A Püspökszilágyi Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló (RHFT) és környezetének bemutatása Készítette: Szlavov Krisztián 2006
TARTALOMJEGYZÉK I. Bevezetés...3 II. Az Atomtemető és környezetének bemutatása...3 II./A A hulladéklerakó ismertetése 3 II./B Természetföldrajzi leírás...5 II./C Gazdaságföldrajzi leírás...6 II./D Demográfia..7 III. Környezeti monitoring és a jövőkép...8 IV. Irodalomjegyzék..10-2 -
I. Bevezetés Munkám célja a hulladéklerakó és a közelmúltban (1999-2001) lezajlott komplex földrajzi vizsgálatok bemutatása, melyeket a tároló közelgő telítődéséből fakadó esetleges bővítés felülvizsgálatára indított az MTA FKI. Ehhez mindenekelőtt az objektum és közvetlen környezetének feltárása, a felszínfejlődés megismerése, és ezek ismeretében a várható változások előrejelzése valósult meg.. A radioaktív hulladékok elhelyezésének kulcskérdése a milyen hulladék, hova kerüljön? kérdés. Itthon a hulladékkategorizálást 1988 és 89-es rendelet ill. szabvány írja elő, viszont nem szabályozták az elhelyezési lehetőségek osztályozását. Így ránk is érvényes a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) 1995-ös osztályozási útmutatója: A kis- és közepes aktivitású, rövid élettartamú hulladékok felszíni, vagy felszínközeli létesítményekben tárolandók, viszont a nagy aktivitásúak, és a hosszú élettartamú kisés közepes aktivitású hulladékokat geológiai objektumba kell elhelyezni. A radioaktív hulladékokat akkor kell rövid élettartamúaknak minősíteni, ha hosszú élettartamú komponenseik összegzett aktivitáskoncentrációja nem haladja meg a 400kBq/kg átlagértéket, ill. maximálisan a 4000kBq/kg-ot, élettartam alapján rövid élettartam a max. 30 éves felezési idő. Újrahasznosításra csak külön engedélyezési eljárás után, 10μSv/év járulékos sugárterhelésnél kisebb értékű hulladék kerülhet. Elhelyezéskor az alapvető biztonsági kritérium csak dózis v., kockázati értékben fogalmazható meg, és a kritikus csoport(személyzet) járulékos sugárterhelése a 100-300μSv/év értéket nem haladhatja meg. Egy adott független baleset következményei nem járhatnak 10-6 /év-nél nagyobb kockázattal. A hulladékkezelési rendszer 3, az izolációt célzó összetevője: 1. Hulladékforma( az aktivitástartalom fizikai és kémiai formája, beleértve az esetleges hordozóanyagokat, csomagolást) 2. Az elhelyezett hulladék antropogén környezete (térkitöltés, szigetelés, földtakarás) 3. Geológiai és/vagy talajtani környezet (az aktív izotópok lehetséges terjedését akadályozza, a szempontok közül abszolút elsőbbséget élvez). Alapvető elvárások a befogadó földtani objektumra: Elégséges kiterjedés(min.1km 2, és 5m-es vastagság) Megfelelő stabilitás(alacsony mértékű összenyomhatóság, és oldhatóság, magas rugalmasság) Alacsony vízáteresztőképesség (<10-9 m*s -1 beszivárgási együttható) Jelentős pufferkapacitás (>10 v%-os agyagtartalom) Tektonikai és szeizmikus stabilitás A három komponens együttesen kell az izolációt biztosítsa minimum 500-600 évig. A hosszútávú biztonságos elhelyezés érdekében az egyes védőmechanizmusok egymást kiegészítik, és szükség esetén helyettesítik. II. Az Atomtemető és környezetének bemutatása II./A A hulladéklerakó ismertetése A püspökszilágyi RHFT-t 1976-ban helyezték üzembe, 3 éves tervezési fázis (1971-73) és kétéves építést követően, Budapesttől mintegy 35-40 km-re, Püspökszilágy és Kisnémedi között. Biztonsági útmutatója a NAÜ 65-ös Radioaktív hulladékok földbe temetése dokumentum volt, mely a fő hangsúlyt a hulladékok környezetében lévő talajok és kőzetek jó - 3 -
izotópmegkötő képességére, a csapadék megfelelő elvezetésére, az elfogadható mélységre helyezte. A lerakó megépítésének célja, hogy megnyugtató módon megoldja a hazai radioaktív izotópgyártás és felhasználásnál, ill. a kísérleti reaktor üzemeltetése során képződő (biológiai) kis- és közepes aktivitású hulladékok, szennyvizek és egyéb folyékony hulladékok (szerves oldószer, olajos anyagok) átmeneti, vagy végleges elhelyezését. A NAÜ ajánlását követve a telephelyet dombtetőn, megfelelően magas agyagtartalmú(jó izotópmegkötő képesség, itt még a legkedvezőtlenebb alapozási helyen is 2m-es agyagréteg van), így lassú vízmozgású befogadó kőzetbe kívánták létrehozni. De sem a NAÜ ajánlás, sem a tervek nem foglalkoztak a létesítmény lezárását követő időszakkal, ill. az üzemzavarokkal és azok elhárításával (csak 95-ben készült el a kárelhárítási terv). A tárolóhely kiválasztását megelőző kutatás fő kritériumai: A telep ne legyen (csapadék-, ill. talaj-)vizek útvonalában és a talajvízszintnél magasabban helyezkedjen el. A telephely Budapesthez viszonylag közel legyen gazdasági (a legtöbb releváns hulladék itt keletkezik) és biztonsági (szállítás) okokból. A közművesítés rövid nyomvonalon legyen megvalósítható. A tervek szerint a megépített tárolóterek kapacitása 15 év volt, beleértve az átmenetileg Solymáron tárolt ~900m 2 radioaktív hulladék befogadását. A telephely (0,7km 2 ) felszíne a löszgerincen mesterséges tereprendezéssel lett kialakítva a keleti lejtő több méteres feltöltésével. Három, egymás alatti szinten vannak a különböző létesítmények. A telep bejárata mellett van az inaktív épület, alatta az aktív technológiai épület (a hulladékok pár napos, átmeneti tárolását szolgálja) és a garázs, s ettől 100m-re húzódnak a radioaktív hulladék-tárolók. A telepet csak részben övezi kerítéses védőövezet, betartva az előírásnak megfelelő belterülettől való távolságot (0,8-1km). A létesítmény kiépítésének szovjet előírásrendszerének megfelelően a telephelyen szekcionált vasbeton tárolómedencék (nagyméretű hulladékcsomagoknak) és csőkutak (zárt sugárzó források számára), és a szerves oldószerek szegregált elhelyezésére kisméretű vasbeton cellák lettek kiépítve, melyeket speciális háromrétegű tokrét 1 vakolattal és kétrétegű bitumen mázzal szigeteltek. A hulladékcsomagokat térkitöltő betonhoz, ill. cementköves összletbe (1cella) darukkal v. konténerekből leejtve ágyazták be. A rekeszek már megteltek, döntően a solymári és paksi szilárd hulladékok egy részével, valamint a csillebérci atomreaktor rekonstrukciós inert törmelékével. Végleges lezárásra kerültek, és ezeket ideiglenesen 2 m-es vastagságban az eredeti iszapos-agyagos földdel fedték le A tárolókat burkolt felszíni vízelvezető árkok (a csapadékvizeket ellenőrzés céljából 3db 60m 3 -es földbe süllyesztett medencébe vezetik) és 5m széles aszfaltozott utak övezik. A tárolók tágabb környezetét vízelvezető övárok határolja, mely a külső eredetű vizek felfogására szolgál. A Szilágyi-patak vízgyűjtőjére vezetik le burkolt mederben a telephely csapadék-, zuhanyzó- és mosdóvizét. Az intézmény vízellátását (napi 10m 3, melyet tartalék-medencében fogadnak) a Vácdukai Regionális Vízmű biztosítja. A radioaktív izotópok átvételét szabályzatba foglalták, mely alapján a hulladék átvételének helyét a megrendelő határozhatja meg. A hulladék azonosítása után a felületi szennyeződések, dózisteljesítmény ellenőrzése következik. A szilárd hulladékot 200l-es (fém)hordókban vagy duplafalú polietilén zsákokban, a folyadékok 20l-es polietilén kannákban vagy tartályokban, a szerves oldószert kovafölddel átitatott fém marmonkannákban helyezik el. 1 Vasalt lőttbetonos rézsűbiztosítás, melynek nagy előnye, hogy általában kiváltható vele a zsaluzat. - 4 -
II./B Természetföldrajzi leírás Az RHFT telephelyének alkalmassági minősítését a 7 km-es (1:10.000-es méretarányú), ill. 1,5 km-es(1:50.000-es) geomorfológiai, a lejtőkategória és lejtőkitettség, reliefenergia, felszabdaltság és geoökológiai térképek befolyásolták. A vizsgált terület az Északi-khg. és az Alföld találkozásánál húzódó Kosdi-dg (Nyugati- Cserhát). részét képezi. Az alacsony (200-250m tszf.-i átlagmagasság) hegységperemi dombság átmenet a Cserhát és a Duna-völgy síkja között. A vidéket felszabdalt, határozottan DK-i lejtésű, keleten lezökkent, nyugaton pedig kiemelkedett pászták alkotják. A tároló környezetének felszíne főként lösz- és löszszerű üledékekből felépülő dombsági felszínrész az uralkodó dőlést követve, keleti asszimetriájú, s a Szilágyi- és Némedi-patakok völgyei határolják Legidősebb rétegeit felsőoligocén képződmények képviselik. Az oligocén fekü (400-1200m vastag) vékony (0,5-1m-es) homokkő, kvarckavics és pliocén vörösagyag, ill. a keleti irányban vastagabb negyedidőszaki üledékekkel fedett (20-30m vastag), melyeket eróziós-deráziós völgyek(lejtőalji hordalékkúpokkal) tagolnak. A hulladéklerakó tektonikai stabilitásának meghatározására ipari szeizmikus szelvények, kőzetfeszültségi adatok (recens adatok nem álltak rendelkezésre, de a bőséges szén-hidrogén kutatófúrások eredményei országosan extrapoláltak), aljzatmélység, geofizikai anomália térkép felhasználásával neotektonikai kutatásokat végeztek. A vizsgálatok eredményeként a püspökszilágyi RHFT szeizmikusan nyugodt, lassan süllyedő (0-0,5mm/év) területen fekszik. Ezt alátámasztja, hogy a térségben mindössze 9 rengést észleltek és az országos átlagnál alacsonyabb geotermikus gradiens. A területet a felszíni geomorfológiát predesztináló ÉNy- DK-i esésű normál vetők jellemzik, de mivel mélyfúrásokkal kevéssé feltárt, így az eredmények komoly bizonytalansággal terheltek. Az objektum térsége az Északi-khg. legszárazabb és legvízszegényebb része: a kistáj vízfolyássűrűsége és a fajlagos (talaj)vízhozam is meglehetősen alacsony, mivel a környék viszonylag kedvezőtlen éghajlati adottságokkal bír (évi csapadékmennyiség relatíve alacsony: 580-600mm, és magas a napsütéses órák száma: 1950óra/év). A térséget így hosszú távon évi 150mm-es klimatikus vízhiány sújtja. A 31 megfigyelőkút adatai alapján, 2,5 éves periódus alatt néhány cm és 1-2m közt változott a talajvízszint. A Némedi domboldalon figyelték meg a legnagyobb ingadozást, mivel a felszín alatti vízmozgás a Galga-süllyedék felé tart. A beszivárgó vizek javát a völgytalpak időszakos és állandó vízfolyásai megcsapolják. Míg a talajvíz nyugalmi szintje az RHFT környezetében 16-22m mélységben húzódik, addig ez a szint a két patak alluviális völgyében 3-5m-re emelkedik. Az objektum körzetében kemények és szulfátosak, alapvetően kalcium-magnézium hidrogénkarbonátos jellegűek, és helyenként nitrátosak a talajvizek. A mélyebb rétegek vízzáró tulajdonsága miatt az artézi kutak száma és hozama is alacsony. A terület jellemző talajtípusai a dombsági térszínen az agyagbemosódásos (csernozjomos) barnaerdőtalajok, és barnaföldek, a patakok mentén pedig réti- és láptalajokat találunk. Az előbbi talajok szelvényeinek vizsgálata kimutatta, hogy a termékeny A-szint sajnos már jórészt lepusztult, ami a keleti lejtős oldalakon a fosszilis talajok kibukkanásáig fokozódott. A térképezett terület túlnyomó része mezőgazdasági művelés alatt áll (ennek 2/3-a szántó, 1/3-a rét, legelő), a lerakó fokozottan zavart üzemi területén csenevész gyomnövényzet, ill. keleti felén szárazságtűrő másodlagos lejtősztyepp-vegetáció (gyakran felégetik a földterületet) dominál. A növénytársulások fajösszetétel-módosulással reagálnak már a kisebb környezeti változásokra, így kiváló természetes indikátorok, másrészt természetes, vagy természetközeli növénytakaró megléte esetén a talajt érő építő és romboló hatások dinamikus - 5 -
egyensúlyi állapotban maradnak (a lombos erdei társulás mutatja a legnagyobb stabilitást, ráadásul az erdei talajok szerkezete mechanikai eszközökkel is helyreállítható). Országos viszonylatban a térséget viszonylag alacsony erózió/talajpusztulás (eddig <30% pusztult le) jellemzi. Az objektum környezetében különösen a Némedi-patakra néző meredek (a helyenként 25%-nál meredekebb) fátlan lejtőkön már intenzív az árkos-barázdás erózió. A nyugati lankásabb lejtőjén is kialakulhatnak csuszamlásveszélyes területek a csúszópályaként funkcionáló agyag felszínközeli helyzete miatt, és nagyobb csapadék/olvadás esetén. A csapadékvíz évszakos beszivárgása (és az ezekkel bekerülő szennyezések terjedése) a kitettségtől is nagymértékben függ, melyeket a vizsgált területen gyakorlatilag a völgyek iránya határoz meg. A különböző vizsgálati módszerekkel lefolytatott eróziós kutatások alapján, az RHFT környezetét enyhe talajeróziós veszélyeztetettség jellemzi, és ahol szükséges érdemes a kis hozamú szántóföldi gazdálkodást rideg állattartással, erdősítéssel felváltani. II./C Gazdaságföldrajzi leírás A terület egésze a dombságokra jellemző változatos földhasználati szerkezetet mutat, mivel Püspökszilágy külterületére az extenzív gazdálkodás a jellemző. Az erózióveszélyeztetettség ellenére jelentős kiterjedésű a szántóterület, ui. a gabonahozamok elérik az országos átlagot. A mezőgazdaság szocialista átszervezése kedvezőtlenül érintette a térséget. A szántóföldek döntő részét bérbe adják, s főleg búzát, kukoricát termesztenek. A szálastakarmányok termesztése a sertéstelepek felhagyásával párhuzamosan erősen visszaesett. A gyepterületek, völgyi rétek jelentős mértékben elvadultak. Az erdők a vizsgált terület közel harmadát fedik (70% tölgyes), és vadban gazdagok. A földhasznosításban jelenleg két tendencia figyelhető meg: A szövetkezeti földekre(a legjobb szántók) épült vállalkozások intenzív fejlődése A 2/A műút kiépülése révén a térség közelebbi beszállítójává és kitelepülők célpontjává válhat a fővárosi agglomerációnak, ami remélhetőleg az (öko)kertgazdálkodásos hagyományos kultúrtáj fennmaradását jelentheti. Egészébe véve a térség valószínűleg funkcióváltás elé néz. Az MTA FKI által végzett kutatás során elsődleges fontosságú volt annak megállapítása, hogy a lakosság milyen arányban kapcsolódik be az agráriumba, ill. a saját termelésű élelmiszerek mekkora súlyt képeznek a táplálkozásban. A megkérdezett 526 háztartásból mindössze 35-nek (~6,5%) nem volt konyhakertje, melyek átlagos nagysága meglehetősen nagy (kb.1033m 2 ). Összesen csak 6 zöldséget termesztenek általánosan (5 konyhakertből, négyben megtalálható a sárgarépa, fehérrépa, vöröshagyma, burgonya, zöldborsó, paradicsom) és minden második kertben van földieper és málna. Püspökszilágyon és Kisnémedin nagymennyiségű málnát (leginkább hűtőházak veszik át), Váckisújfalun pedig burgonyát értékesítenek, itt főleg a közeli piacokon. A megtermelt zöldségfélék 84-85%-a az önellátást szolgálja. Az öntözött kertek aránya az éghajlati vízhiány ellenére nem éri el a 60%-ot sem, a locsolás/öntözés leginkább Kisnémedire jellemzi. Az öntözővizet elsősorban a központi vízszolgáltatásból (50%), s csak másodsorban nyerik ásott kutakból (1/3) és a patakokból (számottevően Váckisújfalun). A termelés a 90-es évek 2. felében csökkent. Annak ellenére, hogy a térség nem tartozik egyetlen hagyományos szőlő-, ill. gyümölcstermesztő vidékhez, jelentős alma, körte és szilvatermelés, ill. számos szőlőkert (Kisnémediben a háztáji kertek 1/5-ében) van. A háztartások közel 70%-ában tartottak valamilyen haszonállatot - alapvetően saját ellátásra -, ami az esetek többségében kizárólag a tyúkokra szorítkozott., csak 1/3-uk tartott sertést is(főleg Váckisújfalun), számottevő még a kacsa és házinyúltenyésztés is. A - 6 -
nagyállatok tartása gyakorlatilag megszűnt: összesen 8 fejőstehenet (!), 3 húsmarhát, 4 lovat (!Kisnémediben), >10db juhot( a dombvidék hagyományos állata volt!), csak kecskéből tartanak számottevő számban (~200). Az állatok itatása döntően ivóvízzel történik(de Váckisújfalún minden negyedik állattartó kútból itat). A vizsgálatot megelőző években a megkérdezettek 40%-a csökkentett az állatállományán, amely tendencia várhatóan mérséklődni fog.. A természetes vadnövények(főleg gomba, csipkebogyó, bodza, szeder, és némi kamilla, kökény, egyéb) gyűjtése mára egyetlen faluban sem jellemző, csak Püspökszilágyon számottevő a gombák begyűjtése, és a vadhús fogyasztása is minimális. A háztartások 12%-ában van aktív horgász (Váckisújfaluhorgásztó). II./D Demográfia Az államszocializmus időszakának javában a legtöbb beruházásnál a társadalmi szempontok közül egyedül a munkaerő jöhetett számításba. A 80-90-es évektől egyre inkább elvárássá válik a korábban létrehozott nagylétesítmények környezeti és társadalmi hatásvizsgálatának végrehajtása. A lerakó esetleges bővítése szükségszerűvé tette a lokális társadalmak és az RHFT kapcsolatának alapos felmérését(népesedési jellemzők, ismertség, vélemény, hatás, jövőkép). Kisnémedi, Püspökszilágy és Váckisújfalu ~50km 2 -es közigazgatási területén 1824 lakos él (2001, KSH), ami mindössze ~36fő/km-es népsűrűséget jelent. Váckisújfalut leszámítva (népességmegtartó képességének hátterében valószínűleg az előnyösebb földrajzi helyzet következtében kedvezőbb természetes szaporodás és migráció, így fiatalosabb a korszerkezet) a hatvanas évektől indult meg a gyorsuló népességfogyás (Váckisújfalun a falvak körében szinte egyedülállóan férfitöbblet van, ami a szélsőségesen alacsony leánygyermek-arány következménye). A kisfalvas térségekre általánosan jellemző népességfogyás (születésszám visszaesés) különösen a kilencvenes évek második felére vált a 3 község sajátjává. A felnőtt népesség közel fele nyugdíjas, ami lényegesen felülmúlja a nyugdíjas korúak arányát(30%), így viszont a munkanélküliek aránya alacsony(>3%!). Összességében a lakosság gazdasági aktivitása ezért mégis jóval 50% alatt van, ráadásul a szellemi foglalkoztatottak aránya csak 10-13% A hagyományos falusi mentalitás megőrzésének jellemzői, hogy alacsony az elváltak száma, és aggasztóan magas az özvegyek aránya (~1/3), ill. a háztartások többségére jellemző a két generáció együttélése. A peremhelyzetű csoportok hiányát jelzi, hogy alig vannak iskolába nem járt lakosok, viszont a közép- és felsőfokú végzettségűek aránya fele-harmada az országos értékeknek(püspökszilágy képzettségi struktúrája a legkiegyensúlyozottabb). A megkérdezettek kevesebb, mint harmada érezte magát kellően informáltnak, ill. összességében 38% érzett veszélyeztetettséget az RHFT felöl, de tömeges elköltözésre nem kell számítani (különösen a püspökszilágyiak gondolták úgy, hogy lakóhelyük megítélése kedvezőtlen a lerakó miatt). Mégis a felszámolást legkevésbé Püspökszilágyon, s leginkább Váckisújfalun támogatják, a bővítéssel csak a megkérdezettek 2/3-a értene egyet. Az RHFT 3,5km-es körzetében lévő települések (Püspökszilágy, Kisnémedi, Váckisújfalu) vízügyi infrastruktúrájának hiányos kiépítettségi színvonalát, a térség agrárszínvonala, az alacsony népességszám, és a szerény pénzügyi keret határozza meg. Míg a községekben a 90-es évek végére gyakorlatilag megvalósult a teljes központi vízellátás (Püspökszilágy és Kisnémedi a váci Duna-menti Regionális Vízműből, Váckisújfalu pedig aszódról kapja a vizet), addig a folyékony hulladékot a nagyszabású tervek ellenére - továbbra is emésztőgödrökből szippantják ki, és a Galgamenti Vízi és Csatornázási Társulás aszódi szennyvíztelepére szállítják. Jelentősebb gazdasági vízfogyasztása csak az egyetlen, talpon maradt Váckisújfalui Összefogás Tsz. állattartó telepének van. A teljes vízfelhasználás kb. 69ezer m 3 (1998), melynek ~40,5%-át a locsolásra, itatásra fordított egyéni víznyerés(kút, - 7 -
patak) adja. Az elkövetkező években a lakossági és gazdasági vízfelhasználás várhatóan tovább csökken a demográfiai folyamatok és a vízdíj alakulásának megfelelően. Fontos kutatási feladat volt a lakosság egészségügyi állapota, fő tekintettel a rákos megbetegedésekre, fejlődési rendellenességekre ( a rákos halálozások gyakorisága az ionizáló sugárzás hatására emelkedik). A regisztrált halálesetek száma (1976-1998) 2023 volt, melyek 54%-át tették ki a rákos megbetegedések. Köztük is kiemelkedő kockázatatot jelentenek a szájüreg-, nyelőcső-, gyomor-, vastagbél- és a tüdőrák.. A nyolcvanas évektől ezek mellett megnőtt a végbél- és emlőrák kockázata is, összességében viszont a vizsgált időszakban a daganatos halálozások rizikója végig alacsonyabb az országos átlagnál, kivéve a nyelőcső-, és fej-nyaki rákos megbetegedéseket. A fejlődési rendellenességek gyakorisága sem tér el a várható értéktől. III. Környezeti monitoring és a jövőkép A legnagyobb veszélyt a telephelyről a felszíni vizekbe bejutó radioaktív hulladékok jelentik, mivel a vizek hasznosítása során előbb utóbb közvetlenül, vagy közvetve (a vízi táplálékláncon keresztül) érintkezésbe kerül az emberrel. Az egyéneket érő radiológiai hatások értékelésénél az érintett potenciális dózispontokat kell meghatározni (tartózkodási helyek legalább 2: telephely határán, ill. legközelebbi felszíni befogadó vízfolyásnál), a sugárterhelés jellemzői, a felvételi útvonalakra van szükség. Az RHFT üzembe helyezése előtti években (1974-76) meghatározták a telep és közvetlen környezetének környezeti állapotát, az ún. 0 szintet (a levegő, víz, talaj, növény i, állati eredetű reprezentatív minták radioaktivitási értékét határozták meg). A környezeti elemek rendszeres vizsgálatát a lerakó környezeti laboratóriuma a szakhatóságok által elfogadott program szerint végzi. Az egyes környezeti elemek radioaktivitását a sugárvédelmi hatóság (ÁNTSZ Pest megyei Intézete) és szakintézet (OSSKI) évi rendszerességgel ellenőrzi. 1991-ben az új monitoring rendszer üzembe helyezésével a tárolótérnél telepített 16db sugárzás-megfigyelő kút (szonda) 5 különböző adatsora (felszíni talajmozgások, felszínközeli sugárzások, hidrogeológia, izotóp hidrológiai, felszíni vízvizsgálatok) révén végzik az izotópok dózisintenzitásának mérését, így idejekorán lehetőség van a megelőző intézkedésekre. A monitoring rendszer által végzett észlelésekről, elemzésekről évente összefoglaló jelentés készül, melyet megküldenek az ÁNTSZ OTH-nak és a Pest megyei Intézetnek. Az utóbbi években az erőfeszítések az RHFT vonatkozásában arra irányultak, hogy a létesítmény üzemeltetési engedélyét a hatóság meghosszabbítsa. Ennek érdekében megkezdődött az RHFT létesítményeinek rekonstrukciója. A munka a hulladéktároló biztonságának teljes körű értékelésével kezdődött. A szükséges adatgyűjtést követően 2000 2001-ben két biztonsági elemzés készült. Az elemzések arra keresték a választ, hogy milyen javító intézkedések végrehajtása garantálja a hosszú távú biztonságot. A létesítmény telítődésekor az eredeti elképzelések szerint a megtelt cellákra 19cm-es födémpaneleket helyeznek, s erre háromrétegű bitumennel szigetelt betont terítenek, s végül a tároló közelében deponált kiemelt földdel 50 cm vastagságban terítenék a komplexumot. Javasolt a kráterképződés elkerülésére ill. a kémiai pufferhatása végett a hiányos cellák belső terének cementtel való kitöltése. Míg jelenlegi földtakarás ~10mm/év-re korlátozza az átszivárgó nedvességet, addig a takarásbővítés után ez az érték nem haladja meg az előírt ~5mm/év-es határértéket. A megfelelő védelem elérhető a hulladékok 5m-nél mélyebbre való elhelyezésével, ill. több száz évig funkcionáló akaratlan behatolás-védelmi rendszerrel. A lezárást követően az aktív intézményes ellenőrzés (50-300év) ideje alatt a lerakó felszínről elérhető részeit karbantartani kell, a felszíni vizek tisztításával, gyepgazdálkodással - 8 -
(mélygyökerű növények távol tartása), a kerítés felügyeletével. A passzív intézményes ellenőrzés hivatali nyilvántartást jelent, meghatározatlan időtartamig, mely után a létesítmény holléte, jellemzői feledésbe merülnek. A biztonsági elemzésnél a lehetséges nagyszámú szcenáriók megítélésekor, kiemelt figyelmet érdemelnek a kombinált, összetett következményekkel járó események. A kiinduló alapesemény-sorozatok az alábbiak: Normál fejlődéstörténet: Még az intézményes ellenőrzés alatt ~2-3m mély üregképződéssel járó tömörödés várható a hulladékokban, így 500 év múlva a födémpanelek valószínűleg beroppannak. A beomlás után a csapadékvíz közvetlen érintkezésbe kerül a hulladékokkal, s számolni kell a talajvíz nagykiterjedésű elszennyeződésére, a (mikrobiológiai) gázképződés diffúziójára. Telephely eróziója (számítani kell a beszivárgó nedvesség már lerakóhoz közeli felszíni megjelenésére) és lakóterületté válása (az ezt megelőző tereprendezés során könnyen a felszínre kerülhet a radioaktív anyag!). Telephely eróziója és halastó létesülése a telep vízgyűjtőjén Földrengés okozta csuszamlás Megnövekedett infiltráció és talajvízszint-emelkedés. Mérnöki gát megváltozása (mechanikai tulajdonságok már nem jutnak szerephez a védelemben). Emberi behatolás (lakóhely, útépítés a dombok 6-10 m-es átvágása a lerakott hulladék teljes mélységét meghaladó földmunka várható, ami súlyos csapást jelenthet). A 2000-2001-ben elvégzett biztonsági elemzés szerint a preferált szivárgási útvonal a Szilágyi-patak felé mutat, így alapállásban a vízfolyás környezetében kb. 1000 év elteltével a felnőtteket 1μSv/év, a csecsemőket 10μSv/év többletdózis terheli majd. A telephely mellett esetlegesen létesített kút viszont jelentősen növelheti a fenti értékeket. A 2002-ben elvégzett pontosított biztonsági elemzés fényében kimondható, hogy az RHFT üzemeltetése és a környezet biztonsága az intézményes ellenőrzési időszak végéig megfelelően garantált. A pontosított biztonsági elemzés alapján, határozták meg azokat a tennivalókat, melyek a létesítmény hosszú távú biztonságához szükségesek, és ennek alapján készült a 2002. augusztus 29-én jóváhagyott A püspökszilágyi RHFT biztonságnövelő programja 2002 2005 című dokumentum is. Ennek keretében a központi épületet átalakították, modernizálták a szállító és mérőeszközöket, valamint az őrzésvédelmi rendszert. A biztonságnövelő program keretén belül megvizsgálják a tárolómedencéken belüli térfogat-felszabadítás lehetőségeit jogi, műszaki, gazdasági és lakossági elfogadási szempontokat is figyelembe véve. Figyelembe vesznek minden olyan lehetőséget, ami olyan mértékű szabad tárolási kapacitást eredményez, mely hosszú távon megoldja a hazai izotópfelhasználók radioaktív hulladékainak a telephelyen történő fogadását. A tervezett feladatok ütemezése: - 2006 2008: A biztonságnövelési intézkedések első fázisának befejezése, a második fázis végrehajtása( kapacitás-felszabadítás). - 2009 2047: A létesítmény üzemeltetése és karbantartása - 2048 2050: A létesítmény üzemen kívül helyezése, a létesítményben tárolt hosszú élettartamú radioaktív hulladékok átszállítása a nagy aktivitású és hosszú élettartamú radioaktív hulladékok végleges tárolójába. Ha az utóbbi feladat nem valósulna meg maradéktalanul, akkor a mesterséges korlátok teljes szétesése után, beavatkozással kell biztosítani az 1000-10000 év múlva élő generációk, és az élővilág megfelelő sugárvédelmét, melyet célszerű lenne már a közeljövőben végrehajtani. - 9 -
IRODALOMJEGYZÉK Schweitzer F. Tiner T. Bérci K. (szerk.): A püspökszilágyi RHFT környezet- és sugárbizonsága. Bp. 2003. MTA FKK FKI. Schweitzer F. Tiner T.(szerk.): Nagyberuházások és veszélyes hulladékok telephely-kiválasztásának földrajzi feltételrendszere. Bp., 1996. Schweitzer F. Balogh J. : Veszélyes hulladékok felszíni elhelyezése lösszel borított területen (Püspökszilágy). Földrajzi Értesítő 2004. LIII.évf. 3-4 füzet, pp. 157-181 Vlasta J. Lubica I. : Selection of suitable surface for permament disposal of hazardous waste & other solid low- to medium active wastes. Slovak Geological Magazine 3/95, pp. 211 221 http://www.rhk.hu/tevekeny/ http://www.nepszamlalas.hu/hun/ - 10 -