Idegenforgalmi / vendéglátó és szálloda gyakorlati (külön) feladat (KF3)

Az értékelõ tanár tölti ki! Kodolányi János Fõiskola Turizmus Tanszék Érdemjegy: Beküldõ neve: Dancsó Péter Szak: Idegenforgalom- és szálloda szak, levelezõ tagozat Évfolyam: IV. Helyszín: Budapest NEPTUN Kód: CGL7L9 Idegenforgalmi / vendéglátó és szálloda gyakorlati (külön) feladat (KF3) 1. Formai kivitelezés nyelvezet és stílus: max. 5 pont... 2. Elméleti megalapozás: max. 5 pont.. pont Összes pontszám: 3. Tartalmi kivitelezés: max. 15 pont.. pont 4. Összefoglalás: max. 5 pont.. pont Értékelés: 15 pont vagy kevesebb: elégtelen (1), 16-19 pont: elégséges (2), 20-24 pont: közepes (3), 25-27 pont: jó (4), 28-30 pont: jeles (5) 2006

Kodolányi János Fõiskola, Budapest Bevásárlóturizmus 2

1. Bevezetõ Az idegenforgalom a magyar gazdaság egyik húzóágazata és ezen belül a bevásárlóturizmus a magyar államháztartás egy jelentõs bevételét és a gazdaság egy jelentõs munkahelyteremtõ képességét jelenti. A világhoz és az európai környezethez való alkalmazkodás, a kemény nemzetközi verseny megköveteli a magyar turizmus versenyképességének erõsítését, ami a nemzetközi turizmus piacán való megmaradásunk alapvetõ feltétele. A bevásárlóturizmus a legtöbb turizmusághoz köthetõ. A határmenti települések kereskedelme sajátos vonzerõként jelenik meg a települések turizmusában. A városok, települések gazdasági életének fellendülésében jelentõs szerepet játszik a bevásárlóturizmus, ez az egyetlen lehetõség más iparág hiányában az egyes településeknek a fejlõdésre. A települési önkormányzatoknak fontos szerepe van ennek a gazdaságélénkítõ iparágnak az elõsegítésében, hiszen az önkormányzatok számára sem elhanyagolhatóak a turizmusból származó adóbevételek. A kiskereskedelem fejlõdése a foglalkoztatás növekedésében is fontos szerepet tölt be ezeken a településeken, régiókban, ahol nincs elegendõ vagy egyáltalán nincs más munkalehetõség. A bevásárlóturizmus multiplikátor hatása az iparban, a szállító, valamint a raktározó vállalkozásokban is jelentõs munkahelyteremtést és forgalmat generál. Az egységnyi költés jövedelemgeneráló hatása mellett figyelembe kell venni az esetleges kiáramlásokat is (Puczkó-Rácz, 2002). Ez akkor fordul elõ, ha egyes importból származó árucikkek felé megnõ a turisták kereslete (Michalkó, 2004). A társadalmi és gazdasági tényezõk a legnagyobb mértékben meghatározói és formálói a turizmus és ezen belül a bevásárlóturizmus fejlõdésének. Nincsenek olyan kutatások vagy statisztikák, amelyek ezzel a turisztikai tevékenységgel közvetlenül foglalkoznak, csak érintõleges, illetve erre a tevékenységre közvetett módon utaló statisztikákat lehet találni. 2004 óta végez a KSH errõl a turisztikai ágról felméréseket és hoz nyilvánosságra adatokat. 2. Problémafelvetés A bevásárlóturizmus annyira sokrétû és szerteágazó ága a turizmusnak, hogy nehéz a definiálása. Nem kötõdik társadalmi, politikai rendszerekhez, kultúrákhoz (Michalkó, 2004). Megtalálható a gazdaságilag fejlett országok (USA, Kanada) viszonylatában, az Európai Unióban és a gazdaságilag fejletlen országok gazdaságában is. Azokra a kérdésekre keresem a választ, hogy milyen jövõ prognosztizálható a bevásárlóturizmus felõl. Olyan instabil helyzetben, amelyben jelenleg Magyarország van, az elõrejelzések nem megbízhatóak, a jövõ sokféleképpen alakulhat, mert a múlt, jelen, jövõ kapcsolata nem annyira egyértelmû, mint egy viszonylag stabil világban. A jövõkutatás a jövõ feltárását, megismerhetõségét célzó tudományos igényû szellemi tevékenység, amely a jövõbeli fejlõdési folyamatoknak a kvalitatív (minõségi) és a kvantitatív (mennyiségi) elõrejelzését jelenti. Érdekel, hogy a mostani gazdasági intézkedések hogyan fogják befolyásolni, alakítani a turizmust és azon belül a bevásárlóturizmust, hiszen ezekre a hatásokra a bevásárlóturizmus reagál a leggyorsabban és legérzékenyebben. A bevásárlóturizmus fizetési mérlegre gyakorolt hatása alapján az aktív (beutazó) vagy a passzív (kiutazó) bevásárlóturizmus volumene fog nõni. A gazdasági szabályozás az 3

adórendszer változásai jelentõsen befolyásolják, hogy az országba behozzák, illetve az országból kiviszik a pénzt a turisták. Nemcsak a szabadidõ nagysága, hanem a felhasználásának módja is jellemez egy társadalmat illetve a társadalom jelenlegi állapotát. Az emberek szabadidejük egy jelentõs részét bevásárlással töltik így a munka mellett más hasznos idõtöltésre sem mód és a jelen társadalmi és gazdasági helyzetben igény sincs az emberek részérõl. A létfenntartással kapcsolatos dolgok (munka, bevásárlás) tölti ki az emberek idejének nagy részét. A turizmus szempontjából igen fontos tényezõ a szezonjellegû periodikus ingadozások figyelemmel kísérése, amely alól a bevásárlóturizmus sem kivétel. Ezekre a tényezõkre folyamatosan számítani kell. A nyári hónapok kiugró értékeket mutatnak szemben az õszi, téli és tavaszi hónapokkal. 3. Kutatási elõzmények, a szakirodalom bemutatása A szakdolgozatom konzulense Dr. Michalkó Gábor, akinek A bevásárlóturizmus címû könyve a kutatásom elsõdleges szakirodalma, mivel a hazai szakirodalom nem bõvelkedik a bevásárlóturizmussal foglalkozó kutatásokkal és azok publikációival. Ez a szakirodalom teljes áttekintést ad a bevásárlóturizmus múltjáról, jelenérõl és különbözõ területeirõl, valamint a fontosabb és számottevõ statisztikai adatairól. Érdekes és mindenki számára olvasmányos könyv, áttekintést ad errõl a pénzügyi és foglalkoztatásügyi szempontból sem elhanyagolható turizmuságról. A könyv elolvasása után és annak adatai ismeretében érdemes továbbgondolni a bevásárlóturizmus jövõbeli helyzetének alakulását. Fontosnak tartom, hogy az ország számára nem kis bevételt hozó turizmuságat a jövõkutatás oldaláról is meg kell vizsgálni. A jövõkutatás elsõdleges feladata a várható jövõbeni fejlõdés lehetõségei, azok káros hatásai és ezekre való felkészítés. Természetesen a szakdolgozatomban (Jövõkutatás és jövõképalkotás a turizmusban) is foglalkozom a bevásárlóturizmus jövõbeni alakulásával. A szakdolgozatomhoz felhasznált kérdõívem egyik kérdése több turizmuság között a bevásárlóturizmussal kapcsolatos volt (1. melléklet). A megkérdezett szakembereknek 13 százaléka prognosztizálta a bevásárlóturizmus fellendülését a jövõben. Konzulensem könyve és a szakdolgozatom témája adta az ötletet, hogy ezt a dolgozatot elkészítsem. Manapság a turizmus és a jövõkutatás számára is nagyon fontos területté vált a fenntartható fejlõdés kérdése, amely valószínûleg a társadalomban is nagy változást fog hozni. A fenntartható fejlõdés egy olyan paradigma (egymásnak megfelelõ, valamiképpen egyenértékû, ezért egymás közt felcserélhetõ elemek sorozata), amely alapjaiban átalakítja a jelenlegi világnézetünket, értékrendünket és a meglévõ gazdasági-társadalmi rendet. A jövõorientált gondolkodásmód az emberek gondolkodásmódjának megváltozását, egy újfajta értékrend kialakítását kényszeríti ki az embertõl, amely egy nagyon nehéz és hosszantartó tanulási folyamat lesz. A jövõtudatot a mindennapi élet részévé kell tenni, mert a hatékony munkavégzés, az üzleti tevékenység sikere is feltételezi az elõrelátást. Jelenleg a kölcsönös összefüggések egyre sokrétûbbé válását lehet tapasztalni. Minden mindennel összefüggésben van. 3.1. A turizmust és a kereskedelmi tevékenységet szabályozó törvények. A helyi önkormányzatokról szóló és többször módosított 1990. évi LXV. törvény, csak a fõvárosra és a megyékre vonatkozóan ír elõ közvetlen idegenforgalmi feladatokat. Ennek ellenére a helyi önkormányzatok nap mint nap szembesülnek a turizmusból, az idegenforgalomból fakadó teendõkkel. 4

A 2005. évi CLXIV. a kereskedelemrõl szóló módosított törvény célja, hogy a kereskedelmi tevékenységek folytatásának feltételeit keretjellegûen szabályozza, azaz a kereskedelmi tevékenység alapvetõ szabályait rögzíti, minimálisra szûkítve az állami beavatkozást, emellett a törvény nagy jelentõséget tulajdonít a szakmai önszabályozásnak. 1997. évi CLV. a fogyasztóvédelemrõl szóló törvény rögzíti azokat az általános szabályokat, amelyek a fogyasztói érdekeket, különösen a biztonságos áruhoz és szolgáltatáshoz, a vagyoni érdekek védelméhez, a megfelelõ tájékoztatáshoz, a hatékony jogorvoslat érvényesítésékhez szükségesek. A gazdálkodó szervek kötelesek betartani ezeket a törvényben elõírt alapvetõ fogyasztói jogokat. 4. A bevásárlóturizmus helyzete Azokat a turistákat nevezzük bevásárló turistáknak, akiknek a teljes turisztikai költésében az áruvásárlásra kiadott összeg eléri, illetve túlhaladja az 50 százalékot (Michalkó, 2004). A bevásárlóturizmuson belül motivációs jellegük szerint megkülönböztetünk üzleti, szolgáltatás, szabadidõs és spontán bevásárlást. Az üzleti résztvevõket két szempont szerint különböztetjük meg. Az elsõ kategóriába azok tartoznak, akik a haszonszerzés reményében vásárolnak, a másik kategóriába azok a turisták tartoznak, akiknek a motivációja a megtakarítás. Ez utóbbi turistára az jellemzõ, hogy a maga és családja számára megtakarítási célból utazik az olcsóbb áruvásárlás reményében, mert ugyanazt az árut a hazai boltokban csak jelentõsen drágábban tudná beszerezni. Mik azok a gazdasági folyamatok, amik ezeket az utazásokat kiváltják? Az utazásokat kiválthatja például a hiánygazdaságból fakadó áruhiány, a megfelelõ minõségû áru hiánya, a piacgazdaság jellegébõl fakadó helyi és területi árszínvonal különbség, valamint a vásárlást elõsegítõ kedvezõ körülmények megléte. Ezek együttes jelenléte kedvezõen befolyásolja a bevásárlóturizmus volumenét. Klasszikus bevásárlóturizmusnak nevezzük az üzleti és a szolgáltatásvásárlást. A bevásárlóturizmus elsõdleges motivációja a haszonszerzés mellett a vásárlás útján történõ megtakarítás. A turisztikai termék maga az áru illetve a szolgáltatás. A különbözõ felmérések a magyar vásárlót az akciós vásárlók kategóriájába sorolják. A lakosság vásárlásait a különbözõ árengedményes akciókhoz köti, így olcsóbban jutnak egyes árucikkekhez. Ezt a megtakarítási motivációt lehet a bevásárlóturizmusban is felfedezni. A bevásárlóturizmusban leginkább keresett árucikkek az élelmiszerek, a ruhanemû, valamint a mûszaki cikkek. A szolgáltatás területén a szépészeti (pl. fodrász, kozmetika), egészségügyi (pl. fogorvos, fogtechnikus) és a vendéglátóipari (pl. éttermek, presszók, kávézók) szolgáltatásokat veszik igénybe a turisták. A szabadidõs és spontán vásárláskor a turisztikai termék mellett a vásárlás csak másodlagos szerepet tölt be. A fõ hangsúlyt a turista számára a turisztikai termék adja, a vásárlás csak ehhez kapcsolódva jön létre. Az egynapos kirándulástól a luxusutazásig minden turistaúton fellelhetõek a szabadidõs és a spontán vásárlások is. Szabadidõs vásárlások elsõsorban az élményszerzést, szórakozást és tapasztalatszerzést szolgálják. Ennél a vásárlási formánál leginkább ajándéktárgyakat (souvenir), helyi és sajátos nemzeti árukat illetve az aktív vagy az egészségturizmushoz nélkülözhetetlen tárgyakat vásárolnak. A spontán vásárláskor az otthon felejtett, illetve a helyszínen tönkrement használati eszközeiket, ruházatukat pótolják vagy a helyszínen megpillantott, és megkívánt árut vásárolják meg. Ezeket lehet elõre nem tervezett vásárlásoknak is nevezni. 5

4.1. Rövid hazai kezdetek Bevásárlóturizmus A második világháborút követõen a turizmus rohamos fejlõdésével vált egyre jelentõsebb gazdaságélénkítõ turisztikai ággá a bevásárlóturizmus. Hazánkban a virágkorát a 70-es és 80- as években élte. Ezekben az években Magyarország kedvezõ földrajzi helyzetébõl és enyhébb politikai és gazdaságpolitikai légkörénél fogva kedvezõbb helyzetben volt a környezõ szocialista országokhoz képest. Magyarország meghatározó szerepet játszott a térség bevásárlóturizmusának lebonyolításában. A hiánygazdaságból fakadó beszerzési nehézségek kedveztek a bevásárlóturizmus virágzásának. Az országban több helyen spontán kialakultak a lakosság által KGST piacoknak nevezett vásárok, ahol gazdát cseréltek a lengyel, cseh, jugoszláv, román, szovjet áruk. Az akkori vezetés elnézõen hagyta ezeknek a piacoknak a mûködését, virágzását. A nyugati határ felõl az osztrák turisták az olcsó, és náluk kedvelt élelmiszerek vásárlása miatt keresték fel a nyugati országrész határmenti településeinek üzleteit. A rendszerváltozást követõen a volt szocialista országokban is kialakult a piacgazdaság, ami teljesen átalakította a bevásárlóturizmus struktúráját. Az életszínvonal emelkedésével és az áruellátás kiegyenlítõdésével a bevásárlóturizmus nem szûnt meg, csak kvalitatív és kvantitatív átalakuláson ment át. Kisebb lett a volumene, kulturált megjelenési formát öltött, és korszerû marketing eszközökkel a 90-es években is folytatódott ez a folyamat. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a turisták kevesebbet költöttek szállásra és vendéglátóipari szolgáltatásokra. A bevásárlásban realizált kiadások viszont növekedtek. 4.2. Statisztikai adatok (primerkutatás) A magyar lakosság 2005-ben 17,8 millió látogatást tett külföldre. A látogatások 61 százaléka (10,8 millió) egynapos, 39 százaléka (7 millió) többnapos tartózkodás volt (3. melléklet). Az egynapos turisztikai jellegû utazások együttesen 25,3 százalékot tettek ki (szabadidõs-, hivatásturizmus), ezzel szemben a vásárlás célú utazások 64,2 százalékot jelentettek az összes külföldi utazás közül (9. melléklet). A többnapos utazásoknak csak a 3 százalékát motiválta a vásárlás (9. melléklet). 2004-hez képest a rövidebb utazások nõttek. Az összes utazáson belül az egynapos utazás 5 százalékkal nõtt az elõzõ évihez, 2004-hez képest. 2005-ben a külföldre látogatók 581 milliárd forintot költöttek el a határokon túl az utazásaik alkalmával. Az egy fõre, egy napra jutó költés átlagosan 9700 forint volt (2. melléklet). Az egynapos utazásoknál a kiadások 71 százalékát vásárlásokra fordították. A turisztikai jellegû szabadidõs utaknál a turisták 35 milliárd forintot költöttek, ez az összeg az utazásokhoz köthetõek. 2005-ben hazánkban 36,2 millió külföldi érkezést regisztráltak. 72 százalékuk egy napra (26,05 millió fõ), 28 százalékuk (10,15 millió fõ) több napra érkezett. Az egynapos utazók fele átutazó volt, akik 39 milliárd forintot költöttek (5. melléklet). Az egynapos utak célja nemzetközileg elfogadott terminológia szerint shuttle trade vásárlási szándékkal valósult meg. Az egy napra vásárlás céljából érkezõ turistákat 7 millió fõre lehet becsülni és ehhez az utasforgalomhoz 101 milliárd forintot lehet társítani (8. melléklet). A több napra érkezõ turistákon belül a hazánkba vásárlási szándékkal érkezõk csak 2,1 százalékot tettek ki (6.melléklet). A szabadidõs turizmus kiadásának aránya 78 százalék, a hivatásturizmusé 22 százalék volt 2005-ben. Az egy fõre esõ egy napos átlagos költés 7,5 ezer forint, a több napra érkezõk átlagos költése 9,5 ezer forint volt (7. melléklet). A 2006 elsõ félévben 143 üzlettel, 0,1 százalékkal gyarapodott a kiskereskedelmi üzlethálózat, 2006 közepén 166,9 ezer üzlet mûködött Magyarországon, 0,6 százalékkal több, mint egy évvel korábban (KSH). A KSH adatai szerint területi bontásban vizsgálva, a második negyedévben minden régióban nõtt az üzletek száma, ez alól kivétel az észak-magyarországi régió, ahol 1 százalékot csökkent ez az érték. Ez utóbbi 1 százalékos üzletállomány-szûkülését alapvetõen a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei több mint 180 üzletes visszaesés okozta. 6

Legnagyobb bõvülés a dél-alföldi és a közép-magyarországi régióban következett be. A legnagyobb számban a fõváros üzletállománya bõvült. A félév végére az országos üzlethálózat 19,6 százaléka összpontosult Budapesten. Az üzlettípusok közül az élelmiszer- és élelmiszer jellegû vegyes üzletek számának évek óta tartó csökkenése tovább folytatódott. Ezek forgalma a hipermarketekben és a diszkontláncokban koncentrálódik. 4.3. Városok, térségek Mivel ebben a dolgozatban nem lehet az egész országra és a teljes bevásárlóturizmusra vonatkozó tanulmányt készíteni, hiszen minden régiónak más és más a sajátos viszonya ehhez a turizmusághoz, így csak egy-egy, erre a gazdasági jelenségre jellemzõ várost illetve térséget érintek példaként, melyek egyedi sajátosságokat mutattak a múltban és mutatnak jelenleg is. Ilyen jellemzõ térség a kelet magyarországi régió és azon belül is Nyíregyháza, valamint a nyugati határmenti városok, köztük a bevásárlóturizmusáról jól ismert Sopron. Négy-öt évvel ezelõtt a magyar határ mentén élõ ukránok, szlovákok és románok Nyíregyházára jártak vásárolni, így a város kiskereskedelme gyorsan fejlõdött. Nyíregyháza kiskereskedelmének legnagyobb elõnye a szlovák, ukrán és román határ közelsége volt. Mára ez a helyzet megfordult. Magyarország uniós tagsága elõtt a Nyíregyházához közel fekvõ keleti szomszédoktól özönlöttek a vásárlók és a bevásárlóturizmusra iparág rendezkedett be. Mind Ukrajnában, mind Romániában áruhiány volt, így a határhoz közel élõ lakosság átjárt vásárolni, itt szerezték be a ruhanemût, élelmiszert vagy a tartós fogyasztási cikkeket. Nyíregyháza rohamos fejlõdésnek indult. Kiskereskedelmének olyan erõs volt a vonzása, hogy a határok túloldalán fekvõ közeli településeken erõs fizetõeszköznek számított a forint. Az élelmes határontúliak idefelé benzint hoztak, visszafelé márkás ruhanemût vittek, míg a határ közelében élõ hazai lakosság benzinért járt át a határ túloldalára. Annak ellenére, hogy a magyar átlaghoz képest is csekély volt a régióban élõ ukrán, román és a szlovák lakosság vásárlóereje, a város kiskereskedelme rohamosan fejlõdött. Ennek hatására és ezt kihasználva jelentek meg a globalizáció elsõ jelei, a hipermarket láncok, a Tesco, a Metro, a Spar, valamint az Interspar. A kereskedelem fejlõdésében annak idején komoly szerepet játszó hármas határ a városban jelenlevõ láncoknak ma inkább nyûg, mint haszon, hiszen a globalizációval és a keleti szomszédoknál megjelent nemzetközi kereskedelmi láncokkal a nyíregyházi kínálat elveszítette varázsát. A megjelenõ nemzetközi kereskedelmi láncokkal szemben az addig gyorsan fejlõdõ kiskereskedelmi egységek, üzletek az árversenyben alul maradtak. A nagybevásárlásokat már nem a keleti szomszédok végzik a határ innensõ oldalán, hanem a magyarok a határ másik oldalán. Jóformán nincs olyan napi fogyasztási cikk, amelyhez a határ innensõ oldalán olcsóbban lehetne hozzájutni. Még az ugyancsak uniós tag Szlovákia is kellemesebb feltételeket biztosít. A keleti határ mentén zajló kereskedelmi turizmus immár olyan méreteket öltött, hogy 2005-ben a Pénzügyminisztérium állásfoglalása szerint azt már a költségvetés is megérzi. Az ország nyugati városaiban (Sopron, Kõszeg, stb.) jelentõs volt az Ausztriából érkezõ bevásárlóturista, akik nemcsak az árucikkeket és vendéglátóipari, szépészeti szolgáltatásokat vettek igénybe, hanem az egészségügyi szolgáltatások mennyiségére és minõségére is nagy hatással volt a keresletük és vásárlóerejük. Sopron gazdasága a bevásárlóturizmusra rendezkedett be. Helyi jelentõségû vonzerõnek számítottak a város áruházai, bevásárló utcái. A bevásárlóturizmusban jelentkezõ kereslettel mindaddig kell számolni, amíg az árszínvonalbeli különbségek fennállnak. 4.4. Az önkormányzatok jelentõsége Az önkormányzatok feladata a bevásárlóturizmus szempontjából, hogy kedvezõ gazdasági helyzetet teremtsenek a befektetõk számára, a jogszabályokban elõírt kiskereskedelemre vonatkozó normákat betartassák. Ez elõsegíti a település sikeres gazdasági tevékenységét, ami 7

az adóbevételek (pl. iparûzési adó, társasági adó) növelése szempontjából nem elhanyagolható. Ismerve a fent említett statisztikai adatokat, a bevásárló turizmus 100 milliárdos bevételi forrás, aminek az adóvonzata nem elhanyagolható tétel sem az államháztartás, sem a helyi önkormányzatok részére. Ha a helyi önkormányzatok nem ismerik fel a turizmusban rejlõ gazdasági lehetõségeket és nem teremtik meg a turizmus számára kedvezõ feltételeket, akkor a vállalkozói szféra sem mozdul ebbe az irányba. Jelentõs a munkahelyteremtõ képessége, fõleg azokon a területeken, településeken, ahol más munkahelyteremtõ lehetõség nincs. Az önkormányzat számára fontos még a lakosság, a kiskereskedelem és a turisták konfliktusmentes viszonyának a kialakítása. A helyi önkormányzatok kiemelt területként kezelik a településfejlesztést, amelynek alapvetõ követelménye a turizmus szempontjából is kiemelt jelentõségû infrastruktúra kialakítása. Infrastruktúrának azokat a létesítményeket nevezzük, amelyeket a lakosság és a turisták közösen használnak. Szuprastruktúrának azokat a létesítményeket nevezzük, amelyek növelik a vendégek költési kedvét, bõvítik ellátásukat és elõsegítik mozgásuk differenciáltságát (Michalkó, 2004). Ilyen szuprastruktúra például a pénzváltók is, amelyek a vásárlást közvetett módon segítik elõ. Ez lehet a turizmus és azon belül a bevásárlóturizmus indikátora, ami a bevásárlóturizmus jelenlétét és nagyságrendjét mutatja. Magyarországon 2000-ben 258 településen 3297 pénzváltó mûködött, ebbõl Budapesten 586, Sopronban 89, így ez a város Budapest után a legtöbb pénzváltóval rendelkezõ helység volt (Michalkó, 2004). Ezeknek a beruházásoknak a megvalósításában a helyi vállalkozókon kívül szerepet kell, hogy vállaljanak az önkormányzatok is. Ha az infra- és a szuprastruktúra kialakítására nincs önkormányzati akarat és cselekvési szándék, akkor a turizmus, és ezen belül a bevásárlóturizmus alapfeltételei nem fognak megteremtõdni a határmenti településeken és városokban. Ez növelni fogja a munkanélküliséget és a településekrõl való elvándorlást. 4.5. Interjú (szekunderkutatás) Interjú Dr. Michalkó Gáborral a Kodolányi János Fõiskola, Turizmus Tanszékének fõiskolai docensével, A bevásárlóturizmus könyv szerzõjével. 1. Mi motiválta abban, hogy a városi-, aktív turizmust követõen a bevásárlóturizmus területén végezzen kutatásokat? A fõbb motivációm az volt, hogy a kutatás valamilyen ötleten alapszik. A kutatónak állandóan azon jár az agya, hogy mi az a terület, amit még nem tártak föl. A kilencvenes évek második felében indult be és jutott csúcsára ez a hihetetlen szupermarket, áruház és bevásárlóközpont építési láz. Jártuk ezeket az áruházakat természetesen mi is, és gondolkodtunk, hogy mit is lehet csinálni. Akkor láttam, hogy ez egy elég jó téma, hisz minden utazásnál önmagunk és családunk is igénybe veszi ezeket. Volt egy történelmi elõzménye is a dolgoknak. Gyermekkorunkban ebben éltünk és nõttünk bele, például a csehszlovák praktikus cipõtúrákba a 80-as és években Ausztriába mûszaki cikkekért jártunk ki. A tudományos motivációt az adta, hogy 98-ban megjelentek olyan adatok, hogy a turizmusnak ez a legfontosabb ága. Az akkor a hazánkba látogató összes külföldit tekintve 27 százalékot tett ki, aki vásárlási céllal látogatott hozzánk. Úgy gondoltam, hogy ez egy olyan téma, amivel érdemes foglalkozni. Ezután az ember végiggondolja, kidolgoz egy kutatási koncepciót és nekifog a kutatásnak. 2. Lehet-e definiálni a bevásárlóturizmust? Ha igen, akkor hogyan lehetne definiálni, tekintettel annak sokrétûségére és szerteágazására? 8

Mindenképpen termékként kell megpróbálni definiálni. A könyvemben ez szerepel. Ennek két útja, módja van az üzleti és a szabadidõs bevásárlóturizmus. 3. Lehet-e a fizetési mérlegre gyakorolt hatása alapján aktív illetve passzív bevásárlóturizmusról beszélni? Természetesen lehet, és azt is kell tudni, hogy 2004-tõl lehet errõl valamit is beszélni, hiszen ekkor kezdte el a KSH azokat a háztartási felméréseket, amiket azóta is rendszeresen végeznek. Ezek rajta vannak a honlapján, ahol a külföldiek magyarországi és a magyarok külföldre utazásainak és a belföldi turizmus költései szerepelnek. 4. Milyen turisztikai és gazdasági hatásoknak lehet tulajdonítani a bevásárlóturizmusban jelentkezõ regionális különbségeket? Ez egy tipikus PhD értekezés téma. Nyilvánvaló, hogy itt elsõsorban az adott határnak a jelenléte jelenti a különbséget. Nem mindegy, hogy a határnak a túloldalán egy osztrák típusú gazdaság mûködik, illetve egy ukrán vagy egy román. Természetes módon az a típusú kereslet, ami ezekbõl az irányokból jelenik meg ebben az akár a nyugat-magyarországi régiót akár a kisebb területeket, megyéket is nézzük. Természetesen ezeknek van történelmi elõzménye, hiszen a nyugat-magyarországi terület Bécs közelsége miatt már a XIX. századtól folyamatosan fejlettebb volt. Míg a keleti valamint az északi területek elmaradottabbak voltak. A bevásárlóturizmus értelemszerûen azokban az esetekben is megerõsíti a hipermarketek megépítését, ahol esetleg a lakosság kereslete nem jelentkezik ehhez mérhetõen. Ez egy kiegészítõ keresletet jelent ezeken a területeken, ilyenek pl. a Nyíregyházán felépített bevásárlóközpontok. 5. A bevásárlóturizmus címû könyvében a bevásárlóturizmus üzleti jellegének az elsõdleges motivációja a haszonszerzés. Én úgy gondolom, hogy ez csak a bevásárlások egy részét motiválja, a bevásárlások nagyobb részének a motivációja a család részére történõ megtakarítás. Az elvégzett kutatások milyen mértékben igazolják ennek a motivációnak a jelenlétét? A haszonszerzés egy közgazdasági kategória, amelynek valamilyen módon része a megtakarítás. A hasznot úgy is lehet realizálni, hogy megtakarítok valamit. A spórolás is valamilyenfajta haszonszerzés. Valamilyen értelemben valamilyen hasznot realizálok a vásárláskor. Hasznot szerzek akkor, amikor ezt az egzisztenciám fenntartásáért teszem, de az esetek többségében meg akarok egy kis pénzt spórolni. Azért megy a német Olaszországba autót vásárolni, mert meg akar takarítani pénzt. Ezt az egészet a haszonelvû életvitel motiválja. 6. Szükséges-e a turizmusnak ezt az ágát jogilag szabályozni? Ha igen, akkor a helyi vagy az ágazati szabályozás lenne hatékonyabb? A turizmusnak ezt a termékét nyilvánvaló, hogy nem kell szabályozni. A terméket szabályozza az a politikai gazdasági jogi környezet, amely hatással van rá, ami természetesen megjelenik mondjuk az önkormányzati törvényben. A mûködési engedélyek kiadása, a kereskedelmi egységekre vonatkozó engedélyek kiadása a fogyasztóvédelemre vonatkozó jogszabályokban is tetten érhetõ. Közvetlenül nem szükséges, de közvetve nagyon kell rá figyelmet fordítani. A kereskedelmünk tükörképe az országnak. Az áraknak a felírása, egyértelmûsége, a reklamációk intézése - ezek mind jogilag szabályozottak. 7. Ön szerint kell-e a bevásárlóturizmust különbözõ fejlesztésekkel segíteni? Érdemes lenne a bevásárlóturizmussal termékfejlesztés szintjén foglalkozni. Különösen azokon a részeken, ahol olyan hungaricumok jelennek meg, érhetõk el, amelyek jelentõs érdeklõdésre tartanak számot. Akár a különbözõ üzemlátogatások révén látogató központok létrehozása. Támogatni kellene azokban a gyárakban, üzemekben a látogató központok pályázatokon 9

keresztüli fejlesztését, amelyek hungaricumokat gyártanak, illetve állítanak elõ. Ezek a cégek általában saját maguk hozzák létre ezeket a központokat. Ez egy nagyon fontos menedzsment dolog lenne. 8. Melyek lehetnek azok a fejlesztések, amelyek elõsegíthetik a bevásárlóturizmus fejlõdését? A bevásárlóturizmus az árkülönbségen alapszik elsõsorban, tehát ha csökkennek Magyarországon az árak, akkor mûködik a bevásárlóturizmus. Ezt így direkt nagyon nehéz befolyásolni, de mondjuk biztosan lehet a bevásárlóturizmust fejleszteni azáltal, hogy egy városfejlesztés keretében a városközpontot rehabilitálják és ott a sétálásnak, a vásárlásnak, az élményszerû idõtöltésnek a körülményeit javítják, forgalomcsökkentett zónákkal közös egységes portákat alakítanak ki. 9. Állami, helyi, vagy magánforrásokat célszerû inkább bevonni a fejlesztésekbe? A bevásárlóturizmus alapvetõen a magánvagyonban realizálódik. Ez egy nagyon érzékeny dolog. Ebbe nagy állami forrásokat beletenni nem szabad, hisz a piaci haszon pillanatok alatt elmaradhat és utána egy üres üzlet marad. Itt a vonzerõ az ár vagy a vásárlási körülmények, melyben pillanatok alatt lehetnek változások. 10. Az önkormányzatok milyen módon segíthetik elõ a bevásárlóturizmus gazdaságélénkítõ, illetve munkahelyteremtõ képességét? Természetesen azáltal, hogy mondjuk például egy városfejlesztési koncepcióval kijelölnek ilyen zónákat, ahol egyrészrõl szabadidõs vásárlási területeket hoznak létre, másrészrõl az önkormányzatok is beszállhatnak bizonyos infrastrukturális építkezésekbe, amelyeket késõbb kiadnak. Például megépítenek egy szép piacot, a piacokat általában az önkormányzatok tartják fenn, amik a bevásárlóturizmust segítik. A Vámház körúti piac is egy ilyen önkormányzati fejlesztés. 11. Ha a statisztikai adatokat illetve a jelen megszorító intézkedéseit együttesen nézzük, valamint figyelembe vesszük az ország instabil gazdasági helyzetét, akkor milyen fejlõdési trend prognosztizálható a bevásárlóturizmusban az elkövetkezõ években? Én azt gondolom, hogy a bevásárlóturizmusban nagyfokú csökkenés nem lesz. Az infláció egy kicsit fog erõsödni, ami ahhoz fog vezetni, hogy drágább lesz bizonyos termékeknek az ára külföldhöz képest, különösen az ukrán, román, szerb, horvát árakhoz képest. Õk a legfontosabb vásárlóink a bevásárlóturizmusban. Az osztrákokat is vizsgálhatjuk. Közben pedig a forint romlása nyílván ezt kompenzálni fogja. Ha megnézzük mondjuk 2004-et, hogy amikor beléptünk az Unióba, mennyire csökkent a hazánk felé irányuló vásárlás, akkor lehet látni, hogy nem történt drasztikus csökkenés a bevásárlóturizmusban. Ez egy periodikus dolog, egyszer fent, máskor lent, attól függ, hogy bizonyos termékek esetében vannak sláger termékek, vagy vannak leértékelések, amik idevonzzák, idecsábítják a vásárlókat. Én úgy gondolom, hogy a bevásárlóturizmus mindenhol mûködik a világban, ez nem feltétlenül egy átmeneti gazdasági zavar, ami nálunk is befolyásolja. Az emberek megszokták, hogy átmennek a határon, ez egy program is. Hét országgal vagyunk határosak, szerintem ez jó darabig így marad. 10

5. Konklúzió Bevásárlóturizmus Magyarország szomszédainak többsége hasonló gazdasági problémákkal küzd. Egymásra vagyunk utalva, több, ami összeköt minket, mint ami szétválaszt. A bevásárlóturizmus 2006-ban már korántsem játszik olyan meghatározó szerepet a határmenti városokban, mint akár néhány évvel ezelõtt, és ezek a települések illetve régiók a jövõben tovább veszítenek jelentõségükbõl, ha a jelenlegi gazdasági intézkedéseket és azok jövõre gyakorolt hatását vesszük figyelembe. Románia Uniós csatlakozását (2007. január) követõen több élelmiszerterméknél szûnik meg a vám. A könnyen átjárható határok és a hazainál kedvezõbb árszint erõsíteni fogja a hazai vásárlókat, hogy a határ túloldalán szerezzék be a szükséges árucikkeket. A dolgozatban szereplõ statisztikai adatok azt mutatják, hogy az elõzõ évihez képest a 2005-ös adatok emelkedést mutatnak, és ezt az emelkedést lehetne prognosztizálni 2006-ra, de a 2006 szeptemberben életbe léptetett gazdasági változások adó- és járulékemelések hatásait is figyelembe kell venni a bevásárlóturizmus jövõjének modellezésénél, mivel a turizmuságnak ismert az árérzékenysége. A jelenlegi reform illetve megszorító intézkedéseknek az árakra gyakorolt hatása jelentõsen befolyásolja majd a bevásárlóturizmus irányának megváltozását. Prognosztizálni lehet a kedvezõtlen változásokat, amiket az árak emelkedése a települések kiskereskedelmi életére gyakorolni fog. A gazdasági megszorítások és az ebbõl következtethetõ életszínvonal visszaesés, illetve kedvezõ esetben ennek a stagnálása sem engedi az optimista prognózisok felállítását. Mindezek alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a vásárlások volumene csökkenni fog, a hazai és a külföld felé irányuló bevásárlóturizmus jelentõs mértékû emelkedésére lehet számítani. Az üzleti és szabadidõ utazások közötti különbség elmosódik. Az üzletemberek szívesen vesznek igénybe az itt tartózkodásuk idején sport, illetve egészségmegõrzéssel kapcsolatos szolgáltatásokat. A szabadidejüket itt töltõk szeretnének hozzáférni a telekommunikációs lehetõségekhez (pl. internet). Az utazók részérõl olyan termékeket fognak elõnyben részesíteni a felgyorsult életvitelük hatására, amely minimális idõ alatt maximális élményt biztosít számukra. Egyre több turista számára válik fontossá, hogy szabadidejükben megszabaduljanak a mindennapi döntés kényszerétõl és ezért az All Inclusive utakat fogják választani, amelyek során a vásárlásoknak kiemelkedõ szerepe marad. 11

6. Szakirodalom Michalkó Gábor (2004): A bevásárló turizmus. Kodolányi János Fõiskola, Székesfehérvár. Puczkó László-Rátz Tamara (2002): A turizmus hatásai. Aula kiadó Kft. Aubert Antal (2002): Kutatás a turizmusban. Pécsi TTK Földrajzi Intézet Turizmus Tanszék, Pécs. www.ksh.hu Turizmus Szatelit Számla (TSA) 2004. 12

7. Melléklet 1. melléklet 1. Véleményed szerint a turizmus melyik ága fejlõdik a legdinamikusabban a közeljövõben? 80% 76% 70% 60% 50% 54% 40% 30% 20% 10% 28% 7% 32% 13% 13% 13% 14% 18% 13% 24% 0% Wellness Öko-turizmus Gyógyturizmus Lovasturizmus Konferencia turizmus Falusi turizmus Bevásárlóturizmus Kulturális turizmus Városi turizmus Fesztivál turizmus Aktiv turizmus Extrém sport turizmus 13

14

15

16

17

Tartalom 1. Bevezetõ...3 2. Problémafelvetés...3 3. Kutatási elõzmények, a szakirodalom bemutatása...4 3.1. A turizmust és a kereskedelmi tevékenységet szabályozó törvények...4 4. A bevásárlóturizmus helyzete...5 4.1. Rövid hazai kezdetek...6 4.2. Statisztikai adatok (primerkutatás)...6 4.3. Városok, térségek...7 4.4. Az önkormányzatok jelentõsége...7 4.5. Interjú (szekunderkutatás)...8 5. Konklúzió...11 6. Szakirodalom...12 7. Melléklet...13 18