Szalai-Bordás Gergő a Földes Ferenc Gimnázium volt diákja, jelenleg az ELTE ÁJK jogász hallgatója. Középiskolás évei során magyar nyelv és irodalom tantárgyból ért el kimagasló eredményeket, valamint az iskola kulturális életének meghatározó alakja volt. A Földes Ferenc Gimnázium Öregdiák Egyesülete által 2013-ban alapított Közösségért díj első birtokosa. Szalai-BordásGergővel Farkas Noémi készített interjút. Mesélnél általános iskolai tanulmányaidról? Már ott is érdekelt az iskolán kívüli kulturális élet? Azáltalános iskola első hat osztályát, Diósgyőrben a 21. sz. Általános Iskolában végeztem. Az iskolán kívüli, kulturális tevékenységek mondhatjuk, hogy még nem érdekeltek igazán. Persze azért igyekeztem kivenni a részem a dolgokból, színdarabokat" akkor is csináltunk, ezekben azért igyekeztem részt venni. Miért döntöttél a Földes hatosztályosa mellett? Hogy miért is döntöttem a Földes mellett? Nos, minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy az iskolát megelőzte a híre. Mivel nem voltam rossz tanuló, mind a tanáraim, mind édesanyám javasolta, hogy próbálkozzak meg vele, és én lepődtem meg a legjobban, amikor megjött a levél. Speciálisan a hatosztályost eredetileg azért próbáltam meg, mert úgy gondoltam, nagyon jó volna már ilyen fiatalon bekerülni egy ilyen híres gimnáziumba, és úgy voltam vele, hogy ha nem is sikerül, akkor is legalább megnéztem, hogy milyen is az a nagybetűs FELVÉTELI. Milyen volt a beilleszkedés? Voltak-e kezdetben nehézségeid? Könnyen ment a tanulás? Ha nem bánod, ezt a kérdést két részletben válaszolnám meg;mivel ez igen eltérő volt az én szemszögömből. A társasági viszonyok, szociális kapcsolatok kiépítésével saját véleményem szerint nem voltak problémáim. Persze, mint mindenkinek, voltak azért kisebb-nagyobb nehézségek. Abból az általános iskolából igen kevesen jöttünk a Földesbe, ebből kifolyólag itt volt lehetőség új barátságok, ismeretségek kialakítására. A tanulás terén azonban sajnos be kell ismernem, hogy voltak kezdeti nehézségeim. Tisztán emlékszem, amikor az évnyitón Veres Pál Igazgató Úr 2007-ben felhívta rá a figyelmünket, hogy azért, mert valaki eddig kitűnő tanuló volt, nem biztos, hogy most is az lesz. Hát rám sajnos ez hatványozottan volt igaz, lévén meggyűlt a bajom a tanulmányokkal. Aztán szerencsére a 10. osztály végére sikerült összekapnom magamat, és sikeres érettségi vizsgát tennem. Mikor kezdtél érdeklődni a színjátszás iránt? Maga a színház már nagyon kicsi koromtól érdekel, nagyon sokat jártunk mind az iskolával, mind a szüleimmel színházba, és mindig nagyon lenyűgözőnek találtam az ott folyó munkát, az ottani atmoszférát. Lehet, hogy csak én vagyok így vele, de szerintem egy színháznak, - legyen az akármilyen kicsi, vagy kevésbé sikeres - van egy mással össze nem hasonlítható hangulata. Hogy mióta érdekel maga a színjátszás? Nos, erre a pillanatra pontosan emlékszem, hogy mikor is fogalmazódott meg bennem, hogy ez engem érdekelhet. 10. osztályosok voltunk, és Osztályfőnökünk, Pólik Tanárnő előállt egy ötlettel, hogy a Kulturális Napra próbáljuk meg színpadra vinni, Szőke Szakáll: Vonósnégyes című egyfelvonásos bohózatát. Arra, hogy én jelentkeztem, vagy Tanárnő jelölt ki, már nem emlékszem, de valamilyen csoda folytán megkaptam a főszerepet. Neki kezdtünk hát, hogy összerakjuk a
darabot. A munkában rengeteg segítséget kaptunk Osztályfőnökünktől, illetve Szűcs Tamás Tanár Úrtól is. Ugyan eleinte kicsit nehézkes volt a munka, lévén nem igazán rendelkeztünk még tapasztalattal ilyen típusú darabok előadásában, azért véleményem szerint elég jól sikerült. A közönség reakcióiból legalábbis én erre következettem. Ugyan a Földes-estre nem sikerült bejutni vele, de mondhatjuk, hogy akkor kezdtem el érdeklődni eme mesterség amatőr szintű űzése iránt. Egy emlékezetes szerep A Miskolci Nemzeti Színház színpadán Földes-est Te szerényen elhallgattad, de én tudom, hogy erre a szerepre Te kaptad meg a legjobb férfi főszereplő díját. Ezúton is gratulálok! Hogyan oldottad meg az iskola és az egyéb elfoglaltságok mellett a társasági életedet? Ezeknek a dolgoknak az összehangolásával nem voltak komolyabb problémáim. Ahogy az előbb már említettem, eleinte voltak nehézségeim a tanulással, de nem gondolnám, hogy ez abból adódott volna, hogy túl sok időt áldoztam volna a társasági életemre. Egyrészről azért, mert kis túlzással ugyan, de szerintem abba sose lehet túl sok időt áldozni, másrészről, amikor már egy kicsit idősebb lettem, magamtól is rájöttem, hogy lehet valaki viszonylag jó tanuló, és élhet társasági életet is. Azt egyébként mindenképpen meg kell említenem, hogy magának a színjátszásnak, illetve az azzal kapcsolatos fellépéseknek, rendezvényeknek is nagyon sok barátot, ismerőst köszönhetek. Ami szintén nagy pozitívuma ennek a szakmának. A tavalyi évben az iskola nagyon szép végzősöket búcsúztató ünnepségén is nagy meglepetés ért. Mesélnél erről? 2013-ban az egész középiskolai pályafutásom egyben legmeglepőbb, legfontosabb, és legjobb élményét élhettem át. Ez nem volt más, mint a Földes Öregdiák Egyesület által alapított A Közösségért Díjat én kaptam meg. Ezt a díjat egyébként abban az évben ítélték oda először. Amikor megtörtént a felvezetés az Egyesület vezetői által, barátaimmal tippelgettünk, vajon ki lesz az a szerencsés, akit megjutalmaznak vele, persze sok név bekerült a kosárba, Aztán beállt az a jól ismert izgatott csend, mindenki várt, és akkor megtörtént. Kimondták a nevemet. Emlékszem, szinte mozdulatlanul, ledermedve ültem a nagyteremben 20-30 másodpercig, mire sikerült felfognom, hogy mi is történt egészen pontosan. Általában jól kezelem az ilyen dolgokat, nem szoktam zavarba esni, most azonban férfiasan be kell vallanom, szinte megszólalni nem tudtam, amikor átvettem a díjat. És, hogy miért volt ez ilyen fontos és meghatározó a számomra? Meg kell mondanom, az ilyen dolgokkal való
foglalkozást én sem akkor, sem most nem fogom fel teherként. Alapvetőnek tartottam, hogy amiben tudok, képességeimhez mérten megtegyem azt, amit tudok az iskoláért. Sőt, kicsit talán nagyképűen is hangzik, de szerettem csinálni. És az, hogy ezt az Iskola és az Egyesület még el is ismeri és honorálja? Na, az már csak a hab a tortán! Közösségért-díj Miért döntöttél az ELTE és a jog mellett? Az már a Földesben is kiderült, hogy sajnos a különböző reáltárgyak nem az erősségeim. Nagyon érdekelt azonban a történelem, az irodalom, a politológia, azországismeret, az angol. Adott volt tehát, hogy valamilyen humán beállítottságú szakra fogok jelentkezni. Nem titok, hogy a Színház és Filmművészeti Egyetemet írtam be első helyre, ahova azonban sajnos nem vettek fel. A második helyen szerepelt az ELTE ÁJK jogász szakja. Maga a jog és az ezzel kapcsolatos tanok már nagyon régen felkeltették az érdeklődésemet, és így egy félév után meg kell hogy mondjam, egyáltalán nem csalódtam benne. Hogy megy a tanulás jelenleg? Nagyon élvezem egyrészről az egyetemi életet is, másrészről azonban maga az oktatás is nagyon jó, érdekesek az órák, jók az előadók. Szerintem én voltam a legjobban meglepődve hogy annak ellenére, hogy nem vagyok egy szorgalmas típus, az első félévemet kifejezetten jó eredménnyel sikerült abszolválnom.
Mi a terved, mi szeretnél lenni? Ezek után akár mondhatjuk is, hogy már csak kilenc félév választ el a jogi hivatástól. Az tehát már szinte teljesen biztos, hogy a jogi pályán szeretnék elhelyezkedni, az azonban hogy egészen pontosan milyen területen, az még nem került eldöntésre. De alternatívaként mindenképpen jelen van, egyrészről a bírói hivatás, másrészről a környezetvédelmi-jogász is. Úgy emlékszem, hogy Te a színjátszásban később is sikeres voltál, prózamondó versenyeken is indultál, sőt országos második helyezett is lettél. Arra is emlékszem, hogy nem múlhatott el Földes-est nélküled. Folytattad-e a középiskolában olyan sikeres színpadi tevékenységedet? Nagyon nagy szerencsémre, a kar maga is rendelkezik egy színjátszó körrel, tehát ebben sem kell hiányt szenvednem. Ebben a félévben azonban még nem jelentkeztem, mert először mindenképpen fel akartam mérni a helyzetet magán az egyetemen. Gondolok itt arra, hogy mennyire megy a tanulás, mennyire nehezek a vizsgák, milyen a társaság. A második félévben azonban mindenképpen beadom jelentkezésem, mert csak jót lehet róla hallani, és őszintén megmondva eléggé hiányzik is a színpad. Azt hogy ezt egészen pontosan, hogyan fogom beékelni a tanulás, az órák és a társasági életem közé, azt még nem tudom, de egyelőre ez még a jövő zenéje.