Ép testben ép lélek! avagy a jóga komplex pszichés hatásai

Személyiségpszichológia műhelymunka 2008/2009 tanév 1. félév Témavezető: Hevesi Krisztina Ép testben ép lélek! avagy a jóga komplex pszichés hatásai A stresszel való megküzdés, valamint a testi és pszichológiai jóllét összefüggései a jógagyakorlás fényében Katonai E. Rózsa (KAEOABP. ELTE) ELTE-PPK pszichológia szak 3. évfolyam; BA 1

1. Absztrakt Jelen vizsgálatomban egy speciális populáció tagjainak, jógát oktató, vagy rendszeresen gyakorló személyek stresszel való megküzdési képességeit, valamint testi és pszichológiai jóllétének alakulását vetettem össze egy illesztett kontrollcsoportéival, önkitöltős kérdőívek segítségével. A tesztbattéria megküzdést mérő egysége a RAHE-féle Rövidített Kérdőív a Stresszről és a Megküzdésről tesztből (Rahe, 1998; ford.: Purebl és mtsai), és a Pszichológiai Immunkompetecia Kérdőívből (PIK- Oláh, 2005) tevődött össze. A második rész az Élettel Való Elégedettség Skálából SWLS (Diener, 1985) és a WHO rövidített Szubjektív Jól-lét Indexének magyar változatából (Rózsa és mtsai, 2003) állt. A vizsgálati minta 68 főből állt, fele részük a Jóga-csoportot, a megkérdezett másik 34 fő a kontrollcsoportot alkotta. Várakozásaimnak, és a korábbi, hasonló fókuszú vizsgálatok eredményeinek megfelelően (pl. Deckro és mtsai, 2002; Smith és mtsai, 2006; Bloemer, 2007), a rendszeres jógagyakorlás, jobb megküzdő-képességgel, valamint magasabb szubjektív jólléttel és Flow-képességel jár, hisz belátható, hogy a jóga gyakorlása számos aspektusát, különösen a figyelem szűk koncentrációját tekintve áramlatélmény-forrás, ún. autotelikus élmény (Csikszentmihályi, 1997). A spiritualitás, az erkölcsi fejlődés és a lelki egészség fontos motiváció a jógázóknál, jóval többnek tekintik, mint testmozgásnak. 2. Elméleti bevezetés A jóga pszichés egészségre gyakorolt hatásait szisztematikusan eddig viszonylag kevés tanulmány vizsgálta; az eddigi kutatások jellemzően kis létszámú minták - speciális betegségekben szenvedők (pl. rák, kényszerbetegség, gyógyszer-rezisztens epilepszia) vagy deviánsok (börtönből való szabadulásuk után) - relaxációs tréninggel vagy jógagyakorlatokkal való rehabilitációját vagy utógondozását követték nyomon (Tooley és mtsai, 2000: idézi Sz. Ráma, Ballentine és Sz. Adzsaja, 2006; Lundgren és mtsai, 2008). Ezzel együtt ez a jelenség gondolkodásra késztette az alternatív medicina híveit és a biomedikális modellben csalódottakat, hisz erős eredmények jöttek ki a kis létszámú hatásvizsgálatokban is. A jógagyakorlók nemcsak a saját értékrendjük fejlődését és közérzetük ugrásszerű javulását tapasztalták, hanem az egzakt fiziológiai (pl. a cirkadián ritmusért felelős melatonin szintjének rendeződése, a sejtek lassabb öregedése, a rákos sejtek lassabb szaporodása) mutatóik szintjén is javultak. Ráadásul a gyakorlás és a relaxációs módszerek a pszichológiai vizsgálati eredményeikben is (pl. szorongásszint csökkenése) átütő pozitív változást hozott (Tooley és mtsai, 2000; Kabat-Zinn és mtsai, 1992; Lavey és mtsai, 2005; idézi Sz. Ráma, 2

Ballentine és Sz. Adzsaja, 2006). A jógát ennek fényében tehát érdemes az egészségpszichológia elméleti kereteibe vonni. Annál is inkább, mert a pszichológia e fiatal ( 70-es évektől létező) területének egyik fő kérdésköre a stresszel való megküzdés, a coping mechanizmusának feltérképezése, továbbá a pozitív pszichológia középpontjában lévő egészségtudatos ember megismerése (Pikó, 2005) ezek a célok többek közt a jóga, mint a maladaptív megküzdési stratégiák helyett az adaptív útra vezető módszer, pszichológiai hatásának vizsgálatával elérhető közelségbe kerülhetnek. Az előbb említett megküzdési folyamat előzménye a stressz átélése, ami Selye János, magyar orvos definíciója szerint a test nem specifikus válasza bármilyen igénybevételre (Selye, 1976). Fogalmi rendszerében megkülönböztet eustresszt (jó) és distresszt (rossz), coping szempontjából ez utóbbi hangsúlyos, mert ez egészségkárosító lehet, betegséget is okozhat. A környezet hirtelen ható stresszorai a szervezet akut stresszválaszát váltják ki, ami az evolúciós szempontból igen adaptív és jól ismert fight or flight fiziológiai reakció, ami a szimpatikus idegrendszer működésének túlsúlyával jár. Napjainkban az ilyen mértékű szimpatikus felfokozottság elvesztette adaptív voltát, nincs olyan vészhelyzet, ami ennyire erőteljes reakciót igényelne, mégis beindul a folyamat és akkor már nem visszafordítható, továbbá megnehezíti az adott helyzet hatékony megoldását; ha ez rendszeres, megbetegíthet (Nuernberger, 1981). Ekkor már krónikusnak mondható, magas lesz az adrenalin- és a noradrenalin-, valamint a kortizol szintje, ami növeli a vérnyomást és a vér lipidszintjét - a különösen veszélyes LDL-ét (light density lypid), fokozza a véralvadást (Ca-ionháztartás felborul) és a folyamat végén szív- vagy agyi infarktus is kialakulhat. Ennek lefutását Selye (1973) három szakaszra bontotta (a. alarm reakció; b. rezisztencia; c. kimerülés), és összefoglalóan általános adaptációs szindrómá -nak nevezte el, ami nemcsak a testi, hanem a mentális kimerülésig is kifuthat. A téma új megközelítését Folkman és Lazarus (1984) kutatásai jelentették, bő tíz évvel Selye könyvének megjelenése után, akik tranzakcionalista coping-modellt alakítottak ki, miszerint a stresszt nem mindig ugyanúgy észleljük, a stresszválasz kialakulása közben az érzelmek keletkezéséhez hasonlóan a helyzet kognitív kiértékelése zajlik. A legmegterhelőbbnek a hosszan tartó, szubjektíven fontos és egész életünkre hatást gyakorló stresszorok bizonyultak, továbbá összefüggést találtak egyes vonásokkal és korábbi tapasztalatokkal (Tringer, 2007). A stresszt kihívásként is értékelhető, akár értékes erőforrást jelenthet, és a vele való megküzdés a pszichológiai fejlődés egyik lehetőségének, egyfajta változásnak is tekinthető. Lazarus széleskörű coping-kutatásait alapul véve a korábbi trauma-orientáltságot felváltotta az a törekvés, hogy a 3

hétköznapi problémák megterhelő hatásával szemben is fejleszteni kell ember azon képességét, amivel olyan körülményeket tud létrehozni, ami a megküzdés szempontjából ideális (Oláh, 2005; Tringer, 2007). A kognitív tranzakcionalista modell szerint a coping egy moderátorváltozó, ami a személy környezettel való interakcióját kontrollálja. Definíciója Lazarus (1974): megküzdés minden olyan kognitív vagy viselkedéses erőfeszítés, amellyel az egyén azokat a külső vagy belső hatásokat próbálja kezelni, amelyeket úgy értékel, hogy azok felülmúlják, vagy felemésztik aktuális személyes erőforrásait. (Oláh, 2005; 5. o.). Egyrészt magában foglalja a zavaró körülmények módosítására való törekvéseket, ez a problémafókuszú megküzdés. Másrészt a stresszes helyzethez kapcsolódó érzelmek szabályozását is ide sorolják, amit érzelmi fókuszú megküzdésnek nevez a coping-kutatás (Lazarus, 1993 idézi Oláh, 2005). Jelenleg a megküzdés vizsgálata a pozitív pszichológia igen termékeny területe, Csikszentmihályi Mihály (1997) a megküzdőképességet a boldogság és a jóllét által meghatározottként definiálta, ami akkor optimális, ha az ember flow-élmények átélésére képes autotelikus személyiség, aki örömét leli értelmes tevékenységeiben, ezáltal autentikus életet él. Ehhez ismernie kell saját magát, és a fejlődésre kell törekednie (Pikó, 2005). A jógagyakorlás folyamatára teljesen ráillik az áramlatélmény nyolc kritériuma - világos célok, azonosulás a cselekvéssel, folyamatos és azonnali visszacsatolás, belső kontroll érzése, maximális képesség kihasználás, az Én- tudat elvesztése (az self összeolvad a cselekvéssel ilyenkor), a helyzet uralásának lehetősége, maximális koncentráció, az időérzékelés átalakulása- így a tevékenység autotelikus (önmagáért való) élménnyé válik (Csíkszentmihályi, 1997/2001), ami elégedetté tesz. Az élettel való elégedettség mellett fontos a pszichológiai egészség, aminek fontos komponensei: a transzendencia, a szépérzék, kíváncsiság, remény, optimizmus, hála, humor, játékosság, spiritualitás, cél- és jövőorientáció (Peterson és mtsai, 2003; idézi Pikó, 2006). Az önismeret a végső cél, ami kellő motiváció arra, hogy a kompetens személyiség megfelelő szociális képességek segítségével kibontakozhasson, amihez kulcsfontosságú, hogy összességében milyenek a megküzdési készségei. Mivel e készségek meghatározó tényezői nagyon szerteágazóak, született egy átfogó fogalom, ami a pszichológiai immunrendszer (PI). A fogalmat megalkotója, Oláh Attila így definiálja: Az individuum megküzdési kapacitását alkotó személyiségtényezők egy integrált személyiségen belüli rendszerként foghatók fel, amit pszichológiai immunrendszerként definiálhatunk. ( ) Azoknak a személyiségforrásoknak a megjelölésére szolgál, amelyek képessé teszik az egyént a stresszhatások tartós elviselésére, a fenyegetésekkel való eredményes megküzdésre úgy, hogy a személyiség integritása, működési potenciálja ne sérüljön, inkább gazdagodjon, a stresszel való foglalkozás során szerzett tudás, élményanyag és tapasztalat interiorizációja következtében. (Oláh, 2005; 85. oldal). A 4

PI a testi immunrendszerhez hasonlóan működik, három alrendszere van: a. Megközelítő/monitorozó alrendszer részei az optimizmus, koherencia, kihíváskeresés és a kontrollképesség; b. Mobilizáló/alkotó/végrehajtó alrendszer a leleményesség, problémamegoldó képesség, az énhatékonyság, a szociális forrást mobilizáló képesség és a szociális alkotóképesség tartozik ide; c. az Önszabályozó Alrendszer összetevői a szinkronképesség, kitartásképesség, ingerlékenység gátlás, impulzivitáskontroll és az érzelmi kontroll. A három alrendszer kölcsönhatásban működik, optimális funkcionálása esetén ez a mechanizmus az egyik alappillére az egészséges személyiségfejlődésnek, aminek egyaránt szolgálatába kell állnia az egészségpszichológia és a pozitív pszichológia tudományának is (Pikó, 2007). A fentebb is említett transzcendencia és a spiritualitás már Maslow (1968/2003) szükségletpiramisának is a csúcsát jelentette; emellett egy tranzakcionista coping-modell is foglalkozik a spirituális megküzdéssel (Gall, 2005). Egész könnyen belátható, hogy a transzcendens erőben való hit védőtényezőnek bizonyul a stresszel szemben és segít a megküzdésben, kialakít egyfajta énvédelmet, sőt, szorongáscsökkentő hatású (Pargament és mtsai, 2001). A lombardiai egyetem kutatói 23 egészséges felnőtt bevonásával fiziológiai kísérletet végeztek az imádkozás, mint a vallásosság egyik megnyilvánulásának vérnyomásra és légzésfrekvenciára gyakorolt hatásáról. Az eredmény alátámasztja az előbb leírtakat: a fiziológiai mutatók nyugodt, relaxált, stresszmentes állapot mintázatát mutatták imádkozás közben (Bernardi, 2001 idézi a Geo-magazin). Azóta számos fmri-vel és PET-tel végzett vizsgálat tanúskodik arról, hogy az imádkozás egészséges. A relaxáció és a meditáció lényegét igen közel áll az imádkozáshoz, hisz a belső világra fókuszálás mindkét esetben a tevékenység alapvető jellemzője, vallásosságtól vagy bármilyen felekezettől függetlenül. A spiritualitás és az intrinzik vallásosság az egészséghez való hozzáállásnak és a betegséggel való megküzdésnek meghatározó faktora, precíz felmérésére strukturált interjút is kidolgoztak (Harris és mtsai, 1999). Számos klinikai kutatási eredményből kitűnik, hogy a kognitív-viselkedésterápiák mellett a spirituális, meditáció-alapú terápiának kiemelt szerepe van a gyógyulásban (Benson, 1993; Goleman, 1988; Schopen és Freeman, 1992). Ezen kutatások hozadékai alapján a vallások jellemzői jól összeilleszthetőek a jógarendszerek ősi indiai hagyományaival és filozófiai gyökereivel. A jóga szó a szanszkrit judzs szóból ered, jelentése összekötni, egyesíteni, egyesülni, igába hajtani (Weininger, 1987/1988; Iyengar, 1999/2005). A szókapcsolat többféleképpen értelmezhető; Patandzsali mester az elme hullámzásának lecsendesítéseként magyarázza (Iyengar, 1999). A jóga filozófiájának egyik alapgondolata a kötődésektől való megszabadulásra törekvés, a szabad 5

önmegfigyelés által új képességek és a kontroll kifejlődése, és ennek tökéletesítésének folyamatos fenntartása - ez a fejlődés végtelen útja (S. Ráma, Ballentine és S. Adzsaja, 2006). Ez a rendszer több ezer éves múlttal rendelkezik. Írásos emlékei körülbelül 3000 évesek; férfiakat és nőket jógapozícióban ábrázoló agyag- és kőfigurák viszont akár 6000 évesek is lehetnek (Kaufman, 2001). Az ashtanga ( nyolc ) vagy más néven rádzsa ( királyi út ) jóga típusának elnevezése a rendszer nyolc egymásra épülő szintjét jelenti. Az első lépcső a tiltások és parancsok (Niyama és Yama), amelyek az egészséges, önmagunkért és a közösségért egyaránt felelősséget vállaló életre vonatkozóan tartalmaznak útmutatásokat. A tartások, állások (ászanák) olyan gyakorlatok, amelyek a hétköznapi tevékenységeinkben nyújtanak hasznos segítséget. A jógában kiemelkedően fontos szerepe van a helyes légzésnek, amely elsajátítását szolgálja a következő lépcsőfok, a légzéstechnikák (Pranayama). Ezután következnek az érzékgyakorlatok (Pratiahara). Ezek megtanítják a gyakorlót tudatosan bánni az érzékszerveivel, hogy kapcsolatot teremthessen másokkal, de befelé haladva, saját igazi önmagával is. A koncentrációs gyakorlatok (Dharana) erősítik a koncentrációs képességeket, megtanítják, hogyan fókuszálható a figyelem egyetlen dologra. Az utolsó, nyolcadik lépcsőfok, a meditáció (Dhyana) a középpontba vezet; ekkor a gyakorlók passzívan követik gondolataik áramlását, miközben rákoncentrálnak egy folyamatra (ez akár testi folyamat is lehet). Az indiai Mesterek koncentrációval meg tudják változtatni fiziológiás mutatóiakt is: Szwámi Ráma, koncentrálással, 15 perc alatt az előre megbeszélt agyhullámokat produkálta (Sz. Ráma, Ballentine és Sz. Adzsaja, 2006). A jógának több típusa van, ezeket is különféle rendszerekben oktatják a Távol-Keleten; amit jelenleg ebből megemlítenék: az általam megkérdezettek túlnyomórészt hatha és rádzsa-jógát gyakorolnak, ill. tanítanak. A ha jelentése: Nap (aktivitás, maszkulin oldal), a tha pedig a Hold (passzivitás, feminin oldal) (Weininger, 1987; Szvámí Ráma, 2006; Szwámí Véda, 2006). A hatha jelentése durván kifejezve erő, erőteljesen csinálni valamit; tehát ez a nyugaton leginkább elterjedt irányzat, főként a testállásokra épül, szerves részei továbbá a légzőgyakoraltok és a relaxáció. A rádzsa jóga az előbb említett nyolcfokú létrán (ashtanga) való végighaladásra épül (Patandzsali: Jóga Szútrák). Az ászanák javítják a fizikai kondíciót, minden szervrendszerre jó hatással vannak, fejlesztik a testtudatosságot, a kontrollérzést (Sz.Ráma, 2006; Sz. Véda, 2006; Vígh, 1985; Weininger, 1987). Emellett elindítanak a pszichés, szociális és kognitív fejlődés és önismeret útján is (Weninger, 1987; Iyengar, 1999; Bálint/Kolarovszky, 2005; Szatyánanda, 2006; idézi Radvány, 2008). A légzőgyakorlat a jógarendszer egyik legfontosabb komponense: ekkor vesszük fel az éltető levegőt. Mély és lassú hasi légzéssel, amelynek során a kilégzés kétszer-háromszor hosszabb, mint a belégzés; az idegeket megnyugtathatjuk - ezt pánikbetegeknek is ajánlják (Vígh, 1985; Weininger, 1988). A tüdő vitálkapacitása a jógalégzés mindennapos gyakorlásával rövid időn belül jelentősen megnő; 6

ekkor a hastól a mellkas felé, majd a kulcscsont alá áramló levegő először az alsó tüdőlebenyeket tölti fel levegővel és felfelé halad, így a tüdő jobb kihasználtságát eredményezi, mint a felületes mellkasi légzés - tehát hatékonyabb levegő-anyagcserét biztosít. A relaxáció ellazulást, a testi-lelki-szellemi harmónia megteremtését jelenti. Számos pszichoterápiás technika (AT, hipnózis, KIP stb.) dolgozik hatékonyan a jógának e komponensével, stresszkezelő és gyógyító hatása pl. rákbetegek fiziológiai mutatóinak javítása is elérhető a segítségével (Carlson és mtsai, 2007). Továbbá a szubjektív fájdalomérzés is csökkenthető az alkalmazásával (Slade és Keating, 2007); bizonyítottan növeli a jól-létet (Kim, Kim és Park, 2007). Relaxáláskor ellazul az izomzat, oldódnak a feszültségek, a figyelem befelé összpontosul és fejlődik a képzelőerő; a tűrőképesség fokozódik, a fájdalomküszöb emelkedik, az impulzivitás csökken, kiegyensúlyozottság érzés tapasztalható, a szellemi képességek javulnak, a test tudatos szabályozása fejlődik, növekedhet az akaraterő, az önkontroll és az önismeret (Bagdy és Koronkai, 1988). Ekkor a test laza, de az elme igazán éber (Nuernberger, 1981). Ezt sokszor követi meditáció, ami elmélyíti ezen pozitív hatásokat, hat a béta-endorfin, az ACTH és a kortizol szintjére, tehát a komplett HPA-tengely működésére (Infante és mtsai, 1998; idézi Radvány, 2008). Sőt, egy többtíz éves tapasztalattal rendelkező jógamester az őt ekkor érő fájdalomingerre nem reagál; PET, illetve fmri egyidejű szkennelése mellett kimutatták, hogy a fájdalomérzés agykérgi korrelátumainak sem aktívak ekkor, és a szubjektív fájdalommegítélés is 0 pontos volt a Vizuális Analóg Skálán (Kakigi és mtsai, 2005). Az első tudományos és kontrollált körülmények közt zajló hatásvizsgálatot Dr. D. Ornish (1996, idézi Bloemer, 2007) végezte, aki szívrohamon átesettek körében komplementer módszerként alkalmazott jógát, igen hatékonyan. Azóta a klinikai depresszió, szorongás, asztma, SM, HIV-fertőzés, evészavarok, cukorbetegség, krónikus hátfájás, ADHD, sportsérülések, rákbetegségek, PTSD (a teljesség igénye nélkül), és még számos szomatikus és pszichiátriai betegség kezelésében, vagy a rehabilitációban, utógondozásban is bizonyították pozitív terápiás hatásait. (Összefoglalja: Pilkington és mtsai, 2005; Khumar és mtsai, 1993; Javanbakht és mtsai, 2008; Cowen és Adams, 2004; Murugesan és mtsai, 2000; Telles és mtsai, 1993; idézi Radvány, 2008). A jóga gyakorlatai a melatonin transzmissziójára is bizonyítottan hatnak, ami Sharma és munkatársainak 2007-es vizsgálatában korrelált a Well-being-gel (idézi Radvány, 2008). A stresszel való megküzdés eszközeként is vizsgálták a jógát különböző populációkon és módszerekkel: stresszes orvostanhallgatók (Malathi és Damodaram, 1999; idézi Smith és mtsai, 2006), emocionálisan labilis nők (Michalsen és mtsai, 2005), és egészséges kollégisták (Bloemer, 2007) mind-mind szignifikánsan alacsonyabb stressz-értékeket mutattak a jógagyakorlás időszakában, mint a kontrollcsoportok. 7

Magyarországon az ELTE-PPK pszichológia szakán, rövid időn belül két vizsgálat is született: Radvány Ivett, (2007/2008) illetve Süle Adrienn (2008) - akivel a kutatás során a jóga szellemiségének megfelelően együtt is működtem - nemrégiben készült szakdolgozata is a jóga stresszkezelő hatásait tárták fel. Az előbbi szakdolgozat a jóga rövid távú hatásit vizsgálta utánkövetéssel, míg az utóbbi az enyémhez hasonlóan és együttműködésben a jógagyakorlás hosszabb távú hatásaival foglalkozik, mert a megkérdezettek minimum három éve jógát gyakorolnak. 3. Hipotézisek Az előbb ismertetett kutatások fényében az alábbi feltevéseket állítottam fel: 1a.) Jógát rendszeresen gyakorlók RAHE-teszten elért összesített pontszáma - azaz a stressz és a megküzdés pontszám mérlege - magasabb, mint az illesztett kontrollcsoport ugyanezen pontszáma. 1b.) Feltéltelezem, hogy a RAHE-teszt két komponensét külön-külön tekintve is különbség mutatkozik a két csoport között: az észlelt stressz alacsonyabb, a megküzdési képesség pedig magasabb lesz a jóga-csoport esetében. 2.) A Pszichológiai Immunrendszer mindhárom alrendszerének magasabb működési kompetenciáját feltételezem a jóga-csoport esetében. 3.) Elégedettség és általános jól-lét szempontjából is kiegyensúlyozottabbnak bizonyulnak a jógacsoport tagjai. 4.) Jellegéből és a korábbi eredményekből adódóan a megküzdési kapacitás együttjár a Pszichológiai Immunrendszer fejlettségi fokával a vizsgált minta egészén. 5.) A jógások által kitöltött nyílt végű kérdések közül (ld. melléklet) a motivációs kérdésre a spiritualitással, fejlődéssel és a szellemi hatásokkal kapcsolatos válaszokat vártam. 4. Módszer A.) Résztvevők A vizsgálati minta 68 főből állt: 34 jógaoktatóból vagy rendszeresen gyakorló személyből és szintén 34, nem, életkor és lakóhely szempontjából a jógásokhoz utólag illesztett kontrollszemélyből. A 8

vizsgálati csoportból 21 személy hatha jógát, 5 fő rádzsa-jógát oktat, a többiek nem oktatók, hanem rendszeres gyakorlók voltak. Szinte egyenként kerestük fel őket kutatótársammal; két főt a debreceni jógaközpontban (Jóga a Mindennapi Életben Rendszer tagjai) értem el. A jógások tesztkitöltési ideje kb. 50 percet, a kontrollcsoporté kb. 40 percet vett igénybe, mert az előbbi verzió elején volt néhány nyílt végű kérdés (pl. Miért gyakorol jógát? ), illetve a gyakorlás mennyiségére vonatkozó zárt végű kérdésekre is válaszoltak. A nemek megoszlása mindkét csoportban ugyanúgy alakult (férfi:nő 4:30), az életkori csoportok eloszlását az alábbi táblázat szemlélteti: Életkor Jógások Kontrollcsoport 20-26 év 8 fő 10 fő 27-36 év 14 fő 12 fő 37-46 év 3 fő 3 fő 47-68 év 9 fő 9 fő 1. táblázat: életkori adatok Végzettségüket tekintve a jógások magasabban kvalifikáltak (70%-uk felsőfokú végzettségű, míg átlagosan a mintában ez 54%). B.) Mérőeszközök I./ RAHE-féle Rövidített kérdőív a Stresszről és a Megküzdésről Az eredeti kérdőív többek közt a Holmes-Rahe-féle Életesemény Lista, a Zung-féle Önjellemző Skála, és a Konfliktusmegoldó Kérdőív tételeiből Richard H. Rahe állította össze, a teszt reliábilis és valid mérőeszköznek bizonyult a japán és az amerikai vizsgálatban is (Fukunishi és mtsai, 1995; Rahe és mtsai, 2000; idézi Rózsa és mtsai, 2005). Mivel nagyon hosszú volt így, szükségessé vált egy rövidített változat kidolgozása, ami negyedannyi tételből áll és a kitöltő által is könnyedén lepontozható (Rahe, 1998). A kérdőív két fő részből áll: a Stressz és a Megküzdés egységből. A Stressz első része a Gyerekkori traumákra kérdez rá, a második része az Elmúlt év életeseményeit méri fel, ez a rész igen kifinomult módon pontozódik. A Testi tünetlista 8 alterületet térképez fel, a Pszichológiai tünetlista 12 tételből áll. A Magatartás és érzelmek alegység az A- és C-típusú viselkedésre kérdez rá, azok jellemzőinek végigkérdezésével (Rózsa és mtsai, 2005). A Megküzdés egység első alegysége az Egészséggel kapcsolatos szokásokra vonatkozik, a második a Társas támogatottság dimenziót méri, a harmadik a Stresszre adott válasz, negyedik az Elégedettség az élettel, és végül az ötödik alegység az Életcél és kapcsolatok területét fedi le. Ezen alterületek pontértékei összeadással könnyen kiszámolhatóak. Az 9

öt megküzdés alskála pontszámából kivonandó a stressz alskálákon elért pontszám, így megkapható a Globális Stressz és Megküzdési Index. Ha ez pozitív, nincs ok az aggodalomra, mert a megküzdésmutató magasabb, mint a stresszmutató. Ellenkező esetben életmódbeli változtatásra lehet szükség. A kérdőív magyarra való átültetését Kopp Mária, Skrabski Árpád, valamint Rózsa Sándor és Kő Natasa (2003) végezte. A validáláshoz Derogatis-féle Tünetlistát alkalmaztak (SCL-90R) (Derogatis 1977, Unoka és mtsai 2004 idézi Rózsa és mtsai, 2005). A várt együttjárások kijöttek; továbbá a reliabilitásvizsgálat eredményeként megállapítható, hogy egyes skálák alatta maradtak az optimális Cronbach-alfa értéknek (Rózsa és mtsai, 2005). Összességében a mérőeszköz mégis jól használható és komplex stressz- és megküzdésleltárnak minősül. II./ PIK Oláh Attila (2005) dolgozta ki a 80 db 4 fokú tételből álló, a Pszichológiai Immunrendszer funkcióit mérő Pszichológiai Immunkompetencia Kérdőívet, ami 16 pszichológiai konstruktum operacionalizált és valid mérője, ezek: - Pozitív gondolkodás; Kontrollérzés, Koherenciaérzés, Növekedésérzés, Rugalmasság és kihíváskeresés, Empátia és társas monitorozás, Kitartásképesség E konstruktumok együttesen alkotják a Megközelítő, monitorozó rendszert. - Öntisztelet, Leleményesség, Énhatékonyságérzés, Társas mobilizálás képessége, Szociális alkotóképesség Mobilizáló, alkotó, végrehajtó rendszer alkotói. - Szinkronképesség, Impulzivitás kontroll, Érzelmi kontroll, Ingerlékenység gátlás Önszabályozási Rendszer komponensei. III./ Élettel Való Elégedettség Skála (SWLS) A Satisfaction with Life Scale pszichológigai jól-lét mérésére szolgál (első megjelenés: Diener és mtsai, 1985). Validálása során kimutatták, hogy konzisztens mérőeszköz és az általa mért konstruktum, a szubjektív jól-lét (subjective well-being; SWB) egy folytonos dimenzió mentén helyezhető el (Pavot és Diener, 1983). A SWB a gyötrődés és a maximális lelkesültség közti széles spektrumon jól differenciál, nemcsak a klinikai tüneteket, a szorongást és a depressziót szűri ki, hanem elkülöníti a kissé szomorú vagy boldog, a többnyire boldog és a szélsőségesen boldog személyeket is, tehát fontos faktor a mentális egészség feltérképezésében (Diener, 1984). A SWB a válaszadók belső élményeit egyéni perspektívából tükrözi, ami árnyaltabb képet ad, mint a hagyományos, objektív klinikai tesztek. Ugyanakkor fontos látnunk, hogy önmagában a SWB mérése nem elég arra, hogy egy adott populáció mentális egészségét teljes körűen feltérképezze, mert akár 10

pszichiátriai rendellenességgel élő ember is érezheti magát szubjektíven jól (Diener és Diener, 1996). Az SWLS jellemzője, hogy hosszú idői intervallumra vonatkozik, és három komponense van: az elégedettség, a kellemes érzések és a kellemetlen érzések hiánya (Diener és mtsai, 1997). A SWLS 5 iteme ezek közül az elsőt méri. IV./ WHO WBI-5 -- Az Egészségügyi Világszervezet Jól-lét Indexének rövid változata Végül a részvevők az 5 tételes, négyfokú (Likert-skála 0-3-ig) Általános Well-being kérdőívet töltötték ki, ami az elmúlt két hetükre vonatkozott. A mérőeszköz magyar populációra való adaptálása és validálása reprezentatív mintán történt a Hungarostudy2002 bio-pszicho-szociális egészségfelmérő vizsgálat keretein belül profi körülmények között (Rózsa és mtsai, 2003). Hat validitás skálával vetették össze az eredményeket (köztük a jelenleg is használt Rahe-féle Stressz-és Megküzdés Kérdőív Életcél alskálájánk 7 itemével is), ami biztosította a széleskörű felmérést. A skála reliábilis és valid mérőeszköznek bizonyult, ráadásul rövid, könnyen pontozható és egyszerű. A bemutatott zárt végű önkitöltős kérdőívek mellett a Jóga-csoport tesztcsomagjának fedőlapján volt néhány jógagyakorlásra vonatkozó zárt végű kérdés (pl. Milyen gyakran végez ászanákat? - minden nap/ majdnem minden nap/ hetente három-négyszer/ hetente egyszer-kétszer); emellett nyílt végű kérdések is szerepelnek, pl. Miért jógázik Ön?, tehát a motivációs aspektusra is rávilágít a tesztcsomag. C.) Eljárás Tájékoztattam a kitöltőket a kutatás természetéről, és biztosítottam őket az adatok bizalmas kezeléséről. A könnyű kiértékelhetőség miatt jeligére, becenévre vagy e-mail címre igény szerint a stressz, a megküzdés és ezek mérlegének pontszámát és a jól-lét pontszámot visszajeleztem - ennek a vizsgálati személyek nagyon örültek, érdekesnek találták a vizsgálatot. 5. Eredmények A statisztikai elemzést az SPSS for Windows 14.0 verziójával végeztem. A mérőeszközök reliabilitás-vizsgálatát végeztem el elsőként: Reliabilitás Cronbach-alfa RAHE-kérdőív Stressz komponese 0,6 RAHE-kérdőív Megküzdés komponense 0,6 11

PIK Megközelítő, Monitorozó Alrendszer 0,76 PIK Mobilizáló, Alkotó, Végrehajtó Alrendszer 0,81 PIK Önszabályozási Alrendszer 0,78 Összesített jól-lét skála (SWLS+WHO WBI-5) 0,83 2. táblázat: A reliabilitásvizsgálat eredményei 1.hipotézis: a jógázó és a kontrollcsoport által a RAHE kérdőíven elért eredmények összevetésére független mintás t-próbát végeztem, mert a szórás-homogenitás és a normalitás feltétele teljesült. A kísérleti (jógás) csoport eloszlását az alábbi grafikon mutatja (a kontrollcsoporté is hasonló): A jógacsoport pontszám-eloszlása: Normál eloszlás 2 0-2 -5 0 5 10 RAHE pontszám Az alábbi táblázat a teszten elért csoportonkénti átlagokat és szórásokat mutatja: RAHE-kérdőív RAHE összpontszám Stresszpontszám Megküzdés adatai átlag szórás átlag szórás átlag szórás Jógázók 1,74 4,7 7,79 3,24 9,53 2,00 Kontroll - 1,09 4,37 9,00 2,75 7,91 3,00 3. táblázat: RAHE teszt leíró statisztikái 12

1a.) A jógacsoport RAHE-teszten elért pontszáma 1%-os szignifikanciaszint mellett magasabb lett, mint a kontrollé. (t= 2,57; f= 66; p< 0,001; N=68) 1b.) - A jógás csoport megküzdés-pontszáma magasabb, mint a kontrollé. (t=2,62; f=66; p<0,001; N=68) -A jógázók stresszpontszáma átlagát tekintve alacsonyabb lett, a különbség tendencia-szintű. (t= - 1,66; f= 66; p=0,13; N=68) 2. hipotézis: a két csoport PIK pontszámainak összehasonlításakor független mintás t-próbát végeztem, a minta kielégítette a szóráshomogenitás és a normalitás feltételeit. A PIK 3 alrendszerén elért pontszámok adatait az alábbi táblázat mutatja be: Megközelítő, Mobilizáló, alkotó, Önszabályozás PIK adatai monitorozó rendszer végrehajtó rendszer átlag szórás átlag szórás átlag szórás Jógázók 108,74 8,48 75,74 9,54 58,47 8,92 Kontroll 99,79 14,24 70,44 13,89 52,68 10,16 4. táblázat: A PIK kérdőív-pontszámok leíró statisztikái a.) A jógások Megközelítő, monitorozó alrendszer-pontszáma magasabb, mint a kontrollé. (t= 3,15; f= 66; p=0,001; N=68) b.) A jógázók Moblizáló-alkotó-végrehajtó alrendszer-pontszáma átlagát tekintve magasabb, a különbség tendencia-szintű. (t= 1, 83; f= 66; p< 0,1; N=68) c.) A jóga-csoport Önszabályozó alrendszerére kijött pontszáma magasabb (5%-os szignifikanciaszinten), mint a kontrollé. (t= 2,5; f= 66; p< 0,05; N=68) 3. hipotézis: a jóllétbeli különbségek tesztelésére független mintás t-próbát alkalmaztam, az előfeltételek teljesültek, a Levene-teszt nem volt szignifikáns és a grafikon normális eloszlást mutatott. A jól-lét skálákat összegeztem, így a résztvevők a SWLS és a WBI pontszámának összege lett a jóllét mérőszáma, ezt az alábbi táblázat mutatja: 13

Jól-lét skálák SWLS+WBI átlag szórás Jógázók 36,85 7,47 Kontroll 31,59 6,91 5. táblázat: a Jól-lét skálák összesített leíró statisztikái A jógások összesített jól-léte szignifikánsan magasabb, mint a kontrollé. (t= 3,01; f=66; p<0,01) 4. hipotézis: A RAHE teszten elért pontszámok várakozásaimnak megfelelően magasan és erősen szignifikánsan korreláltak a PIK három főskáláján elért pontszámmal (N=68) Korrelációk (r) RAHE összpontszám ~ Szign. Szint (p) Megközelítő-Monitorozó Alrendszer 0,622 =0,001 Mobilizáló-Alkotó-Végrehajtó Rendszer 0,406 =0,001 Önszabályozó Alrendszer 0,562 =0,001 6. táblázat: A PIK és a RAHE pontszámok korrelációi 5. hipotézis: A megkérdezett jógagyakorlók a nyílt végű kérdések kapcsán mindannyian leírták, hogy a fizikai egészségesség mellett szellemi, lelki és spirituális indíttatásból gyakorolnak, a transzcendencia szükséglete mindannyiuknál megjelent. A fejlődés kérdésköre is felmerült, az út szót sokan használták. Meglátásom szerint a legtapasztaltabb oktatók az erkölcsi fejlődés igen magas szintjén állnak (ezt eddigi személyes tapasztalataim is alátámasztják). A humanisztikus pszichológia kulcsszava, az önmegvalósítás is gyakran előfordult a válaszok között, a gyakorlást autotelikus tevékenységként jellemzik. Továbbá a tapasztaltabb Mester követése és a tapasztalatok továbbadása is fontos motívumnak bizonyult. Néhány válaszból idézek: Eleinte az egészségem miatt gyakoroltam, mostanra életfeladatommá vált a jógaoktatás. Célom, hogy a jóga által közvetített ősi bölcsességből minél többen erőt meríthessenek, és ezáltal életüket stabil alapokra helyezhessék. ez egy szolgálat számomra, ez tesz boldoggá Ezért születtem. Az önmegvalósításért, a testi-lelki-szellemi-társadalmi egészségért jógázom. Mert ember vagyok! Az utóbbi mondatban az egészség minden aspektusa (bio-pszicho-szociális jól-lét) szerepel, a motiváció a társadalom egészségére is kiterjed. Mély elhivatottságot és céltudatosságot tükröz a 60 éves oktató válasza. 14

6. Következtetések és kitekintés A hipotézisek túlnyomó része igazolást nyert, ezúton is bebizonyosodott, hogy a jóga fejleszti a megküzdési képességet, a pszichés immunrendszert, az egészségtudatosság egyes területeit és általános jól-létet ad. A spiritualitás mint énvédő faktor -modellbe is beleilleszkedik a jógázók gyakorlással kapcsolatos motivációjába, a mély filozófiai háttér és az önismeretben való fejlődési igény miatt egyáltalán nem pusztán szabadidős testmozgásként tekintenek rá, ugyanakkor megemlítik a fizikai testre és az egészségre gyakorolt kedvező hatását, ami összecseng a kontrollhoz képest magasabb egészségtudatossággal. A gyengébb, tendencia-szintű eredmények is beszédesek, azt sejtetik, hogy esetleg nagyobb mintán azok is bebizonyosodhatnak, hisz például a stressz észlelésének jógagyakorlóknál jellemző alacsonyabb szintjét számos szakirodalmi adat is leírja (Tooley és mtsai, 2000; Shannenhoff-Khalsa és Beckett, 1996; Miller és mtsai 1995; Lundgren és mtsai, 2008; Malathi és Damodaram, 1999; Michalsen és mtsai, 2005; Bloemer, 2007). Fontos hozzátennem, hogy a jógázó minta jelentős része menedzseri vagy professzionális munkát végez, tehát munkakörükből kifolyólag valószínűleg nap mint nap stresszoroknak vannak kitéve, emiatt még fontosabbá válik a megküzdés. Az egyik oktató így reflektált a visszajelzett magas pontszámára: Swamiji (Szwámi Mahésvaránandta) megtanított küzdeni. Őt az ENSZ Béke-nagykövetének választották 2007-ben; azon jógik egyike, akik behozták, és elterjedtté tették a keleti jógát a nyugati kultúrába (az első európai jógaiskolát egyébként Budapesten alapította Selvarajan Yesudian és felesége Yesudian, 1937 idézi Radvány, 2008). Ebből is érezhető, hogy a jóga szellemisége a pszichés fejlődés optimális közege és a Mestereket mély tisztelet övezi, a közös tevékenységek, az önzetlenség és az emberi kapcsolatok fontosak, a karma jóga rendszere például a közös cselekvésre irányul (Mahatma Gandhi és Teréz Anya is gyakorolták). Ezúttal is alátámasztást nyert a hipotézis, hogy nem véletlenül írta Rahe a Stressz- és Megküzdés-kérdőív kiértékelő lapjára, hogy negatív stressz-megküzdés mérleg esetén relaxáció ajánlott. A Pszichológiai Immunrendszer három alrendszerének tekintetében szintén erős eredmények jöttek ki, a két szignifikáns eredmény mellett a tendenciaszintű összefüggést is érdemes értelmezni. A Megközelítő, monitorozó alrendszer komponensei, különösen a kontroll-, növekedés- és a koherencia-érzés, a jógával eltöltött idő során megnőnek, amihez a spirituális beállítottság is hozzájárul. A motivációra vonatkozó nyílt végű kérdésre adott válaszokból is kiderült, hogy a fejlődés eléréséhez a jóga az út. A Moblizáló-Végrehajtó-Alkotó rendszer alskálái közül az Énhatékonyság-érzést és a Szociális kompetenciát emelném ki. Az előbb idézett boldogság és céltudatosság, illetve a statisztikailag is kimutatott élettel való magasabb elégedettség és az optimális 15

élmények átélésének gyakorisága összefügg az Énhatékonysággal, illetve magasan korrelál magával a megküzdéssel is (Oláh, 2005). A Szociális kompetencia fejlettsége a csoportos jógagyakorlás fontosságával, a közös tevékenységek által teremtett egységélménnyel, és az élet tiszteletével függ össze (vö. nyolc lépcső ). A Szociális kompetencia pontszámban a jelenlegi összevetés nem hozott ki szignifikáns különbséget a jógagyakorlók javára, de ez a viszonylag alacsony elemszám miatt feltételezhető. Az Önszabályozó rendszer alskálái, mint az Impulzivitás- és érzelemkontroll eltérést mutattak ki a jógázók javára, ami könnyen értelmezhető, hisz a meditatív és relaxált állapotok mind az elme és a tudat lecsendesítését igénylik (Bagdy és Koronkai, 1988). A PI fejlettsége és a jógagyakorlás összefüggésére Radvány Ivett (2008) is rámutatott szakdolgozatában, aki 6 hónapos után-követéssel vizsgálta a kezdő és a haladó jógázók testi és pszichés fejlődését - hasonlóan erős összefüggéseket kapott eredményül. Az élettel való elégedettség és a 2 hétre visszamenőleg mért well-being csoportközi különbségei könnyen magyarázhatóak. Az SWLS-sel mért szubjektív well-being három összetevőből áll: az elégedettségből, a kellemes érzések meglétéből és a kellemetlen érzések hiányából (Diener és mtsai, 1997). Emellett számos kutatás tanúsága szerint kapcsolatba hozható az optimizmussal (ami egyben PI-védő faktor is) és az önértékeléssel (Diener, Sandvik, Pavot és Fujita, 1992). Előre jelezheti a vallásosság ténye (Ellison, 1991; Myers, 1992, Pollner, 1989), ami szoros kapcsolatban áll a spiritualitással, és ezáltal a spirituális megküzdéssel. A világosan megfogalmazott célok és a rájuk irányuló törekvések (Diener, 1984), a mindennapi tevékenységekbe való bevonódás és a flow-élmény átélésére való képesség (Csikszentmihalyi, 1975) is mind összefügg a SWB-gel. A WHO 5 itemes Well Being Indexét az egész magyar populációt reprezentáló mintán számos kérdőívvel validálták, és közte volt a Rahe-féle Stressz- és Megküzdés Kérdőív egyik alskálája is (Megküzdés rész Életcél és kapcsolatok alskálája), és ez relevánsnak bizonyult, tehát valamennyire átfed a két konstruktum (Rózsa és mtsai, 2003). A két kérdőív együtt több nézőpontból megvilágítja a jól-létet, ami testi és lelki szinten egyaránt hat, akárcsak a jóga. A jóga rövid távú hatásai közül leghamarabb a jól-lét fokozódás érezhető, a témában folyó kutatások zömében mérte a well-beinget (Kim és mtsai, 2007; Radvány, 2008). Ez összefügg a flow-élményekkel. Csikszentmihalyi (Flow - The Psychology of Optimal Experience, Harper Perennial, 1991) híres könyvének előszavában írja: az emberi élmények pozitív aspektusa az öröm, a kreativitás, az élet teljes felvállalása, amit én áramlatnak hívok (Csíkszentmihályi, 1997/2001; 17. o.). Flow-élmény alatt harmonikusan rendezett mentális állapotban, önmagáért, örömmel végzünk egy tevékenységet, és ez egységélménnyel párosul. A tökéletesség megtapasztalásakor az illető szabadon annak szentelheti a figyelmét, hogy elérje a célját, mivel nincs zavar, amelyben rendet kellene tennie és nincs olyan fenyegetés, amellyel szemben 16

az Énnek meg kellene védenie magát (u. a. 71. o.). A figyelem erőfeszítések nélküli maximális fókuszálása valósul meg ilyenkor, ami a módosult tudatállapotokra, ami pl. a meditáció, különösen jellemző. A flow-élmények átélése számos kutatás szerint jól-létet eredményez (Csikszentmihályi, 1997/2001). Az negyedik hipotézist számtalan korábbi eredmény is alátámasztja, hisz nagy elemszám mellett különböző mintákon megerősítést nyert. A PIK a Pszichológiai Immunrendszer erősségét méri fel, ami többek közt a megküzdési képességeken alapul és az alrendszerek fejlettsége magasan korrelál a megküzdési képességek fejlettségével (Oláh, 2005). Az ötödik, utolsó előfeltevésemet, amivel a munkámat színesítettem, egy nyílt végű kérdésre alapoztam: Miért jógázik Ön, illetve miért szeretne jógaoktató lenni? A jógázók mind személyes meggyőződésből gyakorolnak és a lelki-szellemi gyarapodás elérése a világosan kitűzött cél. A legtapasztaltabb oktatók még szélesebb spektrumban gondolkodnak: a társadalom egész-ségéért és életfeladatuk betöltéséért is jógáznak, ami magas fokú önismeretre és az erkölcsi fejlődés legmagasabb szintjének elérésére vall (amit egyébként az emberek többsége egész élete során sem ér el - Kohlberg, 1995). A kvalitatív elemzés során kiderült, hogy a megkérdezettek aszerint, hogy régebben gyakorolnak, egyre magasabb szinten jelenik meg a magasabb rendű cél, koherens világképbe való illeszkedésre való törekvés. A gyakorlás mennyiségének és a relaxáció mélységének növekedésével egyfajta motivációs fejlődési tendencia rajzolódott ki. A következő motivációs kategóriákat állítottam fel (legtapasztaltabbtól a nem rég óta gyakorlókig): 1. felső, egyetemes cél érdekében való elhivatottság; 2. tudatosság, egyéni boldogság elérése, mentális fejlődés motivációja; 3. jó kondíció, egészség fenntartása. Ryan és Deci (2000) motivációs modellje ide illeszthető: a kezdetben extrinzik motiváció introjektálódik, belső (intrinzik) lesz és az élet szervező elvévé válik, sőt: a lét alapjává. Ezt tükrözi egy 55 éve gyakorló férfi válasza: Gyakorlok, mert ember vagyok! Az eredmények általános összefoglalásaként elmondható, hogy szinte maradéktalanul beigazolódtak a várakozásaim, ezen a viszonylag alacsony létszámú mintán is. A jóga komplex pozitív pszichés hatásainak ilyen típusú felderítésének hozadéka a korábban említett tanulmányok eredményeivel összhangban van. A meditációt, mint primer terápiás módszert használó kutatók és terapeuták meggyőző eredményeket mutattak fel (Miller, Fletcher és Kabat-Zinn, 1995; Panjwani, 1995; Vedanthan és mtsai, 1998; Wenneberg és mtsai, 1997; idézi S. Ráma, Ballentine és S. Adzsaja, 2006). 17

Meggyőződésem és személyes tapasztalatom, hogy a jóga-terápia és a meditáció hatékonyságát tükröző eredmények magukért beszélnek, és a téma további vizsgálata és gyakorlati alkalmazása megtermékenyítőleg hathat a pozitív egészségpszichológia szemléletmódjának továbbfejlesztésében és elterjesztésében, hogy egyre szélesebb körben megvalósulhasson a test-lelki-szellemi-társadalmi egészség. Külön hálás köszönet Süle Adrienn szakdolgozónak, akivel együtt dolgoztam ebben, a számomra különösen kedves témában! Felhasznált irodalom Arrindell, W. A., van Nieuwenhuizen, Ch., Luteijn, F. (2001) Chronic psychiatric status and satisfaction with life, Personality and Individual differences, 31, 145-155. Bagdy E., Koronkai B. (1988) Relaxációs módszerek. Medicina Könyvkiadó, Budapest Bausell, R. Barker; Soeken, Karen L. (1986) Differences in Affective and Behavioral Health-Related Variables Associated with Age. http://eric.ed.gov/ericdocs/data/ericdocs2sql/content_storage_01/0000019b/80/34/a6/ (letöltve: 2008. 11.15.) Benson, H. (1993). The relaxation response. In D.Goleman & J. Gurin (Eds.), Mind body medicine: How to use your mind for better health (233 257). Yonkers, NY: Consumer Reports books. Birkel, D.A, Edgren, L (2000) Hatha Yoga Improved Vital Capacity of College Students. Alternative Therapies in Health and Medicine 6, 55-63 Bloemer, N. (2007) Asessing the Impact of a 6 Weeks Yoga Based Practice of Body Awereness And Intentional Relaxation on Affect and Perceived Stress in Adolescent Girls, Doktori Disszertáció, Holos University, kézirat Carlson, L., Speca, M., Faris, P., Patel, K. (2007) One year pre post intervention follow-up of psychological, immune, endocrine and blood pressure outcomes of mindfulness-based stress reduction (MBSR) in breast and prostate cancer outpatients. Brain, Behavior, and Immunity 21 (2007) 1038 1049. Cowen, V, Adams, T.B. (2004) Physical and Perceptual Benefits of Yoga Asana Practice: Result of Pilot Study. Journal of Bodywork and Movement Therapies, Vol 9, Issue 3, 2005, 211-219 Csíkszentmihályi M. (1997) Flow. A tökéletes élmény pszichológiája. Bp: Akadémiai Deckro, G., Ballinger, K, Hoyt, M, Wilcher, M, Dusek, J, Myers, P, Greensberg, B.,Rosenthal, Benson, H. (2002)The Evaluation of a Mind/Body Intervention to Reduce Psychological Distress and Perceived Stress in College Students. Journal of American College Health 50/6, 281 287. Diener, E.(1984) Subjective well-being, Psychological Bulletin 95, p. 542 575. 18

Diener, E., R.A. Emmons, R.J. Larsen, and S. Griffin (1985) The Satisfaction with Life Scale, Journal of Personality Assessment 49, p. 71 75. Diener, E., E.M. Suh, R.E. Lucas and H.L. Smith (1999) Subjective well-being: Three decades of progress, Psychological Bulletin 125, 276 302. Diener, E., & Diener, M. (1995). Cross-cultural correlates of life satisfaction and self-esteem. Journal of Personality and Social Psychology, 68, 653-663 Diener, E., Sandvik, E., Pavot, W., & Fujita, F. (1992). Extraversion and subjective well-being in a U.S. national probability sample. Journal of Research in Personality, 26, 205-215. Ellison, C.G. (1991). Religious involvement and subjective well-being. Journal of Health and Social Behavior, 32, 80-89. Gall, T.L, Charbonneau, C., Clarke, N.H., Grant, K., Joseph, A., Shouldice, L. (2005) Understanding the Nature and Role of Spirituality in Relation to Coping and Health: A Conceptual Framework. Canadian Psychology, 46:2, 88-104 Goleman, D. J. (1988). The meditative mind. Los Angeles, CA: Thatcher Harris A, Thoresen C, McCullogh M, Larson, D (1999) Spiritually and Religiously Oriented Health Interventions. J Health Psychol 1999; 4; 413-433. Jvanbakht, M, Morvarid, M, Heyazi-Kenari, R (2008) Effect of Yoga on Depression and Anxiety of WomenReffered to Yoga Clinic. European Psychiatry, 23/2, 2008, 213-214 Kakigi R, Nakata H, Inui K, Hiroe N, Nagata O, Honda M, Tanaka S, Sadato N, Kawakami M Intracerebral pain processing in a Yoga Master who claims not to feel pain during meditation European Journal of Pain 9 (2005) 581 589 Kim, T, Park, J, Kim E. (absztrakt) The Relation of Meditation to Power and Well-Being (psychinfo) Kohlberg L (1995): Az igazságosságra vonatkozó ítéletek hat szakasza In: Bernáth L. Solymosi K. (szerk.): Fejlődéslélektan Olvasókönyv, Tertia Kiadó, 1997, Budapest,199-218. Kopp, M., Skrabski, Á., Szedmák, S. (1998): Depressive symptomatology and vital exhaustion are differentally related to behavioural risk factors for coronary artrery disease. Psychosomatic Medicine, 60:752-758. Lundgren, T., Dahl, J.,Jardi, N.,Mehlin, N. (2008) Acceptance and Commitment Therapy and yoga for drug-refractory epilepsy: A randomized controlled trial. Epilepsy & Behavior 13 (2008) 102 108. Maslow, A. (2003) A lét pszichológiája felé. Ursus Libris, Bp. Michalsen, A, Grossman, P, Acil, A, Langhorst, J, Ludtke, R, Esch, T, Stefano, G.B, Dobos G.J. (2005) Rapid Stress Reduction and Anxiolysic among Distressed Women as a Consequence of a Three-month Intensive Yoga Program. Medical Science Monitor 11/ 12 (2005), 555-561. 19

Nuernberger P. (1981) Freedom for stress. A holistic approach. Himalayan Institute Press, Pensylvania Oláh A. (2005)Érzelmek, megküzdés és optimális élmény. Belső világunk megismerésének módszerei. Trefort Kiadó, Budapest Pargament, K.I., Koenig, H.G., Tarakeshwar, N., Hahn, J. (2001) Religious Strugle as a Predictor of Mortality Among Medicaly Ill Elderly Patients. Archives of International Medicine, 161, p 1881-1885, absztrakt Park, C.L., Cohen L. (1993) Religious and Non-religious Coping with the Death of a Friend. Cognitive Theraphy and Research, 17(6), 561-577 Pavot, W., & Diener, E. (1993). Review of the Satisfaction With Life Scale. Psychological Assessment, 5,164-172 Perczel-Forintos, D., Sallai J., Rózsa, S. (2001): A Beck-féle Reménytelenség Skála pszichometriai vizsgálata. Psychiatria Hungarica, 16 (6): 632-643. Pikó B. (2005) Lelki egészség a modern társadalomban. Akadémiai Kiadó, Bp. Pikó B., Keresztes N. (2007) Sport, lélek, egészség. Akadémiai Kiadó, Bp. Pilkington, K, Kirkwood, G, Rampes, H, Richardson, J. (2005)Yoga for Depression: The Research Evidence. Journal of Affective Disorders 89 (2005) p13 24. Rahe, R. H., Tolles, R. L. (2002): The Brief Stress and Coping Inventory: A Useful Stress Management Instrument. International Journal of Stress Management, 9 (2): p 61-70. Rahe, R. H., Veach, T. L., Tolles, R. L., Murakami, K. (2000): The stress and coping inventory: an educational and research instrument. Stress Medicine, 16: p 199-208. Radvány I. (2008) Jóga és egészség. A hatha jóga hatása a testi-lelki egészségre és a pszichológiai immunrendszerre. Szakdolgozat, ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Pszichológia Szak Rózsa, S., Kő, N., Csoboth, Cs., Purebl, Gy., Beöthy-Molnár, A., Szebik, I., Berghammer, R., Réthelyi,J., Skrabski, Á., Kopp, M. (2005) Stressz és megküzdés.a Rahe-féle Stressz és Megküzdés Kérdőívvel szerzett hazai eredmények ismertetése, ELTE, kézirat Rózsa, S., Réthelyi J., Stauder, A., Susánszky É., Mészáros E. (2003): A Hungarostudy2002 országos reprezentatív felmérés általános módszertana és a felhasznált tesztbattéria pszichometriai jellemzői. Psychiatria Hungarica, 18 (2)p 83-94. Ryan, R.M., Deci, E.L. (2000) On Hapiness and Human Potencials: A Review of Research on Hedonic and Eudaimonic Well-being. Annual Review of Psychology, 52, 141-166 Ryff, C. D., & Keyes, C. L. M. (1995). The structure of psychological well-being revisited. Journal of Personality and Social Psychology, 69, 719-727. 20

Selye J. (1976) Stressz distressz nélkül, Akadémiai Kiadó, Budapest Schopen, A., & Freeman, B. (1992). Meditation: The forgotten western tradition. Counseling and Values, 36, 123 134. Sharma, G, Kahajan, K, Sharma, L. (2007) Shavasana and Relaxation Technique to Combat Stress. Journal of Bodywork and Movement Therapies, Vol 11/ 2, 2007, 173-180 Shevlin, M., Brunsden, V., Miles, J. N. V. (1998) Satisfaction with Life Scale: analysis of factorial invariance, mean structures and reliability. Personality and Individual Differences, 25, 911-916. Siegel, K, Schrinshaw, E.W. (2002) The Percieved Benefits of Religious and Spiritual Coping Among Older Adults Living with HIV/AIDS. Journal for the Scientific Study of Religion, 41(1), 91-102 Skrabski, Á, Kopp, M., Rózsa, S., Réthelyi, R., Rahe, R.H (2005) Life Meaning: An Important Correlate of Health in the Hungarian Population. International Journal of Behavioral Medicine 2005, Vol. 12, No. 2, 78 85 Slade, S; Keating, J. (2007) Unloaded movement facilitation exercise compared to no alternative therapy on outcomes for people with nonspecific chronic low back pain: a systematic review. Journal of Manipulative and Physiological Therapeutics, 30/ 4, 301-311. Smith, C, Hancock, H, Blake-Mortimer, J, Eckert, K. (2006) A Rrandomized Comparative Trial of Yoga and Relaxation to Reduced Stress and Anxiety. Complementary Therapies in Medicine, Vol 15/ 2, 2007, 77-83 Stauder A. (2007) Stressz és stresszkezelés. In Kállai J, Varga J, Oláh A (szerk) Egészségpszichológia a gyakorlatban. 2007, Medicina, Bp. Susánszky, É., Konkoly-Thege, B., Stauder, A., Kopp, M. (2006): A WHO Jól-lét kérdőív rövidített magyar változatának validálása a Hungarostudy2002 országos lakossági egészségfelmérés alapján. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2006 (7)3: p 247-255. Szvámí Ráma, Ballentine R., Szvámí Adzsaja (2006) Jóga és pszichoterápia. A tudat evolúciója. Mandala-Véda Kiadó, Budapest Tellegen, A., Lykken, D., Bouchard, T. J., Wilcox, K. J., Segal, N. J., & Rich, S. (1988). Personality similarity in twins reared apart and together. Journal of Personality and Social Psychology, 54, p.1031-1039 Tringer, I. (2007) Megküzdés-coping. In Kállai J, Varga J, Oláh A (szerk) Egészségpszichológia a gyakorlatban. 2007, Medicina, Bp. Vígh B. (1985) A jóga és az idegrendszer. Gondolat Kiadó, Budapest Weininger Z. (1987) A keleti jóga. Média Kiadó, Budapest http://www.geo-magazin.hu/index.php?id=2688 (letöltve 2008. 12. 08.) 21