KASZ V. Kongresszusa 2012. október 11-12. A KASZ korábbi programjának meghatározásakor már három éve az Európai Unió tagjai voltunk, és bátran hivatkoztunk olyan értékekre, mint a szabadság és a demokrácia, a teljes foglalkoztatottság és az esélyegyenlőség, de számoltunk a tisztességes munka feltételeinek kialakulásával és a tisztes megélhetés biztosításával is. Ehhez képest az elmúlt években olyan politikai és gazdasági folyamatok zajlottak le az országban, amelyek eredményeként nőtt az itt élők létbizonytalansága. Nem véletlenül fogalmazták meg a szakszervezetek egy közös dokumentumban, hogy Válaszúthoz érkezett az ország. A munkavállalók életét a félelem légköre hatja át, amely kihat a mindennapokra is. Ennek a félelemnek az alapja a munkahely elvesztésétől való félelem, a mindennapos megélhetési gondok, a lecsúszó egzisztenciális helyzetek. A szakszervezetek köztük a KASZ is úgy vélik, hogy nekünk kell kiállni a munkavállalókért, mert nélkülük nincs gazdasági fejlődés, és nem lehet megteremteni a társadalmi jólétet. A munkavállalók nélkül nincs siker! Az európai szakszervezetek is felteszik a kérdést: fenntartható-e a gazdasági fejlődés, fenntarthatók-e a munkakörülmények és a jövedelmek, és mindez mit jelent a szakszervezetek számára? A válasz egyértelmű. Erősebb, egységesebb és egyben befolyásosabb szakszervezetekre van szükség, a kihívások mérete és ereje miatt pedig csak egy offenzív szakszervezeti fellépés lehet eredményes. Az országos érdekegyeztetés kiüresedése lényegében megszűnése után, az ágazati szakszervezetek kerültek kulcspozícióba. Világosan meg kell fogalmaznunk elvárásainkat több munkahelyet, a munkaviszonyok romlásának megállását, a bérek határozott emelését, hogy az állam, a politika ne csak a gazdagokat támogassa, hanem valamennyi munkavállaló számára biztosítsa a tisztes megélhetést. Másokkal összefogva követelnünk kell a biztonságos és kiszámítható nyugdíjrendszert, az európai szintű egészségügyi ellátást
és a gyermekeinknek, a jövő generációjának korszerű, mindenki számára elérhető oktatási rendszert. Az eredményes, sikeres fellépéshez újra kell gondolnunk a szakszervezeti struktúrákat, illetve a szakszervezetekben folyó munkát is. Makró szinten, illetve a politika szintjén új konföderáció(k)ra van szükség, ágazati szinten elengedhetetlen az integráció, míg a vállalatok szintjén növelnünk kell az aktivitásunkat. A (propaganda szerint már meglévő) sikerekből részesednie kell a munkavállalóknak, köztük a kereskedelmi alkalmazottaknak is. I. A jelentős béremelés, javuló munkaviszonyok, új munka törvénykönyve, valamint a KSZ-ek és munkaszerződések védelmének kiharcolása 1. A magyar bérrendszer nem megfelelő, mert nem ismeri el a teljesítményt, valamint a bérek nem biztosítják a munkavállalók és családjaik tisztességes megélhetését. Ráadásul a kereskedelmi szakmában is igaz, hogy a nettó átlagkeresetek szintjén 30%-nál is magasabb eltérések vannak egyes megyék és a főváros között (akár egy cégen belül is), miközben az árak nem különböznek ilyen mértékben. A kereskedelemben fizetett bérek egyébként is a nemzetgazdasági átlag alatt vannak, főként a túl sok minimálbéres miatt. A bértárgyalásokban csak olyan bérekről, illetve bérfejlesztésről szabad megállapodni, amely figyelembe veszi a valós teljesítményeket, emellett az inflációt, az adókulcsok és a járulékok változását. Érdemi bértárgyalásokra van szükség, a béreket pedig jelentősen emelni kell, első lépésben már 2014-ig. 2. A minimálbér rendszer sokat segít a bérek emeléséért folytatott harcban. A munkavállalók sokszor ellenérzéssel fogadják, mert a torz bérrendszeren belül a magasabb minimálbér összetolja a béreket (szinte mindenki ugyanannyit keres), mégis fontos eszköz az államilag rögzített egyre magasabb minimálbér. De a minimálbérnek is biztosítania kell a tisztes megélhetést. Különösen fontos számunkra a szakmai bérminimum. Folyamatosan harcolni kell a kereskedelmi munka szakmai elismertetéséért, a legtöbb munkakör igenis szakképzettséget igényel. Ezt a vitát nem csak a munkáltatókkal, de a politikával is le kell folytatni. Számunkra teljesen elfogadhatatlan a minimálbér differenciálása, sem területi alapon, sem szakmai vagy életkori megfontolások szerint.
3. A kormány morális szempontból legigazságtalanabb lépése az egykulcsos adórendszer bevezetése volt. A munkavállalók többsége rosszabbul járt, mert a vállalatok nem tudták sokszor nem is akarták bérrel kompenzálni az elveszett adókedvezményt. Sok cégnél veszélybe kerültek az ún. cafeteria juttatások, ráadásul a kormány is folyamatosan drágítja (adóztatja) ezeket a juttatásokat, végső soron megszűntetésükre törekszik. A KASZ mindig is a többkulcsos, progresszív személyi jövedelemadózás híve volt, melynek visszaállítását folyamatosan követeljük. A szociális jóléti juttatásokat pedig meg kell védenünk, mert elvesztésük jövedelem csökkenéshez vezet. Ezeket a cégek nem fogják bérként kifizetni. 4. Új munka törvénykönyvre van szükség. Azt tudtuk, hogy készül az új Munka Törvénykönyve, hiszen a munkáltatók követelték a rugalmasságot (flexibility), a szakszervezetek pedig a biztonságot (security). Európában elfogadott jelszó lett az ún. flexicurity, vagyis olyan munka törvénykönyve, amely kellően rugalmas a cégnek, és egyben biztonságos a dolgozóknak. Régi követelésünk volt, hogy a munkaközi szünet épüljön be a munkaidőbe; a munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó szabályok érvényesüljenek a napi gyakorlatban; a kereskedelemben is kapják meg a dolgozók a heti két pihenőnapot; valamint a vasárnap a mi szakmánkban is legyen általános pihenőnap. Az új Munka Törvénykönyve mindezeket teljesen figyelmen kívül hagyja. Készítői mellőzték az érdemi egyeztetést, és kizárólag a vállalkozók érdekeit vették számba. Egy munka törvénykönyvének éppen az a feladata, hogy a főnök-beosztotti viszony előnytelen helyzetét visszabillentse az egyensúly közeli állapotba, vagyis az államnak éppen a munkavállalókat kell fokozottan védeni. Az új Munka Törvénykönyvének szemléletét és célját elutasítjuk, és követeljük, hogy a bérből és fizetésből élők jogait megerősítő törvény szülessen. Hogy az új szabályok a lehető legkisebb kárt okozzák, kampányt hirdettünk a társszakszervezetekkel, melynek címe: Ne írd alá azonnal, amit a főnököd eléd tesz, mert a munkahelyi félelem légkörét kihasználva szinte mindent alá lehet íratni a dolgozókkal. Meg kell védenünk a műszakpótlékokat, harcolnunk kell a vasárnapi pótlékért, követelnünk kell a szabadságok kiadását, egyáltalán érdemi vitákban kell védenünk a KSZ tárgyalásokon, illetve a munkaszerződés módosításkor a munkavállalók jogos és igenis védhető érdekét, minden egyes szabály esetében.
5. A vasárnapi zárva tartás ügyét nem adhatjuk fel. Régi tervünk, hogy kiharcoljuk az üzletek vasárnapi bezárását, ezzel párhuzamosan a vasárnapi általános pihenőnapot, vagy a heti két pihenőnapot. A vasárnapok védelmére indított más civil szervezetek és kereszténydemokrata szervezetek által is támogatott charta mozgalom ma már egész Európára kiterjed. Sikerült elérni, hogy az Európai Bizottság is befogadja a vasárnap ügyét, amennyiben európai szinten egymillió támogató aláírást gyűjtenek a szakszervezetek. Az aláírás gyűjtési akció indítását a gazdasági válság egyelőre egész Európában elodázta, de a szakszervezetek készek bármikor akcióba lendülni. Arra persze csak nálunk került sor, hogy a vasárnapi munka elrendelésére külön szabályt harcolhattak ki a vállalkozások, nehogy egy kicsivel többet kelljen fizetni érte. Az a helyzet Magyarországon nem változott, hogy egyre kevesebb létszámmal kell megoldani a boltokban a feladatot, a napi kereskedelmi munkát, miközben a bérek vásárló értéke nem nő, sőt határozottan állíthatjuk, hogy a Munka Törvénykönyvét csak úgy lehet betartani, ha a munkaidő beosztást hat napra kell megcsinálni, azaz a boltok vasárnap zárva tartanak. Európa szerint a vasárnap általános pihenőnap. Nálunk is így kell lennie. 6. A biztonságos munkavégzés, a magasabb munkabér, a szakmai előrejutás, a határozott munkavállalói fellépés egyik legfontosabb feltétele a megfelelő szakképzettség, illetve a folyamatos képzés, továbbképzés. Jogos elvárásunk, hogy a szakképzési rendszerben még intenzívebb kapcsolat jöjjön létre a nyílt munkaerőpiac és az oktatási intézmények között. Az iskolák olyan szakmákat, ismereteket oktassanak, melyekre a gyakorlatban szükség van. Legfontosabb teendő, hogy a politika döntse el, ki a gazdája a szakképzésnek. A Kormány (Minisztérium) vagy a Kamara? A képzési igények megtervezésébe igenis be kell vonni a szakszervezeteket, és alkalmassá kell tenni erre a munkaügyi hálózatot. A munkavállalói kiszolgáltatottság csökkentése érdekében elvárjuk, hogy az iskolában tanítsák meg a gyerekeket a jövő munkavállalóit a munkavállalói jogokra és kötelezettségekre, a munka világával kapcsolatos ismeretekre. A munkahelyeken határozottan fel kell lépnünk a szakképzettség elismertetéséért. Elfogadhatatlan az a vállalkozói törekvés, amely a bérek csökkentése miatt kikerüli, sokszor kijátssza a szakképzettségi előírásokat. A pénztáros igenis szakképzettséget igénylő munkakör állítjuk, még akkor is, ha mellette több munkakört is kap a munkavállaló.
7. A KASZ mindig is támogatta az erős állam megjelenését a hatósági ellenőrzéseknél. Támogattuk az ellenőrzések szigorítását, a korrupció elleni harcot, az ellenőrző hatóságok szervezeti megerősítését, legyen szó élelmiszerbiztonságról, fogyasztóvédelemről, munkavédelemről, vagy munkaügyi ellenőrzésről. Erős aggodalomra ad okot az utóbbi két év tapasztalata, mely szerint az állam egyre jobban kivonul a munka világának ellenőrzéséből, jelentősen csökkentve az ellenőri létszámot (még a megszüntetés is felmerült). Nem fogadtuk el sosem a bírságok áthárítását a munkavállalókra sokszor sikeres perekben tettük ezt, de fontos feladatunk a munkavállalók felkészítése is. A vállalkozások nem ellenőrizhetik saját magukat. A munkavállalói jogok védelmében a szakszervezetek mellett az államnak is részt kell vennie. Ha az állam nem ellenőriz, ha elnézi a jogsértéseket, azzal tovább növeli a munkavállalók kiszolgáltatottságát. 8. A kereskedelmi szakmára jellemző nagy verseny, a spórolás a létszámmal, ami még inkább fókuszba állította a minőségi munkahelyet, amely biztonságos és mentes az egészségügyi ártalmaktól. Fokozott figyelmet kell fordítanunk a munkavédelmi szabályok betartására, illetve betartatására. Már eddig is sikeresek voltak a KASZ Védd magad kiadványai, de folytatni kell a szakirányú pályázatok adta lehetőségeket is kihasználva a munkavállalók felkészítését. Minden munkahelyen, ahol erre lehetőség van, munkavédelmi képviselőket kell választani, és be kell őket vonnunk a szakszervezetek ellenőrzési tevékenységébe. A munkahelyi balesetek többsége megelőzhető lenne. Nem helyes irány, hogy drasztikusan csökken a munkavédelmi tanácsadó szolgálat, holott az nem csak a munkavállalók érdekeit szolgálta, hanem segítséget nyújtott kis- és középvállalkozások számára is. Fontos dokumentum lehetne a Munkavédelem Nemzeti Politikája, melyet az érdekegyeztető fórumok már elfogadtak, de a kormány még nem terjesztette az Országgyűlés elé. II. A szociális párbeszédre szükség van A szociális Európa eszméjéért küzdők szerint minél erősebb a partnerek közötti együttműködés határozott és egyértelmű kormányzati támogatás mellett, annál kedvezőbb annak hatása a gazdaságra és a munkakörülmények javulására. A szociális párbeszédet minden szinten erősíteni kell, sőt ki kell mondani, hogy: szakszervezetek nélkül nincs működő gazdaság! Egy működő piacgazdaságban szükség van a folyamatos
munkabékére, és igenis meg kell hallgatni a munkavállalók érdekeit. Elégedetlen, tiltakozó munkavállalókra nem lehet munkahelyi sikereket alapozni. Még a kiszolgáltatott, munkahelyét féltő embernek is számtalan eszköze van az elégedetlenség kifejezésére. Érdemi érdekegyeztetésre van szükség, a munkahelyeken, az ágazatoknál, valamint országosan a makrogazdaság és a politika színterén is. 1. Az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) megszűnt. Nincs olyan országos fórum, amelynek tagjai a kormány, a munkáltatók és a szakszervezetek, illetve ahol szakmai vitákat lehet lefolytatni és megállapodásokat lehet kötni, legyen szó minimálbérről, béremelésről, adóról, vagy akár nyugdíjrendszerről, oktatásról. Ez a fórum biztosította az érdekegyeztetés során elengedhetetlen szakmaiságot és a nyilvánosságot. Eltűnt a szervezet, elmaradtak a szakmai viták, nincs nyilvánosság, nincs átláthatóság. Úgy véljük, joggal követeljük, hogy a munkavállalókat érintő változásokat érdemi érdekegyeztetés keretén belül a szakszervezetekkel is vitassa meg a Kormány. Az esetenként erre használt Nemzeti Konzultáció, az állampolgárokkal való egyre sikertelenebb levelezés kizárólag a kormányzati propaganda, illetve kommunikáció célját szolgálja. A munkavállalók így elvesztik a beleszólás jogát. Több országos szintű fórum is van, de érdemi egyeztetés a szakszervezetekkel nincs. A Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács (NGTT) egy sokszereplős konzultatív fórum, miközben a Kormány nem tagja még ennek a szerény jogosítványokkal felruházott szervezetnek sem. Célja talán egyedül az, hogy Európának bemutassuk, hogy Magyarországon is van felső szintű párbeszéd. Már az elődjéről (Gazdasági és Szociális Tanács GSZT) is leírtuk, hogy súlytalan, láthatatlan, sőt ebben a formában felesleges intézmény. A névváltozáson átesett fórum ugyanilyen maradt, miközben szükség lenne egy európai mintára szervezett, valódi döntéseket hozó gazdasági-szociális tanácsra, természetesen kormányzati részvétellel. A Kormány nagy állami átalakítási munkálatai közben komoly vitába keveredett mind az európai intézményeken belül, mind az egyes tagállamokban, különösen a sajtó, a média volt hangos a vitáktól. Talán ennek is köszönhető, hogy létrehozta a Versenyszféra Konzultatív Fórumát (VKF), ahol a versenyszféra, a Kormány által kiválasztott három-három szakszervezeti szövetsége (MSZOSZ, Liga, Munkástanácsok Országos Szövetsége), munkaadói szövetsége (MGYOSZ, VOSZ, ÁFEOSZ), illetve a Kormány vesz részt. Ennek a szervezetnek egy rendszeresebben működő bizottsága (Monitoring Bizottság) végzi az előkészítő feladatokat. Fórum tehát van, még, ha mint a neve is mutatja konzultációs fórum is de az érdemi párbeszédre még várni kell.
Javítaná a szakszervezetek pozícióját, ha akár országosan, vagy csak a versenyszférában egy új konföderáció jönne létre a korábbiak helyett. Addig is egyeztetés helyett marad a lobbizás, melyet a munkáltatók sokszor sikerrel művelnek. Nincs annál rosszabb intézményrendszere a párbeszédnek, mint amit háttéralkuk, a tárgyalóasztalon kívüli megállapodások gyanúja leng át. 2. Az ágazati szakszervezetekkel leginkább az MSZOSZ keretén belül működtünk együtt. Az OÉT megszűnése után az MSZOSZ nem találta meg szerepét, a szervezet kiürült, sőt mára egy irányítatlan, új, valóságos funkciójának megfelelő feladatait megtalálni képtelen, ugyanakkor rendkívül költséges szervezet maradt vissza. Az MSZOSZ teljes átszervezése, átalakítása nem várhat tovább. Jelenlegi formában való további működtetése egyenesen visszaélés lenne a szakszervezeti tagság bizalmával. Összefogásra természetesen minden korábbinál nagyobb szükség van. Ki kell jelölni az MSZOSZ (a szakszervezetek) politizálásának színterét, formáját és tartalmát. Tárgyalni kell a Kormánnyal és a munkaadói szövetségekkel. Ki kell dolgoznunk a társadalom számára fontos kérdésekben a szakszervezeti válaszokat. Fontos az országos nyilvánosság, a közös akciók előkészítése, legyen szó akár érdekérvényesítésről, vagy tagszervezési akciókról. Az új világhoz új formában kell összefognia a szakszervezeteknek, a siker érdekében. 3. Változatlan formában maradt fenn az ágazati érdekegyeztetés rendszere, működik a Kereskedelmi Ágazati Párbeszéd Bizottság, sőt ma már törvény biztosítja a működés feltételeit. Az ágazat munkaadói szervezetei szintén útkeresés közben vannak. Az Országos Kereskedelmi Szövetség több mint egy éve keresi az Elnökét. Van, aki tagja lett az új érdekegyeztetési fórumoknak, van, aki nem, van, aki sikeresen tárgyal a Kormánnyal, van, aki nem. Mindez hátráltatja azon törekvésünk sikerét, hogy az ad- hoc jellegű eseti találkozásokat váltsa fel a tervszerű munka, a szakmában felmerülő kérdések érdemi egyeztetése. Különösen fontos lenne az ágazati kollektív szerződés megalkotása. Ehhez ma is adottak a jogi feltételek, a szakmai felkészültség és az érdekeltség is. Ha a munkaadók között a gazdasági versenyen kívül ma meglévő politikai verseny (ki kap többet a Kormánytól) alább hagy, végre megteremtődnek az ágazati KSZ kidolgozásának igazi feltételei. 4. Továbbra is legfontosabb intézményünk a munkahelyi kollektív szerződés. Azt vártuk, hogy a Kormány kedvezőbb jogszabályi környezetet biztosít, ösztönzi a munkáltatókat, sőt növeli érdekeltségüket a KSZ tárgyalásokban.
Az új Munka Törvénykönyve valóban fontos szerepet szán a KSZ-eknek, mivel azonban az rendkívül elfogult a munkaadókkal lehetővé teszi a jövedelem csökkentését, sőt a kiszolgáltatottság növelését is nagyon óvatos és nehéz tárgyalásokra kell felkészülnünk. Az érdemi KSZ tárgyalásokra fel kell vérteznünk a tisztségviselőket megfelelő kiadványokkal, rendszeres képzéssel, sőt szakértőket kell biztosítanunk a bonyolultabb esetekhez. Az új Munka Törvénykönyve nem egyszerre zuhan rá a KSZ-ekre, illetve a munkaszerződésekre, vagyis a munkavállalókra, hanem több hullámban. A munkáltatók is tanulják, hogy tulajdonképpen mit is kaptak a Munka Törvénykönyvétől. Fontos, hogy megvédjük a korábbi juttatásokat és a munkavállalói pozíciókat. III. A KASZ társadalmi presztízsének növelése, tagtoborzás A szakmai kérdéseknél már utaltunk rá, hogy az Európai Szakszervezetek (UNI Európa) nem csak a gazdasági fejlődés fenntarthatóságában bíznak, hanem a szakszervezeti jogok fenntarthatóságában, az erősebb, egységesebb, egyben befolyásosabb szakszervezetekben is. Már korábbi programunkban is kimondtuk, hogy: szakszervezetekre márpedig szükség van. Természetesen a szakszervezeti erő, érdekérvényesítő képesség nagyban függ a taglétszámtól és a szakszervezeti jogosítványoktól. Az elmúlt évek gazdasági válsága nem segítette a tagtoborzó munkát. Számos cégünk tönkrement, kiszorult a piacról, vagy jelentősen visszaesett a dolgozói létszáma. Jobb esetben felvásárolások, fúziók történtek, ahol némi veszteséggel ugyan, de át tudtunk menteni a szakszervezeti tagságot. Ez a folyamat a Coop-oknál folytatódik, de a válság áldozata lehet még néhány patinás hírű cég is. Nem segített az új Munka Törvénykönyve sem a szakszervezeti jogosítványok megerősítésében. Sokáig lebegett a kérdés, hogy mennyire gyengíti meg az érdekképviseleteket a politika. Szerepet szán-e a munkahelyeken a szakszervezeteknek, vagy ellenfelet lát bennük. Mára nyugvópontra jutott a vita a kollektív jogokról. Kisebb károkat okozhat a szolidabb munkaidő kedvezmény, vagy a megnyirbált anyagi források. Az országos érdekegyeztetés visszaszorulása, színfalak mögé kerülése sem segített a szakszervezetek társadalmi presztízsének növelésében. Márpedig korábban ezek mind-mind a szakszervezeti munkát erősítették. Nem is beszélve a korábbi, sokkal nagyobb sajtó- és média érdeklődésről. 1. Meg kell állítani a taglétszám csökkenését, vissza kell szerezni a szakszervezetek iránti bizalmat. Meg kell szólítani a szakma munkavállalóit. Ezt szolgálja a készülő
átfogó, országos, tagtoborzó kampány új szlogenje is: Van szakszervezeted, a KASZ. Élj vele! Szakszervezetünk a jövőben is elsősorban a munkahelyeken szerveződik, ezért meghatározó szerep hárul a munkahelyi tisztségviselőkre, SZB titkárokra, bizalmiakra. Ezért is szerencsés, hogy a Kongresszust megelőző választásokon nagyon sokan vállalták a tisztségviselői feladatot, köztük sok fiatal munkavállaló is. Az új kampány azonban nem csak azokra a cégekre terjed ki, ahol már jelen vagyunk, hanem a szakma kisebb vállalataira is. Ezek közül több mögött nagy szakszervezeti szervezettségű nyugat-európai anyacég van. A tagtoborzó kampányt a társszakszervezetekkel közösen készítjük elő. Így hatékonyabb a kiadványok szerkesztése (elkészült a Szakszervezeti tisztségviselők kézikönyve), a tagtoborzók felkészítése (ebben részt vesznek a szolgáltató vállalatok, pl. a szakszervezetek biztosítója, a Signal is). Így mód nyílik az országos beharangozóra, a tagszervezést segítő kampány kidolgozására is. Külön építünk a KASZ Fiatalok Tagozatára, illetve a Szakszervezeti Ifjúsági Szövetségre (SZISZ), még ha ez utóbbi az elmúlt két évet mintha átaludta volna. A tisztségviselők társadalmi munkáján túl profi szervezőkre is szükségünk lesz. A szervezési kampány nem csak hangulat kérdése, de profi szervező munkát is igényel, amelyhez jelentős erőforrásokat kell rendelnünk. 2. Továbbra is kitartunk a Takarékszövetkezetekben dolgozók megszervezése mellett. Az ágazat igazi nyertese lehet az új gazdaságfilozófiának (támogassuk a hazai tőkét). A hagyományos szakszervezeti feladatok mellett (bértárgyalás, kollektív szerződés), szakmai kérdésekben is aktívabb szerepet kell kapnia a Takarékszövetkezeti Bizottságnak. Segítheti a munkát, ha szakszervezetünk vezető testületeiben is több, takarékszövetkezetben dolgozó kollégát vonunk be. Az egyébként sikeres képzéseink között gondoskodni kell több pénzügyi tárgyú téma feldolgozásáról, illetve speciális szakmai információk folyamatos biztosításáról. Fontos lehet a szakma nemzetközi vérkeringésében is részt venni, melynek megszervezését a nemzetközi szervezetünk, az UNI is segíti. 3. Szinte a szakszervezetek rendszerváltás utáni szétaprózódása óta beszélünk az integrációról, a szakszervezeti együttműködésről. Ezt a munkát az MSZOSZ-en belül végezzük. Jó példa lehet egy ipari szakszervezet megalakulása az erők koncentrálására. Mi is létrehoztuk a Szolgáltatói Szakszervezeti Szövetséget, amely továbbfejlesztésre vár.
4. Van szervezeti keret a közös munkához, várjuk a további csatlakozókat, illetve komolyabb pályázatok (Támop) közös elnyerésével látványos munkára, megjelenésre készülünk. Legfőbb területe a közös munkának az országos bizalmi oktatás, illetve a tagszervezés. Együtt erősebbek vagyunk! 5. Jelentősen erősítik a szakszervezetünk iránti tagsági bizalmat a sikeres szolgáltatások, melyeket bővítenünk kell. Fenn kell tartatunk, sőt tovább kell fejleszteni a segélyezési rendszert. A Signal Biztosítóval való együttműködésünk új eleme lehet a felelősségbiztosítás bevezetése. Ki kell bővítenünk az Alapítvány a Kereskedelmi Dolgozókért szolgáltatásait. Erősíteni kell a tájékoztató, illetve tanácsadó tevékenységünket. Különösen fontos lesz a jövőben az országos jogsegélyszolgálat újraszervezése. Valamennyi megyében, sőt több városban is fogadnunk kell a rászorulókat. Különösen az új Munka Törvénykönyve és a válság ad feladatokat ezeknek a megyei képviseletek mellett működő szolgálatoknak. 6. Folyamatosan fejlesztenünk kell a KASZ informatikai rendszerét. Az internet biztosította nyilvánosság, az információhoz jutás szabadsága, az interaktív kommunikáció mind-mind segíti a felkészülést, a társadalmi párbeszéd, az új döntéshozatali rendszer kialakulását. Ez a fajta egyre szélesebb körű nyilvánosság, átláthatóság új tartalommal tölti fel a munkavállalókkal, tisztségviselőkkel, vagy akár a tagságunkkal való kapcsolatunkat. Az új párbeszéd alappillérei a nyilvánosság, a teljes körűség és az átláthatóság. Mindez segíthet a beszűkült sajtó- és média lehetőségek pótlásában is. A központi, kormányzat közeli sajtó érdeklődése nehezen kelthető fel, de a megyei sajtóban való rendszeres jelenlétünk jól szolgálja törekvéseinket, a tagság figyelmének felhívását, vagy a tájékoztatást. 7. A jövőben is aktívan részt kell venni a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban. Nagy szükségünk van különösen a multinacionális cégeknél végzett szakszervezeti munkához a nemzetközi szervezetek (főként az UNI) segítségére, az európai üzemi tanácsok tapasztalataira, az európai intézményekben kifejtett szakszervezeti tevékenységre. Segítenek a látványos akciók, tüntetések, melyekhez a KASZ is többször csatlakozott eddig is. Kifejezetten előnyösek a világcégekkel kötött nagy megállapodások számunkra is. A szomszédos országok kereskedelmi szakszervezeteivel való rendszeres egyeztetés (V3) éppen a közös cégeknél való egyeztetett fellépést, vagy a regionális központokban való eligazodást, az információszerzést szolgálja. Mindezek mellett konkrét nemzetközi pályázatokra is lehetőségünk lesz a jövőben.
Programunk megvalósítása természetesen azt eredményezi, hogy a kereskedelemben dolgozók is tisztességesen meg tudjanak élni keresetükből, hogy kisebb lesz a kiszolgáltatottság, hogy csökken a félelem a munkahelyek elvesztésétől, nagyobb lesz a biztonság, végső soron megint jó lesz kereskedelmi alkalmazottnak lenni. A sikerhez természetesen szükség van a szakszervezetek összefogására is, de szakszervezetünk erősödésére, a tagság támogatására is. A hatékonyabb, sikeresebb érdekvédelemhez minden munkavállalóra szükségünk van. Ezért is hirdetjük, hogy: Van szakszervezeted, a KASZ! Élj vele! Budapest, 2012. szeptember 6. KASZ ELNÖKSÉGE