A DAPHNE PROGRAM TAPASZTALATAI 1997 2003

A DAPHNE PROGRAM TAPASZTALATAI 1997 2003 Európa a gyermekekkel és nőkkel szembeni erőszak ellen Európai Bizottság

A Daphne program tapasztalatai 1997 2003 Európa a gyermekekkel és nőkkel szembeni erőszak ellen Európai Bizottság Igazságügyi, Szabadságjogi és Biztonsági Kérdések Főigazgatósága

Köszönetnyilvánítás Ez az ismertető a közelmúltban végzett nagyszabású munka, többek között a Daphne program 2003 májusa és októbere között elvégzett végső kiértékelésének eredménye. Köszönetünket fejezzük ki dr. June Kane-nek, aki az ellenőrző látogatások során megszerzett széles körű tudásával járult hozzá e kiadvány létrejöttéhez. A Europe Direct szolgálat segít választ találni az Európai Unióval kapcsolatos kérdésekre. Ingyenesen hívható telefonszám: 00 800 6 7 8 9 10 11 Jelentős mennyiségű további információt talál az Európai Unióról az interneten. Az információk az Európa szerveren, a következő címen állnak rendelkezésre: http://europa.eu.int Rendszerező adatok a kiadvány végén találhatók. Luxembourg: Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala, 2005 ISBN 92-894-9271-6 Európai Közösségek, 2005 Sokszorosítása engedélyezett, amennyiben a forrást feltüntetik. Printed in Italy FEHÉR, KLÓRMENTES PAPÍRRA NYOMTATVA

Tartalomjegyzék 1. A Daphne program rövid története 5 1.1. Miért jött létre a program? Az 1997. áprilisi találkozó 5 1.2. 1997. május: útjára indul a Daphne kezdeményezés 6 1.3. Az örökös: a Daphne program 2000 2003 7 1.4. A jövő: Daphne II program 2004 2008 7 2. Célok és prioritások 9 2.1. A Daphne kezdeményezés három éve: 1997, 1998 és 1999 9 2.2. Átmenet a 2000 2003. évi Daphne programba 15 3. Akkor tehát egyáltalán mi az erőszak? 21 3.1. Az erőszak felkutatása 21 3.2. Az ezerarcú erőszak Európában 22 3.3. Mit gondolnak az európaiak az erőszakról? 22 4. A Daphne-tapasztalat eredményei 25 4.1. A projekt tipológiája 1997 és 2003 között 25 4.2. A Daphne eredményei és hatása 32 4.3. Az eredmények tipológiája 37 4.4. A hatás értékelése 42 4.5. A Daphne megvalósítási és végrehajtási mechanizmusai 52 5. Következtetés 55 6. Információ és kapcsolatfelvétel 57 1. melléklet. Az erőszak formái Európában és a mozgósított csoportok 59 2. melléklet. Bevált gyakorlatként kiválasztott projektek 61 3

1. A Daphne program rövid története 1.1. Miért jött létre a program? Az 1997. áprilisi találkozó 1997. április 11-én harminc nem kormányzati szervezet, az Európai Parlament tagjai, az Európai Bizottság állományának tagjai, bűnüldözési képviselők és gyermekvédelmi szakértők Brüszszelben találkoztak a gyermekkereskedelem és a gyermekek szexuális kizsákmányolása témában tartott konferencián. A konferenciával a Bizottság választ kívánt adni az 1996. évi eseményekre, amelyek egész Európát megrázták, és felvillanyozták a közvéleményt és a politikai véleményt. Amikor 1996 nyarának végén Belgium egy városának elhagyott épületében több eltűntnek hitt leánygyermek holttestére bukkantak, önként adódott a kérdés: hogyan védhetné meg Európa a gyermekeket az olyan felnőttektől, akik szexuálisan bántalmazzák vagy a haszon reményében kizsákmányolják őket? A gyermekek kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolása témájában ugyanennek az évnek augusztusában, Stockholmban tartott első világkongresszus több információval szolgált ezekről a kérdésekről, és egy nyilatkozatban néhány lehetséges fellépést is javasolt. A világkongresszus után a Bizottságnak címzett emlékeztetőjében 1 Anita Gradin asszony, a Bizottság gyermekkereskedelem és a gyermekek szexuális kizsákmányolása ellen folytatott tevékenységeinek összehangolásáért felelős biztosa, kijelentette: a Bizottság teljes mellszélességgel támogatja azt a Stockholmban készült elemzést, amely az összetett, sok tekintetben összefonódó gazdasági, szociális, kulturális és politikai jellegű tényezők meglétét vizsgálja, amely tényezők összefonódásából egy olyan környezet születik, mely a gyermekek kizsákmányolásának melegágya. E kihívásokkal szembesülve Gradin asszony szerint a Bizottság ugyancsak: teljes mértékben támogatja a Stockholmban elfogadott nyilatkozatot, amely, amikor»nemzeti, regionális és nemzetközi szintenösszehangolt fellépésre«szólít fel, feltételezi az összes érintett szereplő (nemzeti hatóságok, nemzetközi ügynökségek, nem kormányzati szervezetek, magánegyesületek, a civil társadalom és a turizmus) mozgósítását és a szükséges anyagi támogatás biztosítását. Ebben az összefüggésben az EU-nak az európai intézményeken keresztül felelősséget kell vállalnia e métely leküzdésében az Unió határain belül. Gradin asszony ismertetette a stockholmi cselekvési napirend néhány megvalósítás alatt álló új intézkedését, közöttük egy, a nők és lányok szexuális célú kereskedelméről 2, illetve a kiskorúak sérelmére folytatott szexturizmus leküzdéséről 3 szóló közleményt, a tagállamoknak szóló ajánlástervezeteket, egy, az internethez hasonló audiovizuális szolgáltatásokról szóló zöld könyvet, valamint az internet káros és illegális tartalmát ismertető közleményt 4. Gradin biztos előadásában hangsúlyozta, hogy a nem kormányzati szervezeteknek és hatóságoknak alapvető szerepet kell játszaniuk a gyermekek elleni szexuális erőszak leküzdésében. Égető szükség van az adatok központosítására, európai szintű tapasztalatcserét szolgáló kötetlen fórumok szorgalmazására, konszenzus kialakítására a jogi és programozási irányelveket illetően, valamint az Unió által megteendő és finanszírozandó intézkedések célpontjainak pontosabb meghatározására és felmérésére. 1 Az Európai Unió hozzájárulása a gyermekek bántalmazása és kizsákmányolása ellen folytatott harchoz (SG/ T/TLM/md D(96)II), a Gradin biztos által benyújtott emlékeztető (Brüsszel, 1996. szeptember 25.). 2 COM(96) 567 végleges, 1996.11.20. 3 COM(96) 547 végleges, 1996.11.20. 4 COM(96) 487 végleges, 1996.10.16. 5

1. A Daphne program rövid története 6 5 Dr. June Kane, a gyermekek kereskedelmi célú kizsákmányolása ellen tartott világkongresszus kommunikációs koordinátora és szóvivője, 1997-ben az UNICEF tanácsadója, majd a Daphne kezdeményezés és a 2000 2003. évi Daphne program technikai szakértője. 6 Európai együttműködés a gyermekkereskedelem és a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni harc terén tevékenykedő nem kormányzati szervezetekkel. Az 1997. árpilis 11-i találkozó következtetései (R013VDAT.doc). A találkozón két másik téma is terítékre került: az internet egyre fokozottabb elterjedésével járó előnyök és kockázatok, és az eltűntként nyilvántartott gyermekek adatbázisa. A Bizottság ezzel párhuzamosan folytatott kezdeményezései miatt az előbbi kérdéskör nem kapott prioritást, míg az utóbbival kapcsolatban sokan úgy vélték, hogy mielőtt fellépésre kerülne sor, további mélyreható elemzésre és vitára van szükség. 7 A kezdeményezés neve számos kérdést vetett fel: sokan megpróbálták mozaikszóként értelmezni. Az igazság az, hogy mivel számos bizottsági program kölcsönözte nevét a mitológiából, így a Daphne elnevezés is utalás egy, a görög mitológiából ismert fiatal nőre, akit Apolló isten üldözött, mert el akarta őt pusztítani. Ám amikor Apolló megérintette, Daphne babérfává alakult, és így becsületén nem esett csorba. A hivatkozás természetesen a szexuális erőszak elleni védelemre utal. Az 1997. áprilisi találkozó célja tehát az volt, hogy kikérjék a civil szervezetek véleményét arról, hogy szerintük hogyan működhetne hatékonyan egy európai szintű együttműködés és véleménycsere, és mi álljon az erőfeszítések célkeresztjében? Az UNICEF Európai Regionális Irodája egy moderátort delegált 5, és a tárgyalás végkövetkeztetései beépültek a Bizottság által indítandó, specifikusan a nem kormányzati szervezetek fellépését támogató új kezdeményezésbe. A résztvevők meghatározták az általuk szükségesnek ítélt napirendi pontokat: a gyermekek bántalmazása és a szexuális kizsákmányolás a mindenkori politikai napirend első számú témái között szerepel, a szervezett politikai nyomásgyakorlás és fokozott tudatosítás eszközével; továbbfejlesztett összefüggő nemzeti szintű jogalkotási keretek, és jogi reformok az európai szintű jogharmonizáció irányába történő elmozdulás érdekében; a nem kormányzati szervezetek közötti együttműködés és összehangoltság, és továbbfejlesztett multidiszciplináris együttműködés, melynek eredménye az információcsere és a bevált gyakorlat tapasztalatainak megosztása egymás között; nehézségek és erőforrások feltérképezése az átfedések elkerülésére és hozzáadott érték teremtése céljából; gyermekek bevonása minden megelőző és rehabilitációs programba tudatosítván bennük azt, hogy ők nem passzív áldozatok, hanem fontos erőforrások, akik szükségleteiket maguk kell, hogy meghatározzák. 6 1.2. 1997. május: útjára indul a Daphne kezdeményezés Ezeket a kérdéseket figyelembe vették az 1997 májusában, épp e találkozó után útjára indított Daphne kezdeményezés 7 arculatának kialakításakor. Ezt a szervezetileg a Bizottság bel- és igazságügyi, valamint alapvető jogokkal foglalkozó szakszolgálataihoz tartozó, egy évre 3 millió ECU értékű finanszírozási keretet olyan kisebb volumenű projektek támogatására használnák (az első évben maximum 100 000 ECU értékhatárig), amelyekben legalább két tagállam nem kormányzati szervezetei működnének együtt a kutatásban, adatgyűjtésben és elemzésben, a bevált gyakorlat azonosításában és megosztásában, a képzésben, cserében és hálózatépítésben, a fokozott tudatosításban és információs kampányokban, az erőszak áldozatainak támogatását célzó közvetlen fellépésekben, valamint olyan politikai és gyakorlati eszközök felállításában, mint az iránymutatások és jegyzőkönyvek. A Daphne kezdeményezés nyitott volt minden tagállam előtt, és a projekteket benyújtó nem kormányzati szervezeteket tovább ösztönözték arra, hogy találjanak partnereket a kutatóintézetek, bűnüldöző szervek, hatóságok, iskolák és oktatási intézmények, a média és más olyan ágazatok között, melyek együttműködése alapvető lehet az erőszak leküzdésében. 1999-ben a nők elleni erőszak ellen tervezett európai kampány előtt, valamint felismerve a nők és a gyermekek elleni erőszak közötti kapcsolatot, a Daphne kezdeményezés célja nemcsak a gyermekek elleni erőszak, hanem a fiatalok és nők elleni erőszak leküzdése is volt. 8 Az 1997. évi Daphne kezdeményezés jelentős visszhangra talált a nem kormányzati szervezetek körében, és a két javaslatra (az első májusban, a második szeptemberben) számos reakció érkezett. Ennek eredményeként 1998-ban 5 millió ECU-re növelték a kezdeményezés finanszírozását. Amikor 1999-ben a költségvetési keretet harmadszor is megemelték, s a projektfinanszírozás csekély mértékben ugyan, de legfeljebb 125 000 euróra nőtt, a cél az volt, hogy a fellépés egészen addig folytatódjék, amíg egy 2000-ben indítandó, többéves programhoz jogalapot nem találnak, és le nem zárják a folyamatokat.

1. A Daphne 1. A brief program history rövid of Daphne története 1.3. Az örökös: a Daphne program 2000 2003 A 2000 2003. évi Daphne program négy évre szóló, 20 millió eurós alappal vette át a kezdeményezés munkáját. A Daphne kezdeményezésből évről évre levont tanulságokat figyelembe véve a programot kiterjesztették az EFTA/EGT- és a közép- és kelet-európai térség országaira, valamint Ciprusra, Máltára és Törökországra; a helyi hatóságok javaslatokat nyújthattak be, és a tagjelölt országok társult partnereket delegálhattak (hiszen a projekttevékenység finanszírozása ezekben az országokban még nem volt lehetséges). A Daphne program ezenfelül 12 hónapos, illetve két- vagy hároméves kifutású projekteket is támogathatott. 1997 és 2003 között beérkezett pályázatok és a finanszírozott projektek Beérkezett pályázatok Finanszírozott projektek 1997 428 46 1998 270 49 1999 354 54 2000 415 47 2001 275 35 (*) 2002 266 39 2003 258 33 Összesen 2 266 303 (*) NB.: Mivel a 2000 2003. évi Daphne program 2000-től kezdődően többéves programokat is finanszírozott, néhány projekt átnyúlt az azt követő évekre, s ezzel csökkent az új projektek rendelkezésére álló költségvetés. Ez magyarázza, hogy 2001-től az éves válogatásban miért kevesebb a finanszírozott projektek száma. 1.4. A jövő: Daphne II program 2004 2008 2003 februárjában az Európai Bizottság által elfogadott javaslat megnyitotta a Daphne program második fázisát a 2004 és 2008 közötti időszakra. A Daphne II programra vonatkozó döntést 2004. március 30-án hagyta jóvá a Bizottság. Az új program 2004 májusában kezdődött meg. A Bizottság lényegében nem változtatta meg a Daphne program célkitűzéseit, mechanizmusait vagy célközönségét, de számos fejlesztést javasolt a program hatásának fokozására. a) Az egyik fontos előrelépés a költségvetés emelése: 50 millió euro áll majd rendelkezésre a 2004 2008 közötti időszakra, szemben azzal a 20 millió euróval, amellyel az első program gazdálkodhatott. A költségvetési keret emelése elengedhetetlen ahhoz, hogy a program meg tudjon felelni a közép- és kelet-európai országok csatlakozásával járó kihívásnak, valamint a szervezetek komoly igényének, hogy legalább enyhítsék a csatlakozni kívánó országok körében olykor mutatkozó távolságtartást a programmal kapcsolatban. A Daphne II ötéves időszakra szól, így 5 millió euro helyett 10 millió eurós éves költségvetést biztosít. b) A második előrelépés a támogatható tevékenységek sora. A Daphne II program a Daphne I-nél sokkal részletesebben tartalmazza a finanszírozható tevékenységtípusokat és a fellépési területeket. A program várhatóan a következő típusú tevékenységekre terjed ki: a bevált gyakorlatok és munkatapasztalatok azonosítása és cseréje, különös tekintettel a megelőző intézkedések és az áldozatok segítésének gyakorlati megvalósítására; feltérképező célú felmérések, tanulmányok és kutatás; 8 A gyermekek és fiatalok közötti megkülönböztetés még nem egyértelmű. A gyakorlatban a legtöbb projekt a gyermekek jogaival foglalkozó ENSZ-egyezményt követi, amikor azt mondja, hogy mindenki gyermeknek számít, aki még nem töltötte be 18. életévét. A fiatalok ugyanakkor egy szélesebb körű, a meglévő nemzeti attitűdöket és törvényalkotást tükröző meghatározás, amely általában 15 25 éves korcsoportra vonatkozik. Mivel az általános meghatározás szerint ez a korcsoport már átnyúlik a felnőttkorba, sok a zavar azzal kapcsolatban, hogy mikor végződik a gyermekkor, és mikor kezdődik a felnőttkor. Sőt, a legtöbb gyermekvédelmi programban világszerte gyakran átsiklanak a korcsoportba nehezen osztható embereken így a serdülőkön vagy fiatalokon. Ezzel kapcsolatban a Daphne program pragmatikusan közelíti meg a kérdést: nem kreál meghatározásokat a korcsoportokra, hanem az egyes projektekre bízza, hogy találják meg az ideális helyet a nemzeti szükségletek és a nemzetközi keretek között. 7

1. A Daphne program rövid története helyszíni munka a kedvezményezettek, különösen gyermekek és fiatalok bevonásával, a projekt tervezésének, gyakorlati megvalósításának és értékelésének összes fázisában; fenntartható multidiszciplináris hálózatok létrehozása; oktatás, oktatócsomagok kidolgozása; kezelési és támogatási programok kidolgozása és gyakorlati megvalósítása az áldozatok és a veszélyeztetettek, köztük az otthoni erőszak áldozatául esett gyermekek és fiatalok részére; kezelési és támogatási programok kidolgozása és gyakorlati megvalósítása az elkövetők részére, az áldozatok biztonságának biztosítása mellett; specifikus célközönség erőszakról való tájékozottságának növelését célzó tevékenységek kidolgozása és gyakorlati megvalósítása, a már rendelkezésre állókat kiegészítő anyagok kidolgozása, illetve más földrajzi helyen vagy más célcsoport számára készített meglévő anyagok átdolgozása és felhasználása; a Daphne I és II program keretében elért eredmények terjesztése, beleértve azok alkalmazását, átadását és más kedvezményezettek által vagy más földrajzi területeken történő használatát; az erőszakkal szemben sérülékeny személyek pozitív kezeléséhez hozzájáruló tevékenységek felmérése és kifejlesztése, konkrétan: mások általi elismerésük, valamint önmagukkal való elégedettségük és kiegyensúlyozottságuk elérését célzó tevékenységeké. c) A Bizottság a program költségvetésének körülbelül 15%-át szánja a program hatékonyságának növelésére, illetve arra, hogy a Bizottság a jelenleginél is kezdeményezőbb szerepet játsszon a bevált gyakorlat terjesztésében. Itt három területet kell érinteni: először mutatókat kell létrehozni az erőszakról, hogy az eljárásmódok és a projektek számszerűsített hatása mérhető legyen. Ezen erőszakmutatók mellé a Bizottság, lehetőleg az Eurostat segítségével, eljárást dolgoz ki a rendszeres és fenntartható adatgyűjtésre, hogy az Unióban előforduló erőszak pontosabban számszerűsíthető legyen. A munka második lépéseként a Bizottság amennyiben ez lehetséges összegyűjti a finanszírozott projektek keretében megvalósított munka eredményeit, azzal a céllal, hogy belőle az erőszakra vonatkozóan közös eljárásmódot fogalmazzon meg közösségi szinten, és megerősítse az igazságügyi gyakorlatot. Végül a munka harmadik fázisa a finanszírozott projektekből származó bevált gyakorlat terjesztése lesz európai szinten. 8

2. Célok és prioritások 2.1. A Daphne kezdeményezés három éve: 1997, 1998 és 1999 A Daphne kezdeményezés első évében (1997-ben), az ajánlatkérés meglehetősen egyedi módon fogalmazta meg a prioritásos intézkedéseket: hálózatok létrehozása vagy megerősítése európai szinten az olyan intézkedésekről szóló információk és fellépések elősegítésére és összehangolására, melyek célja a gyermekek, fiatalok és nők védelme, valamint az ellenük irányuló erőszak megakadályozása, beleértve a nem kormányzati és önkéntes szervezetek és az e területtel foglalkozó hatóságok együttműködésének elősegítését; valamennyi tagállamban hasonló alapon működő gyermeksegélyvonal kialakításának támogatása; európai szintű különleges intézkedések a gyermekek, fiatalok és nők védelmére. Ezen intézkedések során a gyermekek, a fiatalok és a nők minden őket érintő fellépés kapcsán elsődleges figyelmet élveznek, és jogaikat bármilyen hátrányos megkülönböztetés nélkül élvezhetik; a gyermekek, fiatalok és nők védelme mindenféle erőszakos és kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolás, a velük való kereskedelem és más erőszak ellen, valamint ezek megelőzése; fellépések a nemzetközi pedofilhálózatok felszámolására; kísérleti projektek és támogatások juttatása az e cél eléréséért fáradozó különösen a gyermekek, fiatalok és nők jogaiért és védelmében, illetve a szexuális bántalmazás felszámolásáért tevékenykedő nem kormányzati vagy önkéntes szervezeteknek. Az 1997. évi prioritások egyértelműen tükrözték a kezdeményezés mögötti politikai lendületet, amelyet a Dutroux-ügy és a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni világkongreszszus váltott ki Belgiumban. A szexuális erőszakot a hat kijelölt intézkedés közül háromban említik, és a nemzetközi pedofilhálózatok felszámolását célzó fellépésre való felhívás világos, mégha nem is reális visszhangja napjaink közéleti és politikai aggályainak. A nem kormányzati szervezetek megítélése szerint nem ők a nemzetközi pedofilkörök elleni harc arra alkalmas szorgalmazói. Még kevésbé valószínű, hogy a pályázatok elbírálására létrehozott választótestület kedvezően fogadott volna bármilyen olyan projektet, amely egy egyértelműen rendőri nyomozási és bűnüldözési hatáskörbe tartozó kérdéskörben figyelmen kívül hagyja a nem kormányzati szervezetek fellépéseinek korlátait. A közösségi szintű gyermeksegélyvonallal kapcsolatos felhívás is inkább politikai ösztönzésű volt, semmint a helyszíni tapasztalatokból származó. Az 1990-es években számos, azóta sikeresen működő nemzeti gyermeksegélyvonalat hoztak létre Európában (például az Egyesült Királyságban és Olaszországban), ezért érthető, hogy a Bizottság szeretné megvizsgálni, mik a lehetőségei annak, hogy e tapasztalatot az egész Közösségre kiterjessze. A gyakorlatban azonban a Daphne által finanszírozott projektek keretében kifejtett számos feltáró erőfeszítés és az Unió-szerte folytatott kutatással támogatott és a Bizottság által 1998-ben összehívott 9

2. Célok és prioritások munkakonferencia azt mutatta ki, hogy a sokféle és mindenhol bevett technikai, felhasználóiprofil- és logisztikai kérdések miatt a tagállamokban szinte lehetetlen egyetlen közösségi szintű segélyvonalat létesíteni (legalább is tekintettel a jelenlegi telefontechnológiára, -struktúrákra és -használatra). A Stockholmi Nyilatkozatban és Akciótervben vázolt módozatok és a Bizottság európai hozzáadott értékre irányuló ösztönzése közötti szerencsés találkozás folytán a projektek kiválasztásának szempontjai sokkal erősebben gyökereztek a valóságban. Így a javaslatoknak a következő szempontoknak kellett megfelelniük: hozzáadott érték biztosítása az Európai Unió szintjén: azaz olyan projektek, amelyek nemcsak a közvetlen (helyi, regionális vagy nemzeti) helyzetet célozzák meg, hanem keresik annak a módját, hogy hogyan tudnának hozzájárulni az európai szintű fejlődéshez; innováció a tartalom és szervezet tekintetében; a projekt segítse elő, hogy az érintett területe(ke)n a lehető legeredményesebben lehessen alkalmazni a gyakorlatban; a projekt segítse elő az országok közötti információ- és véleménycserét; a projekt célja legyen az eredmények átadhatósága, melyek tartalmazzák a célokkal összefüggő eredménymutatókat és a részletes intézkedéseket a mutatóktól való eltérések felfedésére. A Bizottság álláspontja szerint az ajánlatkérésben felvázolt tematikus és a programozással kapcsolatos célok leginkább olyan projektek keretében valósíthatók meg, amelyek magukban foglalják a következő tevékenységeket: továbbképzés és szakmai cserék, elsősorban a nem kormányzati szervezetek és magánegyesületek szakemberei számára; kísérleti projektek, melyek egyértelműen európai érdeket és hozzáadott értéket hordoznak; európai hálózatok létrehozása és megerősítése, a védelemre és megelőzésre összpontosító tájékoztatás elősegítésének és összehangolásának céljából; tanulmányok és kutatás; információk terjesztése többek közt a kampányok során, ismertetőkön, hírleveleken, médiabemutatókon stb. keresztül azzal a céllal, hogy azok ráébresszenek a nehézségekre, és hirdessék az erőszakmentességet; a nem kormányzati szervezetek és hatóságok közötti együttműködés fokozása, beleértve a bűnüldözési és igazságszolgáltatási szerveket. Bár ezek a kritériumok, célok és prioritások óriási kihívást jelentettek a nem kormányzati szervezetek tervezési kapacitásának közülük számos szervezet széles körű tevékenységet fejtett ki a gyermekvédelem, de nem specifikusan az erőszak területén, és csak a legritkább esetben páneurópai szinten, az 1997-ben kiválasztott 47 projekt célkitűzései mind megfelelőek voltak, és sikeresen befogadták a Bizottság sokoldalú irányelveit. 10 Mivel a Daphne kezdeményezés (és program) többnyire pályázatokon benyújtott, semmint kirendelt projektekből állt, a projektek esetleges célkeresztjében az áll, amin a javasló szervezetek dolgozni kívánnak (a rendelkezésre bocsátott általános irányelvek határain belül). Ennek következtében az 1998. évi második ajánlatkérés alkalmával a vállalt projektek tevékenységi

1. A 2. brief Célok history és prioritások of Daphne skálája már hézagos volt. Így az 1998. évi ajánlatkérés során ezek a területek abszolút elsőséget élveztek. Az 1997. évi tanulságok miatt az uniós segélyvonal létrehozására vonatkozó javaslatot már nem ismételték meg az általános felhívásban. 9 Ehelyett az általános intézkedések az alábbiakat foglalták magukban: Olyan eszközök bevezetése, amelyek célja, hogy az összes tagországban létező megállapodások értelmében ösztönözze a beszámolók készítését a gyermekek, fiatalok és nők elleni erőszakról és a nőkkel szembeni szexuális kizsákmányolás céljából folytatott kereskedelemről. Ezzel lehetővé vált, hogy a telefonos segélyvonalnál sokkal szélesebb körben működő jelentéstétel lehetőségeit is feltérképezzék (pl. krízisközpontok, rendőrségi segélyszolgálat stb.). A nemzetközi pedofilhálózatok felszámolására vonatkozó valószerűtlen projektfelhívás lekerült a prioritást élvező területek listájáról, és a nem kormányzati szervezetek számára elfogadhatóbb fogalmak segítségével újradefiniálták, mint a még nem megfelelően kezelt területek listáján szereplő kérdést. Ezek között a területek között olyanokat találunk, mint: A pedofil beállítottság, a visszaesés, a pedofil hálózatépítés szerepének, valamint a pornográfia használatának jobb megértésén keresztül a gyermekek védelme a pedofil tevékenységtől, azaz inkább kutatást, a megértést célzó akció, semmint közvetlen felszámolás. Az Összefoglaló az 1997. évi program által kezelt és néhány még kezelésre váró területről című melléklet először tett kísérletet arra, hogy bátorítsa a szervezeteket a már megtett s így felesleges párhuzamos fellépések elkerülésére, valamint arra, hogy tevékenységi palettájuk színesítésével találják meg annak módját, hogyan lehet a korábbi tapasztalatokat figyelembe véve kiszélesíteni a meglévő tapasztalatokat a többi tagállam következtetéseinek vagy eszközeinek bővítésével. A következő hiányok mutatkoztak: a sebezhetőségi tényezők és a legsebezhetőbb csoportok beazonosítása és ennek alapján védelmi mechanizmusok kidolgozása ez újfenti kísérlet arra, hogy a jelenség megértése legyen a fellépés kiindulási pontja; visszaélés a tágabb értelemben vett családban, illetve férfiak összezárt közösségeiben (pl. a fegyveres erőknél), és az ilyen közösségek hajlama a visszaélésre. Itt a hangsúly a szexuális kizsákmányolásról a visszaélés, bántalmazás és a nemi erőszak tágabb fogalomkörére helyeződik, s ez tükrözi az e kérdésekkel kapcsolatos nemzetközi vitákban kialakuló trendeket; mi a tanárok, gondozók, testvérek, család, a társadalom és más potenciális védelmezők szerepe, és hogyan lehet szerepüket maximalizálni a nők és gyermekek bántalmazása elleni védelemben? Egy lényegre törő kísérlet arra, hogy hogyan mozgósíthatóak a civil társadalom e védelmező szerepet játszó tagjai; melyek a bántalmazás jelei, illetve hogyan ismerhetők fel és jelenthetők be annak érdekében, hogy már a bántalmazáskor be lehessen avatkozni? Ez egy fontos, célzott változata a ráébresztő-tudatfokozó megoldásnak, melynek célja, hogy a bántalmazás ellen potenciálisan védelmet nyújtó szereplők felismerhessék, mikor kell fellépniük a bántalmazás megakadályozása és az áldozat segítése érdekében; a fiatalkorúak igazságszolgáltatása és az áldozat védelme attól, hogy ismét áldozattá váljon. Egy nemzetközi szinten és Európában egyre inkább felmerülő téma különösen az áldozatokkal való kereskedelem kriminalizálódása kapcsán; 9 1999-ben egy külön projektfelhívást tettek közzé e kérdés alapos kutatására, amelyet megelőzően a Bizottság és az UNICEF közös értekezletet tartott a tagországok és néhány csatlakozni kívánó ország segélyvonaloperátorainak részvételével. Az értekezlet csak még jobban megerősítette a vélemények és struktúrák sokszínűségét. Ennek okán a projektek beterjesztésének soron következő fordulója nem hozta meg a várt eredményt, mert a meglévő nemzeti tapasztalat kiterjesztésére összpontosított ahelyett, hogy teljes mélységében feltárta volna a konferencián megállapított eltéréseket és az általuk gerjesztett feszültségeket. Így egyetlen projektet sem javasoltak elfogadásra, és a kérdés teljesen lekerült a Daphne program napirendjéről. 11

2. Célok és prioritások a bántalmazók viselkedésmintái és a bűnügyi együttműködés módszerei. Az elkövető oldaláról történő beavatkozás első lépéseként annak tudatosítása, hogy rendkívül fontos az elkövetőket motiváló mechanizmusok megértése; támogató mechanizmusok a bántalmazott nők és gyermekek számára, eredményes bejelentés és hatékony beavatkozás. Először szerepelnek olyan specifikusan közvetlen támogató akciók, amelyek miatt a Daphne az áldozatközpontú program megítélést kapta a nem kormányzati szervezetek köreiben; az erőszak áldozatait támogató önsegélyező mechanizmusok. Ez a téma, amely egy javaslat arra, hogy az áldozatok teljes jogaikkal felruházva vegyenek részt a programban, fémjelzi a kezdeményezést és az egész Daphne programot; a bántalmazási minták, a demográfiai trendek, a legsebezhetőbb csoportok stb. statisztikai áttekintése, mely mögött az a felismerés áll, hogy Európa-szerte megdöbbentően szegényes az erőszak statisztikai regisztrációja. Az utóbbi években vissza-visszatérő téma ez; az elkövetők és áldozatok viselkedésének változása. Ez sugallja azt, hogy a ráébresztéstudatfokozás módszerén túllépve kell elősegíteni a viselkedés tényleges változását; a titoktartás és felfedés szerepe. Válasz az első évben tett javaslatok elemzéseire, ahol sok projektből az tűnt ki, hogy az áldozatokkal és az elkövetőkkel kapcsolatos titoktartáshoz való jogot nem értelmezték kellőképpen. Ez azonban az adatgyűjtéssel és -tárolással kapcsolatban végzett munka előfeltétele; a gyermek és a nő imázsa, valamint a reklám, a műsorszórás, a nyomtatott média és más tömegmédia szerepe a védelemben és megelőzésben. Egy kísérlet az európai médiumok szereplőinek mozgósítására és tájékoztatására, érdekeltté téve őket az ilyen kérdésekkel kapcsolatos, a kérdés hiányos megértését ábrázoló széles körű hírszolgáltatásban; a pornográfia, különösen a gyermekpornográfia hatása. Ennek célja, hogy kiegészítse a Bizottságon belül máshol végzett, a pornográfiát terjesztő eszközök felszámolására irányuló munkát. Noha az utólag finanszírozásra elfogadott projektek tartalmazták is ezeket a javaslatokat, az esetek többségében nem adták vissza pontosan azokat. A Daphne kezdeményezés második évében nem egy projekt tűzte ki célul az akkor kialakítás alatt lévő fellépések alapjául szolgáló kutatások vagy tanulmányok elvégzését, illetve eszközök létrehozását ezekhez a fellépésekhez. Sok projekt törekedett arra, hogy a legsebezhetőbb közösségekben (vidéki nők, intézményekben lakó fiatalok) végzett kísérleti fellépésekkel kiküszöbölje a beazonosított hézagokat. Ily módon a Daphne kezdeményezés rakta le elsőként egy szilárdabb lábakon álló és használhatóbb tudás és gyakorlati tapasztalat alapjait. Az 1998-ban Daphne Hírek (Daphne News) címmel útjára indított hírlevél célja összetett volt: minél több tanulságot levonni a Daphne kezdeményezés eredeti tapasztalataiból, ezeket integrálni egy nagy valószínűséggel valós hatást kifejteni képes programba, kiszélesíteni az európai tudásalapot, és értéket teremteni az Európai Bizottság számára. Ez a kezdeményezés azzal a céllal indult el, hogy a Daphnét az elemző gondolkodást, az információcserét és a hálózatépítést nemcsak a többi ügynökség körében, hanem a Bizottság aktív részvételével támogató programként aposztrofálják. 12 A Daphne Hírek közérthető stílusban számolt be a Daphne kezdeményezésről és az ellenőrzött projektekről. Fő küldetése az volt, hogy a projekteket végrehajtó, illetve projekteket már lefuttatott szervezeteket tájékoztassák az érdekes programokról, illetve közzétegyék a frissen kiválogatott projektek listáit. E lista révén a szervezetek tudomást szerezhettek olyan társszervezeteikről, amelyek más tagállamokban hasonló területen tevékenykednek. Idővel szá-

1. A 2. brief Célok history és prioritások of Daphne mos szervezet kapcsolatba lépett egymással, és partnerként jelentkezett az új Daphne-projektekhez. Ez pedig lassan olyan mértéket öltött, hogy maguk a szervezeteknél és a Bizottságnál dolgozók már Daphne családról kezdtek beszélni. Ezek a partnerségek sok esetben megmaradtak az őket létrehozó Daphne-projekt lejárta után is, és egyes esetekben szervezett egységgé kovácsolódtak. Erre példa a Radda Barnen (Mentsd Meg a Gyermekeket Svédország) által megvalósított egyik 1998. évi projekt, amikor egy kisebb nem kormányzati spanyol szervezetet kért fel spanyolországi partnereként, s ebből létrejött a Mentsd Meg a Gyermekeket Spanyolország szervezet. Sajnos azonban a Daphne Hírek szerkesztése, megírása és terjesztése nagyon időigényes feladat volt a Daphne kezdeményezésben dolgozó maréknyi munkatárs számára, s az újság az 1999. májusi harmadik szám után megszűnt. Jelenleg egy rendszeresen frissített weboldal helyettesíti, melynek címe: http://europa.eu.int/comm/justice_home/funding/daphne/funding_daphne_en.htm A Daphne kezdeményezés utolsó évében (1999-ben) a projektlátogatások során levont következtetéseket, a jelentéseket (beleértve az 1997. évi kezdeményezésről egy független szakértőcsoport által készített első külső értékelő jelentést) és a kiválogatási és ellenőrzési eljárásokat beépítették az ajánlatkérésekbe, valamint a pályázók iránymutatásaiba. Emellett a 2000. első negyedévében indított Daphne-weboldal a finanszírozási kérelem benyújtását fontolgató szervezetek számára lehetőséget nyújtott arra, hogy betekintést nyerjenek az 1997-ben lezárt összes projektről szóló zárójelentésbe, és egyszerű kulcsszavas kereséssel tekintsék át az azon a területen végzett munkát, amelyen a projekt benyújtását fontolgatják. Érdekes volt, hogy az 1998. évi pályázatok olvastán sok projektben szerepelt, hogy újszerű tevékenység, amely a világon egyedülálló, miközben már volt hasonló tevékenység Európában, esetenként a Daphne kezdeményezés támogatásával is. Az 1999. évi ajánlatkérés ezért hangsúlyozta, hogy a projektkészítő szervezetek előbb tájékozódjanak a már megvalósult akciókról, lehetőség szerint vegyék ezeket alapul, vagy terjesszék ki azokat az Unióban. 1999-től kezdődően évről évre szorgalmazták, hogy a szervezetek az újrafelfedezés helyett az előzményekre építsenek. Ennek ellenére számos pályázó továbbra is olyan akciókat javasolt, amelyek figyelmen kívül hagyták a korábbi tapasztalatokat. 1999-ben számos új téma is felmerült. A nők elleni erőszak jelenségére való ráébresztésnek köszönhetően számos ráébresztő projekt indult útjára a nemi erőszakkal és különösen a családon belüli erőszakkal kapcsolatosan. Az európai bevándorlást kísérő köz- és politikai figyelem fokozódása, valamint az aggály, hogy e kérdés félreértelmezése diszkriminációt szül, és az Európában élő és dolgozó bevándorlók bántalmazásához vezet, számos, a bevándorlók jogaira, valamint a fajgyűlölet és diszkrimináció áldozatainak támogatására összpontosító projekt elindítását ösztönözte. A felnőtt kísérő nélküli kiskorúak illegális bevándorlásával, a belföldi munkások jogaival, az emberkereskedelem áldozatainak támogatásával kapcsolatos, valamint a bevándorló és az emberkereskedelem áldozatául esett nők kizsákmányolásának megakadályozására indított projektek mintegy beharangoztak egy egész sor olyan programot, melyek a következő években bőséges munkát jelentettek az európai nem kormányzati szervezetek és hatóságok számára. Az olyan fontos kérdések, mint a nemi erőszak, a női nemi szervek megcsonkítása és konfliktus szülte erőszak szintén először jelentek meg a Daphne által finanszírozott projektek témái között. Noha a Daphne-projektek tovább folytatódtak, ahhoz, hogy az európai erőszakkal kapcsolatos viták és a még hiányzó intézkedések továbbra is a figyelem középpontjában maradjanak, megmaradt néhány, a kezdeményezés kezdetei óta létező probléma. Ezek többnyire a projekt kialakítását és irányítását érintették, szorgalmazták a szervezetek kapacitásának fejlesztését, 13

2. Célok és prioritások és azt, hogy a Bizottság továbbra is kövesse nyomon a projekteket, adjon azokhoz technikai tanácsot, a Daphne- team pedig vonja le a szükséges következtetéseket, elemezze a trendeket, és e gondolatok fényében fejlessze tovább a kezdeményezést. A projektek előkészítésében és tervezésében az alábbi területeken mutatkoztak gyengeségek: előkészítő kutatás; összpontosítás az okra és hatásra, valamint a megoldandó problémához illeszkedő fellépésekre; következtetések levonása, azok megosztása a megfelelő csoportokkal és más tagállamokban való terjesztésük a megfelelő formában, hozzáadott értékkel; partnerek felkutatása a hatókör és hatékonyság javítására; a végrehajtás és eredmény előmozdítását szolgáló költségvetés igénybevétele szemben az egyszerű költségelszámolás gyakorlatával; eredmények és teljesítmény értékelése. Sok pályázat megmaradt helyi szinten, és sok jelképes partnerség jött létre csak azért, hogy a pályázat megfeleljen a Daphne program szelekciós szempontjainak. Úgy tűnt, hogy a projektek többsége nem volt tisztában azzal, milyen előnyökkel jár, ha partnereik vannak a többi tagállamban, s ezzel nemcsak szélesebb körben tudják tevékenységüket kifejteni, hanem kedvezőbb elbírálást, elemzést és támogatást kapnak. Ha derűlátóbban szemléljük a helyzetet, a kiválasztott projektek továbbra is úttörők voltak, hiszen: új vagy eltérő módszereket kísérleteztek ki nemegyszer számos tagállam bevonásával; eleddig érintetlen témákba fogtak; sok projekt eredménye magas színvonalú és használható volt számos (olykor mindegyik) tagállamban; a kutatások, tanulmányok és adatgyűjtések új betekintést nyújtottak, s ez gyakran az egész Unióra kiterjedő összehasonlító elemzést foglalt magában; a Bizottság támogatása számos szervezet előtt ajtókat nyitott, és segítette őket abban, hogy saját környezetükben és európai (és egyes esetekben nemzetközi) szinten is működhessenek. A projektkoordinátorok megítélése szerint, ha egy projektet az»európai Bizottság«neve fémjelzett, az döntő szerepet játszott a projekt hiteles fellépésében a teamvezetők az iskolai hatóságok részéről pl. azonnali attitűdváltozást vettek észre. (A 97/066/WC projekt külső értékelése.) Mire 2000-ben a Daphne program 2000 2003 útjára indult, óriási mennyiségű munka halmozódott fel a Daphne kezdeményezés hároméves tapasztalatából, és a Bizottság elkötelezettsége e munkával kapcsolatosan nemzetközi körökben is téma volt. 14 A nem kormányzati szervezetek támogatása szilárd volt, és a Daphne-projektek tapasztalatai más régiókban tartott konferenciákra és műhelyekbe is eljutottak a vezető és partnerszerve-

1. A 2. brief Célok history és prioritások of Daphne zetek szájpropagandája révén. 1999-ben az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága rövid tájékoztatót kapott a Daphnéról; a gyermekek kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolása elleni világkongresszusnak írt nyomon követési jelentés pedig a Daphnét az eredményes regionális gyakorlat példájaként említette. A Daphne szellemének jellemzése szerint: az úttörő szerep érdekében vállalja az előre felmért kockázatot; elsajátít és megoszt; támogatja a partnerséget a projektekben és a Bizottsággal egyaránt; a tagállamokban hozzáadott értéket közvetít; tevékenysége áldozatközpontú; arra törekszik, hogy védelmező struktúrákat, csoportokat, egyéneket tegyen képessé a védelemre; átfogóan gátat vet az erőszaknak a megelőzés, védelem, támogatás, rehabilitáció eszközével, és az európai és nemzeti realitásokról szóló civil szintű információval. E jellemrajz ösztönözte a nem kormányzati szervezetek, hatóságok és más szereplők további támogatását. A Bizottságnak a projektekkel szembeni szoros elkötelezettségét pedig a támogatás olyan ritka példájaként üdvözölték, amely a pénzbeni támogatáson messze túlmenően igazi elkötelezettségről tanúskodik. 2.2. Átmenet a 2000 2003. évi Daphne programba A Daphne program követte a kezdeményezés fő irányelveit, amely a következő három fontos újítást tartalmazta: az EFTA/EGT- és közép- és kelet-európai országok, valamint Ciprus, Málta és Törökország szervezetei is pályázhattak; a programot megnyitották a helyi hatóságok számára úgy, hogy azok immár nemcsak mint partnerek, hanem mint projektvezetők is részt vehettek benne; valamint a projektek kifutási idejét három évre növelték. Ezek az újítások azonban csak tovább bonyolították a helyzetet. Az első nehézség az volt, hogy a nem tagállamok programba való bevonása az EU és a tagjelölt államok között fennálló keretmegállapodások alapján kellett volna, hogy történjen, de az EU és a tagjelölt országok ilyen végleges megállapodásokat még nem kötöttek. Ez némi zavart okozott a pályázók körében, mivel a programok tagjelölt államokat képviselő teljes jogú partnerek részvételével zajlottak a maguk medrében, amire esetenként pusztán programozási korlátok miatt került sor. Különösen a határokon átívelő témákkal (emberkereskedelem, kivándorlás) foglalkozó projektek esetében fel kellett kérni a szervezeteket, hogy projektjeiket dolgozzák át, ha finanszírozást szeretnének kapni. Mivel felismerték, hogy a kiválasztó testület javaslatokat tehet arra, hogy hogyan lehetne a hasonló projekteket az eredmény csorbulása nélkül felülvizsgálni (s e javaslatokat a szervezeteknek küldött és a projekt sikeres pályáztatásához tanácsokat adó levél is tartalmazza), ezzel bebizonyosodott, hogy a kiválasztó testület a javaslattétel útján már mindjárt a folyamat legelején oroszlánrészt vállalhat a finanszírozott projektek javításában. Innen nézve ez mindenképpen előrehaladásnak számított, mivel a kiválasztó testület más-más időpontokban különböző összetételben dolgozott: módszertani, kutatási és adatgyűjtési, egészségügyi, bűnüldözési, jogalapú programozási, terjesztési és kommunikációs szakértők és a szociális programozás egyéb területein dolgozó munkatársak vettek részt a testület munkájában. E szakértők, anélkül hogy a projektek megtervezését jelentősen befolyásolták volna, nemcsak a végrehajtó szervezetek érdeklődésére is számot tartó részletekre tudták a Daphne programkoordiná- 15

2. Célok és prioritások torának figyelmét felhívni, de javaslatot tehettek a túl nagy kapacitást lekötő projektek lerövidítésére, vagy épp fordítva, egy-egy projekt kihatását fokozó kisebb kiegészítésekre. A második újítás, azaz az ajánlattételek kiterjesztése a helyi hatóságokra mint projektvezetőkre, már egyenesen következett a korábbiakból, s mint ilyen, nem volt új keletű, noha a gyakorlatban a helyi hatóságok kicsit nehézkesen vállalták a projektvezetői szerepet a partnerszerep helyett. A harmadik változás, azaz a többéves projektek bevonása, viszont már érzékenyen érintette a Daphne-költségvetést és a projektek kiválogatását. A Daphne program első évében a 12 hónapnál hosszabb projektek finanszírozásához szükséges pénzeszközöket az adott év költségvetéséből kellett kiutalni. Ez komoly mértékben csökkentette az adott évben finanszírozott projektek számát, mivel például egy hároméves projekt három egyéves projekt finanszírozási lehetőségeit vonja el. Ez pedig elkedvetlenítené a pályázókat. Végül az a döntés született, hogy korlátozzák a többéves projektek számát, nehogy súlyos hátrányba hozzák azokat, akiknek kapacitása nem tette lehetővé a többéves projektek kezelését (például mert a szervezet mérete miatt nem tudták volna egyszerre egy évnél tovább vállalni a több mint egyéves késéssel visszatérített kiadásokat). A Daphne programra legalább akkora volt a tújelentkezés, mint a kezdeményezésre. Az első évben 415 pályázat érkezett be, összesen 40 millió euro értékben. A pályázatokban kitértek a pályázóknak szóló irányelvekben feltünetett valamennyi tevékenységre, úgymint: közös keretprogram az erőszak ellen; a többféle típusú erőszak hatásának mérése a helyes viszontválasz megállapítása érdekében; az erőszak megelőzését és felderítését célzó intézkedések és gyakorlatok feltérképezése a jövőbeni erőszak megakadályozása érdekében; információs kampányok, melyek célja a nagyközönség, a média és/vagy célzott szakmai csoportok ráébresztése a problémára; az erőszak különféle területeiről szóló információs források kidolgozása Közösség-szerte; tanulmányok az erőszak különféle megközelítéseiről és megakadályozásukról; az erőszak következményei felismerésének, bejelentésének és kezelésének javítását szolgáló módszerek beazonosítása. A projektek felölelték a családon belüli erőszakot, a szexuális erőszakot, beleértve a vérfertőzést, a nemi erőszakot, az iskolai erőszakot, a pszichológiai erőszakot, az erőszak egészségre gyakorolt hatásait, beleértve a NŐI NEMI SZERVEK MEGCSONKÍTÁSÁT, a bűnüldözést és az internetes gyermekpornográfiát. (Ezek részletesebb felsorolását lásd a mellékletben). A tevékenységi területek tekintetében egyértelműen a szexuális erőszak formái állnak az első helyen (szexuális erőszak 17%, kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolás 8%, emberkereskedelem 7%). Fontosság szempontjából ezt követi a nemi erőszak (8%), a családon belüli erőszak (7%) és erőszak rokoni összefüggésben (11%). 6%-ával az internet- és gyermekpornográfia is jelentős helyezést ért el. 16 (A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 2000 2003. évi Daphne programról, 2002. január)

1. A 2. brief Célok history és prioritások of Daphne Sok pályázat továbbra sem nyert, mert helyi jellegű maradt, és meg sem kísérelte feltárni az európaiságban rejlő lehetőségeket. Sikeresebbek voltak azok a projektek azonban, amelyek mégis megkíséreltek európai jelleget ölteni, és amint azt az ellenőrző látogatások, zárójelentések és értékelések igazolták, egyre többen értették meg az európaiság által hordozott értékeket. Az európai projektek a következőkről számoltak be: nem csupán a tagállamokban létező problémák, válaszok és munkamódszerek közötti eltéréseket tudták rögzíteni, de ezeket egymáshoz is tudták közelíteni, s ezzel sikeresen meg tudták osztani egymással a módszertanokat és az eszközöket; A különféle országokból érkező és eltérő munkaszokásokkal rendelkező kutatók a módszereket saját szemszögükből kiindulva alkalmazták, s így az összegyűjtött anyag viszonylag rendszertelen lett. Ennek ellenére ezek az eltérések minden közös értekezleten terítékre s összevetésre kerültek, egyrészt a munkabéli szokásokban való különbségek, másrészt a kontextus, a fogadtatás, a hatóságok reakciói stb. tekintetében. [99/025/C projekt] például a szexuális erőszakra vonatkozó jogi keretek összehasonlító elemzése nagyban hozzájárult a problémakör jobb megértéséhez és a jogi keretek felülvizsgálatához és harmonizációjához; a tudás átadásának, az információ, módszertanok és eszközök megosztásának lehetősége sokkal egyértelműbbé vált, hiszen a szervezetek megismerték egymást, és még jobban átérezték sajátos helyzetüket és szükségleteiket; a résztvevők felül tudtak emelkedni nyelvi korlátaikon, és ki tudták alakítani az egyes projektek által csak Daphne-nyelvként emlegetett nyelvet, azaz a kérdések és válaszok együttes megértésén alapuló kommunikációt. Egy olyan fogalom fordítása vagy tolmácsolása, mint a»sebezhetőség«, már önmagában is bonyolult feladat. Ezzel a problémával a kérdőívek fordításakor és adaptálásakor találkoztunk, hiszen ez még a franciául beszélő gyermekek számára is nehézséget jelentett. ( ) A»sebezhetőség«fogalmát nehéz lefordítani, mivel többféle szemantikai (és szociális) területet érint: igazságügy, oktatás, orvostudomány, kriminológia, gyermekvédelem, szociális munka, pszichológia és kulturális antropológia A szemináriumok eredményeként azonban a csapatok tagjai megismerkedtek egymással, és elkezdték egymást jobban megérteni. [99/025/C projekt] Bár még rengeteg a tanulnivaló az európai projektekről és azok apportjáról, 2000-re már sok szervezet a Daphne-támogatásnak köszönhetően vált inkább európai, mint nemzeti vagy akár helyi hatáskörrel rendelkező szervezetté. Egy fontos kérdés azonban megoldatlan maradt: a Daphne program ne csak egy rövid távra finanszírozó mechanizmus legyen, hanem egy olyan keret, amelyben az erőszakról, az arra való reagálásról, a védelmezésről, a megelőzésről és az áldozatok segítéséről való tanulás tovább fejlődhet, és beépülhet egy erre az egész Európát érintő problémára adott átfogó válaszba. A Daphne programból még hátralevő évek kulcsszavai ezért a fejlesztés, építés, adaptálás és kiterjesztés lettek. A válogató testület olyan projektekre összpontosított, amelyek célja a már elvégzett munka hozzáadott értékkel való gazdagítása a következőkkel: a teljesítmény és az eredmények értékelése és tesztelése, ezek alkalmazása és továbbvitele; a kutatás aktualizálása és kiszélesítése az összes tagállamra, és ahol ez lehetséges, a tagjelölt és az EFTA/EGT-országokra (valamint Ciprusra, Máltára, Törökországra); 17

2. Célok és prioritások tanulmányok készítése és adatgyűjtés helyett az elemzések előtérbe helyezése, és ennek alapján európai szintű javaslatok és következtetések; a képzési és oktatási modulok és a ráébresztés eszközeinek (kérdőívek) szélesebb körű alkalmazása; a Daphne és egyéb források (internet, humán, kiadványok, audiovizuális, képzési módszertanok és csomagok stb.) által rendelkezésre bocsátott anyagok szerkesztése és dokumentálása. Ideális esetben szükség lenne a partnerségek megerősítésére, a hálózatok bővítésére és a kapacitások fokozására többek között további információcserével és az állomány esetleges lecserélésével, rendszeresebb helyszíni látogatásokkal más tagállamokban és sokkal magasabb szintű és jobban célzott konferenciákkal, műhelyekkel és más munkaértekezletekkel. Szükség lenne pl. olyan új projektek pályáztatására is, melyek értékelési mutatókat dolgoznak ki, szorgalmazzák a bevált gyakorlat kielemzését, és tökéletesítik az adatgyűjtést és a feltérképezést, s ezzel egy átfogó képet adnának az Európában megnyilvánuló erőszak minden formájáról. Ez azonban igazi kihívást jelent a projektfinanszírozás keretei között és a Daphne program előrehaladtával, és ahogy egyre több pályázat érkezett a Bizottság felhívása nyomán, a költségvetések kiapadtak, és nem egy szervezetet fenyegetett az a veszély, hogy pályázata nem lesz sikeres, vagy nem tudja végigvinni azt. A Bizottság ellenőrző látogatásainak ezért inkább az volt a célja, hogy felmérjék: hogyan lehet segítséget nyújtani e szervezeteknek költségvetésük hatékonyabb kezeléséhez, és hogyan lehet eredményesen dolgozni anélkül, hogy a költségvetési korlátok megkötnék a kezüket. Érdekes volt ennek ellenére az a megfigyelés, miszerint a szervezetek tevékenységük bizonyos területeit hanyagolni kezdték. (Főleg a külső értékeléssel kapcsolatos költségesebb és külsős szakértő vagy intézmény beavatkozását igénylő területeket, valamint a terjesztést korlátozó fordítást. Itt olykor furcsa döntések születtek: például egy belga, olasz és spanyol partnerekkel működő projekt minden kiadványát csak angolul adta ki ahelyett, hogy a partnerek anyanyelvére fordíttatta volna!) Mivel a Daphne program 2000 2003 szűk időkorlátokon belül működik, egyre inkább fontos szempont lett az, hogy a projektek maradandó hatást gyakoroljanak, és az, hogy mit tesz a Bizottság ennek előmozdítása érdekében. a Daphne weboldalát felújították, és így lehetővé vált a projektjelentések hosszú távú tárolása; a ráébresztés eszközeinek projektekben készített katalógusát 2002-ben kezdték létrehozni. Ebből lehetett kinyomtatni, míg az elektronikus formában lévő anyagok felkerültek a weboldalra. Ezáltal lehetővé vált, hogy a szervezetek például grafikus fájlokat poszter gyanánt töltsenek le, így az egyik projektben kidolgozott és letesztelt erőszakellenes üzenet minimális ráfordítással és maximális összhanggal sokszorosítható és a többi tagállamban terjeszthető lett; elkészült a szemléltető esetek sorozata, mellyel illusztrálni és bemutatni lehetett a Daphne által finanszírozott projekteket, a sikerhez vezető utat és hatásukat; a Daphnéval együtműködő szervezetek egymás között váltott e-mailjeinek sürgetése nyomán a Daphne Hírek új életre kelt, és az újonnan finanszírozott projektekről, a weboldal frissítéséről és más mérföldkőnek számító hírekről tájékoztatta a szakma szereplőit. 18 A projekteknek legalább húsz százalékban társfinanszírozókra volt szükségük. Az egyre gyakoribb ellenőrző látogatások célja ezért az volt, hogy ezzel is ösztönözzék a szervezeteket a finanszírozási források folyamatos keresésére, és hogy a Daphne által finanszírozott munka a