Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga Ferenc Mádl Lajos Vékás

Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga Ferenc Mádl Lajos Vékás

Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga by Ferenc Mádl and Lajos Vékás Publication date 2014 Copyright 2014 ELTE Eötvös Kiadó

Table of Contents Előszó... viii 1. Előszó a hetedik kiadáshoz... viii 2. Előszó a harmadik kiadáshoz... ix I. Bevezetés... 1 1. 1. A nemzetközi személyi és gazdasági forgalom jogi szabályozása ahogy ebben a könyvben szerepel... 2 2. 2. A nemzetközi magánjog és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának lényegéről és viszonyáról... 3 3. Irodalom a Bevezetéshez... 8 II. I. cím. A nemzetközi magánjog általános kérdései... 9 4. I. fejezet. A nemzetközi magánjog fogalma... 11 1. 3. A nemzetközi magánjogi tényállás... 11 1.1. Első tényállás: a házasságkedvelő hölgy... 11 1.2. Második tényállás: gyorshajtás, kéz- és lábtörés... 11 1.3. Harmadik tényállás: a kanadai nagybácsi... 11 2. 4. A külföldi jog figyelembevételének indoka... 13 3. 5. Közvetett és közvetlen szabályozás... 13 4. 6. A nemzetközi magánjog fogalma és jellege... 15 5. 7. A nemzetközi magánjog elnevezésről... 16 6. 8. A nemzetközi magánjog kapcsolata a jogrendszer egyes egyéb területeihez... 17 7. Irodalom az I. fejezethez... 18 5. II. fejezet. A nemzetközi magánjog tudományának rövid története... 21 1. 9. A nemzetközi magánjogi tényállások létrejöttének történeti előfeltételei... 21 2. 10. A statútumelmélet és korszakai... 22 3. 11. A modern nemzetközi magánjog elméleti megalapozása és kiteljesítése... 26 3.1. A.... 26 3.2. B.... 29 3.3. C.... 36 4. Irodalom a II. fejezethez... 36 4.1. Az egyetemes jogfejlődéshez... 36 4.2. A magyar jogfejlődéshez... 38 6. III. fejezet. A nemzetközi magánjog forrásai... 39 1. 12. A nemzetközi magánjog forrásainak típusai... 39 1.1. I.... 39 1.2. II.... 44 1.3. III.... 44 2. 13. A magyar nemzetközi magánjog forrásai... 44 3. Irodalom a III. fejezethez... 47 III. II. cím. A kollíziós szabály és alkalmazása... 48 7. IV. fejezet. A kollíziós szabály... 50 1. 14. A kollíziós szabály fogalma és fajai. A kapcsoló szabály... 50 2. 15. A kapcsoló szabály szerkezete. A kapcsolás... 52 3. Irodalom a IV. fejezethez... 55 8. V. fejezet. A minősítés... 58 1. 16. A minősítés problémájának lényege... 58 2. 17. Megoldási kísérletek... 59 3. Irodalom az V. fejezethez... 64 9. VI. fejezet. Vissza- és továbbutalás (renvoi)... 67 1. 18. A kapcsoló szabály utalásának terjedelme: a renvoi problémája... 67 2. 19. Elméleti álláspontok; gyakorlati megoldások... 68 3. Irodalom a VI. fejezethez... 72 10. VII. fejezet. külföldi jog alkalmazása... 74 1. 20. Joghatóság és alkalmazandó jog... 74 2. 21. Kell-e viszonosság a külföldi jog alkalmazásához?... 75 3. 22. A külföldi jog alkalmazásának problémái... 76 4. 23. Előkérdés... 80 iii

Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga 5. Irodalom a VII. fejezethez... 83 11. VIII. fejezet. A kijelölt külföldi jog alkalmazásának mellőzése... 86 1. 24. Közrend, imperatív szabályok és közrendi záradék... 86 2. 25. Csalárd kapcsolás... 90 3. 26. Kisegítő jog... 91 4. Irodalom a VIII. fejezethez... 93 IV. III. cím. Személyek... 95 12. IX. fejezet. A történeti előzményekről és a szabályozásról általában... 97 1. 27. A személyek a nemzetközi magánjogban és a nemzetközi kapcsolatok jogában 97 2. 28. A szabályozás természete, forrásai és rendszere... 98 3. Irodalom a IX. fejezethez... 98 13. X. fejezet. Az ember mint jogalany... 100 1. 29. A személyes jog... 100 2. 30. Jogképesség és holtnak nyilvánítás... 102 3. 31. Cselekvőképesség... 105 4. 32. Név... 106 5. 33. Személyiségi jogok... 108 6. Irodalom a X. fejezethez... 108 14. XI. fejezet. Az állam a nemzetközi magánjogban... 110 1. 34. Az állam jogalanyisága és a nemzetközi magánjog viszonya... 110 2. 35. Az állami immunitásról általában Az állam a gazdaságban és a funkcionális immunitás kialakulása... 111 3. 36. Az immunitás a magyar jogban... 113 4. 37. Az állam és vállalata... 114 5. Irodalom a XI. fejezethez... 116 15. XII. fejezet. Az állam és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok belső és külső feltételrendszere 117 1. 38. Az állam csökkent szerepe a feltételek alakításában... 117 2. 39. A külgazdaság belső feltételrendszerének főbb elemei... 119 3. 40. A külgazdasági kapcsolatok főbb nemzetközi jogi elveiről... 120 4. 41. A külgazdaság nemzetközi feltételrendszere... 120 5. Irodalom a XII. fejezethez... 131 16. XIII. fejezet. A jogi személyek... 133 1. 42. A jogi személyek a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban... 133 2. 43. A jogi személyek a nemzetközi magánjogban... 134 3. Irodalom a XIII. fejezethez... 138 17. XIV. fejezet. A külföldiek jogállása... 140 1. 44. A külföldiek jogállásáról általában, a nemzeti elbánás (belföldi jogegyenlőség) és viszonosság, a külföldi természetes személyek jogállása Magyarországon... 140 2. 45. A legnagyobb kedvezményes elbánás elve és a speciális kedvezmények rendszere 141 3. 46. Külföldi vállalatok Magyarországon külföldiek magyarországi befektetései, vállalati kereskedelmi képviseletek... 144 4. 47. A magyar vállalatok külföldön vállalati érdekeltségek és képviseletek... 148 5. 48. Államközi gazdasági vállalkozások... 149 6. Irodalom a XIV. fejezethez... 150 V. IV. cím. A tulajdon... 151 18. XV. fejezet. A tulajdon a magyar nemzetközi magánjogban... 153 1. 49. A főszabály: a fekvési hely joga... 153 2. 50. Kivételek a főszabály alól... 153 3. 51. A tulajdonjogi kapcsolóelvek alkalmazási területe... 156 19. XVI. fejezet. A tulajdon és a külföldi beruházások védelme a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban... 158 1. 52. A tulajdon- és beruházásvédelemről általában... 158 2. 53. Nemzetközi szabályozórendszerek a külföldi beruházások védelmére... 158 3. 54. Belső jogi garanciák... 164 4. 55. Appendix: az államosítás jogi megítélésének alakulása... 165 5. Irodalom a IV. címhez... 166 VI. V. cím. A szerződések... 168 20. XVII. fejezet. A szerződési jog nemzetközi harmonizálása... 170 iv

Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga 1. 56. Szabványszerződések. Nemzetközi kereskedelmi szokványok. Incoterms 2010 170 2. 57. Törekvések a nemzetközi szerződési jog egységesítésére... 179 3. Irodalom a XVII. fejezethez... 182 21. XVIII. fejezet. A Bécsi Vételi Egyezmény... 184 1. 58. Az Egyezmény létrejötte és szabályozási célja... 184 2. 59. Az Egyezmény hatálya... 184 3. 60. Általános szabályok... 190 4. 61. A szerződés létrejötte és módosítása... 193 5. 62. Az eladó kötelezettségei... 195 6. 63. A vevő kötelezettségei... 196 7. 64. A vevő, illetve az eladó jogai szerződésszegéskor... 197 7.1. A)... 197 7.2. B)... 199 7.3. C)... 200 8. 65. A veszélyátszállás... 201 9. 66. A szerződésszegés közös szabályai... 202 10. Irodalom a XVIII. fejezethez... 204 22. XIX. fejezet. Egyéb fontosabb szerződéstípusok... 206 1. 67. Vállalkozási típusú szerződések... 206 2. 68. Fuvarozás, szállítmányozás... 207 3. Irodalom a XIX. fejezethez... 210 23. XX. fejezet. Nemzetközi fizetési ügyletek... 211 1. 69. Nemzetközi pénztartozás, fizetési ügyletek... 211 2. 70. A nemzetközi fizetés biztosítékai... 213 3. 71. Váltó és csekk... 214 4. Irodalom a XX. fejezethez... 214 24. XXI. fejezet. A szerződések a nemzetközi kollíziós magánjogban... 216 1. 72. Lex contractus... 216 2. 73. Európai szabályozás a szerződésekre irányadó jogról: a Róma I. rendelet... 218 2.1. A)... 218 2.2. B)... 219 3. 74. A Kódex hatályos szabályai a szerződésekre irányadó jogról... 226 4. Irodalom a XXI. fejezethez... 228 VII. VI. cím. A szerződésen kívüli kötelmek... 229 25. XXII. fejezet. A szerződésen kívüli kötelmi viszonyok nemzetközi magánjoga... 231 1. 75. A deliktuális felelősség alakulása a nemzetközi magánjogban... 231 2. 76. Európai uniós szabályozás a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokról: a Róma II. rendelet... 232 3. 77. A Kódex megújított szabályai a deliktuális felelősségről... 236 4. Irodalom a XXII. fejezethez... 237 VIII. VII. cím. A nemzetközi szerzői jog és iparjogvédelem alapjai... 239 26. XXIII. fejezet. A nemzetközi szerzői jog alapvonalai... 241 1. 78. A nemzetközi szerzői jog forrásai... 241 2. 79. A szerzői jog nemzetközi védelmének lényege... 243 27. XXIV. fejezet. A nemzetközi iparjogvédelem alapvonalai... 248 1. 80. Az iparjogvédelem nemzetközi rendszerének általános keretei... 248 2. 81. A szabadalmak nemzetközi védelme... 249 3. 82. Nemzetközi védjegyoltalom... 251 4. 83. A származási jelzések és az eredetmegjelölések nemzetközi védelme... 253 5. 84. Az ipari (formatervezési) minták nemzetközi védelme... 253 6. Irodalom a VII. címhez... 254 IX. VIII. cím. Nemzetközi öröklési jog... 256 28. XXV. fejezet. Nemzetközi öröklési jog... 258 1. 85. Az öröklés a nemzetközi magánjogban: a hagyaték joga... 258 2. 86. A hagyaték joga a magyar kollíziós nemzetközi magánjogban... 260 3. Irodalom a VIII. címhez... 264 X. IX. cím. Nemzetközi családjog... 265 29. XXVI. fejezet. A magyar nemzetközi családjog forrásai... 267 1. 87. Kódex, európai uniós rendeletek, nemzetközi egyezmények... 267 2. 88. A jogforrások egymáshoz való viszonya... 271 v

Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga 30. XXVII. fejezet. A házasság jogi rendje... 274 1. 89. A házasságkötés és érvényessége... 274 2. 90. A házastársak személyi és vagyoni viszonyai... 275 3. 91. A házasság felbontása... 277 3.1. I.... 277 3.2. II.... 279 31. XXVIII. fejezet. A rokonság szabályai... 282 1. 92. Családi jogállás... 282 2. 93. Örökbefogadás... 282 3. 94. Szülő és gyermek közötti jogviszonyok... 283 4. 95. A gyermekre kedvezőbb jog alkalmazása és a gyermek védelme... 285 5. 96. Rokontartás... 286 32. XXIX. fejezet. Bejegyzett élettársi kapcsolat... 288 1. 97. Bejegyzett élettársi kapcsolat... 288 33. XXX. fejezet. A gyámság és a gondnokság... 290 1. 98. Gyámság. Gondnokság... 290 2. Irodalom a IX. címhez... 290 XI. X. cím. Nemzetközi munkajog... 293 34. XXXI. fejezet. Nemzetközi munkajog... 295 1. 99. A nemzetközi munkajog néhány általános kérdése. Jogforrások... 295 2. 100. Az egyedi munkaszerződés nemzetközi kollíziós jogi szabályozása... 295 3. Irodalom a X. címhez... 297 XII. XI. cím. Joghatóság, eljárás, külföldi határozatok elismerése és végrehajtása... 298 35. XXXII. fejezet. Joghatóság... 300 1. 101. A joghatóság fogalma. Jogforrások... 300 2. 102. A joghatóság fajtái és szabályozásuk az Európai Unióban... 305 2.1. I.... 305 2.2. II.... 308 2.3. III.... 309 3. 103. A joghatóság fajtái és szabályozásuk a Kódexben... 310 36. XXXIII. fejezet. Az eljárás alapvető szabályai nemzetközi magánjogi jogvitákban... 318 1. 104. Az eljárásról általában; jogforrások... 318 2. 105. Főbb általános eljárási jogi szabályok a belső és a nemzetközi jogban... 320 3. 106. Nemzetközi jogsegély... 321 4. 107. Nemzetközi választottbírósági eljárás... 322 37. XXXIV. fejezet. Külföldi határozatok elismerése és végrehajtása... 325 1. 108. A külföldi határozatok elismeréséről és végrehajtásáról általában. Jogforrások 325 2. 109. A külföldi határozatok elismerése és végrehajtása az uniós jog szerint... 329 3. 110. A belső jogi szabályozás... 332 4. 111. Elismerési és végrehajtási szabályok nemzetközi egyezményekben... 334 5. Irodalom a XI. címhez... 336 A. Függelék... 338 1. A) 1979. évi 13. számú törvényerejű rendelet a nemzetközi magánjogról... 338 1.1. I. fejezet. Általános szabályok... 338 1.1.1. A törvényerejű rendelet célja és hatálya... 338 1.1.2. Jogi minősítés... 338 1.1.3. Visszautalás az alkalmazandó jogra... 338 1.1.4. Külföldi jog tartalmának megállapítása... 338 1.1.5. Viszonosság... 338 1.1.6. A külföldi jog alkalmazásának mellőzése... 338 1.2. II. fejezet. Személyek... 339 1.2.1. Az ember mint jogalany... 339 1.2.2. Az állam mint jogalany... 340 1.2.3. A jogi személyek... 340 1.3. III. fejezet. Szellemi alkotások joga... 340 1.3.1. Szerzői jog... 340 1.3.2. Iparjogvédelmi jog... 340 1.4. IV. fejezet. Tulajdonjog és más dologi jogok... 341 1.5. V. fejezet. Kötelmi jog... 341 1.5.1. Szerződéses kötelmi jogviszonyok... 341 vi

Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga 1.5.2. Szerződésen kívüli kötelmi jogviszonyok... 342 1.6. VI. fejezet. Öröklési jog... 343 1.7. VII. fejezet. Családi jog... 343 1.7.1. A házasság és érvényessége... 343 1.7.2. A házastársak személyi és vagyoni viszonyai... 343 1.7.3. A házasság felbontása... 344 1.7.4. A bejegyzett élettársi kapcsolat... 344 1.7.5. Családi jogállás... 344 1.7.6. Örökbefogadás... 345 1.7.7. Szülő és gyermek közötti jogviszonyok... 345 1.7.8. A gyermekre kedvezőbb jog alkalmazása... 345 1.7.9. Rokontartás... 345 1.7.10. Gyámság... 345 1.7.11. Gondnokság... 346 1.7.12. Ideiglenes intézkedés... 346 1.8. VIII. fejezet... 346 1.9. IX. fejezetjoghatóság... 346 1.9.1. Általános joghatóság... 346 1.9.2. Különös joghatóság... 346 1.9.3. Joghatóság fogyasztói szerződésből és munkaszerződésből eredő jogvitákra 347 1.9.4. Kizárólagos joghatóság... 348 1.9.5. Kizárt joghatóság... 349 1.9.6. A felek által kikötött joghatóság... 350 1.10. X. fejezet. Eljárási jogi rendelkezések... 351 1.10.1. Általános szabályok... 351 1.10.2. Nemzetközi jogsegély és megkeresés... 351 1.11. XI. fejezetkülföldi határozatok elismerése és végrehajtása... 352 1.11.1. Záró rendelkezések... 354 2. B) Az áruk nemzetközi adásvételéről szóló Bécsi Egyezményben részes államok... 355 3. C) A nemzetközi adásvételre irányadó elévülési időről szóló New York-i Egyezményben részes államok... 358 Irodalom... 360 vii

Előszó 1. Előszó a hetedik kiadáshoz Könyvünk első kiadása három évtizeddel ezelőtt, 1981-ben jelent meg. A hat magyar nyelvű és két angol nyelvű kiadás tanúsítja, hogy ez a monográfia fontos szerepet tölt be a jogi oktatás, a jogtudomány, a jogalkotás és a jogi gyakorlat szolgálatában. Ezt a feladatot továbbra is vállalni akarja. Az új kiadásra szükség volt, mert a 2004-ben megjelent hatodik kiadás óta sok minden történt a nemzetközi magánjogi viszonyok szabályozása és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga területén. A legfontosabb változások európai uniós tagságunkkalfüggnek össze. 2004. május 1-je óta az Európai Unió fejleményei közvetlenül befolyásolják a magyar jogrendszer és benne a nemzetközi magánjog és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga alakulását; olyannyira, hogy számos területen (mindenekelőtt a nemzetközi kötelmi jogban, a nemzetközi családjogban és a nemzetközi eljárásjogban) jelentős részben európai nemzetközi magánjogról beszélhetünk a magyar diszciplína összefoglaló bemutatásánál. A kollíziós nemzetközi magánjog területén már az 1997 és 2004 között történt módosítások is kollíziós jogunknak az európai uniós szabályokhoz történő illeszkedését szolgálták. Míg azonban e változások a jogharmonizáció jegyében végrehajtott adaptáció keretében mentek végbe, addig tagságunkkal az európai változások követése kötelező, sőt automatikus folyamattá vált. Az Európai Unió az Amszterdami Szerződéssel megalkotott EK-Szerződés 61. cikkének c) pontjában biztosított lehetőség alapján, a 65. cikkben (jelenleg az Európai Unió működéséről szóló szerződés: EUMSZ 81. cikkében) felsorolt területeken 2000 óta rendeleti úton egységesíti a tagállamok nemzetközi magánjogát. Rendeletekszabályozzák immár az uniós viszonylatban felmerülő kérdéseket a joghatóság, továbbá a külföldi határozatok elismerése és végrehajtásakörében. Kiemelkedő jelentősége van a fizetésképtelenségi eljárásrólszóló és több más eljárási jogi természetű rendeletnek is. A könyvünk hatodik kiadása óta végbement változások közül kiemelkedő jelentőségű fejlemény, hogy 2009-ben hatályba lépett az ún. Róma I. [410] és az ún. Róma II. [441] rendelet. Az előbbi a szerződéses kötelmi jogi viszonyokra alkalmazandó jogról, az utóbbi a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról ad valamennyi tagállamban kötelezően és automatikusan érvényesülő kollíziós szabályokat. Mindkét rendelet normáit alkalmazni kell nemcsak az Európai Unión belül felmerülő jogszabályösszeütközésekre, hanem harmadik államok viszonylatában is. A két rendelet hatálybalépésére tekintettel a 2009. évi IX. törvény módosította a magyar szabályozást. 2008-ban megszületett a családjogi tartási kötelezettségekre vonatkozó nemzetközi magánjogi szabályokat uniós szinten egységesítő rendelet [560], 2010- ben pedig a házasság felbontására (és a különválásra) alkalmazandó jogot meghatározó rendelet [548]. Az előbbi legjelentősebb rendelkezései 2011 júniusától, az utóbbié 2012 júniusától hatályosak. 2012. július 4-én elfogadták az öröklési ügyekre alkalmazandó jog meghatározásáról szóló rendeletet [520] is, amelynek rendelkezéseit a 2015. augusztus 17-én vagy azt követően megnyílt hagyatékokra és keltezett végintézkedésekre kell alkalmazni. Ami a várható perspektívát illeti, egyértelmű tendencia rajzolódik ki a nemzetközi kollíziós magánjog Európai Unión belüli további, hovatovább teljes egységesítésére. Ez azzal a kívánatos következménnyel jár, hogy a kollíziós szabályok egységesítése folytán ugyanarra a tényállásra valamennyi tagállam bíróságai ugyanazokat a nemzetközi kollíziós normákat és ezáltal ugyanazt az anyagi jogot fogják alkalmazni. A konkrét ügy megítélésére irányadó anyagi jog meghatározása nem függ tehát az eljáró fórumtól, mivel az egységesített (azonos) kapcsoló szabály bármely fórum előtt ugyanannak az anyagi jognak az alkalmazásához vezet. Döntő változást hozott európai uniós tagságunk a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga területén is. Külkereskedelmünk jogi feltételrendszere gyökeresen megváltozott, mivel a tagállamok (így Magyarország) önálló kereskedelempolitikai kompetenciája jórészt megszűnt: a tagállamok viszonylatában a belső piac szabályai határozzák meg a kereteket, harmadik országok viszonylatában pedig közös uniós kereskedelempolitika érvényesül. Ez a szuverenitás önkéntes korlátozásával jár, amiért viszont kárpótol az uniós tagságból származó hatásos védelem a globális világkereskedelmi verseny unión kívüli szereplőivel szemben. S a nemzetközi gazdasági kapcsolatokterületén teljesen új kihívások is megjelentek. A 2008-ban kirobbant nemzetközi pénzügyi válság, amely azután globális gazdasági recesszióvá szélesedett, új helyzet elé állította a jogi szabályozást. A krízis, amely az egész nemzetközi pénzügyi rendszer összeomlásával fenyegetett, olyan új követelményeket támasztott a jogi szabályozással szemben is, amelyeknek hatását ma még nehéz részleteiben belátni, még inkább leírni. Egy dolog bizonyosnak látszik: a pénzügyi világnak új normák szerint kell viselkednie, ha nem akarja az egész rendszert s ezzel önmagát is végveszélybe sodorni. Kérdés, hogy kik, mely szinteken és főleg miként alkossák meg ezeket az új normákat. viii

Előszó Mindezek jegyében könyvünket sok helyen teljesen átírtuk vagy alapvetően módosítottuk. Amit ezen túl az előszóban még el kellene mondanunk, az benne van a harmadik kiadás előszavának változatlanul időszerű, olvasásra buzdító és alább nagyobb részében itt is közölt szövegében. Budapest, 2011 húsvétján A szerzők 2. Előszó a harmadik kiadáshoz 1. Pázmány Péter az Egyetem és Lippay György a Jogtudományi Kar alapítólevelében máig érvényes intelmeket hagyott ránk. Azóta biztosan sok statútum sok mindent mondott az egyetem vezetéséről, a tanárokról, az oktatásról, a tankönyvekről. Menjünk most vissza az alapítókhoz. Tanulságos meghagyások olvashatók náluk. Előírják, hogy az ország felemelkedése javára utódaik is éljenek az egyetemet irányító-finanszírozó jogaikkal és kötelességeikkel, mindazonáltal biztosítva a professzorok írásaik és előadásaik menetének háborítatlanságát. Előírják, hogy a professzorok európai dimenziókban tanítsák jogra az ifjúságot, hogy a magyar jog mellett oktassák az akkori ius commune Europae -t, a római jogot és a kánonjogot, s ami saját jogunkban hiányzik, azt ezekből egészítsék ki ( ut iura municipalia combinent cum Caesareo et Canonico in quantum fieri poterit, et quae in nostris desunt ex illis supplere studeant ), hogy ezáltal az egyház és az állam korszerű igazgatására tanítsák a jogtudó értelmiséget ( ut tam regendis Ecclesiis quam rei publicae administrandae informarentur ). E meghagyások jegyében is könyvünkben nyitottságra, a nemzeti és az egyetemes értékek közvetítésére törekedtünk. Reméljük, hogy ez a szándék világosan látható nemcsak a pozitív jog részkérdéseinek, hanem a nemzetközi személyi és gazdasági kapcsolatok elveinek és nagy szabályozási rendszereinek bemutatásában is. Tettük ezt, mert a szerteágazó és tetemes mennyiségű joganyag szisztematikus összefoglalásán és elméleti alapjainak bemutatásán túl könyvünk ablak kíván lenni a külföldi jogi gondolkodás, más országok és más idők jogi világa felé is. A nemzetközi magánjog és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga a szabályozás tárgyát és jellegét tekintve annyira összekapcsolja a hazait és a külföldit, a sajátot és az idegent, a nemzeti és a nemzetközi elemet, hogy a tudományos és oktatási célú feldolgozás során a legnagyobb természetességgel vezethető át a téma és az olvasó a magyar jogból valamely más állam szabályozó rendszereibe vagy éppen az európaiba s a nemzetközibe. Úgy gondoljuk, hogy e lehetőség kihasználása jó és hasznos lesz mind a joghallgatók, mind végzett jogászok számára. S ezzel eljutottunk tárgyunk veleszületett erényéhez, ahhoz, hogy nem tud nem érdekes lenni, mert távlatokat nyit és káprázatos világba vezet. A szerzők érdeme ebben csak annyi, hogy megszerették ezt a káprázatot, s leírták belőle, amit tudtak, hogy mások is keressék ezt az élményt. Ebben a világban egyszerre van jelen a magyar és az egyetemes történelem, a magyar és a nemzetközi gazdaságfejlődés, a magyar és az egyetemes jogi és politikai kultúra sok-sok eleme. 2. S ha már ilyen elmélkedő előszóval próbáljuk az olvasót a mondott távlatok világába elvinni, hadd tegyük ezt azzal, hogy a könyv száznyi fejezetéből, amelyekben diszciplínánk funkciója már az egyes kérdések konkrétságában tárgyiasul, mintegy nyitányszerűen idevetítjük tárgyunk genezisét és máig ívelő fejlődéstörténeti summáját. a) A görög római eredeteknél kezdve, a fejlett görög városállamokban Platón és Arisztotelész idejére már fejlett külgazdasági jog is fellelhető. Platón Törvények című munkájából az anyagi és személyi életviszonyok anyagi jogi szabályozásának a nemzetközi személyi és gazdasági viszonyokra is kiterjedő differenciált nagy rendje tárul elénk. Szabályozás tárgyává lesz például a devizagazdálkodás, a közös görög pénz stb. (Érdekességként idézzünk csak egyetlen mondatot, mely jelzi, hogy a múlt tükrében a jelen is látható. Minden államnak szüksége van közös görög pénzre, tekintettel a hadjáratokra és más államokba való utazásokra, ha követségbe vagy más államérdekből kell valakit kiküldeni; ha pedig magánügyben kell valakinek utaznia, csak úgy utazhat el, ha engedélyt kapott a vezető tisztviselőktől; s ha úgy tér haza, hogy van még megmaradt idegen pénze, szolgáltassa be az állam pénztárába úgy, hogy megfelelő összegű honi pénzt kapjon érte. Törvények,V. könyv.) De szól a külgazdasági anyagi jogi szabályozás még a vámrendszerről, a külkereskedelemről, az állam szerepéről a külgazdasági forgalomban és sok minden másról, és természetesen a személyi jogállás sok kérdéséről. Egyszer csak egy villanásnyira felbukkan a kollíziós jogi gondolkodás lehetősége is; az, hogy külföldi elemet hordozó jogviszonyok esetén, amikor is képletesen kollízió jön létre az érintett jogrendszerek között, ezeket egyenértékűnek lehetne tekinteni, és valamely rendező elv szerint ezek valamelyikét kellene alkalmazni, és nem feltétlenül mindig a belső anyagi jogot. Ezt a jogi gondolkodásbeli újdonságot mondja ki ix

Előszó Isokrates (Kr. e. 436 338) Aegineticus címen fennmaradt törvényszéki beszédében. Isokrates három jogrendszer ütközését észleli, és elgondolkodik azon, hogy ésszerűen melyiket is kellene alkalmazni. Minden fejlettsége mellett a római jogban nem bukkant fel egy Isokrates, a jogi gondolkodás a nyílt kollíziós jogi kérdésfeltevésig nem jutott el, de a probléma lényegét jól érzékelte. A római jogban mint az ókori és (sokáig) a középkori jogokban általában az ún. személyi elv érvényesült, azaz mindenkire a saját (helyi, nemzeti stb.) joga érvényesült: germánokra az ő szokásjoguk, a római polgárokra a római jog (ius civile) stb. A római polgárok és a nem római polgárok jogviszonyaira viszont a praetor peregrinus az érintettek jogát mellőzve semleges jogot érvényesített, a ius gentiumot alkalmazta. A római jogi szabályozási modellt alapgondolatában átvették a népvándorlás folyamatában megjelenő új népek uralkodói is, akik a római alattvalóikra vonatkozó alapjaiban: római joganyagot külön kódexekben (Leges Romanae barbarorum) foglalták össze. A jogi gondolkodás igazi ősrobbanása (merthogy az új gondolat hirtelen általános rendszerré terebélyesedett) később következett be; mégpedig a római jog középkori észak-itáliai felvirágzásakor (ahogy Jhering nevezte: a római jog késői szellemjárásakor ). Mert a nagy jusztiniánuszi törvénymű, a Corpus Iuris Civilis már csak polcokról időnként levett porosodó tankönyv volt, életét adó birodalma rég lehanyatlott; és mégis (előbb retorikai tankönyvnek indulva) újból világjoggá vált: lex mercatoria néven a világkereskedelem joga lett, a kánonjoggal együtt pedig okkal az európai ius commune nevet kapta. Az ősrobbanás vagy inkább: ősrobbantás atyjai a glosszátorok voltak. Aldricus (1200 körül) a jusztiniánuszi Codex bevezető Cunctos populos kezdetű sorainak (C.1.1.1.) értelmezésével járult hozzá az észak-itáliai városi statútumok összeütközéseinek megoldásához. Fiatalabb kollégája, Accursius (13. század) pedig Glossa ordinariájában ugyanehhez a római forráshoz fűzte azt a glosszát, hogy az emberek dolgait a saját joguk szerint lehet a legjobban megítélni. Tételezte a jogrendszerek egyenértékűségét és a nemzetközi forgalomból adódó összeütközéseit, s erre a kollíziós jog technikájával válaszolt. b) Gyors általánosodása révén a kollíziós nemzetközi magánjog az egyetemes jogi gondolkodás része lett, és a 19. századi polgári korszakban már teljesen kibontakozott, egyebek között olyan szerzők alkotásai révén, mint Európában Savigny vagy Amerikában Story. A nemzetállamok megerősödésével a római jog által adott európai egység felbomlott. Jhering okkal panaszolhatta fel, hogy Róma három területen is egységet adott Európának: az államszerkezetben, a vallásban és a római jogban, és ezek az értékek elvesztek vagy legalábbis sokat veszítettek erejükből. Paradox módon a polgári fejlődés éppen a magánjogoknemzetikodifikációs elkülönülése idejében növelte a személyi és forgalmi viszonyok nemzetközivé válását, ami viszont egységes és könnyebben szolgáló jogot igényelt volna. A megoldás valamely nemzeti jogrendszer anyagi jogi szabályainak alkalmazása volt az egyre cizelláltabbá váló nemzetközi magánjog kollíziós jogi szabályai útján. Az anyagi életviszonyok, a nemzetközi kereskedelem, a személy-, a tőke- és az árumozgás azonban kitermelte a dezintegráltság antitézisét, ajogegységesítés gondolatát: jogösszehasonlítás útján keresni a közöst és nemzetközi egyezményekben megteremteni az egységes jogot a nemzetközi forgalom sűrűsödő csomópontjain. A jogi gondolkodás tehát hamar váltott, kész volt az univerzalizmus újbóli keresésére. Ennek egyik fő letéteményese a 19. század végén megszületett Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia lett, amelynek Magyarország kezdettől fogva tagja volt, és amely a tagállamok kollíziós nemzetközi magánjogának egységesítését tűzte napirendre. A háborúk egy időre gátat vetettek a jogegységesítési folyamatnak. Szászy István ezért leányfalui csendjében megírta a magyar nemzetközi magánjogi kódex első tervezetét (1948), jó alapot teremtve ezzel a későbbi kodifikációhoz (1979). Az európai nagyok, akik az összehasonlító jognak és az univerzalizmusnak apostolai voltak (Rabel, Rheinstein, Kronstein, Ehrenzweig stb.), átmentek Amerikába, hogy Thomas Mann-nal Európa humanizmusát őrizzék (Európa, vigyázz!, 1938), és a háború után az itthon maradt hűséges hívőkkel együtt felerősítsék küzdelmüket credójukért, az univerzalizmusért, egy modern ius communéért. A háború után a lex mercatoria kiegészült olyan csak lassan ideszámított elemekkel, mint a külgazdaság közjogi rendjének egységes vagy harmonikus szabályozása (GATT, Világbank, Valutaalap stb.). Mi az ország szovjet megszállása alatt sokáig jórészt csak a történelem mellékvágányáról nézhettük az európai integráció fejlődésének fő sodrát: az Európa Tanács és az Európai Közösségek tevékenységét. (Bár jogtudományunk sokat tett azért, hogy az európai fejlődés irányát jól lássuk és közelebb kerüljünk hozzá!) Az alapító atyák Schumann, Adenauer, De Gasperi és mások az 1957-es Római Szerződésben megalkották ennek alkotmányát, megírták az európai integráció távlatos programját. A magyar jogfejlődés 1990-ben a nemzetközi személyi és forgalmi viszonyok terén is visszajutott az európai, illetve egyetemes együttműködés fő áramához. x

Előszó Budapest, 1992. július 31. A szerzők xi

Part I. Bevezetés A nemzetközi személyi és gazdasági forgalom jogi szabályozásáról általában 1. A nemzetközi személyi és gazdasági forgalom jogi szabályozása ahogy ebben a könyvben szerepel 2. A nemzetközi magánjog és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának lényegéről és viszonyáról

Chapter 1. 1. A nemzetközi személyi és gazdasági forgalom jogi szabályozása ahogy ebben a könyvben szerepel Ez a könyv két területre terjed ki: a nemzetközi magánjogra és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogára. A szerzők mindkettőnek relatív önállóságot tulajdonítanak. A feldolgozásban e jogterületek a nemzetközi magánjog a maga teljességében, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga pedig főbb elemeiben egymást kiegészítve, diszciplináris komplexitásban jelennek meg. Ennek a 2. -ban elméletileg is kibontott döntő okai a következők. [1] 1. A nemzetközi személyi és vagyoni forgalmat a jog történetileg is, de ma különösen erős komplexitásban fejezi ki. Részt vesz a szabályozásban: a) a belső nemzetközi kollíziós magánjog; b) a nemzetközi (mindenekelőtt: európai uniós) eredetű nemzetközi kollíziós magánjog; c) a belső anyagi magánjog (ideértve a polgári jogon kívül, természetesen, a családjogi és a munkajogi szabályokat is) és a polgári eljárási jog; d) a nemzetközi eredetű anyagi magánjog és eljárási jog; e) a belső közigazgatási (elsősorban: gazdasági igazgatási) és pénzügyi jog; és végül f) a nemzetközi eredetű közigazgatási és pénzügyi jog. [2] 2. Ebben a komplex szabályrendszerben a nemzetközi magánjog eredetileg csak a kollíziós jogi szabályokat jelentette. A magyar irodalomban Szászy (1962) és Világhy (1966) ezt a fogalmat kiterjesztette a nemzetközi eredetű anyagi magánjogi normákra is. Ez a megoldás amellett, hogy módszertanilag heterogén: kollíziós és anyagi szabályokat vegyített, a nemzetközi személyi és vagyoni forgalom szabályozásának jelentős részét így is a feldolgozás keretein kívül hagyta (Mádl 1969). [3] 3. A könyv szerzői azt a célt tűzték maguk elé, hogy a nemzetközi személyi és vagyoni forgalom jogának lehető teljességéről kapjon képet az olvasó. Mindehhez végig kellett gondolni, hogy ez a nagy joganyag diszciplináris értelemben hogyan ragadható meg egyfajta racionális, a szabályozás komplexitásának megfelelő rendben. Ez a célkitűzés a hagyományos (kollíziós) nemzetközi magánjog mellett a terület egyéb normáinak rendszerbe foglalását kívánta meg. Ilyen nagy és szerteágazó normaanyag, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának átfogó és teljes feldolgozása ugyanakkor a könyv kereteit szétfeszítené. Miután a nemzetközi személyi és vagyoni forgalom jogát mégis a maga komplexitásában látjuk indokoltnak bemutatni, munkánkban azt a megoldást választottuk, hogy a nemzetközi magánjogra mint általános keretadó rendszerre építve és annak teljes bemutatása mellett a lehetséges mértékben feldolgoztuk és tematikus rendszerbe foglaltuk az adott területnek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok körébe tartozó, nem kollíziós normajellegű szabályanyagát és problémáit is. A tematikus építkezés azzal a következménnyel jár, hogy esetenként egymást követő fejezetben (sőt kivételesen ugyanazon a fejezeten belül) kollíziós és anyagi jogi normaanyagot elemzünk. A nemzetközi kapcsolatok joganyagának súlyozott tárgyalása pedig elkerülhetetlenül szubjektív választást jelent, és ez természetszerűleg vitatható is lehet. A szerzők vállalták a vitát, készséggel tanultak a bírálatokból (Palásti 2002), és nyitottak erre a jövőben is. 2

Chapter 2. 2. A nemzetközi magánjog és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának lényegéről és viszonyáról [4] 1. A 20. század közepén és második felében nagy forrongás ment végbe a nemzetközi magánjogban: a bírói gyakorlatban és a diszciplína elméletében. Annak idején ezt a forrongást a tények lázadása kifejezéssel illette a nemzetközi jogirodalom. Miben állt ez a lázadás? A tények két dolog ellen lázadtak: először is a nemzetközi magánjog hagyományos módszere ellen [53]; másodszor az ellen a törekvés ellen, hogy a nemzetközi személyi és vagyoni forgalom jogának új elemeit a hagyományos nemzetközi magánjog fogalma alá vonják. Ez utóbbi törekvés a hagyományos jogági rendezés egyik megnyilvánulása volt, és a lázadás a hagyományos jogági rendszerezésnek azon törekvése ellen irányult, amely az új viszonyokat a hagyományos jogágak vagy-vagy megközelítésű keretei közé kívánta szorítani. És melyek azok a tények, amelyek évtizedek óta helyet követelnek maguknak? Mindenekelőtt azt kell látni, hogy ma a nemzetközi elemet tartalmazó jogviszonyok száma sokszorosa annak, amellyel a 19. században, a klasszikus nemzetközi magánjog kialakulásának idején számolni lehetett. A mennyiségi növekedés ebben az esetben már új minőséget is jelent. Az új jogviszonyok különösen a külgazdasági kapcsolatokban minőségileg is mások tehát, mint azok, amelyeket a hagyományos nemzetközi magánjog fogalmi határai közé fogadott. Akkor ugyanis a nemzetközi magánjog klasszikus intézményei döntően a természetes személyek hagyományos életviszonyait rendezték. Ezekhez képest merőben újak a nagy nemzetközi kooperációs szerződések, amelyek hosszú időre összekötik a vállalatok gazdasági, technológiai, termelési és kereskedelmi tevékenységét, ugyanígy a külföldi beruházások, a nemzetközi vállalatalapítások, a technológia olyan sajátos transzferjei, amelyeknél nemcsak szabadalmat adnak el, hanem amelyben a másik fél egyben felépíti az adott új technológiával működő üzemet stb. Az állam közvetlen gazdasági operációinak megnövekedése a gazdasági kapcsolatok területén ugyancsak új és rendkívül fontos fejlemény. Figyelembe kell venni azt is, hogy az európai integrációban az államok gazdaságpolitikáját számos összefüggésben koordinálják. Emellett világméretekben is hatékony multilaterális szabályozórendszerek (például a GATT vagy az IMF keretében) léptek színre. Új fizetési rendszerek terebélyesedtek ki (exporthitelek és exporthitel-biztosítékok), és még sorolni lehetne azokat a jogviszonytípusokat, amelyek lényegileg újak ahhoz a korhoz képest, amelyben a nemzetközi magánjog klasszikus formájában kialakult. Figyelembe kell venni azt is, hogy a szabályozási mód, vagyis kollíziós jog mellett fokozódó jelentőséghez jut az anyagi jogi szabályozás. Fontos fejlemény az is, hogy nemzeti és nemzetközi közjogi normák behatoltak a nemzetközi magánjog területére. Szinte az egész jogrendszer részt vesz ma már abban a jogi mechanizmusban, amely a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat fogja át és rendezi. Az elmondottakból következik, hogy a jogforrások differenciáltabbak. Nemcsak a belső és az európai uniós kollíziós jog, nemcsak a nemzetközi anyagi jogegységesítés eredményei jelentik a jogforrásokat, hanem például az integrációra szabott nemzetközi egyezmények és az integráció szervei által alkotott jogszabályok is. Összegezve mindezt megállapíthatjuk: egyrészt mennyiségileg összehasonlíthatatlanul megnőtt a figyelembe veendő jogviszonyok száma; másrészt eltérő új jogviszonytípusok jelentek meg; harmadrészt lényegesen bővült a normák köre a szabályozás módszere szerint is. A fejlődésnek ezek a tényei és igényei azok, amelyek nem férnek bele a nemzetközi magánjogba, illetve a jogágak hagyományos elkülönültségébe, ezért különböző formákban, új rendszerekben keresnek maguknak helyet. [5] 2. A második kérdés az, hogya tények vázolt lázadása hol milyen megoldásokra vezetett. [6] 3

2. A nemzetközi magánjog és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának lényegéről és viszonyáról a) Először ejtsünk néhány szót a common law-ról. A common law azt a klasszikus, a római jogból vett tételt vallja, hogy omnis definitio in iure civile periculosa est; azaz kerüli az elméleti fogalmakat, nagy rendszerezést, elveken való építkezést. A common law nem is ismeri az európai jogrendszer-tagolódásnak a kontinentális jogokban kialakult rendszerét. Ennek következtében az, hogy a tények lázadása a nemzetközi magánjoghoz képest milyen más rendszerekre vezetett, a common law irodalmában nem okozott különösebb problémát. Egyszerűen a funkcionalizmus és a pragmatizmus jegyében születtek és születnek monográfiák a nemzetközi gazdasági kapcsolatok különböző kérdéseiről; például olyan címek alatt, mint az Atlanti területek kereskedelmi joga,európajog, a Nemzetközi gazdasági szervezetek joga,a gazdasági verseny joga a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban,és így tovább. Maga a nemzetközi magánjog mindenütt megmarad a klaszszikus keretek között alapvetően tehát kollíziós jognak. Az angolszász jogrendszerekben nem is kísérelték meg ezért rendszerbe foglalni a vázolt új fejlemények joganyagát. [7] b) A kontinentálisjogtudomány sokkal inkább a rendszerekben és elvekben való gondolkodás útját járja. Mint említettük, az európai kontinentális jogtudományban először a nemzetközi magánjog keretébe kívánták szorítani az új életviszonyokat. Különböző módon elhelyezve bekerült a kollíziós magánjog törzsanyagába az új viszonyok anyagi magánjogi, igazgatási jogi, európai integrációs jogi stb. szabályanyagának egy része is. Az utóbbi időkben azonban ezt a pozíciót feladták, és a nemzetközi magánjog ismét visszavonult klasszikus, kollíziós jogi szférájába. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok említett tényei új pragmatikus megoldású rendszereket kerestek: nemzetközi kereskedelmi jog, a világkereskedelem joga, integrációs jog, a nemzetközi gazdasági szervezetek joga és más elnevezések alatt. A legtöbb monográfia törekszik azért valamilyen rendszeralakításra, még a pragmatikus felfogás mellett is. Megkísérelnek az elméleti általánosítás szintjére jutni, megpróbálják az ágazati egységet elméletileg megmagyarázni. Messze vezetne most bemutatni minden rendszerezési kísérletet. Annyit mondhatunk, hogy a nyugat-európai pragmatista rendszerek is teoretizálnak, visszanyúlnak korábbi általános kategóriákhoz, a rendszerezés általános kérdéseihez is. Azt mondhatjuk, hogy a fejlett nyugati országok jogirodalmában a tények ezen a területen a hagyományos jogági rendszer feloldására vezettek; ahol van elmélet, ott ezt a feloldást posztulálják, ahol nincs még elmélet, ott a pragmatizmus és a funkcionalizmus útját járják. Természetesen az egykori szocialista kelet-közép-európai országok jogában is végigvonult változatos alakban az a folyamat, amit a tények lázadásának neveztünk. [8] c) Általános következtetésként megállapítható, hogy egyrészt az erjedés és a kiútkeresés az egész világon megindult, másrészt hogy ennek során a nemzetközi magánjog egyfajta metamorfózison ment vagy megy át, amelyben többé-kevésbé ismét klasszikussá válhat; harmadrészt, hogy az útkeresésben döntő és lényeges szemponttá a komplexitás igénye vált. Elvi indokolásra törekvő rendszerek is létrejöttek, amelyek az adott koncepció által átfogott joganyagot komplex jogágazatnak vagy egyenesen hagyományos értelemben jogágnak nevezik. Mindebből az is látható, hogy az új rendszerezés időszerű, a vázolt törekvések tényleges társadalmi szükségletet tükröznek. Az Encyclopedia Modernában megjelent egyik tanulmányában Werner Heisenberg úgy jellemzi a tudományok fejlődését, hogy a tudomány előbb a meglevő rendszerek keretei között észleli az új tényeket, majd megvizsgálja, aztán fogalommá emeli őket, s ha e jelenségek száma nő, akkor ütközteti őket a régi rendszer fogalmi elemeivel és kereteivel, és további lépésként új rendszerben, új elméletben általános kifejezést ad nekik. Ezáltal a tudomány a valóságra való visszahatás adekvát eszközeivel szolgálja a haladást az adott területen. Úgy tűnik, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok problémakörében a tudomány fejlődésének ebben az állapotában, annak is már fejlettebb fázisában vagyunk. [9] 3. Amikor a magunk válaszát kerestük, könyvünk első, 1981-ben napvilágot látott kiadásában abból indultunk ki,hogy a rendszerelmélet elemi követelményei szerint a valóság változásait önmagukban zártan, saját belső törvényszerűségeikre is figyelemmel kell tükröztetnünk. Ha nem így történne, ha a jogtudomány a valóságot a maga totalitásában vagy ellenkező végletként részekre esve (például gazdasági ágazatonként) fejezné ki, akkor vagy amorf szabálytömeggel állnánk szemben, vagy ahány ágazat, annyi tükör és annyi törésszög, és már senki sem tudná, hogy ezek után merre kell mennie. Különösen fontosak ezek a követelmények didaktikai szempontból. Mi következik a helyes tükrözés követelményeiből? [10] 4

2. A nemzetközi magánjog és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának lényegéről és viszonyáról a) Először is az, hogy a klasszikus, azaz kollíziós jogi értelemben felfogott nemzetközi magánjog önálló jogág (Vékás 1988). A nemzetközi magánjog fogalmát az I. fejezet tárgyalja. b) Kérdés most már, hogy miként kezeljük azt a nemzetközi vagyoni és személyi forgalmat rendező fontos joganyagot, amely kívül marad a bármilyen tágan értelmezett nemzetközi magánjogon; és kérdés, hogy jogágnak tekinthető-e az ebből a hatalmas normaanyagból képezett nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga. Az utóbbi kérdésre azt kell mondanunk, hogy a nemzetközi kapcsolatok joga nem jogág; legalábbis, ha mint ebben a könyvben tesszük elfogadjuk azt a felfogást, hogy jogággá egy bizonyos joganyagot a szabályozás homogén tárgya és a szabályozás egyneműsége tesz. A szóban forgó komplex joganyagot (amelyben elemek keverednek és vegyületté, új minőséggé válnak) nemcsak elméleti alapon nem tekinthetjük jogágnak, hanem a gyakorlat szempontjából sem célszerű jogágnak nevezni. A gyakorlatban is mindig tudni kell, hogy az adott esetben magánjogi természetű szabályt alkalmaz-e, vagy állami közigazgatási szerv közvetlen parancsaként igazgatási normával rendezték az adott életviszonyt. Az elmondottak alapján az állapítható meg, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga olyan szabályösszesség, amely súlya, funkciója, a szabályozás sajátosságai folytán komplex, relatíve önálló jogterület, didaktikai szempontból pedig önálló diszciplína. A megjelölést: nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga ezek után tehát műszó, terminus technicus értelemben használjuk. Ami az elnevezést magát illeti, leíró elnevezésről, fogalomról van szó. Nehéz olyan nevet találni, amely világosabban fedi e jogterület fogalmát. Lehetne ugyan egyszerűbben azt is mondani, hogy nemzetközi gazdasági jog ; csakhogy ennek az elnevezésnek a jogirodalomban sokaknál a tisztán igazgatási jellegű gazdasági szabályok jelölésére foglalt tartalma van. [11] c) A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának relatíveönálló, komplex jogterület jellegét több érvvel lehet alátámasztani. Egyrészt jelentős mennyiségű normaanyagról van szó, ami mint említettük nem fogható át a nemzetközi magánjogban. Másrészt ez a normaanyag gazdátlan, legalábbis a jogágakban nem kellő mélységgel művelt, sem a közigazgatási jogban, sem a nemzetközi közjogban. Harmadrészt és mindenekelőtt e normaterületnek a külgazdasági viszonyok képében egynemű tárgya van; szabályozási módszerbeli sajátosság pedig az, hogy e területen a közjogi és magánjogi elemek, a hatalmi-igazgatási viszonyok és az áruviszonyok szervesen együtt vannak jelen. Mindehhez hozzá lehet még fűzni, hogy a jogi diszciplínák sosem korlátozódtak teljesen a hagyományos jogágakra. [12] 4. Lényeges kérdés a fenti elméleti elképzelés életképessége szempontjából is, hogy megragadhatók-e, rendszerré írhatók-e e jogterület és diszciplína elemei.úgy gondoljuk, hogy igen. [13] a) A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának tételezhető egy általános része.ezen belül helyezhető el egy történeti-elméleti rész, amelyben a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga fejlődésének és rendszerének általános problémáit kell bemutatni. Az általános részhez tartozik a jogforrások bemutatása és szisztematizálása [92]: belső jogszabályok, nemzetközi (multilaterális és bilaterális) egyezmények, európai uniós normák stb., továbbá olyan nem jogszabályi erejű aktusok, amelyek azonban az érintett jogalanyok kikötése alapján jogi erőt nyernek, mint például az Incoterms-szokványok [321]. Az általános részben kell szólni a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogát uraló elvekről is, mint például az ENSZ Chartájában az államok gazdasági jogairól és kötelezettségeiről vagy a GATT-ban [208] megnyilatkozó elvek. Ezek közül a következők említhetők meg: a nemzeti vagyon felett való szuverén rendelkezés joga; a külföldön beruházott tőkével kapcsolatban a tisztességes és méltányos elbánás (fair and equitable treatment) elve; a legnagyobb kedvezményes elbánás elve [245]; az antidömping-jogosultság elve; a viszonosság elve; az államok szuverén egyenlősége mellett az integrációs jogi mechanizmuson belül a tagsági bánásmód (membership treatment) elve stb. 5

[14] 2. A nemzetközi magánjog és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának lényegéről és viszonyáról b) A nemzetközi gazdasági kapcsolatok alanyaira vonatkozó normák tárgyalása alkotjaa különös rész első kérdéskörét. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga alanyainak tekinthetők közjogi szinten mindazok az állami és államközi (európai uniós stb.) szervek, amelyeknek hatósági joguk van beleszólni a nemzetközi kapcsolatok alakulásába. Az alanyok másik csoportját alkotják a külgazdasági tevékenységet kifejtő belső gazdálkodó alanyok és a nemzetközi gazdasági társaságok különböző formái [235]. A szerződések körébe tartoznak a gazdálkodó alanyok külkereskedelmi szerződései [384]. Emellett a szerződések körében kell tárgyalni az államközi kereskedelmi, konzuli, áruforgalmi multilaterális, bilaterális egyezményeknek azokat a részeit is, amelyek a gazdasági kapcsolatok alakítására közvetlenül befolyást gyakorolnak. A fizetések joga a fizetések polgári jogi formáit jelenti: a váltót, a csekket, az inkasszót, az akkreditívet, a kereskedelmi hitellevelet stb. [397].Lényeges részét alkotják végül a különös résznek a nemzetközijogviták problémakörének egyes elemei. A jogviták feloldását hagyományosan a nemzetközi magánjog területéhez tartozónak számítják. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok területén jelentkező jogviták rendjében például a választottbíráskodás [692] és a joghatóság részproblémájaként az állami immunitás [184] kérdése kerül tárgyalásra. [15] 5. Ezekben a tételekben foglalható össze a szerzők felfogása a nemzetközi kapcsolatok jogáról mint relatíve elkülöníthető jogterületről és oktatási diszciplínáról. A nemzetközi kapcsolatok jogának (részben) más felfogásával, illetve újabb fejlődési irányaival kapcsolatban a jogirodalomra, mindenekelőtt Bánrévy immár nyolcadik kiadásban megjelent tankönyvére (2011), VörösImre munkájára (2004), továbbá Palástitanulmányára (2002) utalunk. [16] 6. Nem zárhatjuk ezt a Bevezetést anélkül, hogy szóljunk a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogával szemben támadt legújabb kihívásokról, amelyekre már az Előszóban is utaltunk. Ezek a kihívások a nemzetközi tőkeforgalom oldaláról érték a globalizált nemzetközi kapcsolatokat. Az áruk és szolgáltatások nemzetközi forgalma mint arról a fentiekben már röviden értekeztünk és az alábbiakban még részletesen számot adunk régóta nemzetközileg is rendezett keretek között bonyolódik. A szabályozásra részben már a 19. század végén sor került: szellemi alkotásokat védő sokoldalú egyezmények, a legnagyobb kedvezmény elvén [245] alapuló kétoldalú kereskedelmi és hajózási egyezmények stb. formájában. Majd ezek a nemzetközi kereskedelmi szektorok fokozatosan, legkésőbb a 20. század második felében mind közjogi (Bretton Woods: GATT/WTO, GATS), mind magánjogi (Bécsi Nemzetközi Vételi Egyezmény, ottawai lízingegyezmény és faktoringegyezmény) szabályozásban részesültek. (Általános jelleggel ki kell emelnünk az UNIDROIT és az UNCITRAL jogegységesítő tevékenységét.) Ezzel szemben jogilag teljesen szabályozatlanok maradtak a globális tőkeáramlás nagyságrendileg megnövekedett, az elektronikus technológia által lehetővé tett sebességgel működő és szinte átláthatatlanná vált csatornái. Az 1990-es évektől a tőkeáramlást általánosan szabaddá tették; újabb és újabb derivatív ügyletek (credit default swap: CDS és hasonlók) formájába öltöztetett, bonyolult és ellenőrizhetetlen pénzügyi termékek jelentek meg a globalizált piacon. Ma a globális tőkeáramlás összege sokszorosan felülmúlja az áru- és szolgáltatásforgalom értékét. És mindez jogi kontroll nélkül zajlik. Ráadásul az elvileg erre a célra létrehozott IMF is tehetetlennek bizonyult, képtelen volt az elszabadult tőkeáramlások és globális pénzügyi folyamatok felügyeletére és ellenőrzésére. A nemzetközi tőkeforgalom szabályozatlanságának, a minden korlát nélküli liberalizmusnak csaknem végzetes következményeit nemrég az egész világ drámai módon tapasztalhatta, amikor 2008-ban globális nemzetközi pénzügyi válság robbant ki, amely azután gazdasági recesszióvá terebélyesedett. A válság elodázhatatlanná tette a nemzetközi tőkeforgalom szabályozását. A krízis, amely az egész nemzetközi pénzügyi rendszer összeomlásával fenyegetett, olyan új követelményeket támasztott a jogi szabályozással szemben, amelyeknek hatását ma még nehéz részleteiben belátni, még inkább leírni. Egy dolog bizonyosnak látszik: a nemzetközi tőkefolyamatok szabályozása elkerülhetetlen. A válság megmutatta: a pénzügyi világnak új normák szerint kell viselkednie, ha nem akarja az egész rendszert s ezzel önmagát is végveszélybe sodorni. Kérdés, hogy kik, mely szinteken, milyen mértékben és főleg miként alkossák meg ezeket az új normákat. A közgazdasági és a jogi irodalom már javaslatokat tett és folyamatosan tesz e kérdések megválaszolására. A politikai akarat is bontakozni látszik: a legnagyobb gazdasági potenciállal rendelkező államok (USA, Németország és mások) kormányai és az Európai Unió vezető grémiumai sorra bocsátják vitára intézkedési terveiket: Regulation of the banking sector, Bankenregulierung stb. A legalapvetőbb döntésnek arról kell megszületnie, hogy hol célszerű és egyáltalán meddig lehet hatékony a normatív szabályozás. Kérdésként merül fel az is, hogy a szabályozásnak 6

2. A nemzetközi magánjog és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának lényegéről és viszonyáról feltétlenül közhatalmi (állami, uniós) jogi formában kell-e megjelennie vagy esetleg hatásosabb az önkéntes (banki és hasonló) üzletági önszabályozás. Vita folyik arról is, hogy mely szinten kerüljön sor jogi szabályozásra: globális nemzetközi, európai uniós vagy nemzeti (helyi) szinten. A legnagyobb fejtörést mindezeken túl a szabályozás tartalma és annak értékválasztása okozza. Nem túlzás azt állítani, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga újabb, talán az eddigi legnagyobb kihívás előtt áll. 7

Chapter 3. Irodalom a Bevezetéshez Bánrévy G.: A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga. Budapest, 2011. Mádl F.: Vívódás a valósággal a nemzetközi magánjogban. Állam- és Jogtudomány, XII. (1969) 65 96. Mádl F.: Összehasonlító nemzetközi magánjog. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga. Budapest, 1978. Martonyi J.: A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga a XXI. században. Magyar Jog, LVII. (2010) 129 132. Palásti G.: A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga új fejlődési irányai. Publicationes Univ. Miskolcinensis, Sectio Juridica et Politica, Tomus XX/2. (2002). 541 581. Szászy I.: Az európai népi demokráciák nemzetközi magánjoga. Budapest, 1962. Vékás L.: A nemzetközi magánjog elméleti alapjai. Budapest, 1988. Vékás L.: A tagállami kollíziós nemzetközi magánjog alkonya Európában. In Raffai K. (szerk.): A nemzetközi gazdasági kapcsolatok a XXI. században. Budapest, 2011. 129 143. Világhy M.: Bevezetés a nemzetközi magánjogba. Budapest, 1966. Vörös I.: A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga. I III. kötet. Budapest, 2004. Vörös I.:Csoportkép Laokoónnal. A magyar jog és az alkotmánybíráskodás vívódása az európai joggal. Budapest, 2012. 8