A növekedés meghatározó tényezői a magyar kis- és középvállalati szektorban

A Magyar Közgazdasági Egyesület konferenciája 2007 A növekedés meghatározó tényezői a magyar kis- és középvállalati szektorban Dr. Szerb László Habil. egyetemi docens Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar Gazdálkodástudományi Intézet e-mail: szerb@ktk.pte.hu Dezsériné dr. Major Mária Piacgazdaság Alapítvány A felmérésre a Közgazdasági kutatások (KOZKUT_06) című NKTH projekt keretén belül került sor Absztrakt: A makrogazdasági növekedés meglehetősen gyakran vizsgált terület, azonban a vállalati növekedés hazai vizsgálatáról az elmúlt évtizedben igen kevés publikáció jelent meg. Jelen tanulmány egy 2007.-ben a kis- és középvállalatok körben végzett 500-as mintán alapuló adatbázis segítségével, egy koncepcionális modell alapján kísérli meg azonosítani a vállalati növekedés kulcsfontosságú tényezőit. A multinomiális regresszió segítségével végzett vizsgálat, amely külön vizsgálta a negatív a 0, és a pozitív, a reál árbevétel és az alkalmazotti szám szerinti, növekedésű cégeket igen kevés tényezőt mutatott szignifikánsnak. A klaszterelemzés alapján megállapítható volt azonban, hogy a legsikeresebb cégek a jól előkészített, lehetőség motivációból létrehozott cégek, amelyek nem csupán hazai, hanem külpiacokra is termeltek, nem csupán egy tevékenységi körre specializálódtak, és egyszerre ruháztak be magas összegeket és valósítottak meg innovációt. Tehát nem egy tevékenység, hanem ezek kombinációja a sikeres növekedés záloga. Kulcsszavak: vállalkozás, növekedés, vállalati magatartás, regresszióelemzés, klaszteranalízis JEL kódok: M13, C25, D21, L2,

Bevezetés Az elmúlt nagyjából húsz év alatt a kis- és közepes méretű vállalkozások az érdeklődés középpontjába kerültek, miután számos kutatás bizonyította jelentőségüket a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés és az innovációk esetében is. Jelenleg a magyar kkv-k foglalkoztatják a versenyszféra alkalmazottainak több, mit 70%-át, és állítják elő a GDP nagyjából 50%-át, valamint adják az export harmadát. Ugyanakkor a hazai kkv szektor versenyképessége nemzetközi és Európai Uniós összehasonlítás szerint is gyenge. A szektor problémái között szokták emlegetni a túlzottan elaprózódott méretstruktúrát ( túl sok túl kicsi ), a középvállalatok hiányát (behorpadt méretpiramis), az alultőkésítettséget, és az alacsony szintű innovációt is. Összefoglalva ezeket a nehézségeket, a versenyképességi problémák mellett gyakran megfogalmazott az alacsony szintű, a lehetőségeket nem kihasználó növekedés is. A hazai kkv-k relatív elmaradottságáról az European Observatory jelentésekből is meggyőződhetünk. A kkv szektor általános növekedési problémáinak említése mellett talán még fontosabb, hogy igen kevés a dinamikus, gyorsan növekvő kisvállalat. Ezeknek az úgynevezett gazelláknak a megkülönböztetett figyelemmel kísérése azért is lényeges, mert a külföldi tapasztalatok alapján a vállalatoknak ez a mintegy 1-3%-a teremti az új munkahelyek 70-80%-át, és jelentős hatásuk van a nemzetgazdasági növekedésre és az innovációra is. Az eddigi tapasztalatok alapján viszont a gazellák nagyobb számban akkor jönnek létre, ha nagyobb a merítési bázis, azaz számos kkv van és élénk az új vállalkozások alapítása is. A fejlett piacgazdaságokban folyó eddigi kutatások azt mutatták, hogy a vállalati növekedés meghatározó elemei a belső és nem a külső tényezők. Magyarországon azonban időről-időre hírek látnak napvilágot arról, hogy a kormányzati politika, a gazdaságpolitikai ciklusok milyen hatással járhatnak a vállalatok fejlődésére. Szisztematikus kutatás, amely egységes keretek között próbálta volna vizsgálni a növekedésre ható külső és belső tényezők relatív fontosságát, nemigen készült. Ugyanakkor a belső tényezők vizsgálata során is különbséget kell tennünk az úgynevezett demográfiai adottságok (kor, méret, ágazat) és magatartási elemek között. A növekedés magyarázó faktorai ugyanis sokszor nem is annyira magatartási, hanem a demográfiai tényezők. Tipikusan ilyen a vállalat kora és mérete: számos kutatás erősítette meg, hogy a fiatalabb és kisebb vállalkozások növekedési dinamikája magasabb az idősebb, megállapodott cégeknél. A kisebb méretű cégeknél külön is érdemes vizsgálni a vállalat működésében, növekedésében kulcsszerepet játszó tulajdonosok/menedzserek személyes magatartási vonásait, növekedési attitűdjeit. A vállalkozás ugyanis nem csupán a gazdasági szférában, hanem a szélesebben értelmezett társadalmi rendszerben is megjelenik. A vállalkozások növekedése így befolyásolt az őt körülvevő társadalmi, kulturális közeg, a vállalkozó és a vállalkozás céljainak társadalmi elfogadottsága által is. A társadalmi elfogadottság nem csupán a nagyvállalatok számára lényeges, hanem direkt és sokszor meghatározó módon gyakorolhat hatást egy szűk helyi környezetben működő kisebb méretű cégre is. A sikeres vállalkozók magas szintű társadalmi elismertsége, megbecsülése pozitív visszacsatolást adhat nem csupán az adott cég, hanem más vállalkozások alapítására, növekedésére is. Tovább árnyalhatja a képet az, hogy a vállalkozók milyen célokat követnek. Számos elemzés készült, amely szerint a kisebb méretű cégeknél, családi vállalkozásoknál nem csupán a profit, a növekedés jelenik meg célként, hanem más szubjektív, gyakran nehezen számszerűsíthető célok is, mint egyáltalán a vállalkozás léte, az önálló egzisztencia fenntartása, a működtetés élvezete vagy a független életmód.

Külön említést kell tenni a vállalati növekedés mérésének problémáiról is. Külföldi és némi hazai empirikus tapasztalat is azt támasztja alá, hogy nem mindegy, milyen mérőszámokat választunk ki a növekedés mérésére. Az árbevétel, a foglalkoztatottak száma, a nyereség vagy a tőke egymással legfeljebb közepesen szoros korrelációs kapcsolatba áll. Ráadásul az sem mindegy, hogy relatív, százalékos, vagy abszolút mérőszámokat alkalmazunk. Kutatásunk során törekszünk több mérőszám alkalmazására is. 1 A vállalati növekedés vizsgálata A jelentős statisztikai és értelmezési problémák ellenére egy ország teljesítményét és jövőbeli kilátásait leggyakrabban a gazdasági növekedés, a munkanélküliség és az infláció alapján mérik és ítélik meg. E mutatók közül minden bizonnyal a növekedés vizsgálata kapta a legnagyobb érdeklődést a gazdasági szakemberek körében. Solow [1956] Solow [2000], és Lucas [1988] munkáit követően az 1990-es évek vége óta Romer [1990] úgynevezett endogén modellje vált a gazdasági növekedés vizsgálatának meghatározó elméletévé. Amellett, hogy e makro-modellek mindegyike említi a mikroszint fontosságát pl. Lucas erre épít is, az elméletben és az empíriában sem bizonyított a kapcsolat a gazdaság makro- és mikroszintje között, vagy más szavakkal a makrogazdasági és a vállalati szintű növekedés között. A vállalati szintű növekedés vizsgálata kapcsán számos nehézség merül fel. A legnagyobb problémát a vállalati adatok aggregálása okozza, mivel ennek során fontos információkat veszítünk az egyéni magatartási tényezők és a teljesítmény vonatkozásában, valamint az egyes vállalkozások azon jellemzőivel és magatartásával kapcsolatban, melyeket a vállalatok növekedéséhez társítanak. Például csak nemrégiben mutattak be bizonyítékokat a kutatások arra vonatkozóan, hogy a fiatal és kisméretű vállalkozásoknak csak egy elenyésző része, az úgynevezett gazellák a felelősek egy gazdaságban az új munkahelyek teremtéséért (Birch [1987], Autio [2005], Parker Storey Witteloostuijn [2005]). Az aggregálás elrejti a növekedés mögötti dinamikát is, ugyanis még a legjobban fejlődő ágazatokban is vannak stagnáló vagy megszűnő vállalkozások, vagy ellenkezőleg, a visszaeső ágazatok esetében is vannak olyan cégek, amelyek dinamikusan növekednek. Hogy megértsük eme teljesítménybeli specifikumok okát, vállalati szintű adatokra és vizsgálatokra van szükség. A vállalati növekedés egy másik, gyakran vizsgált tényezője az innováció. Általában a növekedés és az innováció között pozitív a kapcsolat, mint azt számos empirikus tanulmány megerősítette (Brouwer et al 1993, Roper 1997, Storey 1994). Az innováció és a tágabban értelmezett (makro)gazdasági növekedés közötti kapcsolat azonban máig nem tisztázott. Acs et al (2003) pl. a tudás-filter létével, azaz az újdonságok lassú továbbterjedésével magyarázza miért nem sikerül megfelelő kapcsolatot találni az innováció és a gazdasági növekedés között. Meg kell említeni azt is, hogy az innováció meglehetősen kockázatos stratégia, ahol a bukás aránya akár a 90 százalékot is elérheti. Az 1990-es évek második felében a kutatásoknak egy új hulláma jelent meg, célul tűzve ki a kisvállalatok növekedésének vizsgálatát (Davidsson [2003], Davidsson Wiklund [1999], Delmar Davidsson Gartner [2003], Davidsson Achtenhagen Naldi [2005], Reid [1993], Storey [1994], Wiklund Stepherd [2004], Weinzimmer Nystrom Freeman [1998]). A precíz, elméletileg is alátámasztott modellek építése helyett ezek a kutatások az empirikus tesztelésre koncentráltak. Az említett szerzők a növekedésnek számos tényezőjét azonosították és

magyarázták, sőt, kimutatták a növekedés különböző mutatóival együtt járó problémákat. A kutatások nagy hiányossága, hogy döntő mértékben a cégjegyzékek adataira épülnek, ami miatt nem lehetséges a vállalati növekedés fontos magatartási/stratégiai jellemzőinek az elemzése A vállalati növekedés területén megjelent számos publikáció mellett a magyar kutatók inkább a nagy, elsősorban külföldi tulajdonban lévő vállalatokat tanulmányozták, mert ezek határozták meg és vezették Magyarország gazdasági növekedését az 1990-es évek közepe óta (Szerb Ulbert [2002]). Nem fér azonban kétség ahhoz, hogy a kisvállalkozások iránti érdeklődés az elmúlt időszakban növekedésnek indult. Az újonnan alapított vállalkozások növekedését és ennek foglalkoztatási hatásait a Global Entrepreneurship Monitor (GEM) tanulmányozza, amelyben elsősorban az egyedi demográfiai jellemzők, a vállalkozói tulajdonságok és a növekedés szerepelnek központi helyen (Ács et al. [2002], Szerb et al. [2004], Szerb [2005]). Azt az itt említett GEM felmérések is megerősítették, hogy az újonnan alapított cégek munkahely-teremtési képessége nagyobb a már megállapodott cégeknél a GEM kutatás esetében fiatal cégnek a 3,5 évnél fiatalabb vállalatot tekintették -, de Magyarországon az új vállalkozások a kívánatosnál kevesebb munkahelyet teremtenek. A 2000-es évek közepére visszaeső vállalkozási aktivitás pedig bizonyosan szerepet játszott abban, hogy a munkanélküliség hazánkban a 2000-es évek közepére ismét meghaladta a 7 százalékot. A vállalati méret és az új munkahelyek teremtése között is hasonlóan negatív korrelációs kapcsolat figyelhető meg. Kállay és Lengyel [2007] megállapításai szerint a 2000-es év első felében szinte kizárólag a kisebb méretű cégek teremtettek új munkahelyet. Ez a munkahely-teremtési lendület azonban 2003-ban megtört. Az újonnan alapított és a privatizált vállalkozások növekedési potenciáljának a vizsgálata a fő témája Laki [1998], [2001] könyvének, illetve cikkének. Laki következtetéseinek lényege, hogy a rendszerváltás utáni de novo, főleg a kisebb méretű új cégek teljesítménye nem igazán meggyőző, az 1990-es évek második felében meginduló gazdasági növekedésből a nagyobb és a közepes méretű cégek jobban profitáltak. Sőt, Laki előre vetíti, hogy érdemi kormányzati intézkedések nélkül a kisebb méretű cégek teljesítménye tovább romolhat. Egy átfogó empirikus tanulmányban Czakó et al. [1995] a rendszerváltás korai szakaszának kisvállalati szektorát elemezte. A szerzők a kisvállalatoknak hat csoportját különböztették meg többféle szempont szerint, ilyen például a vállalati vagy lakossági orientáció, a teljes munkaidős vagy részidős elfoglaltság valamint bizonyos demográfiai jellemzők. Azt is megjegyezték, hogy a legtöbb jelenleg alapított vállalat nem felel meg a vállalkozás klasszikus definíciójának., a növekedés tényezőivel azonban ők nem foglalkoztak. A kisvállalkozások korlátozott növekedési képességét Jávor Rozgonyi [1995] és Laky [1998] is vizsgálta. Jávor és Rozgonyi az 1990-es évek átmeneti gazdaságának nem stabilizálódott külső környezeti tényezőit, a korlátozott tőkefelhalmozási kapacitást és a növekvő cégek egyszemélyi vezetésének tulajdonosi-szervezeti konfliktusait okolta a növekedés elmaradásáért. Laky a növekedés alapvető problémájának a családi szükségleteket meghatározó, elsősorban fogyasztásra és nem növekedésre orientált magatartási formákat találta. Az adóbevallások adatainak felhasználásával egy meglehetősen nagy minta segítségével vizsgálta Kőhegyi [2001] a magyar vállalkozások növekedésének jellemezőit. A tanulmány statisztikai táblázatok segítségével mutatja be a növekvő és csökkenő vállalkozások

regionális, ágazati és pénzügyi jellemzőit az 1996 és 1999 közötti időszakban. Az elemzés hátránya viszont, hogy a szerző az adatbázis jellegéből kifolyóan nem tudta bevonni az elemzésbe a vállalkozások növekedésének magatartási tényezőit. A magyar vállalati szektor hatékonyságának tanulmányozása során Halpern és Kőrösi [2001] rámutattak a kisebb méretű vállalkozások viszonylagos elmaradottságára, valamint a vállalati szektornak az átmeneti igazodás után, az 1990-es évek második felében tapasztalt növekvő teljesítményére. A szerzők vizsgálata alapján a piaci részarány növelésének legfontosabb eszköze az 1990-es évek második felében a beruházások voltak, azonban ezt nem követte a teljesítmény javulása. Szintén jelentős tanulmány e témában Major [2002] cikke, mely a magyar kis- és közepes vállalkozások (kkv) teljesítményét elemezte, és rámutatva arra, hogy nem csak a mikro-, hanem a közepes méretű vállalkozások szektorában is vannak hatékonysági problémák. Sőt, Major a középvállalatok alacsony szintű hatékonyságával és profitgeneráló képességével, végső soron elégtelen tőkeakkumulációs képességével magyarázta, hogy miért nem képesek ezek a cégek átlépni a nagyvállalatok mérettartományába. A növekedés befolyásoló tényezőit és következményeit ritkábban vizsgálták, ez alól leginkább a pénzügyi (tőke-ellátottsági) problémák a kivételek. A már említett Major [2002] cikk mellett számos szerző hangsúlyozza a pénzügyi források hiányának a növekedésre gyakorolt negatív hatásait. Kuczi és Makó [2000] a tágabban értelmezett társadalmi tőke és a vállalati növekedés kapcsolatait elemzi, Vajda [1999] pedig a mikrovállalkozások foglalkoztatási tendenciáit vizsgálva tett említést a finanszírozási források hiányáról. Kállay [2000] a hazai mikrohitelezés kapcsán mutat rá a kisvállalati szektor pénzügyi finanszírozási problémáira. Kállay megállapítja, hogy ameddig a fejlett országok kkv-nek mintegy 85-90% hitelképes a bankoknál, ez a magyar cégek esetében csak mintegy 15-20%. Bár a 2000-es évek közepére jelentősen javultak a kkv szektor banki jellegű forráshoz férési lehetőségei, az még mindig messze elmarad a kívánatos szinttől. A kisebb méretű és kezdő cégek finanszírozásában fontos szerepet töltenek be a tőke jellegű forrásokat kínáló úgynevezett informális befektetők. A Global Entrepreneurship Monitor felmérés szerint az informális befektetők, a rokonok, a családtagok, a barátok és az üzleti angyalok a felmérések szerint meglehetősen kevesen vannak, és csak korlátozott mértékben óhajtanak segíteni a kezdő vállalkozások finanszírozásban. Ráadásul a magyarországi informális tőkepiac még más volt szocialista országokhoz képest is elmaradottnak mondható (Szerb és Rappai [2005]). A kisszámú, leggyorsabban növekvő magyar vállalkozásokkal, a gazellákkal meglehetősen kevés tanulmány foglalkozik. Szirmai [2002] esettanulmányon alapuló megközelítése mellett a GEM adatbázis felhasználásával Csapó [2006] elemezte a hazai gyorsan növekvő cégek szűk körét. Az életciklus-modellre alapozva Salamonné [2006] mutatta be a magyar vállalkozások fejlődési szakaszainak megfigyelhető jellemzőit. 50 gondosan kiválasztott kisvállalkozás mintáján alapulva az eredeti életciklus-modellnek egy kisebb változtatását javasolta annak érdekében, hogy illeszkedjen a magyar gazdaság helyi viszonyaihoz és rendszerváltó jellegéhez. Salamonné igen kevés olyan céget talált, amelyik végigment volna a teljes életcikluson, vagy legalábbis a dinamikus növekedés szakaszába jutott volna. A hazai vállalkozások innovációs aktivitása számos tanulmány szerint is gyenge és elégtelen (Török és Papanek [2005], Inzelt [2003], Inzelt és Szerb [2003], Inzelt and Szerb [2006], Pakucs és Papanek [2003]). A hazai cégek, főleg a kisebb méretűek termék-innovációja

alacsony szintű. Bár vannak forradalminak vagy világújdonságnak minősülő termékek is, a hazai cégek képtelenek az ebből fakadó előnyöket kihasználni. A termék-struktúra kisebb megújítása pedig legfeljebb csak a piacon maradást segíti elő, de nem vezet érezhető növekedéshez. Ameddig a hazai nagy és a közepes méretű cégek technológia szintje eléri vagy akár meg is haladják a világszínvonalat, a kisvállalatok technológiai lemaradása számottevő, és ez az egyik oka az alacsony szintű versenyképességnek is. Az, hogy a kisebb méretű cégeknek nincsen önálló K+F részlegük, az önmagában még nem probléma, azonban a magyar kisvállalatok innovációs együttműködése is igen gyenge. Különösen riasztó az egyetemekkel és más állami kutatóintézetekkel történő kapcsolat elégtelensége (Inzelt-Szerb [2006]). Bár áttételesen több szerző foglalkozott az innovációs aktvitás a vállalati növekedés összefüggéseivel, a hazai szakirodalomban mindössze Inzelt-Szerb [2003], [2006] alkalmazott ökonometria modellt a kapcsolat jellegének és erősségének bemutatására. A magyar kisvállalatok dinamikus számszerű növekedése a 2000-es években először megtorpant, majd 2006-ra megkezdődött az abszolút visszaesés, ami a fejlődésben rejlő extenzív tartalékok kimerülésére utal. A fejlődés egy további útja lehet a kisebb méretű cégek nemzetköziesedése. A nemzetköziesedés tendenciáit vizsgálva Kállay és Lengyel [2007] a hazai kkv szektor speciális jellemzőit emelte ki. A hazai kisvállalatok döntő része nem kapcsolódik be a világgazdasági vérkeringésbe, árbevételüknek csak mintegy 5-10% származik exportból. A legalábbis részben külföldi tulajdonú cégek exportorientációja azonban lényegesen meghaladja a magyar tulajdonú vállalatokét. A hazai vállalkozói szektor gyenge nemzetközi beágyazottságát, a hazai kisebb méretű és a multinacionális cégek alacson szintű együttműködését és ennek következményeit elemzi Írországgal összehasonlítva Ács et al [2006]. 3. A vállalati növekedés elmélete és modellezése A kisvállalkozások témájában elért jelentős hazai elméleti és empirikus munkák ellenére a hazai szakirodalomból máig hiányzik a precíz modellezés és az ökonometriai módszerek alkalmazása. A növekedés modellezése területén dominálnak az életciklus modellek. Bár az életciklus modell igen alapos és jól alátámasztott alkalmazási példáját láthattuk Salamonné [2006] cikkében, a vállalati és egyéni magatartási tényezők hatásmechanizmusának feltárásához más jellegű modellekre van szükség. A másik hiány az ökonometriai modellezés használatára vonatkozik. A kisvállalatokat legalább részben érintő területen csak Halpern Kőrösi [2003] és Major [2002], az innováció kapcsán pedig Inzelt és Szerb [2003], [2006] alkalmaztak ökonometriai módszereket. Meg kell jegyeznünk, hogy mind Halpern-Kőrösi mind Major elsősorban a hatékonyságra összpontosított, és nem a növekedésre. A jelen kutatás alapját képező előzetes, nem reprezentatív felmérés alapján Szerb-Ulbert [2006] készítette az első olyan tanulmányt, amely a vállalkozások növekedési tényezőit kísérelte meg azonosítani. A szerzőpáros eredményei azonban több területen sem bizonyultak meggyőzőnek, és számos olyan kérdés merült fel, aminek megválaszolására az alkalmazott adatbázis nem biztosított lehetőséget. Egy dologban bizonyára a különböző szerzők és szakértők egyetértenek: a növekedés és az azt befolyásoló tényezők vizsgálata vállalati szinten nehéz és sokszorosan összetett feladat. Az évek során több-kevesebb kutató felismerte és azonosította, hogy a demográfiai tényezők mellett bizonyos magatartási tényezők - így a növekedési stratégiai orientáció; a termék- és

technológiai innováció; a speciális pénzügyi források (például kockázati tőke) igénybe vétele; a vállalkozói képességek (kockázatvállalás); a lehetőségek felismerése; a menedzsment ismeretek és szakértelem - jelentős hatást gyakorolnak a vállalati növekedésre. (Acs [1996], Baumol [2002], Dodgson Rothwell [1995], Kirzner [1979], Moran Ghoshal [1996], Porter [1985], Reid [1993], Storey [1994], Wennekers Thurik [1999]) Amellett, hogy számos szerző foglalkozott a vállalati növekedés egy vagy néhány elemének vizsgálatával, jellemző az is, hogy ezek a vizsgálatok döntő többségükben nem alapultak matematikailag formalizált elméleti modelleken és csupán a növekedés tényezőinek egy vagy néhány elemével, tényezőjével foglalkoztak. A matematikailag formalizált teóriák egyébként is meglehetősen hiányoznak a vállalati növekedés elméletei közül. Helyette általában az úgynevezett koncepcionális modellek alkalmazottak, amelyek a növekedésre ható tényezők kapcsolatát szemléltetik többnyire intuitív alapon és empirikus eredmények alapján. Ebbe a modell-családba tartozik Storey [1994] könyvének a növekedéssel foglalkozó fejezete, amely mondhatni úttörő módon szemlélteti az egyes tényezők lehetséges hatásait a vállalati növekedés szempontjából. Storey [1994] három, egymással részben átfedésben levő összetevőről ír, amelyek befolyásolják az adott vállalat növekedését, (1) a vállalkozó és erőforrásai, amelyek a cég alapítása előtt rendelkezésre álltak és megfigyelhetők voltak, (2) a vállalati karakterisztikák, amelyek általában a kontroll változó szerepét töltik be a vizsgálat során, (3) a stratégia, ami tulajdonképpen a cég azon stratégiai lépéseit tartalmazza, amelyek a növekedéssel kapcsolatba hozhatók Doub-Edgecomb [2005] a növekedésre ható tényezőket két csoportba sorolja, úgy, mint külső és belső tényezők. A belső tényezők, amelyek a vállalkozó demográfiai tulajdonságait és magatartását tartalmazzák.papadiki-chami [2002] a kanadai kisvállalatok növekedésére ható tényezőket, három csoportba sorolta úgy, mint a tulajdonos-menedzser tulajdonságai, az üzletvezetési gyakorlati karakterisztikák, és a vállalati karakterisztikák: Az fent említett modellek jó alapot adnak ahhoz, hogy saját modellünket is felépítsük. A modellépítéssel kapcsolatban azonban megjegyezzük, hogy itt nem valódi, eredeti koncepciót igyekszünk létrehozni, hanem az eddigi tapasztalatokat, elméleti és gyakorlati kutatási eredményeket igyekszünk egy egységes rendszerbe foglalni. Ez a modell egy módosított változata a kisvállalatok növekedésével foglalkozó Szerb-Ulbert [2006] cikkben leírt modellnek. Az 1. ábrán bemutatott modell két fő kategória szerint csoportosítja a vállalati növekedés legfontosabb elemeit: a belső és a külső környezeti tényezők, amelyek mindegyike további két csoportra bonthatók, nevezetesen az egyéni és a vállalati illetve a jogi-gazdasági és a társadalmi-szociális környezeti tényezőkre. Ezen belül is az egyéni és a vállalati belső tényezők azok, amelyekre a további vizsgálatoknál nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni. A belső tényezőkre koncentrálva mindkét csoport két további alkategóriát tartalmaz, az egyik a demográfiai tényezők csoportja, mely alapvetően adott, hozott jellemzőket tartalmaz, a másik pedig a magatartási tényezők csoportja, mely inkább a tanult jellemzőket foglalja magában. A növekedés különböző mutatói is szerepelnek a modellben. Úgy véljük, hogy alapvetően az egyéni tényezők azok, amelyek befolyásolják azokat a vállalati jellemzőket, amelyek meghatározzák a vállalkozások növekedését. Ugyanakkor az egyéni tényezők közvetlenül is befolyásolhatják a növekedést. Ennek ellenére a vastag nyíl azt jelzi, hogy a növekedésre gyakorolt hatás fő iránya feltételezhetően a magatartási tényezőkből származik.

A magatartási tényezőket vállalkozói tényezőknek is nevezzük, mellyel arra hívjuk fel a figyelmet, hogy közvetlen kapcsolat van a vállalkozói tulajdonságok és a növekedés között. Ez a kapcsolat különösen fontos, mivel a vállalkozás fogalmának alkalmazását gyakorlati és elméleti szinten is megalapozza a már létező vállalkozások esetében. (Davidsson Achtenhagen Naldi [2005]). A gazdasági növekedés, az új munkahelyek és a vállalkozói hajlandóság közötti kapcsolat fontos témája Wennekers Thurik [1999] és Acs et al. [2003] tanulmányainak. Némely szerző, például Sexton [1997] azt állítja, hogy a növekedés a vállalkozói hajlandóságnak az alapja (Sexton [1997] p. 97., szintén leírja Davidsson Achtenhagen Naldi [2005] p. 4.). 1 Davidsson [2003] azon érvelése ellenére, hogy rendelkezésünkre állnak a szükséges ismeretelemek ahhoz, hogy a vállalkozáskutatásnak egy erős paradigmáját kiépítsük, a teljes és általánosan elfogadott definíciója a vállalkozásnak még hiányzik (Gartner [1990], Wennekers Thurik [1999], Shane Venkatamaran [2000]). Abban azonban egyetértés van, hogy a vállalkozói hajlandóságot két, sokszor kölcsönösen összefüggő tényező határozza meg: a jellemzők és a magatartás. Sok kutató elkülöníti egymástól a vállalkozói és a menedzseri szerepeket, ahol a vállalkozói stílushoz sajátos jellemzők társulnak, mint például a magas kockázatvállalási hajlandóság (lásd Knight [1990]), teljesítményorientáció (lásd McClelland [1961]), kreativitás és innovativitás (lásd Schumpeter [1934]). A lehetőségek felismerését és kiaknázása iránti ösztönző erőt Kirzner [1979], Timmons [1999], Venkataraman [1997] és Shane Venkataraman [2000] a vállalkozói lét központi elemének tartják. Ezeket a jellemzőket a 1. számú ábra tartalmazza. 1 1988 és 1992 közötti szakfolyóiratok cikkeit és tankönyveket átvizsgálva Morris et al [1994] 77 meghatározást talált. Wennekers és Thurik [1999] azt állítja, hogy a vállalkozói hajlandóság rosszul definiált és a legjobb esetben is sokszorosan összetett fogalom (p. 29.).

1.számú ábra: A vállalati növekedés tényezőinek modellje Egyéni tényezők Demográfiai (szocio-kulturális) Kor Nem Oktatás (végzettség) Család Egyéni (vállalkozói) tényezők Tulajdonosi struktúra Növekedési attitűd Innovativitás Lehetőség felismerés Kockázatvállalás Teljesítménykényszer Individualizmus Vállalatalapítási motiváció Vállaltvezetési/irányítá si képességek Vállalati tényezők Demográfiai Méret Kor Jogi forma Tulajdonosok száma Iparág Elhelyezkedés Régió Magatartási tényezők Stratégiai orientáció Humán erőforrások Piaci terjeszkedés szintje Diverzifikáció Beruházás Innováció R&D Hálózatosodás Finanszírozás Nemzetköziesedés Növekedés Számszerűsíthető Értékesítés Profit Cash-flow Saját tőke Foglalkoztatás Export Nem számszerűsíthető Létezés Élvezet függetlenség Környezeti tényezők: gazdasági-jogi Általános: Konjunktúra Gazdaságpolitika Szabályozás Adózás Infrastruktúra Külpiaci tényezők EU csatlakozás Növekedés/kkv specifikus Munkaerő/humán erőforrás Általános támogatás Helyi támogatás segítség Verseny Helyi infrastruktúra Környezeti tényezők: társadalmi-szociális Vállalkozók társadalmi elfogadottsága Vállalati és társadalmi célok megfelelése Kormányzati politika, segítség fogadtatása Média közvetítése Korrupció

Egyéb vállalkozói jellemzőkről hosszabb-rövidebb listákat számos tanulmányban találhatunk, ilyen például Hérbert Link [1989], Timmons [1999], Chell et al. [1991] vagy Hisrisch et al. [2005]. Az egyéni demográfiai jellemzők közé tartoznak a nem, a kor, a képzettség és a családi háttér, amelyeket széles körben kutattak és hoztak összefüggésbe a vállalkozás növekedésével. A GEM kutatási eredmények szerint a tipikus vállalkozó középkorú (35-45 éves) diplomás férfi, akinek a családjában van más vállalkozó, vagy személyesen ismer más vállalkozót. E jellemzők alapján a magyar vállalkozók nem különböznek külföldi kollégáiktól (Ács et al [2002], Szerb [2005]). A vállalkozásokat sajátos magatartás jellemzi, melyek lehetnek folyamatok, cselekvéstípusok és funkciók. A stratégiai szemléletnek számos aspektusát vizsgálták és hozták összefüggésbe végső soron a növekedéssel, például általánosságban a stratégiaalkotást (Stevenson Roberts Grousbeck [1989], Sadler-Smith et al. [2003]), a humán és a szellemi tőke fejlesztését (Becker et al. [1997], Glancey [1998], Ucbasaran Westhead Wright [2005]), a diverzifikációt (Berger Ofek [1995]), a hálózatépítést (Holm Erikson [1999], Tsai Ghoshal [1998], Wedin [2003]) és a beruházási hajlandóságot (Iyigun Owen [1997]). Schumpeter [1934] híres, innovációs elméletét követően sok kutató az innovációt a vállalkozás megkülönböztető tulajdonságának, és ebből következően a növekedés forrásának tekintette (Drucker [1985], Dodgson Rothwell [1995], Baumol [2002], Teece [1998]). A vállalati demográfiai tulajdonságok közül a vállalat mérete, kora és növekedése kapta a legnagyobb figyelmet. Jovanivic [1982], Evans [1987] és Hall [1987] szerint a kisebb és fiatalabb vállalkozások gyorsabb ütemben növekednek, mint a régebbi és nagyobb vállalkozások, tagadva ezzel Gibrat törvényét. A jogi forma, az ágazat, a földrajzi elhelyezkedés, a régió és a piaci méret elemzését főként empirikus tanulmányokban találjuk meg (pl. Davidsson et al. [2000], Reid [1993], Storey [1994]). E tényezők mindegyike megjelenik az 1.1. ábrán. Míg a makrogazdasági növekedés mérése jól kidolgozott, nem mondhatjuk el ugyanezt a vállalati szintű növekedésről. Annak érdekében, hogy egy kiegyensúlyozott nézőpontból szemlélhessük a növekedés sokféle meghatározó tényezőit és mérőszámait, több mutatóra van szükség. A különböző mutatók nagyon eltérő eredményeket adnak, és a korreláció a különböző növekedési mérőszámok között általában gyenge Weinzimmer Nystrom Freeman [1998]). A növekedés fogalmának hasznos empirikus alkalmazását mutatják be Davidsson Wiklund [1999], Davidsson et al. [2002], Delmar Davidsson Gartner [2003], Davidsson Achthagen Naldi [2005] és Wiklund Stepherd [2004]), akik hangsúlyozzák a növekedés sokrétűségét. Svéd kutatók munkái és más ismert empirikus tanulmányok alapján (Reid [1993], Storey [1994], Weinzimmer Nystrom Freeman [1998]) a növekedésnek két mérőszámát fogjuk alkalmazni, melyek a nettó árbevétel (fogalom) és a foglalkoztatás változásai. Meg kell jegyeznünk, hogy a haszonáldozati költségek, a likviditási prémium és a kockázati kompenzáció figyelmen kívül hagyása ugyan gyengíti a megközelítésünk alkalmazhatóságát (Ventakamaran [1997], Shane Venkataraman [2000]), az adatbázis azonban nem teszi lehetővé, hogy egyéb más mérőszámokat is használjunk, mint például az EVA (gazdasági hozzáadott érték). 4. Az adatfelvétel, a minta és a felmérés jellemzői A felmérés alapját egy 500 céges nagyságú, rétegezett, reprezentatív minta szolgáltatja. A mintába kizárólag legalább 2 lezárt üzleti évvel rendelkező 2004-ben, vagy korábban alakult - működő, társas kis- és közepes méretű vállalkozásokat (kkv) kérdeztünk meg. Tekintve,

hogy alapvető célunk a némi növekedési potenciált mutató cégek növekedési tényezőinek és korlátainak feltárása volt, ezért a legkisebb méretű 0-1 alkalmazottal rendelkező cégeket és az egyéni vállalkozásokat kihagytuk a listából. Ezek szerint a tulajdonoson kívül legalább egy alkalmazottal rendelkező cégek kerültek felmérésbe. Az 1. táblázatban a 2004-es évre vonatkozó KSH adatokkal összehasonlítva mutatjuk be a minta méret szerinti eloszlását. A mintát alkotó 502 cég a rendelkezésre álló 10.321 tételt tartalmazó címlistából került véletlenszerűen kiválasztásra a vállalatméret, az ágazat és a regionális eloszlás figyelembe vételével. 1. táblázat: A minta vállalatméret szerinti összetétele a KSH adatokkal összehasonlítva Létszámkategória Vállalatok száma 2004 (KSH) A 2-249 fő százalékában Mintaszám Mintaszám/ vállalatok száma (%) 2-4 fő 153 848 67,41 136 0,088 5 9 fő 39 613 17,36 133 0,336 10 19 fő 18 170 7,96 102 0,561 20 49 fő 10 636 4,66 80 0,752 50 249 fő 5 028 2,20 51 1,014 Vállalkozás összesen 228 241 100,00 502 0,220 Forrás: Központi Statisztikai Hivatal: Vállalkozások demográfiája 2004, Budapest, 17. oldal. Mint az 1. táblázatból látható, a KSH adatok szerint az összehasonlítás alapjául szolgáló 228 241 cég 0,22% vett részt a felmérésben. A minta további jellemzőit a következőkben mutatjuk be. Az ágazati összetétel meghatározása során a primer szektor ágazatait (mezőgazdaság, bányászat, kitermelőipar) kivéve minden szektor szerepel a felmérésben. Mint, a 2.táblázatból látható, a feldolgozóipar némileg túl-, az ingatlanügyek, szolgáltatások, oktatás egy kicsit alulreprezentált, a többi ágazat eloszlása nagyjából követi az alapsokaság eloszlását. Az eltérés szándékos: tekintve, hogy az innovációk egy jelentős része a feldolgozóiparhoz köthető, szerettünk volna használható méretű elemszámhoz jutni ebben a szektorban is. Megjegyzésre érdemes, hogy az összehasonlítás alapja itt más, mint az előző esetben, tekintve, hogy a KSH adatok nem tartalmazzák az egyes ágazatokon belül a vállalkozások méreteloszlását, így némi torzulás elképzelhető, mert az egyes ágazatok eltérő méretstruktúrával rendelkeznek.

2. táblázat: A minta ágazati összetétele összehasonlítva a 2004-es KSH adatokkal 2004-es állapot Vállalkozások Vállalkozások Mintaszám A minta száma százaléka(%) százaléka Feldolgozóipar (D) 67 120 11,51 118 23,51 Építőipar ( F) 72 371 12,41 49 9,76 Kereskedelem, javítás (G) 160 041 27,44 127 25,30 Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás (H) 33 236 5,70 33 6,57 Szállítás, raktározás, posta, távközlés (I) 37 731 6,47 31 6,18 Ingatlan-ügyletek, gazdasági szolgáltatás, oktatás (K+O) 212 816 36,48 144 28,69 Összesen 583 315 100,00 502 100 Forrás: Központi Statisztikai Hivatal: Vállalkozások demográfiája 2004, Budapest, 19. oldal. Arra is törekedtünk, hogy az egyes régiók megfelelő súllyal szerepeljenek a felmérésben. Mint a 3. táblázatból látható, a Központi Régió alul, a Dél Alföld egy kicsit alul, a többi régió egy kicsit felül-reprezentált lett, kivéve a Nyugat Dunántúl cégeit, ahol majd 5%-kal több cég szerepel, mint amit a régió súlya alapján lehetne számolni. 3. táblázat: A minta összetétele regionális szempontból Régiók Működő vállalkozások száma (KSH 2004) Működő vállalkozások százaléka (KSH 2004) Mintaszám Minta százaléka Központi régió 272 871 38,52 141 28,09 Közép Dunántúl 73 697 10,40 61 12,15 Nyugat-Dunántúl 70 297 9,92 74 14,74 Dél-Dunántúl 62 079 8,76 56 11,16 Észak- Magyarország 63 493 8,96 46 9,16 Észak-Alföld 83 629 11,81 71 14,14 Dél-Alföld 82 241 11,61 53 10,56 Összesen 708 307 100,00 502 100,00 Forrás: Központi Statisztikai Hivatal: Vállalkozások demográfiája 2004, Budapest, 20-24. oldal. A felmérést 2007. április 3-a és június 12-e között bonyolította le Prior Stúdió Kft. a Piacgazdaság Alapítvány vezetésével, kérdezőbiztosok segítségével. A felmérés időhorizontja a 2003-2006-os időszak volt, de több esetben ennél korábbi időszakokra is vonatkoztak kérdések. A kérdőív összeállítása során kényszerű kompromisszumokat is kellett kötnünk, hiszen a válaszadás idejét közelítőleg 1 óra időtartamra igyekeztük korlátozni (ebbe nem beleértendő az üzleti beszámolók adatai). Ugyanakkor azt is fegyelembe kellett vennünk, hogy a 2003 előtti adatok, információk korlátozottan állnak a cégek rendelkezésére, és a válaszolók visszaemlékezésének is nagyjából ez az idő a határa. Ez azonban óhatatlanul limitálta a növekedési ráták számítását, ahol csupán négy adat állt ehhez rendelkezésünkre. A 2003 időszak előtti információk hiányának van azonban egy ennél komolyabb problémája is, ez pedig az időbeliség és az ok-okozati összefüggések szintjén jelentkezik. Célunk, hogy a vállalati növekedés tényezőit magyarázzuk, azonban nagyon valószínű, hogy a vállalati

növekedésre ható tényezők stratégia, innováció, beruházás, stb. csupán némi időbeli késéssel fejtik kihatásukat, azaz a 2003-2006 közötti vállalati növekedést a 2003 előtti magatartási tényezők formálják inkább. Egy másik probléma is előfordulhat: mégpedig az, hogy pl. az elégtelen vállalati, esetleg negatív növekedés készteti a cégeket arra, hogy a vállalati stratégiában változásokat kezdeményezzenek, ami felveti az endogenitás problémáját. A kompromisszumok áldozatául esett a vállalkozó-vezető személyes karakterisztikáinak felmérése is, amit csak lényegesen rövidített változatban tudtunk lekérdezni a háttér információk között. A kompromisszum mellett szól viszont, hogy a vonatkozó szakirodalom alapján a vállalkozó személyes tulajdonságai kevéssé fontosak a megállapodott cégeknél, összehasonlítva az alapítás alatt álló cégekkel. 5. A növekedést befolyásoló tényezők vizsgálata regressziós modell és klaszterelemzés segítségével A növekedésre ható tényezők együttesen, egy modell keretében történő vizsgálatára az ökonometriai-statisztikai módszerek alkalmasak Ezek közül jelen tanulmány keretén belül kettőt alkalmazunk, a multinomiális logisztikus regresszót, és a klaszteranalízist. A multinomiális regressziós elemzés esetében ugyanis képesek vagyunk összehasonlítani a növekedés tényezőinek szempontjából a negatív növekedésű cégek csoportját a stagnálókkal és a pozitív növekedésűekkel. A regresszió alkalmazása figyelembe veszi a magyarázó tényezők közötti összefüggéseket, az úgynevezett multikollinearitást is, és ilyen módon jelzi, hogy az adott tényező hatása mennyire meghatározó (szignifikáns) az egyes növekedési csoportokba tartozás szempontjából. Első megközelítésben az előző fejezetrészben szereplő összes tényezőt figyelembe vettük, és úgy futtattuk le a regressziót külön az alkalmazottak számának, és külön a reál árbevétel növekedésének, mint függő változóknak a felhasználásával Nem tudtuk viszont az elemzésbe bevonni az innovációs kiadások nagyságát, mert igen sok cégnél hiányzott az erre vonatkozó adat. A vártakkal ellentétben azonban igen nagyszámú tényező bizonyult inszignifikánsnak, ezért itt csak két olyan modellt közlünk, amely a szignifikáns, meghatározó tényezők és a növekedés közötti kapcsolatot mutatja. A szignifikáns tényezők kiválasztásához a Stepwise módszert alkalmaztuk, amely alkalmas arra is, hogy a multikollinearitás problémáját kezelje. Referenciaként, összehasonlító csoportként a negatív növekedésű cégek szerepeltek mindkét esetben. A modellek magyarázó erejét tekintve szignifikánsnak bizonyultak a 0,001 szinten, a magyarázó erőt pedig a Nagalkerke r négyzettel szemléltettük, amely közepes magyarázó erőt mutat. Ez azonban a keresztmetszeti adatok alkalmazása esetében nem kirívó.

5. táblázat: A vállalati növekedést és azt magyarázó meghatározó tényezők kapcsolata a multinomiális logisztikus regresszió segítségével Koefficiens Standard hiba Szignifikancia szint Alkalmazottak számának növekedése pozitív növekedésű csoport Intercept 1,17 0,45 0,01 Családi vállalkozás 0,53 0,27 0,05 Lehetőség motiváció 0,47 0,17 0,01 Vállalatméret -0,34 0,10 0,00 Beruházások nagysága 0,33 0,07 0,00 0 növekedésű csoport Intercept 1,93 0,45 0,00 Családi vállalkozás 0,73 0,27 0,01 Lehetőség motiváció 0,12 0,17 0,48 Vállalatméret -0,69 0,11 0,00 Beruházások nagysága 0,12 0,07 0,06 Nagalkerke r négyzet 0,15 Reál árbevétel növekedése pozitív növekedésű csoport Intercept -0,25 0,43 0,57 Női nem -0,50 0,25 0,04 Felsőfokú végzettség 0,46 0,22 0,04 Vállalatméret -0,19 0,09 0,03 Diverzifikáció 0,42 0,16 0,01 Beruházások nagysága 0,17 0,05 0,00 0 növekedésű csoport Intercept 0,54 0,53 0,31 Női nem -0,04 0,29 0,89 Felsőfokú végzettség -0,03 0,26 0,90 Vállalatméret -0,52 0,12 0,00 Diverzifikáció 0,17 0,21 0,42 Beruházások nagysága -0,13 0,07 0,07 Nagalkerke r négyzet 0,21 Mint az 5. táblázatból látható, az alkalmazottak számának növekedését mindössze négy tényező befolyásolja meghatározó módon, a családi tulajdonba tartozás, a lehetőség motiválta alapítás, a vállalatméret és a beruházások nagysága. Az összes többi tényező, beleértve az innovációt is, nem bizonyult fontosnak. Az eredmények némileg meglepőek, hiszen az derült ki, hogy a családi tulajdonú cégek inkább növelték az alkalmazottak számát, mint a többi cég. Ez azonban összhangban van néhány újabban megjelent empirikus külföldi tanulmány megállapításaival. Egyértelmű, és a várttal azonos, hogy a lehetőség motiválta alapítás kihat a későbbi alkalmazásra, annak növekdeésére, is. A nemzetközi tendenciáknak megfelelően alakult a cégméret hatása a növekedésre, bebizonyosodott, hogy a kisebb méretű cégek alkalmazottainak növekedése felülmúlja a nagyobb cégek munkahelyteremtését. A beruházások nagysága pedig ismételten a vártaknak megfelelően pozitívan befolyásolja a vállalati alkalmazottak számának növekedését. A reál-árbevétel növekedését öt tényező befolyásolja, amelyek közül csak kettő, a vállalatméret és a beruházások ugyanazok, mint az előző esetben. A férfiak cégei inkább voltak képesek növelni árbevételüket a vizsgált 2003-2006-os időszakban, mint a hölgyeké. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők cégei szintén jobban növekedtek, mint az ilyen végzettséggel nem rendelkezők cégei. Ebben az esetben azonban a negatív növekedésű és a

stagnáló cégek között a végzettség szempontjából különbség nincsen. Az ötödik tényező a magasabb diverzifikáció, amely a pozitív növekedésű csoport esetében jelent különbséget. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon miért nem meghatározó számos egyéb más tényező? Nos erre sokféle választ adhatunk. Ez egyik az, hogy elképzelhető, hogy az 500-as mintánál jóval nagyobb cégszámra lenne szükségünk a megbízható elemzéshez. A másik az, hogy a 2003-2006-os időszak nem igazán egy nyugodt szakasz a magyar kisvállalatok életében, ahol először a külpiaci recesszió, utána az Európai Uniós csatlakozás, majd pedig a visszafogások okoztak meglehetősen nagy zavarokat. Megjegyezzük azt is, hogy az esetleges pozitív hatások, azaz az adott tényező növekedésre gyakorolt hatása, csak egy későbbi időszakban érvényesülhet. Sajnos erre vonatkozóan nem rendelkezünk adatokkal. Külön említést érdemel az innováció, mint az egyik legfontosabb vizsgált tényező hatása a növekedésre. Első megközelítésben az innováció inszignifikanciája a növekedés viszonylatában azt is jelentheti, hogy hazai kisvállalataink nem sikeresek az innováció területén. Egy másik dolog is befolyásolhatja a kapott eredményeket, mégpedig az, hogy a növekedést magyarázó tényezők egymással milyen kombinációban lehetnek eredményesek. Így például valószínűsíthető, hogy az erőteljesen beruházó cégek valamiféle innovációt is megvalósítanak, viszont a beruházások hatása erősebbnek bizonyult, mint a megújulásé. Elképzelhető az is, hogy például a különböző típusú innovációknak van egy kívánatos kombinációja, összetétele, amit a jelen modell nem volt képes tesztelni. Ezt a magyarázatot legalábbis részben, a következő klaszteranalízis segítségével, megkíséreljük alátámasztani. A regresszió vizsgálat mellett - ami messze nem hozta a várt eredményeket van még egy jó lehetőségünk: csoportosítjuk a mintát alkotó vállalatokat, és így próbáljuk meg elemezni az egyes csoportokat leíró karakterisztikákat. Ehhez a klaszteranalízis technikáját használjuk fel. A változók tekintetésben az előzőekhez képest - annyi változtatást eszközöltünk, hogy az alkalmazottak számának növekedése szerint egy 5 kategóriás csoportosítást, az árbevétel esetében pedig egy 7 kategóriás besorolást alkalmaztunk. Csak azokat a tényezőket hagytuk a változók között, amelyek szignifikáns csoportképzőnek bizonyultak. Az eredményt a 6. táblázatban közöljük. Mint a 6. táblázatból látható, a vállalatokat 7 klaszterbe soroltuk be. A szignifikánsnak bizonyult csoportképző tényezők száma nagy, lényegesen több mint a korábbi regresszióelemzés esetében volt. Egyértelmű, hogy a vállalati csoportok közti eltéréseket döntő mértékben a vállalati magatartási tényezők határozzák meg, de szignifikánsnak bizonyult a vállalat mérete és kora is. Az egyéni tényezők közül csak a felsőfokú végzettség, a családi tulajdon és a lehetőség motiváció szignifikáns. A szignifikancia szintek kapcsán megjegyzésre érdemes, hogy a diverzifikáció és az innováció 5%-os, a családi tulajdon 10%-os szinten szignifikáns, az összes többi tényező szignifikancia-szintje 0,001 alatt van, ami igen jó eredmény. A csoportok szám szerint meglehetősen egyenletes eloszlást mutatnak, 55 és 91 között mozog.

6. táblázat: A mintában szereplő vállalatok besorolása a klaszter-elemzés segítségével 1 2 3 4 5 6 7 Összesen/ Átlag Vállalatok száma 60 72 79 77 55 58 91 492 Alkalmazottak számának növekedése 3,07 3,86 3,10 3,00 2,38 3,60 3,24 3,20 Reál árbevétel növekedése 1,52 5,90 2,18 2,52 1,56 5,57 5,19 3,58 Felsőfokú végzettség 0,77 0,81 0,58 0,48 0,60 0,71 0,71 0,66 Családi tulajdon 0,35 0,38 0,29 0,53 0,35 0,47 0,41 0,40 Lehetőség motivált alapítás 1,52 1,51 1,65 1,96 1,47 1,43 1,57 1,60 Méret 3,87 3,71 1,87 1,27 3,55 1,78 2,08 2,50 Kor 3,35 3,63 2,99 2,73 3,44 2,26 2,89 3,03 Korlátolt felelősségű forma 0,92 0,96 0,86 0,75 0,95 0,90 0,84 0,87 Értékesítés földrajzi kiterjedtsége 2,42 2,58 2,14 1,73 2,20 2,16 2,30 2,21 Diverzifikáció nagysága 1,28 1,46 1,27 1,10 1,36 1,41 1,40 1,32 Beruházás 4,87 4,53 3,19 0,17 0,36 4,02 0,79 2,46 Innováció 0,43 0,51 0,37 0,30 0,25 0,48 0,37 0,39 Külkereskedelmi kapcsolatok 0,55 0,54 0,29 0,14 0,49 0,53 0,34 0,40 Az egyes csoportok összehasonlítását elsősorban a növekedés viszonylatában végezzük el. Egyértelmű, hogy a növekedés szempontjából a legsikeresebb két csoport a 2-es és a 6-os klaszterekbe tartozó 72, illetve 58 cég, az összes cég 26%, azaz mintegy negyede. Ezen cégek mind az alkalmazottak számának, mind a reál árbevételnek a növelése szempontjából kiugróan teljesítettek Ezen vállalatokra jellemző, hogy felsőfokú végzettségű, döntő mértékben lehetőség motiválta vállalkozók által alapítottak, korlátolt felelősségű formában működnek, és tevékenységi struktúrájuk kisebb mértékben diverzifikált. A családi tulajdon szintje körükben átlagos. Értékesítési körük túlmutat a közvetlen környezeten, legalább regionális szinten működnek, és az átlagot meghaladó a külföldi kapcsolatokkal rendelkező cégek aránya is. Beruházás szempontjából meglehetősen magas összeget, jellemzően 50 millió forintot, vagy azt meghaladó összegeket invesztáltak a cégbe. Ezen, a növekedés szempontjából legsikeresebb két csoport cégei valósították meg arányaiban a legtöbb innovációt az összes többi csoporttal összehasonlítva! A különbség a két cégcsoport között a méretben és a korban mutatkozik meg leginkább: a 2-es csoport cégei nagyobb, jellemzően kis- illetve közepes méretű, idősebb (10 év felett jóval) cégek, a 6-os csoport cégei pedig inkább fiatalabb (5-9 éves), kisebb, 20 foglalkoztatott alatti vállalatok voltak 2003-ban. A 7. klaszter 91 cége az összes cég közel egyötöde - jónak mondható, az átlagot lényegesen meghaladó eredményt ért el mind az alkalmazottak mind a reál-árbevétel növekedése területén. Ezen cégek tulajdonosai jórészt felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, de az előző két csoporthoz képest magasabb a kényszerből indított cégek és a családi tulajdonú vállalatok aránya. Mind méret, mind kor szempontjából valamivel az átlag alatt helyezkednek el, jellemzően 20 fő alkalmazott alatt. Bár tipikusan legalább regionális szinten értékesítenek, a külkereskedelmi kapcsolatokkal közülük - az előző két csoporthoz képest -

kevesebben rendelkeznek. Némileg átlag alattinak mondható innovációs tevékenységük, viszont ami a legmeglepőbb, beruházást alig végeztek ebben az időszakban. Valószínűsíthető, hogy a növekedési eredmények az előző időszak beruházásai nyomán alakultak ki. Tehát ezen cégcsoportnak még jól megy, de amennyiben nem tesznek lépéseket az innováció és főleg a beruházások élénkítése területén, akkor hamarosan leszálló ágba kerülhet a cég. A 3-as és a 4-es klaszter 79 illetve 77 cége, azaz a minta mintegy harmada esetében az alkalmazottak száma stagnált, ugyanakkor a reál-árbevétel növekedése esetükben immár negatív. Elképzelhető, hogy ezt még a vállalkozó nem érzékeli, mert a nominális számokat nézi, azonban ténylegesen a cégek már megindultak lefelé a lejtőn. Ezen cégek tulajdonosai között találhatóak a legkisebb arányban a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, az alapítás motívumai között pedig fokozottan észlelhetők a kényszer hatásai. Jellemzően kisméretű, mikro-vállalkozásokról van szó, a 4-es klaszter esetében a foglalkoztatottak száma jellemezően 5 alatt van. Ezek a cégek azonban már néhány éve a piacon, jórészt a helyi piacokon vannak jelen. Ameddig a 3-as klaszter esetében némi külpiaci aktivitás megfigyelhető, a 4.-es csoportnál a külkapcsolatok igencsak ritkák. Mindkét csoport innovációs aktivitása átlag alatti, a 4-es csoporté a második leggyengébb teljesítmény a csoportok között. A beruházások szempontjából jelentős különbségek vannak: a 3-as csoport méretéhez képest relatíve magas összegeket beruházott, a 4-es csoport beruházása azonban minimális, a legtöbb cég gyakorlatilag nem ruházott be a 2003-2006-os időszakban. Valószínűsíthető, hogy a 3-as csoport észlelte az árbevétel visszaesését, és megkísérel valamit tenni ellene. Az is valószínű, hogy a változást kezdeményező lépésekkel némi késében vannak. A 4-es csoport láthatóan sodródik az eseményekkel, a helyi piacra termelő stagnáló állapotot azonban nagyon gyorsan egy fokozódó csúszás követheti, ha sürgősen nem történik érdemi stratégiai irányváltás. 60 darab idős, és relatíve nagyméretű (kis- és közepes cég) alkotja az 1. klasztert. Alkalmazottaikat jórészt még nem kezdték elbocsátani, azonban árbevételük drasztikusan visszaesett a vizsgált időszakban. Bár - hasonlóan a legsikeresebb, hozzájuk hasonló méretű és korú 2-es csoport cégeihez - az ő külpiaci kapcsolataik is élénkek, meglehetősen magas összegeket ruháztak be, nagy arányban innováltak, és sikeresen pályáztak, ám az eredményekben ez nem tükröződik vissza. Ugyanakkor tevékenységi körük nem annyira diverzifikált, mint a 2-es klaszter cégeié, elképzelhető, hogy ez kiszolgáltatottabbakká teszi őket. Láthatóan ezek a cégek azok, akik valószínűleg már csak akkor kezdtek el beruházni és innoválni, amikor már megindultak lefelé a lejtőn. Az is valószínűsíthető, hogy a negatív eredmények az előző időszak elhibázott stratégiájának köszönhető. Az is elképzelhető viszont, hogy a cég önhibáján kívül került ebbe az állapotba, ezt eldönteni nem tudjuk. Egy másik lehetséges magyarázat, hogy mégis valamit máshogyan csináltak, ez azonban a jelen adatbázis segítségével nem tudjuk észlelni. Az 5.klasztert alkotó 55 cég mind az alkalmazottak számát, mind a reál-árbevételt illetően lejtmenetben van. Ők is jellemzően idősebbek és az átlagosnál nagyobb méretűek. Sok tekintetben hasonlóak, mint az előző, 1. csoport cégei: aktívak a külpiacokon, alacsony a tevékenységi diverzifikációjuk, és az átlagnál sikeresebben pályáznak is. Azonban ők már láthatóan feladták, innovációt alig végeznek, és beruházási aktivitásuk is a nullához közeli..

6. Összefoglalás, következtetések Az itt elvégzett vizsgálatok a vállalati növekedés tényezőinek azonosítása, a hatásmechanizmus bemutatását illetően egyetérthetünk a szakma nagy klasszikusa, Edit Penrose azon véleményével, hogy a növekedés trükkös probléma (Penrose [1959]). Az eddigiek alapján felmerül, van-e valamilyen titkos receptje a sikeres növekedésnek, vagy létezik-e a kulcsfontosságú tényezőknek egy olyan kombinációja, ami sikeres növekedéshez vezet? Nos, a válaszunk az, hogy a vállalati növekedést meglehetősen sok tényező befolyásolja, azonban csak relatíve kevés olyan faktor található, amely érdemi hatást gyakorol a növekedésre. Ráadásul, ezen tényezők azonosítása is meglehetősen nehéz, az eltérő módszerek eltérő eredményekre vezetnek. Amikor egy az egyben vizsgáltuk a növekedésre ható tényezőket, akkor számos esetben a szakirodalomnak megfelelő irányú befolyásoló hatást kaptunk, a befolyásolás erőssége azonban nem bizonyult szignifikánsnak vagy pedig a magyarázó erő volt gyenge. A regresszióelemzés, amely lineáris kapcsolatot feltételez a függő és a független változók között, igen kisszámú tényező szignifikanciáját mutatta ki. Ráadásul azok a vállalati magatartási tényezők, amelyek ténylegesen befolyásolhatók, és változtathatók, a beruházások és a diverzifikációt kivéve inszignifikánsnak bizonyultak. Tulajdonképpen vizsgálatunk szempontjából a leghasznosabbnak a klaszteranalízis bizonyult, amelynek segítségével 7 csoportba, klaszterba soroltuk a vállalatokat. A legsikeresebbek a jól előkészített, lehetőség motivációból létrehozott cégek, amelyek nem csupán hazai, hanem külpiacokra is termeltek, nem csupán egy tevékenységi körre specializálódtak, és egyszerre ruháztak be magas összegeket és valósítottak meg innovációt. Tehát nem egy tevékenység, hanem ezek kombinációja a sikeres növekedés záloga. Volt még egy klaszter, amelynek cégei igen hasonló stratégia-kombinációt valósított meg, mint a legsikeresebb cégek, az alkalmazottak számát illetően ők mégis stagnáltak, az árbevétel szempontjából pedig jelentősen visszaestek. Ez hívja fel a figyelmet a megfelelő időzítésre, ha nem folyamatos a beruházás és az innováció, akkor a cég igen hamar a negatív növekedési pályán találhatja magát, a visszakapaszkodás pedig fáradtságos és az eredmény kétséges. Az összes többi cég valamilyen szempontból nem hozta a fentiekben leírt stratégia kombinációt. Volt, aki innovatív volt, de keveset ruházott be, volt aki ugyan az átlagnál többet beruházott, de nem innovált, és volt aki láthatóan feladta, mert se nem innovált, se nem beruházott. Láthatóan a cégek kiszolgáltatottságát növeli, ha a piaci vagy a tevékenység diverzifikáció alacsony szintű, azaz ha a cég döntően egy termékkel helyi piacra termel. Érdemi növekedést az tud elérni, aki szélesebb piacra, magas növekedés esetében külpiacra termel, és tevékenységi köre a 4-es TEAOR bontásban a kettőt meghaladja. Milyen gazdaságpolitikai üzenetei fogalmazhatók meg eredményeink alapján? Az egyik mindenképpen az, hogy jelen kutatás is megerősítette azt, hogy a kisvállalati szektor láthatóan igen sokoldalúan és sokrétűen differenciált, egységes recept nem adható a bajok kezelésére. A gazdasági növekedés élénkítésére és a munkanélküliség csökkentésére fókuszáló gazdaságpolitikának figyelembe kell vennie, hogy a cégek egy kisebb törekszik és képes arra, hogy mind árbevételét, mind alkalmazottai számát növelje. Jelen kutatás kisebb mértékben, a nemzetközi tapasztalatok viszont igen határozottan azt mutatják, hogy a fiatal cégek növekedési hajlandósága lényegesen magasabb, mint az idősebb cégeké, így a gazdaságpolitikának a cégek kezdeti növekedésére kellene fókuszálni. Vizsgálatink kimutatták, hogy a sikeres növekedéshez a stratégiák milyen kombinációja megfelelő. Azon cégek esetében, ahol a stratégiák alapjául szolgáló erőforrások egyes elemeiben hiány

mutatkozik, érdemes lehet támogatni a szűk keresztmetszetek felszámolását, hangsúlyozottan csupán kiegészítő jelleggel és nem vissza nem térítendő pályázatok formájában. Nem tartanánk jónak azt, ha a támogatások állandósulnának, vagy hogy a növekedés alapvető feltételeinek hiánya esetében is támogatást kapna a cég. A cégtulajdonosok szélesebb körét kellene felkészíteni arra, hogy milyen következményei lehetnek a sodródódásnak, a stratégia hiányának, az innováció, a beruházás, a piacbővítés elmulasztásának, a késlekedésnek, ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet a növekedési stratégia kockázataira is. A kapott eredmények megbízhatóságát illetően azonban hadd fogalmazzuk meg kétségeinket is. Bár úgy véljük, kutatásunk úttörő jellegű a hazai szakirodalomban, további felmérések, elemzések szükségesek, hogy megérthessük a vállalati növekedést meghatározó tényezők hatásmechanizmusát, egymás közötti kapcsolatát és időbeli dinamikáját. A mélyebb folyamatok megértése elősegítheti azt is, hogy a fentieknél erősebb gazdaságpolitikai következtetéseket fogalmazhassunk meg. Irodalomjegyzék Acs, Z D. Audretsch P. Braunerhjelm B. Carlsson [2003] The Missing Link: The Knowledge Filter, Entrepreneurship and Endogenous Growth, Working paper Ács, J. Z. - Szerb L. Varga A. - Ulbert J. 2002 GEM, Vállalkozások Magyarországon 2001, PTE 40 old. Acs, Z. J C. O Gorman Szerb L. S. Terjesen 2006 Magyarország Európai Uniós felzárkózásának esélyei: Megismételhető-e az Ír Csoda?, Vállalkozás és Innováció 2006/1. 28old. Autio, E. 2005 Report on high-expectation entrepreneurship, downloaded from: www.gemconsortium.org Accessed at 24.01.2006 Baumol, W. J. 2002 The free-market innovation machine: Analyzing the growth miracle of capitalism, Princeton: Princeton University Press Becker, B.E. M. Huselid P. Pickus M. Spratt 1997 HR as a source of shareholder value: Research and recommendation, Human resource management Vol 36. No. 1 pp. 39-48 Birch, D. 1987 Job Generation in America, the Free press, New York Brouwer, E A. Kleinkleht J. Reijen 1993 Employment growth and innovation at the firm level Journal of Evolutionary Economics Vol 3 p. 153-159 Cheel, E J. Haworth and S. Brearley 1991 Entrepreneurial personality, Routledge, London and New York Csapó K. 2006 Áttekintés a gyorsan növekvő vállalkozásokat támogató kormányzati programokról, Vállalkozás&Innováció, 1. évfolyam, 1. szám, 2006. III. negyedév 83-101 (19 old.) Czakó Á.- Kuczi T.- Lengyel Gy.- Vajda Á. 1995 A vállalkozások néhány jellemzője a kilencvenes évek elején, Közgazdasági Szemle 1995/4. szám 399-414 old Davidsson, P B. Kirchhoff A. Hatemi-J H. Gustavsson 2000 Factors underlying business growth in Sweden, paper presented at the ICSB World Conference June 7-10 2000, Brisbane, Australia Davidsson, P. Achtenhagen, L. Naldi, L. 2005 Research on small business growth: A review, EFMD 35 th. EISB Conference on Sustaining the entrepreneurial spirit over time, conference Barcelona September 12-13 2005,

Davidsson, P. 2003 The domain of entrepreneurship research: Some suggestions, in J Katz and S. Stepherd (Eds.) Advances in Entrepreneurship Firm Emergence and Growth Vol 6 pp. 315-372 Oxford, UK. Elsevier/JAI Press Davidsson,P and J. Wiklund 1999 Theoretical and methodological issues in the study of firm growth, Jonköping Business School, Working paper Delmar, F., P. Davidsson, & W. B. Gartner. 2003 "Arriving at the High Growth Firm". Journal of Business Venturing, 18: 189-216. Dodgson, Mark Roy Rothwell eds. 1995 The Handbook of Industrial Innovation, Edward Elgar Lon Doub, M Edgcomb, E 2005 Bridges to success: Promishing strategies for Microenterprise Business Growth in the Uinted States, The Aspen Institute, Washington DC Drucker, P.F. 1985 Innovation and entrepreneurship: practice and principles, Oxford [etc.]: Butterworth- Heinemann. Evans, D 1987 The relationship between firm growth, size, and age: Estimates for 100 manufacturing industries, Journal of Industrial Economics 35 (2) pp. 567-581 http://www.econ.nyu.edu/cvstarr/working/1986/rr86-33.pdf Accessed at 06.04.2007 Gartner, W. B. 1990 What Are We Talking About When We Talk About Entrepreneurship? Journal of Business Venturing, 5, 15-28. Glancey, K 1998 Determinants of growth and profitability in small entrepreneurial firms, International Journal of Entrepreneurial Behaviour and Research Vol 4. no. 1 pp 18-27 Hall, B. H. 1987 ''The Relationship between Size and Firm Growth in the U.S. Manufacturing Sector'', Journal of Industrial Economics 35,pp. 583 606. Halpern, L. Kőrösi, G. 2001 Efficiency and market share in Hungarian corporate sector. The Economics of Transition. Vol. 9. No. 3. p. 559 592. Hébert, R.F. and A.N. Link [1989]: In search of the meaning of entrepreneurship, Small Business Economics, Vol. Hisrich, R. D.- M. P. Peters D. A. Shepherd 2005 Entrepreneurship.6 ed. New York: McGraw-Hill Irwin, Holm, D.B. and K. Erkison 1999 Creating value through mutual commitment to business network relationship Strategic Management Journal Vol 20 no 5 pp. 467-486 Inzelt A. Szerb 2003 Innovációs aktivitás vizsgálata ökonometriai módszerek alkalmazásával, Közgazdasági Szemle 2003. 50. 11. szám pp. 1002-1021 Inzelt A. 2003 A kicsik K+F és innovációs tevékenysége 2003 Külgazdaság XLVII. 11. szám 24-42. old. Inzelt, A and L. Szerb 2006 The innovation activity in a stagnating county of Hungary, Forthcoming in Acta Oeconomica Iyigun, m and A. Owen 1997 Risk, entrepreneurship and human capital accumulation, mimeo, Accessed from: http://www.federalreserve.gov/pubs/feds/1997/199737/199737pap.pdf#search=%22investment%20growth%2 0entrepreneurship%20pdf%22 Jávor I. Rozgonyi T. 1995 Vállalkozás, vállalkozásfejlődés, vállalkozástörténetek, Társadalomkutatás 1995/ 3-4 222-239 Kállay, L 2002 Mikrohitelezés piaci alapon, Közgazdasági Szemle 2000. Január 41-63 old.