ABBI GLINES TE VAGY NEKEM A LEVEGŐ

ABBI GLINES TE VAGY NEKEM A LEVEGŐ

Írta: Abbi Glines A mű eredeti címe: Breathe Fordította: Margitta Nóra Szerkesztő: Nemcsók Adrienn, Vajna Gyöngyi Nyelvi korrektor: Várhidi Gyula Műszaki szerkesztő: Szuperák Attila Abbi Glines 2009 Margitta Nóra 2014 Maxim Könyvkiadó Kft. 2014 A kiadvány a szerző engedélyével készült. A fordítás alapjául szolgáló művet kiadta: Simon Pulse, mely a Simon & Schuster, Inc. része. Borítóterv: Botos Tamás ISSN: 2063-6989 ISBN: 978 963 261 497 7 (puhatáblás), kiadói kód: MX-871 Kiadja: Maxim Könyvkiadó Kft. Cím: 6728 Szeged, Kollégiumi út 11/H Tel.: (62) 548-444, fax: (62) 548-443, e-mail: info@maxim.co.hu Felelős kiadó: Puskás Norbert Nyomda: Generál Nyomda Kft., felelős vezető: Hunya Ágnes

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítást, a mű bővített, illetve rövidített változata kiadásának jogát is. A kiadó írásbeli engedélye nélkül sem a teljes mű, sem annak része semmilyen formában akár elektronikusan vagy mechanikusan, beleértve a fénymásolást és bármilyen adattárolást nem sokszorosítható.

ÉDESANYÁMNAK ajánlom ezt a könyvet, mert 9 éves korom óta olvassa kézirataimat, és azóta is egyfolytában mögöttem áll.

Előszó Az élet számomra folytonos küzdelem. Persze tudom, másnak sem habos torta. Képtelen vagyok megszabadulni attól az ábrándtól, hogy egyszer majd társakra és barátokra találok, és nem leszek elzárva a normális világtól. Ez az álom segített továbblépnem azokon az éjszakákon, amikor erős vágyat éreztem arra, hogy örökre távozzak. Az lett volna a legjobb, ha meg sem születek. Tudom, hogy a mamám is így gondolja. Tudom, hogy ilyenkor mit gondolnak. De nem, ő ilyet sosem mondott, ugyanakkor megszületésemmel drámaian megváltoztattam addigi életét. A mamám szépségkirálynő volt apró arkansasi szülővárosában. Mindenki azt mondta, hogy egyszer majd sokra viszi, hogy szépsége és bája megnyithatja azokat a bizonyos kapukat, de hát összetalálkozott azzal a férfival, akinek az életemet köszönhetem. Az az igazság, hogy a mamám megszökött otthonról, mert híres akart lenni, de beleszeretett egy igencsak nős pasiba, aki engem nem ismert el sajátjának, és aki nem segített, attól félve, hogy ez foltot ejtene a jó hírén a Tennessee-beli Nashville-ben. Életem első felét a Tennessee-hegyekben, egy egyszobás kunyhóban töltöttük. Egy napon aztán a mamám úgy döntött, hogy az élet könnyebb Alabamában. Azt gondolta, hogy délebbre majd könnyebben talál munkát, és a napsütés jót fog tenni mindkettőnknek. Legalábbis ezt mondta. Tudtam, el akar menekülni, vagy legalábbis 7

találni egy olyan helyet, ahol mindent újra kezdhet. Ha léteznek olyan személyiségjegyek, amelyek vonzzák a lúzereket, akkor a mamám bőven rendelkezik ilyenekkel. Sajnos hamarosan egy újabb gyereket fog szülni erre a világra, melyet oly kevéssé tud irányítani, és ahol nagymértékben egy kamaszra vagyis rám kénytelen támaszkodni. Bárcsak rám bízta volna a döntést a párválasztásban, ahogy azt minden másban tette! Szóval dél felé tartottunk, Alabamába, ahol állítólag ragyogóan süt a nap, ami elmossa aggodalmainkat Hát rajta! 8

1. FEJEZET Ma nem mész dolgozni? kérdeztem csodálkozva az előrehaladott terhes mamámat, aki bugyiban és melltartóban hevert az ágyában. A terhesség még nagyobb drámai hősnőt csinált Jessicából, mint azelőtt volt, hogy védekezés nélkül lefeküdt egy másik lúzerrel. A fejére húzta a párnáját és jajveszékelt. Rémesen érzem magam, Sadie. Menj ma el helyettem! Már a tanév vége előtt tudtam, hogy ez be fog következni. Tegnap volt az utolsó tanítási nap, és ahelyett, hogy lóghatnék, mint egy normális tizenéves, Jessica elvárja, hogy pénzt keressek. Mintha végig azt tervezte volna, hogy majd beállok helyette. Lehetetlen, hogy csakúgy odamenjek és beálljak helyetted! Miért felelne meg nekik egy 17 éves gyerek? Jessica lehúzta fejéről a párnát, és bedobta az évek során tökéletesre fejlesztett duzzogását. Sadie, már nem bírok takarítani ezzel a strandlabda nagyságú pocakkal. Melegem van és fáradt vagyok. Muszáj segítened! Te mindent meg tudsz oldani. Az ablakhoz mentem, hogy kikapcsoljam a légkondit. Ha nem állítanád folyamatosan 20 fokra, akkor kevesebből is kijönnénk. Tudod, mennyibe kerül egész nap járatni?! Nem tudja, nem is érdekli, de azért megkérdeztem. 9

Grimaszt vágva felült. El tudod képzelni, milyen melegem lehet ezzel a pluszsúllyal? Erősen kellett uralkodnom magamon, nehogy megjegyezzem: ő volt az, aki nem használta az óvszert. Én megvettem, és figyeltem is rá, hogy mindig legyen nála több is. Még figyelmeztettem is a randi előtt. Időnként nehéz észben tartani, hogy ki is a felnőtt a családban. Többnyire úgy tűnt, a szerepeink felcserélődtek. Jessica ugyan felnőtt, de ez nem jelenti azt, hogy képes lenne ésszerű döntéseket hozni. Egyszerűen hiányzik belőle a felelősségtudat. Tudom, hogy meleged van, de nem költhetjük minden fillérünket légkondicionálásra! Ő csak sóhajtott, és visszahanyatlott az ágyba. Mindegy dünnyögte. Megkerestem a táskáját és kinyitottam. Rendben, ma megcsinálom helyetted, remélem, bejutok a kapun. De ha nem megy, akkor nekem ne panaszkodj, én figyelmeztettelek. Én csak minimálbéres melót kaphatok, amiből a számlákat sem tudjuk kifizetni. Ha nem jössz, akkor felesleges az egész. Még ki sem mondtam, máris tudtam, hogy ő nyert. Jessica két hónapot dolgozott, meg tudta tartani a munkáját. Sadie, mindketten tudjuk, hogy meg tudod csinálni. Bánatosan sóhajtottam és otthagytam. Már aludt is, mire elkészültem. Haragudni akartam rá, de hatalmas pocakját látva inkább megsajnáltam. Nem ő volt a világ legjobb mamája, de hozzám tartozott. Felöltöztem, és indulás előtt még bekukkantottam hozzá. Halkan horkolt, a légkondi megint 20 fokra volt állítva. Először ki akartam kapcsolni, de aztán meggondoltam magam. A lakásban máris meleg volt, és a hőmérséklet napközben csak emelkedni fog. 10

Kint felpattantam a biciklimre. 30 perc alatt a hídhoz értem, amelyen az alabamai Sea Breeze-hez tartozó elegáns szigetre lehet átjutni. Helyiek nem laknak arrafelé, csupa gazdag családnak van ott nyaralója, olyanoknak, akik teljes személyzetet alkalmaznak. Jessica megcsípett egy házvezetőnői állást 12 dolláros órabérrel. Imádkoztam, hogy gond nélkül átvehessem a munkáját. A címet megtaláltam a táskájából kihalászott alkalmazotti kártyáján. Kicsi volt az esélye, hogy megkapom a munkát. Minél tovább kerekeztem a szigeten, annál nagyobb és különlegesebb házakat láttam. A mamámat a harmadik házban alkalmazták. Naná, hogy neki a legfeltűnőbb helyen kell dolgoznia, persze közvetlenül a tengerparton. A hatalmas, gazdagon díszített vaskapunál átadtam Jessica személyi kártyáját a kapuőrnek, aki haragosan végigmért. A jogosítványomat is odaadtam. Jessica lánya vagyok. Ő megbetegedett, ma én jönnék helyette. A továbbra is haragos kapuőr valakinek telefonált. Nem tűnt túl biztatónak, hogy senki sem tud rólam. Két másik óriás jött a kapu felé. Mindkettőn napszemüveg volt, mintha focisták lettek volna, akiknek fekete öltöny helyett inkább a nemzeti focicsapat mezét kellett volna viselniük. Miss White, kérem, mutassa a táskáját! Ez inkább parancsnak hangzott mintsem kérésnek, a másik pedig már le is kapta a vállamról. Nyeltem egyet, próbáltam nyugodtnak látszani. Mindketten barátságtalanok és nagyok voltak, nem úgy festettek, mint akik megbíznának bennem. Talán veszélyesnek látszottam a 165 centimmel? Végignéztem ócska fehér sortomon és a vörös trikómon. Vajon feltűnt nekik, hogy ezekben a cuccokban sehol sem lehet fegyvert rejtegetni? Nem értettem, hogy a két óriás miért nem akar beengedni. Ha 11

fenyegetést jelentettem volna, bármelyikük bekötött szemmel és hátrakötözött kézzel is képes lett volna ártalmatlanná tenni. Na, ettől nevethetnékem támadt. Ajkamat harapdálva vártam, hogy kiderüljön, vajon veszélyes kicsiny személyemet beengedik-e a minden képzeletet felülmúlóan nagy vaskapun. Bemehet, Miss White. Kérem, használja a kőfal baloldalán lévő személyzeti bejárót, jelentkezzen a konyhán, ahol majd eligazítják. Azon tanakodtam, hogy kik lehetnek azok az emberek, akiknek a kapuját egy ekkora Góliátnak kell őriznie? Visszamentem a bringámért, és a nyitott kapun keresztül begurultam. Megkerültem a buja pálmafákat és a trópusi kert csücskét, és megpillantottam a házat. A Híresek és gazdagok című sorozatban látni ilyeneket. El sem tudtam képzelni, hogy ilyenek egyáltalán létezhetnek Alabamában. Egyszer jártam Nashville-ben, ott láttam ekkora házakat, de azok sem voltak ilyen díszesek. Összeszedtem magam, a kanyarban igyekeztem megállás nélkül tolni a bringámat, miközben a hatalmas méreteket bámultam. Látótávolságon kívül a falnak támasztottam a biciklit. A személyzeti bejárat is pompás volt. A 4 méternél is magasabb kaput csodálatosan vésett S betű díszítette. A kapu nemcsak magas, de meglehetősen súlyos is volt, minden erőmre szükség volt, hogy ki tudjam nyitni. Bekukkantottam a hatalmas előszobába, majd beléptem egy apró helyiségbe, ahol három íves ajtó közül kellett választanom. Még sosem jártam itt, nem tudtam, hogy melyik lehet a konyha. Benéztem a jobb oldali első ajtón. Egy hatalmas társalgónak tűnt, semmi különös, de nem volt benne konyhai felszerelés. Ezután benyitottam a második ajtón, ott egy nagy kerek asztalt láttam, körülötte emberekkel. Egy nagydarab, idősebb nő egy olyan tűzhely előtt állt, amilyet még sosem láttam. Ilyeneket éttermek használhatnak. 12

Tehát ez itt a konyha. Beléptem az íves ajtón. A tűzhelynél álló nő felvonta a szemöldökét, amikor észrevett. Segíthetek? kérdezte élesen parancsoló hangon, ugyanakkor viszont az Andy Griffith Show Bee nénijére hasonlított. Mosolyogtam, nagyon melegem lett, úgy éreztem, mindjárt felrobban az agyam, amikor észrevettem, hogy a szobában ülők mind engem bámulnak. Mindig is utáltam a feltűnést, ezért régebben igyekeztem minél kisebbre összehúzni magam. Persze, ahogy nőttem, ez egyre kevésbé sikerült. Próbáltam elkerülni minden olyan helyzetet, amely arra biztatná az embereket, hogy beszélgetni kezdjenek velem. Nem vagyok remete, csak az a helyzet, hogy sok minden nyomja a vállamat. Már kislánykoromban tudtam, hogy a barátkozás nem nekem való. Túlságosan lefoglal a mamámról való gondoskodás. Ezért egyre magasabb fokon űzöm az érdektelenség művészetét. Ööö, hát izé, azt mondták, hogy jelentkezzem a konyhán további utasításokért. Hirtelen elhallgattam és vártam. Tudtam, hogy amint elhallgattok, a nő kidob, ezt utáltam, de nem tehettem mást, várnom kellett. Azt biztosan tudom, hogy én nem vettelek fel. Ki küldött? Gyűlöltem a rám meredő szempárokat. Bárcsak ne lett volna Jessica olyan makacs! Szükségem lett volna rá, legalább az első nap. Miért csinálja ezt velem mindig?! Sadie White vagyok, Jessica White lánya. Ő ma nem érzi jól magát, és én jöttem helyette dolgozni. Úgy volt, hogy, izé, vele fogok dolgozni ezen a nyáron. Bárcsak ne látszódott volna rajtam az idegesség, de hát mindenki engem bámult. Az asszony a homlokát ráncolta, pontosan úgy, ahogy Bee néni szokta, amikor valami nagyon felbosszantja. Kis híján elrohantam. 13

Jessica nem kérte, hogy itt segíthess a nyáron, én meg nem alkalmazok kölyköket. Nem tetszene a családnak. Talán ősszel, amikor elutaztak, tehetünk egy próbát. A mindent betöltő idegesség hirtelen elmúlt, kétségbeestem a gondolattól, hogy elveszíthetjük a bevételt, amire akkora nagy szükségünk van. Ha Jessica megtudja, hogy nem helyettesíthetem, akkor az is lehet, hogy feladja. Elővarázsoltam legfelnőttesebb hangomat, és elhatároztam, hogy megmutatom ennek az asszonynak, hogy a munkát nálam jobban senki se tudná elvégezni. Megértem az aggodalmát. Azonban ha adna egy lehetőséget, akkor megmutatnám, hogy mire vagyok képes. Pontos leszek, és mindent megcsinálok. Kérem, tegyen egy próbát! A nő az asztalnál ülők valamelyikére pillantott, mintha a véleményét kérné. Aztán megint rám nézett, és tudtam, hogy sikerült megváltoztatnom a döntését. Jól van, Sadie White, a próba most kezdődik. Beosztalak Fran mellé. Mi valamikor együtt kezdtünk itt dolgozni. Ő majd kiadja a munkát, és aztán beszámol nekem. A nap végén megkapod a válaszomat. Ez a próba, és ajánlom, hogy ne hibázz! Bólintottam, és rámosolyogtam Franre, aki ekkor már felállt. Kövess! utasított a magas, vékony, vörös nő, aki legalább 65 éves lehetett. Sarkon fordult, és elhagyta a konyhát. Tettem, amit mondtak, és a konyhában ülők egyikének sem néztem a szemébe. Meg kell kapnom a munkát. Fran egy folyosóra vezetett, számtalan ajtó mellett haladtunk el. Aztán megálltunk, kinyitotta az egyiket, és beléptünk. A szoba a padlótól a mennyezetig tele volt könyvespolcokkal. Hatalmas, sötétbarna bőrfotelek álltak szétszórva. Nem voltak szembefordítva egymással, nem úgy nézett ki, mintha itt vendégeket vagy társaságot 14

fogadtak volna. Nyilvánvalóan ez volt a könyvtár. Ide azért jönnek, hogy keressenek egy könyvet, aztán belesüppedjenek az egyik hatalmas, kényelmes fotelbe. Fran, némi eleganciával, maga előtt széttárt karokkal mutatott a helyiségre. Ez ettől az idős hölgytől elég meglepő volt. Ez Mrs. Stone kedvenc helyisége. Egész évben zárva van. Portalanítani kell a könyveket és a polcokat, a karosszékekhez speciális bőrtisztítót használunk, az ablakokhoz pedig itt a Windex. A drapériákat ki kell porszívózni, a parkettát felmosni és viaszolni. Mrs. Stone azt szereti, ha a szentélyében minden tökéletes. Ebédidőben érted jövök, enni a konyhában szoktunk. Fran az ajtóhoz ment, hallottam, hogy valakit üdvözöl. Egy tisztítószerekkel megrakott kocsival tért vissza. Itt van minden, amire szükséged lehet. Nagyon vigyázz a bekeretezett képekre és műtárgyakra! Figyelmeztetlek, ebben a házban minden nagyon értékes, és mindent a legnagyobb gondossággal kell kezelni. Elvárom, hogy keményen dolgozz, ne fecséreld az idődet butaságokra! A szigorú arcú Fran ezek után távozott. Körbejártam, hogy hozzászokjak a különleges környezethez. A helyiség nem volt igazán nagy, inkább zsúfoltnak látszott. Azt gondoltam magamban, hogy ezt meg tudom csinálni, hogy nem kívánnak tőlem semmi lehetetlent. Összeszedtem a portörlőket, és a könyvespolcokhoz rögzített létrákhoz mentem. Felül kellett kezdeni, hisz a por lefelé száll. Mindent leporoltam, és az ablakokat is megpucoltam, mire Fran értem jött, hogy ebédelni menjünk. Szükségem volt az ételre és egy kis pihenésre. Merev arcának igencsak megörültem. Körbetekintett, és bólintott, mielőtt visszakísért ugyanazon az útvonalon, amelyen reggel 15

is némán végigjöttünk. Amikor az utolsó kanyar után beléptünk a hatalmas, csillogó konyhába, az orromat megcsapta a frissen sült kenyér illata. Mary asszony a tűzhely mellett egy fiatalabb nőnek magyarázott valamit. Kontyukat egyformán hajhálóval rögzítették. Jó az illata, Henrietta. Ez menni fog neked! Ma ezt az adagot megkóstoltatjuk a személyzettel, ha mindenkinek ízlik, akkor te fogsz kenyeret sütni a családnak. Mary asszony a kötényébe törölte a kezét és megfordult. Á, itt a mi új alkalmazottunk. Hogy ment? Jól felelte Fran bólogatva. Azon tanakodtam, hogy vajon Fran nem kedvel, vagy sohasem szokott mosolyogni? Ülj csak le! Még rengeteg dolgunk van, mielőtt a család megérkezik. Fran után én is leültem, és Mary asszony ennivalóval megrakott tálcákat tett elénk. Valamit jól csinálhattam, mert Fran egyenesen hozzám fordult. A személyzet itt, ennél az asztalnál eszik. Különböző időben jövünk ebédelni. Azt veszel, amit akarsz. Bólintottam, az egyik tálcáról elvettem egy szendvicset, és friss gyümölcsöt is választottam. Innivalót ott találsz a pulton. Választhatsz vagy készíthetsz valamit magadnak. A pulthoz mentem, és limonádét töltöttem magamnak. Csöndben ettem, és Mary asszonyt hallgattam, aki további utasításokat adott a Henriettának nevezett nőnek. Kenyeret készítettek az aznapi vacsorához. Fran kísérletet sem tett, hogy beszélgessen velem, aminek nagyon örültem. Étkezés után Frant követve a mosogatónál leöblítettem a tányéromat, majd betettem a mosogatógépbe. Néma csöndben tértünk vissza a könyvtárba. Ekkor már kevésbé voltam ideges, és sokkal 16

jobban érdekelt maga a hely. A folyosón fotókat láttam. Két aranyos kisfiúról készültek a képek. Ahogy haladtunk, egyre idősebbeknek látszottak. A könyvtár hatalmas bejárata mellett egy életnagyságú képről egy nagyon ismerős arc mosolygott rám. Ezt az arcot rengetegszer láttam már a tévében és a képes újságokban. Az előző este, vacsora idején is szerepelt a tévében. Jessica evés közben az Entertainment Dailyt nézte. A műsor egyik kedvenc témája az ifjú szívtipró rocker, Jax Stone. Egy lány karjai közt volt látható, akiről azt pletykálták, hogy szerepelni fog a következő videoklipjében. Fran megállt mögöttem. Felé fordultam, ő pedig a képet nézte. Övé ez a ház. Bármelyik nap megérkezhet a szüleivel és a testvérével. Tudod ezt a helyzetet kezelni? Csak bólogattam, egy szót sem bírtam kipréselni magamból, annyira meglepett, hogy Jax Stone képét látom a falon. Fran tovább ment, én pedig követtem. Miatta nem alkalmazunk tizenéveseket. Ez az ő magán rejtekhelye. Fiatalabb korában a szülei ragaszkodtak hozzá, hogy tartson minden évben egy nyári szünetet távol Hollywood reflektorfényeitől. Most már idősebb, de nyaranta idejár. Időnként különböző eseményekre elutazik, de a nyár nagyobbik felét itt tölti, ez az ő rejtekhelye. A család is vele jön, mivel év közben nem sokat látják egymást. Ha ezt nem tudod kezelni, azonnal menned kell. A diszkréció maximálisan kötelező. Ezért fizetnek itt ilyen magas béreket. Összeszedtem magam, és felkaptam a vödrömet. Bármire képes vagyok. Ez a munka sokkal fontosabb számomra, mint egy ifjú rocksztár. Fran bólintott, de látszott rajta, hogy nem hisz nekem. Még nagyobb elszántsággal vetettem magam a munkába. A hosszú nap végén csöndben hallgattam Fran szigorú beszámolóját. Úgy vélte, 17

jó munkaerő lennék, és hogy kaphatnék egy lehetőséget. Köszönetet mondtam neki és Mary asszonynak. Muszáj félretennem pénzt az őszre, hisz akkor a baba miatt Jessica már nem fog tudni dolgozni, nekem pedig vissza kell mennem az iskolába. Menni fog. Igen, Jax Stone híres volt, és hihetetlen acélkék szemei megdobogtatták a szívemet. Ezt kár lenne letagadnom. Azonban ennek nem csak az volt az oka, hogy véletlenül ő volt az egyik leggyönyörűbb példánya a férfinemnek. Mindenki tudja, hogy a szépség csupán a felszín. Feltételeztem, hogy a belőle áradó felszínesség oly mértékig taszító, hogy egyáltalán nem zavar, hogy a házát kell takarítanom, sőt, hogy akár össze is futhatok vele. Ráadásul a fiúkról tulajdonképpen semmit sem tudtam. Nem fecséreltem rájuk az időmet még akkor sem, ha mindent megtettek azért, hogy szóba álljak velük. Akadt náluk nagyobb problémám is, például, hogy legyen mit ennünk, vagy hogy a mamám ne felejtse el befizetni a számlákat. Rengeteg pénzt költöttem óvszerre, amit aztán a kezébe nyomtam, a táskájába dugdostam, mielőtt a körülötte zsongó pasik valamelyikével randizni ment. Ha erre gondolok, nehezen tudom visszafogni a haragomat. Az olcsó cuccokban is csodálatosan festett. A számtalan gusztustalan férfi egyike azt mondta, hogy örököltem varázsos tekintetét. Szőke göndör haját, tiszta kék szemét és súlyos fekete szempilláit is sikerült megörökölnöm. Azonban hiányzott belőlem az az egyetlen dolog, amely megóvhatna bizonyos katasztrófáktól: meglehetősen ostobának látszottam. Időnként a mamám emlékeztetett is erre, de ettől nem keseredtem el, inkább a szegénység számlájára írtam. Jessica ezt személyiségem hiányosságának, én inkább mentőkötélnek tartottam. Nem akartam olyan lenni, mint ő. Ha az ostobaság megóv attól, hogy a lába nyomába lépjek, akkor hálás vagyok érte. 18

A lakásunk, amelyért közel havi ötszázat kellett fizetnünk, egy hatalmas, öreg ház földszintjén volt. Amikor beléptem, nem találtam Jessicát. Csupán négy helyiség volt, nem juthatott messzire. Mama? Semmi válasz. Éppen lement a nap, így kimentem a Jessica által patiónak nevezett udvarra. Szerintem nem volt több, mint egy apró földkupac. Kint állt az udvaron, közszemlére téve hatalmas pocakját abban a bikiniben, amelyet néhány héttel korábban egy turkálóban magamnak vásároltam. Felém fordult és mosolygott. A reggeli rosszullét nyomai eltűntek. Az arca inkább tündökölt. Sadie, hogy ment? Mary asszony nagyon megkínzott? Remélem, hogy rendesen viselkedtél vele. Szükségünk van erre a munkára, te pedig időnként olyan durva és barátságtalan vagy! Végighallgattam a szociális készségeim hiányosságairól szóló hablatyolását, megvártam, hogy befejezze, csak akkor szóltam. Megkapom a melót nyár végéig, ha akarom. Jessica színpadiasan felsóhajtott. Remek, mert a következő hónapokban tényleg pihennem kell. A baba mindent kiszed belőlem! Te még nem értheted, milyen nehéz terhesnek lenni! Szerettem volna emlékeztetni, hogy én megpróbáltam megóvni őt a terhességtől, a kosztpénzből vagyonokat költöttem az ostoba óvszerekre, de ez mit sem használt. Inkább csak bólogattam, és együtt bementünk a házba. Éhen halok, Sadie. Össze tudnál gyorsan dobni valamit? Most már kettő helyett kell ennem. Már hazafelé menet kitaláltam, hogy mi lesz a vacsora. A mamám egyáltalán nem boldogul a konyhában. Életem első nyolc évét valahogy átvészeltem mogyoróvajas és lekváros kenyéren. 19

Valamikor kilencéves korom körül rájöttem, hogy a mamám segítségre szorul, és ekkor elkezdtem felnőni, sokkal gyorsabban, mint a normális gyerekek. Minél több segítséget ajánlottam neki, annál több mindent bízott rám. Mire betöltöttem a tizenegyet, mindent én csináltam. A tészta forrt, a húsmártás gőzölgött, én meg a szobámba mentem. Ledobtam a ruháimat, és felvettem a kivágott címkéjű, olcsó farmeremet, amely nem meglepő módon ruhatáram alapdarabja volt, meg egy pólót. A ruhatáram nem túl változatos. A konyhában a tésztafőző hangja figyelmeztetett, hogy nézzek rá az ételre. Arra nem lehetett számítani, hogy Jessica felkel bármit is megnézni. Visszaszaladtam az apró konyhába, villával kivettem egy spagettiszálat, amit aztán a tűzhely mögötti falhoz csaptam. Odaragadt, tehát kész. Na de Sadie, miért dobálod a tésztát a falra? Honnan szedted ezt az ostobaságot? A plafonra bámultam, majd Jessicára, aki a bikinimben hevert a lakáshoz tartozó kifakult, pasztellszín kanapén. Egyszer a tévében láttam, amikor kicsi voltam. Jól megjegyeztem, ráadásul működik. De ez undorító! morogta Jessica a kanapéról. Ha akarna, se tudna vizet forralni, de elhatároztam, hogy befogom a számat, és befejezem a vacsorát. Kész van! Kiraktam a tányérra egy kupac spagettit, tudva, hogy arra fog kérni, vigyem be neki. Drágám, hoznál nekem egy tányérral? Vigyorogtam. Sikerült egy lépéssel megelőznöm. Azokban a napokban ritkán kelt fel, csak ha már feltétlenül muszáj volt. 20

Egy villát és egy kanalat tettem a tányérra, és bevittem neki. Fel sem ült. Nagy pocakjára tette a tányért, és úgy evett. Egy pohár édes jeges teát is vittem neki, aztán visszamentem, hogy magamnak is szedjek. Megéheztem a munkától, ennem kellett. 21

2. FEJEZET Nem volt több motozás, kaptam egy kártyát, amit fel kellett mutatnom érkezéskor és távozáskor. A dolgok igazán simán mentek. Fran egyszer még rám is mosolygott. Ebéd után Mary asszony felküldött a 3. emeletre, ahol nagyobbrészt hálószobák voltak. Nem volt nehéz megfeledkeznem arról, hogy kinek a házát takarítom. Nem voltak barátaim, akiknek mesélhettem volna a munkámról. Nem gondolkoztam azon, hogy ott állok, ahol a nyári szünetben a világ legmenőbb ifjú rocksztárja fog aludni. Nem volt valami nagy szám. Amikor beléptem a szobájába, körbenéztem. Tipikus tinédzserfiú-szoba volt. Viszont meglepően kényelmesnek látszott. A falon baseballütők és -labdák, némelyiken autogram volt, néhány viszont meglehetősen használtnak tűnt. A falon büszkén ki voltak téve a mezek, amelyeket kisebb korában hordhatott. Simán el tudtam képzelni a kisfiút, akinek előző nap láttam a képeit, ahogy ezekben a mezekben pont úgy játszik, mint egy átlagos gyerek. Közelebb lépve mindegyik alatt láthattam egy fényképet a csapatról, amelyben játszott. A legrégibb képen alig tudtam felismerni a mai híres rocksztárrá lett kisfiút. A 10-11 éves kori képeken már könnyen felismerhető. A mezek és fényképek időrendben álltak, óvodáskortól tizenhárom éves korig. Úgy emlékszem, egy-két évvel korábban hallottam először a nevét a 22

rádióban. Úgy látszik, normális életet élt, míg a lemezkiadó fel nem fedezte. Az ágy mögötti fal viszont egészen másmilyen volt, mint egy átlagos kamaszfiú szobája. A legkülönfélébb alakú, színű és méretű gitárok lógtak ott. Egy csomón autogram volt olvasható, néhány vadonatújnak látszott. Az egyik mintha igazi aranyból készült volna, bár azt elég nehéz elhinni. Lábujjhegyre állva alaposabban megnéztem. Az volt ráírva, hogy Fender. Tovább nézegettem a drágább gitárokon lévő autogramokat. Végigsimítottam az ujjamat Jon Bon Jovi aláírásán, és elmosolyodtam. Ezek szerint a rocksztároknak is vannak bálványaik. Középen egy apró, nyúzott gitár lógott. A gyűjtemény közepére helyezték, ez lehetett az első és a legkedvesebb. Kinéztem az ajtón, nehogy valaki meglásson, aztán megint odaléptem a kis gitárhoz, amivel, úgy képzelem, az egész elkezdődött. Nem voltam megszállott rajongó, de valamiféle szentségnek tűnt ez a tárgy, amely hozzájárult a nagy álom megvalósulásához. A tisztítószeres kocsi érintetlenül állt az ajtóban, tudtam, ideje munkához látnom. Egyéb személyes dolgokra nem voltam kíváncsi. Azt akartam, hogy továbbra is sekélyesnek és érinthetetlennek lássam. Valóságosabbnak, kevésbé istenszerűnek tűnt attól, hogy láthattam, milyen helyes kisfiú volt göndör barna hajával és azzal a mosolyával, amellyel megőrjítette a rajongóit. De érdeklődésemet a minimumra kellett szorítanom. Gyorsan nekiláttam a portörlésnek, takarításnak és a drága parketta tisztításának. Úgy döntöttem, gyorsan végzek, mielőtt újra belebotlok valamibe, ami az egykori kisfiúra emlékeztetne. A jövőmre koncentráltam, és elhessegettem a Jax Stone-ra vonatkozó gondolataimat. Sadie, kész vagy már? kiáltott Fran az ajtóból. Megjött a család, nekünk a személyzeti helységekbe kell mennünk. 23

Összeszedtem a tisztítószereket, és elindultam az ajtóban álló, meglehetősen ideges Fran felé. Persze, éppen most végeztem. Fran bólintott, és elindult a hátsó, személyzeti lift felé, hogy véletlenül se találkozzunk a családdal. Fran sietve beszállt, én a nyomában, de az egyik üvegtisztító leesett a kocsiról. Egy ronggyal igyekeztem eltüntetni a foltot. Siess már! sürgetett Fran idegesen a lift belsejéből. A család bizonyára éppen felfelé jött. Amikor felálltam, valami bizsergető érzés futott végig a hátamon. Ijedtemben megfordultam. Ott állt Ő, és engem nézett. Nem az aranyos göndör hajú kisfiú, hanem a híres rocksztár. Megdermedtem, nem tudtam, mit tegyek, hisz Mary asszony éppen azt nem akarta, hogy jelenlétemet ilyen hamar felfedezzék. Nevetségesen szexi arcát beragyogta a mosolya, arcomat elöntötte a forróság, másfelé néztem, és belöktem a tisztítószeres kocsit a liftbe. Mintha nem is bosszantotta volna, hogy egy kamaszlány dolgozik a házában. Mosolya vidámnak tűnt. Fran a homlokát ráncolta, de egy szót sem szólt. A kocsit elraktam, és jelentkeztem a konyhában, hogy fent végeztem. Mary asszony csípőre tett kézzel várt bennünket. Frannal halk megbeszélést folytattak. Mary asszony bólintott, elvett valamit az asztalról, majd átadott nekem egy összehajtogatott fekete ruhát. Ha a család itt van, mindnyájan egyenruhát viselünk. Mostantól nem takarítasz, hanem nekem segítesz a konyhában és Mr. Gregnek a kertben. Ma este azonban neked kell felszolgálnod. Mrs. Stone úgy kívánja, hogy a személyzet mindig csinosan jelenjen meg mind a család, mind pedig a vendégek előtt. William, a fiatal fiú, akit felvettem Marcus mellé felszolgálónak, 10 perce telefonált, hogy beteg. Rajtad 24

kívül mást nem tudok keríteni. Bebizonyítottad, hogy keményen tudsz dolgozni, úgy látom, komolyan veszed a dolgokat. Csak a korod miatt aggódom. A ház ura nagyjából egyidős veled, a legtöbb lány oda van érte. De az ösztöneim azt súgják, hogy téged ez nem nagyon érdekel. Remélem, továbbra is felnőttként fogsz viselkedni. Nem tudtam, mit kéne válaszolnom, így hát csak bólogattam. Jól van. Minden nap ezt kell hordanod. Még kettőt csináltatunk a méretedre. A ruhát minden este itt hagyod, másnapra ki lesz mosva és vasalva. Mindig ugyanitt gyere be, és azonnal öltözz át a mosókonyhában. Most, előbb még segíteni fogsz nekem elkészíteni a vacsorát. Amikor felszolgálsz, tisztán és rendesen kell kinézned. A következő két órában mindenféle húsokat és zöldségeket szeleteltem, kavartam és töltöttem. Igencsak elfáradtam már, amikor Mary asszony elküldött átöltözni és fésülködni. Felvettem a fekete, nagyjából térdig érő szoknyát és a fehér végig gombos, kerek nyakú blúzt. Mindezekre egy fekete kötény került. Kibontottam a hajam, majd ismét összefogtam a fejem búbján. Megmostam az arcomat és a kezemet, belenéztem a hátam mögötti tükörbe. A mamám arcvonásainak köszönhettem a felszolgálói munkát, de visszafogott személyiségemmel nyertem meg Mary asszony bizalmát. Míg anyám tekintete huncutul csillogott, addig az enyém komoly és óvatos maradt. Jax Stone mosolya a valóságban éppolyan káprázatos volt, mint az újságokban és a plakátokon megjelent fényképeken. Ez azonban nem jelentette azt, hogy ostoba módon engem is lenyűgözött volna. Mély levegőt vettem, kinyitottam az ajtót, és visszamentem a konyhába, ahol Mary asszony várt. Rendben, most pedig figyelj! Ezt Jax úr elé teszed, pontosan akkor, amikor Marcus ekkor egy magas fiúra mutatott, akit még nem ismertem odateszi Mrs. Stone elé. Ma este csak ők ketten ülnek az 25

asztalnál. Mr. Stone és Jason holnap érkezik. Ma este csak ti ketten fogtok felszolgálni. Figyelj arra, hogy miközben Jax úrfi eszik, csöndben mögötte kell állnod. Csináld pontosan azt, amit Marcus. Fordulj hozzá, ha valamiben bizonytalan vagy! Marcus szemébe néztem. Alig lehetett nálam idősebb, talán ha 20 éves volt. Vörösesszőke haja és mosolygós zöld szeme azonnal megnyugtatott. Mosolyogva felém nyújtotta erős kezét: Marcus Hardy. Sadie White mondtam, miközben Marcus jól megrázta a kezem. Bólogatott, rendületlenül mosolygott, és a tálcáért nyúlt. Tegnap láttam, milyen bátran küzdöttél a melóért. Lenyűgözött, ahogy ideges tekinteted egyik pillanatról a másikra határozottá vált. Mosolyogtam, és én is felkaptam az előttem lévő tálcát. Te jössz mögöttem, mivel én viszem Mrs. Stone ételét közölte Marcus. Rám kacsintott, és elindultunk az étkező felé. A nagy étkezőhelyiséget már ismertem. Reggel én súroltam fel a padlót. Marcus megállt az ajtónak háttal ülő Mrs. Stone mögött. Amint körbementem, hogy megálljak az asztalfőn ülő Jax mögött, testem természetes feszültsége éberséggel töltött el. Marcust figyeltem, hogy követni tudjam. Ő bólintott, és a salátát egyszerre helyeztük az asztalra. Hátraléptem. Marcus biccentett, hogy álljak mellé. Úgy is tettem. Még mindig nem értem, hogy Papa minek kényszeríti Jasont a Yale-re, ha ő ezt nem akarja. Jax hangja valószínűtlenül lágy volt. Úgy éreztem magam, mintha moziban ülnék, és a filmvásznat bámulnám. Az öcséd nem tudja, mi a legjobb neki. Annál több esze van, mintsem hogy egyszerűen csak Jax Stone öccse legyen. Megvan a 26

tehetsége, sokkal többre vihetné, ha összeszedné magát, és nem kizárólag a tőzsdén játszadozna. Elvesztegeti a matematikai tehetségét! Jax rám nézett, és elmosolyodott, mielőtt ismét az anyjához fordult volna. Mindketten lökdösitek. Ő elég okos, nincs szüksége arra, hogy helyette döntsetek. Mrs. Stone hangosan felnevetett: Te sem lennél ott, ahol vagy, ha nem lökdöstelek volna keményen. Nem akartál semmi mást, mint baseballozni a haverjaiddal, és ócska garázsbandákkal, csupa tehetségtelen fickóval zenélni. Jax sóhajtott, jeges vizet töltött, és az anyjához fordult: Elég legyen, mama! Ne mondj rosszat a valaha volt kevés igaz barátomról! Mrs. Stone hátradőlt, Marcus pedig megérintette a kezemet, hogy ismét rá és a feladatunkra figyeljek. Előreléptünk és leszedtük a salátástálaikat. Kérnek valami mást is inni? kérdezte Marcus kedves délies kiejtésével. Megint azt éreztem, hogy szemek tapadnak rám. Küzdöttem a késztetés ellen, hogy visszanézzek Jaxre, hogy visszanézzek azokba a szemekbe. Mrs. Stone sóhajtott: Talán egy pohár Merlot nem árt meg. A fiára nézett, megigazgatta az ölében lévő szalvétát, mintha nem tudna dönteni. Hozzon egy pohárral a pince legjobb Merlot-jából! Jax hátradőlt, láttam, hogy még mindig engem bámul. Vettem egy mély lélegzetet, és ránéztem. Hozna egy pohárral Mary asszony édes teájából? Bólintottam, és sikerült megállnom, hogy ne mosolyogjak vissza rá. Igen, uram válaszolta Marcus. Hátralépett és intett, hogy induljak előtte a konyha felé. 27

Ahogy kiléptem a hatalmas étkezőből, mélyet sóhajtottam. Észre sem vettem, hogy ez milyen idegtépő. Ahogy beléptünk a konyhába, Marcus rám mosolygott. Mi van? Elszúrtam? Marcus megrázta a fejét, egy szőke tincs a szemébe hullott. Nem, szuper voltál. De vigyük gyorsan a ráklevest, mielőtt Mary asszony szétrobban. Mary asszony fordult a házvezetőnőhöz, kérünk egy Merlot-t a pincéből. Mary asszony már adta is a nyitott borosüveget egy pohárral. Tudtam előre! Ez meg itt Jax édes teája. Viszem a levest szólt Marcus, én meg túlságos hálás voltam, hogy megkérdezzem: Miért? Csak bólintottam, és követtem a folyosón, az étkező felé. Mielőtt beléptünk volna, Marcus visszanézett rám: Ne törődj azzal, hogy bámul. Vonzod a tekintetet. Nem tehetsz róla, de ha meg akarod tartani az állást, próbálj láthatatlanná válni rám kacsintott, és kinyitotta az ajtót. A láthatatlanná válás volt az életcélom. Úgy éreztem, mindent ennek érdekében tettem. Kiderült azonban, hogy még jobban kell igyekeznem. Egyszerűen csak sok időt akarok pihenéssel tölteni a parton. Imádom a strandunkat, hogy itt nyugodtan hűsölhetek a tengerparton anélkül, hogy bárki beszélgetni, találkozni akarna velem, vagy autogramot kérnének tőlem. Egész évben erről álmodoztam. Pihennem kell. Tudom, Gregory utálja, hogy három hónapig elérhetetlen vagyok, de szükségem van erre, mert különben bedilizek. Jax rám nézett, amint elé tettem a rákkrémlevest. Köszönöm suttogta. Én is azt akarom, hogy pihenj. De Gregory úgy gondolja, jó PR-ja lenne, ha a nyár folyamán egy kis időt áldoznál a rajongóidra. Adhatnál 28

egy koncertet a tengerparton, vagy részt vehetnél néhány filmpremieren. Jax a fejét rázta. Kizárt. Nem vagyok hajlandó a nyilvánossággal megosztani az itteni életemet. Azért választottam Alabamát, mert ez a hely nem túl divatos. Szuper, hogy ez egy magánsziget. Néhány filmpremier szóba jöhet, de semmi egyéb. Koncert kizárva. Mrs. Stone megvonta a vállát. Megígértem Gregorynak, hogy megpróbálom. Ennyi. Oldja meg ő. Felnőtt vagy. Többé semmire sem kényszerítelek. Jax folytatta az evést. Marcus mellett állva kinéztem az ablakon, időnként Jax tányérjára pillantottam arra várva, hogy kivihessem. Felnéztem Marcusra, ő mosolyogva visszanézett rám. Maga volt a szakszerűség, és tudtam, azt akarta, hogy nekem is minden jól menjen. Lett egy barátom. Marcus finoman megérintette a karomat és előrelépett. Azonnal követtem, hogy leszedjük a levesestányérokat. Kér még teát, uram? Jax rám nézett, aztán Marcusra. Igen, kérek. Mrs. Stone poharából legfeljebb egy korty hiányzott. Marcus ismét hátralépett, hagyta, hogy én menjek ki elsőnek. Az útvonalat már jól ismertem. A konyhában felkaptuk a tálcát. Még sosem láttam ennyi gazdag és egzotikus ételt. Hú, ezek aztán rengeteget esznek! Mrs. Stone eddig alig nyúlt az ételhez, szerintem ebből sem nagyon fog enni. Jax eszi meg az egészet. Ja, de ő még növésben van. 29

Jót nevettem azon, ahogy Marcus Mary asszonyt utánozta, fogtam a tálcát és követtem őt a már ismerős folyosón. Bent az ételt Jax elé helyeztem, Marcus pedig odaadta neki az édes teát. Mindketten csendben ettek. Időnként éreztem, hogy engem néz, ilyenkor Marcus finoman megérintette a kezemet arra figyelmeztetve, hogy még láthatatlanabbá kell válnom. Egyszer sem viszonoztam a kíváncsi acélkék szemek pillantását. Anya és fia néhány mellékes megjegyzést leszámítva némán ettek. Mintha sosem akart volna véget érni a vacsora. Végül, amikor megnéztem, hogy Jax befejezte-e az étkezést, a tekintetünk összetalálkozott. Megpróbáltam elfordulni, de a szeme felém nevetett. Lenéztem a cipőmre, Marcus pedig megszorította a karomat. Ez felriasztott. Felnéztem és láttam, hogy összeszedhetjük a tányérokat. Leszedtük az asztalt, majd a korábbiakhoz hasonlóan elindultam az ajtó felé. Desszertet nem kérek közölte Marcusszal Mrs. Stone. Nem szívesen hagylak egyedül enni Jax, de elfáradtam. Ha szükséged van rám, a szobámban megtalálsz. Jax felállt miközben az anyja távozott. Amint kiment újra leült. Én kérek sütit biztosított minket, vagyis inkább engem. Marcus bólintott. Igen, uram válaszolta a szokásos hivatalos hangnemben, majd távoztunk. A konyhában Marcus letette a tálcáját. Na, most elég kényes helyzetbe keveredtünk. Neked kell bevinned a tányérját, és mivel az anyja elment, nekem nincs miért visszamennem. Bemehetnék helyetted, talán ez lenne a legjobb, de attól tartok, ezzel felbosszantanám. Észrevett, ami, azt hiszem, várható volt. Reméltem, hogy mivel híres, nem fogja érdekelni egy újabb csinos pofi. Marcus sóhajtott egyet, nekitámaszkodott az asztalnak, és keresztbe tette hosszú lábait. Neked kell döntened. 30

Nekem? Mit szeretnél, Sadie? Itt most nem a te állásodról van szó, hanem az enyémről. Ha te nem mész vissza, elvesztem a munkámat, amiért a helyedbe léptem. Szerintem már azt is kiszúrta, hogy segítek neked. Akár mész, akár nem, a te munkád biztosítva van mostantól. Sóhajtottam egyet, és felvettem a desszertes tálcát. Nem fogom mások munkáját veszélyeztetni, csak hogy magamon segítsek. Viszem. Szó nélkül elindultam a folyosó irányába. Amint beléptem, az acélkék szemek elkapták a tekintetem. Rám mosolygott. Szóval hagyta, hogy egyedül gyere. Azt hittem, ő fogja hozni. Nem akartam mosolyogni a megjegyzésén, de muszáj volt. Letettem elé a desszertet, és elfoglaltam a helyem. Megbeszéltétek? kérdezte. Igen. Eddig Marcus beszélt helyettem egész este. Általában nem szoktunk fiatal lányokat alkalmazni. Hogy sikerült meggyőznöd Mary asszonyt? Érettebb vagyok a koromnál. Ő csak mosolygott, vett egy darabkát a csokis süteményből, melyből csak úgy csorgott a csokoládétöltelék. Miután megrágta és lenyelte, ismét rám nézett. Én az ablakon át bámultam, ahogy a hullámok nekiütődnek a partnak. Hány éves vagy? Tizenhét. Reméltem, hogy a rövid válaszokkal véget vethetek a kihallgatásnak. Honnan tudtad, hogy itt lakom? Kérdése összezavart, ismét találkozott a tekintetünk. Takarítás, portörlés közben nehéz lett volna nem látni a fényképeket feleltem. 31

Jax megdermedt. Amikor jelentkeztél, nem is tudtad, hogy itt lakom? Tehát eddig azt hitte, hogy egy rajongónak sikerült átcsusszannia a biztonságiakon, és tudni akarta, hogy ez hogy sikerülhetett. A mamám két hónapja itt dolgozik. Előrehaladott terhessége miatt engem küldött maga helyett. Bebizonyítottam, hogy tudok dolgozni, Mary asszony pedig felvett. Nem maga miatt vagyok itt, uram, hanem csakis azért, hogy ehessünk és kifizethessük a lakbért. Ez elég durván hangzott, de nem tehettem róla, nagyon mérges lettem. Jax bólintott és felállt. Sajnálom. Amikor megláttam, hogy ilyen fiatal és csinos vagy, azt hittem, hogy egy ilyen lány csak azért jön ide dolgozni, hogy közel kerülhessen hozzám. Elég sok dolgom akad nőkkel, de igazságtalan volt azt képzelnem, hogy csakis azért jöttél, hogy közel kerülhess hozzám. Lenyeltem a torkomat fojtogató gombócot. Úgy éreztem, a munka kicsúszik a kezem közül, de nem sírtam el magam. Értem. válaszoltam, és igyekeztem kijutni a helyiségből. Kisfiús mosolyra húzta a száját, és az ajtó felé bólintott. Észre kellett volna vennem, hogy más helyett vagy itt. A kelleténél jobban megbámultalak, de hát arra számítottam, hogy autogramot fogsz kérni, vagy a kezembe nyomod a telefonszámodat egy szalvétára írva. Meglepetésemben a plafonra bámultam. Megvonta a vállát. Ilyesmi hozzátartozik az életemhez. Erre számítottam. Visszamosolyogtam rá. Nem is volt olyan rémes, mint ahogy elképzeltem magamban. Nem akart kirúgni. Azért vagyok itt, uram, hogy elvégezzem a munkámat. Semmi másért. Nagyon kérlek, ne szólíts uramnak. Alig vagyok idősebb nálad. 32

Elvettem a tányérját, ügyelve, nehogy hozzáérjek a kezéhez, és hátraléptem. Rendben válaszoltam, remélve, hogy távozhatok. Ő a barátod? Ez a kérdés ismét kizökkentett fegyelmezettségemből. Megtorpantam. Kicsoda? Marcus? Gonoszul elvigyorodott. Nehéz volt nem ránézni. Ha Marcus az a fickó, aki ma este szemmel láthatóan nagy igyekezettel segített neked, akkor igen. Nem, ő csak egy jó barát. Furcsa volt kiejteni ezeket a szavakat. Még soha senkit se neveztem a barátomnak. Jax elmosolyodott, és lehajolt, hogy a fülembe suttoghasson. Remélem, valamikor a közeljövőben engem is a barátodnak fogsz tekinteni. Nem nagyon vannak barátaim. Az arcom égett, a bőröm bizsergett a közelségétől. Éreztem a forró leheletét, alig bírtam kiejteni a szavakat. Nagyokat nyeltem, igyekeztem a mondandómra koncentrálni és nem elájulni, ahogy néhány elmebeteggel ez néha megesik. Nekem is csak egy van mondtam, mint egy idióta. Ezt nem nagyon tudom elhinni szólt csodálkozva Jax. Megvontam a vállam. Nem érek rá barátkozni. Jax előrelépett, és mosolyogva ajtót nyitott. Nos, remélem, találunk szabad időpontot a zsúfolt naptáradban, minthogy jómagamnak is éppen nagy szüksége lenne egy barátra Olyasvalakit keresek, aki nem ájul el attól, hogy ki vagyok Valakit, aki a rossz vicceimen nem nevet. Ha nem tévedek, téged az sem nagyon izgat, hogy ebben a hónapban én vagyok a Rolling Stone Magazin címlapján, valamint hogy ott a fényképem az összes amerikai kamaszlány hálószobájának falán. 33

Megjegyzése némileg enyhítette józan eszem pillanatnyi elvesztését, mely közelségének volt köszönhető. Megráztam a fejem: Nincs ott minden amerikai lány hálószobájában. Azt hiszem, igazad van, engem például ez tényleg nem izgat. Ezzel távoztam, ő pedig még egy ideig nézett utánam. 34

3. FEJEZET Marcus a konyhában teát iszogatott, és Mary asszonnyal beszélgetve várt rám. Ahogy meglátott, felállt: Na, hogy ment? Azt hitte, hogy egy rajongója vagyok, és tudni akarta, miként csúsztam át a biztonsági hálózaton. Elmondtam neki, hogy a mamám terhes, őt helyettesítem, hogy nem vagyok a rajongója, és hogy amikor elvállaltam a munkát, nem is tudtam, hogy kié ez a ház. Mit szólt ehhez a magyarázathoz? kérdezte Marcus dermedten. Már tudja, hogy nem egy őrült rajongója vagyok, aki a szalvétára írt telefonszámát akarja a kezébe nyomni. Szerintem nem lesz semmi gond. Többé észre sem fog venni. Marcus szemmel láthatóan nem hitt nekem. Mary asszony odajött hozzám, és elvette tőlem a tálcát. Jól van. Tudtam, hogy be fogsz válni. Öltözz át, és indíts haza! Itt semmi dolgod reggel 7-ig. Gyorsan átöltöztem a mosókonyhában, és visszamentem a konyhába, ahol Mary asszony dudorászva mosogatott, Marcus pedig az ajtófélfának támaszkodva várt. Késő van, gyalog mész vagy kocsival? Biciklivel vagyok. Marcus kinyitotta az ajtót, és együtt indultunk neki az éjszakának. 35

Beteszem a biciklit a furgon hátuljába, és hazaviszlek. Szemmel láthatóan aggódott értem. Nagyon köszönöm. * * * A furgon ócska bőrülésén hátradőlve lazítottam. Mióta dolgozol a Stone-házban? kérdeztem Marcust. Tavaly nyár óta. De csak nyáron. Itt lakom, de év közben az Alabamai Egyetemre járok. Ez csak nyári meló. Én is csak nyáron dolgozom. Ősszel kezdem az utolsó évet a gimiben. Csak nemrég költöztünk ide Tennessee-ből. Néhány percig csendben haladtunk. Az ablakon át néztem, ahogy az emberek még mindig fürdőruhában sétálnak. Amíg ide nem költöztünk, sosem láttam az óceánt. Még mindig lenyűgözött a látvány, ahogy a hullámok a homokos partnak csapódtak. Idősebbnek tűnsz, mint egy utolsó éves gimnazista. Tulajdonképpen sokkal érettebbnek látszol, mint az egyetemi évfolyamtársaim többsége. Csak mosolyogtam magamban. Ha tudná! De nem ez volt az alkalmas pillanat, hogy rázúdítsam életem történetét arra, akiből talán igaz barátom lehet. Tudom. Idős nő vagyok gyerektestben. Az anyám ettől falra mászik. Szerintem nem vagy idős nő, csak éppen érettebben viselkedsz, mint egy átlag 17 éves. A normális kamaszlányok az út menti járdán nevetgéltek és flörtöltek. Semmit sem tudtam a nyári szerelmekről, de errefelé 36

mindenki ezzel foglalkozott. Az itteni lányok nyári fiúknak nevezik a turistákat. Ezt nem teljesen értettem, de hát én nem vagyok normális. Marcus felém fordult. Megbántottalak? Sajnálom. Bóknak szántam. Unom az ostoba, felszínes lányokat. Te olyan vagy, mint egy friss fuvallat. Felé fordultam, és rámosolyogtam. Marcus igazán kedves fickó. Bárcsak az ő tekintetétől is forróságot és bizsergést éreztem volna, de úgy tűnik, a testem kizárólag ifjú rocksztárokra reagál ezen a módon. Ettől a sekélyesnek tűnő gondolattól pocsékul éreztem magam. Kösz feleltem, furcsa személyiségemet eddig még sosem dicsérték. Marcus megmerevedett, és a fejét csóválta. Egy szóval sem mondtam, hogy furcsa vagy inkább üdítően egyedi! Zavarát látva elnevettem magam. Köszönöm. Sokkal csábítóbban hangzik, hogy üdítően egyedi. A következő lámpánál fordulj balra, aztán két házzal lejjebb a baloldalon állj meg. Az út hátralévő felében egy szót sem szóltunk. Húzódj félre! Mi nem használhatjuk a tulaj beállóját. Csak egy kis földszinti lakást bérlünk. Marcus megállt az ajtónk előtt. Még egyszer kösz a fuvart. Marcus kiugrott az autóból, és kivette hátulról a bringámat. Néztem, ahogy az ajtó mellett a ház falának támasztja. Bármikor szívesen hazahozlak, ha egyszerre végzünk. Köszönöm. Marcus továbbra is ott téblábolt. Ti most költöztetek ide, egész nyáron együtt fogunk melózni, szívesen elvinnélek valahová egyik este munka után, vagy vasárnap, amikor mindketten szabadok vagyunk. 37

Megmutatnám, hogy hol lehet itt szórakozni, és bemutatnálak néhány arcnak. Persze, csak mint egy jó barátot. Elég jól hangzott, de kissé meglepett, amit a vasárnapról mondott. Vasárnap? kérdeztem. Nem tudtad, hogy vasárnap mindenki szabadnapos, még Mary asszony is? kérdezte csodálkozva. Megráztam a fejem. Nem, nem tudtam. De szívesen megismerném a környéket olyannal, aki ismerős errefelé. Marcus vigyorogva szőke hajába túrt. Remek! Kitalálok valamit a hétvégére, és majd szólok. Elbúcsúztunk, és megvártam, amíg beszáll az autóba. Integettem, majd bementem, hogy meghallgassam Jessica tucatnyi felesleges kérdését, hogy miért jöttem ilyen későn haza. A lakásban csönd volt és sötét. Belestem a szobába, ahol Jessica a letakart ágyon aludt. A légkondicionáló folyamatos működésre volt állítva. Elővettem egy pokrócot és betakartam, aztán a szobámban összeszedtem a holmimat a zuhanyzáshoz. Úgy látszik, ma korán lefeküdt. Nincsenek ostoba kérdések és nem kell vacsorát főznöm. Mosolyogva indultam zuhanyozni. Mosakodásra és alvásra vágytam. Ez volt addigi életem legküzdelmesebb napja. A következő nap könnyebbnek tűnt. Nincs több találkozás Jaxszel, egy jó barát pedig még élvezetessé is teheti a dolgokat. A következő hét ismétlődő feladatokkal telt. Ahogy megérkeztem, egyből Mary asszonyhoz mentem a konyhába. Ő sokkal beszédesebbnek bizonyult, mint Fran, a történetei pedig szórakoztatóak voltak. Sokat mesélt a két lányáról és a hét unokájáról. Az egyik lánya, öt lánygyerekkel, Michiganben lakott. A másiknak, aki Georgiában élt, volt egy kilencéves kislánya, meg egy kisfia, akit jól elkényeztetett a sok-sok nőrokon. Mary asszony saját életéről és a lányok neveléséről 38

szóló történetei ráébresztettek, hogy milyen elfuserált az életem Jessicával. Elképzeltem, hogy milyen lenne, ha olyan teljes és normális életet élhetnék, mint Mary asszony. Egy napon majd nekem is szerető családom lesz, gondoltam, olyan, amilyennek az övét képzeltem. Sokszor álmodoztam olyan életről, amilyenről Mary asszony mesélt. Mr. Greggel az első délután némi feszültséggel indult, nem volt lelkes attól, hogy egy kamaszlány lesz a segítője, de miután nem kellett egész délután reumás térdeit fájdítania, szemmel láthatóan megbékélt velem. A negyedik naptól, a munkaidő végeztével a kerti pavilonban Mr. Greggel sakkoztunk. Minden alkalommal kikaptam tőle, de így is megtetszett a játék, és megfogadtam, hogy gyakorolni fogok, és egy nap le fogom győzni. Este a konyhában találkoztam Marcusszal, ahol egy tányér leves és saláta mellett pihenhettünk. Mary asszony minden nap küldött egy tál meleg ételt Jessicának, azt hiszem, hogy miattam. Anélkül, hogy beszéltem volna róla, Mary asszony valahogy megsejtette, hogy miként zajlik a mi otthoni életünk. Munka végén Marcus mindig megvárt, hogy hazafuvarozzon a biciklimmel. Mary asszony felvett egy másik felszolgálót, akit Marcus ajánlott neki. Az új fiú bevált, a család és a személyzet zökkenőmentesen élte az életét. Észre sem vettem, máris ott volt a vasárnap reggel. Az ágyban igyekeztem eltakarni az arcomat az ablakon beáramló napfény elől. Jó volt, hogy nem kellett azonnal felpattannom. Élveztem a munkát, de szerettem sokáig aludni. Ásítottam és nyújtózkodtam. Egy baráttal fogom tölteni a napot! Nem tehettem róla, de sokkal izgatottabb voltam ettől, mint várható lett volna. Felültem, megdörzsöltem az arcomat, hogy eléggé felébredjek ahhoz, hogy megreggelizzem. Csönd volt a lakásban, de hát Jessica általában 11 körül szokott ébredni. Kimentem a konyhába, készítettem magamnak egy mogyoróvajas müzlit, és a hátsó ajtó melletti deszkára ültem. A napfény szikrát hányt 39

az óceán vizén, és átmelegített, miközben a müzlimet ettem. Ez volt az első igazi szünidei napom. Aznap végre olyasmit csinálhattam, amit az átlag tizenhét évesek szoktak. Mit eszel? kérdezte kifelé lépkedve vagy inkább kacsázva Jessica. Mogyoróvajas müzlit feleltem két falat között. Leereszkedett a mellettem lévő alacsony székre, és nagyot sóhajtott. Szeretsz? Az égre néztem, pontosan tudtam, mi jön ezután. Igen. Akkor szánj meg engem ezzel a hatalmas pocakkal, és csinálj nekem is egyet, ha befejezted! Ez már egy régi játék. Kedvesnek tartotta, hogy megkérdezi: szeretem-e, mielőtt megkér, hogy hozzak neki ezt vagy azt. Bekaptam az utolsó falatot, megittam a tejet, aztán felálltam. Hozom mondtam, és bementem a konyhába. Köszönöm, édesem felelte lehunyt szemmel. Hatalmas bögrényit készítettem, hogy ne kelljen még egyszer kimennem egy második adagért. Marcus érkezése előtt beszélnem kellett róla Jessicával. Odaadtam a müzlit. Jessica feltápászkodott félig fekvő testhelyzetéből, hogy meg tudja fogni. Ezer köszönet! mondta mosolyogva. Én is leültem. Összebarátkoztam a házban dolgozó egyik fiúval, ma értem jön, hogy elvigyen megmutatni egy pár dolgot. A müzlivel teli kanalat Jessica a bögrébe ejtette. Egy fiúval? Te? Nem járunk, csak a barátom. Idevalósi, és egy kicsit szórakozni akar. Jessica elmosolyodott, és bekapott egy kanálnyi gabonapelyhet. Alig bírta lenyelni, amikor megszólalt: El sem tudom hinni, hogy 40