Örkény István A kisepika és a magyar drámairodalom megújítója, groteszk jelenségek szatirikus ábrázolója. Ellentmondásokra, sokféleségekre, újszerű minőségekre, ésszerűtlenségekre és a modern lét fenyegetettségére hívja fel a figyelmet. A legkilátástalanabb helyzetekben is a cselekvés szükségességét érezteti, számos műve fejezi ki a reménytelen helyzetben is az életerő diadalát. Epikai ábrázolásmódja a tényközlésre redukált narráció, a puszta cselekedtetés és beszéltetés. Mellőzi a részletezést és a pszichikai folyamatok leírását. A jelenségeknek és történéseknek csupán a lényegét ragadja meg. A történetet példázattá sűríti. A hagyományos formákat is alkalmazza (pl. az anekdotát, az életképet), de egy-egy idegen elem beiktatásával vagy meglepő fordulattal azokat is groteszkké változtatja. Banális tárgyból, értelmetlennek látszó mozzanatból is mély igazságok felé mutat. A meghökkentő, ésszerűtlen magatartásról ki-mutatja, hogy másfajta logikának tökéletesen megfelel. Gyakori logikai rnínősége a paradoxon. Műveiben a groteszk mellett az abszurd (az értelmetlen) is gyakran megjelenik. Műfajt teremt: az egyperces novellát. A szöveg kifejtettségét a minimumra korlátozza, és az olvasótól maximális értelmező tevékenységet vár el. Ábrázolásmódjának kialakításában KAFKA és a pesti (fekete) humor jelentős szerepet játszott. Az egypercesekben kifejlesztett írói eljárásokat más műfajokban is alkalmazta. Nyelve az élő köznyelv. Drámáinak egy része a kisregények színpadi változata (Tóték; Macskajáték), a magyar dráma kiemelkedő nemzetközi sikerei a XX. század második felében. Eredeti drámáinak fő témaköre: a magyar nemzeti lét és a kelet-európaiság paradoxonai (a mozgástér, az életminőség, az értékvilág, a társadalmi-történelmi szerepek), pl.: Pisti a vérzivatarban (1969), Kulcskeresők (1975). Műveiből filmek is készültek, így pl. FÁBRI ZOLTÁN rendezésében az Isten hozta őrnagy úr! (1969), vagy MAKK KÁROLY rendezésében a Macskajáték (1972). A groteszk mint a XX. század válasza (Az egyperces novellák) ÖRKÉNY az egypercesekkel a másként látás lehetőségére, fogalmaink és ítéleteink felülvizsgálatára szólít fel; a szatirikus irodalom hagyományait, pl. KARINTHY út-ját követi. A magyar kisepika tradíciói közül élesen elutasítja a szórakoztató történetmondást: Az anekdota nemzeti csapás. Elbutítja az irodalmat, elsekélyesíti a gondolkodást. Az emberiségnek ebben az évszázadában gyökeresen megváltozott a véleménye önmagáról. Es nemzeti átok, ha ebből mi úgy akarunk kimaradni, hogy közben anekdotázunk [...] Csak úgy kapásból mondok egypár dolgot, amit oly sokan igyekeztek és igyekeznek elanekdotázni: 48-at, a két világháborút, a magyar német kérdést, a magyar szovjet kérdést, a zsidó-kérdést, a szexuális kérdést. A valóságban nincsenek homogén minőségek, nincsenek steril egyneműségek, sőt más környezetbe állítva mindennek más lesz az értéke, a jelentése. Az egypercesek meghatározó esztétikai minősége a groteszk: eltérő minőségek egy-más mellettisége. A bizarrság, a meghökkenés kényszeríti ki az elgondolkodtatást, az újszerű felismerést. ŐRKÉNYnél a groteszk a gondolatok katalizátora, az eszmélkedés elindítója. Egymás mellé helyezi, sőt egymással összefonódottnak mutatja ahogy az életünkben is szerepelnek a köznapi banalitást és az élettörvényt (pl. Mi mindent kell tudni), az illúziót és a földhözkötöttséget (pl. Apróhirdetés), a dolgok többféle nézőpontú megközelítését (pl. Kettős öröm), az idillt és a tragikumot, az érzelmet és a rációt, a humort és a tragikumot, az életrevalóságot és a jellemtelen alakoskodást. A Mi mindent kell tudni a villamosjegy hátoldalán olvasható szöveget tartalmazza, semmi többet. 1
A szépirodalomba emelés jelentése: életünket előírások, szabályok és tiltások kötik gúzsba és észre sem vesszük. Az Apróhirdetés már fiktív szövegű. Magyarázatként Örök nosztalgia alcímet kapott. Azt fricskázza meg, hogy vágyaink nem tudnak elszakadni a körülményeinktől. (Ez a kis szöveg BABITS A lírikus epilógja c. versével hasonló témát tárgyal.) Tükörszövegű a Kettős öröm: két nézőpontot szembesít, a Horgászok Lapja és a Keszegek Lapja hírét állítja párba, és a minőségek kétféleségét bizonyítja (a horgásztarhonya mint csali és mint ízletes étel). Az élet értelme a cseresznyepaprika, a madzag és a paprikakoszorú összefüggéseiről gondolkodtat: a részek és az egész viszonyáról, az új minőség létrejöttének problémájáról. Az In memoriam di: K. H. G. drámai párbeszéd. A "német őr" és dr. K. H. G. a szereplők. Az egyikük diplomás magyar ember, választékos németséggel beszél, ismeri a német irodalom klasszikusait, lealacsonyító kényszermunkát végez ( a Tódögnek a gödröt ássa"), de barátságosan beszélgetést kezdeményez, kultúráját igyekszik szóba hozni. A másik csak visszakérdez, de fogalma sincs a saját nemzeti irodalmának nagyjairól, a szellem fölényének elismerését elutasítja, és érvényesíti a fizikait. Az erőszak képviselője megöli a kultúra és a humánum képviselőjét. A végzet kedves mesestílusban előadott gyilkos történet: a mérgezett pogácsa körforgása, az És most viszi! végtelenítéssel. A Leltár szövege egyetlen lista. Tételeket sorol, ezekből (pl. 3 gomolyfelhő ) eleinte egy hangulatos tájkép kibontakozására számítunk, de megjelennek, majd ismétlődnek baljós momentumok (pl. 1 kiáltás"), és az utolsó két tétel már tragédiát sejtet: ( 1 becsukódó ablak és" Csönd"). Az egypercesek általános jellemzője: a groteszk mozzanat feltárása. A novella csupán leír, közöl, nincs sorsfordulat, nincs tetőpontra való felfuttatás, es nincs megoldás. Némelyek azonban a novella műfaji követelményeinek is eleget tesznek: van cselekmény, felfut a feszültség a tetőpontra, és ez a legjelentősebb vonásuk megoldást adnak. A Budapest atomkatasztrófát mond el, az élet megszűnésének konkrét jelenségeit sorolja. Világpusztulást sejtünk, bár Budapest a cím. A teljes megsemmisülés beállta után azonban az örkényi fordulat ( Hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné") a magyarság életképességét hirdeti. A Ballada a költészet hatalmáról témája az emberek egymás iránti érzéket-lensége a telefonfülke telítődése érzelmekkel (a fordulat közvetlen előidézője: egy költő négy verssora). Ez a megoldás azonban az emberi értékek fennmaradását is példázza a modern kor minden torzulása és kilátástalansága ellenére is. A kizökkent világrend (Tóték) Kizökkent az idő; ó, kárhozat! / Hogy én születtem helyre tolni azt SHAKESPEARE Hamletjében, az I. felvonás végén beszél így a főszereplő, szembesülve óriási feladataival. A heroikus tettre a dán királyfi végül is vállalkozik, leszámol ellenfeleivel, bár őt is hatalmas veszteségek érik, és önmaga is elbukik a drámai harcban. A Tótékban csak egyszerű emberek élik kisszerű életüket, és a maguk lét-szintjén igyekeznek megvívni napi küzdelmeiket, igyekeznek fennmaradni. De a XX. század közepén világméretű a káosz, még az eldugott kis mátrai falucskában is. Már az alaphelyzet is furcsa. A falu idillje hamis, vaporizatór termeli a fenyőillatot. A kisember helyezkedik, ügyeskedik (pl. az aggregátor gépésze, közeli nyugdíjaztatása stb. miatt). A jogi dip- 2
lomával rendelkező ember buditisztítással keresi a kenyerét. A település első embere, a nagy tekintélyű tűzoltóparancsnok maszek mellékkeresetei: favágás, viráglocsolás, teniszpályagondozás. De mi történik, ha felbolydul a massza? A háború az esztelen világ legesztelenebb produktuma. (ÖRKÉNY így vall a Tótékról: Nemcsak a háborút akartam benne megírni."). Mindent felnagyít, a felszínre hoz. A háború áldozata Varró őrnagy is, és előbb vagy utóbb, közvetlenül vagy közvetve, mindenki. Cipriani professzor úron is az őrültség jelei látszanak. A háború helyezi történetünkben kulcspozícióba, postási tisztségbe Gyuri atyust, a "púpos, félkegyelmű, hebegő beszédű" alakot. Es a háború hozza elvisel-hetetlen helyzetbe Tót Lajost, aki szálas, hatalmas termetével, csillogó tűzoltó-sipkájában, türelmes, nyugodt tekintetével maga a megtestesült harmónia. Aki, ha naponta végigmegy a községen, akkor pl. az ókori kínai császárok mágikus rítusaihoz hasonlóan biztosítja a világrendet. A konkrét bonyodalom: Tót Gyula a frontra kerül, életveszély fenyegeti. A család védekezése a kisember életstratégiája, az ügyeskedés, a lekenyerezés. Módjukban állna még alávetni magukat a sorsnak, de ők cselekedni akar-nak. (ÖRKÉNY tétele közismert: cselekedni kell akkor is, amikor már értelmet-len.) A cselekvésük, Gyula mentése azonban önmaguk szenvedésre kényszerítését jelenti, főképp a családfőét. Egy eltorzult világban ugyanis az élet mentése csak egy újabb torzulás vállalásával oldható meg, az önfeláldozó énfeladással. Ez már önmagában is némiképp ellentmondásos, de ÖRKÉNY egy mindent át-értékelő csavart iktat be a cselekménybe: a fiú már halott (mi hamar megtudjuk, a család sosem), tehát az önfeláldozó énfeladás céltalan, értelmetlen. A helyzet így abszurddá válik. Alapkérdés tehát: mit tehet az ember a másikén? Ha valaki (akár egy apa) az önpusztulást is vállalja (a fiáért), joga van-e erre? Erre vonatkozik a mű mottója, az is csak kérdez: Olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel az utolsó morzsáig megetethetné ember voltát? Az erőhatalom ebben a műben elsősorban a történelmi-politikai erő, de társul hozzá valamilyen erkölcsi kötelesség is. Meg kell tehát válaszolnunk: melyiknek milyen határig kell,_meddig lehet szolgálnunk? Tóth megalázásai folyamatosan szaporodnak. Nem mer lélegzetet venni, nem szabad az őrnagy felé néznie, a szemébe kell húznia a sisakját, nem nyújtózkodhat és nem nyöghet, nem bújhat el. Vonakodások után végül is mindent vállal, a tőle (a kisembertől) telhető módon eleget tesz az erőhatalmak (itt közvetlenül: a család) követeléseinek. A lélek azonban azonnal jelzéseket ad, tiltakozik a személyiség megtiprása ellen. A pszichikai tünetek hatalmas belső küzdelmekről árulkodnak (ÖRKÉNY a belső folyamatokat ebben a művében sem beszéli el, csak a tényekről ír): a mondatok félrehallása, az őrnagy háta mögé nézés és a szagok problémája, a sokféle kényszerképzetek. Ezek mint minden tett és reakció ebben a műben Tót Lajos és Varró őrnagy interakcióiban, kölcsönhatásaiban születnek. Az őrnagy hozza a frontról a lelki-tudati torzulást, ez a partizánokkal vívott ( fondorlatos, kiismerhetetlen) harcokban alakult ki benne, és adja tovább, láncreakcióként. Tót Lajos egy darabig tűri, szenvedi a sérüléseket de aztán visszafordítja őket. Tóték elmennek addig a pontig, amíg a tűrőképességük engedi. Az alkalmazkodni tudás egy darabig megoldást ad. A testi-lelki energiák azonban fogyni kezdenek, és csak az idő segít; csak amikor már közelinek látszik a megpróbáltatások végpontja, akkor áll be (csak az utolsó három napra) az egyensúlyi állapot. Az őrnagy távozása, a Gyuláért (hiába!) vállalt feladat teljesítése csodálatos megkönnyebbülést okoz, újra visszaállhat a rendes (azaz: a korábbi!) kerékvágásba az élet: Mostantól kezdve reggel. fogunk reggelizni, este fogunk vacsorázni, és éjjel aludni fogunk. Az őrnagy visszatérése Tóték számára már pszichikailag elviselhetetlen tehertétel, mert végtelennek látszik. Es ne feledjük: a valamilyen értelmes (!) tevékenységként végzett dobozolás egy abszurd világrend előzetese. A világháborúból jött Varró őrnagy álma a totális hatalom: egyszer talán eljön az az idö, amikor rávehető lesz az egész emberiség a dobozcsinálásra. 3
A mű végére helyre kellene állnia a világrendnek. Tót Lajos a maga hatókörében, a maga módján rendet is teremt: feldarabolja az őrnagyot, pontosan négy egyenlő részre. Gondolatait, érzelmeit most sem tudjuk, csak azt olvashatjuk: álmában forgolódik. Van-e valódi megoldás? Ebben az abnormális világban az egyetlen normálisan, mert logikus rendben gondolkodó szereplő Gyuri atyus, a félkegyelmű. (Felidézi-e bennünk DOSZTOJEVSZKIJ hősét?) Egyedül ő neveti ki, vihogó, félállati röhögés"-t hallatva, a megroggyant térddel járó Tót Lajost, vele szemben a helység egész lakossága nem lát, nem hall (vagy alakoskodik). Másfelől ő az egyetlen személy, aki kezdettől ténylegesen megpróbál valamit tenni a felbolydult világ ellen. Amit tesz, az persze szintén céltalan, csak elodázni tudja a tragédiát; ő csak hiszi, hogy a tragikus értesítés megsemmisítésével a világ egyensúlya helyreállt. Tót Lajos szintén cselekszik: menteni próbálja a fiát (rosszul és hiába), végül fellázad (öntudatlanul, gyilkossággal). Melyik lépése az értelmetlenebb? Egy biztos: a világ káosza a mű végén nem szűnik meg. AJÁNLOTT TÉTEL Hasonlítsa össze a Kurázsi mama és gyermekei, valamint a Tóték mondanivalóját a háborúról! IDŐRENDI VÁZLAT 1912: születése Budapesten 1963: Macskajáték (színpadon: 1969) 1964: Tóték (színpadon: 1967) 1966: Jeruzsálem hercegnője c. (kisepika) kötet 1968: Egyperces novellák 1979: halála Budapesten 4
Témakör: LÁTÁSMÓDOK Tétel: Örkény István: Tóték Feladat: Színműveit - általában többes számú címűkkel - a magyarság elemző létdrámáiként, a XX. századi emberiség problémaműveiként is lehet értelmezni. Legáltalánosabban azonban az életerő próbatételeinek mondhatni őket. Mennyire képes az ember megállni a maga helyén, és hol is van»a maga helye? (Tarján Tamás) Értelmezze Örkény István Tóték című drámáját mint a szolgalelkűség és a lázadás groteszk ábrázolását! LEHETSÉGES MEGKÖZELÍTÉS I. Örkény István életének sorsdöntő élménye a második világháború (doni munkaszolgálat). II. A dráma fő cselekménysíkja: nem a front, hanem a hátország. A két lehetséges helyszín erősíti egymást; a kiszolgáltatottság, a felelősség igy nyomatékosabban bemutatható - a látszólag idilli üdülőfalu egy felfordult világot idéz. Központi kérdéskör: a magyarnak lenni léthelyzete, a balsors és a mégis-remény ; a dráma ezt Tóték példázatos sorsán mutatja be. A A groteszk jellemzői: - esztétikai minőség, világszemlélet - megjelenítésének eszköze a szerkezet, a mű elemeinek egymáshoz való viszonya - zárt világában szélsőségesen össze nem illő elemeket társít egymással -+ deformáció eljárása (fantasztikus és abszurd elemek) Abszurd drámai alaphelyzet - a háború lényege az emberi személyiség szempontjából az integritás felfüggesztése a parancsuralom, a teljes kiszolgáltatottság nyomása alatt - a dráma a szereplők deformálódásának folyamatát jeleníti meg a középpontban a családfő áll (kibírhatatlanul szenved a változásoktól) - a két nő szerepe (a cél érdekében a végsőkig alkalmazkodnak) - az értelmiségi réteg devalválódása (vagy alkalmazkodik, vagy hivatást cserél) - az őrnagy szerepe: egy gépezet kereke lett; maga is áldozat; a szolgalelkűség tökéletes példázata ő is, de némi hatalommal; olyannyira deformálódott, hogy nem képes visszanyerni már eredeti alakját Ellentétekre épülő világ - front hátország; betegség (őrnagy) egészség (Tóték) - a két világot a postás köti össze - téves információk, más információk (néző; postás, család) - a feszültségkeltés elemei - két cselekményszál - egymásra épülő fokozatok a Tót család életében: előkészületek, az őrnagy megérkezése (kivárás), első eltávozása, visszatérése Magatartásformák - Tót magatartása a kivárás tipikus példája (életben maradni és a fennálló rendet átmenteni) - az őrnagy visszatérése válasz a kivárásra: az erőszakkal szembe kell szállni - a visszatérés kulcsfontosságú; azt példázza, hogy az ember képes lehet a lázadásra; ha megmarad benne egy szikrányi öntudat; ha felismeri, hogy nem (ehet olyan cél, amely érdekében önmagát puszta eszközzé degradálja 5
III. A dráma látszólag második világháborús szerepünket vizsgálja: mit tettünk és mit tehettünk volna. Vizsgálódásának középpontjában az egyén áll: a hatalom és a kiszolgáltatottságra való hajlam. A zsarnok és áldozat feltételezik egymást. (Forrás: Mohácsy Károly Vasy Géza: Irodalom 12. évfolyarn) 6