KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL BUDAPESTI ÉS PEST MEGYEI IGAZGATÓSÁGA A NAGYVÁROSOK BELSŐ TAGOZÓDÁSA BUDAPEST

KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL BUDAPESTI ÉS PEST MEGYEI IGAZGATÓSÁGA A NAGYVÁROSOK BELSŐ TAGOZÓDÁSA BUDAPEST Budapest, 2003

Készült a Központi Statisztikai Hivatal Területi és koordinációs főosztálya Területi tájékoztatási osztályán kidolgozott egységes tematika alapján a KSH Budapesti és Pest megyei Igazgatóságán ISBN 963 215 671 4 Ö ISBN 963 215 672 2 Főigazgató: Waffenschmidt Jánosné Tájékoztatási főosztályvezető: dr. Kővári Lajos Készítették: Dóka Margit Fóti Györgyné Freid Mónika Kezán András Vida Judit Felelős sorozatszerkesztő: Kovács Tibor statisztikai főtanácsadó, főosztályvezető-helyettes, Szerkesztőcsoport: Juhászné dr. Hantos Éva (Területi tájékoztatási osztály) Konstanzerné Nübl Erzsébet (Tolna megye) Malakucziné Póka Mária (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) Nagy Erzsébet (Heves megye) Vida Judit (Budapest és Pest megye) Másodlagos publikálás csak a forrás megjelölésével történhet! Megrendelhető, megvásárolható: KSH Budapesti és Pest Megyei Igazgatósága Bp., XI., Andor u. 47-49. Levélcím: 1518 Bp. Pf. 169. Fax: 205-9756 Marketing: 229-8185, 229-8183 E-mail: erzsebet.rabel@office.ksh.hu 2

TARTALOM Oldal Táblák címjegyzéke...4 Bevezető...5 1. Budapest története...7 2. Budapest térszerkezete...18 3. A városrészek összehasonlító vizsgálata...23 3.1. Demográfiai jellemzők...23 3.1.1. A népesség területi elhelyezkedése, népsűrűség...23 3.1.2. A népesség nemek és korösszetétel szerint...26 3.1.3. A népesség iskolai végzettsége...33 3.1.4. A háztartások, családok jellemzői...36 3.2. Foglalkozási helyzetkép...43 3.2.1. A népesség gazdasági aktivitása...43 3.2.2. A foglalkoztatottak főbb jellemzői...50 3.3. Lakásállomány, lakásellátottság...57 3.3.1. Lakó- és üdülőházak...57 3.3.2. Lakásállomány, laksűrűség...60 3.3.3. A lakott lakások építési év szerint...62 3.3.4. A lakott lakások tulajdonjellege, használati jogcíme...68 3.3.5. A lakott lakások nagysága...70 3.3.6. A lakott lakások felszereltsége, fűtési módja, komfortossága...76 3.4. A lakosság ellátását szolgáló intézményrendszer területi elhelyezkedése...86 3.4.1. Kiskereskedelmi üzlethálózat...87 3.4.2. Vendéglátás, idegenforgalom...91 3.4.3. Az egészségügyi és a szociális ellátás intézményei...95 3.4.4. Oktatási intézmények...99 3.4.5. Közlekedés, közlekedési infrastruktúra, környezet...103 3.5. A vállalkozások területi elhelyezkedése...107 Módszertan...110 Függelék...112 Irodalomjegyzék...121 3

TÁBLÁK CÍMJEGYZÉKE CD-mellékleten Oldal 1. A népesség száma nemenként, népsűrűség... 3 2. A népesség száma korcsoport szerint... 7 3. A népesség megoszlása korcsoport szerint... 11 4. A népesség kormegoszlásának főbb mutatói... 15 5. A 7 éves és idősebb népesség száma a legmagasabb iskolai és szakmai végzettség szerint... 19 6. A 7 éves és idősebb népesség megoszlása a legmagasabb iskolai és szakmai végzettség szerint... 23 7. A népesség száma iskolai végzettség szerint... 27 8. A népesség iskolai végzettsége a megfelelő korú népesség százalékában... 31 9. A háztartások főbb adatai... 35 10. A családok főbb adatai... 39 11. A népesség száma gazdasági aktivitás szerint... 43 12. A népesség megoszlása gazdasági aktivitás szerint... 47 13. Foglalkoztatási és aktivitási arányszámok... 51 14. A foglalkoztatottak összevont nemzetgazdasági ág szerint... 55 15. A foglalkoztatottak száma összevont foglalkozási főcsoport szerint... 59 16. A foglalkoztatottak megoszlása összevont foglalkozási főcsoport szerint... 63 17. Lakó- és üdülőházak... 67 18. Lakásállomány... 71 19. A lakott lakások száma, laksűrűsége, átlagos alapterülete... 75 20. A lakott lakások száma építési év szerint... 79 21. A lakott lakások megoszlása építési év szerint... 83 22. A lakott lakások tulajdonjelleg és használati jogcím szerint... 87 23. A lakott lakások száma szobaszám szerint... 91 24. A lakott lakások megoszlása szobaszám szerint... 95 25. A lakott lakások alapterület szerint... 99 26. A lakott lakások száma komfortosság szerint... 103 27. A lakott lakások megoszlása komfortosság szerint... 107 28. A lakott lakások felszereltség szerint... 111 29. A lakott lakások fűtési mód szerint... 119 30. Kiskereskedelmi üzletek száma üzlettípus szerint... 127 31. Vendéglátás, idegenforgalom... 128 32. Egészségügyi ellátás... 129 33. Szociális ellátás... 130 34. Oktatás... 131 35. Önkormányzati közutak... 132 36. Parkok és játszóterek... 133 37. Működő vállalkozások, vállalkozássűrűség... 134 4

BEVEZETŐ Nagyvárosaink arculata történelmi léptékkel mérve igen rövid idő alatt figyelemre méltóan átalakult, a városlakók száma, összetétele látványosan változott. Magyarországon a modern urbanizáció folyamata a nyugat-európaihoz képest kissé megkésve, a XIX. század utolsó harmadában indult meg. Akkor a népesség erőteljes térbeli koncentrálódásával a belső migráció felerősödésével együtt, az infrastruktúrafejlesztéssel is párosuló iparosítás hatására elsősorban a főváros fejlődött. Ezzel egyidőben azonban a történelmi városhálózat is jelentősen megújult, átalakult. Az első világháborút követően, a trianoni békeszerződés nyomán átrendeződött az ország térszerkezete. Az urbanizációs folyamatban egy lassúbb, az infrastruktúra-fejlesztést előtérbe helyező stabilizációs városfejlődési szakasz következett. A XX. század második felében az urbanizációs folyamatot többször és jelentősen módosuló politikai, társadalmi és gazdasági tényezők alakították. Az 1950-1960-as éveket a feszített ütemű iparosítás és a nagyüzemi mezőgazdaság kialakítása nyomán a falusi népesség tömeges városba áramlása jellemezte. Az 1960-as évek végétől kibontakozó gazdasági reformok hatására nagyobb figyelmet kaptak a terület- és településfejlesztés kérdései is. Az 1970-es évektől kezdve a főváros túlsúlyának mérséklődése mellett elsősorban a megyeszékhelyek látványos fejlődése, a középvárosok korszerűsödése, a falvak egy részének fokozatos városiasodása jellemző. Az 1980-as évek közepétől az urbanizáción belül felgyorsult a városok számának növekedése is. A kisvárosok számának növelésével arányosabbá vált a városhálózat. Ezzel egyidőben a korábbi extenzív típusú urbanizáció amit az ipari munkahelyek létesítése és a lakásépítések városokba koncentrálása jellemzett fokozatosan visszaszorult. Az 1990-es évektől, az önkormányzati rendszer keretei között, a korábbiaknál gyorsabb és jelentősebb infrastrukturális- és komplex településfejlesztés bontakozott ki a városokban. A fejlődés minőségi elemei felértékelődnek. Egyre inkább felismerést nyer az is, hogy nélkülözhetetlen a településegyütteseken belüli, valamint a városok és a vonzáskörzetükbe lévő falvak közötti sokrétű kapcsolatok harmonikus elmélyítése. A városfejlődéssel egyidejűleg a város belső struktúrája is átalakul, új jelenségek jönnek létre. A városrészek különböző természetes, épített környezeti feltételei között eltérően alakulnak az emberi kapcsolatok, a társadalmi szerveződés formái. Az egyes társadalmi csoportok a különböző városrészekben eltérő arányban vannak jelen. Differenciált a lakosság ellátását szolgáló intézmények kiépítettsége, a vállalkozások jelenléte. 5

A lakosságnak a városon belüli elhelyezkedése nem ötletszerűen, hanem bizonyos törvényszerűségek alapján megy végbe. A mai városfejlődésre már nem jellemző a városmag körüli koncentrikus körök szerinti strukturálódás. A lakókörnyezet jellege, az eltérő ingatlanárak sajátos funkciójú városrészeket alakítanak ki. A népszámlálási adatok lehetőséget adnak arra, hogy az egyes városrészekben élők főbb demográfiai, foglalkozási, háztartási jellemzőit, lakáskörülményeit összehasonlítsuk. A rendelkezésre álló regiszterekből a lakossági ellátás intézményrendszerének kiépítettségében, a vállalkozások jelenlétében meglévő különbségeket is bemutatjuk. A nagyvárosok belső szerkezetének, tagozódásának feltárása során nyert értékes információk egyaránt érdeklődésre találhatnak a városkutatás nemzetközi és hazai képviselői, a településfejlesztéssel, -rendezéssel foglalkozók, valamint a széles közvélemény körében. 6

1. BUDAPEST TÖRTÉNETE Budapest a Duna két partján, különböző jellegű tájegységek (hegyvidék, síkság) találkozásánál, természetes folyami átkelőhely mellett, a Budai hegyvidék oltalmában terül el. Kedvező földrajzi adottságainak köszönhetően válhatott történelme során európai jelentőségű nagyvárossá. Budapest mai formájában viszonylag fiatal város, ezen a néven mindössze 1873 óta létezik, a várost alkotó települések története azonban jóval korábbra nyúlik vissza. Az első jelentős település az i. sz. I. században a Duna jobb partján alapított római város Aquincum volt. A város és a folyami átkelőhely védelmében a rómaiak a III. a században a Duna bal partján építették meg Contra Aquincum erődjét, amely egészen a honfoglalás koráig fennmaradt. Virágzó városok a középkorban A honfoglalás után az egykori római város romjain épült fel Buda (későbbi nevén Óbuda), amely királyi szálláshely volt. Contra Aquincum erődjének falain belül a X. században létrejött Pest, amely 1230 körül kapott kiváltságlevelet. Ebben a században több kisebb település is alakult, melyek később a főváros részévé váltak. Ilyen volt a mai Margit híd budai hídfőjénél található Felhévíz, a Gellért-hegy és a Vár-hegy között Alhévíz, illetve a Vár-hegy déli lejtőjén Logod. A települések fejlődését a Dunai átkelőnél összefutó kereskedelmi utak mentén megélénkülő árucsere segítette. A tatárjárás ezeken a településeken is hatalmas károkat okozott és visszavetette fejlődésüket. A tatárjárás után IV. Béla a megmaradt lakosságot a Vár-hegyre telepítette. Magának ott palotát emelt, és a várost fallal kerítette körbe. Az így kialakuló Buda 1244- ben nyert városi jogot. Az Anjou-ház uralkodása alatt Buda az állam központjává vált, s Pest jelentősége is növekedett. A XIV-XVI. században a városegyüttes a közép-európai kereskedelem legfontosabb csomópontja volt. A XIV. század végén és a XV. század elején Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt jelentős építkezések zajlottak Budán, ezzel együtt kidolgozták az ún. budai jogot, amely a városi kiváltságok széles körét biztosította a városnak. A fejlődés a XV. század során töretlen volt, Mátyás uralkodása alatt európai hírű várossá emelkedett, melynek egyes források szerint a század végén 8 ezer lakosa volt. Pest kiváltságait a tatárjárás után csak a XV. század közepén nyerte vissza teljeskörűen. A település fontos kereskedelmi csomópont lévén folyamatosan fejlődött, és népességszáma a század végén Budához hasonlóan 8 ezer fő volt. Óbuda Budával és Pesttel ellentétben perifériára szorult, és elveszítette korábbi jelentőségét. 7

A Duna-parti városok középkori fénykorának a török előrenyomulása vetett véget. A város a török hódoltság alatt folyamatosan pusztult, a hódítók csupán a város erődítményeit és az általuk használt vallási és igazgatási épületeket tartották karban. Lendületes fejlődés a XVIII XIX. században A Buda visszafoglalásáért vívott 1686-os ostrom óriási pusztítást okozott: Buda és Pest romokban hevert és elnéptelenedett. Buda elvesztette fővárosi rangját s ezzel együtt korábbi politikai súlyát. Mindkét város kamarai fennhatóság alá került, és csak 1703-ban kaptak újra szabad királyi városi rangot biztosító kiváltságlevelet. A településegyüttes újjáépítése belpolitikai és gazdasági okokból vontatottan haladt. Buda, Pest és Óbuda korábbi kereskedelmi, politikai jelentőségét egészen a századfordulóig nem nyerte vissza. Az országban a XVIII. második felében a növekvő nyugat-európai agrárkereslet révén agrárkonjunktúra bontakozott ki, újjáélesztve a korábbi kereskedelmi útvonalakat is. Buda és Pest fejlődése újabb lendületet kapott. Az 1784-87. évi népszámlálás adatai szerint Budán már közel 24 ezer, Pesten 21 ezer ember élt, Óbuda népessége pedig elérte a 6000 főt. A népesség gyarapodásával a korábbi városközpontok körül az akkori külvárosok kezdtek benépesülni. Pest Terézváros, Józsefváros, Ferencváros, valamint Újváros, azaz Lipótváros irányában terjeszkedett. Budán a Tabán (vagy Rácváros), a Víziváros, a Krisztinaváros, az Országút és az Újlak népesült be. Az 1800-as évek gazdasági fellendülése egybeesett az új nemzeti eszmék születésével. A reformerek számára fontos cél lett egy új kulturális és politikai központ, az országhoz méltó főváros kialakítása. A XIX. század elejétől kezdődően Pest rohamosan, Buda szerényebb mértékben fejlődött. A század közepén Pest népességszáma több mint két és félszerese volt Budáénak. Óbuda mindvégig megtartotta mezővárosi jellegét, népessége a budai népesség töredéke volt. Ezekben az években Pest belvárosában paloták, szállodák épültek, nagykereskedelmi és pénzügyi központok létesültek, a város gazdasága új erőre kapott, kulturális élete felpezsdült. A város jelentős közintézményekkel gyarapodott: megalakult a Tudományos Akadémia (1825), megépült a Nemzeti Múzeum (1847), a Pesti Magyar Színház (1837) és megnyílt a Pesti Vígadó (1833). 1846-ban megindult a vasúti közlekedés Pest és Vác között, melyet további vonalak átadása követett, 1849-ben pedig elkészült az első állandó Duna-híd, a Lánchíd. E nagyszabású építkezések már jelezték a későbbi nagyváros kibontakozását: Buda lassan az ország közigazgatási központjává, Pest pedig a legfontosabb ipari, kereskedelmi várossá fejlődött. 8

Pest, Buda és Óbuda népességszámának változása 1804-1847 között Pest fő 100 000 90 000 80 000 70 000 60 000 50 000 40 000 30 000 20 000 10 000 0 1804 1813 1830 1847 Buda fő 100 000 90 000 80 000 70 000 60 000 50 000 40 000 30 000 20 000 10 000 0 1804 1813 1830 1847 Óbuda fő 100 000 90 000 80 000 70 000 60 000 50 000 40 000 30 000 20 000 10 000 0 1804 1813 1830 1847 A Lánchíd megépítésével véglegessé vált a városegyüttes összefonódottsága, az egyesítés azonban még váratott magára, mivel a szabadságharc bukása után a Habsburgok csupán Buda és Óbuda egyesítését támogatták. A szabadságharc leverése után folytatódott a polgárosodás folyamata. A közlekedés forradalma Pest fejlődésének különösen nagy lendületet adott. A Pesten összefutó vasútvonalak a várost kiemelkedő központi szerepkörrel ruházták fel, így a korábbinál is jelentősebb gazdasági, kereskedelmi csomóponttá vált. A jelentős volumenű agrárkivitelnek köszönhetően a mezőgazdasági termékeket feldolgozó ipar (malomipar, szeszipar) vált dominánssá, a nagy közlekedési beruházások pedig a gépipar fellendülését eredményezték. A gazdaság fejlődése jelentősen megnövelte a város népességvonzó erejét. Az 1850-60-as években Pest népessége csaknem megkétszereződött. Buda és Óbuda népessége is növekedett, de a népességgyarapodás lassúbb volt, mint a Duna bal partján. A településegyüttes 1870-ben Európában már a 16. volt a népességszám szerinti sorrendben. A kiegyezéstől a századfordulóig: a nagyvárossá válás kora Az 1867-es kiegyezés Magyarországon megteremtette a lehetőségét a modern tőkés gazdasági rendszer kialakulásának, s felerősítette az ezzel együtt járó urbanizációt. E folyamatokkal összefüggésben Budapest gazdasági súlya, jelentősége egyre kiemelkedőbbé vált. A város történetében új korszak kezdődött Buda és Pest szabad 9

királyi városok, valamint Óbuda mezőváros és a Margitsziget egyesítéséről szóló 1872. évi XXXVI. tc. elfogadásával. Az egyesüléstől a század végéig terjedő időszak a városfejlődés legdinamikusabb szakasza. A város ekkor vált igazán központjává a ország közlekedésének, ipari, kereskedelmi és pénzügyi életének. Ekkor teremtődtek meg a kommunális hálózat alapjai, s a tömegközlekedés területén is forradalmi változások történtek. Az egyesített fővárost 10 közigazgatási kerületre osztották. Budán 3 kerületet alakítottak ki: az első kerülethez tartozott a Vár, a Tabán, a Krisztinaváros, valamint a hegyvidék és Dél-Buda; a másodikba a Víziváros és az Országút került; a harmadik Óbudát és Újlakot foglalta magába. Pest hét közigazgatási kerületre tagolódott: a Belváros és Lipótváros önálló kerületek maradtak; a Terézvárost a Király utca tengelyében kettéválasztották, az így kialakult kerületek Terézváros és Erzsébetváros voltak; külön kerületet képezett Józsefváros, Ferencváros is. A városegyesítés után a korszak igényei szerint kidolgozott tervek alapján folyt tovább a város urbanizációja. A program felölelte a Duna budapesti szakaszának szabályozását, rakpartok, közraktárak, két új Duna-híd, a Sugár út (ma Andrássy út), a Kis- és Nagykörút, egy központi pályaudvar, valamint egy vasúti híd építését, a főbb útvonalak szabályozását, az alapvető közművek kiépítését. Ebben az időszakban állandó építkezési területté vált a város. Számos pesti utcát kiszélesítettek, illetve meghosszabbítottak. 1871-ben elkezdték építeni a Sugár utat, s még ebben az évben törvény született a Nagykörút építéséről. 1876-ban elkészült a Margit híd, majd a millennium évében megépült a Ferenc József híd is. 1884-ben átadták a Keleti pályaudvart, a század végére kiépült a fővárost körülvevő vasúti gyűrű, rendező-, átrakó- és teherpályaudvarokkal. A főváros a tömegközlekedés terén hatalmasat lépett előre: a lóvasút-pályák bővülésével együtt megjelent a villamosvasút, és nagy sikere révén hálózata gyorsan bővült. A kontinens első földalattija is ebben az időszakban létesült. Az akkori nevén kéregvasút Vörösmarty tértől Állatkertig tartó szakasza mindössze két év alatt készült el, átadására 1896-ban került sor. A város vonzása ekkorra már kiterjedt a környező településekre is, emiatt új helyiérdekű vasútvonalakra volt szükség. 1888-ban egyszerre indult meg a közlekedés Erzsébetfalván és Soroksáron át Dunaharasztira, valamint Cinkota, Szentendre és Szentlőrinc felé. A nagyszabású városrendezési, városépítési tevékenység során a régi városrészek modernizálódtak, az elavult házakat lebontották, helyükbe új, emeletes épületek kerültek. 10

A korábban csak szórványosan lakott területeken új, magas beépítésű városrészek keletkeztek. A gyáripar rohamos növekedésével párhuzamosan kialakultak a város jelentős iparterületei is. Pesten a Duna partján hajógyárak, fatelepek, Újpesten bőr- és szeszgyárak, a Váci út mentén vas- és gépgyárak, Kőbánya irányában téglagyárak, a Soroksári út és a Duna közötti területen élelmiszeripari üzemek és vegyipari üzemek működtek. Dél-Budán hagyományosan a szeszipar, Óbudán a hajógyártás mellett a textilipar és a téglagyártás fejlődött. Budapest népességszámának alakulása 1870-1900 között fő 800 000 700 000 600 000 500 000 400 000 300 000 200 000 100 000 0 1870 1880 1890 1900 A város népességének növekedése a gazdasági fellendülésnek köszönhetően a század utolsó évtizedeiben rendkívül felgyorsult. Lakossága 1900-ban több mint két és félszerese volt a 30 évvel korábbinak. Pest népessége továbbra is nagyobb ütemben gyarapodott, mint Budáé, Kőbánya kivételével mindegyik pesti kerület népességszáma meghaladta Buda legnépesebb kerületének lélekszámát. Budapest városfejlődése ebben az időszakban európai összehasonlításban is páratlan: az európai városok lélekszám szerinti rangsorában az 1870. évi 16. helyről a századfordulón a 8. helyre lépett előre. A XX. század első fele: a modern világváros kialakulása A századforduló után Budapest fejlődése lelassult, de még mindig igen számottevő volt. Az I. világháború és az 1920-as évek végén kialakuló gazdasági válság visszavetették a várost a fejlődésben. Ennek ellenére jelentős eredmények születtek: az élet minden területére a modernizáció volt jellemző, az urbanizáció hatalmas léptekben haladt 11

előre. A városrendezési tevékenység a megkezdett irányban folytatódott, javult a lakáshelyzet és a közműellátás, fő vonalaiban kialakult a modern városi közlekedés. Budapesten ebben az időszakban jelentős tőkekoncentráció ment végbe, a hitelintézetek száma növekedett. A város megőrizte a kereskedelemben betöltött vezető szerepét. Az ipar szerkezeti összetétele változott: a fiatal iparágak, mint pl. a vegyipar és a textilipar erőteljes fejlődésnek indult. Az új ipari üzemek nagyrészt a már kialakult területi struktúrákhoz illeszkedtek: vagyis az elővárosok és a környező falvak felé terjeszkedtek. A mezőgazdaság mindinkább kiszorult a város területéről, ugyanakkor az elővárosokban és a Budapest tágabb környékén elhelyezkedő gyűrűben megerősödött. A városfejlődésben meghatározó szerepet játszó közlekedési kapcsolatok már nem bővültek számottevően. A városba irányuló vasútvonalak száma nem változott, az általuk lebonyolított forgalom viszont a századfordulóra jellemző érték sokszorosára növekedett, mely szükségessé tette a hálózat korszerűsítését. A vasúthálózatnál is nagyobb volt a már villamosított helyiérdekű vasútvonalak forgalmának növekedése. A helyiérdekű vasúthálózat bővülése nagyban hozzájárult Budapest vonzáskörzetének tágulásához. A népességfejlődés üteme a századfordulót követően jelentősen visszaesett. A főváros népvonzó ereje csökkent, illetve a környező településekre tevődött át. 1941-ben a főváros népessége több mint másfélszerese volt az 1900. évinek, ugyanebben az időszakban az elővárosi övezet népessége több mint négyszeresére duzzadt. Budapest és az elővárosi övezet a) népességszáma 1910-1941 között Budapest Elővárosi övezet fő 1 400 000 fő 1 400 000 1 200 000 1 200 000 1 000 000 1 000 000 800 000 800 000 600 000 600 000 400 000 400 000 200 000 200 000 0 1910 1920 1930 1941 0 1910 1920 1930 1941 a) 1950-ben Budapesthez csatolt területek. 12

Ezzel egyidejűleg megváltozott az elővárosok szerepköre is. Míg az egyesítés előtt elsősorban a fővárosiak nyaralótelepeiként szolgáltak, később egyre több fővárosi választotta a településeket állandó lakhelyéül, ugyanakkor itt telepedtek le a Budapesten munkát vállaló vidékről érkezők is. Ebben az időszakban a főváros körül kialakult településgyűrű két, egymástól jól elkülöníthető övezetből állt, egy belső és egy a várostól 30-40 km-re fekvő külső övezetből. A belső övezet lényegében a később Budapesthez csatolt településekből állt, egyes települései már szinte egybeértek Budapesttel. A főváros közigazgatási határainak módosítása már ekkor felvetődött. Áthidaló megoldásként jó néhány a valóságban már a főváros szerves részét képező települést: Kispestet, Rákospalotát, Pestszenterzsébetet, Budafokot, Pestszentlőrincet nyilvánították várossá. A századforduló után a budapesti városrészek népességfejlődésében is fordulat következett be. Míg a korábbi években Pest népességnövekedése jóval meghaladta Budáét, a XX. század elején Buda népessége már jóval nagyobb arányban nőtt, mint Pesté. Buda fejlődését nagyban elősegítette, hogy az új Duna-hidak révén (1903-ban adták át az Erzsébet hidat, 1937-ben a Petőfi hidat) a közúthálózat kiterjesztésével a közlekedés nehézségei lényegesen csökkentek. A fejlődés szükségessé tette a közigazgatási határok módosítását. 1930-ban Budán az I. kerületből kivált a XI. és a XII. kerület. Pesten is két új kerület született: a XIII. és a XIV. kerület. Buda dinamikusabb fejlődése következtében a két parton elterülő városrészek beépítettsége közötti különbség számottevően mérséklődött. A századforduló óta nemcsak a beépítettség, hanem a többemeletes házak száma is jelentősen növekedett. (Míg az épületállomány megduplázódott, a 4 vagy több emeletes házak száma közel nyolcszorosára nőtt.) Az új épületek között azonban továbbra is a földszintesek voltak túlsúlyban, a városmagot körülölelő külterületeken az alacsony beépítés dominált. A XX. század második felétől napjainkig: Nagy-Budapest kialakulása és fejlődése A II. világháború Budapesten óriási károkat okozott. A hidakat a háború végnapjaiban felrobbantották, így megszakadt a közlekedési kapcsolat a Duna jobb és bal partja között. A lakóházakban és középületekben is jelentős károk keletkeztek, a háborúnak a város lakossága között is nagy számú áldozata volt. A főváros népessége olyannyira megfogyatkozott, hogy még az évtized végén is mintegy 100 ezer fővel kevesebben éltek Budapesten, mint a háború előtt. 13

1950-ben új fejezet nyílt a város történetében, január 1-jén Budapesthez hozzácsatoltak 23 települést, kialakult Nagy-Budapest. A főváros területe két és félszeresére, népessége másfélszeresére növekedett korábbi közigazgatási határának módosításával. A pesti oldal területe a budai oldalénál nagyobb mértékben nőtt. A fővároshoz csatolt 6 városból és 14 községből 8 új kerületet alakítottak ki, további három települést a már meglévő budai kerületekhez csatoltak. A budai oldalon megalakult a XXII. kerület, és a XI. kerület területe is növekedett. A III. kerülethez csatolták Békásmegyert, a II.-hoz Pesthidegkutat. A régi kerülethatárok is módosultak, számottevően nőtt az I. és csökkent a XII. kerület nagysága. A pesti oldalon az újonnan alakult kerületek félkörben vették körül a régi várost. A korábbi kerületi rendszerben az egyik legfontosabb változás a régi V. kerület kettéosztása, valamint Újlipótvárosnak a XIII. kerülethez csatolása volt. Az új kerületek gazdasági szerkezete és fejlettsége jelentősen eltért a korábban már a főváros részét képező kerületekétől. A peremkerületek elmaradottsága a beépítés rendezetlenségében, a közlekedési hálózat színvonalában, a közművesítés mértékében egyaránt megmutatkozott. Budapest területének növekedése 1950. január 1-jén Kis-Budapest területe Nagy-Budapest kialakításával a városhoz csatolt terület 14

A Nagy-Budapest megalakulása óta eltelt időszakban a város fejlődésére a szakaszosság volt jellemző. Az 1950-es, 1960-as években az iparosítás révén megnövekedett a munkaerő-szükséglet, az ennek következtében bevándorló népesség óriási mértékben növelte a fővárosi lakosság számát. A növekedés üteme az 1970-es évtizedben jelentősen mérséklődött, majd az 1980-as évektől napjainkig eleinte kisebb mértékben, az 1990-es évektől egyre erősödő ütemben a népesség csökkenésének lehetünk tanúi. Budapest népességszámának alakulása 1949-2001 között fő 2 500 000 2 000 000 1 500 000 1 000 000 500 000 0 1949 1960 1970 1980 1990 2001 A lakásépítés az igények növekedésével nem tudott lépést tartani, még az 1960-as, 1970-es években sem, amely időszakra a panel technológiával, alacsony költséggel készülő, nagyszámú lakást magában foglaló lakótelepek többségének építése tehető. Az 1980-as években az építési tevékenység számottevően mérséklődött, az 1990-es években pedig már a korábbiaknál is lényegesen lassúbb ütemben folytatódott a lakásállomány gyarapodása. A Nagy-Budapest megalakulása óta eltelt időszak építkezései alapvetően megváltoztatták a város beépítettségét, s jelentősen módosították a népesség területi elhelyezkedését. Mivel az időszak első felében a lakásépítési tevékenységet döntően a lakótelep-építkezések jelentették, az egyes kerületek fejlődése nagymértékben függött attól, hogy területükön folyt-e ilyen jellegű építkezés. 15

A 40-es évek végén és az azt követő évtizedben a belső (I-XIV.) kerületekben élt a lakosság héttizede. Ez az arány a későbbiekben a külső kerületek javára módosult: az építkezésekkel összefüggésben ott volt erőteljesebb a népesség növekedése. A peremkerületek népessége, ha lassuló ütemben is, de összességében 1949 és 1990 között minden évtizedben növekedett, míg a belső kerületeké 1970 óta fogyott. 1990 és 2001 között, mikor a lakosság száma összességében 12%-kal esett vissza, a külső kerületekben is megindult a népesség fogyása, de annak mértéke (4,4%) töredéke volt a belső kerületekre jellemző értéknek (16%). Ha kismértékben is, de a külső kerületek közül a XVI., a XVII. és a XXIII. kerület népessége még ebben az időszakban is gyarapodott, miközben a városmagot képező I., V., VI. és VII. kerületben kiugróan magas népességfogyás következett be. (E négy kerület 1960 óta népességének mintegy felét veszítette el.) A város 1950-es és 1960-as évekbeli népesség növekedésével az utazási igények is jelentősen növekedtek; így a közlekedés dinamikusan fejlődött. A korszak legnagyobb eredménye a gyorsvasúti hálózat kiépítése és a peremkerületek, lakótelepek közlekedésének megteremtése volt. A kelet-nyugati irányú metróvonal építése 1950-ben indult, a teljes vonal átadására pedig 1972-ben került sor. Az észak-déli metróvonal építése 1970- ben kezdődött, a teljes vonalat Újpest-városközpontig 1990-ben adták át. A gyorsvasúti rendszer részét képező helyiérdekű vasúti hálózat a metróhoz igazodva fejlődött tovább. A metróhálózat kialakulásával változott a tömegközlekedés szerkezete: a villamoshálózat mivel a nagyforgalmú útvonalakon helyét a metró vette át leszűkült, ezzel párhuzamosan az autóbusz-hálózat terjeszkedett. Az 1990-es évekre a közlekedési szokások jelentősen átalakultak; a motorizáció növekedésével előtérbe került az egyéni közlekedés. Az elmúlt fél évszázad alatt a vezetékes infrastruktúra jelentősen fejlődött. Az energiaellátás (villany- és gázszolgáltatás) technológiája korszerűsödött, a víz- és csatornaellátás szintén számottevően javult, a telekommunikációs hálózat rohamosan bővült. Az építkezések nyomán a külső kerületek többsége városiasabb arculatot nyert, az arra alkalmas területek jórészt beépültek, a belső kerületek külső megjelenésükben korszerűsödtek. Összességében elmondható, hogy a főváros jelenlegi területének lakossága az egyesítés óta eltelt több mint 130 évben rendkívül nagy mértékben gyarapodott. Az 1870. évi első hivatalos népszámlálás óta eltelt időszakban a II. világháborús évek kivételével 1980-ig folyamatosan növekedett a népesség. 1980-ban mintegy 6,8-szerese volt 16

az 1870. évinek, s meghaladta a 2 millió főt. A gyarapodást 1981-től csökkenés váltotta fel, Budapest népességszáma azóta folyamatosan ezen belül a 90-es években egyre erősödő ütemben fogy. A 2001. évi népességszám 14%-kal volt kisebb az 1980. évinél, s már az 1960. évinél is kevesebb volt. Nagy-Budapest népessége a népszámlálások időpontjában Év eleje A népesség száma Előző időpont = 100,0 1870 302 086-1880 402 706 133,1 1890 560 079 139,2 1900 861 434 153,8 1910 1 110 453 128,9 1920 1 232 026 110,9 1930 1 442 869 117,1 1941 1 712 791 118,7 1949 1 590 316 92,8 1960 1 783 167 113,5 1970 2 001 083 112,2 1980 2 059 347 102,7 1990 2 016 774 97,9 2001 1 777 921 88,2 a) 1949-ig jelenlevő, 1960-tól lakónépesség. 17

2. BUDAPEST TÉRSZERKEZETE Budapest településszerkezetének kialakulásában földrajzi és történeti tényezők egyaránt fontos szerepet játszottak. A város terjeszkedésével különböző arculatú, jellegű területeket olvasztott magába, így fejlődése során egymástól ma is jól elkülönülő nagy térszerkezeti egységek alakultak ki. A város jelenlegi térszerkezetét alapvetően a XIX. század végén és a XX. század elején lezajlott robbanásszerű városnövekedés hozta létre, melynek máig ható következménye a beépítettség kiegyenlítettsége. A városmagot (vagy belső zónát) a főváros legrégebben lakott területei alkotják. A középkori város köré szerveződő városterület sűrű, zártsorú beépítettségű. Az alapító városok közül Pest a kivezető utak mentén sugarasan fejlődött, Budán az urbánus jellegű beépítés a terepadottságoknak megfelelően a völgyek irányában terjeszkedett. A városmag tömör beépítésű területét jelenleg Pesten a Róbert Károly körút, Fiumei út, Haller utca, Budán pedig a Margit körút, Alkotás utca, Bocskai út, Október 23-a út határolja. A belső zóna korántsem egységes, a városmag egyes részein felgyorsult a slumosodás folyamata, az épületállomány ennek megfelelően rohamosan romlik. Az 1990-es évektől megkezdődött a belváros egyes részeinek rekonstrukciója, s az időszak folyamán a városmag igazgatási, kereskedelmi, szolgáltató funkciói számottevően erősödtek a lakófunkció rovására. Pesten a városmagot körülvevő belső kerületek átmeneti zónát alkotnak, amely a város belső és külső kerületeinek egészen eltérő jellegű területeit kapcsolja össze. Budán nem alakult ki a pestihez hasonló átmeneti zóna, csupán foltokban Dél-Budán valamint a III. kerület egyes területein vannak hasonló jellegű településrészek. Az átmeneti zóna kialakulása azzal függ össze, hogy a XIX. században a város fejlődésével a nagy területigényű ipari, kereskedelmi funkciók kiszorultak a város akkori peremére. A már akkor lakófunkcióval rendelkező területen a nagyobb iparvállalatok saját munkástelepeket hoztak létre annak ellátórendszerével együtt. A lakóterületek beépítettsége a városmagtól eltérően inkább családiházas jellegű volt. Az 1950-es, 60-as években megváltozott az átmeneti zóna, a nagymértékű iparfejlesztés következtében az iparterületek mérete jelentősen növekedett, ugyanakkor lakótelepek is épültek ezekben a kerületekben. A 90-es években az ipari szerkezetváltás hatására újabb változások következtek be. A korábbi ipartelepek elnéptelenedtek, helyüket kereskedelmi központok, irodaházak vették át. Azokban a városrészekben, ahol megfelelő környezeti és közlekedési feltételek voltak, az önkormányzatok a felhagyott 18

ipartelepeket lakóövezetté minősítették át, s a város ezen területein megkezdődött a leromlott állapotú városrészek rehabilitációja. Az átmeneti zóna korábbi ipari jellegét kezdi elveszteni, egyre hangsúlyosabbá válnak szolgáltatási és lakófunkciói. A külső zóna a peremkerületeket öleli fel, melyekre elsősorban a lakófunkció dominanciája jellemző. Ezt a zónát a fővároshoz 1950-ben csatlakozott településrészek alkotják. E települések többségére falusias beépítettség volt jellemző, mely alól csupán a jelentős iparral rendelkező Újpest jelentett kivételt. A Budapesthez csatolt települések önálló, a fővárostól eltérő szerkezettel rendelkeztek, melyekből a későbbiekben új alközpontok, városközpontok alakultak. Az 1960-as, 70-es években számos nagyméretű lakótelep épült ezekben a kerületekben, megváltoztatva városképüket és szerkezetüket. Az 1990-es években fejlődésüket jelentősen befolyásolták a városba befutó autópályák, gyorsforgalmi utak. Bevezető szakaszaikon városkapuk alakulnak bevásárlóközpontokkal, szállodákkal, szabadidős létesítményekkel. A budai hegyvidéken egy funkcióiban, karakterében a város többi részétől eltérő sajátos arculatú rezidenciális terület alakult ki. A budai hegyvidék kipusztult szőlőinek, nyaralóterületeinek lakóterületté való átalakulása már a két világháború között elkezdődött, s e folyamat a II. világháború utáni évtizedekben is folytatódott. Az 1980-as évektől felgyorsult a terület felértékelődése, s jól érzékelhetővé vált Buda és Pest státuszának határozott távolodása. A hegyvidéki zónát villanegyedek, családi- és társasházas területek jellemzik, beépítettsége a háború előttihez képest sűrűbbé vált. A város életében kiemelt jelentősége van a Duna menti zónának. A városmag Duna-parti területein idegenforgalmi célpontok, védettséget élvező szigetek, a világörökség részeként nyilvántartott területek találhatók. A belső zóna határától északra és délre elterülő korábbi ipari területek egészen az utóbbi évekig a városfejlesztés kiaknázatlan térségei voltak. A Duna menti zóna megújulása rendkívül gyorsan, és a megújítás módját tekintve két irányban folyik. A kevésbé leromlott állapotú részeinek rehabilitációja a társasházak felújításával történik, míg a rosszabb állapotú területeken a leromlott épületek helyén új lakóparkok, irodaházak, kulturális intézmények épülnek. 0 0 0 0 0 19

Budapest belső szerkezetét, tagozódását a nagyléptékű zónarendszer mellett többféle megközelítésben lehet vizsgálni. Vizsgálható az utcaszerkezet, a különböző városi funkciók, valamint a városokban élő különböző társadalmi helyzetű népességcsoportok térbeni elrendeződése, illetve az ezek között fennálló kapcsolatrendszer. E vizsgálatokra azonban a város eddig használt területi felosztásai nem igazán alkalmasak: az egyes kerületek mind építészeti, mind társadalmi-gazdasági összetételüket tekintve egymástól különböző egységeket foglalnak magukba, a történelmi, településmorfológiai szempontból lehatárolt 195 városrész között mind területüket, mind népességszámukat tekintve meglehetősen nagyok a különbségek, a városrendezési körzetek rendszere homogénnek tekinthető egységekre osztja a várost, de az így létrejött 526 egység kezelése rendkívül nehézkes. Mindezeket az ellntmondásokat felismerve a Fővárosi Önkormányzat megrendelésére végzett kutatás keretén belül elkészült egy új körzetrendszer, melynek viszonylag homogén alapegységei nem nyúlnak túl kerülethatárokon. Olyan körzetek kialakítása volt a cél, amelyek építészeti szempontból egységesek, népességszámuk hasonló. A lehatárolás alapját a történeti városrészek egységei képezték. Az új körzeteket az esetek döntő részében városrészek összevonásával alakították ki, néhány túl nagy népességű városrészt pedig a fontos átszelő utak (pl. sugárutak, autópályák) mentén kettévágtak, s a több kerületet érintő városrészeket is szétbontották a kerülethatárok mentén. A kutatások eredményeként elkészült a város 77 körzetből álló lehatárolása. Elemzésünkben a népszámlálási adatokra támaszkodva e körzetek lakóinak demográfiai, foglalkozási jellemzőit, lakásviszonyait mutatjuk be. Az intézményi ellátottság esetében viszont az adatok körzetekre bontásának rendkívüli nehézségei következtében jelen kiadványunkban nem volt módunk a kerületeknél kisebb egységek vizsgálatára. 20

21 Budapest körzetei 77 4 58 5 60 57 61 30 11 70 76 6 52 39 38 74 9 53 64 25 10 8 15 41 27 73 69 75 59 63 55 44 34 23 13 28 48 68 49 47 35 7 66 56 36 54 65 40 62 46 12 2 14 42 1 45 50 29 37 32 3 19 67 51 16 31 43 71 33 21 26 17 72 24 22 20 18

A körzetek megnevezése* 1. Krisztinaváros 2. Vár Gellérthegy Tabán 3. Víziváros 4. Máriaremete Széphalom és környéke 5. Pasarét Kurucles és környéke 6. Törökvész Rózsadomb és környéke 7. Dunapart 8. Békásmegyer 9. Csillaghegy 10. Rómaifürdő Kaszásdűlő és környéke 11. Testvérhegy Táborhegy és környéke 12. Óbuda Újlak 13. Káposztásmegyer Megyer Székesdűlő 14. Dél-Újpest 15. Észak-Újpest 16. Lipótváros 17. Belváros 18. Belső-Terézváros 19. Külső-Terézváros 20. Belső-Erzsébetváros 21. Külső-Erzsébetváros 22. Belső-Józsefváros 23. Külső-Józsefváros 24. Belső-Ferencváros 25. Külső-Ferencváros 26. József Attila-lakótelep 27. Belső-Kőbánya 28. Óhegy 29. Újhegy 30. Külső-Kőbánya 31. Gellérthegy Tabán 32. Lágymányos 33. Belső-Kelenföld 34. Külső-Kelenföld 35. Albertfalva Kelenvölgy 36. Sasad Sashegy 37. Gazdagrét Őrmező 38. Péterhegy Kamaraerdő és környéke 39. Kútvölgy Virányos és környéke 40. Orbánhegy Istenhegy Kissvábhegy 41. Mártonhegy Széchenyihegy és környéke 42. Krisztinaváros Németvölgy Sashegy 43. Belső-Angyalföld 44. Külső-Angyalföld 45. Vizafogó 46. Újlipótváros 47. Alsórákos (ÉNY) 48. Alsórákos (DK) 49. Városliget és környéke 50. Kiszugló Törökőr 51. Rákosfalva Nagyzugló 52. Rákospalota (ÉNY) 53. Rákospalota (DK) Pestújhely 54. Újpalota 55. Rákosszentmihály 56. Sashalom 57. Mátyásföld Cinkota Árpádföld 58. Rákoscsaba Rákosliget 59. Rákoskeresztúr és környéke 60. Rákoshegy Rákoskert 61. Szemeretelep és környéke 62. Havannatelep és környéke 63. Gloriett-telep Szentimre-kertváros és környéke 64. Újpéteritelep és környéke 65. Észak-Kispest 66. Dél-Kispest 67. Wekerletelep 68. Pesterzsébet 69. Gubacsipuszta és környéke 70. Csepel-Ófalu 71. Csillagtelep 72. Csepel-belváros Erdőalja 73. Királyerdő és környéke 74. Budafok 75. Budatétény Baross Gábor-telep 76. Nagytétény 77. Soroksár * A körzetek részletes leírását a Függelék tartalmazza. 22

3. A VÁROSRÉSZEK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA 3.1. Demográfiai jellemzők 3.1.1. A népesség területi elhelyezkedése, népsűrűség Budapesten a 2001. évi népszámlálás időpontjában 1 millió 778 ezer személy élt. A fővárosi kerületek népességszáma rendkívül különböző; a legkisebb az I. és a XXIII. kerület 26 ezer, illetve 21 ezer lakossal, a legnépesebb a XI. kerület 144 ezer fővel. A kerületeket alkotó körzetek népességszáma is tág határok között szóródik. Az elemzésnél használt 77 városkörzet közül a legkisebb Dél-Újpest és környékének népességszáma (1300 fő), míg a legnagyobb Észak-Újpest lakosainak száma (74 100 fő). A népesség száma, 2001. február 1. fő - 10000 10001-20000 20001-30000 30001 - min. 1301 max. 74116 23

A körzetek közül mindössze 5 olyan akadt, melynek lélekszáma 10 ezer fő vagy annál kevesebb volt, s ugyanilyen számban képviseltették magukat a legnagyobb, 40 ezer főnél népesebb körzetek is. A körzetek száma, megoszlása népességkategóriák szerint, 2001. február 1. Népességkategória, fő A városkörzetek száma aránya, % - 10 000 5 6,5 10 001-20 000 36 46,8 20 001-30 000 17 22,1 30 001-40 001 14 18,2 40 001-5 6,5 Budapest összesen 77 100,0 Budapesten a népesség koncentrációja kiemelkedően nagy; az ország viszonylag kis területén, 0,6%-án él a lakosság 17%-a. A rendkívül sűrűn lakott területen négyzetkilométerenként 3386-an élnek, 31-szer annyian, mint az országban átlagosan. Terület, népesség, népsűrűség, 2001. február 1. Területa) Terület, km 2 Lakónépesség, fő Népsűrűség 1 km 2 -re Városmagot alkotó kerületek 29,9 307 918 10 315,5 Városmagot övező belső kerületek 200,2 749 044 3 740,7 Belső kerületek együtt 230,1 1 056 962 4 593,7 Külső kerületek 295,1 719 426 2 438,2 Budapest összesen 525,2 1 777 921a) 3 385,5 Országosan 93 029,2 10 198 315 109,6 a) Városmagot alkotó kerületek: I., V., VI., VII., VIII. és IX. kerület. Városmagot övező belső kerületek: II., III., X., XI., XII., XIII. és XIV. kerület. Külső kerületek: IV., XV., XVI., XVII., XVIII., XIX., XX., XXI., XXII. és XXIII. kerület. b) A kerületre nem bontható adatokkal együtt. Az egyes városrészek népsűrűsége között a beépítettségtől és az épületek jellegétől függően jelentős különbségek tapasztalhatók. A városmagot alkotó I., V-IX. kerületek népsűrűsége a legnagyobb, egy km2-en 3-szor annyian élnek, mint a városban átlagosan. A városkörzetek közül Külső-Erzsébetváros a legsűrűbben lakott, itt egy km 2 - re 31 550 lakos jut. Ezt követi Terézváros mindkét körzete, Erzsébetváros, Józsefváros 24

és Ferencváros belső körzetei, valamint Rákosfalva-Nagyzugló és Csepel-belváros-Erdőalja körzete. Sűrűn lakott városrészek találhatók még Pesten a XIII. és a XIV. kerületben, és jelentős népességkoncentráció jellemzi a XXI. kerület belső részét, valamint a József Attila-lakótelepet és Észak-Kispestet is. Budán a népesség koncentrációja szinte kivétel nélkül a város belső részeire jellemző. Itt a legsűrűbben lakott városkörzet a II. kerületben a Dunapart, valamint a XII. kerületben Krisztinaváros-Németvölgy-Sashegy körzete, ahol egy km 2 -en közel 12 ezer, illetve 11 ezer lakos él. A főváros legritkábban lakott területeit a város 1950 előtti közigazgatási határán kívül találjuk. A legkisebb népsűrűségű városkörzet Budán a Péterhegy-Kamaraerdő és környéke, itt mindössze 305 fő jutott egy km 2 -re. Viszonylag ritkán lakott területek még Nagytétény, Testvérhegy-Táborhegy és környéke, Máriaremete-Széphalom és környéke, a pesti oldalon pedig Dél-Újpest, Soroksár, Rákoshegy-Rákoskert, Rákospalota-Pestújhely, Csepel-Ófalu és Külső-Kőbánya körzetek. Népsűrűség, 2001. február 1. min. 305 max. 31550 fő/km 2-5000 5001-10000 10001-15000 15001-25

3.1.2. A népesség nemek és korösszetétel szerint Budapesten 2001. február 1-jén 815 ezer férfi és 963 ezer nő élt, 1000 férfira 1181 nő jutott. A népességen belüli nőtöbblet jóval nagyobb, mint az ország egészében, a mutató értéke országosan 1102 volt. A lakosságszámhoz viszonyítva a városkörzetek közül a városmagot alkotó kerületekben él a legtöbb nő. 2001 februárjában az I. és az V- IX. kerületekben együttesen 1000 férfira átlagosan 1247 nő jutott, 77-tel több, mint a város többi részén átlagosan. A városkörzetek valamivel több mint egyötödében az átlagosnál jóval nagyobb a nőtöbblet. A városmagon kívül ide tartoztak a II. és a XI-XIV. kerületek városmaghoz közeli körzetei, valamint a József Attila-lakótelep. Az 1000 férfira jutó nők száma a legmagasabb a Vízivárosban (1380) és a Belvárosban (1341) volt. A külső kerületekhez tartozó körzetekben kiegyenlítettebb a férfi-nő arány. A fővárosban mindössze egy körzetben, Külső-Kőbányán haladta meg a férfiak száma a nőkét. Összességében elmondható, hogy a nők aránya általában az elöregedő körzetekben kiemelkedően magas, ez összefügg azzal, hogy a nők általában magasabb kort érnek meg, mint a férfiak, így körükben az időskorúak aránya lényegesen magasabb, mint a férfiaknál. 26

Az 1000 férfira jutó nő, 2001. február 1. fő - 1000 1001-1120 1121-1240 1241 - min. 863 max. 1380 Budapesten hosszú idő óta a népesség öregedése jellemző, és a lakosság korösszetétele lényegesen kedvezőtlenebb az országosnál. A 2001. évi népszámlálás időpontjában a 15 évesnél fiatalabbak össznépességen belüli aránya 13% volt, közel 4 százalékponttal alacsonyabb az országosnál. Ezzel szemben az időskorúak (65 évesek és idősebbek) a népesség közel 18%-át tették ki, 2,4 százalékponttal nagyobb hányadát, mint az országban átlagosan. 27

A népesség korösszetétele, 2001 február 1. Terület 0-14 15-39 40-64 65-X éves Összesen Száma, 1000 fő Városmagot alkotó kerületek 36,2 112,3 94,9 64,5 307,9 Városmagot övező belső kerületek 87,2 264,6 251,3 146,0 749,0 Belső kerületek együtt 123,4 376,9 346,2 210,5 1 057,0 Külső kerületek 104,2 260,5 251,7 103,0 719,4 Budapest összesena) 227,6 638,0 598,8 313,5 1 777,9 Országosan 1 694,9 3 574,5 3 382,6 1 546,3 10 198,3 Megoszlása, % Városmagot alkotó kerületek 11,8 36,5 30,8 21,0 100,0 Városmagot övező belső kerületek 11,6 35,3 33,5 19,5 100,0 Belső kerületek együtt 11,7 35,7 32,8 19,9 100,0 Külső kerületek 14,5 36,2 35,0 14,3 100,0 Budapest összesena) 12,8 35,9 33,7 17,6 100,0 Országosan 16,6 35,0 33,2 15,2 100,0 a) A kerületre nem bontható adatokkal együtt. Budapesten a 15 évesnél fiatalabbak legnagyobb arányban főként néhány északbudai és dél-pesti körzetben élnek. Arányuk a 16%-ot is meghaladta a XXIII. kerületben, a XVII., a XVIII. és a XIX. kerület egyes körzeteiben, a II. kerület városszéli körzetében, valamint északon Káposztásmegyer-Megyer-Székesdűlőn. A gyermekkorú népesség aránya a városmagot alkotó egyes körzetekben volt a legalacsonyabb. Az itt található körzetek több mint felében részesedésük nem haladta meg a 10%-ot, de ebbe a kategóriába tartoztak még a II., a XI., a XIII. kerület belső körzetei, valamint a XIV. kerülethez tartozó Rákosfalva-Nagyzugló és a IX. kerületbe tartozó József Attila-lakótelep is. Ezek a körzetek leginkább az idősek által lakott területek. 28

A 15 évesnél fiatalabb népesség aránya, 2001. február 1. % - 10,0 10,1-13,0 13,1-16,0 16,1 - min. 6,5 max. 20,4 A 15-39 évesek a fiatalabb munkaképes korúak népességen belüli aránya a város 10 körzetében volt magas, 39%-ot is meghaladó mértékű. Közülük a X. kerületben, Kőbánya két körzete, s hozzájuk kapcsolódóan Észak-Kispest alkotott összefüggő területet, a többiek szétszórtan helyezkedtek el. Ezzel szemben Buda északnyugati részének összefüggő körzeteiben (Krisztinaváros-Németvölgy-Sashegy, Vár-Gellérthegy- Tabán, Víziváros, Pasarét-Kurucles és környéke, Törökvész-Rózsadomb és környéke, Orbánhegy-Istenhegy-Kissvábhegy, valamint Belső-Kelenföld) éltek a legkisebb arányban. 29

A 15-39 éves népesség aránya, 2001. február 1. % - 31,0 31,1-35,0 35,1-39,0 39,1 - min. 27,4 max. 44,4 A 40-64 év közöttiek a munkaképes korú idősebb korosztályhoz tartozók általában a családiházas beépítésű külső kerületekben élnek nagyobb arányban. Közülük is kiemelkednek a magas presztízsű budai körzetek: a II. kerületben Törökvész- Rózsadomb és környéke, valamint Máriaremete-Széphalom és környéke, a XII. kerületben pedig Kútvölgy-Virányos és környéke, valamint Orbánhegy-Istenhegy-Kissvábhegy körzete. Az e korosztályhoz tartozó népesség aránya 15 körzetben nem haladja meg a 31%-ot. Ide tartozik a VI., a VII., a IX. kerület valamennyi körzete, a XI. és a XIV. kerület számos, főként belső körzete, valamint Lipótváros és Káposztásmegyer-Megyer- Székesdűlő. 30

A 40-64 éves népesség aránya, 2001. február 1. % - 31,0 31,1-34,0 34,1-37,0 37,1 - min. 25,1 max. 38,6 Az időskorúak népességen belüli arányát tekintve rendkívül nagyok a különbségek a város egyes részei között. Általában elmondható, hogy legnagyobb arányban a város belső részein élnek, arányuk a város pereme felé haladva többnyire csökken. Az időskorú népesség átlagosnál jóval nagyobb, 25%-ot is meghaladó aránya jellemző a város legbelső összefüggő területére, amely magában foglalja az I. és az V. kerület teljes egészét, a II., a XI., a XII., a XIII. kerületek belső körzeteit. E térséghez hasonlóan nagy az arányuk Pasarét-Kurucles és környéke, Városliget és környéke, valamint a IX. kerületben a József Attila-lakótelep körzetekben. 31

A 65 éves és idősebb népesség aránya, 2001. február 1. % - 15,0 15,1-20,0 20,1-25,0 25,1 - min. 5,8 max. 30,5 Budapesten az időskorú népesség száma jelentősen meghaladja a gyermekekét. 2001. február 1-jén 100 gyermekkorúra 138 időskorú személy jutott, 47-tel több, mint az ország egészében. Az öregedési index értéke szinte kivétel nélkül azokban a körzetekben volt magas, ahol az idősek aránya meghaladta a budapesti átlagot. Az idősek száma a városmag körzeteinek többségében közel kétszerese, de az V. kerület körzeteiben háromszorosa volt a gyermekekének. A már említett körzeteken kívül a városmagot nyugati és déli irányban körülölelő körzetekben, illetve Pesten a XIII., XIV. kerület belső körzeteiben magas a mutató értéke. Ezek közül is kitűnik Lágymányos, ahol több mint négyszer annyi idős él, mint amennyi gyermek. A főváros külső kerületeiben a gyermekek és az időskorúak száma közel azonos. Különösen fiatal Káposztásmegyer-Megyer- Székesdűlő népessége, ahol 100 gyermekkorúra mindössze 28 idős jut. 32

A Budapesten élők korösszetételét vizsgálva összességében megállapítható, hogy a városmag és az ahhoz közeli körzetek népessége a legelöregedettebb, különösen igaz ez a belső budai körzetekre. A városmagot alkotó körzetek közül azonban Lipótvárosban, Terézváros, Erzsébetváros, Ferencváros és Józsefváros egészében az átlagosnál magasabb a fiatalabb felnőtt korú (15-39 éves) népesség részesedése is. A budai oldalon a XXII. kerületben a legkedvezőbb a népesség korösszetétele, de fiatalnak mondhatóak a III. kerület városkörzetei Óbuda-Újlak kivételével, illetve a II. kerületben Máriaremete-Széphalom és környéke. A pesti oldalon a legfiatalabb népességű körzetek a fentebb már említett Káposztásmegyeren kívül a X., a XVII., a XXI. és a XXIII. kerületekben találhatók. Feltűnő, hogy a IX. kerületben található József Attila-lakótelep milyen élesen különül el környezetétől, lakói között rendkívül magas a 64 év felettiek aránya. 3.1.3. A népesség iskolai végzettsége A budapesti népesség iskolázottsága, ahogy a korábbi évtizedekben, úgy jelenleg is kedvezőbb az országosnál. A fővárosban a 2001. évi népszámlálás adatai szerint a 14 évesnél idősebb népesség 94%-a (az országosnál 5,4 százalékponttal nagyobb hányada) végezte el az általános iskola 8. osztályát. A 18 éves és idősebb népesség 59%-a rendelkezett érettségivel, a 25 és idősebb népesség éves népességen belül a felsőfokú végzettségűek aránya 24% volt (21, illetve 11 százalékponttal több, mint országosan). Terület A népesség iskolai végzettsége, 2001. február 1. (százalék) A 10-X éves A 15-X éves A 18-X éves A 25-X éves népességből az általános az általános egyetemi, középfokú iskola első iskola 8. főiskolai érettségivel osztályát sem évfolyamát oklevéllel rendelkezik végezte el végezte rendelkezik Városmagot alkotó kerületek 0,8 93,0 56,8 23,3 Városmagot övező belső kerületek 0,7 95,0 65,6 29,8 Belső kerületek együtt 0,7 94,4 63,0 27,9 Külső kerületek 0,4 93,9 52,1 16,1 Budapest összesena) 0,6 94,2 58,7 23,8 Országosan 0,7 88,8 38,2 12,6 a) A kerületre nem bontható adatokkal együtt. 33