6. FEJEZET A nyúl felnevelése 6.1 A szopósnyulak nevelése 6.1.1 Tejtermelés A szopósnyulak 19-21 napos korukig kizárólag tejet fogyasztanak. Életbemaradásuk, növekedésük és fejlődésük eddig a korig az anyanyúl tejtermelésétől függ. Az anyanyúl által naponta termelt tejmennyiséget az idő függvényében ábrázolva a laktációs görbét kapjuk meg. Az első napon kb. 50 g tejet adnak, majd ez a fialás utáni 18-19. napig nő, amikor már 220-280 g napi tejtermelésről beszélhetünk. A laktációs csúcs után az anyanyulak fokozatosan elapasztanak. A naponta termelt tej mennyiségét a legkönnyebben próbaszoptatással lehet megállapítani. Ekkor az anyát csak egyszer engedik naponta szoptatni. A kisnyulak testsúlyát a szoptatás előtt és után is megmérik, a kettő különbsége adja a kiszopott tej mennyiségét. Ennél pontosabb értéket ad az anyanyúl szoptatás előtti és szoptatás utáni testsúlyának különbségéből származtatott napi tejtermelés. Az anyanyulak tejtermelését befolyásolja az alomlétszám. Ugyanis a tejmirigyek kiürülése serkenti a tejelválasztást. A kisebb almot nevelő anyanyúl csecseiéből nem szopják ki a kisnyulak az összes tejet, míg a népesebb almokban a nyulak szopás közben sűrűn csecset váltanak és intenzíven kiszívják az összes tejet. A több kisnyulat világrahozó anyák laktációs tejtermelése magasabb (40. ábra). 40. ábra. Az anyanyulak laktációs görbéjének alakulása az alomlétszámtól függően (Torres et al., 1979. cit: Szendrő Zs. (1999): Nyúltenyésztés Szaporítás, felnevelés. Gazda Kiadó, Budapest) 137
Ezzel szemben az egy szopósnyúlra jutó tejmennyiség csökken az alomlétszám növekedésével. Míg a négyes almot nevelő anyanyúl 2,84 kg tejet termel a laktáció első 21 napjában és egy kisnyúlra 710 g tej jut, addig a 10 kisnyulat nevelő anyánál 4,42 kg és 440 g. Az anyanyulak számára a tejtermelés szempontjából a 15-23 C-os hőmérséklettartomány a kedvező. Ennél alacsonyabb hőmérsékleten több energiát használnak fel saját testhőmérsékletük fenntartására, így az elfogyasztott takarmány (energia) egy részét hőtermelésre fordítják. Magasabb hőmérsékleten a takarmányfogyasztás jelentősen csökken, ezzel együtt pedig a tejtermelés is. Ennek következtében a nyári hőségnapokon a kisnyulak által elfogyasztott tejmennyiség elmarad a számukra szükségestől. A tejhiány akár elhullásokat is okozhat. A fialások sorszáma is befolyásolhatja a tejtermelést. Az első almot nevelő és az egy évnél régebben termelésben álló anyanyulak kevesebb tejet termelnek, mint a második negyedik almukat nevelő társaik. Az újrafedeztetés időpontja hatással van az elapasztás sebességére, a laktációs görbe leszálló ágára. A közvetlenül fialás után fedeztetett nyulak a laktációs csúcsot elérve gyorsan csökkentik a tejtermelésüket és a 28-30. napon hirtelen elapasztanak. Magyarázza ezt a néhány nap múlva kezdődő fialásuk és újabb laktációs termelésük. A fialás után 10-12 nappal párosítottak tejtermelése a 26. napig együtt fut a nem vemhesültekével, majd elkezd csökkenni és a 35-38. napon elapasztanak. A nem vemhes anyák által termelt napi tejmennyiség csak lassú ütemben csökken és némi tejet még a fialás utáni 10. héten is adhatnak. 6.1.2 A nyúltej összetétele Általánosan elmondható, hogy minél gyorsabb fejlődésű egy állatfaj, annál koncentráltabb tejet termel. A nyúl-, juh- és szarvasmarhatejet összehasonlítva láthatjuk, hogy a nyúl teje fehérjében, zsírban és ásványi anyagokban gazdagabb, viszont lényegesen kevesebb tejcukrot tartalmaz, mint a másik két fajé (28.táblázat). 28. táblázat. A nyúl-, juh- és tehéntej kémiai összetétele (Lebas, 1971; Linder, 1995) Összetétel Nyúltej Juhtej Tehéntej Szárazanyag, % 26,1-26,4 19,1 13 Fehérje, % 13,2-13,7 6,1 3,5 Zsír, % 9,2-9,7 7,2 4 Ásványi anyag, % 2,4-2,5 0,7 0,7 Tejcukor, % 0,86-0,87 5 5 A nyúlnál nem beszélhetünk kolosztrumról, mint például a juh, sertés és a szarvasmarha esetében. A kisnyulak már a magzati élet során hozzájutnak azokhoz a nélkülözhetetlen immunogén anyagokhoz, melyeket az előbb említett fajok újszülött utódai a világrajövetel utáni 24-36 órában a föcstejből vesznek fel. A tej összetétele viszont a laktáció során változik. A fialás után a tej szárazanyagban és zsírban gazdagabb, a 2. és 3. héten ezek az értékek lecsökkennek, majd ezután nőnek. A fehérje és hamutartalom kisebb ingadozásokkal az egész laktáció során nő. 138
6.2 Elválasztás 6.2.1 Az elválasztási életkor Egyes kísérletekben a világra jövetel után elveszik a kisnyulakat az anyjuktól és mesterséges tejpótlóval nevelik fel. Ez a módszer üzemi körülmények között nem valósítható meg. Belgiumban egy tenyésztelepen császármetszéssel világra hozott nyúlfiókákat mesterségesen nevelték fel. Majd ezekből csekély fertőzöttségű (MDL - Minimum Disease Level) állományt hoztak létre. A tenyészetből eladott tenyésznyulakkal kevesebb egészségügyi probléma merült fel. Történtek kísérletek a 21-23 napos korban való választásra is. Árutermelő telepeken viszont nehéz megoldani az ilyen korán választott nyulak zökkenőmentes átállását a szilárd takarmányokra. Ehhez magas fehérjetartalmú és kiváló minőségű tápra van szükség. A közvetlenül fialás után termékenyített anyák alól 28 napos korban történik a választás. Későbbi időpontra helyezése nem lehetséges, hiszen a 3-4 nap múlva várható új fialás miatt amúgy is elapasztanak. A gyakorlatban a 35-42 napos kor közötti választás terjedt el. Az ekkor választott nyulakból sokkal kevesebb pusztul el, mint a sűrített fialtatáskor 28 naposan választottakból. Ennek magyarázata, hogy az előbbi csoport szilárd takarmányból veszi fel a számára szükséges táplálóanyagokat, kellően fejlettek, a választási stressz kisebb, a gyomor ph-ja lecsökken, az emésztőenzimek termelése beindul és a cökotrófia is elkezdődik. 42 napos kor után a választás nem ajánlott, hiszen az anyák már nem termelnek jelentékeny mennyiségű tejet. A kisnyulak nem hagyják pihenni az anyjukat, amelynek kondíciója gyenge lesz, nem vemhesül, a két fialás közötti idő megnő, az évi fialások száma csökken. 6.2.2 Az elválasztás módszere Az elválasztás alapvetően két módon valósítható meg. Az egyik, hogy a szopósnyulakat viszik másik ketrecbe, a másik, hogy az anya kerül új helyre. A kisnyulak számára kedvezőbb, ha a választás után is ugyanabban a ketrecben maradnak, ahol korábban is voltak. Ekkor ugyanis kisebb stressz éri őket, kisebb arányban fordulnak elő emésztőszervi megbetegedések és az elhullás is csökken. Ez alapján alkották meg az egyfázisos nevelési módszert. Ebben a rendszerben azonos méretű és típusú ketrecek vannak a telepen. Előnye, hogy kevés állatot kell mozgatni, a kisebb választáskori törés miatt az állatok hamarabb vágásérettek. Hátránya, hogy az eltérő választási alomlétszám miatt a telepítési sűrűség változó, a ketreckihasználtság kedvezőtlen. A kétfázisos nevelési rendszer esetében a szopósnyulak kerülnek új ketrecbe. Előnye, hogy a választási nyulakból ugyanannyi kerül egy ketrecbe, a ketreckihasználás így maximalizálható. Hátránya a korábban említett egészségügyi problémák fellépése. A választásnál néhány irányelvet be kell tartani. Lehetőleg csak alomtestvérek kerüljenek egy ketrecbe, Így nem keverednek a különböző helyen nevelkedett nyulak, csökken a fertőzés veszélye. Ha mégsem alomtestvérek kerülnek egy ketrecbe, fontos, hogy azok egészségesek és egyforma fejlettségűek legyenek. Nem szabad 1 négyzetméterre 16 hízónyúlnál többet telepíteni. Ezt figyelembe kell venni a csoportnagyság kialakításakor. 2-4 nyulat együtt nevelve a napi súlygyarapodás, takarmányértékesítés javulnak. Nagy csoportok esetén gyakorivá válhatnak a verekedések, az állatok szétnőnek, magas lehet az elhullás. Az átlagosnál kisebb testsúllyal választott nyulak ellenállóképessége gyenge, jobban megviseli őket a választási stressz, közöttük kétszer akkora lesz az elhullás. 139
Visszamaradottnak tekintjük a 28 napos korban 400 g alatti, 38 napos korban 700 g alatti nyulakat. Ezeket célszerű lenne még az anyjuk alatt hagyni, viszont ezzel megoldhatatlanná válik az istálló egyszerre történő be- és kitelepítése. 6.3 Hízlalás, növendéknyulak nevelése 6.3.1 Növekedés, fejlődés Az egyedfejlődés szerves részének tekinthető ez a két folyamat, amelyek egymással szorosan és szervesen kapcsolódó tenyésztésbiológiai fogalmak. Mindkettő az egyed és populáció értékmérőinek, elsősorban hústermelő képességének meghatározó eleme. A fejlődés életfunkció váltást, a szervrendszerek minőségi változását jelenti. A fejlődés folyamatos, de nem egyenletes. A fejlődés a petesejt megtermékenyülésétől az állat életének megszünéséig tart. Ez alapján szakaszokra bontható, úgy mint Méhen belüli (embrionális) szakasz Méhen kívüli (posztembrionális) szakasz 1. petesejt (blasztula) 1. újszülött 2. embrió (csíra) 2. szopós 3. magzat 3. választott 4. ivarérett 5. tenyészérett 6. javakorabeli 7. öregedés 8. halál A növekedés (gyarapodás) a testtömegben és a testméretekben történő változás, általában tömeggyarapodás, vagyis mennyiségi jellegű változás. A megtermékenyült petesejtek, majd a többszörös osztódással kialakult embriók kezdetben minőségi változásokon mennek keresztül. Nagyobb mértékű mennyiségi növekedés csak a vemhesség utolsó harmadában jelentkezik. Ebben a szakaszban a magzatok testsúlya hatványozott ütemben nő. Az embrionális növekedés mértéke az anya szervezetétől kapott táplálóanyag mennyiségétől függ. A szopósnyulak növekedését az anya tejtermelése határozza meg. A nagyobb almokban nevelkedő nyulak kevesebb tejhez jutnak. Három hetes koruk körül kifejezetten éheznek. A szopóskorban kialakult lemaradás végigkíséri további fejlődésüket is, bár bizonyos fokig képesek kompenzálni a hátrányukat. Egyedi képességeik alig jutnak érvényre a szilárd takarmányra való áttérésig. Innentől kezdve viszont az anyai hatás fokozatosan csökken, miközben az egyed saját genetikai képessége egyre nagyobb mértékben jut kifejeződésre. Az anyai hatás nagy szerepét szemlélteti az a kísérlet, amikor kistestű anyába nagytestű anya ivadékait ültették át, valamint a kistestűét nagytestűbe transzplantálták. A jobb vehemnevelőképesség és tejtermelés miatt a kistestű nyulak fejlődésére kedvezően hatott, hogy nagytestű anya hordta ki őket. A nagytestű nyulak súlya attól függően csökkent, hogy az anyai hatás csak az embrionális életben vagy a szoptatás alatt is érte őket. A választás után sem egyenletes a súlygyarapodás. A választás kissé megviselheti a nyulakat, amelyek gyakran esnek át kisebb-nagyobb emésztőszervi megbetegedéseken, súlygyarapodásuk ekkor csökkenhet. Ezután a kisebb törés után a középnagytestű fajták és hibridek növendékei 6 és 10 hetes koruk között 35-45 g napi súlygyarapodást érhetnek el. Majd a növekedés intenzitása fokozatosan csökken. 140
6.3.2 Szövetek differenciálódása, testrészek és szervek növekedése A súlygyarapodás a teljes test súlyváltozását fejezi ki. Az egyes szövetek, testrészek növekedése azonban ettől eltérhet. Az egyes szervek növekedési sebességét a testsúlygyarapodáshoz szokták viszonyítani. A házinyúlban kezdetben a csontozat, az emésztőrendszer és a bőr tömege nő gyorsabban. Majd az izomzat felrakódása, a kifejlettkorú egyedre jellemző testforma kialakulása figyelhető meg. A vese és a lapocka körül rakódik le először zsír. Allometriás együtthatóval szokták jellemezni azt, hogy a nyúl bizonyos szerve a teljes testhez képest az adott időszakban hogyan növekszik. Például a zsírszövet beépülése 950 g-os élősúlyig lassabban (0,82) növekszik, mint a teljes test, 950 és 2100 g között közel kétszeres (1,87), majd e fölött több, mint háromszoros (3,21) ütemben gyarapszik. Az egyes testrészek allometriás mutatóit a 29. táblázat közli. 29. táblázat. A fontosabb szervekre és szövetekre jellemző allometriás együtthatók változásának testsúly határai (Cantier et al., 1969) Emésztőrendszer 0 g< 1,13 <650 g< 0,46 Bőr 0 g< 0,44 <850 g< 0,86 Zsírszövet 0 g< 0,82 <950 g< 1,87 <2100 g< 3,21 Csontszövet 0 g< 0,91 <1000 g< 0,55 Izomszövet 0 g< 1,2 <2450 g< 0,5 A vastag betűkkel írt számok az allometriás együtthatókat, a vékonyan szedettek azt a súlyt jelentik, amikor az allometriás együttható értéke, a növekedés sebessége megváltozik. A középnagytestű fajtákra jellemző a fent említett változások. A kistestűekben fiatalabb korban kezdődik az izmosodás, a telt húsformák kialakulása. A nagytestűekben később fejeződik be a csont- és emésztőrendszer intenzív növekedése. 6.3.3 Takarmányfogyasztás, takarmányértékesítés Hasonlóan más gazdasági állatfajokhoz a házinyúlnál is a takarmányköltség a hízónyúl - mint állati termék - előállítási költségének 60-75 %-át teszi ki. Emiatt a fajlagos takarmányozási költségek csökkentése fontos tenyésztői törekvés. A növendéknyulak takarmányszükségletét az életfenntartó- és termelő szükséglet határozza meg. A takarmányértékesítés azt jelenti, hogy 1 kg súlygyarapodáshoz hány kg takarmányt vesznek fel az állatok. A takarmányértékesítés kezdetben a lassabban, majd 12 hetes kor után (a súlygyarapodás ütemének csökkenésével ) egyre gyorsabban romlik. 6 hetes kor alatt 2 kg-nál kevesebb, 6-9 hét között 2-3 kg, 9-12 hét között 3-4 kg takarmány szükséges egy kilogramm súlygyarapodáshoz. A takarmányértékesítés egyedi mérése üzemi körülmények között szinte lehetetlen. Csoportos elhelyezéskor pedig nem ismerjük az elhullott egyedek fogyasztását. A súlygyarapodás és a takarmányértékesítés között szoros genetikai korreláció van (r g =0,67-0,87), vagyis általában a legjobban gyarapodók a legjobb takarmányértékesítők is egyben. Ezt támasztja alá az a kísérlet, amikor spanyol kutatók szaporaságra szelektált anyai és 141
súlygyarapodás alapján kiválasztott apai vonalakat hasonlítottak össze. Az előbbiek 63 napos korban 2,1 kg-os testsúlyt, míg az apai vonalak 2,6 kg-ot értek el. Így napi súlygyarapodásuk is magasabb volt 20 %-kal. A nagyobb testsúlyuk ellenére kedvezőbb volt takarmányértékesítésük. Eddig az egyedi takarmányértékesítő képességről esett szó.viszont különbséget kell tenni ez utóbbi és a telepi takarmányértékesítés között. Ezt úgy számolják ki, hogy 1 kg eladott nyúlra hány kg telepi takarmányfelhasználás jut. Ez magában foglalja az elhullott egyedek és az anya-, továbbá a baknyulak fogyasztását is. 6.3.4 Vágási kihozatal A tenyésztők számára az állatok szaporasága, nevelőképessége, takarmányértékesítése és súlygyarapodása a lényeges. A feldolgozó, a vágóhíd számára pedig az, hogy a felvásárolt élőnyúlból minél több és jobb minőségű exportképes élelmiszert tudjon előállítani. A vágási tulajdonságok folyamatos javítása az exportpiacok megőrzése miatt kihangsúlyozott szerepet kell hogy kapjanak. A vágási kihozatal a vágott test (karkasz) és a vágás előtti testsúly százalékos arányát fejezi ki. A kapott eredményekben jelentős különbségek lehetnek. Nem mindegy ugyanis, hogy a karkasz fejjel vagy fej nélkül, ehető belsőségekkel vagy anélkül lett lemérve. Az sem mindegy, hogy frissen vagy 24 órás hűtés után történik a bemérés. A vágási kihozatalt befolyásolja a fajta. A kifejlettkori testsúly növekedésével általában romlik ez a mutató. Az üregi nyúl vágási kihozatala jobb, mint a jóval nagyobb végsúlyt elérő kultúrfajtáké. A 2,5 kg-os súlyban levágott óriás nyulak kevésbé vágásérettek, érettségi fokuk 42 %, míg ez az érték középtestű és kistestű fajtáknál 62 és 83 %. Valamint azonos testsúlyban levágott (2 kg) anyai és apai vonalból származó nyulak közül az előbbieknél a vágási kihozatal 3 %-kal nagyobb volt. A hibridek az átlagosnál jobb vágási kihozatalukat az anyai és nem az apai vonalnak köszönhetik. A nyulak vágási kihozatalára hatással van az évszak is. A nyári meleg kedvezőtlen hatással van a termelési tulajdonságokra, nem így a vágási kitermelésre. Ez 2-3 %-kal is jobb lehet a más évszakban vágott nyulakhoz képest. Egyszerű a magyarázata ennek az első hallásra kicsit ellentmondó jelenségnek. A melegben a nyulak kevesebbet esznek, így emésztőtraktusok és annak tartalma is kisebb arányt képvisel. A vágás előtti körülmények is befolyással vannak a vágóértékre. Kutatók igazolták, hogy közvetlenül a vágás előtt a ketrecből kivett nyulakhoz képest a 3 órán át szállított, 18 órán át éheztetett illetve a 18 óráig szállított egyedek vágási kihozatala sorrendben 0,5; 1,5; és 3,1 %- kal romlik. 142