Czövek Istvánné Az energia és a detektívek 1. A probléma körülírása Az általános iskolások nagyon kis hányadát teszik ki azok a gyerekek, akik az energia, energiahatékonyság, energiatakarékosság szavak hallatára fellelkesülnek, és ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy belevessék magukat egy ilyen projektbe. Pedig a környezeti nevelés igen fontos területe, a környezettudatos magatartás alapvető eleme a tudatos, energiatakarékos szemlélet kialakítása. Ráadásul hatalmas témakörről van szó, hiszen tágabb értelemben véve az ember saját energiáival való hatékony gazdálkodástól kezdve, a vízzel, elektromossággal, gázzal, kőolajszármazékokkal való takarékosságon keresztül, az atomenergia, a megújuló energiaforrások térhódításának szükségességéig minden beletartozik. A következő néhány oldalon arra vállalkozom, hogy a felsoroltak közül csupán a fűtési energiával foglalkozzam, az ésszerű takarékoskodás szemléletének kialakítására adjak néhány ötletet, amelyet jól lehet alkalmaznia a vízfogyasztás és a világítás esetében is. 2. Hogyan kezdjünk hozzá? Keressünk értelmes célt! A gyerekek nagyon érzékenyen felismerik a látszattevékenységet, és ezzel hitelét veszti az egész ügy! Olyan témát kell találnunk, amely fogyasztása mérhető, a gyerekek által nyomon követhető, befolyásolható, a takarékoskodás eredménye kézzelfogható, esetleg pénzben mérhető, netán más célokra visszaforgatható. Legyen partner az iskolafenntartó! Elemi érdekünk, hiszen ha sikerül egy hosszabb időszakon belül tényleges megtakarítást elérnünk, akkor ez pénzben is kifejezhető, s az így keletkezett forrást legalább megosztania kellene az iskolával, de legjobb volna, ha az egészet visszafordítaná. Az ebből a forrásból megvalósított beruházások motiváló erejűek lehetnek, s tovább növelhetik az energiahatékonyságot. Keressünk partnereket az iskolán belül! Az iskolai dolgozók nélkülözhetetlenek a gazdasági irodán, karbantartásban dolgozók is a pedagógusok mellett hiszen a gazdasági adatokhoz, mérőórákhoz hozzájutni, vagy esetleg zseniális műszaki ötleteket megvalósítani, projekttervet készíteni stb. nélkülük nem lehet. A megfelelően motivált gyerekcsapat pedig alapfeltétele a munkának! Rábízhatjuk a munkát egy osztályra, szakköri csoportra, osztályok energiafelelőseiből álló csoportra, lényeg, hogy valódi felelősségi és hatáskörük legyen és teremtsünk számukra nyilvánosságot. Keressünk partnereket a szülők között! Jól segítheti a gyerekeket, ha egy-két műszaki területen dolgozó szülő segíti a problémafeltárást, vagy a megoldási lehetőségek felvázolását. Keressünk partnereket a társadalmi környezetben! Környezetvédelmi civil szervezetek sok olyan, az iskolai gyakorlathoz képest újszerű tevékenységformát tudnak kínálni, amely segítségünkre lehet. Kapcsolatokat közvetíthetnek gazdasági, állami, civil szervezetek és az iskola között. Lehetnek gazdasági társaságok, vállalkozók, akik érdekeltekké tehetőek a projekt során feltárt problémák megoldásában, és ezért anyagi áldozatokra, vagy pl. pályázati anyag elkészítésére is kaphatók. 3. Találjuk ki a keretjátékot! 1
A gyerekek motiválásának egyik legjobb eszköze, ha érdekes, izgalmas keretek közé tudjuk helyezni a projektünket. Ehhez figyelembe kell vennünk: milyen korú, érdeklődésű, családi hátterű gyerekeket vonunk be a megvalósításba. De melyik gyerek ne szeretné a krimiket, kalandfilmeket? Energia-projektünk résztvevői lehetnek nyomozók, kémek, titkos ügynökök, akiknek az a feladata, hogy a település, az iskola, a világ létét fenyegető veszélyeket kinyomozzák, és segítsenek Supermannek, Harry Potternek, James Bondnak, a földön kívülieknek, vagy bárkinek megmenteni a világot! Mindez nem jöhet létre, ha nincs egy játékos kedvű felnőtt, egy játékmester, aki ebben a szellemben irányítja a gyerekek tevékenységét, nagy-nagy teret engedve a kreativitásuknak! 4. Indul a játék! Szánjunk elég időt a megvalósításra! Több hónapot vesz igénybe a megfelelő eredmény kimutatása, akár egy egész tanéven átívelhet. Ezt a legelején nagyon tudatosítani kell a diákokban, különben könnyen belefáradnak. Az első fázis (1. hónap) mindenképpen egy állapotfeltárás kell, hogy legyen. Akár fűtésről, akár vízfogyasztásról, akár villamos energiáról van szó, fel kell térképezni a műszaki paramétereket, eddigi fogyasztási adatokat, a mérőóra helyét, működését. A gyerekek ebből készítsenek maguk számára használható, érthető műszaki dokumentációt! A második fázisban (2-3. hónap) zajlik az igazi nyomozás (tényfeltárás)! Az ügynökök -időben, térben felosztva a kutatást- keresik, hol szökik, kiknek a segítségével, hogyan az energia. Erről megfigyelési naplót, jelentéseket készítenek, és időről időre titkos találkozókon megosztják egymással tapasztalataikat. A fázis végére egy jelentésben összegzik a feltárt problémákat. A harmadik fázis (4. hónap) a legkreatívabb szakasz. Tervet kell készíteniük, olyan akcióról, amelynek segítségével megoldható a probléma, csökkenthető a veszteség. Ebben persze meg kell jelölniük, kiket vonnak még be a megoldásba, milyen időkeretek között, milyen erőforrásokat igényel ez. Valahol itt feloldható a titkosság, hiszen a nyilvánosság most már segíthet a megvalósításban. A nyomozók kapjanak megfelelő hatás- és felelősségi kört, hogy az akcióba bevontakat hatékonyan irányítani tudják! Ilyen akció lehet például a fűtési energiával való takarékosság körében a helyes szellőztetési szokások kialakítása, a bejárati ajtók zárása, figyelemfelkeltő plakátok készítése akciók szervezése, a nyílászárók utólagos szigetelése, a kazán felújítása stb. A negyedik fázis ( 5-6-7. hónap) újra a megfigyelések időszaka, de most már az akció megvalósítása érdekében történik mindez. Folyamatosan ellenőriznie, értékelnie kell a nyomozóknak, hogy a megtervezett beavatkozás beváltja-e a hozzáfűzött reményeket, az akcióba bevont személyek elvégzik-e vállalt feladatukat, csökken-e segítségükkel a fogyasztás. Természetesen célszerű ekkor is megfigyelési naplót vezetni. Mérési adatokat gyűjteni, ezeket időről-időre értékelni, és a legkisebb eredményt is rögvest nyilvánosságra hozni, ezzel is megerősítést adni az új magatartásformáknak. Ha azonban úgy tűnik, nem elég hatásos az akció, akkor még közben lehet módosítani, új elemeket bevezetni. Itt kerülhet sor arra, hogy a projekt kilépjen az iskola falai közül. Például szükségesnek látszik a nyílászárók cseréje, vagy a falak hőszigetelése, vagy a fűtési rendszer korszerűsítése? Ezek egyike sem oldható meg intézményi erőforrásból, de meg lehet keresni azt a vállalkozót, 2
aki referenciamunkaként beépít néhány korszerű nyílászárót. Míg a fenntartó méltányolva, hogy a műszaki felmérést nem neki kell elvégeztetnie, hogy a referencia munka révén csökkentek a beruházás költségei, és hogy a jövőben sokkal kevesebb lesz az intézmény energiaköltsége, finanszírozza a nyílászárók teljes körű cseréjét. (Tudom, ilyen a csak a népmesékben van, de mi lenne velünk optimizmus nélkül?) (Erről szól az OM Szemünk fénye programja is) Ha akciónkkal még a helyi médiában is meg tudunk jelenni, még inkább találunk szövetségeseket, hiszen ekkor már reklámértéke is van a dolognak! Az ötödik fázis a végső értékelés időszaka. Ha elértük a célunkat, és csökkent a fogyasztás, ezt az eredményt hogyan szeretnénk megőrizni a jövőben is? Milyen tevékenységeket kell rendszeressé tennünk? (Pl. őrjárat a szellőztetési szokások ellenőrzésére, a fogyasztás további figyelemmel kísérése.) Mihez kell partnereket keresni? (Pl. a kazánt ugyan felújították, de az új vezérlő működését meg kell tanulni, ill. rendszeresen ellenőrizni kell az optimális értékek beállítása érdekében stb.) Ne feledkezzünk meg a projektben részt vevők felmagasztalásáról! 5. Általános javaslatok Törekedjünk a gyerekek által végzett környezeti nevelési tevékenységek dokumentálására! (videó felvétel, fényképek, feljegyzések, jegyzőkönyvek, élménybeszámolók, öröm-bánat térkép stb.) Az így készített anyagokat minél szélesebb körben hasznosítsuk! Különböző kommunikációs csatornákon keresztül társadalmi környezetünk informálására használhatjuk ezeket, amelynek révén növelhetjük ismertségünket, támogatókra lelhetünk egy-egy konkrét esetben. Gyerekek is megbizonyosodhatnak arról, hogy társadalmi jelentősége van munkájuknak. Észrevételeiket segítségünkkel a megfelelő szervekhez is eljuttathatják, amivel környezettudatos felnőttkori társadalmi szerepvállalásra készítjük fel őket, s mint az esettanulmány is bizonyítja, akár több milliós beruházást is megvalósíthatunk ami ugye, egyedül nem megy Tudatosan fejlesszük partnerkapcsolatainkat közvetlen társadalmi környezetünkkel! A helybeli lokálpatrióta kis- és középvállalkozók - főként, ha tanítványként, vagy szülőként kötődésük is van iskolánkhoz szívesebben támogatják a gyerekeket, mint az állandóan ostromlott multik. Utóbbiak, gyakran nem is környezetbarát termékeikkel, még ellentmondásossá is teszik környezeti nevelésünket! A helyiek talán anyagiakban kevesebbet, de gyakrabban áldoznak ránk és kiválóan barterezhetünk velük! Például: az Erdészet rönkpadokat készít az iskolaudvarra, mi cserébe rendelkezésükre bocsátjuk évente kétszer az ebédlőt, v. aulát vállalati rendezvény céljára. Partnerkapcsolataink alakítása során figyeljünk a humánerőforrások bővítésének lehetőségére is! Lehet épületgépész apuka a szülők között, aki a gyerekek által gyűjtött adatokat, és az épület tervrajzait megvizsgálva segíthet egy veszteségfeltárási-jelentés elkészítésében. Vagy asztalos, aki az épület százéves nyílászáróit megvizsgálja, hogy alkalmasak-e egy szilikonos szigetelés beépítésére. Vagy levéltáros, és a százéves épület tervdokumentációját tudja, honnan kell előásni. Vagy A Comenius 2000 közoktatási minőségfejlesztési program I. modellje, a Partnerközpontú működés, kiváló összhangban van a fent leírtakkal. Biztosítja a partnerkapcsolatok szélesítését, a partneri igények megismerése révén a folyamatos fejlesztést, a célszerű dokumentálási rend kialakítását, a gyakorlatban már meglévő folyamatok, eljárások rögzítésével, szabályozásával az értékek megőrzését és továbbfejlesztését. Anyagi erőforrásaink bővítése céljából folyamatosan kísérjük nyomon, - ha lehet, Interneten, mert a leggyorsabb információforrás a pályázati lehetőségeket, országos akciókat! 3
Próbáljuk elérni, hogy a fenntartó az energiamegtakarítások anyagi fedezetét hagyja az intézményben felhasználni! Tegyük ebben érdekeltté azzal, hogy kisebb energiahatékonysági beruházásokat is elvégzünk belőle (pl. kompakt fénycsöveket vásárolunk a könyvtári olvasóba), így ennek anyagi fedezetét nem neki kell biztosítania. S végül, soha ne veszítsük el a lelkesedésünket! Vegyük észre, értékeljük, amit már elértünk! Gondoljunk a fél pohár vízre, amely egyikünk szerint félig üres, másikunk szerint félig már megtelt! 6. Mi történt Sóstóhegyen? Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyváros (Nyíregyháza) peremén egy kisiskola (Szabó Lőrinc Általános Iskola), amely a 90-es évek közepén a nagy-nagy iskolák közötti versenyben örömmel talált rá adottságainak megfelelő egyéni arculatára, a környezeti nevelésre. Ekkor dolgozta ki egy kolléganőnk azt a jeles napokra építő programot, amellyel kiegészítettük pedagógia programunkat, s azóta ezzel összhangban készülnek az éves környezeti nevelési munkatervek, amelyek a konkrét tevékenységeket határozzák meg egy tanévre. A munkát az önkéntesen szerveződő környezeti nevelési munkacsoport tervezi és irányítja, amelynek az igazgató is tagja. A Honeywell program Az energiahatékonysági programot országosan az Energia Klub szervezte, az Ökotárs Alapítvány és a Honeywell Alapítvány támogatta, Nyíregyházán pedig az E-misszió Egyesület koordinálta. Lényege az volt, hogy a városban öt kiválasztott iskolában a tanulók egy-egy csoportja a kis energia-kémek felnőttek segítségével gyors energiahatékonysági auditot végzett. Tapasztalataikat és a helyzet javítására tett javaslataikat rögzítették a programban kapott munkafüzetbe. Javaslataik megvalósulását a tanév további részében figyelemmel kísérték a tanulók, míg az Egyesület munkatársai a gyerekek által elkészített írásos anyag alapján kiválasztották azt az egy iskolát, ahol részletes szakmai auditot tartottak, s ennek nyomán 250 000 Ft értékben egy gyorsan megtérülő energetikai beruházást valósítottak meg. A beruházás hatásait a következő hónapokban mérték és értékelték a gyerekek bevonásával. A program nagy előnye volt, hogy összekapcsolta a környezeti nevelést egy megvalósuló beruházással, végig vitt egy folyamatot, amelynek a nevelési értékeken túl konkrét eredményei voltak. Felnőtt és gyerek meggyőződhetett arról, hogy személyes odafigyeléssel, szokásaink megváltoztatásával, kis befektetéssel, kimutatható megtakarítást érhet el rövid idő alatt. Iskolánk a Honeywell programban A program 2000 szeptemberében indult. Két kollégánk vállalta, hogy segítője lesz a gyerekeknek, s néhányan energia kémek lettek az akkori 7. b osztályból. A gyerekek, 2000 novemberéig összegyűjtötték (a program részeként) a szükséges adatokat. Ennek első része: az iskola rövid jellemzése -címtől a tanuló- és dolgozói létszámon át, a tantermek számáig, beépített alapterület meghatározásáig, a nyitvatartási rendig. A következő fejezetben, az épületek műszaki jellemzését kellett megadniuk: kora, építőanyaga, a külső vakolata, a födém, a tető típusa, a szigetelése, a nyílászárók mérete, mennyisége, típusa, majd a fűtési rendszer leírása következett. Ezután a gáz, a villamos energia és a vízfogyasztás adatait kellett az előző három évre visszamenőleg havi, és heti bontásban összegyűjteniük, kiszámolniuk, ill. ennek forint értékét. Végül a három év energiaköltségeit energia fajtánként, évenként, egy összehasonlító táblázatban összesítették. Ezt az anyagot küldték el az E- Missziónak. 4
Az adatgyűjtést a gyerekek délutánonként végezték. Segítő tanáraik megkérték a könyvelőt, és az egyik fűtő-karbantartót, hogy az adatok összegyűjtésében legyenek segítségükre. Az adatokat munkafüzetbe rögzítették, a részadatok kiszámítását tanárokkal együtt készítették el. Az összesítés rádöbbentette őket az általuk is felhasznált energia nagyságrendjére, értékére. Javaslataik, megjegyzéseik is születtek ennek nyomán. Pl.: miért villanybojler biztosítja a melegvizet, miközben gázkazánok fűtik az iskolát? A fogyasztási adatokon nem is csodálkoztunk, hiszen folyosóajtóival a belsőudvarra nyíló, elavult technikával épült, több szárnyú épülettel rendelkezünk. Tornatermünk szabadon, a telek északi határán áll, minden falával kitéve az időjárás viszontagságainak. Az egyesület munkatársa a következő hetekben az iskolában található tervrajzok áttanulmányozásával (már ami fellelhető volt, hiszen van 80 évesnél is idősebb szárny), méréseket végezve, adatokat gyűjtve elkészítette veszteség-feltárási jelentését. A jelentésben javaslatokat tett energiahatékonyságot növelő beavatkozásokra a falszerkezet, a nyílászárók, a fűtés, a világítási rendszer, a melegvíz ellátás tekintetében. Ezek a javaslatok fontosak és hasznosak voltak az iskola vezetősége számára, hiszen irányt adtak az elkövetkezendő évek felújítási munkáinak tervezésére. A jelentés az audit eredményeként megvalósuló, gyorsan megtérülő energiahatékonysági beruházás, a nyílászárók utólagos, részleges hőszigetelésére vonatkozó tervét tartalmazta. A nyílászárók részleges hőszigetelését 2000 novemberében délutánonként az Egyesület munkatársai végezték el, s hogy a tanítás rendjét a legkevésbé se zavarják, az igazgatóhelyettessel napokra előre egyeztették a sorra kerülő helyiségeket. Az alkalmazott technika a következő volt: egy felsőmaróval hornyot képeznek a nyíló, vagy a tok megfelelő részén, amelybe beleilleszkedik a15 év élettartamú, különleges profilú szilikon szigetelőanyag. A beruházás összköltsége 315 400 Ft volt, s bár a program előzetesen 250 000 Ft-ot határozott meg, a támogatók jóvoltából végül is a teljes költséget finanszírozták. 145 ablak szigetelése készült el. A szigetelés elkészülte után az energia kémek ügyeletet szerveztek. Szünetekben járták a termeket és figyelmeztették egymást a szellőztetések szükségességére, megfelelő időtartamára. Ügyeltek arra, hogy a szünetek végén a folyosó, a WC ajtóit zárják be. Hetente ellenőrizték az elhasznált gáz mennyiségét és összehasonlították az előző évek hasonló időszakaival. Így tapasztalati úton meggyőződhettek arról, hogy az elvégzett szigetelés és a felelős magatartás kézzel fogható eredményeket hozott: a következő hónapokban átlagosan 30%-kal csökkent a gázfogyasztás. Nyilván nem tudták nyomon követni ezt a külső hőmérséklet változásaival összevetve, de az eredmény így is meggyőző volt. Megfigyeléseiket és az ügyeletet a fűtési szezon végéig végezték. Munkájukról 2001 februárjában, az un. energiadélutánon be is számoltak társaiknak, s ugyanekkor az E-Misszió a megújuló energiaforrásokról tartott foglalkozást a gyerekeknek. A program utóélete Az E-Misszió által készített veszteség-feltárási jelentésben foglaltakat annyira meggyőzőnek találtuk, hogy a gazdasági vezetővel egyetértésben megküldtük a fenntartó önkormányzatnak, kérve, fontolják meg az abban foglalt felújítások megvalósítását. A főenergetikus felkarolta a kezdeményezést elsősorban azért, mert a veszteség-feltárási jelentés nagyon alapos és szakszerű volt, és arra gondolt, hogy a fűtéskorszerűsítésre vonatkozó részt némi bővítéssel a Széchenyi Tervre be lehetne nyújtani pályázatként. Az E-Misszió munkatársai elkezdték a pályázatot kidolgozni, az Iroda pedig elkészítette az előterjesztést a Közgyűlésnek a 5
pályázathoz szükséges önerő megszavazására. A közgyűlés megszavazta az önerőt, ezt követően pedig a város benyújtotta a pályázatot. A pályázat támogatást nyert, a fűtési rendszer korszerűsítése megtörtént. Ennek lényege, hogy a belső hőmérsékletet, a külső hőmérsékletet is érzékelő automatikus vezérlés állítja be, amely programozható az iskolában tartózkodás eltérő időszakaira. Ésszerűen átalakították a fűtési köröket, és a melegvíz biztosítására gázbojlert állítottak be. Így történt tehát, hogy kis energia-kémeink munkája nyomán egy civil szervezet, az önkormányzat segítségével egy sikeres pályázat révén iskolánk közel 7 000 000 Ft-os beruházást valósíthatott meg. Ez azonban hamarosan megtérül, mert a program előtti gázfogyasztást 100%-nak tekintve az ablakszigetelés után éves szinten az energiafogyasztás 89%-ra csökkent, a fűtésszabályozási rendszer beállítása után pedig 74%-ra Irodalom Energiáról okosan. Energia Klub, 2005. Hol az energia? Energia Klub, 1999. Hol szökik az energia? Energia Klub 2004. Interaktív plakát. Energia Klub Kerényi Attila: Környezettan. Mezőgazda, 2003. Moser M. Pálmai Gy.: A környezetvédelem alapjai. Tankönyvkiadó, 1992. www.e-misszio.hu www.energiaklub.hu www.okoiskola.hu 6