Naumburg, dóm (XI. sz., 1218-1280), alaprajz, keleti (nézet) és nyugati (alaprajz, metszet, nézet) lettner. Magdeburg, dóm (1209-1363), alaprajz, apszis részlet, apszis belső. Limburg an der Lahn, Sz. György székesegyház (910., 1210-1235), alaprajz, metszet, nyugati homlokzat. keleti nézet. 5.1.3. Lombardia császárkori építészete Észak-Itália 919 után, a germán hódítások révén vált a Német-római császárság részévé, korábban önálló longobárd királyság volt. Építészetének alakulását meghatározta az erős antik hatás, jelentős bizánci befolyás (Velence és Ravenna építészete révén), a longobardok saját ősi formakincse. A templomok téralakításában szoros kölcsönhatás volt a szomszédos dél-német (bajor) területtel (pl. Regensburg - ld. alább). Milánó környékén a Sz. Ambrus püspök (334-397) nevével fémjelzett ú.n. ambroziánus liturgia vált általánossá, mely bizánci, szír és örmény elemeket is tartalmazott (egyes esetekben napjainkban is végzik). E
terület jellegzetes térformája az ú.n. lombard bazilika: háromhajós, többnyire keresztház nélküli, háromapszisos, empóriumos bazilika, a keleti oldalon kiterjedt altemplommal. Homlokzatképzésben jelentős elem a bazilikális tömegformát elfedő kulisszahomlokzat: a nyugati fal elé épített, egységes teret sejtető, galériákkal díszített köpenyfal, valamint a lombard kapu: baldachinos előépítmény, melynek oszlopait oroszlánok hordozzák (pl. Verona, S. Zeno kapuja). Többszintes változata is lehet (Verona, dóm, Ferrara, dóm). Milánó, S. Ambrogio bazilika (X. sz., átépítve 1098-1128 között). Átriumos udvara ókeresztény hatású. A "szabályos" lombard bazilika Sz. Ambrus sírja fölé épült, liturgikus tere az ambrozián (gallikán) liturgiát tükrözi. Kötött rendszerű boltozása az egykorú német emlékekkel mutat rokonságot. Szobrászati díszítésében erősen él a longobard hagyomány (fonatdíszek, szörnyalakok). Modena, dóm (1099-1184): a milánóihoz hasonló lombard bazilika, a teljes keleti részt kitöltő altemplommal. Térformájának és szobrászati díszítésének magyar kapcsolatai is feltételezhetők (pécsi székesegyház műhelye). Verona, S. Zeno Maggiore bencés apátság (1125-1139): Lombardia déli határán már kevésbé érződik az ambrozián liturgia hatása, erősebb a rómavárosi - egyszerűbb - liturgia hatása. Ezért nem meghatározó a háromapszisos forma. A templom egykor tervezett kötött boltozása helyén ma famennyezet van. A nyugati kapu az ú.n. lombard-kapu típusalkotó példája. Milánó, S. Ambrogio (X. Modena, dóm (1099-1184.), alaprajz, Verona, S. Zeno sz., 1098-1128.), alaprajz hossz- és keresztmetszet. Maggiore apátsági templom (1125-1139), alaprajz, metszet. Lombardián belül külön csoportot képvisel Pavia és Como környékének emlékanyaga. Pavia S. Michele temploma (1125-től) Lombardiában idegen keresztházas térformát képviseli. A kötött boltozási rendszerrel együtt ez is erőteljes germán hatást mutat. A "kulisszahomlokzat" néven ismert homlokzati megoldás jellegzetesen lombard, a városon belül a közvetlen analógia a S. Pietro ciel d'oro ágostonrendi templom (XII. sz.). Főoltárán van Sz. Ágoston sírja. Como, S. Abondio templom (1095 k.), szintén "kilóg" a hagyományos lombard templomelrendezésből (öthajós templom, altemplom nélkül, keleti toronypárral). Ennek is elsősorban
germán kapcsolatai vannak (Hirsau-i iskola). Épületplasztikája, az ú.n. "lapos plasztika" Paviával rokon. A comoi S. Fedele templom (XII. sz.) a maga trikonchás rendszerével szintén germán analógiákra mutat (Köln. S. Maria im Kapitol, 1065 e.). Erősen átalakított formája alapján az egyéb stíluskapcsolatokra nem lehet következtetni. Pavia, S. Michele templom (1125-től), alaprajz, hoszmetszet, keresztmetszet, nyugati homlokzat.
Como, S Abondio templom (1095. k.), alaprajz, keresztmetszet. 5.1.4. Csatlakozó területek császárkori építészete Como, S. Fedele templom (XII. sz. ), alaprajz, hosszmetszet. Bajorország területén A Szász-dinasztia korától önálló építészeti arculat alakult ki: a germán és a lombard hagyományok sajátosan ötvöződtek. A terület művészeti központja Regensburg volt. Regensburg, Münster (XI.sz. eleje): Az Ottó-kori templom Karoling hatásokat mutat, a Westwerk redukált formája a nyugati oldalon fölismerhető. Regensburg, St. Emeram templom (X-XII. sz.): a háromhajós "lombard" alaprajzi típushoz nyugati keresztház és Westwerk-csökevény csatlakozik. Regensburg, St. Jakob (Schottenkirche, 1180 k.): a skót bencések temploma a szabályos lombard alaprajzi rendszert követi. Északi kapuja számos népvándorlás-kori díszítőelemet tartalmaz. Regensburg, Münster (XI. sz. eleje), alaprajz. Regensburg, St. Emeram (X- XII. sz.), alaprajz. Regensburg, St. Jakob (Schottenkirche, 1180 k.), alaprajz. Karintia és Stájerország (Ausztria) területén a XI-XIII. sz. között a délnémet és lombard hatások ötvözeteként jelentős építészeti alkotások keletkeztek. Gurk, (Karintia) székesegyház (1140-1200): háromhajós "lombard" bazilika, hatalmas altemplommal ("százoszlopos kripta", benne Sz. Hemma sírja), két nyugati toronnyal és Westwerk-csökevénnyel. Geometrizáló díszítésében elsősorban a rajnai műhely hatása érezhető. A mai boltozat a XV. századi átépítés eredménye. Ma szalvatoriánus priorátus. Seckau (Stájerország), ágostonrendi prépostság (1145 k. - ma bencés apátság): "lombard" alaprajzi típus, a regensburgi emlékekkel mutat rokonságot. Belső díszkapuja ágostonrendi sajátosság, a Közép-európai kapu-plasztikára hatással volt (Salzburg, Klosterneuburg, Sopron-horpács). A XIX. századi purista helyreállítás nem vált az épület előnyére.
Gurk (Karintia), székesegyház (1140-1200), alaprajz, metszet. Seckau (Stájerország), ágostonrendi prépsostság (1145 k.), alaprajz. Alsó-Ausztriában a XIII. század első felében születtek jelentős alkotások: Tulln, Sz. István templom (XI-XIII. sz.), Wiener-Neustadt, Liebfrauenkirche (XIII. sz. eleje, 1259-1270., átépítés 1350-1380. ill. 1420-1491), Deutsch-Altenburg, Marienkirche (1028-1213., átépítés 1350-1380). Elrendezésükben és részletformáikban a német kései dómok hatását mutatják. A kisebb emlékek (plébániatemplomok, csontházak) a Közép-európai egykorú emlékanyaghoz kapcsolódnak, a magyarországi késő-románkori műhelyekkel eseti kapcsolatra utalnak (Deutsch-Altenburg, ossarium - XIII. sz. közepe, Tulln, ossarium - 1250 k., Mödling, ossarium - XIII. sz. közepe, stb.). Schőngrabern (Alsó-Ausztria) plébániatemploma a XII. végén épült, külső épületplasztikája lombardiai és Kaukázus-vidéki kapcsolatokra mutat. 5.2. Interregionális áramlatok a romanikában (X-XII. sz.) Az európai romanika kialakulásának és fejlődésének a korában a meghatározó politikai és gazdasági tényező a német-római császárság volt. Ennek figyelembe vételével választottuk a romanika építészetének ismertetésekor "vezérfonalnak" a császárság különböző területeinek alkotásait. A romanika azonban ennél sokszínűbb: regionális változatai jöttek létre az eltérő földrajzi és társadalmi környezetben. Különösen föltűnő az Alpoktól északra ill. délre lévő területek építészeti hagyatékában megmutatkozó különbség, de egyes kisebb régióknak is sajátos arculata volt. Ennél fontosabb, hogy a romanika építészeti fejlődésében vannak régióktól független, általános áramlatok irányzatok. Ezeket nevezzük interregionális áramlatoknak. Az interregionális áramlatok egy részénél az építészet elsősorban az antik (római, bizánci) hagyományokhoz való ragaszkodást fejezi ("konzervatív" irányzatok): ilyenek a római hagyatékot őrző és ápoló antikizáló (latin) romanika, vagy az "élő Róma", Bizánc vívmányait továbbfejlesztő bizantizáló romanika. Az interregionális áramlatok másik csoportja viszont már olyan térszervezési, szerkezeti és formai elemeket mutat, melyek már a gótika szintetizálását készíti elő. Ilyenek a bencés (zarándok) romanika, a ciszterci romanika vagy a Normandiából kiinduló imperiális romanika. 5.2.1. Antik (ókeresztény) hagyományok továbbélése: "latin romanika" Az európai keresztény kultúrák kialakulásában döntő szerep jutott a Rómából kiinduló térítő szerzeteseknek, a bencéseknek. Ezek természetesen magukban hordozták a kiindulási helyükön lévő építészeti hagyományokat. Bár egy-egy területen a helyi hatásokat is
figyelembe véve kellett új szakrális építészetet teremteniük, ezek közös magva az ókeresztény bazilikaépítészet volt. Természetes, hogy azokon a területeken, a római egykori provincia hatása egyébként is erős volt, a romanikára ez az antikizáló hatás nyomta rá a bélyegét. a./ Itália Róma környéke: Itt többnyire álltak az ókeresztény bazilikák, új templomok építésére alig volt igény. A szerzetesi mozgalom kialakulása ill. megrősödése szükségessé tette az álló templomok kolostorral való kiegészítését. A papi közös életre alkalmas, monasztikus elrendezést ott is alkalmazták, ahol világi papi testület (káptalan, canonia) élt együtt (pl. Róma, S. Paolo fuori le Mura kolostora, Laterán-bazilika kolostora). Az antikizáló kerengőkben szívesen alkalmazták a mozaikra emlékeztető, geometrikus mintázatú színeskőberakást (cosmata-díszítés - a készítő család nevéről). Mivel a rómavárosi liturgia továbbfejlődött, de alapjában nem változott, a templomok térszervezetén nem kellett változtatni. Az 1080 körüli normann betörések után több templomot újjá kellett építeni (pl. Róma, S. Clemente 1099-1108), de az újjáépítéskor szigorúan követték az ókeresztény hagyományokat. Róma, S. Clemente (V.sz., 1099-1108), alaprajz. Róma, S. Caecilia in Trastevere (V. sz., átép. XII. sz.), alaprajz.