J. Milwaukee INSOMNIUM Második könyv
DONOROK I. Hajnali négy körül járt az idő. Odakint, Bécs utcáin még éjszakai sötétség honolt, de ő már érezte a napfelkelte közeledtét. Ha mélyen a föld alá, egy pincébe vagy akár egy eltemetett koporsóba zárták volna, akkor is tudta volna, hogy mikor kel és mikor nyugszik a Nap. Erre nem trenírozta magát, egyszerűen csak így alakult. Voltak képességei. Olyanok, melyekről a társai csak álmodoztak, de ezt nem vallották be még önmaguknak sem. Theresa becsukta a billenőre nyitott ablakokat, és hézagmentesre eresztette a redőnyöket. Körbesétált a sötét lakásban, és mindent ellenőrzött. A keskeny előtérből nyílt a tágas nappali, jobbról a konyha és a mosdó. Balra már a bejárat mellett könyvespolc takarta a falat, egészen a plafonig. Ez László lakása volt, és ő szeretett olvasni. 7
A nő előre sétált a nappali felé, és belépett a szintén jobbról nyíló, elvileg megkapóan világos, ám besötétített vendégszobába. Ez lett volna a lakás éke és központi terme, ha emberek birtokolják. László soha nem lakott ebben a helyiségben. Ezt az időről időre felbukkanó lányok használták, de ők is csak addig, amíg ki nem hajította őket, vagy át nem kerültek a lakás ellenkező pólusába, a hetes -be. A hetest az ígéretes jelöltek közül egyedül Christine úszta meg, talán azzal, hogy meghalt, talán azzal, hogy László nem vette egy kalap alá a korábbi nőivel. Theresa gondosan becsukta a Jusztinának előkészített lakrész ajtaját, és átment a szemközti szobába. László ezt a tejüveg, acélkeretes tolóajtókkal leválasztott fülkét használta hálónak. Innen nyílt a gardrób, balra pedig egy ablaktalan, de légkondicionált helyiség. Ez amolyan házi könyvtárként szolgált, de biztonsági ajtó választotta el a hálófülkétől. Két hoszszabb falát könyvespolcok és könyvszekrények borították, egészen a plafon magasságáig, akárcsak a hallban. A polcok sorát jobbra egyetlen, kis beugró törte meg, melyben kényelmes karosszék, mellette pedig modern vonalvezetésű lámpa állt. Theresa kijjebb vonta az állólámpát és a fotelt, aztán odébb húzta a könyvespolc egy blokkját, éppen ebbe az olvasóboxba. A polc hangtalanul siklott a nemesacél sínekben. A bútorzat takarásából újabb biztonsági ajtó bukkant elő. A nő benyitott a lakás hetedik helyiségébe, a hátsó traktusba. Itt sem volt ablak, de halkan dol- 8
gozott a légkondicionáló. A hangszigetelt falakat hófehér, matt fényű csempe fedte. A linóleum vízzölden fénylett. Theresa ellenőrizte a polcok tartalmát, a textilbe csomagolt tálcák feliratát, különös tekintettel a lejárati időt jelző papírcsíkokra. Kis csapokat fordított el, kapcsolókat kattintott próbaképp, végül elégedetten nézett végig a patyolattiszta felületeken. Minden működött, minden a helyén állt. Theresa elmosolyodott. Az alkalom ismét adja magát, és ők élni fognak vele. *** A család, melybe harmadik gyerekként született, a Kovászna megyei város szélén, egy régi építésű, nagy udvarú házban élt. Három generáció lakott itt együtt. A gyerekek két fiú és a kislány, a szüleik, valamint a ház urának, Jankónak a nagyanyja, aki többek véleménye szerint seprűs boszorkány volt. A kislány, akit az öregasszony után a Teréz névre kereszteltek, már csecsemőnek is kicsit fura volt. Sokat szemlélődött, és keveset aludt. Ritkán sírt, de olyankor dühösen ordított. Ilyenkor, néhány alkalommal még az is előfordult, hogy behajtott ablakszárnyak csapódtak ki, vagy nyitva hagyott ajtók vágódtak be dörrenve. Az anya, bár nem akarta, egy idő után mégis meg kellett látnia az összefüggést a kis Teca dühkitörései és a nyílászárók önállónak tűnő működése közt. Mária persze nem ismerte a telekinézis fogalmát, mégis rosszat sejtett. Már bánta, hogy az anyós anyjának nevét adta a lányának. Úgy 9
vélte, ezzel vont a gyerek fejére valami kellemetlenséget. Teréz, mintha tudta volna, hogy milyen képességeket birtokol, megpróbálta rejtegetni őket. Minél idősebb lett, annál kevesebb ajtó-és ablakcsapódás történt, és alig akadt olyan dísztányér, ami a stabil szegről pattant volna le, csak úgy. Minden viszonylag normális mederben csordogált, egészen a serdülőkorig. Teréz későn érő típus volt, már a tizenhatot is betöltötte, amikor menstruálni kezdett. Az eset pár nappal az után történt, hogy biológiai értelemben nővé vált. Anyja sokadszorra szólította fel, hogy rakjon rendet a szobájában. Mari dühösen csapkodott, káromkodott, szidta rendetlen gyerekét. Olyan ez a szoba, mintha forgószél söpört volna végig rajta! kiáltotta, és kirángatta az íróasztal alól a lány gombóccá gyűrt iskolai ünneplő ruháját. Vihar kell? kérdezte Teréz olyan nyers, rideg hangon, ahogy addig még sohasem szólalt meg. Arcát kegyetlen grimasz torzította, és idegen szavakat sziszegett, miközben az ablak felé suhintott a kezével. A dupla üvegtáblák reccsenve pattantak fel, és csapódtak az ablakmélyedés oldalának. Üveg csörömpölt, és dübörgő fergeteg tört be a keskeny, hosszúkás szobába, hogy csattanva robbantsa ki a túloldali falból nyíló ajtót. Leszakadt a függöny a karnisról, szerteszét hagyott ruhák és könyvek csa- 10