Szalagavató bál ahogy a lány látja

Szalagavató bál ahogy a lány látja Az új év beköszöntével egyre inkább közelinek éreztük a nagy napot, amit a legtöbben már legalább a nyár óta vártunk. Ősszel el is kezdődött a készülődés. Emlékszem, még alig voltam hétéves, már akkor is gyakran elképzeltem, milyen is lesz az én szalagavató bálom. Tudtam, hogy ez egy fontos esemény az ember életében: egy korszak lezárását és ezzel együtt a nagybetűs életbe való kilépést jelenti. Igazán azonban akkor fogtam fel, hogy tényleg közeledik a szalagavató, amikor ott álltam a sok ruhaszalon egyikének tükre előtt egy csodálatos, fehér ruhában. Onnantól kezdve felgyorsultak az események, és akkor sikerült újra észbe kapnom, amikor már csak egy hét volt hátra a bálig, a szervezések pedig az utolsó simításokról szóltak. Sosem fogom elfelejteni az utolsó napokat a szalagavató előtt! Azt elismerem, hogy ideges típus vagyok, de még én is meglepődtem azon, hogy a kevés alvás ellenére egész nap pörögtem az izgalomtól. Úgy éreztem, sosem jön el a január 27-i péntek! Mégis eljött És furcsa módon ezen a reggelen az izgalmam eltűnt. Megnyugodtam, hiszen tudtam, hogy most már egyenesben vagyunk: ha törik, ha szakad, este szalagavató bál lesz. A nagy napot egy helyszíni főpróbával kezdtük, ahol szerencsére rendben mentek a dolgok azt leszámítva, hogy szembesültünk az ijesztően kicsi tánctérrel A próba után mindenki ment a saját dolga után: a lányok fodrászhoz siettek, és a fiúk többsége is folytatta a készülődést. 22

Viszonylag korán, már délután öt órára visszatértünk a Marriottba, ahol megkezdődött a fotózás. Készültek osztályfotók, valamint bárki lefényképeztethette magát barátokkal, barátnőkkel és táncpartnerekkel. Ezzel úgy elrohant az idő, hogy észre sem vettük, hogy közeledik a kezdés. Lassan szállingózni kezdtek a vendégek, mindenki köszöntötte a családtagokat, barátokat. Én ekkor már annyira nyugodt voltam, hogy el is felejtettem, előttünk még nagy feladatok állnak. Számomra rettentő gyorsan zajlottak az események. Arra emlékszem, hogy egyszer csak a tánctéren álltunk, hallgattuk a beszédeket, és már vége is volt ezután a keringőnek. Annál inkább hosszúnak tűnt az a pár perc, amíg a szülőkkel táncoltunk, ugyanis apukámat nem sikerült az elmúlt években senkinek sem megtanítania, hogyan kell táncolni... A tánc után következett a vacsora, ami szintén gyorsan elrepült. A kiszolgálás és az ételek minősége kissé megosztotta a közvéleményt, de én ennek ellenére nagyon jól éreztem magam a családom körében. Jókat beszélgettünk, és nekem nagyon ízlett a norvég lazacfilé is. Még szívesen elüldögéltem volna, de máris készülődni kellett az osztálytáncra. Nagy sikert aratott mindkét osztályé, és leírhatatlan volt a megkönnyebbülés, amit azután éreztünk, hogy túl voltunk mindenen. Ezután még kisorsolták a tombolát, de mi nem tartoztunk a szerencsések közé. Pontban éjfélkor a bál számunkra véget ért a hotelben, elbúcsúztunk családtagjainktól és indultunk is tovább, hiszen következett az igazi buli (az after party ), ami szintén nagyon jól sikerült. Nálam azonban a bált semmi nem tudta felülmúlni! Nagyon jól éreztem magam, mindenki meg volt velünk elégedve, és boldogok voltunk, 23

hogy bakik nélkül megúsztuk az estét. Sajnos túl gyorsan lezajlottak az események, így egy kicsit hiányérzetem volt másnap. Jó lenne, ha megismételhetnénk a szalagavató bálunkat!... Bradács Katalin IV/B Szalagavató bál, ahogy a fiú látja A múlt hét pénteki szalagavató számomra már előző este elkezdődött. Ugyanis csütörtök este lefekvés előtt azon kaptam magam, hogy erősen ver a szívem és görcsöl a hasam. Nagyon izgultam, és pontosan tudom, hogy ennek mi volt az oka: én egy évvel többet vártam erre az estére, mint az osztálytársaim Nagyon fontos volt tehát nekem ez a nap, nagy nyomás nehezedett rám, amit környezetem is észrevett. Azon a bizonyos pénteki napon a megszokottnál jóval korábban, azaz már hajnali hat órakor felébredtem. Képtelen voltam tovább aludni, mert olyan erős görcsölést éreztem a hasamban, mint még soha. Miután sikerült végre feldolgoznom, hogy elérkezett a nagy nap, kipattantam az ágyamból és elindultam az iskolába. Muszáj volt bemennem, mert előző nap bent hagytam az öltönynadrágom, illetve az öltönycipőm. Most biztosan azt kérdezitek, mit keresett a cipőm és a nadrágom a suliban. Én ugyanezt a kérdést hajtogattam az iskolába vezető úton Előző nap el kellett volna vinnem felvarratni, de természetesen elfelejtettem. Csodálkoztam volna, ha nem így történik, ez a szétszórtság sajnos egyébként is jellemző rám. Végül hosszas telefonálgatás után sikerült találnom egy varrónőt, aki megigazította a nadrág hosszát. Mikor hazaértem, nagyon éhes voltam, de valamiért mégsem bírtam enni. Csak a szalagavató járt a fejemben és imádkoztam, hogy minden jól sikerüljön. 24

Mire elkészültem, már késésben voltam, ami viszont egyáltalán nem vall rám. Végül kis késéssel odaértem a Hotel Marriottba, átöltöztem a hangya méretű frakkomba, majd elpróbáltuk a keringőt. Este hét és nyolc között kezdtek megérkezni a vendégek, a szüleimet is beleértve. Ha szétnéztem a vendégek között, sok mosolygó arcot véltem felfedezni: látszott rajtuk, hogy jól érzik magukat. A program nyolckor kezdődött el a két osztály keringőjével. Én sok lépést elrontottam, de senkinek sem tűnt fel (legfeljebb a páromnak ), annyira elkápráztatta az érdeklődőket a két osztály báli öltözete. A négy-öt perces keringő számomra egy percnyinek tűnt, de később kiderült, hogy ezzel nem voltam egyedül. Ezután a szalagtűzés következett. A pillanat, amire oly régóta vártam. Sajnos ez az öröm sem tartott sokáig, ugyanúgy egy szemvillanásnak hatott az egész. A szalagtűzés után az említést nemigen érdemlő háromfogásos vacsora következett. Upsz!!! Mégis megemlítettem Nem kellett volna! Inkább ugorjuk át ezt a részt! A következő programpont a két osztály osztálytánca volt. Sokat készültünk rá, nagyon izgultunk. Ám amikor ezen is túl voltunk, hatalmas volt a megkönnyebbülés, hiszen már várt minket a busz, ami az afterpartira szállított. Felszálltunk, majd 3-4 perc várakozás után megszólalt a partizene : még oda se értünk, de mi már ott, a buszon tomboltunk, s ezt folytattuk egészen hajnali négy óráig. Egyes legendák olyan dimenziólovasokról számolnak be, akik utolsóként reggel nyolc óra körül hagyták el a szórakozóhelyet. Akkor nem lehetett rossz buli, ugye? 25 Ölvedi Richard IV/B

Beszélgetés Szemerszki Gergellyel (IV/A), iskolánk új Schulsprecherével - Miért gondoltad úgy, hogy negyedikes létedre jelölteted magad a Schulsprecher-választásra? (Sokan úgy vélik, hogy az érettségi évében már semmire sincs az embernek ideje, főleg nem közösségi képviseletre.) Nem tűnik hazárdírozásnak egy ilyen munka elvállalása végzős diákként? Ha ennyire szívügyed volt ennek a pozíciónak a megszerzése, nem lett volna jobb már az előző években nekifutni? - Mindig is szívesen végeztem el hasonló feladatokat az iskola közösségéért, a múltban volt alkalmam az osztályomat képviselni egy éven keresztül, és úgy éreztem, alkalmas vagyok munkakörömet egy egész iskolára kiterjeszteni. Sokan kérdezik, hogy lesz-e elég időm arra, hogy eleget tegyek a diákok kéréseinek. Véleményem szerint mindenkinek arra van ideje, amire időt szakít magának. A volt osztályfőnököm véleménye és a volt diákok tapasztalata alapján már túl vagyok a gimnáziumi tanulmányaim legnehezebb évén, azaz a harmadik osztályon. Ha a fakultációkat beleszámítva heti 45 óra mellett megálltam a helyem mint Klassensprecher és emellett az osztályon belül kiemelkedő eredményt értem el az év végi bizonyítványomban, akkor heti 39 óra nem fog gátolni abban (a második félévben heti 35 óra), hogy a lehető legjobban végezzem azt, amire vállalkoztam, azaz az iskolánk képviseletét. Egyáltalán nem tartom hazárdírozásnak, tisztában vagyok azzal, hogy teljes odaadást követel ez a pozíció, de állok elébe a kihívásnak! Mikor idejöttem ebbe az iskolába, az osztályfőnököm kijelölt Klassensprechernek, de akkor még nem voltam meggyőződve arról, hogy elég időt tudok szakítani a feladatom ellátása számára, ezért lemondtam a megbízatásról. Másodikos koromban jelentkeztem először hasonló kihívásra, Klassensprecherstellvertreter lettem. A tavalyi évben megnyertem a Klassensprecher szavazást, úgyhogy elmondhatjuk, hogy az elhatározásom, miszerint az iskola Schulsprechere szerettem volna lenni, nem egy meggondolatlan, spontán döntés volt, hanem annak az eredménye, hogy évről évre több felelősséget vállaltam magamra, és kivétel nélkül sikerrel vettem az akadályokat. Tavaly merült fel bennem 26

először az az ötlet, hogy jelentkezem a választásra, de kellemetlen lett volna a saját padtársammal rivalizálni:) - Nem tartottál egy esetleges kudarctól? (Hogy nem téged választanak meg, ami valljuk be, negyedikben főleg elég ciki.) - Természetesen benne volt a pakliban, hogy nem rám esik a választás, amit teljes mértékben megértek! Várható volt, hogy nem lesz egyik jelentkezőnek se akkora fölénye, hogy egy fordulóban eldőljön a választás. A második fordulóban, ahol már csak két választható jelentkező volt, még mindig megjósolhatatlan volt az eredmény. Az osztályoktól kapott reakció és a tény alapján, hogy rangidős voltam a jelöltek közt, mertem egy esetleges győzelemmel spekulálni, de egy percig sem voltam biztos abban, hogy több szavazatot fogok kapni, mint a többiek. Ebből adódóan az, hogy a negyedik osztályba járok, inkább csak megnyugtatott, mint frusztrált. - Szerinted mivel sikerült megnyerned a választókat? - Mint ahogy mondtam, nagyon kiélezett verseny zajlott köztünk, emlékeim szerint nagyjából 10-15 szavazaton múlt az eredmény. Mindketten ugyanolyan jól el tudnánk végezni ezt a felelősségteljes munkát, egyikünk se tudna többet nyújtani a másiknál. Egyetlen egy dolgot tudok megemlíteni, ami miatt ha csak egy kicsivel több embernek is, de szimpatikusabb voltam, mégpedig azt, hogy régebb óta ismerem az iskolánk tanulóit, mint a másik jelölt. - Mit ígértél a választás előtt? Milyen tervekkel látsz neki a feladatnak? Véleményed szerint lesz arra időd, hogy pár hónappal az érettségi-felvételi előtt bármi érdemlegeset is csinálj? - A kampányom eltérő volt a megszokottnál. Nem én állítottam össze a célokat, amiket el akarok érni az iskolában, hanem arra törekszem, hogy közös célkitűzéseink legyenek, együtt álljunk elő ötletekkel, amik segítenének jobbá tenni az iskolánkat, közösen jöjjünk rá, hogy mi az, amit feltétlenül meg kell változtatnunk, hogy kiemelkedhessünk a többi gimnázium sorából. 27

Mindenekelőtt be szeretném vezetni azt, hogy bizonyos időközönként az osztályok képviselői, azok helyettesei, illetve az iskola képviselője és helyettese üljenek le és gyűjtsék össze a megoldandó problémákat. Ennek segítségével minden egyes diáknak lehetősége van arra, hogy az ötlete egy bizonyos témával kapcsolatban egészen az igazgató úrig eljusson. Ez úgy lehetséges, hogy a 9 osztály képviselője az osztályán belül összegyűjti azt, amire a megbeszélés során ki kell térnünk. Itt jön képbe a Schulsprecher szerepe: amennyiben egy felvetésben fantáziát látunk, vagy valami a tanulók többségének egyaránt problémát okoz, kötelességem továbbítani ezt az igazgató úrhoz. Figyelemre méltó az, amit a téli szünetben tettek iskolánk tanulói, hiszen nélkülük nem kerülhetett volna sor a volt Schulsprecher és pár egykori diákunk által szervezett Nagy Főzés elnevezésű jótékonysági rendezvényre. Diákjaink a hóesés és a hideg ellenére sem hátráltak meg és segítő kezet nyújtottak a szabad téri főzés előkészületeiben, majd az elosztásnál is segítették A Leonce und Lena egyik szerepében a szervezők munkáját. A rendezvényt abszolút sikerrel zártuk, nagyjából 150 ember számára biztosítottunk meleg ételt december 30-án (figyelemre méltó, hogy az anyagi hátteret is diákjaink felajánlásaival teremtették elő a szervezők). Az érettségi véleményem szerint semmilyen módon nem akadályozza a munkámat, ha kell, a nagyszünetben tartjuk a megbeszéléseinket, a szóbeli érettségire felkészítő idő alatt pedig a konzultációk miatt majdnem ugyanúgy jelen leszek az iskolában, mint eddig: több alkalommal is a héten bárki megtalálhat. - Miként vélekedsz elődöd munkájáról? Mit szeretnél másképpen csinálni, mint ő? - Elődöm munkájával teljes mértékben elégedett vagyok. Három egymást követő évben töltötte be ezt a pozíciót, ami azt bizonyítja, hogy a nagy többség elégedett volt a teljesítményével. Remélem, én is annyi tapasztalatot tudok gyűjteni ez alatt az egy év alatt, mint ő! Mit akarok másképp csinálni? Nála is többet akarok nyújtani az Osztrák Magyar Gimnáziumért! 28 Fuxreiter Tibor

Tippek továbbtanulás előtt tanácstalankodóknak Kedves végzős diák, nem tudom, te hogy vagy vele, de én nagyon sokáig tanácstalan voltam, hogy merre is menjek tovább. Az érettségi előtt még március-áprilisban is, jóval azután, hogy le kellett adni a jelentkezési lapokat és meg kellett mondani, miből akarok érettségizni, bizonytalan voltam benne, mit is szeretnék tanulni. Annyi minden érdekelt, és szinte mindegyik ellen és mellett is szólt egy sornyi érv Én örömmel vettem minden tanácsot, amit bárki ezzel kapcsolatban adni tudott, ezért gondoltam, összeírom azokat a tippeket, amiket az elmúlt másfél év tapasztalatai alapján hasznosnak látok. Szigorúan szubjektív ötletek következnek: 1. Ne olyat válassz, amiben jó vagy, amihez tehetséged van, hanem olyasmit, ami érdekel. Az egyetemen senki nem kíváncsi rá, mit tudsz, illetve lehetőséged sem igen van megmutatni a tehetséged. Csak arra mennek rá, mit tanultál meg. Szóval ha jól tudsz írni, de kicsit sem köt le az irodalom története, ne menj bölcsészkarra; ha jó a nyelvérzéked, de kevés érdektelenebb dolgot tudsz elképzelni az ófelnémet hangeltolódásnál, nem neked való egy nyelvszak; ha jó tanácsokat tudsz adni, de a tudományos gondolkodás alapjai ijesztően hangzik, nem a pszichológia a te utad stb. Olyat válassz, aminek a hátterével, az elméletével is szívesen foglalkoznál! 2. A roppant érdekesnek tűnő előadáscímek mögött sokszor rettentő száraz és unalmas anyag rejtőzik, ami távolról sem hasonlít arra, amit elképzeltél. Az előadások időpontjait általában meg lehet találni az interneten, ezekre bárki beülhet, ám ha lehetőséged van rá, próbálj meg ellátogatni pár olyanra is, amit érdekesnek hinnél. Ha még egy óra múlva is leköti a figyelmedet, amit hallasz, akkor jó helyen jársz. 3. Ne ijedj meg tőle, ha az általad kinézett szakon olyan órák is vannak, amiknek a megfelelőjében nem voltál feltétlenül jó a suliban. A legtöbb helyen úgyis elölről kezdik az egész tanítását, illetve részben teljesen mások az elvárások. Egyébként is, ne félj a természettudományos szakoktól, a legtöbb nem olyan nehéz, mint amilyen ijesztő! 4. Ne félj olyan szakot választani, amire kevesen járnak. Sőt! Egyrészt senki sem tudja biztosra megmondani, milyen szakemberre lesz szükség nagy számban 5-10 év múlva, másrészt innen sokkal nagyobb az esélyed kitűnni. Egy tömegszakon rengetegen végeznek, hiába több a munkalehetőség, mégis sok ember közül kell a legjobbnak lenned, hogy egy-egy állást megkaphass. Minél egyedibb, amit tanulsz, annál kisebb a konkurencia! 5. Ne válassz semmit csak azért, mert az összes ismerősöd/a legjobb barátnőd oda jelentkezik! Elhiszem, hogy ez kényelmes lenne, hogy azt hiszed, ti teljesen egyformák vagytok, tehát az ő választása neked is tökéletesen megfelel. Lehet, hogy úgy gondolod, világ életedben ezzel a 29

társasággal fogod tölteni minden idődet. De ez NINCS ÍGY! Tudom, hogy nem hiszed el, én se hittem, de ez alól a szabály alól nincs kivétel. Most talán félsz az ismeretlentől, de nem kell. Változni fogsz te is, változni fognak ők is, és ha szerencséd van, a távolság által csak erősebb lesz köztetek a kötelék. Ha meg mégis eltávolodnátok egymástól, az se baj, találni fogsz magadnak új társaságot. Hagyj magadnak egy kis teret, szabadságot, hogy nőhess, érhess. Ráadásul ha csak azért választasz egy szakot, mert követni akarsz oda valakit, és időközben rájössz, hogy ez mégse neked való, akkor baj van. Mert legyünk őszinték: az egyetem szívás. Akkor is az, ha nagyrészt élvezed, amit csinálsz, de legalább ebben az esetben motivál a cél, amit el akarsz érni. De ha még csak nem is érdekel az egész? Reménytelen 6. Végül egy utolsó tanács, amit nekem egy barátnőm javasolt, és igyekeztem is megfogadni: ne gondolkozz annyit! Mindegy, mennyit hezitálsz és analizálsz, előre úgyse leszel soha 100%-ig biztos benne, jó döntést hoztál-e. Egyszerűen válassz valamit, ami nagyjából megfelelőnek tűnik, határozd el magad és ne nézz vissza! Minden rendben lesz! És ha már ott vagy az egyetemen, és mégis kiderülne, hogy ez így egyáltalán nem működik, még mindig válthatsz szakot. Az sem a világ vége. Ennyi lenne, remélem, segítettem valamennyit. Ha viszont most csak még jobban össze vagy zavarodva, akkor mindent, amit mondtam, tekints tárgytalannak és hallgass a megérzéseidre! Szabó Fruzsina (2010-ben végzett öregdiák) Hol vagytok ti régi játszótársak? 4/B (2007-2011) Előző számunkban a 2011-ben végzett IV/A osztály tanulóinak pályafutását próbáltuk nyomon követni. Köszönet Horváth Ádámnak, aki összegyűjtötte és rendelkezésünkre bocsátotta, hogy volt osztálytársai hol folytatták tanulmányaikat az érettségi után! A IV/B osztály esetében már nem volt ilyen egyszerű a dolgunk Ugyan Neumann Juliane mindent megpróbált, hogy megtudja, ki merre jár, mivel foglalkozik, de próbálkozásai csak részsikerrel jártak: néhányan ugyanis köddé váltak és eltűntek a nagyvilágban Íme, amit megtudtunk: Berényi Benjamin: London/City University London/ business studies Bittner Brigitta: Budapest/Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar/? Bodoky Márk: Budapest/Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar/magyar szak 30

Bodrogi Zsófia: Hannover/? Börcsök Mária:? Haraszti Mária és Haraszti Vilmos: jelenleg évet halasztanak az ELTE jogi karán, márciustól a bécsi jogi egyetemen kezdik meg tanulmányaikat Hertzka Dávid: Universität Wien/Juridicum Juhász Kinga: Budapest/Műszaki Egyetem/Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar/vegyészmérnök szak Jung Atilla: Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kar/építész szak Kmoskó Eszter: betegsége miatt ebben a tanévben érettségizik Kolozsvári Katherina: Technische Universität Wien/Verfahrenstechnik Kovács Dávid: Budapesti Műszaki Egyetem/Biomérnök Kozma Kristóf: Hollandia/Hotelschool The Hague Krist Anna: Budapest/Semmelweis Orvostudományi Egyetem Müller Zsófia: Wien/Wissentschaftliche Universität/Internationale Betriebswirtschaft Neumann Juliane: Budapest/Modart/divatmenedzsment Reményik Áron: Budapest/Corvinus Egyetem/Nemzetközi gazdálkodás Szujó Anna: München/Technische Universität/? Zádor György: az HBO-nál dolgozott filmvágóként, februártól a londoni filmfőiskolán tanul Tag der offenen Tür/ Nyílt nap a Budapesti Osztrák Iskolában Ebben az évben november 19-én került megrendezésre a nyílt nap az iskolánkban. Mint minden évben, idén is szeretettel várta az iskola az érdeklődőket, illetve az ide járó gyerekek szüleit! Rögtön a bejáratnál órarendet és tájékoztatót kapott mindenki, hogy könnyebben eligazodjon. A tanítás kivételesen 9 órakor, baráti időben, kezdődött. Minden osztálynak 3 órája volt, melyeket természetesen minden érdeklődőnek meg lehetett tekintenie. A III/A osztálynak magyar nyelvtan volt az első órája Fuxreiter tanár úrral. Az óra témája a közhelyek, a szleng és a különböző egynyelvű 31

szótárak voltak. Kezdetben még mindenki kiváncsian nézte, hogy éppen ki jön be hozzánk, később viszont megszoktuk a ki-be járkálást! Néhányan egykori osztálytársaink közül is meglátogattak minket, ami persze az osztályban nagy vidámságot és kisebb magánbeszélgetéseket váltott ki. Mindenki igyekezett hozzászólni a témához és aktívan részt venni az órán. 45 perc után negyed óra szünet következett. Az első emeleten a negyedikesek által működtetett büfében melegszendvicset, gofrit és mindenféle finomságokat lehetett vásárolni. Nagy volt a pezsgés a szünetben, mindenki fel-alá járkált az épületben, nézelődött, beszélgetett vagy éppen érdeklődött. Aztán következett a második óra. Az osztályt két csoportra osztották, az egyiknek franciaórája, a másiknak pedig angolórája volt. A franciaórán viszonylag kevesen voltunk jelen, mert többen a csoportból a lebonyolításban segédkeztek. Nagy volt az érdeklődés, folyamatosan jöttek-mentek az emberek. Ekkor következett az óra fénypontja, amikor a magyarországi osztrák nagykövet, Herr Zimmermann is belátogatott hozzánk és franciául előadást tartott. Elmondta, hogyan lett nagykövet, mely országokban élt már, és természetesen mi is kérdezhettünk tőle. Az óra nagy részében őt hallgattuk, utána pedig a házimunkáról beszélgettünk. A harmadik órában testnevelés következett. Tesin a fiúk és a lányok mindig külön vannak választva. Most a fiúk voltak a tornateremben, a lányok pedig a folyosón tornáztak. Mivel csak 4-en vagyunk lányok az 32

osztályban, így a tornaórákon sajnos sok gyakorlatot és játékot nem tudunk megvalósítani, mert nem vagyunk elegen. Aznap egy DVD-ről capueráztunk, ami tulajdonképpen egy védekezősport, de fejleszti a kondíciót és erősítésnek is megfelel. Szerencsénkre csak nagyon kevés ember akadt, aki lelátogatott a tornaterembe, és azok is főleg a fiúkat nézték, ahogy kosaraztak. A harmadik óra befejeztével vége is lett a tanításnak és a folyosók újból megteltek élettel. A diákok megkönnyebbült arccal mentek ki az iskolából, azzal a tudattal, hogy végre hétvége van! Véleményem szerint nagyon jól sikerült ebben az évben is a nyílt nap, érdekesek voltak az órák és lehetőség nyílt olyan új dolgokat megtekinteni, mint például az orosz nyelv, ami jövő évtől választható lesz az Osztrák Gimnáziumban. Kulcsár Nelly III/A A IV/B-sek ebben az évben is lelkesen és felkészülten tájékoztatták az érdeklődőket iskolánkkal kapcsolatban. Ölvedi Ricsi Fernando legendás Kitty cicás rózsaszín sapkájában pózolt a kamerának és próbált eladni minél több Óperenciát (sikerrel!), míg a többiek (Kiss Natalie, Horváth Hanna és Tóth Máté) inkább az ügyfelekre koncentráltak 33

Sabine Wolf tanárnő a nyílt napon is próbálta diákjaival a Leonce und Lena című Büchner-darabot a könyvtárban. A képen különösen ihletett pillanatban látjuk. Günther Kaiser igazgató úr a zeneteremben tartott kivetítéses általános tájékoztatót az érdeklődő vendégek számára 34

Santa Claus is coming to town Ebben az évben is, miként a korábbiakban, eljött az iskolába a Mikulás. De hozzánk teljesen más formátumban érkezett, mint ahogy megszokott: nem egy öreg, szakállas bácsika látogatta meg az egész évben jól viselkedő gyerekeket Nálunk, az Osztrák Iskolában, Fuxreiter tanár úr töltötte be a Télapó szerepét, s ahogyan hallottam egy harmadikos diáktól, már nem először. Mint értesültem róla, minden évben ő bújik mikulásjelmezbe, hogy örömet csaljon a diákjai arcára. Igazából, amikor megpillantottam egy piros sapkás és piros ruhás embert a lépcsőházban lefelé menet, először nem tudtam, hogy ki az, mert az arcát nem láttam. Gondoltam, biztos csak az egyik diák viccelődik, azért van Télapónak öltözve, de miután hallottam, hogy a történelem- illetve magyartanár öltött mikulásjelmezt, nagyot csodálkoztam Én még elsős vagyok, nem tapasztaltam ehhez hasonlót, de nagyon tetszett az ötlet! Kedves dolognak tartom, hogy felnőttek számára is létezik még ez a hagyomány. Mulatságosnak és helyesnek találtam, hogy egy tanár öltözött be nekünk. Szerintem ezt a hagyományt folytathatja a jövőben is. J Oberfrank Alexandra I/B Tanári karácsonyi buli Jó hangulatú karácsony előtti összejövetelt tartott a tanári kar advent szellemében december 15-én délután a zeneteremben. Már a finomságoktól roskadozó asztalok puszta látványától is nagyokat nyeltünk, hát még amikor nekiültünk falatozni az ínycsiklandozó étkeket!... Később a csendes karácsonyi zene és a jófajta borok hangulatos beszélgetéseket eredményeztek; olyan dolgokról értekeztünk alkalmi társainkkal, amikre a rohanó, munkás hétköznapokon nem szokott idő jutni. Várjuk a folytatást, a hasonló csapatépítő együttléteket! Az alábbi képek megpróbálják felidézni a buli hangulatát. 35

A finomságoktól roskadozó asztalok és a jókedvűen falatozó, lazító-beszélgető tanárok 36

Az iskolai amőbabajnokság végeredménye A Budapesti Osztrák Iskola 2011. december 20-án lebonyolított Mikuláskupa elnevezésű amőbabajnokságának végeredménye a következő: 1. Molnár Ádám III/A 2. Borosnyai Zsófia III/A 3. Oberfrank Alexandra I/B 4. Peer Samuel III/A Az úgynevezett vigaszág sorrendje: 1. Kása Péter I/B 2. Font Laura I/B 3. Szintay Maja I/A Mind a 17 résztvevőnek köszönjük a részvételt, a helyezetteknek pedig szívből gratulálunk! Reméljük, 2012 decemberében ismét találkozunk, hogy megmérkőzzetek egymással az amőbabajnoki címért és az érte járó elismerésért Fuxreiter Tibor versenyszervező 37

A jó hangulatra ezúttal sem lehetett panasz! Pedig ádáz csaták zajlottak, a tavalyi döntősök idén már a legjobb 8 között elvéreztek. (Nehezen is viselték ) 38

Ez bizony a döntő! (fent) Micsoda küzdelemben nyert a lehető legkisebb különbséggel osztálytársa, Borosnyai Zsifi ellen Molnár Ádám!... Alul a vidám díjazottak pózolnak 39

Leonce und Lena 40

41

42

Célba dobás a kukába, avagy a szeméthegyek története a kosár körül Szinte minden osztályban találkozunk azzal a problémával, hogy a diákok megpróbálnak a legjobb kosárlabdatudásukat bevetve beletalálni a szemetesbe. Ez azonban az esetek többségében nem sikerül. Ilyenkor mellé, mögé, elé vagy ha közel van a csaphoz, akkor akár bele a mosdókagylóba zuhan az éppen kidobni szánt hulladék. Általában ezek alufóliagalacsinok, amibe az otthonról hozott szendvicseket csomagolják, vagy szalvéta- illetve zsebkendő golyók. Sokan elfelejtik, hogy a zsepi nem ugyanúgy száll, mint az alufólia, ugyanis az előbbi könnyebb. Sokszor rendezünk versenyt, ki tud az osztály legtávolabbi pontjából beletalálni a szemetesvödörbe. Ha sikerül, nagy az ováció, viszont ha valami szuper kacskaringós, mandineres, csont nélküli dobást látnak az osztálytársak, könnyen örömordításban törnek ki. Ilyenkor az egész épületben hallani, hogy mennyire örülünk valaminek. A tanárok nem tudják, és nem is gondolják, hogy mi ilyenkor csak azért hangoskodunk, mert valami szuper dolog történt, például beletaláltunk a kukába. Akkor vagyunk a legnagyobb királyok, ha az óra közepén tudjuk eljuttatni a kidobandó dolgot a kukába úgy, hogy a tanár nem veszi észre. Ha felállunk, odasétálunk és egy könnyed mozdulattal beleejtjük a szemetesbe például az üres flakont, akkor az olyan átlagos és senki sem figyel ránk. Viszont mikor a tanár elfordul, és mi ülő helyzetből beledobjuk a flaskát a kukába, mindjárt mindenki büszke lesz arra az osztálytársunkra, aki elég bátor volt a küldetéshez, és sikeresen teljesítette feladatát. Mindenki hallott már műanyag flakont leesni a földre, ezért tudjuk, hogy milyen kellemetlen, zavaró hangot ad ki olyankor. Amennyiben mégsem sikerül beletalálnia a kedves gyereknek a kukába, a műanyag üveg lepattan, mondjuk a kuka széléről, vagy a rosszabbik eset, ha olyan nagy ívben szeretné bedobni, hogy a lámpában akad el a repülő tárgy, akkor hatalmas csattogás közepette esik a földre. Azon nyomban felpattan a diák, sietve felveszi a földről a flakont, hogy rendesen, odasétálva a szemetesvödörhöz, kidobja azt. Ilyenkor úgy gondoljuk, hogy lehet, hogy nem sikerült beledobnom, de legalább meg mertem próbálni és azáltal, hogy megzavartam az órát a mellédobott flakonnal, mindenki rám figyelt, és én lettem a középpontban. Ez jó érzés, és roved távon lehet, hogy pozitív dolog, de csak a diákok szemében. A tanár szemében viszont egy picit sem az Nem gondolunk bele, de ez is az órai munkánk része, ami jobbára negatív irányba billenti a mércét. Honnan ered a kukába dobás története, vagy hogyan fejlődött ki az a késztetés, hogy megpróbáljunk beletalálni a szemetesbe? Gondoljunk vissza az első évünkre az iskolában! Ekkor még mindenki, vagy legalábbis az 43

osztály nagy része, kicsit félénk, csendes, jó gyerek, aki nem zavar senkit. Ez maximum felsős korunkig marad így, mert addigra már mindenki ismeri az épületet, a tanárokat, az iskolába járó diákokat, és tudja, hogy hol vannak a határok. Ötödik osztálytól (legalábbis az Osztrák-Magyar Európa Iskolában) kezdünk el kosárlabdázni testnevelésórán. Nem csak játsszuk, hanem tanuljuk is kicsit, hogy hogyan kell szépen, ívesen a gyűrűbe dobni a labdát. Itt jönnek az első késztetések arra, hogy ezeket a testnevelésórán tanultakat gyakoroljuk, illetve felhasználjuk máshol. Hol lehet máshol nap mint nap felhasználni, mint a szemét kidobásnál Biztos, hogy van minden osztályban egy olyan gyerek, aki elkezd dobálózni a kuka felé a szemetével. Oh, hát akkor a többinek is ki kell próbálnia ezt a mókát! Ezután már mindennap ezt fogják játszani a gyerekek. Megszokják, hogy mennyivel egyszerűbb messziről beledobni, mint, hogy odasétáljanak. És ilyenkor már nem csak a lustaság beszél belőlük: Hát én olyan ügyes vagyok, hogy úgyis beledobom innen. Na, figyeljetek csak folyik a rivalizálás. És hopp, már repülnek is a galacsinok, flakonok és a többi kidobásra ítélt tárgy. Ezzel egyébként semmi gond nem lenne, ha nem órán dobálnánk, hanem szünetben, és ha nem sikerül beletalálni, akkor igenis venni kellene a fáradságot és fölállni, odasétálni, felemelni és beleejteni a szemetesbe. Ilyen egyszerű lenne az egész, és akkor nem találnánk ilyen kukákat az osztályokban: Guóth Kevin III/A A kép sajnos nem csak illusztráció Találós kérdés: ez vajon mi lehet? 44