Bevezetés a nyelvtudományba levelező tagozat Gerstner Károly Magyar Nyelvészeti Tanszék
A nyelv az emberi kommunikáció eszköze. (MNLex.) eszköz: szubjektív, zárt információk átváltoztatója tagolt emberi hangok jelek + szerkesztési szabályok a közösség tagjai által létrehozott és megértett beszéd
Állati kommunikációs (közlési) módok látható, szagolható és hallható közlések jellemzők azonidejű nem részletező nem tud kérdezni nem tud valótlant állítani kötött alkalmazás ingerek vezérlik nem társadalmi termék (ösztönök) zárt rendszer analóg típusú közlés
Az emberi nyelv mint kommunikációs rendszer 1. hangzó közeg 2. kettős tagolódás (szerkezet) A gyerek ek egymás nak ad ogat t ák a labdá t. A srác ok egymás hoz dobál t ák a laszti t. (Cser András nyomán) Vagyis: a hangállomány korlátozott számú (jelentés nélküli) elemeivel végtelen számú (jelentéses) mondatot tudunk alkotni nyitott rendszer 3. önkényesség m. fej, n. Kopf, ang. head, fr. tête, lat. caput, szlk. hlava, gör. κεφάλι [kefali]
4. szabályok vezérlő szerepe A tegnap a kertben elültetett fa meg fog nőni. 1. A fa meg fog nőni <=> *A meg fog nőni fa 2. A(z) elültetett fa... 3. tegnap... 4. a kertben... 5. *A tegnap fa... 6. *A tegnap a kertben fa... 5. kreativitás nem kész formák Ági nagyon szeret olvasni. Ági egyre csak a könyveket bújja. Ági kedvenc időtöltése az olvasás. Ági ha csak teheti, olvas. 6. elvonatkoztatás nem közvetlenül adott események 7. kulturális átörökítés
Más emberi kommunikációs formák hangzó, de nem nyelvi (paranyelvi) nem hangzó (kinézikus) térkihasználás (proxémikus) Aktiválódó ismeretek A komisz gyerek akkor is kapott az anyjától. fonológia morfológia szintaxis lexikális elemek szemantika deixis (utalás) előföltevések világismeret
Fonetika beszédhangtan: az egyes hangok jellegével és képzésével, illetve a beszédészlelés folyamatával foglalkozik amit a beszélő csinál
A hangképző szervek Forrás: Kassai Ilona: Fonetika
A hangok képzése az akadályképzés szerint Tóth Ildikó nyomán Magánhangzó: nincs akadály Mássalhangzó: zárhang orális [p, t, g] nazális [m, ny] zár-réshang [c, dzs] réshang [f, sz, zs] pergőhang [r] Félmagánhangzók: közelítő- (v. legyintő)hangok [j, l] (ang. [w])
Fonológia nyelvi (funkcionális) hangtan hogyan használják a nyelvek az egyes hangokat szavak, szóalakok megkülönböztetésére milyen szabályszerűségek vonatkoznak a hangsorok építésére milyen szabályok érvényesülnek a hangok egymásra hatásakor Azt vizsgálja, amit a beszélő tud. Egyedi sajátosságok: gyerek felnőtt; nő férfi; területi (dialektális) sajátosságok; beszédhibák stb.
ver vér, nyel nyél: lexikális jelentéskülönbség zene zenét, füle fülét: grammatikai szabályszerűség: az [ε] a toldalékok jól körülírható csoportja előtt [e:]-ként jelenik meg A jelentést (és szóalakokat) megkülönböztető szerepű hang: fonéma. Kulcsfogalom: megkülönböztető képesség
A magyar mássalhangzók állománya Forrás: Kassai Ilona, Fonetika
A mássalhangzók csoportosítása Forrás: Siptár Péter, in: Új magyar nyelvtan
A magyar köznyelvi magánhangzók rendszere háromszög-elrendezésben Forrás: Gósy Mária, Fonetika, a beszéd tudománya
Disztinktív (megkülönböztető) jegyek: megváltoztatásuk révén jelentések változnak meg [t]ér [d]ér: csupán a zöngésségben eltérés minimális párok (minimálpárok) [p]ár [b]ár; lá[p] lá[b] oppozíció [z]ár [sz]ár; ké[z] ké[sz] önálló fonémák /t/, /d/, /p/, /b/, /z/, /sz/ stb. allofón: ugyanazon fonéma ( kötött ) változata ken, négy, konok bank, reng /n/ [n] [η] jég, háj, írj tépj, rakj, döfj /j/ [j] [ç]
Kommutáció (felcserélés): szavak szembeállítása beszédhangok felcserélése minimális párok jelentés-megkülönböztető egyed azonosítása LÉP KÉP SZÉP CSÉP NÉP láp kéz szél csap nap lap kén szén csáp lop kér széf csíp lep kés szék csip kész szél két kéj kék kény kém (vö.: Kassai Ilona, Fonetika, 240. l.)
Zöngésségi hasonulás a magyarban mindig regresszív (hátrafelé ható): természetes szabályszerűség, amellyel a magyar nyelv él há/zt/ól há[szt]ól játé/kb/olt játé[gb]olt ba/bsz/em ba/psz/em: zöngétlenedés va/sd/arab va[zsd]arab: zöngésülés Hasonulási szabály obstruens obstruens pl. fogtól zöngés > [zöngétlen]/ zöngétlen obstruens obstruens pl. fokból zöngétlen > [zöngés]/ zöngés
Kivételek 1. Zengőhangok (nazálisok, tremulánsok, likvidák és a /j/) nem zöngétlenednek (nem tudnak!) szántás, szempilla, toronyszoba, feltétel, ártér, szájtól (de l. fent: kapj [kapç]!) nem zöngésítenek lépnek [*lébnek], szakma [*szagma], lapátnyél [*lapádnyél], székre [*szégre], viszlek [*vizlek] 2. Felemás viselkedés A) /v/ hasonul (zöngétlenedik): né/vt/elen [néftelen] nem hasonít (nem zöngésít): szé/tv/esz [*szédvesz] (de: Dél- és Nyugat- Dunántúl) B) /h/ hasonít (zöngétlenít): do/bh/at [dophat] nem hasonul (nem zöngésül): pe/chb/ől [*peγből] [xb]
Fonotaxis (fonotaktikai szabályok) a hangsorokat alkotó elemek sorrendjét határozzák meg a kezdő- és a végpont között Magyar (néhány példa) Szó elején CCCV 1. hely: /s/ v. /sz/ 2. hely: /p/, /t/ v./k/ 3. hely: /r/ spriccel,sprőd, stratégia, strucc, skribler firkász, skrupulus aggály (szpr-: nincs) sztrájk, sztráda, sztracsatella, sztreccs, sztratoszféra, sztriptíz, sztrichnin szkriptor (csak!) tiltott sorok: *psr, *rszp stb. Szó elején CCV : sokkal több lehetséges kapcsolat nem lehet szigorú szabályt fölírni blöff, bringa, flört, frász, krampusz, spárga, stadion, szcéna, trágár stb. tiltott sorok: *bk, *bt, *csr, *kf, *hg stb.
Hangsúly szupraszegmentális jelenség nem a hangok, szótagok tulajdonsága viszonylagos: egy elem kiemelkedése hangerőtöbblet hangmagasságtöbblet ezek együttállása (időtartamtöbblet)! = hangerőtöbblet (nyomaték) = magasságtöbblet (!) = lehet nyomatékosabb, de nem feltétlenül!pénteken. hangerő + hangmagasság A (!)könyvtárak (!)pénteken (!)talán (!)zárva lesznek. főleg hangmagasság!pén teken? 1. szótag: csak nyomaték 2. szótag: hangsúlytöbblet (de nincs nyomaték)
Morfológia (alaktan, szóalaktan) Tárgya: a szavak szerkezetének, belső felépítésének és létrehozásuk szabályainak a vizsgálata tövek, toldalékok: a legkisebb nyelvi jel forma+jelentés A morfológia sajátos helye a nyelvleírásban minden nyelvnek vannak hangtani és mondattani tulajdonságai nem minden nyelvnek van morfológiája nem kötelező tulajdonsága a nyelvnek pl. ún. izoláló nyelvek pekingi kínai Wô mǎi júzi chī. Én venni narancs enni. angol The boy saw a man. A fiú alanyeset lát múlt egy férfi tárgyeset The man saw a boy. A férfi alanyeset lát múlt egy fiú tárgyeset
Produktivitás produktív morfémák: termékeny, aktív részvétel morfológiai szerkezetek létrehozásában teljes produktivitás (kategorikus produktivitás) olvas- -ni igető teljes improduktivitás De! -omás: fn. igenévképző áldomás hallomás látomás vallomás *hozomás, *iromás stb.
Nyitott és zárt rendszer tövek: általában nyitott rendszer egyalakúak nyitott bróker, teló telefon, hardver, anyázik, pogi, nevesít stb. tővégi időtartamot váltakoztatók nyitott eurokrata, pizza, pláza stb. v-t tartalmazók zárt tesz, vesz; ló, tő stb. affixumok: viszonylag (erősen) zárt csoport papírféle, jófajta, madárszerű: képzőszerű utótagok ezerszám(ra), gombamód(ra): ragszerű utótagok [nyelvtörténet: hat ige -hat képző; né nő -né asszonynévképző]
Alakváltozatok (alternáció) hó-ban ~ hav-as jó-vá ~ beteg-gé ~ édes-sé kocsi-k ~ ház-ak ~ szék-ek ~ darab-ok ~ gyöngy-ök Egyalakú (egyváltozatú) tő v. toldalék betűsorok értelmét megfejti : olvas- <térbeli v. időbeli végpontot kijelölő viszonyító elem>: -ig toldalékmorféma Többalakú (többváltozatú) tő v. toldalék tipikus, elvont állandó változat invariáns: az adott morfológiai kategória reprezentánsa beszédbeli realizáció: variáns v. allomorf alternánsok
Alakváltozatok (alternáció) összefoglalás Forrás: Keszler Borbála (szerk.), Magyar grammatika, 42. l.
Passzív tövek (fantomtő) csak képzőt tartalmazó szavakban fordulnak elő disztribúciós módszer tövek csör-dül for- dul csör-dít kon- dít csör-ög patt- og csör-get csen-get kielemezhető a csör- szóelem (for-, kon-, patt-, csen-): csak képzős szóalakban passzív nem vesz részt új szóalakok létrehozásában: *csör-ni, *csör-tünk, *csör-és lexikalizálódás
Ragozási sorok (paradigmák) inflexiós toldalékok (jelek, ragok) rendszere pl. ige: személy- és számjelölés; főnév: birtoklás jelölése szembeállítható szóalakok ad-ok ad-unk ad-sz ad-tok jelentő mód, jelen idő, általános ragozás ad-ø ad-nak ház-am ház-unk ház-ad ház-atok birtokos személyjelezés, egy birtok ház-a ház-uk
Ragozási sorok (paradigmák) német sagen mond ich sag-e wir sag-en du sag-st ihr sag-t er/sie sag-t sie sag-en orosz говорить [govority] beszél ja govor-ju mü govor-im tü govor-is vü govor-itye on govor-it onyi govor-it határozott névelő hn nn sn Nom. der die das Akk. den die das Gen. des der des Dat. dem der dem
A morfológiai műveletek formai szempontból Összetétel két szótári szó összekapcsolása szerves (endocentrikus): az alkotóelemek között grammatikai viszony van dércsípte, napsütötte; nagyothall, favágó, szájtátva; jóváhagy, városlakó, partraszállás; könnyűzene, sárgaláz, lenmag, bőkezű jelentéssűrítő: mondatrészletekre lehet visszavezetni (különböző átalakítások) szélmalom széllel működő malom papírbolt papírt eladó üzlet cukorbeteg magas vércukorszinttől beteg [szervetlen (exocentrikus): nem grammatikai eljárás eredménye] ábécé, egyszeregy, miatyánk, üdvözlégy
Képzés új szótári szó létrehozása termékenység (produktivitás) -z és -l igeképző: internetez, klónoz; doppingol, printel Ragozás a szavak mondatbeli funkcióját határozza meg szóalakzárás: ad-ogat-t-unk; üveg-es-ek-nél produktivitás [! öröm-est; Pécs-ett, Kolozsvár-t; tett-leg, vég-leg; DE: jogi-lag, zenei-leg] fonológiai változatosság: -hoz/-hez/-höz
Szintaxis (mondattan) Szabad szórendű-e a magyar nyelv? (1) a. *Néztem meg a filmet. b. *Laci is lett beteg. logikai műveletek: kérdezés, tagadás, általános névmással jelölt kvantifikálás (pl. minden) (2) a. *Ki megnézte a filmet? b. *Laci megnézte nem a filmet. c. *Minden fiú nézte meg a filmet. (3) a. A gyerekek A VERSET tanulják. b. A verset A GYEREKEK tanulják. szabad helyválasztás más jelentés logikai alany (3a): gyerekek (3b): vers szabad szórend esetén nem lenne jelentésbeli, hangsúlyozásbeli különbség
A magyar mondat szerkezetét, szórendjét a mondatösszetevők logikai szerepe határozza meg. A) topik (téma): megnevezi a már ismertet, amelyről a mondat szól B) predikátum: a topikról tett állítást tartalmazó mondatszakasz Fókusz Mondatközpont az igei kifejezés (ige) előtti kitüntetett hely hangsúly bármilyen mondatösszetevő kitöltése nem kötelező kitöltött fókusz után az ige hangsúlytalan
(Cser András nyomán) hangsúlyos hely mindig az ige előtt a fókusz előtt áll a téma, melyet nem kötelező kitölteni a fókusz üresen maradhat, ilyenkor az ige hangsúlyos az ige után álló elemek helyzete nem hordoz további szerkezeti jelentésbeli információt
Lexikológia (szókészlettan, szókincstan) a szókészlet elemeinek különféle összefüggéseit vizsgáló tudományterület Szótári szó (lexéma): ragok és jelek (inflexiós elemek) nélküli alak lexikális jelentésű morféma: megnevező funkció, hangalak és jelentés egysége Leíró (nem csak a mai szinkrónia!) társadalmi fontosság területi változatok (tájszavak) társadalmi változatok (szleng, argó) régi és új (archaizmus és neologizmus) szaknyelvek Történeti a szókészlet elemeinek keletkezési formái a jelentések változása
szókészlet viszonylag laza halmaz (de vannak egyben tartó erők ) oka: a szavak állnak a legszorosabb kapcsolatban a nyelvet beszélő társadalom életével Szókészleti kapcsolatok a) közös alapszó ság nagy ít os a ás hat
b) (tágabb) származásbeli (etimológiai) rokonság fércel, fuszekli zokni, futball, pad, pedál, pódium stb. [ láb ] gacsaly, gacsos, gáncs, kacs, kacsint, kacskaringó, kacsó, kókad stb. [ görbe; görbület ] (vö. Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen 3. Register) c) a jelentések rokon volta ballag, baktat, bandukol, kullog, lépked, mendegél, poroszkál bömböl, kiabál, kiáltozik, lármázik, ordibál, rikácsol, üvöltözik (? dívány, heverő, lóca, pad, priccs, sezlon) Kevésbé strukturált kapcsolatok hatalmas mennyiség állandó dinamikus mozgás
A szókészlet eredetbeli rétegződése I. Alapnyelvi eredet (ősi örökség) él, fon, tud, ad, lő; szem, kéz, fül, vér, nyíl; fű, fa, lúd, hó; három, öt; lágy, nagy; névmástövek (ném. Wasser víz, Herz szív, Mutter anya, sieben hét, zehn tíz, leben él, ich én ) II. Belső keletkezés A) szóteremtés (onomatopoézis) a) indulatszavak: á, ó, hű, hopp, ej, jaj b) hangutánzó szavak: zizeg, kopog, susog, reccsen, csobog, kondul; cica, koca, liba, csibe c) hangulatfestő szavak: durmol, suvaszt, vacog, bandukol, biceg, nyüzsög; sunyi, bamba, alamuszi
B) Szóalkotás a) szóképzés (fazék, torok, halad, ének elhomályosult képzések ) deverbális verbum: adogat, olvastat, lökdös, vagdal deverbális nomen: adás, huzat, épület, festő, lepel, kérvény denominális verbum: gyorsul, szépít, gombol, programoz, erősködik denominális nomen: szépség, szánkó, szemcse, felhőzet, asztali, sós b) szóösszetétel (magyar, férfi, arc, ember, ötven elhomályosult összetételek) vö.: Morfológia (29. dia) c) tudatos szóalkotás elme, zongora, pótlék, nyitány edző, bedobás, les FTC, PPKE, Főtáv, Mol
d) tükörszavak tükörfordítás: távcső (< ném. Fernrohr), virágvasárnap (< szláv Cvetna nedelja), rögeszme (< lat. idea fixa), feketedoboz (ang. black box) részfordítás: ámokfutó (ném. Amokläufer), cibetmacska (< ném. Zibetkatze), dámvad (< ném. Damwild) egyszerű tükörszó: anyag (< lat. materia), állam ( lat. status), fegyenc (< ném. Sträfling), üzem (< ném. Betrieb)
III. Idegen eredetű elemek A) jövevényszavak dogma < lat. [< gör.], dohány < oszm.-tör. [< újperzsa < arab] zeller < ném. (b-osztr.) [< fr < ol] török: dió, gyász, bátor, csalán, disznó, tenger, tanú, iker, kanyaró; balta, kalauz, komondor, szúnyog; kávé, kefe, csuha, zseb, basa, bég szláv: barát, pap, kereszt, asztal, málna, medve, borda, udvar, galamb, széna, kasza, szarka, tanya, vodka, galuska, nadrág, harisnya német: cégér, pendely, csűr, prém, lárma, zsámoly, sámli, puszi, cetli, tánc, srég, biliárd latin: iskola, eklézsia, mise, kápolna, processzió, kollégium, citrom, palánta, pálma, párduc, cet, patika, kamra angol: dendi, csencsel, dzsentri, dzsip, lift, lincsel, nejlon, sort, makadám, bróker, díler, klikkel, hardver, hotdog
B) Nemzetközi műveltségszavak a) vándorszavak: suba, könyv, csokoládé, paripa, szoba, kapitány, kömény b) nemzetközi szavak: akusztika, energia, telefon, akvárium, motor, büfé, garázs, csekk, dömping, detektív, gól, szendvics, kobold, nikkel, bravúr, kaszinó, algebra, alkohol, kalifa, bolsevik, mamut, platina idegen szó jövevényszó backhand fonák, cortex kéreg ekvivalens (?), frottír (?) sznóbord, imidzs, menedzser IV. Ismeretlen eredet ás, ken, tol, von, agyag, buta, gyújt, idegen, bűn, céda, céda, csarnok, erkölcs, gőz, gyenge, győz, has
Szemantika (jelentéstan) A nyelv mint jelrendszer megjeleníti a világot: a jeltárgyat (denotátumot) képező dolgok megnevezése hangsor (jelölő); jelölt; jelentés Osztály jelölése: kéz: a világ összes kezének osztálya A beszédben való konkretizálódás: egy-egy kéz mint denotátum (jeltárgy) A jelentés a jel használatának szabálya.
Jelentésfajták (szószemantika) Denotatív (megjelölő) jelentés jel és jeltárgy viszonya (minden jel rendelkezik ilyennel) macska; könyv; olvas; szeretet; és; hogy (manó, tündér, jeti) Konnotatív jelentés tipikus jegyek járulékos jellemzők a denotatív jelentés változatlansága mellett nő 15. század: hosszú hajú, nadrágot nem viselő, a férfiaknak általában alávetett 20. század: emancipált, viselhet nadrágot, haja lehet rövid is Kollokatív jelentés-összetevők előfordulási lehetőségek, illetve korlátok csinos +lány, +házikó virág, vacsora, érzelem angol hidegvér *spanyol hidegvér állam bácsi *állam néni
A szókészlet jelentésviszonyai 1. Egyjelentésű szavak (monoszémia) hamuszürke, járógipsz, illusztris neves, kiváló, bálna 2. Poliszémia több jelentéssel való felruházás (többjelentésű szavak) a korábbi jelentés ( alapjelentés ) mellé új jelentések metaforikus (hasonlóságon alapuló) v. metonimikus (érintkezésen alapuló) kapcsolatok a jelentésszerkezetben
metaforikus jelentésgyarapodás (jelentéskiterjesztés) ló négylábú állat sakkfigura tornaeszköz fül emberi testrész tárgy része mekeg <állat> <ember> metonimikus jelentésgyarapodás (jelentéskiterjesztés) (hely, idő, anyag, ok okozat, rész egész) iskola arany borzad ablak fej intézmény épület, a benne levők összessége, iskolai oktatás, iskolai végzettség, tudományos, művészeti irányzat, okulásra módot adó élmény nemesfém, pénzérme, ilyen szín, ilyen színű ruha haj, szőr égnek mered, iszonyodik vmitől nyílás a falban, nyílászáró szerkezet, ennek üvege [totum pro parte] testrész, vezető személy, ember [pars pro toto]
3. Homonímia azonos névvel való megnevezés (azonos alakúság) nincs érzékelhető szemantikai összefüggés a jelentések között eltérő eredet, konvergens alakfejlődés valódi homonimák ár 1 ellenérték ár 2 áramló víztömeg ár 3 lyukasztó szerszám ár 4 területmérték vár 1 <ige> csap 1 <ige> vár 2 <főnév> csap 2 <főnév> divergens jelentésfejlődés álhomonimák barát 1 barátságban levők egyike barát 2 szerzetes bolt 1 bolthajtás bolt 2 üzlet(helyiség) fogas 1 halfajta fogas 2 borona fogas 3 ruhaakasztó
4. Szinonímia rokonértelműség denotatív egyezés asszociatív konnotatív eltérés kutya (semleges) eb (régies, hivatalos) nő asszony hölgy nőszemély némber csaj spiné fehérnép csapat csoport társaság kompánia banda team (tím?) brancs kontextusok (megnyilatkozások) sérülékenysége 6. Antonímia jelentésellentét ellentétes előjelű denotatív összetevők kizáró ellentét (bináris antonímia): élő holt, halott éles tompa csecsemő felnőtt skaláris (fokozati) ellentét: kicsi nagy szegény gazdag lassú gyors taxonomikus (többértékű) ellentét: piros fekete sárga kék drapp zöld
A nyelvek belső változatossága ló ~ luo ~ lou rét ~ rít kérek ~ kérëk ~ kérök [hej] ~ hel mondja ~ mondi megy ~ mëgyën ~ mén kukorica ~ tengeri ~ törökbúza ~ málé
Nyelvváltozatok olyan, egymástól többé-kevésbé eltérő nyelvi rendszerek, amelyek együttesen tesznek ki egy nyelvet 1. területi nyelvváltozatok nyelvjárások, regionális köznyelvek 2. társadalmi nyelvváltozatok csoport- és szaknyelvek 3. köznyelvi változatok írott és beszélt nyelv standard nyelvváltozat írott szövegek művelt magyar beszélők magyarul tanuló idegen ajkúak szótárak és nyelvtanok kodifikált norma
Dialektológia Nyelvjárás egy adott nyelv azon változata, amely a nyelvterületnek csupán egy részén használatos (Kiss Jenő) Meghatározó jellemzők: rendszerváltozat területi kötöttség a standardizáltság hiánya korlátozott kommunikációs érvényesség
Szókincs valódi tájszók: bojnyik zsivány, útonálló, himpér málna, honcsok vakond jelentésbeli tájszók: bogár légy, borsó bab, ember férfi, gyerek fiú alaki tájszók: csollány csalán, dërágo drága, ínëkül énekel, ümög ing Hangtan ë: szëgek fn. ~ szegëk E/1.; mëntek T/3. múlt ~ mëntëk T/1. jelen illabiális [ȧ], labiális hosszú [ā]: ȧpām [foľó] ~ [fojó] ~ [foló] kéröü ~ kérüö látnyi
Alaktan adó ~ adaja, csípő ~ csípeje lovajinkak lovaink székho, hatszer késvel hamujé hamuvá lől lő, ütte ütötte, megyen megy Mondattan megy elfele, írja megfele el van menve az erdőre el szokok menni a kocsmába kellek levelet írni el kell menjek
Szociolingvisztika A társadalmi környezet meghatározza az anyanyelvet (első elsajátított nyelvet) a többnyelvűvé válást adott nyelven hány nyelvváltozatot ismerünk, használunk Nyelvi változók alternatív (választható) megoldások fel ~ föl, seper ~ söpör; föld ~ főd, sör ~ sőr; inessivus (hol? belső helyviszony) szobában ~ szobába írnom kell kell, hogy írjak kell írjak nevet ~ kacag; burgonya ~ krumpli ~ pityóka jó ~ kiváló ~ klassz ~ tök jó (tökjó?) ~ zsír ön ~ maga ~ kegyed ~ kend Jó napot! ~ Adj isten! ~ Tiszteletem! ~ Szervusz! ~ Csá!
Szociolingvisztikai változó két vagy több, társadalmilag szignifikáns (jelentős) változatban él Stigmatizált (megbélyegzett, elítélt) jelenségek lássa látja értelemben halasszuk halasztjuk értelemben én adnák én lakok vhol el-e jön (standard változat: eljön-e) biztosan, hogy (standard: biztos, hogy)
Változók társadalmi megítélése (kiegészítéses feladatok alapján) (Kontra Miklós nyomán)
Kétnyelvűség (bilingvizmus) egyének közösségek társadalmak: mindennapi életükben két vagy több nyelvet használnak 5000 nyelv kb. 200 állam a világ lakosságának a fele kétnyelvű 1. Egyéni kétnyelvűség a befogadó ország nyelvét gyengén beszélő vendégmunkás gyakorlott tolmács-fordító kiegyenlített (balansz) domináns kétnyelvűség gyermekkori (korai) fiatalkori felnőttkori (kései) egyidejű (szimultán) v. egymást követő (szukcesszív) természetes (elsődleges) mesterséges (másodlagos) hozzáadó (additív) felcserélő (szubtraktív)
2. Közösségi kétnyelvűség stabil kétnyelvűség (Svájc, Kanada) instabil kétnyelvűség nyelvcsere A kétnyelvű beszéd kódváltás (státuszemelés, szolidaritás, kizárás, idézés, nyelvtani hiány) kódkeverés: hunglish, franglais, tex-mex
A nyelvek sokfélesége A nyelvrokonság Hány nyelv van a világban? 4 5 ezer körül (szélsőségesebb becslések: 3 10 ezer körül) ismeretlen területek népek eltűnése nyelvről vagy nyelvjárásról van-e szó dán svéd norvég flamand holland déli német (pl. déli alemann Svájcban) horvát szerb kínai (nyolc fő csoport)
A nyelvek összehasonlítása Tipológiai osztályozás az emberi nyelv felépítési lehetőségei, pl.: a magánhangzókészlet jellege, nagysága zöngés : zöngétlen oppozíció a mássalhangzóknál csettintő hangok hangsúlyfajták alapszórendi típusok (SOV, SVO, VOS, VSO) kötött vagy szabad szórend alanyi : tárgyas ragozás stb.
Genetikai osztályozás Nyelvrokonság (genetikai összefüggés): olyan élő vagy már kihalt nyelvek összefüggése, amely korábbi nyelvi állapotokra vezethető vissza folyamatosan, tendenciaszerűen és rendszerszerűen Areális összehasonlítás földrajzi kapcsolat, szoros(abb) együttélés, inkább tipológiai egyezés albán (indoeurópai önálló ág) veláris illabiális mgh.; bolgár (szláv) jövő idő akar jelentésű igével; román (újlatin) végartikulus (fn. után álló determináns): alb. mik barát mik-u a barát bolg. kniga könyv kniga-ta a könyv rom. om férfi om-ul a férfi (trák illír nyelvi alapréteg [szubsztrátum]?)
A változó nyelv A nyelvtörténet Szinkrónia (leíró vizsgálat) egy adott időbeli metszet nyelvi rendszerének leírása egyidejűség minden nyelvváltozatot érinthet bármelyik korra vonatkozhat Diakrónia (történeti vizsgálat) a változó rendszer, illetve a rendszer változásainak vizsgálata legalább két szinkrón metszet barát: korábban csak főnév A barátom jól tud angolul. ma (kb. 15 éve) melléknévi értékben is : vmit kímélő; vminek kedvező környezetbarát, ügyfélbarát, gyermekbarát, vakbarát stb.
A változás alapfeltételei: működő kommunikációs rendszer (holt nyelvek ógörög, latin, gót, óporosz nem változnak) tényleges vagy lehetséges (potenciális) változatok beszélt nyelv el kell mennem el kell, hogy menjek el kell menjek A nyelvtörténet alapkérdései: A) Mi változik? B) Hogyan változik? C) Miért változik?
A) Mi változik? (Halotti beszéd, 12. sz. vége) Hangok zum [szüm] > [szöm] > [szëm] > [szem] pur [pur] > [por] chomuv [χomuβ] > [hamú] > [hamu] ge [dzse] > [de] [χ] = veláris zöngétlen spiráns [β] = bilabiális zöngés spiráns
Nyelvtani szerkezet (miloſtben) terumteve [terümteβé] teremté engede (urdung intetvinec) [engedé] engede odutta vola (paradisumot) [oduttá βolá] adta vala ma: -t időjeles múlt (yſa ki nopun) emdul oz gimilſtwl [ëmdül] eendel gimilſtwl [dzsimilcstűl] (partitivus) bulſaſſa (w bunet [bulcsássá]) bocsássa ma: eszel v. enni fogsz ma: gyümölcsből ma: bocsássa meg
Szókészlet isá íme; bizony, hëon csupán, intet csábítás, jorgat irgalmaz feze [?fésze,? fésszé]? zsákmány, ildet üldözés, önöttei kiválasztottai, jochtat illeszt, bírságnap a végítélet napja kihalt, elavult szavak a korszak magyar nyelvéből hiányzó szavak: gyolcs, puska, kakaó, parlament, rádió, egyetem, vasút stb.
Jelentés odutta vola neki paradiſumut hazoa ház lakóhely < fgr. *kota sátor; kunyhó 1193 épület, 1416 u. szoba; helyiség (ma is nyelvjárási); 1416 u. család; nemzetség ; 1587 háztartás ; 1694 dinasztia ; 1792 cég; kereskedőház ; 1869 képviselőház Eſ oz gimilſnek vvl keſeruv uola vize víz lé < fgr *βete víz 1214 folyóvíz, állóvíz ; 13. sz. közepe H 2 O ; 1533 testnedv eſ veteve wt ez muncaſ vilagbele munkás kínnal teli < óe. szláv mǫka [munka] kín, gyötrelem 1138 kín, szenvedés, gyötrelem ; 1372 u. munka mint tevékenység ; 1519 munka eredménye iſa eſ num igg ember mulchotia ez vermut múl(ik) elkerül < fgr- *mulɜ- elmegy; eltelik 1372 u. eltelik (idő) ; 1372 u. megszűnik ; 1519 egy bizonyos életkort elért ; 1598 vkitől függ vmi Vagyis: változik a fonémaállomány, a szókészlet, a jelentések (a morfémák, a mondatszerkezetek) a nyelv részrendszerei
B) Hogyan változik a nyelv? Nem összevissza, hanem (szinte) szabályosan: tendenciaszerűen és rendszerszerűen. Nem azonos időben lezajló változások; a rendszerjelleg folyamatosan megmarad. egyedi újítás részrendszerek változása az egész rendszer változása (elvi lehetőség) Befolyásoló tényezők: területi változatok nyelvi elkülönülés egymást keresztező újítások analógia nyelvek kölcsönhatása
C) Miért változik a nyelv? mert az állandóan változó társadalommal és beszélőkkel él szorosan együtt mert nem törvények, hanem konvenciók (szokások) tartják egyben a formákat és jelentéseket; változtatás közmegegyezéssel mert egy adott időben többféle (területi és társadalmi) változat él egymás mellett: dinamikus szinkrónia, dinamikus stabilitás mert képes befogadni az egyszerűsítési törekvéseket mert kommunikatív (és a valóságot tükröző) funkcióját csak így tudja ellátni mert a nyelv nem kauzális (oksági) lefolyású (pl. természeti törvények), hanem intencionális (célirányos) beszélői szándék, beszédhelyzet, beszédpartner a változások során a részrendszerek nem esnek szét átrendeződés optimumra törekvés (a legkedvezőbb állapot elérése a cél) lassú folyamatok (kommunikációs körülmények szerepe)
Tankönyv Kenesei István (szerk.): A nyelv és a nyelvek. Hatodik, javított, bővített kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2011. Ajánlott irodalom Crystal, David: A nyelv enciklopédiája. Osiris Kiadó, Budapest, 1998. Fodor István (szerk.): A világ nyelvei. 1999. Akadémiai Kiadó, Budapest. Kálmán László Trón Viktor: Bevezetés a nyelvtudományba. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005. Kiefer Ferenc (szerk.): Magyar nyelv. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006. (Akadémiai Kézikönyvek
Kriza-kódex, 1532 Festetics-kódex, 1494 előtt
Kézdiszék, 2010. október