VERTEBRATA HUNGAKICA

VERTEBRATA HUNGAKICA MUSEI HISTORICO-NATURALIS HUNGARICI Tom. VI. 1964. Fase. 1-2. Adatok Tornyoanémeti környéke kisemlösfaunéjának ismeretéhez bagolyköpetvizsgálatok alapján Irta: Köve* Ervin Ottokcr és Schmidt Egon Tornyosnémeti és Budapest Főváros Állat- és Növénykertje, Budapest Ismeretes, hogy a gyakran nagy tömegben gyűjthető bagolyköpetek sok segítséget nyújtanak egy-egy terület faunisztikai feltérképezéséhez. E vizsgálatok az egyébként általában csapdázás segítségével gyűjtött kisemlőbök mennyiségi és minőségi állománybecslésének is nagyon jő kiegészítői. Sok esetben faunisztikai ritkaságok kerülnek igy elő és tisztázódnak az elterjedéshatárok stb. így kaptunk pl. részletes adatokat a kisded cickány (Suncus etruscus SAVI) elterjedéséhez a Földközi tenger térségében (KAHMANN & ALTNER, 1956). Hasonlóképen köpetvizsgálatok segítségével tisztázta UTTEN- DÖRFER (1943) a nyiregér (Slalsta betulina PALL.) németországi elterjedóbét. Érdekes rendszertani és faunisztikai eredményeket kaptak e módon vizsgálataik során BAUER & FES TETICS (1958), J. NIETHAMMER (I960), BUHLER (1963) és mások. Hazai viszonylatban a patkányfejü pocok (Microtus oeconomus PALL.) kisbalatoni populációjónak felfedezése (VASVÁRI), azonkívül a csalit járó pocok (Microtus agrestis L.) ujabb magyarországi előfordulási helyének (Apaj) ismerete (SCHMIDT, 1962) köszönhető a bagolyköpetek analízisének. A köpetekből előkerülő zsákmányállatok gyakran nyújtanak alkalmat variációs vagy populációs vizsgálatokra is (ZIMMERMANN, 1935, JÁNOSSY & SCHMIDT, I960 és mosok), amikor

megfelelő eredmények eléréséhez bizonyos faj vagy fajok nagyobb egyedszáma szükséges. Ugyanigy a faunatörténethez nélkülözhetetlen adatokat szintén a fosszilizálódott bagolyköpetek szolgáltatják (JÁNOSSY, I960, KRETZOI, 1957 és mások). Jelen munka során kizárólag bagolyköpetek analízise felhasználásával vizsgáltuk Tornyosnémeti környéke apróemlős faunáját. A gyűjtött köpetek zömmel templomtornyokból valók és főleg gyöngybagolytól (Tyto alba BREHM) származnak. Kevés kuvik (Athene noctua SCOP.) és csekélyszámu erdei fülesbagoly (Asio otus L.) köpet mellett, a templom környékéről szedett egyik anyagban feltehetőleg róka (Vulpes vulpes L. ) ürülékének néhány darabja is keveredett, melyek törmelékes voltuk miatt nem voltak izolálhatok. A köpeteket KÖVES 0. ERVIN gyűjtötte, az anyag meghatározását SCHMIDT EGON végezte el, de miután azok között mindenkor frissen és korábban hullatottak fordultak elő egy periodikus táplálékvizsgólatra nem nyilt lehetőség. így csak arra szorítkoztunk,hogy a nyert adatokat rögzítsük és néhány megjegyzést tegyünk az egyes fajok" 1 " mennyiségi és minőségi megoszlására vonatkozóan. A számlálást a fajonkint nyert raandibulák i l l. maxillék összegezésével végeztük. Tornyosnémeti (Borsod-Abaúj-Zemplén vm.) a Hernád völgyében, a C6ehszlovák-magyar határ közelében fekszik. Tengerszintfeletti magassága kb.170 m. Nyugaton a Haraszti dombok végső nyúlványai szegélyezik, melyek legfelső vonulata az un. Lapis. Ez a dombvidék néhány hosszanti, alluviális eredetű völgymélyedéssel van átszőve,melyeketa Haraszti domb alján eredő, hajdanában igen bővizű Patakcsai patak vájt ki. Ezen dombvidék 50 %~a mezőgazdasági, 25 %-a fás terület (fiatal akác és fenyőfásitásokkal, továbbá tölgyessel és kevés nyírrel), végül 25 %-a legelőterület. A talaj összetétele A két erdei egérfaj (Apodemus sylvaticus L. i l l. Apodemus tauricus PALL. /syn. Ap.flavicollis MELCHIOR/) köpetekből való elkülönítése a méretek részbeni fedése miatt bizonytalan, igy a két fajt kötőjellel elválasztva együtt tárgyaljuk.

felül lösz, alatta sárga és fehér agyag, végül homok. A patak mentén kis sasos rész húzódik,egyébként füzfasor és bokros sávok szegélyezik. A községet keleten a Hernád jobbparti mellékvize a Szartos szegélyezi, mely közvetlen közelben folyik és Hidasnémetinél ömlik a mintegy másfél kilométernyire húzódó Hernádba. A vizek közötti terület 80 %-a mezőgazdasági jellegű, 20 %-a legelő és kaszáló. Utóbbiakat két vizér is tarkítja, melyek földalatti forrósokból táplálkoznak. Ezek, valamint a Hernád és Szartos mentét fás (éger, fuz, kevés nyár) ós bokros részek (galagonya, kökény, szeder, vadkomló) követik. A baglyok fő tartózkodóhelyei mint már emiitettük a község két templomának tornyai és padlásterei voltak. Gyöngybagoly és kuvik költött továbbá az un. Lapis közelében lévő juhakolban és egy kuvikpór még a helyi termelőszövetkezet baromfióljóban i s. A baglyok vadászterülete a község belterületén kivül valószínűleg felöleli a környező réteket, legelőket és mezőgazdaságilag müveit területeket. Zsákmányoló körzetükre vonatkozóan megfigyeléseket nem végeztünk, igy csak a gyűjtött anyag kvalitatív és kvantitatív összetétele ad alapot bizoriyosfoku következtetésekre. Az egyes bagolypárok vagy egyedek megszokott vadészrevierjeiket feltételezhetően általában tartották s ez kétségtelenül megmutatkozott zsákmánylistájukon i s +. így pl, határozott hasonlóság mutatkozik az 5.SZ. és a 9.az.gyűjtések értékelése során (Lásd I. Táblázat ). Mindkét anyagban viszonylag gyakori a törpe cickány /Sorex minutus L.). TISCHLER (1958) Schleswig-Holsteinban kapott adatai szerint nyirkos lomberdőkben és azok közelében lévő földeken a Sorex minutus 1:7 arányban volt képviselve a Sores araneus (L. )-szal szemben. HEYDEMANN (I960) erdőtől távoli kulturterületen 1:3,5 arányt talált (S. minutus - S. araneus). CROWCROPT (1957) Angliában a törpe cickányt a füves területek, az erdei cickényt a vágások jellem- + A gyűjtések eredményeit táblázatosan tüntetjük fel.

Art 1. Sorex araneus 2. Sorex minutus 3. Neomys sp. 4. Crocidura suaveolens 5. Crocidura leucodon 6. Plecotus austriacus^ '7. Eptesicus serotinus 8. Muscardinus avellanarius 9. Cricetus cricetua ;juv. + 10. Clethrionomys glareolus 11. Pitymys subterraneus 12. Microtus arvalis 13. Micromys.minutus 14. Apodemus sylvaticus-tauricus 15 Apodemus agrárius 16. Mus musculus 17. Rattus sp. juv. 18. Mustela nivalis 19. Pyrrhula pyrrhula 20. Passer dornesticus 21. Passer montanus 22. Fringillidae sp. 23. Gryllotalpa vulgaris + 24. Melolontha vulgaris 1. Tyto Athene Stück 369 3 3 10 1959. 1 alba noctua 2,3 92,7 0,8 0,8 2,5 7.1.1960. Tyto alba Stück % 6 3 2 12 36 1 1 113 18 108 5 26 1 60 1 1,5 0,8 0,5 3,3 9,2 28,8 4,8 27,5 1,3 6,6 15,3 3. 10.11.1960. Tyto alba 4. Im Winter 1960/61 Athene noctua V. vulpes? Stück % Stück % 2 6 9 9 4 5,4 16,2 24,3 24,3 10,8 1 2,7 6 16,2 24 2 6,2 6 75,0 18,7 Die Bestimmung der Reste erfolgte in diesem Palle durch die Herrn Dr.D.JANOSSY (Cricetus), Dr.H.STEINMANN (Gryllotalpa) und G.TOPAL (Chiroptera), denen wir auch auf diesem Wege unseren besten Dank aussprechen.

Art 5 6 7. 8. 9. 10. 1.VII.1960. IX.1960. VIII.1961. 2.1.1962. 3.V.1962. 1.VII.1962* Tyto alba Tyto alba? Tyto alba Asio OtUB Tyto alba Tyto alba Zusammen Stück % Stück % Stück % Stück % Stück % Stück % Stück % 1. 7 4,2 2 1,0 8 2,6 23 2,0 2 1,1 49 1,7 2. 19 11,3 2 0,7 15 1,3 1 0,5 40 1,4 3. 1 0,1 3 0,1 4. 1 0,6 2 1,0 4 1,3 7 3 1,6 34 1,2 5. 11 6,5 4 2,1 21 6,9 53 4,7 15 8,1, 155 5,4 6. 1 0,03 7. 1 0,03 8. 1 0,03 9. 1 1 0,03 10. 1 0,5 1 0,03 11. 1 0,6 1 2 0,1 12. 86 51,2 163 83,6 237 77,7 25 100 892 78,5 141 76,2 2059 71,7 13. 2 0,7 27 2,4 4 2,2 63 2,2 14. 35 20,8 13 6,7 24 7,9 86 7,6 10 5,4 289 10,1 15. 2 1,2 2 1,0 1 1 0,1 11 0,4 16. 3 1,8 7 3,6 1 12 1,1 1 0,5 61 2,1 17. 1 0,5 1 0,03 18. 1 0,03 19. 1 0,03 20. 1 0,5 2 0,7 13 1,2 1 0,5 83 2,9 21. 5 0,4 6 0,2 22. 1 0,1 1 0,03 23. 3 1,8 3 0,1 24. 6 3,2 6 0,2 Zusammen: 2873 Ex.

zőjeként emliti. HEYDEMANN (I960) formalinos csapdózáaai során ugyanerre az eredményre jutott Németországban és megállapította, hogy a Sorex minutus viszonylagos számemelkedéae párhuzamosan halad a talajnedvesség csökkenésével. Valószínű tehát, hogy fenti két gyűjtésünk baglyainak vadászrevierje elsősorban kulturterületekre korlátozódott, sőt a 9.sz. minden bizonnyal részben a község belterületére is, amit a köpetekben lévő házi és mezei veréb (Passer domesticus L. és Passer montanus L.) maradványok jelenléte bizonyit. Hogy a zsákmányállatok elsősorban mezőgazdasági területekről és nem erdőből származnak szépen szemlélteti - az érintett bagolyfajok Ökológiájának ismeretén kivül - a pocokfélék (Microtinae) egyes képviselőinek aránya:"2059 mezei pocokkal (Microtus arvalis PALL.) szemben csupán egy erdei pocok (Clethrionomys glareolus SCHREBER) szerepel. A földi pocok (Pitymys subterraneue DE SELYS LONGCHAMPS ) majdnem teljes hiánya vi szont kétségkívül a faj kevés egyedszámával magyarázható. Valószínűleg hasonló a helyzet a Magyarországon csak lokálisan előforduló pirók egérrel (Apodemus agrárius PALI.),melynek 11 példányát találtuk. Mint már emiitettük az egyes gyűjtéseket időbelileg pontosan elhatárolni s igy periodikusan i l l. évszakokra vonatkoztatva feldolgozni nem lehetett. Ha azonban az egész anyagot mint négy év átlagát tekintjük a talált zsákmányánatok összessége óvatos következtetésre - már számánál fogva is - alkalmas. Magyarország klímaviszonyai, melyek nagyjából egyöntetűek, a relative kis távolságok madarak vagy kisemlősök viszonylatában az országhatárokon belüli állatföldrajzi következtetéseket általában nem engedik meg, jóllehet az adott körülmények egyes kisemlősfajok Ökologieja szempontjából egyáltalán nem közömbösek. Amennyiben csak a cickányokat (Soricidae) és az egérféléket (Muridae) állitjuk szembe egymással és az általánosan domináns mezei pocoktól eltekintünk azt látjuk, hogy az előbbiek százalékszáma általában vi-

szonylag alacsony, helyesebben kisebb mint ahogy azt várni lehetne. A gyűjtött anyagok zömmel gyöngybagolytól származnak a e faj köztudomásúlag kedveli a cickényokat s köpeteiben azok rendszerint nagyobb számban fordulnak elő. A Kishalat ónon pl. ahol a cickányok gyakoriak egészen magas értékek szerepelnek. 1963.IV.2. anyagban 85,1 %, 1963.X.9.-én szedett köpetekben 70,9 %. A Soricida-k és Murlda-k százalékos eloszlása az egyes gyűjtésekben - nem számítva az erdei fülesbagolytól származó kismennyiségü anyagot (8.BZ.) - meglehetősen egyöntetű (Pig. 1). A cickányok abszolút értékét viszont feltétlenül befolyásolta a mezei pockok mennyisége (Pig.1-2). Emelkedő pocokfogyasztás esetén a cickányok száma annak megfelelően csökkent. A 4.sz. anyag - bár csekély tömegű - a többivel összevetve azt létszik bizonyítani, hogy a gyöngybaglyok e területen is a számukra elérhető maximális cickánymennyiséget fogták meg. Bár a vidék vizekben bővelkedő, a vizi cickányok (NeomyB) feltűnően kis száma e fajok csekélyebbmérvü elterjedésére enged következtetni. Ugyanekkor a vizi pocok (Arvlcola terrestrls L.) hiánya a köpetekben nem feltétlenül bizonyltja azt, hogy a baglyok vadászataik alkalmával elkerülték a Hernád környékét, miután e faj nagyságánál fogva a gyöngybaglyok zsákmánylistáján általában ritkán szerepel. Ha grafikonon ábrázoljuk a különböző gyűjtések eredményeit azonnal feltűnik, hogy az egyes fajok mint zsékmányállatok egyedszáma között összefüggés van, i l l. egymást kiegészítik (Pig. 1-2). A cickányok és mezei pockok grafikonja nagyjából azonos lefutású. Az utóbbi legtöbbször az egérfélék megfelelője, vagyis ha az anyagban sok mezei pocok szerepeitekkor az egerek száma is magas volt és megfordítva. A 2. és 3. sz. gyűjtésekben szereplő feltűnően alacsony mezei pocok értékek magyarázatát rögtön megtaláljuk, ha a házi verebek grafikonjával egészítjük azt ki. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a házi egér (Mus musculub L.) egyed i l l. százalékszáma is a 2. sz. anyagban volt a legmagasabb,ugy nyil-

Pig.l. A cickányok (Soricidae ) éa egérfélék (Muridae) százalékos megoszlása az egyes gyűjtésekben.

2 3 ^ 5 6 7 9 10 Pig. 2. A mezei pocok (Microtus arvalis PALL.) és a házi veréb (Passer domesticus L.) százalékos megoszlása az egyes gyűjtésekben.

vánvalóan kétaégtélen,hogy a baglyok vadászterülete ez esetben, legalábbis túlnyomó részében, a, falu belterületén volt. Az elmondottakat értékelve felmerül a kérdés,hogy a kapott, relative alacsony cickányértékek mivel magyarázhatók? Az északi középhegység területe, ahol Tornyosnémeti is fekszik, az átlagosan 10 C alatt maradó évi középhómérsékletü zónához tartozik. Es a tény az afrikai eredetű fehérfogu cickányok szempontjából elméletileg mint jelentős ökológiai faktor jöhetne számításba. Azonban a kapott adatok azt mutatják, hogy a cickány anyagban éppen a Crocidura nem képviselői vannak tulbulyban, ami viszont feltehetőleg a baglyok vadészrevierjével (kulturterületek) van összefüggésben. Egy Tornyosnémeti közeléből (Alsókéked) származó gyöngybagolyköpet gyűjtésben hasonló értékek szerepelnek (publikálatlan). A terület két pontjáról nyert adatok mindenesetre végleges következtetésekre még nem jogosítanak fel. További rendszeres fauniszt 4 'ai vizsgálatokra van szükség, hogy a kérdést megnyugtató módon tisztózni lehessen. Angaben zur Kenntnis der Kleinsäugetierfauna in der Umgebung von Tornyosnémeti (nach Gewöllenuntersuchungen) Von E. O. Köves und E. Schmidt Tornyosnémeti und Zoologischer und Botanischer Garten der Haupstadt, Budapest Verfasser untersuchten die Fauna der Kleinsäugetiere von Tornyosnémeti (Kom.Borsod-Abaúj-Zemplén) mit Hilfe von Eulengewöllen. Das Material stammte hauptsächlich von Schleiereulen (Tyto alba BREHM) und wurde durch E.KÖVES eingesammelt, und durch E.SCHMIDT bestimmt. Leider konnten im Material die älteren Gewölle von den jüngeren nicht restlos getrennt werden, das Ergebnis kann also nur als ein Durchschnitt von 4 Jahren angesehen werden, eine Gruppierung in Perioden wurde nicht durchgeführt. Auch waren die Gewölle meistens zerbrökkelt, wodurch ihre Ordnung nach Eulenarten nicht immer mög-

lieh war (Tab.l. No.6). Verfasser untersuchten das zahlenmässige Verhältnis der Spitzmäuse (Soricidae) zu den echten Mäusen (Muridae), ferner das Verhältnis der Feldmaus (Microtus arvalis PALL.) zu der Gesamtzahl der Exemplare. Sie stellten fest, dass das Graphikon der Spitz und Feldmäuse annähernd den gleichen Verlauf nimmt, letztere hinwieder meistens dem der Mäusearten entspricht, also wenn das Material viel Feldmäuse enthielt, dann war auch die Zahl der Mäusenartigen hoch und umgekehrt (Fig.1-2). Die auffallend geringe Zahl der Feldmäuse bei den Posten No. 2 und 3 kann mit der grossen Menge verzehrter Haussperlinge (Passer dornestleus L.) gut begründet werden (Fig.2).In diesem Falle muss das Jagdgebiet der Eulen wenigstens teilweise unbedingt, auf bewohntem Gebiet gelegen sein. Bei dieser Schlussfolgerungen wurde der Posten Nr. 8. von einer Waldohreule (Asio otus L. ) stammend ausser Acht gelassen wegen ihres geringen Volumens und abweichendem Charakter (Pig. 1-2). Die einzelnen Posten weisen in ihrem Material eine verhältnismässig geringe Zahl von Soriciden auf, obwohl sie hauptsächlich von Schleiereulen herstammen. Bei der Auswertung des hier Mitgeteilten stellt sich die Frage wie die relativ niedrigen Spitzmaus-Werte zu erklären sind. Tornyosnémeti liegt im nördlichen Mittelgebirge Ungarns, also in einer Zone in der das Jahresdurchschnittszahl der Temperaturhöhe unter 10 C bleibt. Diese Tatsache könnte in Hinblick auf die aus Afrika stammenden Weisszähnige Spitzmäusen theoretisch als bedeutender ökologischer Paktor in Frage kommen. Jedoch zeigen die erhaltenen Angaben, dass im Spitzmaus-Material gerade die Vertreter der Crociduren in der Überzahl sind, das hinwieder mit den Jagdrevieren (Kulturlandschaften) der Eulen in Zusammenhang steht. In einer aus der Umgegend von Tornyosnémeti stammenden Sammlung von Schleiereulen Gewöllen finden sich ähnliche Werte (noch nicht publiziertes Material). Die aus den zwei Punkten des

nördlichen Mittelgebirges gesammelten Matériáién berechtigen also noch nicht endgültige Folgerungen zu ziehen. Es braucht noch weitere faunistische Untersuchungen um die Frage zufriedenstellend klären zu können. Als faunistische Kuriosität wird das Vorkommen von Apodemus agrárius (PAIL.), und das fabt vollständige Fehlen von Pitymys subterraneue (DE SELYS LONGCHAMPS) erwähnt. Literatur 1. BAUER, K. & FESTETICS, A.: Zur Kenntnis der Kleinsäugerfauna der Provence (Bonn.Zool.Beitr., 9, 2/4, 1958, p. 103-119). - 2. BUHLER,P.: Neomys fodiens niethammeri ssp.n., eine neue Wasserspitzmausform aus Nord-Spanien (Bonn. Zool. Beitr.,1/2, 1963, p.165-170). - 3. CROWCROFT.P.: The life of the shrew (London, 1957, pp. 166). - 4. HEYDEMANN, B.:Zur Ökologie von Sorex araneus L. und Sorex minutus L. (Zeitschrift für Säugetierkunde,25, I960, p.24-29). - 5. JÁNOSSY, D.: Nacheiszeitliche Wandlungen der Kleinsäugerfauna Ungarns (Zool. Anz., 164, 3/4, I960, p. 114-121). - 6. JÁNOSSY, D. & SCHMIDT, E.: Extreme Varianten des M^ der Feldmaus (Microtus arvalis Pali.) in Ungarn (Vertebr. Hung., Budapest, 2, I960, p.137-142). - 7. KAHMANN,H. & ALTNER,H.: Die Wimperspitmaus Suncus etruscus (Savi, 1832) auf der Insel Korsika und ihre circummediterrane Verbreitung (Säugetierkundl. Mitt., 4, 2, 1956, p.72-81). - 8. KRETZOI, M.: Wirbeltierfaunistische Angaben zur Quartärchronologie der Jankovich-Höhle (Folia Archaeologica, Budapest, 9, 1957, p. 16-21). - 9. SCHMIDT, E.: Adatok Apaj-puszta környéke kisemlősfaunójóhoz (Vertebr. Hung..Budapest, 4, 1962, p.83-91). - 10. TISCHLER,W.: Synökologische Untersuchungen an der Fauna der Felder und Feldgehölze (Z.Morph.ökol.Tiere,47,1958, p.54-114).- 11. UTTENDÖR FER, 0.: Die Entdeckungsgeschichte der Birkenmaus für Deutschland (Ber.V.Schles.0rnithologen,28, 1943, p.42-46).- 12.ZIM MERMANN, K.: Zur Rassenanalyse der mitteleropäischen Feldmäuse (Archiv für Naturgeschichte,N.F., 4, 2, 1935, p.258-273).