Euroscepticism in Hungary

Euroscepticism in Hungary Zoltán Kész D I S C U S S I O N P A P E R J U L Y 2 0 1 4

Euroscepticism in Hungary New Direction discussion papers are designed to encourage debate on public policy in a European context. They do not reflect the views of New Direction or its members. New Direction receives funding from the European Parliament and is also required to raise a proportion of its funds from additional sources. The views expressed in this publication do not necessarily reflect those of the European Parliament. July 2014 Printed in Belgium ISBN: 978-2-87555-031-6 Publisher and copyright holder: New Direction Foundation Rue d'arlon 40, 1000 Brussels, Belgium Phone: +32 2 808 7847 Email: contact@newdirectionfoundation.org www.newdirectionfoundation.org 1

Tartalomjegyzék Vezetői összefoglaló... 3 Euroszkepticizmus a magyar társadalomban... 5 Az Európai Unió általános megítélése... 5 Az EU-ról alkotott kép... 5 Az Európai Unió iránti bizalom... 7 Az uniós intézmények iránti bizalom... 8 Európai Parlament (EP)... 9 Európai Bizottság (EB)... 10 Európai Központi Bank (EKB)... 12 Vélemények a monetáris unióról, az euróról... 14 Az Európai Unió jövőjének megítélése... 15 Magyarország és az Európai Unió viszonyának megítélése... 16 Tagság vagy kilépés?... 16 Magyarország és az EU konfliktusainak megítélése... 18 Euroszkepticizmus a magyar pártpolitikában... 23 Európai kontextus... 23 Régiós kontextus... 24 Magyarországi pártpolitika... 26 Euroszkepticizmus a magyar külpolitikában... 30 A második Orbán-kormány euroszkeptikus fordulata... 30 A keleti nyitás ideológiája... 32 A keleti nyitás eredményei... 33 A kormány narratívája... 34 A keleti nyitás értékelése... 35 Melléklet: A magyar kormányfő magas szintű diplomáciai találkozói 2010-2014... 39 2

Vezetői összefoglaló Tanulmányunk három vonatkozásban vizsgálja a magyarországi euroszkepticizmust: (1) a társadalmi attitűdök szintjén, (2) a pártpolitika szintjén, és (3) a külpolitika szintjén. Az első pontot tekintve a Magyarország 2004-es uniós csatlakozása eltelt időszakra koncentrálunk, a második pont esetében a rendszerváltás óta eltelt időszakot tekintjük át röviden, nemzetközi összehasonlításban, a harmadik pontban pedig főként 2010 és 2014 közötti kormányzati ciklus elemzését adjuk. 1. A magyar társadalom az ország Európai Unióba való belépése óta komoly csalódásként élte meg, hogy az életszínvonal nem javult jelentősen, az ezzel kapcsolatos elégedetlenség pedig összekapcsolódott a rendszerváltásban való csalódással. A társadalmi attitűdök szintjén mindez együtt járt az Európai Unió megítélésének romlásával és az uniós intézmények iránt érzett bizalom csökkenésével. Ez a romlás és bizalmatlanság ugyanakkor még mindig kisebb, mint a régi uniós tagállamokban, azaz a magyar társadalom nemzetközi összehasonlításban nem nevezhető kiemelkedően euroszkeptikusnak. A magyar állampolgárok egyértelmű többsége továbbra is az uniós tagság mellett van. 2. Ugyanakkor konkrét ügyekben a pártpolitikai preferenciák mentén erősen befolyásolható a magyarok EU-ról alkotott véleménye. Ezzel a pártpolitika szereplői időnként élnek is. Különösen fontos ez abból a szempontból, hogy az EU-hoz való viszony 2010 után sokszor belpolitikai vitatémává is vált, és ebben a kérdésben alapvetően mást képviselnek az egyes magyarországi pártok. A Fidesz puha EU-szkeptikus, a Jobbik erős, de mérséklődő EU-ellenes, az LMP baloldali értelemben EU-kritikus, míg az MSZP, az Együtt-PM és a DK egyértelműen EU-barát politikát képviselt. A jobboldalon megjelent egyfajta oroszbarát politika is, a szélsőjobboldali Jobbik esetében egyértelműen az orosz érdekek iránti elköteleződésként, a kormányzó Fidesz esetében pedig egyfajta Oroszország felé nyitott hintapolitikaként, a keleti nyitásnak elnevezett külpolitikai stratégia részeként. 3. A külpolitika szintjén a második Orbán-kormány célja a keleti nyitással azonban túl is lépett a hagyományos külpolitikai és külgazdasági célkitűzéseken. A kormány a nyugati és uniós kapcsolatok romlásából következő mozgástér-szűkülést kívánta ellensúlyozni, illetve az EU-tól való pénzügyi, gazdasági és politikai függőséget oldani. Továbbá így kívánt felkutatni alternatív pénzforrásokat az ország finanszírozásához. Mindezek mellett pedig a gazdasági és politikai értelemben egyaránt paternalista és autokrata magyar kormány számára vonzó volt a mintának tekintett hasonló típusú politikai berendezkedéssel rendelkező keleti országok felé való közeledés. Várhatóan a harmadik Orbán-kormány is tisztában lesz azzal, hogy Magyarország számára az Európai Uniónak nincs alternatívája, a konfliktusok és a mozgástér-bővítési kísérletek azonban 3

folytatódni fognak, nem pusztán gazdasági értelemben, hanem azzal a céllal is, hogy a keleti mintákat követő autokratikus ideológiát, politikai berendezkedést és államszervezést elfogadottá, vagy legalábbis megtűrtté tegye az Európai Unión belül. 4

Euroszkepticizmus a magyar társadalomban A következőkben főként az Eurobarometer 1 kutatások segítségével bemutatjuk, hogyan változott a magyar társadalomban az Európai Unió megítélése a tagság tíz éve alatt. Megvizsgáljuk, miként vélekednek a magyar állampolgárok általában az EU-ról, mit gondolnak specifikus kérdésekben, illetve hogyan látják az integráció jövőjét. A nemzetközi összehasonlító kutatásokból kiderül az is, hol helyezkedik el a magyar közvélemény a több tagállamban mért attitűdökhöz képest. Az Európai Unió általános megítélése Az Európai Unióhoz való viszonyt először távolról közelítjük meg. Erre a rendelkezésre álló kérdőív tételei közül kettő alkalmas leginkább. Az első arra vonatkozik, hogy a megkérdezettben milyen kép alakult ki az EU-ról, pozitív, semleges, vagy negatív. A második pedig az Európai Unió iránti bizalomra kérdez rá. Az EU-ról alkotott kép Az uniós tagság 10 éve alatt meglehetősen hullámzóan változott a magyar lakosság körében az EU-ról kialakult kép. Összességében a kezdethez képest csökkent azoknak az aránya, akikben pozitív, míg nőtt azoké, akikben negatív ez a kép. A tendencia azonban csak 2012 tavaszáig volt romló, akkor történt meg először, hogy többségbe kerültek azok, akik negatívan látták az Európai Uniót. Az utóbbi két évben azonban sokat javult az EU megítélése, 25-ről 37 százalékra nőtt azoknak az aránya, akikben pozitív kép alakult ki. A negatív választ adók részaránya pedig 20 százalékon stabilizálódott. Az Európai Unióról alkotott általános kép változása Magyarországon, 2004-2014 1 Az Európai Bizottság megbízásából készülő Eurobarometer mérések előnye, hogy rendszeresen (évente kétszer, tavasszal és ősszel) végzik, illetve sztenderd kérdésblokkjait minden alkalommal lekérdezik, így alkalmas a trendek megfigyelésére. A kutatási adatbázis pedig némi késéssel ugyan, de nyilvánosan elérhető, így lehetőség van a kapott adatok mélyelemzésére is. 5

pozitív (nagyon, vagy inkább) negatív (nagyon, vagy inkább) 50% 40% 30% 20% 10% 0% (Általánosságban véve nagyon pozitív, inkább pozitív, semleges, inkább negatív, vagy nagyon negatív kép él Önben az EU-ról? kérdésre adott válaszok százalékos megoszlása. Forrás: Eurobarometer kutatások) A legfrissebb, 2014. márciusi kutatásban a tagállamok háromnegyedében fölényben voltak azok, akikben az EU-ról alkotott kép pozitív. A pozitív és a negatív választ adók részarányának a különbsége Romániában (+47) és Bulgáriában (+40) volt kiugróan nagy, míg Görögországban (- 30) és Cipruson (-20) kiugróan alacsony. A Magyarországon kapott 17 százalékpontos érték sorrendben a 11. legnagyobb. Az Európai Unióról alkotott általános kép a tagállamokban, 2014. március 50 RO 40 30 20 BG PL LT MT EE HR LU DE IE HU SI SE BE LV SK FI 10 DK NL CZ FR 0-10 ES IT AT PT UK -20-30 -40 CY EL (A pozitív [nagyon pozitív, vagy inkább pozitív] és a negatív [inkább negatív, vagy nagyon negatív] választ adók részarányainak különbsége százalékpontban. Forrás: Special Eurobarometer 415) 6

Az Európai Unió iránti bizalom Az EU iránti általános bizalom a tagság kezdeti éveiben meggyőző volt, jelentős fölényben voltak azok hazánkban, akik inkább bíztak benne. Egészen 2007 végéig 60 százalék körül volt a bízók aránya, míg a bizamatlanok legfeljebb 30 százalékot tettek ki. A 2010-es kormányváltást követően viszont ugrásszerűen megnőtt a bizalmatlanok aránya: 2010 és 2012 tavasza között 30- ról 55 százalékra, azaz abszolút többségbe kerültek a bizalmatlanok. Ez a tendencia azonban nem folytatódott tovább, hanem némi korrekció történt. 2013 tavaszára közel azonos szintre került a bízók és a bizalmatlanok aránya, ami az elmúlt három mérésben nem is változott. A társadalom megosztottsága ebben a vonatkozásban rögzült. A 2010 után meginduló változásoknak két folyamat is állhat a hátterében. Egyrészt a romló bizalmat az EU iránt magyarázhatja a magyar kormány és az Európai Unió között ebben az időszakban zajló konfliktus-sorozat. Másrészt azonban az is, hogy ugyanebben az időszakban a magyar kormány megítélése is gyorsan romlott, és mivel a magyar társadalom körében ilyenkor a növekvő elégedetlenség minden intézményre így a nemzetköziekre is rávetül, a bizalom az Unió iránt is csökkent. Amikor 2012 második felétől az Európai Unióval szembeni konfliktusok valamelyest tompultak, vagy legalábbis megszokottá váltak, illetve a magyar kormány népszerűsége is újra erősödésnek indult, az Európai Unió iránt érzett bizalom is ismét javulni kezdett. Az Európai Unió iránti bizalom változása Magyarországon, 2004-2014 inkább bízik inkább nem bízik 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 7

(A Mennyire bízik Ön az Európai Unióban? Kérem mondja meg, hogy inkább bízik benne, vagy inkább nem bízik benne. kérdésre adott valid válaszok megoszlása. Forrás: Eurobarometer.) Amennyiben kitekintünk a többi tagállamra, korántsem tűnik a magyar bizalmi szint kiugróan alacsonynak, sőt. Az EU-ban bízók és a bizalmatlanok különbségét tekintve a hetedik helyen vagyunk, miközben a tagállamok többségében (20 esetében) fölényben vannak a bizalmatlanok. A déli tagállamokban különösen erős a bizalmatlanság: Görögországban 81/18, Cipruson 74/22, Olaszországban 69/19 a bizalmatlanok/bízók aránya. A 2004-ben és utána csatlakozott országok közül Ciprus után a hagyományosan euroszkeptikus csehek körében a legnagyobb (22 százalékpontos) a bizalmi deficit. Az Európai Unió iránti bizalmi deficit a tagállamokban, 2014. március 30 20 10 0-10 -20-30 -40-50 -60-70 EE BG RO MT LT FI HU BE PL DK LU SK SE NL LV HR AT IE SI CZ DE FR ES PT UK IT CY EL (A bízók és a a bizalmatlanok részarányának különbsége százalékpontban. Forrás: Special Eurobarometer 415) Az uniós intézmények iránti bizalom Az EU-ról alkotott képet tovább árnyalható, ha megvizsgáljuk az Európai Unió legismertebb és legfontosabb intézményeiről formált lakossági véleményeket. Ezt az egyes intézményekben bízók, illetve a velük szemben bizalmatlanok arányának alakulásával mérik. A belépést követően a magyar társadalom tagjainak is egyfajta tanulási folyamaton kellett végigmenni, amelynek során többé-kevésbé megismerhették az EU működésében szerepet játszó intézményeket. Mivel azonban az ezekkel kapcsolatos hírekről, eseményekről a többség csak a belföldi médián keresztül tájékozódik, ezért a vélemények kialakításában a legnagyobb szerepe 8

annak van, hogy (1) mennyire hangsúlyosan jelennek meg ezeken a csatornákon az intézményekkel kapcsolatos beszámolók, (2) a hazai politikai szereplők milyen tónusú megállapításokat, üzenetek fogalmaznak meg, miként pozícionálják az uniós intézményeket Magyarország, illetve az EU kontextusában. A három legfőbb uniós intézmény tárgyalásánal röviden megemlítjük, hogy melyek voltak azok a legfontosabb események a Magyarország-EU viszonyban, amelyek hatással lehettek a közvéleményre. Európai Parlament (EP) Az EP iránti bizalom az Európai Unió egészét tekintve lényegében 2007 óta folyamatosan gyengül. 2008-ig még abszolút többségben voltak azok, akik inkább bíztak az intézményben. 2011 őszétől ugyanakkor már többségbe kerültek a bizalmatlanok. Az idén márciusban felvett legfrissebb Eurobarometer kutatás során pedig az európaiaknak az abszolút többséget jelentő része, 53 százaléka nyilatkozott úgy, hogy inkább nem bízik az Európai Parlamentben. Mindössze harmaduk (34%) nyilatkozott úgy, hogy inkább bízik benne. A magyar lakosság körében 2010-től figyelhető meg a bizalomvesztés, melynek mélypontja 2012 májusában volt. Akkor 53/38-ra szűkült a bízók/nem bízók közötti olló. Az ezt követő javulás után idén márciusra ismét gyengült a bizalom. A magyarok 51 százaléka bízott csak az EP-ben, míg 42 százaléka inkább nem. Az Európai Parlament iránti bizalom változása Magyarországon, 2004-2014 inkább bízik inkább nem bízik 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% (A Mennyire bízik Ön az Európai Parlamentben? Kérem mondja meg, hogy inkább bízik benne, vagy inkább nem bízik benne. kérdésre adott valid válaszok megoszlása. Forrás: Eurobarometer.) Bár ez az eddigi legalacsonyabb bizalmi szintet jelenti, lényeges eltérés az EU átlagához képest, 9

DE IE SI CZ FR hogy míg ott többségben vannak a bizalmatlanok, hazánkban a bízók aránya mindig érdemben meghaladta a bizalmatlanokét. A magyar lakosság véleményére minden bizonnyal hatással voltak a 2010 óta regnáló kormány konfliktusai az EP-vel. Ezek közül is kiemelendő volt a Tavares-jelentés és az arról tartott vitanap az EP-ben, amely jelentős figyelmet kapott a hazai médiában. Amennyiben a bízók/nem bízók arányának a különbségét nézzük a legfrissebb Eurobarometer kutatásban, akkor kiderül, hogy 12 tagállamban van többsége az inkább bízóknak (Magyarország a 10. a sorban), 16 országban pedig az bizalmatlanoknak. Görögországban a legerősebb az ellenérzés, ahol a megkérdezettek háromnegyede (74%) inkább nem bízott az EP-ben. Kiugróan gyenge a bizalom az Egyesült Királyságban is, valamint a Dél-európai tagállamok esetében. Az Európai Parlament iránti bizalmi deficit a tagállamokban, 2014. március 30 20 10 0 BG RO EE MT FI DK LT LU SE HU BE PL -10 SK HR NL LV AT -20-30 -40-50 -60 CY IT PT ES UK EL (A bízók és a bizalmatlanok részarányának különbsége százalékpontban. Forrás: Special Eurobarometer 415) Európai Bizottság (EB) A Bizottság iránti bizalom az EU egészét tekintve az elmúlt években folyamatosan romlott. 2011 tavaszáig rendre relatív többségben voltak azok, akik bíztak az EB-ben. Az idén márciusban felvett legfrissebb Eurobarometer kutatás szerint viszont az európaiak 51 százaléka inkább nem bízik az intézményben, míg mindössze harmaduk (33%) nyilatkozott úgy, hogy inkább bízik benne. A magyar lakosság körében az EP esetében tapasztalthoz hasonlóan 2010-től figyelhető meg a bizalomvesztés. Az EU átlagához képest azonban két fontos eltérés mutatható ki: (1) nálunk 10

mindig relatív többségben voltak az inkább bízók, a bízók/nem bízók különbsége sosem volt 10 százalék alatt; (2) a bizalomvesztés trendje megtört, a tavaly őszi 50/40 százalékos arányról idén márciusra 54/38-ra javult a bízók/nem bízók aránya. A Bizottság és a magyar kormány viszonyát is áthatotta a szabadságharcos konfliktus-sorozat. A kötelezettségszegési eljárások mellett a gazdaságpolitikára vonatkozó uniós javaslatok is rendre napirendre kerültek az elmúlt években. Az Európai Bizottság iránti bizalom változása Magyarországon, 2004-2014 inkább bízik inkább nem bízik 60% 50% 40% 30% 20% 10% (A Mennyire bízik Ön az Európai Bizottságban? Kérem mondja meg, hogy inkább bízik benne, vagy inkább nem bízik benne. kérdésre adott valid válaszok megoszlása. Forrás: Eurobarometer.) A bízók bizalmatlanok különbségét tekintve Magyarország a hetedik helyen áll a 28 tagállam sorrendjében. A Bizottság iránti bizalom 13 országban szufficites, míg 15-ben deficites. Utóbbi leginkább Görögországban jellemző, ahol a megkérdezettek 80 százaléka inkább nem bízott, a bízók aránya pedig mindössze 17 százalék volt. Az Európai Bizottság iránti bizalmi deficit a tagállamokban, 2014. március 11

30 RO BG 20 EE MT LT LU HU FI SE DK PL 10 BE NL 0-10 -20-30 -40 SK HR LV IE AT SI DE CZ FR -50-60 -70 CY IT PT UK ES EL (A bízók és a bizalmatlanok részarányának különbsége százalékpontban. Forrás: Special Eurobarometer 415) Európai Központi Bank (EKB) Bár Magyarország még nem tagja az Eurózónának, hazánkban több esetben is a közbeszéd egyik fontos szereplője volt az EKB. Az európai válságkezelésben alkalmazott megoldásai, illetve a magyar jegybanktörvénnyel kapcsolatos aggályai miatt is döntően negatív kritikát kapott a 2010- ben hivatalba lépett kabinettől. Az intézmény iránti társadalmi bizalomban 2004-2014 között alapvetően két folyamat figyelhető meg: (1) a véleménnyel nem rendelkezők aránya jelentősen (33-ról 11 százalékra) csökkent; (2) a bizalmatlanok aránya 17-ről 48 százalékra emelkedett. 2014 márciusában hét százalékpont volt a nem bízók fölénye, ami megegyezik a 2011 végén mért eddigi legnagyobb értékkel. Ellentétben a jelen tanulmányban vizsgált másik két intézmény (EP, EB) megítélésével, az EKB esetében az elmúlt két évben nem történt javulás a lakosság bizalmi szintjében. Az Európai Központi Bank iránti bizalom változása Magyarországon, 2004-2014 12

inkább bízik inkább nem bízik 50% 40% 30% 20% 10% (A Mennyire bízik Ön az Európai Központi Bankban? Kérem mondja meg, hogy inkább bízik benne, vagy inkább nem bízik benne. kérdésre adott valid válaszok megoszlása. Forrás: Eurobarometer.) Nem Magyarország volt az egyetlen olyan tagállam 2014 márciusában, ahol a lakosságban relatív többségben voltak az EKB iránt bizalmatlanok. A 16 bizalmi deficites ország között egyaránt vannak eurózóna tagok és aspiránsok is. Az öt legkevésbé bízó tagállam mindegyike olyan Déleurópai ország, amelyeket súlyosan érintett az adósságválság, melynek kezelésében kulcsszereplő az EKB. Legnagyobb mértékben a dánok és a finnek bíznak az intézményben. A bízók és a bizalmatlanok részarányának különbségének sorrendjében Magyarország a 16. helyen szerepel a 7 százalékpontos deficittel. Az Európai Központi Bank iránti bizalmi deficit a tagállamokban, 2014. március 13

40 30 20 10 0-10 -20-30 -40-50 -60-70 -80 DK FI LU MT SE BG NL EE LT RO PL SK LV AT BE HU CZ HR DE SI IE FR UK PT IT CY ES EL (A bízók és a bizalmatlanok részarányának különbsége százalékpontban. Forrás: Special Eurobarometer 415) Vélemények a monetáris unióról, az euróról A közös valuta megítélését alapvetően írta át a válság. Míg 2004-2009 között stabil célja volt a hazai kormányoknak is az euró bevezetése (igaz, a céldátum mindig az annak bejelentését követő 4-5 év volt), 2010 után nemcsak a tervezett bevezetés dátuma tolódott ki, hanem az eltökéltség is csökkent. A forint gyengülése ugyanis némi javulást eredményezett a versenyképességben. Az Európai Gazdasági és Monetáris Unió és az euró támogatottsága a tagállamokban, 2014. március 80 70 60 50 40 30 20 10 0 Támogatja Ellenzi FI SK EE BE LU NL SI MT DE IE AT RO FR EL ES HR EU28 HU LV CY PT BG IT LT DK SE PL CZ UK (A támogatók és az ellenzők aránya. Forrás: Special Eurobarometer 415) 2014 tavaszán a magyarokat erős megosztottság jellemezte az euróval kapcsolatban. Bár minden második megkérdezett támogatta az Európai Gazdasági és Monetáris Uniót a közös 14

fizetőeszközzel, 40 százalékuk ellenezte azt. Ezek az arányok megfelelnek az EU átlagának, ezzel 17. helyen szerepel Magyarország az EU-s tagállamok sorrendben. Az egyes országok között azonban jelentős eltérések tapasztalhatók. Finnországban, a BENELUX államokban és a legfiatalabb eurózóna tagállamokban, Szlovákiában és Észtországban és Szlovéniaában 70 százalék feletti a támogatók aránya. Az ellenzők ugyanakkor kiugróan sokan vannak két visegrádi országban, Csehországban (71%) és Lengyelországban (65%). Az Európai Unió jövőjének megítélése Az európai válságkezelés lehetséges megoldási útjai kapcsán az utóbbi időben ismét előtérbe került az Európai Egyesült Államok ideája. Először Victor Hugo fogalmazta meg ezt a víziót még a 19. század közepén és egészen 1992-ig több politikus is támogatója volt ennek az elképzelésnek, például Winston Churchill, Jacques Santer, vagy Helmut Kohl. 1993-tól azonban gyakorlatilag eltűnt a napirendről az Európai Egyesült Államok gondolata, ezért sokáig a közvélemény-kutatások sem fókuszáltak erre. Egészen mostanáig, a legfrissebb Eurobarométerfelmérésben ugyanis ismét előkerült ez a kérdés, ami így érdekes összehasonlítást tesz lehetővé az egyetlen rendelkezésre álló korábbi, 1984-es szintén Eurobarometer kutatással. Az Európai Unióban jelenleg egyértelműen azok vannak többen, akik úgy vélik, hogy az Európai Egyesült Államok gondolata rossz ötlet a válaszadók 40%-a gondolkodik így, a támogatók pedig a válaszadók egyharmadát teszik ki. Lakossági vélemények az Európai Egyesült Államok gondolatáról a tagállamokban, 2014. március Jó ötletnek tartja attól függ/nt/nv Rossz ötletnek tartja 20 34 38 40 18 42 45 29 31 39 44 43 26 33 29 28 37 52 32 44 33 38 63 60 47 75 74 75 53 45 44 44 43 42 41 39 38 37 36 36 35 34 34 33 33 31 31 28 27 24 24 23 21 16 16 11 RO HR HU PL BG BE CZ ES LT SK FR EL IT DE PT SI CY LU MT IE AT LV UK NL EE DK SE FI 15

(Ön jó, vagy rossz ötletnek tartja, hogy az EU tagállamai az USA államainak, vagy Kanada provinciáinak mintájára politikai unióba, Európai egyesült Államokba szerveződnének? kérdésre adott válaszok megoszlása a tagállamokban. Forrás: Special Eurobarometer 415) A tagországokat részletesebben összehasonlítva jelentős eltéréseket találunk a 2014-es véleményekben. Az egyik végletet Finnország, valamint Dánia és Svédország jelenti, ahol jóval az átlag alatt van azok aránya, akik támogatják az elképzelést (Finnország 11%, Dánia és Svédország 16%). Ez egyben azt is jelenti, hogy mindhárom ország esetében meglehetősen magas, 75% körüli a koncepciót egyértelműen elutasítók aránya. A skandináv országok mellett jóval meghaladja a 40%-os átlagos elutasítási arányt az Egyesült Királyság (63%), Hollandia (60%) és Luxemburg (52%) is. Azért is figyelemre méltóak ezek a számok, mert az 1984-es felvételhez képest Dániát, Luxemburgot, Hollandiát és az Egyesült Királyságot tekintve közel másfélszeres emelkedésre utalnak a jelenlegi elutasító véleményt mutató adatok. Ezzel szemben Romániában abszolút többsége kerültek 2014-ben az Európai Egyesült Államok ötletének támogatói. 53 százalék gondolkodik így, míg mindössze 20 százalék van ellentétes véleményen. Az átlagot meghaladó mértékű támogatás leginkább a kelet-közép európai országokban látszódik, köztük Magyarországon is, ahol 44 százalékos az elképzelés támogatottsága, ugyanakkor ehhez képest meglehetősen magas, 38 százalékos az elutasítás is. Hasonló, nagyjából kiegyenlített megoszlás látszik a pro és kontra vélemények tekintetében Csehországban, Horvátországban, Lengyelországban, Szlovéniában és Szlovákiában is. Az 1984-es felmérésben résztvevő 10 tagországot tekintve Dánia kivételével mindenhol csökkent a támogatók aránya, átlagosan 20 százalékkal. Ez Luxemburg esetén a legmagasabb: Míg 1984- ben a válaszolók 69 százaléka gondolta úgy, hogy jó ötlet az Európai Egyesült Államok koncepciója, idén már csak 31% vélekedett így. Ezzel párhuzamosan rendkívül nagyarányú a növekedés a korábbi adatfelvételhez képest az ellenzők között. Legkisebb mértékben, 11 százalékkal Olaszország és Németország esetén lett több az ötletet elvetők száma, legnagyobb mértékben pedig Dániában (59%) és az Egyesült Királyságban (55%). Az átlagot jóval meghaladó mértékben nem tudnak egyértelmű állást foglalni a témában a német, a lett, az osztrák és a szlovén válaszolók. Az is látszik továbbá, hogy leginkább Európa déli országai, Bulgária, Spanyolország, Olaszország, Málta és Portugália esetében a legmagasabb az egyáltalán nem válaszolók aránya. Magyarország és az Európai Unió viszonyának megítélése Tagság vagy kilépés? A válságot megelőzően annyira meggyőző volt a tagállamokban az EU-tagság támogatottsága, hogy a közvélemény-kutatásokban nem is szerepelt erre vonatkozó kérdés. Az elmúlt években azonban nem direkt megfogalmazással és a válságkezeléshez kötötten felkerült egy kérdés az Eurobarometer kérdőívre. Ez arról kérdezte a kutatásban résztvevőket, hogy szerintük az országuk jobban szembe tudna-e nézni a jövővel az Európai Unión kívül, vagy sem. 16

Kilépésről alkotott vélemények a tagállamokban, 2014. március Teljes mértékben egyetért Inkább egyetért NT/NV Inkább nem ért egyet Egyáltalán nem ért egyet 24 34 8 EE NL BG LT LU DK MT ES DE IE RO BE SK FI FR LV HU PL SE PT IT HR EL AT CZ SI UK CY (A Milyen mértékben ért egyet - az országom jobban szembe tudna nézni a jövővel az EU-n kívül - kijelentéssel? kérdésre adott válaszok megoszlása a tagállamokban. Forrás: Special Eurobarometer 415) 25 2014 márciusában a magyarok harmada értett egyet azzal, hogy jobb lenne kívül, míg az abszolút többség, 58 százalék nem értett ezzel egyet. Az egyetértést tekintve a 33 százalékos hazai arány a 12. legnagyobb. Két tagállamban, Cipruson és az Egyesült Királyságban voltak relatív többségben a kilépés pártiak. A velünk együtt csatlakozott tagállamok között a magyar értéknél magasabb egyetértés arányt regisztráltak még Szlovéniában, Csehországban és Lengyelországban. Mindez nem egyértelműen, de valamelyest összefügg az életszínvonal percepciójával. A 2014 márciusi Eurobarometer kutatásban a magyarok 73 százaléka rossznak ítélte meg az életszínvonalat Magyarországon, csupán 26 százalékuk mondta azt jónak. Szinte ellentétes arányokat kapunk viszont akkor, ha az Európai Unió életszínvonalról van szó, amit a magyarok 69 százaléka tartott jónak. Tehát miközben sok tekintetben kritikus a lakosság az EU-val, vagy annak intézményeivel kapcsolatban, az észlelés szintjén erősen megjelenik az életszínvonalbeli lemaradás. Figyelembe véve, hogy immár 10 év telt el a csatlakozásunk óta, a lakosság döntően csalódásként élheti meg azt, hogy a 2004-ben megfogalmazott elvárása (mielőbbi felzárkózás az európai életszínvonalhoz) nem teljesült. Ez a frusztráció minden bizonnyal kihat az EU-tagság megítélésére is, amennyiben az elmaradást nem csak belföldi, hanem az EU működésében rejlő okokkal magyarázzák. Még a magyarországinál is szélsőségesebb eltérés mérhető a három utoljára csatlakozott tagállamban. Bulgáriában 65, Romániában 56, Horvátországban 46 százalékponttal többen gondolták érezték jónak az életszínvonalat az EU-ban, mint a saját országukban. A saját ország, illetve az EU életszínvonalának megítélése a tagállamokban, 2014. március 17

90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 a tagállamban az EU-ban LU DE SE DK UK AT BE FR NL MT IE FI CY ES IT CZ PT EE SI EL PL SK LT HU LV HR RO BG (Az életszínvonalat nagyon jónak, vagy inkább jónak tartók aránya. Forrás: Special Eurobarometer 415) Magyarország és az EU konfliktusainak megítélése Ahogy már említettük, a magyarok Európai Unióról alkotott véleményét valószínűleg érdemben formálták azok a konfliktusos ügyek, amelyek az utóbbi időben kerültek napirendre és a kormány szabadságharcos retorikája miatt nagy visszhangot kaptak a hazai közéletben. Annak érdekében, hogy megvizsgálhassuk, ezek az ügyek mennyire rombolták a társadalom EUképét, illetve a pártszimpátia milyen mértékben határozza meg azt, áttekintjük azokat a felméréseket, amelyeket ezekkel az ügyekkel kapcsolatban készítettek hazai közvélemény-kutató intézetek. A szabadságharc szükségessége A Medián 2012-2013 között több alkalommal is kutatta országos reprezentatív mintán az EU-val szembeni szabadságharc megítélését. A 2013. májusi mérés során a megkérdezettek alig negyede (24%) tartotta szükségesnek a szabadságharcot, 64 százalékuk mondta azt, hogy erre nincs szükség. A három alkalommal történt felmérésben csak mérsékelten változott a szabadságharc támogatottsága: 2012 januárjában 27%, 2012 szeptemberében 20 százalék volt azoknak az aránya, akik szükségesnek látták a szabadságharcot. Az eredményekből a Medián három olyan következtetést is levon, amelyek a jelen tanulmány szempontjából fontosak: 1. A szabadságharc szükségességének megítélése elsősorban a pártkötődéstől függ. 2. Az egyébként legradikálisabban unió- és nyugatellenes retorikát hangoztató Jobbik szavazói is csak az országos átlagnak megfelelő arányban képviselik a harcias véleményt. 18

Ez valószínűleg a párt támogatóinak ellenzéki identitásával magyarázható, azaz a jobbikosok még sokszor akkor is ellentmondanak a kormánynak, amikor az az ő szájuk íze szerint beszél. 3. Az ismétlődő pengeváltások következtében az Európai Uniót a korábbinál többen látták ellenségesnek Magyarországgal szemben. A szabadságharc szükségessége, 2013. május szükség van rá nem tudja nincs rá szükség 32 89 64 87 64 57 8 26 Fidesz szavazók MSZP szavazók Jobbik szavazók Együtt-PM szavazók teljes népesség (A kormány azt állítja, hogy szabadságharc van. Ön szerint szükség van erre a szabadságharcra, vagy nincs rá szükség? kérdésre adott válaszok megoszlása a pártpreferencia csoportokban. Forrás: Medián) 8 24 A kohéziós források felfüggesztése 2012 tavaszán az Európai Unió részlegesen felfüggesztette a kohéziós források kifizetését. A Századvég ennek a megítéléséről készített közvélemény-kutatást 2012 áprilisában. A felmérés szerint a magyar lakosság közel négyötöde (79%) hallott a döntésről. A határozatot a véleménnyel rendelkező választópolgárok abszolút többsége, 65 százaléka nem tartotta jogosnak, mert megítélésük szerint Magyarország a jelen gazdasági körülmények között mindent megtett, hogy csökkentse az államadósságot és a költségvetési hiányt. Mindössze a megkérdezettek 35 százaléka vélte igazságosnak az Európai Unió lépését, szerintük ugyanis az ország nem tette meg a megfelelő intézkedéseket az adósság és a hiány megfékezésére. A politikai önbesorolás és pártpreferencia csoportok véleménye jól elkülönült: a jobboldaliak és magukat középre helyezők többsége nem tartotta jogosnak a kohéziós források megvonását, míg a baloldalon helyet foglalók többsége inkább jogosnak tartotta azt. A pártpreferenciák szerint pedig elmondható, hogy a Fidesz szavazói tartották a legnagyobb mértékben jogtalannak (90%), ugyanakkor érdekes, hogy a Jobbik és az LMP szimpatizánsainak többsége (52 ill. 53 százalék) is 19

a források felfüggesztésének jogtalansága mellett tette le a voksát. A legnagyobb arányban a DK (64%) és az MSZP (63%) szavazói vélték inkább jogosnak a határozatot. A eredményekből levonható következtetések megerősítik a Medián kutatásánál megfigyelteket: 1. A politikai önbesorolás és a pártpreferencia nagy mértékben befolyásolja a vélekedést. 2. Az események hatására jelentősen romlott az EU megítélése a magyar választók körében. 3. A hazai politikai szereplők kiemelt hangsúlyt helyeztek a témára. Ennek következtében a hírek a lakosság túlnyomó többségéhez eljutottak, befolyásolva ezzel az EU-ról alkotott képüket. Tavares-jelentés Az Európai Parlament 2013 júliusában fogadta el az úgynevezett Tavares-jelentést, mely az alapjogok magyarországi helyzetét vizsgálta és fogalmazott meg súlyos kritikákat. A dokumentum széles körű vitát indított el mind a hazai, mind a nemzetközi politikai színtéren. Az ügyben a Századvég által készített közvélemény-kutatás szerint a magyar lakosság 65 százaléka találkozott a jelentéssel, körükben 67 százalék részben vagy teljesen tisztában volt azzal, hogy a dokumentum mire vonatkozott, mit kritizált. A kutatási jelentés megállapította, hogy a témát ismerő és véleményt formáló lakosság többsége (61 százaléka) igazságtalannak (nem korrektnek) tartotta a Tavares-jelentést Magyarországgal kapcsolatban, és 39 százalék volt azok aránya, akik szerint igazságos volt a dokumentum tartalma. A pártpreferencia csoportokban kapott eredmények hiányában annyi következtetés vonható le az adatokból, hogy az eset jelentős ismertséget ért el, így érdemben formálhatta a társadalmi vélekedést. A témában a Medián is végzett kutatást, amely részletesebb eredményekkel szolgált az előzőekben említettnél. A kérdésfeltevés módszere is eltérő volt, annak érdekében, hogy egyértelmű legyen, miről van szó, a felmérés következő kérdését a kutatók kicsit hosszabban fogalmazták meg: A jelentés többek között felszólítja a magyar kormányt és az Országgyűlést, hogy maradéktalanul állítsák vissza az Alaptörvény elsőbbségét, törölve belőle azokat a rendelkezéseket, amelyeket az Alkotmánybíróság a korábbiakban alkotmányellenesnek nyilvánított, illetve állítsák vissza az Alkotmánybíróság kivétel nélkül valamennyi jogszabály felülvizsgálatához való jogát. 20

A részletes magyarázat után felkínált két válaszlehetőség közül a relatív többség azzal értett egyet, hogy az Európai Parlamentnek nincs joga ilyen mértékben beavatkozni Magyarország belügyeibe (48 százalék), de azok sem voltak kevesen, akik szerint az Európai Parlament teljes joggal bírálja a magyar kormányt, amiért visszaél a kétharmados törvénykezéssel (39 százalék). A pártszimpátia mentén a leginkább egységesen a Fidesz-szavazók álltak ki az első válaszban megfogalmazott szuverenitás-elv mellett (85 százalék szemben a kormányzatot bíráló 9 százalékkal). Az átlagnál többen kérdőjelezték meg az Európai Parlament illetékességét a Jobbik szavazói közül is (63 százalék), míg a többi ellenzéki párt hívei körében a kormánykritikus álláspont kapott többséget (72 százalék). A kutatás megállapítja, hogy a konfliktus végiggondolása nem vette el a többség kedvét az EUtagságtól. Egy feltételezett népszavazás a Medián akkori becslése szerint érvényes és eredményes is lett volna, és a bennmaradás kapott volna többséget. Ugyanakkor a felmérésben igennel szavazó 59 százalék jócskán elmarad a 2004-es népszavazáson a csatlakozás mellett leadott 84 százaléknyi vokstól. Összességében a Tavares-jelentésről kialakult polémia hatásáról elmondható: 1. a pártszimpátia ebben az esetben is alapvetően meghatározta a véleményeket, 2. az eset rontotta ugyan az EU megítélését, de nem tudta átbillenteni az alapvetően tagságpárti közvélekedést. IMF tárgyalások A Bizottság szerepe miatt az EU megítélését is befolyásolhatta, hogy 2012-ben a kormány folyamatosan fenntartotta az IMF-fel történő tárgyalások látszatát. A kormányzati kommunikáció külső és belső hangsúlyai jelentősen eltértek. Kifelé a cél a piacok megnyugtatása, míg a lakosság irányába a fő üzenet a szükség van a hitelre, de csak a mi feltételeink szerint volt. A Századvég 2012 júliusában készített közvélemény-kutatásának tanúsága szerint a magyar állampolgárok többsége (58%) támogatta Magyarország és a Nemzetközi Valutaalap közötti megállapodás létrejöttét. 22% nyilatkozott elutasítóan, 20% pedig nem tudott, vagy nem kívánt állást foglalni a témában. A kutatási jelentés megállapította, hogy viszonylag egységesen vélekedtek a jobb- és baloldali, valamint a magukat középre helyező szavazók is. A pártokat tekintve egyedül a Jobbik 21

szavazóinál volt tapasztalható, hogy közel másfélszer annyian ellenezték, mint támogatták az egyezmény aláírását. Bár az IMF-hitel támogatottsága nem kapcsolódik tehát közvetlenül a tanulmányunk témájához, mégis van egy fontos tanulsága. Az a tény, hogy az IMF-et 2010-ben még hazazavaró kormány két évvel később át tudta fordítani szimpatizánsainak álláspontját a kérdésben jól mutatja, hogy a magyar társadalom pártokkal szimpatizáló csoportjai mennyire rugalmasan képesek követni a választott pártjuk által kommunikált irányokat. Mi alapján döntenek a választók az EP-választáson? Az Ipsos tizenkét uniós tagállamban köztük Magyarországon végzett felmérést 2014 tavaszán az uniós választásokról. Az eredmények azt jelezték, hogy a választók többsége belpolitikai szempontokat vesz figyelembe az EP-választásokon. Ez minden más országnál jobban igaz Magyarországra, ahol a választók 55 százaléka azt mondta: arra a pártra szavaz, amelytől az ország fellendülését várja, 15 százalék pedig olyan pártra adja le voksát, amely leginkább kifejezi kritikájukat az országban zajló folyamatokkal, és a kormányzati teljesítménnyel kapcsolatban. A magyaroknak csak 5 százaléka utalt arra, hogy a pártok Európai Unióhoz való viszonya alapján mérlegel majd, ezzel azon országok között szerepel, akik számára a legkevésbé fontos ez a szempont. Ugyanakkor az átlagos 35%-hoz képest a magyaroknak csak 26%-a nem válaszolt arra, hogy milyen szempontok alapján dönthet május 25-én. Az Ipsos kutatása is azt mutatja tehát, hogy alapvetően a hazai pártkötődés határozza meg az Európai Unióhoz való viszonyt. A pártválasztók könnyen azonosulnak és elfogadják a választott pártjuk EU-val kapcsolatos álláspontját. 22

Euroszkepticizmus a magyar pártpolitikában Európai kontextus Az európai egységgondolat társadalmi támogatottságának csökkenésével párhuzamosan a politika kínálati oldalán is erősebbé váltak az euroszkeptikus nézetek. Az európai pártpolitikában főként a radikális jobb- és baloldali pártok állították politikájuk középpontjába az EU kritikáját. A Political Capital szélsőjobboldal iránti társadalmi keresletet mérő DEREX 2 mutatójának egyik alindexéből is kiderül, az EU-val és általában a képviseleti rendszerrel szembeni egyre szélesebb körű elégedetlenség adja nemcsak a szélsőjobboldali formációk, de több országban a mainstream pártok EU-ellenességének a fő társadalmi felhajtóerejét. A szélsőségesen rendszerellenesek aránya az utóbbi években 28 európai (többségében uniós) ország közül 17-ben nőtt, a korábbi átlagosan 15-ről 24 százalékra. 3 A kifejezetten az Európai Parlament (EP) iránt szélsőséges bizalmatlanságot tápláló válaszadók aránya is egyértelmű emelkedést mutatott. 28 európai ország közül 22-ben nőtt az EP-ben egyáltalán nem bízók aránya, míg két országban stagnált, és csak négyben csökkent minimálisan (döntően a skandináv államokban). Az egy évtizeddel ezelőtti állapothoz képest a rendszerellenesség sokkal erősebb ma Spanyolországban, Portugáliában, Magyarországon, Csehországban, Szlovéniában és Görögországban (ez utóbbiban tíz év alatt a lakosság egyötödéről közel kétharmadára nőtt a rendszerellenesek aránya). Nyugat-Európa több országában is előretörőben van a szélsőjobb, a társadalom azonban általában továbbra is kevésbé fogékony a teljes kirekesztést és a rendszer radikális átalakítását ígérő ideológiákra. Leginkább ezzel magyarázható, hogy Nyugat-Európa szélsőjobboldali pártjai bár euroszkeptikusok vagy egyenesen EU-ellenesek, egyidejűleg kizárják az együttműködés lehetőségét Kelet- és Dél-Európa sokszor általuk is neonácinak bélyegzett erőivel: a Jobbikkal, a bolgár Atakával, a görög Arany Hajnallal vagy a szlovák ex-neonáci, Marian Kotleba pártjával. Ez utóbbi formációkat nevezhetjük Európa legszélsőségesebb erőinek, bár őket is nehéz volna egy kalap alá venni. Egyedül az Arany Hajnal nevezhető nyíltan neonáci pártnak, de mindannyian harsányan EU-ellenesek, még ha a kilépést nem is vállalják fel minden fórumon nyíltan. Az euroszkeptikus jobboldal másik, puha végletét ugyanakkor a David Cameron vezette Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) EP-frakciója tömöríti. Bár a britek hagyományos integráció-ellenessége egészen más tőről fakad, mint a frakció másik két meghatározó erejét képező közép-európai országok pártjainak (a lengyel Jog és Igazságosságnak [PiS] és a cseh Polgári Demokrata Pártnak [ODS]) szkepszise, ennek a formációnak a 2009-es megalakítása volt a legfigyelmeztetőbb jele annak, hogy az EU-ellenesség már nem a szélsőséges pártok privilégiuma. 2 Demand for right-wing extremism a European Social Survey adatbázisa alapján a társadalom szélsőjobboldali eszmékre fogékony csoportjának kiterjedtségét vizsgáló, a Political Capital által fejlesztett index. Bővebben: Juhász Attila, Krekó Péter, Molnár Csaba Rendszerhibák, in: HVG, 2014/17., http://hvg.hu/hvgfriss/2014.17/201417_erosodo_euellenesseg_europaban_rendszerhiba 3 A DEREX honlapja: http://derexindex.eu/ 23

A 2014-es EP-választás után heterogén EU-ellenes-euroszkeptikus kínálat miatt e tanulmány írásának időpontjában még bizonytalan, hány ilyen frakció alakulhat. Az érték- és érdekkülönbségek ellenére a korábbi szélsőjobboldali képviselőcsoportoknál a mostani folyamatok szervezettebbnek és tudatosabbnak tűnnek, így hosszabb életűek lehetnek a frakciók is. A szélsőjobboldal, miközben a globalizációval és az EU-val hadakozik, látványosan egyre páneurópaibbá válik bár Kelet-Európa pártjai nemigen szerepelnek az együttműködésbe bevonni kívánt erők között, az európai szintű együttműködés szándéka, legalábbis Nyugaton, erősebb, mint korábban. Annyi bizonyos, hogy az EP-választás eredményeként kétségtelenül erősödött az EP-ben az euroszkeptikusok képviselete. A mintegy 27%-os EU-elleneseuroszkeptikus blokk ijesztően nagynak is tűnhet de ha megfordítjuk, az EP mandátumainak 73 százalékát továbbra is dominánsan EU-barát erők adják: a néppártiak, a szociáldemokraták, a liberálisok és a zöldek. Az is bizonyos, hogy az EU-val többé vagy kevésbé kritikus pártok erősebb képviselete Oroszország európai befolyását is erősíti. Az orosz világhatalmi és regionális érdekek mellett ugyanis ezeknek a pártoknak egy része elkötelezett 4 és feltűnően elszántan védelmezik az Oroszország számára kulcsfontosságú energetikai-ipari érdekeket is. A szélsőséges pártok megerősödése nehezíteni fogja továbbá az ukrán krízis megoldására irányuló európai törekvéseket. Az EAF, a GUE-NGL és az EFD vonzáskörzetébe tartozó pártok szavaztak például az Európai Parlamentben az Oroszországot a krími agresszió miatt elítélő határozat ellen. Régiós kontextus A régiós mintázatokat tekintve, ha van a visegrádi négyek euroszkepticizmusára egyszerre vonatkozó jellemző, akkor az legfeljebb annyiban ragadható meg, hogy minden EU-val szemben politizáló párt az EU intézményes válságára épít. Ennek azonban van egy korlátja, nevezetesen a társadalom relatíve pozitív hozzáállása az Európai Unióhoz. Ahogy ugyanis a tanulmány első részében láthattuk, az új tagállamokban még jóval kedvezőbb az EU megítélése, mint a régiekben. Magyarország északi szomszédjában a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) a nemzeti parlamentből való kihullását követően a szlovák szélsőjobboldalon így új erőként jelentkezhetett A Mi Szlovákiánk Néppárt (ĽSNS), amelynek vezetője, Marian Kotleba etnicista és romaellenes retorikájával egy 2013-as helyi választáson 55 százalékos támogatottsággal lett a Banská Bystrica Régió vezetője. Kotleba EU-ellenességét szimbolizálja, hogy 2014. március 14-én, a nem éppen folytonos szlovák államiság 75. évfordulóján döntött az EU-s lobogó leakasztásáról. A szlovákiai és a magyarországi helyzet különbségét érzékelteti, hogy míg Szlovákiában a mainstream pártoktól távol áll az ilyesmi, Magyarországon a Parlament épületéről levették az uniós zászlót, és Kövér 4 Lásd Az Orosz Kapcsolat című korábbi elemzésünket: http://www.politicalcapital.hu/wpcontent/uploads/pc_elemzes_20140410_az_orosz_kapcsolat.pdf 24

László házelnök is megerősítette, hogy nincs szándék annak visszahelyezésére. 5 Annyiban viszont mégis hasonló a helyzet a két országban, hogy a vezető kormánypárt Szlovákiában is hajlamos EU-ellenes megnyilvánulásokra, ha politikai érdeke úgy kívánja. Az SNS meggyengülésében oroszlánrésze volt a Smerrel való koalíciós éveknek, amihez az kellett, hogy a legnagyobb kormánypárt, idomulva attitűdjeikhez, átcsábítsa magához a szélsőséges szavazók jelentős részét. A klasszikus szélsőjobb jóval kevésbé hatékonyan tudott így megszerveződni Szlovákiában, mint Magyarországon, az EU-val szkeptikus érzelmeket tápláló szavazók pedig eloszlanak a szélsőséges pártok és a Smer között. Ugyanez a taktika nem működött Magyarországon. A Jobbik 2010-es programjának számos pontját megvalósító Fidesz nem tudott Jobbik-szavazókat magához vonzani, sőt, a szélsőjobboldali párt 2014-re bő 150 ezerrel még növelni is tudta 2010-es szavazóinak számát. Ehhez persze kellett a Magyarországon nyolcéves kormányzása során meggyengült és 2010 utáni ellenzéki évei során magára találni képtelen baloldali ellenzék tehetetlensége is. Utóbbi szempontot tekintve sokkal inkább a lengyel helyzetre hasonlít a magyar pártpolitikai tér, mégsem feleltethető meg egymásnak tökéletesen a kettő. A legnagyobb visegrádi országban már 2005 óta gyengélkedik a baloldal, egy nagy támogatottsággal rendelkező jobboldali párt kormányoz, amely jelentős támogatottságú, tőle jobbra helyet foglaló ellenzékkel kénytelen szembenézni. Eddig nagyjából-egészében megállna a párhuzam, de míg Lengyelországban a vezető kormánypárt, a Polgári Platform (PO) centrista, legfőbb ellenzéke, a PiS pedig jobboldalipopulista politikát folytat, addig Magyarországon, inkább ez utóbbinak megfeleltethető párt (Fidesz) van a kormányrúdnál, amelynek Európa egyik legszélsőségesebb pártjával (Jobbik) kell farkasszemet néznie. Különösen az EU-hoz való viszonyban hasonlatos a PiS és a Fidesz kritikus álláspontja: az EU-t az elmúlt években mainstream európai pártcsaládból legélesebben kritizáló Fidesz több rendezvényére is PiS-aktivistákat utaztattak. Egy olyan párt aktivistáit, amelyek a magukat épp az Európai Néppárttal (EPP) szemben meghatározó ECR frakciójában foglalnak helyet, nyíltan EU-szkeptikus agendával. Időről időre felmerül, hogy a Fidesz is otthonra lelhetne ebben a képviselőcsoportban, az EPP számára azonban fontosak a magyar párt képviselői, ahogyan azt a 2014-es EP-választás eredménye is mutatja. Orbán Viktor mozgásterét ez a tény és az EPP megosztottsága is tágítja. Van azonban egy ennél jelentősebb különbség is a lengyel és a magyar euroszkepticizmus között: az Oroszországhoz fűződő viszony 6. Történelmi sérelmek miatt Lengyelországban továbbra is elképzelhetetlen az orosz orientáció, míg Magyarországon a Jobbik nyíltan Oroszország-barát politikát folytat. Ezen a nyomvonalon haladva hirdette meg a magyar kormánypárt is a keleti nyitás politikáját, amelynek leglátványosabb és legvitatottabb eredménye a paksi atomerőmű bővítésére tendereztetés nélkül létrejött orosz-magyar megállapodás. A jobbikos európai parlamenti képviselő, Kovács Béla kémügyének kipattanása ugyanakkor javíthatja a magyar kormány európai elkötelezettségének megítélését, miközben persze nem zárható ki az az értelmezés sem, hogy az orosz fél hallgatólagos beleegyezésével 5 Kövér nem teszi ki az uniós zászlót a Parlamentre, in: Index, 2014. május 13., http://index.hu/belfold/2014/05/13/kover_nem_teszi_ki_az_unios_zaszlot_a_parlamentre/ 6 Political Capital Institute Az orosz kapcsolat, http://www.politicalcapital.hu/wpcontent/uploads/pc_elemzes_20140410_az_orosz_kapcsolat.pdf 25

vádolja orosz érdekek képviseletével a Jobbikot a magyar kormánypárt, hiszen a Fidesz jóval fontosabb kapcsolat lehet Putyin számára, mint a Jobbik. Csehország akkor még legnagyobb pártja, az ODS mind a kilenc képviselőjével az újonnan alakult ECR-frakcióhoz csatlakozott a 2009-es EP-választás után. A korábbi államfő, Václav Klaus euroszkepszise közismert, az általa alapított párt pedig az első mainstream formációk egyike volt a visegrádi négyek országaiban, amely nyíltan euroszkeptikus szólamokat pengetett. Az euroszkepticizmus azonban a baloldali pártok retorikájában is megjelent, majd a 2013. októberi, a szociáldemokraták számára győzelmet hozó parlamenti választással valamennyire a kormányzat szintjére emelkedett (ráadásul egy új szélsőjobboldali, romaellenes formáció is bejutott a parlamentbe). A győztes Cseh Szociáldemokrata Párt (ČSSD) a Keresztény és Demokratikus Unióval Csehszlovákiai Néppárttal (KDU ČSL) és a második helyezett, az új erőként bejutó jobboldali liberális Igen 2011 (ANO) alakított kormányt. A politikai pártok a balés jobboldalon egyaránt meg akarják védeni az embereket Európától. Még a felvállaltan Európa-párti kereszténydemokraták is Megvédjük a cseh érdekeket táblákkal kampányoltak, noha nem specifikálták a kérdéses érdekeket, és a pártban is vita előzte meg az euroszkeptikus plakátkampányt. Az európai választások legnagyobb esélyeseként az ANO 2011 a földműveseket akarja megvédeni, miközben alapítója, Babiš a legnagyobb agrár-szubvenció élvező üzletember az országban. Az ANO 2011 jelöltje, Pavel Telicka, Csehország volt első uniós biztosa pedig brüsszeli megbízatásának lejárta után évekig kemény üzleti lobbistaként működött Brüsszelben. A szociáldemokrata szociológus listavezető, While Keller a társadalmi egyenlőtlenségeket a jóléti állam és a kapitalizmus krízisének tulajdonítja. Mindezek ellenére a cseh kormány komoly fordulatot hajtott végre, amikor 2014. márciusban mégis az Európai Fiskális Paktumhoz való csatlakozásról döntött. Bohuslav Sobotka miniszterelnök interpretálásában, ezzel visszatérünk az európai integráció mainstreamjébe, fontos lépés a közös európai fizetőeszköz, az euró bevezetéséhez vezető úton. A magyar kormánypárt ezzel éppen ellentétes üzeneteket hangsúlyozott az elmúlt években, ami jól mutatja az EU-hoz való viszony regionális mintázatainak különbségét. Magyarországi pártpolitika Közelebbről és önmagában vizsgálva a magyar pártok európai integrációhoz való viszonyát még inkább világossá válik, hogy Magyarország sajátos esetet jelent a kelet-közép-európai országok között. Ahogy több a témával részletesen foglalkozó tanulmány (Kopecky-Mudde (2002) 7, Göncz (2011) 8, MET (2012) 9 ) is leszögezi: a magyar politikai elit volt az ezredfordulón a leginkább Európa-barát a visegrádi országok közül. Az ország uniós csatlakozásáról szóló népszavazás kampányában gyakorlatilag elmaradt a vita, a politikai döntéshozók egy a 7 Kopecký, Petr Cas Mudde: The Two Sides of Euroscepticism. Party Positions on European Integration in East Central Europe, European Union Politics, 3. September 2002, pp. 297-326 8 Göncz Borbála: Az Európai Unió megítélése Magyarországon,. Doktori (PhD) értekezés, Budapesti Corvinus Egyetem, Szociológia Doktori Iskola, 2011 http://phd.lib.unicorvinus.hu/542/1/goncz_borbala.pdf 9 Hol áll a PERC-mutató? avagy az EU-destruktívoktól a föderalistákig: a pártok viszonya az Európai Unióhoz, Magyarországi Európa Társaság, 2012. http://www.europatarsasag.hu/images/2012dec/perc_web.pdf 26

rendszerváltást követő természetes folyamat lezárásának tekintették az Európai Unióba való belépést, és ezzel ellentétes álláspontot csak az akkor még marginálisnak számító politikai erők, a szélsőjobboldali MIÉP és a szélsőbaloldali Munkáspárt képviseltek. Ahogy azonban korábban a rendszerváltás, úgy a 2004-es uniós csatlakozás után is erős csalódás uralkodott el a magyar társadalmon. Mindkét alkalommal jóléti fordulatot, erős életszínvonalemelkedést várt ugyanis a többség, amire jócskán ráerősítettek a meghatározó politikai erők. Így például az osztrák pontosabban a bécsi életkörülmények utáni vágyakozás egyaránt megjelent a rendszerváltás, majd az Európai Unióba történő belépés idején is. Amikor azonban világossá vált, hogy a jóléti fordulat automatikusan nem következett be, az Európai Unióhoz való viszony is kezdett megváltozni és ez rányomta a bélyegét a pártpolitikára is. Bár igaz, hogy már az uniós csatlakozás környékén a Fidesz választói bázisán belül kimutathatóvá vált egy markánsan nacionalista és EU-ellenes tábor 10, ekkor még aligha beszélhetünk arról, hogy fontos politikai hívó szóvá vált volna az EU-val kapcsolatos fenntartások hangsúlyozása. Ez nem jelenti azt, hogy a sajtó egy részében ne jelentek volna meg euroszkeptikus vélemények vagy álláspontok, az Európai Unióhoz való viszony azonban nem vált a politikai teret élesen megosztó kérdéssé. Ez csak később, a Magyarországon 2006-ban kezdődött és lényegében azóta tartó gazdasági válsággal egyidejűleg erősödött fel. 2006 őszétől kezdődően megindult a szélsőjobboldal ujjászerveződése is. Ez pedig 2-3 év alatt magával hozta a nyíltan unióellenes politikát képviselő Jobbik Magyarországért Mozgalom (Jobbik) előretörését. Bár a szélsőjobboldali párt számra nem az EU-ellenesség témája szolgáltatta a legnagyobb sikert, a cigányellenesség és az antiszemitizmus mellett a minden más politikai szereplőnél erőteljesebb euroszkepszis és oroszbarátság az a jellemző, amellyel a Jobbik megkülönbözteti magát a többi párttól. Igaz ez akkor is, ha a 2010-es országgyűlési választások után rendkívül látványossá vált a kormányzó Fidesz Európai Unióval szembeni önmeghatározása, valamint oroszbarát fordulata. A magyar kormánypárt politikája Kopecky és Mudde tipológiáját (ld. a lenti ábrát) alapul véve 11 minden erősen EU-ellenes szólama ellenére sem utasítja el azonban az európai integráció alapelveit és az uniós tagság szükséges voltát, ugyanakkor kétségtelenül pesszimista az EU jelenlegi működésével, fejlődési irányával és jövőjével kapcsolatban. A 2014-es EP választáson mandátumot szerzett pártok besorolása EU irányultságuk szerint a Visegrádi országokban (a pártok után a választási eredményük és zárójelben az elnyert EP mandátumok száma szerepel) 10 Hegedűs István: Amit nem láttam előre, Vasárnapi Hírek 2013. március 31. http://www.vasarnapihirek.hu/fokusz/amit_nem_lattam_elore_25_eves_a_fidesz 11 Kopecký, Petr Cas Mudde: uo. 27