Környéki idegrendszer Szerk. Vizkievicz András Szerk.: A környéki idegrendszert 12 pár agyideg, 31 pár gerincvelőideg őideg, érző és vegetatív mozgató idegdúcok alkotják. Agyidegek Az agy alapjáról, az agytörzs területéről területér erednek. I. Szaglóideg. II. Látóideg. III. IV. V. VI. VII. VIII. Szemmozgató ideg. Sodorideg. Háromosztatú ideg, az egész arc, az orr, a száj, a fogak általános érzőidege, érz valamint néhány rágóizom mozgató idege. Távolító ideg. Arcideg az arc izmainak mozgató, mozgató a nyelv mozgató és érzőő idege. idege Halló-egyensúlyozó egyensúlyozó ideg. ideg IX. Nyelv-garat ideg. X. Bolygóideg. A legnagyobb paraszimpatikus kevert agyideg,, a mellüreg és a felső hasüreg zsigereit idegzi be. XI. Járulékos ideg a váll és nyakizmok n mozgató idege. Nyelvalatti ideg a nyelv izmainak mozgató idege. XII. A gerincvelő idegei 31 pár. Tartalmazzák: az érző idegsejtek bevezető bevezet rostjait, a gerincvelői szomatikus mozgató, illetve központi vegetatív sejtek kivezető rostjait. A két gyökér egyesülésével jön létre a gerincvelői ideg, ami kevert ideg. 1
A gerincvelő szelvényezettségét a belőle kilépő 31 pár gerincvelői ideg mutatja. Az egyes gerincvelői idegek szelvényezett lefutásának megfelelően testünk szelvényezetten szerveződik. Idegdúcok A környéki idegrendszerhez tartozó idegsejt csoportosulások, amelyek lehetnek: érződúcok, ilyenek a csigolyaközti dúcok, bennük pszeudounipoláris érző neuronokkal, vegetatív mozgató dúcok, melyekben vegetatív mozgató neuronok találhatók. Vegetatív (autonóm) idegrendszer Az idegrendszer azon működő része, amely az akaratunktól független szabályozza (autonóm módon), összehangolja a belső szervek működését. Szerepe az állandóan változó körülmények között a szervezet homeosztázisának fenntartása. A zsigerek - mirigyek, simaizmok - reflexműködésén alapuló irányító rendszer (vegetatív reflexek). Feladatai: Vérkeringési rendszer: szív, erek, vérnyomás szabályozása. Légzőműködések irányítása. Táplálkozással, emésztéssel kapcsolatos működések összehangolása. Kiválasztás, húgyhólyag működésének irányítása. Só és vízháztartás szabályozása (ADH). Hőszabályozás lebonyolítása. Szexuális reflexek működtetése. Vegetatív központok Emeletszerűen szerveződnek, azaz a gerincvelői és a nyúltagyi elsődleges központokat a hídi és a középagyi másodrendű központok szabályozzák. Az egész vegetatív rendszer működését hipotalamikus, ill. nagyagyi limbikus rendszer - központok hangolják össze. Szimpatikus idegrendszer Általában a szervezet általános aktivitását fokozza, az erőtartalékait mozgósítja, testünket készenléti állapotba hozza. Felkészíti a szervezetet a nagyobb terhelések elviselésére. 2
A stresszelmélet szerint a stresszhatások (erőfeszítések, megpróbáltatások) olyan fiziológiás változásokat okoznak a szervezetben, amelyek mindig azonos jellegűek, függetlenül attól, hogy mi volt a kiváltó ok. A különböző megterhelő ingerekre a szervezet azonos módon reagál, ún. szimpatikus túlsúly alakul ki, mely tónusos jellegű, az egész szervezetre kiterjed. E megváltozott fiziológiás állapotot Cannon- féle vészreakciónak nevezzük. A szimpatikus rostok a gerincvelő háti-ágyéki szakaszán lépnek ki a központi idegrendszerből. Cannon-féle vészreakció során: a mellékvesevelőből az adrenalin, a noradrenalin felszabadulás fokozódik, a légzés gyorsul, a légutak tágulnak, a vázizmok erei tágulnak, a vérnyomás, szívfrekvencia nő. a vércukorszint emelkedik (máj glikogén lebontása nő), a lebontó folyamatok túlsúlyba kerülnek, a fűtőközpont aktivitása nő, bőr erei szűkülnek, a pupilla tágul. A bélműködés elválasztás, perisztaltika - csökken, a bélcső erei szűkülnek. Paraszimpatikus idegrendszer Hatása kevésbé tónusos, mint a szimpatikus idegrendszeré, inkább helyi jellegű. A szervezet pihenését, regenerációját, energiakészletének feltöltését segíti. Hatásában közreműködő idegrostok részben agyidegek, részben keresztcsonti gerincvelői idegek útján lépnek ki. Paraszimpatikus jellemzők: ürítés: hányás, székelés, vizelés, bélműködés serkentése: nyálelválasztás, gyomornedv, hasnyál elválasztás, bélmozgások fokozása (X. agyideg közvetítésével), felépítő folyamatok túlsúlya, hűtőközpont működésének fokozódása. Erekció. Minden belső szervünk kettős beidegzésű, vagyis szimpatikus és paraszimpatikus rostokat egyaránt kap, kivéve a mellékvesevelőt, amely kizárólag a szimpatikus idegrendszerhez tartozik, mivel tulajdonképpen nem más, mint módosult szimpatikus dúc, benne átalakult, nyúlványaikat vesztett idegsejtek találhatók. A kétféle hatás arányát a hipotalamuszban található magvak hangolják össze. 3
A limbikus rendszer A talamuszok körüli, főleg a nagyagyhoz tartozó ősi magcsoportok, ill. kéregrészletek (homlok-, ill. halántéklebeny) alkotják. A legfelsőbb vegetatív szabályozó rendszer. 1. A vegetatív és a szomatikus idegi szabályozás összehangolója, a vegetatív idegrendszer legfelső központja. 2. A limbikus rendszer alapvető szerepet tölt be a magatartás szabályozásában: érzelmek (emóciók: félelem, szorongás, aggódás), indulatok (düh), akarati élet (motivációk), szociális interakciók szabályozásában, szervezésében. 3. Szerepe van továbbá az érzelmi reakciókhoz kapcsolódó tanulási folyamatokban (klasszikus és operáns kondicionálás), jutalomkereső magatartás kialakulásában. 4. Hosszú távú memória kialakulásában alapvető fontosságú. A stressz A stressz folyamatos feszültség vagy tartós idegesség, mely rendszerint egy vagy több állandó negatív ingerre adott tartós válaszreakció a szervezet részéről. A tartósan fennálló stressz akár komoly egészségkárosodást eredményezhet, mivel gyengíti a szervezet ellenálló képességét, folyamatos megterhelést jelent. A szervezetünk működésének a megváltozásáért részben idegi szimpatikus idegrendszer -, részben hormonális mechanizmusok felelősek. Kiváltó okok A felgyorsult életvitellel kapcsolatos mindennapi események (például tömegközlekedés, munkavégzés). Az egyén életének nagyobb fordulatai: vizsgák, költözés, állásváltoztatás, elbocsátás, házasság, betegség, egy személy halála. Belső konfliktusok. A legáthatóbb és legnehezebben megoldható konfliktusok: Párkapcsolati problémák, vagy épp a párkapcsolat hiánya miatt kialakuló belső feszültség. A közösségből való kitűnés vagy a közösségbe való beilleszkedés vágyának be nem teljesülése. Az elfojtott érzelmek, gondolatok, vágyak okozta belső feszültség. Háborúk, katasztrófák. Típusai 1. Akut: hirtelen előállt stresszhelyzetben. 4
1. Krónikus stressz: tartós, hosszabb ideig fennálló terhelés hatására alakulhat ki. Tünetek: részben fiziológiás, részben érzelmi változások történnek. Magas stresszhormon szint: adrenalin, kortizol. Magas vércukorszint. Emelkedett vérnyomás, magas koleszterinszint, érelmeszesedés. Immunrendszer működése gyengül, gyakori betegségek. Izomfeszülés (nyaki, háti, mellkasi izmokban). Gyakori émelygés, hányás, gyakori hasmenés, vagy székrekedés. Fokozott verejtékezés, izzadás vagy hideg kéz-láb, remegés, rángatózás, dadogás vagy egyéb beszédzavarok. Menstruációs zavarok, szexuális vágy megszűnése. Tartósan rossz közérzet. Szorongás. Pánikrohamok, esetleg pánikbetegség. Depresszió, ingerlékenység, alvászavar. Soványság, elhízás. Tanulási, koncentrálási és térbeli tájékozódási zavarok. A stresszortól függetlenül testünk automatikusan felkészül a veszedelemre. A stressz okozta tünetek hasonlóak a Cannon-féle vészreakcióhoz. A stresszkeltő szituációk érzelmi válaszokat eredményeznek. Ide tartozik: Szorongás ezalatt értjük a félelem, feszültség és a rossz előérzetét. Legfőbb tünetei: süketség a világra, alvászavarok, a trauma újraéledése az álmokban. Harag és agresszió a harag agresszióhoz vezet. A gyerekek gyakran dühösek lesznek és agresszív viselkedést mutatnak, amikor frusztrációt élnek át. A frusztráció-agresszió elmélet szerint, ha egy személy erőfeszítését egy cél elérésében megakadályozzák, agresszív hajtóerő keletkezik, amely a személy viselkedését a frusztrációt okozó tárgy vagy személy megkárosítására motiválja. Fásultság és depresszió. Az emlékezés fogalma A memória A múltbeli tapasztalatok tudatunkba visszatükröződnek, újra megjelennek anélkül, hogy az eredeti inger jelen lenne. A tanulás során az idegrendszerben tartós strukturális és funkcionális változások mennek végbe. A memória/emlékezés 3 szakasza Kódolás: a környezet információit alakítjuk át valamilyen jelentéssel bíró egységre. Tárolás: a kódolt információt emlékezetünkbe emeljük, tároljuk. Előhívás: a korábban elraktározott információkat felidézzük, tudatunkba emeljük. Salvador Dali: Az emlékezet állandósága Az információ tárolásának időtartama szerint háromféle emlékezeti tár ismert. Az emlékezeti folyamatok aszerint alakulnak, hogy a tárolni kívánt anyagot egy másodpercig (1-2 sec), néhány másodpercig (10-20 sec), ennél hosszabb ideig szeretnénk megőrizni. 5
1. A szenzoros tárak Minden pillanatban óriási információmennyiség hat az érzékszerveinkre. A környezet információi elsőnek az ún. szenzoros tárakba kerülnek. A szenzoros tárak minden információt képesek befogadni, az érzékszervek működéséhez köthető. A szenzoros tárak elnevezés arra utal, hogy ezekben a tárakban az érzékleti ingerek (pl. kép, hang stb.) tárolódnak néhány tizedmásodpercig. Ezekbe a tárakba olyan információk is bekerülnek, amelyekre nem is figyelünk, nem tudatosulnak. A szenzoros tárak kapacitása végtelen, ellenben a bekerülő információk emléknyomait nagyon rövid ideig, max. pár másodpercig képes csak megőrizni. A felejtés formája az elhalványulás ebben a memóriatárban. Amennyiben a figyelmi működés a szenzoros tárban tárolt anyagra irányul, az előhívható és a felismerési folyamatok hatására átkerül a rövid távú memóriába. 2. Rövid távú memória STM A rövid távú memória az, ami az észlelés után a tudatban megmarad (egy telefonszám megjegyzése, amíg beütjük azt a telefonkészülék billentyűzetén). Az emléknyomokat az STM maximum 30 másodpercig őrzi meg, kapacitása korlátozott. Az STM-ben a felejtésnek két okát emelhetjük ki: az elhalványulást, ha nincs szükségünk az STM-ben tárolt információkra többé, és a kirekesztést, ha az új információk kiszorítják a régit, hiszen az STM kapacitása korlátozott (7 +/- 2 elem (egy elem, pl. egy név, szám, jel, stb.)). Az STM munkamemória, mivel szerepet játszik az információk aktív feldolgozásában és átmeneti tárolásában. Munkapadként szolgál a hosszú távú memóriából előhívott, a problémák megoldásához szükséges információk tárolásában. Az STM-ből az információ ismétlés és gyakorlás révén kerül tovább a hosszú távú memóriába. Prefrontális lebenyhez kötött funkció. http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/oktatas/az-erzekeles-es-a-rovid-tavumemoria-vizsgalata 3. Hosszú távú emlékezet LTM Az összes számunkra hozzáférhető információt őrizzük itt. Az információkat elsősorban jelentésük alapján kódolja és tárolja. A felejtés oka a tárolás közben fellépő veszteség, illetve előhívási hiba következménye. Az LTM sejtszintű átalakulások révén alakul ki, melyek hátterében fokozott fehérjeszintézis, ill. új szinapszisok kialakulása áll. Jelen ismereteink szerint kapacitása végtelen, az itt tárolt információkat a STM-ba juttatja vissza, ahol műveleteket hajtunk végre vele. Az LTM lokalizációja a limbikus rendszerhez köthető, elsősorban a hippokampuszhoz és a mandulamaghoz (amygdala). 6
Információ kódolás szenzoros tár STM LTM Összetevői közé sorolható az implicit és explicit memória. Implicit memória: a képességek, tevékenységek raktározódnak. Ilyen pl., hogy hogyan kell biciklizni. Explicit memória: A múltbeli események előhívása, Két részre tagolódik: szemantikus tár és epizodikus tár. Szemantikus tár: az általános információk tárolódnak. Ilyen például a szavak jelentése, dátumok, melyek nem jelentenek személyes érintettséget, stb. Epizodikus tár: a személyes események tényeit tároló emlékezeti tár. Itt tehát életünk egyes epizódjai raktározódnak (az én születésnapi vacsorám, az én nyaralásom, stb.). Az agyféltekék aszimmetrikus működése (lateralizáció) Bal domináns félteke Jobb testfél mozgatása Nyelvi funkciók, tudat Algebrikus Absztrakt gondolkodás Formális Elemző (analitikus) Logikus Racionális Jobb szubdomináns félteke Bal testfél mozgatása Muzikalitás Geometrikus, téribeli tájékozódás Képzelőerő, kreativitás, művészi tehetség Gyakorlatias Egészleges (holisztikus) Intuitív (megérzésen alapuló) Érzelmi Az agyhasítás a két agyféltekét összekötő idegrost-köteg, a kérgestest átvágása. Rendkívül ritka műtét, általában az epilepszia egyes súlyos, más módon kezelhetetlen változatainál alkalmazzák, mivel a kérgestest átvágása után az epileptikus rohamok nem képesek átterjedni az egyik agyféltekéről a másikra. A műtétek lehetőséget adtak egy nagy jelentőségű kísérletsorozatra, ami az agyi lateralizációt, a jobb és bal agyfélteke képességei közötti eltérést vizsgálta. Átvágás nélkül, normális esetben a jobb látótérben található tárgyak képe a bal féltekébe kerül és fordítva. Roger Sperry (1981 Nobel-díj) kísérletei során, műtéten átesett alany látómezejét kettéosztották, így a két agyféltekét különböző információval tudták ellátni. Mivel a beszédközpont az agy bal felében található, és a bal agyfélteke csak a látómező jobb oldalát látja, az alanyok képtelenek voltak megnevezni a bal látómezejükben felmutatott tárgyakat (aminek a képe a jobb féltekébe kerül), és látszólag nem is tudatosult bennük, hogy mit látnak ott, azonban képesek voltak például az eléjük tett tárgyak közül kiválasztani a megfelelőt. Mindkét féltekének bemutatják a tárgyak írott listáját (köztük: kés és könyv is). Azután a könyv szót vetítik a jobb féltekének. Utasításra a személy leírja a könyv szót, de nem tudja megmondani, hogy bal keze mit írt le. Oka: a jobb félteke látta, írta a szót, bal kimondaná, de nincs kapcsolat a kettő között. 7
A tanulás fogalma Az emberi tanulás A tanulás a gyakorlás és/vagy tapasztalatszerzés következtében bekövetkező viszonylag állandó viselkedésváltozás. A tanulás az a folyamat melynek során a memória változásai kialakulnak. A környezethez való rugalmas alkalmazkodás kialakulásának elengedhetetlen feltétele. A tanulás során szerzett tapasztalatok révén személyiségünk fejlődik, változik. Az emberi tanulás formái Habituáció (megszokás) A habituáció során az alany megszokja egy adott közömbös inger gyakori jelenlétét és nem válaszol rá. A habitúáció feladata, hogy az alany számára megkülönböztesse az újat és a már ismerőst. Nem halljuk például a fali óra ketyegését, mert a habituáció következtében ismerőssé vált és hozzászoktunk. Szenzitizáció (érzékenyítés) Az alany az ismételt ingerek hatására egyre érzékenyebbé válik. Általában a fontos, erős ingerek szenzitizációhoz, a gyenge, közömbös ingerek habituációhoz vezetnek. Például megtanuljuk, hogy hevesebben reagáljunk egy készülék által adott zajra, ha azt gyakran annak elromlása követi. Az imprinting (bevésődés) A bevésődés jellemzője, hogy csak bizonyos életkorra jellemző kritikus időszak- és egész életre szól, kitörölhetetlen. Pl. a korai anya-gyerekkötődés (2-6 hónap között), járástanulás, beszédtanulás, nyelvi képesség elsajátítása. Azok a gyermekek, akik 7 éves korukig nem kerülnek kapcsolatba a nyelvvel, később sem tudják már tökéletesen elsajátítani. Kondicionálás (társítás) Lényege, hogy két, - egyébként egymástól független az alanyra ható esemény meghatározott időbeli viszonyba kerül egymással, majd az alany viselkedésében olyan változások következnek be, amelyek a két esemény közötti időbeli kapcsolat felismerésének következménye. 8
1. Klasszikus kondicionálással I. típusú feltételes reflex - magyarázzák pl. bizonyos félelmek kialakulását. A feltételes reflex kiépülésekor egy, a személy számára közömbös feltételes - inger a megerősítés során társul egy, az alany számára feltétlen reflexet kiváltó, nem közömbös ún. feltétlen ingerrel. A tanulás előre haladtával, a társítás eredményeképpen a feltételes inger önmagában is kiváltja az ún. feltételes választ. Fájdalmas feltétlen - inger hatására vérnyomás-növekedés, szívfrekvencia-fokozódás következik be. Ha valakinél több alkalommal fájdalmas orvosi beavatkozást kell végezni, akkor néhány alkalom után feltételes reflex eredményeként már a beavatkozás megkezdése előtt, az orvosi szoba, a műszerek látványa eredetileg közömbös inger - félelmet kelt: még nem érez fájdalmat, de emelkedik a vérnyomása, gyorsul a szívműködése (feltételes válasz). 2. Az operáns kondicionálás elvei pedig jól alkalmazhatóak az oktatásban, gyereknevelésben. Az operáns vagy vezérlő tanulás próba-szerencse tanulás - lényege, hogy a motiváló (vagy demotiváló) esemény az alany valamilyen spontán reakcióját kövesse. A gyerek kezdetben sokoldalú, spontán viselkedéséből a szülők csak néhányat erősítenek meg. A gyerek növekedésével a megerősített viselkedések fennmaradnak, míg a meg nem erőstett viselkedések elhalványulnak (bilizés). Operáns tanuláson alapul a rászokás és leszokás folyamata is. A pszichoaktív szerek (dohány, alkohol, kábító és serkentő hatású drogok, hallucinogének) fogyasztása azért is válhat szokássá, mert pozitív megerősítő hatásúak: kedvező hatást gyakorolhatnak a közérzetre, kellemes érzelmi állapotot idézhetnek elő. A pozitív megerősítés hátterében a limbikus rendszeri jutalmazási központokban dopamin felszabadulás áll, ill. a dopamin csökkenése az alapja a motiváció, a jutalomkereső magatartás kialakulásának. A drogokról való leszokás egyik lehetősége olyan hatóanyag szedése, amelynek önálló hatása nincs, de droggal együtt alkalmazva rossz közérzetet okoz. Komplex tanulás a belátásos tanulás A komplex tanulás során az alanyok megoldhatnak problémafeladatokat úgy, hogy a megoldás elemeit előre, észbelileg (mentálisan) illesztik össze. Ilyen pl. amikor egy kisgyerek rájön, hogy a magasan levő tárgyat elérheti, ha egymásra rakott mesekönyvekre áll fel. A szociális tanulás Minden olyan tanulást, amely révén bekövetkező viselkedésváltozás társas kölcsönhatások következtében alakul ki, szociális tanulásnak nevezünk. A szociális tanulás a szocializáció folyamatában értelmezhető. Az a folyamat, amely által az egyének olyan tudásra, képességekre tesznek szert, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy különböző csoportoknak és a társadalomnak többé-kevésbé hasznos tagjaivá váljanak. A szocializációt tehát felfoghatjuk úgy is, mint a személyiség fejlődésének társadalmi vetületét. 9
A szociális tanulás formái Utánzás: a szociális tanulás legelemibb formája. Az anyanyelvünk elsajátítása is utánzáson alapszik (kritikus időszakban). A fejlődés során a leghamarabb az utánzás jelenik meg. Modellkövetés: itt már az utánzott cselekvés mellett az is fontossá válik, ki az, akit utánzunk. A modellválasztás történhet egyszerű szimpátia alapján, szerepirigység, a szociális hatalom jelentette presztízs alapján is (olyan vagyok, mint Rambo). Azonosulás: a pszichoanalízis egyik központi fogalma, Freud nevéhez kötődik. Az azonosulás során a szándékosan vagy spontán választott modelltől átvett viselkedési minták a személyiségbe beépülve annak részévé válnak. Az azonosulás során a hangsúly nem az átvett viselkedésen van, hanem a választott modellel való kapcsolat fenntartásán (én vagyok Rambo). Belsővé tétel: a szociális tanulás legmagasabb szintje, ahol a modell nem játszik fontos szerepet. A viselkedésformák vagy értékek átvétele azért történik, mert az egybevág az egyén saját értékrendszerével és így annak átvétele magában is jutalomértékű. Az átvett viselkedésforma, érték, vélemény stb. függetlenedik a forrástól, és szervesen beépül a személyiségbe, azaz belsővé válik (én vagyok az igazság, a harc). Az emberi magatartás öröklött elemei Az öröklött magatartási elemek hátterében feltétlen reflexek is állnak, ilyenek az ember létfontosságú öröklött magatartásformái, mint pl. Csecsemőkori szopóreflex. Nyelési reflex. Pupillareflex. Pislogó reflex. Térdreflex stb. Ezek ún. fiziológiás reflexek, amelyek egészséges embernél megvannak, hiányuk betegségre utal. Ismertek bonyolultabb öröklött magatartásformák is: mimika: érzelmeket kifejező arckifejezések (pl. a mosoly kultúrától független, ill. az undor, düh kifejezése), agresszív szándék kifejezése: pl. fenyegető testtartás, dühös arckifejezés, agresszió elhárítására irányuló viselkedések (pl. szemkontaktus kerülése, elfordulás). Elsődleges központok Az agykéreg érző és mozgató működései Azok az agykérgi részek tartoznak ide, amelyek az érző pályarendszer végződései, illetve ahonnan a hosszú mozgató pályák kiindulnak. Vagyis az elsődleges központok érzők és mozgatók lehetnek. 1. Elsődleges érzőközpontok A tudatos érzékelés helyei, itt alakulnak ki az érzetek. Az érzékszerveknek, illetve az érzékminőségnek különböző kéregrészek felelnek meg. Testérzés központja: a nagyagy fali lebenyének elülső részén található. 10
Ide vetítődnek a bőrben, az izmokban, az inakban, az ízületek receptoraiban keletkező ingerületek. Itt van a hő, a tapintás, a nyomás, fájdalom érzetének központja. A receptorok az érzőkéregben pontszerűen vetülnek,, azaz az egyes receptor mezőknek pontosan megfeleltethetők adott kérgi területek. Az érzékenyebb testrészekhez,, például az ujjakhoz és az ajkakhoz ahol nagyobb a receptorok sűrűsége - nagyobb agykérgi területek tartoznak. A testfelület agykérgi leképezését az "emberke", vagy más néven homunkulusz segítségével szokás ábrázolni. Látóközpont: a nyakszirtlebenyen helyezkedik el, itt alakul ki a fényérzet. Hallóközpont: a halántéklebeny felső tekervényeiben van. Szaglóközpont: a halántéklebeny és a homloklebeny alsó felszínén, lokalizálható részeként a limbikus rendszernek. 2. Elsődleges mozgató központok Az elsődleges mozgató központok a homloklebeny hátulsó részén találhatók. Innen indul ki a piramispálya. A homloklebenyhez köthető a koordinált szemmozgások központja. A mozgató zónán belül elkülöníthetők k az egyes testrészeknek és izomcsoportoknak megfelelő központok. Pontszerű vetülés. Az egyes izomcsoportoknak megfelelő központok kiterjedése a hozzájuk tartozó izmok mozgásának kifinomultságával áll arányban. Pl. a nyelv, vagy az ujjak kérgi központjai nagy kiterjedésűek, ek, a törzs központjai viszonylag kicsinyek. Az agykéreg másodlagos központjai Olyan területei ezek az agykéregnek, amelyek nem állnak közvetlen összeköttetésben a perifériával. Az elsődleges központok körül találhatók. Az ide tartozó kéregrészek az elsődleges központokkal és egymással vannak kapcsolatban. Itt is megkülönböztetünk másodlagos érző- és másodlagos mozgató központokat attól függően, hogy milyen elsődleges központtal állnak kapcsolatban. 11
Szomatikus mozgásszabályozás A vázizmok működtetésének több szintjét különböztetjük meg. Reflexek, melyek alacsonyabb szinten mennek végbe, nem akaratlagosan, automatikus módon, elsősorban gerincvelői és agytörzsi központok irányítják. Sztereotip mozgások, félautomatikus jellegűek, ilyen pl. a járás, futás, ill. az úszás, kivitelezésében az ún. extrapyramidalis rendszer kéreg alatti törzsmagvai, ill. agytörzsi magvai működnek közre. Koordináció, összehangolás, pontosítás, melynek felelőse a kisagy. Komplex mozgások, melyek bonyolult, nagy odafigyelést igénylő mozdulatok, végrehajtója a piramis pályarendszer. Piramispálya-rendszer Az odafigyelést igénylő, precíz, komplex, nem begyakorolt mozgásokat indítja meg, segítségével tanuljuk meg az egyes mozdulatokat. A mozgások pontosabbá tételében, a koordinációban a kisagy működik közre. Szomatomotoros rendszer, azaz a vázizmok működését irányítja. Zömmel a homloklebeny hátsó részén található elsődleges motoros kéregből indul, a nyúltvelőben kereszteződik (piramis), a rostok a gerincvelő oldalsó kötegében futnak tovább, így az ellenoldali testfelet mozgatja, közvetlenül a gerincvelő elülső szarvának motoros sejtjeire kapcsol. A piramispálya-rendszer mind törzsfejlődés, mind egyedfejlődés szempontjából viszonylag későn kialakuló rendszer (a folyamat a serdülőkorban fejeződik be). Extrapiramidális rendszer (mindaz, ami nem piramispálya) A piramispályán kívüli minden más leszálló szomatikus pályarendszer ide tartozik, amely az agykéregből, kéreg alatti törzsmagvakból, agytörzsi struktúrákból közvetít parancsokat a gerincvelői mozgató neuronokhoz. Sokszorosan átkapcsolódik, különböző szinteken átkereszteződik, majd a gerincvelő mellső szarvának mozgató neuronjain végződik. Ősi, nagy izomcsoportokat mozgató, kevéssé differenciált mozgatórendszer, melynek feladata az automatizált mozgások (járás, futás, úszás), testtartás, izomtónus szabályozása (indirekt mozgatórendszer). Segítségével történik a már megtanult, automatikussá vált mozgások kivitelezése. Megadja a mozgások érzelmi, hangulati komponenseit (gesztusok, mimika), egyéni jellegzetességeit. 12