SZAKISKOLAI FEJLESZTÉSI PROGRAM (SZFP) (2003-2009) MÁRTONFI GYÖRGY 1. A folyamatmodell elemei: a probléma felvetése, elemzése; a megoldási javaslatok kidolgozásának alapjai és folyamata; a megvalósítás, monitoring/ellenőrzés; visszacsatolás 1.1. A program előkészítettsége, szakmai megalapozottsága. Volt-e nyilvános előzetes vita, fermentációs szakasz? Nyilvános szakmai vita nem volt a Szakiskolai Fejlesztési Program előkészítésekor. Informálisan, szűk körben már 2002 első felében (az előző kormányban) beszéltek egy, a szakiskolák fejlesztését célul kitűző programról, de annak tartalmáról nem. A program csak a meghirdetése után alakult ki. A 2002. novemberi döntéshozásra beadott anyag szakmailag igen gyenge, sürgősen összecsapott, közhelyekből építkező, amiből látszik, hogy nem szakmai megfontolások alapján született, csupán milliárdos beruházás előtt kell egy szakmai anyaggal igazolni annak indokoltságát. Ebben csak a szakiskolához kapcsolható általános célok fogalmazódtak meg, a később megvalósult program elemei, struktúrája még nem jelentek meg. 1.2. A program és a politika/szakpolitikák: milyen mértékben szakmai, illetve politikai a motiváció? Arról, hogy lesz egy, a szakiskolák fejlesztésére irányuló program, már az indítása előtt informálisan lehetett tudni, illetve nyilvános rendezvényeken ezt jelezték. Érezhető volt, hogy a szakiskola elhanyagolt terület, miközben a szakközépiskola modernizálása a kilencvenes évek elejétől töretlenül zajlott, jelentős (újabb és újabb világbanki) forrásokból fejleszthették. A szakiskola helyzete tarthatatlanná vált, hiszen a strukturális átalakítást semmilyen fejlesztés nem támogatta. A 2003-as indulást megelőző években vált véglegesen a maradék iskolájává, erre reagálni kellett, mert mind többen (intézmények, fenntartók, az ekkoriban évi 4%-kal növekvő gazdaság szereplői) váltak elégedetlenné. (Az iskolahasználók nem, ennek a rétegnek nincs hallható szava.) A szakiskolába való fejlesztő beruházás ezért politikailag szükségessé vált (nem lehetett tovább halogatni), de egyúttal a korábban elmaradt szakmai fejlesztést célozta meg, ennyiben szakmai motívumai és céljai is voltak. Természetesen csak a szakmai célokat deklarálták, a politikaiak bármilyen fontosak is voltak csak informális beszélgetésekben hangzottak el. 1.3. Milyen igényre, hiányra reflektál a program? Mi az oka az indításának? Az okok azonosítása mi alapján történt? Pl.: helyzetelemzés; igényfelmérés; kutatási háttér stb. Bár a Szakiskolai Fejlesztési Programról szóló hivatalos döntést indokló-előkészítő anyag elvileg tartalmazott egy helyzetelemzést, az csak a szakiskolák adatait és a szokásos panaszokat, diszfunkciókat idézte, főleg a sok bukást és lemorzsolódást, amelyről ekkorra már bőségesen állt rendelkezésre adat (az NSZFI-ben Kerékgyártó László 1999-től viszonylag széles intézményi körből gyűjtötte be a szakiskolai kudarcok tényadatait). Elvileg volt három szakiskolai kutatás 2000 körül (az említett Kerékgyártó Lászlóé, Liskó Ilonáé és Mártonfi Györgyé), ezek összefoglalói egy ideig a minisztériumi honlapon is fent voltak, és függelékként/mellékletként csatolták őket a korai SZFP-s hivatalos anyagokhoz, előterjesztésekhez, de sem az indokláshoz, sem a program kidolgozásához ténylegesen nem használták, nem idézték, azok szellemisége nem érintette meg a programot. Az az igény viszont egyértelmű volt ezt persze a három kutatás is jelezte, de mindenki tudta e nélkül is, hogy a szakiskolai kudarcok nagyon magas arányának csökkentése szükséges volna. 1.4. Melyek a program céljai? (Deklarált és nem deklarált célok.) Az egész szakiskolai képzés megújítása cél volt a Szakiskolai Fejlesztési Programban. A szakképzés összes lényegi problémáját, örökzöld panaszát felsorolták a célok között a gazdaság befolyásának PSIVET Szakiskolai Fejlesztési Program 1 / 11
növelésétől kezdve az általánosan és szakmájában is jól képzett, szakmájában elhelyezkedő szakmunkás ideáljáig. A szakiskola összes bajára reflektálni akart a program, emeljük, javítsuk, korszerűsítsük, fejlesszük típusú célokat fogalmaztak meg a különböző anyagok ( Növelni kell a végzettek elhelyezkedési esélyeit, Javítani kell a szakképzés minőségét, Erősíteni kell a szakképzés presztízsét ). Ezáltal borítékolták is a program kudarcát, amennyiben nyilván alkalmatlan volt mindezek olyan szintű elérésére, hogy az minden érintett számára érzékelhető legyen. Ez a mindent megjavítani akarás is az alapos tervezés elmaradására utal. Sokkal figyelemre méltóbb az egyes komponensek részcéljainak halmaza, de itt is egyfajta maximalizmussal találkozunk, összesen száznál is több részcélt azonosítottak-figyeltek a monitorozó cégek, hozzájuk sokszor irreális indikátorokat kapcsolva. Programszinten az SZFP I.-ben a monitorok 18 cél teljesülésével való elégedettséget mértek felméréseik során. A 2003. februári minisztérium anyag bevezetőjében az akkori helyettes államtitkár a következő célkitűzéseket sorolta fel: - A tanulók tegyenek eleget a tankötelezettségnek, csökkenjen a bukások, a lemorzsolódások száma. - A tanulók sajátítsák el azokat a készségeket és ismereteket, amelyek az életben való eligazodáshoz, továbbá a szakképzés megkezdéséhez és sikeres befejezéséhez szükségesek. - A gazdaság munkaerőigényének magasabb szintű biztosítását, a pályakezdő szakmunkások felkészültségének, munkaerő-piaci értékének növelését. - Az európai uniós tagsággal járó kihívásokra és lehetőségekre a szakiskolák megfelelően felkészüljenek, ezen belül is képesek legyenek kiemelten fejleszteni az anyanyelvi, az idegen nyelvi és informatikai kompetenciákat. - A program keretében kifejlesztett rendszerrel képesek legyenek az alapiskolai végzettséggel nem rendelkezőket felkészíteni a szakképzésre. - A program során kialakítandó, a szakképzés megkezdésével kapcsolatos bemeneti feltételrendszert alkalmazzák. - A tanulók felkészítését az élethosszig tartó tanulásra. - Az intézmények pedagógiai, szakmai fejlesztését és a pedagógusok módszertani továbbképzését. 1.5. A beavatkozás szintje: pilot vagy rendszerszintű beavatkozásról van szó? Egyértelműen rendszerszintű beavatkozásról van szó. A Szakiskolai Fejlesztési Program I. szakaszát 90 iskola számára hirdették meg, azaz a működő szakiskolák cca. 20%-a számára (153 pályázó volt), de a nyertesek átlagosan kétszer annyi szakiskolást oktattak, mint ahányat a többi szakiskola, így ezekbe járt a szakiskolás diákok nagyjából egyharmada. Az elején is úgy képzelték, hogy a programnak lesz folytatása, és a fejlesztések eleinte kisugároznak a rendszer egészére, később intézményesen is elérik a többi szakiskolát is, kivéve azokat, amelyekre inkább az elsorvasztás várna, nem a fejlesztés. A II. szakaszra 2006-ban már nem sikerült elegendő résztvevőt toborozni. A nyertes 70 átlagos méretét tekintve az I. szakasz iskoláinál kisebb iskola között számos olyan volt, amelyet az államigazgatásban talán, inkább elsorvadásra ítéltek volna. Összességében nagyjából a szakiskolások fele jár olyan intézménybe, amely az SZFP-ben részt vett. 1.6. A program története: az intézkedés kezdete, vége, fázisai (pl. kísérleti szakaszt követő bevezetés ). A Szakiskolai Fejlesztési Programot 2003-ban hirdették meg a 2015/2003 (I.30.) Kormányhatározat alapján, és ebben az évben (formálisan márciusban) el is indult. Az I. szakasz 2006 nyaráig tartott. Az indulás döcögős volt (számos, a teljes vezetőgárdára kiterjedő, egymást gyorsan követő vezetőváltás jelezte ezt, még a Szakoktatásban is megjelent egy cikk a kezdeti működési zavarokról), de 2004 nyarára konszolidálódott a helyzet, az államigazgatásban ettől kezdve odafigyeltek rá, és sikerült egy ütőképes komponensvezető- és fejlesztő csapatot összehozni. Természetesen így mind a fejlesztésekre, mind az iskolai implementációra kevesebb idő jutott, ez a források elköltését is PSIVET Szakiskolai Fejlesztési Program 2 / 11
visszavetette. 2004 végétől kimondottan intenzív munka zajlott. Az I. szakasz lezárulta után a résztvevő 90 iskola kezét elengedték, ezek a továbbiakban szakmai támogatást csak kivételes esetekben kaptak. A 1057/2005-ös Kormányhatározat a szakképzés-fejlesztési stratégia végrehajtásához szükséges intézkedésekről több helyen is nevesíti a Szakiskolai Fejlesztési Programot. Célul tűzte ki kiterjesztését, a résztvevő iskolákban egységes minőségbiztosítási rendszer működtetését (ez többékevésbé megvalósult), a 2005/2006-os tanévtől a felzárkóztatók beindítását az SZFP iskoláiban (amit 2006/2007-től valamennyi szakiskola számára kötelezővé kívántak tenni), valamint javítani kívánták a résztvevő iskolák infrastrukturális feltételeit. A II. szakaszt már csökkentett forrással a 2006-2011-es időszakra tervezték, de 2009-ben hivatalosan pénzügyi okokból, de gyaníthatóan egyéb megfontolásból is váratlanul megszüntették a programot. Így azt befejezni sem lehetett a terveknek megfelelően, és a szakmai támogatás is abbamaradt 2009 után. Ugyan a program eleje (mert ténylegesen egy év késéssel indult) és vége (mert másfél évvel a tervezett befejezés előtt, hirtelen zárult) nem a 2003-as és 2006-os tervek szerint alakult, a tényleges megvalósítási időszak alatt azonban nagyjából a tervek szerint zajlottak az események. Az iskolákban ún. SZFP-s osztályokat indítottak, az első szakaszban egy-két, a másodikban jellemzően intézményenként több osztályt. Az elképzelések szerint az SZFP-s innovációkat fokozatosan terjesztették volna el az egymást követő évfolyamokon a teljes tanulói közösség számára. Ennek megtörténtéről a programot követően már nincs információnk, alighanem csak részben történt meg, azaz bizonyos innovációk (pl. egyes módszerek) beépültek, esetleg csökkentett üzemmódban folytatódtak (pl. önfejlesztés), mások nem, vagy alig (pl. projektmódszer) terjedtek el. A kép valószínűleg iskolánként más és más, de a programot követő kutatásról nincs tudomásunk. 1.7. A megvalósítás főbb lépései. A Szakiskolai Fejlesztési Programban folyamatos tartami fejlesztés, intézményfejlesztés zajlott, és menet közben vezették be a fejlesztések eredményeit. A II. szakasz ilyen értelemben támaszkodhatott az első fejlesztéseire, de a fejlesztések kisebb léptékben tovább folytak, erről rengeteg kiadvány tanúskodik (lásd a http://szakma.nive.hu/letoltheto_anyagok/index.php honlapot). A fejlesztés mindkét szakaszban számos területet érintett, amelyek legtöbbje opcionális volt az iskolák számára (közismereti és szakmai alapozás a 9-10. évfolyamon, szakképző évfolyamok, felzárkóztatás, intézményfejlesztés, minőségbiztosítás, pályaorientáció, idegennyelv-oktatás, informatika, mérésértékelés). A fejlesztéseket több eszközzel is támogatták: továbbképzések, külföldi tanulmányutak, eszközfejlesztés, szakértői támogatás. 1.8. A program jogi státusza és ennek következményei a megvalósítási folyamatra. A Szakiskolai Fejlesztési Programról kormányhatározat döntött (2015/2003. I. 30.), amelyet megelőzött a szociális partnerek támogatása, illetve a szükséges források általuk való megítélése. A program fejlesztései időnként nagy horderejű jogszabály-módosítást is indukáltak, pl. a felzárkóztatással kapcsolatban. 2005-ben úgy módosították a közoktatási törvényt, hogy immár általános iskolai végzettség nélkül, a felzárkóztatásban való eredményes részvételt követően is megkezdhető a szakképzés valamennyi 30-as szintű szakmában. A programot a 1057/2005-ös kormányhatározat a szakképzés-fejlesztési stratégiáról több helyen nevesíti, ez jogi státuszát tovább javította. Az SZFP I.-ben való részvétel még egyértelmű presztízst jelentett (a 90 helyre 153 aspiráns volt), a fejlesztésekre irányuló szakmai figyelem erős volt. Az SZFP II.-ben már a maradékelv érvényesült, bár sok jelentős szakiskola ekkor kapcsolódott be. Ekkor már alulpályázták a 90-es keretet, így gyakorlatilag minden pályázó bekerült, még sok olyan iskola is, amely verseny esetén nem lett volna esélyes. A II. szakasz az elsőnél kisebb előnyökkel járt, alacsonyabb költségvetésű volt, valószínűleg az uniós források érkezésével párhuzamosan vesztett vonzerejéből, holott összességében inkább pozitív volt a megítélése minden körben. PSIVET Szakiskolai Fejlesztési Program 3 / 11
1.9. A program beavatkozási logikája, módszertana, illetve az időközben végzett monitoring és hatásvizsgálatok eredményei, amennyiben voltak ilyenek. A Szakiskolai Fejlesztési Program esetén a beavatkozási logika lényege a komplexitás, a több ponton való beavatkozás. Ez mindenképpen erénye a tervnek. Az A (9-10. évfolyam, közismeret és szakmai alapozás) B (szakmai évfolyam) és C (reintegráció) komponensek opcionálisak voltak, mindössze 7 intézmény vállalta, hogy mindháromban részt vesz. Az A-ban 69, a B-ben 59, a C-ben 23 intézmény vett részt. Fontos, hogy a D1 és D2 komponens (intézményfejlesztés, illetve minőségbiztosítás) kötelező volt. Korlátja e logikának), hogy szinte teljesen belül maradt az ágazati (szakképzési, pedagógiai) kereteken, miközben a kitűzött célok gyökere döntően társadalmi működési zavarokból, diszfunkciókból eredeztethető tényezőkön is múlik (pl. foglalkoztatáspolitika stb.). Így a szociális eredetű, a személyiségfejlődés során kialakult feltételekkel a program nem foglalkozott. Már az előterjesztés is jelezte, hogy az SZFP II. nem az SZFP I. mechanikus megismétlése. A struktúrája megváltozott, de az SZFP I. fejlesztéseit továbbvitte. A programot évfolyamtípusokra (felzárkóztatás, alapozás, szakképzés) és ún. támogató sávra (pályázatok, konferenciák, PR, eszközfejlesztés, monitoring és kutatások) tagolták. Az intézményfejlesztés és a minőségbiztosítás itt is kötelező elem volt, illetve a mérés-értékelés is az lett. A program struktúrája tehát változott a II. szakaszban, de a beavatkozás lényege, logikája, és ami a legfontosabb: a szellemisége nem. A megvalósító kulcsszemélyek tovább dolgozhattak koordinációs pozíciójukban. Mindkét szakaszban intenzív monitorozó munka folyt, ezért a program jól dokumentált. A működésről és a fogadtatásról egyaránt nagymennyiségű, felméréseken alapuló információ áll rendelkezésre. Az I. szakaszt az Expanzió Kft. csapata monitorozta, a II. szakaszt pedig a Mondolat Iroda, a 3K Consens Iroda és a Consultatio Kft. konzorciuma. A program eredményességéről értékelés és hatásvizsgálat nem készült, ezt a 2012-ben induló TÁMOP 3.1.1 programban tervezik. 1.10. Humánerőforrás-fejlesztés a programban. A továbbképzésre a Szakiskolai Fejlesztési Program mindkét szakasza rendkívül nagy erőforrásokat irányított. Az I. szakaszban mintegy 350 millió forintot fordítottak erre a célra, a 32-féle továbbképzésnek összesen 4500 résztvevője volt. Iskolánként átlagosan 28 fő vett részt továbbképzésen, azaz a szakiskolai oktatásban is érdekelteknek mintegy kétharmada. Minden második képzésben résztvevő legalább két képzésen gyarapította tudását. A fentieken kívül 772 pedagógus iskolánként átlagosan 8-9 fő ECDL vizsgájának megszerzéséhez járult hozzá a program I. szakasza. Emellett minden iskolából többen is eljutottak külföldi tanulmányutakra is. A II. szakaszban hasonlóak voltak az arányok, de az összlétszám természetesen kisebb (kevesebb és kisebb iskolák). A továbbképzéseknek alapvetően jó volt a fogadtatása, a színvonalukkal a legtöbb esetben elégedettek voltak a résztvevők. A továbbképzések nagy volumene többletterhet jelentett az iskoláknak, fenntartóknak, pedagógusoknak (helyettesítés, oktatásszervezés), így még beszédesebb az alapvetően pozitív utólagos hozzáállás. 1.11. Esetleges ágazatközi együttműködések a programban. Nem volt ilyen elem az amúgy kifejezetten korszerű szemléletű Szakiskolai Fejlesztési Programban. 1.12. A megvalósítási szakaszban történt módosítások okai és hatásai a program egészére. A Szakiskolai Fejlesztési Program I. szakaszában az előzetes tervezés hiánya miatt menet közben kellett kialakítani a szakmai fejlesztések részletesebb terveit, figyelembe véve a költség- és időkorlátokat. A menet közbeni átmeneti elvonások (felfüggesztések), illetve az éves tervezés hosszú átfutási ideje miatt a megvalósításra évenként csak néhány hónap jutott. Valamennyi komponensvezető több fejlesztést szeretett volna, mit amennyi megvalósult, de a program eredményességét alapvetően ez nem befolyásolta. A II. szakaszt az első szakasz fejlesztéseinek és azok fogadtatásának, működőképességének ismeretében tervezték meg. A fejlesztések szemléletét megtartották, a beavatkozás kiterjedtségét, PSIVET Szakiskolai Fejlesztési Program 4 / 11
komplexitását valamelyest csökkentették (talán a program maximalizmusa csökkent). Ennek költségkímélési okai is lehettek. 1.13. A program jelene és jövője, kilátásai: folytatási lehetőségek; ráépülő fejlesztési programok stb. A Szakiskolai Fejlesztési Programnak 2009-ben hirtelen vége szakadt, valószínűleg nem függetlenül a folyamatos szakképzés-politikai irányváltástól, amely kamarai nyomásra nem a meglévő struktúra innoválásában, hanem megszüntetésében látta a jövőt. Ráépülő program nincs, nem is képzelhető el. A program szellemiségének folyamatos továbbélése, a fejlesztések további hasznosulása rendkívül korlátozott lett a szakmunkásképzés időtartamának és azon belül a szakmai alapozó, elméleti és a közismereti időkeret radikális csökkentésének következtében. Ebbe a struktúrába az SZFP logikája a komplex fejlesztés, a mind az általános, mind a szakmai képzés minőségének fontossága, az idegen nyelvi képzés fejlesztése nem fér bele, az SZFP-ben meghirdetett egyes célok elérése teljesen irreális. 1.14. A program jogi státusza, és ennek következményei a fenntarthatóság szempontjából. A Szakiskolai Fejlesztési Program 2009-ben megszűnt. A szakképzésről folytatott szakmai kommunikációban az SZFP rendszerint pozitív példaként még jelen van, bár csökkenő mértékben, hiszen a szakmai kommunikációt az újabb fejlesztések (OKJ-2006, modularizáció, vizsga) és átalakulások (TISZK), illetve legújabban a szakiskolai struktúra átalakítása jellemzik. Az SZFP eredményeinek fenntarthatósága minimálisra csökkent a megváltozott szakképzési keretek és az újonnan elfogadott szakképzési koncepció mellett. 2. Téma, célcsoportok, érintettek/résztvevők 2.1. Konkrétan milyen témával foglalkozik a program? A Szakiskolai Fejlesztési Program a szakiskolai képzés egészének megújítását tűzte ki célul (a megfogalmazott célokat lásd fentebb). Tematikája ezek alapján széles volt. Kiterjedt az összes évfolyamra, a 9-10. és a szakmai évfolyamokra is, valamint a szakképzésbe kerülést megalapozó felzárkóztató évfolyamra. A fejlesztendő területek között szerepeltek a tantárgymódszertanok, kiemelten az idegen nyelvek, a projektmódszer, a mérés-értékelési kultúra, a minőségbiztosítás, a gyakorlatiasabb szakképzés, a pályaorientáció. Érintette az intézmények szervezeti fejlesztését, humánerőforrás-fejlesztését, eszközfejlesztését. 2.2. Kik az elsődleges és a másodlagos célcsoportok? Hány fő tartozik a célcsoport(ok)hoz? Az elsődleges célcsoport a Szakiskolai Fejlesztési Programban részt vett 90+70 intézmény, illetve diákjai, főleg azok, akik ún. SZFP-s osztályba jártak. Szintén közvetlen célcsoportnak tekinthetők az ezekben az intézményekben dolgozó pedagógusok és vezetők, akiket a módszertani-tartalmi innovációk alkalmazására felkészítettek;akiket feladatbankokkal, módszertárral, oktatási eszközökkel láttak el; akik az értékelési, önértékelési, minőségfejlesztési know-how-t működtették. A program szórványosan elérte a fenntartók képviselőit és egyes vállalati gyakorlati oktatókat is. Szélesebb értelemben a célcsoportba tartozik a szakiskolák teljes köre (mintegy 450 intézmény), valamennyi (leendő) szakiskolás (egy-egy korosztály mintegy 30%-a), a szakiskolai vezetők (nagyjából 1000-1500 fő) és pedagógusok (nagyjából 10-15 ezer fő). 2.3. A programban érintett állami, illetve civil intézmények, intézményrendszerek. A Szakiskolai Fejlesztési Program két szakaszban összesen 90+70 nyertes iskola érintett: ez a szakiskolák több mint harmadát jelenti, amelyekbe együttesen a szakiskolás diákok legalább fele jár. Az állami-önkormányzati szféra részvétele csekély mértékben felülreprezentált. Az I. szakaszban 5 alapítványi és 2 egyházi iskola mellett 83 állami-önkormányzati fenntartásban volt. A II. szakaszban 66 PSIVET Szakiskolai Fejlesztési Program 5 / 11
iskolából 2-2 egyházi és alapítványi iskola, a többi állami-önkormányzati (4 iskola fenntartója a monitorozók számára nem volt ismert). 2.4. Kik működtetik, üzemeltetik a programot? (állami, ill. civil szereplők) A Szakiskolai Fejlesztési Program működtetője a Nemzeti Szakképzési (később: és Felnőttképzési) Intézet, mint minisztériumi háttérintézet, illetve azon belül az SZFP Programiroda, amely a szakképzésért felelős mindenkori minisztérium felügyelete alatt áll. A Programiroda vezetőit és komponensvezetőit 2003-2004-ben, nagyobbrészt az NSZI-n kívülről verbuválták a progresszív szemléletű szakemberek közül. A Programiroda az iskolák megítélése szerint is kifejezetten magas színvonalat képviselt az NSZ(F)I-n belül. Talán ennek, valamint a viszonylag bőséges fejlesztési forrásoknak és egyéb privilégiumaiknak is betudható, hogy a háttérintézeten belül szakmailag viszonylag elszigetelődött, zárványosodott a Programiroda. 2.5. A célcsoport mekkora hányadát célozza meg a program és mekkora hányadát éri el? (elsődleges elérés, másodlagos elérés.) A Szakiskolai Fejlesztési Program közvetlenül a célcsoportba tartozó intézmények mintegy harmadát, a diákoknak pedig mintegy felét érte el. Közvetetten az egész szakiskolai célcsoportot megcélozta és elérte (a fejlesztések hozzáférhetőek voltak, a disszemináció az eredmények megismerését, illetve egyesek adaptálását is lehetővé tette). 3. Finanszírozás 3.1. A program pénzügyi forrásai: kik és miből finanszírozzák? A Szakiskolai Fejlesztési Program mindkét szakaszát hazai forrásból, a Munkaerőpiaci Alap Képzési Alaprészéből finanszírozták. Az I. szakaszra eredetileg összesen 13 milliárd Ft-ot terveztek a 3 éves időszakra (2003 közepétől 2006 nyaráig), de 2004 júniusában a minisztériumi honlap már csak mintegy 10 milliárd forint támogatásról írt. A monitorozás záróbeszámolójának becslése szerint az I. szakaszra 5 és 6 milliárd forint közötti összeget költöttek, amiből több mint 3 milliárd volt az eszközfejlesztés. A fejlesztési, képzési és programmenedzselési költségek együttesen legfeljebb 2 milliárd forintot tehettek ki. A II. szakasz kiadásai 4,6 milliárd forintra rúgtak, ebből 1,4 milliárd volt az intézményekhez közvetlenül kerülő, főleg eszközfejlesztésre fordított támogatás, 3,2 milliárd pedig a képzés, programműködtetés, fejlesztés stb. költségeire. A nagyobb tételek a II: szakaszban: Programkoordinációs Iroda 501 millió forint Közismereti oktatás megújítása 451 millió forint Intézményi önfejlesztés 388 millió forint Mérés-értékelés 302 millió forint Szakmai alapozás megújítása 255 millió forint Minőségfejlesztés 213 millió forint Szakképző évfolyamok módszertani fejlesztése 174 millió forint Hátrányos helyzetűek reintegrációja 117 millió forint A 2003-2009-es években tehát évente átlagosan 1,5 milliárd forintot az első szakaszban átlagosan évi közel kétmilliárdot, a másodikban valamivel több, mint egymilliárdot fordítottak az SZFP-re. Az eltérés két fő oka, hogy az első szakaszban szélesebb körű fejlesztésre került sor, valamint eszközbeszerzésre is lényegesen többet fordítottak, mint a másodikban. Összehasonlításul érdemes megemlíteni, hogy a 2000-es évtized közepén a szakiskolai normatíva évente mintegy 30 milliárd forint volt; a szakképzési hozzájárulás teljes összege 2009-ben és 2010- ben meghaladta a 80 milliárd forintot; a szakképző intézményeknek évente átutalt összeg pedig több mint 10 milliárd forint volt. A TISZK-rendszer kiépítésére fordított kiadások 2005-2012 között 60 milliárd forint körül alakultak (a pályázaton megítélt összegek mintegy 65 milliárd forintot tettek ki, de nyilván nem sikerült mindet elkölteni). PSIVET Szakiskolai Fejlesztési Program 6 / 11
3.2. Összes költség, illetve - amennyiben értelmezhető - egy főre jutó költség a programban. Az összes költség a Szakiskolai Fejlesztési Program I. szakaszában átlagosan évi közel 2 milliárd Ft, a II. szakaszban átlagosan évi kb. 1,2 milliárd Ft, összesen a 6,5 év alatt nagyjából 10 milliárd Ft. Az egy főre jutó költségnek nincs értelme. 160 iskolával számolva úgy kalkulálva, hogy a résztvevő iskolák voltak az igazi kedvezményezettek, a többiek csak áttételesen és a résztvevőkhöz képest keveset profitáltak a programból iskolánként nagyjából 60 millió forintos beruházást kapunk. Ebben természetesen benne vannak a program fejlesztési és működtetési költségei is. A ténylegesen az iskolákra jutott kiadások (eszközfejlesztés, továbbképzés, tanulmányutak, szakértői díjak) nagyjából 30 millió forintra rúgnak intézményenként az I. szakaszban, és mintegy 20 millióra a II. szakaszban. 3.3. Éves szinten, illetve összesen mekkora beruházás társul a programhoz? (Becslés, amennyiben nincs megfelelő adat, vagy nehezen elkülöníthető.) Évente átlagosan 1,5 milliárd Ft volt a teljes költség a Szakiskolai Fejlesztési Programban. 3.4. A program becsült költséghatékonysága, költség-haszon egyenlege. A Szakiskolai Fejlesztési Program költséghatékonyságáról nem áll rendelkezésre elemzés, arról csupán az ismert költségek és az eredmények alapján tudunk mondani valamit. Tekintve, hogy valamennyi szereplő pozitívan nyilatkozott a program futása idején a program fejlesztéseiről, szakmaiságáról, relevanciájáról, a fejlesztések és a képzések színvonaláról. A szereplők úgy érezték, hogy szakmai munkájukban elmozdultak a korábbi gyakorlattól. Fontos, hogy a II. szakasz monitorjai lényegesen kisebb lemorzsolódást mértek az SZFP-s osztályokban, mint a többiben, így összességében eredményesnek mondhatjuk a Programot. Az évi 1-2 milliárdos kiadásokat az évi sokszor 10 milliárdos, a szakiskolai képzésre fordított költségekhez képest nem tekinthetjük különösen magasnak, ezek legfeljebb az éves kiadások 2-3%-át jelentették, miközben előtte hosszú időn keresztül teljesen elmaradtak a fejlesztések ebben a szektorban. A Program költség-haszon egyenlegét így természetesen nem egzakt módon pozitívnak tekintjük. Az SZFP tehát jó beruházásnak bizonyult, bár hatásának tartósságáról, a Programon túlnyúló hatásokról rendkívül keveset tudunk. A szakiskolai struktúra újbóli átalakítása azonban lerontja a beruházás hatásfokát. 4. Nyilvánosság, disszemináció 4.1. A programról rendelkezésre álló nyilvános dokumentumok (indítás, dokumentálás, monitoring, értékelés, hatásvizsgálat) és azok forrásai. A Szakiskolai Fejlesztési Program honlapja 2004-2005-től lehetővé tette, hogy bárki kövesse a szakmai tevékenységet, a fejlesztés eredményeit. A http://szakma.nive.hu/ oldalon közzétették az eredményeket, ezek letölthetőek voltak, beleértve számos tanulmányt, kiadványt. Az I. szakasz monitoringjáról a Szakképzési Szemle 2005/3-as számában olvasható egy részletes tanulmány, a zárójelentés viszont nem került fel a honlapra és jelenleg nem is elérhető. Ugyancsak nyilvánosságot kapott a II. szakasz monitoringja, jelentéseinek többsége is. A program lezárultát követően értékelésre és hatásvizsgálatra nem került sor, de a TÁMOP 3.1.1 2012-ben induló programjának tervében van egy pont, amely az SZFP hatásvizsgálatát tartalmazza. A forrásokról ld. részletesen a Felhasznált irodalom című, 6. pontot. 4.2. A programnak a szakmai nyilvánosságba való bevezetése, megjelenése, a program nyilvánosságának története. A Szakiskolai Fejlesztési Program első két évében a nyilvánosság számára alig volt érdemi információ. 2005-től azonban gazdag hír- és dokumentumgyűjtemény volt elérhető a honlapon. Rendszeres rendezvényeken tájékoztatták a programról az érdeklődőket, a szakiskolák vezetői számára rendezett eseményeken ez állandó programpont volt. A program II. szakaszában 62 millió PSIVET Szakiskolai Fejlesztési Program 7 / 11
forint-ot fordítottak PR tevékenységre, ez az első szakaszban is hasonló nagyságrend lehetett. Összességében: aki követni akarta, az nagy vonalakban követhette, hogy mi történik a programban. 5. Eredmények, ezen belül európai uniós vonatkozások 5.1. A program megítélése, népszerűsége a különböző stakeholderek szemében. A Szakiskolai Fejlesztési Program megítéléséről nagyon bőséges és részletes információ áll rendelkezésre, hiszen mindkét monitoring-folyamat során sok szereplő intézményvezetők, pedagógusok, diákok, fenntartók, gazdaság szereplői elégedettségét szondázták, azt is mondhatjuk, hogy ez volt a fő tevékenységük. Összességében az jellemző, hogy a közvetlen résztvevők, a programot legjobban ismerők, abban legtöbbet dolgozók az SZFP iskoláinak vezetői, helyi komponensvezetői, az SZFP-s osztályokban tanítók, a képzésekben résztvevők véleménye a legpozitívabb, de a programot csak némi távolságból követők a közvetlenül nem érintett pedagógusok, fenntartók, gazdasági szereplők véleménye is egyöntetűen pozitív volt a Szakiskolai Fejlesztési Program teljes időszakában. 5.2. A program célcsoportra irányuló konkrét hatásai, illetve szélesebb értelemben vett szemléletformáló hatása. A Szakiskolai Fejlesztési Program szemléletformáló hatását interjúk tömegével lehet igazolni, és sokan ezt tekintették a legfontosabb eredményének. Megváltozott az iskolák vezetőinek, a szakiskolai pedagógusoknak az attitűdje. Új módszertanokkal találkoztak és kitekintést nyerhettek más országok jó gyakorlatira. A hazai szakképzésfejlesztés történetében az SZFP szemlélete, megközelítése, pedagógiája a legkorszerűbbnek mondható, és ezt a résztvevő intézmények is így értékelték. A program direkt, tanulókra gyakorolt hatásának kimutatása nehezebb. Az I. szakaszban az eltelt rövid idő alatt nem lehetett még mérni az iskolai kudarcok csökkenését, de a II. szakasz monitorjai úgy találták, hogy az iskolák több mint felében csökkent a lemorzsolódás a program hatására. A II. szakaszban a bukások arányának csökkenését mérték az érintettek körében. A bukások számának jelentős visszaszorulását (mintegy feleződését) mérték a 9. évfolyamon, és némi csökkenést a 10. évfolyamon. 5.3. A program eredményessége, avagy mennyire sikerült elérnie a célját? A Szakiskolai Fejlesztési Program célrendszere túlságosan széles és általános volt, a monitoring 100- nál több részcél teljesülését figyelte pontosabban szolgáltatott ehhez kiinduló alapadatokat. Ha csak az 1. pontban idézett helyettes államtitkári célkitűzéseket tekintjük amelyekhez egyébként elérendő célértékeket nem rendeltek, akkor ezekről a következők mondhatók: - A bukások, lemorzsolódások száma, aránya egyértelmű csökkenést mutatott az érintett iskolák érintett osztályaiban. Kedvezőbbek voltak a mutatóik, mint a programban részt nem vevőké. A csökkenés mértékéről nincsenek adatok. A tankötelezettség teljesülését nem érintették a monitoringjelentések (ekkor még 16 éves korig volt kötelező az iskolázás). - A tanulók készségeiről semmiféle mérés nem áll rendelkezésünkre. A szakképzés megkezdéséhez szükséges készségek/kompetenciák fejlesztését a felzárkóztató osztályokban általában sikeresen teljesítették. Az életben való eligazodáshoz szükséges készségek és ismeretek elsajátításának hatékonyságáról semmit nem tudunk mondani. - Arról, hogy sikerült-e jobban teljesíteni a gazdaság munkaerőigényét, illetve, hogy felkészültebbek lettek-e a pályakezdő szakmunkások, sajnos nem rendelkezünk információval. - Az anyanyelvi, idegen nyelvi és informatikai kompetenciák méréséről nem tudunk, csupán annyit mondhatunk, hogy ezen területek módszertani fejlesztéséről és továbbképzéseiről is rendkívül pozitívan nyilatkoztak az érintettek. Ez nem jelenti az eredményesség javulását, de valószínűsíti azt. PSIVET Szakiskolai Fejlesztési Program 8 / 11
- Az alapiskolai végzettséggel nem rendelkezők nagy többsége a felzárkóztató osztályokat sikeresen elvégezte, és elkezdte a szakképző évfolyamot. Az ottani előrehaladásukat már nem követték nyomon az iskolák és a monitorok, ez hosszabb szervezett monitorozást igényelt volna. - A szakképzési programok bemeneti kompetenciáit kidolgozták a program során a legtöbb szakmacsoportra, és széles körben alkalmazták. - A tanulók egész életen át tartó tanulásra való felkészítéséről nincs mérési adatunk,, de a fejlesztések irányából arra következtethetünk, hogy javult ez a dimenzió. - Az intézmények és a pedagógusok módszertani fejlesztéséről minden érintett pozitívan nyilatkozott. 5.4. A program hozzájárulása a lemorzsolódás csökkentéséhez. A Szakiskolai Fejlesztési Program monitoringja erre a kérdésre is kitért, bár a mérés egzaktságát korlátozta az időkorlát és a költségkorlát. A monitorok úgy találták, hogy az iskolák több mint felében csökkent a lemorzsolódók száma. 5.5. A program vagy elemeinek intézményesülése. A Szakiskolai Fejlesztési Program elemeinek az intézményesüléséről kevés, jellemzően interjúk során szerzett információnk van. Például a minőségbiztosítás intézményesített rendszerét még ha csökkentett üzemmódban is - sok iskolában továbbvitték. A felzárkóztató évfolyamok számos iskolában a program lezárulta után is elindultak. A projektmódszer elterjedésének már a program ideje alatt is számos akadályát jelezték az intézmények (munkateher, eszközök forrásigénye, oktatásszervezési nehézségek), a módszer a program lezárulta után valószínűleg még kisebb arányban van jelen az iskolákban, mint a futamidő alatt. Az idegennyelv-oktatásban az SZFP fejlesztéseit jellemzően tovább használták. A közismereti és szakmai alapozást érintő fejlesztések számos elemét amelyeknek nem volt többletforrás- vagy munkaigényük megtartották az intézmények. 5.6. A program fenntarthatósága. A Szakiskolai Fejlesztési Program fenntarthatóságáról két időtávban lehet beszélni. Egyrészt a program lezárulta után az érintett iskolákban és a rendszer egészében, másrészt a 2012/2013-tól induló, 3 évesre redukált szakiskolák esetében. Utóbbi vonatkozásában egyszerűbb a válasz: ebben az új (vagy inkább régi, a múlt század második felében alkalmazott) struktúrában az SZFP-s fejlesztéseknek nincs helyük. Az első értelmezésben tehát pl. az SZFP I. iskoláinak 2006-2012 közötti működésében a program egyes elemeit (jellemzően a minőségbiztosítás, az idegennyelvtanítás, a közismeret és szakmai alapozás módszertani fejlesztéseinek egy részét) továbbvitték, másokat pl. a projektmódszert csak ritkán alkalmazták tovább. Erről azonban semmilyen egzakt információval nem rendelkezünk, mert a program befejezése után adatgyűjtés erről nem volt. 5.7. A program és az EU-s oktatási-képzési (E&T) stratégiai célok: mit ért el a program az ET2010 vonatkozásában, illetve hogyan közelítette az ET2020-as célokat? A Szakiskolai Fejlesztési Program a 2020-ra kijelölt uniós célértékek közül irányultságából, fejlesztési céljaiból következően a korai fejlesztésen kívül valamennyit kifejezetten támogatta. Leginkább a korai iskolaelhagyók számának csökkentésére való pozitív hatását említhetjük. Emellett a 15 éves korban a PISA méréseken alacsonyan teljesítő diákok arányának csökkenésére is hatása van, amennyiben a diákok egy része még 14 éves korában érkezik a szakiskolába. Hosszabb távon a 30-34 évesek felsőfokú végzettségének növekvő arányához is hozzájárul a program (ha az életkori határok miatt ennek kifutása 2020-ig nem is történhet meg), továbbá a felnőttek tanulási aktivitására is határozottan pozitív hatással kell, hogy legyen. A stratégiai célok közül az egész életen át tartó tanulásra való pozitív hatását és az esélyegyenlőséghez és a társadalmi kohézióhoz való hozzájárulását kell kiemelnünk, de a mobilitási, foglalkoztathatósági célokat is támogatta. Két további céllal is könnyen összefüggésbe hozható: támogatja az innovációt és a vállalkozói készség fejlesztését (pl. a projektmódszer terjedése által), PSIVET Szakiskolai Fejlesztési Program 9 / 11
valamint hozzájárul az oktatás és képzés minőségének és eredményességének javításához. Az SZFP tehát kongeniális volt az uniós ajánlásokkal. 5.8. A programnak az országos kompetenciamérésen keresztül megmutatkozó eredményessége (amennyiben releváns). A Szakiskolai Fejlesztési Program ilyen irányú eredményességéről nem készült felmérés. 6. Felhasznált irodalom A Szakiskolai Fejlesztési Program helyzetértékelő monitoring vizsgálati eredményeinek összegzése, javaslatok, 2005. május, Expanzió Humán Tanácsadó A Szakiskolai Fejlesztési Program I. szakasz monitoring zárójelentése, Expanzió Humán Tanácsadó A Szakiskolai Fejlesztési Program I. szakaszának hatás- és beválásvizsgálata, Vezetői összefoglaló, Mondolat A Szakiskolai Fejlesztési Program II. monitoring jelentése, 2004. december.1-2005. február 28., Expanzió Humán Tanácsadó A Szakiskolai Fejlesztési Program III. monitoring jelentése, 2005. március.1- május 30., Expanzió Humán Tanácsadó A Szakiskolai Fejlesztési Program IV. monitoring jelentése, 2005. június.1- augusztus 30., Expanzió Humán Tanácsadó A Szakiskolai Fejlesztési Program monitoring induló jelentése, 2004. szeptember.1- november 30., Expanzió Humán Tanácsadó A Szakiskolai Fejlesztési Program V. monitoring jelentése, 2005. szeptember.1- november 30., Expanzió Humán Tanácsadó A Szakiskolai Fejlesztési Program VI. monitoring jelentése, 2005. december 1. február 28., Expanzió Humán Tanácsadó Az eszközbeszerzések monitoring eredményeinek összegzése, 2006. május, Expanzió Humán Tanácsadó Bogdány Zoltán: Program monitoring, ppt, SZFP II. zárókonferencia, 2010. febr. 26. Friss Péter (szerk.): Szakiskolai Fejlesztési Program (Pályázati dosszié és mellékletek), 2003 Gál Ferenc (szerk.): Szakiskolai fejlesztési program 2006 2009, Tanulmánykötet, NSZFI Gál Ferenc és Gál Anikó: Megváltozott a világ és így a szakiskola is, ppt, SZFP II. zárókonferencia, 2010. febr. 26. Gál Ferenc: A Szakiskolai Fejlesztési Program 2003-2009 közötti időszaka alatt bekövetkezett jelentősebb jogszabályi változások áttekintése, 2009 PSIVET Szakiskolai Fejlesztési Program 10 / 11
Mártonfi György Narancsik Ágnes: Túl a félidőn A Szakiskolai Fejlesztési Program eddigi eredményei, Szakképzési Szemle, 2005. 3. sz. 217-261. p. Minőségfejlesztési terület, ppt, SZFP II. zárókonferencia, 2010. febr. 26. Nagyné Román Margit: Hátrányos helyzetűek reintegrációja, SZFP II. zárókonferencia, 2010. febr. 26. Pintérné Fetzer Mónika - Angyal Szabolcs: Önfejlesztés-intézményfejlesztés terület, ppt, SZFP II. zárókonferencia, 2010. febr. 26. Salakta Tünde Klucsai Barna: Szakmai alapozás megújítása fejlesztési terület, ppt, SZFP II. zárókonferencia, 2010. febr. 26. Szakiskolai Fejlesztési Program II., A 2006/2007. TANÉV ÉRTÉKELÉSE, Mondolat, 3K Consens, Consultatio Szakiskolai Fejlesztési Program II., I. Monitoring jelentés, (2006 szeptember december), Mondolat, 3K Consens, Consultatio Szakiskolai Fejlesztési Program II., I. Monitoring jelentés, 2007. I. negyedév, Mondolat, 3K Consens, Consultatio Szakiskolai Fejlesztési Program II., III. Monitoring jelentés, 2007. II. negyedév, Mondolat, 3K Consens, Consultatio Szakiskolai Fejlesztési Program II., IV. Monitoring jelentés, 2007. III. negyedév, Mondolat, 3K Consens, Consultatio Szakiskolai Fejlesztési Program II., IV. Monitoring jelentés, 2007. IV. negyedév, Mondolat, 3K Consens, Consultatio Szakiskolai Fejlesztési Program II., V. Monitoring jelentés, 2008. I. negyedév, Mondolat, 3K Consens, Consultatio Szakiskolai Fejlesztési Program II., VI. Monitoring jelentés, 2008. II. negyedév, Mondolat, 3K Consens, Consultatio, http://www.cc-consultatio.hu/files/07_monitoring_jelentes_2008_0724.doc Szakiskolai Fejlesztési Program II., VII. Monitoring jelentés, 2008. III. negyedév, Mondolat, 3K Consens, Consultatio, http://www.cc-consultatio.hu/files/08_monitoring_jelentes_2008_iii_1105.doc Szakiskolai Fejlesztési Program II., VIII. Monitoring jelentés, 2008. IV. negyedév, Mondolat, 3K Consens, Consultatio Szakiskolai Fejlesztési Program II., IX. Monitoring jelentés, 2009. I. negyedév, Mondolat, 3K Consens, Consultatio Papp Ágnes (szerk.): Volt egyszer egy program, Szakiskolai Fejlesztési Program, 2003 2010, NSZFI 2010 http://szakma.nive.hu/, http://pki.nszi.hu/komponensek_es_projektek/content/index.php?komp=2&altmenu=2 PSIVET Szakiskolai Fejlesztési Program 11 / 11