ROBBANTÁSTECHNIKA A Magyar Robbantástechnikai Egyesület tájékoztatója 2007. december 28. szám A TARTALOMBÓL A robbanóanyag fogalma, a robbanóanyagok felosztása a Magyar Honvédségben Robbanóanyag-v i zs gálatok, a tanúsítás műszaki és jogi vonatkozásai A kőzetjövesztés és a környezetvédelem javítása a megújult komlói kőbányában Az emulziós robbanóanyagok története és katonai alkalmazásának tehetőségei Tájékoztató a linzi 38. Nemzetközi Robbantástechnikai Napokról
.. ~ ~ KELLEMES KARACSONYI UNNEPEKET ES SIKEREKBEN ~ ~ GAZVAG, BOLVOG UJ EVET ~ ~ KIVANUNK A MAGYAR ~ ROBBANTASTECHNIKAI.. ~ EGYESULET MINVEN TAGJANAK Dr. Lukács László Nemes J
A ROBBANÓANYAG FOGALMA, A ROBBANÓANYAGOK FELOSZTÁSA A MAGYAR HONVÉDSÉGBEN 1 Dr. Lukács László, a hadtudomány kandidátusa habilitált egyetemi docens A cikkben a robbanóanyag fogalmának és a robbanóanyagok felosztásának alakulása, változása kerül bemutatásra, az egyes korok katonai robbantási szabályzataiban, utasításaiban 2 Az első katonai szabályzatokban (Vezérfonal az utászszolgálat oktatásához- 1899. a továbbiakban Vezérfonal, E-23 Műszaki oktatás a m. kir. honvéd lovasság utász-szakaszai és század-utászai számára- 1902.) nem találkozunk a robbanás, a robbanóanyagok definiálásával Ez azért érdekes, rnert Arday Géza m. kir. Honvéd százados 1903-ban megjelent A lőpor és a robbanóanyagok technológiája és történeti fejlődése círnű könyvében (4) arról ír, hogy "a magyar szakirodalomban a robbanóanyagok technológiája - sajnos - úgyszólván teljesen ismeretlen". (1. old.) Ennek okát pedig abban látja, hogy "Magyarország-Ausztriában... a lőpor és a robbanóanyagoknak a gyártása nem képez szabad iparágat, hanern azt az állarn katonai felügyelet alatt rnonopolizálja, arniért is ezen ismeretterjesztésnek gyakorlati része a gyártalap khinai falain túl nem terjedhet". (2. old.) Arday ezek után részletesen bemutatja rnűvében a robbanás jellernzőit. Szerinte "robbanó anyag elnevezése alatt bármely halmazállapotú test érthető, amely bizonyos körülmények között u. rn.: mechanikai hatás, hőmérsékleti különbözet vagy a testeknek egymásra gyakorolt chémiai hatása alatt stb. nagy rnennyiségű gázt hirtelen képes fejleszteni és ezáltal nagy rnunkát végrehajtani". (3. old.) A robbanóanyagokat a "robbanó hatás szerint" három csoportra bontja, úgymint "1. az impulzív robbanó anyagok, 2. a brizáns (lobbanó) robbanó anyagok, és a 3. fulmináns robbanó anyagok". Az "impulzív robbanó anyagok (indítólökésű) elnevezése alatt oly robbanó készítrnények értendők, rnelyeknek meggyuliadási hőmérséklete magas ugyan, de aránylag lassan égnek el". (6. old.) Ezért ezeket, a ma ballisztikus, vagy toló hatásúként nevezett robbanóanyagokattüzérségi lövedékek hajtóanyagaként, továbbá föld alatti aknáknál alkalmazták ' Magyar honvédség alatt értem azt a mindenkori, központilag szervezett fegyveres erőt (függetlenül annak éppen aktuális megnevezésétől), melynek feladata az ország védelme volt. ' Az idézett részek az aktuális helyesírást követik, mely esetenként eltér a mai szabályoktól 2
"A brizáns robbanó anyagoknál a meggyuliadási hőmérséklet szintén magas ugyan, de aránylag gyorsan és hevesen égnek el. Csak robbanó anyagul használtatnak." (7. old.) A brizáns robbanóanyagoknál külön kiemeli Arday, hogy csak "nagy nyomás által robbantatnak fel", meggyújtva elégnek. "A fulmináns robbanó anyagok csoportjába azon testek tartoznak, amelyek már alacsony hőmérsékletnél is könnyen robbannak, ami mindenkor igen nagy gyorsasággal és nagy gázfejlődés mellett történik. Rendszerint a többi robbanó testek felrobbantására szolgálnak. A legcsekélyebb mechanikai hatásra már felrobbannak.. " Az ugyancsak 1903-ban megjelent, SchafTer Antal által írt A gyakorlati robbantó technika kézikönyve (a továbbiakban Kézikönyv) (3) c. kiadvány szerint: "Robbantó anyagnak neveznek... minden oly anyagot, mely meggyújtás, felhevítés vagy bármilyen hatás következtében igen rövid, de rendesen alig mérhetö időn belül nagy mennyiségü gázokat fejleszt, melyek ezen vegyfolyamatnál felszabaduló meleg következtében hirtelenül nagy méctékben kitágulva,jeszültségök folytán munkát fejtenek ki... Minél rövidebb az időtartam, melyen belül bizonyos tömeg felrobban, minél nagyobb a robbanásnál fejlődő gázok mennyisége és mentől jelentékenyebb azok heví tése, annál hatásosabb a robbanó anyag, azaz: annál nagyobb erőt fejtenek ki a nagy feszültségü gázok". (17.old.) A Kézikönyv a robbanóanyagokat két csoportra osztja, úgymint igen erős hatásfokúak 3 (igen brizánsak) és kevésbé erős hatásfokúak (kevésbé brizánsak). Az előbbi csoportba sorolja a "robbanékony nitrotes tek" -et és az "ezekből gyártott robbantó szerek" -et (pl. dinami tok, lőgyapot), az utóbbiba a "fekete lövőpor" -t és "annak összes helyettesítői" -t. A részletes robbanóanyag-bemutatáskor viszont a Hess 4 -féle osztályozást követi, mely szerint vannak "közvetlenül felrobbantható" (fekete lőpor és vele rokon anyagok) és "közvetve explodáló anyagok" (pl. robbanó gyapot, nitroglicerin, dinamit, repesztő zselatin, ekrazit, "durranó kéneső" 5, füst nélküli és gyér füstű lőporok és a biztonsági robbanóanyagok, úgymint a roburit, ammonit, bellit, securit stb.). Az 1926-ban kiadott E-32. Műszaki oktatás a nem műszaki csapatok számára (8) az alábbi robbanóanyag-meghatározást adja: "Oly szilárd vagy cseppfolyós anyagokat, melyek kívülrőljövő behatás (hő vagy mechanikai hatás) következtében igen gyorsan nagy tömegü és magas hőmérsékletnél nagy feszültségü gázzá alakulnak át, robbantó anyagoknak, és ha már külön robbantási célokra csomagolva is vannak, robbantószereknek hívjuk." (131. old.) 3 "A robbanékony anyagok hatásfoka, a tömegegységnek valamely meghatározott időegységben kifejtett munkája."(2) (18.o.) ' Osztrák- magyar ezredes ' Durranóhigany 3
A "robbantószereket" a robbanás gyorsasága szerint osztotta fel lassan robbanókra (fekete és füst nélküli lőpor) és hirtelen robbanókra vagy másképpen brizánsakra ( dinamitfél ék, ekrazit, trinitrophenol- és trinitrotoluol-készítmények, ammonsalétromos robbanóanyagok, folyékony levegő). Az E-34. Műszaki oktatás a műszaki csapatok számára (a továbbiakban Műszaki oktatás) (7) (1928) már összetettebben fogalmaz, mint a nem műszakiak számára íródott társa: "A robbanás olyan vegyi folyamat, melynél nagy hőfejlődés mellett, igen rövid idő alatt, nagymennyiségű gáz képződik. Azokat az anyagokat melyeknél ez a vegyi folyamat létrehozható, robbantó anyagoknak nevezzűk." (31. old.) A "robbantó anyagokat" hatásuk és felhasználásuk szerint szintén két csoportra osztja, úgymint lassú (ballisztikus) és heves (brizáns 6 ) hatásúakra. Az egyes kategóriákon belűl a fent ismertetett robbanóanyagok kerűltek bemutatásra. A Haditechnikai ismeretek I. kötete (9) (1929) a Műszaki oktatás a műszaki csapatok számára c. kiadványban foglaltak szerint tárgyalta a kérdést. Az 1950-ben kiadott Robbantási segédlet (ll) a következőket írja: "Robbanóanyagoknak nevezzűk azokat az anyagokat, vagy elegyeket, amelyek bizonyos kűlső hatásra egy pillanat alatt felbomlanak és belőlűk nagymennyiségű erősen felhevített gáz képződik.... A robbanás romboló hatása annál nagyobb, minél gyorsabban zajlik le, továbbá minél több és minél magasabb hőfokú gáz keletkezik." (4. old.) A robbanóanyagokat a rombolandó közegre kifejtett hatásuk szempontjából iniciáló (indító), brizáns (heves) és ballisztikus (toló hatású) kategóriákba sorolta. A brizáns robbanóanyagok csoportját, azok hatóereje alapján tovább bontotta magas, közepes és alacsony hatóerejűekre. Iniciáló robbanóanyagok: a durranóhigany, az ólomazid, a trizinát (vagy TNRSZ, teneresz). Magas hatóerejű brizáns robbanóanyagok: a ten (nitropenta), tetril, hexogén. Közepes hatóerejű brizáns robbanóanyagok: a trotil (TNT), a melinit (pikrinsav) és a francia keverék (80% melinit, 20% dinitronaftalin). Alacsony hatóerejű brizáns robbanóanyagok: a kűlönféle ammonsalétromos robbanóanyagok (pl. amatolok, ammonitok, dinamonok). Ballisztikus robbanóanyag: a fekete lőpor. 6,,A robbanásnál keletkező nyomás bizonyos (rövid) idő alatt éri el legnagyobb értékét A legnagyobb érték elérésének gyorsaságát a robbanóanyag hevességének (brizánsságának) nevezzük." (5) (31. old. 3. pont) 4
Az ugyancsak 1950-es E.-mű.l. Ideiglenes robbantási utasítás (12), a Robbantási segédletnél pontosabb robbanóanyag-meghatározást ad: "Robbanóanyagoknak nevezzük azokat a vegyi anyagokat, vagy anyagok keverékét, amelyek külső behatásra igen gyors kémiai változáson mennek át, miközben magas hőfok és nagymennyiségű, erősen felhevített gáz fejlődik, ami munka végzésére képes" (5. old. 5. pont). A robbanóanyagokat kétféleképpen osztályozta, melyből a gyakorlati alkalmazás szerinti csoportosítás megegyező a Robbantási segédletben tárgyaltakkaf, míg a másik a vegyi összetétel szerinti, mely szerint megkülönböztetünk: robbanó vegyületeket (pl. ólomazid, TNRSZ, trotil, hexogén, tetril, melinit, ten stb.); robbanó elegyeket vagy keverékeket, "amelyek két vagy több egymással vegyileg össze nem kapcsolt anyagból állnak" (10. old. 10/1. pont) (pl. ammonsalétromos robbanóanyagok, dinamitok, klorátok, fekete lőpor stb.). A gyakorlati alkalmazás szerinti csoportosításon belül az egyes robbanóanyagok felsorolásakor a magas hatóerejű kategória a hexotollal és a robbanó zselatinnal (93% dinamit), a közepes hatóerejű a 62%-os dinamittal, az 50-50-es amatollal 8, az ammonállal és az L öntvénnyel (TNT és xilil öntvénye ), az alacsony hatóerejű pedig az amoxillal, a dinaftalittal és a kloratittal bővült, a Robbantási segédletben foglaltakhoz képest. A ballisztikus robbanóanyagok között megjelenik újból a füst nélküli lőpor. A Robbantások (16) c. minisztériumi kiadvány (1953) megint más formáját adja a robbanóanyag-meghatározásnak: "Robbanóanyagoknak olyan vegyűleteket vagy keverékeket nevezünk, amelyek nagy kémiai energiakészletet rejtenek magukban és nagy hőkiválás, illetve nagymennyiségű gázképződés kíséretében rendkívül gyorsan fel tudnak bomlani." (8. old.) A robbanóanyagok kétféle csoportosítása megegyező az Ideiglenes utasítás vonatkozó (fent bemutatott) pontjával Az 1965-ös Mű-2. Robbantási utasításban (13) jelent meg az a robbanóanyag-meghatározás, melyet aztán 1971-es társa, a Mű/213. Utasítás (14) is átvett: "Robbanóanyagoknak azokat a vegyületeket vagy keverékeket nevezzük, 7 A Segédlet nem adta meg a brizancia fogalmát, az Ideiglenes utasításban viszont újból találkozunk vele:,,brizánsság alatt a robbanóanyag hevességét értjük, mely... mindenek előtt a robbanás hevességétől, de... a robbanási nyomás nagyságától is függ." (7-8. old. 8. pont) ' Érdekesség, hogy míg a Segédlet az 50-50-es amatolt az alacsony hatóerejű robbanóanyagoknál tárgyalta, addig az Ideiglenes utasítás ezt a robbanóanyagot átminősítette a közepes hatóerejű kategóriába. 5
melyek meghatározott külső behatásokra gyors kémiai átalakulásra képesek, mikőzben nagymennyiségű és nagy nyomású gázok képződnek, mely gázok kiterjedésük közben mechanikai munkát fejtenek ki." (7. old. 14. pont.) A robbanóanyagok csoportosítását gyakorlati alkalmazásuk szerint végzi el mindkét utasítás, mely tartalmát tekintve megegyező a Robbantási segédletnél bemutatott "rombolandó közegre kifejtett hatás" szerinti felosztással Az egyes kategóriáknál új, közepes hatóerejű brizáns 9 anyagként jelenik meg a plasztikus robbanóanyag, míg az alacsony hatóerejűek közé az ammonitokat, dinamonokat és ammonálokat sorolják 10 Mint látható, a katonai robbantástechnikában megjelenő robbanóanyagfogalom koronként változott, bár sok azonosság található az egyes meghatározásokban. Az ipari robbantástechnikában elfogadott hasonló (az MSZ-14-05029-1988 sz. szabványban rögzitett) megfogalmazás szerint "a robbanóanyag folyékony vagy szilárd halmazállapotú anyag (vegyület, elegy, vagy keverék), amely megfelelő iniciálás hatására önfenntartó, hőfejlesztő, legalább l OOO m/s sebességű kémiai átalakulásra képes és ennek során túlnyomórészben gázhalmazállapotú bomlástermékek képződnek belőle" (76). Ezek után - mintegy összegzésként - megpróbálok egy olyan robbanóanyag-fogalmat összeállítani, melyben minden fontos ismérv megjelenik, mely a kémiai robbanás során végbemenő folyamatban meghatározó jelentőségű (22). Robbanóanyagnak az olyan GYAKORLATILAG HASZNOSÍTHA TÓ vegyületeket (elegyeket, olvadékokat) nevezzük, amelyek a megfelelő KEZDŐGYÚJT ÁS (aktiválási energia) hatására bekövetkező ÖNFENN TARTÓ (exoterm) KÉMIAI ÁTALAKULÁS (reakció) során, IDRTELEN (százezred másodperc alatt) MAGAS HŐMÉRSÉKLETŰ és IGEN NAGY NYOMÁSÚ, főleg GÁZTERMÉKEKKÉ alakulnak át, melyek kiterjedésük közben rendkívül nagy teljesítményű MUNKÁ T végezn ek, és KÖRNYEZE TI HATÁST váltanak ki. ' "Brizánsság alatt a robbanóanyagoknak a velük érintkezésben lévő tárgyakra ható... zúzóképességét értjük. A robbanóanyag brizánssága detonációjának sebességétől függ..." (Mű/2. 389. old., Mű/213. 345. old.) 10 Az alfejezetben említett robbanóanyagok részletesebb bemutatására a 3.3. alfejezetben kerül sor. A katonai robbanóanyagok főbb jellemzőit a 2. sz. melléklet tartalmazza. 6
A kémiai reakció rendszerint égési (oxidációs) folyamat. Az oxidációhoz pedig éghető anyag (szén és hidrogén), valamint kellő mennyiségű (!) oxigén kell. A nagy reakciósebesség miatt az égés kívülről nem táplálható, ezért a robbanóanyagok az égés összes el emét (az oxigént is) önmagukban tartalmazzák (az oxigén rendszerint a nitrogénhez kapcsolódik, amely "foglalatot" képez számára). Ez a tulajdonságuk különbözteti meg a robbanóanyagokat a tüzelő- és motorhajtó anyagok - egyébként jelentősen nagyobb kalóriájú - csoportjától. Ez egyben cáfolata annak a gyakori véleménynek is, mely szerint a robbanás romboló hatásának fő oka a robbanóanyagokban rejlő hatalmas energiatartalék (mint pl. az 1953-as Robbantások c. kiadványban is olvashattuk). Ezt rögtön be is bizonyíthatjuk, ha összehasonlítjuk l kg fűtőanyag égéshőjét l kg robbanóanyag robbanásböjével (17): l. számú táblázat l kg fűtőanyag égésője és l kg robbanóanyag robbanáshője F űtőa nyagok é gés hője Robbanóanvagok ro bb a n ás hője fa 18,9 MJ fekete l őpor 2,9 MJ benzin 42,0 MJ nitroglicerin 6,3 MJ antracit 33.5 MJ trotil 4,2 MJ Vagyis l kg nitroglicerin robbanásakor a szén elégésekor keletkező energia ötöde, míg l kg trotil robbanásakor csak a nyolcada szabadul fel. Az összehasonlítás akkor sem javul sokat, ha a fűtőanyagoknál az égéshő t az égéshez szükséges oxigénnel vett keverék l kg-jára állapítjuk meg (tekintve, hogy a robbanóanyagoknál is a reakcióhoz szükséges oxigénnel együtt vett értéket vettük figyelembe): az égéshő l kg fűtőanyag-oxigén keverékre (17). F ű t őa n y a go k égésh őj e az égéshez szükséges ta oxigénnel vett keverék l kg-jára 8,0 MJ antracit 9,2 MJ benzin 9,6MJ 2. számú táblázat A kondenzált fázisú kémiai robbanás hatalmas romboló hatásának valóságos oka az, hogy az energia a robbanáskor rendkívül gyorsan szabadul fel. Míg l kg benzin az autó motorjában 5-6 perc alatt ég el, addig l kg robbanóanyag robbanása 1-2 százezredmásodperc alatt játszódik le. Az energia a robbanáskor több tízmilliószor gyorsabban szabadul fel, mint égéskor. Ez a reakció kívülről nem táplálható oxigénnel, ezért kell a kondenzált fázisú robbanóanyagoknak önmagukban hordozniuk az átalakulásukhoz szükséges oxigént. 7
2. számú ábra AZ IPARI ÉS A KATONAI ROBBANÓANYAGOKKAL SZEMBEN TÁMASZTOTT KÖVETELMÉNYEK Követelmény meqnevezése Ipari robbanöanyaq Katonai robbanóanya q függ az alkalmazastól: aknak, bombéik, tüzérségi lőszerek, rakéták a./ harci fejek töltetei: - magas gáznyoméis; - nagy gázfejlődés; teuesítmény - magas robbanashő (magas detonéiciósebesség nem - nagy gázfejlődés és magas robban as hő = nagy követelmény). robbanóerő (munkavégzö képesség); b./ gránátok töltetei: - a magas detonációsebesség nem követelmény - nagy repeszképző hatás; (kivétel a szeizmikus kutatásokhoz gyártott speciális - nagy töltési sűrűség; robbanó zselatinokat). - nagy detonáciösebesség; - közepes munkavégző képesség elegendő. c./ kumulativ!öltetek: - extrém magas sűrűség és detonációsebesség (HMX a legjobb); - maqas hatóerő (brizancia) és munkavéqző képesséq. érzékenység - amennyire csak lehetséges, érzéketlen: l - kezelésbiztonság; - tűzbiztos; - gyutacsérzékenység (kivéve a slurry-ket és az - ütésbiztos; ammóniumnitréit- tüzelőanyag keveréket. - lövésbiztos - l O év vagy több a tárolási idő; stabilitas és tárolhatóság - kb. hat hónap tárolási idő, vagy több; -semleges; - semleges (nincs az alkotök között nitric-azid) - fémekkel nem reagál; - alakítható. vízállóság - töltényezve 2 órát el kell viselnie állóvízben - tökéletes vízállóság, legalább a fegyverbe való (szeizmikus robbanóanyagnak többet). betöltés iq. adaqolhatösáq - zselatinált. vagy por. - öntött vaqv préselt. Hőtűrő képesség -teljes működésképesség meg kell őriznie -40 oc - -25 'C -ig (-13 'F) nem fagyhat meg: (-40 F) és +60 oc(+ 140 F) között. sőt különleges - +60 oc -ig (140 'F) néhány órát ki kell bírnia. esetekben efölött is. J. Köhler - R. Meyer: Explosives - Fourth, revised and extended edition (VCH Verlagsgesellschaft mbh, Wcnhcim, Fcderal Rcpublic of Gem1any, 1993.) 12. táblázat ( 142. old.) alapján. o -
Felhasznált irodalom l. Vezérfonal az utászszolgálat oktatásához - fordítás (Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, 1899.) 2. E-23. Műszaki oktatás am. kir. honvéd lovasság utász-szakaszai és század-utászai számára (Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, 1902.)" 3. Schaffer Antal: A gyakorlati robbantó technika kézikönyve (Pallas Rt., Budapest, 1903.) 4. Arday Géza m. kir. honvédszázados: A lőpor és robbanó anyagok technológiája és történeti fejlődése (Szent Erzsébet Nyomda Részvénytársaság, Kassa, 1910.) 5. H-26. Technischer Unnterricht fiir die k.u.k. Sappeur-Pionier truppe. Teil; Sprengvorschrift (Aus der Druckerei des k.u.k. Kriegsministeriums, Wien, 1915.)' 2 6. E-39,b. Műszaki oktatás am. kir. honvéd lovasság számára- tervezet (Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, 1915.) 13 7. E-34 (Műsz. okt. műsz.): Műszaki oktatás a műszaki csapatok számára, 2. Füzet - Robbantások I-ll. rész+ Mellékletek (M. kir. honvédelmi minisztérium, Budapest, 1928-1929.) 8. E-32 (Műsz. okt.): Műszaki oktatás a nem műszaki csapatok számára+ Ábrailizet (M. kir. honvédelmi minisztérium, Budapest, 1926.) 9. Schmoll Endre: Haditechnikai ismeretek I. kötet (A szerző kiadása, Budapest, 1929.) 10. Schmoll Endre: Haditechnikai ismeretek ill. kötet (M. kir. bpesti honv. tiszti szabályzatismertető tanf, 1933.) ll. Robbantási segédlet (Honvédelmi minisztérium, Budapest, 1950.) 12. E-mű.l. Ideiglenes robbantási utasítás (Honvédelmi minisztérium, Budapest, 1950.) 13. Mű/2. Robbantási utasítás (Honvédelmi minisztérium, Budapest, 1965.) 14. Mű/213. Robbantási utasítás (Honvédelmi minisztérium, Budapest, 1971.) 15. F-1 03. Utasítás a lövőszer, robbanóanyagok, lőporok és gyújtószerek kezelésére, raktárolására és megvizsgálására (Pallas nyomda, Budapest, 1924. évi utánnyomás) 16. Robbantások (Honvédelmi Minisztérium, Budapest, 1953.) 17. Andrejev K. K.- Beljajev A. F.: A robbanó anyagok elmélete (Műszaki Könyvkiadó, Bp. 1965.) 18. Dr. Bohus O.-Horváth L.-Papp J.: Ipari robbantástechnika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1983.) 19. Bassa R.-Dr. Kun L.: Robbantástechnikai kézikönyv (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1965.) 20. J. Köhler-R. Meyer: Explosives - Fourth, revised and extended edition (VCH Verlagsgesellschaft mbh, Wenheim, Federat Republic ofgermany, 1993.) 21. TM 9-1300-214 Military explosives technical Manual (Headquarters, Department of the Army, Washington DC, USA, 1984.) 22. Dr. Lukács László: A katonai robbantástechnika és a környezetvédelem - egyetemi jegyzet = ZMNE" Hadtudományi kar, Műszaki harcászati-hadműveleti tanszék, Budapest, 1997. 11 1902. évi 2388/eln. körrendelet, április 7.) 12 Az utasításnak 1918-as (a jelzettel megegyező tartalmú) utánnyomása is fellelhető a könyvtárakban 13 1915. évi 3019/eln. körrendelet 14 ZMNE - Zónyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem ll
Robbanóanyag-vizsgálatok, a tanúsítás műszaki és jogi vonatkozásai Diószegi Imre TÜV Rheinland Intereert Kft. piro- és robbantástechnika üzletág Előszó A II. világháború után, a rendszerváltásig Magyarországon ipari és katonai robbanóanyagok, robbanóeszközök kutatás-fejlesztését és gyártását állami vállalatok végezték, szigmú gyártási technológiák alapján. A gyártási technológia betartását a hatósági jogkörű Vegyi- és RobbanóanyagipariFel ügyelet (VRF) gyakorolta. Az ipari robbanóanyagok gyártásközi ellenőrzésében a gyártók, a kutatás-fejlesztésében és minősítésében pedig a Központi Bányászati és Fejlesztési Intézet (KBFI) (az elődje a Bányászati Kutató Intézet BKI) vettek részt. A polgári (ipari) robbanóanyagok vizsgálatait és minősítését egyrészt a robbanóanyag-gyártók vizsgálólaboratóriumai, másrészt a hatósági jogkörű KBFI végezte, polgári (MSZ) szabványok alapján. A katonai robbanóanyagok vizsgálatait és minősítési eljárásait a" Gyártási és átvételi utasítások" és a kötelezően alkalmazott katonai szabványok (GOSZT és MSZ K) szabályozták és írták elő. A robbanóanyagok és robbanóeszközök megfelelőségét a Haditechnikai Intézet (HTI) végezte. Az ezredfordulóra a helyzet gyökeresen megváltozott. A magyar bányászat gyökeres változáson ment keresztül. A mélyművelésű hányákat fokozatosan felszámolták, a szénbányászatot szinte teljesen megszüntették, A bányászat robbanóanyagfelhasználása drasztikusan lecsökkent, ugyanakkor a piac nyitottá vált, a kűlfóldi robbanóanyag-beszerzés egyszerűbb lett. Ezek következtében a magyar robbanóanyagipar soha nem látott mélypontra jutott, nagy tradíciókkal bíró cégek szüntek meg, vagy "privatizálódtak" kis cégekre (pl.: NIKE, Mechanikai Művek). Megszünt a robbanóanyag-iparban az állami felügyelet, mert mind a KBFI-t, mind a VRF-et privatizálták, a KBFI a ROTECH Kft., a VRF pedig a TÜV Hungária Kft. részeként működött tovább néhány évig. A privatizált cégeknek megszűnt a hatósági jogkörűk, a robbanóanyag-ipart szakmai szempontból már csak a Magyar Bányászati Hivatal felügyelte, de a VRF vagy a KBFI tevékenységét nem vállalhatta fel. A katonai robbanóanyagok és robbanóeszközök területén is drasztikus változás állt be. A Magyar Honvédségnél megszakítás nélkűli közel 15 éves folyamatos átszervezés azt eredményezte, hogy a legnagyobb "fogyasztók", a műszaki alakulatok a töredékűkre zsugorodtak össze, a tüzérség mint fegyvernem pedig gyakorlatilag megszűnt. A raktárakban óriási menyiségű, több ezer tonnás készletek halmozódtak fel, melyek "frissítése" megszűnt, mert az említett alakulatok kiképzési szintje olyan mértékben lecsökkent, hogy a meglevő készetek bőven elegendőek voltak az ellátá- 12
sukhoz. A folyamatból egyértelműen az következett, hogy a magyar hadiipari cégek megrendelések hiányában tönkrementek, felszámolásra kerültek (pl. a Mechanikai Művek). A katonai robbanóanyagok és eszközök vizsgálatait és minősítéseit évtizedeken keresztül a Haditechnikai Intézet (200 l-től Technológiai Hivatal néven) végezte, részben az ipari vizsgálóbázisokra támaszkodva. 2007-ben a Technológiai Hivatal is felszámolásra került. Jelen cikkemben az én meglátásommal szeretném bemutatni az egyetlen magyar vizsgálószervezet munkáját és jogi háttereit Természetesen lehetséges, hogy ezt mások másképpen láiják. TÜV Rheinland Intereert Kft. A TÜV Rheinland InterCerf Kft. (TRIC rövidítéssel) német központú, de magyar cégbejegyzésű vizsgáló és tanúsító nemzetközi szervezet. A TÜV Rheinland InterCerf Kft. a TÜV Rheinland Group cégcsoport tagja. A TRIC budapesti központú magyar cég maga is rendelkezik leülföldi üzletágakkal A TÜV Rheinland Group l. kép. A TÜV Rheinland Group cégei a világban. A TÜV Rheinland Group: több mint 100 leányvállalata van, több mint 60 országban, több mint 340 telephellyel 13
A TÜV Rheinland In tercert jelenleg a közép-európai régió központj a. Az alábbi országokban vannak üzletágai: Ukrajna Horvátország Montenegró Oroszország Kazahsztán Szlovákia Bosznia-Hercegovina Litvánia Románia Szlovénia Szerbia Bulgária Albánia A TÜV Rheinland Intereert piro- és robbantástechnikai üzletág A TRIC 2003-ban Magyarországon megalapította a "pirotechnika és robbantástechnika" üzletágát Célja a nevének megfelelöen pirotechnikai és robbanóanyag-termékek vizsgálata és tanúsítása. Az üzletág létrehozásának alapja a 90-es évek közepén privatizáció során megvásárolt, de hatósági jogkörrel már nem rendelkező VRF Kft. szakemberi gárdájának több évtizedes szakmai tudása. Az eredeti VRF tevékenységét a megváltozott hazai és nemzetközi helyzet miatt nem lehetett folytatni. Az ezredfordulóra Európában a nyugati országok régi nagy vizsgáló és tanúsító szervezetei mellett a kelet-európai országok új szerkezetű vizsgáló és tanúsító szervezeteket alapítottak. A legtöbb kelet-európai ország a folytonosság betartása mellett a régebbi jól felszerelt vizsgálóbázissal rendelkező állami vizsgáló és tanúsító szervezeteket alakította át az európai uniós elvárásoknak megfelelően. Az európai tanúsító szervezetek az egységesítés és kölcsönös elfogadás jegyében létrehozták az European Notified Bodies (ENB) szervezetet, azaz "Európai Tanúsító Szervezetek" csoportot. Mint sok esetben, Magyarország ebben az esetben is "kilógott a sorból". 2003-ig az egyetlen ország volt, amelynek nem volt vizsgáló-tanúsító szervezete. Az üzletág - a hasonló kijelölt szervezetekhez hasonlóan - két szakmailag elkülönült területhez tartozó vizsgálati és tanúsítási tevékenységét vállalt fel: a pirotechnikai termékek a robbanóanyagok vizsgálatát és tanúsítását A robbanóanyagok esetében már 1993 óta létezett egy európai uniós irányelv (direktíva), a 15/93-a EGK-határozat. A pirotechnika területén nem volt nemzetközi szabályozás, minden ország nemzeti jogszabályai szerint kezelte a pirotechnikai termékeket és azok vizsgálatát. A TRIC 2004-ben elkezdte a kijelöléséhez szükséges munkákat. A felügyelő hatóságotésegyben Magyarországot az EU-nál a GKM képviselte. 14
Az, hogy egy szervezet kijelölt szervezet legyen, át kell esnie egy kijelölési folyamaton. Akijelölési folyamat az alábbi főbb lépéseket tartalmazza: A kijelölést megszerezni kívánó szervezetnek be kell nyújtania a kérelmét a G KM-hez. A GKM szakmai ellenőrzésre a NAT-ot (Nemzeti Akkreditált Testület) kéri fel. A NAT záros határidőt ad arra, hogy a kijelölésre jelentkező felkészüljön a többlépcsős ellenőrzésre, melynek során a NAT megvizsgálja, hogy a kérelmező rendelkezik-e a kijelöléshez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel A NAT többlépcsős ellenőrzését követően javaslatot ad a GKM-nek, hogy a kérelmező megfelel-e a kijelölésre vonatkozó követelményeknek. Ha a NAT jelentése pozitív, a GKM, ha nincs európai uniós irányelv az adott szakterületen, nemzeti kijelöléssei bejegyzi a kérelmező szervezetet, az kijelölt szervezetté válik és megkapja a ki jelölési okiratot. Ha az adott szakterületen létezik európai uniós irányelv, a GKM nem jelölheti ki a kérelmező szervezetet, hanem be kell nyújtania a brüsszeli bizottságnak azt, hogy Magyarországot a magyar akkreditáló testület által megfelelőnek ítélt kérelmező szervezet képviseli, s az EU jegyezze be és jelölje ki. Az EU kijelöléssei foglalkozó szervezete akkor adja meg a kijelölést, ha a már kijelölt szervezetek szakmai szintjét eléri a kijelölést kérő szervezet. Lehetősége van további szakmai és szervezeti információk bekérésére az adott ország hatóságától Gelen esetünkben a GKM-től). A TRIC a kijelölési eljárásokat - nagyon sok anyagi befektetéssel és szervezési munkával- 2005. november ll-re pozitív eredménnyel zárta. A pozitív eredmény miatt a TRIC 2005-ben pirotechnikai területen megkapta a GKM-től a 97/2005 számú kijelölési okiratot. Az okirat alapjánatric a 155/2003 kormányrendelet és a vonatkozó MSZ 14035 szabványsorozat alapján jogosult pirotechnikai termékek vizsgálatára és tanúsítására. A nemzeti kijelölés miatt a tanúsítás és a vizsgálati eredmények Magyarországon feltétel nélkül érvényesek, azonban jogi szempontból más EUországokra nem kötelezőek, vagy nem kötelesek azokat elfogadni. Persze ez vica versa is igaz, ha csak a jog betűit vesszük alapul. Az EU-n belül vannak azonban más jogszabályok is, többek között az áruk szabad forgalmazásával, áramlásával kapcsolatos nemzetközi megállapodások, így a valóságban a kölcsönös elfogadás, azaz a nemzeti kijelölt szervezetek vizsgálati eredményeinek, tanúsításainak alapvető elfogadása. A TRIC a robbanóanyagok területén is megfelelt az elvárásoknak, de mivel a 15/93 EGK rendelet a vonatkozó EU-s direktíva, a kijelölésre a GKM felterjesztette a TRIC-t a megfelelő uniós bizottsághoz. 2005-től 2007-ig tartott az uniós vizsgálat, melynek eredményeként 2007. június l-jétől a TRIC uniós kijelölést kapott 1008 számon. 15
Az uniós kijelölés a nemzetihez képest egy szinttel magasabb minösítést, de egyben elvárást is jelent. A TRIC jogi értelemben azonos szintre került a nagy nyugat-európai állami, vagy állami fmanszírozású vizsgáló, tanúsító szervezetekkel. Ennek egyik megjelenési formája többek között az, hogy 2007 májusa óta a TRIC tagja az ENB-nek. A 2004-es kezdettől a 2007. év végéig az "izzasztó" kijelölési munkát nehezítette az is, hogy a kijelölés egyik alapjául szolgáló hatályba léptetett EN-szabványok száma 2003-2006 között jelentősen megnőtt. Nemegyszer előfordult az, hogy a kijelölés felkészülése során a vizsgálatok alapját képező szabványok szakmai-technikai feltételeit megteremtve felkészültünk a szakmai ellenőrzésre, erre újabb szabványok jelentek meg, kezdhettük megteremteni azok szakmaitechnikai feltételeit is. 2007. május 23-án jóváhagyásra került a pirotechnikai termékekre vonatkozó 2007/23 EK irányelv is. A TRIC főbb jellemzői és tevékenysége a pirotechnika területén A pirotechnika területéreakijelölési szám: 97/2005 (GKM) Tevékenységi területek: a.) tűzijátékok ADR-vizsgálatai és besorolása a.) tűzijátékok vizsgálata és tanúsítása az MSZ EN 14035 szabványsorozat szerint a.) pirotechnikai "tárgyak" vizsgálata b.) a pirotechnikai gyártás technológiai szakvéleményezése c.) szabványalkotásban, véleményezésben szakértői közreműködés d.) az ENB tagjaként nemzetközi feladatok és egyeztetés e.) hatóságok számára szakvélemény készítése a.) Tűzijátékok ADR-vizsgálatai és besorolása A tűzijátékok a pirotechnikai termékek speciális csoportja, amelyeket a "szórakoztató" pirotechnikai termékekhez sorolnak. A mindenki által ismert kis és nagy tűzijátékok alapanyaga az a nagyon sokféle, közelloo OOO-féle termék, amelyek különféle összetételü és mennyiségü pirotechnikai komponenseket tartalmaznak. Ezek között vannak lassan égő, de vannak hevesen égő, nagy fényerejű színes vagy olykor robbanóképes, erős hanghatást okozó alkotóelemek. A veszélyes áruk nemzetközi közúti (vasúti) fuvarozását szabályzó, Magyarország által is ratifikált szabályzat az ADR (RID), melynek egyik fontos, ha nem legfontosabb szabályozása az, hogy minden veszélyes anyagot tartalmazó terméket be kell sorolni egy nemzetközileg is egységes veszélyességi csoportba (osztály- és alosztályba). A magyar jogszabályok alapján a pirotechnikai termékek esetében az osztályba sorolást nem a gyártó, hanem a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (MBFH) adja ki. 16
Az MBFH a TRIC vizsgálati és besorolási javaslata alapján adja ki az osztályba sorolást, így a TRIC rnint szakértö szervezet teszi meg a javaslatát az MBFH-nak. Az ENB tagjaként a TRIC folyamatos kapcsolatban áll a többi kijelölt szervezettel, és részt vesz az osztályba sorotással kapcsolatos egyeztető megbeszéléseken. A pirotechnikai termékek nagy részét a Távol-Keleten, alapvetöen Kínában állítják elő. A nagyszámú és egyre ú jabb és ú jabb terméktípusok besorolását "odaát" viszonylag egyszerűen kezelik, és az ADR-nek megfelelő gyári besorolásnál sok esetben - az akadálymentes tengeri szállíthatóság érdekében - "veszélytenebbnek" tüntetik fel. Az ADR szerinti veszélyességi besorolásnál előtérbe kerül a pirotechnikai termékek robbanóképességének vizsgálata. Az ADR" Vizsgálatok és kritériumok kézikönyve" meghatározza azokat a vizsgálati eljárásokat, amellyel meg lehet állapítani egy vegyület, keverék robbanóképességél Nagyon fontos vizsgálatok lehetnek sok esetben, mert ugyanaz a tűzijáték vizsgálat nélkül, csak a gyári speciflkációt, összetételt alapul véve pl. l,4 G besorolású, az elvégzett vizsgálatok után akár l, l G is lehet. Ez rendkívül nagy eltérés, hiszen az 1,1 G anyagok valódi veszélyessége sokkal nagyobb. Az ENB egyik tagjának ezzel kapcsolatos javaslata bekerült a ADR 2007-be is, vagyis az számít (robbanóképes) villanóelegynek, amelynek 0,5 g-ja 8 ms, vagy annál rövidebb idő alatt ég el. Ezt az időt a "Time/pressure" vizsgálati eljárás keretében kell mérni. b.) Tűzijátékok vizsgálata és tanúsítása a 2007/23 EK-irányelv és az MSZ EN 14035 szabványsorozat szerint A tűzijátékok képezik a legnagyobb hányadát az emberek által felhasznált pirotechnikai termékeknek A 2007/23 EK-irányelv alapján a tűzijátékokat típusaik, kialakításuk és pirotechnikai hatóanyag-tartalmuk szerint 4 fő osztályra kell sorolni: l. osztály, rendkívül alacsony veszélyességi kockázatú termékek 2. osztály, alacsony veszélyességi kockázatú termékek 3. osztály, közepes veszélyességi kockázatú termékek 4. osztály, nagy veszélyességi kockázatú termékek, amelyeket csak szakemberek üzemeltethetnek, működtethetnek. Attól fiiggöen, hogy az adott tűzijáték hogyan működik, rnilyen hatásokat, ettekteket hoz létre működése során, típusba kell soroilli (pl. "bomba", "szikraszökökút", "római gyertya"). Jelenleg 31 db MSZ EN 14035 szabvány van hatályban, amelyek tartalmazzák: 17
a típusba sorolás módját, az osztályba sorolás alapját, az elvégzendő vizsgálatokat, azok pontos leírását, a vizsgálatok kiértékelésének módját, a megfelelőségi kritériumokat. Minden tűzijáték besorolható valamilyen típusba, de nem minden tűzijátéktípusnak van EN-szabvány szerinti vizsgálati eljárása (pl. a "bombának" nincs). A vizsgáló szervezetek hatáskörébe tartozik azon Eljárási Utasítás kidolgozása és annak alapján a tűzijáték vizsgálata és tanúsítása, amelyekre nincs EN-szabvány. Ez esetben látható, hogy nagyon komoly szakmai felkészültséget és felelősséget várnak el a kijelölt szervezet vizsgálóitól a szakmailag korrekt Eljárási Utasítás kidolgozásánál c.) Pirotechnikai "tárgyak" vizsgálata A pirotechnikai "tárgyak" elnevezés gyűjtőfogalom, amely tartalmazza azokat a pirotechnikai termékeket, amelyek nem tartoznak a tűzijátékok körébe. A 2007/23 EK-irányelv alapján a nem tűzijátékokat két termékcsoportba lehet sorolni: a.) Színházi pirotechnikai termékek: TI osztályú színházi pirotechnikai termékek, amelyek olyan alacsony veszélyességi kockázatúak, hogy bárki által használhatók, működtethetők lehetnek. T2 osztályú színházi pirotechnikai termékek, amelyeket veszélyességi kockázatuk miatt, csak szakemberek által szabad működtetni, felhasználni. b.) Egyéb (régebbi szóhasználattal.. műszaki") pirotechnikai termékek: P l osztályú egyéb pirotechnikai termékek, amelyek olyan alacsony veszélyességi kockázatúak, hogy bárki által használhatók, működtethetők lehetnek (tipikus példája ennek a gépjárművekbeépített légzsák-felfújó patronok). P2 osztályú egyéb pirotechnikai termékek, amelyeket veszélyességi kockázatuk miatt, csak szakemberek által szabad működtetni, felhasználni. A fenti pirotechnikai termékekre nincs EN-szabvány, a kijelölt szervezet a gyártmány műszaki leírása, dokumentációja alapján egyedi vizsgálatokat végez, melynek során vizsgálnia kell: a termékre előírt körülmények, valamint az előforduló extrém körülmények közötti megbízható működését (pl. hőmérséklet-, nyomáshatárok közötti működés ), 18
az előírt hőmérsékleti szélsőértéknél a terméken, vagy összetételében történik-e olyan változás, amely a veszélyességi kockázatát növeli (pl. új, veszélyes anyagok keletkezése vegyi reakció következtében), az üzemszerű működés, vagy extrém esetben előforduló mechanikai igénybevételek (pl. vibráció, ejtés) milyen mértékben növelik a termék veszélyességét, vagy annak működőképességét, ha szükséges, a termék "öregbítéses" vizsgálatait követő veszélyességi kockázatnövelő hatást, vagy működési zavarát. d.) Pirotechnikai gyártástechnológia szakvéleményezése A 2007/23 EK-irányelv előírja, hogy a kijelölt szervezetnek feladata aminőségbiztosítási rendszer ellenőrzése során az adott termékre vonatkozóan a gyártó gyártástechnológiai megfelelőségének ellenőrzése. Ez az ellenőrzés (véleményezés) arra terjed ki, hogy a gyártó a pirotechnikai termék előállításánál alkalmazott gyártástechnológiája alkalmas-e az adott termék előírt minőségi szinttel és egyenletességgel való elöállítására. A szakvélemény nem a módot, hanem annak eredményességét taglalja. e.) Szabványalkotásban, véleményezésben szakértői közreműködés A pirotechnikai szabványok - lehet, hogy furcsán hangzik - alapvetően a kijelölt szervezeteknek szólnak, munkájukat szabályozzák. Egy-egy termék besorolási, vizsgálati módja és értékelési kritériumait az EN-szabványok tartalmazzák, ebből következöen minden kijelölt szervezet elemi érdeke az egyértelmű, pontosan meghatározott módon végrehajtandó vizsgálatokat tartalmazó szabványok megjelenése, hatályba léptetése. Minél több az EN-szabvány, annál kevesebb Eljárási Utasítást kell kidolgozni és alkalmazni. f.) Az ENB tagjaként nemzetközi feladatok és egyeztetés Az ENB a kölcsönös elfogadhatóság, az azonos alapokon történő vizsgálati eljárások érdekében évenként több alkalommal összeül, és a tagországok kijelölt szervezetei megvitatják azokat a problémákat, amelyek a vizsgálatok során jönnek elő, vagy tesznek új javaslatokat az egyes vizsgálati eljárások, értékelési módok megváltoztatására. Az ENB ülésein az illetékes EU-bizottság képviselője jelen van, sőt részesedik a feladatok kiosztásában, vagy a problémás nemzetközi jogi helyzetek, problémák tisztázásának továbbításában. g.) Nemzeti hatóságok részére szakvélemény készítése A kijelölt szervezetek függetlenségére vonatkozó követelmények miatt a TRIC a gazdasági szereplők között nem tehet kűlönbséget, de a nemzeti hatósá- 19
gok (pl. MBFH, IRM, GKM) részére akár a jogalkotás szakmai kérdéseiben, akár egy-egy konkrét szakmai kérdésben fiiggetlen, kijelölt szervezeti szakvéleményt készít. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a TRIC szakértö i, munkatársai végzik el a szakvéleményhez szükséges vizsgálatokat, ha kell, és foglalják írásba; a szakvéleményt jogi szempontból a szervezet adja ki, és vállal érte felelösséget A TRIC főbb jellemzői és tevékenysége a robbanóanyagok területén a.) Robbanóanyagok ADR-vizsgálatai és besorolása. b.) Ipari robbanóanyagok tanúsítása a 95/15 EGK-tanács-rendelet szerint. c.) Ipari robbanóanyagok, gyújtózsinórok, gyutacsok vizsgálata az MSZ EN szabványsorozatok szerint. d.) Katonai robbanóanyagok vizsgálata STANAG, MIL szerint. e.) Szabványalkotásban szakértői közreműködés. f.) Az ENB tagjaként nemzetközi feladatok és egyeztetés. g.) Hatóságok számára szakvélemény készítése. a.) Robbanóanyagok ADR-vizsgálatai A robbanóanyagok ADR-vizsgálatait akkor kell elvégezni, ha: a gyártó új terméket (egy- vagy többkomponensű robbanóanyag) állít elö, és vizsgálatok nélkül nem tudja biztosan megállapítani, hogy az anyagot milyen osztályba kell sorolni, a termék alkalmazása során olyan jelenséget tapasztalnak, amely felveti az előzetesen megállapított, vagy régebben megállapított osztályba sorolás újraértékelését, a termék rendeltetésszerű használata során mégis bekövetkező baleset kivizsgálásánál elrendelt ADR szerinti megfelelőségi vizsgálat, lejárt szavatosságú, kűlönösen a hosszú ideig tárolt robbanóanyag, vagy azt tartalmazó robbanótest ADR szerinti osztályba sorolása, vagy újra sorolása esetén, ilileg akkor, ha a robbanóanyagban fennállhat a fizikai vagy kémiai változás lehetősége (pl. újrakristályosodás vagy vegyi bomlás). Nagyon fontos tudni. hogy az ADR szerinti vizsgálatok eredményeinek értékelésekor nem a robbanóanyag használati műszaki paramétereinek megfelelőségét. hanem a szállíthatósághoz szükséges minimumértékeknek való megfelelőséget kell figyelembe venni. Egy példa erre: A TNT ütésérzékenysége katonai minőség es etén 15 J-;-16 J. Ha pl. a vizsgálatnál egy TNT-minta 5 J értéket eredményez, az azt jelenti, hogy nem szabad fe/dolgozni, nem szabad robbantási munkákhoz felhasználni attól fiiggetlenül, hogy mindkét fajta TNT az 1.1 D osztályba tartozik. Ellenben akkor lenne 1.1 A besorolású a TNT, ha az ütésérzékenysége az ADR szerinti 2 J alá esne. 20
A jogszabály szerint az ADR szerinti osztályba sorolás a gyártó joga és feladata, de ha a gyártó a termékét rossz osztályba sorolja, nagy kockázatot és felelőséget vállal egy esetleges baleset bekövetkezésénél Miért vannak az J. osztályra vonatkozó ADR szerinti vizsgálati sorozatok (összesen 7)? A válasz egyszerű. Az osztályba és az alosztályba tartozás meghatározása. Egy-egy vizsgálati sorozat több vizsgálati eljárást tartalmaz, a legtöbb esetben egy sorozaton belül minden vizsgálatot el kell végezni, olyan lehetőség is van, hogy ha egy vizsgálati eljárást elvégezve az eredmény,,negatív", nem kell a többi vizsgálatot elvégezni. l. vizsgálati sorozat Indok: Eldöntése annak, hogy a kérdéses anyag egyáltalán robban-e, azaz l. osztály e? l.a.) UN réspróba (fojtás alatt indító tőlténnyel iniciálás). l.b.) Koenen-próba (hevítve felrobban-e?). l.c.) Idő/nyomás próba (zárt térben begyújtás <pmax) l.c.) i.) Belső gyújtású próba (zárt térben deflagrációból detonációba átmenet). Eredmény: Ha robban, akkor biztos, hogy az l. osztályba tartozik. 2. vizsgálati sorozat Indok: Nem túl érzékeny-e az anyag a szállításhoz? 2.a.) UN réspróba (fojtás alatt indító tőlténnyel iniciálás). 2.b.) Koenen-próba (hevítve felrobban-e?) 2.c.) Idő/nyomás próba (zárt térben begyújtás <30 ms). 2.c.) i.) Belső gyújtású próba (zárt térben deflagrációból detonációba átmenet). Eredmény: Ha az eredmény túlérzékenység, közúton nem szállítható, de valamilyen eljárással (pl. plasztifizálás, vagy vízzel keverés) csökkenteni kell az érzékenységet, majd meg kell ismételni ezen vizsgálatsorozatot 3. vizsgálati sorozat Indok: Hőhatásra nem bomlik-eszét az előírtnál gyorsabban? Mechanikus igénybevételre nem túl érzékeny-e? 3.a) Ütésérzékenység (BAM ejtőkalapács <2 J). 3.b) Dörzsérzékenység (BAM dörzskészülék <80 N). 3.c) Termikus stabilitás próba (75 C, 48 ó). 3.d) Kisléptékű égési próba (tűz hatására felrobban). 21
Eredmény: Ha az eredmény a határérték alatt van, közúton nem szállítható, de valamilyen eljárással (pl. plasztifizálás, vagy vízzel keverés) csökkenteni kell az érzékenységet, majd meg kell ismételni ezen vizsgálatsorozatot 4. vizsgálati sorozat Indok: A becsomagolt anyag nem túl veszélyes-e a szállításhoz? 4.a) Acélcsőejtési próba folyadékokhoz ( >5 m). 4.b) Ejtés (>12m). Eredmény: Ha a becsomagolt anyag a vizsgálatok során felrobbant, vagy deflagrált, nem megfelelő a csomagolás, közúton nem szállítható, de a csomagolás megváltoztatásával valamilyen módon csökkenteni kell az érzékenységet, majd meg kell ismételni ezen vizsgálatsorozatot 5. vizsgálati sorozat Indok: Érzéketlen tárgy tömegrobbanás veszélyével (1.1, vagy 1.5 osztály) 5.a) Gyutacsérzékenységi próba (robbanás-> nem 1.5). 5.b) Amerikai DDT-próba, deflagrációból detonációba átmenet, zárt csőben robbanás-> nem 1.5). 5.b) Külső tűz próba (robbanás-> nem 1.5). Eredmény: Ha minden vizsgálat eredménye a nem robbanás, akkor 1.5 osztályú, ha egyik vizsgálatnál bekövetkezik robbanás, 1.1 osztályú. 6. vizsgálati sorozat Indok: Csomagolva tömegrobbanásra hajlamos, vagy kilövellésre hajlamos? (1.2, 1.3 vagy 1.4 osztály) 6.a) Egyedi csomagolás vizsgálata. 6.b) Halmazolási próba (hevítve felrobban-e?). 6.c) Külső tűz (máglyapróba). Kimenete: 1.2, 1.3, vagy 1,4 7. vizsgálati sorozat Indok: Rendkívül érzéketlen tárgy-e? (1.6, vagy nem 1.6 osztály) 7.a) EIDS gyutacspróba. 7.b) EIDS réspróba. 7.c) Morzsolási próba. 7.d) EIDS lövedék ütésvizsgálat 7.e) EIDS külső tűz próba. 7.f) EIDS lassú tűz próba. 7.g) 1.6 tárgy külső tűzhatás próba. 7.h) 1.6 tárgy lassú melegítési próba. 22
7.j) 1.6 tárgy lövedék ütésvizsgálat 7.k) 1.6 tárgy halmazolási próba. b.) Ipari robbanóanyagok tanúsítása a 15/93 EGK-tanácsrendelet szerint Az ipari robbanóanyagok 15/93 EGK-rendelet szerinti (a továbbiakban: EK) tanúsítása és vizsgálatai ún. "modul" szerinti történnek. Van egy alapmodul, a "B" -modul, amely a folyamatos gyártáshoz vagy forgalmazáshoz elengedhetetlen. A "B" modul szerinti vizsgálatok (melyet EK-típusvizsgálatnak is neveznek) eredménye a robbanóanyag "törzskönyve". A "B" modul mellé a folyamatos termékellenőrzés érdekében rendelni kell "C", vagy "D", vagy "E", vagy "F", vagy "H" modulnak megfelelő ellenőrző vagy vizsgáló eljárásokat. A kivétel a "G"-modul, ahol minden terméket (általában egyedi termékek) darabonként (egyenként) kell vizsgálni. a.) "B" modul szerinti vizsgálatok A "B" modul szerinti vizsgálatok a legrészletesebb vizsgálatok, ahol a robbanóanyag biztonsági és a használatához szükséges jellemző paramétereinek meghatározása, vagy ellenőrzése történik meg. Ha a gyártó tudja a jellemző paramétert (pl. detonációsebességet), akkor annak mérésével a vizsgálatok során ellenőrzés történik. Ha a gyári paraméterektől eltér a vizsgált robbanóanyag, akkor vagy a gyártó módosít a robbanóanyagán, vagy a EK-típusvizsgálatok eredményeit alkalmazza az adatlapján. Az irányelv nem köti meg azt, hogy milyen jellemzőket kell vizsgálni, de előírja, hogy miket kell vizsgálni, ha azok a biztonság, vagy használati jellemzők miatt fontosak. Alapvetően a gyártó és a tanúsító szervezet állapodik meg arról, hogy a biztonsági szempontból fontos és nem elengedhető vizsgálati eljáráson kívül melyik vizsgálat kerüljön végrehajtásra. Az EK-típusvizsgálatoknál mindig szükséges alapvizsgálatok: összetétel-vizsgálat, termikus stabilitás vizsgálata (hőhatásra nem bomlik-e az előírnál jobban), dörzsérzékenység vizsgálata (az ADR szerinti minimumnál több kell legyen), ütésérzékenység vizsgálata (az ADR szerinti minimumnál több kell legyen), a gyújtás eszközeinek vizsgálata (az előírt indítóeszközökkel biztonságosan iniciálható-e?). Az EK-típusvizsgálatoknál általában végzett alapvizsgálatok: szemcsenagyság és eloszlás (ömlesztett anyagok esetében), víztartalom, 23
detonációsebesség, detonáció-átadási távolság vizsgálata (töltényezett robbanóanyagoknál). Az EK-típusvizsgálatoknál szükséges egyedi vizsgálatok: vízállóság (ha vízálló anyagról van szó ), szélső határértéken végzett vizsgálat (hőállóság, fagyállóság), sújtólégbiztosság (sújólégveszélyes környezetben való alkalmazás esetén), mérgezőgáz-tartalom (fóld alatti felhasználhatóság esetén), a robbanóanyag-összetevők összeférhetősége (vegyi reakcióra való hajlam). "C" modul szerinti vizsgálatok A "C" modul szerinti vizsgálatok célja a "típusmegfelelőség" ellenőrzése. Adva van a "B" modul szerinti típusbizonyítvány, és a gyártmánysorozatból, meghatározott időnként vett mintákon végzett vizsgálatok eredményei kerülnek összehasonlításra a típusadatokkal A leggyakrabban alkalmazott "másodlagos" modul, mert a gyártmány típusmegfelelősége független a gyártó minőségbiztosítási rendszerének állapotától, helyzetétől Ha a "C" modul vizsgálatai sorozathoz vannak rendelve, akkor a gyártó pontosan tudja kalkulálni a sorozatonkénti vizsgálatok költségeinek gyártmánydarabonkénti arányát (%-át). Ha nagy megrendelések miatt sok sorozatot gyártanak, a vizsgálati költség ugyanannyi sorozatonként, és nem kell vizsgálati költséggel számolni akkor, ha nincs gyártás. Fontos szempont ennél a modulnál, hogy a termékminőségéről a vizsgálati eredmények, és nem avevőkpanaszai adnak visszajelzést, a tegyártott sorozat értékesítése előtt biztosan lehet tudni, hogy a termék megfelel-e a típus szerinti paramétereknek "D" modul szerinti vizsgálatok A "D" modul nem más, mint a "gyártás minőségbiztosítása" és a minőségbiztosítási rendszeren keresztüli ellenőrzés. Csak abban az esetben választható ez a modul, ha a gyártó rendelkezik ISO minőségbiztosítási rendszerrel. A típusmegfelelőséget egyrészt a gyártásra vonatkozó minőségbiztosítási eljárások, másrészt a gyártó által kötelezően végzendő gyártásközi ellenőrző vizsgálatok eredményei alapján lehet feltételezni. A kijelölt szervezet ennél amodulnál nem végez vizsgálatokat, csak meghatározott időszakokban a gyártással összefüggő ISO minőségbiztosítási rendszert ellenőrzi. Ennél a modulnál a típusmegfelelőségi probléma a vevői oldalon keletkezik, mert a gyártó általában a gyártásközi ellenőrzéseknél nem végzi el a típusvizsgálatoknak megfelelő vizsgálatokat. A "vizsgálati költség" a "D"-modulnál időarányosan állandó, mert az ellenőrzés időhöz, és nem gyártási tételhez van kötve. Ha nagy kapacitás- 24
t BENEDEK DÉNES vasokleveles bányamérnök 1915-2007 ~l - I
TISZTELT GYÁSZOLÓK! KEDVES DÉNES BÁCSI! Megrendüléssel és mély főhajtással állunk ravatalod előtt, egykori munkatársaid, a hazai robbantástechnika művelői és egy jóval nagyobb közösség, a bányászok képviselői. Köszönjük Neked, hogy komoly munkával töltött életed jól kamatoztattad a hazai bányászat és robbantástechnika fejlődése érdekében. Munkád eredményei mind a tatabányai szénbányászat, mind a kőbányászat, mind a robbantástechnika terén jelentősek, számunkra, volt munkatársaid és részben tanítványaid számára példaértékűek voltak. Pontosságod, lényegre törő, következetes kutatómunkád azokat a - ma újra megcsodált Leonardo da Vinci által kifejtett elveket-juttatja eszembe, amelyek így száltak egykoron: "Az az igazi tudás, melyet a kísérlet ereszt be az érzékszervek kapuján, s amely a kutatót nem álmokkal eteti, hanem igaz és érzékelhető alapokból indulva lépésrőllépésre, helyes következtetésekkel halad a célig. " Jól tudtad, hogy a kísérletezés alapja a jól megfogalmazott kérdés. S Te nem győztél kérdezni, hiszen az érzékelhető alapoktól kiindulva mindig jól láttad a célt. Nem tanulság nélküli számunkra, egy vasdiplomás bányamérnök balekjainak életutad sem: 1938 nyarán szereztél bányamérnöki oklevelet Sopronban, ezt követően a Magyar Altalános Kőszénbányák tatabányai igazgatóságához kerültél, ahol többek között a ma már bányamúzeumként ismert XV. akna mélyítésénél dolgoztál tervezőként és bányamérőként, 1945-ben pedig Oroszlányban üzemvezetőként. 1946-ban a M.ÁK-hoz tartozó mészkőbánya és márgabánya üzemvezetőjének neveztek ki, és így- az iparág átszervezése révén - 1951-ben szervezetileg is a cementiparhoz kerültél. Egyúttal megbíztak az iparág kőbányászali szakértői teendőinek ellátásával. II