Mezozóikum Földtörténeti középkor ~245-230 millió év - 67-65 millió év Tagolása nagyrészben lábasfejűek törzsfejlődésén alapul ~160 millió évig tartott A paleozóikumnak ~fele (Többek között a bővebb ismeretanyag folytán) Időszakai: triász (245-230 millió év - 210-195 millió év) júra (210-195 millió év - 145-135 millió év) kréta (145-135 millió év - 67-65 millió év) Globálisan egységes Nagy kihalás
A triász ősföldrajza I. Neve a német ( germán ) triász hármas tagozódásából A Tethys felnyílásának kezdete, Paleotethys bezáródása megindu A tethys Ny-K irányban ékelődik a Pangea tömbjébe
Germán triász -on Németo., Szilézia, É-Franciao.) ármas tagozódás: lsó: buntsandstein v. tarka homokkő A triász ősföldrajza II. Európában két fő kifejlődés (törmelékes, uralkodóan szárazföldi) özépső: muschelkalkstein v. kagylós mészkő (transzgresszió: tengeri fáciesek) első: keuper (regresszió: szárazföldi, törmelékes) agyarországon pl. a Mecsek) Alpi triász (a mai Alpidák zónájában) Végig tengeri kifejlődések (sekélyebb és mélytengeri) alsó: átmenet a perm szárazföldi és a fiatalabb triász tengeri képződményei között (pl. werfeni palák ) középső: karbonátos fáciesek (pl. Gutensteini Mészkő, Wettersteini Mészkő) felső: zátonymészkövek, dolomitok medencékben mészkövek (pl. Dachsteini Mészkő,
A júra ősföldrajza I. A Paleotethys bezáródik, a Tethys fokozatosan felnyílik
Ajúraősföldrajza II. A Tethys eléri legnagyobb kiterjedését Megindul az Atlanti-óceán felnyílása a közép-atlanti térségben
Ajúraősföldrajza III. Alsó-júra v. liász ( fekete júra ): átmeneti képződmények a mély, nyíltvízi (pelágikus) képződmények felé (transzgresszió) pl. sekélytengeri mészkövek, Hierlatzi Mészkő Középső-júra v. dogger ( barna júra ): általánosan mély, nyíltvízi képződmények, gyakori a karbonátkompenzációs szintnél nagyobb vízmélység pl. ammonitico rosso, oolitos vasérc (Lotharingia), radiolaritok Felső-júra v. malm ( fehér júra ): sekélyesedés pl. sekélyebb vízi, világosabb mészkövek, pl. solhofeni litográf pala A júrában általános transzgressziós folyamatok zajlanak Hármas tagolású:
A kréta ősföldrajza I. egindul a Tethys bezáródása, felnyílik az Atlanti-óceán déli ága megkezdődik az északi ág felnyílása hajdani Gondwana romokban hever : leválik az Indiai-szub-
Tethys bezáródása A kréta ősföldrajza II. A vízzel borított területek visszaszorulás Az északi, epikontinentális kifejlődés: alsó-krétában szárazföldi és brakkvízi képződmények felső-krétában írókréta (Dover, Rügen) A déli (Tethys) kifejlődés: Sekélyesedés, továbbra is nyíltvízi képződmények Zátonyépítő szervezetek (Rudisták), mészvázú egysejtűek egjelenik a flis kifejlődés: lpokban általánosan) z alatti zagyárak üledékei ztályozott rétegződés egységképződés, megnövekedett lief, pl. földrengések megbontják egyensújt, megindul az üledéklyam a lejtőn (akár 60-80 km/h)
A Föld képe a Mezozóikum végén A Tethys bezáródásával és az Indiai-óceán felnyílásával India közelít Ázsia felé; Európa és Afrika közelednek, a közöttük lévő, leszakadt mikrolemezek rotálnak (Kárpát-medence) Az Atlanti-óceán északi ága is kiszélesedik
A mezozóikum növényvilága Az északi és déli félteke közötti flóraeltérés mérséklődik Mészalgák, zöldalgák fontos szerepe Triász: szárazságtűrő nyitvatermő flóra (pl. Cycadales) Júra: paleozóos alakok eltűnnek, nyitvatermők túlsúlya (fenyőfélé csapadékosabb klímán Ginkgo-félék, páfrányok Általános elterjedés Kiegyenlített klíma Kréta: kréta közepén megjelennek a zárvatermők Egyszikűek (pl. pálmák) Kétszikűek (pl. nyír, tölgy, bükk) A déli féltekén a nyitvatermők visszaszorulnak
A mezozóikum gerinctelen állatvilága I. Egysejtűek: Foraminiferák krétától akmé Orbitolina Globigerina Radioláriák: egysejtű kovavázú élőlények, különösen a júrában Korallok: fejlettebb, hatsugaras korallok, különösen triászban
A mezozóikum gerinctelen állatvilága II. Puhatestűek: kagylók szerepe egyre nő Trigonia Diceras Hippurites Inoceramus Gryphaea
A mezozóikum gerinctelen állatvilága III. uhatestűek: lábasfejűek mmomoideák főként, autiloideák alárendelt szerepben mezozóikum tagolása jórészt jtuk alapul mmonoideák közül a perm-triász atárt csak két család éli túl riászban virágzás, a júrába pedig jból csak egy nemzetség lép csak át hylloceras), onnan újabb virágzás obavonal fontos bélyeg, egyre onyolultabb lesz az evolúció során ptychus, sypho szerepe
A mezozóikum gerinctelen állatvilága IV. A külső vázas lábasfejűek fel-, majd kicsavarodása Az ópaleozóikumtól a krétáig
A mezozóikum gerinctelen állatvilága V. riász Ceratites Hungarites Balatonites ra Phylloceras Stephanoceras Parkinsonia réta Turrilites Macroscaphites Baculites
A mezozóikum gerinctelen állatvilága VI. Puhatestűek: lábasfejűek: belső vázzal rendelkezőek Belemnites (júra-kréta), utódaik ma is csigák: egyre nagyobb szerep Nerinea Pörgekarúak: szerepük csökkenőben Pygope Tüskésbőrűek: tengeri liliomok, krétában tengeri sünök Ízletlábúak: júra-kréta: rákok, júrától rovarok
A mezozóikum gerinces állatvilága I. Halak: különösen a triászban (zománcpikkelyesek) Kétéltűek: triászban páncélos kétéltűek legfejlettebbek, júrára kihalnak Hüllők: mezozóikum a virágkoruk, különösen a Dinosauria csoport Hüllő vagy madármedencéjűek illetve kettő vagy négy lábon járók
A mezozóikum gerinces állatvilága II. Tyrannosaurus Triceratops Iguanodon Pterodactylus Ichtyosaurus
A mezozóikum gerinces állatvilága III. A hüllők és emlősök közötti átmenet jól tanulmányozható Emlősszerű hüllők a triászban elterjedtek A nagyobb testűek eltűnnek, mert a kisebb testméret előnyösebb A kisebb hőleadás biztosabb hőszabályozást biztosított A kis termetűek maradtak fenn Az első valódi emlősök a triász-júra határról ismertek Az erszényes és méhlepényes emlősök a kréta vége felé jelentek meg egyszerre
A mezozóikum gerinces állatvilága IV. A hüllők és a madarak közötti átmenet is jól tanulmányozható Ősmadár (Archeopteryx) a júrából: Hüllő, mert: koponyafelépítés, erős-fogas állkapocs, stb. Madár, mert: tolla volt
A mezozóikum végi kihalás kérdése omplex folyamat lehetett, számos oka lehet, számos teória született ehetséges okok: ízi élettér szűkülése ontinensek távolodásával, elszigetelődés, genetikai katasztrófa úlzsúfoltság miatti stressz folytán fellépő genetikai mutációk ozmikus sugárzás növekedése (szupernova robbanás v. pólucsere eteorbecsapódás tb. családok 25 %-a kihal lentősebb csoportok: pl. Sauropodák, Ammonoidák, Belemnoidák, Globigerinák