HAJLÉKTALANOK A MAGYAR MÉDIÁBAN

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR KOMMUNIKÁCIÓ ÉS MÉDIATUDOMÁNY SZAK Nappali tagozat Pr és szóvívő szakirány HAJLÉKTALANOK A MAGYAR MÉDIÁBAN Budapest, 2012 Készítette: Kovács Krisztina

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés... 4 2. Fogalmak... 6 3. A hátrányos megkülönböztetés és ennek okai...9 3.1. A hátrányos megkülönböztetés...9 3.2. A hátrányos megkülönböztetés okai...9 4. Hajléktalanok...13 4.1. A hajléktalanság kialakulás...13 4.2. Hajléktalanok kívülről...15 4.2.1. A hajléktalanok száma...15 4.2.2. A hajléktalanok ellátása...17 4.2.3. Tévhitek...24 4.2.4. A hajléktalanok csoportosítása...25 4.3. Hajléktalanok belülről...27 5. Megjelenésük a médiában...29 5.1. Közszolgálati és kereskedelmi média...29 5.2. Hajléktalan történetek az interneten...33 5.3. A hajléktalanok kiadványai...34 6. A média hatása...42 7. Esettanulmány...49 7.1. A 8. kerületi történések bemutatása az origo.hu alapján...49 7.2. Az eset megjelenése más médiákban...54 8. Interjú...59 9. Összefoglalás...66 Felhasznált irodalom...68 Mellékletek...70 3

1. Bevezetés Szakdolgozatom témájának a hajléktalanok magyar médiában való megjelenését választottam. Az ok legfőképp az aktualitás volt. Magyarországon a probléma évről-évre egyre súlyosabb méreteket öl, ennek ellenére az emberek még mindig nem veszik elég komolyan ezt a társadalmi ügyet. Nap, mint nap találkozhatunk az utcán olyan emberekkel, akiknek nincs hol lakniuk, nincs mit enniük. A társadalom hozzáállása általában kétféle: sajnálja őket vagy undorodik tőlük. Egy dologban azonban nagyon hasonlítanak: elítélik ezeket az embereket. Persze ezt magunknak sem vallják be, de így van. Egyszerűbb valakit elítélni, mint belegondolni, vajon hogy kerültek ilyen helyzetbe, milyen törést szenvedtek az életük során, ami idáig kárhoztatta őket. A hipotézisem az volt, hogy a magyar média nem foglalkozik eleget a hajléktalanság témájával, valamint az emberek sem tudják, hogy mekkora méretű problémával állunk szemben. Sajnos azt kellett megállapítanom a kutatásom közben, hogy ez a kezdeti feltevésem helyesnek bizonyul. A dolgozatom folyamán igyekeztem körüljárni minél jobban a hajléktalanság és a média, valamint a hajléktalanság és az emberek közötti kapcsolatot. Próbáltam egy átfogó képet adni a magyar hajléktalanok helyzetéről. Itt mind mentális, mind fizikai állapotukra gondolok. Megvizsgáltam, hogy milyen lehetőségeik vannak ma Magyarországon a hajléktalanoknak arra, hogy ne az utcán hajtsák álomra a fejüket. Megjelenésük a médiában pontban pedig igyekeztem rámutatni arra, hogy sajnos nagyon kevés alkalommal beszél róluk a kereskedelmi és közszolgálati média. Ehhez képest azonban több kiadvány és blog is létezik, amelyeket otthontalan emberek írnak. Így észrevehető, harcolnak azért, hogy felhívják figyelmünket. Ebből fakadóan kíváncsi voltam arra is, hogy a média megjelenések, mennyire befolyásolják a társadalom véleményét. Tényleg azt mondjuk, amit a szánkba adnak? Vagy csak kismértékű befolyásolásról beszélhetünk? A probléma összetettebb volt, mint gondoltam, ám mégis sikerült egyfajta következtetést levonnom. Az aktualitásra való tekintettel próbáltam egy összefoglaló elemzést is megfogalmazni a 8. kerületi önkormányzat hajléktalanpolitikájával kapcsolatban. Végigkövettem az eseményeket a kezdetektől mostanáig, lépésről lépésre. Ezután megvizsgáltam, hogy különböző médiumok hogyan is vélekedtek az intézkedésekről. Általánosságban azonban 4

elmondható, hogy mind az emberekből, mind a médiából ellenszenvet váltottak ki a szankciók. Fontosnak tartottam, hogy ne csak azt a képet ismerjem meg a hajléktalanokról, amit egy kívülálló ember lát, ezért készítettem egy interjút A Város Mindenkié csoporttal. Úgy éreztem hasznos, ha a másik oldal szemszögéből is megvizsgálom a jelenlegi helyzetet. Végezetül összeállítottam egy kérdőívet a kerdoivem.hu segítségével, ahol 50 embert kérdeztem meg a témával kapcsolatban. 15 férfi és 35 nő töltötte ki a kérdéssort, átlagéletkoruk 26 év volt. A hajléktalan olyan, mint egy koszos csomag: csak nézegetjük, nem merünk hozzányúlni, undorodunk tőle, aztán amikor vesszük a bátorságot, hogy felnyissuk, kiderül, hogy drágakő van benne. Az anonim idézet első része általánosságban tükrözte az emberek véleményét, azonban voltak pozitív megnyilvánulások is. Összességében úgy éreztem, ha a témát közelebbről megvizsgálom, akkor én is máshogy fogok viszonyulni a hajléktalanokhoz, valamint azok az emberek is, akik ezt a szakdolgozatot elolvassák. 5

2. Fogalmak Ebben a pontban a fontosabb fogalmak definícióját írom le, amelyeket a szakdolgozatom folyamán használok. Hajléktalan: a jogszabály 2 definíciót is ír - Hajléktalan a bejelentett lakóhellyel nem rendelkező személy, kivéve azt, akinek bejelentett lakóhelye a hajléktalan szállás. 1 - Hajléktalan az, aki éjszakáit közterületen vagy nem lakás céljára szolgálóhelyiségben tölti. 2 Hátrányos helyzet: 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról: 121. (1) 14. hátrányos helyzetű gyermek, tanuló az: - akit családi körülményei, szociális helyzete miatt rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát a jegyző megállapította; - akinek a törvényes felügyeletét ellátó szülője óvodás gyermek esetén a gyermek három éves korában, tanuló esetében a tankötelezettség beállásának időpontjában legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányait fejezte be sikeresen; - az, akit tartós nevelésbe vettek. 3 2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról: 147. 10. hátrányos helyzetű hallgató (jelentkező): az a beiratkozás időpontjában huszonötödik életévét be nem töltött hallgató (jelentkező), akit középfokú tanulmányai során családi körülményei, szociális helyzete miatt a jegyző védelembe vett, illetve aki után rendszeres gyermekvédelmi támogatást folyósítottak, illetve rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult, vagy állami gondozott volt, 10/A. Halmozottan hátrányos helyzetű hallgató (jelentkező): az a hátrányos helyzetű hallgató (jelentkező), akinek a tankötelessé válásának időpontjá ban törvényes felügyeletét ellátó szülője, legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezett, valamint az, akit tartós nevelésbe vettek. 4 1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésről: 1 1993.III.törvény 4. 2. bek. 2 1993.III.törvény 4. 3. bek. 3 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 4 2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról 6

54/B. 5. hátrányos helyzetű az, akinek családi körülményei, szociális helyzete, születési adottsága, örökölt vagy szerzett betegsége, életvitele vagy más ok miatt a szakképzésbe való bekapcsolódása és az abban való részvétele az átlagosnál nehezebben biztosítható. 5 2001. évi CI. törvény a felnőttképzésről: 29. 6. hátrányos helyzetű felnőtt az, akinek valamely szociális, életviteli vagy egyéb okból a képzési lehetőségekhez való hozzáférése állami támogatás nélkül az átlagosnál nehezebben megvalósítható. Munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű csoportok: A munkaerő-piaci hátrányok és a kirekesztődés kockázata fokozottabban érint egyes csoportokat, különösen hátrányos helyzetben vannak az alacsony végzettségű emberek, a roma emberek, a hátrányos helyzetű térségben élők, a megváltozott munkaképességű emberek, a mentális betegséggel élők, valamint bizonyos demográfia csoportok, elsősorban életciklusokhoz köthetően (közéjük tartoznak a gyermeket vállaló nők, a fiat alok és az idősebb munkavállalók). 6 Diszkrimináció: A szociológiában modern használatban ez olyan megkülönböztető bánásmód (cselekedet, tevékenység, kijelentés, elmulasztott tett, viselkedés), mely az egyén (személy) vagy a csoportesélyegyenlőségre hat. A hatása lehet negatív vagy pozitív, módszere pedig nyílt vagy burkolt. Negatív: A hátrányos megkülönböztetés, diszkrimináció vagy negatív diszkrimináció a szociológiában ösztönös vagy tudatos kirekesztő, megalázó cselekedet. Indítéka lehet a fölérendeltség (uralom, elsődlegesség, dominancia) megszerzése vagy megtartása az embercsoporton belül vagy csoportok között. Az egyenlő bánásmód elvével ellentétes eljárás. Általa létrejön az esélyegyenlőtlenség, a gazdasági vagy a társadalmi igazságtalanság, melyet a meglévő elsődlegesség, privilégium, aránytalan mentelmi jog, protekció vagy a protekcionizmus bármelyike jellemez. Ürügye pedig a személy vagy embercsoport másiktól eltérő tulajdonságáról (másságáról) szerzett ismeret. Pozitív: A szociológiában a pozitív diszkrimináció, hátrányt csökkentő megkülönböztetés csoportra, személyre vonatkozó jogi adminisztratív vagy egyéb segítséget jelent, melyre a csoport vagy személy valamilyen szempontból a többséghez képest hátrányos helyzete ad 5 1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésről 6 2001. évi CI. törvény a felnőttképzésről 7

okot. Indítéka a domináns egyén vagy csoport együttérzése, megértés illetve a másik fél követelése vagy tiltakozása a gazdasági és társadalmi igazságtalanság ellen. Szándéka a szolidaritás, az embercsoportok közötti gazdasági vagy társadalmi igazságtalanság enyhítése, vagyis az esélyegyenlőség megteremtése. A pozitív diszkrimináció bizonyos esetben korlátokat állít főleg a domináns és esetleg a hátrányos helyzetben lévőnek, mégis az esélyegyenlőséget vizsgálva igazságosabb. Például ilyen egy alulképviselt csoport tagjainak segítése, részesülése az arányosság elvén (kvótával). 7 A diszkrimináció kétféle lehet: Nyílt: Nyílt vagy közvetlen, amikor valakit az összehasonlítható helyzetben lévő többieknél, nyíltan kedvezőbben vagy kevésbé kedvezően kezelnek. Burkolt: Burkolt vagy közvetett diszkrimináció akkor fordul elő, amikor egy látszólag semleges előírás, ismérv vagy gyakorlat kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb helyzetbe hoz valakit. A burkolt megkülönböztetés egyik példája: amikor munkára jelentkező embereket vizsgára köteleznek valamely nyelvből, noha a nyelv ismeretére nincs is szükség a munka ellátásához. Az ilyen vizsga sok olyan embert kirekeszthet, akinek más az anyanyelve. 8 Közszolgálati és kereskedelmi média: A közszolgálati csatorna állami tulajdonban van, és a készülékkel rendelkező népesség előfizetési díjaiból, ill. adóiból tartják fenn, ellentétben a magánkézben lévő kereskedelmi televíziókkal. A közszolgálati médiumok címzettje elsősorban az állampolgár, míg kereskedelmi médiumoké a fogyasztó). A közszolgálati média - így a közszolgálati televízió - feladatai közé tartozik a tárgyilagos, kiegyensúlyozott és pontos tájékoztatás a hírműsorokban, valamint a nemzeti hagyományok, értékek képviselete a kulturális és oktató műsorokban, továbbá kellő megszólalási és bemutatkozási lehetőség biztosítása a kisebbségek részére. 9 Blog: A blog az angol web és log (háló és hajónapló) szavakból alkotott műszó: a weblog, háló (hajó) napló rövidítése. Tucatnyi fajtája alakult ki mára, annak dacára, hogy viszonylag fiatal hálóműfaj, gyakran frissített, egyszerűsített weboldal. 10 7 Wikipedia, http://hu.wikipedia.org/wiki/diszkrimin%c3%a1ci%c3%b3 8 Wikipedia http://hu.wikipedia.org/wiki/diszkrimin%c3%a1ci%c3%b3 9 Film- és médiafogalmak kisszótára, Korona, 2002 (254-255. oldal) 10 Bíró Mária, Nyárády Gáborné: Közéleti kommunikáció 239.oldal Budapest, 2004. Perfect kiadó 8

3. A hátrányos megkülönböztetés és ennek okai 3.1. A hátrányos megkülönböztetés A diszkrimináció- tilalom kiterjesztése az emberi jogok európai egyezményében című tanulmányban sokat olvashatunk a megkülönböztetés történeti hátteréről. 11 A II. világháború következtében az emberi jogok témája középpontba került. Ekkor született meg egy nemzetközi testület. 1945. június 26-án aláírták az ENSZ egyik alapokmányát, amelynek célja, hogy a későbbi nemzedékeket megvédje a háború kínjaitól, valamint, hogy az emberi méltóságba vetett hitet megerősítse. A II. világháború az egyik legjobb példa arra, hogy mi történhet, ha az egyik ember jobbnak hiszi magát a másiknál. Gondoljunk csak a Holocaustra, hiszen itt nem csak a zsidók álltak a támadás középpontjába, hanem mindenki, aki más (pl.: homoszexuális vagy értelmi sérült) volt. A diszkrimináció fogalmát a fent említett pontba olvashatjuk. Ez lehet pozitív vagy negatív is. Az utóbbit hívjuk hátrányos megkülönböztetésnek. A 2003. CXXV törvény szerint 5 fajta eset különböztethető meg: közvetlen hátrányos megkülönböztetés, közvetett hátrányos megkülönböztetés, zaklatás, jogellenes elkülönítés, megtorlás. 3.2. A hátrányos megkülönböztetés okai Fontos megvizsgálni a kérdést, hogy mi vezet ahhoz, hogy egy ember egy másik embertársát hátrányos megkülönböztetésben részesítse. Mi vezet ahhoz, hogy valaki jobbnak gondolja önmagát más embernél? A történelem folyamán sokszor találkozhattunk a hátrányos megkülönböztetés példáival. Hogyan alakultak ki ezek? Miért ítélünk el bizonyos embereket? Itt az egyik kulcsfogalom az előítélet. A Magyar Nagylexikon szerint: olyan előzetes ítélet (ismeret, tudás, attitűd) amely megelőzi a valóságról alkotott konkrét benyomásokat, így tudáspótló, ismeret-kiegészítő szerepe is van, segít eligazodni a még nem ismert emberi és társadalmi viszonylatokban is. 12 Ez igazából az ellenszenv egyik fajtája, ami általánosításon alapul. Előítéletünk lehet egy ember ellen, de akár egy egész csoport ellen. 11 Fundamentum, 2000. 4. szám, Kovács Krisztina: A diszkrimináció- tilalom kiterjesztése az emberi jogok európai egyezményében 12 Magyar nagylexikon VII. Ed-Fe, Főszerkesztő: Rostás Sándor, Szlávik Tamás, 1998. 251.oldal 9

A helyzet akkor fordul komollyá, mikor úgy érezzük, hogy igenis helyes a gondolkodásunk, a feltevéseink megalapozottak és bizonyítottak. Gordon Allport felállította az előítélet megnyilvánulásának skáláját: 1. szidalmazás, szóbeli bántalmazás 2. elkerülés 3. megkülönböztetés 4. fizikai bántalmazás 5. megsemmisítés 13 Ha egy előítélettel rendelkező ember világnézetét szeretnénk megváltoztatni, talán csak egy dolgot tehetünk. Próbáljuk számára más szemszögből megvilágítani a dolgokat, lássuk el új információkkal, hátha ezáltal új értékeket fedez fel az általa elítélt emberekben. Az előítélet legtöbbször azért alakul ki, mert nem ismerjük a másik embert, nem tudunk belegondolni a helyzetéből. Anélkül ítélkezünk tehát, hogy a dolgok mögé látnánk. A megkülönböztetés egyik, az előítéletnél enyhébb válfaja a sztereotípia. A sztereotípiák szélsőségesen leegyszerűsített és széles körben elterjedt megfigyelések valamely közösség tagjairól. Vagy pozitívak, vagy negatívak, vagy akár semlegesek is lehetnek. Közös vonásuk, hogy ellenállóak a tapasztalattal szemben és nem vesznek tudomást egyéni különbségekről. A sztereotípiák általában más etnikai csoportokra vagy pedig nemzetekre vonatkoznak, például, hogy az olaszok beszédesek, a németek pontosak, de minden egyes közösségnek vannak ilyesféle leegyszerűsített eszméi saját magáról is. 14 Sztereotípia például még az is, hogy az oroszok szeretik a balettet, a magyar ételek fűszeresek, az angoloknak olyan humoruk van, amit csak ők értenek vagy akár, hogy a tipikus férfi alakja erős, agresszív. Tehát léteznek nemi, faji és nemzeti sztereotípiák is. Az előítéletes viselkedés legtöbbször rossz tapasztalat eredménye. Ha például az utcán látjuk, ahogy egy roma nemzetiségű ember beleköt egy magyarba, akkor onnantól kezdve az összes többit is automatikusan skatulyába zárjuk. Kialakul bennünk egyfajta ítélet az összes többi hasonszőrű ember felé. Ha egy tagjuk ezt tette, valószínűleg a többi is ilyen. Ugyanez történhet a hajléktalanok esetében is. Természetesen, ha valaki negatív élményeket élt meg ezzel kapcsán, akkor így is gondolkodik a témáról. Ez jól megfigyelhető az általam készített kérdőívben adott válaszokból is. A 4. kérdésben azt kérdeztem meg a válaszadóktól, hogy Mi az első gondolata, ha találkozik egy hajléktalannal? Mi a véleménye róla, hogyan viszonyul hozzá? 13 Allport, Gordon W. : Az előítélet 83. oldal Osiris Kiadó, 1999 14 Szótár plurális társadalmaknak, http://tarstudszotar.adatbank.transindex.ro/?szo=79 10

A válaszokból egy pár példa: o Általában taszítanak, mert udvariatlanok, csak úgy letámadják az embert az utcán és nem értenek a szép szóból. Persze találkoztam kivétellel is, de az ritka. o Kezdetben sajnáltam őket, de idővel rá kellett jönnöm, hogy sokaknak ez az állapot megfelelő, mert nem tesz semmit annak érdekében, hogy változtasson. Mintha elindulna náluk egy pszichés lecsúszási folyamat és nem tudnak a lejtőről a "fejükben" sem visszafordulni. Szerintem a hajléktalanok között is van rétegződés. Amelyik ki szeretne törni ebből a helyzetből szerintem sikerülhetne, persze segítséggel. o Viselkedésük és kinézetük visszataszító, nem szívesen találkozik az ember hajléktalanokkal. Ez a fajta megítélés azért alakul ki az emberekben, mert a hajléktalanok nagy része elzüllött és önkívületlen állapotban fekszik a közterületeken. De nem ítélkezhetünk felettük, mert nem feltétlenül ők felelősek a helyzetükért. o Sokszor tartok tőlük, viszont van pozitív ellenpéldám is! Ők is emberek, tudnak illedelmesen köszönni, beszélgetni. (Élő példa, Pécsen a FEEK környékén élő férfi szinte minden reggel és délután minden(!) diáknak szép napot kíván, nagyon ritkán kér egy-egy szál cigarettát-többen "szívesen" adunk neki, hiszen illedelmesen teszi ezt is.) o Nem mindegy, hogy az a hajléktalan milyen állapotban van. Aki normális és értelmes azzal semmi gond, még segítek is, viszont aki részeg és elutasítja az ételt csak a pénz kell neki (természetesen cigire és piára) azzal nem foglalkozom és elítélem. o Általában koldulni szoktak, amit meglehetősen ellenzek, szerintem csak nyűg a társadalomnak az ilyen ember. o Helyzetfüggő. Mert aki kéreget és kajára kell felszólítással jön az általában nem túl szimpatikus lépés hiszen valószínűleg úgyis piára költi. o Véleményem, az, hogy túlnyomó részt, ezek az emberek igenis tehetnek arról az állapotról, amiben vannak, és hiányzik belőlük a tenni akarás. Nem nézem le őket, viszont ha akarnának tudnának változtatni helyzetükön. Kiderül tehát, hogy a válaszadók egy-egy élmény alapján ítélik meg a hajléktalanokat. Ha ez az első élmény negatív, akkor a későbbiekben is így viszonyulnak hozzájuk. A feladat tehát az, hogy ezt a negatív tapasztalatot megváltoztassuk. Rá kell döbbenteni az embereket arra, hogy nem csak egyfajta hajléktalan létezik. Persze van köztük agresszív, 11

azonban ez a viselkedés a történtek hatására alakult ki. Az emberek nagy része azt hiszi, hogy ha rendes emberként élnek, betartják a szabályokat, akkor velük ilyen nem történhet. Ez azonban tévedés. Hiszen a mai világban könnyen eladósodhatunk, hiteleink gyakran túlnőhetnek rajtunk és egyik napról a másikra az utcán találhatjuk magunkat. Ebben az esetben pedig ránk is úgy fognak nézni az emberek, ahogy most mi nézünk a rászorulókra. A következő pontban ezért az volt a célom, hogy bemutassam a hajléktalanokat, ezáltal közelebbről vizsgáljam őket. 12

4. Hajléktalanok 4.1. A hajléktalanság kialakulás A hajléktalanság kialakulása tulajdonképpen a szegényekkel és a szegények gondozásával kezdődött. Magyarország a XX. században című könyvből kiderül, hogy a II. világháború előtt a témával még nem nagyon foglalkoztak, semmilyen jogszabály vagy törvény nem létezett. A 4780/1932. M. E. sz. rendelet szerint hajléktalannak tekintették azt aki körülményeinél fogva képtelen arra, hogy magának és családjának lakást biztosítson 15. Ezeknek az embereknek szükséglakást próbáltak biztosítani, azonban sajnos sokkal kevesebb lakás volt, mint amennyi otthontalan. Így sokan nyomortanyákon, bódévárosokban éltek. Ebbe az is közrejátszott, hogy nem mindenki volt jogosult egy szükséglakásra. Egyedülálló ember például nem kaphatott ilyen lehetőséget, így őket menedékhelyen szállásolták el. 1930-ban 4 menhely volt Budapesten, ami majdnem 800 férőhelyet biztosított. 1931-ben csak a fővárosban több mint 8500 ember lakott bódévárosokban. A következő évben az összes menhelyi ágy ingyenes volt, míg korábban pénzt kellett érte fizetni. Egy havi ott tartózkodásért (reggeli, ebéd, vacsora, fekhely) 10 napon keresztül 6 órát kellett dolgozni. Ez a munka például kertészkedés volt. A menhelyre beutalóval lehetett bekerülni, amit egy központi iroda adott ki a 6. kerületben. Ezenkívül nappali melegedők is létrejöttek, valamint a pályaudvarokon (Budapesten 4, vidéki városokban összesen 14) Pályaudvari Misszió működött. Ebben az időszakban a hajléktalanság kiváltó okai a következők voltak: kevés jövedelem, munkanélküliség, lakásproblémák. A II. világháború következményeként ezek a menhelyek, melegedők elég rossz állapotba kerültek, ezért felújításra volt szükség. 8000 ágyat korszerűsítettek. 1947-ben már szociáliskonyhán több mint 33 ezer hajléktalan jutott naponta ételhez és 1000 embert tudtak elszállásolni átmeneti otthonokban. 1950 után azonban újra cenzúra sorsra jutott a hajléktalanság témája. Mivel a munkanélküliség felszámolására törekedett a kormány, így elutasított bárminemű segítséget és megoldást. Ez odáig fajult, hogy csak a Dobozi utcai szállás maradt az otthontalanok számára. Ennek a befogadóképessége azonban igen csekély volt. Mindössze 15 4780/1932. M. E. sz. rendelet 13

24 férőhellyel rendelkezett. Később ez a Lordok Házának elnevezett menhely munkásszállóvá alakult. Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy a rendszerváltás előtt nem sokat törődtek a hajléktalanság problémájának megoldásával. 1980-ban azonban több, mint 360 ezer embert számoltak össze, aki nem lakásban élt. A munkásszállókban sem munkások laktak, hanem a lakók nagy része hajléktalan volt. 1989- ben azonban a számuk már olyan magas volt, hogy muszáj volt valamit tenni az ügy megoldása érdekében. Ekkor alakult meg a Hajléktalanokért Társadalmi Bizottság, amely az első olyan civil szervezet volt, akik megpróbálták az otthontalanok érdekeit védeni. Ők hozták először nyilvánosságra ezt a társadalmi ügyet, általuk jelent meg először a sajtóban. Ebben az időszakban a hajléktalanságot kiváltó okok között fontos tényező volt sok munkásszálló megszűnése, valamint lakásproblémák, kilakoltatások, munkanélküliség. Sok szegény családból származó, vidéki fiatal költözött fel a fővárosba, hogy szerencsét próbáljon, ám nagyrészük hajléktalan sorsra jutott. 1992-ben már bizonyos mértékben az állam támogatta a menhelyeket. Az 1993. évi III., a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény szerint hajléktalan az, akinek nincs bejelentett lakóhelye, vagy akinek bejelentett lakóhelye a hajléktalan szállás. 16 Ellátás szempontjából hajléktalan az, aki éjszakáit közterületen, vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben tölti. 17 Az ellátásnak ekkor három fajtája volt: éjjeli menedékhely, nappali melegedő és átmeneti szállás. Az önkormányzatokat pedig törvény kötelezte, hogy menedékhelyeket hozzanak létre. Például, ha 20 ezernél több lakosa volt egy városnak, nappali melegedőt kellett létesítsen. Ha tíz ezerrel több, akkor már átmeneti szállást és éjjeli menedékhelyet is. 1994-ben újabb két ellátási forma jött létre: a hajléktalanok otthona és a hajléktalanok rehabilitációs intézménye. 1996-ban az országban már 6000 szálláshelyen aludhattak a rászorulók. Ebben az évben kezdtek el komolyan foglalkozni a hajléktalanok foglalkoztatásával, valamint ekkor ötlött fel az orvosi ellátás ötlete is. 18 16 1993. évi III., a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény szerint 17 1993. évi III., a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény szerint 18 Magyarország a XX.században, II.kötet, Főszerkesztő: Kollega Tarsoly István, V. fejezet Népesség és társadalom, 254-255.oldal 14

4.2. Hajléktalanok kívülről A hajléktalan szó definícióját a második pontban már meghatároztam. Fontos azonban megjegyezi, hogy nem csak lakóhellyel nem rendelkeznek, hanem semmilyen fajtájú tőkével sem. Ez alatt értem mind a pénzt, mind a kapcsolati tőkét is. Így kijelenthetjük, hogy valóban nincstelenek, akik segítségre szorulnak. 4.2.1. A hajléktalanok száma A Magyarországon élő hajléktalanok számát nehéz meghatározni, hiszen nehézségekbe ütközik megszámlálásuk, mivel például bejelentett lakcímmel nem rendelkeznek, így bárhol lehetnek. Legutóbb 2008-ban a Budapesti Módszertani Szociális Központ felmérése volt az, amelyből viszonylag friss statisztikai számokat tudhatunk meg. Ebben az évben Budapesten 700-1400 közé tehető azoknak a száma, akik látható helyen alszanak fedél nélkül, kb. ugyanennyien vannak, akik fedél nélkül alszanak, azonban nem látható helyen, kb. 2000 ember alszik menhelyen és kb. 3000 átmeneti szállókban. Összesen tehát 7-8 ezer hajléktalan ember él Budapesten. 19 A szám megdöbbentő, hiszen ez egy 2008-as adat és valószínű, hogy azóta a számuk csak gyarapodott. Ennél az adatnál fontos azt is megjegyezni, hogy ez csak a Budapesten élők száma, tehát a más városban, esetleg falvakban lévő hajléktalan emberek nem tartoznak bele. Ez is bizonyítja, hogy milyen nagymértékű problémával állunk szemben. Tehát nem áll távol tőlünk, hiszen nem csak a fővárosban élők gondja, hanem az egész országé. A Népszabadság 2010. április 15.-ei számában érdekes cikk jelent meg a vidéki hajléktalanokról. A Robbanásszerűen nőtt a hajléktalanok száma vidéken című cikkben megtudhatjuk, hogy különösen vidéken nőtt legnagyobb mértékben a számuk az elmúlt évekhez képest. 2010-ben a hajléktalanok 41%-a élt Budapesten, tehát nagyobb részük vidéki nagyvárosokban él. Győri Péter a cikkben úgy nyilatkozott, hogy ez speciális magyar jelenség. Ebben az évben alig 100 fővel nőtt a budapesti hajléktalan emberek száma, míg a vidékieké több száz fővel. A hajléktalanok száma pedig nagyon magas százalék volt a lakossághoz képest Esztergomban, Miskolcon, Dunaújvárosban és Veszprémben. Becslések szerint 2010-ben 30 ezer hajléktalan élt Magyarországon, ebből 8-10 ezer Budapesten. Tehát minden 200-adik ember a fővárosban hajléktalan. Győrfi Pál, 19 HVG, Forrás: MTI, 2008.február 4., http://hvg.hu/itthon/20080204_hajlektalan_budapest 15

az Országos Mentőszolgálat szóvivője szerint télen a mentők minden ötödik betege otthontalan, hiszen szerinte a hajléktalanság életveszélyes. 20 A kérdőívemet kitöltők szintén arról számolták be többségben, hogy a lakóhelyük közelében szoktak találkozni hajléktalanokkal. 70 % válaszolta azt, hogy igen nap, mint nap elmegy mellettük. 2011-ben a Menhely Alapítvány végzett egy gyorsfelmérést az országban a hajléktalanság helyzetéről. Ez nem is inkább a számukat, mint a lakhatási, jövedelmi, foglalkoztatási és demográfiai viszonyokat próbálta meghatározni. Összesen 7199 hajléktalannal tudtak beszélni. Ezeknek az embereknek a 40%-a Budapesten él, a többi 60% pedig vidéki nagyvárosokban. A szociális segítők 2011. február 3-án 7755 embert számoltak, akik aznap hajléktalanok voltak, vagyis az éjszakát szabad ég alatt vagy ideiglenes helyen töltötték. A statisztikából az is kiderül, hogy Budapesten összesen 33 szervezet nyújt szállást a hajléktalan emberek számára, ebből 365 önkormányzati, 39% civil és 24% egyházi fenntartású. A felmérés során összeszámolták az összes szállót és ezekben férőhelyeket, ahol a hajléktalanok aludhatnak, valamint azt is rögzítették ki hol alszik. Kiderült, hogy 7 nagyvárosban többen alszanak szabad ég alatt, mint ahányan szállókon. Ezek: Debrecen, Kecskemét, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Szolnok, Veszprém. 21 Ehhez a témakörhöz kapcsolódott az egyik kérdésem is, ahol arra voltam kíváncsi, hogy a válaszadók szerint eleget foglalkozik-e az állam a hajléktalanság problémájával. 70 százalék szerint nem, 6% szerint pedig igen. 12 válaszadó a nem tudom lehetőséget jelölte be. Többségünk tehát az államtól várja a megoldást. Számomra megdöbbentő volt, hogy ennyi nem tudom válasz érkezett. Ez arra enged következtetni, hogy az emberek nem elég tájékozottak ez ügyben. Talán ha a média többet foglalkozna a kérdéssel, esetleg maga az állam is, illetve a politikusak többször beszélnének a problémáról, az emberek jobban tisztában lennének a hajléktalanság témájával. 20 Matalin Dóra: Robbanásszerűen nőtt a hajléktalanok száma vidéken, Népszabadság Online, 2010.április 15., http://www.nol.hu/belfold/robbanasszeruen_nott_a_hajlektalanok_szama_videken 21 Menhely alapítvány honlapja, Gyorsjelentés 2011, www.menhely.hu 16

4.2.2. A hajléktalanok ellátása A hajléktalan ellátásnak jelenleg Magyarországon több formája is van. Erről a leghasznosabb információkat a Menhely Alapítvány által összeállított Információs Füzetből kaphatjuk: 1. Szállást Biztosító Intézmények: o Menedékhelyek o Fűtött Utca o Átmeneti szállók o Rehabilitációs szállók o Hajléktalanok otthonai o Krízisszállók o Anyaotthonok o Családos szállók o Gyermekszállók 2. Egészségügyi ellátás hajléktalan emberek számára: o Orvosi rendelők o Mozgó egészségügyi ellátás o Betegszobák o Krízis osztályok és lábadozók 3. Nappali ellátások o Nappali melegedők o Ügyfélszolgálati és információs irodák, jogsegélyszolgálatok o Közfürdők o Népkonyhák o Élelmiszerosztás o Ruhaosztás o Szabadidős programok 4. Utcai ellátások o Utcai étkeztetések o Utcai gondozó szolgálatok 5. Családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok 6. Munkásszállók 7. Ifjúsági irodák 17

8. Segítő és lelkisegély telefonszolgálatok 22 A szolgáltatások bemutatása: A következő ellátási formák definícióját megtalálhatjuk egy még ma is érvényben lévő rendeletben, melynek címe az 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről. Nappali Melegedő: Nappali Melegedő lehetőséget biztosít a hajléktalan személyek részére közösségi együttlétre, pihenésre, személyes tisztálkodásra. Elősegíti a személyek ruházat tisztítását, lehetőséget teremt az étel melegítésére, tálalására és elfogyasztására. 23 A nappali melegedő szolgáltatásairól egységesen kialakított nyilvántartást kell vezetni. Utcai szociális munka Az utcai szociális munka célja az ellátatlan, de az intézményes gondozással szemben bizalmatlan, az utcán életvitelszerűen tartózkodó egyének, csoportok szociális és mentális segítése, elsősorban életmentés, megelőzés, integrálás céljából. Az utcai szociális munka körébe tartozik különösen a) a hajléktalan személyek felkutatása, szükség esetén a megfelelő intézménybe juttatása, b) tájékoztatás, információnyújtás, c) ügyintézés, d) szolgáltatás nyújtása, e) szociális munka egyénekkel, csoportokkal, közösségekkel. 24 Étkeztetés: Az étkeztetés megszervezésével a hajléktalanok legalább egyszeri meleg ételhez jutnak. Az étkeztetés során az élelmiszerek, nyersanyag és tápanyag tartalmát szabályzatban előírják. 22 Menhely Alapítvány, Alap Információs Kiadvány, http://www.menhely.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=43&itemid=33 23 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről 24 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről 18

Az étkeztetés során, amennyiben az étel helyben kerül fogyasztásra biztosítják a kézmosási lehetőséget, evőeszközöket és az étkészleteket. Az elsősorban népkonyhai szolgáltatást jelentő étkeztetést olyan településen, településrészen kell megszervezni, ahol a rászorulók miatt elsősorban alkalmi étkeztetés iránt van igény. 25 Hajléktalanok Átmeneti Szállása A hajléktalanok átmeneti szállása biztosítja az éjszakai pihenésre, a személyi tisztálkodásra, az étel melegítésére, étkezésre, a betegek elkülönítésére, a közösségi együttlétre szolgáló helyiségeket. A hajléktalan személyek átmeneti szállásának az az intézmény alkalmas, ahol a) egy lakószobában legfeljebb tizenöt személy helyezhető el, b) a berendezési tárgyak könnyen tisztíthatók, illetve fertőtleníthetők, c) tizenöt ellátottra legalább egy zuhanyozó és nemenkénti illemhely jut, d) a lakószobában egy ellátottra legalább négy négyzetméter nagyságú lakóterület jut, e) a fűtés, világítás és a melegvízzel való ellátás folyamatosan biztosított. (1) bekezdésben foglaltakon túl az intézmény biztosítja az ellátást igénybe vevő a) ágyneműjét, b) tisztálkodásához szükséges textíliát, c) személyes ruházatának tisztításához szükséges feltételeket, d) személyes használati tárgyainak biztonságos megőrzését, e) részére nyújtandó elsősegélyhez szükséges felszerelést. 26 Egy átmeneti szállásnak minimum 16 órán át nyitva kell lennie. Ezekből az órákból pedig minimum 6-ban mentális és szociális gondozást kell nyújtani. Utóbbiba beletartozik például a csoportmunka és a közösségi szociális munka is. Ezenkívül próbálnak olyan programokat szervezni, tartani, ami segíti a hajléktalanokat az előrelépésben. Az átmeneti szállón a hivatalos ügyek intézését is segítik. 25 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről 26 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről 19

Hajléktalanok Éjjeli Menedékhelye Egy lakószobában legfeljebb 20 fő helyezhető el. Ágyneműt nem szükséges biztosítani. A Hajléktalanok Éjjeli Menedékhelye napi 14 órát tart nyitva. Szakképzett munkaerő dolgozik itt, hogy az esetleges viták verekedésbe torkollását megelőzzék. Napi négy órában pedig szociális munkást kell alkalmazni, aki biztosítja a szociális információkat és tanácsadást ad az ellátást igénybevevő jogosultságairól. 27 Időszakos férőhelyszám bővítés (1) A hajléktalanok átmeneti szállását, az éjjeli menedékhelyet, valamint a nappali melegedőt működtető fenntartó a közterületen vagy lakhatásra alkalmatlan helyiségben életvitelszerűen tartózkodó hajléktalan személyek ellátásának, a közvetlen életveszély elhárításának érdekében a téli időszakban időszakos férőhelyeket biztosíthat. (2) A férőhelyszám-bővítés végrehajtható már működő intézmény épületében, az engedélyezett férőhelyszám növelésével, illetve különálló, az éves intézményi ellátásban nem hasznosított, a téli időszakban működtetni kívánt saját tulajdonban lévő, bérelt vagy használati joggal biztosított épületben, helyiségben. (3) Az időszakos férőhely engedélyezése iránti kérelemhez csatolt szakmai programnak tartalmaznia kell a) a szolgáltatás célját, feladatát, indokoltságát, b) az ellátottak körét, jellemzőit, c) a feladatellátás szakmai tartalmát, módját, a szolgáltatások formáit, körét, rendszerességét, d) a szolgáltatás igénybevételének feltételeit, módját, e) az ellátottak és a szociális szolgáltatást végzők jogainak védelmével kapcsolatos intézkedéseket. 107/B. (1) A hajléktalanok átmeneti szállásán időszakos férőhelyszám-bővítés abban az esetben hajtható végre, ha a bővítés az időszakot megelőző férőhelyeket igénybevevők ellátását nem zavarja. 27 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről 20

(2) A hajléktalanok átmeneti szállásán végrehajtott férőhelyszám-bővítés nem haladhatja meg az intézmény ideiglenes vagy állandó működési engedélyében szereplő férőhelyszám 30%-át. (3) Az időszakos férőhelyszám-bővítéskor az intézmény biztosítja a) 105. (1) bekezdésének a)-c), valamint e) pontjában foglaltakat, b) a 105. (3) bekezdésének b)-e) pontjaiban foglaltakat, c) az egészségügyi alapellátás megszervezését, szükség szerint a szakellátáshoz való hozzájutás segítését. (4) Időszakos férőhelyszám-bővítést olyan helyiségben, épületben lehet megvalósítani, ahol a) lakószobánként legfeljebb húsz személyt lehet elhelyezni, b) a berendezési tárgyak könnyen tisztíthatók, illetve fertőtleníthetők, c) a lakószobában egy ellátottra minimum négy négyzetméter lakóterület jut d) a fűtés, világítás és meleg vízzel való ellátás folyamatosan biztosított. (5) Az időszakos férőhelyszám-bővítés időszakában az intézményben húsz ellátottra jut legalább egy zuhanyzó és egy nemenkénti illemhely. (6) A 106. -ban felsoroltakat az időszakosan kialakított férőhelyek tekintetében is figyelembe kell venni. 107/C. (1) A hajléktalanok éjjeli menedékhelye esetében az időszakos férőhelyszám - bővítéskor az intézményben vagy az időszakosan kialakított intézményben biztosítani kell a 105. (1) bekezdésének a)-c) és e) pontjában foglaltakat. (3) Az időszakos férőhelyek kialakítására az az intézmény, illetve különálló épület, helyiség alkalmas, ahol a) a berendezési tárgyak könnyen tisztíthatók, illetve fertőtleníthetők, b) a lakószobában és az ellátottak által használt közösségi helyiségekben egy ellátottra legalább három négyzetméter nagyságú terület jut úgy, hogy a) huszonöt ellátottra jut legalább egy zuhanyzó és egy nemenkénti illemhely, b) a fűtés, világítás és a meleg vízzel való ellátás folyamatosan biztosított. (4) A (3) bekezdésen túl az intézmény biztosítja a 105. (3) bekezdésének b)-e) pontjában foglaltakat. (5) Az férőhelyszám-bővítés időszakában az intézmény működésére a 107. (2) -(3) bekezdései az irányadóak. 21