TÁRSADALOM Az idősek alábecsülik saját számítástechnikai ismereteiket? Tárgyszavak: önbizalom; tanulás; memória; számítástechnika; korosztály. Alaphelyzet Az idősebbek integrálása a modern társadalomba mindinkább attól függ, hogy képesek-e megbirkózni az új technológia kihívásaival, mindenekelőtt a számítástechnikával. A beszámolókból azonban úgy tűnik, hogy az idősebbek számára nehézséget jelent az új eszközök kezelése. Ennek egyik lehetséges oka, hogy a korosodás következtében megváltoznak az alapvető felismerési képességek, például az információk feldolgozása, a térbeli tájékozódás, a memória, az észlelési és koncentrálási folyamatok. Általánosabb megfogalmazásban az idősebbek felismerési képessége, valamint ezen túlmenően egyéb, főként érzelmi tulajdonságai megnehezítik a számítástechnika kezelésének elsajátítását. Azt is megfigyelték, hogy az idősebbek kevésbé képesek és hajlandók új számítástechnikai technológiákat megtanulni. A munkahelyeken az új számítástechnika bevezetésekor alkalmazott módszerek miatt az idősebb dolgozók aggódni kezdtek. Féltették eddigi megszokott munkakörülményeiket, sőt még állásuk biztonságát is. Ezért negatívan fogadták a számítógépeket. Korábbi vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy a negatív hozzáállás nem annyira az életkorra, mint inkább a számítógépes tapasztalat hiányára vezethető vissza. Látható, hogy az idősebbek esetében az új információs és számítástechnikai technológiák elsajátításával kapcsolatban tapasztalt egyes nehézségek olyan tényezőkre vezethetők vissza, mint például a számítástechnika bevezetésétől és annak munkahelyi következményeitől való félelem, a korral kapcsolatos sztereotípiák, viselkedésmód és az önbizalomhiány. A kutatók azonban alig foglalkoztak azzal, hogy a sztereotípiák, a viselkedésmódok, vagy hiedelmek milyen mértékben vannak kapcsolatban az idősebbek tényleges kompetenciájával, más szavakkal kifejezve, mennyire elfogult ez az értékelés. Egyes korábbi eredmények mintha azt a benyomást keltették volna, hogy a számítástechnikai oktatásban jobban érezhetők az idősek tanulással szembeni aggályai, mint a fiatalokéi. Ezt úgy lehet értelmezni, hogy az önbizalom hiánya gátolja a feladat teljesítését.
Önhittség és önbizalomhiány Ismeretelméleti módszerekkel lehet vizsgálni, hogy milyen hatással van az önbizalom hiánya vagy a túlzott önbizalom a tényleges teljesítőképességre. Az ilyen módszerek alkalmasak az öregkori számítástechnikai tanulásképesség-hiány tanulmányozására. Ugyanis más területeken végzett vizsgálatok eredményei arra engednek következtetni, hogy a saját képességek alá- vagy túlbecsülése befolyásolhatja a tanulási teljesítményt. Így többek között megállapították, hogy az önbizalom hiánya csökkentheti a hajlandóságot a feladatvállalásra, és amikor az illető nehézségekbe ütközik, valószínűbb, hogy feladja a küzdelmet. Másrészt a képességek kismértékű túlbecsülése, úgy tűnik, fokozza az erőkifejtést és a kitartást. Egyesek kapcsolatot találtak az önbizalom túltengése és az életkor között. A szerzők által végzett korábbi vizsgálatok folyamán az ismeretekre vonatkozó nagy számú kérdés feltevésekor összehasonlították a résztvevő (a kísérleti alany) tudásáról előzetesen kialakult saját véleményét, amit tudásérzetnek (feeling-of-knowing = FOK) neveztek el, valamint saját válaszai utólagos megítélését, azaz önbizalomszintjét (confidence level = CL) azzal a tényleges tudással, amelyet több kérdőíves válasz értékelése révén, objektíven meghatároztak. A FOK előzetes becslés arra vonatkozóan, hogy az illető képes lesz-e később rátalálni egy pillanatnyilag nem ismert válaszra. A CL annak értékelése, hogy egy bizonyos információt helyesen idézett-e vissza a memóriájából. A módszer lényege, hogy két különböző területen, az általános ismeretekben és a számítástechnikában vizsgálták a FOK és CL, valamint a tényleges tudás közötti különbséget. Ez lehetővé tette, hogy egy adott területen az illető képességére vonatkozó saját véleménye és az erre a területre vonatkozó információ emlékezetéből való visszakeresése közötti kapcsolatot vizsgálják. Az életkor és az adott ismereti terület, valamint a folyamatos emlékezetkisegítő metamnemonikus hatások közötti összefüggésre vonatkozó hipotézis ellenőrzésén túlmenően a vizsgálatok során kimutatták a számítástechnika-tanulás életkorral kapcsolatos nehézségeinek lehetséges eredetét, mégpedig az önbizalom hiányát. Az idősebb kísérleti alanyok előzetes véleménye (FOK) valóban kevesebb önbizalmat tükrözött, mint a fiataloké, azonban csupán a számítástechnika területén, ahol a fiatalok általában magabiztosabbak, mint ahogy azt mások róluk alkotott véleménye indokolná. Az önbizalom hiánya nem rajzolódott ki az általános ismeretek területén. Ebben az esetben az idősebbek előzetes véleménye saját képességeikről kedvezőbb volt. A számítástechnika esetében a CL értékelés eredménye, valamennyi korcsoport esetében, szignifikánsan kisebb volt, mint az általános ismeretek területén. Emellett a középkorúak és az idősebbek hajlamosabbak voltak a CL alulértékelésére, mint a fiatalok, pedig teljesítőképesség szempontjából nem volt közöttük különbség.
A FOK és a CL olyan könnyen meghatározható, hasznos mutatószámok, amelyek segítségével megállapítható, mennyire hatékony a gyakorlás a számítástechnika elsajátítására vonatkozó önbizalom helyreállítása szempontjából. A jelenlegi munka célja az volt, hogy a korábban végzett vizsgálatokat nagyobb számú mintán megismételjék. Ezzel kívánták igazolni az életkor hatását a FOK és CL értékelésekre a számítástechnikában, amely az önbizalomtúltengésre, ill. -hiányra vezethető vissza. Ezt a hatást viszont nem észlelték az ellenőrzésként az általános ismeretek terén végzett vizsgálatok esetében. A hipotézis A kísérleti alanyoknak általános ismeretekre és számítástechnikára vonatkozó kérdéseket tettek fel. Minden olyan kérdésnél, amelyre nem kaptak azonnal választ, felkérték őket a FOK értékelésére. Ezt követően minden megválaszolatlan kérdés esetében négy lehetőség közül kellett kiválasztaniuk, melyik a helyes válasz, majd értékelniük kellett, hogy mennyire bíznak saját válaszuk helyességében (CL étékelése). Abból a hipotézisből indultak ki, hogy egy adott ismeretszinten az idősebbek FOK és CL értékelési eredménye számítástechnika esetében kisebb lesz, mint a fiataloké, szemben az általános ismeretek területével. Ez arra utalna, hogy kevésbé bíznak saját számítástechnikai ismereteikben. Ezen a két területen az általános önbizalom mértékét is értékelték. A hipotézis szerint 1. a számítástechnikában a fiataloknál ez nagyobb lesz, de az általános ismeretek területén a két korcsoport eredménye hasonló lesz, 2. a számítástechnika esetében a korkülönbségnek a FOK és CL értékére gyakorolt hatása arra vezethető vissza, hogy az idősebbek kevésbé bíznak emlékezőtehetségükben. Egyesek szerint valószínű, hogy a FOK (a tudásérzet) a kérdéskörben való jártassággal van kapcsolatban. A CL-t, úgy látszik, inkább a helyes válasz legalább néhány elemének ismeretére alapozva határozzák meg az emberek. Az előzetes kutatások alapján számítani lehetett arra, hogy a számítástechnikában való jártasság és a saját képességekben való bizakodás szempontjából erőteljesebben érvényesül a korkülönbség hatása, mint az általános ismeretek terén. A korkülönbség erőteljesebb hatást gyakorol a FOK, mint a CL alakulására. Vizsgálati módszer Kísérleti alanyok A két (a korábbi és a jelenlegi) tanulmány összehasonlításának megkönnyítése érdekében nagyjából azonos korú és képzettségi színvonalú, de más személyeket választottak ki, mégpedig nagyobb számban, mint az előző
kísérletekben. A 91 önként jelentkezőt két csoportba osztották. A fiatalok csoportjának (n = 49) kora 18 és 29 közötti, az idősebbeké (n = 42) 58 és 78 év között volt. Eszköztár Az előzetesen végzett vizsgálatokkal azonos eszköztárhoz folyamodtak, vagyis ismét a felismerést segítő metakognitív kérdőívet vették igénybe. Négy állítás alapján végezték a kapacitásfelmérést az általános ismeretek területén és ugyancsak négy állításról kellett dönteni a számítástechnika területén. Egy példa az általános ismeretek területéről (a számítástechnika zárójelben szerepel): legtöbb általános ismereti területen, mint amilyenek az irodalom, a történelem, földrajz, zene, természettudományok, napi események, sport (és számítástechnika), általában több ismerettel rendelkezem, mint mások. A 100 mm-es skálán a minősítés teljesen egyetértek -től teljesen ellentétes a véleményem -ig terjed. A metakognitív kérdőíven az ismereti területeket látszólag rendezetlenül vegyítették. A kapacitásfelmérési skálán elért belső következetesség, az általános ismeretek tartománya esetében, elég jó volt, sőt még ennél is jobb volt a számítástechnika területén. Ily módon kiszámították minden egyes ismereti területre a találati értékeket, majd négy megfelelő kísérleti alanynál elért találatok átlagát vették figyelembe. A tesztanyag két 138 tételes készletből állott, egy-egy készlettel az egyes korcsoportok számára. Ezek a készletek megegyeztek a fentebb említett korábbi vizsgálat anyagaival. A tételkészletek fele (n = 69) különböző témájú, azonban azonos számban szereplő kulturális, tudományos és sporthoz kapcsolódó kérdésekből tevődött össze, míg a másik felét számítástechnikai kérdések alkották. Rendszertelenül keverték az általános és a számítástechnikai kérdéseket. Ezeket a kérdéseket úgy állították össze, hogy amennyire csak lehetséges, azonos nehézségű legyen a két vizsgált korcsoport számára, és a helyes válaszok aránya 50% lehessen. Erre az elővigyázatosságra azért volt szükség, mert bebizonyosodott, hogy a feltételezett és a tényleges teljesítőképesség közötti eltérést a feladatok megoldásának nehézsége befolyásolja. Az önbizalom túltengése fokozódik a tételek nehézségével. Amikor a tételek könnyűek, a minősítési hiba minimumra csökken. Az első fázisban az alany elolvasta a kérdést, és megbecsülte a FOK értéket. A kérdést és a FOK skálát a kártya egyik oldalára nyomtatták. A kártya másik oldala ugyanazt a kérdést tartalmazta, mellette négy lehetséges választ tüntettek fel. A helyes válasz három figyelemelvonó válasszal volt összekeverve. Ezen az oldalon volt a skála a CL meghatározásához.
Az eljárás Minden kísérleti alany vizsgálatát egyénileg végezték el. Az életrajzi adatok összegyűjtése után a résztvevők kitöltötték a metakognitív (kapacitásfelmérési) kérdőíveket. Maga a teszt két fázisra oszlott. Az első fázisban a kísérleti alanyoknak egymás után felmutatták a kérdéseket tartalmazó kártyákat. Minden válaszra tíz másodpercet kaptak. Felvilágosították őket arról, hogy csak akkor adjanak választ, ha biztosak abban, hogy az helyes, mert lesz még alkalmuk és több idejük a kérdések megválaszolására. Amennyiben kaptak választ, azt regisztrálták és felmutatták a következő kártyát. Amennyiben nem érkezett válasz, felkérték a kísérleti alanyt, hogy minősítse a skálán a FOK érzetét. Így tehát csupán azok a kérdések, amelyekre nem jött válasz, kaptak FOK (és később CL) értékelést. A második fázisban ismét felmutatták, azonos sorrendben, azokat a kérdéseket, amelyekre az első fázisban nem kaptak választ. A résztvevőket felkérték, hogy jelezzék, melyik a négy javasolt válaszból a helyes, majd a megfelelő skálán minősítsék feleletük konfidencia szintjét (CL). Erre nem szabtak meg határidőt. Eredmények Mint ahogy az 1. táblázatból kitűnik, az első körben adott helyes válaszokat nézve, az általános ismeretek területén az idősebbek által elért eredmények jobbak voltak, mint a fiatal korosztálynál, viszont a számítástechnikai ismeretek esetében a fiatalok teljesítménye volt a kedvezőbb, mint az időseké. 1. táblázat A kezdeti és a kiegyenlített felismerőképesség (helyes felismerési gyakoriság) átlagértékei korcsoport és ismereti terület szerinti bontásban Fiatalok Idősebbek Kezdeti felismerőképesség Általános ismeretek területe 41,74 48,88 A számítástechnika területe 57,51 49,56 Kiegyenlített felismerőképesség Általános ismeretek területe 45,13 45,29 A számítástechnika területe 55,22 54,28 Ezért a továbbiakban a fiatalabb és az idősebb kísérleti alanyok közötti különbséget a felismerési teljesítőképesség szempontjából kiegyenlítették olymódon, hogy az egyes ismereti területeken és az egyes korcsoportokban a
tételeket nehézség szempontjából rangsorolták, majd néhány tételt a későbbi vizsgálatok során már figyelmen kívül hagytak. Az általános ismereteknél a várt eredményt érték el azáltal, hogy nyolc olyan tételt kihagytak, amelyek a fiatalok számára a legnehezebbeknek bizonyultak és nyolc olyat, amelyek az idősek számára a legkönnyebbek voltak. A számítástechnikai ismereteknél az idősek számára legnehezebb hét tételt és a fiatalok számára legkönnyebb hét tételt nem szerepeltették. Valamennyi további vizsgálatot azoknak a tételeknek az alapján végezték, amelyekre az ismétlés fázisában sem helyes, sem helytelen választ nem kaptak, vagyis amelyekre nem tudom válasz érkezett. Figyelmen kívül hagyták azokat a tételeket, amelyeket a felismerési teljesítmény kor szerinti kiegyenlítésekor kiemeltek. Figyelemre méltó, hogy ebben az ismétlési fázisban a nem tudom válaszok száma szempontjából a fiatalok és az idősebbek között nem volt különbség. Ez mind a rossz válaszokra, mind a helyes válaszokra igaz volt. Ez annyit jelent, hogy a fiatalok és az idősebbek egyaránt megfogadták azt az ajánlást, hogy csak akkor válaszoljanak, ha biztosak abban, hogy helyes választ adnak. Minősítés a FOK és CL szerint Tekintettel arra, hogy életkor szempontjából nem észleltek eltérést a kísérleti alanyok felismerőképességében, a FOK és a CL minősítésben az életkor szempontjából tapasztalt minden esetleges különbség megbízhatóan tükrözi magának az életkornak a hatását az értékelési hiba nagyságára, vagy az önbizalom túltengésére (1. ábra). Valamennyi feltételt együttesen vizsgálva kiderült, hogy az életkor nem gyakorol szignifikáns hatást a minősítésre. Ezzel szemben a tudományterület és az értékelés típusa által gyakorolt hatás erősen szignifikánsnak bizonyult. Ez annyit jelent, hogy a kísérleti alanyok magasabb szintre minősítettek az általános tudományok területén, mint a számítástechnika esetében és a FOK értékelési eredmény kisebb volt, mint a CL. Az idősebb kísérleti alanyok kevésbé magabiztosan minősítettek a számítástechnika területén, mint a fiatalok, ugyanakkor az általános tudományokban minősítéseik jobban megközelítették a fiatal kísérleti alanyokét. Ezek után kontraszt-elemzést végeztek, hogy megvizsgálják az életkor által az egyes területeken és az egyes értékeléstípusok esetén gyakorolt hatást. A FOK esetében az általános tudományok területén nem mutattak ki szignifikáns életkorkülönbség-hatást, viszont a számítástechnika területén az életkorkülönbség szignifikáns volt. Ez annyit jelent, hogy az idősebbek kisebbre értékelték a FOK által kifejezett képességeiket a számítástechnika területén, mint a fiatalabbak, ami egyenértékű azzal, hogy kevésbé bíznak abban a képességükben, hogy később képesek lesznek visszakeresni a releváns információt. A CL esetében végzett statisztikai elemzés hasonló eredményre
vezetett, amennyiben az általános tudományok területén a CL megítélésében nem volt érzékelhető a korkülönbség hatása, viszont az életkorkülönbség szignifikáns szerepet játszott a számítástechnika területén. Ezen a területen az idősebb kísérleti alanyok kevésbé magabiztosan válaszoltak, mint a fiatalok. tudásérzet (FOK) önbizalom szintje (CL) fiatalok értékelés fiatalok értékelés idősebbek idősebbek általános számításismeretek technika terület általános számításismeretek technika terület 1. ábra A FOK és CL értékelés átlaga (és szórásnégyzete) ismereti területek és korcsoportok szerinti bontásban Az önbizalom szerepe Statisztikai vizsgálatot végeztek az életkor és az önbizalom mértéke közötti összefüggés tisztázása érdekében. Megállapították, hogy a fiatal kísérleti alanyok általában magasabbra értékelik saját ismereteiket, mint az idősebbek, továbbá, hogy az általános ismereteik szintjét ugyanolyan magasra értékelik, mint a számítástechnikai tudásukat és hogy a korkülönbség jobban érvényesült a számítástechnikában, mint az általános ismeretek esetében. Értékelés Az eredmények mindenekelőtt kimutatták, hogy a két korcsoport hasonló felismerő képessége és memóriája ellenére az idősebb kísérleti alanyok kevésbé voltak magabiztosak az előzetesen feltételezett (FOK) és az utólagosan minősített (CL) számítástechnikai ismereteik abszolút megítélése szempontjá-
ból, mint a fiatalok: számítástechnikai témák esetében FOK és CL értékelési eredményük szignifikánsan kisebb volt, mint fiatalabb társaiké. Az idősebbeknek ez az önbizalomhiánya azonban nem tűnik általános érvényűnek. Ha ugyanis az általános kulturális ismeretek terén elvégezzük az ellenőrző vizsgálatot, akkor már nem figyelhető meg a korkülönbség hatása. Ez összhangban van azokkal a korábbi kísérleti eredményekkel, amelyek szerint az idősebbek ugyanolyan képességűek mint a fiatalok, amikor memóriájukat általános kulturális kérdések szempontjából ellenőrzik. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a számítástechnikának van valami sajátossága, ami csökkenti az idősek önbizalmát, amikor mérlegelési feladat elé kerülnek. Igazolódott az a feltételezés, hogy ez a számítástechnikai képességek iránti kétségek következménye. Amikor statisztikailag ellenőrizték, hogy a kísérleti alanyok globálisan hogyan értékelték számítástechnikai ismereteiket, akkor a FOK és CL értékelés szempontjából már nem volt megfigyelhető az életkorbeli különbség hatása. Ezek az eredmények egyértelműen igazolták a korábbi, hasonló megállapításokat, a CL értékelés kivételével, mivel akkor az életkorbeli különbség hatását a számítástechnika területén nem találták szignifikánsnak. A mostani vizsgálatokat viszont nagyobb számú mintán végezték, tehát statisztikai megbízhatósága fokozódott és itt már az életkorbeli különbség szignifikánsnak bizonyult. Ezen kívül sikerült bebizonyítani, hogy a FOK esetében kapott eredményeket teljes mértékben meg lehet magyarázni az idősebbeknek azzal a hiedelmével, hogy számítástechnikai hatékonyságuk gyengébb. Gyakorlat, módszertan, elmélet A vizsgálatokból gyakorlati, módszertani és elméleti jelentőségű következtetéseket lehet levonni. Mindenek előtt megállapítható, hogy az idősebbek kisebb önbizalma az egyik oka annak, hogy nehézségeik vannak az új számítástechnika elsajátításában. Ha ugyanis valaki azt hiszi, hogy nem képes valamilyen feladatot végrehajtani, akkor nem tesz erőfeszítéseket, és nem vesz igénybe megfelelő stratégiát a siker érdekében. Más vizsgálatok is arra a következtetésre jutottak, hogy a csekély önbizalom csökkenti az új feladatok elvállalására való hajlandóságot. Ilyenkor kisebb erőfeszítést tesznek és kevésbé állhatatosan törekszenek a feladat teljesítésére. Az idősebbek számára az új technológiák elsajátítását többek között azzal lehet megkönnyíteni, hogy helyreállítják önbizalmukat. Ez a vizsgálat azonban semmit sem mond arról, hogy honnan ered az idősebbeknél megfigyelhető csökkent önbizalom a számítástechnika terén. Nyilvánvaló, hogy a jelenség nem az életkor következménye, hanem kulturális jellegű. Egyes vélemények szerint a modern társadalmat jellemző folytonos és gyors technológiai változások miatt feltételezhető, hogy az ilyen, életkorbeli különbségekre visszavezethető hatások az elkövetkező generációk esetében is érvényesülni fognak. Hasonló, életkorra visz-
szavezethető értékelési különbségek esetleg más olyan területeken is érvényesülhetnek, ahol az életkor szerepet játszik. A mostani megállapítások másik módszertani következtetése, hogy bár kisebb mértékben, mint a FOK esetén, de a CL értékelés felhasználható az önbizalomhiány kimutatására, továbbá annak mérésére, hogy egy képzés folyamán az egyedek között milyen mértékben érvényesülnek önbizalom hiányából eredő különbségek. Miután a CL-t bármilyen válasz után meg lehet adni és nincs szükség előzetes értékelésre, mint a FOK esetében, használata egyszerűbb, mint a FOK mutatóé. A harmadik következtetés inkább elméleti jellegű. Korábbi megállapításokkal összhangban valószínű, hogy a FOK alakulását inkább a kérdés témakörével kapcsolatos jártasság befolyásolja, mint a CL esetében. Ugyanis a számítástechnika területén az életkorbeli különbség erősebben érvényesült az előzetes becslésnél, mint utólagos mérlegelésnél. (Dr. Barna Györgyné) Marquié, J. C.; Jourdan-Boddaert, L. Huet, N.: Do older adults underestimate their actual computer knowledge? = Behaviour & Information Technology, 21. k. 4. sz. 2002. p. 273 280. Mikkelsen, A.; Ogaard, T. stb.: Job characteristics and computer anxiety in the production industry. = Computers in Human Behavior, 18. k. 3. sz. máj. 2002. p. 223 239. Bálnák és delfinek védelme Röviden Az oregoni egyetem kutatói olyan körülmények megteremtését szorgalmazzák, amelyekkel védelmet és továbbélési lehetőséget biztosítanak az állatoknak. Régen rádióval követték a bálnák mozgását, de ez drága, bár nem kíván folyamatos figyelmet. A kutatók újabban műholdon követik a jelzéssel ellátott állatokat, akár a lakásukból is. A 140 g-os hengeres jeladó több hétig marad az állaton, adatokat közöl a tartózkodás helyéről, a hőmérsékletről és a nyomásviszonyokról. A kézzel készített Delrin poliacetál (DuPont gyártmány) adatgyűjtőket 3000 méter mélységig használják mélytengeri berendezésekhez, és már 3 éve kifogástalanul működnek. Nagy a szilárdságuk, nem mennek tönkre a nagy nyomástól és nem károsítja őket a sós víz sem. A poliacetál semleges, felülete nagyon sima, nem telepszik meg rajta az alga vagy más organizmus. Régebben fémmel kombinálták, de ez korrodált, és károsította az állatok egészségét. A műanyag nem okoz zavart, csak kis helyi izgalmat vált ki, nem befolyásolja a bálna viselkedését.
A palackorrú delfineknél szintén Delrinből készült tűket használnak a nyereg alakú címke uszonyra helyezéséhez, amely csak akkor törik el, ha a jelölő lapocska beleakad valamibe. (Macplas International, 2002. 4. sz. nov. p. 61.) A génmódosított növények kiszorulása Angliából Úgy tűnik, hogy Angliában a génmódosított növények, GMO-k termesztésével kapcsolatos problémákat az élet oldja meg. Az utóbbi időben látványosan nő a természetes gazdálkodást folytató gazdaságok száma. Ha a tendencia tovább tart, lassan nem marad termőterület a GM-növények számára, ugyanis jelenleg jogszabály írja elő a természetes és a GM-kultúrák közötti pufferzóna létesítését. Ezzel kívánják megakadályozni a GMO-kal beporzás okozta szennyeződést. Jelenleg ez a biztonsági zóna 200 m. Nagy-Britanniában ma a mezőgazdasági terület 3%-án folyik természetes gazdálkodás, 2000-ben a terület egyharmaddal nőtt és várhatóan további növekedéssel lehet számolni. A számítógépes modellben feltérképezték a hagyományos gazdaságok és az ezek között elszórtan található természetes gazdálkodások számát. A térképen feltüntették a kukoricatermesztésre vonatkozó törvényben előírt pufferzóna nagyságát is. A program segítségével jól követhető bármilyen változás, pl. a természetes gazdálkodást folytató terület vagy a pufferzóna nagyságának változása. Számítások szerint, ha a mezőgazdasági művelés alá vont terület egyötödén folyik természetes gazdálkodás, akkor a jelenleg érvényes 200 m-es pufferzóna betartásával a GM-kukorica a fennmaradó termőföld 30%-áról kiszorul. Viszont, ha a pufferzóna nagyságát felemelik 600 m-re, már a fennmaradó terület háromnegyedéről szorul ki a GMO. A kormány már most fontolgatja a pufferzóna méretének megemelését. A jelenlegi előírások szerint GMO-mentességet akkor kaphat egy termék, ha a GMO-ból származó szennyezés nem haladja meg az 1%-ot. Arról is szó van, hogy a határértéket 0,1%-ra kívánják leszállítani, bár még nem ismeretes, hogy milyen szempontok alapján választották ezt az értéket. A kilátásba helyezett szigorítások és ezzel párhuzamosan a gyarapodó természetes gazdaságok száma oda vezethet, hogy nem marad hely a GM-növények számára. Szkeptikus vélemények szerint a természetes gazdálkodás nem terjeszkedik azon túl, ahol a szomszédos hagyományos gazdálkodást folytató földeken alkalmazott peszticidek jótékony hatása már nem érvényesül. A természetes gazdálkodás addig terjeszkedik, amíg a hagyományos gazdálkodás egészségügyi kordont von köré. Ugyanis ha ezek száma csökken, a természetes gazdaságok terméshozama is csökkenni fog, és így már nem lesz kifizetődő ez a gazdálkodási forma. (New Scientist, 174. k. 2343. sz. 2002. máj. 18. p.14.)