NEMVASFÉMEK, NEMES- ÉS RITKAFÉMEK HULLADÉKAI 3.1 A szennyvíziszap ezüsttartalmát befolyásoló tényezők Tárgyszavak: szennyvíziszap; ezüst; ezüstfelhasználók; ezüstvisszanyerés; hulladékgazdálkodás; ezüstmérleg; jogi szabályozás. A bécsi szennyvíziszapot hasznosító távfűtőmű hamujának ezüstkoncentrációja megnőtt. A hulladéklerakási rendelet értelmében 2004-től csak az 50 mg ezüst/kg szárazanyag-tartalmú hamu rakható le. Mivel a távfűtőműből származó hamu ezüstkoncentrációja e határérték körül mozog, az ezüst eredetének tisztázása mellett szükséges az ezüstemisszió megelőzése, ill. a csökkentés lehetőségének megismerése, továbbá a várható növekedés becslése. Elengedhetetlen a törvényi előírások betartásának ellenőrzése. Ugyancsak célszerű az ezüstkibocsátás-csökkentés lehetőségének felderítése. A kérdés megválaszolásához a többtényezős problémák megoldásánál bevált anyagáram-elemzést választották. Bécs szennyvizének nagy részét a simmeringi szennyvíztisztítóban kezelik, terhelése kb. 3,4 M lakosegyenérték. 1997-ben a 186 M m 3 szennyvízből 66 099 t szennyvíziszap keletkezett. Az 5,7 %(m/m) szárazanyag-tartalmú iszap nedvességtartalmát víztelenítéssel 33 %(m/m)-ra növelték, majd a szomszédos távfűtőmű két örvényáramú kazánjában tüzelték el. Az égetéskor keletkező hamut elektroszűrőn választották le, majd az előírt kezelés után lerakták. Módszer A rendszer az ezüsttartalmú szennyvíz keletkezési helyeinek vizsgálatából, a csatornázottsággal kapcsolatos tapasztalatokból, a simmeringi szennyvíztisztító telep működésének vázlatos áttekintéséből és a fűtőerőművi égetésből állt. Kiemelt figyelmet szenteltek azoknak az ezüsttartalmú termékeknek, amelyek előállítása során ezüsttartalmú szennyvíz jutott a csatornába, ill. amely termékek felhasználása ezüstképződéssel járt.
Vonatkoztatási évnek 1999-et tekintették, amikor a szennyvíziszap ezüstterhelése 910 kg/év volt. Ezt az értéket összehasonlították az ezüsttartalmú termékeket felhasználó területekkel. A kiemelkedően magas ezüsttartalmú szennyvízkibocsátást jelentő tevékenységek és termékek beazonosítása alapján következtettek az ezüstterhelés eredetére. Az elemzésben a bécsi távfűtő művek és a bécsi önkormányzat méréseire, az indirekt becsatlakozókról készült nyilvántartás adataira, a hulladékszövetség számításaira, hivatalos statisztikai adatokra, valamint a cégek adatszolgáltatására támaszkodtak. A röntgenfilmek előhívásával járó ezüstterhelés kiszámításához három kórházban célzott méréseket végeztek, és a kórházszövetség bevonásával kérdőíves felmérést készítettek. Az adatok alapján többféle forgatókönyvet készítettek, amelyek segítségével a várható intézkedések és a műszaki haladás figyelembevételével a szennyvíz-ezüstterhelés jövőbeni alakulását modellezték. Az ezüstfelhasználók között első helyen a fényképészeti cikkek állnak A film- és fényképészeti papírokat fényérzékeny bevonattal látják el (ezüst-bromid). A hagyományos fényképészet mellett jelentős mennyiségű ezüsttartalmú filmet használnak fel az egészségügyben (röntgenfilm) és a nyomdaiparban (reprofilm). A hagyományos filmelőhívásnál a megvilágított filmet először fixálóoldatba helyezik, majd öblítés után kerül az előhívóoldatba. Végezetül ismételten leöblítik a filmet. A szennyvízmentes minilaboratóriumokban a köztes öblítést fehérítőfürdő, ill. stabilizálófürdő alkalmazásával helyettesítik. A röntgenfilmek szennyvízmentes előhívása ma még nem ismeretes, bár műszakilag megoldható. Színesfilm-előhívásnál az ezüst teljes mennyisége, a repro- és röntgenfilmek ezüsttartalmának mintegy 2/3-a kerül a fixálófürdőbe. A fixálófürdőt a többi fényképészeti oldathoz hasonlóan vegyszeradagolással regenerálják. Regeneráláskor a túlfolyón keresztül egy csekély mennyiség eltávozik, amit vagy gyűjtőtartályban fognak fel, vagy a csatornába engedik. A fixálófürdőből az öblítőfürdőbe átvitt mennyiség a nagy fotólaboratóriumok kivételével kezeletlenül a csatornába jut. A távozó fixálóoldat mennyisége függ: az előhívó berendezés korától az utóbbi évtizedben jelentős haladást értek el az előhívási technológiában; az előhívó berendezés karbantartásától a hengereket és rúgókat a kopás miatt kb. évente cserélni kell, ezek-
nek az alkatrészeknek az állapota döntő hatással van a csatornába kerülő oldat mennyiségére; az előhívó berendezés szélességétől a szélesebb gépekből nagyobb a kihordás. Ezüstvisszanyerési eljárások Az ezüstvisszanyerés jól kidolgozott technológia szerint történik. Az eljárást eredetileg az ezüst-újrahasznosító üzemekben dolgozták ki, és a ma használatos előhívó berendezésekben is ezt alkalmazzák. Az ezüstöt elektrolitikus úton nyerik vissza, amelyet egyes esetekben cementációs eljárással kombinálnak (1. ábra). A regenerálás során kapott ezüstöt nemesfémfeldolgozó üzemekben ezüstrudakká dolgozzák fel. kezelt szennyvíz elvezetés átalakító anód (+) keverőmotor rektifikáló vastartalmú közeg anód (+) betáplálás ezüsttartalmú szennyvíz a szennyvíz finom eloszlatására szolgáló perforált lemez katód ( ) fixáló oldat (elektrolit) 1. ábra Ezüstvisszanyerési módszerek: cementálás (baloldali ábra) és elektrolízis (jobboldali ábra) A szakaszos elektrolízis viszonylag egyszerű eljárás. Az előhívó berendezésekben a túlfolyón keresztül távozó fixálóoldatot egy két elektródát tartalmazó tartályba vezetik. Az elektródák közötti feszültség 1 2 V között mozog. A katódon leváló tiszta ezüstöt és ezüst-szulfidot folyamatosan eltávolítják a rendszerből. Az oldat ezüsttartalmának mintegy 90 98 %(m/m)-a választható le ezzel a módszerrel. A számításoknál 95 %(m/m) átlagértéket vesznek figyelembe. A feszültség növelésével növelhető a kihozatal, de ekkor megnő az elektródán kiváló ezüst-szulfid mennyisége. Több cella sorbakapcsolásával ugyancsak javítható a kihozatali százalék. Cementálással egyszerre kb. 20 liter oldat ezüstmentesíthető. A fixáló- és mosóoldatot acélgyapottal töltött tartályba vezetik. Az eljárás azon a kémiai
megfigyelésen alapul, hogyha egy kevésbé nemes fémet nemesfémoldatba helyeznek, akkor a fém redukálódik, és oldatba megy. A módszer hátránya, hogy bizonyos idő elteltével az acélgyapot kimerül, ki kell cserélni, vagyis a módszer szakaszos és viszonylag költséges is. A gyakorlatban nem nyert szélesebb körű alkalmazást egyrészt az acélgyapot kimerülése miatt, de gyakran előfordul, hogy az acélgyapot megduzzad, és a vezetékek eldugulnak. Mivel az acélgyapot kimerülésének időpontja nem állapítható meg pontosan, bizonytalan és nem tervezhető meg az edénycsere. A Kodak cég adatai szerint optimális körülmények között >95 %(m/m) kihozatal érhető el cementálással, de a gyakorlatban jóval kisebb ez az érték. Az ezüstkihozatal a kiindulási koncentrációtól, az átáramlási sebességtől és a tartály korától függ, ezért átlagosan 80 %(m/m), és minimálisan 50 %(m/m) kihozatallal számolnak. A folyamatos elektrolízissel végzett ezüstmentesítés előnye, hogy a fixálóoldatból az öblítőoldatba átkerülő ezüst mennyisége minimálisra csökkenthető. Az elv megegyezik a szakaszos eljáráséval, azzal a különbséggel, hogy nagyobb az ezüst-szulfid-kiválás veszélye. Ez úgy előzhető meg, hogy 1,5 V-nál kisebb feszültséget alkalmaznak, és bizonyos ezüstkoncentráció alatt a berendezés automatikusan kikapcsol. A folyamatos elektrolízist elsősorban a hosszabb ideig folyamatosan üzemelő berendezéseknél alkalmazzák, pl. radiológián és kórházakban. Az ezüstmentesített fixálóoldat ezüstkoncentrációja 0,5 1,0 g/l, ami a kb. 5 g/l kiindulási koncentráció ismeretében, 80 90 %(m/m), átlagosan 85 %(m/m) kihozatalnak felel meg. A fenti eljárások mellett nagy filmelőhívókban (nyomdákban) más eljárásokat is alkalmaznak. Ezek közé a rögzített ágyas elektrolízis, ioncsere, kicsapás, szűrés stb. tartozik. Leggazdaságosabb a szakaszos és folyamatos elektrolízis kombinációja. Fotocikk-felhasználás és ezek ezüsttartalma Köztudott, hogy az ezüst viszonylag drága nemesfém, érthető tehát, hogy az ezüst árának ingadozása a filmek árára is hatással van. A 80-as években felszökött az ezüst ára, ami arra ösztönözte a fotocikkek előállítóit, hogy jobban támogassák az ezüstfelhasználást csökkentő kutatásokat. A ma kapható filmek ezüsttartalma az eredetinek egyharmada, a tendencia folytatódik. A csökkenés többek között az alábbi fejlesztéseknek volt köszönhető: módosították az ezüstkristály formát; vékonyabb bevonat, viszont emiatt sérülékenyebb a film és érzékenyebb a helytelen megvilágításra; részben más vegyülettel (érzékenyítővel) váltották ki az ezüstöt. A fotocikkek 1994 és 1999 közötti forgalmát vizsgálva megállapították, hogy a színes papír fotocikkek forgalma nőtt, ugyanakkor a röntgen- és különösen a reprofilmek forgalma csökkent.
Digitális fényképezés A digitális fényképezőgépekben a tv- és videoképernyőkhöz hasonló szenzorokat alkalmaznak. A felvevő szilícium egykristályból áll, amely a képfelületet különálló pontokra bontja (pixel). A beeső fény hatására a pontok elektromosan feltöltődnek, amelyeket azután folyamatosan olvasnak le, és digitális információként továbbítanak. A jövőt illetően várható, hogy egyre alacsonyabb árért egyre jobb minőségű felvételek készíthetők. Ebből következően térhódításuk folytatódik, beleértve a magánszektort is. Felmérések szerint jelenleg Ausztriában néhány millió hagyományos fényképezőgép van forgalomban. A nagy szám miatt gyors változással nem lehet számolni, de a negatív film felhasználás lassú visszaesése várható. Ugyanakkor a digitális technika fokozatos előretörése nem jelenti egyúttal a fotópapír-felhasználás jelentős csökkenését, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy az emberek általában szívesebben nézik a fényképet, mint a képernyőt. A nyomdaiparban a digitális technika alkalmazása már ma a filmfelhasználás kb. 10%-os csökkenését eredményezi évente. Az egészségügy is fokozatosan áttér a digitális eljárásokra, de az egészségügyi felvételek dokumentálása és archiválása mind ez ideig hagyományos ezüsttartalmú filmeken történik. Ezen a területen mindaddig nem várható áttörés, míg a tárolásra és a nagy mennyiségű képi adatok cseréjére nem találnak más megoldást. A szennyvíz ezüsttartalmának eredete A mérlegkészítés során először azt kell tisztázni, hogy honnan származik a szennyvízben található ezüst. A teljes ezüstmérleg a következő három alrendszerre bontható: ipar, kis- és közepes vállalkozások, szolgáltatás és fogyasztás, hulladékgazdálkodás és szennyvízgazdálkodás. A szennyvíziszap ezüstkoncentrációja 1996 és 1999 között csökkenő tendenciát mutatott (2. ábra). Az átlagos ezüsttartalom 1996-ban 87 mg Ag/kg szárazanyag volt, 1999-ben ez lecsökkent 45 mg Ag/kg szárazanyag értékre, ami azt jelenti, hogy 1999-ben elérte a törvényben megadott határértéket (50 mg Ag/kg szárazanyag). Számítás alapján a szennyvíziszap ezüsttartalma 1999-ben kb. 1100 kg volt, az elérhető kihozatalt is figyelembe véve. A szennyvíz ezüsttartalmának analitikai meghatározása a szennyvízben jelenlevő halogének miatt nehézségbe ütközik, mivel ezekkel az ezüst vízben oldhatatlan vegyületeket képez. A szennyvíz összes ezüsttartalmának pontosan 50 %(m/m)-a a fényképészeti termékekből származik, amelyen belül a nyomdaipar, röntgen és fényképezés nagyjából azonos, mintegy 15 %(m/m) arányt képvisel. A fixáló-
fürdőből az öblítővízzel a csatornába távozó ezüst mennyisége kb. 280 kg. Lehetséges forrásként a galvánüzemek és fogászati rendelők jöhetnek még szóba. 1400 1200 1000 kg 800 600 400 200 0 1996 1997 1998 1999 2. ábra A bécsi szennyvíziszap ezüstterhelése éves bontásban, kg Ag/kg szennyvíz A bécsi szennyvíz ezüstterhelését adó tevékenységek 1. táblázat Megnevezés Ezüstterhelés (kg Ag/év) Tartomány (kg Ag/év) Nyomda 184 70 330 Fotolabor 134 60 430 Radiológia 100 40 170 Galvanizálás 80 6 150 Kórházak (röntgen) 71 30 170 Fogászat (amalgám) 50 8 60 Csapadék (felszíni vizek) 45 45 220 Hulladékkezelők 19 17 28 Hobbi fotózás 14 3 28 Nagy fotolaborok 13 0 Fog- és állatorvosok 9 4 15 Magánháztartások 2 0 Nem azonosított tételek 406 Mindösszesen 1125 300 1616 Az 1. táblázatban látható értékek nagy sávszélessége arra utal, hogy a nyilvántartásból több olyan fontos terület hiányzik, mint a film, fotópapír, fotó-
vegyszerek, ezüstbevonatos cikkek forgalma, az amalgámfelhasználás, valamint a géppark nagyságára és állapotára vonatkozó adatok. Nem jobb az iparági és az irodalmi adatok alapján kapott kép sem. Ipar, kis- és közepes vállalkozások, szolgáltatás és fogyasztás Ebbe az alrendszerbe sorolhatók az egyes gyártástechnológiák (felületkezelés), szolgáltatás (fénykép és röntgenfilm-előhívás és fogászat) és magánháztartások (3. ábra). Az alrendszer éves anyagforgalmát a rendszerbe belépő közel 7 E kg ezüst és a rendszerből kilépő közel 10 E kg ezüst adja. A belépő és kilépő anyagáram közötti különbség (2200 kg) részben a raktárakból kikerülő régi filmekből adódik. A maradék 800 kg (ez a belépő ezüstmenynyiség 12 %(m/m)-a) az adatok bizonytalanságára vezethető vissza. Az egyes anyagáramok nagy sávszélessége is befolyásolja az eredményt. A filmelőhívás címszó alá soroltak minden olyan folyamatot, amelyben fotokémiai eljárást alkalmaznak, így a kereskedelmi és magán filmelőhívást, grafikai üzemekben végzett filmkidolgozást és az egészségügyi röntgenfilmeket. Az archivált röntgenfilmeket és reprofilmeket a raktár címszónál vették figyelembe, bár a raktár tényleges tartalma ismeretlen. Az alrendszeren belül a filmelőhívás adja az ezüstterhelés legnagyobb hányadát. A fotocikkek Bécsre vonatkozó bejövő anyagáramát az ausztriai importból számították ki. A teljes bejövő anyagáram tulajdonképpen ebből adódik, amely a megvilágítatlan fotocikkek 5700 kg, és a megvilágított negatívok 1200 kg ezüsttartalma között oszlik meg. Az előhívott filmeken, ami csak a fekete-fehér felvételeket jelenti, az eredeti ezüstmennyiség mindössze 18 %(m/m)-a található, ebből az előhívott fotóanyagokkal 72 kg távozik. A röntgen- és reprofilmeken évente 1100 kg ezüstöt tárolnak. A tárolt filmekből (archivált anyagok) 1999-ben kb. 3300 kg ezüstöt adtak át a hulladékgazdálkodásnak, ezzel az elraktározott ezüstmennyiség 2200 kg-mal csökkent. A felhasznált ezüst 55 %(m/m)-át elektrolízissel vagy cementálással tiszta ezüstként nyerték vissza. A veszélyes hulladéknak minősülő fényképészeti oldat ezüsttartalma 26 %(m/m). A felhasznált ezüst 8 %(m/m)-a került be a szennyvízbe, ami 520 kg ezüstnek felel meg. A fényképészeti szennyvíz ezüsttartalmának tartománya igen nagy, 224 1150 kg Ag/év. A galvanizálás címszó azokat a kémiai vagy elektrolitikus felületkezelési eljárásokat foglalja össze, amelyekkel ezüstbevonatok állíthatók elő. Adatok hiányában ebből a címszóból hiányoznak az egészségügyi kezelésekbe és a magánháztartásokba belépő anyagáramok. A galvanizálás tömegáramát mindössze 80 kg Ag/év adattal jellemezték. Abból kiindulva, hogy az ezüst drága, és feltételezve, hogy az ezüstöt elsősorban ezüstbevonásra használják, csekély annak a valószínűsége, hogy az ezüst a szennyvízzel távozzék el a folyamatból. A feltüntetett adatot a vízfel-
használási adatokból és határértékekből számítás útján közvetve határozták meg, ennek következtében elsősorban tájékoztató jellegűnek tekinthető. Σ import: 7 000 Σ export: 9 900 anyagáram kg Ag/év 1 200 levilágított negatívok FILMvisszanyert ezüst 3 800 ELŐHÍVÁS visszagyűjtött nem exponált röntgen-, leselejtezésre kerülő régi 1 800 fényképészeti oldatok fotocikkek reprofilmek filmek fényképészeti 5 700 szennyvíz előhívott 1 100 3 300 leselejtezésre 520 72 fotocikkek n.b. kerülő régi filmek 3 300 n.b. fémnemesítéshez felhasznált ezüst összegyűjtött galvanizálási hulladék n.b. GALVANIZÁLÁS felületkezelésre galvanizálási használt ezüst szennyvíz n.b. 80 n.b. n.b. 0 n.b. gyógyszerek amalgám fertőtlenítőszer fogtömés EGÉSZSÉGÜGYI KEZELÉS összegyűjtött egészségügyi hulladék egészségügyi szennyvíz 240 50 ezüsttárgyak MAGÁN- háztartási szennyvíz n.b. 2,3 HÁZTARTÁSOK n.b. = ismeretlen 3. ábra Az ipar, kis- és közepes vállalkozások, szolgáltatások és fogyasztás alrendszer ezüstmérlege, anyagáram kg Ag/év
Az egészségügyi kezelések címszó alá sorolták az ezüsttartalmú gyógyszereket és a fogászatban használt amalgámot. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ezüsttartalmú gyógyszerek száma elenyésző, és a statisztikákban nem is veszik figyelembe. A korábban ezüsttel végzett ivóvíz-fertőtlenítést ma nem engedélyezik. Ebben az alrendszerben a kilépő anyagáramot tehát kizárólag a tömések jelentik. Az egészségügyi hulladékoknak mindössze 20 %(m/m)-a származik az új tömésekből, a jelentősebb 80 %(m/m) mennyiség részben a betegek meglevő fogtöméseiből, részben az egészségügyi szennyvízből adódik. A rendszerbe belépő mennyiség elsősorban a beteg fogtöméseiben levő amalgám formájában lép ki a rendszerből, így növelve az emberi szervezetben levő ezüstraktárt. Ennek a raktárnak a mobilizálhatóságáról nem állnak rendelkezésre adatok. A bécsi magánháztartások ezüstforgalma elhanyagolható, mindössze 2 kg Ag/év. Az otthoni filmelőhívást a filmelőhívás kategóriához számították, ennek mennyisége ugyancsak csekély, évi 14 kg Ag. Hulladékgazdálkodás A hulladékgazdálkodási alrendszer a következő egységeket foglalja magába: ezüsttartalmú hulladék összegyűjtése (gyűjtés), a hulladék kezelése ill. hasznosítása (kezelés és hasznosítás) és a szennyvíziszap elégetése (örvényáramú kazán, Simmering) (4. ábra). Tekintettel arra, hogy Ausztriában hulladékkereskedelem folyik, és nem minden hulladékgyűjtő folytat egyúttal hulladékhasznosító tevékenységet is, ezért Bécsben más tartományokból származó hulladékot is feldolgoznak, vagyis a hulladékgazdálkodási adatokból nem számíthatók a rendszerbe be- és kilépő anyagáramok. Az elmondottak figyelembevételével ebben az alrendszerben mintegy 6300 kg Ag/év anyagforgalommal számoltak. Bécsben kb. 5400 kg ezüstöt gyűjtöttek össze, aminek nagy része [több mint 60 %(m/m)] a régi filmekből származott. Ez azt jelenti, hogy a használt filmekből a fényképészeti fürdők ezüsttartalmának kétszerese származik. A filmek korából és a filmek felhasználásából következik, hogy ez az ezüstmenynyiség nagy ingadozást mutat, számszerűen 1800 5200 kg ezüst. A Bécsben keletkező ezüsthulladéknak mindössze egy negyedét kezelik, ill. hasznosítják Bécsben, a háromnegyed rész különböző tartományokba kerül. A Bécsben kezelt hulladék ezüsttartalma évente kb. 1300 kg, amit sikerült teljes egészében visszanyerni. A szennyvízbe ennek a mennyiségnek valamivel több mint 1 %(m/m)-a kerül, kb. 19 kg. Az égetőbe szállított szennyvíziszap ezüsttartalma 910 kg/év. Ez a menynyiség gyakorlatilag teljesen az égetési hamuba kerül át, amelyet végül leraknak.
Szennyvízkezelés Az alrendszer a simmeringi szennyvízkezelőhöz tartozó teljes csatornahálózatot és magát a szennyvíztisztító telepet foglalja magába (5. ábra). A belépő anyagáram a többi alrendszer szennyvízéből és a Bécs lakott területén összegyűjtött felszíni csapadékelvezető rendszerből származik. A kilépő anyagáram sávszélességéről nincsenek adatok. Mivel a csatornarendszert rendszeresen (évente legalább egyszer) tisztítják, csatornalerakódással nem számoltak. A belépő anyagáramot két alrendszer adataiból számították ki. Az ipar, kis- és közepes vállalkozások, szolgáltatás és fogyasztás, valamint a hulladékgazdálkodás alrendszereiből átlagértéket véve 720 kg Ag/év adódik, a tartomány 300 1600 kg ezüst, ezért nagy a bizonytalanság. Ugyanakkor a szennyvíziszap elemzés szerint és a távfűtő mű hamuleválasztó hatásfokát figyelembe véve számítással 1100 kg ezüst/év érték adódott. Mivel a szennyvíziszapból visszaszámolással nyert ezüstterhelés a tartományon belül helyezkedik el, ehhez az értékhez a kibocsátók a következők szerint rendelhetők hozzá. A csatornába évente bekerülő 720 kg ezüstmennyiség döntő része 73 %(m/m)-a fényképészeti szennyvízből származik. Az 520 kg ezüst 35 %(m/m)-át az egészségügy (röntgenfilm), 36 %(m/m)-át a nyomdaipar és reproüzemek, 31 %(m/m)-át a filmelőhívás adja. További ezüsttartalmú szennyvízkibocsátó a galvánipar 11 %(m/m), fogászat (amalgám) 7 %(m/m) és a felületkezelés 6 %(m/m). A bécsi csatornarendszer korszerűsítése után már nem fordulhat elő, hogy kiadós esőzés, felhőszakadás alkalmával a befogadó túlfolyik. A csatornarendszerben a befolyó szennyvíz ezüsttartalmának 2 %(m/m)-a található. Összességében a szennyvíz és a csapadék ezüsttartalma teljes egészében a szennyvíztisztítóba kerül, ahol lecsapás után 82 %(m/m)-ban a szennyvíziszapba jut. A tárolómedencébe jut 15 %(m/m), és 2 %(m/m) a homokfogón ülepedik ki. Bécs város ezüstmérlege Bécs ezüstforgalma 10 E kg/év, aminek min. 40 %(m/m)-át mint ezüsttartalmú hulladékot elszállítják, és kb. 50 %(m/m)-a mint regenerált ezüst hagyja el a várost. Az ezüst háromnegyed részét az üzemekben nyerik vissza, a többit az ezüsttartalmú hulladékokból a hulladékhasznosítók dolgozzák fel. Az ezüst 97 %(m/m)-a fotocikkek formájában kerül a városba. Bár a különböző ezüsttel végzett tevékenységeknél (pl. galvánüzemek, egészségügyi kezelések és magánháztartások) felhasznált ezüstmennyiséget közvetlenül nem lehetett megállapítani, a közvetett módon számítással kapott mennyiségről kiderült, hogy elhanyagolhatóan csekély.
Az egyre alacsonyabb ezüsttartalmú fotocikkek következtében folyamatosan csökken a raktárak (archív filmekben) ezüstmennyisége. A felmérés szerint évente kb. 1100 kg ezüstöt archiválnak, ugyanakkor évente 3300 kg ezüst hagyja el az archívumot és kerül át a hulladékgazdálkodásba. Az ipar, kis- és közepes vállalkozások, szolgáltatás és fogyasztás alrendszer kibocsátásának 52%(m/m)-a (5300 kg) kerül a hulladékgazdálkodásba, 10 %(m/m)-a (1100 kg) jut a szennyvízbe és 37 %(m/m)-át más tartományok hasznosítják (6. ábra). A szennyvíz ezüstterhelése a szennyvíz összetételét és a távfűtőmű hamuleválasztó hatásfokát figyelembe véve 1100 kg ezüstnek adódott. Ez a mennyiség eltér az alrendszerből származó szennyvíz ezüsttartalmától, de a tartományon (240 1370 kg ezüst) belül van. A szennyvíz és felszíni vizek ezüsttartalmának 84 %(m/m)-át választják le a szennyvíztisztítóban. A 910 kg ezüstöt tartalmazó szennyvíziszapot örvényáramú kazánban égetik el, ahol a teljes ezüstmennyiség a szűrökön válik le. A teljes ezüstkibocsátás mindössze 1,6 %(m/m)-a kerül a tárolómedencékbe. Az égetőmű hamuját lerakókban ártalmatlanítják. Javaslatok a jogi szabályozásra és további műszaki intézkedésekre A szennyvízzel kapcsolatos törvényekben és rendeletekben kétféleképpen szabályozzák a szennyvíz ezüsttartalmát: maximális ezüstkoncentrációt vagy maximális fajlagos terhelést írnak elő. A gyakorlat a koncentrációt részesíti előnyben, ami azért okoz problémát, mert a szennyvíz ezüsttartalmát analitikai módszerrel nem lehet pontosan meghatározni. Amint az alábbi példa mutatja, a szennyvízkezelésben a koncentrációk nem tükrözik vissza a valóságos emissziókat. A csapadékvíz ezüsttartalma igen alacsony, mégis nagy szennyvízmennyiségnél számottevő terhelést jelent. Érdemes ezzel kapcsolatban újragondolni az emberi használatra szánt víz minőségének szabályozását is. Célszerű szétválasztani a melegvíz előállítására szolgáló víz és az ivóvíz minőségi követelményeit. Melegvízfertőtlenítésnél magasabb ezüstkoncentráció is megengedhető. A vízgazdálkodási törvény és az indirekt csatlakozókra vonatkozó rendelet lehetővé teszi ill. megkívánja a terhelés korlátozását vagy megadását. A jövőben a jogszabály adta lehetőségeket jobban ki kell használni, hogy ennek alapján könnyebben át lehessen tekinteni az anyagáramokat. Az elemzés rámutat arra is, hogy bár az üzemek elkészítik az előírt szennyező anyagterhelésre vonatkozó kimutatásokat, de a mindennapi gyakorlatot sem szabványok, sem irányelvek nem segítik.
A legnagyobb ezüstterhelés a filmelőhívásból származik, amely elektrolitikus eljárásokkal jó hatásfokkal visszanyerhető (átlagosan 340 kg Ag/év). Sikeresnek tekinthető a fixálófürdők összegyűjtése, amiből további 230 kg Ag/év nyerhető vissza. Mindkét módszer bevált technológiát alkalmaz, elterjesztésük nem jelent különösebb többletköltséget, így rövid távon megvalósítható. A radiológiában, nyomdaiparban és fényképezésben egyre szélesebb körben alkalmazott digitális technika következtében a szennyvíz ezüstterhelése kb. egyötöddel csökkenhet, a filmek csökkenő ezüsttartalma is ebbe az irányba mutat. Javul az elektrolizáló berendezésekkel való ellátottság és jó a fixálóoldat-begyűjtés. Mindezek együttesen kb. egyharmaddal egynegyeddel csökkenthetik az ezüstkibocsátást. Ezzel ellentétes irányban hat a szennyvíztisztító telepek fokozatosan javuló ezüstleválasztási hatásfoka. Ugyancsak növeli a szennyvíz ezüstterhelését, ha a melegvízelőállításnál ezüstöt alkalmaznak vízfertőtlenítéshez. Előzetes számítások szerint, ha minden bécsi kórházban ezt a fertőtlenítési módot alkalmaznák, akkor ez átlagosan 500 kg Ag terhelést jelentene évente. Végkövetkeztetés Bécs ezüstháztartását döntően a filmelőhívás határozza meg. A nyomdaipar, reproüzemek, fotolaboratóriumok, radiológiai laboratóriumok és kórházak adják a szennyvíz ezüstterhelésének 46 %(m/m)-át (520 kg Ag/év). Mivel a kibocsátás főleg kis- és közepes vállalkozásokból származik, lényeges változás csak az egész iparágat átfogó intézkedésektől várható. Az előhívásnál felhasznált fixálófürdők (851 t) 72%-áról (a nagyüzemek kivételével) kísérőlevelet állítanak ki, ami lehetővé teszi a kezelés ellenőrzését és követését. A maradék közvetlenül a csatornába kerül. A 2001. decemberi állapot szerint a szóbanforgó üzemek és az érintett laboratóriumok eleget tesznek szennyvízbejelentési kötelezettségüknek. Ennek alapján már rendelkezésre áll az első indirekt bevezetőkről készült nyilvántartás. Az indirekt csatlakozók nyilvántartásának kiértékelése fontos és hasznos eszköz lehet az ellenőrzésben és minősítésben. A szennyvízemisszióról szóló rendelet határértékeinek betartását a jelentésre kötelezett indirekt csatlakozók nagy száma miatt nehéz ellenőrizni. Megfontolandó olyan módszerek kidolgozása és kipróbálása, amelyekkel a már meglevő előírások betartásán túl elfogadható költséggel elvégezhető a határértékek ellenőrzése is. A hulladékok kísérőokmányán szerepel, hogy azokat az előírásoknak megfelelően kezelik. Az viszont nem derül ki, hogy milyen kapcsolatban áll a kezelésre kerülő hulladék mennyisége a felhasznált nyersanyag mennyiségével. Ma még nincs mód arra, hogy a hulladékban
minden olyan anyag koncentrációját meghatározzák, amelyet, mint veszélyes anyagot, kísérőokmánnyal kell ellátni. A kísérőokmányt ezért a jövőben tovább kell fejleszteni ill. ki kell egészíteni. 1996-1999 között a szennyvíz ezüstterhelése folyamatosan csökkent, és ez a tendencia várhatóan a jövőben is folytatódni fog. Ugyanakkor a szennyvíztisztító telepek javuló szennyvíziszap-leválasztási hatásfoka és új alkalmazások bevezetése, pl. vízfertőtlenítés, jelentősen megemelhetik a szennyvíziszap ezüstterhelését. A különböző anyagmérlegek segítségével összegyűjtött anyagforgalmi adatok lehetővé teszik az új technológiák bevezetéséből származó későbbi hatások előrejelzését is. Az anyagkönyvelés az ellenőrzésben és monitorozásban egyaránt hasznosítható. (Haidekker Borbála) Daxbeck, H.; Neumayer, S.; Smutny, R.: Die Sielberbilanz von Wien Grundlage für zielgerichtete Maßnamen in der Abfallwirtschaft. = Österreichische Wasser- und Abfallwirtschaft, 54. k. 3 4. sz. 2002. p. 45 52. Taoualit, N.; Hadj-Boussaad, D. E.: Metallic species (Ag + and Cu 2+ ions) transfer through a membrane-gel. = Desalination, 144. k. 1 3. sz. 2002. szept. p. 273 277. Röviden Mobiltelefon-újrahasznosítás az Egyesült Királyságban Az EK-ban új mobiltelefon-újrahasznosítási rendszert vezettek be, amely szerint a felgyülemlett mintegy 90 millió használaton kívüli telefont a tulajdonosok előrefizetett borítékban elküldhetik az újrahasznosító céghez. A rendszer a Comet kiskereskedői és az Xtronic környezetvédelmi közvetítő cég közötti együttműködés eredménye, és bármilyen gyártmányú mobiltelefonra érvényes. A visszaküldő vásárlók választhatnak, hogy a készülék fejében a Maximilian Rákellenes Egyesületnek adományoznak 5 GBP-t, vagy 5 GBP-vel olcsóbban vehetnek a Comettől új mobiltelefont. Az Xtronic a beérkező telefonokat szétszereli és összetöri, hogy a nemesfémek kiválaszthatók és újrahasznosíthatók, a nehézfémek pedig biztonságosan lerakhatók legyenek. Az Oxfam jótékonysági egylet használttelefon-begyűjtésből pénzadományra gyűjt, bár hasonló tevékenység létezik Skóciában is, de összességében az EKban az elektronikai cikkek újrahasznosítási aránya egyelőre csak 10%. Miután kb. 2 év múlva életbe lép az EU-törvény, az elektronikaicikk-gyártók kötelesek lesznek termékeiket visszavenni és újrahasznosítani. (Reuse Recycle, 2002.32. k. 6. sz. p. 42.)