Példa: Az engedelmesség Jónás könyve alapján Egy hív édesapa fia lelkipásztornak készült. A fiú elhatározta, hogy külföldre megy egy fels bb tanulmányi fokozat megszerzése érdekében. Az édesapa aggódott amiatt, hogy a fiú egyszer hitét majd megrontják a kákán is görcsöt keres, hitetlen liberális gondolkodású professzorok. Ezért így figyelmeztette fiát: - Ne engedd, hogy elvegyék t led Jónást, és ezen azt értette, hogy esetleg a Bibliából els ként majd Jónás történetét próbálják nevetségessé tenni. Két évvel kés bb a fiú visszatért és apja megkérdezte t le: - Megvan-e még Jónás a Bibliádban? A fiú nevetve válaszolt: - Jónás? Ez a történet a te Bibliádban sincs meg! Az apa így válaszolt: - Dehogy nincs. Mit értesz ezen? A fiú megint nevetve válaszolt és ismételte: - Az nincs meg a Bibliádban. Keresd meg nekem! Az id s ember végigkutatta a Bibliát, hogy megtalálja Jónás könyvét, de nem találta meg. Végül ellen rizte a tartalomjegyzéket, hogy oldalszám alapján lapozzon oda. Amikor a könyvet jelöl oldalhoz lapozott, fölfedezte, hogy a Jónás könyvét tartalmazó három lap gondosan ki van vágva Bibliájából. A fiú ezt mondta: - Én vágtam ki, miel tt elutaztam. Mi különbség van a között, hogy valaki a tanulmányok miatt veszíti el Jónás könyvét, vagy a között, hogy valaki egyszer en elhanyagolja annak tanulmányozását? A te Bibliádban valóban ott van Jónás könyve? Ne hanyagoljuk el a Bibliaolvasást!!! Azt az országot, ahol Ninive feküdt, ma gyakran halljuk. Egyik nk sem hallotta ilyen gyakran, mint mostanában a hírekb l. Jónás korában a nagy asszír birodalom nagyvárosa volt. Ninive hatalmas volt tehát, de sajnos gonosz város volt. Történelmi feljegyzésekb l tudhatjuk, hogy az asszírok rendkívül kegyetlenek voltak: megcsonkították ellenségeiket, A háborúban elesettek testét megcsonkították, a hadifoglyokat pedig megkínozták levágták fülüket, orrukat, kirántották nyelvüket. Az asszírok 1/5 oldal
kegyetlensége köztudott volt. Olyannyira, hogy ha az asszírok megtámadtak egy várost, és közel járt a vég, a városlakók gyakran mindannyian öngyilkosságot követtek el, nehogy az asszírok kezére kerüljenek. A város jelent ségéhez nagyban hozzájárult, hogy az Istár-kultusz központja volt. Istárt az anyaság, szerelem, harc és a gy zelem istenn jeként tisztelték. Isten megelégelte Ninive gonoszságát. Jón. 1,2 Indulj, menj Ninivébe, a nagyvárosba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! Vajon Magyarország gonoszságáról mit gondol az Úr? Ninive népe nem várta Jónást. Elvoltak a pogány életükkel. Babonás hitükkel azonban nem jutottak semmire. Ürességük nem töltötte be semmi véglegesen. De Istennek terve volt velük. Isten világosan elmondta azonban Jeremiás könyvében: Jer. 18,7-10 Megtörténik, hogy kimondom egy népr l vagy országról, hogy kitépem, kiirtom és elpusztítom. De ha megtér gonoszságából az a nép, amelyr l beszéltem, akkor én is megbánom, hogy veszedelmet akartam hozni rá. Megtörténik, hogy megígérem egy népnek vagy egy országnak, hogy felépítem és beültetem. De ha azt m veli, amit rossznak tartok, és nem hallgat a szavamra, akkor megbánom, hogy jót akartam vele tenni. Egy hív ember a szakasz kapcsán egy fontos mondatot írt le: A megtérés NEM KIVÁLTJA Isten irgalmát, HANEM ELFOGADJA azt. Isten nem attól kezdve kezdte el szeretni a Niniveieket, amikortól k b nbánatot tartottak, Mindig is szerette ket. Isten szereti a körülöttünk él embereket is. Velük is terve van. A kérdés, hogy vállaljuk ezt a küldetést, vagy Jónáshoz hasonlóan keressünk kibúvót. Isten megmutatta Jónásnak, hogy a szolgálat nem csupán a szeretem és kedves dolgok megtevéséb l áll. Élete legnagyobb próbája elé állította, amikor arra hívta el, hogy az Izráelben gy lölt asszírok misszionáriusa legyen! Jónás nem akart engedelmeskedni. Nagyon találékony ilyenkor az ember. Jónás meglátott egy hajót, ami az ellenkez irányba ment. Ez jó lesz, elvisz innen, és nemsokára elfelejtem ezta szörny küldetést. Annak a népnek kellett prédikálnia, akit szerette volna, hogy az Úr töröljön el a földr l. Ez kés bb meg is történt, de nem Jónás idejében. Azaz id a kegyelem ideje volt. És felkelt Jónás, hogy Társisba szaladjon az Úr el l. Jónás 1:3 Bizonyára nem ismerte Dávid zsoltárát, vagy ha olvasta is, nem érintette a szívét. Hová menjek a te lelked el l és a te orczád el l hova fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék, ott is a te kezed vezéreine engem, és a te jobb kezed fogna engem. Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,- a sötétség sem borít el el led, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság. Zsolt. 139.7-12. Tehát Jónást egy hajón találjuk, amely épp ellenkez irányba halad, mint amerre t Isten küldte. 2/5 oldal
Az Úr pedig nagy szelet bocsátott a tengerre, és nagy vihar lett a tengeren. (1: 4.) Talán furcsálljuk Jónást. Isten prófétájának nem az a fontos, hogy a népek megtérjenek? Az ember nem olyan irgalmas, mint az Isten. Még a hív ember sem. Jónás abban látta volna Isten hatalmát, ha lesújt a niniveiekre. várta a bosszúálló Isten nagy cselekedetét. Hív volt, hitte, hogy Isten hatalmasan fog cselekedni. De rossz hív volt, mert azt akarta, hogy Isten úgy cselekedjen, ahogy gondolja. Milyen gyakran esünk ebbe, hogy mi tudnánk, ha lehet meg is mondanánk Istennek, hogy hogyan kellene tennie. Hogy kellene rendbe tenni ezt, vagy azt a problémát, ezt vagy azt az ügyet. Amikor láthatóan más Isten akarata, mint a mienk, akkor nem az a dolgunk, hogy megpróbáljuk azt megmásítani. Határozzuk el inkább, hogy engedelmeskedünk annak. Jónás pogány hajóskapitánya nagyszer érzékkel rendelkezett. Felismerte, hogy a rájuk köszönt vihar nem természetes, Isten keze lehet a dologban. Az Ö viharedzett élete ilyen szelekkel még nem találkozott. Ezért mindenkit felszólított a hajón, hogy ki-ki az saját istenéhez kiáltson! Jónásnak is ezt parancsolja: Kelj fel, kiálts a te Istenedet! Jónás 1:6 Erre Jónás megmagyarázza: hogy kiálthatnék? - hiszen éppen vele vagyok perben, - el le menekülök! Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe! Jónás 1:12 A halálba menekü1ne, mert nem akar szembe nézni a problémákkal. A halállal semmi nem oldódik meg, - ez bolondság! Ehelyett inkább meg kellene fogadni a tanácsot: kiálts a te Istenedhez! De ez mivel járna? Megalázkodni, beismerni, hogy nem jó úton járok, menekülök el le. Az Úrnál még mindig van keményebb eszköz, amivel engedetlen gyermekeit kezelje. A tékozló fiú, a moslékos vályú mellett éhezve tudott magába szállni (Luk 15:16-17.) Jónás a hal gyomrában jutott odáig, hogy Istenhez kiáltson. Mi minden vehette t körül a hal gyomrában?! Bele gondoltunk már, hogy milyen illatok lehetnek ott? És a disznóhizlaldában? Miért, hogy ezek a legalkalmasabb helyek a megtérésre? Példa: Fiam kiskorában kapott egy játék verseny autópályát az egyik karácsonyra. A pályán számos kanyar, bukkanó és hurok található. Ha bekapcsolja az áramot, a játékautók olyan gyorsan száguldanak, hogy hamarosan egymásba ütköznek, vagy kirepülnek a pályáról. Akkor aztán vissza kell rakni ket a pályára, és elölr l kell kezdeni a játékot. Ez a folyamat újra és újra megismétl dik. Arra gondoltam, hogy sokszor az életünk is ilyen. A mi ösvényünkön is vannak kanyarok, bukkanók és hurkok. Azonban világosan el ttünk áll Jézus életpéldája. Néha túl gyorsan haladok, hogy 3/5 oldal
elvégezzem, amit Isten rám bíz, és kiesek a pályáról. Máskor nem figyelek, és elfelejtem Isten vezetését kérni, így aztán összeütközök valamilyen akadállyal, és ismét kirepülök a pályáról. Amikor kisiklunk vándorutunk pályájáról, és segítséget kérünk, Isten gyengéden felvesz, visszatesz a pályára és meger sít, hogy legközelebb jobban sikerüljön. Ezzel a bizonyossággal csodálom szüntelenül Isten türelmét, szeretetét, megbocsátását. / Jónás is becsapta magát, amikor azt hitte, elmenekülhet Isten el l. Önámítás volt azt gondolnia, hogy jobb lesz neki, ha elfut Isten elhívása el l. Sok ember ugyanebben a téveszmében él: Mennyivel jobb lenne nekem, ha egyszer en csak elmenekülhetnék Isten akarata el l az életemben! Én tudom, mi a legjobb nekem jobban tudom Istennél!. Mintha Jónás is ezt mondogatta volna: Én jobban tudom, mi a legjobb az embereknek. Jobban tudom, mint Isten. Ha elmegyek Ninivébe, és hirdetem az evangéliumot azoknak a pogányoknak, és ha k elhiszik és b nbánatot tartanak, akkor Isten amilyen puhány és irgalmas valószín leg megbocsát nekik, és nem pusztítja el ket. Ha viszont nem pusztítja el ket, nagy az esélye, hogy k majd elpusztítanak bennünket! Úgyhogy nem megyek! Inkább elindulok Tarsísba, és megpróbálok olyan messzire kerülni Ninivét l, amennyire csak lehetséges!. Úgyhogy Jónás lement Jáfóba, hogy onnan Tarsísba meneküljön az Úr el l. Ám ekkor viharba kerül a hajó. És kiderül, hogy Jónás miatt történik mindez. Jónás azért került viharba, majd a hal gyomrába, mert nem engedelmeskedett az Úrnak. Ez világos a történetb l. Nem minden esemény vezethet le cselekedeteink következményként, de néha így van. Az Úr megragadta Jónást, hogy Igéje megragadhassa a niniveieket. Téged meg tud ragadni az Úr? Jónás más irányt vesz, elmegy Ninivébe, és elkezd prédikálni. Egyetlen mondatból áll a beszédje: Még negyven nap és elpusztul NiniveI Jónás 3:4 Nem valami lágy, finomkodó beszéd, de úgy néz ki, hogy mégis Jónás volt a Ninivebeliek számára a legalkalmasabb prédikátor a maga nyersességével. Keresztel János is hasonlóan kemény beszédekkel kezdte szolgálatát. Monda a sokaságnak, amely kiment hozzá, hogy általa megkeresztelkedjék: Viperák fajzati, kicsoda intett meg titeket, hogy a bekövetkez harag el l meneküljetek? Teremjetek megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok 'magatokban: Ábrahám a mi atyánk! mert mondom néktek, hogy az Isten ezekb l a kövekb l is támaszthat fiakat Ábrahámnak. Immár pedig a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a t zre vettetik. Luk. 3.7-9. Lehet, hogy Lótnak is keményebben kellett volna beszélnie Sodoma férfiaival, hogy ne pusztuljanak el a városukkal együtt. Ö ellenben így szólt: Kérlek atyámfiai, ne cselekedjetek gonoszságot! 1.Móz. 19:7 /Figyelemre méltó Sodoma-Lót egész története. / 4/5 oldal
Sokszor a kemény beszéd kellene ma is. Egyes esetekben célra vezet bb volna, mint a lágy, simogató szavak. Úgy hiszem, boldog lenne az a prédikátor, akinek egyetlen, egymondatos prédikálására, egy hatalmas város, mint Ninive, egy csapásra megtérne! De Jónás nem látszik túl boldognak. Hogy olvassuk? Most azért óh, Uram vedd el kérlek az én lelkemet, mert jobb meghalnom, mint élnem! Jónás 4:3. Jónás igehirdetésére végül a ninivebeliek megtértek, s elkerülték az ítéletet. Ezért hozza Jézus példának az korabeli embertársai számára. Mt. 12,41 A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert k megtértek Jónás prédikálására; ámde itt nagyobb van Jónásnál! Jézus azt mondja, hogy a ninivebeliek jobban elhitték ott Isten beszédét, pedig nem a Messiás beszélt velük, nem az él Isten él Fia. S mégis jobban hittek, mint azok, akik akkor ott voltak. A könyv nagy részében Jónás az anti-prófétát testesíti meg. Az Úr mond valamit, az ellenkez jét teszi. Az Úr kegyelmet gyakorol a b nösnek Jónás ezt szívb l ellenzi. Nem tud elszakadni saját, kis világától és önös érdekeit l, amely Asszíria és Ninive pusztulását kívánná. Nem tud gyönyörködni Istenben, akit Urának nevez. Legalább három tanulságot levonhatunk Jónás könyvéb l. El ször is azt, hogy Istent semmi sem állíthatja meg. véghezviszi a tervét, még akkor is, ha az ember próbál ellenszegülni. Isten mindenható és szuverén, éppen ezért lehet imádni és lehet Benne gyönyörködni. Másodszor Jónás története bátorít minket abban, hogy Isten a legalkalmatlanabb embert is tudja használni. Ha Isten nemzeti megtérést adott egy konok, lázadó, az emberek megtérését nem kívánó prédikátor által, akkor Isten téged is használhat. Harmadszor azonban ne mentsük fel könnyen Jónást. Az, hogy a könyv ilyen nyíltan beszél Jónás keményszív ségér l, arra mutat, hogy amikor Jónás kés bb megírta a könyvet, nbánattal írta meg, és nem akarta b nét elfedni. Igaz, hogy Isten használhat alkalmatlan eszközöket, azonban ne kísértsük Istent: nem alkalmatlannak akar látni minket, hanem mint akik gyönyörködünk benne, és kívánjuk a kárhozat felé haladók megtérését. Jónás könyve egy csodálatos kérdéssel ér véget: 10 Az ÚR pedig azt mondta: Te szánod a bokrot, amelyért nem te fáradtál, és amelyet nem te neveltél, amely egy éjjel felnövekedett, és egy másik éjjel elpusztult, 11 és én ne szánjam Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És sok ott a jószág is! Ez kérdés végig hangzik az egész Ószövetségen. Felfedi el ttünk Isten jellemét: ne szánja az embert? E kérdésre az igazi választ az Újszövetségben találjuk meg, ahol Isten b nbocsátó természete a legvilágosabb lesz. nemcsak gy löli a b nt, hanem elhatározza, hogy kegyelméb l saját Fiát adja a nösért, hogy ket megváltsa, megtisztítsa és megszentelje. Isten szánta a népét, és Fiával ajándékozta meg. Az Úr adja, hogy megtanuljuk e könyv tanulságait, és el tudnánk fogadni azt az szolgálatot, amire minket kér, azt a küldetést, amivel engem és téged bízott meg! Ámen 5/5 oldal