Igazságügyi együttmıködés polgári ügyekben az Európai Unióban. Útmutató gyakorló jogászok számára. www.eurocivil.info

Igazságügyi együttmıködés polgári ügyekben az Európai Unióban Útmutató gyakorló jogászok számára www.eurocivil.info

A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség egyik célja, hogy megkönnyítse az emberek hétköznapjait, nem csak jogaik gyakorlása közben, hanem akkor is, amikor bírósághoz kell fordulniuk jogaik érvényesítése céljából. A gyakorló jogászok az Európai Unióban mindenütt alapvetœ szerepet játszanak a polgári jog terén. Az európai polgárok számára gyakran Œk jelentik jogaik tiszteletben tartásának legfœbb zálogát. Nagyon fontos, hogy az új tagállamok jogászai megismerjék azokat a fejleményeket, amelyek az utóbbi néhány esztendœben polgári ügyekben az igazságügyi együttmıködés terén történtek. Ezért döntött az Európai Bizottság egy tájékoztató kampány elindításáról, melynek keretében rövid és könnyen hozzáférhetœ útmutatást kíván nyújtani ezekrœl a fontos fejleményekrœl. Ez a kis kötet azzal a céllal látott napvilágot, hogy olvasói többet megtudhassanak az Európai Unión belül polgári ügyekben megvalósuló igazságügyi együttmıködésrœl, illetve arról, hogy ez miképp befolyásolhatja mindennapos munkájukat. Ãszintén remélem, hogy kiadványunk hatékonyan segíti majd tevékenységüket, valamint ezen összetett, mégis egyre nagyobb jelentœséggel bíró terület alaposabb megismerését. Üdvözlettel: Az Európai Bizottság alelnöke Franco Frattini

I. BEVEZETÉS 2 1. Igazságügyi együttmıködés polgári ügyekben 3 2. A valódi jogérvényesülés felé 3 3. Közösségi vívmányok" a polgári igazságügyi együttmıködés területén 4 II. A POLGÁRI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK TERÜLETÉN FOLYTATOTT IGAZSÁGÜGYI EGYÜTTMÙKÖDÉS 6 1. Az I. brüsszeli rendelet 7 1.1. Az I. brüsszeli rendelet joghatósági rendszere 7 1.2. Európai perfüggœség (lis pendens) 10 1.3. Más tagállamok bíróságai által hozott határozatok elismerése és végrehajtása 11 2. A nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló rendelet 11 3. Kollíziós jog szabályok és tervezetek 13 3.1. Az 1980-as Római Egyezmény és az I. római rendeletre vonatkozó javaslatok 13 3.2. A II. római rendeletre vonatkozó javaslat 15 4. A polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttmıködés továbbfejlesztése 16 4.1. Az európai fizetési meghagyásra vonatkozó és a kis összegı követelésekre irányuló európai eljárást létrehozó új jogszabályra vonatkozó javaslatok 16 4.2. Jogviták peren kívüli rendezése az Európai Unión belüli polgári és kereskedelmi jogviták rendezésére vonatkozó alternatív módszerek kidolgozása 16 III. CSALÁDJOG 17 1. A II. brüsszeli rendelet 17 2. A II. brüsszeli rendelet helyébe lépœ új rendelet 18 IV. A FIZETÉSKÉPTELENSÉGRÃL SZÓLÓ RENDELET 20 V. IGAZSÁGÜGYI EGYÜTTMÙKÖDÉS A GYAKORLATBAN 23 1. Az iratok kézbesítésérœl szóló rendelet 23 2. A bizonyítás-felvételrœl szóló rendelet 24 3. Az Európai Igazságügyi Hálózat polgári és kereskedelmi ügyekben 25 VI. AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS 26 1. A költségmentességrœl szóló irányelv 26 2. A bıncselekmények áldozatainak kárenyhítésérœl szóló irányelv 27

I. BEVEZETÉS Az európai jog területén jelentœs fejlœdés ment végbe, amely azonban a legtöbb jogász számára észrevétlen maradt. A nemzetközi magánjog lassan a tagállamok belsœ jogán túlmutató és azon átívelœ, független és önálló európai jogterületté fejlœdött. Az Amszterdami SzerzŒdés az EU-t a nemzetközi magánjog területére vonatkozó jogalkotási hatáskörrel ruházta fel, és azóta a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttmıködés területén számos európai jogszabályt fogadtak el. Ezek egy olyan új jogterületet ölelnek fel, amely minden, polgári joggal foglalkozó európai jogász bíró, ügyvéd és más jogi szakember gyakorlatát érinti. Az áruk, szolgáltatások és személyek szabad mozgásának elve ösztönözte a mobilitást az európai polgárok körében és a kereskedelmi tevékenységekben. A jogászok egyre növekvœ számban találkoznak határokon átnyúló ügyekkel, amelyekben például a határokon átnyúló szállításokkal, a turisták mozgásával és a külföldön bekövetkezett közlekedési balesetekkel kapcsolatos jogi kérdések, vagy az Európai Unió más tagállamaiban található javak és ingatlanok tulajdonjogával kapcsolatos problémák merülnek fel. A családjog területén az eltérœ nemzetiségı személyek közötti kapcsolatok, valamint a határokon átnyúló családjogi és a szülœi felügyeleti joggal összefüggœ esetekben felmerülœ jogi kérdések szinte mindennaposakká váltak. Manapság még a kis- és középvállalkozások KKV-k is szinte magától értetœdœen vannak jelen aktívan az európai belsœ piacon, és ennélfogva újra és újra szembesülnek az európai jog által szabályozott problémákkal és jogi kérdésekkel. Egy nyitott határokkal rendelkezœ Európában és határokon átnyúló jogviszonyok sokasága közepette praktizáló jogász nem engedheti meg magának, hogy ezeket a fejleményeket figyelmen kívül hagyja.

1 Igazságügyi együttmıködés polgári ügyekben A kifejezés, amely továbbra is magában foglalja a tagállamok közötti (kormányszintı) együttmıködés fogalmát is, olyan terület része maradt, amely mostanra az európai jog egy saját fogalmakkal és elvekkel rendelkezœ, független területévé vált. Az EK-SzerzŒdés IV. címét, a 61. és 65. cikket is beleértve Dánia kivételével, minden európai tagállamban alkalmazni kell. Az igazságügyi együttmıködés polgári ügyekben kifejezést a Maastrichti SzerzŒdés (az Európai Unióról szóló szerzœdés EUSz) vezette be, amely a A bel- és igazságügyi együttmıködésre vonatkozó rendelkezések -rœl szóló VI. címe K.1. cikkében a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttmıködést a tagállamok közös érdekı ügyeként határozta meg. Az Amszterdami SzerzŒdéssel ezt az addig kizárólag kormányközi szinten irányított együttmıködési politikát az Európai Közösség különleges jogalkotási hatáskörébe emelték: az EK-SzerzŒdés 61. cikkének c) pontja biztosítja az Európai Közösség jogalkotási hatáskörét arra vonatkozóan, hogy ezen a területen intézkedéseket fogadjon el. Ezek az intézkedések az EK-SzerzŒdés 65. cikkének megfelelœen a következœ célok megvalósítására irányulnak: a az alábbi területek fejlesztése és egyszerısítése: - bírósági és bíróságon kívüli iratok határokon átnyúló kézbesítési rendszere; - együttmıködés a bizonyítás-felvétel terén; - a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági (és egyéb hatósági) határozatok, elismerése és végrehajtása; b a tagállamokban alkalmazandó kollíziós és joghatóságra vonatkozó szabályok közelítésének elœmozdítása; c a polgári eljárások hatékony mıködésének útjában álló akadályok lebontása, szükség esetén a tagállami polgári eljárásjogi szabályok összeegyeztethetœségének javítása útján. 2 A valódi jogérvényesülés felé A polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttmıködés szabályai az egyes tagállamok bírósági rendszerei és azok határozatai egyenlœ értékének és státuszának elvén alapulnak. Központi eleme maga a határokon átnyúló együttmıködés, amely az egyes bíróságok és igazságügyi szervek között valósul meg. Kétségtelen, hogy mekkora jelentœséggel bír az egységes szabályok megléte ezen a területen: ha minden egyes tagállam maga állapíthatná meg, hogy az egyes, határokon átnyúló jogviszonyokban melyik jogot kell alkalmazni, valamint hogy mely más tagállamok mely határozatait kell elismerni, az a polgárok és a vállalkozások számára mind a joghatóság, mind az alkalmazandó jog tekintetében a jogbiztonság hiányához vezetne. Az európai jogbiztonság elœfeltétele a belsœ piac sikerességének. Az Európai Tanács 1999. október 15-16-i tamperei értekezletén megfogalmazta a valódi jogérvényesülésen alapuló európai térség megteremtésének célját, melynek alapelve, hogy a tagállamok jogrendszerének és igazságszolgáltatásának 3

különbözœsége vagy bonyolultsága nem akadályozhatja, illetve riaszthatja el a természetes- és jogi személyeket jogaik gyakorlásától. Szükségessé vált a polgárok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének közösségi szintı továbbfejlesztése. A tamperei Európai Tanács három prioritást állapított meg: a bírósági határozatok kölcsönös elismerését, a bıncselekmények áldozatainak fokozottabb kárenyhítését, és fokozott konvergenciát a polgári jog területén. E prioritások közül a kölcsönös elismerés elve jelenti a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttmıködés sarkkövét. A Bel- és Igazságügyi Tanács 2000. november 30-án programot fogadott el a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerése elvének végrehajtásához szükséges intézkedésekrœl. A végsœ cél az, hogy a bírósági határozatok egy másik tagállamban minden további közbensœ lépés más szóval végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás nélkül elismerhetœk és végrehajthatók legyenek. A valódi jogérvényesülésen alapuló európai térségtœl azt várják, hogy a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttmıködés továbbfejlesztése megkönnyíti majd a tagállamok polgárainak mozgását és a kereskedelmi tevékenységeket. 3 Közösségi vívmányok a polgári igazságügyi együttmıködés területén A polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttmıködés területének ún. közösségi vívmányai ( acquis communautaire ) már igen jelentœsek, és az EK-SzerzŒdés 65. cikkében szereplœ valamennyi célkitızést érintik a joghatóság, a bírósági határozatok kölcsönös elismerése és végrehajtása, a tagállamok közötti együttmıködés, valamint az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés területét. Ennélfogva számos Dánia kivételével az összes tagállamban alkalmazandó európai jogszabály már megszületett, és további jogi aktusok elfogadásáról pedig már tárgyalások folynak, tervezetek készülnek. A joghatóság, valamint a bírósági határozatok kölcsönös elismerésének és végrehajtásának területe: - a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismerésérœl és végrehajtásáról szóló I. brüsszeli rendelet (44/2001/EK); - a házassági ügyekben és a házastársaknak a közös gyermekekkel kapcsolatos szülœi felügyeletére vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismerésérœl és végrehajtásáról szóló II. brüsszeli rendelet, és a Tanács új, ugyanerre a tárgykörre vonatkozó, a II. brüsszeli rendelet helyébe lépœ II.a. brüsszeli rendelete (1347/2000/EK); - a fizetésképtelenségi eljárásról szóló rendelet (1346/2000/EK); - a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló rendelet, melynek célja, hogy a nem vitatott követelések tárgyában valamely tagállamban hozott határozatok az egész Közösségben végrehajthatók legyenek anélkül, hogy közbensœ intézkedésre lenne szükség a végrehajtás helye szerinti tagállamban (805/2004/EK). 4

A tagállamok közötti együttmıködés területe (ezek a jogszabályok az igazságügyi együttmıködés gyakorlati megvalósulásának javítását célozzák): - a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítésérœl szóló rendelet (1348/2000/EK); - a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyítás-felvétel tekintetében történœ, a tagállamok bíróságai közötti együttmıködésrœl szóló rendelet (1206/2001/EK); - a Tanács határozata az Európai Igazságügyi Hálózat felállításáról polgári és kereskedelmi ügyekben (2001/470/EK). Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés területén: - a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról szóló irányelv (2003/8/EK); - a bıncselekmények áldozatainak kárenyhítésérœl szóló irányelv (2004/80/EK). Eddig a következœ jogi aktusok tervezetét nyújtották be: - a szerzœdésen kívüli kötelmek esetén alkalmazandó jogról szóló II. római rendeletre vonatkozó javaslat; - a közvetítésnek az állampolgárok és jogi személyek által valamennyi polgári és kereskedelmi jogi jogvita esetén történœ igénybevétele elœsegítését célzó irányelvre vonatkozó javaslat; - az európai fizetési meghagyás létrehozásáról szóló rendeletre vonatkozó javaslat. 5

II. A POLGÁRI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK TERÜLETÉN FOLYTATOTT IGAZSÁGÜGYI EGYÜTTMÙKÖDÉS 6 A polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttmıködés lényegi elemeit a polgári és kereskedelmi ügyekben felmerülœ joghatósági és kollíziós szabályok jelentik. A nemzetközi polgári eljárásjog területén a joghatóságra és a határozatok elismerésére vonatkozó nemzeti szabályok között fennálló egyes különbségek akadályozzák a belsœ piac megfelelœ mıködését. A polgári és kereskedelmi ügyekben felmerülœ joghatósági összeütközésre vonatkozó szabályok egységesítésére, valamint a más tagállamokban hozott határozatok gyors és egyszerı elismerése és végrehajtása céljából az alaki követelmények egyszerısítésére irányuló rendelkezések elengedhetetlenül szükségesek. Az ilyen rendelkezéseket ezeknek megfelelœ kollíziós szabályokkal kell kiegészíteni. Az 1. tagállamban letelepedett A. társaság egy 2. tagállamban tartott háromnapos kereskedelmi vásáron ahol kiállítóként kívánt részt venni 500 négyzetméternyi kiállítási területet és ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokat jegyzett elœ a kereskedelmi vásárokat szervezœ B. társaságnál, amely központi ügyvezetésének helye a 2. tagállamban volt. A vásár kezdete elœtt öt nappal A. társaságot értesíti fœ ügyfele, hogy nem tud részt venni a vásáron. A. társaság ezért lemondja a foglalást. A késœi értesítés miatt B. társaság nem tudja az 500 négyzetmétert más kiállítónak bérbe adni. Amikor A. társaságot a bérleti díj kifizetésére kérik, A. társaság ezt megtagadja. B. társaság eljárást kíván indítani A. társaság ellen, és azt kérdezi, hogy mi ennek a leghatékonyabb módja. Az I. brüsszeli rendeleten alapuló, a polgári és kereskedelmi ügyekben alkalmazott európai polgári eljárásjogi rendszer nagyobb biztonságot eredményezett az ehhez hasonló helyzetek tekintetében. ElŒírja a joghatósági összeütközésre vonatkozó szabályokat, amelyek az e rendszerben részt vevœ valamennyi tagállamban azonosak. Minden egyes, valamely tagállamban hozott határozatot az összes többi érintett tagállamban azonos módon ismernek el és hajtanak végre. Ezen túlmenœen, az összes tagállamban azonos kollíziós szabályok biztosítják, hogy a bíróságok ugyanarról a kérdésrœl az egész Közösségben azonos szabályok alapján döntsenek. Az I. brüsszeli rendelet értelmében B. társaság két alternatív eljárási forma közül választhat: elœször is az A. társaság 1. tagállamban lévœ üzletviteli helye tekintetében joghatósággal rendelkezœ bíróságnál indíthat eljárást: a 2. cikk általános szabálya szerint az alperes az üzletviteli helye szerinti bíróság elœtt perelhetœ. A másik megoldás szerint B. társaság választhatja a saját, 2. tagállamának bírósága elœtti eljárást, amely bíróság az I. brüsszeli rendelet 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján mivel a szerzœdéses szolgáltatásokat e helyen kellett volna teljesíteni rendelkezik joghatósággal. Egy 2. tagállam bírósága által hozott kedvezœ ítéletet bármely olyan tagállamban elismernének, ahol A. társaság vagyonnal rendelkezik, és egyszerı eljárás keretében végrehajthatónak nyilváníthatnának. B. társaságnak nem kell aggódnia amiatt, hogy e bíróságok az ügyet esetleg különbözœ jogszabályok alapján döntik el: a minden EU-tagállamban alkalmazandó 1980-as Római Egyezmény értelmében az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok azonosak (ld. lent, a II. 3. A Római Egyezmény címı fejezetben).

1 Az I. brüsszeli rendelet A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismerésérœl és végrehajtásáról szóló 44/2001 rendelet (I. brüsszeli rendelet) 2002. március 1-jén lépett hatályba. Felváltotta az 1968-as Brüsszeli Egyezményt, amelynek ugyanez a tárgya, és amelyet Dánia, valamint egyes tagállamok néhány tengerentúli területe tekintetében továbbra is alkalmazni kell. A Luganói Egyezményt, amely tartalmát tekintve nagyjából megfelel a Brüsszeli Egyezménynek, Izland, Norvégia, Lengyelország és Svájc tekintetében kell alkalmazni. A rendeletet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni, a bíróság jellegére való tekintet nélkül. A rendelet hatálya nem terjed ki az adó-, vám- és közigazgatási ügyekre, a polgári jog területei közül pedig a természetes személyek személyi állapotára, jog- és cselekvœképességére, a házassági vagyonjogra, a végintézkedésre és öröklésre, valamint a csœdeljárásra. 1.1. Az I. brüsszeli rendelet joghatósági rendszere Az I. brüsszeli rendelet zárt joghatósági rendszert állapít meg, kiosztva a határokon átnyúló jogviták eldöntésére vonatkozó joghatóságot a tagállami bíróságok között. A rendelet szerint a joghatósággal rendelkezœ tagállamon belül hatáskörrel és illetékességgel rendelkezœ bíróságot már az érintett tagállam saját polgári eljárásjogi szabályai jelölik ki. Az 1. tagállami székhelyı A. társaság gépet adott el a 2. tagállamban letelepedett B. társaságnak. B. társaság olyan vételi ajánlatot tett, amelyben többek között az szerepelt, hogy a vétel a B. társaságnak az ajánlat hátoldalán feltüntetett általános értékesítési feltételei szerint történik. E feltételek között volt egy joghatósági kikötés, amely a 2. tagállamban lévœ C. bíróság joghatóságát állapította meg. A. társaság az ajánlatot levélben fogadta el. A gép leszállítása után B. társaság a gép hibás mıködésére hivatkozva, kártérítési pert indított A. társaság ellen C. bíróság elœtt. Az eljárásban A. társaság azt állította, hogy C. bíróság nem rendelkezik joghatósággal. Felhívta a figyelmet arra, hogy az 1. tagállam jogszabályai szerint az eljáró bíróság megválasztására vonatkozó, az egyik fél általános értékesítési feltételeiben szereplœ klauzula csak akkor érvényes, ha azt a másik fél az aláírásával kifejezetten elfogadta. Az I. brüsszeli rendelet 23. cikkének (1) bekezdése értelmében, ha a felek akik közül legalább egyikük valamely tagállamban lakóhellyel, székhellyel rendelkezik adott jogviszonnyal kapcsolatban felmerült vagy a jövœben felmerülœ jogvitáik eldöntésére kiköthetik valamely tagállam bíróságának joghatóságát. Az ilyen joghatóság a felek eltérœ megállapodásának hiányában kizárólagos. Az eljáró bíróság megválasztására vonatkozó klauzulák alaki érvényességét kizárólag az önálló szabályrendszert alkotó rendeletbœl lehet származtatni. E szabályok elsœbbséget élveznek a tagállamok belsœ polgári eljárásjogi szabályaival szemben (ld. alább). 7

8 A fœszabály: az alperes állandó lakóhelye szerinti bíróság joghatósága Az I. brüsszeli rendelet 2. cikke értelmében, a valamely tagállamban állandó lakóhellyel rendelkezœ személy, állampolgárságra való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai elœtt perelhetœ. Az állandó lakóhely megállapítására annak a tagállamnak a belsœ joga irányadó, amelyben bírósághoz fordultak. Jogi személy azon a helyen rendelkezik székhellyel, ahol a létesítœ okirat szerinti székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fœ helye van. A rendelet 4. cikke értelmében, ha az alperesnek nincs lakóhelye egyik tagállamban sem, és a rendeletnek a kizárólagos, illetve a kikötött joghatóságra vonatkozó szabályai sem alkalmazhatók, a nemzeti joghatósági szabályok alkalmazandók. A vagylagos és különös joghatóság szabályai A rendelet 5-7. cikkei a joghatóság fenti általános szabálya melletti különös joghatósági szabályokat tartalmazzák. A felperes választása szerint eljárást indíthat az alperes állandó lakóhelye szerinti bíróság, vagy egy másik, különös joghatósággal rendelkezœ tagállam bírósága elœtt. A gyakorlat szempontjából legfontosabb különös joghatósági okot az 5. cikk (1) bekezdése tartalmazza, amely szerzœdésekkel kivéve a munkaszerzœdéseket kapcsolatos kérdésekre vonatkozik. A kereset tárgyára vonatkozó joghatósággal ekkor a kérdéses kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróságok rendelkeznek. Az európai határokon átnyúló gyakorlatban domináns szerepet betöltœ két szerzœdéstípus (ingók adásvétele, szolgáltatások nyújtása) esetében a teljesítés helye az ugyanazon szerzœdésbœl származó valamennyi kötelezettség teljesítésének helyét is jelenti. EltérŒ megállapodás hiányában, ingó dolog adásvétele esetén a teljesítés helye a tagállam területén az a hely, ahol a szerzœdés alapján a dolgot leszállították, vagy le kellett volna szállítani. Szolgáltatás nyújtása esetén a tagállam területén az a hely, ahol a szerzœdés szerint a szolgáltatást nyújtották, vagy kellett volna nyújtani. Az 5. cikk további különös joghatósági szabályokat ír elœ speciális esetre, mint például tartással kapcsolatos ügyek; büntetœeljárás alapjául szolgáló cselekményen alapuló polgári jogi kártérítés vagy eredeti állapot helyreállítása iránti igények; fióktelep, képviselet vagy más telephely mıködésébœl származó jogviták. Az 5. cikk (3) bekezdése, amely a jogellenes károkozással kapcsolatos ügyekre vonatkozó joghatósággal foglalkozik, egyre növekvœ jelentœségre tesz szert. A jogellenes károkozással vagy jogellenes károkozással egy tekintet alá esœ cselekménnyel kapcsolatos igényeket annak a helynek a bírósága elœtt lehet érvényesíteni, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet. Az Európai Bíróság állandó gyakorlata szerint e szabály alapján a per megindítható a károkozó cselekmény elkövetésének és a káros eredmény bekövetkeztének helye szerinti bíróság elœtt is. A felek által kikötött joghatóság és az alperes perbebocsátkozása Az eljáró bíróság felek általi kikötésére vonatkozó szabályt a 23. cikk tartalmazza. Ez az I. brüsszeli rendelet egyik legfontosabb és leggyakrabban alkalmazott szabálya. A joghatóság kikötésének lehetœsége általánosan megengedett. Ennek ellenére a biztosítási, a fogyasztói és a munkaszerzœdéssel kapcsolatos ügyekben a felek védelme érdekében korlátozásokat tartalmaz a rendelet. Ezen túlmenœen, a felek

által kikötött joghatóság nem ronthatja le a 22. cikkben meghatározott kizárólagos joghatóságot. A fenti esetben az eltérœ tagállami székhelyı két társaság a B. társaság általános értékesítési feltételeiben szereplœ, az eljáró bíróság megválasztására vonatkozó kikötés érvényességét vitatja. A megoldás az I. brüsszeli rendelet 23. cikkébœl vezethetœ le. Az alaki követelmények tekintetében az I. brüsszeli rendelet 23. cikke különbözœ szabályok egész sorát tartalmazza. A joghatóságról a feleknek fœszabályként írásban, vagy írásban dokumentáltan kell megállapodniuk, noha nem kötelezœ a mindkét fél által aláírt okirat. Ugyanez a helyzet a felek között korábban kialakított gyakorlatnak megfelelœ formában, valamint a nemzetközi kereskedelemben annak a szokásos gyakorlatnak megfelelœ formában, amelyet a feleknek ismerniük kell, vagy ismerniük kellett volna, és amelyet az ilyen kereskedelemben az érintett ügylet szerzœdésével azonos típusú szerzœdések szerzœdœ felei széles körben ismernek, és rendszeresen betartanak. A fenti példában B. társaság írásbeli vételi ajánlatot tett, amelyet A. társaság írásban fogadott el. A vételi ajánlatban B. társaság kifejezetten utalt az általános értékesítési feltételeire, amelyet a felek által használt nyelven A. társaság rendelkezésére bocsátott. A B. társaság értékesítési feltételeiben megállapított joghatósági kikötés ennélfogva megfelel az I. brüsszeli rendelet 23. cikke (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek. EbbŒl következœen a kikötés az ügy tárgyalására C. bíróságot kizárólagos joghatósággal ruházta fel. Az I. brüsszeli rendelet egyéb rendelkezései alapján fennálló joghatóságtól eltekintve, a 24. cikk értelmében, valamely tagállamnak azt a bíróságát tekintik joghatósággal rendelkezœnek, amely elœtt az alperes megjelenik (perbe bocsátkozik). Vagyis a rendelet joghatósági szabályait ekkor figyelmen kívül kell hagyni. Ez a szabály azonban nem alkalmazható, ha az alperes a joghatóság kifogásolása céljából jelent meg a bíróságon, vagy amennyiben a 22. cikk alapján más bíróság kizárólagos joghatósággal rendelkezik. Ez a szabály a gyakorlatban azért fontos, mert arra kényszeríti az alperest, hogy a perbebocsátkozás elœtt megbizonyosodjon a bíróság joghatóságáról. Ha egyszer viszont már elfogadta a joghatóságot, az nem vonható vissza, és a bíróság joghatósága minden kétséget kizáróan megalapozott. A biztosítással, a fogyasztói szerzœdésekkel és az egyéni munkaszerzœdésekkel kapcsolatos ügyekre vonatkozó különös szabályok A rendelet a biztosítással, a fogyasztói szerzœdésekkel és az egyéni munkaszerzœdésekkel kapcsolatos ügyekre speciális szabályokat tartalmaz. E szerzœdéseket a többitœl a gyengébb fél védelmének szükségessége különbözteti meg. Az I. brüsszeli rendelet garanciális szabályai a védelemre érdemesnek tartott gyengébb fél azaz a biztosított, a fogyasztó, a munkavállaló számára biztosítják az eljáró bíróság könnyebb elérhetœségét. Az 1. tagállamban lakóhellyel rendelkezœ A. asszony egy internetes könyvterjesztœtœl rendelt könyvet, és elœre kifizette a 26,80 eurós vételárat. A könyvet 9

azonban nem kapta meg. A. asszony megtudta, hogy az internetes könyvterjesztœ egy 2. tagállamban letelepedett társaság. Elhatározta, hogy beperli a társaságot, és azt szeretné tudni, hol teheti ezt meg. A könyvterjesztœ állítása szerint általános értékesítési feltételei a 2. tagállam bíróságainak joghatóságát állapították meg. Az I. brüsszeli rendelet 16. cikkének (1) bekezdése értelmében a fogyasztó a másik szerzœdœ fél ellen akár annak a tagállamnak a bíróságai elœtt, ahol az lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik, akár saját lakóhelyének bíróságai elœtt indíthat eljárást. A 15. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerint, ezt a fogyasztó szabadon választhatja meg, ha a szerzœdést olyan személlyel kötötték, aki a fogyasztó lakóhelyének tagállamában kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytat, vagy ilyen tevékenysége bármilyen módon az említett tagállamra, illetve több állam között az említett tagállamra is irányul, és a szerzœdés az ilyen tevékenységi körébe tartozik. Mivel a 17. cikk szerint ettœl a szabálytól a felek kizárólag a jogvita felmerülése után kötött megállapodással térhetnek el, A. asszony a saját lakóhelye szerint illetékes bíróság elœtt perelheti a könyvterjesztœt. Kizárólagos joghatóság Az I. brüsszeli rendelet 22. cikke felsorolja azokat a körülményeket, amelyek kizárólagos joghatóságot alapoznak meg, vagy egy adott tagállam bíróságaival fennálló különösen szoros kapcsolat vélelme miatt, vagy a jogbiztonság különös fontossága miatt. Ilyenek többek között azok az eljárások, amelyek tárgya ingatlanon fennálló dologi jog, ingatlan bérlete, haszonbérlete, továbbá a szabadalom vagy más ipari tulajdonjog lajstromozásával vagy érvényességével kapcsolatos eljárások. A 22. cikkben felsorolt valamennyi esetben kizárt a más bíróságok, így például az alperes állandó lakóhelye szerinti vagy bármely más, a felek által kikötött bíróság elœtti keresetindítás. Az ideiglenes és biztosítási intézkedések A rendelet 31. cikke kimondja, hogy valamely tagállam bíróságainál a tagállam joga alapján rendelkezésre álló ideiglenes intézkedések, beleértve a biztosítási intézkedéseket is, még akkor is kérelmezhetœk, ha e rendelet alapján az ügy érdemére más tagállam bírósága rendelkezik joghatósággal. 1.2. Európai perfüggœség (lis pendens) Az európai perfüggœség (lis pendens) szabálya kizárja, hogy több tagállam bíróságai ugyanazon ténybeli alapból származó ugyanazon jog tekintetében egymásnak ellentmondó ítéleteket hozzanak. Ha azonos jogalapból származó, azonos felek között folyamatban lévœ eljárásokat különbözœ tagállamok bíróságai elœtt indítottak, a késœbb megkeresett bíróság az elsœként megkeresett bíróság joghatósága megállapításáig hivatalból felfüggeszti az eljárását. Amennyiben az elsœként megkeresett bíróság joghatóságát megállapítják, a késœbb megkeresett bíróság köteles megállapítani joghatóságának hiányát. Ez a szabály kiemelkedœ jelentœséggel bír a határokon átnyúló ügyletek esetében. 10

1.3. Más tagállamok bíróságai által hozott határozatok elismerése és végrehajtása Az I. brüsszeli rendelet egyszerı és egységes eljárás bevezetésével egyszerısítette a másik tagállam bírósága által hozott határozat elismerésére és gyors végrehajtására vonatkozó alaki követelményeket. Elismerés A 33. cikk értelmében a valamely tagállamban hozott határozatot más tagállamban automatikusan, külön eljárás nélkül elismerik. Az elismerés csak nagyon kevés, kivételes ok alapján tagadható meg. A gyakorlatban elœforduló egyik legfontosabb ilyen esetet a 34. cikk (2) bekezdése tartalmazza olyan határozatok tekintetében, amikor az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékı iratot nem kézbesítették az alperes részére megfelelœ idœben ahhoz, hogy védelmérœl gondoskodhasson. A határozat nem ismerhetœ el (35. cikk (1) bekezdése), ha az ellentétes a rendelet kizárólagos joghatóságra vonatkozó szabályaival, vagy a biztosítási ügyekre, a fogyasztói szerzœdésekre vagy az egyéni munkaszerzœdésekre vonatkozó különös szabályokkal. Minden más esetben a 35. cikk (3) bekezdése kifejezetten megtiltja a származási tagállam bírósága joghatóságának felülvizsgálatát. A 36. cikk kimondja, hogy a külföldi határozat érdemben semmilyen körülmények között sem vizsgálható felül. Végrehajtás Valamely tagállamban hozott és ott végrehajtható határozat más tagállamban végrehajthatónak nyilvánítható és ott végrehajtható. Aki egy határozatot másik tagállamban kíván végrehajtatni, a rendelet V. mellékletében szereplœ formanyomtatványon kérelmezi a határozatot meghozó bíróságtól a végrehajthatóságot megerœsítœ tanúsítvány kiállítását. Az adott tagállam által a kérelmek vizsgálatára kijelölt bíróságok vagy hatáskörrel rendelkezœ hatóságok csupán formai szempontból ellenœrzik a kérelmet kísérœ dokumentumokat (41. cikk). A felek a rendelet mellékletében felsorolt bíróságok valamelyikénél élhetnek jogorvoslattal. A jogorvoslat kizárólag a határozat végrehajtására vonatkozik. Az I. brüsszeli rendelet világosan kimondja, hogy a végrehajtás megtagadásának egyedüli alapja, ha a végrehajtás nyilvánvalóan sérti az adott tagállam közrendjét. A végrehajthatóság megállapítására irányuló kérelem tárgyában hozott határozat ellen a felek a 43-46. cikkben meghatározott különleges eljárás szerint élhetnek jogorvoslattal. Ha a határozatot a rendeletnek megfelelœen el kell ismerni, a kérelmezœ a kérelmezett tagállam jogának megfelelœen, a 41. cikk szerinti végrehajthatóságot megállapító határozat nélkül is ideiglenes intézkedéseket köztük biztosítási intézkedéseket vehet igénybe. A végrehajthatóság megállapítása viszont már önmagában biztosítási intézkedések megtételére jogosít. 2 A nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló rendelet A nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló 805/2004/EK tanácsi rendelet olyan 11

12 rendszert hozott létre, amely minimumszabályok megállapítása révén lehetœvé teszi a nem vitatott követelésekre vonatkozó határozatok, bírósági egyezségek és közokiratok szabad mozgását a tagállamok között anélkül, hogy a végrehajtás szerinti tagállamban az elismerést és a végrehajtást megelœzœen bármilyen közbensœ eljárásra lenne szükség. A rendeletet a bíróság jellegétœl függetlenül a polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni. A nem vitatott követelések fogalma minden olyan helyzetre kiterjed, amikor a hitelezœ akinek pénzbeli követelése jellegét és mértékét az adós igazoltan nem vitatja az említett adóssal szemben bírósági határozatot, illetve az adós kifejezett beleegyezését igénylœ végrehajtható okiratot legyen az bíróság által jóváhagyott egyezség vagy közokirat tud felmutatni. Ha egy nem vitatott követelésre vonatkozó határozatot hoztak egy tagállamban, és a határozat külföldi végrehajtására van szükség, a hitelezœ választhat a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okiratként való hitelesítés kérelmezése és a 44/2001/EK rendelet szerinti elismerési és végrehajtási rendszer között. A. úr pénzbeli követelését érvényesítette B. úr ellen az 1. tagállamban indított keresettel, ahol mindkettœjük állandó lakóhelye van. A bíróság elrendelte, hogy B. úr aki a bírósági eljárás során a követelést nem vitatta fizessen 10000 eurót A. úrnak. Mivel B. úr nemrégiben minden vagyonát egy 2. tagállamban található bankba utalta át, A. úr kérdése az, hogyan tudná a határozatot a 2. tagállamban végrehajtatni. Jelenleg A. úrnak a végrehajtás helye szerinti 2. tagállamban kell kérelmeznie a határozat végrehajthatóvá nyilvánítását. A 44/2001 rendelettel ( I. brüsszeli rendelet ) szabályozott végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás a határozat meghozatala szerinti tagállamtól eltérœ tagállamban folytatott eljárást foglal magában. Ez további költségeket és valamennyi késedelmet is okoz. Az európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló rendelet szerint A. úrnak lesz egy második választási lehetœsége is: a származási tagállam hatáskörrel rendelkezœ hatóságánál kérelmezheti a határozatnak nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okiratként történœ hitelesítését, amelyet a 2. tagállamban minden további különös eljárás szükségessége nélkül el fognak ismerni és végre fognak hajtani. Ez a rendelet kézzelfogható elœnyt biztosít a hitelezœknek, akik gyors és hatékony külföldi végrehajtáshoz jutnak a végrehajtás helye szerinti tagállam igazságszolgáltatási rendszerének közremıködése, valamint az ebbœl származó késedelmek és költségek nélkül. Ez része annak az intézkedéscsomagnak, amelynek célja, hogy még jobban érvényre juttassa a bírósági és más hatósági határozatok kölcsönös elismerésének elvét. A származási tagállam hatáskörrel rendelkezœ hatósága a rendelet I. mellékletében szereplœ formanyomtatványon, a határozat nyelvén állítja ki az európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítványt. A rendelet minimumszabályokat állapít meg a határozat meghozatalához vezetœ eljárásban annak érdekében, hogy az adós kellœ idœben és olyan módon kapjon tájékoztatást a vele

szemben indított bírósági eljárásról, az eljárásban a kérdéses követeléssel szembeni kifogásemelésre irányuló tevœleges részvételének követelményeirœl, valamint részvétele elmaradásának következményeirœl, hogy a védekezéséhez szükséges elœkészületeket megtehesse. A származási tagállam hatóságainak a feladata, hogy mielœtt kiállítják az egységes európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítványt, meggyœzœdjenek az eljárási minimumszabályok hiánytalan betartásáról. Ez átláthatóvá teszi a vizsgálatot és annak eredményét. 3 Kollíziós jog jogszabályok és tervezetek A kollíziós szabályok az anyagi jog harmonizálásától megkülönböztetendœ az alkalmazandó jogot kijelölœ szabályok harmonizálására irányulnak. 3.1. Az 1980-as Római Egyezmény és az I. római rendeletre vonatkozó javaslatok A Római Egyezmény Az 1991 áprilisa óta hatályban lévœ, a szerzœdéses kötelemekre alkalmazandó jog meghatározásáról szóló Római Egyezmény az Európai Unión belül ma már mindenhol hatályos, noha a végrehajtási formák sokféleségének, valamint az Egyezmény rendelkezéseihez fızött fenntartásoknak köszönhetœen egyes pontok vonatkozásában továbbra is lényeges különbségek vannak a tagállamok között. Az Egyezmény szabályait olyan szerzœdéses kötelezettségekre kell alkalmazni, amikor a tényállási elemek különbözœ országok jogával állnak kapcsolatban. Nem tartoznak az Egyezmény tárgyi hatálya alá az örökléssel és a házassági vagyonjoggal kapcsolatos szerzœdéses kötelezettségek. Az Egyezmény értelmében az alkalmazni rendelt jogot kell abban az esetben is alkalmazni, ha az nem szerzœdœ állam joga. A Római Egyezmény szabályai így a tagállamokban alkalmazandó egyedüli nemzetközi magánjogi szabályok e téren. A szerzœdœ felek az alkalmazandó jogot a szerzœdés egészére vagy annak csak egy részére is megválaszthatják. Amennyiben a felek nem rendelkeztek kifejezetten az alkalmazandó jogról, úgy a szerzœdésre azon ország joga az irányadó, amelyhez a szerzœdés a legszorosabban kapcsolódik. Ez általában annak a félnek a szokásos tartózkodási helye, akinek a szolgáltatása a szerzœdés jellemzœ szolgáltatása, illetve jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezœ szervezet esetében annak központi ügyvezetési helye. (Például adásvételi szerzœdésnél az eladó szolgáltatása a jellemzœ szolgáltatás.) Ingatlannal kapcsolatos szerzœdések esetén vélelem szól amellett, hogy a szerzœdés a legszorosabban az ingatlan fekvése szerinti országhoz kapcsolódik. Árufuvarozásra vonatkozó szerzœdések esetében az alkalmazandó jogot a berakás vagy a kirakás helyének, vagy a feladó gazdasági tevékenysége székhelyének megfelelœen határozzák meg. Minden szerzœdés esetében igaz azonban, hogy amennyiben a körülmények arra utalnak, hogy a szerzœdés egy másik országhoz szorosabban kapcsolódik, a szerzœdésre e másik ország jogát kell alkalmazni. 13

Speciális, és a gyengébb fél védelmét biztosító szabályok vonatkoznak a fogyasztói szerzœdésekre és az egyéni munkaszerzœdésekre. A fogyasztói szerzœdésekre a felek eltérœ megállapodásának hiányában a fogyasztó szokásos tartózkodási helye szerinti ország joga az irányadó, ha fennáll ezzel az országgal valamiféle, a 3. cikkben és az 5. cikk (2) bekezdésében meghatározott kapcsolat. A munkaszerzœdésekre választás hiányában azon ország joga az irányadó, ahol a munkavállaló a munkáját a szerzœdés teljesítéseként rendszerint végzi. Amennyiben a munkavállaló a munkáját rendszerint nem egy országban végzi, a szerzœdésre azon telephely szerinti ország joga az irányadó, ahol a munkavállalót alkalmazzák. Azonban ha a körülmények összessége arra utal, hogy a szerzœdés egy másik országhoz szorosabban kapcsolódik, a szerzœdésre a 6. cikk (2) bekezdése szerint e másik ország joga az irányadó. A fogyasztói szerzœdések esetében fœszabály szerint a felek jogválasztása semmilyen körülmények között nem okozhat hátrányt a fogyasztónak, illetve nem foszthatja meg Œt azon ország joga által biztosított védelemtœl, ahol szokásos tartózkodási helye található, amennyiben ez számára kedvezœbb. Az egyéni munkaszerzœdések esetében a munkavállaló nem fosztható meg azon ország kötelezœ munkajogi szabályai által biztosított védelemtœl, ahol a szerzœdés teljesítéseként rendszerint a munkáját végzi. A kereskedelmi vásárokat szervezœ B. társaság, amellyel szemben egy nagy kiterjedésı kiállítási területre vonatkozóan nem megfelelœ idœben gyakoroltak elállási jogot, biztos akar lenni abban, hogy a kiállító A. társasággal kötött szerzœdésére a saját azaz a 2. tagállam jogának szabályai az irányadók. A kereskedelmi vásárok szervezœi általában kikötik a kereskedelmi vásárokra vonatkozó általános feltételeikben, hogy a kiállítókkal kötött szerzœdésekre annak az államnak a jogszabályai az irányadók, amelyben magának a vásárszervezœnek az üzletviteli helye van. A Római Egyezmény a 3. cikke (1) bekezdésében megállapítja a szerzœdœ felek által történœ jogválasztás szabadságának elvét. Ha B. társaság rendelkezett volna a jogválasztásról, az így kiválasztott jog vonatkozna a szerzœdésre. Kikötés hiányában azonban a szabály az, hogy az alkalmazandó jog annak az országnak a joga, amellyel a szerzœdés a legszorosabb kapcsolatban van. A fenti esetben a kiállítási terület bérlete és a kapcsolódó kereskedelmi vásárbeli szolgáltatások melyeket B. társaságnak kellett nyújtania voltak jellemzœk a szerzœdésre. Ez nyilvánvalóan különbözik A. társaság fizetési kötelezettségétœl, amely egy általánosabb jellegı kötelezettség. Ennélfogva a szerzœdésre alkalmazandó jog a 2. tagállam joga, amely tagállamban B. társaság központi ügyvezetése található. 14

A Római Egyezménynek egy I. római rendelettel történœ felváltására irányuló javaslatok Az Európai Bizottság 2003. január 14-én a szerzœdéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló Zöld Könyvet adott ki, I. római rendelet címmel. Az Egyezménynek egy közösségi aktussal történœ felváltása valóban ellensúlyozná a Római Egyezményben, mint nemzetközi szerzœdésben rejlœ korlátozásokat. A Római Egyezmény egyes rendelkezéseinek aktualizálását szintén megvitatják majd, különösen az 5. cikk hozzáigazítását az elektronikus ügyletekkel kapcsolatos fogyasztóvédelmi szabályokhoz. 3.2 A II. római rendeletre vonatkozó javaslat Noha az I. brüsszeli rendelet kiterjed mind a szerzœdéses, mind a szerzœdésen kívüli kötelmekre, mindezidáig csak a szerzœdéses kötelmekre alkalmazandó szabályokat harmonizálták az Európai Közösségen belül. Ezért 2003. július 22-én az Európai Bizottság a szerzœdésen kívüli kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, II. római rendeletre vonatkozó javaslatot nyújtott be. A szerzœdésen kívüli kötelmek néhány területét kizárták a javasolt rendelet hatálya alól: ilyenek a családi vagy ahhoz hasonló kapcsolatokból, a házassági vagyonjogi és az öröklési jogi jogviszonyokból származó szerzœdésen kívüli kötelezettségek. A javasolt rendelet a kollíziós szabályokat a szerzœdésen kívüli kötelmek két legnagyobb kategóriája tekintetében különbözteti meg: a jogellenes károkozásból származókat és a nem ilyenekbœl származókat. A javasolt alapelv a jogellenes károkozásból származó szerzœdésen kívüli kötelezettségek tekintetében az, hogy ezekre azon hely jogát kell alkalmazni, ahol a kár bekövetkezett vagy bekövetkezhetne. A jogsértés elkövetése helyének jogára (lex loci delicti commissi) vonatkozó szabály megerœsítésének célja a jogbiztonság garantálása, valamint a károkozásért perelt személy és a károsult közötti ésszerı egyensúly megteremtése. Abban az esetben azonban, ha a károkozásért perelt személy és a kárt állítólagosan elszenvedett fél szokásos tartózkodási helye ugyanazon országban van, úgy ezen ország jogát kell alkalmazni. A javasolt rendelet tartalmaz egy általános bizonyos fokú rugalmasság elérésére hivatott kivételi szabályt, amely lehetœvé teszi a bíróság számára, hogy ezt a szigorú szabályt az adott esethez igazítsa, és azt a jogot alkalmazza, amely a helyzet súlypontját tükrözi minden olyan esetben, amikor a kötelezettség nyilvánvalóan szorosabban kapcsolódik egy másik országhoz. A tervezett rendelet ezen túlmenœen olyan különös szabályokat is megállapít, amelyek olyan jogterületre vonatkoznak, mint például a termékfelelœsség, a tisztességtelen verseny vagy a szellemi tulajdonjog. A jogellenes károkozástól eltérœ cselekménybœl származó szerzœdésen kívüli kötelezettségek jogalap nélküli gazdagodás, megbízás nélküli ügyvitel tekintetében a javasolt rendelet számos szabályt ír elœ annak biztosítása érdekében, hogy a kötelezettségre az annak tárgyához legszorosabban kapcsolódó állam joga legyen az irányadó, miközben elegendœ mozgásszabadságot hagy a bíróságok számára ahhoz, hogy a szabályt a saját nemzeti rendszereikhez igazítsák. A javasolt rendelet lehetœséget biztosít a felek számára, hogy a jogvita felmerülését követœen megválasszák a szerzœdésen kívüli kötelezettségre alkalmazandó jogot (az elœzetes 15

16 megválasztás nem megengedett). A jogválasztásnak kifejezettnek kell lennie, vagy az eset körülményeibœl világosan ki kell derülnie. A jogválasztás szabadsága azonban korlátozott, ha az adott helyzet valamennyi eleme a választott jog országától eltérœ országban van, továbbá kizárt szellemi tulajdon esetén is. Ezen kívül a külföldi jog alkalmazása nem lehet nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen az eljáró bíróság államának közrendjével. 4 A polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttmıködés továbbfejlesztése A Közösség törekszik arra, hogy a még mindig meglévœ akadályok ellenére növelje a tagállamok igazságügyi rendszerei közötti átjárhatóságot. A tamperei Európai Tanács a kérelmezett államban a határozat vagy ítélet elismerésének és végrehajtásának lehetœvé tételéhez még mindig megkövetelt közbensœ intézkedések további csökkentését sürgette, miközben a végsœ cél a polgári ügyekben hozott bírósági határozatok automatikus elismerése és végrehajtása, valamint a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás (exequatur) teljes eltörlése. A 2004 novemberében az Európai Tanács által elfogadott hágai program a hangsúlyt a kölcsönös elismerésre vonatkozó program 2011-re történœ teljes befejezésére helyezte. A hágai program mindenekelœtt felhívta a Bizottságot, hogy nyújtson be az örökléssel, illetve a házassági vagyonjoggal kapcsolatos ügyekre, valamint a házasság felbontásával kapcsolatos ügyekben bekövetkezœ kollízióra vonatkozó javaslatokat. 4.1. Az európai fizetési meghagyásra vonatkozó és a kis összegı követelésekre irányuló európai eljárást létrehozó új szabályra vonatkozó javaslatok 2002. december 20-án az Európai Bizottság az európai fizetési meghagyási eljárásról és a kis összegı követelésekre vonatkozó peres ügyek egyszerısítésére és felgyorsítására irányuló intézkedésekrœl szóló Zöld Könyvet adott ki. Az európai fizetési meghagyás tekintetében ez tartalmazza a vélelmezhetœen a késœbbiekben sem vitatott követelések behajtására irányuló gyors és hatékony eljárás létrehozására vonatkozó, nyilvános vita ösztönzésére szánt lényeges kérdések teljes körı jegyzékét. 2004 márciusában e tárgyban a Bizottság már elfogadott egy rendeletre vonatkozó jogalkotási javaslatot, amelyrœl most a Tanács tárgyal. 4.2. Jogviták peren kívüli rendezése az Európai Unión belüli polgári és kereskedelmi jogviták rendezésére vonatkozó alternatív módszerek kidolgozása 2002. április 19-én az Európai Bizottság a polgári és kereskedelmi jogban az alternatív jogvitarendezésrœl (AVR) szóló Zöld Könyvet tett közzé. Az AVR-módszerek a polgári vagy kereskedelmi jogviták rendezése során alkalmazott, bírósági eljáráson kívüli eljárások. Ezek általában a jogvitában részt vevœ feleknek a jogvitájuk egy semleges harmadik fél segítségével történœ megoldására irányuló együttmıködésébœl állnak. Az AVR-módszerek fontos elemei annak a törekvésnek, hogy biztosított legyen az EU-s szintı jogviták igazságos és hatékony rendezése. A Bizottság a maga részérœl októberben a polgári és kereskedelmi ügyekben történœ közvetítés egyes szempontjairól szóló irányelvre vonatkozó javaslatot fogadott el. Július 2-án közzétették a Bizottság égisze alatt kidogozott, a polgári jogi közvetítés helyes gyakorlásáról szóló kódexet.

III. CSALÁDJOG 1 A II. brüsszeli rendelet A II. brüsszeli rendelet 2. cikkének (1) bekezdése a házastársak szokásos tartózkodási helye vagy amennyiben egyikük még mindig ott él legutolsó A házassági ügyekben és a házastársaknak a közös gyermekekkel kapcsolatos szülœi felügyeletére vonatkozó szokásos tartózkodási helye, illetve a házastársak azonos állampolgársága (az Egyesült Királyság és Írország eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok esetében, mindkét házastárs állandó lakóhelye ) alapján határozza meg a joghatóságot. Miután A. asszony elismerésérœl és végrehajtásáról szóló 1347/2000/EK rendelet visszatért származási országába, az 1. tagállam (a II. brüsszeli rendelet ) 2001. március 1-jén lépett hatályba. bíróságánál csak akkor tudja majd benyújtani a házasság felbontása iránti keresetet, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül: A rendelet hatálya a házassági bontóperekre, a különéléssel és a házasság érvénytelenítésével kapcsolatos eljárásokra terjed ki. A szülœi felügyeleti joggal kapcsolatos kérdésekben akkor kell alkalmazni, ha azok a fenti házassági eljárások során merültek fel. A rendelet külön részben rendezi a tárgyi hatálya alá tartozó eljárások tekintetében: - a joghatóság tagállami bíróságok közötti megoszlását, - másik tagállam bíróságai által hozott határozatok elismerését és végrehajtását. - Ha rá tudja bírni B. urat a házasság felbontása iránti kereset közös megegyezéssel történœ benyújtására, joghatósággal rendelkeznek mindkét tagállam bíróságai, amelyben a házastársak valamelyikének szokásos tartózkodási helye van. Származási országába történœ visszatérését követœen az asszony e tagállam egyik bíróságánál (feltéve, hogy ott szokásos tartózkodási helyet létesített), vagy a B. úr szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam egyik bíróságánál nyújthatja be a házasság felbontása iránti keresetet. A. asszony az 1. tagállam állampolgára. Feleségül ment B. úrhoz, akivel három évig élt együtt B. úr 2. tagállamban lévœ otthonában. A. asszony úgy határozott, hogy a házasság felbontása iránti keresetet nyújt be, és visszatér szülœföldjére, ahol a családja él. Szeretne a lehetœ leghamarabb elmenni, és a házasság felbontása iránti keresetet a származási országában benyújtani. Két hete nem beszélt B. úrral, és aggódik, hogy a válás komoly gondot okozhat. - Amennyiben B. úr nem hajlandó a házasság felbontása iránti kereset közös megegyezéssel történœ benyújtására, az asszony a házasság felbontása iránti keresetet a saját származási országának bíróságánál csak akkor nyújthatja be, ha legalább hat hónapig ott tartózkodott. Ha A. asszony úgy dönt, hogy egy olyan harmadik tagállamba költözik, amelynek nem állampolgára, ott csak akkor nyújthatja be házasság felbontása iránti keresetét, ha legalább egy évig ott tartózkodott. 17

A. asszonynak tudnia kell, hogy B. úr akinek úgy tınik az a szándéka, hogy továbbra is a házastársak jelenlegi közös lakóhelyén marad kedvezœbb helyzetben van abban az értelemben, hogy a házasság felbontása iránti keresetet e tagállam egyik bírósága elœtt azonnal benyújthatja, míg A. asszonynak hat hónapig kell várnia. Ha B. úr így dönt, keresete kizárja A. asszony keresetét. A II. brüsszeli rendelet 11. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben azonos jogalapból származó, azonos felek között folyó eljárásokat különbözœ tagállamok bíróságai elœtt indítottak, az a bíróság rendelkezik joghatósággal, amelynél elsœként nyújtották be a keresetet, és az a bíróság, amelyhez ezt követœen nyújtottak be keresetet, felfüggeszti az eljárását. Az európai perfüggœség tehát itt is érvényesül. A II. brüsszeli rendelet szabályai csak a házasság felbontására vonatkoznak, de nem érintik az olyan kérdéseket, mint például a házastársak vétkessége, a házasság tulajdonjogi következményei, tartási kötelezettség és más, a házasság felbontásának járulékos kérdései. A II. brüsszeli rendelet joghatósági szabályainak alapelve, hogy az érintett fél és a joghatósággal rendelkezœ tagállam között valódi kapcsolatnak kell fennállnia. A rendelet lehetœvé teszi a felek számára, hogy hét alternatív jogalap közül válasszanak. A házassági ügyekben eljáró bíróság joghatósága a közös gyermekekkel kapcsolatos szülœi felügyelet kérdésére is kiterjed, ha a gyermek szokásos tartózkodási helye az adott tagállamában található. Amenyiben a gyermek nem rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel a fenti tagállamban, ezen állam bíróságai ilyen ügyben akkor is rendelkeznek joghatósággal, ha a gyermek valamely tagállamban szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, legalább az egyik házastársat szülœi felügyeleti jog illeti meg és a bíróságok joghatóságát a házastársak elfogadták, és ez a gyermek érdekeinek megfelel. A kölcsönös bizalom elve alapján valamely tagállamban hozott határozatot más tagállamban külön eljárás nélkül kell elismerni. Az elismerés csak kivételes okok alapján tagadható meg. A különválással, a házasság felbontásával vagy érvénytelenítésével kapcsolatos határozatok esetében nincs szükség külön eljárásra a másik tagállam anyakönyvi nyilvántartásába történœ bejegyzéshez. A II. brüsszeli rendelet hasonlóan az I. brüsszeli rendelethez további alapelve, hogy a címzett tagállam nem vizsgálhatja felül sem a származási állam joghatóságát, sem az ügy érdemi kérdéseit. A szülœi felügyelettel kapcsolatos határozatok akkor ismerhetœk el és hajthatók végre egy másik tagállamban, ha azokat a végrehajtás helye szerinti tagállam kérdéses bírósága végrehajthatónak nyilvánította. A végrehajthatóvá nyilvánítás iránti kérelem tárgyában hozott határozat ellen bármely fél jogorvoslattal élhet. 2 A II. brüsszeli rendelet helyébe lépœ új rendelet A II. brüsszeli rendelet alkalmazási köre a szülœi felügyelettel kapcsolatos ügyekben igen szıknek bizonyult. Emiatt a Bizottság 2002-ben a II. brüsszeli rendelet felváltására szánt 18