AHOGYAN AZ IPARI ÖRÖKSÉGGEL A NYUGAT-EURÓPAI ORSZÁGOKBAN FOGLALKOZNAK DRÓTOS LÁSZLÓ: Neves szakemberek, egyetemi oktatók és kutatók, gyakorló mérnökök és iparvezetők az elmúlt esztendők tapasztalatai alapján kristályosították ki az alább ismertetett álláspontot az ipari örökség védelme és hasznosítása témakörében. Mindez azonban nem csupán írott malaszt a fejlett ipari országokban, hanem ezeknek legtöbbje a mindennapi cselekvést meghatározó írott és íratlan szabály. Vegyük sorra a különböző kritériumokat: 1. A téma általános megközelítése Az emberi történelem legkorábbi időszakait a tárgyak anyagában és készítésének módjában történt alapvető változások régészeti bizonyítékai alapján határozzák meg. Ezeknek a bizonyítékoknak a megőrzése és tanulmányozása az egész világon fontos kötelességünk. A 18. század végén egy ugyanolyan alapvető változás kezdődött, mint amilyen a Kőkorszak és a Vaskor átmenete volt, és olyan gyors és alapvető változásokat hozott a társadalmi, technikai és gazdasági körülményekben, hogy jogosan nevezhető forradalminak. Az Ipari Forradalom egy egyedülálló történelmi jelenség volt, melynek globális következményei lettek, és mind nagyobb részét érintették az emberiségnek, illetve Földünk egész élővilágának. Ennek a változásnak a tárgyi emlékei és az ezeket előállító közösségek technikai, kulturális hagyatéka egyetemes emberi értékek, amelyek tanulmányozása, megőrzése és széles körben történő ismertetése minden generáció számára elengedhetetlen kötelezettség. Abból indulnak ki a szakemberek, hogy az ipari tevékenység céljára szolgáló építmények és szerkezetek, a bennük használt technológiák és eszközök, és az ezeknek helyet adó települések és tájak társadalmi környezetükkel együtt alapvetően fontosak számunkra a jelen és a jövő megismerése és megértése szempontjából. Tanulmányozni kell őket, történetüket oktatni kell, jelentésüket mindenki számára világossá kell tenni, és a legjellemzőbb példákat ki kell választani, meg kell védeni, és meg kell őrizni a ma és az elkövetkezendő idők céljára és hasznára. 2. Az ipari örökség fogalma Az ipari örökséget az ipari kultúra kiemelkedő emlékei alkotják, melyeknek történelmi, technológiai, társadalmi, építészeti vagy tudományos értékeik vannak. Az ipari régészet azoknak a tárgyaknak, szerkezeteknek, településeknek és tájaknak a tanulmányozásával foglalkozik, melyeket ma már idejétmúlt ipari tevékenységek céljára hoztak létre. Minden olyan kutatómódszert felhasznál, mellyel jobban megérthető az ipari múlt. A legfontosabb történelmi időszak ennél a tudományágnál a 18. század második felétől kezdődik, amikor is megjelentek az Ipari Forradalom által kitermelt új technológiai, társadalmi és gazdasági szerveződések modelljei, melyekre a tőkebefektetés, a gyors műszaki fejlődés és a gyáripari termelés volt jellemző. 3. Az ipari örökség értékei Az értékek, hosszú sorából kiemelést érdemelnek a következő jellemzők és tények: 1
Az ipari örökség olyan tevékenységek bizonyítékai, melyek alapvető módon megváltoztatták az emberiség történelmét, civilizációját. Bár alapvetően tárgyi emlékekből áll, ugyanakkor nagyon fontos bizonyítéka az emberi találékonyságnak, alkotókésségnek, ami az emberi viselkedés egy alapvető jellemzője. Az ipari örökség kulturális érték és egyben gazdasági erőforrás is. Ennek a forrásnak a mai igények szerinti átalakítása és továbbhasznosítása (revitalizálás) jelentős energia- és befektetett tőke-megtakarításokkal is jár. Például: nem kell lerombolni és újraépíteni minden létesítményt, csökkenthető a természeti és mezőgazdasági területeken az újabb pusztító beavatkozás (az úgynevezett zöldmezős beruházás ), és minimalizálható a lakosság kényszerű elköltözése megszokott lakóhelyéről. Az ipari örökség fontos szerepet játszhat a lepusztult vagy hanyatló területek gazdasági fellendítésében. Az újrahasznosításból fakadó folyamatosság lelkileg is stabilizálja a közösségek tagjait, akiknek a hosszú távú foglalkoztatás után hirtelen munkanélküliséggel kellene szembenézniük. Az örökség megbecsülése és hasznosítása egy adott térségben közérzetjavító tényező. Az ipar a mai gazdaság virágzásában is nélkülözhetetlen szerepet játszik, ezért döntő jelentőségű, hogy mind történelmileg, mind pedig a jelenben, tisztában legyen a fontosságával a közvélemény. Társadalmi fontosságának megfelelő rangon kell tartani, és megbecsülésben kell részesíteni ezt a szektort. 4. A kiválasztás és a dokumentálás fontossága A dokumentálás alapvető eleme az ipari örökség tanulmányozásának. A helyszín állapotának és jellemzőinek teljes leírását el kell készíteni, és a nyilvános archívumba helyezni, mielőtt bármiféle beavatkozás történne a területen. Sok értékes információ nyerhető, ha a leírás még az ipari folyamat vagy helyszín megszüntetése előtt történik. A dokumentációban írásos feljegyzések, rajzok, fényképek és videó-filmek egyaránt lehetnek, és a kapcsolódó szakirodalmat is fel kell tüntetni. Fel kell mérni az egyes földrajzi területeket, illetve az egyes iparágakat és meg kell határozni az ipari örökség mértékét, besorolási helyét. Ezeket az információkat felhasználva nyilvántartásokat kell készíteni minden lelőhelyről, amit sikerült azonosítani. A nyilvántartásokat úgy kell kialakítani, hogy könnyen kereshetők és nyilvánosan hozzáférhetők legyenek. Ajánlott a számítógépes nyilvántartás és a hálózaton való hozzáférhetőség. Fontossági szabályokat kell felállítani az ipari építmények felmérésére, és ezeket nyilvánosságra kell hozni, hogy általánosan elfogadott, indokolt és következetes szabványokat, normákat lehessen kialakítani. Megfelelő kutatással megerősítve ezek a szabályok alkalmasak a legfontosabb tájak, telephelyek, települések, épületek, szerkezetek, gépek és folyamatok kiválogatására. A fontosságuk miatt kiválasztott helyek és építmények megérdemlik az olyan szintű jogi védelmet is, amely elég erős az értékek megőrzésének biztosításához. Közös elveket kell kialakítani ezen a területen, hogy nemzetközi összehasonlításokra is lehetőség legyen. A fontos helyek értékét meg kell határozni, és a jövőbeli beavatkozások számára megfelelő politikát kell kialakítani. Az értékek megőrzéséhez szükséges mindenféle jogi, adminisztrációs és financiális intézkedést meg kell tenni. 2
A veszélyben levő helyeket, létesítményeket, tárgyakat ki kell jelölni, hogy megfelelő intézkedéseket lehessen tenni a veszélyek elhárítására, a védelemre, és tervek készülhessenek a helyreállításukra és újrahasznosításukra. 5. Jogi védelem A kulturális örökség jogi védelmének rendszere figyelembe kell, hogy vegye az ipari örökség speciális természetét. A fontos ipari helyek védelmének ki kell terjednie az üzem és a gépek, a föld alatti létesítmények, az ipari táj, az ipari hulladék stb. kérdésére is. Az ipari örökség védelmét szolgáló programokat integrálni kell a gazdasági fejlesztési politikába, a regionális és országos szintű tervekbe. Megfelelő eljárásokat kell kidolgozni, melyekkel gyorsan lehet reagálni a fontos ipari létesítmények bezárására, hogy megakadályozható legyen a jelentősebb alkotóelemek eltávolítása vagy elpusztítása. A hatóságoknak szükség esetén fel kell tudni lépniük a veszélyeztetett ipari létesítmények védelme érdekében. Az átalakítás és az újrahasznosítás bizonyítottan egy költséghatékony mód az ipari építmények megőrzésére, és ezt megfelelő jogszabályokkal, műszaki tanácsadással, adókedvezményekkel és pénzügyi támogatásokkal bátorítani kell. A gyors gazdasági szerkezeti átalakítás által fenyegetett ipari körzeteket a kormányzati hivataloknak támogatniuk kell. A változások okozta potenciális veszélyeket előre kell látni, és terveket kell készíteni a vészhelyzet elkerülésére. A kormánynak szakértői testületeket kell felállítania, melyek független tanácsokat tudnak adni az ipari örökség megőrzése témájában. Ezeknek a tanácsát minden fontos esetben ki kell kérni. Az egyesületek és társaságok fontos szerepet játszanak a közvélemény megnyerésében, az ismeretterjesztésben és a tudományos kutatásban. 6. Fenntartás és megőrzés Az ipari örökségnél a kulturális javak minden más típusánál fontosabb, hogy a funkcionális integritás is megőrződjön, és minden utólagos beavatkozásnál ezt fent kell tartani, amennyire csak lehet. Egy ipari terület értéke jelentősen csökken, ha az eredeti gépezeteket és egyéb alkotóelemeket eltávolítják, vagy ha egyes kiegészítő részeket gondolkodás nélkül elpusztítanak. Az ipari területek megőrzése alapos ismeretet igényel az eredeti folyamatokról és azok céljáról. Ezért is pótolhatatlanok a gyártmány- és gyártástechnológiai leírások, az idős szakemberek szakmatörténeti visszaemlékezései. Első megközelítésben mindig a helyben való megőrzést kell megfontolni. Egy épület vagy építmény szétszedése és elszállítása csak akkor elfogadható, ha a terület felszámolását fontos gazdasági és társadalmi igények indokolják. A terület rehabilitálása és esetleges újrahasznosítása, és a megőrzésének ilyen módon való biztosítása általában elfogadható, kivéve azokat az eseteket, amelyeknek speciális történelmi jelentősége van. Olyan új hasznosítási módokat célszerű keresni, amelyek figyelembe veszik az eredeti anyagokat, megőrzik az eredeti tevékenységi mintákat, és amennyire csak lehet, összhangban vannak az eredeti fő termelési célokkal. 3
A beavatkozásoknak visszafordíthatóaknak kell lenniük és csak minimális befolyást szabad gyakorolniuk a területre. Minden elkerülhetetlen változtatást dokumentálni kell, az eltávolított alkotóelemeket le kell írni, és biztonságosan eltárolni. Sok ipari folyamat olyan patinát kölcsönöz a területnek, amely nagyban hozzájárul az ipari emlékhely integritásához és érdekességéhez. A rekonstrukció vagy egy korábbi állapot visszaállítása olyan kivételes beavatkozás, amely csak akkor elfogadható, ha az egész terület integritásának megőrzését segíti, vagy ha a területen történt erőszakos pusztítás miatt van rá szükség. A régi és idejétmúlt ipari folyamatokhoz szükséges szakismeret is ugyanolyan érték, melynek elfelejtődése visszafordíthatatlan kárt okozhat. Ezeket az ismereteket is gondosan fel kell jegyezni, és át kell őket adni az új generációknak. 7. Oktatás, képzés és kutatás Közép és felsőfokú szakképzésre van szükség az ipari örökség megőrzés és kezelése céljára. Oktatási anyagokat kell készíteni az általános és középiskolai tanárok számára, melyek bemutatják az ipari múltat. Történelmi kutatási programok kellenek, melyek támogatják az ipari örökség megőrzését célzó politikát. Az ipari tevékenységek egymásráépülése miatt nemzetközi kutatások kellenek a fontos helyek és típusok kiválasztása céljából. A feljegyzések, a vállalati archívumok, az építészeti tervek, a technológiai leírások, valamint a termékek mintadarabjai egyaránt megőrzendők. A nemzetközi együttműködés különösen hasznos megközelítési mód, koordinálni kell a kezdeményezéseket, és meg kell osztani a rendelkezésre álló forrásokat. Közös elvek kellenek az értékek kiválasztásához, valamint nemzetközi nyilvántartások és adatbázisok kialakítása is szükséges. 8. Bemutatás és értelmezés A közérdeklődés felkeltése és a közvélemény támogatása, az ipari emlékek értékének felismerése a legbiztosabb mód azok megőrzésére. Kampányokat kell indítani a nagyközönség megnyerésére a televíziós csatornákon, a rádió hullámain át, szórólapok és könyvek kiadásával, kiállítások rendezésével, a fontos emlékhelyekhez való hozzáférés megkönnyítésével, és a turizmus ösztönzésével. A műszaki múzeumok és a helyben megőrzött ipari emlékek egyaránt fontos eszközei az ipari örökség védelmének és értékei közkinccsé tételének. A közintézményeknek aktív szerepet kell vállalniuk a régi ipari emlékhelyek értékének és fontosságának bemutatásában. 4