Útmutató-sorozat A kkv-politika támogatása a strukturális alapokból A vállalkozói szemlélet és készségek fejlesztése az Európai Unióban Vállalkozáspolitika és ipar 1
3 Útmutató-sorozat A kkv-politika támogatása a strukturális alapokból A vállalkozói szemlélet és készségek fejlesztése az Európai Unióban Intelligens útmutató: A fiatalok vállalkozói szellemre való nevelésének támogatása és előmozdítása az EU strukturális alapjainak segítségével
4 Ez az Európai Bizottság által közzétett útmutató számos kapcsolódó projekt és tanulmány keretében összegyűjtött információkon alapul. Noha a munka az Európai Bizottság tisztviselőinek irányítása alatt folyt, a dokumentumban kifejtett álláspontok nem feltétlenül képviselik az Európai Bizottság véleményét. További információk a következő címen érhetők el: Európai Bizottság Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság D.1 egység: Vállalkozói készségek 2020 E-mail: Entr-entrepreneurship@ec.europa.eu URL: http://ec.europa.eu/enterprise/policies/sme/promoting-entrepreneurship/index_en.htm E dokumentum több európai nyelvre lefordított változatban is elérhető az interneten. Bár az útmutató az EU strukturális alapjainak felhasználásával kapcsolatos információszolgáltatás céljából készült, ezen információk helyességéért és teljességéért az Európai Bizottság jogi felelősséget nem vállal. Az EU strukturális alapjainak felhasználásával kapcsolatos kérelmeket minden esetben a kérelmezési országban az adott időpontban hatályos szabályokkal összhangban kell elbírálni. Ez az útmutató egy sorozat részét képezi. Az eddig közzétett útmutatók címe: 1. A vállalkozói szemlélet és készségek fejlesztése az Európai Unióban 2. Szabványok alkalmazása a növekedés, a versenyképesség és az innováció támogatására 3. A vállalkozások átadásának megkönnyítése 4. Intelligens útmutató a szolgáltatásinnovációhoz 5. Az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag regionális szintű végrehajtása 6. Hogyan lehet a strukturális alapokat a kkv- és vállalkozáspolitika szolgálatába állítani? JOGI NYILATKOZAT Sem az Európai Bizottság, sem az annak nevében eljáró személyek nem tehetők felelőssé az e kiadványban foglalt információk felhasználásáért, illetve a gondos előkészítés és ellenőrzés ellenére a kiadványban előforduló esetleges hibákért. A kiadvány nem tükrözi szükségszerűen az Európai Bizottság nézeteit vagy álláspontját. Luxembourg, Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2012. ISBN 978-92-79-26346-0 DOI 10.2769/56782 Európai Unió, 2013. Eltérő rendelkezés hiányában a sokszorosítás a forrás feltüntetésével megengedett. A kifejezetten harmadik felek tulajdonában állóként megjelölt anyagok felhasználásához, illetve sokszorosításához a szerzői jogok tulajdonosának (tulajdonosainak) engedélye szükséges.
5 Előszó A tapasztalat azt mutatja, hogy a vállalkozói szemléletmód kialakítása kulcsszerepet játszik a belülről építkező növekedésben, és elengedhetetlen előfeltétele a fenntartható helyi és regionális fejlesztésnek és a társadalmi kohéziónak. Ma már széles körben elismert tény, hogy az oktatás fontos szerepet játszik a vállalkozói szemlélet és viselkedésmódok előmozdításában. Az olyan transzverzális kompetenciák, mint a kreativitás, a kezdeményezőkészség és a vállalkozói szellem, segítik a fiatalokat a kreatív gondolkodás és az innováció képességének, a proaktív szemléletmódnak, a rugalmasságnak, az önállóságnak, valamint a projektek irányítására és eredmények elérésére való képességnek a kifejlesztésében. Egyre több bizonyíték igazolja a vállalkozói szellemre való nevelés kedvező hatásait. Az ilyen programokban részt vevő fiatalok hajlamosabbak vállalkozóként gondolkodni, a tanulmányaik befejezése után könnyebben jutnak álláshoz, és több vállalkozást indítanak, ezáltal több munkahelyet teremtenek. A projektmunkán és valódi vállalkozók önkéntes részvételén alapuló vállalkozói programok kitűnő lehetőséget biztosítanak arra, hogy az oktatási rendszereket összekapcsoljuk a helyi gazdasággal. A helyi üzleti közösséggel kapcsolatokat kialakító fiatalok tanulmányaik befejezése után nagyobb valószínűséggel maradnak saját régiójukban, illetve hazájukban, akár valamely helyi vállalat alkalmazottjaként, akár saját vállalkozásuk tulajdonosaként. Mindezen okoknál fogva ajánljuk ezt az útmutatót a szakpolitikai döntéshozóknak és mindazoknak, akik részt vesznek a helyi fejlesztésben; továbbá mindenkit bátorítunk arra, hogy operatív programjaik keretében és az Európai Unió által kínált különféle források igénybevételével dolgozzon ki a vállalkozói készségekkel kapcsolatos oktatásra és képzésre irányuló kezdeményezéseket. Antonio TAJANI az Európai Bizottság alelnöke Ipar- és vállalkozáspolitika Johannes HAHN az Európai Bizottság tagja Regionális politika LászlÓ ANDOR az Európai Bizottság tagja Foglalkoztatás, szociális ügyek és társadalmi befogadás
6
7 Tartalomjegyzék 1 Összefoglalás...9. 1.1 A jelentés célja... 9 1.2 Szakpolitikai háttér... 9 1.3 Eredményes szakpolitikai és gyakorlati tervezés: bevált gyakorlatokkal az előrehaladásért... 11 2 A jelenlegi helyzet: A vállalkozói szellemre való nevelés Vegyes összkép... 13 2.1 Bevezetés... 14 2.2 A vállalkozói szellemre való nevelés céljai és célkitűzései... 14 2.3 Egy közös beavatkozási logika felé... 15 2.4 A vállalkozói szellemre való nevelés jelenlegi gyakorlatának főbb jellemzői... 17 2.5 Nemzeti szintű szakpolitikai fellépés szükséges... 19 2.6 Aktuális helyzet a nemzeti stratégiafejlesztés terén... 20 3 Fejlődési modell a fokozott együttműködésért és koherenciáért... 23 3.1 A fejlődési modell célja és logikája... 24 3.2 A modell felépítése és tartalma... 24 3.3 A modell összefoglalása... 27 3.3.1 Átfogó célok... 27 3.3.2 A legfontosabb szakaszok... 28 3.4 A modell vonzatai: kihívások és lehetőségek az út során... 28 3.4.1 Finanszírozás... 29 3.4.2 Célkitűzések, mutatók és célértékek kidolgozása... 29 3.4.3 Oktatási módszertanok... 29 3.4.4 Fejlődési lehetőségek... 29 3.4.5 Értékelés, jóváhagyás és elismerés... 30 3.4.6 Átmenet az iskolai életből az üzleti életbe... 30 3.4.7 Képzés és a tanárok bevonása... 30 3.4.8 Az üzleti szféra módszeres bevonása... 30 3.4.9 A magánszövetségek és -szervezetek módszeres bevonása... 31 3.4.10 A helyi, regionális és nemzeti hatóságok, valamint az Európai Bizottság szerepe... 31 4 Eredményes szakpolitikai és gyakorlati tervezés: bevált gyakorlatokkal az előrehaladásért... 33 4.1 Bevezetés... 34 4.2 A nemzeti stratégia kulcselemei... 34 4.3 A nemzeti szakpolitikai keret kidolgozása... 37 4.4 Eredményes gyakorlatok kifejlesztése... 42 4.4.1 Tanárok a kritikus sikertényező... 42 4.4.2 Az üzleti vállalkozások, magánszövetségek és szervezetek bevonása... 49 4.4.3 A helyi és regionális hatóságok aktív szerepvállalása... 54 4.4.4 A vállalkozói készségek eredményes oktatása az iskolákban: a vállalkozói szellemre való nevelés helyi és regionális ökoszisztémájának kiépítése... 56 5 A program előbbrevitele... 61 5.1 Bevezetés... 62 5.2 Szakpolitikai vonzatok... 62 5.2.1 Az Unió a segítő szerepében: az új fejlesztések támogatása és a programok megerősítése... 63 5.2.2 Uniós szintű szerepek és feladatok... 64
6 Fellépések az étlapon Oslói program a vállalkozói szellemre való nevelésért Európában... 65 7 Bevált gyakorlatok példák... 71 7.1 A Dán Vállalkozói Alapítvány... 71 7.2 Oktatási és vállalkozási cselekvési program... 72 7.3 TF-Fest... 74 7.4 Diákvállalat program... 75 7.5 Tanúsítvány a vállalkozói készségekről... 76 7.6 Lucy et Valentin créent leur entreprise!... 76 7.7 Kitzbüheli Vállalkozói Nyári Egyetem... 77 7.8 Unternehmergymnasium Bayern Bajor vállalkozási gimnázium... 78 7.9 A vállalkozói szellemre való nevelés ösztönzésének programja... 79 7.10 Øresund Vállalkozási Akadémia... 80 7.11 Bevált gyakorlatok további példák... 80
9 Összefoglalás 1.1 A jelentés célja A strukturális alapok (különösen az ESZA és az ERFA) fontos szerepet játszanak a vállalkozói szellem, készségek és szemléletmód fiatalok körében történő kifejlesztését célzó konkrét projektek támogatásában. Eddig azonban nem minden tagállam használta ki teljes mértékben ezt a lehetőséget. Ez a dokumentum ezért szeretné felhívni a figyelmet az európai strukturális alapok támogatásával valamennyi országban és régióban sikerrel végrehajtható fellépésekre. A dokumentum bemutatja: a) a vállalkozói szellemre való nevelés általános logikáját és helyzetét az Európai Unióban; b) egy fejlődési modellt, amely végigvezet a vállalkozói szellemre való nevelés politikája különböző fejlődési szakaszainak kidolgozásán és végrehajtásán; c) egy sor példát különféle bevált gyakorlatokra, amelyek ihletet adhatnak új projektek kidolgozásához a strukturális alapokból finanszírozott operatív programok keretében. Ezek a példák részben a 4. fejezet háttérmagyarázataiban, részben a mellékletben olvashatók. Az útmutató elsősorban a Bizottság elmúlt öt évben a nemzeti hatóságokkal szoros együttműködésben végzett munkáján alapul, amelynek célja a vállalkozói készségek oktatásának előmozdítása az iskolákban és az egyetemeken, különös tekintettel az e téren kidolgozott nemzeti stratégiák végrehajtásának támogatására. 1.2 Szakpolitikai háttér A vállalkozói szemléletmód fejlesztése és ösztönzése már évek óta az uniós és tagállami szakpolitikák fontos stratégiai célkitűzése, sőt fontossága az idők során egyre nőtt, ahogy az Európai Bizottság és az egyes tagállamok újabb és újabb intézkedéseket fogadtak el ezen a téren. Ezek között igen nagy jelentőségű a szilárdabb vállalkozói kultúra felépítése és az európai polgárok különösen a fiatalok vállalkozói szemléletének megerősítése. Az oktatás és képzés kulcstényező ebben a folyamatban. Minden diáknak hozzáférést kell biztosítani a vállalkozói készségek oktatásához, valamennyi oktatási szint és típus esetében.
10 Az Európa 2020 stratégia kiemeli annak fontosságát, hogy az iskolai tantervek középpontjába a kreativitás, illetve az innovációs és vállalkozói készség kerüljön, valamint egy sor fellépésre tesz javaslatot annak érdekében, hogy a Mozgásban az ifjúság, az Új készségek és munkahelyek menetrendje és az Innovatív Unió kiemelt kezdeményezések útján növelje Európa vállalkozási és innovatív kapacitásait. Ezen túlmenően az innováció és kreativitás (többek között a vállalkozói szellem) valamennyi oktatási és képzési szinten történő ösztönzése egyike az Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság munkaprogramjában (Oktatás és képzés 2020) szereplő négy stratégiai célkitűzésnek is. 1 Az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag 2008-ban új lendületet adott a vállalkozói szellemre való nevelés fejlesztésének és intenzívebbé tételének. Az intézkedéscsomag így fogalmaz: Az oktatási rendszer, és különösen az iskolai tananyag, nem szentel kellő figyelmet a vállalkozásokra, és nem vértez fel a vállalkozók számára szükséges készségekkel. A gyerekekkel már oktatásuk elejétől fogva megtanítható a vállalkozói készség értékelése. A kisvállalkozói intézkedéscsomag 1. elvében rámutat a vállalkozói érdeklődés és a tehetség előmozdításának szükségességére, és különösen felhívja a tagállamokat arra, hogy: a vállalkozói készségeknek az iskolai tananyagban kulcskompetenciaként való bevezetésén keresztül ösztönözzék az innovatív és vállalkozói szemlélet kialakulását a fiatalok körében, különösen a középfokú oktatásban, és gondoskodjanak arról, hogy a vállalkozói készségek megfelelően jelenjenek meg az oktatási anyagokban; biztosítsák a vállalkozói szemlélet helyes megjelenítését a tanártovábbképzésben; és a különböző szinteken zajló vállalkozásoktatás rendszerszerű stratégiáinak kifejlesztése érdekében erősítsék meg együttműködésüket az üzleti élet szereplőivel. Az európai referenciakeretben a kezdeményezőkészség és vállalkozói kompetencia egyike azoknak az egész életen át tartó tanulás szempontjából fontos nyolc kulcskompetenciának, amelyekre a polgároknak a tudásalapú társadalomban a személyes önmegvalósításhoz, az aktív állampolgári részvételhez, a társadalmi kohézióhoz és a foglalkoztathatósághoz szükségük van. A keret fogalommeghatározása szerint a kezdeményezőkészség és vállalkozói kompetencia az egyén azon képességére utal, hogy elképzeléseit meg tudja valósítani. Ide tartozik a kreativitás, az innováció és a kockázatvállalás, valamint annak képessége, hogy az egyén célkitűzései érdekében terveket készít és visz véghez. Ez segíti az egyéneket nemcsak a mindennapi életükben otthon és a társadalomban, hanem a munkahelyükön is abban, hogy megértsék a munkájuk tágabb környezetét, és képessé teszi őket arra, hogy megragadják a lehetőségeket, valamint az olyan speciálisabb készségek és tudás alapját képezi, amelyre azoknak van szükségük, akik társadalmi vagy kereskedelmi tevékenységet hoznak létre, vagy ilyen tevékenységhez járulnak hozzá. Ez magában foglalja az etikai értékekkel kapcsolatos tudatosságot és ösztönzi a jó vezetési gyakorlatot. Egyre szembetűnőbb a vállalkozói szellemre való nevelésnek mind az egyénekre, mind a társadalomra és a gazdaságra gyakorolt hatása. A vállalkozói szellemre való nevelés tekintetében kiforrott stratégiával rendelkező országok, illetve régiók erőfeszítéseinek már mérhető hatása van. Az egyetemi vállalkozói programok hatásai kapcsán az Európai Bizottság Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatósága megbízásából nemrég készített tanulmány eredményei szerint a vállalkozói készségek oktatása egyértelműen érezteti a hatását. A vállalkozói programokban és tevékenységekben részt vevő fiatalokban erősebb a vállalkozói szemléletmód és irányultság, tanulmányaik végeztével hamarabb jutnak álláshoz, még alkalmazottként is innovatívabbak, és több vállalkozást indítanak. A dokumentum fő forrásai a következők: - a Bizottság által 2007-ben közzétett Oslói program a vállalkozói szellemre való nevelésért Európában című dokumentum ajánlásai; a vállalkozási ismeretek oktatásával foglalkozó magas szintű európai testület 1 Lásd: http://ec.europa.eu/education/lifelong-learning-policy/doc28_en.htm
11 2009-ben és 2010-ben a szakpolitikai döntéshozók és a fő érdekeltek részvételével megrendezett öt paneltalálkozója; két, a tanárok vállalkozói készségek oktatásával kapcsolatos képzése tárgyában 2011- ben rendezett szimpózium következtetései; az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag bevált gyakorlatokat felsorakoztató adatbázisa. A jelentés a következő elemeket tartalmazza: a vállalkozói készségek oktatása terén fennálló jelenlegi helyzet leírása, különös tekintettel a vállalkozói szellemre való nevelés stratégiáinak kidolgozására és végrehajtására; a vállalkozói szellemre való nevelés területének feltérképezését, a stratégiafejlesztést, a prioritások meghatározását és a fellépéseket szolgáló keretrendszer, amely a panelviták során felvázolt fejlődési modellre épül; egy bevált gyakorlatokat felvonultató szakácskönyv, amely bemutatja, milyen megoldások születhetnek a fejlődési modell egyes kulcsterületei tekintetében; az uniós tagállamokban és régiókban a fejlesztést támogató fellépésekre irányuló ajánlások valamennyi szint tekintetében. 1.3 Eredményes szakpolitikai és gyakorlati tervezés: bevált gyakorlatokkal az előrehaladásért Mivel a vállalkozói készségek oktatása tekintetében Európa-szerte igen változatos a kép, módszeresebb megközelítésekre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy minden iskola minden diákja részesülhessen ilyen oktatásban. A vállalkozói szellemre való nevelés ökoszisztémájának valamennyi területén szükség van a fejlődésre. Erre válaszul a jelentés egy fejlődési modellt ismertet, amely segít a tagállamoknak és az érdekelteknek a feladat megoldásában. A modell átfogó fogalmi keretet biztosít a fellépés terén meghatározandó prioritások megállapításához, és megnevezi azokat az építőköveket, amelyekkel az egyes szereplők hozzájárulhatnak a sikerhez. A modell négy egymást követő szakaszt határoz meg a stratégia előtti szakasztól a folyamatos alkalmazás szakaszáig, és részletesen előírja a nemzeti stratégia és keretrendszerek, az iskolák, a tanárok, a regionális és helyi hatóságok, valamint az üzleti vállalkozások, magánszövetségek és -szervezetek által teendő lépéseket. A modell a következőkről rendelkezik: fogalmi elmozdulás a vállalkozói készségek oktatása terén az eddig az üzleti vállalkozás vezetésének módjára összpontosító oktatástól egy minden élethelyzetben alkalmazható, általános kompetenciakészlet kifejlesztése és azok alkalmazásának iskolai keretek között történő megtapasztalása felé, illetve az eddig tanterven felüli extraként, elsősorban a középiskola felső tagozatán tanított tárgy szerves integrálása valamennyi oktatási szint tantervébe; egy közös, nemzeti szintű, a fő érdekeltek által osztott jövőkép kidolgozása a megfelelő tanulási eredményekkel, célkitűzésekkel, célértékekkel és mutatókkal, valamint a minisztériumok közötti együttműködést és a szociális partnerek bevonását célzó, továbbfejlesztett mechanizmusokkal; és központi elem: módszeresebb és fenntarthatóbb megközelítések kifejlesztése az azokat helyi szinten alkalmazó tanárok, iskolák és vállalkozások számára a magánszövetségek és -szervezetek, valamint a helyi, regionális és nemzeti támogató infrastruktúrák többek között tanárképzés, oktatási segédanyagok és eszközök, a bevált gyakorlatok megosztását szolgáló mechanizmusok, csoportosulások és partnerségek támogatásával. A bevált gyakorlatokra már számos példa létezik a vállalkozói szellemre való nevelés stratégiája kidolgozásának és végrehajtásának több területén. Az érdekelteknek segítségül a jelentés közreadja az ideális stratégia tartalmát. Ennek része többek között a különböző minisztériumok bevonása, az érdekeltekkel folytatott konzultáció (sőt, akár bevonásuk) a széles körű támogatottság elnyerése érdekében, a kulcskompetenciák beépítése a nemzeti tanterv egészébe, magas szintű stratégiai célok és célkitűzések meghatározása, a bevált gyakorlatok terjesz-
12 tése, a tanárképzés, az előrelépési lehetőségek azonosítása, valamint a finanszírozás. A jelentés részletesen elemzi a fejlődési modell öt kulcsterületén szükséges legfontosabb fellépéseket, és meghatározza a fejlesztés során felhasználható bevált gyakorlatokat: 1. A nemzeti szakpolitikai keret kidolgozása. Noha jellemzően az oktatási minisztériumok viselik az elsődleges felelősséget, a gazdasági, vállalkozásügyi és kereskedelmi minisztériumok szintén fontos szerepet játszhatnak a folyamatban, és a minisztériumok közötti koordináció a siker elengedhetetlen feltétele. Szintén kritikus fontosságú az érdekeltek és a szociális partnerek bevonása: ennek a folyamatnak figyelembe kell vennie sajátos hátterüket, céljaikat és készségeiket. 2. A tanárok a központi sikertényező. A tanároknak a megfelelő jellegű támogatásra van szükségük: azaz a tanárok vállalkozói készségek oktatásával kapcsolatos elképzeléseinek és megközelítéseinek megértését célzó kutatásokra, eredményes tanárképzésre és továbbképzésre, folyamatos támogatásra (például a bevált gyakorlatok terjesztését szolgáló eszközökre, tartalom-, segédeszköz-, módszertan- és segédanyagtárak kifejlesztésére), valamint hatékony támogató hálózatok létrehozására. 3. Az üzleti vállalkozások, valamint a magánszövetségek és -szervezetek bevonása. Az üzleti vállalkozások olyan forrását jelentik a való életből vett (többek között látogatásokon, élményeken, esettanulmányokon és szerepmintákon keresztül közvetített) példáknak és tapasztalatoknak, amely kulcsfontosságú a tanulás szempontjából; ezenkívül támogatják a különféle magánszövetségek és -szervezetek például a Junior Achievement-Young Enterprise (JA-YE) és az EUROPEN munkáját is, amely pótolhatatlan a gyakorlati, tapasztalaton alapuló például minivállalkozások vagy virtuális cégek útján történő tanulási lehetőségek biztosítása tekintetében. 4. A helyi és regionális hatóságok aktív szerepvállalása. A helyi és regionális hatóságok támogató intézkedéseket dolgozhatnak ki az iskolák és tanárok segítésére, és egyedi helyzetükből adódóan vezető szerepet vállalhatnak az iskolacsoportosulások létrehozásában, valamint az oktatás és az üzleti szféra közötti kapcsolatok kialakításában. Segíthetnek annak biztosításában is, hogy a vállalkozói szellemre való nevelés beépüljön a többi helyi/regionális szintű stratégiába, például a szociálpolitikába (különös tekintettel az ifjúságpolitikára) és a gazdaságfejlesztési politikába. 5. Tényleges vállalkozói szellemre való nevelés az iskolákban: a vállalkozói szellemre való nevelés helyi és regionális ökoszisztémájának kiépítése. A fejlődési modell végső célja az, hogy minden szinten valamennyi iskola részt vegyen a vállalkozói szellemre való nevelésben, mégpedig olyan körülmények között, ahol a különböző oktatási szintek és típusok egyértelműen kapcsolódnak egymáshoz, és a helyi vállalkozási ökoszisztémák keretében szélesebb körű kapcsolatokat építenek ki. Ez történhet úgy is, hogy az iskolák először kidolgozzák saját koherens megközelítésüket a vállalkozói készségek oktatása tekintetében, és tapasztalatra épülő tanulási környezeteket hoznak létre, majd ezt követően társulások és partnerségek révén kiépítik a távolabbra nyúló kapcsolatrendszereket.
13 A jelenlegi helyzet: A vállalkozói szellemre való nevelés Vegyes összkép A 2. fejezet legfontosabb megállapításai A tagállamok között széles körű egyetértés van a vállalkozói szellemre való nevelés céljait és célkitűzéseit illetően: mind az általános kompetenciákat (például az önbizalmat, az alkalmazkodókészséget és a kreativitást), mind a sajátos üzleti ismereteket fejleszteni kell. A vállalkozói készségek oktatása az iskolarendszerekben jelenleg a középiskolák alsó tagozatáig az általános tanterven felüli pluszként jelenik meg, a középiskolák felső tagozatától felfelé pedig rendszerint egy külön tantárgy például üzleti ismeretek vagy közgazdaságtan részeként választható. Európa-szerte igen sokféle gyakorlat terjedt el, általánosan jellemző azonban a lentről felfelé építkező megközelítés és az inkább esetleges, mintsem módszeres megjelenés a tantervekben. A tanárok és az iskolák kulcsszerepet játszanak: az, hogy valaki minőségi oktatásban részesül-e a vállalkozói készségek terén, elsősorban a tantestület lelkesedésén és a megfelelő források sikeres biztosításán múlik. Szintén nagyon fontos a magánvállalkozások és a nonprofit szervezetek (például a Junior Achievement-Young Enterprise) szerepe, akik segédanyagokkal és valódi, gyakorlati tapasztalatokkal segítik a tanárokat. A regionális és helyi hatóságok szerepe igen változó, de az oktatás előmozdítása révén, valamint közvetítőként szintén fontos feladatokat láthatnak el. Ahhoz, hogy a vállalkozói készségek oktatása tanterven kívüli extrából a tananyag szerves részévé válhasson, a következőkre van szükség: a tanítási módszerek változása: nagyobb teret kell adni a tapasztalaton alapuló tanulásnak, a tanároknak pedig mentorként és moderátorként kell segíteniük a diákokat abban, hogy függetlenebbé váljanak, és kezdeményező szerepet vállaljanak a saját tanulási folyamatukban; az oktatási háttér változása: a diákoknak a tanteremből ki kell lépniük a valódi vállalkozások világába, és lazítani kell az iskolán belüli hierarchián; valamint
14 a kormányzatok kulcsszerepe: hiszen csak ők tudják előidézni a vállalkozói szellemre való nevelés terén szükséges mennyiségi és minőségi ugrást. A stratégiafejlesztés és -végrehajtás terén elért eddigi előrelépés mértéke országonként jelentősen eltér. Bizonyos államok már rendelkeznek a vállalkozói szellemre való nevelést szolgáló stratégiával; máshol egyéb eszközök révén (elsősorban a nemzeti tanterv keretében) fejlesztettek ki a vállalkozói készségek oktatását célzó szakpolitikai intézkedéseket; ismét mások még csak a tervezési szakaszig jutottak. A legtöbb szakpolitika általános keretet biztosít a fellépésekhez, miközben a végrehajtás felelősségét néha más szervekre például kormányhivatalokra, illetve magánszövetségekre vagy -szervezetekre ruházza. A gyakorlatban sokféleképpen történik az előrehaladás nyomon követésével kapcsolatos célok és a tanulási kimenetek meghatározása. A legtöbb tagállamban azonban nagy szükség van a vállalkozói szellemre való nevelés integráltabb és mélyrehatóbb megvalósítására. 2.1 Bevezetés Ez a fejezet bemutatja a vállalkozói szellemre való nevelés terén fennálló jelenlegi helyzetet. Összességében igen változatos összkép rajzolódik ki: országonként, településenként, iskolánként, sőt gyakorlatilag osztályonként és tanáronként változó a helyzet. A fejezet három részből áll. Az első rész azt vizsgálja, hogy a jelenlegi szakpolitikák és gyakorlatok mit tekintenek a vállalkozói szellemre való nevelés céljának. Ennek alapján nagy vonalakban azonosítható és leírható az a beavatkozási logika, amely szerint a vállalkozói készségek oktatása jelenleg szerveződik. A fejezet második részében a jelentés áttekintést nyújt a vállalkozói szellemre való nevelés pillanatnyi gyakorlatának legfontosabb jellemzőiről, és ismerteti a különböző szereplők feladatait ezekben a folyamatokban. A fejezet harmadik részében a jelentés az első két részre építve elemzi a nemzeti szintű fellépés szükségességét. Figyelemreméltó, hogy az elemzés szerint a tagállamok egyetértenek abban, mely célokat szándékoznak elérni a vállalkozói szellemre való nevelés terén, és abban, hogy mindennek fényében hogyan szervezik ma az ilyen típusú oktatást, illetve milyen változtatásokra lesz szükség ahhoz, hogy az oktatási rendszerek valóban hatékonyan tudják kezelni ezt a problémát. 2.2 A vállalkozói szellemre való nevelés céljai és célkitűzései Amint az 1. fejezetben leszögeztük, a vállalkozói szellemre való nevelés ma valamennyi európai kormány tevékenységében központi kérdés. Az általános nézet szerint létfontosságú eleme egy sor olyan szakpolitikának, amelyek célja a kisvállalkozások szélesebb, mélyebb és aktívabb alapokra helyezése: szerves részét képezi az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag tíz elve egyikének, és több másik elv megvalósítását is elősegíti. De egészen pontosan hogyan is járul hozzá mindezekhez? Az uniós szakpolitikák fejlődési pályája arra mutat, hogy a vállalkozói szellemre való nevelés a szakpolitikában és a gyakorlatban jelenleg érvényesülő formájában számos hatás elérését segítheti elő. Alapvetően (és legközvetlenebb módon) hozzájárulhat a vállalkozói szemlélet ösztönzéséhez a fiatal európai polgárok körében, elősegítheti az induló vállalkozások számának és túlélési arányának növekedését, előmozdíthatja a kkv-k körében a növekedést és az innovációt, valamint következésképpen javíthatja a középtávú foglalkoztatási kilátásokat. Az 1990-es évek végétől kezdve azonban egy sor szélesebb körű hatást is tulajdonítanak e vívmánynak: ilyen többek között az európai népesség kreativitásának és innovációs készségeinek fejlesztése és az, hogy az önbizalom, az önállóság és az alkalmazkodóképesség kialakítása terén gyakorolt kedvező hatásán keresztül előmozdítja a társadalmi kohéziót és részvételt (ezáltal pedig az ifjúságpolitikában is fontos szerepet játszik). A jelenlegi fejlesztési elképzelések szerint a vállalkozói szellemre való nevelés fő célja a vállalkozói kompetenciák fejlesztése valamennyi tanuló és diák körében, a felnőtteket is beleértve. E sok vállalkozói szemléletű egyén közül
15 lesz, aki saját vállalkozásba kezd, de a többiek is felkészültebben indulhatnak majd azon a munkaerőpiacon, amely egyre inkább megkívánja az alkalmazkodóképességet. A vállalkozói készségek oktatása általában is jobb rálátást biztosít az üzleti életre és a vállalkozók világára, és javítja a vállalkozói létforma megítélését a szélesebb lakosság körében. Általánosabban fogalmazva: az emberek az aktívabb társadalmi szerepvállalás révén jobban hozzá tudnak járulni a társadalom előreviteléhez. Ez nyilvánvalóan rendkívül átfogó program, és sejthető, hogy a szakpolitikai döntéshozóknak valamennyi döntéshozatali szinten jelentős erőfeszítést kell tenniük, hogy sikerüljön átlátniuk a problémakört, és azt valószerű szakpolitikai intézkedések és gyakorlati lépések formájában megvalósíthassák. A 2.1. ábra bemutatja, milyen típusú kompetenciákból épül fel a vállalkozói szellemre való nevelés kívánt végeredménye. Az oktatás lényegét tekintve az ötletek megvalósítására és ezzel együtt a kreativitásra, az innovációra és a kockázatvállalásra készít fel; mindamellett képessé tesz e folyamatok felépítésére, megtervezésére és irányítására is. Tudás A gazdaság és a munka világának megértése A lehetőségek felismerésének képessége Az üzleti etika ismerete Az üzleti vállalkozás alapításával és üzleti eljárásokkal (például gyártással, igazgatással vagy marketinggel) kapcsolatos kérdések ismerete Készségek és szakmai ismeretek Önálló és csapatmunkára való képesség Az erősségek és gyengeségek felismerése és megítélése Kockázatértékelés Projekttervezés és projektirányítás Pénzügyi irányítás Tárgyalás és érdekképviselet Az ötletek gyakorlati megvalósítása Kreativitás, innováció, kockázatvállalás Kezdeményezőkészség, proaktivitás, önállóság, kitartás, kreativitás, innováció, motiváció a célkitűzések elérésére, felelősségvállalás (beleértve a társadalmi felelősségvállalást és a felelős társadalmi részvételt is), vezetői attitűd Viselkedésformák, személyiségjegyek Forrás: HRLP-viták; Európai Bizottság: Az élethosszig tartó tanulás kulcskompetenciái. 2.1. ábra: A vállalkozói szellemre való nevelés kulcskompetenciái és legfontosabb tanulási eredményei 2.3 Egy közös beavatkozási logika felé A fent említett célokat és célkitűzéseket a tagállamok jelenleg különféleképpen fogalmazzák meg. Amint a későbbiekben bemutatjuk, előfordul, hogy a kidolgozás alatt álló vállalkozásösztönzési stratégiák megfelelő módon tárgyalják azokat; leggyakrabban azonban amilyen fontos elemei az átfogó keretrendszereknek, olyannyira jellemzően a helyi és osztályszintű gyakorlatok szintjén, a terepen alakítják ki őket. Ennek fényében és az említett közös nézetekre építve a következő beavatkozási logikát sikerült meghatározni:
16 2.2. ábra: A vállalkozói szellemre való nevelés beavatkozási logikája Átfogó hatások Fokozott társadalmi kohézió Termelékenyebb és innovatívabb üzleti vállalkozások Több és hosszabb életű induló vállalkozás és jobb foglalkoztatási kilátások a kkv-kban Közbenső hatások Aktívabb társadalmi szerepvállalás Kreatívabb és alkalmazkodóképesebb munkaerő Több potenciális vállalkozó Eredmények Az önbizalom és a motiváció növekedése Alkalmazkodóképesebb és kreatívabb emberek Kevésbé kockázatkerülő attitűd A vállalkozásirányítási készségek fejlődése Kimenetek A vállalkozói kulcskompetenciák fejlődése Sajátos vállalkozásirányítási készségek fejlődése Műveletek A kulcskompetenciák oktatásának és tanulásának integrációja az oktatás és képzés teljes időszakában A vállalkozásirányítási készségek és ismeretek oktatása és tanulása Figura 2.2 Lógica de intervención en la educación emprendedora Ami azokat az intézkedéseket illeti, amelyek révén ezeket a tanulási eredményeket (már most vagy a jövőben) elérik, egyértelmű, hogy a vállalkozói szellemre való nevelésnek kettős megközelítést kell követnie: i. az általános kompetenciák (például kreativitás, kezdeményezőkészség és önbizalom) fejlesztése céljából valamennyi szinten szervesen beépíthető a tantervbe; ii. jellemzően a középiskola felső tagozatától kezdve egy önálló tantárgy részeként is oktatható. Ebben a formában elsősorban az üzleti vállalkozás indításához és vezetéséhez szükséges készségek és ismeretek átadása áll a középpontban. Az ilyen tantárgyak rendszerint választhatók, és nem képezik a tanterv kötelező részét. Ilyen módon az oktatás korai szakaszában megalapozhatók a vállalkozói kompetenciák, és később erre az alapra építhetők fel a sajátosan üzleti jellegű készségek. Általában elmondható, hogy a vállalkozói szellemre való nevelés széles körű elterjesztéséhez szükséges strukturáltabb és módszeresebb megközelítés azt vonja maga után, hogy a vállalkozói készségek oktatását be kell építeni az általános oktatásba. Ehhez azonban néhány fontos változtatásra van szükség mind az oktatás, mind a tanulás terén. A vállalkozói készségek oktatásának hagyományosan az üzleti gyakorlatra összpontosító tanterven kívüli extrából a tanterv szerves részévé avatása és számos vállalkozói kompetenciára és készségre történő kiterjesztése valójában nem kevesebbet, mint paradigmaváltást jelent az oktatási rendszerben. Különösen igaz ez akkor, ha az általános vagy tudományos oktatási rendszerekbe kell beilleszteni azt, illetve ott, ahol jelenleg túlnyomórészt hagyományos tanítási módszereket alkalmaznak. Minden szakaszban kritikus fontosságú, hogy a hagyományos oktatási módszereken túl a tanulás tapasztalati elemeket is hordozzon. A 2.1. ábrán felsorolt kompetenciák kifejlesztéséhez szükség lesz a tanítási gyakorlatok módosítására és a hagyományos oktatás al-
17 ternatívájául szolgáló, megfelelő oktatási környezet megteremtésére. Elsősorban nem az számít, mit tanítanak, hanem hogy azt hogyan tanítják főként tapasztalat útján való tanulás formájában, a tanár és a diákok közötti hagyományos hierarchia átlépésével, miáltal a tanár szerepe inkább egy mentoréhoz és/vagy moderátoréhoz válik hasonlóvá. Az ilyen megközelítés lehetővé teszi, hogy a diákok önállóbban dolgozhassanak és kezdeményező szerepet vállaljanak a tanulás során: ez segíti őket abban, hogy kifejlesszék a vállalkozáshoz szükséges alapvető készségeket. Fontosak a tanulási környezet változásai is: a diákokat ki kell vinni a hagyományos osztályteremből, hogy kapcsolatokat építsenek a helyi közösséggel és megtapasztalják a valódi üzleti környezetet, továbbá kevésbé hierarchikus kapcsolatrendszerrel jellemzett iskolai környezetet kell teremteni. Figyelmet kell fordítani arra, hogy megfelelő arányban alkalmazzuk az elméleti és gyakorlati összetevőket, és felszámoljuk az oktatás és az üzlet világát elválasztó korlátokat. A hangsúlyt a hagyományos megközelítésekről egyre inkább az olyan módszerekre kell áthelyezni, amelyek segítségével az emberek kísérletezhetnek és fejleszthetik önismeretüket. Segíthet, hogy az ilyen irányú fejlesztések sok országban összhangban vannak az aktuális oktatási irányvonalakkal. Más országokban azonban kétségtelenül jelentős elmozdulásra lesz szükség az oktatáspolitikában és az oktatás gyakorlatában. A vállalkozói szellemre való nevelés tehát hatalmas területet fed le a kívánt tanulási eredmények és az azok elérését lehetővé tevő eszközök tekintetében. Gondosan mérlegelni kell, hogy a prioritások és a megteendő lépések meghatározása útján hogyan érdemes elindulni a nagyobbrészt meglehetősen radikális hosszú távú változási folyamat útján. 2.4 A vállalkozói szellemre való nevelés jelenlegi gyakorlatának főbb jellemzői A vállalkozói szellemre való nevelésnek egyik legszembetűnőbb jellemzője az, hogy a gyakorlatok rendkívül változatosak Európa-szerte úgy az egyes országok között, mint azokon belül, sőt akár az egyes oktatási intézmények (iskolák, szakképzési intézmények és egyetemek) szintjén és a tanárok körében is. Ez azt tükrözi, hogy a vállalkozói szellemre való nevelés a mai formájában főként alulról építkezve, szinte állami beavatkozás nélkül alakult ki. Ez a sokféleség részben annak tudható be, hogy mindenütt másként látják és értelmezik a vállalkozói készségek oktatását, ami tökéletesen érthető, tekintve, hogy a legtöbb országban mindeddig nem tettek közzé, illetve hivatalosan nem fogalmaztak meg semmiféle elvárást azzal kapcsolatban, hogy az ilyen típusú oktatásnak milyen célokat kellene elérnie. A sokszínűségben tükröződnek olyan széles körű kontextuális és kulturális tényezők is, amelyek egyaránt jelenthetnek kihívást és lehetőséget is. A vállalkozói létformához való hozzáállás tagállamok szerint eltérő volta fontos tényezőt jelenthet, akárcsak a nemzetgazdaságok szerkezete és jellege. Svédországban például olyan kulturális háttér mellett fejlesztették ki a vállalkozói szellemre való nevelés stratégiáját, ahol a polgárok hagyományosan kevéssé érdeklődtek saját vállalkozás indítása iránt, és ahol a gazdaságot a nagyvállalatok dominanciája és a fejlett közszféra jellemezte. Ezen általános jellemzők fényében mit mondhatunk el a jelenlegi európai gyakorlatok sajátosságairól? Elsőként, mivel a rendszer nagymértékben támaszkodik az önkéntességre, gyakran a tanárok játszották a kulcsszerepet, ők tették meg az első lépéseket a vállalkozói szellemre való nevelés irányába, és ők alakították ki a jelenlegi gyakorlatot. Így volt ez még olyan országok esetében is, ahol a vállalkozói készségek oktatása talán a legszélesebb körben elérhető és a legfejlettebb: például az Egyesült Királyságban 2, a központi kormány ösztönzésére a közelmúltban végbement fejlődést megelőzően. Másodszor, a tantervek általában nem tartalmazzák módszeres formában a vállalkozói készségek oktatását. Ehelyett jellemzően tanterven kívüli tevékenységről van szó, amelyet az egyes tanárok és iskolák lelkesedésének köszönhetően sikerül csak becsempészni az általános oktatás határmezsgyéjére. Ez azt 2 Lásd például: Bennett RJ és McCoshan A (1993): Enterprise and Human Resource Development: Local Capacity Building (Vállalkozás- és humánerőforrás-fejlesztés: Helyi kapacitásépítés).
18 jelenti, hogy i. a középpontban jellemzően a vállalkozások működésével kapcsolatos témák és azok az ismeretek állnak, amelyek a diákoknak átfogó rálátást nyújtanak a munka világára, és kevesebb hangsúlyt kapnak a magához a vállalkozáshoz szükséges általános kompetenciák; ii. a tantárgy inkább a vállalkozásokkal való üzleti tevékenységre készít fel, és kevésbé az olyan készségek fejlesztésére, mint a kreativitás vagy a kockázatvállalás; és iii. általában a tantárgy értékelése sem az általános tantervvel egyező módon történik, hanem a tanárok és az iskolák házon belüli díjakat és elismeréseket osztanak ki, vagy ismert, de a szokásos képesítési kereten kívül álló szervezetek például a Junior Achievement-Young Enterprise (JA-YE) által szervezett versenyeken vesznek részt. Harmadszor, a vállalkozói szellemre való nevelés módszeres igazgatásának hiányában a tanárok különféle, igen gyakran magánvállalkozások és/vagy nonprofit szervezetek által kidolgozott forrásokat használnak fel oktatási segédanyagként (lásd alább). A megközelítések, módszerek és eszközök között van az üzleti szituációk virtuális szimulációja, a vállalkozásokkal kapcsolatos személyes, gyakorlati tapasztalatszerzés, valamint a vállalkozói napok/hetek, amelyek keretében a diákok ötleteket dolgoznak ki, különféle tevékenységeket (például piackutatást és tervezést) végeznek, és elképzeléseik alapján próbatermékeket és -szolgáltatásokat állítanak elő. Mindezekben az esetekben a vállalkozói készségek oktatása alternatív módszereket kínál a szokványos tanítási módszerek helyettesítésére. Negyedszer, jelentős szerepet játszanak a magánszövetségek és -szervezetek. Ezek között a legkiemelkedőbbek az alábbi nemzetközi tevékenységet folytató szervezetek: a JA-YE, amely személyes tapasztalatokkal segíti a fiatalokat a gyakorlati közgazdaságtan megértésében: e célból vállalkozástani és gazdasági oktatási programokat alakítanak ki a 6 és 25 év közötti fiatalok számára, és azokat a helyi vállalkozások és iskolák közötti partnerségeken keresztül valósítják meg; az EUROPEN elnevezésű hálózat, amely úgynevezett gyakorlócégeket fog egybe, támogatva, koordinálva és kidolgozva számos olyan szolgáltatást, amely segíti és előmozdítja a szimulált üzleti környezetben való tanulást. Az EUROPEN célja az információcsere megkönnyítése, innovatív oktatási eszközök biztosítása tagjai számára, a gyakorlócég elképzelésének népszerűsítése, valamint tagjainak képviselete különböző kormányzati szinteken és magánintézmények előtt; a JADE felsőoktatási programja, amely európai ifjúsági vállalkozások kifejlesztését ösztönzi különféle uniós projektek végrehajtása és a nemzetközi tanulmányokhoz szükséges határon átnyúló együttműködés kereteinek biztosítása útján. A JADE nemzetközi kongresszusokat és találkozókat szervez, amelyek elősegítik az információk és tapasztalatok cseréjét, a kultúrák közötti megértést és támogatják az egységes Európa elgondolását. A JADE hálózat jelenleg 11 uniós tagállamból 20 000 tagot számlál, és 150 ifjúsági vállalkozást fog össze. Létezik több nemzeti és regionális szövetség is, amelyek az egyes országokban különféle szerepeket játszanak és eltérő munkamodelleket követnek. Ezek a szervezetek az elmúlt két évtizedben megerősödtek és megszilárdultak, és immár kulcsrakész programokat kínálnak az iskoláknak és a tanároknak. A jelek szerint különösen nagy segítséget nyújtanak a vállalkozói szellemre való nevelés kifejlesztéséhez azokban az (elsősorban volt szocialista) országokban, ahol nem léteznek vagy csak nagyon gyengék a kapcsolatok az oktatás és a vállalkozások között. Másik előnyük, hogy támogatják az alulról építkező megközelítést, amely valamelyest megóvja a helyi szintű gyakorlatokat az előreláthatatlan politikai változások szeleitől, és bizonyos mértékű folytonosságot biztosít. Ötödször, míg számos programot és szimulációt a tanárok az iskolákon belül is képesek végrehajtani, a vállalkozások működésével kapcsolatos valódi, személyes és gyakorlati tapasztalatokat csak az üzleti vállalkozások tudják biztosítani a diákok számára. Sajnos országonként (és még az egyes országokon belül is) igen változó, hogy milyen mennyiségben akadnak olyan üzleti vállalkozások, amelyek
19 hajlandók és képesek támogatni a vállalkozói ismeretek oktatását. Az iskolák és tanárok gyakran vak tyúk is talál szemet alapon igyekeznek kapcsolatokat kiépíteni a helyi vállalkozásokkal, amiben gyakran a diákok szülei segítenek. Néhány térségben azonban strukturált és formalizált interakció épült ki a vállalkozások és az iskolák között: itt az iskolák oktatási üzleti partnerségeket alakítanak ki a cégekkel, adott esetben a települési önkormányzatok vezetésével és a helyi üzleti szervezetek (például kereskedelmi kamarák) bevonásával. A vállalkozások részéről a részvétel jelentős elkötelezettséget feltételez, amelyhez a motiváció gyakran a vállalati társadalmi felelősségvállalás szükségének érzetéből ered. Számos országban sok kisvállalkozás is szívesen segítene, de nincs elég ideje ahhoz, hogy hosszú távú kötelezettséget vállaljon. Hatodszor, nemzeti szakpolitika hiányában a regionális és helyi hatóságok fontos szerepet játszhatnak az oktatás előmozdításában és megkönnyítésében: ösztönözhetik az iskolákat a vállalkozói készségek oktatására, és segíthetnek az oktatás és az üzlet világa közötti kapcsolatok kiépítésében, ahol amint már elhangzott az önkormányzatok többek között közvetítőként és erőforrásközpontokként segíthetik a folyamatot. Noha az önkormányzatok gyakran törvényben szabályozott feladatokat látnak el az oktatás és képzés terén, ez nem jelent garanciát arra, hogy a vállalkozói szellemre való nevelés is részét képezi a helyi szakpolitikának 3. Végezetül a fent vázolt átfogó képen belül a vállalkozói készségek oktatása az egyes oktatási és képzési szintek és típusok között is eltérő lehet. A fent leírtak az alapfokú oktatásra és az általános középiskolák alsó tagozatára a legjellemzőbbek. Ezekben az oktatási szakaszokban a vállalkozói készségek oktatása jellemzően tanterven kívüli tevékenység, amelynek keretében gyakran üzleti vállalkozásokat keresnek fel vagy munkáltatók látogatnak el az iskolákba, és az átfogó tematika elsősorban a munka világának megismerése. A célzottabb tevékenységek vagy a minivállalkozásokat szimuláló projektek meglehetősen ritkák. A vállalkozói szellemre való nevelés összességében az alapfokú szakaszban a legkevésbé jellemző. A vállalkozói készségek oktatása a középiskolák felső tagozatán is tanterven kívüli tevékenységként valósul meg, de egyre gyakrabban választható opcionális tantárgyként, és a vállalkozói készségek és ismeretek egyes tantárgyak például az üzleti ismeretek és a közgazdaságtan fontos elemei lehetnek. Jelentős szerepet kap a valódi cégeknél vagy minivállalkozások keretében folytatott, szervezett keretek között történő tapasztalati tanulás. Az iskolákban biztosított szakmai alapképzés (IVET) 4 esetében a vállalkozói készségek oktatását gyakran a közgazdaságtan és vállalkozói ismeretek tantárgyak keretében illesztik be a tantervbe. A felsőoktatásban a vállalkozói ismeretek egyes (például üzleti és közgazdaságtani) alapés mesterképzésekben külön tantárgyat képeznek, és egyre több posztgraduális képzés is megcélozza ezt a területet. Egyes felsőoktatási intézmények kifejezetten vállalkozási szakirányt is kínálnak, és néhány országban vállalkozói központokat alakítottak ki bizonyos felsőoktatási intézményekben. A felsőoktatásban a fő kihívást a vállalkozói kompetenciák valamennyi kurzusba történő beépítése jelenti. 2.5 Nemzeti szintű szakpolitikai fellépés szükséges A fent bemutatott, igen változatos képnek két oldala van. Egyfelől világos, hogy a tagállamok semmiképpen sem a nulláról indulnak. A heterogén terep értelemszerűen tartalmaz termékeny síkságokat és puszta sivatagokat is. Sokféle (részben igen ambiciózus) tevékenység van folyamatban, és a kép távolról sem statikus: pozitív elmozdulás észlelhető a gyakorlat terjedése irányába. Másfelől a gyakorlatok különbözősége és elsősorban önkéntes jellege miatt nagyobbrészt a puszta szerencsén múlik, hogy egyegy diák részt vehet-e a vállalkozói készségekkel kapcsolatos oktatásban. 3 A feladatkörök igen változóak lehetnek. Néhány országban például a helyi hatóságok a tanterv kidolgozásába is beleszólhatnak, máshol azonban csak minimális hatáskörrel rendelkeznek, például az iskolaépületek és a nem tanítással foglalkozó alkalmazottak tekintetében. 4 Uniós tagállamonként változó, hogy milyen életkorban kezdődik meg az iskolai keretek között történő szakmai alapképzés.
20 Számos jelenlegi gyakorlat esetleges, módszerességet nélkülöző jellege miatt a vállalkozói szellemre való nevelés minősége és mélysége attól függ, hogy a) a diáknak olyan tanár és/vagy osztályfőnök jut-e, aki hajlandó és képes a vállalkozói készségek oktatására, illetve b) hogy a tanárok el tudnak-e érni olyan helyi vállalkozásokat, amelyek képesek és hajlandók segítséget nyújtani a tanuláshoz. Noha néhány éve az iskolák és tanárok már könnyebben férhetnek hozzá a vállalkozói készségek oktatásához szükséges tananyagokhoz és bevált gyakorlatokhoz, még mindig számos akadály áll a tevékenységek útjában, amelyeket a kormányzatoknak fel kell számolniuk. Az előrehaladottabb országok tapasztalatai ezenkívül azt mutatják, hogy bár alulról építkezve is kifejleszthető a vállalkozói szellemre való nevelés, csak a kormányzatok képesek előidézni a vállalkozói készségek oktatása terén szükséges mennyiségi és minőségi ugrást, valamint az oktatási intézményeken belüli paradigmaváltást. Az Egyesült Királyságban például mintegy húsz éve oktatták már a vállalkozói készségeket alulról építkező megközelítés szerint 5, amikor 2003-ban a kormány lendületet adott a programnak: a fellépés eredményeképpen a 2008-ig tartó ötéves időszakban 10%-ról 90%-ra nőtt a vállalkozói készségek oktatását biztosító iskolák aránya 6. A nemzeti szintű szakpolitikai fellépés az alábbiakkal segítheti a folyamatot: i. kezelni tudja a vállalkozói készségek széles körű és mélyreható oktatásának útjában álló akadályokat; ii. stratégiai súlypontokat és irányvonalakat állapíthat meg; és iii. okozhatja a koherenciát és a strukturáltságot. Amennyiben a tagállamok viszonylag alacsony aktivitási szintről kezdenek építkezni, különösen fontos szerepet játszik a kormányzati szintű beavatkozás által biztosított fokozott koherencia és strukturált jelleg. Lássuk tehát, hogyan viszonyulnak pillanatnyilag az egyes tagállamok a stratégiafejlesztéshez! 2.6 Aktuális helyzet a nemzeti stratégiafejlesztés terén A stratégiafejlesztés és -végrehajtás terén elért eddigi előrelépés mértéke országonként jelentősen eltér; az országok mintegy harmada dolgozott ki a vállalkozói szellemre való nevelésre vonatkozó, konkrét és különálló nemzeti stratégiai dokumentumot 7. Több országban jelenleg zajlik a stratégia kidolgozása. Erre a közelmúltban Dánia szolgáltatott pozitív példát, ahol 2009-ben négy minisztérium közösen indította el a vállalkozói szellemre való nevelés nemzeti stratégiáját. Néhány esetben a vállalkozói szellemre való nevelés a nemzeti tanterv részét képezi (például Finnországban), vagy azért nem létezik nemzeti szinten, mert a kormányzati rendszer nagymértékben decentralizált (például Németországban). A célzott, illetve önálló vállalkozóikészség-oktatási stratégiák tartalmát illetően sokan csupán egy keretet biztosítanak, amelyen belül más érdekeltek a regionális vagy helyi hatóságok, az iskolák vagy a tanárok dolgozzák ki a részletes végrehajtási tervet. Ezekben az esetekben a nemzeti kormány egyfajta stratégiai koordinációt végez a fejlesztési és végrehajtási munkát érdemben elvégző számos más hivatal és érdekelt között. A svéd nemzeti stratégia kitűnő példa erre a megközelítésre. Arra is van példa, amikor a tagállamok vállalkozóikészség-oktatási szakpolitikája részletesebb stratégiai cselekvési tervek kidolgozásához vezetett. Belgiumban például a kormány 2006- ban jóváhagyta az Ondernemend Onderwijs tervet, azaz a vállalkozói szellemre való nevelés flamand cselekvési tervét. A flamand terv az egyedi fellépések mellett ütemtervet is meghatároz a 2007 és 2009 közötti időszakra, valamint címzett támogatást biztosít a terv egyes sajátos elemeire, például az oktatás és az üzlet világa közötti áthidaló projektek kifejlesztésé- 5 Lásd például: Bennett RJ és McCoshan A (1993): Enterprise and Human Resource Development: Local Capacity Building (Vállalkozás- és humánerőforrás-fejlesztés: Helyi kapacitásépítés). 6 UK Government, Her Majesty s Treasury (2008): Enterprise: Unlocking the UK s talent (Vállalkozás: Az Egyesült Királyság tehetségének kiteljesítése), http://www.hm-treasury.gov.uk. 7 Az Európai Bizottság Együttműködés és koherencia a vállalkozói oktatásban című jelentése (2010).
21 re és az iskolákban vagy főiskolákon a fiatalok bevonásával létrehozandó virtuális vállalkozások vagy árnyékcégek céljára 8. A rendszer keretében a finanszírozást egyenesen az iskolákhoz, illetve a közvetítő szervezetekhez irányítják. A nemzeti stratégiák jellegüktől függetlenül rendelkeznek néhány közös vonással. Általánosságban kirajzolódó közös tendencia napjainkban a nemzeti tantervnek a tartalomtól a kompetenciák felé való elmozdulása. Ez új lehetőséget biztosít arra, hogy a vállalkozói készségeket kulcskompetenciaként vezessék be az iskolákban. A vállalkozói szellemre való nevelés átfogó perspektívája tekintetében a stratégiák jellemzően megengedő megközelítést alkalmaznak. Norvégiában például nem csak arról esik szó, hogyan kell támogatni a jövőbeni vállalkozókat, hanem arról is, hogy a munkavállalóként dolgozók hogyan viszonyulhatnak vállalkozó szellemben a saját munkájukhoz, sőt hogyan lehetnek egyszerre jó állampolgárok és a társadalom innovatív tagjai. Az ilyen szemlélet a vállalkozói szellemre való nevelést alapvetően a személyes készségek és attitűdök irányából közelíti meg, olyan tulajdonságokra is kitérve, mint például a kezdeményezőkészség, az újító szellem és kreativitás, a kockázatvállalás és az önbizalom növelése. Svédországban a nemzeti stratégia hasonlóan tágan értelmezi a vállalkozói készség fogalmát: azt egy dinamikus és társadalomalapú folyamatnak tekinti, ahol az egyének (egyénileg vagy egymással együttműködve) különféle lehetőségeket tárnak fel és aknáznak ki annak érdekében, hogy az elképzeléseiket gyakorlati és célorientált társadalmi, kulturális vagy gazdasági tevékenységekké alakítsák bár a programnak kifejezett célja az induló vállalkozások számának növelése is. Ami a vállalkozói készségek oktatása és a nemzeti képesítési keretrendszerek közötti kapcsolatokat illeti, a nemzeti szintű stratégiák általában kifejezetten utalni szoktak ezek kiépítésének fontosságára. Ennek megfelelően az egyes országok így Hollandia, Norvégia, Portugália és Svédország által kidolgozott stratégiák hangsúlyozzák a tanárképzési programok kidolgozásának jelentőségét, az értékelés és a tanúsítás fontosságát a nemzeti képesítési keretrendszerekhez való kapcsolódás terén, valamint a különböző szintű és térbeli helyzetű érdekeltek végrehajtásban játszott szerepét. Ausztriában például jelenleg folyik a nemzeti tanárképzési stratégia kidolgozása, amely a következő szinteket különbözteti meg: alapképzés: négy egyetemen (Graz, Bécs, Innsbruck és Linz) van lehetőség a vállalkozói készségek és menedzsment irányú szakosodásra; képzés: rendszeres tanárképző szimpóziumok, műhelytalálkozók és szemináriumok; 9 valamint továbbképzés: a vállalkozói készségek középiskolai szintű oktatásának témájában Kitzbühelben megrendezett nyári egyetem, amely gyakorlatias feladatokkal, eszközökkel és módszertanokkal szolgál. Jelentősebb különbségek is vannak azonban a stratégiák között. Fontos kérdés például az, hogy milyen mértékben fejlesztenek ki a végrehajtás terén elért előrehaladás mérésére szolgáló célértékeket és mutatókat. A tágabb cselekvési keretet meghatározó svéd stratégia például nem tartalmaz konkrét célszámokat és mutatókat. Ezzel szemben a belgiumi Flandria aktívan részt vesz a tanulási eredmények és hatások értékelésében, például az alábbi eszközökkel: egy flamand kreativitási szervezet, a Flanders District of Creativity életre hívta az EFFECTO nevű hatásvizsgálatot, amely a korábban a helyi középiskolákban vállalkozói készségekkel kapcsolatos oktatásban részt vevő fiatalok körében végez felmérést; a 03-Loep: A vállalkozói szellem nagyító alatt elnevezésű szűrőeszköz lehetővé teszi annak mérését, hogy az oktatási projektek milyen mértékben fejlesztik a vállalkozói szellemet; 8 Meg kell jegyezni, hogy a terv egészére vonatkozóan nem határoztak meg elkülönített finanszírozási előirányzatot. 9 http://www.eesi-impulszentrum.at/index2.php?entrepreneurship-symposien:symposium_in_graz_7.5.2009.