KUTATÁS-FEJLESZTÉS AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁGBAN Aradi Péter 1 1. Áttekintés és előzmények. A kutatás-fejlesztés szerepe a területfejlesztésben a II. világháború után értékelődött fel, de leginkább az új gyártási technikák és technológiák (posztfordizmus) és csúcstechnológiai ágazatok elterjedésével nőtt meg robbanásszerűen. A csúcstechnológia fogalma alatt tágabb értelemben új tudományos eredmények gyakorlati felhasználását, innovatív termékek előállítását, a termelési folyamatok fejlesztését értik; jellemzőik: az átlagon felüli K+F ráfordítás, képzett szakemberek, kutatók-fejlesztők magas aránya, erőteljes exportorientáció; letelepedésüket nagyban befolyásolja a szakképzett munkaerő, a jó megközelíthetőség, a kiépített telekommunikációs és információtechnológiai infrastruktúra, a kutatóhelyek megléte és a fejlett üzleti szolgáltatások elérhetősége. A technológiai innováció új hulláma a 70-es évek elején a mikroprocesszorok elterjedésével vette kezdetét (egyesek szerint új ipari forradalom bontakozott ki); az 1980-90-es évek Nyugat-Európára (egyúttal a Brit-szigetekre is) jellemző új típusú térformáló folyamatai között meghatározó jelentőségű volt a technológiai innovációk szerepének megerősödése a gazdasági versenyképességi tényezők sorában. A K+F igényes (mikroelektronikai, számítástechnikai, optikai, telekommunikációs, biotechnológiai) ágazatokban és az ezekhez kapcsolódó szolgáltatásokban robbanásszerűen megnőtt a munkahelyek száma; megnőtt a piacképes termékek kutatási és fejlesztési igénye. Az új keresletei igények (egyediség, jó minőség, környezetkímélő technológiák, energiatakarékosság, gyors reagálás a keresletre) egyszeriben megnövelték a K+F szerepét, ami a vállalati, majd a regionális versenyképességet és értékesíthetőséget segítő igen fontos tevékenység lett, és egyre többet (de gyakran még mindig nem eleget) áldoztak rá. Azonban csak úgy lehet a K+F tevékenységet fejleszteni, ha áll mögötte megfelelő humánerőforrás és (közlekedési-, kommunikációs, építészeti-) infrastruktúra, ezért e kettő fejlesztése áttételesen segíti a K+F tevékenységet, illetve vonzza az ilyen tevékenységeket. A területfejlesztés mikroökonómiai eszközei, a tőke mobilitását növelő intézkedések között megtalálhatók a műszaki fejlesztést támogató intézkedések, mint a K+F-t ösztönző támogatások, adókedvezmények, amelyek növelik a régió vállalatainak versenyképességét (bizonyos állami K+F támogatások adómentesek lehetnek. Bartke 1995; Begg 1991; Horváth 2001; Martin 1989). A II. világháború utáni hagyományos regionális- illetve a növekedésorientált gazdaságpolitika felhívta a figyelmeket a területi folyamatokra, fontosságukra és meghatározó jellegükre a nemzetgazdaságok fejlődésében; jelentős termelő beruházásokra ösztönzött, megteremtve a térségek közlekedési és kommunikációs kapcsolatainak és együttműködéseinek feltételeit. Ugyanakkor a termelőbázisok koncentrációja az agglomerációs központokban növekedett, sőt egyre erőteljesebben tömörültek itt a gazdasági szervezetek és a csúcstechnológiai ágazatok kutató-fejlesztő részlegei is, kihasználva a jó humán- és infrastrukturális adottságokat, tovább fokozva a regionális különbségeket. Nem véletlen, hogy a centrumrégiók növekedésében a korábbi évtizedekben kialakult K+F koncentráció fontos erőtartalékot jelentett (Bartke 1995; Hamilton 1999b.). Az Egyesült Királyság, azon belül is Anglia az ipari forradalomtól kezdve élen járt a technikai-technológiai innovációkban: a XVII-XIX. század temérdek angol találmánya (a fonó- és szövőgép, az esztergapad, a szén kokszosítása, a nagyüzemi vaskohászat, a gőzgép, a gőzhajó és a vasút) megsokszorozta az ipari termelést; ezzel párhuzamosan a gyárosok bevezették a nagyüzemi termelést. A XIX. sz. végén kibontakozó technológiai fellendülésben viszont már nem a szigetország járt az élen. Továbbra is nagy súllyal szerepeltek azok az ipar- 1 PhD-hallgató, ELTE TTK Regionális Földrajzi Tanszék 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/c. E-mail: arapet@freemail.hu 1
ágak, amelyeken keresztül a világ műhelyévé vált, viszont a XX. század elején dinamikusan fejlődő iparágak a gazdaságon belül kisebb jelentőséggel bírtak, az ipar technikai és szerkezeti elmaradottsága miatt csökkent a brit áruk versenyképessége. A tradicionális ipari struktúra fokozatosan veszítette el versenyképességét, megkezdődött a szerkezeti és technológiai elavulás és ezzel együtt a nehézipari centrumrégiók évtizedekig tartó válsága. A gazdasági depreszszió következményeként az iparvidékek válságba kerültek, a kontinenshez közelebbi területek felértékelődtek, az új, ide települő iparágak- az elektromos berendezéseket gyártó ipar, a gépkocsi- és repülőgépipar- a délkeleti és közép-angliai régióban a foglalkoztatottak számát növelni tudták. A történelmi magterület egyben a gazdaságilag legdinamikusabban fejlődő területté vált, sőt a háborús készülődés miatt megnőtt hadiberuházások és -kutatások kedvezményezettje a délkelet-angliai történelmi magterület lett (a hadi kutatóintézetek előszeretettel települnek a döntési központ közelébe). A II. világháború utáni Nagy-Britanniát a közgazdászok Európa beteg emberének nevezték, gyarmatainak elvesztését követően világpolitikai szerepe és súlya is megcsappant. A brit gazdaság növekedése elmaradt a többi fejlett országétól, az óriási fegyverkezési költségek és a nagy tőkekivitel jelentős összegeket vontak el a hazai ipar fejlesztésétől, aminek következtében tovább romlott a brit áruk világpiaci versenyképessége (Horváth 1997; Hamilton 1999a.). Az 50-es évek a brit gazdaság szerkezeti átalakulását eredményezte, a növekedés motorjainak számító tercier (és kvaterner) ágazatok fejlődése a déli területeken volt a leggyorsabb, az angliai és a walesi fejlesztések több mint felel erre a régióra összpontosult. Ugyanakkor a K+F tevékenységek térben decentralizálódtak a délkeleti régión, sőt az Egyesült Királyságon belül is. Az 1951. évi parlamenti választások győztese, a Konzervatív Párt gazdaságpolitikájában a makronövekedés kapott prioritást, ez pedig a déli fejlett területeknek kedvezett. A midlands-i és a délkeleti kulcsiparágak szakemberellátását külön kedvezményekkel ösztönözték, a London körüli zöld övezeten kívül új növekedési pólusok alakultak ki az ipar kitelepülése és a város kereteit meghaladó növekedés, valamint az amerikai vállalatok zöldmezős beruházásai következtében. Az ekkor épült nyolc új város vonzóhatása következtében fennállt a lehetősége annak, hogy a gazdasági növekedés a fővárosi agglomeráción kívül koncentrálódjon (Horváth 1997). A regionális politika fénykorában (1945-83) a területi szerkezetátalakítás ösztönzése egyértelmű ipari orientációt mutatott: a hanyatló ágazatok által okozott válságot új, dinamikusan fejlődő ágazatokkal lehetett volna mérsékelni. A regionális politika nagy hiányossága volt, hogy nem fordított figyelmet a szerkezetátalakítást elősegítő új ágazatok fejlesztésére. Erős regionális termelő szolgáltatási szektor kiépítésére azért is szükség volt, mert szakképzett munkaerő foglalkoztatására nyújtott lehetőséget, mérsékelte volna a délkeleti területektől való függést és ösztönözte volna a helyi csúcstechnológiai ipar kifejlődését. Az ipari erőforrások átcsoportosítását- közvetett módon- infrastruktúra-fejlesztési programok is támogatták. A közlekedésfejlesztési politika egyik legfontosabb eleme a periférikus térségek telepítési adottságainak, a megközelíthetőségi feltételeknek a javítása volt autópályák építésével. Teljesült az a cél, hogy minden 80 ezer lakos feletti város 10 mérföldes körzetében legyen az autópálya. Különösen a Midlands területén és a főváros körül hatott ösztönzően az autópálya-hálózat megépítése (ld. később), de a vasúti és a légiközlekedés fejlesztése is vonzóvá tette a térségeket. A regionális fejlesztési támogatások után a gyors elérhetőség vált a legfontosabb telepítési ösztönzővé (Horváth 1997; Martin 1989). A regionális politika eszközei és intézményrendszere számtalan problematikus vonást mutatott, a legtöbb kritika a regionális fejlesztési támogatásokat érte, mert figyelmen kívül hagyta a technológiai innováció szempontjait; bármifajta munkahelyteremtést támogatott, konzerválva ezzel a tradicionális ipari struktúrát (Horváth 1997). 2
2. A XX. sz. végének K+F szempontjából fontos folyamatai. A XX. század utolsó két évtizedének regionális fejlődését Nagy-Britanniában a Nyugat- Európára jellemző új típusú térformáló folyamatok határozták meg. Az egyik ilyen folyamat volt a technológiai innovációk szerepének megerősödése: robbanásszerű növekedésnek indultak a K+F (nagy humántőke) igényes iparágak és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások, az új technológiák átalakították a már működő iparvállalatok és szolgáltató létesítmények szervezeti rendszereit is. Az ilyen ágazatokban hirtelen megnövő munkahelyek és K+F igények a korábbi évtizedekben kialakult nagy K+F bázissal, képzett emberi erőforrásokkal, valamint a jól kiépített infrastruktúrával rendelkező centrumrégióban (London és Délkelet-Anglia) alakultak ki leginkább. A hagyományos iparvidékeknek nem sikerült fejlett technológiájú ágazatokat odacsalogatni és újfajta ipari körzeteket létrehozni, mivel az épített, kulturális, technológiai és gazdasági környezetük előnytelen az ilyen tevékenységek számára- kivételt képez ez alól Közép-Skócia (ld. 3. fejezet). Nem volt elhanyagolható szerepe az európai integráció elmélyülésének sem: az egységes európai piac hatásai a regionális versenyképességet új formába öntötték. Az európai növekedési erőközponthoz földrajzilag közelebb fekvő, ahhoz fizikai infrastrukturális rendszerekkel is kapcsolódó (Csatorna-alagút!) fejlettebb, a globalizálódó gazdaságban kitüntetett pozíciót elfoglaló vállalati központokat (headquarter) és kutatóhelyeket tömörítő dél-kelet-angliai térségek (kb. a King s Lynn-Peterborough-Northampton-Oxford-Southampton vonaltól DK-re) könnyen alkalmazkodtak az új feltételekhez, míg az északi és nyugati perifériák egyértelműen versenyhátrányba kerültek. Végül nem szabad elfeledkezni az állami beavatkozás új módjairól, aminek következtében folytatódott az északi és a déli régiók eltérő ütemű fejlődése; a közel másfél évtizedes (1983-97) konzervatív regionális politika nemhogy nem csökkentette a különbségeket a (növekedési) centrum és a válságtérségek között, hanem növelte azokat. Az Egyesült Királyság a versenytársakhoz képest a 80-as évekre a K+F és a technológiai eredmények alkalmazásában jelentősen lemaradt, ezért a Tudományos és Technológiai Minisztérium kidolgozta az ország technológiai stratégiáját, amiben meghatározta a brit gazdaság számára várhatóan fontos technológiai követelményeket. A legfontosabb hajtóerőnek a tudományos beruházások növelését tekintette, mindenekelőtt a vegyi termékek gyártásában, új anyagok előállításában, a védelmi és a repülőgépiparban, illetve az egészségügyi- és élettudományokban; az információtechnológiát felhasználói, az oktatást pedig humán és vezetési típusú húzóágazatnak tekintette. Azt javasolta, hogy a már versenyképes tudományos tevékenységek adottságait még hatékonyabban hasznosítsák a nemzetközileg versenyképes termékek és szolgáltatások előállításában (Horváth 1999; Winnett-Stilwell-Leigh 1996.). A minisztérium technológia innovációs és transzferprogramokat indított el (ebből csak a téma szempontjából fontosakat emeltem ki): - SMART (kisvállalkozási kutatási és technológiai támogatás) 50 fő és 10 millió font alatti kisvállalkozásoknak; - SPUR (folyamatban lévő kutatási termékek támogatása) 500 fő alatti vállalkozásoknak, a cégek a fejlesztés 30%-áig, legfeljebb 150 ezer fontig nyerhetnek el támogatást; - LINK ipari minisztériumi program, amely kutatóközpontok vagy egyetemek és kis- és közepes méretű iparvállalatok közös projektjeiben a költségeket a feléig fedezi (Cook 1995.). Margaret Thatcher szigorú intézkedéseket dolgozott ki a gazdaság újjáépítésére; sokan remélték azt, hogy a hagyományos, kevésbé hatékony ágazatokból az erőforrásokat az új, versenyképes, csúcstechnológiát alkalmazó szektorokba, termelési eljárásokba és termékekbe csoportosítja át. A kormány iparfejlesztési politikájának egyik fő csapásiránya a dezindusztrializáció előrehaladtával a csúcstechnológiát alkalmazó, innovatív kisvállalkozások támogatása lett. Azok a térségek, amelyek iparosodottsági színvonala alacsonyabb, gazdaságuk diverzifikáltabb, K+F tevékenységük fejlett, vállalati irányító funkciói kiterjedtek vol- 3
tak, a szerkezeti változások nagyobb intenzitással bontakoztak ki bennük. A délkeleti régió (ezen belül is különösen a főváros és közvetlen környéke), Délnyugat- illetve Kelet-Anglia kedvező feltételekkel rendelkeznek az új fejlődési szakasz kibontakozásához. E régiókban a csúcstechnológiai ipar és a szolgáltatások fejlődési üteme a legmagasabb, a délkeleti régió ezért volt képes korábbi meghatározó pozícióját megtartani. A folyamatok egyértelmű nyertese tehát Délkelet-Anglia volt: az elmúlt két évtizedben gyorsan nőtt a szolgáltatásokban foglalkoztatottak száma, különösen a magánszférában, itt összpontosul a K+F ráfordítások 54%-a, a csúcstechnológiában dolgozók 42%-a. A déli területek magas jövedelmű rétegei (pl. a csúcstechnológiák kiszolgálói) egyértelmű kedvezményezettjei a változásoknak. London mellett Reading-Swindon, Cambridge illetve Bristol környékén, és a közép-skóciai Szilíciumvölgyi high-tech ipari körzetekben tudták újraiparosítani a gazdaságot csúcstechnológiákkal; ugyanakkor Anglia északi felének reindusztrializására szükség lenne mindenekelőtt ott, ahol a kutatási-oktatási kapacitások kedvezőek a csúcstechnológia letelepedésére (mint pl. a nagy konurbációkban. Horváth 1999, Martin 1989.). A K+F kiadások megoszlásában látványosnak tűnik a kormányzati rész visszaesése 1994- től, ám a fejlesztési ügynökségek és az oktatási alapok is tulajdonképpen állami pénzből finanszírozzák. Feltűnő az üzleti és a non-profit szféra előretörése, akik felismerték a K+F fontosságát versenyképességük megtartása érdekében. 1. táblázat. K+F kiadások megoszlása (millió font, folyó áron) Összesen Kormányzat Fejlesztési ügynökségek Oktatási alapok Vállalatok Felsőoktatási intézmények Külföldi cégek Privát non-profit 1981 6021 2980.... 2469 31 436 104 1983 6664 3299.... 2766 33 458 109 1985 7842 3255 0 0 3644 51 636 256 1986 8477 3357 0 0 4045 55 786 234 1987 9045 3453 0 0 4460 66 820 246 1988 9830 3458 0 0 5115 78 912 267 1989 10834 3804 0 0 5542 82 1102 303 1990 11728 4000 0 0 5886 86 1391 365 1991 11838 3995 0 0 5943 92 1412 397 1992 12367 4089 0 0 6339 99 1404 435 1993 13189 4237 0 0 6815 103 1558 477 1994 13684 4479 0 0 6886 116 1689 514 1995 14034 2514 1078 1018 6765 119 2029 511 1996 14336 2402 1092 1027 6817 120 2331 545 1997 14657 2332 1135 1033 7321 123 2136 578 1998 15454 2535 1117 1085 7356 130 2610 621 1999 16929 2601 1185 1157 8213 142 2929 701 2000 17544 2544 1250 1276 8648 158 2854 815 2001 18815 2841 1359 1474 8691 177 3386 889 Érdekesen alakultak az összefüggések (2. táblázat): a vállalatok a saját, a külföldi és a kormányzati támogatások fő megvalósítói; míg a felsőoktatási intézményekben a saját, az oktatási alapok, a fejlesztési ügynökségek és a privát non-profit támogatások valósulnak megtehát a vállalatok az üzleti, míg a felsőoktatási intézmények a képzési támogatások megvalósítói. Összességében azonban a támogatások 2/3-a a vállalatoknál valósul meg, míg csak 20%-a a felsőoktatási intézményeknél, azaz a GDP K+F részéből (ami az összes GDP 1,8%-a) ilyen arányban részesednek (egyébként a 90-es évek elején a GDP több mint 2%-át fordították K+F-re. www.staistics.gov.uk). 4
2. táblázat. A K+F-hez való hozzájárulások és a megvalósítások megoszlása (millió font, folyó áron). Támogató intézmények Megvalósító 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 intézmények Kormányzat Összes 4479 2514 2402 2332 2535 2601 2544 2841 Fejlesztési Ügynökségek Összes 0 1078 1092 1135 1117 1185 1250 1359 Oktatási alapok Összes 0 1018 1027 1033 1085 1157 1276 1474 Felsőoktatási intézmények Összes 116 119 120 123 130 142 158 177 Vállalatok Összes 6886 6765 6817 7321 7356 8213 8648 8691 Privát non-profit Összes 514 511 545 578 621 701 815 889 Külföldi cégek Összes 1689 2029 2331 2136 2610 2929 2854 3386 Összes Kormányzat 2051 1462 1495 1427 1487 1450 1489 1158 Összes Fejlesztési Ügynökségek 0 581 575 590 591 622 646 671 Összes Felsőoktatási 2623 2696 2792 2893 3040 3324 3645 4035 intézmények Összes Vállalatok 8842 9116 9297 9556 10133 11302 11510 12682 Összes Privát non-profit 168 177 177 190 203 231 255 269 Összes Összesen 13684 14034 14336 14657 15454 16929 17544 18815 Az ágazatok megoszlása az összes K+F ráfordításból a következőképpen alakul: ennek negyede a gyógyszeriparban, tizede a légiközlekedésben, 7-7%-a a telekommunikációban, a járműgyártásban és a számítástechnikában valósul meg, a gyógyszeripari cégek bevételeinek 32%-át fordítják K+F-re (a többi ágazat messze le van maradva, a következő ennek alig több mint negyede)! Tehát az összes K+F ráfordítás 56%-a öt csúcstechnológiai ágazatban valósul meg (és természetesen itt dolgozik a legtöbb K+F-fel foglalkozó munkavállaló, az összes K+F-fel foglalkozó alkalmazott fele); a telekommunikáció és a járműgyártás kivételével a fejlesztéseket főleg hazai cégek végzik. Az állami K+F ráfordítások 36%-a a nemzetvédelemben, 31%-a a tudásfejlesztésben, 15%-a az egészségügyben realizálódik (a két szélsőben csak az USA-ban nagyobb az értéke, középsőben csak az USA-ban kisebb jóval az értéke a G7 országait figyelembe véve. www.statistics.gov.uk). 3. táblázat. Az állami nettó K+F kiadások alakulása (millió font). 1992 93 1992-1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2000-93 % 94 95 96 97 98 99 2000 01 01 % Alapkutatás 1511 29,76 1571 - - - - - - - 35,34 sima - - 1253 1273 1322 1334 1369 1492 1691 25,86 orientált - - 472 504 524 523 535 566 620 9,48 Alkalmazott stratégiai 953 18,77 1019 879 1004 1109 1079 102 1153 1256 19,21 specifikus 870 17,13 105 1075 1322 1224 1198 1178 1059 1005 15,37 Kísérleti fejlesztés 1744 34,34 1762 1492 153 157 1757 1592 1902 1966 30,07 Összesen 5078 4457 5171 4256 4336 5891 4776 6172 6538 A K+F kiadások 58,5%-a az 1000-5000 főt alkalmazó cégeknél (nagyvállalatoknál valósul meg), és itt dolgozik a K+F-ben alkalmazottak 45%-a; ugyanakkor az egy kutatófejlesztőre jutó K+F kiadások a multiknál (a 10000 fő feletti létszámmal rendelkező cégeknél) kiemelkedően magasak, bőven 110 ezer font felett vannak (különösen a szállítási fejlesztések terén)! Ez azt jelenti, hogy a nagyvállalatok intenzíven foglalkoznak K+F-sel, míg a multik 5
áldozzák arányaiban a legtöbbet K+F-re. A 20 legnagyobb K+F ráfordítással rendelkező vállalat rendelkezik a K+F alkalmazottak 39; a K+F kiadások 52 és az állami alapok 64%-ávalez a vállalati K+F nagyfokú koncentráltságát mutatja (www.statistics.gov.uk). Jelentős elmozdulások mentek végbe az állami K+F kiadások terén a kutatástípusokban: az alapkutatások (melyek főleg civil területen folynak) súlya megnőtt, eközben a kísérleti kutatások jelentősége (melyek döntő hányada a nemzetvédelmet szolgálja) a fegyverkezési verseny leálltával és a hadikiadások csökkentésével lecsökkent (3. táblázat). 3. Regionális eltérések. 4. táblázat. A K+F ráfordítások értéke (1995). Régiók GDP/fő, EU=100 Összes K+F ráfordítás Összes K+F ráfordítás 1995 Sorrend millió font Sorrend % Délkelet-Anglia 116 1 7137 1 53,96 Kelet-Anglia 101,7 2 517 7 3,91 Skócia 98,4 3 704 6 5,32 Délnyugat 96,6 4 873 5 6,60 Kelet-Midlands 95,8 5 962 4 7,27 Nyugat-Midlands 93,1 6 970 3 7,33 Yorkshire és Humberside 91,2 7 415 8 3,14 Északnyugat 90,8 8 1123 2 8,49 Észak 89,4 9 222 9 1,68 Wales 84,7 10 212 10 1,60 Észak-Írország 81,9 11 92 11 0,70 Egyesült Királyság 98 13227 Forrás: Winnett-Stilwell-Leigh, 1996. A regionális innovációs képesség egyik meghatározó mutatója a K+F ráfordítások értéke. Mint a táblázatból látható, a délkeleti régiónak domináns súlya van, a ráfordításokból több mint 50%-kal részesedik, míg a legkevésbé fejlett régiókban fordítják a legkevesebbet a K+Fre (a korrelációs együttható 0,63, azaz közepesen erős a kapcsolat a fejlettségi szint és a K+F ráfordítások között). Délkelet-Anglia csúcstechnológiai ipara a harmadik és negyedik innovációs hullám (ipari forradalom) termékeire (telekommunikációs, orvosi, közlekedési és elektromos eszközök) épülve gyors ütemben növekedett, mely a helyi K+F tevékenységen és a kvalifikált munkaerőn alapult. Hozzájárultak még ehhez a régióba irányuló amerikai működőtőke-befektetések a gép- és gépjárműgyártásba, az élelmiszer- illetve fototechnikai iparba. Mindezek hatására a délkeleti régió gazdasági szerepe és súlya - a XIX. sz.-i visszaesés után- a 80-as évek elejére újra megnőtt a nemzetgazdasági növekedés letéteményesének számító high-tech iparnak köszönhetően: az ebben foglalkoztatottak fele a délkeleti régióban koncentrálódott (1. ábra). A high-tech iparágak és a K+F tevékenységek növekedése a multinacionális vállaltok itteni egységeinél különösen az Arany Háromszögben összpontosul, ami London belső kerületeinek nyugati szélétől a Heathrow illetve a Gatwick repülőterekig tart (utóbbi kettő jelzi a légiközlekedés fontosságát a csúcstechnológiai iparágak telephelyválasztásánál). Pozitív hatásként ehhez hozzájárul a nyugati M4-es (Reading-Swindon-Bristol!) és a southamptoni M3- as autópályák hatása; ez kiegészülve az M25-ös autópálya (londoni külső körgyűrű) és a Csatorna-alagút (Ashford esetében) gyorsító hatásával további K+F tevékenységek letelepedéséhez és fellendüléséhez vezet az új és a szomszédos városokban, azaz a K+F tevékenységek térben decentralizálódtak. A főváros 60 mérföldes körzetében komplex funkciókkal (ipar, 6
K+F) rendelkezik Basingstoke, Reading, Maidstone, Peterborough, Swindon, Southampton, Ipswich és Ashford; egyetemi és kutatóváros Cambridge, Oxford, Colchester, Norwich. London központjában ugyanakkor megjelentek az információtechnológiai rendszerek üzemeltetésével foglalkozó cégek, sőt a dokknegyed revitalizálásával itt is megjelentek az ezzel foglalkozó vállalatok (Hamilton 1999a.). 1. ábra Délkelet-Anglia közlekedés- és településföldrajza. A csúcstechnológiai ágazatokban foglalkoztatottak jelentős számban nőttek Kelet- Angliában, Walesben és Délnyugaton; előbbi kettőnél a megélénkülő japán befektetések és a fejlett kommunikációs hálózat volt a döntő tényező, utóbbinál pedig a főváros viszonylagos közelsége. Az északnyugati területek nagyarányú K+F ráfordítása a képzett és nagyszámú munkaerőnek és a fejlett infrastrukturális hálózatnak köszönhető. Ugyanakkor a hagyományos ipari körzetek (Midlands, Yorkshire) a K+F tevékenységre és a szakképzettség növelésére irányuló beruházások, a K+F szervezetek száma lecsökkent a nem megfelelő háttér és körülmények miatt- ez pedig hátráltatja a versenyképességet (Hamilton 1999a.). Wales-ben a K+F ágazat a foglalkoztatottakból csak 0,2%-kal, a high-tech iparágakból 4,5%-kal részesedik; a K+F-re fordított bruttó összeg a GDP 0,8%-a volt az iparban és 1,1%-a a teljes walesi gazdaságban. Az Egyesült Királyság K+F ráfordításainak csak 2%-a jut Walesre; az ország többi részéhez hasonlóan Wales is kárvallottja az innovációs tevékenységek délkelet-angliai koncentrációjának, ráadásul gondot okoz a nagy innovatív cégek hiánya. A tartomány déli, iparosodottabb részén, mely kedvező infrastrukturális (és humán) adottságai miatt az amerikai, japán és uniós tőke számára vonzó befektetési területté vált, öt tudományosés technológiai parkot hoztak létre, kettőt Cardiffban, egyet-egyet Swansea-ban, Bridgenben és Newportban- közülük ez utóbbi kifejezetten cégek K+F részlegei számára biztosít helyet. Az ipari kutatók létszáma kb. 4000 fő, a nem iparié kb. 2500 fő Walesben; a vezető K+F vezető ágazatai a biológia/környezetvédelem, informatika, fémes és nemfémes anyagok kutatása. A K+F ráfordítások a cégek forgalmának egyre nagyobb hányadát teszik ki, de a kuta- 7
tók-fejlesztők aránya a legtöbb vállalatnál nem haladja meg az 5%-ot. A hangsúly egyre inkább az interaktív és kooperatív K+F tevékenységekre helyeződik; a kutatási eredmények legfontosabb piacai a vállalatok, a kutatói ismeretek forrása pedig azonos mértékben a vállalatok és az egyetemek. A walesi K+F nagymértékben nyitott a külvilág felé: a szerződéses kutatások 78%-a Európába irányul (Cook 1995.). 2. ábra. Wales regionális beosztása. Skócia jó példája a régi iparvidékek külföldi beruházások segítségével történő átalakítására, bár ebben a helyi adottságok különleges szerepet játszottak. A 70-es évek közepi receszszió után a 80-as évek elején új lendületet vettek a külföldi beruházások, főleg az amerikaiak és japánok által uralt ötödik generációs high-tech és K+F igényes ágazatokban (pl. mikroelektronika), amiket a Skót Fejlesztési Hivatal regionális támogatásai és marketing tevékenysége vonzott ide. Közép-Skócia vonzerői közé tartozik a jól képzett, diplomás munkaerő, Edinburgh fejlődése és az ottani új városok vonzereje, a környezet tisztasága és az olcsó energia (kőolaj, földgáz, vízenergia). Az erős európai verseny miatt azonban könnyen megtörténhet, hogy a multik más európai területre helyezik át ezeket a tevékenységeket, ha Skócia versenyképessége megváltozik a nemzetközi munkamegosztásban (Hamilton 1999b.). A legkevésbé fejlett Észak-Írország helyzete nem túl rózsás, kisebb K+F beruházások csak az igen fejlettnek tekinthető, de iparilag hanyatló Belfastban vannak, illetve a kormány által preferált, protestáns többségű északi és főváros környéki területeken. A multik K+F befektetései számára a környezet és a munkaerő és az infrastruktúra állapota miatt a régió nem igazán megfelelő (Begg 1991.). 8
4. Regionális összehasonlítások. 5. táblázat. A brit régiókban lévő üzleti vállalatok K+F ráfordításai (millió font). Régiók 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2002 % United Kingdom 8717 8842 9116 9297 9556 10133 11302 11510 12336 13110 England 8335 8369 8690 8806 9071 9569 10607 10827 11538 12150 92,68 North East 132 280 230 189 162 178 164 164 119 128 0,98 North West 837 1139 1086 1168 1157 1216 1476 1451 1512 1661 12,67 Merseyside.... 0 0 0 0 0 0 0 0 0,00 Yorkshire-Humberside 230 256 279 278 255 287 309 304 298 357 2,72 East Midlands 790 595 615 710 708 775 838 933 951 1063 8,11 West Midlands 721 611 663 628 647 708 724 576 662 695 5,30 Eastern 257 466 2024 2128 2381 2367 2559 2758 2916 2741 20,91 London 984 529 881 730 667 643 735 810 738 950 7,25 South East 3864 3769 2171 2262 2335 2497 2916 2964 3317 3268 24,93 South West 519 725 743 713 758 898 887 867 1025 1286 9,81 Wales 112 115 96 108 113 125 203 144 136 170 1,30 Scotland 231 300 269 302 291 358 393 400 512 640 4,88 Northern Ireland 39 58 61 82 81 81 99 139 150 149 1,14 Mint látható, az üzleti K+F beruházások döntő többsége Angliában, azon belül is a nagy multik központjának illetve K+F részlegeinek helyt adó délkeleti és keleti régióban történik. Fontos még megemlíteni a Skóciában, az északnyugati és a délnyugati régióban lévő vállaltok növekvő mennyiségű K+F beruházásait, melyek az ottani K+F részlegek növekvő számának köszönhetők; ezen kívül újabban a Midlands területén is sokat ruháznak be K+F-be, ahol a cégek felismerték a technológiai innovációk szükségességét a versenyképesség fenntartása érdekében; illetve az infrastruktúra fejlesztésével fellendülhetett a K+F tevékenység. 6. táblázat. A K+F-ben dolgozók száma (ezer fő). Régiók 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2002 % United Kingdom 156 150 145 142 137 148 153 145 152 167 England 156 148 138 132 127 137 141 135 139 151 90,42 North East 3 5 4 4 3 3 3 3 2 3 1,80 North West 17 20 14 14 17 18 18 17 17 18 10,78 Merseyside.... 2 2 0 0 0 0 0 0 0,00 Yorkshire-Humberside 6 6 6 6 5 6 6 6 6 7 4,19 East Midlands 14 12 11 12 12 12 12 14 13 15 8,98 West Midlands 16 13 12 13 12 13 12 10 11 13 7,78 Eastern 5 12 33 27 28 28 30 30 29 32 19,16 London 21 9 11 10 8 9 10 10 9 10 5,99 South East 62 56 32 32 30 34 35 33 40 39 23,35 South West 11 14 13 12 12 13 13 12 12 14 8,38 Wales 3 2 2 2 2 3 3 2 3 3 1,80 Scotland 5 6 6 7 6 6 7 6 8 11 6,59 Northern Ireland 1 1 1 2 2 2 2 2 3 3 1,80 Látható az is, hogy - nem meglepő módon - a K+F foglalkoztatottak és ráfordítások területileg egybeesnek (a korrelációs együttható 1!). Érdemes azonban megfigyelni a délkeleti régió visszaesését, miközben a keleti, a délnyugati és a skót régióban számuk a korábban említett kedvező adottságoknak köszönhetően nőtt. A 7. táblázatból pedig kiolvasható a délidélkeleti országrész túlsúlya ebben a mutatóban- de nem minden ágazatban, pl. szállításban és 9
légiközlekedésben a fejlődésnek indult midlands-i konurbációkban, az egyéb gyáriparban pedig az északnyugati régióban nőttek meg a K+F ráfordítások. 7. táblázat. Regionális ágazati vállalati K+F kiadások 2000, millió font UK NE NW and Merseyside Yorkshire & Humberside E. Midlands W. Midlands Eastern London SE SW Wales Scotland N. Ireland Összesen 11510 164 1451 304 933 576 2758 810 2964 867 144 400 139 Gyáripar öszszesen 9231 150 1347 263 784 505 2000 551 2323 712 131 356 109 Vegyipar 3528 75 530 99 243 17 916 254 1205 15 25 130 16 Gépészet 776 34 40 27 72 56 267 8 132 55 17 56 12 Elektronika 1558 15 67 40 111 113 255 130 483 130 22 135 59 Szállítás 1094...... 57 208 410.. 118 55...... Légiközlekedés 1091...... 220 67 71 96 237...... Egyéb gyáripar 1183 20 253 67 80.. 81.. 289 220 26 32 17 Szolgáltatások 1905 14 79 36 72 66 693 251 525 94 12 33 29 Egyéb összesen 374 1 25 5 77 6 65 7 115.... 11 Primer szektor 135.......... 33........ Egyéb ipar 46................ 9.. Közüzemi szolgáltatások 160........ 5.... 14.... 1 Építőipar 34.. 1.... 1 3...... IRODALOM Bartke I. (szerk.) 1995: Területfejlesztés. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. Begg, I. (1991): A csúcstechnológiai ipar fejlődése Nagy-Britanniában. In: Horváth Gy. (szerk.): Régiók felemelkedése és hanyatlása. Regionális átalakulás a Brit-szigeteken. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs. Cook, P. (1995): A dél-walesi technopolisz. In: Horváth Gy. (szerk.): Régiók felemelkedése és hanyatlása. Regionális átalakulás a Brit-szigeteken. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, pp.259-276. Hamilton, F. E. I. (1999a): London változó szerepe. In: Nemes Nagy J. (szerk.): Regionális tudományi tanulmányok 4.: Helyek, terek, régiók. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, Budapest, pp.5-16. Hamilton, F. E. I. (1999b): A regionális politika összefüggései. In: Nemes Nagy J. (szerk.): Regionális tudományi tanulmányok 4.: Helyek, terek, régiók. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, Budapest, pp.33-46. Horváth Gy. (1997): Fejlettségi különbségek és fejlesztési politikák az Egyesült Királyságban és Írországban. In: Horváth Gy. (szerk.): Régiók felemelkedése és hanyatlása. Regionális átalakulás a Brit-szigeteken. MTA RKK, Pécs, pp.17-95. Martin, R. (1989): Az új gazdaság és a szerkezetátalakítás regionális politikája: brit tapasztalatok. In: Horváth Gy. (szerk.): Régiók felemelkedése és hanyatlása. Regionális átalakulás a Brit-szigeteken. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs. Szegedi N. (2000): Nagy-Britannia. In: Probáld F. (szerk.): Európa regionális földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, pp.172-206. Winnett, C.-Stilwell, J.-Leigh, C. (1996): Az innováció tervezése Yorkshire-Humberside régióban. In: Horváth Gy. (szerk.): Régiók felemelkedése és hanyatlása. Regionális átalakulás a Brit-szigeteken. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, pp.227-244. Internet hivatkozás: www.statistics.gov.uk (Az Egyesült Királyság Statisztikai Hivatala) 10