Jász-Nagykun-Szolnok megye 1878-ban és 1991-ben megállapított címere

Vármegyék és szabad kerületek 197 Jász-Nagykun-Szolnok megye 1878-ban és 1991-ben megállapított címere Botka János Az emberek csoportjai, közösségei már kezdetektől hitték a jelképek erejét. A legkülönbözőbb választott jelek, ábrázolatok helyettesítették számukra ha leegyszerűsítve is a természetet, a szellemi és a tárgyi világ fontosabb részeit, önmagukat is beleértve. Éppen ennek ismeretében mondható el, hogy a közösségek története egyben a kapcsolódó szimbólumok története is. Nem lehet kérdéses az sem, hogy amiként a nemzeti szimbólumok elválaszthatatlanok az országos történelmi úttól, ugyanúgy a mindenkori megyei és települési jelképek is az egyháziakkal együtt elválaszthatatlanok a tájak, a falvak, a városok múltjától, jelenétől. Így ezek feltárása, megismerése is fontos. A jelképek leginkább, mint képek, figyelmet keltő alakzatok vannak jelen közöttünk, de szöveges formában, hang- és fényváltozatban is jelentősek. Ismereteket, sajátosságokat sűrítenek magukban, azok összegzett másai. A szimbolikus tartalom ugyanakkor mindig az adott kulturális kontextusban születik meg, és abban is él tovább. A jelképek gyakran elsősorban reprezentatív célzatú díszes jelek, képi kompozíciók. A jelképek többsége ma is népekhez, nemzetekhez, egy-egy térséghez, vagy kisebb-nagyobb közösséghez kapcsolódik, azokat szimbolizálja. Egyértelműen ezek a legfontosabb, a legmélyebb tartalmú jelképek, s éppen ezért mindenkor különös figyelmet érdemel megjelenítésük, ismeretük és a hozzájuk való tudatos viszony. Ide tartoznak jelentős csoportként az önkormányzati jelképek is (települési és megyei címerek, zászlók, színek, lobogók, díszpecsétek), amelyek a helyi autonómia sajátos kísérői, s egyben az önállóság érvényesülésének kifejezői; ahogyan kifejezői az ottani hagyománytiszteletnek és a

198 Botka János: Jász-Nagykun-Szolnok megye 1878-ban és 1991-ben közösség önbecsülésének is. Sokan úgy tartják régtől: hogy jelképek nélkül nincs is lényegi autonómia, és hiányos az azonosság tudata is. Így vélekedtek a szimbólumokról az 1876. évi 33. tc. szerint szerveződő Jász-Nagykun-Szolnok vármegye nagy kvalitású és tapasztalt vezetői is. Így nem véletlen, hogy a Szolnok központtal létrejött új törvényhatóság már második közgyűlésén (1876. október 25.) meghatározta a megye jelképeit (címer, színek, pecsét). Nem véletlen az sem, hogy 1991-ben a régi elnevezését épp-csak visszaállító Szolnok megye döntést hozott új-régi címerének és zászlajának megállapításától. Rövid előadásomban ezen fontos jelképek keletkezésének keretét és a választott motívumok történeti gyökereit kívánom felvázolni, döntő részben ismeretlen dokumentumok felhasználásával. Ismert, hogy 1876-ban a szolnoki törvényhatósági bizottság tagjainak kétharmadát a jász és kun helységek képviselői adták, s hogy a főispán, Kiss Miklós (korábban jászkun főkapitány) és Sipos Orbán is (választott alispán) régtől a jászkun érdekek védelmezőjének számított. Így bizonyosnak mondható, hogy az új megye jelképeinek megszerkesztése, a motívumok megválasztása a térségi erőviszonyok arányát is tükrözte. Méginkább 1. kép elmondható ez, ha figyelembe vesszük azt a körülményt is, hogy a belügyminiszternek csak másfél év múltával terjesztették fel a megállapított címer és pecsét tervezetét, amelyek véglegessé a király (Ferenc József) 1878. február 26-i engedélye alapján váltak.(1. kép) Tanulságos idézni a jól szerkesztett felterjesztésből:... A címer megállapításának alapjául a megyénket képező egyes részek, úgy mint a Jászság, a Nagykunság és a volt Külső-Szolnok megye eddigi címere szolgált. (2. és 3. kép) A Jászkun Kerületek címerének pajzsa, az azon lévő koronával és kereti díszítéssel változatlanul megtartatott, valamint a jászsági részek jelzéséül... az alsó rész is, mely kék mezőben egy fehér lovon ülő vitézt jobb kezében a Lehel kürttel, bal kezében pedig egy védő pajzsot tartva, megette láng pajzzsal ábrázol. Ezen vitéz feje felett lévő három folyó a Jász-Nagykun-Szolnok megye három folyóit, a Tiszát, Zagyvát, Köröst jelentvén. A felső rész függőleges irányban két egyenlő mezőre osztott, s a jobb oldali részen ezüst fehér mezőbe a volt Külső-Szolnok megye címere, egy álló gólya helyeztetett, míg a bal oldali részre aranysárga mező-

Vármegyék és szabad kerületek 199 be a volt Jászkun Kerületek címeréből a Nagykunságot jelző, álló oroszlán, felette félholddal és csillaggal változatlanul vétetett át. Miután az újonnan alakult megye úgy népességi, mint területi többségét a volt Jászkun Kerületektől átcsatolt jászsági és nagykunsági részek képezik, a megye hivatalos színéül a búzavirág kék és fehér szín, mint a volt Jászkun Kerületek színe, fogadtatott el.... Megyénk bizottsága midőn a Jász- Nagykun-Szolnok megye címerét ekként megállapította, tette ezt azon magasztos indokból, hogy a megyét képező egyes részek együvé alakulásának nagyfontosságú ténye címerében kifejezést nyerjen. A törvényhatósági erőviszonyok érvényesülésétől eltekintve véleményem szerint, szerencsés címerválasztás történt, egy értékekre figyelő döntés született 1876-ban. Így látom ezt annak ellenére, hogy az új megye címerében a jász és a kun jelleg a meghatározó, s amit csak részben ellensúlyoz, hogy az első, a heraldikailag meghatározó mezőbe került a Külső- Szolnokot jelképező gólya. (a Kiskunság is elérte, hogy Pest-Pilis-Solt- Kiskun megye címerében a kardot emelő kiskun vitéz - második motívumként képviseletet kapott. A Kiskunságot ma is jelképező vitézi alak először Fülöpszállás 1688. évi pecsétjén látható. ) (20. kép) Érdekességként említem meg, hogy a címerválasztás nem ment teljesen simán Szolnokon. Bemutatok egy olyan színes tervezetet, amelyben a Tisza volt a meghatározó rész és a jászok jelképi helyén feltüntetett szolnoki vár. (4. kép) A szerencsés címerválasztást a kővetkezőkkel kívánom indokolni: 1 ) Nagyon fontos az a körülmény, hogy az új megyerészek régi címerképei és a hozzájuk főződő emlékek megőrződhettek. (Alap: Heves és Külső-Szolnok, valamint a Jászkunság címere.) 2) Szerencsés a pajzs átvétele is, amely biztosította az arányos és hagyományos elhelyezést; őrizte a koronával való harmóniát. 3) A külső-szolnoki gólya szerepeltetése pedig igazi alkotói bravúr: Ez a legősibb szimbóluma az új címernek. 1563-tól Heves megye címerében fordul elő. 1569-ben Heveshez kapcsolták Külső-Szolnokot is (a szolnoki Tiszatájat). Az egyesült megye közös feliratú címere 1684-től ismert, ugyancsak a lépő gólyával. Így, kifejezőbb megjelenítője a Szolnoki Tiszatájnak nem lehetne. (5-8. kép) 4) Ahogyan nehéz lenne találóbb jelképet választani a Nagykunság számára is, mint az ágaskodó kétfarkú oroszlán. A harcias oroszlán azonban csak 1725-től szimbóluma a Nagykunságnak. Előtte más alakzatok, címerképek jelképezték ezt a területet. Az általam felkutatott pecsétrajzok, ősi pecsétábrák országosan is rendkívül értékes történeti, jelképi tartozékok. Most csak érintőleg említem őket:

200 Botka János: Jász-Nagykun-Szolnok megye 1878-ban és 1991-ben a) 1629-ben egy szép virágjelképe volt az Olas nemzetség szállásterületén formálódott Kolbáz-széknek. A díszes címerpajzs tómotívuma 3 liliomszál volt. (9. kép) b) 1660-ban a nagykun szék címerképe egy jobbra forduló ágaskodó kecskebak lett. Ez 1703-ig szerepelt a nagykunok ezüst pecsétnyomóján. (10. kép) c) 1704 és 1724 között a Nemes Nagykunság jelképe az Agnus Dei volt, egy jobbra haladó, lépő bárány. (11. kép) A Német Lovagrendnek történő eladottság körülményei (1702 - től) és a szabadságjogok visszaszerzéséért folytatott törekvések azonban keményebb, harciasabb jelképet igényeltek a nagykunoktól, ahogyan ez a jász és a kiskun kerületek és településeik esetében is történt. Szinte minden helységben megjelennek a hősi múlt, a vitézség, a katonai szolgálat, a kollektív nemesi jogállás jelképi hordozói (kard, kardos-alabárdos vitéz, jászkürt, pisztoly, szablyával átszúrt fej, pajzsra helyezett korona stb.) A Nagykunság kardot emelő oroszlánja különösen kiemelendő e jelképek sorából. (12. és 13. kép) Az állatok királyát, a bátorságot, az erőt, a hatalmat jelképező oroszlán amely a keresztény szimbolikában Jézust is jelenti a bárány Jézus jelképnél jobban megfelelt a nagykun és a hármas kerületi céloknak, érdekeknek. S egyben emlékeztetett a régi Kumániára, amelynek jelképei a koronázási ünnepségeken mindig jelen voltak. A Hajdú Városok címerképeinek harcias-fegyveres alakzatai1605-1606-hoz kapcsolódnak. S nyomban hozzátehetjük, hogy a vitézség hangsúlyozása a hajdúk esetében a kezdetektől általános. A jászkunoknál ez 120 évvel később lesz meghatározó jelenség. 5) A kürtős jász lovas szerepeltetése az 1876. évi megyei címerben, szintén a hősi múlt, a jász (jászkun) sajátos jogállás kifejezése, a közvetlenül a pajzsra helyezett ötlombú koronával együtt. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a jászoknak sem ez volt az első címerképe. 1707-ben kérelmükben azt írják Rákóczi Ferencnek, hogy nincs címeres pecsétjük, s hogy a török korban sem volt. Nem kaptak a fejedelemtől sem. 1708-ban azonban önmaguk választottak népcsoporti jelképet: a gyalogos jász vitézt jobbjában kürttel, bal kezében 3 nyílvesszővel. (Szinte beszélő címert alkottak: nyíl, íj, íjász. 14. és 15. kép) Az 1746. március 19-i királyi címeradományozással amely a Jászkun Kerületek részére a magyar rendiségbe történő betagozódás egy újabb jele volt lett jelképe a jászoknak a vágtató lovas. A kiskunok kapták ekkor a gyalogos katonát. Írja is az oklevél: a jászok és

Vármegyék és szabad kerületek 201 a kunok lovas és gyalogos hadi népek, miként jelvényeik is mutatják. Az oklevél arra is utal, hogy a címeres pecsétet (mely egyben címer is), a magyar koronának és az uralkodóháznak tett hű szolgálataikért kapták. Úgy gondolom, az említett példák is mutatják és bizonyítják a jász és a nagykun kerületek jelképeinek sajátos változását: a békésebb természetű jelképek felcserélését harcias, katonás motívumokkal. A kiskunok első címerképét 1726-ból találtam meg, amely szinte korszakos jelentőségű, hiszen ez a jelkép a kerület településeinek minden XVII. századi jelentősebb pecsétmotívumát tartalmazza. 17. kép) Ezen szintetizáló jelkép helyét 1736-ban egy alabárdos vitéz veszi át, 1746-tól pedig már egy kardot emelő katona a Kiskunság szimbóluma, az említett királyi oklevélnek köszönhetően. (18. és 19. kép) E gondolatkör befejezéséül kiemelendő, hogy az egyes kerületek jelképi változásait a királyi címeres pecsétadományozás (1746. március 19.) lezárja, és pedig úgy, hogy a Jászkunság egységes címerének megalkotásánál próbáltak figyelemmel lenni a Kerületek címer elképzeléseire, jelképterveire. Az Országos Levéltárban találtam rá ezekre a tervekre: A jászok jelképként Lehel-vezért, a kiskunok szimbólumként Kun László királyt szerették volna szerepeltetni. Az oklevél azonban gyalogos magyar katonáról és rohanó lovas harcosról tesz említést, nem egy-egy konkrét személyiségről. (21. kép) Majd ezt a történetileg kialakult és lezárt szimbólumörökséget veszi át a külső-szolnoki gólyamotívummal együtt az 1876-ban elfogadott jász-nagykun-szolnoki címer. Ez ötvözi eggyé, s általa lesz ez az örökség immár az egész megye lényegi, s egyben reprezentatív megjelenítője, valójában dísze, ahogyan Henri Van de Velde szerint dísze lehet a gondolatnak a festészet és a szobrászat, a nyelvnek a zene és a költészet, a járásnak pedig a tánc. Olyan jelképi örökség ez, olyan sajátos érték, amelyhez méltán nyúlhattunk vissza 1991-ben a megyecímer visszaállításakor, illetve megújításakor. Azért említek megújítást is, mert az 1876-ban elkövetett kisebb-nagyobb pontatlanságok korrigálásra kerültek, az eredeti adománylevél pontos fordítása, értelmezése segítségével. (22. kép) Az 1991. évi megyei címerrel kapcsolatban ehelyütt is fontosnak tartom kiemelni, azt a törvényi megkötöttséget, hogy a megye címerével ellátott körpecsét a hatósági eljárás során nem alkalmazható (igaz, más megyéé sem), így annak rendeltetési foka, hitelesítő ereje nem éri el (nem érheti el) az 1949 előtt használatos önkormányzati pecsétek

202 Botka János: Jász-Nagykun-Szolnok megye 1878-ban és 1991-ben funkciójának szintjét, ami az önkormányzati jogok bizonyos korlátozásaként is felfogható. A Szolnok központú új törvényhatóság zászlajáról és színéről a következőket mondhatom. 124 évvel ezelőtt a jelképalkotók Jász- Nagykun-Szolnok színéül a kék és fehér színt választották, ami elsősorban a megyezászló kék-fehér sávjában fejeződött ki (a rúdra merőlegesen, felül a kék, alul a fehér). Az önkormányzati zászló létesítésével és használatával kapcsolatos iratok nem maradtak fenn. Egyetlen utalást sikerült csupán találnunk, amely ugyanakkor teljességgel bizonyítja is a zászló már kezdeti létezését. A feljegyzés 1896-ból való, amikor a vármegye a millenniumi rendezvényekre készült. A törvényhatóság 1896. március 14-i közgyűlésén úgy határozott, hogy a vármegye címerével ellátott, egy díszesebb zászlót csináltat, mert e célra alkalmas zászlóval nem rendelkezik. Az új díszes bandérium hamarosan fehér és kék moir antik selyemből el is készült. Ezek a színek mint tudjuk a jászkun örökség részei. Így indokol maga az 1878. évi felterjesztés is. Érdekes részlet olvasható a felterjesztés fogalmazvány részében ezzel kapcsolatban: A kék és fehér melletti érvelés még arra is kitér, hogy ez a szín Erzsébet királyné ő Fensége családi színével megegez. Ismert a jászkunok jó kapcsolata a királynéval, illetve a császárnéval, akitől a Kerületek 1857-ben az ünnepi bandériumi zászlókat is kapták. A kék és fehér a XVIII. század elejétől tekinthető a jászkunságiak színi jelképének. Ilyen értelemben először Bél Mátyásnál említődnek 1731-ben a Kerületek és a lakosság leírása során:... testük erős és azt sajátos ruhába, többnyire kékbe, néha fehérbe öltöztetik. A további években a választott katonai mundértat és a csatákban vagy az ünnepi bandériumok fellépésekor kibontott zászlók leírásából a kéknek és a fehérnek már egyenesen a jász és kun nemzeti színekké alakulását kísérhetjük nyomon. Ezt a folyamatot követi az 1746-ban Mária Teréziától kapott kerületi címeres pecsét is, hogy a színek között véglegesen a kékben és a fehérben jelölje ki a Jászkunság jelképeit. A Hajdú Városok színe 1606-tól az égszínkék és a fehér szín. A jászkun és a hajdú színi jelképek azonosságának kedvező volta különösen a közös katonai alakulatok kiállításakor és a hasonló vagy egyező mundértat megválasztásakor mutatkozott meg. Hiszen mindkét districtus egyformán törekedett jelképei szerepeltetésére (világos kék

Vármegyék és szabad kerületek 203 formaruha, fehér köpeny; pl. 1756-ban az első Nádori Huszárezred kiállításakor; 1800-ban a második Palatinale Regimet életre hívásakor, vagy az 1805. évi országos nemesi felkelés idején.) A fehér szín a tisztaságot, az ártatlanságot, a győzelmet, a tökéletességet jelképezi, utal a fehér ruhában mennybe emelkedő Jézusra, de jelenti a világosságot és a földöntúli fényt is. A figyelmesség, a megbízhatóság jelképe is. A kék az ég, a levegő és a víz színe, a tisztaságot, az igazságot és a hűséget szimbolizálja. Jelenti a vízábrázolást, a víz hangsúlyos szerepét a vidék életében, jelenti a vízhez kapcsolódó megtisztulást és a mértékletességet is. A lovagiasságnak is jelképe. Hangsúlyozni szeretném ugyanakkor, hogy a kék és a fehér régi időktől Külső-Szolnoknak, a Szolnok-i Tiszatájnak is színi jelképe. Igazolásul elég egy pillantást vetni Heves és Külső-Szolnok egyesült megyék 18. századi címerére, ahol a kék színű pajzsból egy szép fehér gólya emelkedik ki. Nagyon szerencsés ez az egybeesés, miként az is, hogy igaz, Külső-Szolnokot (Füredtől - Csépéig, Tószegtől - Mezőtúrig) csak kis rész képviseli a megye pajzsán, de ez a kis felület heraldikailag ez első számú helyet, az ún. főhelyet foglalja el. Ez ellensúlyozza a felületi arányokat, békét, egységet tartva azóta is a címerértelmezésben és a címerhasználatban. Jász-Nagykun-Szolnok megye zászlaja nem maradt fenn. Sajnos még egy fotó sem őrződött meg róla. Ismerjük viszont 1745-ből a Mária Teréziától kapott ún. redemptionális zászlót, amely még a három kerület címeradományozás előtti jelképeit örökítette meg. (23. kép) Ősiségét, jelentőségét tekintve a Heves és Külső-Szolnok 1715. évi címeres bandériumi zászlajához és a hajdúszoboszlói Bocskaizászlóhoz hasonlítható. Ez utóbbi a XVII-XVIII. század fordulóján készült, megjelenítve az 1606-ban a fejedelemtől kapott lovas-hajdúk címerét is. Rövid összegzésül a következőket mondhatom: Az 1876-ban megállapított vármegyei, illetve az 1991-ben visszaállított Szolnok megyei jelképek hagyományokra épülő, tartalmas, jellegzetes, szép szimbólumok, amelyek minden részletükkel a jász-nagykun-szolnoki föld, e szűkebb haza múltjához kötődnek. Éppen erre a körülményre, erre az értékre való tekintettel nagyon fontos számunkra ma is ezen jelképek pontos ismerete, a tartalmi és formai sajátosságok megértése és védelme. Hiszen csak így tölthetik be szerepüket, csak így épülhet-

204 Botka János: Jász-Nagykun-Szolnok megye 1878-ban és 1991-ben nek be a helyi hagyományokba, hogy azok részeként korokat és nemzedékeket kapcsoljanak össze. Nagyon fontos tehát a hiteles jelképi tartalom, és annak ismerete. A XIX. század első felének egyik nagy tanulsága volt országosan is a címerképek tartalmi ismeretének hiánya. Leginkább csak a jelképi forma élt. A települések jelentős része nem tudta megfogalmazni mire utalnak jelvényeik, milyen mondanivalót őriznek azok motívumai. S ez kevés volt akkor is, és különösen kevés napjainkban. Megalapozott ismeretek nélkül nem várható el az érzelmi kötődés és a kellő tisztelet sem. A Jászság és a két Kunság településeinek pecsét- és címerképei sajátos nemesi szimbólumok, amelyeket múltjukat ismerő és tisztelő közösségek alkottak meg. (I-III. sz. tábla) A három districtust tekintve ugyanakkor elmondható, hogy hasonlóság inkább a Jászság és a Kiskunság helységei között figyelhető meg, ami értendő a múltra és a jelenre is. A már kezdetektől főként állatmotívumokat előnyben részesítő Nagykunságtól elütnek a jászsági, de a kiskunsági jelképek is, a tartalmi közelség azonban a három kerület között kétségtelen. A jászkun települések jelképi sajátossága az égitestek gyakori és régtől való jelenléte is, ahogyan elmondható az is, hogy a jászkunsági szimbólumok között kevésbé kapott szerepet a táj ábrázolása, különösen az 1702. évi törvénytelen eladásukat követően. A táj, a természet megjelenítése Heves és Külső-Szolnok térségében viszont általánosnak mondható, miként az alföldi és a dunántúli megyékben is (víz, hal, fa, madár, eke, ekevas, csoroszlya, búza, kasza, csónak, virág, erdő, hely, vadak stb.). Szélesebb összefüggést tekintve a Jászkunság jelképanyagáról megállapítható, hogy közeli hasonlóságot mutat a kiváltságos területek, köztük a Hajdú Városok szimbólumaival, továbbá a kuriális és a kamarai települések jelképeivel, valamint a királyi városok pecsétképeivel, címermotívumaival. (Szinte elég rátekinteni pl. a következő települések címereire: Hajdúdorog, Hajdúnánás, Hadház, Létavértes, Szabadka, Szeged, Szolnok, Szerep, Csépa, Szajol, Besenyőtelek, Törtek Obecse, Bácsalmás.) Mindez alapjaiban a hasonló jogállás következménye. Végül Jász-Nagykun-Szolnok megye címerében őrzött motívumok ősiségét kívánom hangsúlyozni, hiszen a jelképi gyökerek a XVI - XVII. századig vezetnek: gólyamotívum, kürt, csillagok, Hold, Tóalak, oroszlán, korona, színek. Mindez jelentősen növeli a megyecímer értékét, jelképi erejét, amely formailag is egy teljes egységet ké-

Vármegyék és szabad kerületek 205 pező alkotás, heraldikailag hibátlan jelkép, igazi kompozíció, Jász- Nagykun-Szolnok méltó dísze. Mellékletek: 1 ) 23 db kép 2) 3 db tábla