FELSŐOKTATÁSI KUTATÓINTÉZET PROFESSZOROK HÁZA

FELSŐOKTATÁSI KUTATÓINTÉZET PROFESSZOROK HÁZA INSTITUTE FOR HIGHER EDUCATION RESEARCH THE PROFESSORS HOUSE Polónyi István A hazai oktatás gazdasági jellemzői a 20-21 századfordulón különös tekintettek a hátránykiegyenlítésben alapvető szerepet játszó oktatási alrendszer elemek (óvoda, gyógypedagógiai ellátás, szakképzés, felnőttképzés) kondícióira 2004 (171726 leütés, szóközzel 4,3 szerzői ív) Budapest V. Báthori utca 10. 1395 Budapest, Pf.: 427, IHER, P.O.BOX 427, Hungary Tel.:+36 1 3027749, Fax:+36 1 2695201/125 oktataskutato@ella.hu www.hier.iif.hu 1

Tartalom: 1. Bevezetés célok, módszerek... 4 2. Demográfiai folyamatok... 5 3. A cigány népesség demográfiai jellemzői, s annak oktatáspolitikai következményei... 8 3.1 Néhány bevezető megjegyzés a módszertan problémáiról... 8 3.2 A hazai össznépesség és a cigány népesség várható alakulása... 11 3.3 A cigány lakosság néhány iskolázottsági jellemzője Magyarországon... 16 4. Az óvodai ellátás... 22 4.1 Bevezetés korosztályi létszám és az óvodások száma... 22 4.2 Az óvodák fenntartói szerkezete... 25 4.3 Rövid regionális kitekintés... 26 4.4 Az óvodai ellátás finanszírozása... 28 4.5 Az óvodai ellátás kiadásai és néhány hatékonysági jellemzője nemzetközi összehasonlításban... 29 4.6 Hátrányos helyzetű csoportok az óvodában... 32 4.7 Az állami támogatás aránya az óvodai ellátás kiadásaiból... 37 4.8 Befejezésül az óvodai ellátás finanszírozásáról... 40 5. Gyógypedagógiai képzés... 41 5.1 A fogyatékos tanulók létszámának alakulása... 41 5.2 A gyógypedagógiai oktatási rendszer néhány jellemzője... 48 5.3 A finanszírozás... 51 5.4 Befejezésül a gyógypedagógiai képzésről... 55 6. Szakképzés... 57 6.1 Az iskolarendszerű szakképzés... 57 6.2 A szakképzés arányai... 64 6.3 Iskolarendszeren kívüli szakképzés... 67 6.4 A szakképzésről befejezésül... 68 7. A felsőoktatás... 70 7.1 A felsőoktatási létszámok és kiadások... 70 7.2 A tandíj... 74 7.3 A hallgatók támogatása... 76 7.4 Cigány tanulók a felsőoktatásban... 79 7.5 A felsőoktatás képzési szerkezete és az esélykiegyenlítés... 82 7.6 Befejezésül a felsőoktatásról... 86 8. Felnőttképzés... 87 8.1 A felnőttképzés fogalma... 87 8.2 A felnőttképzés hazai részvételi jellemzői... 89 8.2.1 Az iskolarendszerű felnőttképzés részvételi jellemzői... 89 8.2.2 Az iskolarendszeren kívüli szakképzés... 90 8.2.3 A munkahelyi képzés... 91 8.3 A felnőttképzés részvételi jellemzői a fejlett országokban... 92 8.4 A felnőttképzés ráfordításai... 95 8.4.1 Az iskolarendszerű felnőttképzés államháztartási ráfordításai... 95 8.4.2 Az iskolarendszeren kívüli szakképzés államháztartási kiadásai... 100 8.4.3 A felnőttképzés egyéni és munkáltatói kiadásai... 101 8.4.4 A felnőttképzés szereplőinek összes ráfordítása... 103 8.5 Hátrányos helyzetűek a felnőttképzésben... 104 8.6 Összegzés a felnőttképzésről... 108 2

9. Zárógondolatok a hátránykiegyenlítésben alapvető szerepet játszó oktatási alrendszer elemek finanszírozásáról... 109 10. Felhasznált irodalom... 111 3

1. Bevezetés célok, módszerek A hazai oktatás rendszerváltás óta elmúlt időszakában az oktatási alrendszer lényegében minden elemére (a közoktatásra, a szakképzésre, a felsőoktatásra, a felnőttképzésre) új törvények születettek, - s jól lehet ezeket a törvényeket ezen időszak alatt igen sokszor módosították 1 is, - mégis.ebben a másfél évtizedben kialakult, s konszolidálódott a hazai oktatásügy jogi, működési keretrendszere.. Ezen időszak alatt kialakult, s a kisebb, nagyobb változások ellenére - nagyjából stabilizálódott az oktatás alrendszereinek finanszírozási módszere. Közel három és fél kormányciklus után képet lehet alkotni arról, hogy az oktatás a kialakult új magyar demokráciában milyen gazdasági kondíciókat tudott elérni, s hogyan értékelhetők ezek a kondíciók nemzetközi összehasonlításban. Az oktatás átfogó gazdasági adatai - az alapfokú, vagy középfokú oktatásra - viszonylag jól ismertek, ugyanakkor az oktatási alrendszer olyan elemei esetében, mint az óvoda, és a gyógypedagógiai ellátás, vagy mint a szakképzés és a felnőttképzés alig ismertek. Ennek elsősorban az az oka, hogy ezek az alrendszer-elemek nem különülnek el finanszírozás szempontjából a közoktatástól. Pedig talán éppen ezek az alrendszer elemek játszanak legjelentősebb szerepet a hátrányok kiegyenlítésében. Jelen munkában azt a célt tűztük ki, hogy a hazai oktatás különös tekintettel a hazai oktatási statisztikákból hiányzó, s a hátrányok kiegyenlítésében fontos szerepet játszóalrendszereinek: a.) óvoda, b.) gyógypedagógiai képzés, c.) iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli szakképzés, és a d.) felnőttképzés gazdasági jellemzőit, kondícióit elemezzük, bemutassuk ezek elmúlt évtizedbeli, a századforduló körüli tendenciáit, - nemzetközi összehasonlításra is kitekintve. Célunk 1 2003 XII. 31-ig a közoktatásról szóló törvényt 25-ször, a szakképzésről szólót 13-szor, a felsőoktatásról szólót 29-szer, s a 2001-ben elfogadott felnőttképzési törvényt is már 3-szer módosították. 4

továbbá, hogy a tendenciák alapján, s a demográfiai folyamatok tükrében oktatáspolitikai következtetéseket fogalmazzunk meg. Az eredeti célkitűzéseket kibővítve a vizsgálódást kiterjesztettük a felsőoktatásra is, - hiszen a tömegessé váló felsőoktatás esetében egyre nyilvánvalóbban felmerül ezen a területen is a hátrányos helyzetű rétegek oktatáshoz való hozzáférésének kiszélesítése. Elemzésünk alapvetően a költségvetési és a zárszámadási törvények adataira, a minisztériumi dokumentumokra, esetenként szakértői becslésekre s természetesen hazai és nemzetközi oktatási statisztikákra támaszkodva mutatja be a vizsgált oktatási alrendszerek ráfordításait, forrásait, forrás-szerkezetét. Továbbá a fejlődési trendek vizsgálatával, s ezekre épülő előrebecslésekkel, valamint modell alkotással, s erre épülő előrejelzésekkel igyekszik a feltett kérdésekre választ találni. 2. Demográfiai folyamatok Mielőtt az egyes alrendszerek jellemzőit vizsgálnánk célszerű egy pillantást vetni a 90-es évek demográfiai folyamataira, az oktatás szempontjából releváns korcsoportok létszámának alakulására. Az élveszületések száma az 1975 évi 194 ezer fős a Ratkó gyerekek gyerekei nyomán kialakult csúcsról folyamatosan és megállíthatatlanul csökkent a 80-as és 90-es években is, s a 90-es évek végén 2000-es évek elején 100 ezer alatt stagnálni látszik (1998-ban 97,3, 1999- ben 94,6, 2000-ben 97,6, 2001-ben 97,0, 2002 96,8, 2003-ban pedig 94,7 ezer fő volt.) Az oktatás szempontjából releváns népesség alakulása 1990-2002 efő 3-5 éves 6-13 éves 14-17 éves 18-21 éves 1990 372 1202 671 576 1991 374 1144 702 577 1992 369 1099 721 584 1993 366 1061 702 622 1994 366 1029 666 669 1995 370 1007 632 700 1996 368 989 598 720 5

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 efő 1997 360 983 566 700 1998 349 985 534 665 1999 340 984 511 630 2000 329 973 499 597 2001 314 963 494 565 2002 300 950 494 533 2003 289 933 494 511 1400 1200 1000 800 600 400 200 0 3-5 éves 6-13 éves 14-17 éves 18-21 éves Forrás: Polónyi 2000 Ennek következtében az óvodás korú és az általános iskolás korú népesség a 90-es években mindvégig, a középfokú iskolába járó népesség pedig a 90-es évek első harmadától csökkent, s csökken ma is. A felsőoktatási korú népesség esetében ez a tendencia a 90-es évek közepétől jelentkezik. A gyógypedagógiai ellátásban részesülő gyermekek számának alakulása sok tekintetben más tendenciákat mutat, - erről majd az alrendszer elemzése során lesz szó. A felnőttképzés potenciális résztvevőinek száma is bonyolultabb megfontolásokat igényel, amelyről az adott fejezetben lesz szó. Érdemes egy pillantást vetni az egyes iskolai szintek részvételi jellemzőinek hosszú távú alakulására, amelyek nagyjából közismert tendenciákat mutatnak. Az általános iskolai részvétel a telítődési görbe legfelső szakaszában van, s az óvodai részvétel is hasonló tendenciákat mutat. A középiskolai és a felsőoktatási részvétel hosszabb stagnálás után a 90-6

es években intenzív növekedést mutat, az iskolai szakképzés pedig ugyanezen időszakban jelentős csökkenést. (%) 3-5 éves népességből óvodás gyermek Iskolázási arányok a nappali tagozaton 1980-2000-ig (nettó arányszámok, százalék) 6-13 éves népességből ált. isk. tanuló 14-17 éves népességből szakmunkás és szakiskolai tanuló 14-17 éves népességből középiskolás tanuló 18-22 éves népességből egyetemi és főiskolai hallgató 1970/71 51,5.. 29,1 30,3 6,3 1980/81 77,9 98,8 30,4 40,1 9,2 1990/91 85,5 99,1 30,3 40,2 8,5 1996/97 86,6 87,8 25,1 55,0 12,9 1997/98 86,3 97,8 24,4 57,7 14,1 1998/99 86,5 97,7 22,5 60,7 15,3 1999/00 87,3 98,0 20,0 60,3 17,5 2002/03 84,1 98,0 18,6 64,2 29,0 Forrás: 1970/71-es adatok Népesség- és társadalom statisztikai zsebkönyv 1998, 1980/81-es adatok Magyar Statisztikai Évkönyv KSH Budapest 1994, a többi adat Magyar Statisztikai Évkönyv 2000, KSH Budapest 2002, 2002/2003 adatok saját számítás a Statisztikai tájékoztató Oktatási évkönyv 2002/2003 OM Budapest 2002 adatai alapján 120 100 80 60 40 20 0 1970/71 1980/81 1990/91 1999/00 2002./03. 3-5 éves népességből óvodás gyermek 6-13 éves népességből ált. isk. tanuló 14-17 éves népességből szakmunkás és szakiskolai tanuló 14-17 éves népességből középiskolás tanuló 18-22 éves népességből egyetemi és főiskolai hallgató 7

3. A cigány népesség demográfiai jellemzői, s annak oktatáspolitikai következményei Már az első mondatban hangsúlyozni szeretném, hogy a hátrányos helyzetűek oktatáspolitikai problémája nem azonos a cigányság oktatásának problémájával, - de az egészen biztos., hogy a cigányság oktatási problémáinak megoldása nélkül nem lehet előrelépni a hátrányos helyzetűek oktatáspolitikai problémájának kezelésében. Ebben a részben a cigány népesség számának és iskolázottságának néhány sajátosságát igyekszem bemutatni. A bemutatott adatok nem igazán újak, mégis rendkívül fontosak és figyelmeztetőek 2. 3.1 Néhány bevezető megjegyzés a módszertan problémáiról A cigány népesség demográfiai jellemzőinek feltárása egyáltalán nem könnyű feladat. Alapvető problémát jelent ugyanis a cigány népesség körülhatárolásának kérdése. A cigány populáció létszámának meghatározását számos alkalommal elvégezték az elmúlt több mint száz év alatt. A XX. század végén végzett különböző megközelítésű számlálások különböző számú cigánynépességet állapítottak meg 3 : az összlakosság 1,4 %-ától (1990 évi népszámlálás), 3,9 %-áig (1993 KSH vizsgálat), illetve 6,6%-áig (1996 Sonda Ipsos). Az egyik legmegbízhatóbbnak az 1993-94 telén, Kemény István, Havasi Gábor és Kertesi Gábor által vezetett, az MTA Szociológiai Intézete által végzett országos reprezentatív 2 Ennek a fejezetnek valamivel bővebb változata megjelent: Polónyi István: A cigány népesség demográfiai, iskolázottsági és foglalkoztatási helyzete s az abból adódó oktatáspolitikai következtetések In: Reisz Terézia Andor Mihály: A cigányság társadalomismerete Iskolakultúra-könyvek Iskolakultúra Pécs 2002. 3 Az 1990-es országos népszámlálás során azt tekintették cigány nemzetiségűnek (illetve nyelvűnek), aki annak vallotta magát. Ez alapján 1990-ben 48.072 fő vallotta magát cigány anyanyelvűnek, és 142.683 fő cigány nemzetiségűnek, (ami az összlakosság valamivel kevesebb, mint 1,4 %-a). A KSH 1993-ban a cigányság létszámát, életkörülményeit feltáró, nem önbevalláson alapuló vizsgálatot végzett. Ennek során a vizsgálatot "jó helyismerettel rendelkező számlálóbiztosok" végezték, akik az életvitel szerint osztályozták a háztartásokat (cigány életvitelű, átmeneti/bizonytalan, nem cigány életvitelű). Ezen vizsgálat során a magyar lakosság 3,9 %-a volt cigány életvitelű 1993-ban. A Szonda Ipsos 1996-os kutatása 6,6 %-ra becsülte a cigányok arányát a 18 év feletti életkorú népességben. 8

cigánykutatások adatait tartják. (Kemény I - Havas G - Kertesi G 1994) 4 Ezen vizsgálat során azokat tekintették cigányoknak, akiket a környezetük cigánynak tekintett. Az 1994. január 1- jei (eszmei dátumon) Magyarországon mintegy 450 ezer fő volt a cigánynépesség száma, akik mintegy 100 ezer háztartásban éltek. A cigányság lélekszáma Magyarországon 1893 1993 5 Év Népszámlálás szerint Minősítés Forrás Anyanyelv Nemzetiség szerint 1893 65000 Cigányösszeírás. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal 1900 5662 Népszámlálás 1910 9799 Népszámlálás 1920 6989 Népszámlálás 1929 80-100000 Szakértői becslés: Gesztelyi Nagy László 1930 7841 Népszámlálás 1930 100000 Szakértői becslés: Kemény Gábor 1938 100000 150000 Szakértői becslés: Drózdy Győző 1941 18640 27033 Népszámlálás 1949 21387 37598 Népszámlálás 1960 25633 56121 Népszámlálás 1963 222000a) Reprezentatív adatfelvétel. Központi Statisztikai Hivatal 1970 34957 Népszámlálás 1970 220-250000 Megyei Tanácsok becslései. Minisztertanács Tanácsi Hivatala 1971 320000 Reprezentatív adatfelvétel. MTA Szociológiai Kut. Csop. 1977-78 325000 Megyei Tanácsok becslései. Minisztertanács Tanácsi Hivatal 1980 27915 64040 6 Népszámlálás 1990 48072 142683 Népszámlálás 1993 394000b) Reprezentatív adatfelvétel. Központi Statisztikai Hivatal 1993 94 482000 Reprezentatív adatfelvétel. MTA Szociológiai Kutatóintézet a) Telepeken élő cigányok. b) Magánháztartásokban élő cigányok. A cigány népesség számának és arányának mérésével, és előrebecslésével, illetve annak lehetséges és szükséges voltával kapcsolatosan egy viszonylag éles vita bontakozott ki a 90-es évek végén a kérdéskörrel foglalkozó néhány kutató között. Ladányi János és Szelényi Iván "Ki a cigány?" című írásukban 7 arra mutattak rá, hogy rendkívül vitathatóak azok a kutatási erőfeszítések, amelyek a cigányság, vagy más etnikum lélekszámának, részarányának, társadalmi összetételének elemzésére irányulnak. Ugyanis ezen etnikai csoportok körülhatárolása elkerülhetetlenül önkényes, a csoportképző ismérvek szükségszerűen 4 A szerzőnek több publikációja jelentek meg ezzel összefüggésben: Pl. Kemény Istvánnak az Educatioban (1996 tavasz), és a Magyar Tudományban (1997/6), Kertesi Gábornak az Esélyben (1996/3). továbbá: Kettesi Gábor - Kézdi Gábor: A cigány népesség Magyarországon. Soci-typo, Budapest, 1998., valamint Kemény I. - Havas Gábor: Cigánynak lenni. In.: Társadalmi Riport 1996. Századvég-TÁRKI, Bp. 1996. 5 Forrás: Hablicsek László (2000): Kísérlet a roma népesség előreszámítására 2050-ig http: //www. ksh. Hu /pls /ksh /docs /intezmenyek /nki /magyar /regdata /rompap6 /rompap6.html 6 Az eredeti közleményben 6404 fő szerepel ami nyilvánvalóan sajtóhiba 7 Lásd Kritika 1997. decemberi számában 9

vitathatóak. Kertesi Gábor akinek Kemény Istvánnal és Havas Gáborral 1993-1994-ben közösen végzett empirikus vizsgálatát is támadja az említett cikk - Az empirikus cigánykutatások lehetőségéről című írásában 8 száll vitába a Ladányi-Szelényi szerzőpárossal. Kertesi igen alapos elemzést ad a mérés és mérhetőség problémájáról, valamint az 1993-94-es vizsgálat céljairól és módszereiről, kitérve más vizsgálatok eltérő eredményeinek okaira is. Végül Kertesi saját kutatói elkötelezettségéről is ír: azt hangsúlyozza, hogy ő "a cigánysággal kapcsolatos kutatási célok közül, társadalmi horderejénél fogva, kitüntetetten fontos célnak tekinti az etnikai klasszifikációhoz tartozó előítélet és diszkrimináció nyomán keletkező társadalmi határvonal és e választóvonal két oldalára kerülő népességek összehasonlító vizsgálatát. A cigány népesség demográfiai vizsgálataival, demográfiai előreszámításaival kapcsolatosan is fel-fel merülnek hasonló viták. Például a Központi Statisztikai Hivatal Demográfiai forgatókönyvek 1997 2050 címen közreadott tanulmányával kapcsolatosan amely a népesség előrejelzések kapcsán a hazai cigány népesség előreszámítására 9 is közöl forgatókönyveket Neményi Mária 10 (MTA Szociológiai Kutatóintézetének) fejezi ki abbéli kételyeit, hogy mennyiben tekinthető helyesnek az előreszámítás bázisaként használt cigány népesség-meghatározás. Neményi szerint összemosódik a kutatás tárgya adott esetben a cigány populáció leírása egy társadalmi viszonyrendszer szomorú következményével, és amikor a kutató azt hiszi, hogy objektív módszerekkel egy sajátos népcsoportot ír le, valójában a megkülönböztetés áldozatainak kilátástalan helyzetéről tudósít. Neményi nem tudja elfogadni a KSH 1993-as reprezentatív adatfelvételének módszereit, s így adatait sem. 11 Ezek a fenntartások sok tekintetben jogosak. Más a helyzet azonban az előreszámítás módszereivel kapcsolatban tett megjegyzésekre. Nem igazán logikus támadni az előreszámítás azon előfeltevését, hogy a roma népességet sem az asszimiláció, sem a 8 Replika, 29. Szám, 1998. 9 A roma népesség demográfiai jellemzõi, kísérleti elõreszámítás 2050-ig, KSH, Budapest, 1999. augusztus. 10 http://www.akm.tti.hu/nemenyi_maria_kis_roma_demografia.htm illetve Neményi M.: Cigánynak születni, szerkesztette Horváth Ágota, Landau Edit és Szalai Júlia, Aktív Társadalom Alapítvány Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2000. 277 282. oldal 11 Mint Neményi írja: a KSH valójában kérdezőbiztosaira bízta, hogy az összeírt lakásban lakók összességéről a következő megállapítást tegye: cigány életvitelű közösség tagjai-e, átmeneti életvitelű közösségnek tekinthetők, vagy pedig nem cigány életvitelű közösségről van-e szó. Jobb nem belegondolni, minek alapján döntötték el az adatfelvételt végzők, hogy az együtt élő személyek cigány származásúak, a cigány kultúrát, hagyományokat ápolóak-e, vagy esetleg csak egy részük kötődik vérségi vagy életviteli okokból a cigánysághoz. Nem tudok másra gondolni, minthogy a bőr-, haj- és szemszín, testalkat rasszjegyeit kiindulópontnak tekintve olyan jellegzetességeket kerestek, amelyek a többségi társadalom szemében a cigány életvitel attribútumai, és amelyeket a magyar lakosság körében végzett előítélet-vizsgálatok oly bőségesen tártak fel az elmúlt évek során. 10

nemzetközi vándorlás érdemben nem fogja érinteni 12 - ez ugyanis egyszerű módszertani előfeltevés (ehhez képest lehet kiszámítani mind az asszimiláció, mind a kivándorlás létszámcsökkentő hatását). Azok az előfeltevések sem igazán támadhatók, amelyek a termékenység és a várható élettartam mai adataiból igyekeznek a cigány népesség jövőbeli demográfiai jellemzőire következtetni (nem igazán van ugyanis más megalapozott becslési módszer) 13. Mindezek előrebocsátására azért volt szükség, mert jelen tanulmány is a szóban forgó - az 1993-as reprezentatív adatfelvétel segítségével korrigált 1990-es népszámlálási adatokra épülő 2050-ig kitekintő cigány népességre vonatkozó KSH előrebecslést, valamint az 1993- as KSH felvétel adatait, továbbá a Kemény-Havas-Kertesi munkákat 14 használja vizsgálódásaihoz. A fentiekben bemutatott néhány vélemény rámutat arra, hogy egy ilyen népesség-előreszámítás természetesen számos leegyszerűsítést és hibalehetőséget tartalmaz. Mint minden jövőre vonatkozó vizsgálat. Ebből azonban nem következik az, hogy az ilyen elemzésekre nincs szükség, - sokkal inkább az, hogy a hibalehetőségeket mindig szem előtt tartó rendszeres elemzésekre van szükség, mert a hibák éppen azzal korrigálhatók, ha a rendszeres vizsgálatok eredményeit rendszeresen szembesítjük a tényekkel 15. 3.2 A hazai össznépesség és a cigány népesség várható alakulása 12 Neményi azt kérdezi, hogy: Vajon csak az egyszerűbb számíthatóság kedvéért, vagy Kasszandraként a szerző tudja, hogy a kiszorítás, a marginalizáció, a szegregáció az elkövetkező 50 évben is fennmarad? 13 Neményi szerint: Azt feltételezni, hogy a termékenységi arányok a továbbiakban is jelentősen eltérnek a többségi arányoktól, megint csak abból a statikus szemléletből fakad, hogy a cigánynak tekintett populáció tagjai körében az elkövetkezendő években sem fog jelentősen növekedni az iskolázottság, a szakképesítés megszerzése ezen belül különösen a nőké, hiszen ha e téren történne változás, ugyanaz következne be, mint Európa legkülönfélébb kultúrájú, vallású, nemzetiségű népeinél a 20. század folyamán, ahol ez az egyszerű összefüggés (magasabb iskolai végzettség alacsonyabb termékenységi ráta) mindenütt a gyermekszám radikális csökkenését eredményezte. Függetlenül attól, hogy ez a Neményi megállapítás igaz, azonban akkor sem kifogásolható módszer, ha a cigány lakosság jelenlegi demográfiai jellemzőiből indul a becslés (természetesen az előreszámítása során feltételeztek termékenység csökkenést) 14 Illetve Puporka Lajos - Zádori Zsolt (szerk.) (1999) A magyarországi romák egészségi állapota Roma Sajtközpont anyagát, amely szintén az előző adatforrásokra építkezik. 15 Ezzel együtt jelen sorok szerzője elfogadja Ladányi János és Szelényi Iván Még egyszer az etnikai besorolás objektivitásáról című írásának végső megállapítását (Replika 30. Szám 1998.) arra a kérdésre, mekkora a magyarországi cigány (vagy bármelyik más etnikai csoportba sorolható) népesség száma, és milyen a társadalmi összetétele, a definíciótól függõen többféle tudományos válasz adható; a különféle definíciók megalkotásának és az ezekből adódó adatok előállításának pontosan rögzíthető szabályai vannak; az etnikai klasszifikációs folyamat társadalmi értékek által igen erősen meghatározott, az egyetlen helyes definíció kiválasztása pedig nem objektív, tudományos ítélet, hanem politikai döntés kérdése. 11

A Kemény-Havas-Kertesi vizsgálat alapján tehát 1994-ben mintegy 450 ezer főre (a lakosság 4,4 %-ára) becsülhető a hazai cigány népesség. Az 1971-es hasonló elveken nyugvó vizsgálat közel 320 ezer fő (kb. 3 %-nyi) cigánypopulációt becsült, - ami bő 20 év alatt 41 %-os növekedést jelent. Az összlakosság viszont 1981 óta évi 1-3 ezrelékes fogyást mutat. A jövőben további eltolódás várható Kemény és szerzőtársai szerint. Jelenleg az élveszületések száma ezer lakosra számítva a cigányoknál 28,7 - ugyanakkor az összlakosságnál mindössze 9,9, míg a halálozás tartósan 13 és 14 fő körül mozog. Húsz éves időtávon számolva az ország lakóinak száma 9,6 millió körül várható, míg a cigányság létszáma 700 ezer fő körül fog alakulni, azaz a népesség több mint 7%-át teheti majd ki. (Puporka-Zádori 1999., 10. Old.) "Még markánsabb a gyermekszületésre vonatkozó adat: ma minden nyolcadik Magyarországon született gyermek cigány származású. (Puporka-Zádori 1999., 10. Old.) Tegyük hozzá, hogy a cigány családoknál is mind általánosabbá válik a családtervezés, és kevesebb gyermek születik. A gyermekszám az összlakosságénál sokkal nagyobb a magyarországi cigányok körében, de sokkal nagyobb a halálozások száma és aránya is, és ennek következtében sokkal kisebb a várható élettartam is. Egyes (nem reprezentatív) vizsgálatok (Pik K 1991) szerint a férfiak 12,5 a nők 11,5 évvel élnek kevesebbet, mint a nem cigányok. 40 35 30 25 20 15 10 5 0 Cigányok Teljes népesség 0-14 évesek 15-29 évesek 30-39 évesek 40-59 évesek 60- évesek és idősebbek A cigány és a teljes lakosság generációk szerinti megoszlása 1993-ban 12

A fenti folyamatok következményeként erősen eltér a cigány lakosság és a teljes népesség generációs megoszlása. A teljes populáció generációs megoszlását az idősödő társadalom korcsoport megoszlása jellemzi, - azaz alacsony létszámú fiatal korcsoport, majd viszonylag magas középkorú korcsoport, s lassan csökkenő létszámú idős korcsoportok. A cigány populáció generációs megoszlása a fiatal közösségek képét mutatja, azaz a népességen belül a gyermek korosztály létszáma a legnagyobb, s az idősebb korosztályok létszáma csökken. A hazai népesség-előreszámítások keretében készült előrebecslés a cigányság számáról és arányáról is. A teljes populáció előreszámítása során abból indultak ki, hogy az össznépesség termékenységét tekintve folytatódik a 90-es évek közepén megkezdődött folyamat 16, a teljes termékenység (amely az 1990-es 1,92-ről 1996-ban 1,46-ra, 1998-ban 1,33-ra, 2000-es évek elejére pedig 1,3 körüli értékre csökkent) a gazdasági fejlődéstől, a társadalmi jóléttől és a családpolitikától függően hosszabb távon 1,3 1,9 között alakul 17 A közepes változat szerint a 2000. év körüli 1,28-as szintről 2030-ra 1,6-ra emelkedik a termékenység. A várható élettartamok tekintetében a jelenlegi igen kedvezőtlen helyzet 18 lassú javulására lehet számítani, amelynek nyomán 2010-ig mintegy 3 évnyi élettartam-növekedéssel számolnak a szakértők, s azzal, hogy 2050-ig a hazai halálozás mutatói a nyugat-európai mutatókhoz zárkóznak fel 19. 16 "A gazdasági-társadalmi váltás radikális változásokat hozott a fiatal generációk családalapítási, gyermekvállalási magatartásában. Ennek a változásnak a lényege abban foglalható össze, hogy a korábbi, a demográfiában keleti típusúként emlegetett házasságkötési, gyermekvállalási mintát nagyon gyorsan felváltják a nyugati típusú házasodási, szülési jellemzők. Ennek egyik szembetűnő jele az, hogy az első gyermek megszületése a nők életében lényegesen későbbi életkorban történik meg. Amíg korábban 20-22 év volt a nők átlagos kora első gyermekük megszületésekor, ez rövid idő alatt 25-28 év lesz a kohorszokban. Mindennek az a következménye, hogy a jelenlegi átmeneti időszakban hiányoznak a korábban fiatal korban szült gyermekek." (Hablicsek László: Öregedés és népességcsökkenés demográfiai forgatókönyvek, 1997-2050 Demográfia 1998. XLI. évf. 4.) 17 Az előreszámítás itt és később bemutatott adatai: Hablicsek László: Demográfiai forgatókönyvek 2000 2050. Hipotézisek és eredmények 2000. Január (http: // www. ksh. hu/ pls/ ksh/ docs/ intezmenyek/ nki/ magyar/ freeadat/ projprep1/ prjp1.html) alapján 18 Amelyet az jellemez, hogy 1980 és 1990 között a férfiak várható élettartama 65,45 évről 65,13 évre csökkent (s a nőké is csak igen szerény mértékben 72,7, évről 73,71 évre növekedett) A 90-es éve végén 1999-ben és 2000-ben - némi javulás tapasztalható: a férfiak esetében 66,32-ről 67,11 évre, a nők esetében 75,13-ról 75,59 évre növekedett a születéskor várható élettartam. 19 Itt a közepes és a felső hipotézisről volt szó, az alsó hipotézis azzal számol, hogy folytatódna az a különleges halandóságalakulási szakasz, amelyet leginkább Magyarországon figyelhetünk meg az 1960-as évektől, nevezetesen a mortalitás süllyedésének visszafordulása, a férfiak, azon belül a középkorúak elhalálozási gyakoriságainak jelentős emelkedése, a férfiak és a nők élettartamai közötti különbség jelentős megemelkedése. 13

A népesség előreszámítása, 1995-2050 Korcsoport 1995 2000 2010 20 30 40 50 0-19 éves (efő) 2725,4 2371,2 2040,3 1894,1 1817,1 1635,7 1521,6 20-64 éves (efő) 6083,7 6220,9 6126,7 5733,7 5366,5 4958,1 4408,7 65- éves (efő) 1436,6 1472,4 1510,3 1730,3 1803,8 1918,7 2106,2 Összesen (efő) 10245,7 10064,4 9677,3 9358,1 8987,3 8512,5 8036,5 Teljes termékenységi arány 1,6 1,3 1,4 1,6 1,6 1,6 1,6 Szül. várható élettartam 69,8 70,9 72,5 74,3 76,0 77,4 78,3 A cigány népesség előreszámítása során először az induló demográfiai jellemzőkkel kell tisztában lenne. Hablicsek László elemezése 20 szerint 1995-ben a cigány népesség létszáma 491 ezer főre tehető. Az élveszületések száma 13 ezer, a halálozások száma 4 5 ezer fő évente. Ezek szerint a roma népesség évente 9 ezer fővel gyarapodik. A keresztmetszeti átlagos gyermekszámot (más néven a teljes termékenységi arányt) 3,0-ra, a férfiak születéskor várható átlagos élettartamát 54,4 év, a nőkét 64,3 évre becsülte Hablicsek. A feltevés szerint a 0 19 évesek száma 240 ezer, a 20 64 éveseké 237 ezer fő, s 14 ezer fő a legalább 65 évesek száma. A fiatalok, valamint az aktív korúak aránya a roma népességen belül 49 48 százalék. A roma népességben mintegy 3 százaléknyi idős, legalább 65 éves ember él. Az előreszámítás közepes hipotézise szerint a roma termékenység gyorsan lecsökken 2,4 körüli szintre. Majd a csökkenés lelassul: 2030-ban 2,2 felett várható, majd ezt követően jelentős csökkenés várható, s végül megközelíti az országos átlagot. A végső gyermekszám 2050-re már jóval az egyszerű reprodukciós szint alatt lehet (1,83).. 1960 óta a 45-49 éves férfiak elhalálozási gyakorisága több mint háromszorosára, a nőké 40 százalékkal emelkedett. 30 éves kortól 65 éves korig a férfiak 49 százaléka meghal, ez több mint az 1920-as évek átlaga. A 30 éves nők 76 százaléka éri meg a 65. életévet, annyi, mint 40 évvel ezelőtt. Az európai közepes helyzetből a magyarországi mortalitás a legrosszabbá vált 1980-ra és ezt a pozícióját "megőrizte" az utóbbi 15 évben. A súlyos magyarországi halandósági helyzet megítélése mára annyiban változott, hogy a volt Szovjetunió utódállamaiban elképesztő halandóság-romlást mértek az utóbbi három évben. Ugyanakkor ütemes csökkenésnek indult például a cseh és a lengyel halandóság. (Hablicsek 2000.) 20 Hablicsek László: Kísérlet a roma népesség előreszámítására 2050-ig (2000) http: //www. ksh. Hu /pls /ksh /docs /intezmenyek /nki /magyar /regdata /rompap6 /rompap6.html, (megjelent Cigánynak születni.. 2000.) illetve Hablicsek László: Kísérlet a magyarországi roma népesség előreszámítására 2050-ig. In: Tanulmányok a cigányság helyzetéről. Aktív Társadalom Alapítvány, 2000/5. (megjelenés alatt) 14

A születéskor várható élettartamot tekintve az előreszámítás alapváltozata szerint a roma férfiak élettartama az 1995. évre becsült 54,4 évről 72 évre, a nőké 64,3 évről 80 évre emelkedne a következő 50 év alatt, vagyis alulról közelítené a jelenlegi európai átlagokat. A roma népesség előreszámítása, 1995-2050 Korcsoport 1995 2000 2010 20 30 40 50 0-19 éves (efő) 272,0 280,6 300,0 323,6 359,5 365,1 362,0 20-64 éves (efő) 266,5 309,6 388,2 476,7 544,5 618,8 684,3 65- éves (efő) 15,2 19,0 24,5 34,4 57,3 88,8 128,4 Összesen (efő) 553,8 609,2 712,7 834,7 961,2 1072,6 1174,7 Teljes termékenységi arány 3,22 2,72 2,70 2,76 2,56 2,31 2,09 Szül. várható élettartam 60,67 62,17 64,76 67,78 70,69 73,39 75,80 Végülis 2050-ben a cigány népesség várható létszáma 700-1.100 efő között várható, az össznépesség létszáma pedig 7.400-8.800 efő között. A leginkább valószínű változat szerint a cigány népesség aránya az alábbiak szerint várható az összpopulációban és a jellemző nagy korcsoportokban. A cigány népesség arányának várható alakulása korcsoportonként 2000-2050 2000 2010 2020 2030 2040 2050 A cigány népesség aránya az összpopuláción belül (%) A cigány népesség aránya a 0-19 éves korosztályban (%) A cigány népesség aránya a 20-64 éves korosztályban (%) A cigány népesség aránya a 65- éves korosztályban (%) 6,1% 7,4% 8,9% 10,7% 12,6% 14,6% 11,8 14,7 17,1 19,8% 22,3% 23,8% % % % 5,0% 6,3% 8,3% 10,1% 12,5% 15,5% 1,3% 1,6% 2,0% 3,2% 4,6% 6,1% A cigány népesség arányának várható alakulása az iskolás korcsoportban 2000-2050 Korcsoport 2000 2010 2020 2030 2040 2050 A cigány népesség aránya az 5-9 éves 12,5% 15,6% 17,5% 20,8% 23,0% 24,1% korosztályban (%) A cigány népesség aránya a 10-14 éves 11,1% 15,1% 16,2% 19,0% 22,2% 23,4% korosztályban (%) 15

A cigány népesség aránya a 15-19 éves korosztályban (%) 9,4% 12,4% 15,5% 17,4% 20,7% 22,9% A számítások tehát azt mutatják, hogy a cigánynépesség aránya a teljes populáción belül 2030 körül éri el a 10 %-ot, s 2050-ben megközelíti a 15 %-ot. Hasonló arányok becsülhetők a munkaképes korú népesség tekintetében is. Ugyanakkor az általános iskolai korosztályban 2010 körül 15 %, 2030 körül 20 % lesz a cigány gyermekek aránya. A középiskolás korú korcsoportban ugyanezek az arányok 10 évvel később várhatók. 3.3 A cigány lakosság néhány iskolázottsági jellemzője Magyarországon A cigány lakosság iskolázottsági adatai erősen eltérnek az országos átlagtól. Az 1993. évi KSH vizsgálat megállapította, hogy bár jelentősen emelkedett a cigány népesség iskolázottsági színvonala, azonban a távolság a többségi társadalométól tovább növekedett. A cigány népesség korcsoportjainak iskolai végzettség szerinti megoszlása 1993-ban 21 0 osztály 1-7. osztály 8 osztály Szakmunkásképző vagy szakiskola Szakközépiskola vagy gimnázium Főiskola vagy egyetem 14-19 1,5 32,3 55,2 10,4 0,4 20-24 1,1 22,2 59,7 15,6 1,5 25-29 2,5 22,5 59,4 13,2 2,0 30-34 3,2 26,4 50,0 17,2 2,7 0,4 35-39 6,3 39,1 44,4 7,4 2,3 0,2 40-44 8,3 36,4 44,7 8,5 1,5 0,4 45-49 12,9 44,2 34,8 5,6 1,3 0,9 50-54 24,0 47,1 24,8 2,1 1,2 0,4 55-59 41,5 35,9 14,9 5,6 1,5 60-64 46,1 44,2 7,9 0,6 0,6 65-69 31,5 59,2 4,6 3,8 70-50,0 39,4 7,7 1,0 0,8 1,9 átlagosan 9,4 32,8 45,5 10,4 1,5 0,3 21 Forrás: Kemény-Havasra hivatkozva A magyarországi romák...(1999) 23. old 16

A cigány és a nem cigány népesség iskolázottságát összehasonlítva azt állapíthatjuk meg, hogy 1993-ban a nem cigány férfiak befejezett iskolaéveinek száma valamivel több mint két osztállyal volt több, mint a cigány férfiaké, a nők esetében pedig több mint 3 osztály volt a különbség a nem cigány nők javára. A cigánynépesség és az összlakosság iskolázottsága korcsoportok szerint Cigány lakosság iskolai végzettsége 1993 22 Össznépesség iskolai végzettsége 1990 23 0 osztály 1-8. osztály Befejezett középiskola Főiskola vagy egyetem 0 osztály 1-8. osztály Befejezett középiskola Főiskola vagy egyetem 15-19 1,5% 87,5% 10,8% 0,6% 88,7% 10,7% 20-24 1,1% 81,9% 17,1% 0,5% 70,3% 29,2% 25-29 2,5% 81,9% 15,2% 0,5% 63,7% 26,9% 8,9% 30-34 3,2% 76,4% 19,9% 0,4% 0,5% 64,6% 26,1% 8,9% 35-39 6,3% 83,5% 9,7% 0,2% 0,4% 64,3% 26,4% 8,8% 40-44 8,3% 81,1% 10,0% 0,4% 0,5% 63,3% 27,0% 9,2% 45-49 12,9% 79,0% 6,9% 0,9% 0,7% 66,4% 23,7% 9,1% 50-54 24,0% 71,9% 3,3% 0,4% 1,2% 69,9% 21,3% 7,6% 55-59 41,5% 50,8% 7,1% 0,0% 1,5% 70,0% 20,1% 8,5% 60-64 46,1% 52,1% 0,6% 0,6% 1,7% 66,8% 22,2% 9,3% 65-69 31,5% 63,8% 3,8% 0,0% 2,2% 65,2% 23,1% 9,5% 70-50,0% 47,1% 1,8% 1,9% 7,7% 61,4% 21,2% 9,7% átlagosan 9,4% 78,3% 11,9% 0,3% 1,2% 67,8% 23,9% 7,2% 22 A fenti táblázat alapján számított adatok 23 Saját számítás a "Magyarország népessége és gazdasága. Múlt és jelen. KSH, Budapest 1996" adatai alapján 17

100,0% 90,0% 80,0% 70,0% 60,0% 50,0% 40,0% 30,0% 20,0% 10,0% 0,0% 15-19 20-24 25-29 30-34 35-39 40-44 45-49 50-54 55-59 Főiskola vagy egyetem Befejezett közép-iskola 1-8. osztály 0 osztály 60-64 65-69 100,0% 90,0% 80,0% 70,0% 60,0% 50,0% 40,0% 30,0% 20,0% 10,0% 0,0% 70-15- 19 20-24 25-29 30-34 35-39 40-44 45-49 50-54 55-59 60-64 Főiskola vagy egyetem Befejezett közép-iskola 1-8. osztály 0 osztály 65-69 70- A cigány népesség iskolázottsága korosztályonként 1993-ban A teljes népesség iskolázottsága korosztályonként 1990-ben Igen egyértelmű a cigány és a nem cigány férfiak és nők iskolázottságában mutatkozó különbség 24 : Nem cigány férfiak és nők iskolai végzettsége 1993-ban A cigány nők és férfiak iskolai végzettsége 1993-ban Férfi Nő Együtt Férfi Nő Együtt 0 osztály 0,23 0,33 0,28 5,94 12,09 9,08 1-7 osztály 8,21 13,84 11,17 28,06 36,96 32,61 8 osztály 32,80 38,66 35,88 48,24 43,39 45,77 Szakmunkásk 27,02 12,54 19,42 15,61 5,97 10,68 épző Középiskola 21,42 25,98 23,81 1,86 1,39 1,61 Felsőfok 10,32 8,65 9,45 0,28 0,19 0,24 Összesen 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 Ugyanakkor jelentős különbség van a budapesti és a vidéki cigányok iskolázottsága között, - a fővárosi adatok jóval kedvezőbbek. De eltérnek az iskolázottsági adatok a romungrók, a 24 Forrás: Kemény-Havasra hivatkozva A magyarországi romák...(1999) 24. old 18

15-19 20-24 25-29 30-34 35-39 40-44 45-49 Cigány lakosság iskolai végzettsége 1993 A teljes populáció iskolai végzettsége 1990 50-54 55-59 60-64 65-69 70- beások és az oláh cigányok között is, - legkedvezőbb a romungrók, legkedvezőtlenebb az oláh cigányok helyzete. A sok kedvezőtlen adat között felismerhetők kedvező folyamatok is. Az adatok tanúsága szerint a 90-es évek közepén, végén a 15-19 éves cigány fiatalok iskolai végzettsége már alig mutat elmaradást. Ugyanakkor az idősebb korosztályok iskolázottságában igen jelentős különbségek vannak. Például a 30-34 éves korosztály esetében a cigány fiatalok között 2,5 %- ponttal több az iskolázatlan, közel 12 %-ponttal több a csak 1-8 osztályt végzett, 6 %-ponttal kevesebb az érettségizett, és 8,5 %-ponttal kevesebb a diplomás. Az 50-54 éves korosztály esetében pedig a cigány népesség között 22,8 %-ponttal több az iskolázatlan, 2 %-ponttal több a csak 1-8 osztályt végzett, 18 %-ponttal kevesebb az érettségizett, és 7,2 %-ponttal kevesebb a diplomás. A 90-es évekre jelentősen javultak a cigány gyermekek továbbtanulási mutatói, - azonban a leszakadás mértéke gyakorlatilag nem csökkent: megállapíthatjuk, hogy a rendszerváltás elõtti három évtizedben a beiskolázás a cigány gyerekek körében is általánossá vált. 1971-tõl 1994-ig a 20-29 éves korosztályban 77%-ra nõtt azok aránya, akik megszerezték a 8 általános végzettséget. A korábbiakhoz képest ugyan jelentõsen megnövekedett az érettségit adó középiskolákban továbbtanuló cigány fiatalok száma (1981: 3,6%, 1994: 10,6%), de a különbség cigányok és nem cigányok között gyakorlatilag semmit sem csökkent. (Kállai Ernő- Törzsök Erika (Szerk): Cigánynak lenni Magyarországon Jelentés 2000 EÖK P Budapest 33. old) Egy 192 iskolára kiterjedő vizsgálat szerint nyolcadikat végzett cigány tanulóinak 1997-ben a 13, 1998-ban a 15,8, 1999-ben a 19%-át vették fel érettségit adó középiskolába (szakközépiskola, gimnázium) 25. Ezek az adatok a 1994-es számokhoz képest nagyon lassú javulást mutatnak. A befejezett iskolévek számának alakulása korcsoportonként a cigány és a teljes populáció esetében (1990 ill 1993) 10 9 8 7 6 5 25 A külügyminisztérium 4 2000-es anyaga szerint: Napjainkban a nem cigány tanulóknak kb. 91,4 %-a jut be középszintű 3 oktatásba, míg a roma tanulóknak 33,6 %-a. (Doncsev Toso (Szerk): Állami intézkedések a magyarországi cigányok társadalmi integrációja érdekében Budapest 2000 2 (http://www.mfa.gov.hu/hungary/roma/social.htm)) 1 0 19

A továbbtanulók aránya a cigány és a nem cigány népesség körében 26 1994 (%) Iskolatípus Teljes népesség Cigányok Szakiskola 6,0 9,4 Szakmunkásképzõ 35,5 31,2 Szakközépiskola 32,0 10,0 Gimnázium 24,2 0,6 Összesen: 97,7 51,2 Összességében tehát a cigányok iskolázottsága súlyos lemaradást mutat, s bár a helyzet lassú javulását lehet megállapítani, nincs áttörés a helyzetben. Úgy tűnik az oktatási rendszer nem tud azonos esélyeket biztosítani a cigány gyermekeknek, ami annál is aggasztóbb mivel várhatóan egyre nagyobb arányt fognak kitenni az iskolás gyermekek között. Pedig az iskolázás alapvető szereppel bír a cigányság társadalmi helyzetének alakításában. Ugyanis az iskolázás határozza meg alapvetően a foglalkoztatási jellemzőket is. Befejezés helyett A cigányság magyarországi helyzete a rendszerváltás óta eltelt időben annyiban javult, hogy ennek a helyzetnek nagyon sok eleme feltárásra került. Ugyanakkor a foglalkoztatási helyzetük, és ennek nyomán szociális, anyagi helyzetük igen jelentősen romlott. Felerősödött diszkriminációjuk. A roma tanulók oktatási rendszerben való hátrányos megkülönböztetése a szegregációból és az oktatásuk során alkalmazott pedagógiai módszerek alkalmatlanságából adódik. Az iskolán 26 Forrás: Kállai Ernő- Törzsök Erika (Szerk): Cigánynak lenni Magyarországon Jelentés 2000 EÖK P Budapest 33. old 20

belüli hátrányos megkülönböztetés okai sok esetben nem a cigány tanulókkal szembeni előítéletesség, hanem a megfelelő feltételek és felkészültség hiányában keresendők. Az ekként minősíthető iskolai gyakorlat a csökkentett értékű oktatástól a különböző mértékű elkülönítésig terjed. (Doncsev Toso 2000.) Ennél keményebben fogalmaz Radó Péter 27 Mind ez ideig nem született olyan oktatáspolitikai koncepció, amely a cigány gyermekek iskolai sikertelensége mögött álló problémák mindegyikére (hátrányos megkülönböztetés, szociális helyzet, kisebbségi jogok, az oktatás minősége) stratégiailag átgondolt választ kínált volna.. Az oktatáspolitikai eszközrendszernek a cigány tanulók szempontjából három kiemelkedően fontos elemét szükséges megemlíteni. Az első a határozott antidiszkriminációs politika,... A második a kisebbségi jogok biztosítása az oktatásban,... A harmadik a nem kis részben a cigány kisebbséghez tartozásból fakadó, a rossz szociális és gazdasági pozíciók által okozott esélykülönbségek enyhítését szolgáló támogatások rendszere.. Aligha lehet kétségbe vonni, hogy a cigányság helyzetét csak rendkívül jelentős erőfeszítésekkel lehet javítani, - s még ez esetben is nagyon nehéz lesz kitörni abból az ördögi körbõl, amit az iskolázatlanság, az alacsony presztízsû munka, és a munkanélküliség képez. 27 Radó Péter: Társadalmi kohézió és oktatáspolitika (http:// www. oki. hu/ cikk.asp?kod = 2001-02- ta- rado- tarsadalmi.html) 21

4. Az óvodai ellátás 4.1 Bevezetés korosztályi létszám és az óvodások száma Az óvódás korú gyermekek száma a 90-es évek közepéig, 1995-ig évi 374 és 366 ezer fő között ingadozva - stagnált, majd ezt követően igen intenzíven csökkent, 2001-ben 320 ezer fő alá esett. Az óvodások száma viszont 1995-ig enyhén növekedett 391 ezer főről 399 ezer főre s ezt követően csökkent, 2001-re 350 ezer fő alá esett. Az óvodások és az óvodáskorú gyermekek egymáshoz viszonyított száma 1990 és 1995 között (105-ről 108 %-ra) növekvő, majd azóta nagyjából állandó, bár 2000-es évek elején ismét növekvő, aminek az az oka, hogy az iskolakezdési kor több gyermek esetében eltolódik. Ezt mutatja az is hogy az óvodások átlagéletkora 2001-ig növekedett. Az óvodás korú gyermekek és az óvodások számának alakulása 1990-2001 3-5 éves gyermekek száma (efő) Óvodások száma (efő) 1990 372 391 1991 374 394 1992 369 394 1993 366 397 1994 366 396 1995 370 399 1996 368 394 1997 360 384 1998 349 375 1999 340 366 2000 329 353 2001 314 342 2002 300 332 22

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 efő 410 390 370 350 330 310 290 270 250 3-5 éves gyermekek száma (efő) Óvodások száma (efő) Forrás: Statisztikai évkönyvek, Oktatási Évkönyvek Az óvodás korú gyermekek és az óvodások számának alakulása 1990-2001 Az óvodások korévek szerinti megoszlása 1990-2002 1990/91 1992/93 1994/95 1996/97 1998/99 1999/00 2001/02 2002/03 3 éves és 88090 91750 89608 82039 75442 71192 68602 68587 fiatalabb 4 éves 109968 106795 107712 104914 100850 98462 88433 87713 5 éves 119068 115963 115881 118815 111004 110489 100012 98992 6 éves 72487 78041 80729 87896 85087 84452 80490 74607 7 éves és 1516 1871 2254 664 2484 1109 4748 4808 idősebb Átlag életkor 4,46 4,47 4,49 4,54 4,57 4,58 4,60 4,58 (év) 3 éves és 22,5% 23,3% 22,6% 20,8% 20,1% 19,5% 20,0% 20,5% fiatalabb 4 éves 28,1% 27,1% 27,2% 26,6% 26,9% 26,9% 25,8% 26,2% 5 éves 30,4% 29,4% 29,2% 30,1% 29,6% 30,2% 29,2% 29,6% 6 éves 18,5% 19,8% 20,4% 22,3% 22,7% 23,1% 23,5% 22,3% 7 éves és 0,4% 0,5% 0,6% 0,2% 0,7% 0,3% 1,4% 1,4% idősebb Együtt 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% Forrás: Oktatási Évkönyvek 23

1990./91. 1991./92. 1992./93. 1993./94. 1994./95. 1995./96. 1996./97. 1997./98. 1998./99. 1999./00. 2000./01. 2001./02. 2002./03 (korév) 1990./91. 1991./92. 1992./93. 1993./94. 1994./95. 1995./96. 1996./97. 1997./98. 1998./99. 1999./00. 2000./01. 2001./02. 2002./03 Az óvodások korévek szerinti megoszlása 1990-2002 450000 400000 350000 300000 250000 200000 150000 7 éves és idősebb 6 éves 5 éves 4 éves 3 éves és fiatalabb 100000 50000 0 Óvodások átlagéletkora 4,70 4,60 4,50 4,40 4,30 Óvodások átlagéletkora 4,20 4,10 4,00 24

4.2 Az óvodák fenntartói szerkezete Az óvodafenntartók közül meghatározó szereplők az önkormányzatok. A 90-es évek közepe óta az önkormányzati óvodákba járó gyermekek száma igen jelentősen csökkent, a többi fenntartóhoz tartozó óvodák ellátottjainak száma viszont növekedett 28. Ennek ellenére - a többi fenntartó némi térnyerése ellenére - az óvodás gyermekeknek több mint 90 %-a ma is önkormányzati óvodába jár. (fő) Év Az óvodás gyermekek megoszlása az óvoda fenntartói szerint Települési önkormányzat Megyei, fővárosi önkormányzat Központi költségvetési szerv Egyház, felekezet Alapítvány, természetes személy Egyéb Összesen 1996 379626 4768 3947 4038 1948 394327 1997 368913 4432 4236 4055 1850 383486 1998 359179 3962 5031 4805 1890 374867 1999 350454 2940 5230 5655 1425 365704 2001 314837 6221 7718 5988 5855 1666 342285 2002 305270 5523 7234 6174 6363 1143 331707 Forrás: Oktatási Évkönyvek Úgy tűnik, hogy az óvodalétesítés az egyház számára sem igazán kívánatos, - az egyházi óvodába járó gyermekek száma nem éri el az összes ellátott 2 %-át. Ez gyakorlatilag megegyezik az alapítványok és magán személyek által fenntartott óvodák gyermeklétszámának az összlétszámon belüli arányával.- 28 Az ellátottak számának alakulása az óvodákban 1996-hoz viszonyítva. Év Települési önkormányzat Egyház, felekezet Megyei, fővárosi önkormányzat Központi költségvetési szerv Alapítvány, természetes személy Egyéb Összesen 1996 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 1997 97,2% 93,0% 107,3% 100,4% 95,0% 97,3% 1998 94,6% 83,1% 127,5% 119,0% 97,0% 95,1% 1999 92,3% 61,7% 132,5% 140,0% 73,2% 92,7% 2001 84,6% 161,9% 151,7% 145,0% 85,5% 86,8% 2002 81,9% 151,7% 156,4% 157,6% 58,7% 84,1% 25

Év Települési önkormányzat Az óvodai ellátottak megoszlása fenntartók szerint (%) Megyei, fővárosi önkormányzat Központi költségvetési szerv Egyház, felekezet Alapítvány, természetes személy Egyéb Összesen 1996 96,3% 1,2% 1,0% 1,0% 0,5% 100,0% 1997 96,2% 1,2% 1,1% 1,1% 0,5% 100,0% 1998 95,8% 1,1% 1,3% 1,3% 0,5% 100,0% 1999 95,8% 0,8% 1,4% 1,5% 0,4% 100,0% 2001 93,8% 2,3% 1,7% 1,7% 0,5% 100,0% 2002 93,7% 2,2% 1,9% 1,9% 0,3% 100,0% Az ellátási mutatók - azaz az egy csoportra jutó gyermekszám ill. az egy pedagógusra jutó gyermekszám - legalacsonyabbak a megyei önkormányzatok által fenntartott óvodákban valamint az alapítványi és egyéb óvodákban. Legmagasabbak pedig a települési önkormányzati és az egyházi óvodákban. Év Egy csoportra jutó gyermek/egy pedagógusra jutó gyermek Települési önkormányzat Megyei, fővárosi önkormányzat Központi költségvetési szerv Egyház, felekezet Alapítvány, természetes személy Egyéb Összesen 1995 25,3/12,5 20,7/8,9 25,0/12,1 19,0/9,8 20,7/10,0 25,1/12,4 1997 24,7/12,2 20,3/8,7 23,4/11,3 18,4/9,7 20,3/9,4 24,5/12,0 1998 24,2/12,9 19,9/9,2 23,6/12,9 18,3/11,3 19,5/11,1 24,0/12,8 1999 24,0/12,6 21,0/9,9 23,7/12,5 18,5/11,4 19,8/10,8 23,8/12,6 2001 22,3/10,7 18,0/8,6 21,3/9,2 22,6/10,0 17,7/9,1 20,1/9,4 22,1/10,6 2002 22,3/10,6 17,7/8,6 20,7/9,1 23,0/10,2 18,1/9,1 17,3/8,5 22,1/10,5 Forrás: Oktatási Évkönyvek ill. saját számítás 4.3 Rövid regionális kitekintés Országosan az óvodások száma 1990 és 2001 között mintegy 13 %-kal csökkent az óvodák száma pedig 2 %-kal, az óvodapedagógusok száma 4 %-kal mérséklődött. A régiókat tekintve ugyanakkor az óvodák száma a Nyugat-Dunántúli régióban (annak minden megyéjében), valamint Közép-Magyarországon (ezen belül Pest megyében), - tehát a leggazdagabb régiókban és megyékben - növekedett. (Ez akkor is így van, ha Pest megye nem gazdag 26

megye, ugyanis nyilvánvalóan a megyén belül a Budapesttel agglomerációs kapcsolatban lévő végül is gazdag területeken növekedett az óvodák száma). Az óvodák és az óvodások száma régiónként 1990/91-2001/02 Óvoda Óvodás 1990/ 1991 1999/ 2000 2001/ 2002 1990/ 1991 1999/ 2000 2001/ 2002 Közép-Magyarország 954 982 991 98477 94521 88481 Közép-Dunántúl 534 508 504 46312 41762 38224 Nyugat-Dunántúl 527 540 542 38056 34661 31982 Dél-Dunántúl 586 578 576 39442 35972 33464 Észak-Magyarország 686 680 669 50075 47381 44712 Észak-Alföld 768 714 713 65087 62524 59479 Dél-Alföld 663 641 638 53680 50050 45943 Összesen 4718 4643 4633 391129 366871 342285 Forrás: Oktatási Évkönyvek, illetve Területi statisztikai évkönyvek Az egy csoportra jutó, és az egy pedagógusra jutó gyermekszám országosan 9 %-kal csökkent 1990 és 2001 között. A csökkenés oka nyilvánvalóan az, hogy a gyermekszám csökkenéssel nem csökkent azonos ütemben sem a csoportok, sem a pedagógusok száma. Mind az egy csoportra jutó, mind az egy pedagógusra jutó gyermekszám csökkenése legnagyobb Közép- Magyarországon ahol 14-15%, de a Nyugat-Dunántúlon, Dél-Alföldön, Közép-Dunántúlon és a Dél-Dunántúlon is 9-11 % körül van, - mindössze Észak-Magyarországon és az Észak- Alföldön marad el az országos átlagtól jelentősen. A gazdasági fejlettség (amit itt az egy főre jutó GDP-vel mérünk) és az óvodai ellátás mutatói közötti korreláció elemzése azt mutatja, hogy az egyes területeken a gazdasági fejlettséggel csökken az egy óvodapedagógusra jutó óvodások száma. A gazdagabb régiók és megyék óvodai ellátása jelentősen javult a 90-es évek alatt, s az ellátás polarizáltsága a gazdag és szegényebb régiók között - nem változott jelentősen. Ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, hogy az egy óvodapedagógusra jutó ellátottak számát tekintve Magyarország nemzetközileg igen kedvező mondhatni gazdasági fejlettségét messze meghaladóan kedvező helyzetben, a legalacsonyabb értéket mutató 10 OECD ország között van. 27

4.4 Az óvodai ellátás finanszírozása Az óvoda finanszírozás megegyezik a közoktatás finanszírozásának általános szisztémájával, azaz a működés költségeit a fenntartónak folyósított állami, központi normatíva, s a fenntartó saját hozzájárulása fedezi. Az egy óvodai ellátottra nyújtott központi normatíva és az egy nemzetiségi, etnikai óvodai ellátottra adott központi kiegészítő normatíva összege 1990-2004 29 (eft/fő) Év Egy óvodai ellátottra nyújtott központi normatíva Egy nemzetiségi, etnikai ellátottra adott kiegészítő normatíva Kistelepülési kiegészítő normatíva Egyéb normatíva Egyházak kiegészítő normatívája 1990 5,0 1991 15,0 5,0 1992 19,0 5,0 1993 27,5 5,5 1994 27,5 5,5 1995 27,5 5,5 1996 54,0 15% 10 % 1997 60,0 19,5 +18,0 20,0/10,0 3,0 X +30% 1998 67,0 23,0 +20,0 20,0/10,0 3,2 X /0,9 q +30% 1999 80,0 25,0 +22,0 * 30 12 X /16 q +30% 2000 100,0 27,5 46,0//24,0/12,0 26 X /20 q 54,3 2001 115,6 29,0 48,0/24,0/12,0 27,5 X /21,8 q 68,1 2002 135,3 33,0 48,0/24,0/12,0 32 X /24 q 74,6 2003 182,5 44,0 48,0/24,0/12,0 20 q //34 132,8 2004 189,0 45,0 50,0/25,0/12,5 20 q //20/40 31 133,8 A központi költségvetés által nyújtott normatív támogatás 1990 és 2002 között lényegében azonos elvek alapján történt. A központi költségvetésben alapvetően két normatívát határoznak meg: az egy óvodai ellátottra nyújtott központi normatívát, és az egy nemzetiségi, etnikai ellátottra adott kiegészítő normatívát. Emellett a 90-es évek második felétől további kiegészítő normatívákat is megállapítottak. Ezek alapvetően a kistelepülési óvodai ellátás költségeihez járultak hozzá (az 1100, a 3000 illetve a 3500 lakos alatti települések számára nyújtottak többlettámogatást), továbbá a súlyos beilleszkedési, tanulási, magatartási zavar 29 A költségvetési törvények alapján 3000 lakos alatti településen 60 fő alatti egyetlen óvoda esetében 2999 lakos alatti/3000-3500 lakos közötti települések kiegészítő normatívája 30 Központi költségvetés szintjén 1000,0 millió Ft igényelhető amennyiben egyetlen intézmény működik intézménytípusonként a felosztás pályázati rendszerben történt 999 fő lakosság alatt/1000-2999 lakos között/3000-3500 lakos között q Étkeztetés Súlyos beilleszkedési, tanulási, magatartási zavar miatt kiscsoportos képzés 31 Súlyos beilleszkedési, tanulási, magatartási zavar miatt kiscsoportos (6 órás heti ill. teljes) képzés 28

miatt kiscsoportos képzéshez nyújtottak kiegészítő támogatást. E mellett az egyházakkal kötött megállapodás értelmében az egyházi intézmények az alapnormatívák felett kiegészítő támogatásban is részesültek. 4.5 Az óvodai ellátás kiadásai és néhány hatékonysági jellemzője nemzetközi összehasonlításban A hazai oktatási statisztika szerint az óvodai ellátás összes kiadás a GDP arányában a 90-es években és a 2000-es évek elején 0,70 és 0,88 % között volt. A 90-es évek végén némi ingadozással 0,76 % körül alakult. Az egy ellátottra jutó kiadásnak az egy főre jutó GDP-hez viszonyított aránya a 90-es évek elején 22-23 % körül volt, majd a 90-es évek közepén 18 %- ra csökkent, s a 2000-es évek elején ismét 22-24 % körüli értékre emelkedett. Az óvodai ellátás néhány kondicionális jellemzőjének alakulása 1999-2002 Év A költségvetés óvodai Az egy gyermekre Az egy ellátottra jutó kiadásainak aránya a jutó költségvetési kiadásnak az egy főre kiadás az óvodai jutó GDP-hez GDP %-ában ellátásban 32 (Ft/fő) viszonyított aránya (%) 1985 0,63 15919 16,3% 1990 0,74 41267 20,5% 1991 0,79 52526 21,8% 1992 0,84 62790 22,1% 1993 0,87 79167 23,0% 1994 0,88 96834 22,8% 1995 0,77 108837 19,8% 1996 0,72 124035 18,3% 1997 0,76 169604 20,2% 1998 0,75 201913 20,3% 1999 0,77 241823 21,4% 2000 0,70 264086 20,1% 2001 0,72 314448 21,5% 2002 0,76 397429 24,1% Forrás: Statisztikai tájékoztató Oktatási Évkönyv 1999, és 2001, 2002 OM Budapest 2001, 2002, 2003 illetve az egy ellátottra jutó kiadásnak az egy főre jutó GDP-hez viszonyított aránya saját számítás 32 A költségvetésből az állami oktatási intézmények oktatási kiadásai, kizárólag állami intézményekben tanuló egy gyermekre számítva 29

GDP % Egy főre jutó GDP % 1,40% 1,20% 1,00% 0,80% 25,0% 20,0% 15,0% A költségvetés óvodai kiadásainak aránya a GDP %-ában 0,60% 0,40% 0,20% 0,00% 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 10,0% 5,0% 0,0% Az egy ellátottra jutó kiadásnak az egy főre jutó G D P - h e z v i s z o n y í t o t t a r á n y a ( % ) Az óvodai ellátás költségvetési jellemzői Az óvodai ellátás mutatóit nemzetközi összehasonlításban vizsgálva igen kedvező helyen állunk, - úgy is fogalmazhatunk, hogy gazdasági fejlettségünket meghaladó a helyzetünk, vagy úgy is, hogy az átlagnál jelentősen rosszabbak a hazai óvodai ellátás oktatáshatékonysági mutatói. Magyarországon az egy ellátottra jutó kiadásnak az egy főre jutó GDPhez viszonyított aránya igen magas, - az OECD országok között a 7. helyen állunk ezzel a mutatóval, - hasonlóan az egy pedagógusra jutó ellátott aránnyal is igen előkelő helyen állunk, az ötödikek vagyunk. Az óvodai ellátás néhány mutatója az OECD országokban A 4 éves és fiatalabb óvodás a 3-4 évesek arányában (2001) Óvodai intézmények kiadásai a GDP arányában (2001) Egy ellátottra jutó intézményi kiadások az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva (2000) Egy pedagógusra jutó ellátott (2001) Ausztrália 38,1 0,1 Ausztria 62,1 0,5 19 18,1 Belgium 119,4 0,5 12 16,7 Kanada 20,8 0,2 22 11,5 Csehország 76,5 0,5 18 12,7 Dánia 84,6 0,8 15 6,9 Finnország 38,7 0,4 16 13,0 Franciaország 119,3 0,7 16 19,2 Németország 70,4 0,6 20 24,6 Görögország 29,2 14,5 Magyarország 80,7 0,7 21 11,4 Izland 122,7 5,2 Írország 26,1 10 14,5 30

Korea Kanada Svájc Lengyelország Mexikó Finnország USA Hollandia Ausztria Portugália Szlovákia Németország Svédország Norvégia Csehország Japán Magyarország Egy. Királyság Dánia Új-Zéland Olaszország Spanyolország Franciaország Belgium (%) GDP % Olaszország 98,9 0,5 23 12,8 Japán 76,8 0,2 13 18,5 Korea 18,2 0,1 13 22,2 Luxemburg 68,8 11,0 Mexikó 35,2 0,5 15 21,9 Hollandia 48,9 0,3 14 Új-Zéland 85,9 0,2 7,6 Norvégia 75,9 0,7 36 Lengyelország 29,0 0,5 24 12,8 Portugália 67,9 0,3 13 16,9 Szlovákia 68,5 0,4 15 10,0 Spanyolország 107,5 0,5 17 16,0 Svédország 73,1 0,5 13 10,3 Svájc 21,5 0,2 11 Törökország 15,6 Egy. Királyság 81,0 0,4 27 22,1 USA 47,4 0,4 23 14,9 Forrás: Education at a Glance 2003 OECD Paris 2003 140 120 100 80 A 4 éves és fiatalabb óvodás a 3-4 évesek arányában Óvodai intézmények kiadásai a GDP arányában 0,9 0,8 0,7 0,6 0,5 60 40 20 0 0,4 0,3 0,2 0,1 0 Az óvodai részvételi arány és a óvodai kiadások az OECD országokban 31

Új-Zéland Svájc Belgium Korea Portugália Svédország Japán Hollandia Mexikó Szlovákia Dánia Finnország Franciaország Spanyolország Csehország Ausztria Németország Magyarország Kanada USA Olaszország Lengyelország Egy. Királyság Norvégia GDP % fő 40 35 30 25 Egy ellátottra jutó intézményi kiadások az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva Egy pedagógusra jutó ellátott 0 5 10 20 15 10 5 0 15 20 25 30 Az óvodai ellátás néhány hatékonysági mutatója az OECD országokban Magyarországon az egy ellátottra jutó kiadásnak az egy főre jutó GDP-hez viszonyított aránya igen magas, - az OECD országok között a 7. helyen állunk ezzel a mutatóval, - hasonlóan az egy pedagógusra jutó ellátott aránnyal is igen előkelő helyen állunk, az ötödikek vagyunk. Nem nehéz észrevenni, hogy az óvodai mutatók javulása vagyis a hatékonysági mutatók romlása nagyjából az ellátottak számának csökkenésével fordítva arányos azaz a gyermekszám csökkenés nem járt együtt sem a pedagógusok számának, sem az óvodák számának csökkenésével. Miközben az óvodások száma 1990 és 2001 között mintegy 13 %- kal csökkent az óvodák száma mindössze 2 %-kal, az óvodapedagógusok száma pedig 4 %- kal mérséklődött. 4.6 Hátrányos helyzetű csoportok az óvodában A 90-es évek közepe óta az óvodás gyermekek száma csökkent. Ugyanakkor a veszélyeztetett gyermekek száma a 90-es végén nem csökkent ezzel együtt (sőt kezdetben inkább nőtt), s csak a 2000-es évek elejétől csökken a számuk és stagnál az arányuk 3,4 %. 32

1995./96. 1996./97. 1997./98. 1998./99. 1999./0. 2000./1. 2001./2. 2002./3. 1995./96. 1996./97. 1997./98. 1998./99. 1999./0. 2000./1. 2001./2. 2002./3. (fő) összes óvodás (fő) A hátrányos helyzetű ellátottak az óvodai ellátottak között (fő) 1995/96 1996/97 1997/98 1998/99 1999/0 2000/1 2001/2 2002/3 Óvodás 399339 394327 383486 374867 365705 342285 331707 ebből Gyógypedagógiai 1149 1476 1707 1910 2091 4249 4916 Veszélyeztetett 12224 12561 12440 12961 12238 11500 11582 Tanulási, magatartási, beilleszkedési zavarral küszködő 2011 3637 3742 3658 3985 6780 7075 14000 12000 10000 8000 450000 400000 350000 300000 250000 Veszélyeztetett Fogyatékos 6000 4000 2000 0 200000 150000 100000 50000 0 Tanulási, magatartási, beilleszkedési zavarral küszködő Óvodás 4,00% 3,50% 3,00% 2,50% 2,00% 1,50% 1,00% Veszélyeztetett Tanulási, magatartási, beilleszkedési zavarral küszködő Fogyatékos 0,50% 0,00% 33

Viszont mind a fogyatékos, mind a tanulási, magatartási és beilleszkedési zavarokkal küszködő gyermekek aránya éppen akkor stagnált amikor a veszélyeztettek aránya nőtt, s akkor növekedett amikor az stagnált. E két gyermekcsoport együttes aránya a 2002-es évre lényegében elérte a veszélyeztetettek arányát. A veszélyeztetett s fogyatékos és a tanulási, magatartási, beilleszkedési zavarral küszködő ellátottak aránya az óvodában 1995./96. 1996./97. 1997./98. 1998./99. 1999./0. 2000./1. 2001./2. 2002./3. Veszélyeztetett 3,06% 3,19% 3,24% 3,46% 3,35% 3,36% 3,49% Tanulási, 0,50% 0,92% 0,98% 0,98% 1,09% 1,98% 2,13% magatartási, beilleszkedési zavarral küszködő Fogyatékos 0,29% 0,37% 0,45% 0,51% 0,57% 1,24% 1,48% Tanulási, magatartási, beilleszkedési zavarral küszködő és fogyatékos együtt 0,79% 1,30% 1,42% 1,49% 1,66% 3,22% 3,61% Forrás: Oktatási évkönyvek Több vizsgálat mutat arra, hogy ezek a kategóriák alapvetően a cigány gyermekek számával és arányával mozognak együtt. Fontos tehát, hogy a cigány gyermekek óvodáztatásának néhány sajátosságára kitekintsünk. A cigány gyermekek óvodáztatásának egyik sajátossága mint Babusik 33 megállapítja - hogy minél kisebb tanulólétszámú egy óvoda és/vagy minél kisebb településen helyezkedik el, annál nagyobb valószínűséggel lesz az intézményben tanuló roma gyerekek aránya magas. Az adatok tanúsága szerint az összes óvodás és a cigány óvodás gyermekek óvodai részvételi aránya nem tér el jelentősen. 33 Babusik Ferenc (2003b) : Roma gyerekek óvodáztatása Új Pedagógiai Szemle 2003. 6. sz. 34

Az egyes korcsoportok aránya az óvodások között 30 25 20 15 10 korcsoport % (összes) roma korcsoport % 5 0 3 év alatt 3-4 éves 4-5 éves 5-6 éves 6-7 éves 7 év felett Adatok forrása: Babusik 2003a A Babusik adatai alapján végzett számítás szerint az óvodások átlagos életkora 4,86 év, míg az óvodás cigány gyermekek átlagéletkora 5,03 év. Tehát jogos Babusik megállapítása: adatainkból az a meglepő kép bontakozik ki, hogy azon roma gyerekek esetében, akik járnak óvodába, az óvodába járás korának eltolódása korántsem olyan magas, mint azt egyébként informális megfigyelések alapján várnánk. Fontos volt kiemelni azt a látszólagos evidenciát, hogy azon roma gyerekekről van itt szó, akik járnak óvodába: az adatok alapján vélhetően nem az a roma gyerekek óvodáztatásának leglényegibb kérdése, hogy későbbi életkorban kerülnek óvodába (láttuk, az eltolódás csupán pár százalék), hanem az, hogy milyen arányban nem kerülnek ebbe az alapfokú intézménybe, az óvodába nem járásnak milyen okai lehetnek. 34 Babusik azt is megállapítja, hogy minél magasabb az óvodai roma arány, annál magasabb az óvodában a veszélyeztetettnek nyilvánítottak aránya is noha ez a megállapítás a 3 év alattiak korcsoportja esetében kivételesen nem állja meg a helyét. Ugyanakkor rámutat, hogy az óvodák töredékében működik gyógypedagógiai képzés (4 %), viszont közel felében (46,4 %) van cigány kisebbségi program. Adataink szerint a résztvevő roma gyerekek aránya független az óvoda méretétől és roma arányától, viszont az intézmény kapacitásterhelésétől erősen függ: minél leterheltebb az óvoda, az összes roma gyerekből annál kevesebb vehet részt a számukra kidolgozott programban. 34 Babusik 2003a 35

Tegyük hozzá, hogy az országos statisztikai adatok alapján azt lehet vélelmezni, hogy a cigány gyermekek tanulási, magatartási, beilleszkedési zavarral küszködőnek illetve fogyatékosnak minősítése és a veszélyeztetettnek minősítése bizonyos mértékben egymást kiegészítő diszkriminációs módszerként működik A cigány gyermekek esetében különösen jelentős probléma a majdani iskolai nehézségek aspektusából az óvodába nem járás. Babusik vizsgálatai szerint 35 az óvodáskorú roma népesség közel ötöde olyan településen él, amelyben nincs óvoda. E települések elhelyezkedése (zárványfalvak, zsákfalvak, a szomszédos településektől földrajzilag elzárt települések) alapján sejthető: a gyerekek nehezen juthatnak el azon településekre, amelyek óvodai ellátási körzetébe saját lakóhelyük tartozik.. Minél kisebb az adott település, az óvodába nem járás indexe 36 annál nagyobb: a 2000 fő alatti vagy a körül ingadozó településeken az óvodába nem járás 0,5 0,6, tehát az óvodáskorút nevelő családok 50 60 százalékában él óvodába nem járó óvodáskorú. A nagyobb településeken ez az index 10 százalék körüli vagy az alatti. Más vizsgálatok szerint a cigány gyermekek 11 százaléka ötéves kora után sem jár óvodába, noha a közoktatási törvény kötelezővé tette az ötéves kori iskolaelőkészítést 37 Mindezek az adatok megerősítik a nemzeti és kisebbségi jogok országgyűlési biztosának megállapításait, miszerint még mindig megoldatlan az iskolaelőkészítés, mindenekelőtt az óvoda három évig tartó rendszeres látogatásának a kérdése, továbbá, hogy központi intézkedésre lenne szükség az óvodáztatás tényleges ingyenessé tétele érdekében, hiszen ma még sok cigány család a csökkentett étkezési költségeket sem tudja vállalni, így nem valósítható meg az óvodáztatás kötelezettsége, és csorbul az esélyegyenlőség 38 Úgy tűnik tehát, hogy az óvodás korú gyermekek számának csökkenése ellenére nem javulnak az óvodai ellátás olyan mutatói, mint a hátrányos helyzetű gyermekek óvodáztatási arányának növelése. 35 Babusik 2003a 36 Az óvodába nem kerülést legjobban jellemző index az a szám, amely megmutatja, hogy az óvodáskorú gyermeket nevelő roma családokra mennyire jellemző a gyermek óvodába nem járása. A megfelelő index egy hányados - tehát: az adott településen óvodába nem járó roma gyerekek száma osztva az óvodáskorú gyermeket nevelő roma családok számával. (Bábusik 2003) 37 Mester, 1999 re hivatkozva Fiáth Titanilla (2000) 38 http://www.obh.hu/nekh/hu/beszam/2002/5f.htm 36

4.7 Az állami támogatás aránya az óvodai ellátás kiadásaiból A normatívák és az ellátottak számának ismeretében, valamint az összes költségvetési kiadás és az összes óvodai kiadás adatai alapján meghatározható a központi állami támogatás aránya az összes óvodai kiadás arányában 39. Az adatok tanúsága szerint a központi állami támogatás aránya a 90-es évek elején 30-35 % körül érte el maximumát, majd az államháztartás reformja kapcsán 25 % körülire esett vissza 1995-ben. Ezt követően azonban ismét jelentősen növekedett, s a 90-es évek végén, s a 2000- es évek elején 44-50 % körül ingadozik. Jól látható a tendencia, hogy a központi állami támogatás egyre jelentősebb szerepet vállalt az óvodai ellátás finanszírozásából, s mára nagyjából a felét teszi ki annak, - bár a 2000-es évek elején ismét csökkent valamelyest. Év Óvodások száma Ebből nemzetiségi Az állami kiadások aránya az összes óvodai kiadáson belül. Óvodai ellátás normatívája eft/fő Egyházi többlet támogatás Települési kiegészítő támogatás 40 (mill Ft) Étkeztetés 41 (mill Ft) Összes központi támogatás (mill Ft) Nemzetiségi és etnikai normatíva eft/fő Költségvetés oktatási kiadásai (mill Ft) Egy óvodásra jutó összes kiadás eft/fő Összes óvodai kiadás (mill Ft) 1990 391129 14009 5 0 1955,6 15400 41267 16140,7 1991 394091 18372 15 5 6003,2 19727 52526 20700,0 1992 394420 19401 19 5 7590,9 24752 62790 24765,6 1993 397153 19680 27,5 5,5 11029,8 30822 79167 31441,4 1994 396184 19070 27,5 5,5 10999,8 38427 96834 38364,1 1995 399339 20470 27,5 5,5 11094,3 43234 108837 43462,9 1996 394327 20486 54 15% 617,5 22077,1 49325 124035 48910,3 1997 383486 20440 60 23 76,2 2416,0 25970,1 64962 169604 65040,8 1998 374864 19703 67 25 101,1 2361,6 325,1 28394,6 75317 201913 75689,9 1999 365704 19792 80 27 125,5 1000,0 5660,8 36574,8 87748 241823 88435,6 2000 353100 19890 100 27,5 304,1 4145,4 6700,0 47003,7 92732 264086 93248,8 39 A számítás metodikája a következő: Az OM statisztikák (Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyv adatai ) közreadják az óvodáknak nyújtott összes költségvetési (azaz az államháztartási) támogatást, továbbá az összes óvodai kiadást. Más oldalról a központi költségvetési törvényekből megállapíthatóak az adott évi normatívák. A normatívák és az adott évi óvodás létszám alapján kiszámítható az összes központi óvodai támogatás, amelyet levonva az összes költségvetési (államháztartási) kiadásból megkapjuk a fenntartók (azaz az önkormányzatok) hozzájárulását az óvodai ellátáshoz. 40 A számítás során azzal számoltunk, hogy (mint azt a 90-es évek végének adatai mutatják) az óvodásoknak valamivel több mint 8 %-a élt 1000 lakosnál kisebb településen, nagyjából 19 %-a 2000 főnél kisebb, kb. 26 %-a 3000 főnél kisebb, 29 %-a 3500 főnél kisebb településen, s végül valamivel több mint 34 %-a élt 5000 lakosnál kisebb településen 40. 41 Az étkezők száma és az étkezési normatíva alapján számolva 37

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2001 342285 25015 115,6 29 407,8 4148,5 6917,1 51763,6 106214 314448 107630,8 2002 331707 26324 135,3 33 460,6 4020,3 7459,2 57684,3 129834 397429 131830,0 2003 330000 26000 182,5 44 836,6 3999,6 6200,0 72397,2 155000 476914,8 157381,9 Adatok forrása: Költségvetési törvények, Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyvek illetve saját számítás (2003 részben becsült) Év Az óvodai ellátás forrásainak aránya 1990-2003 Központi költségvetés aránya Önkormányzati támogatás aránya Magán hozzájárulás aránya % % % % 1990 12,1% 83,3% 4,6% 100,0% 1991 29,0% 66,3% 4,7% 100,0% 1992 30,7% 69,3% 0,1% 100,0% 1993 35,1% 62,9% 2,0% 100,0% 1994 28,5% 71,5% 0,0% 100,0% 1995 25,5% 73,9% 0,5% 100,0% 1996 45,0% 55,0% 0,0% 100,0% 1997 39,9% 59,9% 0,1% 100,0% 1998 37,5% 62,0% 0,5% 100,0% 1999 41,4% 57,9% 0,8% 100,0% 2000 50,4% 49,0% 0,6% 100,0% 2001 48,1% 50,6% 1,3% 100,0% 2002 43,8% 54,7% 1,5% 100,0% 2003 46,0% 52,5% 1,5% 100,0% Az óvodai ellátás forrásszerkezetének alakulása 1990-2003 90,0% 80,0% 70,0% 60,0% 50,0% 40,0% 30,0% 20,0% 10,0% 0,0% Központi költségvetés aránya % Önkormányzati támogatá s aránya % Magán hozzájárulás aránya % Ez a forrás-összetételi arány sok tekintetben eltér az egész közoktatás forrásszerkezeti arányaitól, ahol a központi állami támogatásnak a 95-ös 50 %-os részesedése 2002-re mintegy 38

1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 80 %-ra növekedett, s az önkormányzati támogatás arány, ami a kilencvenes évek közepén valamivel több mint 40 %-volt, a 2000-es évek elejére 15 % alá csökkent. A közoktatás forrás-szerkezete 1991-2002 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 Összes közvetlen 27369 53238 63261 94777 105929 80021 93032 111220 113940 83844 110373 72580 önkormányzati forrás (mill Ft) Össz központi forrás (mill 81585 90385 104738 105837 106943 155278 198150 225900 266906 325887 364759 410298 Ft) Intézményi bevétel (mill Ft) 13889 10793 14117 15900 23500 28100 30000 33929 37900 39559 41080 42510 MINDÖSSZESEN (mill Ft) 122843 154416 182116 216514 236372 263399 321182 371049 418746 449290 516212 525388 Össz közoktatás kiadás a 4,9% 5,2% 5,1% 5,0% 4,2% 3,8% 3,8% 3,7% 3,6% 3,6% 3,5% 3,4% GDP %-ában Közoktatási kiadásból - központi támogatás 66,4% 58,5% 57,5% 48,9% 45,2% 59,0% 61,7% 60,9% 63,7% 72,5% 70,7% 78,1% - önkormányzati saját 22,3% 34,5% 34,7% 43,8% 44,8% 30,4% 29,0% 30,0% 27,2% 18,7% 21,4% 13,8% forrás - intézményi bevétel 11,3% 7,0% 7,8% 7,3% 9,9% 10,7% 9,3% 9,1% 9,1% 8,8% 8,0% 8,1% Adatok forrása: Az összes kiadás az MKM ill OM Oktatási Évkönyvek, a központi támogatás és az intézményi bevétel OM Gazdasági Helyettes Államtitkár: Az oktatás-kutatás költségvetési ráfordításai 1990-2006 Budapest 2001 május 21. A közoktatás forrás-szerkezete 1991-2002 90% 80% 70% 60% 50% 40% - központi támogatás - önkormányzati saját forrás - intézményi bevétel 30% 20% 10% 0% 39

4.8 Befejezésül az óvodai ellátás finanszírozásáról Mint az előző fejezetben láttuk az óvoda központi támogatási preferenciája alacsonyabb mint a közoktatás egészéé. Pedig igen sok szempont népesedési meggondolások, a gyermekszegénység, a hátrányos helyzetűek iskolai indulási hátrányának csökkenése fontossá tenné az óvoda finanszírozás magasabb állami preferenciáját. Végül is az óvodai ellátás finanszírozása abban a tekintetben megfelel az esélyegyenlőség elvárásainak, hogy az ellátás nagyrészt független a család egyéni szociális helyzetétől. A finanszírozás nem hat igazán a hatékonyság javításának irányában, ennek következtében az ellátás költség-hatékonysága romlott bár ezt úgy is lehet értelmezni, mint az óvodai ellátás javulását. Ugyanakkor nem javultak az óvodai ellátás olyan mutatói, mint a hátrányos helyzetű gyermekek óvodáztatási arányának növelése. Az óvodai finanszírozás területén az előrelépés két területen lenne igen fontos. Az egyik a költséghatékonyság javítása, a másik pedig a hátrányos helyzetű rétegek óvodáztatásának előmozdítása. A nemzetközi összehasonlítás tanúsága szerint a hazai óvodai ellátás igen kedvezőtlen költséghatékonyságot mutat. Az egy ellátottra jutó kiadás az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva igen magas, az egy pedagógusra jutó gyermekszám pedig igen alacsony. Fontos lenne ezen a területen racionálisabbá tenni az óvodai ellátást, s az így felszabaduló forrásokat a hátrányos helyzetűek óvodai ellátásának előmozdítására fordítani. A gazdasági, szociális hátrányokkal küszködő családok gyermekei óvodáztatásának előmozdítása olyan ismert - eszközökkel lehetséges, mint a (rászorulók számára) ingyenes étkeztetés; a gyermekek utáni segélyezés összekötése az óvodai/iskolai beiratkozással; ösztöndíjak, pénzbeli támogatások biztosítása az óvodai/iskolai beiratkozott gyermekek számára. 40

5. Gyógypedagógiai képzés Ebben a részben a fogyatékos - vagy ma már általánosan elterjedt nemzetközi terminológia szerint különleges gondozást igénylő (special needs provision) tanulók ellátásának és oktatásának néhány finanszírozási és intézményhálózati kérdéseit tekintjük át röviden, - némi nemzetközi kitekintéssel. Hozzá kell tenni, hogy ez korántsem egyszerű probléma, ugyanis a fogyatékosok oktatásának statisztikai adatai meglehetősen szűkösen állnak csak rendelkezésre. Különösen igaz ez a fogyatékosok ellátásának, oktatásának finanszírozási adataira, amelyek a szélesebb körben hozzáférhető statisztikákban általában nincsenek elkülönítetten bemutatva. 5.1 A fogyatékos tanulók létszámának alakulása Mielőtt a különleges gondozást igénylő tanulók képzésének konkrét finanszírozási kérdéseivel foglalkoznánk érdemes rövid kitekintést tenni ezen tanulók létszámának és korosztályi arányának alakulására. A fogyatékos gyermekek nevelését, oktatást ellátó iskolába járók száma 42 aránya Magyarországon 1950-2000 és korosztályi A fogyatékos tanulók létszám 43 A fogyatékos tanulók a 6-13 éves korosztályhoz viszonyítva 1950/51 8078 0,70% 1955/56 10818 0,90% 1960/61 17278 1,20% 1965/66 23429 1,70% 1970/71 28857 2,60% 1975/76 34640 3,20% 1980/81 37285 3,10% 1985/86 42053 3,10% 1990/91 36742 3,10% 1995/96 37262 3,70% 42 A fogyatékos általános iskolai tanulók mellett az óvodások, és az előkészítősök, valamint a 9-10. Osztályba járók létszámát is tartalmazza. 43 Forrás: 1950-1985 között Oktatás, művelődés 1950-1985, KSH, Bp. 1986, ezt követő adatok Statisztikai Tájékoztató - Művelődési Évkönyv Oktatás 1995, 1997, 1999 ill. saját számítás a következő demográfiai adatok alapján: Hablicsek László: Népesség-előreszámítások, demográfiai forgatókönyvek a nemzetközi vándorlás figyelembe vételével, 1994-2010, Budapest, 1995. április 41

1950/ 51 52/53 54/55 56/57 58/59 1960/ 61 62/63 64/65 66/67 68/69 1970/ 71 72/73 74/75 76/77 78/79 1980/ 81 82/83 84/85 86/87 88/89 1990/ 91 92/93 94/95 96/97 98/99 2000./01 2002./03 fő % 1999/00 40603 4,10% 2000/01. 2001/02 50824 5,10% 2002/03 54883 5,60% 60000 50000 40000 A fogyatékos tanulók száma A fogyatékos tanulók aránya a 6-13 évesekhez viszonyítva 8,0% 7,0% 6,0% 5,0% 30000 20000 10000 0 4,0% 3,0% 2,0% 1,0% 0,0% A fogyatékos tanulók száma és arányuk a 6-13 éves népességhez viszonyítva Magyarországon 1950-2002 A hazai adatok a fogyatékos tanulók korosztályi arányát a 80-as évekbeli stagnálása mellett lényegében egy viszonylag folyamatos növekedés jellemzi. Az 50-es években ezen tanulók korosztályi aránya mindössze 0,7 % volt, s létszámuk pedig alig több mint 8 ezer fő. A 70-es évek közepétől a 90-es évek elejéig korosztályi arányuk már 3,1-3,2 % (s létszámuk 35-40 ezer fő). A kilencvenes évek végére korosztályi arányuk már kissé 4 % fölé emelkedett (s létszámuk 40 ezer fő), a 2000-es évek elején pedig meghaladja arányuk az 5 %-ot, létszámuk pedig 50 ezer főt. A 90-es évtized utolsó hat évét abból a szempontból is megvizsgáltuk, hogy a különleges gondozást igénylő tanulóknak a fogyatékosság jellege szerinti megoszlása hogyan alakult. Az adatok arról tanúskodnak, hogy 1994 és 2000 között a különleges gondozást igénylő tanulók korosztályi aránya 0,6% ponttal növekedett. Ez a növekedés az enyhén értelmi fogyatékosok 42

korosztályi arányának 0,4 % pontos, a középsúlyos értelmi fogyatékosoknak 0,1% pontos és a mozgási, beszéd és halmozottan fogyatékosok korosztályi arányának 0,1 % pontos emelkedéséből adódik össze. Úgy tűnik tehát, hogy a különleges gondozást igénylő tanulók arány növekedése alapvetően a szellemi fogyatékosok számának növekedéséből adódik. A fogyatékos általános iskolai tanulók megoszlása fogyatékosság jellege szerint Magyarországon 44 Látási Fogyatékosok Mozgási, beszéd és halmozottan fogyatékosok Hallási fogyatékosok Középsúlyos értelmi fogyatékos Enyhe értelmi fogyatékos Együtt 1994/95 392 753 1683 3079 29116 35023 1995/96 366 745 1939 3196 29828 36074 1996/97 401 752 1927 3378 30089 36547 1997/98 398 700 2057 3524 30430 37109 1998/99 379 740 2235 3866 31431 38651 1999/00 349 676 2530 3990 31891 39436 Arányuk a 6-13 éves korosztályhoz viszonyítva 1994/95 0,04% 0,07% 0,16% 0,30% 2,83% 3,40% 1995/96 0,04% 0,07% 0,19% 0,32% 2,96% 3,58% 1996/97 0,04% 0,08% 0,19% 0,34% 3,04% 3,69% 1997/98 0,04% 0,07% 0,21% 0,36% 3,09% 3,77% 1998/99 0,04% 0,08% 0,23% 0,39% 3,19% 3,92% 1999/00 0,04% 0,07% 0,26% 0,41% 3,24% 4,01% Célszerű nemzetközi összehasonlításban is megvizsgálni a fogyatékos tanulók összetételének és korosztályi arányának alakulását. Az UNESCO mintegy 50 országra kiterjedő áttekintése 45 szerint mindössze néhány olyan ország van, ahol a speciális iskolába járók aránya meghaladja az iskolás népesség 3 %-át. Az OECD országok adatait tekintve is azt találjuk, hogy Magyarországon az értelmi fogyatékosok korosztályi aránya többszöröse az ott tapasztalhatónak. 44 Adatok forrása: Művelődési Évkönyv Oktatás, illetve Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyv 1995, 1997, 1999 45 Review of the Present Situation in Special Needs Education UNECSO 1995 43

Az enyhe értelmi fogyatékos vagy nemzetközi szóhasználattal enyhe tanulási nehézségekkel küzdő tanulók magas hazai arányát több tényezővel szokták magyarázni, részint meghatározási különbségekkel, részint a cigány gyermekek nagy arányban speciális iskolába való irányításával, továbbá azzal, hogy a normál tantervű iskolák megfelelő feltételek hiányában nem képesek befogadni ezeket a tanulókat 46. A speciális iskolába járó tanulók száma az iskolás korú népesség arányában az UNESCO áttekintés szerint Az egyes részvételi arány csoportokba tartozó országok aránya 47 1986 1993 Kevesebb mint 0,1 % 20 % 13 % 0,1-0,4 % 25 % 31 % 0,5-0,9 % 18 % 25 % 1,0-1,9 % 12 % 21 % 2,0 2,9 % 12 % 6 % Több mint 3,0 % 14 % 4 % Összes vizsgált ország 100 % 100 % Az alap- és alsó középfokú oktatásban részt vevő fogyatékos tanulók aránya néhány OECD országban 1996-ban (%) 48 Vak, gyengénlátó Siket, halláskárosult Testi és mozgásfogyatékosok Enyhe értelmi fogyatékos Új-Zéland 0,13 0,11 0,10 0,03 Törökország 0,02 0,09 0,01 0,27 Finnország 0,02 0,15 0,20 0,46 Olaszország 0,04 0,09 0,18 0,92 Írország 0,07 0,18 0,26 1,03 Magyarország 0,05 0,11 0,04 3,56 Végül is azt állapíthatjuk meg, hogy miközben Európa más részein a fogyatékos tanulók korosztályi aránya alig éri el az 1 (legfeljebb a 2) %-ot, azon közben nálunk alapvetően besorolási problémák és a beiskolázás diszkriminatív jellege nyomán a csökkenő gyermeklétszám ellenére növekszik, s a 90-es évek legvégén 4 % felett van. A csökkenő gyermeklétszám ellenére történő növekedés a már említett diszkriminatív jellege miatt alighanem a cigány gyermekek növekvő számával és növekvő arányával van összefüggésben. Mint közismert a népesség előreszámítások szerint 2000-ben a 0-4 éves korosztályban 15 %, 46 Halász Gábor Lannert Judit: Jelentés a magyar közoktatásról 2000 OKI, Budapest, 2000 331. Old. 47 Forrás: Review of the Present Situation in Special Needs Education UNECSO 1995 (20 old. 10. Tábla) 48 Forrás: Halász Gábor Lannert Judit: Jelentés a közoktatásról 2000. OKI, Budapest 2000. 331. oldal 44

az 5-9 éves korosztályban 12-13 %, a 10-14 éves korosztályban 11 % a cigány gyermekek aránya. A cigány gyermekek felül reprezentáltsága a hazai gyógypedagógiai képzésben közismert, s egyre szélesebb körben vizsgált tény. Vannak olyan vélemények, melyek szerint ez részint csak statisztikai besorolási probléma, részint pedig a képzés-zavarral küszködő gyermekek iránti nagyobb odafigyelésből adódik 49. Félő azonban, hogy másról van szó. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa 1999. évi tevékenységéről szóló jelentésében 50 így ír: Az elmúlt évben vizsgáltuk az ún. kisegítő iskolai oktatás helyzetét, amelynek alapján arra a - sokakat talán meglepő - következtetésre jutottunk, hogy a kisegítő oktatási rendszer nem tekinthető másnak, mint egyfajta zsákutcának, amelybe a roma fiatalok sajnálatos módon igen nagy számarányban kényszerülnek bele. Más szavakkal megfogalmazva, a kisegítő oktatási rendszer nevezhető a cigány ifjúsággal szembeni diszkrimináció egy sajátos fajtájának is, amely alatt ebben az esetben egyértelműen szegregációt, mesterséges kirekesztést, elkülönítést értünk. A cigány tanulók oktatási rendszeren belüli szegregációjának Közép-Európa más országaiban sem ismeretlen módja e tanulók enyhe fokban értelmi fogyatékos gyermekek számára szervezett ún. speciális iskolákba, illetve osztályokba való átirányítása. Becslések szerint az ilyen intézményekben tanuló gyermekek fele cigány származású, tehát hatszorhétszer akkora az arányuk, mint a közoktatási rendszer egészében. A speciális intézményekbe való átirányítás szabályainak többszöri szigorítása sem vette elejét annak, hogy ezek az iskolák a cigány tanulók tömeges "lerakataiként" működjenek. A cigány tanulók hatalmas 49 A speciális oktatásban részt vevők adatait az oktatási statisztika 2001-től az összes oktatási statisztikával együtt kezeli, így az intézmények és pedagógusok számát tekintve nincsenek elkülönült adatok. A tanulók egy része integrált képzésben vesz részt.. Valószínűleg a statisztikai adatkezelés megváltozott módja is okozhatja, hogy az előző évekhez viszonyítva nőtt a speciális képzésben részt vevők aránya. Míg 1998/1999-ben az óvodások 0,5%-a és az általános iskolások 3,85%-a részesült gyógypedagógiai képzésben, addig országosan ezek az arányok 2001/2002-ben az óvodában 1,2%, az általános iskolában 4,9% körül alakultak. A gyógypedagógiai képzésben részt vevő gyerekek arányának növekedését részben az magyarázza, hogy ma már nagyobb figyelem irányul a részképességzavarral (diszlexia, diszkalkulia) rendelkező gyerekek speciális igényeire. Általában a területi különbségek mögött az eltérő minőségű és nagyságú gyógypedagógiai szolgáltatások húzódnak. Ott, ahol nagyobb arányban vonják be a gyerekeket a speciális képzésbe, nagyobb az integrált képzés aránya, általában több az utazó tanár, illetve a gyógypedagógus. (Jelentés a magyar közoktatásról 2003 4.7.1. fejezet) 50 Beszámoló a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről 1999. január 1.- 1999. december 31.- VII. fejezet (Az Alkotmány 70/A. -ában foglalt, illetőleg a Nektv. 3. (5) bekezdésében szabályozott diszkriminációtilalmi rendelkezéssel kapcsolatos ügyek); 6.Hátrányos megkülönböztetés az oktatásban: iskolai szegregáció és az eltérő tantervű iskolai oktatással kapcsolatos ombudsmani vizsgálat megállapításai. 45

száma ebben a semmilyen továbbtanulási vagy elhelyezkedési esélyt nem kínáló intézménytípusban nem a cigány tanulók szellemi alkalmatlanságának, hanem a velük szembeni diszkriminációnak és a rendes közoktatási intézmények pedagógiai kudarcának a jele. A jelenség felszámolására irányuló lehetséges intézkedéscsomagnak tehát egyszerre kell szolgálnia a diszkriminatív gyakorlat felszámolását és a cigány tanulókat magukból nagy számban kivető "rendes" közoktatási intézmények fejlesztését. A cigány tanulókat a kisegítő iskolákban ért hátrányos megkülönbözetés feltérképezésére 1998-ban átfogó országos vizsgálatot kívánunk végezni. 51 Cigány tanulók a kisegítő iskolában Tanév Tanulók száma összesen Ebből cigány Cigányok aránya 1974/75 29617 7730 26,1% 1977/78 31666 9753 30,8% 1981/82 33079 12107 36,6% 1985/86 39395 15640 39,7% 1992/93 32099 13662 42,6% 1999/2000 40603 80,3% 52 Forrás: Beszámoló a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről 1999. január 1.-1999. december 31. 4. számú melléklet: A kisebbségi ombudsman a cigány gyermekek speciális(kisegítő) iskolai oktatásával kapcsolatos vizsgálati jelentése 7. Táblázat http://www.obh.hu/nekh/hu/beszam/beszamol.htm Az ombudsmani vizsgálat megállapította, hogy a kisegítő oktatási formában a cigány fiatalok létszáma indokolatlanul és megmagyarázhatatlanul nagy, és maga a rendszer - amely egyébként az egyéni adottságokban megnyilvánuló esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célozná - tág lehetőséget enged a diszkrimináció közvetett formájának a megvalósítására. A 51 Dr. Kaltenbach Jenő A kisebbségi ombudsman jelentése a kisebbségek oktatásának átfogó tapasztalatairól Budapest, 1998. február 52 Becslés Bábosik(2000) adatai alapján. Gyógypedagógiai képzésben részesülő roma tanulók átlagos aránya az adott iskola összes gyógypedagógiai képzésben résztvevő tanulójának %-ban - az iskolai roma tanulóarány és iskolaméret függvényében 0-9,99 % 10-14,99 15-24,99 25-39,99 40-100 % Összes 120 tanulóig 83,3 85,7 100,0 92,6 91,9 121-200 27,8 72,7 86,5 77,0 83,5 80,5 201-320 87,0 50,0 62,5 82,1 94,6 80,8 321 feletti 35,1 60,6 69,4 79,9 95,9 76,3 Összes 63,3 59,1 71,1 80,4 90,2 Forrás: Babusik Ferenc (2000): Kutatás a roma gyerekeket képző általános iskolák körében - http://www.delphoi.hu (letöltés 2004 jabuár) 46

1974/75 1977/78 1981/82 1985/86 1992/93 1999/2000 jelentéshez kapcsolódó melléklet statisztikai 53 adatokat is bemutat a cigány tanulók kisegítő iskolai részvételét illetően. 45000 40000 35000 30000 25000 20000 15000 10000 5000 0 Összes gyógypedagógiai tanuló Cigány tanuló Cigány tanulók a kisegítő iskolában A táblázatot és a grafikont kiegészítettük Bábusik Ferenc (2000, 2001) vizsgálatai alapján a 90-es évek végére becsült adatokkal. Bábusik vizsgálatai az országgyűlési biztosnál is kedvezőtlenebb képet mutatnak: Az általános iskolákban megszervezett gyógypedagógiai képzést folytató osztályokban (tagozatokon, valamint integrált képzést folytató osztályokban) a roma gyerekek aránya jelentősen felülreprezentált. Ez a felülreprezentáltság legerősebben összefügg azzal, hogy milyen magas az iskolában tanuló roma gyerekek aránya, tehát elviekben független a sérültség lehetséges individuális okaitól. Azok az iskolák, amelyekben folyik gyógypedagógiai képzés, elsősorban olyanok, melyekben magas a roma gyerekek aránya. A gyógypedagógiai képzést folytató általános 53 A jelentés hangsúlyozza, hogy: A vizsgálati jelentésben közzétett statisztikai táblázatok adatait nem lehet 100%-os pontosságúnak tekinteni, hiszen a kisebbségi, illetve az adatvédelmi törvény rendelkezései alapján nem lehetséges valamely kisebbséghez tartozó személyek - ideértve az iskolai tanulókat is - regisztrációja. Az adatokat különböző szociológiai módszereket alkalmazva, a vizsgálat tárgyával már hosszabb ideje foglalkozó, szakmailag elismert kutatóktól kölcsönöztük. A statisztikai adatok alapján mindenesetre egyértelműen megállapítható, hogy a speciális iskolai oktatásban részt vevő gyermekek körében kirívóan magas a cigány tanulók aránya. 47

iskolák amellett, hogy magas roma tanulóarány jellemzi ezeket, elsősorban kisméretű iskolák (összefüggésben a roma népesség kistelepülési elhelyezkedésével), Amennyiben egy általános iskolában van gyógypedagógiai képzés, az abban résztvevők közel 80 90 százaléka roma fiatal. Adataink tehát nemcsak megerősítik az eddigi szórványos kutatásokban leírtakat, melyek szerint a gyógypedagógiai képzésben való roma részvétel arányai erős szegregációra utalnak, de a kisebbségi ombudsman speciális tantervű iskolákra vonatkozó jelentésében megfogalmazott megállapításoknál sötétebb képet festenek a "normál" általános iskolákról legalábbis ebben a vonatkozásban. (Babusik 2001) 5.2 A gyógypedagógiai oktatási rendszer néhány jellemzője A fogyatékos(nak minősített) tanulók számának növekedése nyomán mind a gyógypedagógiai intézmények (mai szóhasználattal gyógypedagógiai tanterv szerint működő általános iskolák), mind a kisegítő osztályt (ill. fogyatékos tanulók részére szervezett osztályt) működtető általános iskolák száma 1999-ig folyamatosan növekedett, - (a gyógypedagógiai intézmények száma közel négyszeresére, a kisegítő osztályt működtető iskolák száma ötszörösére növekedett 1950 és 1999 között). ezt követően stagnál ill. csökken. A tanulócsoportok száma 1955 és 1999 között 753-ról 3687-re, 2001-ig pedig 3883-ra emelkedett, az ezen a területen foglalkoztatott pedagógusok száma pedig 939 főről (1955) 6776 főre (1999) nőtt. A gyógypedagógiai intézményrendszer az egész országot behálózza, - legtöbb különleges gondozást igénylő tanuló 1999-ben Budapesten (5474 fő), Borsod-Abaúj-Zemplém (3797), Pest (3738), és Szabolcs-Szatmár-Bereg (3100) megyékben lakott. A legtöbb fogyatékos tanulókat oktató-nevelő, ellátó általános iskola 54 a 90-es évek végén Pest (77), Borsod-Abaúj- Zemplém (70), és Szabolcs-Szatmár-Bereg (67) megyékben és Budapesten (52) volt. (Itt is szembetűnő a beiskolázás már említett diszkriminatív jellege miatt - a cigány népességgel való együttmozgás, hiszen közismert, hogy az ország összes cigány népességének mintegy 14 %-a él Borsod-Abaúj-Zemlém, közel 13 %-a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben.) 54 Kisegítő osztályt is működtető általános iskolával együtt értve 48

1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 1999 2000 2001 2002 A gyógypedagógiai intézmények, és tanulócsoportok számának alakulása 1950-2002 év Általános iskolai feladat-ellátási helyek száma összesen Önálló dolgozók általános iskolai feladat-ellátási helyek száma Általános iskolai feladatellátási helyek száma nappali Általános iskolai feladatellátási hely. nappali nem gyógyp. Csak gyógypedagógiai tanterv Fogyatékos tanú-lók részére szervezett osztállyal működő általános isk felh.(4.-ból) Tanulócsoportok száma * 1 2.=3+4 3 4.=5+6 5 6 7 8 1950 6185 6134 51 86 65 1955 6297 6220 77 68 753 1960 6395 6307 88 119 1120 1965 6187 42 6145 6036 109 183 1590 1970 5638 35 5603 5480 123 304 2023 1975 4657 39 4618 4468 150 396 2636 1980 3835 35 3800 3633 167 407 2952 1985 3756 35 3721 3546 175 461 3230 1990 3740 17 3723 3548 175 440 3252 1995 4015 15 4000 3809 191 468 3268 1999 3902 5 3897 3696 201 476 3687 2000 3875 7 6185 3678 190 456 3820 2001 3852 8 6185 3665 179 439 3886 2002 3793 11 3782 3607 175 439 3611 *: 90-ig az óvodai és készségfejlesztő csoportok is, 90-től csak általános iskolai csoportok Forrás: OM Statisztikai Osztály 500 450 400 350 300 250 200 150 100 50 0 7000 Csak gyógypedagógiai tanterv szerint működő 6000 5000 4000 3000 2000 1000 0 á l t a l á n o s i s k o l a Fogyatékos tanulók részére szervezett osztállyal működő á l t a l á n o s i s k o l a Tanuló-csoportok száma Általános iskolai feladat-ellátási helyek száma összesen A gyógypedagógiai intézmények, és tanulócsoportok számának alakulása 1950-2002 49

Az adatok tanúsága szerint a gyógypedagógiai oktatás területén viszonylag kedvezőek a pedagógus ellátás mutatói 55. Az általános iskolák és a fogyatékos gyermekeket oktató-nevelő, ellátó általános iskolák fenntartó szerinti megoszlása 1999/2000 Általános iskolák Fogyatékos gyermekeket oktatónevelő, ellátó általános iskolák Települési önkormányzat 3343 90,4% 555 82,0% Megyei önkormányzat 58 1,6% 100 14,8% Központi költségvetési szerv 31 0,8% 2 0,3% Egyház, felekezet 177 4,8% 7 1,0% Alapítvány, természetes személy 75 2,0% 12 1,8% Gazdálkodó szerv, és egyéb 12 0,3% 1 0,1% Összesen 3696 100,0% 677 100,0% A fogyatékos gyermekeket oktató-nevelő, ellátó általános iskolák fenntartói szerkezete nem jelentősen, de néhány vonatkozásban eltér az általános iskolák fenntartói szerkezetétől. Az egyik szembe tűnő eltérés a nem önkormányzati fenntartók rendkívül alacsony aránya. Különösen meglepő az egyházak és felekezetek alacsony fenntartói részesedése 56. A másik eltérés, az önkormányzati fenntartói körön belül a megyei önkormányzatok nagyobb részesedése, amely abból adódik, hogy a gyógypedagógiai oktatást megyei önkormányzati feladatként határozza meg a törvény. 55 Mint a már idézett ombudsmani jelentés írja: A statisztikai adatok azt mutatják, hogy több mint tíz év átlagát tekintve az emelkedő tanulói létszám mellett a pedagógusok aránya erőteljesebben növekedett, így az egy pedagógusra jutó gyerekek száma 8,3-ról 6,6-ra csökkent, az egy osztályteremre jutó tanulói létszám is kedvezőbb lett: 15,4-ről 12,1-re csökkent /../ A szakos ellátottság (a gyógypedagógiai intézményekben dolgozó pedagógusok és a képzett gyógypedagógusok aránya) azonban nem mutatott ilyen kedvező képet, mert 1980-ban még 71%-os volt ez az arány, 1997-re azonban 61,2%-ra csökkent. 56 Persze csak akkor meglepő az egyházak és felekezetek alacsony fenntartói aránya a fogyatékosokat oktatónevelő intézmények körében, ha azzal a karitativitás elvárásával tekintünk az egyház oktatási intézményfenntartói motivációjára. (Miután alighanem inkább a nézetformálás, és lelki nevelés motivációja a meghatározó, - így aligha meglepő, hogy ezen a területen az egyház fenntartói szerepe igencsak mérsékelt.) 50

5.3 A finanszírozás A fogyatékosok oktatásának finanszírozása a világ országainak igen nagy részében állami feladat. A már említett UNESCO áttekintés 57 szerint a vizsgált mintegy félszáz ország több mint három negyed részében az állam finanszírozta az ilyen kiadások több mint 80 %-át. Az állam részesedése a különleges oktatási ellátás finanszírozásában (Az egyes kategóriákba jutó országok száma) 58 Az egyes kategóriákba jutó % országok száma 100 % 23 40 % Több mint 95 % 13 23 % 80-94 % 8 14 % 50-79 % 7 12 % 30-49 % 3 5 % Kevesebb mint 30 % 3 5 % 57 100 % A fogyatékosok ellátásának és oktatásának finanszírozása nálunk a közoktatás finanszírozásán belül történik. A finanszírozás két meghatározó forrása részint a központi költségvetés által a fenntartók részére normatív módon (azaz fejkvóta szerűen) az ellátottak után folyósított normatíva, részint a fenntartó saját hozzájárulása az ellátó, oktató intézmény működéséhez, - (tehát lényegében nálunk is 100%-ig állami azaz közösségi forrásból történik a finanszírozás). Először a központi költségvetés által folyósított normatívák nagyságát és alakulását vizsgáljuk meg. A központi költségvetés két normatívát ismer a fogyatékosok ellátását, és oktatását végző intézmények működéséhez való hozzájárulás tekintetében. Az egyik a bentlakásos intézmények finanszírozását, a másik az oktatást végző intézmények finanszírozását szolgálja. 57 Review of the Present Situation in Special Needs Education UNECSO 1995 58 Forrás: Review of the Present Situation in Special Needs Education UNECSO 1995 (25 old. 16. Tábla) 51

1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 A normatívák nominális összege igen imponálóan növekszik, azonban reálértékük igen jelentősen csökkent a 90-es évtized során, amely csökkenés az utóbbi években megállt, s mérsékelt növekedés indult. (A reálérték alakulásának érzékeltetésére itt a normatívának az egy főre jutó GDP-hez való arányát mutatjuk be.) A fogyatékosok ellátása és oktatása normatíváinak alakulása (eft/fő) Fogyatékosok bentlakásos Gyógypedagógiai A normatívák az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva (%) intézményi ellátás Fogyatékosok bentlakásos Gyógypedagógiai ellátása intézményi ellátása ellátás 1991 172,0 56,0 71,40% 23,20% 1992 201,0 65,0 70,50% 22,80% 1993 275,0 70,7 79,90% 20,60% 1994 275,0 70,7 64,70% 16,60% 1995 275,0 70,7 50,10% 12,90% 1996 289,5 96,8 42,80% 14,30% 1997 337,3 103,0 40,20% 12,30% 1998 391,0 130,0 39,20% 12,90% 1999 432,5 194,0 38,20% 17,10% 2000 472,0 220,0 36,00% 16,80% 2001 664,0 250,0 45,40% 17,10% 2002 714,4 300,0 43,30% 18,20% 2003 670,0 430,0 37,90% 24,40% 2004 710,0 444,0 36,60% 22,90% 90,0% 80,0% 70,0% 60,0% 50,0% 40,0% 30,0% Fogyatékosok bentlakásos intézményi ellátása Gyógypedagógiai ellátás 20,0% 10,0% 0,0% A fogyatékosok ellátása és oktatása normatíváinak alakulása az egy főre jutó GDP arányában 1991-2000 52

Ha a fogyatékosok ellátásának és oktatásának normatíváit, illetve azok egy főre jutó GDP-hez viszonyított arányát a legfontosabb oktatási normatívákhoz viszonyítjuk, akkor is hasonló folyamatokat ismerhetünk fel, - nevezetesen egyes normatívák (pl. a fogyatékosok bentlakásos intézményi ellátásának normatívája) reálértéke folyamatosan csökken, más normatívák (így pl. a gyógypedagógiai ellátás normatívája) a 90-es évek első felének csökkenése után az évtized végén növekednek. A fogyatékosok ellátásának, oktatásának és néhány fontosabb oktatási normatíva alakulása 1991-2000 között (eft/fő) 1991 1995 2000 2004 Fogyatékosok bentlakásos intézményi ellátása 172 275 400,0 780 Óvodai nevelés 15 27,5 100,0 440 Általános iskolai oktatás 30 41,0 104,0 440 Gimnáziumi érettségi vizsgára felkészítő oktatás 44 62,5 126,0 440 Szakközépiskolai érettségi vizsgára felkészítő oktatás 54 66,0 126,0 440 Szakmai-elméleti oktatás 33 42,1 104,3 Szakmai gyakorlati képzés 36 40,6 60,0 440 Gyógypedagógiai ellátás 56 70,7 220,0 440 A normatívák az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva (%) Fogyatékosok bentlakásos intézményi ellátása 71,40% 50,10% 31,60% 40,20% Óvodai nevelés 6,20% 5,00% 7,90% 22,70% Általános iskolai oktatás 12,40% 7,50% 8,20% 22,70% Gimnáziumi érettségi vizsgára felkészítő oktatás 18,30% 11,40% 9,90% 22,70% Szakközépiskolai érettségi vizsgára felkészítő oktatás 22,40% 12,00% 9,90% 22,70% Szakmai-elméleti oktatás 13,70% 7,70% 8,20% Szakmai gyakorlati képzés 14,90% 7,40% 4,70% 22,70% Gyógypedagógiai ellátás 23,20% 12,90% 17,30% 22,70% 53

A gyógypedagógiai oktatás és ellátás valamint néhány oktatási normatíva alakulása az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva A gyógypedagógiai oktatáshoz, ugyanúgy mint a közoktatáshoz a fenntartó (jelen esetben meghatározó módon az önkormányzatok) is hozzájárulnak. Az önkormányzati hozzájárulás aránya a közoktatáshoz a 90-es évek végén csökkenő tendenciát mutat illetve fordítva is fogalmazhatunk: a közoktatás támogatásában a központi állami támogatás aránya növekszik. 1995-ben az önkormányzati közoktatás működési kiadásainak közel 44 %-át finanszírozták az önkormányzatok, 1999-ben valamivel több, mint 30 %-át, 2000-ben pedig mintegy 23 %-át. A gyógypedagógiai oktatatás esetében ugyanezekkel az arányokkal számolva az összes gyógypedagógiai ellátási és oktatási kiadás 1995-ben mintegy 12 milliárd Ft, 1999-ben pedig közel 20 milliárd Ft volt. Ez 1995-ben a GDP 0,21 %-ára, 1999-ben pedig 0,19 %-ára rúgott. 1995-ben a költségvetés oktatási kiadásai a GDP-hez viszonyítva 5,46 %-ot tettek ki, 1999- ben pedig 5,13 %-ot, azaz ennek 1995-ben a 3,6 %-a, 1999-ben 3,9 %-a voltak a speciális 54