EGYSÉG ÉS SZAKADÁS KÖZÖTT

ADAM STEPIEN EGYSÉG ÉS SZAKADÁS KÖZÖTT PÁNSZÁMI EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ ÉSZAKI ORSZÁGOKBAN ÉS OROSZORSZÁGBAN * Az európai nemzetek körében elindult az integráció, mely folyamat a kontinenst szétválasztó határok negatív hatásait kísérli meg ellensúlyozni. Egyrészt megváltozik a határok jelentése, másrészt a határokat már nem a félelemmel és bizonytalansággal társítják. Ugyanakkor számos elkülönített etnikai csoport még mindig egzisztenciális kihívásoknak néz elébe. Tulajdonképpen nem is annyira a határ önmagában a probléma, mint az a tény, hogy a határ két oldalán lévő politikai, jogi, szociális és gazdasági rendszerek néha igen jelentősen eltérnek egymástól. Ez a tanulmány azt kívánja megvizsgálni, meddig jutottak a számik azon az úton, ami az integráció, az egy néppé, egy társadalommá való válás, valamint a határokon átnyúló politikai közösség kialakítása felé vezet. Melyek azok az elemek, amelyek egyesítik őket, és melyek azok, amelyek még mindig fenntartják elszakadásukat. Ahhoz, hogy át tudjuk tekinteni az elszakadás elleni küzdelem folyamatát, figyelembe kell venni néhány tényezőt. A közös intézmények és szervezetek a leglátványosabb elemek, de az erős, közös identitástudat megléte, a nemzetállamok jogi és politikai keretének hasonlósága és a kormányoknak a határokon átnyúló együttműködéshez való pozitív hozzáállása alapvető tényezők a sikeres államhatárokon átívelő integrációban. Ugyanakkor ahhoz, hogy megérthessük a 20. század második felében felmerülő fejleményeket, egy részletesebb számi történelemre és identitásra vonatkozó bevezető szükséges. A számi (más néven lapp, de ez a megnevezés jelenleg pejoratívnak számít) ** finnugor nép az északi Fennoskandiában, valamint a Kola-félszigeten * Ez a cikk a Political, Legal and Institutional Means of Saami Integration in Nordic Comparative Perspective című magiszteri dolgozatból merítette ötletét, mely (dr hab.) Wawrzyniec Konarski professzor felügyelete alatt íródott, a Varsói Egyetem Újságírás és Politikatudományok Karán, a Politikatudományok Intézetben és melyet 2007 októberében védtem meg, Timo Koivurova professzor és a Sarki Központ, Környezetvédelmi és Kisebbségi Jogi Északi Intézte (finnországi Lappföldi Egyetem) nagyra becsült segítségével. ** Az általánosan elterjedt lapp kifejezésnek ugyan a magyar nyelvben semmilyen pejoratív tartalma nincs, azonban a szerző szándékának megfelelően, az angol és skandináv nyelvekben érezhető lealacsonyító jelentéstartalma miatt, a nép nevében itt is a számi elnevezést használjuk. (A szerk.)

Egység és szakadás között 75 (Lappföld, Sapmi 1 ). A számik jelenleg 65 ezren vannak (40 ezer Norvégiában, 15 ezer Svédországban, 8 ezer Finnországban és 2 ezer a Kola-félszigeten). 2 Közép- és Dél-Finnmarkban (Norvégia), valamint Finnország Utsjoki városában még mindig a számik alkotják a lakosság többségét. Sok számi él azonban délen, a nagyvárosokban. Ők az egyetlen őslakos nép az Európai Unióban, és Grönlandtól meg Oroszországtól eltekintve, egész Európában is. 3 A számik őslakos népnek számítanak, azonban ez a múltban még számukra sem volt egyértelmű. A számi egyesületek még az 1960-as évek táján is fontolgatták az Európai Nemzetek Föderális Uniójába történő tagságkérelem benyújtását (1955-ben mint Lapin Syvistysseura); ennek megfelelően hajlottak arra, hogy az önbesorolás fogalmát nemzetiségi 4 kontextusban értelmezzék. Más őslakos csoportokkal, főképpen az amerikai indiánokkal és az inuitokkal való érintkezés volt az, ami végül az őslakos identitás elfogadásához és 1975-ben az Őslakos Népek Világtanácsához való csatlakozásukhoz vezetett. Ha az őslakos népek legismertebb meghatározását, Martinez Coboét (1986) vesszük figyelembe, akkor az őslakosságot képező elemek többsége megegyezik a számi identitáséval: pontosabban a szülőföldön lévő kisebbségi státusz, szoros kapcsolat a természet és kultúra között, valamint a történelmi gyarmatosítás. 5 Végső soron a számi integráció elemzése kapcsán két fogalom bizonyulhat különösen hasznosnak. Egyik a kulturális autonómia, ami alatt a hatalomnak a kultúra, oktatás, nyelv stb. területén a központi kormányzattól, az etnikai vagy kulturális alapon szerveződő testületekre való átruházását értjük. A második a határokon átnyúló autonómia, amit sokkal nehezebb elérni a nemzetközi jogi megszorítások, valamint a határ két oldalán létező különbségek miatt. 6 A számi népcsoport és elszakadásuk története A pánszámi identitás a 19. század végén kezdett csak kialakulni, mindamellett, hogy a számi nép soha nem alkotott homogén csoportot. A nagy lappföldi távolságok és az időjárás megakadályozta a közösségek közti átfogóbb kapcsolattartást. Elkülönülnek például a nyelvjárásukban, olyannyira, hogy egyes esetekben nem is értik egymást. 7 Jelenleg az északi számi a médiában és irodalomban használt fő nyelv. A történelem során a számik, a megélhetési forma alapján, három nagy csoportba különültek el: a tengeri számik, akiknek megélhetését a tenger és a fjordok biztosították; a hegyi számik, akik a 15. századtól többnyire félnomád rénszarvastenyésztéssel foglalkoztak; és az erdei számik, akik Közép- Lappföldön élve tradicionális, vegyes gazdaságot tartanak fent. 8

76 Adam Stepien A múltban a számiknak nem sikerült közös szociális vagy politikai szervezetet fenntartani, évszázadokig 60-100 szídába tömörültek, olyan közösségekbe, amelyek erőforrásaikat saját gyakran nem világosan körülhatárolt területükön belül használták fel. A különböző szídák közti kapcsolattartás mindig jelen volt, azonban ez soha nem fejlődött egy tartós politikai intézménnyé. 9 Mindemellett más népek egy csoportnak tekintették a számikat, etnikai jellegzetességeik, különböző megélhetési gazdálkodásuk, eltérő nyelvük és kultúrájuk ellenére. Az említett elkülönítő elemek ellenére számos olyan kulturális felületen találkoztak, ami lehetővé tette, hogy megkülönböztessék egymást a délvidékiektől, legyenek ezek vikingek, norvégok, esetleg kven (finn) telepesek, kereskedelmi adószedők vagy orosz misszionáriusok. A vadászatra, halászatra, gyűjtögetésre és a második évezredben kiteljesedő rénszarvastenyésztésre alapozott gazdaság szintén megkülönböztető vonás volt. Végül is a szídák szociális és gazdasági rendszere hasonló maradt szerte Lappföldön. Így a számik egy jól látható, folytonos területet alkottak, közös kulturális és gazdasági jellemvonásokkal, egészen a déli monarchiák és a későbbi nemzetállamok északi expanziójáig. Kezdetben a szőrmekereskedelem és az adóbegyűjtés volt a skandináv és orosz érdeklődés fő oka Lappföldön, de fokozatosan a keresztény hit terjesztése, a gyarmatosítás, mezőgazdasági letelepedés, valamint a hadi és stratégiai kérdések 10 is jelentőssé váltak. A legelső halászfalvak a Norvég-tenger és a Jeges-tenger partjainál jöttek létre, akárcsak az első falvak, templomok, vásárok a fjordok torkolatainál. 11 Fontos, hogy kezdetben a számik a belakott területük független tulajdonosainak számítottak. Miután az állami szuverenitás északra terjeszkedett, a telepesek bért fizettek a földért és az anyagi javakért, a számikat mint területtulajdonosokat megadóztatták. Ez azonban a 18. századfordulóig lassan megváltozott, amikor a svéd király koronabirtoknak nyilvánította az északi területeket. A belső Közép-Lappföld hosszú ideig a közös adó és érdekek területe volt Oroszország, Svédország Finnország és Dánia Norvégia között. Mindemellett a határok általában kettészelték a számi szociális-gazdasági egységeket a szídákat, elválasztva a nyári legelőket a téliektől. Az orosz és svéd finn határt az 1595-ös és 1617-es egyezményekben állították fel, ez azonban főként csak papíron létezett. Az első igazi kijelölt határvonal az 1751-es stromstadi Svéd Norvég Egyezménnyel jött létre, követte ezt Svédország és Oroszország Finnország közötti határ (1809), majd Finnország és Oroszország (1917) között meghúzott határvonal. A térképre húzott vonalak ellenére a határátlépés nem jelentett gondot a helyi lakosság számára. Az orosz határ esetében ezt elsősorban ennek porozitása és a szükséges emberi, valamint technikai erőforrás hiánya okozta Észa-

Egység és szakadás között 77 kon. Másrészről Svédország és Norvégia (Dánia) jogi megoldást talált arra, hogy megelőzze a rénszarvas-gazdálkodás ellehetetlenülését. A határegyezményekkel együtt egy speciális lapp kiegészítő záradékot fogadott el mind a két fél, mely lehetővé tette, főként a rénszarvastenyésztők számára, hogy csordáikkal együtt, hagyományos vándorló útvonalukon átléphessék a határt. A nemzetállamok modernizációjával, majd az ezt követő biztonsági kérdések felmerülésével, az állampolgárság modern értelmezésével és a nemzeti identitás építésével a határok szép lassan lezárultak. Északon a határkijelölés jelentősége a számik számára mindennél jobban érzékelhetővé vált a finn (orosz) norvég határ 1852-es lezárásában (e célból az oroszok még egy speciális rénszarvas-rendőrséget is létrehoztak), ami lakossági mozgalmakat, a rénszarvas-legeltetésben jelentős akadályokat, szegénységet és társadalmi aggodalmat eredményezett, beleértve az 1852-es kautokeinoi vallási zavargásokat is. Az 1889-es Svédország és Oroszország közti határlezárás, illetve az új svéd norvég, rénszarvasokra vonatkozó szabályozások kapcsán került sor a térképeken történt határkijelölés utolsó szakaszára. 12 Norvégiában a 19. század végén többnyire az Oroszországtól, az oroszok bevándorlásától, illetve a finneknek Finnmarkba való telepedésétől félve norvégosítási politikát vezettek be. Ennek fő célja az volt, hogy óvja a norvég szuverenitást Északon, biztosítva, hogy Lappföldet és határvidékeit csak hű norvég népesség lakja. A norvégosítási politikát eredetileg a kvenek (finnek) és oroszok ellen hozták létre, de jelentősen érintette a számikat is, nyelv- és kultúra-vesztést okozva, a saját származáshoz és identitáshoz kapcsolódó megbélyegzés mellett. Svédországban a számik két különböző politikát tapasztaltak meg. A racionalizáló és a modernizáló programok alapján Északon a rénszarvastenyésztőket akik a népesség 10%-át tették ki elkülönítették a társadalom többi tagjától, és megtagadták tőlük a kulturális és technológiai fejlődésben való részvételt, ami mindenekelőtt az oktatásban jelentkezett. Annak ellenére, hogy ez lehetővé tette nyelvük, kultúrájuk megőrzését, másodrangú állampolgárrá tette őket. Emellett a számi népesség többi részét svédnek tekintették és teljes asszimilációnak rendelték alá. Oroszországban és Finnországban sokkal lassúbb volt az asszimiláció, 1950-ben például az Utsjoki-i Önkormányzat Tanácsa még mindig a helyi lakosság többségének a nyelvén, vagyis számi nyelven folyatta tevékenységét. 13 Az évszázadok során a gyarmatosítás, az asszimiláció, a migrációs trendek, a mezőgazdaság elterjedésének és az északi falvak és városok fejlődésének következtében a számik Lappföld egyetlen lakóiból egy kulturális túlélésért harcoló kisebbséggé váltak. 14 A Sapmi felosztásának története mutatja, hogy az északi határok meglehetősen új jelenségnek számítanak, és amikor a 20. század elején első alkalommal kapott lendületet a számi mozgalom, még élt azoknak az időknek az

78 Adam Stepien emléke, amikor egész Lappföldön át lehetett kelni bürokratikus akadályok nélkül. Új szimbólumok új identitás A 20. században, a gyarmatosítás és az intenzív asszimiláció évszázadai után kezdetét vette a számi identitás újraépítésének folyamata. Ez összefüggésben állt úgy a számi közösségekben, mint az északi államokban létrejött politikai, társadalmi és kulturális fejlődéssel. Amikor a számi identitást elemezzük, figyelembe kell venni az északi államok modernizációs folyamatának borzasztó hatását. A kommunikációban, a szállítási technológiában létrejött változások, az új média, a gazdasági növekedés, a jóléti állam kialakítása az északi országokban mind befolyásolta a számi identitást, a számiság, valamint az őslakosság fogalmát. Történelmileg a 19. század végén az északi Fennoskandia helyzete kezdett fenyegetővé válni a számi kultúra számára, az akkulturáció és a különálló csoportként való kihalás veszélye számi mozgalmakat hívott életre szerte Lappföldön. Az asszimiláció, a lealacsonyítás és a problémák közös tapasztalata a történelem során először hozta össze a számikat és ösztönözte őket az egy népként való cselekvésre. Eleinte a számi politikusokat csak a saját nemzetállamukat vagy éppenséggel saját régiójukat érintő problémák foglalkoztatták. Ez a 20. század második évtizedében kezdett megváltozni, létrejöttek az első számi konferenciák, ahol északról és délről, Norvégiából és Svédországból gyűltek össze az aktivisták. A számi nemzeti nap kiválasztása mely az első trondheimi konferenciára emlékezik is bizonyítja ezen események jelentőségét, még a mai generációk számára is. 15 Egy jelentős tényező, ami befolyásolta Norvégiában a számi politikai mozgalmakat, a számi identitást és a számik határon átnyúló együttműködését, az a finnmarki Alta folyóra épített védőgát volt, mely létfontosságú legelőket veszélyeztetett. Az építkezést megelőző tiltakozások, együttesen a finnországi és svédországi társaiktól kapott támogatással, valamint a Számi Tanács tevékenysége történelmi fordulóponttá nőtte ki magát a számi politikai mozgalom életében és jelentőssé vált a pánszámi identitás fejlődésében. A norvég parlament előtti hosszú tüntetések, blokádok és a merényletek ellenére is a számik elvesztették az ügyet. Végül azonban az egész folyamat előnyösnek bizonyult a számik számára, mivel megváltoztatta a számi kérdésről való vélekedést úgy az északi társadalmakban, mint a kormányok körében. Az Alta-ügy közvetlen következményeként speciális bizottságokat hoztak létre (Norvégiában, majd Svédországban, Finnországban), melyeket a számi területi követelések, kisebbségi és őslakosi jogok intézésével ruháztak fel. Ez vezetett a számi parlamentek létrejöttéhez. 16

Egység és szakadás között 79 Az újonnan felbukkanó pánszámi identitás modern szimbólumok kialakítását igényelte. A hagyományos számi kézművesség és kultúra, a yoik zene és öltözködés alapvető elemei megmaradtak kulturális örökségnek, de egy modern társadalomban élve megjelent a számiknak a saját, modern jelképek iránti igénye. A számi himnuszt Isaak Saba egyike a legbefolyásosabb aktivistáknak írta a 20. század elején. Isaak Saba, Elsa Laula-Renberggel, a kor számi vezetőjével együtt a számi mozgalom példaképévé és megtestesítőjévé vált. A számi zászlót, amit manapság Lappföld-szerte felvonnak, 1986-ban fogadták el. Szemmel láthatóan számos olyan intézmény szolgál jelképül, mint például a számi parlament, a Számi Tanács, és más olyan közös intézmények, mint a Kautokeinoi Számi Intézet, melyek biztosítják az elismerés tudatát és a büszkeség érzetét. 17 Jelenleg a médiának egyre növekszik a szerepe a számi identitás alakításában. Annak ellenére, hogy az újságok és a rádiócsatornák országonként külön működnek, bizonyos szereplők között mégis van kapcsolat. Néhány számi nyelvű újság igyekszik a nemzeti határokon átnyúlni (például Min Aigi) és az állami támogatású számi rádió és televízió is úgy van megszervezve, hogy előbb-utóbb minden produkció adásba kerül Sapmi egész területén. Ez hozzájárul a közös, egymással megosztott identitás fogalmához úgy, mint a Lappföld-szerte kiadott könyvek, számi filmek, színház és zene. 18 Az azonos valóság A 20. század második felében az Északi Tanács és az északi integráció részben semlegesítette a déli nemzetállamok által meghúzott határok okozta lappföldi hatásokat. Az északi útlevél-egyesítés, a mobilitás, a munkaerő és részben a vállalkozás szabadsága a határok okozta kellemetlenségek csökkenéséhez vezetett. Ez a szovjet határok áthatolhatatlanságának következményeivel ami a 70-es évek végétől szervezett határon átnyúló kulturális események kivételével gyakorlatilag az oroszországi számik északi társaiktól való leválását eredményezte 19 összehasonlítva válik különösen érzékelhetővé. Az 1958-ban, az Északi Tanács által javasolt számi jogharmonizáció soha nem vált valóra, de megfelelő gyakorlattal az összes északi országban megvalósultak bizonyos megoldások és eszközök. A számi parlamentek életre hívása szemlélteti ezt a folyamatot. Finnországban már 1979-ben létrejött az első reprezentatív, nép által megválasztott számi testület (az első választásokra egy évvel korábban került sor), de körülhatárolt, konzultatív hatáskörrel volt csak felruházva. A norvégiai számi parlamentet a finn intézmény tapasztalataira alapozták, de mivel új mintát honosított meg, követendő modellé vált úgy a svéd törvényhozók számára a svédországi számi parlament megalapításakor, mint a finnországi gyűlés 1995-ös átalakításában.

80 Adam Stepien A három parlament felelősségi körei nem egyformák. Közös vonásként felügyelik az oktatási bizottságokat és rendelkeznek a számi kultúrára, nyelvre és egyéb tevékenységre szánt közalapokról. Mindemellett Norvégiában és Finnországban joguk van minden számi kultúrát és megélhetést érintő kérdésben konzultálni. A svéd jogalkotók sokkal elővigyázatosabbak voltak az ilyen feltételek megalkotásában, mivel Finnországban bizonyos esetekben még a hatóságokat is egyeztetésre kényszerítik. A jogi megszorítások ellenére a norvégiai számi parlament az elmúlt két évtizedben fokozatosan új hatásköröket és felelősséget szerzett. A három reprezentatív testület közti hasonlóságok lehetővé tették a zavartalanul együttműködő parlamenti testületek létrehozását. A parlamenti keretrendszerben a számi egységet rögzítette a norvég és finn törvényhozás is azzal, hogy két év helyben tartózkodás után szavazati jogot biztosít a számi választásokon azoknak a számiknak, akik nem az adott ország állampolgárai. A három számi közgyűlés választásai, ahol jelen vannak a számi szervezetek vagy a velük társított politikai pártok, újraformálták a számi politika spektrumát, amit korábban az egyes számi szervezetek ereje határozott meg. 20 A számi parlamenteken túl akad néhány politikai, jogrendbeli és az ezen őslakos népek helyzetét érintő különbség, illetve hasonlóság a három északi ország között. A norvég és a finn alkotmány 1987-től, illetve 1995-től olyan, számikra vonatkozó cikkelyeket is tartalmaz, melyek biztosítják jogaikat, és Finnország esetében elismerik a számik kulturális autonómiáját. Továbbá Finnországban kialakították a Számi Szülőföld Térséget, ahol az iskoláztatásra és a hivatalos számi nyelvhasználatra vonatkozó sajátos szabályozásokat vezettek be. Hasonlóan, Norvégiában a számi nyelvterület körülöleli Finnmarkot és Troms tartományát. Ezzel szemben Svédországban a számik jogait nem biztosítja az alkotmány, nincs kijelölt szülőföldjük vagy nyelvterületük. Mindez annak köszönhető, hogy a jogalkotó meggyőződése szerint a kisebbségekre vonatkozó szabályozások elégségesek. A számi jogok kérdése átfogóan csak Norvégiában jelenik meg, ahol egy külön Finnmark-törvényt fogadtak el, ami ezt a legészakibb fekvésű, állami tulajdonú területet a számi parlament és Finnmark megye együttes ellenőrzése alá vonja. Svédország védi a számi pásztorok jogait, valamint a számi falvakat (tenyésztői szövetkezeteket). Finnországban nincs ehhez hasonló intézkedés. Ez egyik oka annak, hogy míg Norvégiában és Svédországban csak a számik férhetnek hozzá a rénszarvastenyésztéshez, addig Finnországban a pásztorok többsége finn etnikumú. 21 A jogi és politikai keretrendszer harmonizációját könnyítené a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1989-es, a független országokban élő őslakos és törzsi népekre vonatkozó 169. Egyezményének alkalmazása, ami a munka-

Egység és szakadás között 81 ügyek mellett szabályozza az őslakos kultúra, a nyelv, a hagyományos területek és a felhasznált erőforrások védelmét, valamint a megélhetést. A hagyományos területekről és erőforrásokról szóló vonatkozások miatt Svédország és Finnország még mindig nem hagyta jóvá az Egyezményt, habár Finnország fontolgatja ennek lehetőségét. Norvégia ezzel ellentétben az első volt a világon, amely ratifikálta. A 20. század végén úgy tűnt, újabb határok választhatják szét Lappföldet. Svédország és Finnország Európai Unióhoz való csatlakozásával a számik egy újabb jogi keretben találták magukat, ugyanakkor Norvégia és az orosz területek ebből kimaradtak. Ennek ellenére, másfél évtizeddel az 1995-ös bővítés után úgy tűnik, a folyamatos és szoros északi együttműködés és az Európai Gazdasági Térség működése megakadályozta Norvégia elszakadását északi EU-s társaitól. 22 Közös intézményi keretrendszer A közös számi intézmények csak a második világháború után jöttek létre. A határon átnyúló együttműködés ötszintű keretrendszerré fejlődött, ami a számi konferenciákból, a Számi Tanácsból, kutatóintézetekből, pánszámi egyesületekből és az északi országok számi parlamentjeinek megalakulásával kezdődő parlamenti együttműködésből áll. Az első szervezet, amely több országból egyesítette a számikat az 1918-as második, ostersundi (Svédország) számi találkozó alkalmából létrehozott Központi Számi Szervezet volt. A szervezet csupán 5 évig állt fenn, legnagyobb eredménye a Samefolkets Egen Tidning című újság kiadása volt. Kudarcának fő okát az anyagi problémák jelentették, valamint az egyesület célkitűzéseiből harcolni a számik jogaiért és érdekeiért, államhatárokon átnyúló egység fakadó politikai és adminisztratív akadályok. 1937-ben Arvidsjaurban volt még egy második világháború előtti találkozó, de ez sem hozta meg a kívánt áttörést. Az első pánszámi szervezet ugyanazon problémákkal küzdött, mint amivel az első helyi számi szervezetek találkoztak: nem sikerült a stabil támogatást és a hosszú távú aktivitást elérni. Ez megváltozott a második világháború után, amikor nemcsak az addig létező egyesületek érvényesültek, hanem kialakultak az első fenntartható, határon átnyúló együttműködések. Mindehhez kellett a háború utáni kormányoknak a számi ügyhöz való megváltozott hozzáállása. 23 A számi konferenciák 1952-ben megszületett az első számi konferencia ötlete, és 1953-ban létre is jött az esemény. Ennek az első konferenciának a különös jellemzője, hogy túl-

82 Adam Stepien nyomó többségében az úgynevezett számi-barátok, azaz kutatók, tudósok, az ügy szimpatizánsai vettek részt rajta. Ennek eredményeképpen a számi konferencia főleg a kultúrára, nyelvre és a kutatásra összpontosított. Mindenesetre, a konferenciák a későbbiekben is fokozatosan a számik etnopolitikai eseményévé váltak, szorosan kapcsolódva a Számi Tanács napirendjéhez. Mindenesetre megtartották a jelentős nem számi részvételt és részben a kultúrára, nyelvre és tudományos kérdésekre is összpontosítottak. Ez előnyösnek bizonyult a számi mozgalom számára, mivel segített felkelteni a figyelmet szélesebb körben a társadalomban, és bevonnia akár az északi régión kívüli szereplőket is. A konferenciákat háromévente szervezték, felváltva minden északi államban, 1995-től Oroszországban is. Számottevő fordulópontot jelentett az 1970-es évek eleje, amikor a számi diskurzust a politikai kérdések kezdték uralni. A jiellevarri (Gallivare) konferenciát lendületes viták és a számi szervezetek (beleértve az ifjúságiakat is) mozgósítása előzte meg. Egy példa erre a változásra az 1968-ban bejelentett svéd Számi Politikai Program. Az új fejlemények eredményeként fogadták el Jiellevarriban az első Számi Kulturális és Politikai Programot, mely mind a négy országban (beleértve Oroszországot is) jelen lévő, ezáltal egy nemzetként értelmezett számik jogait és céljait nyilatkoztatta ki. A nyilatkozat alapján a számik egyenrangúak más népekkel a különálló területük, nyelvük, kultúrájuk révén. A nemzetállamoknak nemcsak hogy tartózkodniuk kell a számiknak mint különálló csoportnak a veszélyeztetésétől, hanem védeniük kell őket a nemzetközi kisebbségi jogrendszer keretében. 24 A jiellevarrit követően, a konferenciákon olyan döntések születtek, mint az 1976-os Őslakos Népek Világtanácsához való csatlakozás, vagy 1992-ben a pánszámi nemzeti szimbólumok elfogadása Helsinkiben. A számi konferenciák ugyanakkor az első olyan együttműködési formává váltak, amelyen az orosz számik is rész vettek 1989-től kezdődően. 25 A Számi Tanács Az első konferencia résztvevői arra a következtetésre jutottak, hogy szükség van egy reprezentatív számi testületre, így meg is alakult egy ilyen fórum életre hívását felügyelő bizottság. A bizottság munkájának eredménye az Északi Számi Tanács megalakulása volt (előbb informálisan, majd 1992-től hivatalosan Számi Tanács), ami egyesítette a három ország számi szervezeteit és a finn számi parlamentet (1976-tól 1998-ig). 1990-ben a Finn Számik Egyesülete felváltotta a számi parlamentet és az orosz szervezetek is csatlakoztak a Tanácshoz. 26 A Tanács strukturális szempontból szorosan kötődik a számi konferenciákhoz, ugyanis itt választják tagjait, és fél-végrehajtó szerepet tölt be, amikor gyakorlatba ülteti a konferencián hozott döntéseket. A Tanácson belül létezik néhány bizottság és munkacsoport, de külön az egyes országokra vonatkozó problémákkal foglalkozó osztályok is alakultak.

Egység és szakadás között 83 Ez utóbbi szemlélteti, hogy a 20. század második felében létrejött fejlemények ellenére is a számik megosztottsága továbbra is tény. Az intézmény fokozatosan a legfőbb pánszámi testületté vált, melynek céljai között szerepel a számi népek közti szolidaritás kialakítása és olyan érdekek elősegítése, melyek közösek a résztvevő országbeli számik számára. Ebből következtetve, a Tanács fő tevékenysége a különböző jelentések és észrevételek előkészítése; a jogi, gazdasági, nyelvi és kulturális kérdésekre vonatkozó nyilatkozatok és javaslatok elfogadása. A Számi Tanács tevékenysége arra összpontosult, hogy számi ügyeket illesszen az újonnan létrehozott északi együttműködési keretrendszerbe, valamint regionális nyomásgyakorlással vagy a megszégyenítés politikájával a nemzetállamok politikáját igyekezett befolyásolni. A Számi Tanács először 1957-ben terjesztette elő javaslatait az Északi Tanácsnak, később, 1958-ban a számikra vonatkozó jogharmonizációt kérte. Ezt egy évvel később követte az együttes Számi Északi konferencia, ami nem hozott ugyan konkrét eredményeket, de az első nemzetközi jelenlét jelentős tapasztalat volt a számi aktivistáknak. Megerősítette a politikai újoncok önbizalmát és nemzetközi szintű tevékenységekre ösztönözte őket. Ennek eredménye a Számi Tanács jelenlegi nemzetközi jelenléte. A Tanács civil szervezetként csatlakozott az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsához. Ugyanakkor egyike volt az Őslakos Népek Világtanácsa alapító szervezeteinek. A nemzetközi fórumokon keresztül történő kormányokra gyakorolt nyomás nem mindig bizonyult azonban hasznosnak. Például az 1960-as évek elején a Számi Tanács közbenjárt az Északi Tanácsnál, amikor Norvégia elhalasztotta az új rénszarvastenyésztésre vonatkozó egyezmény Svédországgal való egyeztetését. A norvég kormány elfogadhatatlannak találta, ahogyan befolyásolni próbálták az egyeztető folyamatot és következményképpen nem biztosított támogatást az 1960-as évek végén a Számi Tanács norvégiai ülésszakához. Ez az eset szemlélteti a korai számi együttműködések legnagyobb hátrányát: a kormányzati támogatástól való függőségét. Jelenleg a Tanács számos egyéb forrásból tartja fenn magát, ami egy magasabb fokú függetlenséget biztosít számára (például Európai Bizottság, Sarki Tanács, Barents Tanács, Északi Tanács, számi parlamentek, magánadományok). A Számi Tanács igyekezett megerősíteni a számi célkitűzések és a pánszámi együttműködések támogatását, többek között számos, főleg az ifjúságot érintő eseményt szervezett. 27 Kutatóintézetek A norvég Kautokeinoban alapított Számi Kutatóintézet (vagy Északi Számi Intézet) intézményileg szorosan kapcsolódik a Számi Tanácshoz, a Számi Parlamenti Tanácshoz (lásd alább) és a számi konferenciákhoz. Ez a számi hagyományok, a történelem és a kortárs problémák kutatásának intézeteként

84 Adam Stepien működik. Az intézet tevékenységétől a számi identitás megerősítését, a kultúra és nyelv fejlődését remélik. Az Intézet vezetőségét a Miniszterek Északi Tanácsa jelöli ki (5 ország képviselője és 7 számi konferencián kijelölt tagja van). Az Intézet ezáltal egy egyedülálló intézmény, ahol az őslakos népek maguk, saját témákban és saját ütemben folytathatnak kutatásokat. 1989-ben, a Számi Kutatóintézet akadémiai lehetőségeit kihasználva, megalapították a Számi Egyetemi Kollégiumot. Annak ellenére, hogy a norvég Oktatási Minisztérium finanszírozza; az intézmény munkatársai mint a diákok Sapmi minden területéről jönnek, hogy őslakos kérdésekről tanuljanak, gyakran számi nyelven. 28 A pánszámi egyesületek A határokon átnyúló számi együttműködés egy másik alappillérét, az egyéneket csoportosító, szakosodott számi szervezetek képezik. Az első a már 1969- ben létrehozott Sami Valastallan Lihttu sportegyesület volt, de a határokon átnyúló számi szervezeti tevékenység kirobbanását az 1970-es évek vége és az 1980-as évek jelentették. Tanárok, színészek, írók, zenészek és kézműves emberek építették fel a saját szervezeteiket. 1983-ban megalakult a pánszámi ifjúsági szervezet a Sami Albmoga Nuoraid Searvi, majd 1988-ban a számi nőegylet. 1992-ben még szerzői jogvédő szervezet is alakult. Mindezen entitások életbevágó fontosságúak a számi együttműködésben, mivel magánembereket hoznak össze, nem csupán a politikusokat és az aktivistákat. 29 A számi parlamenti együttműködés Amint Norvégiában (1989) és Svédországban (1993) megalakult a számi parlament, valamint 1995-ben megújult a finnországi, megjelent a parlamenti együttműködés iránti igény. A fő visszatartója ennek az oroszországi számik ügye volt, akik 1992-ben csatlakoztak a számi együttműködéshez és nem voltak felkészülve a hosszú távú parlamenti tevékenységre. Végül az oroszországi számikat megfigyelőként vonták be. A parlamenti együttműködés megszervezése meglehetősen gyors iramban folyt. 1993-ban már sor került a három számi parlament elnökének találkozására. Ettől kezdve évente többször gyűléseztek. Emellett évente megszervezték a parlament elnöki testületének gyűléseit, ami részben formalizálta az együttműködést a Számi Parlament Vezetőségi Csoportjának (elnökök) 1996-os, és a Számi Parlamenti Tanács (testületek) létrehozásával. 1997-ben a három parlament első alkalommal fogadott el együttesen egy nyilatkozatot, a Központi Számi Szervezet megalakításának nyolcvanadik évfordulója alkalmából, megemlítve a teljes nemzet kulturális önrendelkezését mint a vezérelvek egyikét. 1990-ben aláírták a Számi Parlamenti Tanács teljes mértékű formálissá tételét, majd 2000-ben először összehívták a nép választotta képviselőkből álló pánszámi testületet. 30

Egység és szakadás között 85 Országos és határon átnyúló számi intézmények, szervezetek, nem-kormányzati és köztestületek 2005 után Közintézmények és szervezetek Nem-kormányzati szervezetek Határon átnyúló szint A parlament elnökeinek informális találkozása Számi Parlament Vezetőségi Csoport (1996-tól) 2002-től Számi Parlamenti Tanács (1996-tól, hivatalosan 2000-től) Számi parlamenti képviselők konferenciája (2005-től) 1992-től Számi konferenciák (1953-tól) Számi Tanács (1956) Országos szint Norvégiai számi parlament (1989) Svédországi számi parlament (1993) számi szavazók Finnországi számi parlament (1976/1995) KSA OOSMO NSR NRL SSR SÄ SAL egyesületi tagok SSG 199-tól Norvégia Svédország Finnország Oroszország Norvégia Svédország Finnország KSA = Kola-félszigeti Számi Szövetség NSR = Norvégiai Számi Szövetség NRL = Norvégiai Számi Rénszarvastenyésztők Szövetsége OOSMO = Murmanszk Régió Számi Szövetsége SÄ = A Same Atnam Országos Szövetsége SAL = Számi Népek Szövetsége SSR = Svédországi Számi Szövetség SSG = Finnországi Számi Szövetség tagok megfigyelők (Az ábrát a szerző készítette, Eriksson (1997) 150. p. alapján.) A Számi Parlamenti Tanács nem közintézmény, mint a nemzeti parlamentek. Évente többször találkozik, és 21 tagot számlál, ebből minden számi parlament 7 főt delegál. 31 A megfigyelői szerepet az orosz számi szövetségek, a Számi Tanács és néhány számi szervezet tölti be. Hogy elkerüljék az orosz számiknak a parlamenti együttműködésből való kizárását, 2005-ben a svédországi Jokkmokkban megszervezték az első (és a mai napig az egyetlen) számi parlamenti képviselők konferenciáját. Itt az összes számi parlament tagja és az orosz küldöttek egyenlő státuszt élveztek. A konferencián egy nyilatkozatot fogadtak el, amiben emlékeztek arra, hogy a számik egy nemzetet alkotnak és az államhatárok nem áshatják alá az etnikai szolidaritást. A Számi Tanácshoz hasonlóan, a Számi Parlamenti Tanács feladatai közé tartoznak a Lappföld-szerte közös számi problémák és a számikra vonatkozó jogi és politikai harmonizáció. Például a Számi Nyelv Bizottság a Számi Tanács pártfogása alól a Számi Parlamenti Tanács fennhatósága alá került. Az új testület a Számi Kutatóintézetben is konzultatív szerepet kapott. A Tanács,

86 Adam Stepien korlátozottan ugyan, de nemzetközi szinten is tevékenykedik, például tagja a Barents Parlamenti Konferenciának és a Sarkvidéki Parlamenti Képviselők Konferenciájának. Végül a Számi Parlamenti Tanács átvette a Számi Tanács szerepét az ENSZ-ben (például Őslakos Ügyek Állandó Fórumán). 32 Az intézményi keretrendszer melletti és elleni érvek A számi parlamentek 1990-es átalakításáig és a Számi Parlamenti Tanács megalapításáig a Számi Tanács volt az egyetlen, amely a számikat egy népként képviselte. Későbbiekben a legitimitását kezdték megkérdőjelezni, egészen addig, hogy felszámolására irányuló igények fogalmazódtak meg, az erőforrások és törekvések összpontosítása címen. Mindenesetre ez nem következett be, többnyire az alábbi tényezőknek köszönhetően: az orosz számik ügye akiknek nincs saját parlamentjük és kizárólag a Számi Tanács az, ahol egyenrangúan képviseltetik magukat ; a Számi Tanács nemzetközi közegben való szerepe; az intézmény kontinuitása és hírneve; valamint az a tény, hogy a Számi Tanács nem kormányzati szervezet (NGO), ami nagyobb rugalmasságot biztosít az országok kormányaival való egyeztetésekben, mint az országos adminisztratív keretrendszerben elhelyezkedő számi parlamentek vagy ezek együttes képviselete. 33 Jelenleg úgy tűnik, egy általános hatáskörbeli szétválasztás alakult ki a számi parlamentek és a Számi Tanács között. A parlamentek vették át a nemzeti ügyeket, míg a Tanács lett a számikat a legtöbb nemzetközti területen, főleg a nemzetközi őslakos mozgalmakban egy népként képviselő szervezet. Hogy a két jelentős számi szervezeti alappillér közti széthúzást elkerüljék, 1997-ben közös parlamenti Számi Tanács konferenciát szerveztek majdnem 400 politikus és aktivista jelentétével. Nehéz volna felmérni a Számi Parlamenti Tanács hatását és tevékenységét csupán néhány évnyi működés után. Mindemellett a Számi Tanács jelentős szerepet töltött be a számi kérdéseknek az Északi Tanács napirendjére kerülésében, akárcsak a számiknak a nemzetközi őslakos mozgalmakon belüli jó pozíciójában, valamint a Kola-félszigeti számi mozgalom részleges megerősödésében. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az északi társadalmaknak és kormányaiknak a hozzáállásbeli változása nélkül nem fejlődhetett volna ki a számi szervezeti struktúra. A számi együttműködés, valamint a közös szervezetek és intézmények létrejötte szinte lehetetlen vagy jelentősen lassabb lett volna, ha az Északi Tanács nem támogatja úgy politikailag, mint anyagilag a feltörekvő pánszámi mozgalmat, vagy ha a kormányok elutasítanak minden vitát, ami a lényeges ügyeket érinti. Ugyanakkor a helyi számi szervezetek törekvéseinek köszönhetően, a határon átnyúló intézményeken keresztül a számiknak sikerült befolyásolni a kormányok tevékenységét. 34

Egység és szakadás között 87 Őslakos világmozgalom Mint korábban említettem, a számi aktivisták csak az 1960-as években fogadták el teljesen mértékben az őslakosság fogalmát. Ennek az identitásbeli változásnak a fő tényezője az őslakos népek világszintű mozgalmának fejlődése volt. Számos csoport mindenekelőtt amerikaiak fedezte fel, hogy más országbeli népekkel azonos értékekkel, gyarmatosítási történettel, akkulturációval rendelkeznek és számos azonos problémával és kihívással néznek szembe. Az őslakos együttműködés az 1973-as, koppenhágai Sarki Népek Első Sarkköri Konferenciájával kezdődött. A sarki népek főleg az inuit vezérek különösen aktívnak bizonyultak a témában, ami befolyásolta az egyetemes együttműködés első éveit, és megerősítette a sarki népeknek, beleértve a számikat is, az őslakos mozgalmon belüli pozícióját. A koppenhágai konferencia volt az, ahol megszületett az egyetemes őslakos közösség fogalma, melyre a hagyományos természet és kultúra közti kapcsolat, közös történelem és azonos kihívások jellemzőek. Szintén az 1973-as Sarki Konferencia javasolta a világszintű őslakos találkozó megszervezését, és két évvel később a kanadai British Columbia Vancouver szigetén valóban létrejött az Őslakos Népek Világtanácsa (WCIP). Annak ellenére, hogy az őslakos vezetők közül néhányan bőrszínükből kifolyólag megkérdőjelezték a számik őslakosságát, a második WCIP találkozó a svédországi Kirunaban volt. A számos őslakos aktivista fogadása Sapmiban bebizonyította úgy az országos és regionális hatóságoknak, mint maguknak a számiknak, hogy egy népként váltak nemzetközi szereplőkké. A számik jelenleg részt vesznek az őslakos együttműködés minden formájában. 35 Amikor 2002-ben megalakult az ENSZ Őslakos Ügyek Állandó Fóruma, Ole Henrik Maggat, a Számi parlament korábbi elnökét választották az intézmény első elnökéül. A Számi Tanács szintén jelentős szerepet játszott a Nemzetközi Őslakos Nők Tanácsának megalapításában. 36 A számik számára elengedhetetlen fontossággal bír az őslakos mozgalmakban való részvétel. Elsősorban világosan meghatározza az identitásukat, őslakos sarki népként. Másodsorban a számik egy csoportként vesznek részt a mozgalomban, az országonkénti sajátosságokat mellőzve. Amikor a számi vezetők részt vesznek a találkozókon, a számik összességét képviselik, kollektív érdekeikkel és közös helyzetükkel együtt. A nemzetközi közösség tagjává válás számottevően megerősítette a számi aktivisták sapmii és nemzetközi politikai helyzetét. Egy adott ponton a politikusok Oslóban, Stockholmban és Helsinkiben rájöttek, hogy olyan emberekkel van dolguk, akik a nem Utsjokiból vagy Karasjokból jönnek a minisztériumi épületbe, hanem New Yorkból.

88 Az előrelépés útja Adam Stepien A számik nemcsak államhatárokon túli közös intézményeket hoztak létre, hanem működésben is tartották őket; illetve a kritikák ellenére új célokra is összpontosítottak. A számi politikusok fő törekvéseit a Számi régió, az Északi Számi Egyezmény elfogadása, az Északi Tanácsban való számi tagság, és a tartósan egyesített számi parlament létrehozása jelenti. A számi régió Az egyik elképzelés a Lappföldön létező államhatárok és az ezzel együtt járó számi felosztás áthidalásának összekapcsolására Sapminak egy olyan régióvá alakítása, amit a számi kulturális jellegzetességek és a közös problémák megoldására való igény határoz meg. Amikor Svédország és Finnország csatlakozott az Európai Unóhoz, úgy tűnt, a számi régió megvalósítható az európai keretrendszerben. Ennek megfelelően az Európai Bizottság két Interreg programot is (egyiket Sapmi néven) bevezetett. Lappföld számi régióvá alakításának pontatlan célkitűzését részben aláásták más projektek, főként a Barents Euroatlanti Tanács, ami részben lefedte a számi területet, de nem teljes egészében, és nem a számik számára fontos ügyekre összpontosított. Az aktivisták még tiltakoztak is az új ötlet ellen (ahogyan Norvégia beállította), de végül a Barents együttműködéshez való csatlakozás mellett döntöttek. 37 A Számi Egyezmény A legfontosabb és legnagyratörőbb politikai elképzelés az Északi Számi Egyezmény javaslata volt. Az Egyezmény egy népként szabályozná a számik státuszát szerte az északi országokban, és a kisebbségi, valamint őslakos jogok védelméhez szolgálna eszközül. A számi aktivistáknak sikerült bevonniuk az Északi Tanácsot a dokumentum munkálataiba és 2005-től, amikor is a számik egyesült csoportja és a kormányzati szakértők bemutatták ezt rendszeresen vitatják az Egyezmény kérdését. A finn kormány még abbéli meggyőződését is kifejezte, hogy a Számi Egyezmény Fennoscandiát világszerte, az őslakos politikák úttörőjévé tenné. Az Egyezmény tervezete kijelenti, hogy a számi nép önrendelkezési joggal rendelkezik az északi országokban. Ezáltal elismeri a parlamenteknek azon jogát, hogy őslakos népként képviselje a számikat a nemzetközi közösségben és azt, hogy joguk legyen minden számi ügyben konzultálni. Kihangsúlyozza, hogy az államnak kötelessége védeni és támogatni a számi kultúrát, nyelvet és megélhetést. Továbbá olyan gyakorlati kérdéseket vet le, mint a szabad számi vállalkozás, a rénszarvastenyésztés és főként területi követelésekkel kapcsolatos ügyek. Timo Koivurova úgy véli, hogy az Egyezmény majdan az

Egység és szakadás között 89 északi országokban sajátos státuszt élvező számi nemzet megalakulásához vezet. Az északi együttműködés szempontjából a Számi Egyezmény legnagyobb előnye a jog és a politika harmonizációja, ami mindig is az Északi Tanács fő célja volt. A 2007-ben elfogadott ENSZ Őslakos Népekre vonatkozó Nyilatkozatnak (aminek számos intézkedése hasonló a javasolt Egyezményhez) és a 169. őslakos népekre vonatkozó ILO-egyezménynek a Finnország és Svédország általi elfogadása növelheti a Számi Egyezmény jövőbeli elfogadásának esélyeit. Mindemellett, ha soha nem is fogadják el az Északi Számi Egyezményt, a puszta tény, hogy ez a kis nép képes volt kidolgozni és kezdeményezni egy ilyen projektet, nagy jelentőséggel bír. Az Egyezmény tervét politikusok és kutatók tárgyalják, intézkedései viták tárgyát képezik, illetve mintául szolgálnak az új jogi szabályozásokban. Mivel az Egyezmény csak az északi számikra vonatkozik, a Honingsva gi Számi Konferencia kérte az északi kormányoktól, hogy valahogyan vonják be az orosz hatóságokat is az Egyezmény megvitatásába. 38 Tagság az Északi Tanácsban A Számi Egyezmény mellett a számi politikusok képviseletet követelnek az Északi Tanácsban, nem mint megfigyelők (amiként 1994-től szerepelnek), hanem Grönlandhoz, a Feröer-szigetekhez és az Ĺland-szigetekhez (1984 óta tagok) hasonló egyenrangú tagokként. A számiktól számtalanszor megtagadták a tagságot, azon az alapon, hogy a Sapmi nem egy területi entitás. Mindemellett az olyan Északi Tanács-tagok, mint Izland támogatása és Norvégiának a nem egyértelmű álláspontja (a norvégiai számik képeznék a pánszámi képviselet nagyobb részét) arra utal, hogy a cél nem teljesen valószerűtlen. 39 A pánszámi parlament Egy hosszú távú lépés, amit jelenleg nem is hagytak jóvá a számi pártok, de még a szervezetek és aktivisták többsége sem, egy közvetlenül választott, egyesített számi parlament megalapítása lenne, ami az összes számit képviselné. A Számi Egyezmény tervezetében is megjelenik egy olyan rendelkezés, miszerint a számik kívánságára alapítható egy ehhez hasonló intézmény. 40 Az integráció foka következtetés A számi integrációt érintő egyik legnagyobb probléma az oroszországi számiknak az új fejleményekben való részvétele. Ha egy adott ponton megvalósulna a Számi Egyezmény vagy a Sapmi régió, ez még nyilvánvalóbbá tenné az oroszországi számik és az északi társaik közti szakadékot. Másrészről

90 Adam Stepien az északi számik nem engedhetik meg, hogy várjanak Oroszországnak a norvégiai, svédországi vagy finnországihoz hasonló fejlődésére. Mindemellett, a Kola-félszigeti számik kulturális fejlődése évszázadokon át teljesen más körülmények között alakult, mint a Lappföld nyugati részén élő többi számié. Ennek ellenére részt vesznek a Számi Tanácsban, a számi szervezetekben és megfigyelői a parlamenti együttműködési keretrendszernek. Ez a részvétel építi az önbizalmat és az önszerveződési készséget a Kola-félszigeten, valamint lényegesnek bizonyulhat az oroszországi számi identitás fejlődésében. 41 Johan Eriksson bevezette a lappföldi átfedő entitások gondolatát, amelyek szerinte előnyösek volnának a számik számára, mint amilyenek voltak az átfedő adózónák a 16 17. században. Jelen tanulmány szerzője nem ért egyet teljes mértékben ezzel a gondolattal, mivel jelenleg még mindig a területileg szuverén nemzetállamok a főszereplők, és az ezeknek a regionális projektekben való részvétele határozza meg a projektek tartalmát és konkrét jelentését. 42 A 20. századi számi történelem jó példaként szolgál arra, hogy hogyan érhető el a szétszakadt népek integrációja és a határon átnyúló együttműködése, ugyanakkor megmutatja, hogy milyen megszorításai, korlátai, valamint milyen kedvező feltételei vannak az integrációnak. A nélkülözhetetlen elemek közé tartozik a nemzetközi környezet, a társadalom pozitív hozzáállása, az életképes elitnek és aktivistáknak a megléte, a közös kommunikációs csatornák, az etnikai csoportok tagjai közti folyamatos kapcsolattartás és a közös modern identitás alapjai. Úgy tűnik, a számi siker fő eleme a nemzetközi környezetben való tevékenység, ahol a számi politikusok egy népet képviselve cselekednek. A számik azért értek el sokat a határon átnyúló együttműködés terén, mert követeléseik nem veszélyeztették a nemzetállamok szuverenitását. A legtöbb esetben a határon átnyúló számi igazgatás nem befolyásolta a többi lappföldi nép életét. Ugyanakkor a számi aktivisták olyan ügyekre összpontosítanak, mint a kulturális túlélés vagy a földigények, és soha nem kérdőjelezték meg országuk egységét. 43 Mindemellett az északi kormányoknak, illetve társadalmaknak a viszonylagos pozitív hozzáállása az, hogy készen álltak a számi követelésekre lehetővé tette a számi integráció mostani állapotát és a fejlemények komoly megvitatását, mint ahogy például a Számi Egyezmény esetében történt. Johan Eriksson úgy véli, hogy egy minimális pánszámi autonómia nélkül a számiknak nem sikerül majd külön őslakos népként túlélni, mivel az asszimiláció és a további szétbomlás fenyegeti őket. Úgy tűnik, a számi vezetők felismerik ennek veszélyét, mivel néhány szerző állítása szerint a számik sikeresebbek a határon átnyúló tevékenységeikben, mint az országos szintűekben. 44 Fordította: Faludi Orsolya

Egység és szakadás között 91 Hivatkozások Aikio, S. Aikio-Puoskari, U. Helander, J.: The Sami Culture in Finland. (Lapin Sivistysseura, Helsinki, 1994) Beach, H.: The Saami of Lapland. Minority Rights Group Report no. 55, London, 1988. Bodley, J. H.: Victims of Progress. (Benjamin/Cummings, Menlo Park, 1982) Derlicki, J. Lipiński, W. (ed.): Pierwsze narody. Społeczności rdzenne i idea tubylczości we współczesnym świecie [First nations. Indigenous communities and the idea of aboriginality in the contemporary world]. (Wydawnictwo DIG, Warszawa, 2002) Eriksson, J.: Partition and Redemption. A Machiavellian Analysis of Sami and Basque Patriotism. (Umea University, 1997) Gaski, H. (ed.): Sami Culture in a New Era. The Norwegian Sami Experience. (Davvi Girji O.S., Vaasa, 1997) Haetta, O. M.: The Sami an Indigenous People of the Arctic. (Davvi Girji, Karasjok, 1993) Henriksen, J. B.: Saami Parliamentary Co-operation. An Analysis. (Nordic Sami Institute, Guovdageainu i Kopenhaga, 1999) Horn, F. (ed.): Economic, Social and Cultural Rights of the Sami. International and National Aspects. (University of Lapland Press, Northern Institute for Environmental and Minority Law, Rovaniemi, 1998) Horn, Frank (red.): Minorities and Their Rights of Political Participation. (University of Lapland, Rovaniemi, 1996) International Journal on Minority and Group Rights vol. 8, Special Issue on Sami Rights in Finland, Norway, Russia and Sweden, Kluwer Law International, Den Hague, 2001 Jentoft, S. Minde, H. Nilsen, R. (ed.): Indigenous Peoples. Resource Management and Global Rights. (Eburon, Delft, 2003) Karppi, K. Eriksson, J. (ed.): Conflict and Cooperation in the North. (Umea, 2002) Koivurova, Timo: The Draft of a Nordic Saami Convention, European Yearbook of Minority Issues 6, 2008. Lehtola, V.-P.: The Sami People Traditions in Transition. (Kustannus-Puntsi, Inari, 2002) Lewis, D.: Indigenous Rights Claims in Welfare Capitalist Society: Recognition and Implementation. The Case of the Sami People in Norway, Sweden and Finland. (Arctic Centre, Rovaniemi, 1998) Manker, E. Vorren, Ornvul Lapończycy: Zarys historii kultury [Lapps: The outline of cultural history]. (PIW, Warszawa, 1980) Nordic Saami Convention draft (unofficial English translation), available at the Saami Council website at <www.saamicouncil.net> (letöltve: 2007. augusztus) Overland, I. N.: Politics and Culture among the Russia Sami. Leadership, Representation and Legitimacy, Scott Polar Research Institute. (University of Cambridge, 1999)

92 Adam Stepien Sand, U. Helander, E. (ed.): The Sami People. (Sami Institutta, Karasjok, 1990) Sillanpaa, L.: Political and Administrative Responses to Sami self-determination. (Societas Scientarum Fennica, Helsinki, 1994) Solbakk, John Trygve (ed.): The Sami People A Handbook. (Davvi Girji OS, Tromso/, 2006) Tennbo, G.: ILO Convention no. 169 concerning Indigenous and Tribal Peoples in Independent Countries. (Rovaniemi, 2001) The Finnmark Act a Guide, Ministry (Norway) of Justice and the Police and the Ministry of Local Government and Regional Development (Oslo, 2005) Thuen, T.: Quest for Equity. Norway and Saami Challenge. (Memorial University of Newfoundland, 2001) Jegyzetek 1 Sapmi jelentése Számiföld vagy Lappföld. 2 A különböző meghatározásoknak megfelelően bizonyos források 100 ezerre becsülik a számukat. 3 Odd Mathis Hetta (1993) 36 37. p.; Beach (1994) 149 150. p.; Eriksson (1997) 78. p. 4 Jernsletten, R., The Development of a Saami Elite in Norden. In: Conflict and Cooperation (2002) 156 157. p. 5 Thornberry, P.: Who is Indigenous? In: F. Horn (ed.): Economic, Social and Cultural Rights of the Sami. International and National Aspects. (1998) 3 8. p., 22 24. p.; Pawel Trzcinski, P.: Konstruowanie wspolczesnej tubylczosci tubylczosc jako ideologia i obiekt prawa [Constructing Contemporary Indigenousness Indigenousness as Ideology and Legal Issue] In: J. Derlicki, W. Lipiński (ed.): Pierwsze narody. Społeczności rdzenne i idea tubylczości we współczesnym świecie. (2002) 32. p. 6 Lukas Meyer (2001); Myntti K.: National Minorities, Indigenous Peoples and Various Modes of Political Participation. In: Frank Horn (ed.): Minorities and Their Rights of Political Participation. (1996) 17 20. p. 7 A számi nyelvben tíz dialektust különböztetnek meg, ezek név szerint: déli, umei, pitei, lulei, északi, inari (Anar), kolta, akkalai, kildini és teri. Ezzel ellentétben, egyes nyelvészek úgy vélik, három fő számi nyelvet lehet meghatározni (déli, északi és keleti), melyeken belül változó nyelvjárásokkal találkozhatunk. L. Beach (1988) 4 5. p. 8 Vorren, Manker (1980) 19 21. p. 9 Eriksson (1997) 82. p.; The Saami People (1990) 27. p. 10 Pl. az északi uralomért folyó harcok a 16. században, amikor Svédország a Jeges-tenger fele terjeszkedett. L. The Saami People (1990) 34. p. 11 The Saami People (1990) 24 25., 28. és 116. p.; Beach (1988) 8. p.; Beach (1994) 171 173. p. 12 The Saami People (1990) 37. p.; Eriksson (1997) 84 87. p.; Niemi, E.: Saami History and the Frontier Myth. In: Sami Harald Gaski (ed.): Culture in a New Era. The Norwegian Sami Experience. (1997) 66. p.

Egység és szakadás között 93 13 Lewis (1998) 25 28. és 42 44. p.; The Saami People (1990) 67 72. p.; Thuen (2001) 146 147. p.; Niemi (1997) 72 75. p. 14 Niemi (1997) 67 70. p. 15 Beach (1994) 186. p.; Lehtola (2002) 45 48 p.; Jernsletten (2002) 149 150. p.; The Saami People (1990) 77. p. 16 Eidheim, H.: Ethno-Political Development among Sami After World War II. In: Sami Culture in a New Era. 46 47. p.; Eriksson (2002) 99 104. p.; Thuen (2001) 47 48. p.; Lewis, D.: Ethnic Mobilization: The Case of Indigenous Political Movements. In: Conflict and Cooperation (2002) 43 44. p.; Minde H.: The Challenge of Indigenism: The Struggle for Sami Land Rights and Self-Government in Norway 1960 1990. In: S. Jentoft, H. Minde, R. Nilsen (ed.): Indigenous Peoples Resource Management and Global Rights. (2003) 88 89. p. 17 Aikio et al. (1994) 149. p.; Vorren and Manker (1980) 11 12. p.; Eriksson (1997) 242. p. 18 Solbakk, J. T.: Saami Mass Media. In: Saami Culture in the New Area (1997) 176 178. p.; Frank Horn (ed.): Saami and Greenlandic Media. (Juridical Lapponica, University of Lapland. NIEM, Rovaniemi, 1999) 19 Eriksson (1997) 93 94., 107., 115. és 119 121. p.; Lehtola (2002) 58. p., Lewis (1998) 55 60. és 64 80. p.; Sillanpaa (1994) 99. p. 20 Eriksson (1997) 107., 114 120., 136., 140., 146. és 159 162. p.; Beach (1994) 199. p.; Henrisken (1999) 30 34., 36., 38 40., 42 46. és 84 86. p.; Finnmark Act A Guide, Ministry of Justice and Policy and the Ministry of Local Government and Regional Development (Norway, Zoom Grafisk, 2002) 2 3., 7. p. 21 Eriksson (1997) 112., 121. és 129 131. p., Minde (2003) 99. p.; Henriksen (1999) 30 44., 66 67. p.; Lehtola (2002) 136. p. 22 Toivanen, R.: Saami in the European Union. International Journal on Minority and Group Rights 8 (2001), 315 317. p. 23 Beach (1994) 186. p.; Jernsletten (2002) 149 150. p.; The Saami People (1990) 76 77. p.; Lehtola (2002) 45 48. p.; Frank Horn (ed.): Minorities and Their Rights of Political Participation. (University of Lapland, Rovaniemi, 1996) 99. p. 24 Ez mindenek előtt a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezményének 27. cikkére vonatkozik. 25 Jernsletten (2002) 150 151., 155 157. p.; Aikio et al. (1994) 143 144. p.; Lehtola (2002) 58., 78. p.; Svensson (1976) 120., 128. p.; Sillanpaa (1994) 60 1. p. 26 A Számi Tanácsnak 15 tagja, és 15 képviselő tagja van, akiket a számi szervezetek neveznek ki, 3 évre. A Számi Tanács jelenlegi tagszervezetei: a Norvég Számi Szövetség (NSR), Norvégiai Számi Rénszarvastenyésztők Szövetsége (NBR-NRL), a Same Atnam Országos Szövetség (RSA, Svédország), a Számi Népek Szövetsége (SAL/ SFF), a Svédországi Számi Szövetség (SSR), a Kola-félszigeti Számi Szövetség (KSA, Oroszország), a Murmanszk Régió Számi Szövetsége (OOSMO, Oroszország) és a Finnországi Számik Szövetsége (SSG). L. a Számi Tanács honlapját: <www.saamicouncil.net> (letöltve 2009.08.10.).