A SZOLNOKI FŐISKOLA TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI IV. ÚJ ÉVFOLYAM 11. SZÁM, 2011. A tartalomból: Gazdaságtudományok, informatika - Hima Gabriella: Grátisz-kultúra Meisel Sándor: Az Európai Unió kereskedelempolitikájának megújítása Horváthné Kökény Annamária-Mátó Netta: Állami részvétel az otthonteremtésben Subecz Zoltán: Szövegfeldolgozási lépések a Vektortér modellig Műszaki-és agrártudományok Lengyel Lajos: Merre tart a hazai agrár felsőoktatás? Nyelv-és társadalomtudományok Stefan Mommertz: Mire jó az idegen nyelv? Csatlós Krisztina: 'Gender nyelvészet' Fülöp Tamás: JNSZ megye székházának bővítése a gazdasági válság idején (1930) Nagy Tamás: Gagarin: Súlytalanságban vagyok Látom a Földet! TDK Műhely Koncz Boglárka: Mit hoz a Daimler AG Kecskemétnek?
ECONOMICA A Szolnoki Fõiskola Tudományos Közleményei IV. új évfolyam 11. szám, 2011. A szerkesztõbizottság tagjai: Dr. Nagy Rózsa CSc, fõiskolai tanár, fõszerkesztõ Dr. Fülöp Tamás PhD, fõiskolai docens, felelõs szerkesztõ Madaras Lászlóné dr. PhD, fõiskolai tanár Dr. Vermes Pál PhD, fõiskolai tanár Fábián Péter olvasószerkesztõ Angol nyelvi lektor: Csatlós Krisztina Szerkesztõségi titkár: Kálmán Éva Tervezõszerkesztõ: Táncos Zsolt Korrektúra: Baranyó Helga Felelõs kiadó: Dr. Túróczi Imre PhD, fõiskolai tanár, a Szolnoki Fõiskola rektora Terjesztési ügyvivõ: Farkasné Gábor Katalin Szolnoki Fõiskola Szerkesztõség: Szolnoki Fõiskola, Szolnok, Tiszaligeti sétány Telefon: 56/421455 E-mail: fulop@szolf.hu ISSN 1585-6216 A folyóirat letölthetõ: www.szolfportal.hu/index A folyóirat borítója és a grafikai arculata Bodolai Mária munkája Megjelenik évente 4 alkalommal 10,5 ív terjedelemben, B/5 formátumban. Példányszám: 300 Nyomdai munkálatok: Alumni Kiadó Kft., Bereczki Csaba ügyvezetõ Projekt azonosítószáma: TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-005
Tartalom Tartalom Table of Contents Az Economica folyóirat céljai és közlési feltételei 3 The Objectives of and the Requirements for the Publication of the Journal Entitled ECONOMICA Gazdaságtudományok, informatika Economic Sciences, Information Science Hima Gabriella: Grátisz-kultúra 5 Hima, Gabriella: Gratis Culture Meisel Sándor: Az Európai Unió kereskedelempolitikájának megújítása 11 Meisel, Sándor: The Renewal of the Trade Policy of the EU Borzán Anita - Lentner Csaba- Szigeti Cecíla: A pénzügyi vállalkozások felelősségvállalásának új dimenziói 22 Borzán, Anita Lentner, Csaba Szigeti, Cecília: The New Dimensions of the Responsibility of Financial Companies Pólya Éva: A családon belüli vásárlási-döntési folyamatok modellezése (2. befejező rész) 31 Pólya, Éva: The Modelling of Purchase Decision Making Processes within the Family (2nd Part) Horváthné Kökény Annamária - Mátó Netta: Állami részvétel az otthonteremtésben 44 Horváthné Kökény, Annamária Mátó, Netta: The Effects of State Regulation on Home Purchase Subecz Zoltán: Szövegfeldolgozási lépések a Vektortér modellig 57 Subecz, Zoltán: Text Processing Steps to the Vector-Space Model Műszaki- és agrártudományok Engineering and Agronomical Studies Lengyel Lajos: Merre tart a hazai agrár felsőoktatás? 69 Lengyel, Lajos: Where is the National Agricultural Higher Education Heading? Meggyes Attila - Nagy Valéria: Komplex energiaelőállítás és hulladékártalmatlanítás a mezőgazdaságban 79 Meggyes, Attila Nagy, Valéria: Complex Energy Generation and the Disposal of Waste in Agriculture Jakabné Nagy Piroska: Hatnak-e az emberi gondolatok a növényi szervezetek fejlődésére? 86 Nagy, Jakabné Piroska: Could Human Thoughts Have an Effect on the Development of Plants? Nyelv-és társadalomtudományok Linguistics and Social Sciences Stefan Mommertz : Who Needs Foreign Languages? 95 Stefan Mommertz: Mire jó az idegen nyelv? Csatlós Krisztina: Gender nyelvészet 107 Csatlós, Krisztina: Gender Linguistics (Folytatás a 2. oldalon) ECONOMICA 2011/11 1
Tartalom Semeginé Tariszka Éva: A szervezeti kommunikáció elméleti áttekintése 122 Semeginé Tariszka, Éva : A Theoretical Overview of Organisational Communication Fülöp Tamás: Jász-Nagykun-Szolnok Megye székházának bővítése a XX. századi gazdasági válság idején 130 Fülöp, Tamás: The Enlargement of the County Hall of Jász-Nagykun-Szolnok County during the Great Depression of the 20th Century Nagy Tamás: Gagarin: Súlytalanságban vagyok Látom a Földet! 141 Nagy, Tamás: Gagarin: I m in Weightlessness I can see the Earth! TDK Műhely The Workshop of the Scientific Circle of Students Jó szolnoki eredmények az OTDK versenyen 149 Good Results at the Szolnok Contest of the National Scientific Circle of Students Koncz Boglárka : Mit hoz a Daimler AG Kecskemétnek? 150 Koncz, Boglárka: The Economic Integration of the Green Field Investment of Daimler AG (Plc) into the Economy of Kecskemét Molnárné Sípos Tímea: A kihasználatlan lehetőségek városa Mezőtúr 161 Molnárné Sipos, Tímea: Mezőtúr, the Town of Missed Opportunities Szűcs Márton: Kíméletes és költséghatékonyabb talajművelés 169 Szűcs, Márton Miklós: Indulgent and Cost-Effective Soil Cultivation Acsai Alexandra: Bizalomépítés: az üzleti élet egyik stratégiája 174 Acsai, Alexandra: Confidence Building as One of the Business Strategies of Business Life Hírek, könyvszemle 182 News, Book Review Makszimjec Szvetlána recenziója: Az orosz nyelv bevezető kurzusa az orosz üzleti nyelvben 183 Makszimjec Szvetlána s Book Review: The Introductory Course of the Business Russian Language Szerzőink 186 Our Authors 2 ECONOMICA 2011/11
Küldetésnyilatkozat Az ECONOMICA folyóirat céljai és közlési feltételei* Az Economica a Szolnoki Főiskola kiadásában negyedévenként megjelenő tudományos folyóirat, szerkesztősége számára a Szenátus teljes körű szellemi függetlenséget, szabadságot biztosít. A szerkesztés során a tudományosság és a minőség elvét, az MTA Gazdaságtudományi Minősítő Bizottságának a folyóiratokra vonatkozó követelményeit kívánjuk érvényesíteni. Az intézmény arculatának, képzési területeinek, szakjainak megfelelően elsősorban gazdaságtudományi, gazdaságmatematikai és elemzési, gazdaságinformatikai, a gazdasághoz kapcsolódó társadalomtudományi, regionális tudományi, műszaki, agrár- és más természettudományi - kivételes esetben az adott idegen nyelven megírt nyelvtudományi - témákkal foglalkozó publikációkat jelentetünk meg. A főiskola kutatóin, tudományos műhelyein túl folyóiratunk nyitva áll a szélesebb megyei, országos, és nemzetközi szakmai közvélemény reflexióinak, publikációinak közlésére is. Befogadunk angol, német, valamely újlatin és orosz nyelven megírt munkákat is, amelyhez azonban magyar nyelven részletesebb cikkismertetőt kell csatolni. Általános közlési-szakmai feltétel, hogy a szerző a tanulmányában, cikkében korábban nem publikált, új eredmények formájában kifejtse, elemezze a választott témája közgazdasági aspektusát, összefüggéseit is. Meghatározott terjedelmi és formai követelmények alapján (ezek Ajánlás a szerzőknek címmel a honlapunkon megtalálhatók), az Akadémia, illetve az egyetemi doktori iskolák szabályzata szerint lektorált, angol nyelvű áttekintéssel ellátott tanulmányokat, cikkeket adunk ki. Az Economica fő törekvéseinek egyike az, hogy a felsőoktatási társintézmények, más kutatóhelyek munkatársainak közreműködésével időközönként kitekintsen Magyarország, Európa egy-egy térségének gazdasági, társadalmi, környezeti problémáira, illetve regionális, világgazdasági összefüggéseire is. Ennek révén Olvasóink, tanáraink, tudományos műhelyeink, diákjaink újabb és újabb hazai tudásforrásból meríthetnek és reményeink szerint - részeseivé válhatnak a tudományos intézmények és a különböző tudományterületek közötti oly kívánatos dialógusnak. A Vendégfejezet ezt az ügyet igyekszik szolgálni. A főiskola oktatási és értelmiség-nevelési, tehetséggondozási programjához csatlakozunk azzal, hogy tanáraink és diákjaink közös szellemi térben, az Economica-ban is egymásra találjanak. A hallgatói önkormányzat támogatásával készülő TDK Műhely ad lehetőséget arra, hogy diákjaink kutatási eredményeiket rendszeresen publikálhassák. A szerkesztőség minden kutató dolgozatát szívesen látja a folyóirat lapjain. A beküldött írásokra a lektori vélemény figyelembevételével is közlési kötelezettséget azonban nem vállalunk. A szerzőknek garantáljuk, hogy a meghatározott terjedelmi és formai követelmények alapján benyújtott, és a szerkesztőségi munka után az általuk közlésre jóváhagyott szöveget, illusztrációkat jelentetjük meg nyomtatásban és elektronikus formában egyaránt. A közlés nem jelenti azt, hogy a tanulmány/cikk minden gondolatával a szerkesztőség egyetért, ezért tudományos igényességű vitaanyagoknak, válaszoknak is helyt adunk. Folyóiratunk a szerzőknek nem tud honoráriumot fizetni, ellenben a megjelenő folyóiratszámból két tiszteletpéldányt kapnak, és tanulmányuk a szerkesztőség gondozásában felkerül a főiskola honlapján keresztül a világhálóra is. *Az Economica IV. új évfolyamába lépett az idén. Változtattunk a folyóirat külső megjelenésén és tipográfiáján is. Az elmúlt három év tapasztalatai alapján úgy láttuk, figyelemmel a Szenátus határozatára is, küldetésünk, tartalmi céljaink és a közlési feltételeink megfogalmazásán egyaránt finomítanunk kell. A fentieket ezzel a szándékkal hoztuk nyilvánosságra. A szerkesztőbizottság ECONOMICA 2011/11 3
Küldetésnyilatkozat The Objectives of and the Requirements for Publication of the Journal Entitled ECONOMICA Economica is a scientific journal that is published by the College of Szolnok every quarter-year; the Senate, the decision-making body of the College ensures the editorial board s complete intellectual independence and freedom. We wish to assert the principles of erudition and scientific quality in our editorial work and also the requirements of the Economic Science Qualification Committee of the Hungarian Academy of Sciences (HAS) regarding the requirements for journals. We issue publications dealing primarily with the topics of economic sciences, economic information science, social sciences related to economics, regional science, engineering, agriculture, and other scientific topics and in special cases publications on linguistics written in the language in question in accordance with the profile, the fields of education, and the majors of the institution. In addition to the researchers and scientific workshops of the College our journal is open for the publication of the reflections and the papers of the wider county, national, and international professional public opinion. We also accept papers written in English, German or in any Romance language and in Russian; and in this case a detailed Hungarian summary has to be attached to the paper. It is a general professional requirement for publication that the author should also explain and analyse in his/her study or article the economic aspect and the interdependencies of his/her chosen topic in the form of new research findings that had not been published before. We publish studies and articles on the basis of well-defined volume and formal requirements (they can be found on our homepage under Recommendation to our Authors ), which had been proofread according to the regulations of the Hungarian Academy of Sciences and of doctoral schools and are supplied with an abstract in English. One of the main aspirations of Economica is to give an insight into the economic, social, and the environmental problems of Hungary and Europe, and their regional and world economic interconnections with the contribution of the researchers of other institutions of higher education and research centres. By these means our Dear Readers, professors, scientific workshops, and students can go to newer and newer Hungarian sources and - we are in the hope that - they can take part in the so much desirable dialogue between scientific institutions and various scientific fields. The Guest Chapter strives to serve this cause. We join the training and intelligentsia educational programme of the College by providing an opportunity for our teachers and students to find one another in the common mental sphere of Economica. The Chapter of the Workshop of the Scientific Circle of Students prepared with the support of the student selfgovernment gives an opportunity to students to regularly publish their research results. The editorial committee welcomes each researcher s papers on the pages of the journal. We do not take the obligation even when taking the reader s opinion into account to publish the papers sent to us. We can assure our authors that we publish, both in print and on the Internet, the texts and illustrations that meet the volume and formal requirements of the editorial committee and have been approved in the course of the editorial work. The publication of a paper does not mean that the editorial committee agrees with all the thoughts of the study or article; thus we give place to scholarly topics of debate and answers. Our journal is not in the position to pay a fee to our authors, but they get two complimentary copies of the journal and their study is published on the Internet via the homepage of the College under the editorship of the editorial committee. * Economica has entered its 4th volume this year. We have changed the outward appearance and also the typography of the journal. On the basis of our three years experience we were of the opinion that taking the resolution of the Senate into consideration we must refine the wording of our mission statement, our content aims, and our requirements for publication. We have made the above-mentioned public with this intention. 4 ECONOMICA 2011/11
Gazdaságtudományok, informatika Hima Gabriella Grátisz-kultúra 1 Az internetes kommunikáció hatása üzleti modellekre There s No Such Thing as a Free Lunch. Milton Friedman, 1975 Hima, Gabriella: Gratis Culture - The Effect of Internet Communication on Business Models Recently in the media industry some people have put the blame on Internet communication as the cause behind the decline of their market. Actually the influence of the Internet on some business models is much more profound than anyone in the pre-digital age could have imagined. The classical copyright law originally designed only for the printed press, simply seems unable to cope with the new challenge of the Internet that promotes the freedom to distribute and share contents. The Hungarian term Grátisz-kultúra is the loan translation (calque) of the expression free culture, which was originally the title of a 2004 book by Lawrence Lessig, the founding father of the free culture movement. Since the emergence of the Internet all the other media such as the print media, the cinema, the gramophone, the radio, and so forth have become a free prey by walking into the trap of special offers. The debate about the free access to cultural products has been focused on copyright law. While the opponents of copyright argue that the free culture may defend cultural products against multinational corporations, the advocates of copyright claim that the free share of contents induced by the Internet damages business profit. In other terms, while multinational corporations are interested in the accumulation of capital, including intellectual capital as well, Internet users get an access to a free exchange of ideas, information and cultural products. An old lawsuit case of the North Carolina farmer Causby versus the U.S. Supreme Court judge Douglas shows: if technology and law come into collision, it is the law that must give in and adjust to the technologies of the time. Human culture cannot be owned by few individuals or corporations; it must remain a common property of us all. But who has to pay for the production of content? Keywords: free culture, Internet, copyright law, special offer. Médiatörténeti szempontból az internetes kommunikáció anomália: letérés a kommunikációs médiumok fejlődésének normális útjáról. A médiumok szokványos modelljei a találmánnyal kezdődnek, majd azok kikísérletezés és kipróbálás után jutnak el a társadalmi alkalmazásig, mint haditechnikai vagy államigazgatási kommunikációs médiumok, mint gazdasági irányítóeszközök vagy mint egyéni ill. tömegmédiumok produktumai. A haditechnikáról levált akadémiai adathálózatok azonban más utat jártak. Itt a találmány, a fejlesztés és a felhasználás kezdettől összefonódott egymással, és párhuzamosan folyt. Az informatika a hálózatban nemcsak kutatási tárgyra talált rá, hanem egyidejűleg kom- 1 A címet egy 2007. évi Spiegel-cikkből kölcsönöztem: THOMAS DARNSTAEDT: Anarchie im Netz. Die Gratis-Kultur, http:// www.spiegel.de/spiegelspecial/0,1518,490777,00.html, amelyet LAWRENCE LESSIG jogász professzor 2004-ben megjelent Free Culture című könyve inspirált. Az angol free és a német gratis jelentése nem teljesen fedi egymást. A gratis szó Richard Stallman híres megkülönböztetése értelmében inkább free beer -t jelent, mint free speech -et. ECONOMICA 2011/11 5
Hima Gabriella: Grátisz-kultúra munikációs és publikációs médiumra. A hálózat egyszerre infrastruktúra és olyan fejlesztési környezet, amely belülről kifelé építkezik. Az innovációkat maguk a fejlesztő-felhasználók osztják meg egymással, saját maguk tesztelik és tökéletesítik. Emellett mindannyian ugyanazzal az infrastruktúrával, forrásokhoz való hozzáféréssel rendelkeznek, melynek következtében létrejön bizonyos foglalkozási vagy érdekcsoportok közössége. Ez a háló hamarosan átterjedt az informatika területéről a humán tudományokra is, végül már átfogja a mindennapi életet: olyan alapeszköz, amelynek nincs szorosan definiálható alkalmazási területe, mert az maga a médium. A technikai fejlődés visszamenőlegesen is igazolja MCLUHAN 1964-ből származó axiómáját: A médium az üzenet. 2 Ez a technikai genezis magában hordja az interneten alapuló kommunikáció korábban elképzelhetetlen szabadságát. De, éppen a szabadság miatt, ez a hatás nem látható előre és nem számítható ki, sőt, olyan kihívásokal szembesíti az üzleti életet, amely nemcsak a remélt és kalkulált páratlan üzleti fellendülést eredményezte ami az internetes üzleti kommunikáció hőskorára feltétlenül érvényes volt, hanem később ugyanez a hatás idézte elő a hagyományos üzleti modellek válságát is. A reklámozás, a figyelemfelkeltés könynyűvé vált: a potenciális kliens számítógépén egy kattintással eljuthat honlapunkra, és mi mindent megteszünk azért, hogy ott tartsuk. A nehézséget pont ez a könnyűség jelenti, vagyis hogy ugyanez a kliens más vállalkozóknak is ugyanilyen könnyű prédája lesz. Az üzleti élettel szembeni máig legnagyobb provokáció a reklámozás túlhajtása, a törzsvásárlóért folytatott végletes verseny, amelynek váratlan fejleményei nem egy jól bevált üzleti modellt megingattak már. 2 MARSHALL MCLUHAN: Understanding Media, McGraw Hill, New York 1964. Ennek a túlhajtott versenynek a zsákutcája az úgynevezett grátisz-kultúra, amelynek lényege, hogy a licitálás és a konkurencia kiiktatása végett a vállalkozók már nemcsak olcsóbban, hanem egyenesen ingyen hirdetik terméküket. A miért nem nulla forintért? tárgyú Raiffeisen bankos kampányfilm két ifjú hölgyszereplője előbb tréfából minden kezük ügyébe kerülő termékre és szolgáltatásra rányomják a 0 Ft pecsétet, hogy a végén komolyan figyelmünkbe ajánljanak egy ingyenes szolgáltatást, a díjnullázó számlacsomagot ; a telekomtársaságok ingyen mobilkészülékeket ajándékoznak, a gyártók 0 forint plusz részletfizetésre kínálják temékeiket, repülőtársaságok ingyen kínálnak repülőutakat. A 0 forintért és az ingyen típusú hirdetések olyan erőteljes kommunikációt képviselnek, amelynek a fogyasztók többsége nem tud ellenállni. Vajon miért működik ilyen hatékonyan ez a mézesmadzag? HANS GEORG HAEUSEL német fogyasztás- és agykutató magyarul röviden: neuromarketinges szerint a vásárlás nem ésszerű megfontolások alapján hozott racionális döntés, hanem neurokémiai és neurobiológiai folyamatok által irányított cselekvés, amelyet limbic map-jén (az agy limbikus térképén) ábrázol is: az emberek sóvárognak az akciók -ra, special offer -ekre, és mihelyt megpillantják az ingyen (gratis) szót, az agyuk elülső részében helyet foglaló kontrolláló központ aktivitása erősen alábbhagy; ehelyett bekapcsol az agyukban a jutalmazó -központ, a józan eszük pedig, épp ellenkezőleg, kikapcsol. 3 Ezt a megfigyelést a Life & Brain bonni agykutatóközpont tanulmányai is megerősítették. 4 3 HANS-GEORG HÄUSEL: Brain View (Warum Kunden kaufen?), Haufe TB, 2. kiadás 2008, magyar ismertető: Hans-Georg Häusel: BrainScript (Miért vásárolnak a vásárlók?), Szerző: trademagazin Dátum: 2008. 05. 01. 08:00 Utolsó módosítás: 2008. 05. 01. 08:00 Lapszám: 2008. 5 http:// www.trademagazin.hu/piaci-hirek/hans-georg-h.html); a magyar nyelvű recenzió megtartotta az első kiadás címét ( Brain Script ), amelyet a szerző a második, átdolgozott kiadásban megváltoztatott. 4 http://www.br-online.de/bayern2/iq-wissenschaft-undforschung/geld-gehirn-belohnung-id1292337466725.xml 6 ECONOMICA 2011/11
Gazdaságtudományok, informatika Az árkutatások pedig az ellenkező oldalról támasztották alá ugyanezt az összefüggést: az árak éppen ellentétesen hatnak az agyműködésre, mint az akciók. A Massachusetts Institue of Technology és a Stanford University agykutatói megegyeznek abban, hogy a számok megpillantása az árucikkek mellett az agyban a fájdalomközpontot stimulálja: úgy érezzük magunkat, mintha fejbe kólintottak volna bennünket. 5 Világos, hogy a jutalom kellemesebb, mint a fájdalom, és az is érthető, hogy az akciók, a redukciók, a különleges ajánlatok megszólítják a potenciális fogyasztót, aki hasonlóan reagál, mint hal a csalétekre: lépre megy. Mivel ez volt a vállalkozók célja, az üzlet létrejönni látszik. Vagy mégsem? Az ingyenességre apelláló kommunikáció kezdetben zseniális találmánynak tűnt, de mivel egyre többen alkalmazták, a verseny a fogyasztóért ad absurdum fokozódott, amelynek nem várt következménye a fogyasztók átnevelése, gondolkodásának átállítása egy szóval: elkényeztetése lett. Az átlagvásárló másra szinte nem is reagál, csak az akcióra: valóságos akcióvadásszá nevelődött. Ezzel olyan csapdába sétált bele, amelybe valószínűleg nem állt szándékában. Már nem szükséglete szerint vásárol, hanem aszerint, mit kap meg akcióban. Elveszti természetes érzékét az értékek iránt: nem racionálisan dönt, hanem elcsábul. Felmerül a kérdés: azok, akik órákat töltenek az interneten akcióvadászattal, egy félrevezető reklámkommunikáció áldozatai lennének? Nem egészen. Áldozatnak éppenséggel azok az iparágak is tekinthetők volnának, amelyeknek eszük ágában sem volt ingyen kínálni a 5 Vö. MATTHIAS AUER, JEANNINE HIERLAENDER: Diese Schlagzeile ist gratis. Gerne geschehen!, Die Presse am Sonntag, 2011.04.03, ECO-melléklet, 18-19.l. termékeiket, de azok szinte maguktól szabad prédák lettek: főleg a zene, a film, a szoftver, a nyomtatott sajtó és a könyv. Ezeket a termékeket már egyre nehezebb eladni, mert egy egérkattintásra vagy touchpad-érintésre ingyen rendelkezésre állnak: másolhatók, letölthetők, egyetlen centet sem kell értük kiadni. Az ingyenes hozzáférés mély nyomokat hagy az agy limbikus térképén, és teljesen átalakítja a vásárlási szokásokat. A szerzői jog fogalmát pedig egyre inkább feledésbe meríti: az interneten található információ, az internet révén elérhető kulturális termék közkinccsé lett. A fogyasztó hozzászokik az ingyenességhez, és már egyre kevesebb termékért hajlandó fizetni. Azt gondolhatnánk, hogy az ingyen-kultúra terjedése előnytelen ugyan a gyártónak, de legalább előnyös a fogyasztónak. Az ingyenességnek azonban van egy buktatója a fogyasztó számára is: az ingyen-áru elveszti az értékét, a megszerzése feletti öröm pedig egyre csökken. Ráadásul a fogyasztó tapasztalatból tudja, hogy az ingyen-áruért is valaki valamikor benyújtja a számlát. Például utazásnál az útiköltség ingyen van, de a csomagért aránytalanul sokat kell fizetni; a mobiltelefonkészülék ingyen van, de a havi előfizetési összeg magas. Az ingyenes terméket is megfizetjük legfeljebb nem azonnal, hanem később, kerülő utakon. FLORIAN BAUER müncheni árkutató úgy véli, a vásárlók az áttekinthető, fair árakat többre becsülik, mint az ingyenességet. A reklámfogás végülis kommunikációs trükk, a trükk pedig nem fair: olyan módszer, amely végső soron bizalmatlanságot eredményez. 6 Ennek ellenére, ha ingyenes vagy akciós ajánlatot látunk, agyunk a bizalmatlanság érzését felfüggeszti, és valósággal rávetjük magunkat az ajánlatra. 6 KATHARINA ROEHL, MICHAEI TIBBUD: Auf die Fairness kommt es an (A fairség a lényeg), http://www.vocatus.com/pdf/ Press-SZ-Fairness_bei_Preisgestaltung.pdf ECONOMICA 2011/11 7
Hima Gabriella: Grátisz-kultúra Az olcsóságra vagy egyenesen ingyenességre apelláló eladói kommunikáció egyik elsődleges nemkívánatos következménye, hogy átneveli az embert, rászoktatja a potyá -ra. A szerzés fölötti örömérzés csökken, ezzel párhuzamosan a vásárlókedv is, a termék pedig kevésbé értékesnek tűnik, mintha fizettünk volna érte. A zenét, a híreket, a mobiltelefonokat már alig becsüljük, mert ingyen jutunk hozzájuk. Létrejön egy ördögi kör, amelyen belül ebben a grátiszkultúrában mindenki rosszul jár: az eladó is, a vevő is. A magyar közmondás ajándék lónak ne nézd a fogát egyik aspektusa beteljesülni látszik: az ajándék értéke kérdéses. 7 Legrosszabbul, persze, mégis a(z) elsősorban szellemi termékek előállítói járnak, akik a munkájukért nem kapnak több ellenértéket, mint amennyit egy esetleges egyszeri eladásból sikerül bevételezniük. A fogyasztónak ma már természetes, hogy a zene, az infomáció ingyen áll rendelkezésre. Ez azonban válságba sodorja az adott tartalmak előállítóit. Az internetes terjesztés a zeneiparban 2008 táján olyan krízist idézett elő, hogy a Warner Music Group az év végén hadat üzent a zeneszámokat ingyen feltöltő YouTube-nak. S mivel a YouTube tulajdonosa, a Google, nem fizetett szerzői jogdíjat a WMG által előállított termékekre (miből fizetett volna, ha ezekből direkt haszna neki sem keletkezett?), kifehéredtek a videók, elnémult a zene a klippek alatt. A tilalom frusztrálta a klippkészítőket és közönségüket egyaránt. Időközben született ugyan egy átmeneti megoldás, de a közösségi oldalakon megosztott tartalmakat továbbra is nehéz kontrollálni, a felhasználók szabadságának korlátozása pedig visszatetszést szül: árt azon cég hírnevének, mely szankciókat alkalmaz. Az úgy- 7 Már a rómaiak is ismerték: Noli equi dentes inspicere donati! ; a németek is ismerik: einem geschenkten Gaul schaut man nicht ins Maul. nevezett szerzői jog napjai meg vannak számlálva: tiszavirág-életű 20. századi találmánynak látszik, amely a 21. század beköszöntésével kihal: az internet a korlátlanul szabad kommunikáció terepe. 8 Különösen a web 2.0 megjelenése teszi egyre reménytelenebbé a szerzői jog érvényesítését. A web megjelenése önmagában még nem borította fel az üzleti modelleket: ez még anynyiban hasonlít a hagyományos médiára, hogy egyirányú. A web 2.0 reciprocitása és tartalommegosztása azonban zavarba hozta a tartalmak előállítóit. A web és a web 2.0 platformján zajló háború azóta már elérte a nyomtatott sajtót is. Ez év április elejétől már az USA legtekintélyesebb napilapja, a New York Times is kénytelen volt rászánni magát fizetősorompó installálására a honlapján, az online-tartalmak hozzáférését korlátozandó. Erre a lépésre azért kényszerült, mert az eladott nyomtatott példányok száma 2000 óta évről évre drasztikusan csökkent (2010-ben már 200.000-rel volt kevesebb, mint 10 évvel korábban). Az újonnan beépített paywall 20 cikk ingyenes elolvasását teszi lehetővé, de a 21-ért már fizetni kell: havonta 11 euró a legolcsóbb és 25 euró a legdrágább hozzáférés a NYT online változatához. Hiába azonban az új szabályozás, ha az élet már ezt is felülírta: Facebookon, Twitteren és más közösségi oldalakon ki lehet kerülni a fizetősorompót, az ott megosztott tartalmak akkor is ingyenesen olvashatók, ha a 20-as limit már rég mögöttünk van. 8 JOOST SMIER: Adieu auteursrecht, vaarwel culturele conglomeraten, Boom Uitgevers, the Hague, (with Marieke van Schijndel), 2009. Angolul: Imagine There Is No Copyright and No Cultural Conglomerates Too: An Essay. ISBN: 978-90-78146-09-4 (with Marieke van Schijndel) ill. Rasmus Fleischer: The Future of Copyright, http://www. cato-unbound.org/2008/06/09/rasmus-fleischer/thefuture-of-copyright/ Ld. még: Ecsédi Anette, Klaba Márk Dávid:Web 2.0 esettanulmány: a YouTube és a Warner háborúja, OTDK-dolgozat 2011, Gödöllő 8 ECONOMICA 2011/11
Gazdaságtudományok, informatika Az interneten parttalanná vált grátisz-kultúra visszafordítására kétségbeesett kísérletek történnek. A New York Times online-sarca nem az első próbálkozás. A Wallstreet Journal és a Financial Times már évekkel ezelőtt bevezette a webdíjat, de ezt tette pár hónapja a brit Times és Sunday Times is. 2011 április elsején a német szatirikus magazin, a Titanic is felállította a paywall -t, de mint utóbb kiderült, ez csak áprilisi tréfa volt. A legnagyvonalúbbak az osztrákok, akik naponta két nyomtatott újságot (Heute, Österreich) kínálnak ingyen a forgalmasabb helyeken felállított grátisz-kioszkjaikban, illetve hétvégén hatféle napilap tartalmas hétvégi számait (Der Standard, Die Presse, Kronen Zeitung, Kurier, Österreich, Wiener Zeitung) utóbbiakat elvileg pénzért, becsületkasszás alapon, de gyakorlatilag ezek is grátisznak tekinthetők, hiszen a vételárnak átlagosan csak 9%-a gyűlik össze a felszerelt perselyekben. Az ingyenlapok olvasottsága egyre nő, 2010-ben rekordot döntött: az osztrák közönségmérő médiaelemzések adatai szerint a Heute című ingyenes napilapból 849.000 darabot olvas naponta a lakosság. Ez az adat egyértelműen azt bizonyítja, hogy nem a nyomtatott sajtó van válságban, hanem a hírek eladhatósága. Gyakorlatilag mindegy, hogy nyomtatott vagy online médiáról van szó, a fogyasztó az ingyenes terméket választja akár kézzel fogható újság, akár online változatban. 9 Fritz Hausjell kommunikációtudományi szakember egy más aspektust is beemel az ingyenes napilap népszerűségi okai közé. Szerinte az osztrák olvasók nem a minőségi tartalmakat keresik, hanem a könnyűt, a bulvárosat. Az internetes kommunikáció ösztönző szerepét az ingyenes napilap olvasottságában azonban ő is elismeri: az online elterjedt grátisz-kultúra egyengette az utat az ingyenes nyomtatott sajtó számára 9 ANNA-MARIA WALLNER: Dort die Bezahlschranke, hier der Erfolg für ein Gratisblatt, Die Presse am Sonntag, ECOmelléklet, 2011.ápr.3.,18-19. is, ami osztrák specifikum, mint ahogy a nagyszámú hétvégi ingyenújság is. 10 Andrea Grisold, a Bécsi Wirtschaftsuniversitaet professzora szerint azonban az ingyenes lapok csak közvetetten azok, hiszen a bennük hirdető vállalkozók fizetik meg a költségeket. Ezek a költségek pedig beépülnek a termékbe, szolgáltatásba, tehát végső soron mégiscsak ránk, ügyfelekre terhelődnek rá 11, akiknek ezek szerint csak az illúzió marad, hogy bármit is ingyen megkaphatunk. A megoldás Hausjell szerint az lehetne, hogy csak a minőség kerüljön pénzbe, a bulvárlapok padig maradjanak nyugodtan továbbra is ingyenesek, hiszen úgysem tartalmaznak semmit. Ez a koncepció képezi a New York Times paywall -os modelljének alapját is. E modell szerint a médiabrancs első és másodosztályra osztható, és csak utóbbi lehetne ingyenes: a minőséget továbbra is el lehet adni. 12 Hogy a New York Times kísérletének lehet-e jövője, még nem tudni. Mivel ez széles olvasóközönséghez szóló, USA-szerte terjesztett lap, bizonyára sokan lesznek, akik fizetni is hajlandók a minőségi tartalomért, de lesznek olyanok is, akik és ez utóbbiak száma egyre nagyobb lesz a kulcslyukon (Facebook, Twitter stb.) fognak a nívós tartalomba bekukucskálni természetesen továbbra is ingyen. Nem a nyomtatott és online média konfliktusáról van tehát a web és web 2.0 platformján zajló újabb és újabb, egyre élesedő csatározásokban szó, hanem kizárólag a költségekről és profitról: ki fizessen az előállított tartalomért? Szoftverfejlesztők, profi és amatőr művészek, jogászok, zenerajongók, tudósok és egyszerű felhasználók küzdenek a szerzői jog, azaz a szellemi termékek kisajátítása és áruba bocsátása ellen, a kultúrproduktumok szabad, legális cserekereskedelmét és a szoftver-forráskódok ingyenes hozzáférhetőségét követelve. 10 Uo. 11 Uo. 12 Uo. ECONOMICA 2011/11 9
Hima Gabriella: Grátisz-kultúra Tulajdonjog és szabad préda konfliktusa olyan etikai és jogi probléma, amelyet a technikai haladás hívott életre, és amelyet egyelőre sem a médiajog, sem a médiaetika nem tud kezelni. Bármilyen újkeletűnek látszik a kérdés, nem az, mert van erre már egy 66 éves precedens: Tinie Causby észak-karolinai farmer esete, aki beperelte a Egyesült Államok légierejét azért, mert annak gépei a rancsa fölötti alacsony repülésükkel megőrjítették a tyúkjait. Elmondása szerint tyúkjai olyan pánikba estek a repülőgépzúgástól, hogy vad erővel nekirepültek a tyúkól falának, és elpusztultak. A per tárgya birtokháborítás és kártérítés volt, amit először megítéltek, de aztán a legfelsőbb bíróságig jutott az ügy. Douglas bírónak arról kellett döntenie, meddig terjedt vertikálisan Causby farmer tulajdona. A bölcs bíró pedig úgy döntött, hogy az a jogi álláspont, mely a telek fölötti teret a csillagos égig tartja a farmerek tulajdonának, még abból az időből származik, amikor az emberek nem gondolták, hogy valaha repülni tudnak. Causby nem nyerheti meg a pert, mert az gyakorlatilag azt jelentené, hogy a seriff az Egyesült Államok légierejének összes repülőgépét le kell hogy tartóztassa birtokháborítás miatt. 13 Amióta LAWRENCE LESSIG, a Free Culture (2004) című könyv szerzője és a Stanford University jogászprofesszora előásta ezt a múltszázadi anekdotát Causby farmerről és Douglas bíróról, az sikersztori lett a világhálón. Nyilvánvaló ugyanis az analógia a tulajdonjog és a szerzői jog, ill. a birtokháborítás és a szerzői jog megsértése között. Amíg a szellemi termék a fejben van, addig magántulajdon, mihelyt publikálják közkincs, amellyel szemben a privátérdek esélytelen. 14 13 LAWRENCE LESSIG (2004): Free Culture. Introduction. http://www.authorama.com/free-culture-2.html ésthomas Darnstaedt: Anarchie im Netz. Die Gratis-Kultur, http://www.spiegel.de/spiegelspecial/0,1518,490777,00. html 14 LAWRENCE LESSIG (2004), http://www.authorama.com/ free-culture-2.html Causby farmer és Douglas bíró anekdotája az internetes kommunikáció és az üzleti modell kapcsolatára vonatkozóan két alaptanulsággal szolgál: Az egyik: ha technika és jog konfliktusba kerül, a jognak meg kell hajolnia; a technikai haladást nem lehet feltartóztatni, ezért a jogot kell az állandóan változó technikai feltételekre adaptálni. A másik: a tudástársadalom nem a kapitalizmus szellemében szerveződik; hiába próbálják nagy multik a szellemi termékeket a szerzői jog kategóriájába beszuszakolva kisajátítani, az internet már kikezdte a szerzői jogot 15 és az azon alapuló üzleti modellt. A repülőgépek győzelme Causby farmer földtulajdonával szemben olyan példázat, amely metaforikus paradigmaváltásként is értelmezhető. Ahogy a repülés legyőzi a gravitációt, ahogy a szellem szárnyalása legyőzi a földhözragadt gondolkodást, az internetes kommunikációban megtestesülő, abba techno-genetikusan beépülő szabadság is felszámolja a szellemi kizsákmányolást: a tudástársadalomnak bárki potenciális tagja lehet, függetlenül attól, hogy rendelkezik-e gazdasági tőkével vagy sem. A kapitalisztikus alapon szerveződő anyagi társadalommal szemben a tudástársadalom kommunisztikus, mert az internet mint termelési eszköz elvileg a világháló-közösség minden tagja számára rendelkezésre áll, így az ezen keresztül megszerezhető szellemi termék és információ is. Hiába ágálnak tehát a multik, a szerzői jogban burkoltan implikált szellemi termékek kisajátítására épülő üzleti modelleknek nincs jövőjük. Mivel az internet éppolyan rezisztens a joggal szemben, mint amilyenek 66 évvel ezelőtt az Egyesült Államok légi erejének repülőgépei voltak, a vállalkozásoknak új üzleti modellek kiépítésén kell törniük a fejüket, ha túl akarják élni üzleti modelljeik halálát. 15 Vö. R. FLEISCHER (2008), J. SMIER (2009) 10 ECONOMICA 2011/11
Gazdaságtudományok, informatika Meisel Sándor Az Európai Unió kereskedelempolitikájának megújítása Meisel, Sándor: The Renewal of the Trade Policy of the EU New Orientations of the EU Trade Policy The common commercial policy of the European Union is one of the earliest and most traditional common policies. Trade policy is among those common policies that have not witnessed a radical systematic change during the past decades. Nevertheless, despite the continuity of the EU trade policy, the relative stability of its methods and principles, its permanent and decisive role in shaping the rules of the international trading system some dilemmas cannot be avoided. Today the EU trade policy faces new challenges. This situation forces the EU to formulate new trade policy answers that take into account the internal interests and circumstances of the European integration, as well as the modified external conditions. The main elements of the EU strategy focus on providing new market access through multilateral and bilateral trade negotiations and ensuring that that these policy goals are more efficiently enforced. The European Union needs such a trade policy that will enhance the competitiveness of the European economy. At the same time, the EU wants to achieve a higher level of coordination between trade and other policies that have a direct bearing on EU commercial policy. Keywords: trade policy, European Union, international trade. Áttekintés. A közös kereskedelempolitika az Európai Unió egyik legkorábban kialakított hagyományosnak tekinthető politikája. A külkereskedelem azon szabályozási területek egyike, ahol az elmúlt évtizedekben nem történtek a működési mechanizmust érintő lényegi változások. E politika folyamatossága, az eszközeinek és elveinek viszonylagos állandósága, a nemzetközi kereskedelemben betöltött stabil és meghatározó szerepe nem jelenti azonban, hogy ne kísérték volna viták és dilemmák. Napjainkban új kihívások érik a közös kereskedelempolitikát. Ez a helyzet arra kényszeríti az EU-t, hogy a belső adottságaihoz és a megváltozott külső körülményekhez alkalmazkodva próbálja meg megfogalmazni kereskedelempolitikai válaszait. Az EU új stratégiájának elemei között meghatározó törekvés a piacra jutási feltételek javítása a multilaterális és kétoldalú kereskedelmi tárgyalások eredményeként, valamint e kereskedelempolitikai célok hatékony megvalósítása. Az uniós kereskedelempolitikának hozzá kell járulnia az európai gazdaság versenyképességének javításához. Ezzel párhuzamosan szükség van a kereskedelempolitika és a hátterében meghúzódó belső politikák összhangjának erősítésre. Kulcsfogalmak: kereskedelempolitika, Európai Unió, nemzetközi kereskedelem ECONOMICA 2011/11 11
Meisel Sándor: Az Európai Unió kereskedelempolitikájának megújítása 1. HELYZETKÉP A közös kereskedelempolitika azon hagyományos közösségi politikák egyike, amelyek célrendszerében és működési mechanizmusában az elmúlt évtizedek során radikális átalakítások, komolyabb reformok nem fogalmazódtak meg, a létjogosultsága sem kérdőjeleződött meg. Az uniós kereskedelempolitika gyakorlatának viszonylagos folyamatossága nem jelenti azonban, hogy a felszín alatt ne húzódnának meg komoly dilemmák, a prioritásokról és kereskedelempolitikai súlypontokról, új törekvésekről szóló viták, bizonytalanságok és időről időre tapasztalható módosulások. 1 Ilyen hangsúlybeli változásoknak többször is tanúi lehettünk a WTO megalakítása utáni időszakban. Ezek jól megfigyelhetők a kereskedelempolitikai stratégiai dokumentumokban. A WTO megalapítását követő első átfogó kereskedelempolitikai dokumentum 1996-ban jelent meg (The Global Challange of International Trade: A Market Access Strategy for the European Union) 2. A dokumentum címe közvetlenül tükrözi annak fő tartalmi mondanivalóját. Az Uruguay forduló lezárását követően, az ott elhatározott liberalizációs lépések megvalósítása során az Európai Unió fő törekvése az uniós exportőrök nemzetközi piacokra való kijutásának megkönnyítése. A WTO-megállapodás szelleméből kiindulva a dokumentum hangsúlyosan kezeli a nem vámjellegű akadályok lebontásának szerepét. Említés történik a kereskedelmet torzító akadályok csökkentésében való uniós érdekeltségről a partnerek oldalán, a szellemi tulajdonjogok védelméről, a versenyszabályokról, a beruházásokhoz kapcsolódó intézkedésekről. Ez az időszak az Európai Unió rendkívüli aktivitásával jellemezhető a bilaterális és regionális kereskedelmi szerződések terén is. E törekvésekhez képest félfordulatként értékelhető a 2004-es Trade Policy in the Prodi 1 Részletesebben lásd: MEISEL (2008) 2 EUROPEAN COMMISSION (1996) Commission 1999-2004 elnevezésű bizottsági anyag. 3 Ebben a korábbihoz képest jóval óvatosabb vagy realistább célkitűzés fogalmazódott meg. Némileg ellépett a forszírozott liberalizáció igényétől, habár ezt, mint végső, de nem önmagában vett célt nem kérdőjelezte meg. A korábbiaknál valamivel nagyobb hangsúlyt kapott a WTO-forduló fejlesztési vetülete, az EU a cancúni kudarc után néhány területen jelentősen megnövelt rugalmassággal ajánlott kompromisszumokat. Nem csak a liberalizáció óvatosabb kezelése mutatkozik meg e dokumentumban, hanem az EU által korábban erőltetett, a kereskedelempolitikához tágabban kapcsolódó szabályok kikényszerítésére irányuló törekvés is visszafogottabbá vált. A következő és máig az utolsó átfogó kereskedelempolitikai dokumentum a 2006-ban kiadott Global Europe: Competing in the World A Contribution to the EU s Growth and Jobs Strategy. 4 Ez lényegében visszakanyarodik az 1990-es évtized második felének aktív és ambiciózusabb kereskedelempolitikájához. Visszatér a 2004-es értékelésben kisebb súlylyal szerepelt téma, a kereskedelempolitikai fegyelem kiterjesztésének fontossága is. Szembetűnő sajátossága és újdonsága a dokumentumnak, hogy erőteljesen megfogalmazódik benne a félelem, hogy az uniós exportőrök a világgazdaságban gyorsan terjedő preferenciális megállapodások és a partnerek ezek létrehozására irányuló aktivitása következtében hátrányba kerülnek és kiszorulnak a számukra fontos, elsősorban a gyorsan fejlődő ázsiai piacokról. Ebből kiindulva előrevetíti a jelenlegi évtized elején lelanyhult szabadkereskedelmi politikájának újraindítását, sőt megjelöli a szóba jöhető, a hagyományos érdekkörében korábban nem szereplő országokat és régiókat. Az ambiciózus célkitűzésekhez képest a meghirdetett politika azonban csak részeredményeket tudott elérni. 3 EUROPEAN COMMISSION (2004) 4 EUROPEAN COMMISSION (2006) 12 ECONOMICA 2011/11
Gazdaságtudományok, informatika 2. A KERESKEDELEMPOLITIKA KIIGAZÍTÁSÁNAK SZÜKSÉGESSÉGE A 2000-es évtized második felében lényegesen megváltozott az uniós kereskedelempolitika környezete. A globalizáció rendkívül felgyorsította a nemzetközi kereskedelempolitikát, megszűnt a nemzetközi szabályozás korábban tapasztalt viszonylag lassú és kiszámítható folyamata. Az elmúlt évtizedben látványos átrendeződés tapasztalható a világkereskedelemben és abban vezető szerepet betöltő államok erőviszonyában. Új szereplők és a régebben kialakulthoz képest eltérő érdekviszonyok, érdekkoalíciók jelentek meg a nemzetközi színtéren. A globális erőtérben működő gazdasági szereplők liberalizáló törekvései és érdekei sokszor ellentétbe kerültek a kereskedelempolitikától inkább védelmet remélő és igénylő szereplők érdekeivel, miközben a kereskedelempolitika igyekezett egyfajta egyensúlyt teremteni az említett érdekek között, különösen a válság során. Megváltozott a kereskedelempolitika tartalma és mögöttese is. Míg korábban feladatai körébe döntően a klasszikus kereskedelempolitikai akadályok mérséklése tartozott, amint láttuk a GATT tevékenységében, ma már olyan liberalizációs, fegyelemteremtő lépések vannak napirenden, amelyek alapvetően és érzékenyen érintik a társadalmak szélesebb értelemben vett, a piacra jutást közvetlenül befolyásoló lépéseken túlmutató működését, értékrendjét. A kereskedelempolitika tehát, és ezt az EU példája is érzékelteti, már nem a szűken vett kereskedelemről szól, sokkal bonyolultabb belső és nemzetközi érdekkonszenzust kíván meg, amelynek megtalálása nem könnyű feladat. Ez utóbbi pedig felvetheti a kereskedelempolitika mechanizmusának korábban komolyan nem megkérdőjelezett legitimációját is. Megváltoztak az Európai Unió belső és külgazdasági feltételei, környezete. A versenyképesség problémái, az erre adott uniós reagálások elégtelensége (lisszaboni program), a globalizáció felerősödése, a világgazdaság és erőviszonyainak átrendeződése, új szereplők és piacok megjelenése egyaránt arra késztetik az uniót, hogy felülvizsgálja és megerősítse az európai gazdaság és versenyképesség külső dimenzióját. Ezt az Európa 2020 program kifejezetten hangsúlyozza, kimondva, hogy a Global Europe elemeit továbbfejlesztő külgazdasági politikát, azon belül kereskedelempolitikát kell kidolgoznia a következő évekre. Ennek nem csak a megváltozott külső realitásokkal kell összhangban állnia, hanem figyelembe kell vennie a globális gazdasági válság hatásait, az abból való uniós kilábalás mikéntjét és a növekedésre fókuszáló európai gazdaságpolitika igényeit. Ennek értelmében, az Európai Unióban az Európa 2020 program meghirdetésével párhuzamosan 2010-ben elindult és jelenleg is tart a gondolkodás és a konzultáció a megújult kereskedelempolitika szükséges elemeiről. E folyamat bizottsági dokumentumokban tükröződő első mérföldköve a Global Europe eredményeit értékelő bizottsági munkaanyag (Report on progress achieved on the Global Europe Strategy, 2006-2010). 5 Ehhez kapcsolódik az uniós kereskedelempolitika jelenlegi helyzetét részletesen felmérő és elemző, továbbá a jövőre szóló ajánlásokat megfogalmazó bizottsági dokumentum (Trade as a driver of prosperity). 6 E két munkaanyag alapul szolgált a 2010 őszén kiadott, a kereskedelempolitika céljait aktualizáló és kiigazító, a Kereskedelem, növekedés és globális ügyek főcímet viselő bizottsági közleményhez (Trade, Growth and World Affaires Trade policy as a core component of the EU s 2020 strategy). 7 Ez a közlemény szándéka szerint meghatározza, hogy az uniós kereskedelmi és befektetési politika miként járulhat hozzá a fenntartható gazdasági növekedés célkitűzés- 5 EUROPEAN COMMISSION (2010a) 6 EUROPEAN COMMISSION (2010b) 7 EUROPEAN COMMISSION (2010c) ECONOMICA 2011/11 13
Meisel Sándor: Az Európai Unió kereskedelempolitikájának megújítása éhez, a munkahelyteremtéshez és a jóléti állam vívmányainak megőrzéséhez. 3. A MEGÚJÍTOTT KERESKEDELEMPOLITIKA FŐ ELEMEI A kereskedelempolitika újragondolásával kapcsolatban a bizottsági anyagok és dokumentumok, valamint ezek kidolgozásának folyamatában megfogalmazott, a gazdasági érdekcsoportoktól származó megállapítások négy fő terület szerint csoportosítják a prioritásokat és teendőket. Az első csoportot a kereskedelempolitikai tárgyalások során kialakítandó bővített piacra jutási lehetőségeket nyújtó lépések alkotják. Ezek vázlatosan a következők: a WTO Doha fordulójának ambiciózus és kiegyensúlyozott lezárása, a kétoldalú szabadkereskedelmi tárgyalások uniós napirendjének folytatása és intenzívebbé tétele, kedvezőbb feltételek teremtése az uniós beruházások számára a partnerországokban, a multilaterális vitarendezési rendszer javítása és az uniós piacra jutási stratégia megerősítése. Az Európai Unió meghatározó stratégiai partnereihez fűződő kapcsolatok alkotják a teendők második csoportját: az EU-nak átfogó stratégiával kell rendelkeznie a hagyományos és az újonnan megjelent meghatározó partnerekkel (USA, Japán, BRIC, Svájc stb.) kapcsolatban, az átfogó stratégia keretén belül erősíteni szükséges a partnerekhez alkalmazkodó rugalmas egyedi megközelítést, amelynek azonban ki kell terjednie a kereskedelmi kérdéseken kívül a beruházásokra és a szabályozási környezet közelítésére is, e stratégia kialakításában és megvalósításában javítani szükséges az uniós intézmények együttműködését, világos hatáskörök és egyértelmű felhatalmazások alapján. A prioritások és célok harmadik csoportjába azok a lépések tartoznak, amelyek által a kereskedelempolitika jobban szolgálhatja az uniós versenyképesség erősítését különböző gazdasági és szabályozási területeken. E területek többek között: az energia- és nyersanyag-piacokhoz való jobb és biztonságos hozzájutás, a partnerek által alkalmazott nem tarifális szabályozás korlátainak enyhítése, a közbeszerzési piacok nagyobb megnyitása az uniós vállalatok számára, a szellemi tulajdonjogok hatékony védelme, a zöld technológiák szabad áramlásához való hozzájárulás, a digitális gazdaság, az információs technológiák terén meglévő szabályozás kedvezőbbé tétele. Végül, a prioritások negyedik csoportja a kereskedelempolitika és más politikák közötti kapcsolat javításáról, koherenciájuk erősítéséről szól. A kiemelt területek, ahol a kereskedelempolitika és egyéb politikák nagyobb összhangja és hatékonyabb koordinációja hozzáadott értékkel bír: a vámpolitika korszerűsítése, az uniós fejlesztési és segélyezési politika, a foglalkoztatás növelése, az uniós külpolitikai fellépés, általában a makrogazdasági politika. 4. A LEHETSÉGES MOZGÁSTÉR Az Európai Unió kereskedelempolitikájának megújításával kapcsolatban körvonalazott fő irányok és a közeljövő tervezett teendőinek felvázolása után érdemes kiemelni néhány kulcsfontosságú, a jövő sikerét alapvetően befolyásolni képes területet és bemutatni, milyen mozgástér kínálkozik az EU számára, melyek az uniós fellépés lehetséges elemei, és hol húzódnak ennek határai. E területek szinte mindegyikéhez kapcsolódnak megoldásra váró kérdések és dilemmák. 14 ECONOMICA 2011/11
Gazdaságtudományok, informatika 4.1. Multilaterális ügyek A WTO megalakulása után született uniós kereskedelempolitikai dokumentumok mindegyike hangsúlyozza az EU érdekeltségét és elkötelezettségét a WTO-korszak első és mindmáig tartó Doha tárgyalási fordulójának sikeres lezárása iránt. Az általánosan elfogadott, kiszámítható és az eddigieknél áttekinthetőbb kereskedelmi szabályok mindenképpen hozzájárulnának a nemzetközi kereskedelempolitika stabilitásához, jobb intézményes működéséhez, a rendszer hitelességének fenntartásához, ami egyben az uniós gazdasági szereplők alapvető érdeke. A hosszan tartó - számos válságos és kilátástalan momentummal tarkított - tárgyalási folyamat ugyanakkor szinte minden résztvevő véleménye szerint komoly bajban van, számos sebből vérzik. A nagy ma már túlzottnak mondható ambíciókkal megindított, szerkezeti nehézségekkel, sok zsákutcás technikai vitát kavaró, döntéshozatalbeli problémákkal terhes, a résztvevők erőviszonyainak időközben végbement átrendeződésével jellemezhető körtárgyalás sikeres kimenetele a mai napig kétséges. A globális gazdasági válság ráadásul érzékelhető pótlólagos fékeket épített be a felek liberalizációra irányuló hajlandóságába. Több országban megfogalmazódott az a kétely is, hogy érdemes-e kompromisszumokat vállalni az esetleges nagy erőfeszítések árán elérhető, jó esetben is csak meglehetősen csekélynek ígérkező eredmények reményében. Szemmel láthatólag hiányzik vagy gyenge a meghatározó résztvevők politikai akarata és elkötelezettsége a forduló lezárására. E téren az Európai Unió sem tűnt ki aktivitásával és konstruktivitásával a válság közelmúltbeli időszakában. A globális krízis ugyanakkor bebizonyította, hogy a WTOnak komoly és nélkülözhetetlen szerepe van a tagállamok protekcionista törekvéseinek megfékezésében. A Doha forduló legalább némi eredményt hozó lezárása tehát alapvetően nem az Európai Unión múlik, habár a sokszereplős játszma meghatározó résztvevőjeként természetesen hozzájárulhat ehhez, sőt érdekében áll, és szükséges előmozdítania a megrekedt folyamatot. Ehhez legalább három dolog látszik célszerűnek. Elsőként az EU tagállamainak és a kereskedelempolitikát alakító közös intézményeinek mértéktartóbb és realistább álláspontot kell kialakítaniuk a várható eredményeket illetően. A tárgyaló felek ragaszkodása a kezdeti elképzelésekhez, valamint a korábbi évtizedekben begyakorolt, de ezúttal nem működő tárgyalási technikákhoz és eljárásokhoz beláthatatlan távolságba tolhatja ki a megállapodást, de még valószínűbb, hogy teljes kudarccal fenyeget. Ez nem zárható ki, ugyanakkor az ilyen forgatókönyv romboló következményeit még felmérni is nehéz. Habár többen vitatják, az unióban mégis erős nézet, hogy egy kevésbé ambiciózus, de a realitásokhoz igazodó megegyezéssel jobb lezárni a körtárgyalást, mint feladni, elszalasztani ezt a lehetőséget. 8 Ezért az EU közvetítőként hozzájárulhat egy reális kompromisszum kialakításához. A Doha forduló, még ha nem is a remélt sikerű, lezárása ugyanakkor következő feladatként óhatatlanul felveti a Doha utáni multilaterális rendszer jövőjének a kérdését. Nyilvánvaló, a GATT és a WTO múlt században kialakított kereskedelempolitikai rendszerét hozzá kell igazítani a jelenlegi évszázad körülményeihez. Ennek szükségességét, a mostani rendszer inadekvát voltát látványosan demonstrálják a körtárgyalások imént említett nehézségei és problémái. Újra kell gondolni a globális világgazdaság résztvevőinek stratégiai érdekeit, ehhez szükséges igazítani a majdani modern és működőképes kereskedelempolitikát. Első 8 Ezt az álláspontot képviseli többek között EVENETT (2010), továbbá a Kereskedelmi Munkacsoport javaslata (Trade Policy Study Group 2010). ECONOMICA 2011/11 15
Meisel Sándor: Az Európai Unió kereskedelempolitikájának megújítása lépésként ezt az Európai Unión belül kell megkezdeni. Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy a közös kereskedelempolitika megformálása akkor lehet hatékony, ha az uniós tagállamok is rendelkeznek stratégiával és meg tudják fogalmazni a stratégiai érdekeiket. A felelősség tehát nemcsak a közös intézményeké, hanem a tagállamoké, köztük Magyarországé is. Következő lépésként meg kell kezdeni a konzultációkat a WTO-beli partnerekkel. Ez bonyolult, nem problémamentes folyamatnak ígérkezik, de itt az ideje. Ez alapján válik lehetővé a jövőbeli nemzetközi kereskedelmi rendszer kialakítása, beleértve a WTO szükséges megreformálását. Harmadik járható útnak látszik és a jelenlegi WTO-keretek között is lehetőségként kínálkozik az úgynevezett plurilaterális megállapodások rendszerének kiszélesítése. Az ilyen megállapodások első és sikeres példája az 1990-es évek második felében megkötött információs technológiai megállapodás. Ennek lényege, hogy átfogó, mindenkire kiterjedő, ezért nehezen létrehozható liberalizációs kötelezettségvállalások helyett az érdekelt országok egy meghatározott ágazatra érvényes liberalizációt hajtanak végre a WTO-n belül. Az Európai Uniónak számos területen komoly érdekei fűződnek ilyen konstrukciókhoz, elsősorban a modern technológiai ágazatokban, ezért egyik fő kezdeményezője lehet ezeknek a WTO általános eljárásaihoz képest rugalmasabb és azonnali kereskedelmi eredményeket nyújtó megállapodásoknak. 4.2. Bilaterális ügyek Az Európai Unió a korábbi évtizedekben rendkívül aktívan bővítette kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásokon alapuló kapcsolatrendszerét, elsősorban a gazdasági és kereskedelmi érdekkörébe tartozó, többnyire szomszédos országokkal. Annak ellenére, hogy a 2006- os Global Europe stratégiai dokumentum célul tűzte ki e gyakorlat intenzívebbé tételét, valójában nem sok szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalást sikerült tető alá hozni. Az ilyen típusú megállapodásokon és kapcsolatrendszeren kívül az EU eddigi külgazdasági stratégiája nagy hangsúlyt fektetett az úgynevezett stratégiai partnerekkel kialakítandó viszony jogi és intézményi rendszerének kiterjesztésére és az így létrehozott keretek gazdasági tartalommal való megtöltésére. Mindkét típusú viszonyrendszer a szabadkereskedelmi rendszeren és a partnerségi kapcsolatokon alapuló egyaránt fontos és meghatározó eleme marad a jövőbeni uniós kereskedelempolitikának. Ugyanakkor e téren is nem kevés megválaszolandó kérdés vetődik fel. Az említett Global Europe stratégia céljaihoz igazodva az Európai Unió az elmúlt bő fél évtizedben számos kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodást kezdeményezett, elég sok partnerrel kezdődtek meg az erre irányuló tárgyalások. E partnerek hosszú listájába tartoznak többek között Dél-Korea, India, az ASEAN (Délkelet-ázsiai Nemzetek Társulása), Kanada, a Mercosur (a dél-amerikai közös piacot alkotó országok), a GGC (Gulf Cooperation Council, Öböl-menti országok együttműködési tanácsa), a latin és közép-amerikai országok csoportja és a keleti partnerség által átfogott államok. Ez utóbbiak közül Ukrajnával előrehaladottak a tárgyalások, az előkészítés stádiumában vannak Moldovával, Grúziával és Örményországgal. A kiterjedt tárgyalási színpad ellenére viszonylag kevés sikert tudtak elkönyvelni a partnerek. A legnagyobb eredmény, hogy sikerült lezárni a tárgyalásokat az EU és Dél-Korea között, ez a szerződés 2011 közepén válik hatályossá. Továbbá, megállapodás született 2010-ben Peruval, Kolumbiával, valamint a kis közép-amerikai országokkal (Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama és El Salvador). A többi tárgyalás részben a kezdeteknél tart, részben a problémák miatt nagyon lassan vagy megtorpanásokkal halad, egy részüket 16 ECONOMICA 2011/11
Gazdaságtudományok, informatika megszakították. Ez a viszonylagos eredménytelenség több tényezővel magyarázható, amelyek alapján kérdéseket lehet megfogalmazni az EU jelenlegi szabadkereskedelmi gyakorlatával szemben, illetve következtetéseket lehet levonni e politika jövőjére és az unió mozgásterére nézve. A csekély eredmények egyik oka a bilaterális szabadkereskedelmi tárgyalások rendkívül széles problémaköre. Ez a modern kereskedelempolitika egyre kiterjedtebb voltával és mély gazdasági beágyazottságával függ össze. Évtizedekkel ezelőtt az EU könnyen megállapodásra jutott az akkori partnereivel a vámok csökkentéséről, ezzel aláírhatták a szerződést. Ma már olyan témák és liberalizálandó területek esetében is kényszerítő konszenzusra jutni, mint a nem vámjellegű korlátok, a beruházások szabályozása, a szolgáltatások kereskedelme, a közbeszerzési piac megnyitása, versenypolitikai szabályok, az energiahordozókhoz és a nyersanyagokhoz jutás, a szellemi tulajdon védelme stb. E területeken a szóba jöhető partnerek érdekviszonyai és mozgástere eltérő, nehezen megoldható belső gazdasági problémákat vet fel. A tárgyalandó kérdések összetettsége ugyanakkor az EU-tól is világos, a tagállamokkal egyeztetett egységes álláspontot követel meg, ami az unió részéről sem mindig egyértelmű. Ehhez kapcsolódik a viszonylagos sikertelenség második oka. Az EU a 2006-os stratégia alapján nem egyszer országcsoportokkal (ASEAN, Mercosur) kívánt megállapodást kötni. Ez nem vezetett eredményre, mivel a kérdéses csoportokon belül rendkívül összetettek, sokszor ellentétesek az érdekviszonyok, nehéz mindenki számára elfogadható megoldást találni, ráadásul az EU-nak nincs olyan tárgyaló partnere, amely nemzetek feletti meghatalmazással képviselhetné a csoportosulás államait, ahogy ezt egyébként az Európai Bizottság teszi. Egy harmadik ok, hogy az EU korábban hozzá mérten viszonylag gyenge gazdasági erőt képviselő országokkal tárgyalt. Ha ez a gyakorlat folytatódik, a kereskedelmi liberalizáció nem hoz komoly gazdasági előnyöket az EU számára, vagyis csökkenti az uniós érdekeltséget és az ilyen szerződések gazdasági vonzerejét. Ezt látjuk a kisebb latin-amerikai és ázsiai országok esetében. Ha viszont olyan országokkal tárgyal az unió, amelyek piacára való bejutás jelentős gazdasági előnyöket ígér, ilyen például India, akkor felvetődik a kérdés, képes és hajlandó-e az EU ugyanilyen vonzó piacra jutási lehetőségeket nyújtani? Ez nem minden esetben van így, következésképpen csökken és korlátozott a partnerek érdekeltsége, hogy megállapodásra jussanak. Ehhez kapcsolódik végül a tárgyalási problémák negyedik tényezője. Az eddigi gyakorlatában a szabadkereskedelmi viszony kialakításakor az EU igyekezett rávenni a partnereit, hogy ültessék át az uniós piaci szabályokat és normákat, alkalmazkodjanak az uniós belső piac előírásaihoz. Ez működött, amikor olyan, viszonylag gyenge alku erejű országokról volt szó, amelyek gazdasága egyértelműen európai orientáltságú volt (például a fejlett nyugat-európai országok az Európai Gazdasági Tér keretében). Még könnyebben működött, ha ráadásul ezek az országok uniós taggá akartak válni, mint a közép- és kelet-európai, illetve balkáni államok. Kevésbé működik ez az angolul soft power-nek nevezett gyakorlat például Ukrajna esetében, amikor az EU nem nyújt csatlakozási perspektívát. Nehezen elfogadható olyan országok számára is, amelyek nem az európai gazdasághoz kapcsolódnak elsősorban (dél-amerikai, ázsiai államok), különösen, ha önmagukban is hatalmas gazdasági erőt képviselnek (India, Brazília stb.). Valószínűleg szükséges lesz a soft power átértékelése és nagyobb rugalmasság az EU részéről a szabadkereskedelmi szabályok terén. Ennek együtt kell járnia a szabadkereskedelmi politika gyakorlatának újragondolásával, célzottabb partnerválasztással, a tényleges gaz- ECONOMICA 2011/11 17
Meisel Sándor: Az Európai Unió kereskedelempolitikájának megújítása dasági előnyökre való jobb összpontosítással a presztízs megfontolású kapcsolatok helyett. Az Európai Unió világgazdasági partnerei között vannak olyan államok, például az USA, Kína, Oroszország, Japán stb., amelyekkel jelenleg nincs napirenden a szabadkereskedelem kialakítása, ugyanakkor ezek az országok az unió globális szintű stratégiai partnerei. Az EU az 1990-es évektől kezdve ezekkel az országokkal is igyekezett intézményes alapokra helyezni a gazdasági és sokszor azokon túlmutató politikai és kooperációs kapcsolatokat és megteremteni a szerteágazó területekre kiterjedő együttműködési, konzultációs mechanizmusokat, párbeszédet. E keretek mind a mai napig működnek, a dialógusok rendszere kiterjedté vált, mégis sok esetben joggal megkérdőjelezhető az együttműködés hatékonysága, gyakran fogalmazódik meg kritika ezekkel szemben, különösen az EU-Kína és az EU-Oroszország viszonylatban. A párbeszédek mechanizmusa nem tartozik az erős kényszerítő jogi eszközök körébe, inkább csak az álláspontok és a nézetkülönbségek ismertetésére alkalmas. A partnerek sokszor elbeszélnek egymás mellett, kívánságokat fogalmaznak meg, a tényleges gazdasági problémák és konfliktusok megoldásában nehezen jutnak előre. Ezért az uniós kereskedelempolitika és külgazdasági kapcsolatok újragondolása során mindenképpen érinteni kell a stratégiai partnerség kereteit, de főleg annak tartalmát. Először is célszerű uniós konszenzust kialakítani a stratégiai partnerség általános politikai és gazdasági tartalmát illetően. Tisztázni szükséges, mit ért az EU az ilyen kapcsolatokon, mit várhat el reálisan a jövőben. Másodszor, célszerű volna egyértelműen tisztázni, mely országok a szóba jöhető partnerek e sémában. Ez ma még nem történt meg, ahány uniós dokumentum és hangadó uniós politikus, annyi lista létezik a tényleges és potenciális stratégiai partnerekről. Harmadrészt, a szóba jöhető országok szerint differenciált stratégiai elképzelésekre lenne szükség. Negyedrészt, és talán ez a legfontosabb és a legnehezebb: minden partner esetében szükséges lenne egységes uniós célokra és prioritásokra. A világgazdaság és a világpolitika jelentős súlyú szereplőivel kapcsolatban jelenleg nagyon eltérőek és aszimmetrikusak az EU tagállamainak érdekviszonyai, ami megnehezíti, hogy az unió egységes hangon beszéljen, aminek egyenes következménye a kis hatékonyságú uniós érdekérvényesítés. Ötödször, e kapcsolatok jellegüknél fogva szorosan összefonódnak az EU külpolitikai fellépésével, tehát szükséges a kialakulóban lévő külügyi szervezet és külpolitikai érdekérvényesítés jobb összhangjának megteremtése a közös kereskedelempolitikával, ami ma még gyenge lábakon áll. Ez utóbbi a közösségi intézmények összehangoltabb tevékenységét is feltételezi. Látni tehát, hogy a stratégiai kapcsolatok újraértékelése is alapvetően hozzájárulhat az EU és gazdasági szereplőinek jobb világgazdasági pozíciójához. Ez meghatározó tényezője lehet a versenyképesség külső vetületének. 4.3. A KERESKEDELEMPOLITIKA NEMZETKÖZI SZABÁLYOZÁSI PRIORITÁSAI A megújított uniós kereskedelempolitika korábbiakban említett elemei közé tartozó szabályozási prioritásokkal kapcsolatban szintén érdemes kiemelni néhány, a kereskedelempolitikai mozgásteret érzékeltető tényezőt. A kereskedelempolitikai elképzelésekben a nemzetközi szabályok kialakítása, megerősítése és kikényszerítése terén kitüntetett helyen szerepel a nem vámjellegű akadályok enyhítése. A modern kereskedelempolitikában a legtöbb piacon az EU számára fontosakon mindenképpen meghatározó a nem tarifális eszközök alkalmazásának versenytorzító hatása, ami sokkal erőteljesebb, mint a hagyományos, a vámhatárokon ható eszközöké. Az EU 18 ECONOMICA 2011/11