A szakoktatás a két világháború között Dr. Nyéki Lajos 2016
Iparostanonc-iskolák (1919-1945) Az 1922. évi XII. tc. módosította az iparostanoncképzés rendjét. A korábbi heti hét helyett kilenc lett a kötelező órák száma. Ebből egy órát az újonnan bevezetett hit- és erkölcstan oktatására kellett fordítani. A törvény megtiltotta a korábban az esti órákban és vasárnap délelőtt tartott foglalkozásokat. Az órákat hétköznap, a nappali órákban (este hat óráig) kellett megtartani, és a tanítási időt be kellett számítani a tanonc munkaidejébe.
Középfokú ipariskolák (1919-1938) Az 1922. évi XII. tc. módosította a középfokú ipariskolák tantervét és a felvétel feltételeit. Az ipari szakiskolákban és a nőipariskolákban most már megkövetelték a négy középiskolai osztály elvégzését. Az ipari szakiskolákban képzés idejét viszont három évre csökkentették. A nőipariskolákban a tanulmányi időt szakmák szerint differenciálták (fehérneművarrás két év, felsőruhavarrás 3 év). Az egyéves hímző szakra ezek egyikének elvégzése után lehetett menni.
Középfokú ipariskolák (1919-1938) A felsőipariskolákban bevezették a testnevelést, korszerűsítették a műszaki tárgyak anyagát, viszont a szakmai elmélet javára a képzési idő negyedére csökkentették a műhelygyakorlatokra szánt időt. Trianon után három felsőipariskola maradt, kettő Budapesten, egy Szegeden. A húszas években a budapesti mechanikai és elektromos ipari szakiskola elektrotechnikai felső tagozatot kapott egy év képzési idővel.
A műszaki felsőoktatás (1919-1934) A Bányászati és Erdészeti Főiskola Sopronban kapta meg a végleges helyét. 1922-től kezdve Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolának nevezték. Bánya-, kohó- és erdőmérnöki kara volt. 1931-ben a főiskola megkapta a doktori és a magántanári fokozat adományozásának jogát. A József Műegyetem anyagi gondokkal küzdött, emiatt elmaradt a képzés korszerűsítése. Csak nagy késéssel, a húszas évek végén kezdődött meg az elektrotechnikai képzés kiépítése.
A kereskedelmi szakoktatás (1919-1938) A hároméves kereskedőtanonc-iskolák a nagyobb városokban szakirányú tanterv szerint tanítottak, néhol a gyorsírást és a gépírást is bevezették. A felsőkereskedelmi iskolák 1919 óta négy évfolyammal működtek és érettségit adtak, amely szakirányú továbbtanulást tett lehetővé. 1920-ban létrehozták a budapesti tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karát. Az új intézményben közgazdasági, mezőgazdasági és kereskedelmi szakosztályt hoztak létre.
A mezőgazdasági szakoktatás (1919-1938) A gazdasági ismétlő népiskolák új neve gazdasági továbbképző népiskola, illetve önálló szaktanítós gazdasági továbbképző népiskola lett. Alapfokú mezőgazdasági ismereteket nyújtottak a két évfolyamú téli mezőgazdasági iskolák, hat elemi osztályt végzett tizenöt-tizenhét éves tanulóknak. A korábbi földművesiskolákból alakították ki a mezőgazdasági szakiskolákat tizenhét-húsz éves fiúk számára. Ezeknek két évfolyama volt.
A mezőgazdasági szakoktatás (1919-1938) A mezőgazdasági szakképzés középfokát képviselték a négy évfolyamos felső mezőgazdasági iskolák, amelyeket a hasonló típusú ipari és kereskedelmi iskolák mintájára hoztak létre középbirtokos gazdák fiai számára. A tanulók érettségi vizsgát tehettek, és jeles osztályzat esetén bejuthattak a közgazdaságtudományi karra vagy valamelyik agrárfőiskolára. 1930-ban már négy ilyen iskola működött hazánkban: Békéscsabán, Orosházán, Gyöngyösön és Budapesten (ez utóbbi kertészeti profillal).
A mezőgazdasági szakoktatás (1919-1938) Lányoknak nyújtott középfokú szakképzést 1924-től a putnoki bentlakásos felső leánynevelő intézet. Húsz évesnél fiatalabb, a középiskola negyedik osztályát elvégzett lányok jelentkezhettek az intézetbe. Ezeken kívül számos, speciális igények miatt létrehozott iskola és tanfolyam működött (tejgazdasági, baromfitenyésztői, szőlészetiborászati, erdőőri, méhészeti, stb. szakiskolák és tanfolyamok).
A mezőgazdasági szakoktatás (1919-1938) E korszakban a mezőgazdasági szakképzés felsőfokú intézményei az akadémiák. Trianon után a számuk a kassai és a kolozsmonostori akadémia kiválásával háromra apadt: megmaradt a debreceni, a keszthelyi és a magyaróvári. Az egyetemi rangra emelt Állatorvosi Főiskola továbbra is sikeresen működött, emelte hallgatói létszámát.
A nagy műegyetemi átszervezés (1934) Az 1934. évi X. tc. alapján a kormányzat létrehozta a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet. Az egyesítésbe bevont egyetemek és főiskolák a következők voltak: a József Műegyetem a soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főiskola a Közgazdaságtudományi Kar az Állatorvosi Főiskola
A nagy műegyetemi átszervezés (1934) Az integrált egyetemen öt kar jött létre (karonként két-két osztállyal): 1. mérnöki és építészmérnöki kar 2. gépész- és vegyészmérnöki kar 3. bánya-, kohó- és erdőmérnöki kar bánya- és kohómérnöki osztály erdőmérnöki osztály 4. mezőgazdasági és állatorvosi kar 5. közgazdaságtudományi kar közgazdasági és kereskedelmi osztály közigazgatási osztály
A nagy műegyetemi átszervezés (1934) A közgazdaságtudományi karon 1934-ben Imre Sándor vezetésével neveléstudományi tanszék alakult, és 1936-ban Gazdasági Szaktanárképző Intézet jött létre. Ezzel lehetővé vált, hogy a kereskedelmi tanárképzés mintájára egyéves pedagógiaipszichológiai oktatással mérnöktanárokat, gazdasági szaktanárokat képezzenek. Így készült fel a kormányzat a tervezett 1938. évi átfogó szakiskolai reform végrehajtására.
Újabb felsőoktatási intézmények (1938-1941) A Felvidék egy részének visszacsatolása után (1938) Kassán, majd a Délvidék visszacsatolása után (1941) Újvidéken Állami Kereskedelmi Főiskolát hoztak létre. Észak-Erdély visszacsatolása után (1940) a helyreállított kolozsvári tudományegyetemen a korábbi négy kar mellé ötödikként egy közgazdaságtudományi kart is létrehoztak.
A középfokú szakoktatás reformja (1938-1944) Az egységes szaktanárképzési rendszer kiépítése után az 1938. évi XIII. tc. létrehozta a négy évfolyamos, gyakorlati irányú gazdasági (ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági) középiskolát. A felvétel feltétele volt a polgári iskola vagy a gimnázium négy évfolyamának eredményes elvégzése. A gazdasági középiskolai érettségi bizonyítvány lehetővé tette a szakirányú továbbtanulást.
A középfokú szakoktatás reformja (1938-1944) A mérnöki, az állatorvosi és a közigazgatási szakokon a felvételt továbbra is gimnáziumi érettségihez kötötték. Az 1938-as reform az érettségi általánossá válásával emelte a szakiskolák tekintélyét, és a továbbtanulni szándékozókat a gimnázium helyett a szakiskolák felé terelte. Az 1938-as reform előírásait a visszacsatolt országrészekre is kiterjesztették.