Élőhelyek és védelmük állatkerti oktatócsomag 8 12 évesek tanításához Rajzok: Lukács Albert Fotók: Bagosi Zoltán www.zoobudapest.com www.gorillazoona.hu
Általános szervezési információk Az állatkert nagyszerű hely a tanulásra. Az iskolában sok tananyagot csak a könyvek, fotók és filmek segítségével tudunk bemutatni, megtanítani a gyerekeknek. Az állatkertekben lehetőség nyílik arra, hogy megfigyeltessük és megtapasztaltassuk, ezáltal elmélyítsük az ismereteket. A tapasztalati ismeretátadás élményszerű tanulást tesz lehetővé. Ez az oktatócsomag segítséget kíván nyújtani a gyermekcsoportokkal az állatkertbe látogató pedagógusoknak. Az állatkerti foglalkozás szervezésénél figyelni kell arra, hogy időről időre az állatfajok cserélődhetnek, előfordulhat az is, hogy aktuálisan nem láthatóak (pl. elbújtak vagy orvosi kezelés alatt állnak stb.). Ezért röviddel a látogatás előtt célszerű a foglalkozás helyszíneit végigjárni, illetve használják rugalmasan az anyagban leírtakat. Tanácsok a foglalkozás hatékonyságának növeléséhez: Az állatkertbe érkezés után érdemes időt szánni arra, hogy az izgatott gyerekek megnyugodjanak, és szükségleteiket kielégítsék (például: egyenek, mosdót használjanak stb.). A foglalkozás alatt törekedjünk arra, hogy a tervezett programot tartsuk, s ne iktassunk be plusz állomásokat. Az ismeretek mennyiségének növelése a foglalkozásunk hatékonyságának csökkenéséhez vezethet. A foglalkozás valamennyire mindig kötött program, utána érdemes időt szánni a lazításra. Erre a célra ajánljuk figyelmükbe az állatkert játszóterét. Az állatkerti viselkedés szabályai: Vendégségbe jöttünk az állatkertben élő állatokhoz és növényekhez. Ezért az állatkert területén csendben, halkan közlekedünk. Így az állatok is szívesebben jönnek majd közelebb hozzánk. Az állatokat nem etetjük, mert a sok finomságnak nem tudnak ellenállni, aminek az eredménye hasfájás, hányás, hasmenés. Az üvegfelületeken nem kopogunk, nem kiabálunk be az állatoknak, mert azzal megijesztjük őket. Inkább csendben megfigyeljük, hogyan élik mindennapi életüket. Az állatok közelében lassan és óvatosan mozgunk. A hirtelen mozdulatok megijeszthetik őket. Szervezési tippek: A témához kapcsolódó állattartó helyek egy része a szabadban található, ezért célszerű az időjárásnak megfelelően öltözni. Az állatkertben az állatházak 10 órától tartanak nyitva, és az állatkert zárása előtt fél órával zárnak. Így a Vízparti Élet Háza csak ebben az időszakban látogatható. A témát célszerű a késő tavasztól kora őszig tartó időszakban feldolgozni, hogy a témához kapcsolódó növényeket is meg tudják figyelni. A tanulmányi séta során lehetőség szerint mellőzzék az állatok etetését és simogatását is! Előfordulhat, hogy némelyik állat védekezésképpen harap. Érdemes megnézni, hogy milyen aktuális látványetetési program fut az állatkertben, mert egyes etetések kapcsolódhatnak a témához. Ajánlott útvonal: Főkapu Vízparti Élet Háza Emberszabásúház és a Főkapu felől jövő út sarka (tölgy, som) Nagyszikla (barnamedve) Pálmaház és a tevék között (prérikutya). 2
Háttér-információk a hazai élőhelyekről Az élőhely fogalma: A táj egyfajta, közös tulajdonság alapján történő részekre osztását, csoportosítását jelenti. Az élőhely olyan természetes környezet, amely életteret ad az állat- és növényfajok meghatározott csoportjainak. Hasonló élőhelyek több földrajzi területen is megtalálhatók, illetve egy földrajzi területen belül többféle élőhely is előfordulhat. Ezekben a közösségekben meghatározott növényfajok élnek együtt, s közös történetiségük is van. Ha jól működnek, akkor a környezetükkel összhangban képesek önmagukat fenntartani, s élőhelyéül szolgálnak az állatvilágnak, az adott terület saját növényfajainak, s a természettel harmóniában élő embernek is. A különböző élőhelyek élőlényei táplálékláncot alkotnak. A növények az első láncszemek, melyeket a növényevő állatok elfogyasztanak, azokat pedig a ragadozók eszik meg. A láncot körforgássá a lebontó szervezetek teszik. Ha a lánc valamelyik tagja eltűnik, kipusztul, akkor a vele táplálkozó állatok nem jutnak elegendő élelemhez, így azok élete is veszélybe kerül. Hazai élőhelytípusok: 1. Erdők Régen hazánk nagy részét hatalmas erdőségek borították. Napjainkban a fakivágások miatt ezeknek több mint a fele eltűnt. Így Magyarország közel 21%-át borítja erdő. Hazánkban összefüggő erdőségeket főként a dombságokon és a hegyvidékeken találunk. Kisebb erdőfoltok alföldjeinket is előfordulnak. Erdeink többségét egy fafaj alkotja. A főbb erdőalkotó fák és az erdők jellemzői: Tölgyes: ritkás erdő, sok fény, gazdag aljnövényzet jellemzi Bükkös: sűrű erdő, kevés fény, szegényes aljnövényzet jellemzi Fenyves: zárt erdő, egész évben kevés fény, gyér aljnövényzet jellemzi Az erdő növényei szintekbe rendeződnek. Az alsó szintet lágyszárúak, a következőt a cserjék alkotják, amit végül a fák lombkoronája követ. Lágyszárú növények: Sok virágos növény úgy alkalmazkodik a fák lombkoronája miatti félhomályhoz, hogy virágaikat még kora tavasszal hozzák, mikor még a fákon nincs lomb. Legtöbbjükre jellemző a gyors növekedés, virágzás és terméshozás. Termésérés után tápanyagaikat földalatti részeikben elraktározzák. Föld feletti levelük és száruk elpusztul. A következő tavasszal a talajban áttelelő raktározó részből újra kihajtanak. Cserjék: Száruk fás, tőből elágazó. Nemcsak táplálékot jelentenek az erdei állatoknak, hanem zárt lombjuk jó búvó- és fészkelőhelyet is biztosít. Az erdő élőlényei az erdő minden szintjén megtalálhatóak. Ott telepszenek meg, ahol elegendő élelmet és megfelelő lakóhelyet találnak. Az erdő védelmet ad a környezeti hatásokkal (pl. eső, szél stb.) szemben, elrejti az állatokat a ragadozók elől, biztonságban világra hozhatják és felnevelhetik utódaikat. Erdők védelme: A túlzott fakitermelés és a környezetszennyezés veszélyezteti az erdőket. Megóvásuk fontos feladat, mert a fák az élethez oly fontos oxigént termelnek, tisztítják a levegőt, őrzik a csapadékot, védik a talajt a pusztulástól, faanyagot biztosítanak. Mindezek mellett tiszta levegőjük, szépségük, csendjük is értékes az erdőbe látogató ember számára. 3
2. Mezők, parkok Hazánkban nagyobb kiterjedésű mezőket alföldjeinken találunk. Itt általában sok a napfény, kevés a csapadék, és gyakori a nyári szárazság. A rétek és legelők uralkodó növényei a fűfélék. A füvek elviselik a kedvezőtlen életkörülményeket is (szél, forróság és szárazság, kaszálás, állatok taposása, legelés). Vékony gyökereik sűrűn behálózzák a talajt, ezért a tápanyagban szegény helyen is megélnek. Hajlékony, csőszerű száruk és keskeny, hosszúkás leveleik ellenállnak a szélnek. Apró zöldes színű a virágzatuk, melyből a porzók hosszan kicsüngnek. Ezért a szél könnyen kifújja belőlük a virágport, melyet elszállítva segíti a többi fű beporzását. A mezőkön sokféle növény megtalálható. Ezek egy része gyógyászati célokra is alkalmas (pl. orvosi székfű, más néven kamilla, nagy csalán, mezei zsurló stb.). Másokat gyomnövényként tartunk számon (pl. parlagfű). A mező alacsony növényei között főleg kistestű állatok rejtőzködnek. A sáskák, a szöcskék és a földön fészkelő madarak rejtő színükkel beleolvadnak a környezetükbe. A közelgő ragadozókat fejlett érzékszerveikkel hamar észreveszik Ezután gyors mozgással (futás, ugrás, repülés) menekülnek a veszély elől. Mezők védelme: A mezőgazdasági területek (legelők, szántók) növekedésével csökken a természetes rétek nagysága. Ritka és védett növények tucatjai lelhetők fel ezeken a területeken. Ezért a virágok szedése, begyűjtése mindig tilos, és nem is célszerű, ugyanis letépés után nagyon gyorsan elhervadnak, tönkremennek. 3. Vizek, vízpartok A víz és a vízpartok élővilága rendkívül gazdag, mivel a környezeti tényezők kedvezőek az itt élők számára. Nappal a víz hűvösebb, este pedig melegebb a levegőnél. A víz ugyanis lassabban melegszik fel, de lassabban is hűl le, mint a levegő. Hőmérséklete tehát kiegyenlítettebb. A napfény csak a felsőbb vízrétegeken jut át, így lefelé haladva egyre kevesebb a fény. A vizek felszínén és környékén párás a levegő, és szinte állandóan fúj a szél. A vízben parányi lebegő növények és állatok élnek, melyek működésük során tisztítják a vizet, és táplálékul szolgálnak sok állatnak. Úszó vízinövények: Gyökere és szára az iszapba merül; levelei és virágai a felszínen úsznak; levéllemezei viaszosak; virágait rovarok porozzák meg. Ilyen a vízitök és a tavirózsa is. A nádak és a gyékények a part felől érkező szennyező anyagok egy részét kiszűrik a vízből. Megakadályozzák, hogy a hullámverés a talajt elsodorja. Fűzfák, nyárfák: Nedves talajú, napfényes területeken nőnek. A vízparti fák gyökereinek szövedéke megköti a talajt. Fájuk gyorsan korhad, odvaikban madarak találnak fészkelőhelyet. Az itt élő állatok egy részének élete szorosan kötődik a vízhez, másoké lazábban. A halak egész életüket a vízben töltik. A szúnyogok és a békák a vízbe rakja petéiket, és a kikelő lárvák is a vízben élnek. A kifejlett állatok már nem közvetlenül kötődnek a vízhez. Például a békák tüdővel és bőrlégzéssel lélegeznek kifejlett korukban. Táplálékukat azonban a víz közelében szerzik. A vízimadarak teste alkalmazkodott a vízi életkörülményekhez. Például a gázlómadarak lába, nyaka és csőre hosszú; az úszórécék teste csónak alakú, lábuk a test középvonalában található, míg a bukórécék lába inkább a test hátsó fele felé található, ezzel segítve a gyors merülést, és a mélyebbre jutást. A lábujjaik között úszóhártya található. Tollazatukat zsírzómirigyük váladékának segítségével teszik vízhatlanná. A hód és a vidra teste is alkalmazkodott a vízi életmódhoz. Testalakjuk, formájuk segíti a gyors haladást a vízben. Vizek, vízpartok védelme: A vízi élővilágot leginkább a vízszennyeződés veszélyezteti. A vízi világ megmentéséért bizonyos élőlényeket és élőhelyeket védelem alá helyeztek. (Magyarországon minden hüllő és kétéltű védett!) 4
Az oktatócsomagban szereplő állat- és növényfajok jellemzése Kiskarmú törpevidra (Aonyx cinerea) Elterjedés: Délkelet-Ázsia, Dél-India és Dél-Kína, Indonézia és a Fülöp-szigetek. Testméretek: Testhossza: 45-61 cm, farkhossza: 25-35 cm, tömege: 2,7-5,4 kg. A legkisebb vidrafaj. Táplálkozás: Halak, de főként rákok és puhatestűek képezik táplálékát. Széles metszőfogai kiválóan alkalmasak a puhatestűek héjának összeroppantására. Társas viszonyok: Játékos, társas természetű állat, csapatban él, melyhez 12 egyed is tartozhat. Az állatok hang és szag alapján ismerik fel egymást. Egyéb tudnivalók: A hosszú, karcsú, áramvonalas test lehetővé teszi a gyors úszást a vidra számára. Fedőszőre a testéhez simul, és víztaszító hatású, míg az alsó, puha szőr melegen tartja az állatot. Karmai, a többi vidrafajtól eltérően, rövidek, nem nyúlnak túl az úszóhártyás láb talppárnáin. Ezért és amiatt, hogy csak részleges úszóhártyával rendelkezik, könnyen használja ujjait tapintásra és a táplálék megragadására. A kiskarmú törpevidra létét a természetben az élőhelypusztulás, a vízszennyezés és az orvvadászat veszélyezteti. Úgynevezett indikátorfaj, mely az élőhely minőségi romlására a populáció csökkenésével reagál. Foltos szalamandra (Salamandra salamandra) Elterjedés: Közép- és Dél-Európa, Észak-Afrika, Nyugat-Ázsia. Testméretek: Testhossza: 15-20 cm. Táplálkozás: Rovarokat, meztelen csigákat, százlábúakat, ászkákat, férgeket fogyaszt. Életmód: Az állat kora tavasszal előbújik a telelőhelyről (fagymentes természetes üregekből), ahol nemritkán csoportosan vészeli át a téli időszakot. Tisztavizű patakok és csermelyek közelében él, kedveli a sűrű növényzetű, mohával borított, bokrokkal, cserjékkel és kövekkel tarkított lejtőket, valamint az öreg lomberdőket, ahol sok a kidőlt fa és farönk. Általában éjjel aktív, de nagyobb esők után nappal is előbújik. Egyéb tudnivalók: A szalamandra teste a gyíkokéra, feje pedig a békákéra emlékeztet, azonban a farkos kétéltűek csoportjába tartozik. Régen azt hitték, hogy hideg bőrének segítségével el tudja oltani a tüzet, illetve, hogy bőre olyan mérgező, hogy ha felmászik egy gyümölcsfára, mindent megmérgez rajta. Mindebből csak annyi az igazság, hogy bőrének magas a méregtartalma (szalamandrin), ami kisebb állatok pusztulását, az embernél pedig nyálkahártya gyulladást okozhat. Az állat riasztó színei (sárga-fekete, narancs-fekete stb.) jelezik a veszélyt. A foltos szalamandra létét a természetben az élőhelypusztulás és a vízszennyezés veszélyezteti. Úgynevezett indikátorfaj, a tiszta vizű patakokban megjelenik, bizonyos fokú szennyezettség esetén pedig eltűnik az élőhelyről. Ponty (Cyprinus carpio) Eredeti élőhely: Ázsia, Kelet-Európa, de tenyésztési céllal szinte az összes édesvízbe betelepítették. A mérsékelt égövi alföldi vidékek tavait és lassú vizű folyóit kedveli. Testméretek: Testhossza: 30-60 cm. Tömege: 0,5-4 kg. Táplálkozás: Mindenevő (pl. vízinövények fiatal hajtásai, árvaszúnyog lárvák, víziászkák, evezőlábú rákok). Halgazdaságokban a legkülönbözőbb növényi táplálékokra is rászoktatható. Életmód: A ponty életmódjára (és rendszerint a többi pontyfélére is) az állandóan vándorló, folyamatos táplálékkereső életmód a legjellemzőbb. Jelenlétére nádasoknál a nádszálak lökésszerű mozgásaiból, nyílt vizeken a vízfelszínen megjelenő buboréksorból (túrás) következtethetünk. 5
Egyéb tudnivalók: A ponty szó eredete ismeretlen. A vadponty népi elnevezései: aranyhasú, babajkó, dunaponty, feketeponty, karcsúponty, nádiponty, nyurgaponty, pathal, potyka, pozsár, sodrófaponty. Az első ismert pontytenyésztők az ókori rómaiak voltak, akik a halat a Duna vidékéről telepítették be Itáliába. Az ókori Ázsiában ezzel egy időben a ponttyal közei rokon aranyhal háziállatként való tartása terjedt el. A középkori Európában a ponty kedvelt böjti eledelnek számított. A keresztény szerzetesek számos országba elvitték, Nyugat- és Észak-Európa kolostoraiban pontyos tavakat létesítettek. A XIX. században tenyésztették ki az európai tógazdaságokban a mai nemes pontyot, amelyet 1877-ben Észak-Amerikában is meghonosítottak. Azóta világszerte számtalan fajtája alakult ki. Barnamedve (Ursus arctos) Előfordulás, élőhely: Az eurázsiai kontinens mintegy felén, Alaszkában, az USA és Kanada nyugati részén. Különböző alfajai rendkívül változatos élőhelyekhez alkalmazkodtak, a félsivatagoktól a magashegységeken át a tundráig; az alfajok testfelépítése, mérete és viselkedése egyaránt jelentősen különbözik. A törzsváltozat a mérsékelt égöv magasabban fekvő, egybefüggő erdőségeit kedveli. Testméretek: Testhossza: 1-3 m. Tömege: 100-800 kg. Táplálkozás: Mindenevő. Növényeket, bogyókat, gerincteleneket, kisebb gerinces állatokat és dögöt is fogyaszt. Egyéb tudnivalók: A medve nem alszik téli álmot, mivel a testműködés teljes lelassítására (hibernációs állapot) ekkora testtömegű állatok nem képesek. Tél elejétől a tél végi melegedésig tart a nyugalmi időszak. Melegebb vidékeken ez el is maradhat. A medve egy odút ás, főként nagy kövek, vagy óriásfák gyökerei között, amit száraz növényekkel bélel ki. Gyakran éveken keresztül használja ugyanazt az odút. A testsúlya a tél végére jelentősen lecsökken, akár 200 kg-ot is fogyhat, valamint a nőstény tél végén hozza világra kölykeit, ezért tavasszal fontos, hogy mielőbb regenerálódjon. A barnamedve egykor hazánkban is elterjedt volt, ma már csak néhány, a határvidéken kóborló példányt jegyeztek le. Barnamedve hiányában Magyarország nélkülözi a legnagyobb csúcsragadozót, így csökken a hazai nagyvadállomány természetes kiválasztódása. Csertölgy (Quercus cerris) Elterjedés: Délkelet-Európa, Közép-Európa, Kis-Ázsia. Legészakibb elterjedése a Kárpát-medence, fő előfordulása a Mediterráneum. Jellemzés: Koronája tömött. Kérge a mély bordák között vörösbarnán csíkos. Hajtásain, vesszőin megmaradnak a vékony, szálas levélalapi pálhák és pálhaképű rügypikkelyek. Fényes levelei a háromszögletű karéjoktól fűrészes élűek. Porzós barkái narancssárgák, a levelek hónaljában ülő termős virágainak külseje jelentéktelen. Nagy kupacsú, hosszú kupacspikkelyektől borzas, 2-4 cm hosszú, fényes makkjai két év alatt érnek be. Életmód: Melegkedvelő, szárazságtűrő, fényigényes, a szélsőséges időjárási viszonyokat is elviseli, de fagyérzékeny. Hosszú életű, de viszonylag gyorsan gyarapodó fa; a hazai tölgyek közül ez a faj nő a leggyorsabban. Városokban szívesen ültetik, mert jól tűri a légszennyeződést. Húsos som (Cornus mas) Elterjedés, előfordulás: Egész Európában él. Középhegységek vadon élő növénye, általában erdőszéleken találkozhatunk vele. A napos helyeket kedveli, árnyékban nem terem gyümölcsöt. Méret: 3-7 m magas cserje. Jellemzés: A lombosodást megelőzően nyíló sárga virágai a tavasz első hírnökei. Gyümölcsei 1,5-3 cm nagyságúak lehetnek, hosszúkás, szilvára emlékeztető, általában élénkpiros, savanykás, pikáns ízű. A gyümölcshúsán belül csontmagot találunk. Átellenes állású levelei ép szélűek, hosszan elkeskenyedő csúcsúak, a sárga virágok ernyőszerű csoportokban nyílnak. 6
Egyéb tudnivalók: Őshonos növényünk, amit a helység- és a családnevek is igazolnak (Somló, Somlyó, Som, Somos). Igen értékes gyümölcsöt terem, amelyből különösen vadas húsok mellé való kiváló lekvár készíthető. C-vitamin tartalma 200 mg/100 g körül van, karotinban gazdag. Lekvár, szörp, dzsem, kompót, bor készíthető belőle. Éretlen termését az olajbogyóhoz hasonlóan már az ókor óta szokás sós vagy ecetes vízben köménymaggal eltenni. Borecetben elrakva a kapribogyót helyettesítheti. Korábban a konyhakertekben gyakori növény volt. Prérikutya (Cynomys ludovicianus) Elterjedés: Észak-Amerika füves területei, prérijei, Kanadától Mexikóig. Testméretek: Testhossza: 35-40 cm, tömege: 0,7-1,6 kg. Táplálkozás: Fűfélék levele és szára, időnként rovarok. Társas viszonyok: Kifejezetten társas faj. Akár több száz egyedből álló kolóniákban él, amelyeken belül kisebb közösségek, ún. kotériák alakulnak ki. Egyéb tudnivalók: A rágcsálók, ezen belül a mókusok rokonságába tartozó állatfaj. A prérikutyák roppant éber állatok. Amíg a csapat szokásos napi tevékenységét (táplálkozás, napozás, játék) végzi, egy őrszem mindig a környezetet figyeli. A természetben erre a ragadozó madarak, illetve különféle kígyók miatt van szükség, ám ezt a szokást az állatkertekben is megtartják. A telet a földalatti üregeikbe húzódva vészelik át. Kiterjedt, több bejárattal rendelkező földalatti járatrendszert építenek ki és tartanak fenn. A bejárat általában miniatűr vulkánra emlékezetet. A préri felett fújdogáló szelet a kürtőt övező kiemelkedés kerülőre, gyorsabb mozgásra kényszeríti. Az így keletkezett szívóhatás szellőzteti a járatokat. Csíkos fűegér (Lemniscomys barbatus) Elterjedése: Észak-Afrika száraz bozótos, félsivatagos és füves területei. Testméretek: Testhossza: 8-12 cm, farkhossza: 8-13 cm, tömege: 30-40 g. Táplálkozás: Magvakat, hajtásokat, különféle füveket, időnként rovarokat eszik. Társas viszonyok: Csoportban él. Életmód: A nappali és az alkonyati órákban egyaránt aktív, de nagy forróság idején nem merészkedik elő. A fűszálak között jellegzetes fészket épít magának. A kölykök szeme hét nap után nyílik ki, és többségük már három hónaposan ivarérett. A csíkos fűegerek rendkívül gyors mozgású állatok. Ez azért szükséges számukra, mert élőhelyükön igen sok a rájuk vadászó ragadozó. Mozgásuk szaggatott, a gyorsabb futás után megállnak, felmérik a terepet, majd megint továbbszaladnak. Kiválóan másznak, és ugrani is tudnak. A kifejlett állatok akár 60 cm magasra is képesek helyből felugrani. A csíkos fűegér állatkertekben ritkán látható, viszont népszerű terráriumi házikedvenc. Mivel mind az állatkertekben, mind az otthoni terráriumokban lényegesen könnyebben jut táplálékhoz, mint a szabad természetben, ilyenkor hajlamos arra, hogy férőhelye egyik rejtett sarkában elraktározza a felesleges táplálékot. A témához kapcsolódó linkek az interneten http://www.fsz.bme.hu/mtsz/szakmai/szalaman.htm http://www.montereybayaquarium.org/animals http://www.vasiszemle.t-online.hu/2009/02/kovacs.htm http://hu.wikipedia.org/wiki/belgium_%c3%a9l%c5%91vil%c3%a1ga http://gbo3.cbd.int/ 7
Isten hozott a Budapesti Állatkertben! A mai napon az erdők, mezők, vizek és vízpartok élőlényeivel ismerkedhetsz meg! Él, mint hal a vízben! tartja a mondás. A ponty az egyik leggyakoribb hal hazánkban. A Pákásztanyán megtalálod. Mit mondhattam én? Színezd ki azokat a buborékokat, amiket én, Ponty Pali mondhattam! Ragadozó vagyok. Mindenevő vagyok. Állandóan vándorolok. Ikrákkal szaporodom. Áramvonalas a testem. Tüdővel lélegzem. Tojásokkal szaporodom. Egyhelyben ülő típus vagyok. A Vízparti Élet Házának bejárata felé felvezető úton sétálva nézd meg a külső kis vitrineket is! Növényzetük, berendezésük kicsinyített mása a vízparti élőhelynek. Milyen jellemzőket fedeztél fel a vitrinek megfigyelése közben? Karikázd be! burjánzó növényzet ritkás, száraz növényzet kopár sziklák, növények nélkül Mely állatcsoport képviselőinek nyújtanak élőhelyet ezek a vitrinek? 8
Menj be a házba, és keresd meg a foltos szalamandrát! Szervusz, én a foltos szalamandra vagyok. Tiszta vizű patakok környékén az erdőkben élek. A békákkal közeli rokonságban állok (kétéltűek vagyunk mind), bár nem túlságosan hasonlítunk egymásra. Éjszaka szeretek enni, kedvenc étkeim a meztelencsigák, a rovarok és a férgek. A bőröm mérgező, ha találkozol velem ne érints meg! A riasztó színem is jelzi ezt. Magyarország egyik nemzeti parkjának logójában is benne van a képem. Híres vagyok! Melyik nemzeti park jelképe vagyok én? Írd ide, ha tudod! Figyeld meg, milyen a kinézetem, és színezz ki olyanra, amilyen vagyok! A kiskarmú törpevidra birodalma szintén a Vízparti Élet Házából nyílik. Ha rám nézel, sok mindent megtudhatsz az életemről. Nemcsak onnan lehet tudni, hogy szeretek vízben lenni, hogy most csöpög a bajszomról a víz, hanem mert az alakom is elárulja azt. Hosszúkás, áramvonalas testem, rövid lábaim vannak, hogy gyorsan tudjak úszni, a kormánylapát a farkam, amivel irányt tudok váltani. A bundám vízálló, a lábujjaim között rövidke úszóhártya van. Karmaim rövidek, így könnyebben a mancsomba kapom az első utamba akadó csigát, kagylót, s így hamarabb hozzájutok a finom falatokhoz. Nagy bajszom segít a kedvenc élelmeim gyors megtalálásában, mert a vízben a tapintással jobban boldogulok, mint ha csak a szememet használnám. Törpevidra barátunk állításai közül válaszd ki azokat, amelyek igazak! Tegyél X jelet ahhoz az állításhoz, amit igaznak találsz! Emlősállat vagyok. Testemet toll borítja. Szeretek a vízben úszkálni. Nincs úszóhártyám. Bajszomat tapogatásra használom. Karmaim rövidek. Tojásokkal szaporodok. A farkammal kormányozom magamat a vízben. 9
Nem látja a fától az erdőt. tartja a mondás. Az Emberszabásúház Főkapu felé eső sarkánál találod az erdők élővilágának két képviselőjét: a húsos somot, és a csertölgyet. Rajzold le a leveleiket! csertölgy húsos som Mit készítenek a háziasszonyok hagyományosan a somból? A barnamedvéket a Nagyszikla oldalában találod meg, a tigrisekkel szemben. Lássuk a medvét! Figyeld meg és a fajtábla segítségével írd le, hogy a barnamedvéről mit kell tudni! Milyen színű? Milyen nagy? Hol él? Mivel táplálkozik? 10
A csíkos fűegér a természetben és az állatkertben is a szavanna lakója. A szavanna füves pusztát jelent. Mit eszik a csíkos fűegér? Kösd össze a megfelelő képpel! Színezd ki a képeket! Irány a prérikutyák lakhelye! Na, nem kell az észak-amerikai prériig utaznod, elég, ha felkeresed a prérikutya-kifutót a Pálmaház mellett. Olvasd el a fajtáblát, és oldd meg a mini totót! Karikázd be a helyes választ! Hogyan élnek a prérikutyák? 1. Magányosan. 2. Csoportokban. X. Párban. Mit esznek? 1. Csak magokat. 2. Fűfélék levelét, szárát, időnként rovarokat. X. Húst és növényeket egyaránt. Mik azok a kotériák? Mit csinálnak az őrszemek? 1. A prérikutyák lakhelye. 1. Vigyáznak a kölykökre, hogy el ne csatangoljanak. 2. Az egyik tápláléknövényük. 2. Őrzik saját üregük bejáratát. X. A kolóniákon belüli kisebb közösségek. X. Ragadozó támadására és más veszélyekre figyelmeztetik a csapatot. 11
Ahhoz, hogy az eddig megismert élőlények továbbra is életben tudjanak maradni, háborítatlan élőhelyekre, tiszta környezetre és élelemre van szükségük. Az erdők kivágása, a levegő és a vizek szennyezése nemcsak a növényeket és az állatokat, hanem bennünket, embereket is veszélyeztet. Oldd meg a feladatot, és beszélgessetek társaiddal arról, hogy ti mit tehettek a természetes élővilág védelméért! Melyiket mondhatta Rosszcsont Ricsi és Kedves Kitti? Írd a sorszámokat a megfelelő helyre! KEDVES KITTI ROSSZCSONT RICSI 1. Olajat öntök a vizekbe, mert szépen csillog a víz színén. 2. Vigyázok a körülöttem lévő állatokra, mert mind nagyon fontos részei a környezetünknek. 3. Ha kirándulok, a szemetet a zsákomba visszateszem, hogy majd a kukába dobhassam. 4. A patakban mosom le az autónkat, mert az nem kerül semmibe. 5. Nem szabad több fát kivágni, mint amennyit szükséges! 6. Tüzet gyújtok a száraz mezőn, mert tetszik, ahogy lobog a tűz. 7. Ha kígyóval, gyíkkal találkozom, nem bántom, hanem hagyom elmenni azokat. 8. Vigyázok a papírra, amire írok, s csak annyit használok, amennyit szükséges, hogy miattam ne vágjanak ki több fát. Mit tehetek én? Ötleteim: 12
Élőhelyek és védelmük 2 Tengerimalac-város tapír, kapibara kakadu mocsári kecske teknős nyúl papagáj AUSZTRÁLHÁZ TÁLTOS BÜFÉ tehén ló mangalica tyúk székelykapu juh 7 teve prérikutya citrusok lepke kaktuszok Kőzetösvény gém langur oroszlán-nutrimajom mosómedve 3 vidra béka BAGOLYVÁR oroszlán FÁCÁNTERASZ kazuár SZIKLAKERT farkas KUCKÓ BÜFÉ hiéna oroszlánfóka Pákásztanya keselyű jegesmedve KISSZIKLA kacsa hóbagoly mangábé 1 kenguru MADAGASZKÁR-HÁZ réce kormorán pelikán krokodil NAGYTÓ réce fekete hattyú KÁVÉZÓ PÁLMAHÁZ ÉS AKVÁRIUM JAPÁNKERT LÁNGOS pingvin, fóka BIOBOLT vallabi ÉTTEREM emu FOTÓZÁS FŐKAPU mandrill Emlék sétány AJÁNDÉKBOLT maki 4 orangután leopárd kis panda gorilla BIVALY BÁR 1 Ponty 5 medve tigris vadkutya N A G Y S Z I K L A vörös kafferbivaly flamingó makákó víziló ELEFÁNTKAPU MÉRGESHÁZ zebu kígyó sárkány babirussza indiai antilop zebra 2 Foltos szalamandra teknős szurikáta SZAVANNAKIFUTÓ gólya ELEFÁNTHÁZ elefánt JÁTSZÓTÉR zsiráf antilop elefánt orrszarvú marabu 6 JÁTSZÓHÁZ (külön belépő) Örökbefogadás Nemzeti Bonsai Gyűjtemény Noé Aréna Klímalabirintus Lepkekert nyáron Magyar parasztudvar Állatsimogató Élet Halál ház Dél-Amerika-ház és röpde Fácános újvilági majmok Xántus János-ház Délkelet-Ázsia állatai Vízparti Élet Háza Oroszlánház Szavannaistállók Barlangterem, kiállítóterem Főemlősház Bivalyház Régi Zsiráfház 3 Kiskarmú törpevidra 4 Csertölgy és húsos som 5 Barnamedve 6 Csíkos fűegér 7 Társas prérikutya 13