HUNG. KÖZL. 17. ÉVF. 3-4. (64-65.) SZ. 469.-457. L. NOVI SAD - ÚJVIDÉK 1985. SZEPTEMBER-DECEMBER 469 ETO: 800.71-32 (042.3) CONFERENCE PAPER A KÉSZÜLŐ MAGYAR-SZERBHORVÁT NAGYSZÓTÁR ALAPKÉRDÉSEIRŐL Pató Imre A Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai tások Intézete Kuta- Újvidék Közlésre elfogadva: 1985. december 19. A szótárszerkesztőnek két alapvető kérdésre kell válaszolnia munkája megkezdése előtt: - mit és mennyit fölvenni a rendelkezésre attó, a vezérnyelv szinte korlátlanul kinálkozó szókincséből, - másrészt hogyan ábrázolni, bemutatni, szócikké forrná 1ni a fölvett címszókat. Mindkét kérdéscsoportot érinti az a megjegyzés, illetve követelmény, hogy a mához kell a szótárt közelhozni, a mához és a környezethez: a potenciális használóhoz. Az élő, változó, gazdagodó nyelvnek a tükre legyen ugyan a szótár, mégis átgondoltan kell válogatni, hiszen számos (kérészéletű) divatszó, divatos kifejezés, fordulat vagy összetétel lopakodhat be a készülő szótár lapjaira, ha a szerkesztő munkájában nem kellően átgondolt, szelektív. Gondos válogatással kell biztosítani a szókészleten belül a köznyelvi kifejezések és a szaknyelvi, műszaki szavak arányát; a tudomány és a technika fejlődése megköveteli különösen azoknak a szavaknak a jelenlétét, amelyek ennek a fejlődésnek a hatására már akár köznyelvieknek is tekinthetők. 1
470 PATÓ IMRE A szótár nyelvművelő szerepe köztudott, és mint olyan gazdagítja is nyelvünket. Ennek tudatában kell megformálni a szótár arculatát, hiszen - dr. Szeli István szavaival élve - "A nyelvi azonosság és egység révén vehetjük birtokunkba az egész szelleni kincset, annak alapján tarthatunk igényt rá, hogy kulturális hagyományainknak nemcsak örökösei, hanem egyenrangú és egyenjogú tovább fejlesztői, eredményeinkkel pedig tényezői legyünk a magyar nyelven alkotott műveltség egészének, mint ahogyan csak (nyelvi) kultúránk teljes birtokában, fejlett szintjével járulhatunk hozzá a jugoszláv nemzetek és nemzetiségek műveltégének fejlesztéséhez is." (Sz. I.: Nyelvhasználatunk etikája. - 11. p.) A szókészlet kialakításához igyekeztünk részletes utasítást kidolgozni. Az utasítás szerint a szókészlet kialakításának egyik alapjául a Szerbhorvát-Magyar Szótár konvertálása nyomán készült gépi címszójegyzék szolgál. Ezt egészítjük ki az értelmező kéziszótárból mindazokkal a címszókkal, amelyek a gépi címszójegyzékben nem szerepelnek. További gyűjtést végzünk a magyar vezérnyelvű nagyszótárakból: fölvesszük mindazokat a kifejezéseket, amelyek legalább két nagyszótárban megtalálhatók. Ezt követően a kiegészítést Palich Emil (kézi)szótárábó 1 folytatjuk, majd Bakos Ferenc Idegen szavak és kifejezések szótárából szelektív gyűjtést végzünk. A továbbiakban Ágoston Mihály a mai magyar írás című kézikönyve és a helyesírási tanácsadó szótár is nyújthat hasznosítható anyagot. E két kézikönyvet állandó használatra javasoltuk a munkatársaknak. Igekötős és rnás összetételeket, valamint a címszó közvetlen és közvetett származékait- A magyar nyelv értelmező szótárában való búvárkodás árán gyűjthetik be a munkatársak. A gépi munkálatok során, a szótári anyag rögzítésének utolsó szakaszában a Szerbhorvát- 2
A KÉSZÜLŐ MAGYAR-SZERBHORVÁT. 471 -Magyar Szótár anyagán kívül más területekről begyűjtött anyagot is rögzítettünk. Főleg a társadalmi-politikai, illetve a gazdasági életünkben használatos kifejezésekkel gazdagítottuk a konvertált anyagot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az erről a területről végzett gyűjtést befejezettnek tartjuk. A szótári anyag kellő megfontolással szinte a kézirat lezárásáig kiegészíthető, bővíthető. Az utóneveket és a földrajzi neveket az e1őszerkesztők nem gyűjtik, és a jegyzékben szereplőket sem dolgozzák fel. Ezt a munkát majd egy kijelölt szerkesztő végzi az egységesség elvének következetes megvalósítása céljából. A címszóra vonatkozó alaki követelmények tekintetében az értelmező kéziszótár gyakorlatát fogadtuk el, amellyel nincsenek ellentétben az újabb kétnyelvű nagyszótárak sem. A címszók általában alapalakjukban, ragozatlanul, úgynevezett szótári alakjukban állnak. Toldalékos alak csak abban az esetben lehet címszó, ha a) a szó csupán valamely raggal vagy jellel ellátott alakjában él a mai magyar nyelvben, és ha belőle az alapszó nem vonható el természetes módon (pl. az égvilágon minden)kifejezés főnévi eleme - égvilágon - vagy a birtokos személyragos iafia és-párthíve szó); b) ha a szó toldalékos alakja - az alapszóhoz viszonyítva - új, elkülönült szótári jelentést tartalmaz (pl. odább, létére). Némely esetben szókapcsolat is lehet címszó. Erre példa a vérszemet kap kifejezés. Az állandósult szókapcsolatok esetében az értelmező kéziszótár gyakorlatát fogadtuk el, amely abból áll, hogy az ilyen szókapcsolatoknak általában az első, voltaképpen a legfontosabb elemét jelöli ki címszónak. 5
472 PATÓ IMRE így: ebcsont sb hum: beforr... időnap sb pop: előtt... miheztartás sb off: végett... Ha valamely névszónak egy-egy sajátos, például szaknyelvi jelentése többes számú használathoz kapcsolódik, az értelmező kéziszótár a címszót egyes számba teszi, de utána a többes számú alakot emeli ki (pl. ernyőv i rágzatú fn: -k...; ízeltlábú fn: -ak...jt Egyes számban azonban csak jelzős szerkezetként használható e szó (ízeit lábú rovar), ezért ettől a gyakorlattól eltérünk és többes számú alakjukban soroljuk be a címszók közé a kétnyelvű szótárak gyakorlatával összhangban. Többes számú alakjukban vesszük fel a csupán többes számban élő szavakat is (aprószentek, koronaágak, katonáék stb.). Azt a néhány igét, amely ugyan csupán tagadó szerkezetben fordul elő (rá se hederít, oda se hederít) szótárunkba mégis szótári alakban veszszük fel. A Magyar-Szerbhorvát Szótár készítői abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy munkájukat megkönnyítik a megfelelő nagyságú és korszerűen szerkesztett magyar értelmező szótárak. Ez a tény döntően - jó irányban - befolyásolhatja a szótári munkát, különösen, ha figyelembe vesszük a másik nem elhanyagolható körülményt is, hogy a konvertált anyag már a szerkesztés során kitekintést nyújt a másik nyelv felé. A kifordított anyag megléte is befolyásolta azoknak a kritériumoknak a kialakítását, amelyek az értelmező szótárak alkalmazására vonatkoznak jelen munkálataink során. 1. A begyűjtött, lehetséges címszókészlet szábavétele, szelektálása során meg kell szabadulni akár a konvertálásból, akár az értelmező 2
A KÉSZÜLŐ MAGYAR-SZERBHORVÁT. 473 szótárakból származó kifejezetten tájnyelvi szavaktól (provincializmusoktól), valamint kritikai mértékkel kell megszűrni a régies vagy elavult szavakat is. 2. A címszó különböző jelentéseinek, ill. jelentésárnyalatainak a lebontásában az értelmező kéziszótárra kell támaszkodni, de nem mellőzhető a nagyszótár sem, sem pedig a szerkesztő kritikai hozzáállása, egyéni jó meglátása, nyelvérzéke. 3. Az értelmező kéziszótárból felvesszük a példákat, azonban ez az anyag - készülő szótárunk szempontjából - szegényesnek bizonyul, ezért kiegészítjük az értelmező (nagy)szótárból, ugyanakkor föltétlenül besoroljuk a kifordítás hasznosítható anyagát is. Mindebből kitűnik, hogy a szótárt, illetve annak alkotó elemeit, a szócikkeket először magyarul szerkesztjük meg. Ez a szabály az egyszerűekre épúgy érvényes, mint az összetettekre. Az összetett szócikkeket is előbb magyarul állítjuk össze; az ekvivalenciák megkeresésére és bejegyzésére csak ezután kerül sor, még akkor is, ha a szerkesztő értelmezi is az anyagot, noha az utóbbi időben ez nem gyakorlat. Ez utóbbi megjegyzéseimmel egy kissé a hogyan? területére kalandoztam, bár erről, mint ahogyan azt föntebb is megjegyeztem, nem célom szólni. Hogyan realizálódnak az említett célkitűzések egy konkrét betű állományán? - Komplett statisztikai vizsgálatra olyan betű állománya alkalmas, amely nem túl terjedelmes, mint pl. a c, gy, u/ú, ü/ű, z vagy zs^, amelyeknek az állománya a szótár egészéhez viszonyítva 1 százalék alatt van. Választásom a c^ betű állományára esett. A c^ betű címszóinak a begyűjtéséhez szolgáló két pillér a kifordítás és az értelmező 5
474 PATÓ IMRE kéziszótár anyaga volt. Az utóbbiból 255 olyan címszót írtunk ki, amelyet a kifordított anyag nem tartalmazott. A további gyűjtés a megadott sorrendben folyt, és a begyűjtött címszóállomány elérte a 2173-at. Ez természetesen irreális, túl sok, hiszen a betű állományának 1200 körül kellene alakulnia. összehasonlításként jó tudni, hogy a magyar-orosz szótár betűje 1116, a magyar-angolé 1359, a magyar-németé 1125 címszót tartalmaz, míg a magyar-lengyel szótár c betűjének korpusza a legszegényebb, mindössze 9~5"6 címszót gyűjtött be. Az általunk begyűjtött 2173 címszós állományt két szempontból vizsgáltam: feleletet kerestem arra a kérdésre, hogy milyen a begyűjtött anyag előfordulási aránya az említett 4 kétnyelvű szótárban, az értelmező kéziszótárban és a konvertált anyagban; ugyanakkor kutattam azt is, hogy az állomány címszói az említett hat forrásban milyen számban, arányban vannak jelen. Mind a hat forrásban csupán 286 címszó van meg, öt forrásban 216 címszó, négy forrásban 156 címszó, 3 forrásban 189 címszó, 2 forrásban 250 címszó, csupán egy-egy forrásban 628 címszó. Ilyen méretű szóródás láttán végül is mi döntse hát el azt, hogy mi maradjon, illetve mi ne maradjon a szótárban? A készülő szótár - jellegét tekintve - kétnyelvű általános szótár. Tartalmaznia kell tehát a modern magyar köznyelvi és irodalmi szó- és kifejezéskészlet alapanyagát, de nem szabad mellőznie - megszűrten - a népnyelvi, régies és ritka szavakat sem. Természetesen föl kell venni köznyelvünk jellegzetes vajdasági kifejezéseit is, mint amilyen az önigazgatás, munkástanács stb. Szerepelnie kell a szótárban az egyes tudományos és műszaki területek szókincsének is, azonban semmiképpen sem a szakszótárakban megkívánt részletességgel, mint ahogyan azt a szerepet sem 2
A KÉSZÜLŐ MAGYAR-SZERBHORVÁT. 475 ruházhatjuk a készülő szótárra, hogy az idegen szavak magyarázó szótára legyen. Itt is a kellő mértéktartás az irányadó. A szerkesztőnek természetesen tájékozódnia kell a címszófelvétel és véglegesítés során több nagyszótárban, ez növelheti biztonságérzetét, de ugyanakkor a készülő szótár szakszerűségét is. A mértéktartás tekintetében (is) példamutató a Iladrovics--Gáldi-féle magyar-orosz szótár, a szókészlet rétegeinek az arányai is a legelfogadhatóbbaknak véltek. Az anyanyelvi, tükör kialakítása egyik, legalapvetőbb kérdése a kétnyelvű szótárírásnak, az a tény, hogy értekezletükön többen is foglalkoznak ezzel a kérdéssel, éppen eléggé bizonyítja a probléma alapvető voltát. Feltételezhető, hogy a vitában is érinteni fogjuk e kérdést, így világosabb, egyértelműbb állásfoglalás alakulhat lei e tekintetben is. 5