár NPK mûtrágya formájában, akár a hatóanyag-azonosság alapján fele arányban istállótrágya formájában juttattuk ki (6. és 7. kezelés). A 3-5. kezelés termése szignifikánsan nem különbözik egymástól, vagyis a négyévenként kijuttatott 70 t/ha istállótrágya termésre gyakorolt hatása megegyezik az N 1 P 1 K 1 kezeléssel, akkor is, ha az utóbbinak felét istállótrágya formájában juttatjuk ki (3. kezelés). A négyévenként kijuttatott 35 t/ha istállótrágya termésre gyakorolt hatása szignifikánsan kisebb a többi trágyázott kezelésnél. A trágyázás hatásának értékelése kumulatív terméselemzéssel Az istálló- és mûtrágya tartamhatását kukorica monokultúrában a báziskezeléshez (35 t/ha istállótrágya négyévenként) viszonyított kumulált terméskülönbségek alapján a 2. ábra szemlélteti. Látható, hogy a trágyázás nélküli kontroll évrõl évre nagyobb terméscsökkenéshez vezet, görbéje fokozatosan lehajlik. Nem lenne értelme évenkénti átlagos terméscsökkenésrõl beszélni, mert eleinte kicsi, késõbb mind nagyobb az éves terméscsökke- 1. ábra A trágyázási kezelések 51 éves tartamhatása a kukorica termésére (1959-2009) 2. ábra Az istállótrágya és a mûtrágya termésnövelõ hatásának összehasonlító értékelése kukorica monokultúrában (1959-2009). Báziskezelés: 2. = 35 t/ha istállótrágya négyévenként. 3. ábra Az istállótrágya és a mûtrágya termésnövelõ hatásának összehasonlító értékelése eltérõ évjáratokban (1959-2009) Szemtermés t/ha Kumulált terméskülönbség t/ha 7 6 4 3 5 2 1 Szemtermés t/ha Kezelések Évek a kísérlet kezdetétõl Kezelések

4. ábra A trágyázási kezelések hatása a kukorica termésstabilitására eltérõ környezetben (1959-2009) Szemtermés t/ha Környezet átlaga t/ha nés. Az 51. évben az összes terméshiány a báziskezeléshez viszonyítva 72,9 t/ha, a legjobb, 7-es kezeléshez viszonyítva 129,8 t/ha, amely utóbbi 19 évi 6,8 t/ha termést adó vetésterület kiesésével egyenértékû. A trágyázási kezelések között az elsõ hét évben semmi különbség, az elsõ tíz évben alig volt különbség. A kezeléshatások a 14. évtõl kezdtek elkülönülni. Ez fényesen bizonyítja, hogy trágyázási kísérleteknek csak több évtizedes tartamkísérletekben van értelme. Tulajdonképpen csak a 7. kezelés, azaz a 70 t/ha istállótrágyát helyettesítõ NPK-mûtrágya dózis eredménye ugrik ki már a 12. évtõl és tartja, késõbb fokozza elõnyét a többi kezeléssel szemben. A 6. kezelés, azaz a bázis istállótrágya + NPK kiegészítés a 70 t/ha istállótrágyához viszonyítva a 18. évtõl jut fokozatos elõnyhöz. A 3-5. kezelés fokozatosan leszakad a 6-7. kezeléstõl, hatásukban kezdetben nincs különbség, az utolsó 20 évben viszont a 4. kezelés hatása emelkedik ki. 7 6 4 3 5 2 1 2011/1 5. ábra A 7 trágyázási kezelés (G1-G7) és az 51 környezet (E1-E51) átlagtermésének és I. fõkomponensének AMMI diagramja I. fõkomponens értékek Átlagtermés t/ha Az évjárat hatása a trágyázási kezelésekre A tartamkísérlet 51 évének száraz és csapadékos évjáratokra csoportosítása mindenekelõtt rámutat az évjárat termésre gyakorolt nagyon jelentõs hatására. Az istállótrágya és az azonos hatóanyag-tartalmú mûtrágya hatását a kukorica termésére száraz (19 év) és csapadékos (32 év) évjáratokban a 3. ábra szemlélteti. A vizsgált hét kezelés átlagában a kukorica termése száraz években 3,959 t/ha, csapadékos években 6,250 t/ha volt, vagyis kedvezõ évjáratban a termésnövekedés 2,291 t/ha volt. Évjáratonként vizsgálva a trágyázási kezelések termésre gyakorolt hatását, megállapítható, hogy hasonló tendencia érvényesült, mint az 51 év átlagában. Mindkét trágyázási szinten szignifikánsan legnagyobb termést azokban a kezelésekben kaptuk, amelyekben az istállótrágya hatóanyagtartalmát fele-arányban, illetve teljes egészében NPK-mûtrágya formájában juttattuk ki. A trágyázási kezelések hatása a kukorica termésstabilitására A termesztés fenntarthatóságának fontos mutatója a stabilitás. A termésstabilitás idõbeni mérése magában foglal legalább három komponenst, mint (1) a termés összefüggése a helyi környezettel, (2) átlagos termésszint és (3) a termés variabilitása. Egy stabil rendszert úgy definiálnak, hogy legkevésbé módosul a környezet változásakor. A leggyakrabban használt stabilitás-mérõszámok a regressziós modellen alapulnak. A stabilitásmutató ebben az esetben a lineáris függvény meredeksége. A stabilitásanalízis regressziós módszerében a kísérleti kezelés és a környezeti index közötti lineáris regressziót számítottuk ki. A környezeti index minden kezelés átlaga egy adott környezetben, és kifejezi az adott hely produktivitását. A 4. 11 ábra alapján a kísérleti kezelések stabilitását három csoportba lehet sorolni. Átlagos stabilitás jellemzi a 3-5. kezelést (35 t/ha istállótrágya + N 1/ 2P 1/2 K 1/2, N 1 P 1 K 1, 70 t/ha istállótrágya). A kedvezõtlen környezethez jobb alkalmazkodást a 2. kezelés (35 t/ha istállótrágya) mutat, míg a 6-7. kezelést (35 t/ha istállótrágya + N 1 P 1 K 1, N 2 P 2 K 2 ) a kedvezõ környezethez jobb alkalmazkodóképesség jellemzi. A kísérleti kezelések hatását a kukoricatermés variabilitására a többváltozós stabilitásanalízis (AMMI) alapján az 5. ábra szemlélteti. Az X tengelyen a termésátlag, az Y tengelyen a fõkomponens értékek vannak feltüntetve a 7 trágyázási kezelésre (G1-G7) és az 51 környezetre (E1-E51) vonatkozóan. Minél nagyobb a fõkomponens értéke, annál nagyobb a kezelés hozzájárulása a kezelés környezet interakcióhoz, azaz annál kisebb a termésstabilitás. Látható, hogy a G1 (kontroll), valamint a G6 (35 t/ha istállótrágya + N 1 P 1 K 1 ) és G7 (N 2 P 2 K 2 ) kezelés járult hozzá legnagyobb mértékben az interakcióhoz, míg a G3 (17,5t/ha istállótrágya + N 1/2 P 1/2 K 1/2 ), a G5 (70 t/ha istállótrágya) és G4 (N 1 P 1 K 1 ) kezeléseknek legnagyobb a termésstabilitása. Összefoglalva, a tartamkísérlet 51 éves termés adatsorozatának elemzése alapján megállapítható, hogy a kukorica termése legnagyobb volt a magas szintû trágyázásnál, akár NPKmûtrágya formájában, akár a hatóanyag-azonosság alapján fele arányban istállótrágya formájában juttattuk ki. Az istállótrágya és az NPK-mûtrágya kombinációja lehetõvé teszi a magas kukoricatermés és a megfelelõ termésstabilitás elérését. A közlemény megjelenését az EU FP7 AGRISAFE pályázat támogatta Berzsenyi Zoltán Micskei Györgyi Bónis Péter Sugár Eszter

12 2011/1 Bogár ellen vízzel-vassal Egy adott helyen addig nem ismert, új élõlények megjelenése minden közösség számára a biológiai egyensúly átmeneti megbomlását idézi elõ. Az ember által szabályozni kívánt rendszerekbe, így a szántóföldi növénytermesztés folyamatába is idõrõlidõre bekerülnek olyan szervezetek, melyek valamely céltudatosnak ítélt tevékenység sikere ellen hatnak. A termelést korlátozó, betelepült, vagy behurcolt (invázív) károsítók, kártevõk, kórokozók elleni küzdelem, a termesztett kultúrák védelme többnyire integrált módon, többféle eszköz összehangolt alkalmazását feltételezõ szemlélettel oldható meg sikeresen, hosszú távon is gazdaságos, a környezet egyéb elemeit is kímélõ formában. A hazai kukoricatermesztés legutóbbi traumája a határainkat átlépõ kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera LeConte) 1995. évi megjelenése volt. A probléma elõrejelzésében, a megoldás itthoni lehetõségeinek feltárásában a növényvédelemmel foglalkozó hazai szakemberek, külföldi specialisták példás együttmûködése valósult meg kezdetektõl fogva. Munkájukhoz jelentõs számban csatlakoztak a kukoricatermesztés egyéb technológiai elemeivel behatóan foglalkozó, a nemesítés, az agrotechnika lehetõségeit boncolgató kutatók, és fogékony, a megoldást kezdettõl fogva keresõ gazdálkodók is. Másfél évtizeddel a bogár betelepülése után, az eddig összegyûjtött tapasztalatoknak és kutatási eredményeknek köszönhetõen a magyarországi földmûvelõk olyan ismeretek birtokában vannak, olyan technológiai elemeket alkalmazhatnak, amelyekkel még elfogadható kompromisszumok és többletköltségek árán dönthetnek a kukorica termelése mellett. A rizikó azonban soha és sehol nem azonos Az évjáratok és a bogarak Martonvásáron, trágyázási kísérleteinkben évek óta figyelemmel kísérjük, rovarcsapdák segítségével számszerûsítjük a kukoricabogár imágók jelenlétét. A címerhányás elõtt néhány nappal kihelyezett, hímeket csalogató feromon-, és mindkét nemet vonzó virágpor-csalétkes CSALOMON csap- 1. ábra A kukoricabogár imágó rajzása trágyázási kísérletek kezeletlen kontroll parcelláin (Martonvásár, 2008-2010) 2. ábra Virágpor-csalétkes kukoricabogár csapdák átlagos napi fogásai a talajmûvelés és a N-trágyázás függvényében (Martonvásár, 2010. VII. 15. - IX. 19.) dák fogási naplói eltérõ, évhatás által jelentõsen befolyásolt rajzásokról tanúskodnak. Az 1. ábra jól érzékelteti, hogy a virágport keresõ, táplálkozó hím és nõstény bogarak megjelenése és egyedszáma egyaránt nagy változatosságot mutatott a legutóbbi három évben, a trágyázási kísérletek kezeletlen kontroll parcelláin, önmaga után vetett kukoricában. A 2008. évben a Norma SC magja április 18-án került a földbe. A sokéves átlaggal szinte azonos április-májusi idõ után, a csapadékos (174 mm) és hûvös június végén, 29-én (HU=588 C) jelentek meg tömegesen a címerek a trágyázatlan kezelések növényein. A bogarak nagyszámú rajzását a parcellák közepén elhelyezett és 3-4 naponként ürített csapdákban elõször július 7-én,

2011/1 majd 21-én tapasztaltuk, amikor a naponkénti átlagfogás megközelítette a 20 darabot. A két idõpont közötti eltérés azzal lehet kapcsolatos, hogy a hím egyedek megjelenése mintegy 15-20 nappal korábban kezdõdik, mint a nõstényeké. Ebben az évben közvetlenül egy-egy csapadékos idõszakot követõen még két alkalommal tapasztaltunk az említetteket jóval meghaladó bogárszámot. Augusztus 1-én átlagosan 35-öt, míg két héttel késõbb 33-at találtunk a csapdákban. A következõ évben az április 23-án vetett Norma június harmadik dekádjáig mint többnyire minden kukorica az országban sivatagi körülmények között vergõdött Martonvásáron (112 mm csapadékhiány). A szomjazó növények kisebb hõmennyiséggel beérve (HU=559 C), július 2-án címeresedtek, ami a vetéstõl eltelt napokat számítva kettõvel volt kevesebb, mint az azt megelõzõ évben. Az egy héttel korábban kihelyezett csapdákban július 3-án átlagosan 23 bogarat találtunk, majd egy köztes mélypont (07. 10. 2 db) után 11-én még 11 imágót fogtunk. Ezt követõen az aszályos év korán felszáradó növényein a bogarak táplálkozása, jelenléte augusztustól gyakorlatilag megszûnt. A tavalyi esztendõ az érem másik oldalát mutatta meg. Amíg 2009-ben 49%-kal kevesebb, addig 2010-ben 118%-kal több csapadék hullott Martonvásáron a sokéves átlaghoz (312 mm) viszonyítva a kukorica tenyészidõszakában. A csak május 4-én vethetõ táblán a Norma hibrid július 15-én, ugyanannyi nap után, de több hõt igényelve (HU=633 C) tolta ki címereit, mint két évvel korábban. A csapdák fogási eredményei is a szokásosnál kedvezõtlenebb életfeltételekre utaltak, hiszen augusztus második dekádjáig az átlagos napi bogárszám nem érte el a tízet. A rajzás intenzitása és idõbeni változása jelentõsen eltért a korábbiakban tapasztaltaktól. A legtöbb imágót augusztus 25-én találtuk, de átlagos mennyiségük ekkor sem érte el a 20-at. Ezek a kísérleti eredmények megerõsítik azokat a nemzetközi és hazai tapasztalatokat, melyek szerint szélsõségesen száraz, vagy nedves, elárasztott talajokban kimutathatóan csökken az életképes lárvák száma, s azok mozgásképessége is kisebb lesz. 13 Egyéb hatások özönvízben A 2010. esztendõben a kukoricabogarak számát olyan kisparcellás, ismétléses trágyázási kísérletben vizsgáltuk, amelyben a különbözõ N-mûtrágya adagokon kívül az alapozó talajmûvelés hatását is figyelemmel kísérhettük. Szárzúzást követõen a hagyományos, mélyszántásos (30 cm) õszi alapmûvelés mellett a kísérlet másik felén forgatás nélküli sekélymûvelést, háromszori tárcsázást (20 cm) végeztünk. A kísérlettel azt kívántuk vizsgálni, hogy az eltérõ jellegû talajmozgatás milyen hatással lehet a 80%-ban jellemzõen a talajok felsõ 15 cm-es rétegében található tojások életképességére, a kifejlõdõ bogarak létszámára szabadföldi kísérletes körülmények között, továbbá az eltérõ tápláltságú növények mennyiben befolyásolhatják a bogarak élelem-keresését. A 2. ábrán közölt eredmények szerint mind a talajmûvelés, mind pedig a N-trágyázás igazolható hatásokkal járt a csapadékos évjáratban. A 92 nap alatt összesen fogott 6105 bogár nagyobb részét a szántott parcellákon elhelyezett csapdákban találtuk. A tárcsázott talajon fejlõdõ növények csapdái napi átlagban 4,9 bogarat fogtak, ami 1,2-vel volt kevesebb, mint a szántott talajon. Az intenzívebb talajmozgatásnak az imágók számára gyakorolt csökkentõ hatását a betakarítás elõtt elvégzett növényállomány-felvételezések eredményei is igazolták. A szántott parcellákon a lárva kártételnek tulajdonítható gyökérdõlés aránya ebben a gyökérregenerálódást segítõ csapadékos évben 17,4%, míg a tárcsával mûvelteken 7,5% volt. A növénytáplálás és a kukoricabogár élelemszerzése közötti pozitív kapcsolatot már több korábbi kísérletünkben is kimutattuk. A tavalyi tapasztalatok azt igazolták, hogy bár a kezeletlen és a közepes adaggal trágyázott növényeken fogott bogarak számában minimális, nem igazolható nagyságú volt a különbség, de az imágók bizonyíthatóan nagyobb arányban látogatták a jól táplált (N=160 kg/ha) kukoricákat. A közlemény megjelenését az EU FP7 AGRISAFE pályázat támogatta Árendás Tamás Bónis Péter Szõke Csaba A Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézetének honlapja a www.mgki.hu címen érhetõ el. Honlapunkon a látogató részletes ismertetést találhat az intézetrõl, különbözõ részlegeirõl, az ott végzett kutatási és publikációs tevékenységrõl, az intézetben dolgozó munkatársak elérhetõségérõl. Beszámolunk az intézet által szervezett konferenciákról és egyéb rendezvényekrõl. Ugyanitt a sok hasznos információ megszerzésén túl, folyamatosan megjelentetjük a MartonVásár címû kiadványunk anyagát is. A látogató az ACTA AGRONOMICA honlapjához és egyéb hasznos honlapokhoz is kapcsolódhat. Reméljük a jövõben Ön is rendszeresen megtekinti intézetünk idõrõl-idõre megújuló honlapját. A pályázat honlapjának internetes címe: www.agrisafe.eu Az érdeklõdõk itt tájékozódhatnak a pályázat keretében szervezett tanfolyamok témáiról, idõpontjairól, információkat szerezhetnek a pályázat megvalósulásának folyamatáról, valamint a globális klímaváltozással kapcsolatos egyéb honlapokat érhetnek el.

14 2011/1 Esõ után gyomtenger Tavasszal minden jól kezdõdött. A gyomirtási kísérlet vetése a korábbi martonvásári kutatások eredményei alapján optimálisnak tartott idõpontban, április 23-án történt. A preemergens és korai posztemergens gyomirtó szeres kezelések után megérkezett a várt, hatáskifejtéshez szükséges csapadék Majd annak többszöröse is. A kukorica tenyészidõszaka alatt a 30 éves átlagot több mint kétszeresen meghaladó mennyiségû esõ hullott (1. ábra). Ez májusban 120, júniusban 51 mm többletet jelentett, a napi átlaghõmérséklet pedig alatta maradt a megszokottnak. A kezeléseket (1. táblázat) négy ismétlésben állítottuk be. A rendszeres esõzés folyamatos kelésre késztette a gyomnövényeket, ezért a posztemergens, tartamhatással nem bíró készítményekkel permetezett parcellákat az újragyomosodás miatt (1. kép) az I. és III. ismétlésben felülkezeltük. Így összehasonlíthatóvá váltak a szokványos csapadék-ellátású évben alkalmazott technológiai elemek, valamint azok kényszerû felülkezelésekkel kombinált változatainak hatásai. A felvételezések során a területen összesen 17 gyomfajt találtunk. A kísérleti tér egyszikû gyomokkal fõként kakaslábfûvel (Echinochloa crus-galli L.), és kölessel (Panicum milliaceum L.) erõsen fertõzött volt, a kétszikû gyomok közül a karcsú disznóparéj (Amaranthus chlosrostachys Willd.) és a parlagfû (Ambrosia artemisiifolia L.) fordult elõ minden parcellán. Az eredményekben a szálanként megjelenõ, jelentéktelen borítással bíró gyomokat (aprószulák Convolvulus arvensis L., baracklevelû keserûfû Polygonum persicaria L., fehér libatop Chenopodium album L., fekete csucsor Solanum nigrum L., kövér porcsin Portulaca oleracea L., parlagi kunkor Heliotropium europaeum L., vadkender Cannabis sativa L.) nem tüntettük fel. A 2. táblázat a felülkezeletlen II. és IV. ismétlés gyomfelvételezési adatait tartalmazza, a 3. táblázatban a felülkezelt I. és III. ismétlés összesített eredményeit mutatjuk be. Csapadék (mm) 1. ábra A kukorica tenyészidõszakának dekádonkénti csapadékeloszlása, a 30 éves átlaggal összehasonlítva (Martonvásár, 2010) 1.d 2.d 3.d 1.d 2.d 3.d 1.d 2.d 3.d 1.d 2.d 3.d 1.d 2.d 3.d 1.d 2.d 3.d IV. V. VI. VII. VIII. IX. 30 éves átlag 2010 1. táblázat Kukorica gyomirtási kísérlet kezelései (Martonvásár, 2010) 1. gyomos kontroll 2. T 1 dimetenamid-p + terbutilazin (pre) 840 + 750 T 3 topramezon + ammónium-nitrát + adalék (poszt) 50,4 + 1360 3. T 3 topramezon + dimetenamid-p + terbutilazin 50,4 + 560 + + ammónium-nitrát + adalék (poszt) 300 + 1360 4. T 3 pendimetalin + topramezon + ammónium-nitrát + 1089 + 50,4 + adalék (poszt) 1360 T 4 topramezon + ammónium-nitrát + adalék (poszt) 50,4 + 1360 5. T 3 topramezon + dikamba + ammónium-nitrát + 50 +160 + 1360 adalék (poszt) T 4 topramezon + ammónium-nitrát + adalék (poszt) 50,4 + 1360 6. T 2 mezotrion + S-metolaklór + terbutilazin + 168,75 + 1687,5 + ammónium-nitrát + karbamid + adalék (poszt) 562,5 + 800 + 600 T 4 nikoszulfuron + adalék (poszt) 45 7. T 3 mezotrion + terbutilazin + ammónium-nitrát + 140 + 660 + 800 + karbamid + adalék (poszt) 600 T 4 nikoszulfuron + adalék (poszt) 45 8. T 3 proszulfuron + dikamba + nikoszulfuron + 20 + 258,8 + 45 + ammónium-nitrát + karbamid + adalék (poszt) 800 + 600 T 4 mezotrion + terbutilazin + adalék 140 + 660 9. T 3 mezotrion + nikoszulfuron + ammónium-nitrát + 150 + 60 + 800 karbamid + adalék (poszt) + 600 T 4 mezotrion + terbutilazin + adalék 140 + 660 Adalék: tapadásfokozó, felszívódást segítõ anyagok A kezelések idõpontja: T 1 preemergens április 26. T 2 korai posztemergens május 5. T 3 posztemergens május 11. T 4 posztemergens június 11.

A gyomos kontroll parcellákon (2. kép) az egyes gyomfajok borítása a tenyészidõszakban fokozatosan nõtt, annak végére összességében csaknem elérte a 90%-ot. A legnagyobb arányban a kakaslábfû, a köles és a karcsú disznóparéj fordult elõ. Ez utóbbi faj a 2011/1 15 betakarítás idõszakára a lombozat csökkenése miatt kicsit veszített a borításából. A henye disznóparéj (Amaranthus blitoides S. Watson) az elsõ felvételezéskor még nem jelent meg, majd az utolsó idõpontra az agresszívebb gyomok elnyomták. Hasonló volt a helyzet a varjúmák (Hibiscus trionum L.) esetében is. Késõi kelést regisztráltunk, majd az októberben végzett felméréskor már csak szálanként találtuk meg a parcellákon. A 2. és 3. kezelésben alkalmazott 2. táblázat A gyomborítás (%) változása a tenyészidõszak folyamán, a felületkezeletlen parcellákon (Martonvásár, 2010) Kezelés Felvételezés idõpontja Csattanó maszlag Henye disznóparéj Karcsú disznóparéj Parlagfû Varjúmák Fenyércirok Kakaslábfû Köles Muharfélék Pirók ujjasmuhar Összes 1. május 28. 0,5-9,5 2,0 - - 3,0 4,5 - - 19,5 június 7. 0,5 0,5 10,5 2,5 - - 17,5 5,5 - - 37,0 június 23. 0,5 0,5 16,0 4,5 1,0-40,5 10,0 - - 73,0 október 21. 1,0-11,0 12,5 - - 48,0 15,0 2,0-89,5 2. május 28. - - - - - - - - - - 0,0 június 7. - - - - - - - - - - 0,0 június 23. - - 0,5 - - - - 4,0 - - 4,5 október 21. - - 1,0 1,0 1,0-1,5 3,0 - - 7,5 3. május 28. - - - - - - - - - - 0,0 június 7. - - - - - - - - - - 0,0 június 23. - - 0,5 - - - - 1,5 - - 2,0 október 21. - - - - - 0,5 2,5 - - - 3,0 4. május 28. - - - 0,5 - - - - - - 0,5 június 7. - - - 0,5 0,5-0,5 0,5 - - 2,0 június 23. - - 1,0 2,5 0,5-3,0 1,0 - - 8,0 október 21. - - 1,5 3,5 0,5-3,5 3,5 - - 12,5 5. május 28. - - - - - - 1,0 0,5 - - 1,5 június 7. - - - - - - 4,0 1,5 - - 5,5 június 23. - - 0,5 1,0 1,0-11,5 2,0 - - 16,0 október 21. - - - 2,0-1,5 15,0 7,0 - - 25,5 6. május 28. - - - - - - - - - - 0,0 június 7. - - - - - 1,5 - - - - 1,5 június 23. - - - - - 2,5 - - - - 2,5 október 21. - - - - 0,5 3,0 1,0 1,0 - - 5,5 7. május 28. - - - - - - - - - - 0,0 június 7. - - - - - - 1,5 1,5 - - 3,0 június 23. - - - - - - 11,0 1,5 - - 12,5 október 21. - - - - - - 21,0 4,0 - - 25,0 8. május 28. - - - - - - 0,5 - - - 0,5 június 7. - - - - - - 2,5 1,5 - - 4,0 június 23. - - - - - - 11,0 3,0 - - 14,0 október 21. - - - - 0,5-23,0 10,5-1,0 35,0 9. május 28. - - - - - - 0,5 - - - 0,5 június 7. - - - - - - 3,5 - - - 3,5 június 23. - - - 1,0 0,5-14,0 1,0 - - 16,5 október 21. - - - 1,5-1,0 22,5 1,0 - - 26,0

16 2011/1 gyomirtó szer kombináció (ugyanazon hatóanyagok eltérõ idõpontban történõ kijuttatásával) a talajon keresztüli tartamhatásnak köszönhetõen június közepéig gyommentességet biztosított. Az ezután kikelt gyomok (kakaslábfû, köles parlagfû, varjúmák) már csak kismértékû borítást értek el. Az egymenetben, posztemergensen (T3) kijuttatott 3. kezelés hatékonyabbnak bizonyult az osztottan, pre- és posztemergensen (T1 és T3) permetezettnél (2. kezelés). A 6. kezelés a II. és IV. ismétlésekben a kezdeti gyommentes idõszakot követõen, a talajon keresztüli tartamhatás a tenyészidõszak végéig biztosította az alacsony gyomborítottsági szintet. Minden további herbicid kombináció (4-5., ill. 7-9. kezelések) is teljesen, vagy csaknem teljesen eltün- 3. táblázat A gyomborítás (%) változása a tenyészidõszak folyamán, a június 11-én felülkezelt parcellákon (Martonvásár, 2010) Kezelés Felvételezés idõpontja Csattanó maszlag Henye disznóparéj Karcsú disznóparéj Parlagfû Varjúmák Fenyércirok Kakaslábfû Köles Muharfélék Pirók ujjasmuhar Összes 1. május 28. 0,5-7,0 1,0 - - 3,5 5,5 - - 17,5 június 7. 0,5-8,5 3,5-0,5 11,5 5,5 - - 30,0 június 23. 2,0 0,5 14,0 6,5 1,0 1,0 30,0 10,0 - - 65,0 október 21. 0,5-7,5 14,5 1,0 1,5 40,0 18,5 4,0-87,5 2. május 28. - - - - - - - - - - 0,0 június 7. - - - - - - - 0,5 - - 0,5 június 23. - - - - - 0,5 0,5 3,0 - - 4,0 október 21. - - - - 0,5 0,5 0,5 3,5 - - 5,0 3. május 28. - - - - - - - - - - 0,0 június 7. - - - - - - - - - - 0,0 június 23. - - - - - - - 2,5 - - 2,5 október 21. - - - 2,5 0,5 1,0 1,5 1,5 - - 7,0 4. május 28. - - - 0,5 - - - - - - 0,5 június 7. - - - 1,0 - - - 1,0 - - 2,0 június 23. - - - - - - - - - - 0,0 október 21. - - - - 1,0 - - - - - 1,0 5. május 28. - - - - - - 1,0 - - - 1,0 június 7. - - - - 0,5-5,0 2,0 - - 7,5 június 23. - - - - - - 1,0 - - - 1,0 október 21. - - - - 1,5 0,5 1,5 - - 1,5 5,0 6. május 28. - - - - - 2,5 - - - - 2,5 június 7. - - - - - 4,5-0,5 - - 5,0 június 23. - - - - - 5,0-0,5 - - 5,5 október 21. - - - 0,5 0,5 7,5 1,0 - - - 9,5 7. május 28. - - - - - - 0,5 - - - 0,5 június 7. - - - - - - 2,5 1,0 - - 3,5 június 23. - - - - - - 4,5 1,5 - - 6,0 október 21. - - - - 0,5-3,5 0,5 - - 4,5 8. május 28. - - - - - - 0,5 - - - 0,5 június 7. - - - - - - 1,0 1,0 - - 2,0 június 23. - - - - - - 0,5 2,0 - - 2,5 október 21. - - - - - - 1,5 1,5 3,0 1,0 7,0 9. május 28. - - - - - - - 0,5 - - 0,5 június 7. - - - - - - 1,5 1,0 - - 2,5 június 23. - - - - - 0,5-2,0 - - 2,5 október 21. - - - - - 0,5 1,5 1,5 0,5-4,0

2011/1 17 tette a kezdeti gyomfertõzést a parcellákról. A karcsú disznóparéj, a csattanó maszlag és a parlagfû ellen mindegyik gyomirtó szer kezelés hatékonynak bizonyult. Az õszi gyomfelvételezés idejére azonban a késõbb kelõ egy-, és kétszikû gyomok 25-35%-os borítást értek el. A csapadékos idõjárás következtében folyamatosan csírázó gyomnövények miatt, a gyomirtó szer gyártók ajánlatai alapján június 11-én (T4) felülkezeltük az I. és III. ismétlés 4-9. parcelláit. Az itt bemutatott technológiák nem tekinthetõk szokványos, a termesztõknek javasolható eljárásoknak. Célunk alapvetõen a gyomirtó hatás vizsgálata volt, és nem tartottuk szem elõtt a gazdaságosság kérdését. A felvételezési eredményeket a 3. táblázatban tüntettük fel. A késõi posztemergens kezelések eredményeként október 21-re az összes gyomborítás egyik gyomirtó szer kombináció esetében sem érte el a 10%-os mértéket. A legnagyobb, 9,5%-os borítottságot a 6. kezelésben kaptuk. Ezek a parcellák fõként rizómáról kelõ fenyércirokkal voltak fertõzöttek. Ennek a korai posztemergensen alkalmazott készítménynek a hatóanyagai köztudottan nem az évelõ egyszikû gyomnövények irtására javasoltak, így a fenyércirok sem pusztult el a permetezés hatására. A felülkezeléssel azonban sikerült megakadályozni a gyomnövény továbbfejlõdését, virágzását. A kiegészítõ, posztemergensen alkalmazott herbicid a 4. kezelésben teljesen megszûntette a még kismértékben jelenlévõ parlagfû és köles fertõzést, gyommentes parcellákat eredményezett, októberben csak a varjúmák késõi kelését észleltük. Az 5. kezelésben mindössze 1% kakaslábfû maradt a parcellákon a felülkezelés után, ami a tenyészidõszak végére friss kelésû varjúmákkal, fenyércirokkal és pirók ujjasmuharral egészült ki. A 7-9. kezelésekben a fennmaradó 4-7% gyomborítás jelentõs részét is a magról kelõ egyszikû gyomok adták. Fontos azonban megjegyezni, hogy június 11-ére a túlélõ, illetve újrakelt gyomok fejlettsége a parcellákon többnyire már meghaladta azt az érzékeny állapotot, amikor a gyomirtó szerektõl az optimális hatáskifejtés 1. kép Kelõ gyomnövények tartamhatás nélküli posztemergens készítménnyel kezelt parcellán, 17 nappal a permetezést követõen 2. kép A gyomos kontroll parcella képe június közepén várható. Ez az oka annak, hogy a késõi posztemergens kezelések hatására a gyomok nem minden esetben pusztultak el teljesen. Fejlõdésük azonban megtorpant, borításuk kismértékben csökkent, vagy stagnált. A korábbi esztendõk csapadékszegény idõjárása sok kukoricatermesztõ figyelmét irányította a kikelt gyomnövényekre célzottan kijuttatható posztemergens gyomirtási technológiák felé. Az elmúlt év szokatlanul esõs tenyészidõszakában, az a termesztõ tudott jó minõségû gyomirtást végezni, aki tartamhatással bíró, pre-, és korai posztemergens technológiákat is alkalmazott. Ezt támasztják alá a most bemutatott kísérlet eredményei is. A közlemény megjelenését az EU FP7 AGRISAFE pályázat támogatta. Bónis Péter Árendás Tamás Berzsenyi Zoltán Micskei Györgyi Jócsák Ildikó

18 2011/1 Idõjárási szélsõségek a XIX. század elején Schlotterbeck Kristóf (1780-1827) szarvasi gazdálkodó több mint húsz éven keresztül jegyezte fel megfigyeléseit az idõjárásról, valamint a termés és a terményárak alakulásáról. A naplójából vett alábbi részletek azt szemléltetik, hogy az idõjárási anomáliák hazánkban nem számítanak újdonságnak, azok hatása azonban régen még nagyobb volt az élelmiszer ellátás biztonságára és az árakra, mint napjainkban. 1812. Ez évben a leghidegebb tél volt, amennyire én emlékszem. Még ápril 9.-én is lábnyi magas hó esett. A tavasz száraz, a nyár forró, és esõ nélkül volt, sem a széna, sem a gabona nem sikerült. A franciák oroszországi hadjáratukban november és decemberben a hátrálásban Moszkvától Smolensk, Vilnán át a Niemen folyóig közel 500 ezer emberüket vesztették a nagy hideg miatt. 1813. Ez az év ismét egyike volt a legszárazabb éveknek, széna és gabona nem sikerült, a tengeri még csak lett volna, hanem az õsz ismét nedvessé lett, minek következtében nehéz volt a termést hazaszállítani, sok ott rohadt a mezõn, pedig már tavasszal érezték annak hiányát. A határ üres és vetetlen maradt, nagy éhínség támadt. A barmok is szánandóan megsoványodtak. 1814. Már március 20.-án beállott a meleg idõ, mindenfelé jó legelõ kínálkozott. Április 18.-án minden fa teli volt virággal, a szõlõk kizöldültek. Április 29.- én azonban hideg lett. 30.-án szél támadt esõvel és hóval, máj.1.-én a hideg szél és esõ folyton tartott, máj.2.-án csendes idõben fagy, mely a szõlõket az egész országban tönkretette. A juhok melyek már le voltak nyírva, most halomszámra hullottak el. A szarvasmarhából is sok tönkre ment, mert különben is nagyon sovány volt; de a mi életben maradt, az csakhamar magához jött, mert egész nyáron át jó legelõ volt. A búza jónak látszott, de a csépléskor keveset adott; az árpa és zab beütött ugyan, de az aratáskor nedves idõjárás miatt sok tönkrement. A tengeri szeptember 19-én elfagyott s azért rossz minõségû lett, lehetett vékáját 12 kr-on venni, holott a mi jó maradt, tavasszal 2 forinton kelt. Bor kevés is volt, rossz is volt, - majdnem ihatatlan s még is itzéje 30-40 krajczárba került. 1815. A tavasz szépnek mutatkozott, de a változó hidegszelek sokat ártottak a gyümölcsnek, a gabona azonban, s a legelõk nagyon szépen állottak. Máj. 29.-rõl 30.-ra, tehát 4-5 nappal Orbán napja után oly nagy dér volt, hogy a bab- és tökfélék s a szõlõk egy része megfagyott. A búza ára 20-24, az árpa 13 forinton állott, a felvidéken mégegyszer annyin. Az egerek leírhatatlan sokasága mutatkozott a mezõkön, mely mindent megsemmisítéssel fenyegetett. Rettenetes vihar jéggel a legszebb mezõk nagy részét tönkre tette. A mi veszedelmes mezei vendégeink az egerek és güzük közül is sok elpusztult, de még így is leírhatatlanul sok maradt meg azokból. A föld úgy át volt lyukgatva, mint a rosta. Mindent felemésztettek, káposztát, répát, még a tengerit is a szárazon s a szõlõt. Mindezekhez járult még a Körösnek nagy áradása deczember havában, több lábnyi magas hó esett. Folyton esett, a fél megye már víz alá került. Az emberek menekültek házaikból, ritkán maradt pince vagy gabonaverem víz nélkül. Röviden nagy volt az ínség. 1816. Egész január folytán nem lehetett a napot látni, esõ és köd váltakoztak egymással, a levegõt se lehetett érezni egész január 29.-ig, amikor egy szél támadt, a levegõ teli lett hóval annyira, hogy ilyen idõre a legöregebb emberek sem emlékeztek. A verebek a mi vidékünkön megfagytak majd mind. Láttam házakat, melyek aljoktól kezdve fel a tetõ csúcsáig hóval voltak lenyomva. Ember és állat 3-4 napig úgy mondhatom, hó alá volt temetve, a juhok ezrivel fagytak meg, falkánként lehetett õket a hó alatt találni. Egy éj alatt a folyók és vizek megfagytak mind. Szekérrel vagy lovakkal 14 napon át nem lehetett biztosan járni. A mint a jég olvadt, úgy nõtt a víz, csak itt-ott lehetett egy kis szárazat látni, egynémely helyeken a mezõn ölnyi víz is állott. A kár leírhatatlan. A tavasz ugyan szépnek mutatkozott, de a téli vetések részben az egerek, részben a víz, részben a január 29-ki hideg szél következtében elpusztultak. A reménytelen földekbe többnyire tengeri vettetett s kitûnõen sikerült. Legelõ mindenütt elég, csak itt nem, mert mindenütt víz állott a marhajárásokon. A hol egy száraz tér mutatkozott az tele volt mindennemû jószággal, s az felemésztett mindent. A búza ára januáriusban 24, májusban 30, szeptemberben 50-60 s decemberben 40-45 frt. 1817. Január hóban rendesen beállott a tél, s tartott a gyulai vásárig, a hova mindenki szánkón utazott. Vasárnap, hétfõ és keddre azonban egyszerre oly meleg lett, hogy minden hó elolvadt, a vásárról visszautazók kénytelenek voltak B.Csabán szánkóikat kocsikkal kicserélni. Februárban oly meleg volt, mint májusban szokott lenni. A szép idõ márczius 12.-ig tartott, akkor azonban oly hideg lett, hogy a vizek mind befagytak s ez tartott ápril közepéig mindig száraz fagyokkal, erre azonban következtek hideg szelek hófuvatagokkal. Szentgyörgy napján esett vegyesen hó és esõ. Felváltva nagyon kellemetlen napok jártak, vegyesen a hónap végéig, aminek következtében a fákon semmi virág sem mutatkozott, s nem volt legelõ. Csak május havában kezdett az idõ kellemes és kedves lenni. Már 10.-én a fák teljes virágjokban állottak, a szõlõ gyengén hajtott, úgy hogy jó bortermésre nem igen volt kilátás. Ezen hónapban kétszer telt meg a hold, ami 100 év alatt ritkán történik meg egyszer. Ezentúl rendes, kellemes napok s jó meleg esõk váltakoztak. A gabona nemûek, különösen a búza, jól állott, a nyári gabonanemûekben sok a vadzab. A gabona ára rendkívül felemelkedett, a búza 60-70 forinton kelt. Nagy- Váradon annak ára 100 forint, a tengerié 70 frt., az árpáé 60 frt. Nagy-Váradon és környékén május 30-án egy felhõszakadás nagy károkat okozott. Nálunk a víz ismét megáradt, de a nyár szárazsága és nagy forrósága következtében július és augusztus hónapok alatt leapadt. Tehát az áradás 2 év és 2 hónapig tartott. A mocsarak kiszáradása a levegõt bûzössé tette s mindenféle lázas betegségeket okozott. Augusztusban a forróság annyira emelkedett, hogy olyanra senki sem emlékezett. A tengerik kiszáradtak, semmi sem lett belõle, más vidékeken azonban a tengeri jól sikerült. A búza és árpa átlagban középszerûen termett, az õsz minden várakozáson felül jól ütött be, de Németországon, mint hallani, a vetések meg nem értek. A gabona árak nagyon megváltoztak, a búza februárban volt 30 forint, decemberben 10 forint; az árpa februárban 14 frt, decemberben 7 frt, tengeri februárban 20 forint, télen 8 forint. Ez az olcsóság azért állott be, mert senkinek sincs bizalma a vásárláshoz. November elejéig az idõ szép, azontúl beállottak az esõk s oly sár támadt, hogy nem lehetett hazulról mozdulni. Decz. 26.-ról 27-re menõ éjjel beállott a fagy s 29.-én esett a hó

Minden bizonnyal a legek éveként vonul be 2010 a kukoricatermesztés történetébe. Ha csak az elmúlt fél évtizedre tekintünk vissza, találhatunk közöttük mindenféle évjáratot, szárazat, csapadékosat, jelentõs különbségekkel. A legszárazabb év 2007 volt, az eredmény 4 t/ha alatti kukorica szemtermés, ami negatív rekord. Jó példa a kukorica igényeit szinte optimálisan kielégítõ évre a 2008-as esztendõ, amikor kellõen meleg volt és szinte akkor esett, amikor azt a kukorica leginkább hasznosítani tudta. A természet gondoskodását ez a csodálatos növény 7,7 t/ha országos terméssel honorálta. Az új évezred elsõ évtizedének végén, 2010-ben a termelõknek és a kukoricának is a gondot az átlagos mennyiséget és az igényét jelentõsen térségenként nagyon eltérõ mértékben meghaladó csapadék és a tenyészidõ alatti nagyon alacsony hõmérséklet okozta. A nagy mennyiségû és gyakori csapadék megnehezítette a kukoricatermelés szinte minden technológiai elemére kiterjedõen az optimális idõben és minõségben történõ megvalósítást. Késleltette a kukorica elvetését, s a táblán belüli vízállások megakadályozták, hogy a mag teljes területen a földbe kerülhessen. A késõbben vetett, rövidebb tenyészidejû, kisebb termõképességû hibridek kényszerû használata és a táblán belüli vethetetlen, víznyomásos területek együttesen a termelõknek jelentékeny gazdasági eredménycsökkenést okoztak. Az idõben elvetett, sikeresen gyomirtott, jó tápanyag-ellátottságú területeken a kukorica jól termett. A gondot a hideg, csapadékos idõjárás miatti tenyészidõ kitolódás, a magasabb betakarítási szemnedvesség és az ebbõl adódó emelkedõ többlet szárítási költség okozta. A tenyészidõ kitolódást jól jellemezhetjük a biológiai érés naptári idõpontjával. A biológiai érettség a kukorica 25-30% körüli szemnedvességénél következik be, mely hibridtõl és évjárattól függõen változhat. Ezen állapot eléréséhez az igen korai hibridek esetében 1100 HU, a kései hibridek esetében pe- 2011/1 Az évjárat hatása kukorica hibridjeink teljesítményére 1. táblázat Hõösszeg akkumuláció a kukorica tenyészidejében (Martonvásár, 2006-2010) Április Május Június Július Augusztus Szeptember 2006 147,3 341,8 634,6 999,9 1281,0 1543,8 2007 166,6 431,3 792,0 1155,6 1512,4 1683,8 2008 129,2 369,3 699,1 1031,4 1365,0 1553,3 2009 185,9 411,1 672,2 1021,6 1370,3 1626,1 2010 109,1 304,2 583,9 960,2 1280,8 1442,9 Forrás: MTA Mezõgazdasági Kutatóintézet dig 1400 HU (hõegység) szükséges. Természetesen a korai és középérésû hibridek hõösszeg igényei e két tartomány közé esnek. Ahhoz, hogy érzékelhessük, az eltérõ évjáratok mennyire kedveznek ennek a melegigényes növénynek, feltüntettük az elmúlt öt év tenyészidõ alatti hõösszeg akkumulációját (1. táblázat). Termelõk gyakran kérdezik az egyes hibridek napokban kifejezett tenyészidejét. A 2. táblázat szemléletesen mutatja, hogy a hibridek tenyészidejének becslését az érésükhöz szükséges hõmennyiség (HU) figyelembe vételével pontosabban elvégezhetjük. A táblázatból jól láthatjuk, hogy a szélsõséges esetekben az évek közötti, napokban kifejezett tenyészidõbeni különbségek az élettani érettség állapotában a 3-4 hetet is elérhetik. Ennek egyik jelentõsége a hibridek elõvetemény értékében van, meddig mehetünk el tenyészidõben (a hosszabb tenyészidejû hibrideknek általában nagyobb a termõképessége), hogy még idõben tudjunk vetõágyat készíteni az õszi vetésû gabonák alá és ne legyen magas a kukorica betakarítás kori szemnedvessége sem. Segíthet a hibrid szortiment összeállításában és csökkentheti az eltérõ évjáratokból adódó magasabb betakarítási szemnedvesség (magasabb szárítási költség) kockázatát, ha ismerjük a különbözõ tenyészidejû hibridjeink évjárati reakcióját. A kukoricatermesztés gazdaságosságát tekintve a legnagyobb rizikót a magasabb betakarítási szemnedvesség bekövetkezésének valószínûsége jelenti. Hasznos és a termelõ szempontjából is gyakorlati értékkel bíró információhoz juthatunk, ha egy átlagosnak tekinthetõ 19 2. táblázat A biológiai érés idõpontja Igen korai Kései hibridek hibridek 2006 augusztus 10. szeptember 14. 2007 július 26. augusztus 21. 2008 augusztus 6. szeptember 4. 2009 augusztus 6. szeptember 3. 2010 augusztus 13. szeptember 22. õsz (pl. 2009) érésdinamikai mérési eredményeit hasonlítjuk össze egy átlagosnál hûvösebb és csapadékosabb (pl. 2010) õsz adataival. Az 1. ábrán az igen korai Mv hibridek (Mv 251; Bodrog) átlagában láthatjuk a vízleadási görbéket. A kukorica számára kedvezõ melegebb 2009. évben ezek a hibridek augusztus végére, szeptember elejére biológiailag beértek, szemnedvességüket dinamikusan csökkentették. Víztartalmuk továbbra is jelentõsen csökkent, a hónap közepére elérte a 15% körüli értéket. A száraz-meleg szeptemberben a 13% alatti egyensúlyi nedvességállapotig további vízvesztés következett be. Az Mv 251 és a Bodrog is bizonyította, hogy kedvezõ évjáratban szántóföldön oly mértékben le tudnak száradni, hogy mesterséges vízelvonás nélkül is betárolhatók. A hûvösebb 2010-es évben a 25% körüli szemnedvesség állapot szeptember utolsó dekádjában következett be, és október elején csökkent 20% alá. Összegezve az igen korai hibridekrõl elmondhatjuk, hogy minden évben biztonságosan beérnek, jó õszi kalászos elõvetemények. Megkésett vetés esetén is szemes kukoricaként számolhatunk velük. Kedvezõ évjáratban akár mesterséges szárítás nélkül is betárolha-

20 2011/1 tók, akár ó- kukorica áron is értékesíthetõk. A két eltérõ évjáratban az augusztus végén mért 18-20% körüli szemnedvesség különbségek október elejére mintegy 6-7%-ra csökkennek. A 2. ábrán a korai Mv hibridek (Mv 255; Mv 277; Amanita; Somacorn; Hunor; Mv 350; Mv 343; Kamaria; Mv Tarján) érésdinamikai viselkedését kísérhetjük figyelemmel az azonos idõpontban mért adataik átlagában. A kedvezõ, meleg 2009-es évben a biológiai érettséget jelentõ 25% körüli szemnedvességet a korai Mv hibridek szeptember elsõ hetében elérték. A hûvös klímájú 2010. évben ekkor a szemnedvesség mintegy 9%-kal magasabb, 34% körüli volt. E kiváló vízleadó tulajdonsággal rendelkezõ Mv hibridek a kedvezõ évben október elejére 13% szemnedvességig leszáradtak, míg 2010-ben a koraiak szemnedvessége ebben az idõpontban 22%-ot mutatott és a hónap közepéig tovább száradt 20% víztartalomig. Visszatekintve a korai Mv hibridek vízleadására megerõsíthetjük, hogy egy hûvösebb évben is biztonságosan leszáradnak a 20% technikai érettséget jelentõ szintre. Az évjárati hatás az érés különbözõ fázisaiban elérheti a 10-15% szemnedvesség különbséget, mely a betakarítás idõpontjára akár 5-7% közelire is csökkenhet. A 3. ábra a középérésû Mv hibridek (Mv Koppány; Mikolt; Miranda; Mv 500) szemnedvesség mérési eredményeit mutatják. A biológiai érettséget jelentõ állapotot 2009-ben szeptember közepére elérték a középérésû hibridjeink, míg 2010-ben ebbe a fázisba október elején jutottak. A kukoricára kedvezõ évjáratban a középérésû hibridektõl is elvárható a 20% alatti betakarítási szemnedvesség. 2009-ben október közepén a fentebb jelzett hibridjeink 16-18%-ig száradtak le. A kukorica leszáradására vízleadása szempontjából kedvezõtlenebb 2010-ben az október közepi, 22%-os szemnedvesség elfogadható. Mérési adataink azt mutatták, hogy a középérésû hibrideknél volt a legkisebb a tenyészidõ különbség mintegy 6-8% a kukorica vízleadása szempontjából két eltérõ karakterû 2009. és 2010. években. Termelõ Partnereink a MARTON GENETICS kukorica hibridek újabb Szemnedvesség (%) Szemnedvesség (%) Szemnedvesség (%) Szemnedvesség (%) 1. ábra Az igen korai Mv hibridek érésdinamikája (Simonpuszta, 2009 2010) 2. ábra A korai Mv hibridek érésdinamikája (Simonpuszta, 2009 2010) 3. ábra A középérésû Mv hibridek érésdinamikája (Simonpuszta, 2009 2010) 4. ábra Az Mv 255 érésdinamikai reakciója (Simonpuszta, 2009 2010)